A. MELLÉKLET

A BIZTOSÍTÉKI GARANCIA ALÁ TARTOZÓ TERMÉKEKNEK AZ IRÁNYMUTATÁSOK ÁLTALÁNOS RÉSZÉBEN EMLÍTETT JEGYZÉKE

1.

Az ellenőrzések tárgya nem kerülhető meg alkatrészek transzferével. A kormányok minden tőlük telhető intézkedést meghoznak e cél elérése érdekében, és tovább dolgoznak azon, hogy olyan használható fogalommeghatározást dolgozzanak ki az alkatrészekre vonatkozóan, amelyet minden szállító alkalmazni tud.

2.

Az iránymutatások 9. pontja b) alpontjának (2) bekezdésére hivatkozva, a megegyező típus olyan típus, melynél a tervezési, építési vagy működtetési folyamatok a biztosítéki garancia alá tartozó termékek jegyzékében azonosított folyamatokkal megegyező vagy azokhoz hasonló fizikai vagy kémiai folyamatokra alapulnak.

3.

A szállítóknak tudatában kell lenniük annak, hogy egyes izotópszétválasztási folyamatok tekintetében az urándúsító üzemek, berendezések és technológia között szoros kapcsolat van, illetve az »egyéb komponensek« izotópszétválasztása tekintetében a kutatási, orvosi és más nem nukleáris ipari célok között szoros kapcsolat áll fenn. Ezzel kapcsolatban a szállítóknak részletesen felül kell vizsgálniuk jogi intézkedéseiket, ideértve az exportengedélyezési szabályaikat és információ-/technológiai osztályozási és biztonsági eljárásaikat az »egyéb komponenseket« érintő izotópszétválasztási tevékenységek esetében annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő védelmi intézkedések végrehajtását. A szállítóknak tudatában kell lenniük annak, hogy egyes esetekben az »egyéb komponenseket« érintő izotópszétválasztási tevékenységekre vonatkozó megfelelő védelmi intézkedések lényegében azonosak az urándúsításra vonatkozó védelmi intézkedésekkel. (Ld.: A biztosítéki garancia alá tartozó termékek jegyzéke, 5. szakasz, bevezető megjegyzés.) Az iránymutatások 17. pontjának a) alpontjával összhangban a szállítóknak adott esetben konzultálniuk kell más szállítókkal annak érdekében, hogy előmozdítsák az »egyéb elemek« izotópszétválasztását érintő üzemek, berendezések és technológia transzfere és védelme során alkalmazott szabályok és eljárások egységességét. A szállítóknak továbbá megfelelő szintű elővigyázatossággal kell eljárniuk urándúsítási folyamatokból származó berendezéseknek és technológiának más, nem nukleáris felhasználásra – például a vegyiparban – való alkalmazását érintő esetekben.

TECHNOLÓGIAI ELLENŐRZÉS

A jegyzékben említett bármely termékhez közvetlenül kapcsolódó »technológia« transzferét a nemzeti jogszabályok által lehetővé tett mértékig éppoly alapos vizsgálatnak és ellenőrzésnek vetik alá, mint magát a terméket.

A »technológiaátadás« ellenőrzése nem vonatkozik a »nyilvánosan hozzáférhető« információkra, valamint a »tudományos alapkutatásra«.

A »technológia« nukleáris non-proliferációs célú transzferével kapcsolatos ellenőrzéseken felül a szállítóknak elő kell mozdítaniuk e technológia védelmét a biztosítéki garancia alá tartozó termékeket létesítményeinek tervezése, építése és működtetése tekintetében, figyelembe véve a terrormerényletek kockázatát, továbbá a fogadók felé is hangsúlyozniuk kell ennek fontosságát.

SZOFTVERELLENŐRZÉS

A jegyzékben említett bármely termékhez közvetlenül kapcsolódó »szoftvert« a nemzeti jogszabályok által lehetővé tett mértékig éppoly alapos vizsgálatnak és ellenőrzésnek vetik alá, mint magát a terméket.

A »szoftver« transzferének ellenőrzése nem vonatkozik a »nyilvánosan hozzáférhető« információkra, valamint a »tudományos alapkutatásra«.

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

»Tudományos alapkutatás«: kísérleti vagy elméleti munka, melynek alapvető célja új ismeretek megszerzése a jelenségek vagy a megfigyelhető tények alapelveiről, és alapvetően nem meghatározott gyakorlati cél vagy szándék elérésére irányul.

A »fejlesztés« a »gyártást« megelőző valamennyi fázishoz kapcsolódik, nevezetesen az alábbiakhoz: — tervezés — tervezéskutatás — tervezéselemzés — tervezési koncepciók — a prototípusok összeszerelése és tesztelése — kísérleti gyártási tervek — tervezési adatok — a tervezési adatok termékké történő átalakításának folyamata — konfigurációs tervezés — integrációtervezés — tervrajzok

A »nyilvánosan hozzáférhető« itt olyan »technológia« vagy »szoftver«, amelyet a továbbterjesztésére vonatkozó korlátozás nélkül tettek közzé. (A szerzői jogi korlátozások nem gátolják, hogy a »technológia« vagy »szoftver« a »nyilvánosan hozzáférhető« kategóriába tartozzon.)

A »mikroprogram« elemi utasítások sorozata, amelyeket különleges tárolóban tárolnak, és amelyeknek végrehajtását a referencia utasításainak utasításregiszterbe történő töltése indítja el.

»Egyéb komponensek« – a hidrogénen, uránon és plutóniumon kívüli összes elem.

A »gyártás« valamennyi gyártási fázis, vagyis: — megépítés — termelés-előkészítés — előállítás — integrálás — összeszerelés — ellenőrzés — tesztelés — minőségbiztosítás

A »program« egy folyamat végrehajtására adott utasítások sorozata az elektronikus számítógép által végrehajtható, vagy arra átalakítható formában.

A »szoftver« bármilyen tényleges hordozóra rögzített, egy vagy több »program« vagy »mikroprogram« gyűjteménye.

A »műszaki támogatás« lehet útmutatások, készségek, képzés, valamint a munkával kapcsolatos ismeretek átadása vagy konzultációs szolgáltatás. Megjegyzés: A »műszaki támogatás« magában foglalhatja a »műszaki adatok« átadását is.

A »műszaki adat« lehet tervrajz, terv, ábra, modell, formula, gépészeti terv és specifikáció, kézikönyv és útmutatás, akár írásban, akár más közegen, például mágneslemezen, mágnesszalagon vagy csak olvasható tárban rögzítve.

A »technológia« a jegyzékben szereplő bármely termék »kifejlesztéséhez«, »gyártásához« vagy »használatához« szükséges egyedi információ. Ez az információ lehet »műszaki adat« vagy »műszaki támogatás«.

»Felhasználás«: üzemeltetés, üzembe helyezés (a helyszíni üzembe helyezést is beleértve), karbantartás (ellenőrzés), javítás, nagyjavítás és felújítás.

ANYAGOK ÉS BERENDEZÉSEK

1.   Nukleáris alapanyagok és különleges hasadóanyagok

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség alapokmánya XX. cikkének meghatározása szerint:

1.1.

»Alapanyag« Az »alapanyag« természetben előforduló izotópok keverékét tartalmazó urán; 235-ös izotópban szegényített urán; tórium; az előzők bármelyike fém, ötvözet, vegyület vagy koncentrátum formájában; bármely olyan anyag, amely az előzőkből egyet vagy többet a kormányzótanács által bizonyos időközönként meghatározott koncentrációban tartalmaz; továbbá a kormányzótanács által bizonyos időközönként meghatározott egyéb anyag.

1.2.

»Különleges hasadóanyagok« i. »Különleges hasadóanyag« a plutónium-239, urán-233, az urán-235-ben vagy urán-233-ban dúsított urán; bármely olyan anyag, amely az előbb említett izotópokból egyet vagy többet tartalmaz, valamint az olyan egyéb hasadóanyagok, amelyeket a kormányzótanács bizonyos időközönként meghatároz; a »különleges hasadóanyag« kifejezés ugyanakkor nem foglalja magában a nukleáris alapanyagokat. ii. »Az urán-235 izotópban vagy urán-233 izotópban dúsított urán«: az urán-235 vagy urán-233 izotópot vagy mindkettőt olyan mennyiségben tartalmazó urán, amelyben az ezen izotópok összegének az urán-238 izotóphoz viszonyított aránya nagyobb, mint az urán-235 izotópnak az urán-238 izotóphoz viszonyított, természetben előforduló aránya. A »különleges hasadóanyagok« azonban az iránymutatások alkalmazásában nem tartalmazzák az alábbi a) albekezdésben meghatározott termékeket, valamint alapanyag vagy különleges hasadóanyag adott fogadó országba történő kiviteleit 12 hónapos időszakon belül, az alábbi b) albekezdésben megadott határértékekig: a) Olyan plutónium, amelyben a Pu-238 izotóp koncentrációja meghaladja a 80 %-ot. Olyan különleges hasadóanyag, amelyet grammnyi vagy kisebb mennyiségekben, beépített érzékelő komponensként használnak fel műszerekben; valamint Olyan alapanyag, mellyel kapcsolatban a kormányzótanács meggyőződött arról, hogy kizárólag nem nukleáris tevékenységekhez – például ötvözetek vagy kerámia előállításához – használják fel; b) Különleges hasadóanyagok 50 effektív gramm; Természetes urán 500 kilogramm; Szegényített urán 1 000 kilogramm; valamint Tórium 1 000 kilogramm.

2.   Berendezések és nem nukleáris anyagok

A berendezéseknek és nem nukleáris anyagoknak a kormányzótanács által elfogadott megjelölése (a B. mellékletben megadott szintek alatti mennyiség gyakorlati szempontból jelentéktelennek minősül):

2.1.	Atomreaktorok és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések és alkatrészek (ld. B. melléklet 1. pont);

2.2.	Nem nukleáris anyagok reaktorokhoz (ld. B melléklet 2. pont);

2.3.	Kiégett fűtőelemeket reprocesszáló üzemek és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések (ld. B. melléklet 3. pont);

2.4.	Atomreaktorokban használt fűtőelemeket gyártó üzemek és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések (ld. B. melléklet 4. pont);

2.5.	Természetes vagy szegényített urán, illetve különleges hasadóanyag izotópjait szétválasztó üzemek és kifejezetten e célra tervezett és készített berendezések, az elemző eszközök kivételével (ld. B. melléklet 5. pont);

2.6.	Nehézvíz, deutérium és deutériumvegyületek előállítására és koncentrálására szolgáló üzemek és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések (ld. B. melléklet 6. pont);

2.7.	Urán- és plutóniumátalakító üzemek, amelyek a 4., illetve 5. bekezdésben meghatározott fűtőelemgyártásban történő felhasználásra, valamint uránizotópok szétválasztására szolgálnak, és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések (ld. B. melléklet 7. pont).

B. MELLÉKLET

A BIZTOSÍTÁSI GARANCIA ALÁ TARTOZÓ TERMÉKEK JEGYZÉKÉBEN SZEREPLŐ ESZKÖZÖK PONTOS MEGHATÁROZÁSA

(Az A. melléklet ANYAGOK ÉS BERENDEZÉSEK cím alatti 2. pontjában meghatározottak alapján)

1.   Atom reaktorok és kifejezetten ezekhez tervezett vagy készített berendezések és alkatrészeik

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Az atomreaktorok fajtáit többek között a következő jellemzők alapján lehet megkülönböztetni: a bennük használt moderátor (pl. grafit, nehézvíz, könnyűvíz vagy moderátor nélküli); a neutronok spektruma (termikus, gyors); hűtőközeg (pl. víz, folyékony halmazállapotú fém, sóolvadék, gáz); funkció vagy típus (erőműreaktorok, kutatóreaktorok, tesztreaktorok). A szöveg szándéka szerint az atomreaktorok minden felsorolt fajtája ezen tétel – valamint adott esetben altétel – hatálya alá esik. Ebbe a pontba nem tartoznak bele a fúziós reaktorok.

1.1.   Teljes atomreaktorok

Olyan atomreaktorok, amelyek képesek önfenntartó hasadási láncreakció ellenőrzött és folyamatosan fenntartására.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az »atomreaktor« magában foglalja a reaktortartályon belül lévő vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó eszközöket, azt a berendezést, amely a magban a teljesítményszintet szabályozza és azokat a komponenseket, amelyek általában a reaktormag primer hűtőközegét foglalják magukban, azzal közvetlenül érintkeznek vagy azt szabályozzák.

KIVITEL

Az ezen terület minden fontosabb eszközét magában foglaló kivitel kizárólag az iránymutatásokban meghatározott eljárások szerint történhet. Az ezen funkcionálisan meghatározott területhez tartozó egyes eszközök felsorolása, amelyek kivitele kizárólag az iránymutatásokban meghatározott eljárás szerint történhet, az 1.2–1.11. pontban található. A kormány fenntartja magának a jogot, hogy az iránymutatások eljárásait a funkcionálisan meghatározott területen belüli további eszközökre is alkalmazza.

