12.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 328/101

(1)

A közös halászati politika fő célkitűzései között szerepel a halak visszadobásából álló pazarló gyakorlat megszűntetése. A tengerfenéken élő egyes, jelenleg az 1342/2008/EK rendeletben meghatározott erőkifejtési rendszer hatálya alá tartozó fajok halászata tekintetében a fogások kirakodására vonatkozó kötelezettség 2016-tól 2019-ig fokozatosan lép életbe.

(2)

Az 1342/2008/EK rendelet értelmében a halászati erőkifejtés korlátozásai az I. mellékletben szereplő halászeszköz-kategóriák és földrajzi területek alapján meghatározott erőkifejtési csoportok szerint kerülnek megállapításra.

(3)

A fogások kirakodására vonatkozó kötelezettség végrehajtásának fényében a jelenlegi erőkifejtési rendszer részéről több rugalmasságra van szükség annak érdekében, hogy a halászok nagyobb szembőségű, szelektívebb halászeszközöket használhassanak. A fentiekre tekintettel szükségesnek tűnt felülvizsgálni, hogy az erőkifejtési csoportok jelenlegi szerkezete a védelmi szükségletekre vonatkozó igazgatási terhek tekintetében költséghatékonynak tekinthető-e.

(4)

Ezért a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB) felkérték arra, hogy adjon szakvéleményt az erőkifejtési csoportok meghatározásához alkalmazott TR1. és TR2. halászeszköz-kategóriák összevonásának lehetőségéről. A HTMGB arra a következtetésre (2) jutott, hogy a két kategória összevonásakor a tőkehalállományok esetében fennáll a fokozott halászati mortalitás kockázata, továbbá a szóban forgó összevonásnak kizárólag az Északi-tenger, a Skagerrak és a La Manche csatorna keleti része tekintetében történő alkalmazása összeegyeztethetetlen lenne a többi gazdálkodási övezet vonatkozásában érvényes intézkedésekkel. A HTMGB azt is megállapította, hogy a kifogott biológiai állományok tekintetében az új összevont kategória heterogénebb képet mutatna, mint a külön TR1. és TR2. kategóriák, és a tőkehalállományok esetében a fokozott halászati mortalitás esetleges fokozódásának ellensúlyozására hozandó kiegészítő intézkedések miatt nem valószínű, hogy a költséghatékonyság fokozódna. Ugyanakkor a HTMGB azt is megemlíti, hogy a kategóriák összevonása a halászok számára lehetővé tenné a szelektívebb halászatot.

(5)

Továbbá az 1342/2008/EK rendelet 2011-es értékelése (3) során a HTMGB megállapította, hogy az Északi-tenger tőkehalállományának halászati mortalitása 2010-ben csak 3 %-kal volt alacsonyabb a 2008-as értékhez képest. A HTMGB megállapította, hogy az északi-tengeri tőkehalállomány esetében az erőkifejtés-szabályozás nem tudta visszaszorítani a halak visszadobásának mértékét.

(6)

A jelenlegi erőkifejtési rendszer 2008-as bevezetése óta a TR1. és TR2. halászeszköz-kategóriákhoz rendelt erőkifejtés jelentős mértékben csökkent. Tehát a kategóriák összevonásának a tőkehalállomány esetében a halászati mortalitásra gyakorolt esetleges negatív hatása a korábbiakhoz képest kisebb jelentőségű lenne.

(7)

Az összevonással jelentősen csökkennének az irányítási költségek. A nemzeti hatóságokra és a halászokra háruló igazgatási költségek mérséklődnének, mivel számos halász más-más erőkifejtési csoporthoz tartozó, különféle eszközöket használ, aminek következtében a halászati erőkifejtés csak bonyolult számítások alapján határozható meg. Továbbá a fogások kirakodásának kötelezővé tételére vonatkozó új szabályozás végrehajtása humánerőforrás szempontjából jelentős terheket ró a tagállami igazgatásokra. A Bizottság emellett úgy véli, hogy amennyiben a tőkehalállomány esetében fokozódna a halászati mortalitás, a kiegészítő védelmi intézkedések bevezetése nem vezetne okvetlenül az igazgatási költségek jelentős növekedéséhez.

(8)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) szakvéleménye (4) alapján az Északi-tenger tőkehalállományának védettségi helyzete az ICES IV alterületen, az ICES VIId körzetben és az ICES IIIa körzet nyugati részén jelentősen javult.

(9)

A fentiekből tehát le lehet vonni azt a következtetést, hogy a tőkehal esetében a kirakodási kötelezettség gyorsabb bevezetése a nem szándékos fogásokból adódó halászati mortalitás visszaszorításának szempontjából nagyobb hozzáadott értéket képvisel, mint a jelenlegi kötelező érvényű erőkifejtés-szabályozási rendszer fenntartása.

(10)

Tehát a következő területeken nem indokolt a TR1. és TR2. különálló halászeszköz-kategóriák fenntartása: Skagerrak, az ICES IIIa övezetnek a Skagerrakon és a Kattegaton kívüli része; ICES IV övezet, az ICES IIa övezet közösségi vizei; ICES VIId övezet. Mivel a Kattegat területének, az ICES VIIa övezetnek, az ICES VIa övezetnek és a ICES Vb övezet közösségi vizeinek tőkehalállománya nincs jó állapotban, a kategóriaösszevonás nem alkalmazandó ezeken a területeken.

(11)

A Bizottság szorosan nyomon fogja követni a TR1. és TR2. halászeszköz-kategóriák összevonásának a tőkehal halászati mortalitására kifejtett hatását, hogy a halászeszköz-kategóriák rendszerét megfelelően kiigazíthassa, ha a halak visszadobása következtében növekedne a tőkehalállomány halászati mortalitása.

(12)

A jelenlegi jelentéstételi rendszert változatlanul kell hagyni annak érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok újabb igazgatási költségek felmerülése nélkül követhessék nyomon a helyzet alakulását.

(13)

Az 1342/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság véleményével,