21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/1

(1)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy eljárási biztosítékokat hozzon létre annak garantálására, hogy a büntetőeljárás során a gyanúsított vagy a vádlott gyermekek, azaz 18 év alatti személyek, képesek legyenek az ilyen eljárások megértésére és követésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlására, továbbá hogy megelőzhető legyen a gyermekek bűnismétlése és elősegíthető legyen társadalmi beilleszkedésük.

(2)

A gyanúsított és a vádlott gyermekek eljárási jogainak védelmére vonatkozó közös minimumszabályok meghatározásával ez az irányelv a tagállamok egymás igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmának megerősítését, és ezáltal a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének javítását célozza. Az ilyen közös minimumszabályoknak meg kell szüntetniük a polgárok szabad mozgásának akadályait is a tagállamok egész területén.

(3)

Noha a tagállamok részes felei az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek (a továbbiakban: EJEE), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, a tapasztalatok szerint ez önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerében.

(4)

A Tanács 2009. november 30-án elfogadta a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló állásfoglalást (3) (a továbbiakban: ütemterv). Az ütemterv, fokozatos megközelítést alkalmazva, intézkedések elfogadására hív fel a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog (A. intézkedés), a jogokról és a vádról való tájékoztatáshoz való jog (B. intézkedés), a jogi tanácsadáshoz való jog és a költségmentesség (C. intézkedés), a hozzátartozókkal, munkaadókkal és konzuli hatóságokkal való kapcsolattartáshoz való jog (D. intézkedés), valamint a kiszolgáltatott gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok (E. intézkedés) vonatkozásában. Az ütemterv hangsúlyozza, hogy a jogok sorrendje tájékoztató jellegű, amely arra utal, hogy az a prioritásokkal összhangban módosítható. Az ütemtervet egészében történő működésre tervezték, előnyei csak mindegyik összetevőjének végrehajtásával válnak teljes mértékben érzékelhetővé.

(5)

2009. december 11-én az Európai Tanács üdvözölte az ütemtervet, és azt „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” alcímet viselő stockholmi program részévé tette (4) (2.4. pont). Az Európai Tanács hangsúlyozta az ütemterv nem kimerítő jellegét, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak és a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy az adott területen való jobb együttműködés elősegítése érdekében szükséges-e foglalkozni egyéb kérdésekkel, például az ártatlanság vélelmével.

(6)

Az ütemterv alapján a büntetőeljárások során biztosítandó eljárási jogokra vonatkozóan ezidáig négy intézkedés, nevezetesen a 2010/64/EU (5), a 2012/13/EU (6), a 2013/48/EU (7), valamint az (EU) 2016/343 (8) európai parlamenti és tanácsi irányelv került elfogadásra.

(7)

Ez az irányelv előmozdítja a gyermekek jogait, figyelembe véve az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásait.

(8)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek vagy a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (9) szerinti elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló (a továbbiakban: keresett személyek) gyermekek esetében a tagállamok biztosítják, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét minden esetben elsődleges szempontnak tekintsék, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 24. cikke (2) bekezdésével.

(9)

Különös figyelmet kell fordítani a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre, hogy ezáltal képesek legyenek megőrizni a fejlődésre, valamint a társadalomba való visszailleszkedésre vonatkozó képességüket.

(10)

Ezt az irányelvet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre és a keresett személynek minősülő gyermekekre kell alkalmazni. A keresett személynek minősülő gyermekekre ezen irányelv vonatkozó rendelkezései a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve alkalmazandók.

(11)

Ez az irányelv, vagy ezen irányelv egyes rendelkezései alkalmazandók azokra a büntetőeljárás során gyanúsítottakra vagy vádlottakra, valamint keresett személyekre is, akikkel szemben akkor indult eljárás, amikor még gyermekek voltak, de azóta betöltötték a 18. életévüket, továbbá amennyiben ezen irányelv alkalmazása az eset összes körülményei fényében megfelelő, figyelemmel az érintett személy érettségére és kiszolgáltatottságára is.

(12)

Abban az esetben, ha az adott személy a büntetőeljárásban gyanúsítottá vagy vádlottá válásának időpontjában betöltötte 18. életévét, de a bűncselekmény elkövetésekor még gyermek volt, ösztönzendő, hogy a tagállamok alkalmazzák az ebben az irányelvben előírt eljárási biztosítékokat az adott személy 21. életévének betöltéséig legalább azoknak a bűncselekményeknek az esetében, amelyeket ugyanaz a gyanúsított vagy vádlott követett el, és amelyek vonatkozásában a nyomozást és a vádemelést együttesen végzik, mivel elválaszthatatlanul összefüggnek olyan büntetőeljárásokkal, amelyek az érintett személy 18. életévének betöltése előtt indultak meg.

(13)

A tagállamok a gyermek életkorát a gyermek saját állításai, a gyermek családi állapotának ellenőrzése, dokumentumkutatás, egyéb bizonyítékok, és ha ilyen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre vagy nem meggyőzőek, orvosi vizsgálat alapján állapítják meg. Az orvosi vizsgálatot végső esetben, továbbá a gyermek jogai, testi épsége és az emberi méltóság szigorú tiszteletben tartása mellett kell elvégezni. Amennyiben egy személy kora továbbra is kétséges, ezen irányelv alkalmazásában vélelmezni kell, hogy az adott személy gyermek.