1.2.   Atomreaktor-tartály

Olyan fém tartály, vagy annak üzemben legyártott főbb részei, amelyet kifejezetten a fenti 1.1. pontban meghatározott atomreaktorok magja, valamint az alábbi 1.8. pontban meghatározott belső reaktorelemek számára szolgáló tartálynak terveztek vagy készítettek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az 1.2. tétel a nyomásbesorolástól függetlenül vonatkozik minden atomreaktor-tartályra és kiterjed a nyomásálló reaktortartályokra és a kalandriákra is. A reaktortartály felső fedele, mint üzemben gyártott főrész, szintén az 1.2. tétel alá tartozik.

1.3.   Reaktortüzelőanyag-berakó és -kirakó berendezések

Az 1.1. pontban meghatározott atomreaktorok fűtőelemeit kezelő berendezések, amelyeket kifejezetten a fűtőelemek reaktorba történő behelyezésére és kivételére terveztek vagy készítettek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A fenti tétel alá tartozó berendezések képesek üzem közben is működni, vagy olyan műszakilag kifinomult helyzetbeállító vagy iránybaállító megoldásokat alkalmaznak, amelyek leállított állapotban lehetővé teszik a komplex üzemanyag-átrakási műveletek végrehajtását például olyan reaktoroknál, amelyeknél az üzemanyag közvetlen vizuális megfigyelése vagy megközelítése üzemi körülmények között nem lehetséges.

1.4.   Atomreaktor szabályozó rudai és berendezései

A fenti 1.1. pontban meghatározott atomreaktorokban zajló hasadási folyamat szabályozására szolgáló, kifejezetten e célra tervezett illetve készített rudak, azok tartó vagy függesztő szerkezetei, rúdmozgató mechanizmusok illetve rúdvezető csövek.

1.5.   Az atomreaktor nyomástartó csövei

Olyan csövek, amelyeket a fenti 1.1. pontban meghatározott atomreaktorokban található fűtőelemek és a primer hűtőközeg befogadására terveztek vagy készítettek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A nyomástartó csövek a magas – alkalmasint 5 MPa feletti – nyomáson való működésre tervezett tüzelőanyag-csatornák részei.

1.6.   Nukleárisfűtőanyag-burkolat

Az 1.1 pontban meghatározott atomreaktorok fűtőelem-burkolatául szolgáló, kifejezetten e célra tervezett és készített cirkóniumcsövek vagy cirkónium ötvözetből készült csövek (vagy csőszerelvények), 10 kg-nál nagyobb mennyiségben.

N.B.:

A cirkónium nyomástartó csövekre vonatkozóan lásd az 1.5. pontot. A kalandriacsövekre vonatkozóan lásd az 1.8. pontot.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az atomreaktorokban használt cirkóniumcsövek vagy cirkónium ötvözetből készült csövek olyan cirkóniumból készülnek, amelyben a hafnium-cirkónium tömegarány tipikusan kisebb mint 1:500.

1.7.   Primer hűtőközeg-szivattyúk vagy -keringetők

Az 1.1 pontban meghatározott atomreaktorok primer hűtőközegének keringetésére szolgáló, kifejezetten e célra tervezett vagy készített szivattyúk vagy keringetők.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A kifejezetten e célra tervezett vagy készített szivattyúk vagy keringetők közé tartoznak a vízhűtésű reaktorok szivattyúi, a gázhűtésű reaktorok keringetői, a folyékony halmazállapotú fémmel hűtött reaktorok elektromágneses és mechanikus szivattyúi. Ezen berendezések lehetnek a primer hűtőközeg szivárgásának elkerülésére szolgáló bonyolult szigetelt, vagy többszörösen szigetelt egységek, zártrendszerű szivattyú, illetve inercia szivattyúk. Ez a meghatározás vonatkozik minden olyan szivattyúra, amelyet az Amerikai Gépipari Mérnökök Társasága (American Society of Mechanical Engineers; ASME) szabályzata III. része I. fejezetének NB alfejezetében (1. osztályba sorolt komponensek) leírt feltételek – vagy azzal egyenértékű szabvány – alapján hitelesítettek.

1.8.   Atomreaktor belső alkatrész

A fenti 1.1 pontban meghatározott atomreaktorokban használt, kifejezetten e célra tervezett vagy készített »atomreaktor belső alkatrészek«. Ezek közé tartoznak például a zónatartó szerkezet, a tüzelőanyag csatornák, a kalandriacsövek, a hőpajzsok, a terelőlemezek, a zónatartó rácslemezek és a diffúzor lemezek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az »atomreaktor belső alkatrész« olyan fő szerkezetet jelent a reaktortartályon belül, amely egy vagy több funkciót lát el; például tartja a zónát, biztosítja a tüzelőanyag-beállítást, irányítja a primer hűtőközeg áramlását, biztosítja a reaktortartály sugárvédelmét, és irányítja a zónán belüli műszerezést.

1.9.   Hőcserélők

a)	Gőzgenerátorok, amelyeket kifejezetten az 1.1 pontban meghatározott atomreaktorok primer vagy köztes hűtőkörében történő felhasználásra terveztek és készítettek.

b)	Más hőcserélők, amelyeket kifejezetten az 1.1 pontban meghatározott atomreaktorok primer hűtőkörében történő felhasználásra terveztek és készítettek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A gőzgenerátorok olyan berendezések, amelyeket kifejezetten arra célra terveztek vagy készítettek, hogy a reaktorban termelődött hőt gőztermelés céljából a tápvízhez továbbítsák. A gyors neutronos reaktorok esetében, amelyeknek köztes hűtőköre is van, a gőzgenerátor ezen köztes hűtőkör részét képezi.

A gázhűtésű reaktorok esetében a hőcserélő felhasználható a hő másodlagos gázkörbe való vezetésére, amely gázturbinát hajt meg.

Az ellenőrzés e tétel esetében nem terjed ki a reaktor kisegítő rendszereihez – pl. a vészhűtőrendszerhez vagy a bomlásihő-elvonó rendszerhez – használt hőcserélőkre.

1.10.   Neutronérzékelők

Olyan neutronérzékelők, amelyeket kifejezetten az 1.1 pontban meghatározott atomreaktorok reaktorzónájában a neutron fluxusszint meghatározására terveztek vagy készítettek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezen tétel kiterjed mind a zónán belüli, mind a zónán kívüli érzékelőkre, amelyek széles mérési tartományban határozzák meg a fluxusszintet – általában 104 neutron/cm2/másodperc és 1 010 neutron/cm2/másodperc – vagy akár e feletti – tartományban. A zónán kívüli azokra a berendezésekre vonatkozik, amelyek az 1.1. pontban meghatározott reaktor zónáján kívül, de a biológiai árnyékolásra szolgáló rendszereken belül helyezkednek el.

1.11.   Külső hőpajzsok

Kifejezetten az 1.1. pontban meghatározott atomreaktorban való üzemeltetés céljából, a hőveszteség csökkentésére és a reaktortartály konténmentjének védelmére tervezett vagy kialakított »külső hőpajzsok«.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A »külső hőpajzsok« a reaktortartály körül elhelyezett fő struktúrák, amelyek csökkentik a reaktor hőveszteségét és a konténmenten belüli hőmérsékletet.

2.   Nem nukleáris anyagok reaktorokhoz

2.1.   Deutérium és nehézvíz

Deutérium, nehézvíz (deutérium-oxid) és bármely más, deutériumot tartalmazó vegyület, amelyben a deutérium-hidrogén izotóparány meghaladja az 1:5 000 értéket, és amelyet a fenti 1.1. pontban meghatározott reaktorban való felhasználásra szántak, adott fogadó ország esetében bármely 12 hónapos időszakon belül a 200 kg deutériumatomot meghaladó mennyiségben.

2.2.   Nukleáris minőségű grafit

1 kg-ot meghaladó mennyiségű, az 1.1. pontban meghatározott atomreaktorban történő felhasználásra szánt grafit, amelynek tisztasági mutatója 5 ppm bór egyenértéknél jobb, és amelynek sűrűsége nagyobb, mint 1,5 g/cm.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A kiviteli ellenőrzés céljából a kormányzat határozza meg, hogy az exportált, fenti meghatározásnak megfelelő grafit atomreaktorban való felhasználásra szolgál-e.

A bóregyenértéket (BE) meg lehet határozni kísérleti úton, vagy ki lehet számolni a következő képlet segítségével: BEzszennyezőanyag (a BEszén kivételével, mivel a szén nem számít szennyezőanyagnak), beleértve a bórt is, ahol:

BEz (ppm) = CF × Z elem koncentrációja ppm-ben;

CF konverziós tényező = (σz × AB) osztva (σB × Az)-vel; és σB és σz a termikus neutron befogási keresztmetszet (barn-ban) a természetben előforduló bórra;

és a Z elemre, és az AB és Az a természetben előforduló bór és Z elem atomtömege.

3.   Kiégett fűtőelemeket reprocesszáló üzemek és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

A kiégett nukleáris fűtőelemek reprocesszálása során a plutóniumot és az uránt elválasztják az erősen radioaktív hasadási termékektől és más transzurán elemektől. A szétválasztást különböző műszaki megoldások segítségével végezhetik, az évek során azonban a Purex-módszer vált a legelfogadottabb és a legszélesebb körben használatos módszerré. A Purex-módszer során a kiégett nukleáris üzemanyagot salétromsavban feloldják, majd az uránt, a plutóniumot és a hasadási termékeket oldószeres extrahálással, szerves oldószerben feloldott tributil-foszfát keverék segítségével választják szét.

A Purex-létesítmények feldolgozási folyamatai hasonlóak; a folyamatok közé tartozik kiégett fűtőelemek feldarabolása, a fűtőelem feloldása, az oldószeres extrahálás és a keletkezett folyadék tárolása. A létesítmények rendelkezhetnek még az uranil-nitrát termikus denitrálására, a plutónium-nitrát oxiddá vagy fémmé alakítására, valamint a hasadási termékek folyadékban tárolt hulladékának hosszú távú tárolás céljából történő kezelésére szolgáló berendezésekkel. Az ilyen műveleteket végző berendezések egyes típusai és konfigurációja azonban több okból is különböző lehet a Purex-létesítményekben, hiszen függhet az reprocesszálandó kiégett fűtőelemek típusától és mennyiségétől, a tervezett hulladékelhelyezés módjától, valamint a létesítmény tervezése során követett biztonsági és karbantartási elképzelésektől.

A »kiégett fűtőelemek reprocesszálására szolgáló üzem« azokat a berendezéseket és alkatrészeket foglalja magában, amelyek üzemszerűen közvetlen kapcsolatba kerülnek a kiégett fűtőanyaggal, és közvetlenül szabályozzák a kiégett fűtőelemek és a főbb nukleáris anyagok és hasadási termékek feldolgozási folyamatait.

Ezeket az eljárásokat, köztük a plutónium átalakítására és a plutónium fém előállítására szolgáló teljes rendszereket azon folyamatok alapján lehet beazonosítani, amelyek a kritikusság (pl. a felépítés révén), az expozíció (pl. árnyékolás segítségével történő), valamint a toxicitás veszélyének (pl. a konténment segítségével történő) elkerülésére szolgálnak.

KIVITEL

Az ezen terület minden fontosabb eszközét magában foglaló kivitel kizárólag az iránymutatásokban meghatározott eljárások szerint történhet.

A kormány fenntartja magának a jogot, hogy az iránymutatások eljárásait az alábbi funkcionálisan meghatározott területen belüli további eszközökre is alkalmazza.

A »kifejezetten« a kiégett fűtőelemek reprocesszálására »tervezett vagy készített berendezések« kifejezés az alábbi berendezéseket fedi le:

3.1.   A kiégett fűtőelemek aprítására szolgáló gépek

Távműködtetésű berendezések, amelyeket kifejezetten arra terveztek vagy készítettek, hogy a fentiekben meghatározott reprocesszáló üzemben használják azokat, és kiégett nukleáris üzemanyag kazetták, kötegek vagy rudak vágására, aprítására vagy darabolására szántak.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ez a berendezés feltöri a fűtőanyag burkolatát, hogy a kiégett nukleáris anyag kioldhatóvá váljon. Leggyakrabban kifejezetten erre a célra tervezett fém darabolópengéket használnak, de más, fejlettebb – pl. lézerrel működő – eszközök is betölthetik ezt a szerepet.

