15.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 191/1

(1)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye (3) – amelynek az Unió részes fele – rendelkezik állományvédelmi kötelezettségekről, beleértve azt is, hogy a halászott fajok állományméretét a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MSY) eredményező szinten kell fenntartani vagy arra a szintre kell helyreállítani.

(2)

A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért a Balti-tengerben élő tőkehal-, hering- és sprattállományok kiaknázásának arányát ki kell igazítani annak érdekében, hogy a kiaknázás helyreállítsa és olyan szinten tartsa az említett állományokat, amely meghaladja az MSY-t előállítani képes szintet.

(3)

A közös halászati politikának (a továbbiakban: KHP) hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a valamennyi gazdaságilag hasznosított faj esetében folytatott fenntartható gazdálkodáshoz és különösen a 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (4) 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, 2020-ig elérendő jó környezeti állapot eléréséhez.

(4)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban megállapítja a KHP szabályait. A KHP célja többek között annak biztosítása, hogy a halászat és az akvakultúra környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, valamint hogy a halászati gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatossági megközelítést és ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazzanak.

(5)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (a továbbiakban: ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (a továbbiakban: HTMGB) tudományos szakvéleménye jelezte, hogy a tőkehal- és sprattállományok, valamint a heringállományok némelyikének kiaknázási mértéke meghaladja az MSY eléréséhez szükséges szintet.

(6)

A tőkehalállományok tekintetében az 1098/2007/EK tanácsi rendelet 2007. évi hatálybalépése óta van érvényben gazdálkodási terv (6), a hering- és sprattállományok azonban még nem tartoznak hasonló tervek hatálya alá. A tőkehalállományok és a nyíltvízi állományok között fennálló erős biológiai kölcsönhatások következtében a tőkehalállományok mérete befolyásolhatja a hering- és sprattállományok méretét és fordítva. Ezenkívül a tagállamok és az érdekeltek támogatásukat fejezték ki a kulcsfontosságú balti-tengeri állományokra vonatkozó gazdálkodási tervek fejlesztése és végrehajtása tekintetében.

(7)

Az e rendeletben megállapított többéves tervnek (a továbbiakban: a terv) – az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében foglaltaknak megfelelően – tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeken kell alapulnia és célkitűzéseket, egyértelmű időkeretbe foglalt mennyiségi célokat, védelmi referenciapontokat, valamint biztosítékokat kell tartalmaznia.

(8)

A tőkehal-, hering- és sprattállományok közötti dinamika, valamint az említett állományok halászata során ejtett járulékos fogásokban előforduló fajok, nevezetesen a Balti-tengerben élő sima lepényhal, érdes lepényhal, nagy rombuszhal és sima rombuszhal állományainak figyelembevételével több fajra vonatkozó halászati tervet kell készíteni.

(9)

A terv célja a KHP célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás, különösen az érintett állományok tekintetében az MSY elérése és fenntartása.

(10)

Ezenkívül, mivel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke kirakodási kötelezettséget vezetett be minden olyan fajt illetően, amelyre fogási határok vonatkoznak, a tervnek hozzá kell járulnia a tőkehalra, heringre, sprattra és sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség teljesítéséhez.

(11)

Az ökoszisztéma-alapú megközelítéssel összhangban és a 2008/56/EK irányelvben szereplő, halállománnyal kapcsolatos mutató mellett az 1., 4. és 6. mutató is releváns a halászati gazdálkodás szempontjából.

(12)

Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a halászati lehetőségeket a többéves tervekben meghatározott célkitűzésekkel összhangban kell megállapítani.

(13)

Az MSY elérésére és fenntartására vonatkozó célkitűzésnek megfelelő halászati mortalitás (a továbbiakban: F) célértékét célszerű a maximális fenntartható hozamnak megfelelő értékek (a továbbiakban: FMSY) tartományaként meghatározni. E tudományos szakvéleményen alapuló tartományokra a tudományos szakvélemények változásainak figyelembevételéhez szükséges rugalmasság biztosítása, a kirakodási kötelezettség teljesítéséhez való hozzájárulás, valamint a vegyes halászat jellemzőinek figyelembevétele érdekében van szükség. Az FMSY tartományait az ICES számította ki számos megfontolás alapulvételével. A tartományok úgy lettek kialakítva, hogy hosszú távon az MFH-hoz képest legfeljebb 5 %-os hozamcsökkenést eredményezzenek. A tartomány felső határát úgy csökkentették, hogy legfeljebb 5 % legyen annak az esélye, hogy az állomány a szaporodóképes állomány biomassza-referenciapontjának határértéke (a továbbiakban: Blim) alá csökkenjen. Ez a felső határérték megfelel továbbá az ICES úgynevezett „irányadó szabályának”, amely szerint amennyiben a szaporodóképes állomány biomasszája nem éri el a szaporodóképes állomány biomassza-referenciapontjának legalacsonyabb szintjét (a továbbiakban: MSY Btrigger), az F-et olyan értékre kell csökkenteni, amely nem haladja meg azt a felső határt, amely az FMSY pontértékének, valamint a TAC évében a szaporodóképes állomány biomasszájának a szorzata, osztva az MSY Btrigger értékével. Az ICES a halászati mortalitásról és a fogási lehetőségekről szóló tudományos szakvéleménye kibocsátásához az említett megfontolásokat és az irányadó szabályt alkalmazza.