(14)

Ez az irányelv nem alkalmazandó egyes kisebb súlyú jogsértések esetében. Az irányelvet azonban alkalmazni kell, ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek szabadságát elvonták.

(15)

Egyes tagállamokban a viszonylag kisebb súlyú jogsértések esetében a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság rendelkezik hatáskörrel a szabadságelvonáson kívüli szankciók kiszabására. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett, közúti ellenőrzést követően megállapítható közlekedési jogsértések esetén. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot biztosítsák. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy kisebb súlyú jogsértések esetében a szankciókat ilyen hatóság szabja ki, és azzal szemben jogorvoslattal lehet élni, illetve lehetőség van az ügynek más módon büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elé terjesztésére, ezt az irányelvet csak az ilyen jogorvoslatot vagy előterjesztést követően az adott bíróság előtt folyó eljárásra kell alkalmazni.

(16)

Egyes tagállamokban bizonyos kisebb súlyú jogsértések, különösen a kisebb súlyú közlekedési jogsértések, az általános önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos kisebb súlyú jogsértések és a közrend elleni kisebb súlyú jogsértések bűncselekménynek minősülnek. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben valamely tagállam joga a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ezen irányelv kizárólag a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt zajló eljárásokra alkalmazandó.

(17)

Ez az irányelv csak a büntetőeljárásokra alkalmazandó. Egyéb fajta eljárásokra nem alkalmazható, különös tekintettel a kifejezetten gyermekek számára kialakított eljárásokra, illetve azokra, amelyek védelmi, korrekciós vagy oktatási intézkedéseket eredményezhetnek.

(18)

Ezen irányelv végrehajtásakor figyelembe kell venni a 2012/13/EU és a 2013/48/EU irányelvek rendelkezéseit. Ez az irányelv további kiegészítő biztosítékokat nyújt a gyermekek és a szülői felelősség gyakorlója számára nyújtandó információk tekintetében, a gyermekek sajátos szükségleteinek és sebezhetőségének figyelembevétele érdekében.

(19)

A gyermekeket tájékoztatni kell az eljárások lefolytatásának általános szempontjairól. Ennek érdekében röviden el kell magyarázni számukra az eljárások következő lépéseit, amennyire ezt a büntetőeljárás érdekei engedik, valamint az ügyben részt vevő hatóságok szerepét. Az, hogy milyen információkat bocsátanak a gyermekek rendelkezésre, az adott eset körülményeitől függ.

(20)

A gyermeket az eljárás lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában tájékoztatni kell az orvosi vizsgálathoz való jogról, erre pedig legkésőbb a szabadság elvonásakor kell sort keríteni, amennyiben a gyermekkel szemben ezt az intézkedést alkalmazzák.

(21)

Ha a gyermek szabadságát elvonták, a 2012/13/EU irányelvnek megfelelően a gyermek rendelkezésére bocsátott jogokról szóló írásbeli tájékoztatónak egyértelmű információkat kell tartalmaznia a gyermek ezen irányelv szerinti jogairól.

(22)

A tagállamoknak szóban, írásban vagy mindkét módon tájékoztatniuk kell a szülői felelősség gyakorlóját az alkalmazandó eljárási jogokról. A tájékoztatást haladéktalanul meg kell adni, és olyan részletességgel, amely az eljárás tisztességességének megóvásához és a gyermek jogainak eredményes gyakorlásához szükséges.

(23)

Bizonyos, akár csak az egyik szülői felelősséget gyakorló személyt érintő körülmények között, a tájékoztatást egy másik megfelelő, a gyermek által megjelölt és az illetékes hatóság által ilyenként jóváhagyott nagykorú személynek kell nyújtani. Az egyik ilyen körülmény, amikor objektív és tényszerű jelek utalnak arra, illetve ezek alapján az a gyanú merül fel, hogy a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatása súlyosan veszélyeztetheti a büntetőeljárást, így különösen, amikor fennáll a lehetősége annak, hogy bizonyítékot semmisítenek vagy változtatnak meg, tanúkat befolyásolnak, vagy hogy a szülői felelősség gyakorlója a gyermekkel együtt vett részt az állítólagos bűncselekmény elkövetésében.

(24)

Amennyiben megszűntek azok a körülmények, amelyek alapján az illetékes hatóságok a szülői felelősség gyakorlója helyett egy másik, megfelelő nagykorú személynek nyújtottak tájékoztatást, a gyermek számára az ezen irányelvvel összhangban nyújtott minden, az eljárás során továbbra is fontossággal bíró információt a szülői felelősség gyakorlójának kell nyújtani. Ez a követelmény nem hosszabbíthatja meg szükségtelenül a büntetőeljárást.

(25)

A gyanúsított vagy vádlott gyermekeknek a 2013/48/EU irányelvnek megfelelően joguk van ügyvédi segítség igénybevételéhez. Mivel a gyermekek kiszolgáltatottak és nem minden esetben képesek teljes mértékben megérteni és követni a büntetőeljárást, az ezen irányelvben foglalt helyzetekben ügyvédi támogatást kell kapniuk. Ezekben a helyzetekben a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a gyermeket ügyvéd támogassa, ha maga a gyermek vagy a szülői felelősség gyakorlója ilyen segítségnyújtásról nem gondoskodott. A tagállamoknak költségmentességet kell biztosítaniuk, amennyiben az szükséges annak biztosításához, hogy a gyermek tényleges ügyvédi támogatást kapjon.