3.2.   Oldótartályok

Kritikusságbiztos tartályok (pl. kis átmérőjű, gyűrű alakú vagy lapos tartályok), amelyeket kifejezetten arra a célra terveztek vagy készítettek, hogy bennük a fentiekben meghatározott reprocesszáló üzemben a kiégett fűtőelemeket feloldják, és amelyek képesek ellenállni magas hőmérsékletű, erősen korrozív folyadéknak, továbbá távműködtetéssel tölthetők és karban tarthatók.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A feldarabolt kiégett fűtőelem rendszerint az oldótartályokba kerül. Ezekben a kritikusságbiztos tartályokban a kiégett nukleáris anyagot salétromsavban feloldják, a megmaradt burkolatot pedig eltávolítják a technológiai folyamatból.

3.3.   Oldószeres extraktorok és oldószeres extraháló berendezések

Kifejezetten a kiégett fűtőanyag reprocesszálására szolgáló üzemben való felhasználásra tervezett vagy készített oldószeres extraktorok, mint pl. a töltetes vagy impulzusos oszlopok, a keverők ülepítő edényei vagy a centrifugális kontaktorok. Az oldószeres extraktoroknak ellen kell állniuk a salétromsav korróziós hatásának. Az oldószeres extraktor általában különlegesen magas követelményeket kielégítő módon (különleges hegesztési, vizsgálati, minőségbiztosítási és minőségellenőrzési módszerek) készülnek, alacsony széntartalmú rozsdamentes acélból, titánból, cirkóniumból vagy más különleges minőségű anyagból.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az oldótartályokban feloldott kiégett fűtőanyag oldata, és az uránt, a plutóniumot és a hasadási termékeket elválasztó szerves oldószerek egyaránt az oldószeres extraktorokba kerülnek. Az oldószeres extraháló berendezéseket általában olyan módon tervezik, hogy megfeleljenek az olyan szigorú üzemi paramétereknek, mint például a karbantartás nélküli hosszú élettartam, az egyszerű cserélhetőséghez szükséges adaptálhatóság, az egyszerű üzemeltetés és vezérlés, valamint a folyamat változó körülményeihez való rugalmas alkalmazkodás.

3.4.   Vegyi tartó- és tárolóedények

Kifejezetten a kiégett fűtőanyag reprocesszálására szolgáló üzemben történő használatra tervezett vagy készített tartó- és tárolóedények. A tartó- és tárolóedényeknek ellenállónak kell lenniük a salétromsav korróziós hatásával szemben. A tartó- és tárolóedények általában alacsony széntartalmú rozsdamentes acélból, titánból, cirkóniumból vagy más különleges minőségű anyagból készülnek. A tartó- és tárolóedények alkalmasak lehetnek távvezérléssel való működésre és karbantartásra, a kritikusság szempontjából való biztonságosság tekintetében pedig a következő jellemzőkkel bírhatnak:

1)	a falak és belső szerkezetek bóregyenértéke legalább 2 %, vagy

2)	a hengeres tartályok legnagyobb átmérője 175 mm (7″), vagy

3)	a gyűrű alakú, illetve a lapos tartályok legnagyobb szélessége 75 mm (3″).

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az oldószeres extrahálási folyamat három fő folyadékáramot eredményez. A tartó- és tárolóedényeket mindhárom folyadékáram további feldolgozásában felhasználják, a következőképpen:

a)	A tiszta uranil-nitrát oldatot bepárlással koncentrálják, majd egy denitráló folyamaton megy át, ahol urán-oxiddá alakul. Ezt az oxidot a nukleáris üzemanyagciklusban újból felhasználják.

b)	Az erősen radioaktív hasadási termékek oldatát általában bepárlással koncentrálják, és folyadékkoncentrátum formájában tárolják. A koncentrátumot adott esetben később bepárolják, és a tároláshoz vagy hulladékként való elhelyezéshez megfelelő állapotba hozzák.

c)

A tiszta plutóniumnitrát-oldatot koncentrálják és tárolják, mielőtt a további feldolgozási lépésekhez továbbítják. A plutóniumoldatok tárolására szolgáló tartó- és tárolóedények tervezése során különös figyelmet fordítanak arra, hogy elkerüljék az ezen folyadékáram koncentrációjának és formájának változásaiból adódó kritikussági problémákat.

3.5.   A folyamatszabályozáshoz használt neutronmérő rendszerek

Kifejezetten a kiégett fűtőelemek reprocesszálására szolgáló üzemben alkalmazott automatizált folyamatszabályozó rendszerekbe történő integrálásra és felhasználásra tervezett vagy készített neutronmérő rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

E rendszerek az aktív és passzív neutronmérés és -megkülönböztetés módszerével képesek a hasadóanyag mennyiségének és összetételének meghatározására. A teljes rendszer a következő összetevőkből áll: neutrongenerátor, neutronérzékelő, erősítők, valamint jelfeldolgozó berendezés.

Ezen tétel nem terjed ki az olyan neutronérzékelőkre és mérőeszközökre, amelyeket a hasadóanyagok nyilvántartása és az azokkal kapcsolatos biztosítéki intézkedések céljaira terveztek, valamint bármely olyan berendezésre sem, amely nem kapcsolódik a kiégett fűtőelemek reprocesszálására szolgáló üzemben alkalmazott automatizált folyamatszabályozó rendszerekbe történő integráláshoz, illetve ilyen rendszerekkel történő felhasználáshoz.

4.   Atomreaktorokban használt fűtőelemeket gyártó üzemek és kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

A nukleáris fűtőelemeket a jelen melléklet ANYAGOK ÉS BERENDEZÉSEK címe alatt említett egy vagy több forrásanyagból vagy különleges hasadóanyagokból állítják elő. A leggyakrabban használt oxidos fűtőanyag esetén a pellete préselésére, szinterezésre, őrlésre és szemcsésítésre szolgáló berendezések jellemzőek. A kevert oxidos fűtőelemeket szárazboxokban (vagy azzal megegyező védelmet biztosító berendezésben) kezelik addig, amíg a burkolatot lezárják. A fűtőelem minden esetben hermetikusan zárt burkolatban helyezkedik el, amely annak elsődleges tárolója. Ez olyan módon foglalja magában a fűtőelemet, hogy az megfelelő teljesítményt nyújtson és biztonságos legyen a reaktor működése közben. A kiszámítható és biztonságos fűtőelem-teljesítmény biztosításához a folyamatok, eljárások és berendezések rendkívül magas minőségű szabályozására van szükség.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A »kifejezetten« a fűtőelemek gyártására »tervezett vagy készített berendezések« kifejezés jelentése az olyan berendezésekre terjed ki, amelyek:

a)	általában közvetlen kapcsolatba kerülnek a nukleáris anyagokkal, vagy közvetlenül feldolgozzák azokat, illetve szabályozzák azok gyártási folyamatát;

b)	a nukleáris anyagokat a burkolaton belül tartják;

c)	ellenőrzik a burkolat, vagy a tömítés épségét;

d)	ellenőrzik a lezárt fűtőanyag végső kezelését; vagy

e)	amelyeket a reaktorelemek összerakásához használják.

Az ilyen berendezések például az alábbiak lehetnek:

1)	teljesen automatizált pellete vizsgáló állomások, amelyeket kifejezetten a fűtőelem-pelleték végső méreteinek és felszíni hibáinak vizsgálatára terveztek és készítettek;

2)	automatizált hegesztőgépek, melyeket kifejezetten a zárósapkák üzemanyagszálak (vagy -rudak) végére való hegesztésére terveztek vagy készítettek;

3)	kifejezetten az elkészült üzemanyagszálak (vagy -rudak) ellenőrzésére szolgáló automatizált ellenőrző és vizsgáló állomások;

4)	kifejezetten a fűtőelem-burkolat gyártására tervezett vagy készített rendszerek.

A 3. tétel jellemzően kiterjed a következőkre: a) a szálak (rudak) zárósapkáinak röntgenvizsgálatára szolgáló berendezések; b) a szálak (rudak) zárósapkáiból szivárgó hélium érzékelésére szolgáló berendezések; c) a szálak (rudak) gammasugár-mérésére szolgáló berendezések, melyek célja az üzemanyag-pelleték megfelelő töltésének biztosítása.

5.   A természetes urán és a szegényített urán izotópjait, illetve különleges hasadóanyagot szétválasztó üzemek és a kifejezetten erre a célra tervezett és készített berendezések, az elemző eszközök kivételével;

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Az uránizotópok szétválasztására szolgáló üzemek, berendezések és technológia sokszor közeli rokonságot mutat a »más elemek« izotópjainak szétválasztására szolgáló üzemekkel, berendezésekkel és technológiával. Egyes esetekben az 5. szakasz ellenőrző intézkedései a »más elemek« izotópjainak szétválasztására szolgáló üzemekre és berendezésekre is vonatkoznak. A »más elemek« izotópjainak szétválasztására szolgáló üzemekre és berendezésekre vonatkozó ellenőrző intézkedések kiegészítik az olyan üzemekre vagy berendezésekre vonatkozó ellenőrző intézkedéseket, amelyeket kifejezetten a biztosítéki garancia alá tartozó termékek jegyzékében szereplő különleges hasadóanyagok feldolgozására, használatára vagy gyártására tervezetek vagy építettek. Az 5. szakaszban található, a »más elemekre« vonatkozó kiegészítő ellenőrző intézkedések nem vonatkoznak az iránymutatások 2. részében részletezett elektromágneses izotópszétválasztás folyamatára.

Az 5. szakasz ellenőrző intézkedései a következőkre vonatkoznak attól függetlenül, hogy azokat uránizotópok vagy »más elemek« izotópjainak szétválasztására használják-e: gázcentrifuga, gázdiffúzió, plazmaelválasztási eljárás, valamint aerodinamikai eljárások.

Egyes eljárások esetén az uránizotópok szétválasztásához való viszonyt az határozza meg, hogy milyen elemet választanak szét. Ezek az eljárások a következők: lézeres eljárások (pl. molekuláris lézeres izotópszétválasztás és atomos gőz alapú lézeres izotópszétválasztás), kémiai cserélődés, ioncsere. A szállítóknak ezért ezeket az eljárásokat minden egyes esetre vonatkozóan külön kell megítélniük annak érdekében, hogy az 5. szakasz »más elemekre« vonatkozó ellenőrző intézkedéseit megfelelőképpen alkalmazzák.

A »kifejezetten« az urán izotópjainak szétválasztására »tervezett vagy készített berendezések az analitikai műszerek kivételével« kategóriába a következő berendezések tartoznak:

5.1.   Gázcentrifugák és kifejezetten gázcentrifugákban való felhasználásra tervezett vagy készített részegységek és alkatrészek

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

A gázcentrifuga általában egy vagy több vékonyfalú, 75-650 mm átmérőjű hengerből áll, amelyek vákuumkörnyezetben helyezkednek el és nagy, legalább 300 m/s kerületi sebességgel forognak függőleges középponti tengelyük körül. A nagy kerületi sebesség elérése érdekében a forgó alkatrészekhez felhasznált szerkezeti anyagoknak nagy szilárdság/sűrűség aránnyal kell rendelkezniük, és a forgórészt – és így annak alkatrészeit is – nagyon alacsony tűrések mellett kell elkészíteni a kiegyensúlyozatlanság lehető legalacsonyabb mértékűre történő csökkentése érdekében. Más centrifugákkal ellentétben az urándúsításhoz használt gázcentrifuga a rotortérben egy vagy több forgó, korong alakú terelőlappal, továbbá egy az UF6 gáz be- és kivezetésére szolgáló álló csőrendszerrel rendelkezik, amelynek legalább három különálló csatornája van, amelyek közül kettő a forgórész tengelyétől induló és a forgórész kerülete felé vezető hornyokhoz csatlakozik. A vákuumtérben számos más nem forgó kritikus részegység is van, amelyeket, bár kifejezetten a célra tervezettek, nem nehéz legyártani, és amelyek nem különleges anyagból készülnek. Egy centrifugalétesítményben azonban nagyon sok ilyen részegységre van szükség, így a mennyiség fontos információval szolgálhat a végfelhasználásról.