(14)

A halászati lehetőségek meghatározásának céljából célszerű az FMSY tartomány számára megállapítani egy felső küszöbértéket normál igénybevétel esetére és – feltéve, hogy a szóban forgó állomány jó állapotúnak tekinthető (meghaladja az MSY Btrigger értékét) – egy felső határt bizonyos esetekre. A halászati lehetőségeket csak akkor célszerű a felső határnál megállapítani, amennyiben tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján vegyes halászat esetén szükség van rá az e rendeletben meghatározott célok eléréséhez vagy a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez, vagy annak érdekében, hogy a halászati lehetőségek évenkénti változásait korlátozni lehessen. A felső határ alkalmazásának céljából nem szabad megfeledkezni az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzésekről, melyek szerint legkésőbb 2020-ra mindenképpen el kell érni az MSY-nek megfelelő kiaknázási arányt.

(15)

Azon állományok esetében, amelyeknél ilyen rendelkezésre áll, valamint a védintézkedések alkalmazásának céljából MSY Btrigger-ben és Blim-ben kifejezett védelmi referenciapontokat kell meghatározni. Megfelelő védintézkedéseket kell előírni arra az esetre, ha az állomány mérete a szaporodóképes állomány biomasszájának ilyen kritikus szintje alá esik.

(16)

A védintézkedésekbe bele kell tartoznia a halászati lehetőségek csökkentésének és egyes konkrét állományvédelmi intézkedéseknek, ha valamely állomány a tudományos szakvélemények szerint fenyegetettségnek van kitéve. Ezeket az intézkedéseket adott esetben ki kell egészíteni más megfelelő intézkedésekkel.

(17)

Azon állományok esetében, amelyeknél nem áll rendelkezésre referenciapont, az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.

(18)

Amikor a Bizottság e rendelet mellékleteinek módosítására irányuló javaslatot nyújt be, fontos, hogy a Tanács és az Európai Parlament törekedjen annak gyors elfogadására.

(19)

A járulékos fogásként ejtett állományok esetében – az ilyen állományok szaporodóképes biomasszájának legalacsonyabb szintjére vonatkozó szakvélemény hiányában – célirányos állományvédelmi intézkedéseket kell elfogadni, ha az állomány a tudományos szakvélemények szerint korrekciós intézkedésekre van szükség.

(20)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított kirakodási kötelezettség végrehajtása érdekében a tervnek további gazdálkodási intézkedéseket is elő kell írnia. Ezeket az intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghatározni.

(21)

A tervnek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadandó kísérő technikai intézkedésekről is rendelkeznie kell, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a terv célkitűzéseinek eléréséhez, különösen az ívó és növendék halak védelméhez, vagy a szelektivitás javítása céljából.

(22)

A műszaki és a tudományos fejlődéshez való, kellő időben és arányos módon történő alkalmazkodás, a rugalmasság biztosítása, valamint egyes intézkedések alakításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítéseként a sima lepényhalat, az érdes lepényhalat, a nagy rombuszhalat és a sima rombuszhalat érintő korrekciós intézkedésekre, a kirakodási kötelezettség teljesítésére, valamint technikai intézkedésekre vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (7) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(23)

Az 1380/2013/EU rendeletben előírtak szerint meg kell határozni az érintett tagállamoktól származó közös ajánlások benyújtásának határidejét.

(24)

Az ebben a rendeletben meghatározott intézkedéseknek való megfelelés biztosítása érdekében az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben (8) meghatározottak kiegészítéseként egyedi ellenőrzési intézkedéseket is el kell fogadni.