(26)

Az ezen irányelv szerinti ügyvédi támogatás feltételezi, hogy a gyermeknek a 2013/48/EU irányelv alapján joga van az ügyvédi segítség igénybevételéhez. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a 2013/48/EU irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása lehetetlenné tenné, hogy a gyermek ezen irányelv alapján ügyvédi támogatást vegyen igénybe, a szóban forgó rendelkezés nem alkalmazható a gyermeknek arra a jogára, hogy a 2013/48/EU irányelv értelmében ügyvédi segítséget vegyen igénybe. Másrészt az ezen irányelv által megállapított, az ügyvédi támogatás alóli mentességek és kivételek nem érinthetik a 2013/48/EU irányelv szerinti, az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot, vagy a Charta és az EJEE, valamint a nemzeti és más uniós jog szerinti költségmentességhez való jogot.

(27)

Ezen irányelvben az ügyvédi támogatásra vonatkozóan megállapított rendelkezéseket indokolatlan késedelem nélkül alkalmazni kell, amint a gyermeket tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott. Ezen irányelv alkalmazásában az ügyvédi támogatás ügyvéd által a büntetőeljárás során nyújtott jogi támogatást, valamint a képviselet ellátását jelenti. Amennyiben ez az irányelv a kihallgatás alatt ügyvédi támogatásról rendelkezik, egy ügyvédnek jelen kell lennie. A gyermek 2013/48/EU irányelv szerinti ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának sérelme nélkül, az ügyvédi támogatás nem követeli meg azt, hogy minden egyes nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmény során ügyvédnek kelljen jelen lennie.

(28)

Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, a tagállamok azon kötelezettsége, hogy ezen irányelvvel összhangban ügyvédi támogatást biztosítsanak a gyanúsított vagy vádlott gyermekeknek nem terjed ki az alábbiakra: a gyermek személyazonosságának megállapítása; annak megállapítása, hogy szükséges-e nyomozást indítani; a fegyverbirtoklás vagy egyéb hasonló biztonsági kérdések ellenőrzése; az ezen irányelvben kifejezetten nem hivatkozott nyomozati vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatása, úgy mint motozás, fizikai vizsgálat, vér-, alkohol- vagy egyéb hasonló vizsgálatok, vagy fénykép készítése illetve ujjlenyomat rögzítése; a gyermek illetékes hatóság elé állítása vagy átadása a szülői felelősség gyakorlójának vagy másik megfelelő nagykorú személynek, a nemzeti joggal összhangban.

(29)

Azon gyermek számára, aki az eljárás kezdetekor nem volt gyanúsított vagy vádlott – például tanú volt –, de utóbb gyanúsítottá vagy vádlottá válik, az uniós joggal, valamint az EJEE-vel összhangban, az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezését követve biztosítani kell az önvádra való kötelezés tilalmának érvényesítéséhez és a hallgatáshoz való jogot. Ez az irányelv ezért kifejezetten hivatkozik arra a gyakorlatban előforduló helyzetre, amikor a gyermek a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző hatóság által valamely büntetőeljárással összefüggésben végzett kihallgatás során gyanúsítottá vagy vádlottá válik. Amennyiben egy ilyen kihallgatás során valamely, a gyanúsítottól vagy a vádlottól eltérő gyermek gyanúsítottá vagy vádlottá válik, a kihallgatást fel kell függeszteni, amíg a gyermeket nem tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott, és amíg ezen irányelvvel összhangban ügyvédi támogatást nem biztosítottak számára.

(30)

Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, a tagállamok eltérhetnek az ügyvédi támogatás biztosításának kötelezettségétől, amennyiben ez nem arányos az ügy körülményei fényében, szem előtt tartva, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét mindig elsődleges szempontnak kell tekinteni. A gyermekeknek az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában, minden esetben ügyvédi támogatást kell biztosítani amikor az őrizetbe vételükről való döntés céljából az illetékes bíróság vagy bíró elé állítják őket, valamint a fogvatartás ideje alatt is. Emellett a szabadságtól való megfosztás nem szabható ki büntetésként, csak ha a gyermek olyan ügyvédi támogatásban részesül, amely lehetővé teszi a gyermek védelemhez való jogának tényleges gyakorlását, és, minden esetben, a bírósági tárgyalás során. A tagállamok gyakorlati szabályokat dolgozhatnak ki erre vonatkozóan.

(31)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenesen eltérjenek attól a kötelezettségüktől, hogy ügyvédi támogatást biztosítsanak a tárgyalás előtti szakaszban, kényszerítő erejű indokok miatt, azaz amennyiben valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények sürgős elhárítására van szükség, vagy amennyiben a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák valamely súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését, többek közt valamely súlyos bűncselekmény állítólagos társelkövetőire vonatkozó információ megszerzése, vagy egy súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos fontos bizonyíték elveszítésének megakadályozása céljából. Az említett kényszerítő erejű indokok egyike miatti ideiglenes eltérés ideje alatt az illetékes hatóságok kihallgathatják a gyermeket az ügyvéd távollétében, feltéve, hogy tájékoztatták a hallgatáshoz való jogáról, és e jogával élhet is, továbbá hogy az ilyen kihallgatás nem sérti a védelemhez való jogot, ideértve az önvádra kötelezés tilalmát. Lehetőség van kihallgatás lefolytatására a szükséges mértékig kizárólag azzal a céllal, hogy megszerezzék azokat az információkat, amelyek a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető súlyosan hátrányos következmények elhárítása, vagy a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetésének megakadályozása érdekében feltétlenül szükségesek. Az ezen ideiglenes eltéréssel való visszaélés elviekben helyrehozhatatlanul sértené a védelemhez való jogot.