5.1.1.   Forgó alkatrészek

a)

Komplett rotorszerelvények: Vékonyfalú henger, vagy több összekapcsolt vékonyfalú henger, amelyek egy vagy több, az e szakasz MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉBEN leírt nagy szilárdság/sűrűség arányú anyagok felhasználásával készültek. Ha a hengerek össze vannak kapcsolva, akkor azokat az alábbi 5.1.1. c) pontban leírt rugalmas harmonikák vagy gyűrűk fogják össze. A forgórész az alábbi 5.1.1. d) és e) pontban leírt belső terelőlemezekkel és zárófedelekkel van felszerelve a teljesen összeszerelt állapotában. A teljes szerkezetet azonban részben összeszerelve is szállíthatják.

b)	Rotorcsövek: Kifejezetten erre a célra tervezett vagy készített vékonyfalú hengerek, amelyek vastagsága legfeljebb 12 mm, átmérőjük 75 mm és 650 mm között van, és amelyek egy vagy több, az e szakasz MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉBEN leírt nagy szilárdság/sűrűség arányú anyagok felhasználásával készültek.

c)

Gyűrűk vagy harmonikák: Kifejezetten a rotorcső helyi megtámasztására vagy több rotorcső összekapcsolására tervezett vagy készített alkatrészek. A harmonika egy rövid, legfeljebb 3 mm falvastagságú, 75–650 mm átmérőjű spirálmenettel ellátott henger, amely egy vagy több, az e szakasz MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉBEN leírt nagy szilárdság/sűrűség arányú anyagok felhasználásával készült.

d)

Terelőlapok: Tárcsa alakú, 75–650 mm átmérőjű alkatrészek, amelyeket kifejezetten a centrifuga rotorcsövének belsejébe történő felszerelésre terveztek vagy készítettek, a bevezető kamrának a fő szétválasztó kamrától történő elválasztására, valamint néhány esetben a rotorcső fő szétválasztó kamrájában az UF6 gáz körforgásának elősegítésére, és amelyek egy vagy több, az e szakasz MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉBEN leírt nagy szilárdság/sűrűség arányú anyagok felhasználásával készültek.

e)

Alsó és felső sapkák: Tárcsa alakú, 75–650 mm átmérőjű alkatrészek, amelyeket kifejezetten arra terveztek vagy készítettek, hogy a rotorcső végeihez illeszkedjenek és ezáltal az UF6 gázt a rotorcsövön belül tartsák, és sok esetben megtámasszák, megtartsák, vagy beépített elemként tartalmazzák a felső csapágy egy elemét (felső sapka), vagy hordozzák a motor forgó elemeit és az alsó csapágyat (alsó sapka), és amelyek egy vagy több, az e szakasz MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉBEN leírt nagy szilárdság/sűrűség arányú anyagok felhasználásával készültek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A centrifuga forgó részeihez használt anyagok a következők:

a)	Martenzites acél, amelynek szakítószilárdsága legalább 1,95 GPa;

b)	Alumíniumötvözetek, amelyek szakítószilárdsága legalább 0,46 GPa;

c)

összetett szerkezetekben használható, 3,18 × 106 m vagy nagyobb fajlagos modulussal rendelkező és 7,62 × 106 m vagy nagyobb fajlagos szakítószilárdságú szálas szerkezetű anyagok, (a »fajlagos modulus« a Young-modulus N/m2-ben kifejezett értéke osztva a fajsúly N/m3-ben kifejezett értékével; a »fajlagos szakítószilárdság« a szakítószilárdság N/m2-ben kifejezett értéke osztva a fajsúly N/m3-ben kifejezett értékével).

5.1.2.   Álló alkatrészek

a)

Mágneses felfüggesztésű csapágyak: 1. Kifejezetten erre a célra tervezett vagy készített, gyűrűmágnest tartalmazó csapágyszerkezetek, amelyek csillapító közeget tartalmazó házban vannak felfüggesztve. A ház az UF6 korróziós hatásának ellenálló anyagból készül (lásd az 5.2. pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉT). A mágnes a rotornak az 5.1.1. e) pontjában leírt felső zárósapkáján lévő mágnessaruhoz vagy másik mágneshez csatlakozik. A mágnes lehet gyűrű alakú, ilyen esetben a külső és a belső átmerő közötti arány kisebb vagy egyenlő mint 1,6:1. A mágnes formájától függően rendelkezhet legalább 0,15 H/h kiinduló permeabilitással, legalább 98,5 % remanenciával, vagy legalább 80 kJ/m3 energiaprodukcióval. A szokásos anyagtulajdonságokon kívül az is előfeltétel, hogy a mágneses tengelyek csak nagyon kis tűréshatáron belül (< 0,1 mm) térhetnek el a geometriai tengelyektől, illetve hogy különösen fontos a mágnes anyagának homogenitása. 2. Aktív mágneses csapágyak, amelyeket kifejezetten gázcentrifugákhoz terveztek vagy készítettek. MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS A csapágyaknak a következő jellemzőkkel bírnak: — képesek a legalább 600 Hz sebességgel forgó rotor középpontban tartására, és — megbízható elektromosáram-forrással vagy szünetmentes áramforrással vannak összekapcsolva, hogy képesek legyenek egy óránál tovább folyamatosan működni.

b)

Csapágyak/Csillapítók Kifejezetten erre a célra tervezett vagy készített, csillapítóra szerelt csapágyak, amelyek forgócsapból és csapágycsészéből álló egységet alkotnak. A forgócsap általában edzett acéltengely, az egyik végén egy félgömbbel, a másik végén pedig rögzítési lehetőséggel az 5.1.1. e) pontban leírt alsó sapkához. A tengelyhez azonban kapcsolódhat hidrodinamikus csapágy is. A csésze tabletta alakú, az egyik oldalán félgömb alakú bemélyedéssel. Ezeket az alkatrészeket és a csillapítót gyakran külön szállítják.

c)

Molekuláris szivattyúk: Kifejezetten e célra tervezett vagy készített hengerek, belsőleg megmunkált vagy préselt spirálhornyokkal és belsőleg megmunkált furatokkal. Jellemző méreteik a következők: a belső átmérő 75 mm és 650 mm között van, a falvastagság legalább 10 mm, a hossz pedig egyenlő az átmérővel vagy nagyobb annál. A hornyok jellemzően négyszög keresztmetszetűek és legalább 2 mm mélységűek.

d)

Motorállórészek: Kifejezetten e célra tervezett vagy készített gyűrű alakú motorállórész a vákuumban, 600 Hz vagy annál magasabb frekvenciatartományban, 40 VA vagy magasabb teljesítménytartományban üzemelő nagysebességű, többfázisú, szinkron üzemmódú, AC hiszterézismotorokhoz (vagy reluktanciamotorokhoz). Az állórészek kisveszteségű rétegelt vasmagokon lévő többfázisú tekercselésekből állnak, ahol a vasmag rétegeinek vastagsága jellemzően legfeljebb 2,0 mm.

e)

Centrifugaházak/gyűjtőegységek: Kifejezetten a gázcentrifugák rotorcső-részegységének befogadására tervezett vagy készített alkatrészek. A ház egy legfeljebb 30 mm falvastagságú merev hengerből áll, a csapágyak beillesztésére szolgáló precíziós megmunkálású hengervégekkel, valamint a beszereléshez szükséges egy vagy több karimával. A megmunkált végek párhuzamosak és a henger hossztengelyére 0,05 fokkal vagy annál nagyobb pontossággal merőlegesek. A háznak lehet méhkashoz hasonló felépítése is annak érdekében, hogy több forgórészt tudjon befogadni.

f)

Terelők: A rotorcsőből az UF6 gázt a Pitot-cső elv alapján (a rotorcsőben lévő kerület menti gázáramlással szemben álló nyílás, például egy radiálisan elhelyezett meghajlított csődarab) eltávolító, kifejezetten erre a célra tervezett vagy készített csövek, amelyek belső átmérője legfeljebb 12 mm és egy központi gázeltávolító rendszerhez csatlakoztathatók.

5.2.   Kifejezetten gázcentrifugás dúsító üzemekben való felhasználásra tervezett vagy készített segédrendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

A gázcentrifugás dúsító üzem segédrendszerei, berendezései és alkatrészei az üzemnek azok a rendszerei, amelyek az UF6 gáz centrifugákba történő bevezetésére, a fokozatosan egyre nagyobb dúsítás elérése érdekében, a különálló centrifugák kaszkádokká (fokozatokká) való összekötésére és a »végtermék« és a »dúsítási maradék« UF6 gáznak a centrifugákból történő kivonására szolgálnak. Ide tartoznak továbbá a centrifugák meghajtására és az üzem irányítására szolgáló berendezések is.

Az UF6 gázt általában fűtött autoklávokban szilárd halmazállapotból gőzölögtetik el, és gáz állapotban vezetik a centrifugákhoz a kaszkádok gyűjtőcsővezetékein keresztül. A centrifugáktól áramló »végtermék« és »dúsítási maradék« UF6 gázáram szintén a kaszkádok gyűjtőcsőrendszerén keresztül a [kb. 203 K (– 70 °C) hőmérsékleten üzemelő] hidegcsapdákhoz kerül, ahol a megfelelő szállító- vagy tárolókonténerbe való töltés előtt kondenzálódik. Mivel egy dúsítóüzem sok ezer kaszkádba rendezett centrifugából áll, a kaszkád gyűjtőcsőrendszer sok kilométernyi hosszúságú, amelyben több ezer hegesztési varrat található, jelentősen ismétlődő elrendezéssel. A berendezések, az alkatrészek és a csőrendszerek nagyon szigorú vákuumtechnikai és tisztasági előírásoknak megfelelően készülnek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A lent felsorolt eszközök némelyike vagy közvetlen kapcsolatba kerül az UF6 gázárammal vagy közvetlenül vezérli a centrifugákat és a gáznak a centrifugáról centrifugára és kaszkádról kaszkádra történő áramlását. Az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagok közé tartozik a réz, rézötvözetek, a rozsdamentes acél, az alumínium, az alumínium-oxid, az alumíniumötvözetek, a nikkel vagy a legalább 60 %-ban nikkelt tartalmazó ötvözetek, valamint a fluorozott szénhidrogén-polimerek.

5.2.1.   Táprendszerek/a végtermék és a dúsítási maradék eltávolítására szolgáló rendszerek

A dúsító üzemek kifejezetten erre a célra tervezett vagy készített technológiai rendszerei vagy berendezései, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva, beleértve az alábbiakat:

a)	az UF6-nak a dúsító folyamatba történő továbbítására szolgáló betápláló autoklávok, kemencék vagy rendszerek;

b)	Az UF6-nak a dúsítási eljárásból történő eltávolítására, és egy ezt követő, felfűtéssel történő továbbítására szolgáló deszublimátorok és hidegcsapdák;

c)	Az UF6-nak a dúsítási folyamatból, sűrítéssel, és az UF6 folyadékká vagy szilárd halmazállapotúvá alakításával történő eltávolítására használt cseppfolyósító és szilárdító állomások;

d)	»végtermék«-, illetve »dúsításimaradék«-állomások, amelyek az UF6 konténerekbe töltésére szolgálnak.

5.2.2.   Gyűjtőcsőrendszerek

Kifejezetten az UF6 gázdiffúziós kaszkádokon belüli kezelésére tervezett vagy készített csőrendszerek és gyűjtőrendszerek. A csőhálózat általában »hármas« gyűjtőrendszerből áll; minden centrifuga valamennyi gyűjtőrendszerrel össze van kötve. Az ilyen elrendezésben így nagyfokú ismétlődés van. A rendszerek teljes egészében UF6-nak ellenálló anyagból (lásd ezen pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSét) készülnek, és a gyártás során szigorú vákuumtechnikai és tisztasági követelményeket kell betartani.

5.2.3   Különleges záró- és vezérlőszelepek

a)	Kifejezetten egyetlen gázcentrifuga bemeneti, végtermék vagy dúsítási maradék UF6 gázáramán való működésre tervezett vagy készített elzárószelepek.

b)	Kifejezetten gázcentrifugás dúsítóüzemek fő vagy kisegítő rendszereihez kifejlesztett vagy előállított, UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagból készült vagy ilyen anyaggal bevont, csőmembrános tömítésű, kézi vagy automata vezérlésű, 10–160 mm belső átmérőjű elzáró- vagy szabályozószelep.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A kifejezetten e célra tervezett vagy készített szelepek között vannak többek között csőmembrános tömítésű szelepek, gyors működésű dugaszok és gyors működésű szelepek.

5.2.4.   UF6 tömegspektrométerek/ionforrások

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített tömegspektrométerek, amelyek képesek az UF6 gázáramokból on-line mintákat venni, és amelyek rendelkeznek az összes alábbi jellemzővel:

1.	képes legalább 320 atomtömeg-egységnyi ionok mérésére és felbontóképességük jobb, mint 1 rész a 320-ban;

2.	nikkelből vagy legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó nikkel-réz ötvözetekből vagy nikkel-króm ötvözetekből készült, illetve ilyen anyagokkal bevont ionforrások;

3.	elektronbombázásos ionizációs források;

4.	rendelkezik izotópelemzésre alkalmas gyűjtőrendszerrel.

5.2.5.   Frekvenciaváltók

Kifejezetten az 5.1.2 d) pontban meghatározott motor állórészeihez tervezett vagy készített frekvenciaváltók (más néven konverterek vagy inverterek), amelyek valamennyi alábbi jellemzővel rendelkeznek, valamint ezeknek a frekvenciaváltóknak az elemei, alkatrészei és alrendszerei:

1.	600 Hz vagy annál nagyobb többfázisú frekvenciakimenet; és

2.	magas stabilitás (0,2 %-nál jobb frekvenciaellenőrzéssel).

