4.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/1

(1)

Ezen irányelv célja a 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szerinti ügyvédi segítségnyújtás igénybevételéhez való jog hatékony érvényesülésének biztosítása egy, a tagállamok által finanszírozott ügyvéd általi segítségnyújtás révén, a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy a vádlottak, valamint a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (4) szerinti európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló keresett személyek (a továbbiakban: keresett személyek) számára.

(2)

A gyanúsítottak és a vádlottak, valamint a keresett személyek költségmentességhez való jogára vonatkozó közös minimumszabályok meghatározásával ezen irányelv célja a tagállamok bizalmának megerősítése egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereiben, és ezáltal a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének javítása.

(3)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének harmadik bekezdése, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: az EJEE) 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikke (3) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a büntetőeljárások során biztosítani kell a költségmentességhez való jogot az említett rendelkezésekben foglalt feltételekkel összhangban. A Charta jogi ereje a Szerződésekével azonos, továbbá a tagállamok részes felei az EJEE-nek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának. A tapasztalatok szerint azonban ez önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszerében.

(4)

A Tanács 2009. november 30-án elfogadta a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló állásfoglalást (5) (a továbbiakban: az ütemterv). Az ütemterv, fokozatos megközelítést alkalmazva, intézkedések elfogadására hív fel a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog (A. intézkedés), a jogokról és a vádról való tájékoztatáshoz való jog (B. intézkedés), a jogi tanácsadáshoz és a költségmentességhez való jog (C. intézkedés), a családtagokkal, a munkaadókkal és a konzuli hatóságokkal való kapcsolattartáshoz való jog (D. intézkedés), valamint a kiszolgáltatott gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok (E. intézkedés) vonatkozásában.

(5)

2009. december 11-én az Európai Tanács üdvözölte az ütemtervet, és azt „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” alcímet viselő stockholmi program (6) részévé tette (2.4. pont). Az Európai Tanács hangsúlyozta az ütemterv nem kimerítő jellegét, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak és a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy az adott területen való jobb együttműködés elősegítése érdekében szükséges-e foglalkozni egyéb kérdésekkel, például az ártatlanság vélelmével.

(6)

Az ütemterv alapján a büntetőeljárások során biztosítandó eljárási jogokra vonatkozóan mostanáig öt intézkedés, nevezetesen a 2010/64/EU (7), a 2012/13/EU (8), a 2013/48/EU, az (EU) 2016/343 (9) és az (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) került elfogadásra.

(7)

Ez az irányelv az ütemterv C. intézkedésének második részére, a „költségmentességre” vonatkozik.

(8)

A költségmentességnek ki kell terjednie a gyanúsítottak, a vádlottak, valamint a keresett személyek védelmének költségeire. A költségmentesség engedélyezése során a tagállamok illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy kötelezhessék a gyanúsítottat, a vádlottat vagy a keresett személyt az említett költségek egy részének megfizetésére anyagi forrásaik függvényében.

(9)

Az (EU) 2016/800 irányelv 6. cikkének sérelme nélkül ez az irányelv nem alkalmazandó, ha a gyanúsítottak, a vádlottak vagy a keresett személyek a 2013/48/EU irányelv 9. cikkével vagy 10. cikkének (3) bekezdésével összhangban lemondtak az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukról, és e lemondó nyilatkozatukat nem vonták vissza, vagy amennyiben a tagállamok a 2013/48/EU irányelv 3. cikkének (5) vagy (6) bekezdése szerinti ideiglenes eltéréseket alkalmaztak, ezen eltérés időtartamára.