(25)

Mivel a Balti-tenger viszonylag kisméretű halászati terület, ahol főleg kisebb hajók tesznek rövid halászati utakat, az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkében előírt előzetes értesítés használatát ki kell terjeszteni valamennyi, legalább 8 méter teljes hosszúságú halászhajóra, valamint indokolt előírni, hogy az előzetes értesítéseket a kikötőbe való érkezés várható időpontja előtt legalább egy órával kelljen elküldeni. Ugyanakkor figyelembe véve a kevés halat ejtő halászati utaknak az érintett állományokra gyakorolt korlátozott hatását és az ilyen halászati utakhoz kapcsolódó előzetes értesítésekkel járó adminisztratív terheket, az ilyen előzetes értesítésekre vonatkozóan küszöbértéket kell meghatározni, amennyiben ezek a hajók legalább 300 kg tőkehalat vagy két tonna nyílt vízi fajból származó halat tartanak a fedélzeten.

(26)

Az 1224/2009/EK rendelet 14. cikkében előírt halászati napló használatát ugyanígy ki kell terjeszteni a legalább 8 méter teljes hosszúságú halászhajókra.

(27)

Az olyan hajók esetében, amelyek szétválogatás nélkül rakodják ki fogásukat, célszerű kiigazítani a halászati naplóban rögzített, a fedélzeten tárolt fogásokra vonatkozó becsült mennyiségek megengedett hibahatárát.

(28)

A tőkehal-, hering- és sprattfogásokra vonatkozóan indokolt megállapítani olyan küszöbértékeket, amelyek esetében egy halászhajó az 1224/2009/EK rendelet 43. cikkével összhangban köteles egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kirakodni. A tagállamoknak ezenkívül az ilyen kikötők vagy parthoz közeli helyek kijelölésekor az említett rendelet 43. cikkének (5) bekezdésében foglalt kritériumokat oly módon kell alkalmazniuk, hogy biztosítsák az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásának hatékony ellenőrzését.

(29)

Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével összhangban rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság időszakosan értékelje a terv alkalmazásának megfelelőségét és hatékonyságát. Ezeket az értékeléseket az ICES által az érintett állományok vonatkozásában készített összehasonlító értékeléseket követve és azok alapján kell végezni.

(30)

A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a terv célkitűzéseinek elérése érdekében elfogadott ideiglenes szüneteltetési intézkedések az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) értelmében támogatásra jogosultnak tekinthetők.

(31)

Az e rendeletben elfogadott intézkedések fényében a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet (10) módosítani kell. Az ívó és növendék halak védelme érdekében fenn kell tartani az 1098/2007/EK rendeletben meghatározott, halászatra vonatkozó területi korlátozásokat. Tisztázni kell továbbá a terv és a 2187/2005/EK rendelet közötti kapcsolatot a technikai intézkedések tekintetében, valamint megfelelő eljárásokat kell kidolgozni a technikai intézkedések többéves tervek keretében történő elfogadására. Emellett törölni kell a tőkehalra halászó hajók fedélzetén tartott halászeszközökre vonatkozó különös szabályokat.

(32)

Az 1098/2007/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(33)

A terv elfogadása nem érinti az 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (11) alkalmazását,

a)

közönséges tőkehal (Gadus morhua) az ICES 22–24 alkörzetben (tőkehal, a Balti-tenger nyugati része);

b)

közönséges tőkehal (Gadus morhua) az ICES 25–32 alkörzetben (tőkehal, a Balti-tenger keleti része);

c)

hering (Clupea harengus) az ICES 25, 26, 27, 28.2, 29 és 32 alkörzetben (hering, a Balti-tenger középső része);

d)

hering (Clupea harengus) az ICES 28.1 alkörzetben (hering, Rigai-öböl);

e)

hering (Clupea harengus) az ICES 30 alkörzetben (hering, Botteni-tenger);

f)

hering (Clupea harengus) az ICES 31 alkörzetben (hering, Botteni-öböl);

g)

hering (Clupea harengus) az ICES 22–24 alkörzetben (hering, a Balti-tenger nyugati része);

h)

spratt (Sprattus sprattus) az ICES 22–32 alkörzetben (spratt, Balti-tenger).

a)

a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében található 3. mutatóban szereplő feltételek teljesítésének biztosítására; és

b)

az említett irányelv I. mellékletében található egyéb vonatkozó mutatók teljesítéséhez való hozzájárulásra, arányosan a halászat teljesítésükben betöltött szerepével.

a)

ha vegyes halászat esetén tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján szükség van rá a 3. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez;

b)

ha a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt tudományos szakvélemények vagy bizonyítékok alapján az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez szükség van rá; vagy

c)

az egymást követő évek halászati lehetőségei több mint 20 %-os változásának elkerülése érdekében.