(32)

A tagállamoknak nemzeti jogukban egyértelműen meg kell állapítaniuk az ilyen ideiglenes eltérés indokait és feltételeit, és azt csak korlátozottan használhatják. Bármely ideiglenes eltérésnek arányosnak, időben szigorúan korlátozottnak kell lennie, nem alapulhat kizárólag az állítólagos bűncselekmény típusán vagy súlyosságán, és nem sértheti az eljárás általános tisztességességét. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ideiglenes eltérés bírótól és bíróságtól eltérő illetékes hatóság általi, ezen irányelv szerinti engedélyezése esetén az ideiglenes eltérés engedélyezéséről szóló határozatot egy bíróság legalább a tárgyalási szakban elbírálhassa.

(33)

A gyermek és ügyvédje közötti kommunikáció titkossága alapvető fontosságú a védelemhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítása szempontjából, és lényeges részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jognak. Ezért a tagállamoknak ezért kivétel nélkül tiszteletben kell tartaniuk az ezen irányelv alapján biztosított ügyvédi támogatás keretében a gyermek és ügyvédje közötti találkozók és a kommunikáció egyéb formáinak titkosságát. Ez az irányelv nem érinti azokat az eljárásokat, amelyek olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor objektív és tényszerű körülmények alapján az ügyvéddel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a gyermekkel együtt érintett a bűncselekményben. Az ügyvéd általi bűnelkövetés nem tekinthető a gyermeknek ezen irányelv keretében nyújtott törvényes segítségnek. A titkosság tiszteletben tartásának kötelezettsége nem csak azt jelenti, hogy a tagállamok nem zavarhatják meg az ilyen kommunikációt, illetve ahhoz nem férhetnek hozzá, hanem azt is, hogy amennyiben a gyermek szabadságát elvonták, vagy az állam ellenőrzése alatt álló egyéb helyen van, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kommunikáció módozatai megfeleljenek a titkosság követelményének, és védjék azt. Mindez nem érinti a fogvatartási létesítményekben alkalmazott azon mechanizmusokat, amelyek célja megakadályozni – például a levelezés átvilágítása révén – tiltott küldemények eljuttatását a fogvatartottak részére, feltéve, hogy ezek a mechanizmusok nem teszik lehetővé az illetékes hatóságok számára a gyermek és az ügyvédje közötti kommunikáció elolvasását. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nemzeti jog szerinti eljárásokat, amelyek értelmében a levelezés továbbítása megtagadható, ha a feladó nem járul hozzá ahhoz, hogy a levelezést a továbbítást megelőzően egy illetékes bírósághoz benyújtsák.

(34)

Ez az irányelv nem érinti a titkosság megsértését, ha az az illetékes hatóságok által végzett jogszerű megfigyelési művelethez kapcsolódik. Ez az irányelv nem érinti továbbá az olyan, például a nemzeti hírszerző szolgálatok által folytatott tevékenységeket, amelyek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nemzeti biztonság védelmét szolgálják, vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikkének hatálya alá tartoznak, amelynek értelmében az EUMSZ a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló III. részének V. címe nem érintheti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(35)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára biztosítani kell az egyéni értékeléshez való jogot a védelem, oktatás, képzés és társadalmi integráció tekintetében fennálló sajátos szükségleteik feltérképezésének érdekében, hogy meghatározzák, hogy igényelnek-e különleges intézkedéseket a büntetőeljárás során, és ha igen, milyen mértékben, valamint hogy megállapítsák büntetőjogi felelősségük mértékét, illetve egy adott büntetés vagy oktatási intézkedés megfelelőségét.

(36)

Az egyéni értékelésnek különösen tekintettel kell lennie a gyermek személyiségére és érettségére, a gyermek gazdasági, társadalmi és családi hátterére, köztük életkörülményeire és bármilyen különös kiszolgáltatottságára, így a tanulási zavarokra vagy a kommunikációs nehézségekre.

(37)

Lehetővé kell tenni, hogy az egyéni értékelés terjedelmét és részleteit az adott eset körülményeihez igazítsák, figyelembe véve az állítólagos bűncselekmény súlyát, illetőleg azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor hozhatnának, ha a gyermeket az adott bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találnák. Az ugyanazon gyermek tekintetében a közelmúltban elvégzett egyéni értékelést fel lehet használni, amennyiben azt naprakésszé tették.

(38)

Az illetékes hatóságoknak az egyéni értékelésből származó információkat figyelembe kell venniük annak megállapítása során, hogy célszerű-e bármely, egyedi intézkedés meghozatala a gyermekkel kapcsolatban, például szükség van-e bármely, gyakorlati segítségnyújtásra; annak felmérésekor, hogy a gyermekre vonatkozó óvintézkedések – így az előzetes letartóztatás vagy alternatív intézkedések – megfelelőek és hatékonyak-e; valamint, a büntetőeljárás keretében való döntéshozatal vagy intézkedések során – ideértve az ítélethozatalt is – a gyermek egyéni jellemzőinek és körülményeinek a figyelembevételekor. Amennyiben még nem áll rendelkezésre egyéni értékelés, ez nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy ilyen intézkedéseket vagy döntéseket hozzanak, feltéve, hogy az ezen irányelvben megállapított feltételek teljesülnek, köztük az, hogy az egyéni értékelést az eljárások lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában kell elvégezni. Az egyéni értékelés elvégzését megelőzően hozott intézkedések vagy döntések megfelelősége és hatékonysága ismét megvizsgálható, amikor az egyéni értékelés már rendelkezésre áll.