(10)

Azon személy számára, aki az eljárás kezdetekor nem volt gyanúsított vagy vádlott – például tanú volt –, de utóbb gyanúsítottá vagy vádlottá válik, az uniós joggal, valamint az EJEE-vel összhangban, az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) értelmezését követve biztosítani kell az önvádra kötelezés tilalmának érvényesítéséhez és a hallgatáshoz való jogot. Ez az irányelv ezért kifejezetten hivatkozik arra a gyakorlatban előforduló helyzetre, amikor egy ilyen személy a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság által valamely büntetőeljárással összefüggésben végzett kihallgatás során gyanúsítottá vagy vádlottá válik. Amennyiben egy ilyen kihallgatás során valamely, a gyanúsítottól vagy a vádlottól eltérő személy gyanúsítottá vagy vádlottá válik, a kihallgatást haladéktalanul fel kell függeszteni. A kihallgatás folytatható azonban abban az esetben, ha az érintett személy figyelmét felhívták arra, hogy gyanúsítottá vagy vádlottá vált és e személy teljes körűen gyakorolhatja az ezen irányelvben meghatározott jogokat.

(11)

Egyes tagállamokban a viszonylag kisebb súlyú jogsértések esetében a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság rendelkezik hatáskörrel a szabadságelvonástól eltérő szankciók kiszabására. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett, közúti ellenőrzést követően megállapítható közlekedési jogsértések esetén. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot biztosítsák. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy kisebb súlyú jogsértések esetében a szankciókat ilyen hatóság szabja ki, és azzal szemben jogorvoslattal lehet élni vagy lehetőség van más módon az ügynek büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elé terjesztésére, ezt az irányelvet csak az ilyen jogorvoslatot vagy előterjesztést követően az adott bíróság előtt folyó eljárásra kell alkalmazni.

(12)

Egyes tagállamokban bizonyos kisebb súlyú jogsértések, különösen a kisebb súlyú közlekedési jogsértések, az általános önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos kisebb súlyú jogsértések és a közrend elleni kisebb súlyú jogsértések bűncselekménynek minősülnek. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben valamely tagállam joga a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ezen irányelv kizárólag a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt folyó eljárásokra alkalmazandó.

(13)

Ez az irányelv a kisebb súlyú jogsértésekre az ezen irányelvben meghatározott feltételekkel alkalmazandó. A tagállamok számára lehetővé kell tenni az anyagi helyzet, a megalapozottság vagy mindkettő vizsgálatát annak megállapítása céljából, hogy a költségmentességet engedélyezni kell-e. Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, bizonyos kisebb súlyú jogsértések esetén úgy lehet tekinteni, hogy a megalapozottság nem áll fenn.

(14)

Ezen irányelv hatálya bizonyos kisebb súlyú jogsértések tekintetében nem érinti a tagállamok azon kötelezettségeit, amelyek az EJEE alapján a tisztességes eljáráshoz való jog – ideértve az ügyvéd általi segítségnyújtást – biztosítására vonatkoznak.

(15)

Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, az alábbi helyzetek ezen irányelv értelmében nem minősülnek szabadságelvonásnak: a gyanúsított vagy a vádlott személyazonosságának megállapítása; annak megállapítása, hogy szükséges-e nyomozást indítani; a fegyverbirtoklás vagy egyéb hasonló biztonsági kérdések ellenőrzése; az ezen irányelvben kifejezetten nem hivatkozott nyomozási vagy más bizonyításfelvételi cselekmények elvégzése, úgy mint motozás, fizikai vizsgálat, vér-, alkohol- vagy egyéb hasonló vizsgálatok, vagy fénykép készítése, illetve ujjlenyomat rögzítése; a gyanúsított vagy a vádlott illetékes hatóság elé állítása, a nemzeti joggal összhangban.

(16)

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a költségmentességet az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó helyzetekben is engedélyezzék, például az olyan egyéb nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekmények elvégzése során, amelyekre ez az irányelv kifejezetten nem hivatkozik.

(17)

Az EJEE 6. cikke (3) bekezdése c) pontjának megfelelően az ügyvéd általi segítségnyújtás megfizetéséhez elegendő anyagi forrással nem rendelkező gyanúsítottnak és vádlottnak joga van a költségmentességhez, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg. Ez a minimumszabály megengedi a tagállamok számára az anyagi helyzet, a megalapozottság, vagy mindkettő vizsgálatát. E vizsgálatok alkalmazása nem eredményezheti a Chartában és az EJEE-ben biztosított, a Bíróság és az EJEB értelmezése szerinti jogok és eljárási biztosítékok korlátozását vagy az azoktól való eltérést.