5.3.   Kifejezetten gázdiffúziós dúsítási eljárásban való felhasználásra tervezett vagy készített részegységek és alkatrészek

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Az uránizotópok szétválasztását szolgáló gázdiffúziós dúsítási eljárásban a főbb technológiai berendezések a következők: a különleges porózus gázdiffúziós válaszfal, a hőcserélő (az összenyomás által felmelegedő) gáz hűtésére, a tömítő és szabályozó szelepek és csővezetékek. Mivel a gázdiffúziós technológia során urán-hexafluoridot (UF6) használnak, minden berendezést, csővezetéket és műszerfelületet (amely érintkezésbe lép a gázzal), olyan anyagból kell készíteni, amely az UF6-dal érintkezve stabil marad. Egy gázdiffúziós létesítményhez nagyon sok ilyen berendezésre van szükség, így a mennyiség fontos információval szolgálhat a végfelhasználásról.

5.3.1.   Gázdiffúziós válaszfalak és válaszfalanyagok

a)

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített vékony, porózus szűrők, amelyek pórusmérete 10 és 100 nm között van, legnagyobb vastagságuk 5 mm, csőformák esetén a legnagyobb átmérőjük 25 mm, és amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló fémből, polimerekből vagy kerámiaanyagokból készültek (lásd az 5.4. pont alatti MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉST), és kifejezetten ilyen szűrők előállítására készített vegyületek és porok.

b)

E vegyületek és porok közé tartozik a nikkel vagy a legalább 60 % nikkelt tartalmazó ötvözetek, az alumínium-oxid, illetve az UF6 okozta korróziónak ellenálló, teljesen fluorozott, legalább 99,9 tömegszázalék tisztaságú szénhidrogén-polimerek, amelyek részecskéinek mérete kisebb, mint 10 μm és a részecskék mérete nagymértékben azonos, és amelyek kifejezetten a gázdiffúziós válaszfalak előállítására készültek.

5.3.2.   Diffúzor házak

Az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont, kifejezetten a gázdiffúziós válaszfalak befogadására tervezett vagy készített, hermetikusan zárt edények (lásd az 5.4. pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉT).

5.3.3.   Kompresszorok és gázfúvók

Kifejezetten UF6-os környezetben történő hosszú távú üzemelésre tervezett vagy készített, legalább 1 m3/perc szívóoldali UF6 térfogatáramú és legfeljebb 500 kPa kimeneti nyomású axiális kompresszorok vagy gázfúvók, valamint az ilyen kompresszorok és gázfúvók külön részegységei is. Ezeknek a kompresszoroknak és gázfúvóknak a nyomásaránya legfeljebb 10:1, és az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készültek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva (lásd az 5.4. pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉT).

5.3.4.   Forgótengelyek tömszelencéi

Kifejezetten a kompresszorok vagy gázfúvók forgórészeit a meghajtó motorral összekötő tengely tömítésére tervezett vagy készített, be- és kilépő tömítéscsatlakozásokkal ellátott vákuumtömszelencék, amelyeknek megbízható tömítést kell képezniük a kompresszor vagy a gázfúvó UF6-tal töltött belső tere között, megakadályozva a környező levegő beszivárgását. Az ilyen tömszelencéket általában úgy tervezték, hogy a puffergáz beszivárgása kisebb legyen, mint 1 000 cm3/perc.

5.3.5.   Hőcserélők UF6 hűtésére

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített hőcserélők, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagból készültek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva (lásd az 5.4. pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉT), és amelyeknél a tervezett szivárgási arány 100 kPa nyomáskülönbség mellett kisebb, mint 10 Pa óránként.

5.4.   Kifejezetten a gázdiffúziós dúsítási eljárásban való használatra tervezett vagy készített segédrendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

A gázdiffúziós dúsító üzem segédrendszerei, berendezései és alkatrészei az üzemnek azok a rendszerei, amelyek az UF6 gázdiffúziós részegységekbe történő bevezetésére, az fokozatosan növekvő dúsítás elérése érdekében a különálló gázdiffúziós részegységek kaszkádokká (vagy fokozatokká) való összekötésére, valamint a »végtermék« és a »dúsítási maradék« UF6-nak a gázdiffúziós kaszkádokból történő kivonására szolgálnak. A diffúziós kaszkádok nagy tehetetlenségi jellemzői miatt a működésük megszakítása – különösen a leállításuk – súlyos következményekkel jár. Ezért egy gázdiffúziós üzemben nagyon fontos a vákuum pontos és folyamatos fenntartása az összes technológiai rendszerben, az üzemzavarok elleni automatikus védelem, valamint a gázáram precíz és automatikus szabályozása. Emiatt az üzemet számos speciális mérő, szabályzó és irányító rendszerrel kell felszerelni.

Az UF6-ot általában autoklávokba helyezett hengerekből párologtatják el, és gáz halmazállapotban a kaszkádok gyűjtőcsőrendszerén keresztül vezetik el a kaszkádok bevezető pontjaihoz. A kilépési pontoktól a »végtermék« és a »dúsítási maradék« UF6 gázáramot a kaszkádok gyűjtőcsőrendszerén keresztül hidegcsapdákhoz vagy sűrítő állomásokhoz vezetik, ahol az UF6 gázt cseppfolyósítják a megfelelő szállító vagy tároló konténerbe való töltést megelőzően. Mivel a gázdiffúziós dúsító üzem nagyszámú, kaszkádokba rendezett gázdiffúziós részegységből áll, a sok kilométernyi hosszúságú kaszkád gyűjtőcsőrendszerben, amelyben több ezer hegesztési varrat található, az elrendezés nagy mértékű ismétlődést mutat. A berendezések, az alkatrészek és a csőrendszerek nagyon szigorú vákuumtechnikai és tisztasági előírásoknak megfelelően készülnek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az alább felsorolt tételek közvetlen kapcsolatba kerülnek az UF6 gázzal, vagy közvetlenül irányítják a kaszkádon belüli gázáramot. Az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagok közé tartozik a réz, a rézötvözetek, a rozsdamentes acél, az alumínium, az alumínium-oxid, az alumíniumötvözetek, a nikkel vagy a legalább 60 %-ban nikkelt tartalmazó ötvözetek, valamint a fluorozott szénhidrogén-polimerek.

5.4.1.   Táprendszerek/a végtermék és a dúsítási maradék eltávolítására szolgáló rendszerek

A kifejezetten a dúsító üzemekben való használatra tervezett vagy készített technológiai rendszerek vagy berendezések, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva, beleértve az alábbiakat:

a)	az UF6-nak a dúsító folyamatba történő továbbítására szolgáló betápláló autoklávok, kemencék vagy rendszerek;

b)	az UF6-nak a dúsítási eljárásból történő eltávolítására, és egy ezt követő, felfűtéssel történő továbbítására szolgáló deszublimátorok, hidegcsapdák vagy pumpák;

c)	szilárdító vagy cseppfolyósító állomások, amelyek segítségével az UF6-ot sűrítéssel cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotúvá alakítva kivonják a dúsítási folyamatból;

d)	»végtermék«-, illetve »dúsításimaradék«-állomások, amelyek az UF6 konténerekbe töltésére szolgálnak.

5.4.2.   Gyűjtőcsőrendszerek

Kifejezetten az UF6 gázdiffúziós kaszkádokon belüli kezelésére tervezett vagy készített csőrendszerek és gyűjtőrendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A csőhálózat általában »kettős« gyűjtőrendszerből áll, amelyben minden cella minden gyűjtőrendszerrel össze van kötve.

5.4.3.   Vákuumrendszerek

a)	Kifejezetten e célra tervezett vagy készített vákuum elosztócsövek, gyűjtőcsövek és vákuumszivattyúk, amelyek legalább 5 m3/perc szívási teljesítménnyel rendelkeznek.

b)

Kifejezetten UF6 tartalmú atmoszférában való üzemre tervezett, az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont vákuumszivattyúk (lásd az 5.4. pont MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSÉT). Ezek lehetnek rotációs (forgó) vagy membránszivattyúk, és rendelkezhetnek feltölthető, fluorkarbonból készült tömítésekkel és különleges munkafolyadékkal.

5.4.4.   Különleges záró- és vezérlőszelepek

Kifejezetten gázdiffúziós dúsítóüzemek fő vagy kisegítő rendszereiben való használat céljára tervezett vagy készített csőmembrános tömítésű, kézi vagy automata záró- és vezérlőszelepek, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készültek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva.

5.4.5.   UF6 tömegspektrométerek/ionforrások

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített tömegspektrométerek, amelyek képesek az UF6 gázáramokból on-line mintákat venni, és amelyek rendelkeznek az összes alábbi jellemzővel:

1.	képesek legalább 320 atomtömeg-egységnyi vagy annál nagyobb tömegű ionok mérésére és felbontóképességük jobb, mint 1 rész a 320-ban;

2.	nikkelből vagy legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó nikkel-réz ötvözetből vagy nikkel-króm ötvözetből készült, illetve ilyen anyagokkal bevont ionforrások;

3.	elektronbombázásos ionizációs források;

4.	rendelkeznek izotópelemzésre alkalmas gyűjtőrendszerrel.

5.5.   Kifejezetten az aerodinamikai dúsító üzemekben való használatra tervezett vagy készített rendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

Az aerodinamikai dúsítási folyamatokban a gáz-halmazállapotú UF6 és egy könnyű gáz (hidrogén vagy hélium) keverékét sűrítik és átvezetik a szétválasztó elemeken, ahol az izotópszétválasztás egy hajlított fal mentén keltett nagy centrifugális erő hatására valósul meg. Két, ilyen típusú eljárást fejlesztettek ki sikeresen: a szétválasztó fúvókás eljárást és a vortex csöves eljárást. Mindkét eljárásban a szétválasztó fokozat fő elemei közé tartoznak a szétválasztást végző elemeket (fúvókákat vagy vortex csöveket) tartalmazó hengeres tartályok, a gázkompresszorok és a sűrítéskor keletkező hő elvonására szolgáló hőcserélők. Az aerodinamikus üzemeknek számos ilyen fokozatra van szükségük, így a mennyiségek fontos jelzéssel szolgálhatnak a végfelhasználással kapcsolatban. Mivel az aerodinamikai eljárás UF6-ot használ, ezért minden berendezésnek, csővezetéknek és műszerfelületnek (amely kapcsolatba kerül a gázzal) olyan anyagból kell készülnie, vagy azokat olyan anyaggal kell borítani, amely az UF6-tal érintkezve stabil marad.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az e szakaszban felsorolt tételek közvetlen kapcsolatba kerülnek az UF6 folyamatgázzal, vagy közvetlenül irányítják a kaszkádon belüli gázáramot. Minden felület, amely kapcsolatba kerül a gázzal, teljes egészében az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készül vagy ilyen anyagokkal van bevonva. Az aerodinamikai dúsítás eszközeivel foglalkozó szakasz alkalmazásakor az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagok közé tartozik a réz, a rézötvözetek, a rozsdamentes acél, az alumínium, az alumínium-oxid, az alumíniumötvözetek, a nikkel vagy a legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó ötvözetek és a fluorozott szénhidrogén-polimerek.

5.5.1.   Szétválasztó fúvókák

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített szétválasztó fúvókák és a hozzájuk tartozó részegységek. A szétválasztó fúvókák az UF6 okozta korróziónak ellenálló, hornyolt, hajlított, 1 mm-nél kisebb görbületi sugarú csatornákból állnak, amelyekben a fúvókán áthaladó gázt a fúvókában elhelyezett pengeél választja szét két áramra.

5.5.2.   Vortex csövek

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített vortex csövek és a hozzájuk tartozó részegységek. Az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont vortex csövek hengeresek vagy kúposak, egy vagy több tangenciális bemenettel rendelkeznek. A csövek egyik vagy mindkét végét felszerelhetik fúvóka típusú tartozékokkal.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A betáplált gáz érintő irányban a cső egyik végén, vagy örvénylapokon keresztül, vagy a cső kerülete mentén lévő több érintő irányú nyíláson át lép be a vortex csőbe.

5.5.3.   Kompresszorok és gázfúvók

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített, UF6/vivőgáz (hidrogén vagy hélium) okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont kompresszorok vagy gázfúvók.

5.5.4.   Forgótengelyek tömszelencéi

Be- és kilépő tömítéscsatlakozásokkal felszerelt, kifejezetten a kompresszorok vagy a gázfúvók forgórészeit a meghajtómotor forgórészével összekötő tengely tömítésére, a kompresszor vagy a gázfúvó UF6/vivőgáz-keverékkel töltött belső terének megbízható tömítésére tervezett vagy készített forgótengely-tömszelencék, amelyek megakadályozzák a folyamatgáz kiszivárgását, illetve a környező levegő vagy a tömítőgáz beszivárgását.

5.5.5.   Hőcserélők a gáz hűtéséhez

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített, az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont hőcserélők.

5.5.6.   Szétválasztó egységek házai

A szétválasztó egységek kifejezetten a vortex csövek vagy szétválasztó fúvókák befogadására tervezett vagy készített házai, a melyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva.