(39)

A egyéni értékelést az eljárások lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában, kellő időben kell elvégezni, hogy az abból származó információkat az ügyész, a bíró vagy egy másik illetékes hatóság figyelembe vehesse, mielőtt a vádiratot tárgyalás lefolytatása céljából előterjesztené. A vádiratot ugyanakkor egyéni értékelés hiányában is elő lehet terjeszteni, feltéve, hogy ez a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja. Ilyen eset lehet például az, amikor a gyermek előzetes letartóztatásban van, és az egyéni étékelés elkészültének kivárása a fogva tartás szükségtelen meghosszabbításának kockázatával járna.

(40)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eltérjenek az egyéni értékelés elvégzésére vonatkozó kötelezettségtől, amennyiben az ilyen eltérést az ügy körülményei indokolják, figyelembe véve többek között az állítólagos bűncselekmény súlyát és azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor hozhatnának, ha a gyermeket az adott bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találnák, valamint feltéve, hogy az eltérés a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja. Ebben az összefüggésben valamennyi fontos tényezőt figyelembe kell venni, többek közt azt is, hogy a gyermekről a múltban készült-e egyéni értékelés büntetőeljárások kapcsán, vagy hogy az adott ügy lefolytatható-e vádemelés nélkül.

(41)

A tisztességes igazságszolgáltatáshoz hozzátartozik a gyanúsított vagy vádlott gyermekekről való gondoskodás kötelezettsége, különösen akkor, ha a gyermekek szabadságelvonás alatt állnak, így kiváltképp kiszolgáltatott helyzetben vannak. A szabadságelvonás alatt álló gyermek személyi sértetlenségének biztosítása érdekében a gyermeknek joga van az orvosi vizsgálathoz. Ezt a vizsgálatot orvosnak vagy más szakembernek kell elvégeznie vagy az illetékes hatóság kezdeményezése alapján – különösen a vizsgálat szükségességére utaló konkrét egészségügyi jelek esetén –, vagy akkor, ha ezt a gyermek, a szülői felelősség gyakorlója vagy a gyermek ügyvédje kéri. A tagállamoknak meg kell határozniuk a jelen irányelvvel összhangban elvégzendő orvosi vizsgálatokkal és a gyermekek e vizsgálatokhoz való hozzáférésével kapcsolatos gyakorlati szabályokat. E szabályoknak le kell fedniük többek között azokat a helyzeteket is, amikor rövid időn belül ugyanazon gyermekre vonatkozóan kettő vagy több orvosi vizsgálat iránti kérelmet nyújtanak be.

(42)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek nem minden esetben képesek megérteni a kihallgatások tartalmát. Az ilyen gyermekek megfelelő szintű védelmének biztosítása érdekében a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság által végzett kihallgatásaikról audiovizuális felvételt kell készíteni, amennyiben ez arányos, figyelembe véve többek között azt is, hogy a kihallgatásra ügyvéd jelenlétében kerül-e sor és a gyermek szabadságelvonás alatt áll-e, szem előtt tartva azt, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét minden esetben elsődleges szempontnak kell tekinteni. Ez az irányelv nem írja elő, hogy a tagállamok audiovizuális felvételt készítsenek a gyermekeknek a bíró vagy a bíróság által végzett kihallgatásáról.

(43)

Amennyiben ezen irányelv értelmében audiovizuális felvételt kell készíteni, ám egy áthidalhatatlan technikai probléma miatt a felvétel elkészítése nem lehetséges, a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság a gyermeket audiovizuális felvétel készítése nélkül is kihallgathatja, feltéve, hogy minden ésszerű intézkedést megtettek a technikai probléma kiküszöbölésére, hogy a kihallgatást nem lehet elhalasztani, és hogy ez összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével.

(44)

Függetlenül attól, hogy készül-e audiovizuális felvétel a gyermek kihallgatásáról, a kihallgatást minden esetben az érintett gyermek életkorának és érettségének megfelelő módon kell lefolytatni.

(45)

A gyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, amennyiben megfosztják őket a szabadságuktól. Különös erőfeszítést kell ezért tenni annak érdekében, hogy az eljárás semelyik szakaszában se kerüljön sor szabadságelvonásra és különösen a gyermek fogva tartására azt megelőzően, hogy a bíróság a gyermek bűncselekmény elkövetésében való bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében jogerős határozatot hozott volna, tekintettel a gyermekek fizikai, szellemi és társas fejlődését érintő lehetséges kockázatokra, továbbá mivel a szabadságelvonás nehézségeket okozhat a társadalomba történő visszailleszkedésük során. A tagállamok gyakorlati szabályokat dolgozhatnak ki – például iránymutatások vagy a rendőrtiszteknek szóló utasítások formájában – e követelmény rendőri őrizetre történő alkalmazása tekintetében. Ez a követelmény semmilyen esetben sem érinti a rendőrtisztek vagy más bűnüldöző hatóságok lehetőségét arra, hogy letartóztassanak egy gyermeket, amikor azt a helyzet első látásra megköveteli, például tettenérés során vagy közvetlenül bűncselekmény elkövetése után.