(18)

A tagállamoknak meg kell határozniuk a költségmentesség biztosítására vonatkozó gyakorlati szabályokat. E szabályok közt rögzíteni lehet, hogy a költségmentesség engedélyezésére a gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy kérelmére kerül sor. Különösen a veszélyeztetett személyek sajátos szükségleteiből adódóan az ilyen kérelem nem lehet azonban a költségmentesség megadásának érdemi feltétele.

(19)

Az illetékes hatóságoknak a költségmentességet indokolatlan késedelem nélkül és legkésőbb az érintett személy rendőrség, más bűnüldöző hatóság vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatása előtt, vagy az ezen irányelvben említett konkrét nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekmény elvégzését megelőzően kell engedélyezniük. Ha az illetékes hatóságok ezt nem tudják megvalósítani, akkor az ilyen kihallgatás, vagy az ilyen nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekmény elvégzése előtt legalább sürgősségi vagy ideiglenes költségmentességet kell engedélyezniük.

(20)

Tekintettel az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások sajátosságaira, ezen irányelv kizárólag a keresett személyekre vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése során figyelembe kell venni e sajátosságokat, és az értelmezés semmiképp sem érintheti az ezen irányelv többi rendelkezésének értelmezését.

(21)

A keresett személyeknek a végrehajtó tagállamban joguk van költségmentességre. Ezenfelül azokat a keresett személyeket, akik büntetőeljárás lefolytatása céljából európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárás hatálya alatt állnak, és akik a 2013/48/EU irányelvnek megfelelően élnek a kibocsátó tagállamban az ügyvéd megbízásához való jogukkal, e tagállamban megilleti a költségmentességhez való jog a végrehajtó tagállambeli ilyen eljárás céljából, amennyiben az igazságszolgáltatásnak a Charta 47. cikke szerinti hatékony igénybevételéhez erre szükség van. Ez a helyzet akkor, ha a végrehajtó tagállambeli ügyvéd egy kibocsátó tagállambeli ügyvéd segítsége nélkül nem tudja az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatos feladatait hatékonyan és eredményesen ellátni. A kibocsátó tagállamban a költségmentesség engedélyezésére vonatkozó határozatot az abban a tagállamban az ilyen határozatok meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell meghoznia, olyan kritériumok alapján, amelyeket az említett tagállam ezen irányelv végrehajtásakor megállapított.

(22)

Az ügyvédi segítség keresett személyek általi hatékony igénybevételének biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a költségmentességhez való jogot a keresett személyek számára az átadásukig, vagy az át nem adásukra vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig.

(23)

Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a Charta és az EJEE által előírt költségmentességhez való alapvető jog tiszteletben tartását. Ennek során tiszteletben kell tartaniuk a büntető igazságszolgáltatási rendszerekben a költségmentesség igénybevételére vonatkozó ENSZ-elveket és iránymutatásokat.

(24)

A nemzeti jog kötelező ügyvédi jelenlétre vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül a költségmentesség engedélyezéséről vagy annak megtagadásáról az illetékes hatóságnak indokolatlan késedelem nélkül kell döntenie. Az illetékes hatóságnak a költségmentesség engedélyezése tárgyában határozatok meghozatalára hatáskörrel rendelkező független hatóságnak, vagy egy bíróságnak – ideértve az egyesbíróként eljáró bírókat is – kell lennie. Sürgős esetekben lehetővé kell tenni azonban a rendőrség és a vádhatóság ideiglenes bevonását, amennyiben ez a költségmentesség kellő időben történő engedélyezéséhez szükséges.

(25)

A gyanúsított, a vádlott vagy a keresett személy számára költségmentesség engedélyezése esetén e költségmentesség hatékonysága és minősége biztosításának egyik módja annak elősegítése, hogy az adott személy jogi képviselete folyamatos legyen. E tekintetben a tagállamoknak elő kell segíteniük a jogi képviselet folyamatosságát a büntetőeljárás egésze során, és adott esetben az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások során is.