5.5.7.   Táprendszerek/a végtermék és a dúsítási maradék eltávolítására szolgáló rendszerek

Kifejezetten a dúsító üzemekben történő felhasználásra tervezett vagy készített technológiai rendszerek vagy berendezések, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva, beleértve az alábbiakat:

a)	az UF6-nak a dúsító folyamatba történő továbbítására szolgáló betápláló autoklávok, kemencék vagy rendszerek;

b)	az UF6-nak a dúsítási eljárásból történő eltávolítására és ezt követő, felfűtéssel történő továbbítására szolgáló deszublimátorok (vagy hidegcsapdák);

c)	szilárdító vagy cseppfolyósító állomások, amelyek segítségével az UF6-ot sűrítéssel cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotúvá alakítva kivonják a dúsítási folyamatból;

d)	»végtermék«-, illetve »dúsításimaradék«-állomások, amelyek az UF6 konténerekbe töltésére szolgálnak.

5.5.8.   Gyűjtőcsőrendszerek

Az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont, kifejezetten az UF6-nak az aerodinamikai kaszkádokban történő kezelésére tervezett vagy készített gyűjtőcsőrendszerek.. A csőhálózat általában »kettős« gyűjtőrendszerből áll, amelyben minden fokozat vagy fokozatcsoport valamennyi gyűjtőcsővel össze van kötve.

5.5.9.   Vákuumrendszerek és szivattyúk

a)	Kifejezetten az UF6 tartalmú atmoszférában való üzemre tervezett vagy készített, vákuum-elosztócsövekből, gyűjtőcsövekből, illetve vákuumszivattyúkból álló vákuumrendszerek.

b)

Kifejezetten UF6 tartalmú atmoszférában való üzemre tervezett vagy készített vákuumszivattyúk, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készültek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva. Ezek a szivattyúk fluor-karbonból készült tömítésekkel és különleges munkafolyadékkal rendelkezhetnek.

5.5.10.   Különleges elzáró- és vezérlőszelepek

Kifejezetten az aerodinamikai dúsító üzemek fő- és kiszolgáló rendszereiben való beépítésre tervezett vagy készített, az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készült vagy ilyen anyagokkal bevont, kézi- vagy automatikus csőmembrános tömítésű elzáró- vagy szabályozószelepek, amelyek átmérője legalább 40 mm.

5.5.11.   UF6 tömegspektrométerek/ionforrások

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített tömegspektrométerek, amelyek képesek az UF6 gázáramokból on-line mintákat venni, és amelyek rendelkeznek az összes alábbi jellemzővel:

1.	képesek legalább 320 atomtömeg-egységnyi vagy annál nagyobb tömegű ionok mérésére és felbontóképességük jobb, mint 1 rész a 320-ban;

2.	nikkelből vagy legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó nikkel-réz ötvözetből vagy nikkel-króm ötvözetből készült, illetve ilyen anyagokkal bevont ionforrások;

3.	elektronbombázásos ionizációs források;

4.	rendelkeznek izotópelemzésre alkalmas gyűjtőrendszerrel.

5.5.12.   UF6/vivőgáz szétválasztó rendszerek

Kifejezetten az UF6-nak a vivőgáztól (hidrogén vagy hélium) történő leválasztására tervezett vagy készített technológiai rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezeket a rendszereket a vivőgázban lévő UF6 tartalomnak legfeljebb 1 ppm mennyiségűre való csökkentésére tervezték, és a következő berendezéseket tartalmazhatják:

a)	153 K (– 120 °C) vagy alacsonyabb hőmérsékleten történő működésre képes kriogén hőcserélők és krioszeparátorok, vagy

b)	153 K (– 120 °C) vagy az alatti hőmérsékleten történő működésre képes kriogén hűtőegységek, vagy

c)	az UF6-nak a vivőgáztól történő szétválasztására szolgáló szétválasztó fúvókák vagy vortexcső-egységek, vagy

d)	az UF6 kifagyasztására alkalmas UF6 hidegcsapdák.

5.6.   Kifejezetten kémiai cserés vagy ioncserés dúsító üzemekben való használatra tervezett vagy készített rendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

Az urán izotópjai közötti csekély súlykülönbség olyan apró változásokat okoz a kémiaireakció-egyensúlyban, amelynek alapján szét lehet választani az izotópokat. Erre két módszert fejlesztettek ki sikeresen: a folyadék–folyadék kémiai cserés és a szilárd–folyadék ioncserés módszert.

A folyadék–folyadék kémiai cserés módszer során a nem keveredő (vizes és szerves) folyadékfázisokat ellenáramban érintkeztetik a több ezernyi szétválasztási fokozat kaszkád hatásának elérésére. A vizes fázis urán-kloridot tartalmaz sósavas oldatban; a szerves fázis szerves oldószerben feloldott urán-kloridot tartalmazó kivonó szerből áll. A szétválasztó kaszkádban alkalmazott kontaktorok lehetnek folyadék–folyadék oszlopok (például impulzusüzemű oszlopok szitalemezekkel) vagy folyadék centrifugális kontaktorok. A kémiai átalakulásokra (oxidáció és redukció) a szétválasztó kaszkád mindkét oldalán szükség van, hogy a visszaáramlási követelményeket mindkét oldalon biztosítsák. A tervezés egyik fő problémáját az jelenti, hogy megakadályozzák az anyagáramok bizonyos fémionokkal történő szennyeződését. Ezért műanyag, műanyag bevonatú (például fluorkarbon-polimer) és/vagy üvegbevonatú oszlopokat és csővezetékeket használnak.

A szilárd–folyadék ioncserés eljárásban a dúsítás egy különleges, nagy reakciósebességű ioncserélő gyantán vagy adszorbensen megvalósuló urán adszorpcióval/deszorpcióval történik. A sósavban feloldott uránt és más vegyületeket adszorbens ágyakat tartalmazó dúsító oszlopokon vezetik keresztül. A folyamatos működéshez szükség van egy reflux rendszerre, amely felszabadítja az uránt az adszorbensből és visszajuttatja a folyadékáramba, és így a »végtermék« és a »dúsítási maradék« összegyűjthető. Ezt megfelelő redukáló/oxidáló vegyi anyagokkal végzik, amelyeket külső rendszerekben teljesen regenerálnak, és amelyek magukban az izotóp szétválasztó oszlopokban is részlegesen regenerálhatók. A forró, tömény sósavas oldatok jelenléte a folyamatban szükségessé teszi, hogy a berendezések speciális korrózióálló anyagokból készüljenek vagy ilyen anyagokkal legyenek bevonva.

5.6.1.   Folyadék–folyadék cserélőoszlopok (kémiai csere)

Kifejezetten a kémiai cserés urándúsításhoz tervezett vagy készített, mechanikus meghajtású, ellenáramú folyadék–folyadék cserélőoszlopok. Ezek az oszlopok és belső részeik általában a tömény sósavas oldatok okozta korróziónak ellenálló megfelelő műanyagokból (például fluorozott szénhidrogén-polimerekből) vagy üvegből készülnek vagy azzal vannak bevonva. Az oszlopoknál a tartózkodási időt általában legfeljebb 30 másodpercre tervezik.

5.6.2.   Folyadék–folyadék centrifugális kontaktorok (kémiai csere)

Kifejezetten a kémiai cserés urándúsításhoz tervezett vagy készített folyadék–folyadék centrifugális kontaktorok. Az ilyen kontaktorok forgás segítségével diszpergálják a szerves és a vizes áramokat, majd a centrifugális erő segítségével szétválasztják a fázisokat. Ezek a kontaktorok a tömény sósavas oldatok okozta korróziónak ellenálló megfelelő műanyagokból (például fluorozott szénhidrogén-polimerekből) vagy üvegből készülnek vagy azzal vannak bevonva. A centrifugális kontaktoroknál a tartózkodási időt általában legfeljebb 30 másodpercre tervezik.

5.6.3.   Uránredukciós rendszerek és berendezések (kémiai csere)

a)

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített elektrokémiai redukciós cellák, amelyek a kémiai cserés urándúsítási eljárás során az uránnak az egyik vegyértékállapotából a másikba történő redukálására szolgálnak. A cellák azon anyagainak, amelyek érintkeznek az előállítási folyamat oldataival, ellen kell állniuk a tömény sósavas oldatok okozta korróziónak. MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS A cella katódterét úgy kell kialakítani, hogy az megakadályozza az urán visszaoxidálódását magasabb vegyértékállapotba. Az uránnak a katódtérben való tartásához a cella rendelkezhet egy különleges kationcserélő anyagból készült, át nem eresztő membránnal. A katód megfelelő szilárd vezetőből, például grafitból készül.

b)

Kifejezetten az U+4 szerves áramból való kivonására, a savkoncentráció szabályozására és az elektrokémiai redukáló cellákba való táplálására tervezett vagy készített, a kaszkád végtermék oldalán elhelyezkedő rendszerek. MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS Ezek a rendszerek a következő összetevőkből állnak: az U+4-nek a szerves áramból való leválasztására és vizes oldatba vitelére szolgáló oldószer extraháló berendezés, az oldat kémhatásának beállítását és szabályozását végző párologtató és/vagy egyéb berendezés, valamint az elektrokémiai redukáló cellákat tápláló szivattyúkkal vagy más szállítóberendezésekkel. A tervezés egyik fő problémáját az jelenti, hogy elkerüljék a vizes áram bizonyos fémionokkal való szennyeződését. Ezért a feldolgozandó közeggel kapcsolatba kerülő berendezések ennek megfelelő anyagokból készülnek vagy ennek megfelelő anyagokkal vannak bevonva (például üveg, fluorkarbon-polimer, polifenil-szulfát, poliéter-szulfon és műgyantával impregnált grafit).

5.6.4.   Betáplálást előkészítő rendszerek (kémiai csere)

Kifejezetten a kémiai cserés uránizotópszétválasztó-üzemekben történő nagy tisztaságú urán-klorid tápoldat előállításra tervezett vagy készített rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezek a rendszerek oldó, oldószer extraháló és/vagy a tisztítást végző ioncserélő berendezéseket, valamint az U+6-nak vagy az U+4-nek U+3-á történő redukálására szolgáló elektrolízis cellákat tartalmaznak. Ezek a rendszerek csak néhány ppm fémes szennyezőanyagot – például króm, vas, vanádium, molibdén és más két vegyértékű, illetve több vegyértékű kationokat – tartalmazó uránklorid-oldatokat állítanak elő. A nagy tisztaságú U+3-at feldolgozó rendszer egyes részeit többek között üvegből, fluorozott szénhidrogén-polimerekből, polifenil-szulfátból vagy poliéter-szulfonból, valamint műanyaggal bevont és műgyantával impregnált grafitból készítik.

5.6.5.   Urán oxidáló rendszerek (kémiai csere)

Kifejezetten a kémiai cserés dúsítási eljárás során az U+3-nak U+4 állapotúvá való oxidálására és az uránizotópnak a szétválasztó kaszkádba történő visszavezetésére tervezett vagy készített rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezek a rendszerek a következő berendezésekből állhatnak:

a)	az izotópszétválasztó berendezésből kilépő vízáram klórral és oxigénnel történő érintkeztetésére, valamint a keletkező U+4 kivonására és a kaszkád termékoldaláról visszatérő gyengített szerves áramba való visszavezetésére szolgáló berendezés;

b)	a vizet a sósavtól szétválasztó berendezés, amelynek segítségével a víz és a tömény sósav a megfelelő helyeken visszavezethető a folyamatba.

5.6.6.   Gyorsan reagáló ioncserélő gyanták/adszorbensek (ioncsere)

Kifejezetten az ioncserélő eljárást használó urándúsításhoz tervezett vagy készített gyorsan reagáló ioncserélő gyanták vagy adszorbensek, beleértve a porózus makrohálós gyantákat és/vagy hártyás szerkezeteket, amelyekben az aktív kémiai cserélő csoportok csak a hordozóként szolgáló inaktív porózus vivőanyag és más megfelelő formájú kompozit anyag – így például részecskék és szálak – felületének bevonataként vannak jelen. Ezen ioncserélő gyanták/adszorbensek átmérője legfeljebb 0,2 mm, és kémiailag ellent kell állniuk a tömény sósavas oldatnak, továbbá eléggé szilárdnak kell lenniük, hogy ne roncsolódjanak az ioncserélő oszlopokban. A gyantákat/adszorbenseket kifejezetten arra tervezték, hogy gyors uránizotópcserélődés-kinetikát érjenek el (a kicserélődés felezési ideje kevesebb, mint 10 másodperc), továbbá képesek legyenek 373 K (100 °C) és 473 K (200 °C) közötti hőmérsékleten működni.