(46)

Az illetékes hatóságoknak mindig fontolóra kell venniük a fogva tartástól eltérő alternatív intézkedéseket (a továbbiakban: alternatív intézkedések), lehetőség szerint előnyben részesítve azokat. Ilyen alternatív intézkedés lehet a gyermek bizonyos helyektől való eltiltása vagy lakóhelyének kijelölése, bizonyos személyekkel való kapcsolattartásának korlátozása, az illetékes hatóságoknál való rendszeres jelentkezésének, oktatási programokban való részvételének, vagy a gyermek beleegyezése esetén terápiás vagy kábítószer-függőséget gyógyító programokban való részvételének előírása.

(47)

A gyermek fogva tartásáról szóló döntést időszakonkénti bírósági, akár egyes bíróként eljáró bíró által végzett felülvizsgálatnak kell alávetni. Ezt az időszakos felülvizsgálatot vagy hivatalból végzi el a bíróság, vagy pedig a gyermek, a gyermek ügyvédje vagy egy, a bíróságtól eltérő igazságügyi hatóság – különösen ügyész – kérelmére. A tagállamoknak el kell fogadniuk az erre vonatkozó gyakorlati szabályokat, melyek többek között arra az esetre vonatkozóan is, amikor a bíróság hivatalból már végzett időszakos felülvizsgálatot, és a gyermek vagy ügyvédje kérelmezi egy másik felülvizsgálat lefolytatását.

(48)

Gyermekek fogva tartása esetén tekintetükben speciális védelmi intézkedéseket kell végrehajtani. Különösen biztosítani kell a felnőtt korú fogvatartottaktól elkülönítve történő fogva tartásukat, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével, az gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 37. cikke c) pontjával összhangban. Ha egy fogva tartott gyermek betölti a 18. életévét, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy indokolt esetben – figyelembe véve az érintett személy sajátos körülményeit – továbbra is elkülönítetve legyen fogvatartva. Tekintettel az életkorukból adódó kiszolgáltatottságra, különös figyelmet kell fordítani a gyermekek fogva tartásának módjára. A gyermekek számára biztosítani kell a szükségleteiknek megfelelő oktatási létesítmények igénybevételét.

(49)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rendőri őrizetben tartott gyanúsított vagy vádlott gyermekeket a felnőtt korúaktól elkülönítve tartsák fogva, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével vagy – kivételes esetben – ha az elkülönítés gyakorlati feltételei nem adottak, feltéve, hogy a gyermekek felnőtt korúakkal történő közös őrizete összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével. Például gyéren lakott területeken kivételesen lehetőség van arra, hogy a rendőri őrizetbe került gyermekeket a felnőtt korúakkal egy helyen tartsák fogva, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével. Az ilyen esetek ugyanakkor rendkívüli odafigyelést követelnek az illetékes hatóságok részéről a gyermek testi épségének és jóllétének megóvása érdekében.

(50)

Gyermekeket fiatal felnőttekkel együtt is fogva lehet tartani, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével. A tagállamok feladata meghatározni, hogy nemzeti joguk és eljárásaik értelmében mely személyek minősülnek fiatal felnőttnek. A tagállamok arra vannak ösztönözve, hogy a 24 évesnél idősebb személyeket ne minősítsék fiatal felnőtteknek.

(51)

Gyermekek fogva tartása esetén, a tagállamoknak meg kell tenniük a jelen irányelvben előírt megfelelő intézkedéseket. Ezen intézkedéseknek többek között biztosítaniuk kell a családi élethez való jog tényleges és rendszeres gyakorlását. A gyermekek számára biztosítani kell a szüleikkel, családjukkal és barátaikkal való rendszeres – látogatások és levelezés útján megvalósuló – kapcsolattartáshoz való jogot, kivéve, ha a gyermek mindenek fölött álló érdeke vagy az igazságszolgáltatás érdeke ennek kivételes korlátozását teszi szükségessé.

(52)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a gyermek vallási vagy meggyőződésbeli szabadsága tiszteletben tartásának biztosítására is. E tekintetben a tagállamoknak tartózkodniuk kell különösen attól, hogy a gyermeket vallásában vagy meggyőződésében befolyásolják. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak aktívan segédkezniük kellene a gyermeknek a vallásgyakorlásban.

(53)

A tagállamoknak adott esetben megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a szabadságelvonás egyéb eseteiben is. Az intézkedéseknek a szabadságelvonás jellegével – például rendőri őrizet vagy fogva tartás – és annak időtartamával arányosnak és azokhoz képest megfelelőknek kell lenniük.

(54)

A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló szakembereknek tekintettel kell lenniük a különböző korú gyermekek sajátos szükségleteire, és biztosítaniuk kell, hogy az eljárást ezekhez igazítsák. Ezen okokból a szakemberek számára a gyermekkel való bánásmódra vonatkozó speciális képzést kell biztosítani.

(55)

A gyermekeket életkoruknak, érettségüknek és értelmi fejlettségüknek megfelelő bánásmódban kell részesíteni, figyelembe véve esetleges speciális igényeiket, beleértve az esetleges kommunikációs nehézségeiket.