(26)

A büntetőeljárások és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások során biztosított költségmentességgel kapcsolatos döntéshozatalban résztvevő valamennyi személy számára megfelelő képzést kell biztosítani. A bírói függetlenség és a tagállamok igazságügyi rendszerei eltérő szerveződésének sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell követelniük, hogy a bírák képzéséért felelős személyek biztosítsanak ilyen megfelelő képzést a költségmentességről határozatot hozó bíróságok és a bírák számára.

(27)

Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségeket alakítsanak ki az uniós jog által az egyénekre ruházott jogok megsértése esetére. Hatékony jogorvoslati lehetőségnek kell rendelkezésre állnia azokban az esetekben, amikor a költségmentességhez való jogot akadályozzák, vagy a költségmentesség nyújtását késleltetik vagy – részben vagy egészben – megtagadják.

(28)

Ezen irányelv hatékonysága nyomon követhetőségének és értékelhetőségének érdekében a rendelkezésre álló adatokból ki kell gyűjteni az ezen irányelvben meghatározott jogok végrehajtása szempontjából releváns adatokat. Az ilyen adatok lehetőség szerint magukban foglalják a büntetőeljárások és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó azon eljárások során előterjesztett költségmentesség iránti kérelmek számát, amelyekben az érintett tagállam kibocsátó vagy végrehajtó tagállamként jár el, azon esetek számát, amikor a költségmentességet engedélyezték, valamint azon esetek számát, amikor a költségmentesség iránti kérelmet elutasították. Adatokat kell gyűjteni továbbá lehetőség szerint a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára és a keresett személyek számára biztosított költségmentességgel kapcsolatos költségekről.

(29)

Ez az irányelv jogállásukra, állampolgárságukra és nemzetiségükre tekintet nélkül alkalmazandó a gyanúsítottakra, a vádlottakra és a keresett személyekre. A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk és biztosítaniuk kell az ezen irányelvben előírt jogokat, minden megkülönböztetés, így különösen a faj, szín, nem, szexuális irányultság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, állampolgárság, etnikai vagy társadalmi származás, vagyoni helyzet, fogyatékosság vagy születés alapján történő megkülönböztetés nélkül. Ez az irányelv tiszteletben tartja a Charta és az EJEE által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(30)

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a magasabb szintű védelem nyújtása érdekében kiterjesszék az ezen irányelvben meghatározott jogokat. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése az említett minimumszabályok célja. A tagállamok által nyújtott védelem szintje sosem csökkenhet a Charta vagy az EJEE által meghatározott, a Bíróság és az EJEB által értelmezett standardok alá.

(31)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a gyanúsítottak, a vádlottak és a keresett személyek költségmentességhez való jogára vonatkozó közös minimumszabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(32)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(33)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak; és

b)

a 2002/584/IB kerethatározat szerinti európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárás hatálya alatt álló személyek (a továbbiakban: a keresett személyek).

a)

akik szabadságelvonással érintettek;

b)

akik számára az ügyvédi segítség biztosítását az uniós jog vagy a nemzeti jog előírja; vagy

c)

akiknek a jelenléte valamely nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményen kötelező vagy megengedett, ideértve legalább a következőket:

a)

amennyiben a tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a szankciót egy, a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabása ellen az említett típusú bírósághoz lehet fellebbezni vagy azt az elé lehet terjeszteni, vagy

b)

amennyiben szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki,

a)

amennyiben az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában a gyanúsítottat vagy a vádlottat azzal a céllal állítják az illetékes bíróság vagy bíró elé, hogy a fogvatartásáról döntsenek; és

b)

a fogvatartás ideje alatt.

a)

egy hatékony és megfelelő minőségű költségmentességi rendszer létezése; és

b)

a költségmentesség keretében olyan minőségű szolgáltatások nyújtása, amelyek megfelelőek az eljárás tisztességességének biztosítása szempontjából, a jogászi szakma függetlenségének kellő tiszteletben tartása mellett.