5.6.7.   Ioncserélő oszlopok (ioncsere)

Kifejezetten az ioncserés urándúsítási eljáráshoz tervezett vagy készített hengeres oszlopok, amelyek átmérője nagyobb mint 1 000 mm, és amelyek az ioncserélő gyanták/adszorbensek ágyainak befogadására és alátámasztására szolgálnak. Ezek az oszlopok a tömény sósavas oldatok okozta korróziónak ellenálló anyagokból (így például titánból vagy fluorkarbon műanyagból) készülnek, vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva, valamint 373 K (100 C) és 473 K (200 °C) közötti hőmérsékleten és 0,7 MPa nyomás felett képesek üzemelni.

5.6.8.   Ioncserélő reflux rendszerek (ioncsere)

a)	Kifejezetten az ioncserés urándúsító kaszkádokban használt kémiai redukáló szerek regenerálására tervezett vagy készített rendszerek.

b)	Kifejezetten az ioncserés urándúsító kaszkádokban használt kémiai oxidáló szerek regenerálására tervezett vagy készített rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az ioncserés dúsítási eljárás redukáló kationként használhat például három vegyértékű titánt (Ti+3); ekkor a redukáló rendszer a Ti+4 redukálásával regenerálja a Ti+3-at.

A folyamat felhasználhat például három vegyértékű vasat (Fe+3) oxidálószerként, amely esetben az oxidáló rendszer a Fe+2 oxidálásával regenerálja a Fe+3-at.

5.7.   Kifejezetten a lézeres dúsító létesítményekben való használatra tervezett vagy készített rendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

A dúsítási folyamatokban jelenleg használatos lézeres rendszerek két kategóriába sorolhatók: az egyikben a munkaközeg az atomos urán gőze, a másikban pedig egy uránvegyület gőze, néha egyéb gázzal vagy gázokkal keverve. Az ilyen eljárásokra használt elfogadott megnevezések a következők:

—	első kategória – atomos gőz alapú lézeres izotópszétválasztás,

—	második kategória – molekuláris lézeres izotópszétválasztás, beleértve az izotóp-szelektív lézeres aktiválás hatására végbemenő kémiai reakciót is.

A lézeres dúsító üzemek rendszerei, berendezései és alkatrészei a következőket foglalják magukban: a) az uránfém gőzét adagoló berendezések (szelektív foto-ionizálás esetén) vagy egy uránvegyület gőzét adagoló berendezések (szelektív foto-disszociáció vagy szelektív gerjesztés/aktiválás esetén); az első kategóriában a dúsított és a szegényített uránfémet mint »végterméket« és »dúsítási maradékot« összegyűjtő berendezések; b) a második kategóriában a dúsított és szegényített uránvegyületeket »végtermékként« és »dúsítási maradékként« összegyűjtő berendezések; c) lézeres előállítási rendszerek az urán-235 nuklidok szelektív gerjesztésére, valamint d) a bemeneti előkészítő rendszerek és a végterméket átalakító berendezések. Az uránatomok és -vegyületek spektroszkópiájának összetettsége miatt szükség lehet a rendelkezésre álló számos lézer-, illetve lézeroptikai-technológia némelyikének igénybevételére is.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az e szakaszban felsorolt tételek közül számos közvetlen kapcsolatba kerül a uránfém-gőzzel vagy -folyadékkal, vagy az UF6-ból vagy UF6 és más gázok keverékéből álló folyamatgázzal. Minden olyan felület, amely közvetlen kapcsolatba kerül az uránnal vagy az UF6-tal, teljes egészében korrózióálló anyagból készül vagy ilyen anyagokkal van bevonva. A lézeres dúsító tételekre vonatkozó szakasz alkalmazásakor a gőz vagy folyadék halmazállapotú uránfém vagy az uránötvözetek okozta korróziónak ellenálló anyagok közé tartozik az ittriumbevonatú grafit és a tantál; az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagok közé pedig a réz, a rézötvözetek, a rozsdamentes acél, az alumínium, az alumínium-oxid, az alumíniumötvözetek, a nikkel vagy a legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó ötvözetek és a fluorozott szénhidrogén-polimerek.

5.7.1.   Urán-porlasztó rendszerek (atomos gőz alapú módszerek)

Kifejezetten a lézeres dúsításhoz való használatra tervezett vagy készített uránfém-porlasztó rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

E rendszereket – amelyekben lehetnek elektronsugár-ágyúk – arra tervezték, hogy a célanyagra (legalább 1 kW) teljesítményt adjanak le, ami elegendő ahhoz, hogy a lézeres dúsítási funkcióhoz szükséges ütemben állítsanak elő uránfém-gőzt.

5.7.2.   Folyékony vagy gőz halmazállapotú uránfémet kezelő rendszerek és alkatrészek (atomos gőz alapú módszerek)

Kifejezetten lézeres dúsításhoz használt olvasztott urán, olvasztott uránötvözetek vagy uránfém-gőz kezelésére tervezett vagy előállított, folyékony vagy gőz halmazállapotú uránfém kezelő rendszerek és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A cseppfolyós uránfém-kezelő rendszerek olvasztótégelyekből és azok hűtőberendezéseiből állhatnak. A rendszerhez tartozó olvasztótégelyek és egyéb alkatrészek, amelyek kapcsolatba kerülnek az olvasztott uránnal vagy uránötvözetekkel, illetve az uránfém-gőzzel, megfelelő mértékben korrózió- és hőálló anyagokból készülnek, vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva. Az e célnak megfelelő anyagok között szerepelhet a tantál, az ittriumbevonatú grafit, egyéb ritkaföldfém-oxidokkal (lásd: [a módosított] INFCIRC/254/2. rész) vagy azok keverékével bevont grafit.

5.7.3.   Uránfém-»végtermék« és -»dúsításimaradék«gyűjtő rendszerek (atomos gőz alapú módszerek)

Kifejezetten a cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú uránfém-»végtermék« és -»dúsításimaradék« gyűjtésére tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

E berendezések alkatrészei az uránfém-gőz vagy cseppfolyós uránfém hő- és korróziós hatásának ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva (így például ittriumbevonatú grafit vagy tantál), és tartalmazhatnak csöveket, szelepeket, szerelvényeket, »csatornákat«, átvezetéseket, hőcserélőket és gyűjtőlapokat mágneses, elektrosztatikus vagy egyéb szétválasztási módszerekhez.

5.7.4.   Szétválasztó modulok házai (atomos gőz alapú módszerek)

Kifejezetten az uránfémgőz-forrás, az elektronsugár-ágyúk, valamint a »végterméket« és a »dúsítási maradékot« begyűjtő rendszerek befogadására tervezett vagy készített hengeres vagy négyszögletes edények.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezek a házak többféle csatlakozással rendelkeznek a villamos energia és a víz átvezetésére, a lézersugár-ablakok és a vákuumszivattyúk csatlakozásai számára, valamint az műszerezés ellenőrzésére és megfigyelésére. Kinyithatók és visszazárhatók, lehetővé téve a belső alkatrészek cseréjét.

5.7.5.   Szuperszonikus expandáltató fúvókák (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten az UF6 és a vivőgáz keverékének 150 K (– 123 °C) vagy annál alacsonyabb hőmérsékletre történő lehűtésére tervezett vagy készített, az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagból készült szuperszonikus expandáltató fúvókák

5.7.6.   »Végtermék«- vagy »dúsításimaradék«-gyűjtők (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten az urán lézerfényes megvilágításából visszamaradó uránvégtermék- és dúsításimaradék-anyagok összegyűjtésére tervezett vagy készített alkatrészek vagy eszközök.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A molekuláris lézeres izotópszétválasztás egyik esetében a végtermékgyűjtők a dúsított urán-pentafluorid (UF5) szilárdanyag gyűjtésére szolgálnak. A végtermékgyűjtők szűrőkből, becsapódásos vagy ciklontípusú végtermékgyűjtőkből – vagy ezek kombinációjából – állnak, és ellen kell, hogy álljanak az UF5/UF6 környezet okozta korróziónak.

5.7.7.   UF6-/vivőgáz-kompresszorok (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten az UF6-/vivőgáz-keverékekhez tervezett vagy készített kompresszorok, amelyeket hosszabb távú, UF6 környezetben való üzemre terveztek. A kompresszoroknak azok az alkatrészei, amelyek kapcsolatba kerülnek a folyamatgázokkal, az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva.

5.7.8.   Forgótengelyek tömszelencéi (molekuláris alapú módszerek)

Be- és kilépő tömítéscsatlakozásokkal felszerelt, kifejezetten a kompresszorok forgórészeit a meghajtómotor forgórészével összekötő tengely tömítésére, a kompresszor UF6/vivőgáz-keverékkel töltött belső terének megbízható tömítésére tervezett vagy készített forgótengely-tömszelencék, amelyek megakadályozzák a folyamatgáz kiszivárgását, illetve a környező levegő vagy a tömítőgáz beszivárgását.

5.7.9.   Fluorozó rendszerek (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten az UF5-nek (szilárd) UF6 (gáz) halmazállapotúvá történő fluorozására tervezett vagy készített rendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezeket a rendszereket az összegyűjtött UF5 por UF6-tá fluorozására tervezték, hogy az UF6-ot ezt követően végtermékkonténerekben összegyűjtsék, vagy betáplálják további dúsítás céljából. Az egyik módszer során a fluorozó reakciót az izotópszétválasztó rendszerben lehet végrehajtani közvetlenül a »végtermék«-gyűjtőből való reagáltatással és visszanyeréssel. Egy másik módszer során az UF5 por eltávolítható/átvihető a »végtermék«-gyűjtőkből egy megfelelő reakciós edénybe (például fluidágyas reaktor, csavarreaktor vagy lángtorony) fluorozás céljából Mindkét módszer esetében fluort (vagy más megfelelő fluorozó anyagokat) tároló és szállító, továbbá UF6-gyűjtő és -szállító berendezéseket használnak.

5.7.10.   UF6 tömegspektrométerek/ionforrások (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten e célra tervezett vagy készített tömegspektrométerek, amelyek képesek az UF6 gázáramokból on-line mintákat venni, és amelyek rendelkeznek az összes alábbi jellemzővel:

1.	képesek legalább 320 atomtömeg-egységnyi vagy annál nagyobb tömegű ionok mérésére és felbontóképességük jobb, mint 1 rész a 320-ban;

2.	nikkelből vagy legalább 60 tömegszázalékban nikkelt tartalmazó nikkel-réz ötvözetből vagy nikkel-króm ötvözetből készült, illetve ilyen anyagokkal bevont ionforrások;

3.	elektronbombázásos ionizációs források;

4.	rendelkeznek izotópelemzésre alkalmas gyűjtőrendszerrel.

5.7.11.   Táprendszerek/a végtermék és a dúsítási maradék eltávolítására szolgáló rendszerek (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten a dúsító üzemekben történő felhasználásra tervezett vagy készített technológiai rendszerek vagy berendezések, amelyek az UF6 okozta korróziónak ellenálló anyagokból készülnek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva, beleértve az alábbiakat:

a)	az UF6-nak a dúsító folyamatba történő továbbítására szolgáló betápláló autoklávok, kemencék vagy rendszerek;

b)	az UF6-nak a dúsítási eljárásból történő eltávolítására és ezt követő, felfűtéssel történő továbbítására szolgáló deszublimátorok (vagy hidegcsapdák);

c)	szilárdító vagy cseppfolyósító állomások, amelyek segítségével az UF6-ot sűrítéssel cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotúvá alakítva kivonják a dúsítási folyamatból;

d)	»végtermék«-, illetve »dúsításimaradék«-állomások, amelyek az UF6 konténerekbe töltésére szolgálnak.

5.7.12.   UF6-/vivőgázszétválasztó-rendszerek (molekuláris alapú módszerek)

Kifejezetten az UF6-nak a vivőgáztól történő elválasztására tervezett vagy készített technológiai rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezek a rendszerek a következő berendezésekből állhatnak:

a)	153 K (– 120 °C) vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten történő működésre képes kriogén hőcserélők és krioszeparátorok, vagy

b)	153 K (– 120 °C) vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten történő működésre képes kriogén hűtőegységek, vagy

c)	az UF6 kifagyasztására alkalmas UF6-hidegcsapdák.

A vivőgáz nitrogén, argon vagy egyéb gáz lehet.

5.7.13.   Lézerrendszerek

Kifejezetten uránizotópok szétválasztására tervezett vagy készített lézerek vagy lézerrendszerek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

A lézeres dúsító eljárások tekintetében fontos lézerek és lézeralkatrészek között szerepelnek azok is, amelyek (a módosított) INFCIRC/254/2. részben találhatók. A lézerrendszer általában optikai és elektronikus alkatrészeket is tartalmaz a lézersugár (vagy sugarak) fenntartásához és annak az izotópszétválasztó kamrába való továbbításához. Az atomos gőz alapú módszerek esetében a lézerrendszer általában hangolható festéklézerekből áll, amelyeket másfajta lézerek (például rézgőzlézerek vagy egyes szilárdtest-lézerek) pumpálnak. A molekuláris alapú módszerek esetében használt lézerrendszer általában CO2 lézerből vagy excimerlézerből, valamint egy többutas optikai cellából áll. Hosszabb időn keresztül történő üzemelésre mindkét módszer lézerei vagy lézerrendszerei spektrumfrekvencia-stabilizációt igényelnek.