a)

bizottsági intézkedések a tengeri biológiai erőforrások súlyos fenyegetettsége esetén az 1380/2013/EU rendelet 12. cikkével összhangban;

b)

tagállami vészhelyzeti intézkedések az 1380/2013/EU rendelet 13. cikkével összhangban;

c)

az e rendelet 7. és 8. cikkével összhangban meghozott intézkedések.

a)

a halászeszközök jellemzői, különösen a szembőség, a horogméret, az eszköz felépítése, a fonalvastagság, az eszközök mérete vagy a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében alkalmazott szelekciós eszközök használata;

b)

a halászeszközök használata, különösen az eszközök merítési ideje és merítési mélysége a szelektivitás biztosítása vagy javítása érdekében;

c)

meghatározott területekre vonatkozó halászati korlátozás vagy tilalom az ívó és növendék halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő halak vagy a nem célzott halfajok védelme érdekében;

d)

meghatározott időszakokra vonatkozó halászati, vagy bizonyos típusú halászeszközök használatára vonatkozó korlátozás vagy tilalom az ívó halak és fiatal halak vagy a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő halak vagy a nem célzott halfajok védelme érdekében;

e)

minimális állományvédelmi referenciaméretek, a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása céljából;

f)

a szelektivitáshoz kapcsolódó más jellemzők.

a)

mentesítés a kirakodási kötelezettség alkalmazása alól azon fajokra vonatkozóan, amelyek esetében a tudományos bizonyítékok szerint magas a túlélési arány, figyelembe véve a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit, a kirakodási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében;

b)

de minimis kivételek a kirakodási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében; az ilyen de minimis kivételeket az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában említett esetekben és az ott meghatározott feltételekkel összhangban kell megállapítani;

c)

a fogások dokumentálására vonatkozó konkrét rendelkezések, mindenekelőtt a kirakodási kötelezettség teljesítésének nyomon követése céljából; és

d)

minimális állományvédelmi referenciaméretek meghatározása a tengeri élőlények növendékei védelmének biztosítása céljából.

a)

a halászeszközök jellemzőire vonatkozó előírások és a halászeszközök használatára irányadó szabályok a szelektivitás biztosítása vagy javítása, a nem szándékos fogások csökkentése vagy az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatások minimálisra csökkentése érdekében;

b)

a halászeszközök módosítására vagy az azokhoz tartozó további eszközökre vonatkozó előírások a szelektivitás biztosítása vagy javítása, a nem szándékos fogások csökkentése vagy az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatások minimálisra csökkentése érdekében;

c)

meghatározott halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozás vagy tilalom meghatározott területeken vagy időszakokban, az ívó halak, a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő vagy nem célzott halfajok védelme vagy az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatások minimálisra csökkentése érdekében; és

d)

minimális állományvédelmi referenciaméretek meghatározása az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi állomány tekintetében, a növendék tengeri élőlények védelme céljából.

a)

750 kilogramm közönséges tőkehal;

b)

5 tonna, nyíltvízi állományból származó hal.

1.

A 13. cikk (3) bekezdését el kell hagyni;

2.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„16a. cikk.

Halászatra vonatkozó területi korlátozások

(1)   Tilos bármilyen halászati tevékenységet folytatni május 1-jétől október 31-ig a következő koordinátákat összekötő vonalak által meghatározott területeken, amelyeket a WGS84 koordinátarendszer szerint kell mérni:

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezett a halászat a 157 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, vagy sodortatott horogsorral. Semmilyen más halászeszköz nem tartható a fedélzeten.”;

(3)

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„28aa. cikk

A többéves tervek keretében végrehajtandó technikai intézkedések elfogadására vonatkozó eljárás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 8. cikkének (1) bekezdésében említett jogi aktusok elfogadása céljából és az említett rendelet időbeli hatálya során alkalmazandó technikai intézkedéseket fogadjon el. E technikai intézkedéseket az e rendelet 28b. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell meghatározni, és azok adott esetben eltérhetnek az alábbiaktól:

(*)  Az európai parlamenti és Tanács (EU) 2016/1139 rendelete (2016. július 6.) a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1. o.).”;"

(4)

A 28b. cikk (2) és (3) bekezdésében a „14a. és 28a. cikkben” kifejezés helyébe a „14a., 28a. és 28. aa. cikkben” kifejezés, a 28b. cikk (5) bekezdésében a „14a. és a 28a. cikk” kifejezés helyébe a „14a., 28a. és 28aa. cikk” kifejezés lép.