(56)

A tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségekre figyelemmel a büntetőeljárás során a lehető legmegfelelőbb módon biztosítani kell a gyermekek magánéletének védelmét, többek között azért, hogy a gyermekek könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a gyermekeket érintő bírósági kihallgatásokat általában a nyilvánosság kizárásával folytassák le, vagy lehetőséget kell adniuk a bíróságoknak vagy a bíráknak arra, hogy az említett kihallgatásoknak a nyilvánosság kizárásával történő lefolytatásáról döntsenek. Ez nem érinti a bírósági ítéleteknek az EJEE 6. cikkével összhangban történő nyilvános kihirdetését.

(57)

A gyermekeknek jogot kell biztosítani ahhoz, hogy az őket érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében vegyenek részt. Amennyiben a szülői felelősséget egyazon gyermek esetében egynél több személy gyakorolja, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a meghallgatásra mindegyik személy elkísérje, kivéve, ha az illetékes hatóságok ésszerű erőfeszítései ellenére ez a gyakorlatban nem lehetséges. A tagállamoknak gyakorlati szabályokat kell elfogadniuk azon jog gyermekek általi gyakorlására vonatkozóan, hogy az őket érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében jelenjenek meg, valamint azon feltételek vonatkozásában, amelyek fennállása esetén a bírósági meghallgatásról a kísérő személy ideiglenesen kizárható. E szabályoknak le kell fedniük többek között azt az esetet, ha a szülői felelősséget gyakorló személynek átmenetileg nem áll módjában elkísérni a gyermeket a tárgyalásra, vagy nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, figyelembe véve a gyermek mindenek fölött álló érdekét.

(58)

Bizonyos körülmények között, amelyek a szülői felelősség két gyakorlói közül érinthetik csak az egyiket is, a gyermeknek jogában áll a szülői felelősség gyakorlójától eltérő, megfelelő nagykorú személy kíséretében megjelenni a bírósági meghallgatáson. Ilyen körülménynek minősül például, ha a szülői felelősséget gyakorló, a gyermeket elkísérő személy komolyan veszélyeztetheti a büntetőeljárást, különösen amikor objektív és tényszerű jelek utalnak arra, illetve ezek alapján az a gyanú merül fel, hogy bizonyítékot semmisíthetnek vagy változtathatnak meg, tanúkat befolyásolhatnak, vagy hogy a szülői felelősség gyakorlója a gyermekkel együtt részt vehetett az állítólagos bűncselekmény elkövetésében.

(59)

Ezen irányelvvel összhangban a gyermekeknek az eljárás egyéb szakaszaiban – például rendőrségi kihallgatás során – is biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében jelenjenek meg.

(60)

A vádlott azon joga, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson, a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett, a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló előírásán alapul. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak ösztönzésére, hogy a gyermekek megjelenjenek az őket érintő tárgyalásokon, ideértve a személyes idézést és az idézés másolatának megküldését a szülői felelősség gyakorlójának, vagy – amennyiben az ellentétes lenne a gyermek mindenek fölött álló érdekével – egy másik megfelelő nagykorú személynek. A tagállamoknak meg kell határozniuk a gyermek tárgyalásán való jelenlétére vonatkozó gyakorlati szabályokat. Ezek a szabályok rendelkezéseket tartalmazhatnak azon feltételekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén a gyermek ideiglenesen kizárható a tárgyalásról.

(61)

Az ezen irányelv által biztosított bizonyos jogokat alkalmazni kell a keresett személynek minősülő gyermekekre a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve.

(62)

Az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások kulcsfontosságúak a tagállamok között büntetőügyekben folytatott együttműködés szempontjából. Az ilyen együttműködéshez elengedhetetlen a 2002/584/IB kerethatározatban foglalt határidőknek történő megfelelés. Ezért amellett, hogy a keresett személynek minősülő gyermekek számára biztosítani kell, hogy az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban teljes körűen élhessenek az ezen irányelv szerinti jogaikkal, az említett határidőket be kell tartani.

(63)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekeket érintő büntetőeljárásokkal foglalkozó bírák és ügyészek különleges kompetenciákkal rendelkezzenek e szakterületen vagy ténylegesen részt vehessenek szakirányú képzéseken, különösen a gyermekek jogait, a megfelelő kihallgatási technikákat, a gyermekpszichológiát és a gyermekekhez igazított kommunikációt érintően. A tagállamoknak továbbá megfelelő intézkedéseket kell tenniük a gyermekeket érintő büntetőeljárásokkal foglalkozó ügyvédek részére kínált szakirányú képzések előmozdítására is.

(64)

Annak érdekében, hogy nyomon követhető és értékelhető legyen ezen irányelv hatékonysága, a rendelkezésre álló adatokból ki kell gyűjteni az ezen irányelvben meghatározott jogok alkalmazásának vonatkozásában releváns adatokat. Ezek az adatok magukban foglalják az igazságügyi és bűnüldöző hatóságok által rögzített adatokat, valamint lehetőség szerint az egészségügyi és a szociális jóléti szolgálatok által az ezen irányelvben foglalt jogok tekintetében összeállított adminisztratív adatokat, különös tekintettel az ügyvédi segítséget igénybe vevő gyermekek száma, az elvégzett egyéni értékelések száma, az audiovizuális felvételen rögzített kihallgatások száma, valamint azon gyermekek számának vonatkozásában, akikkel szemben szabadságelvonással járó intézkedést hoztak.

(65)

A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk és biztosítaniuk kell az ezen irányelvben előírt jogokat, minden, így különösen a faj, szín, nem, szexuális irányultság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzetiség, etnikai vagy társadalmi származás, vagyoni helyzet, fogyatékosság vagy születés alapján történő megkülönböztetés nélkül.

(66)

Ez az irányelv tiszteletben tartja a Charta és az EJEE által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(67)

Ez az irányelv minimumszabályokat határoz meg. A tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. A védelem ezen magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése az említett minimumszabályok célja. A tagállamok által nyújtott védelem szintje sosem csökkenhet a Charta vagy az EJEE által meghatározott, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett standardok alá.

(68)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen közös minimumkövetelmények megállapítását a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekeket megillető eljárási biztosítékokra nézve a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani annak léptéke és hatásai miatt, az Unió szintjén azonban jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(69)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(70)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

(71)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (10) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt,

a)

büntetőeljárások során gyanúsítottak vagy vádlottak, vagy

b)

a 2002/584/IB kerethatározat szerinti elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt állnak (a továbbiakban: keresett személyek).

a)

amennyiben a tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a szankciót egy, a büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció ellen az említett bíróságon lehet fellebbezni vagy azt az elé lehet terjeszteni, vagy

b)

amennyiben szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki,

a)

amint a gyermeket tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott, haladéktalanul tájékoztatást kell kapnia:

b)

az eljárás lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában tájékoztatást kell kapnia:

c)

a szabadságelvonással egyidejűleg a szabadságelvonás esetén alkalmazandó különleges bánásmódhoz való jogról, a 12. cikkben foglaltak szerint.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekével ellentétes lenne;

b)

nem lehetséges, mivel a szülői felelősség gyakorlóját minden ésszerű erőfeszítés ellenére nem lehet elérni, vagy személyazonossága ismeretlen;

c)

objektív és tényszerű körülmények miatt súlyosan veszélyeztetheti a büntetőeljárást.

a)

a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásukat megelőzően;

b)

a (4) bekezdés c) pontjával összhangban bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozati vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor;

c)

a szabadságelvonást követően indokolatlan késedelem nélkül;

d)

amennyiben büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságra idézték be, az említett bíróság előtti megjelenés előtt kellő időben.

a)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeknek joga legyen az őket képviselő ügyvéddel négyszemközt találkozni és kommunikálni, ideértve a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatás előtti időszakot is;

b)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek a kihallgatásuk során ügyvédi támogatást kapjanak, és hogy az ügyvéd ténylegesen részt tudjon venni a kihallgatáson. Az ilyen részvételre a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban kerül sor, feltéve, hogy ezen eljárások nem sértik az érintett jogok tényleges gyakorlását vagy lényegét. Amennyiben az ügyvéd részt vesz a kihallgatáson, ezt a nemzeti jog által előírt jegyzőkönyvezési eljárással rögzíteni kell;

c)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek ügyvédi támogatást kapjanak legalább a következő nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmények során, amennyiben a nemzeti jog ilyen cselekményekről rendelkezik, és amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott köteles megjelenni vagy megjelenése megengedett e cselekményeken:

a)

amennyiben az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában a gyermeket azzal a céllal állítják illetékes bíróság vagy bíró elé, hogy a fogvatartásáról döntsenek; valamint

b)

a fogvatartás ideje alatt.

a)

sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét;

b)

a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák valamely súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését.

a)

annak megállapítása, hogy célszerű-e bármely egyedi intézkedés meghozatala a gyermek érdekében;

b)

a gyermekkel kapcsolatos esetleges biztosítási intézkedések megfelelőségének és hatékonyságának értékelése;

c)

a büntetőeljárás keretében történő döntéshozatal vagy intézkedés meghozatala, ideértve az ítélethozatalt is.

a)

a gyermek;

b)

a szülői felelősség gyakorlója, vagy az 5. illetve a 15. cikkben említett másik megfelelő nagykorú személy;

c)

a gyermek ügyvédje.

a)

ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével; vagy

b)

kivételes esetben, ha az a gyakorlatban nem lehetséges, feltéve, hogy a gyermekeket olyan módon tartják fogva a felnőtt korúakkal együtt, hogy ez összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével.

a)

megőrizzék és biztosítsák a gyermek egészségét, valamint testi és szellemi fejlődését;

b)

biztosítsák a gyermek oktatáshoz és képzéshez való jogát, ideértve azt az esetet is, amikor a gyermek fizikai, érzékszervi vagy tanulási fogyatékossággal rendelkezik;

c)

biztosítsák a gyermek családi élethez való jogának tényleges és rendszeres gyakorlását;

d)

biztosítsák az olyan programokhoz való hozzáférést, amelyek elősegítik a gyermek fejlődését és a társadalomba való visszailleszkedését; valamint

e)

biztosítsák a gyermek vallási vagy meggyőződésbeli szabadságának tiszteletben tartását.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekével ellentétes lenne;

b)

nem lehetséges, mivel a szülői felelősség gyakorlóját minden ésszerű erőfeszítés ellenére nem lehet elérni, vagy személyazonossága ismeretlen; vagy

c)

objektív és tényszerű körülmények miatt súlyosan veszélyeztetné a büntetőeljárást.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja, hogy az említett személy elkísérje; valamint

b)

az említett személy jelenléte nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni a büntetőeljárást.