5.8.   Kifejezetten a plazmaszétválasztásos dúsító üzemekben való használatra tervezett vagy készített rendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

A plazmaszétválasztásos eljárásban az uránionokból álló plazma egy U235 ion rezonanciafrekvenciára hangolt elektromos téren halad keresztül, így a két izotóp közül az U-235 ionok nagyobb mértékben nyelnek el energiát, és megnő a spirális pályájuk átmérője. A nagy átmérőjű pályán mozgó ionokat befogják, és U-235-ben dúsított végtermék lesz belőlük. A plazmát, amelyet urángőz ionizálásával nyernek, vákuumkamrában tartják, szupravezető mágnes által keltett erős mágneses térben. Az eljárás fő technológiai rendszerei a következők: az uránplazma-generáló rendszer, a szétválasztó modul a szupravezető mágnessel (lásd: [a módosított] INFCIRC/254/2. rész), valamint a »végtermék« és a »dúsítási maradék« összegyűjtésére szolgáló fémeltávolító rendszerek.

5.8.1.   Mikrohullámú energiaforrások és antennák

Kifejezetten ionok előállítására vagy gyorsítására tervezett vagy készített mikrohullámú energiaforrások és antennák, a következő tulajdonságokkal: 30 GHz-et meghaladó frekvencia és 50 kW-nál nagyobb átlagteljesítmény az ionok előállítására.

5.8.2.   Iongerjesztő tekercsek

Kifejezetten 100 kHz-nél magasabb frekvenciákra tervezett vagy készített rádiófrekvenciás iongerjesztő tekercsek, amelyek 40 kW-nál nagyobb átlagteljesítmény nyújtására képesek.

5.8.3.   Uránplazma-generáló rendszerek

Kifejezetten a plazmaszétválasztó-üzemekben használt uránplazma előállítására tervezett vagy készített rendszerek.

5.8.4.   [2013. június 14. óta nem használják]

5.8.5.   Uránfém-»végtermék« és -»dúsításimaradék«gyűjtő rendszerek

Kifejezetten a szilárd uránfém-»végtermék« és -»dúsításimaradék« gyűjtésére tervezett vagy készített rendszerek. Ezek a gyűjtőberendezések az uránfém-gőz korróziós és hőhatásának ellenálló anyagokból – például ittriumbevonatú grafitból vagy tantálból – készülnek, vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva.

5.8.6.   Szétválasztó modulok házai

Kifejezetten a plazmaszétválasztásos dúsító üzemekben történő felhasználásra tervezett vagy készített hengeres edények az uránplazmaforrás, a rádiófrekvenciás vezérlőtekercs, valamint a »végtermék«- és »dúsításimaradék«-gyűjtők befogadására.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezek a házak többféle csatlakozással rendelkeznek a villamos energia átvezetésére, a diffúziós szivattyúk csatlakozásai számára, valamint a műszerezés ellenőrzésére és megfigyelésére. Kinyithatók és visszazárhatók, lehetővé téve a belső alkatrészek cseréjét és megfelelő, nem mágneses anyagból – például rozsdamentes acélból – készülnek.

5.9.   Kifejezetten az aerodinamikai dúsító üzemekben való használatra tervezett vagy készített rendszerek, berendezések és alkatrészek

BEVEZETŐ

Az elektromágneses eljárás során a betáplált anyag (rendszerint UCl4 só) ionizálásával nyert uránfém-ionokat felgyorsítják és keresztülvezetik egy mágneses téren, amelynek hatására a különböző izotópok ionjai más-más pályán mozognak. Az elektromágneses izotópszétválasztó főbb részei közé a következők tartoznak: mágneses mező az izotópok ionsugár általi eltérítésére/szétválasztására, ionforrás gyorsítórendszerrel, valamint befogórendszer a szétválasztott ionok gyűjtésére. Az eljárás segédrendszerei közé tartozik: a mágnes tápegység-rendszere, az ionforrás nagyfeszültségű tápegység-rendszere, a vákuumrendszer, valamint kiterjedt kémiai kezelőrendszerek a végtermék kinyerésére és az alkatrészek tisztítására/újrafelhasználására.

5.9.1.   Elektromágneses izotópszétválasztók

Kifejezetten uránizotópok szétválasztására tervezett vagy készített, elektromágneses izotópszétválasztók, valamint azok berendezései és alkatrészei, ideértve a következőket:

a)

Ionforrások Kifejezetten a célra tervezett vagy készített, egyszeres vagy többszörös uránionforrások, amelyek gőzforrásból, ionizálóból és részecskegyorsítóból állnak és megfelelő anyagokból, például grafitból, rozsdamentes acélból vagy rézből készülnek, valamint képesek 50 mA vagy nagyobb ionsugáráramot létrehozni.

b)	Ionbefogók Kifejezetten a dúsított vagy szegényített uránion sugárnyalábok gyűjtésére tervezett vagy készített gyűjtőlemezek két vagy több horonyból és fészekből, amelyek megfelelő anyagokból, például grafitból vagy rozsdamentes acélból készülnek.

c)

Vákuumházak Kifejezetten uránt szétválasztó elektromágneses berendezésekhez tervezett vagy készített vákuumházak, amelyek megfelelő, nem mágneses anyagokból, mint például rozsdamentes acélból készülnek, és amelyeket 0,1 Pa vagy annál alacsonyabb nyomáson való működésre terveztek. MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS A házakat kifejezetten az ionforrások, az ionbefogó lemezek és a vízhűtéses burkolat befogadására tervezték, és csatlakoztatási lehetőséggel rendelkeznek a diffúziós szivattyúkhoz, valamint nyitási és zárási lehetőséggel ezen alkatrészek eltávolítására és újbóli beszerelésére.

d)	Mágneses póluselemek Kifejezetten a célra tervezett vagy készített mágneses póluselemek, amelyek átmérője nagyobb, mint 2 m, és amelyeket az elektromágneses izotópszétválasztókban az állandó mágneses tér fenntartására és a kapcsolódó izotópszétválasztók között a mágneses tér átvitelére használnak.

5.9.2.   Nagyfeszültségű tápegységek

Kifejezetten ionforrásokhoz tervezett vagy készített nagyfeszültségű tápegységek, amelyek az alább felsorolt jellemzők mindegyikével rendelkeznek: képesek folytonos üzemre, a kimenő feszültségük 20 000 V vagy nagyobb, a kimenő áramerősségük 1 A vagy nagyobb, és feszültségingadozásuk kisebb, mint 0,01 % 8 óra időtartam alatt.

5.9.3.   Mágnestápegységek

Kifejezetten a célra tervezett vagy készített nagy teljesítményű egyenáramú mágnes tápegységek, amelyek az alábbi jellemzők mindegyikével rendelkeznek: képesek folyamatosan 500 A vagy nagyobb áram biztosítására 100 V vagy nagyobb feszültség mellett, és feszültség- vagy áramingadozásuk kisebb, mint 0,01 % 8 óra időtartam alatt.

6.   Nehézvíz, deutérium és deutérium-vegyületek előállítására és dúsítására szolgáló üzemek és külön e célra tervezett vagy készített berendezések

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Nehézvíz többféle módon állítható elő. Ezek közül az a kettő, amely gazdaságosnak bizonyult, a víz-hidrogénszulfid izotópcsere-eljárás (GS-eljárás) és az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárás.

A GS-eljárás a hidrogénnek és deutériumnak a víz és a hidrogén-szulfid közötti kicserélődésén alapszik. Mindez tornyok sorozatán keresztül zajlik, amelyeknek üzem közben a felső része hideg és az alsó része forró. A víz lefelé folyik a tornyokban, miközben a hidrogén-szulfid gáz a tornyok alja felől áramlik a teteje felé. Perforált tálcák sorozata segíti elő a gáz és a víz keveredését. A deutérium alacsony hőmérsékleten átvándorol a vízbe, magas hőmérsékleten pedig a hidrogénszulfidba. A deutériumban dúsított gázt, illetve vizet a hideg és a forró szakaszok csatlakozási pontjánál kivonják az első fokozathoz tartozó tornyokból, és tovább ismétlik a folyamatot a további tornyokban. Az utolsó fokozat végtermékét, a deutériumban max. 30 %-ban dúsított vizet, desztilláló egységbe vezetik, ahol reaktorminőségű nehézvizet, azaz 99,75 %-os deutériumoxidot készítenek belőle.

Az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárás során deutérium vonható ki a szintézisgázból folyékony ammóniával való érintkezés útján, katalizátor jelenlétében. A szintézisgázt bevezetik az izotópcserélő tornyokba és egy ammóniakonverterbe. A tornyok belsejében a gáz alulról felfelé áramlik, a folyékony ammónia pedig felülről lefelé. A szintézisgázban a deutérium leválik a hidrogénből, és az ammóniában halmozódik fel. Ezután az ammóniát a torony alján egy ammóniabontóba vezetik, a gázt pedig a torony tetején egy ammóniakonverterbe vezetik. A további dúsítás az ezt követő fázisokban játszódik le, és a reaktorminőségű nehézvíz a végső desztillációból nyerhető. A szintézisgáz betáplálását biztosíthatja egy ammóniaüzem, amelyet az ammónia-hidrogén izotópcserét alkalmazó nehézvízgyártó üzemmel együtt építhetnek. Az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárásban a deutérium kiindulási forrásaként közönséges víz is használható.

A GS vagy az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárás eljárást alkalmazó működő nehézvízgyártó üzemek számos kulcsberendezése megegyezik a vegyipar és a kőolajipar néhány berendezésével. Ez különösen a GS-eljárást alkalmazó kis üzemek esetében igaz. Ezeknek kevés alkatrésze kapható azonban raktárról. A GS- és az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárás nagymennyiségű gyúlékony, korrozív és mérgező folyadék kezelését igényli, magas nyomáson. Ebből következik, hogy az ezen eljárásokkal működő üzemek és berendezések kialakításának és üzemi előírásainak meghatározásakor az anyagok kiválasztására és előírt jellemzőire nagy figyelmet kell fordítani a hosszú élettartam, a nagy fokú biztonság és megbízhatóság elérése érdekében. A méret megválasztása elsősorban a gazdaságosság és az igények függvénye. Ezért az itt felhasznált berendezések nagy részét a vevő igényei alapján készítik el.

Végül, meg kell jegyezni, hogy mind a GS-, mind pedig az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárás esetén, olyan berendezések, amelyeket egyedileg nem kifejezetten a nehézvízgyártásra terveztek vagy készítettek, összeszerelhetők kifejezetten a nehézvíz gyártására tervezett vagy készített rendszerekké. Példa ilyen berendezésekre az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárásban használt katalizátor-gyártórendszer és mindkét eljárásban az utolsó lépéshez, a nehézvíz reaktorminőségű való dúsításához használt vízdesztilláló rendszerek.

Kifejezetten a víz-hidrogénszulfid vagy ammónia-hidrogén izotópcsere-eljáráson alapuló nehézvízgyártáshoz tervezett vagy készített berendezések a következők:

6.1.   Víz-hidrogénszulfid izotópcserélő tornyok

Kifejezetten a víz-hidrogénszulfid izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz tervezett vagy készített izotópcserélő tornyok, amelyek átmérője legalább 1,5 m és képesek 2 MPa (300 psi) vagy annál nagyobb nyomáson üzemelni.

6.2.   Befúvók és kompresszorok

Egyfokozatú, alacsony szállítómagasságú (azaz 0,2 MPa vagy 30 psi) centrifugális fúvók vagy kompresszorok a hidrogénszulfid gáz (azaz több mint 70 % H2S-t tartalmazó gáz) keringtetésére, amelyeket kifejezetten a víz-hidrogénszulfid izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz terveztek vagy készítettek. Ezeknek a fúvóknak és kompresszoroknak 56 m3/sec (120 000 SCFM) vagy nagyobb a szállítóteljesítményük, 1,8 MPa (260 psi) vagy nagyobb szívóoldali nyomáson üzemelnek, és nedves H2S környezetben való üzemeltetésre tervezett tömítésekkel vannak felszerelve.

6.3.   Ammónia-hidrogén izotópcserélő tornyok

Kifejezetten az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz tervezett vagy készített ammónia-hidrogén izotópcserélő tornyok, amelyek magassága 35 m (114,3 láb) vagy nagyobb, átmérője 1,5 m (4,9 láb) és 2,5 m (8,2 láb) között van és képesek 15 MPa (2 225 psi) feletti nyomáson üzemelni. Ezeknek a tornyoknak van legalább egy karimás tengelyirányú nyílásuk, amelynek átmérője megegyezik a hengeres rész átmérőjével, és amelyen keresztül a torony belső szerelvényei behelyezhetők és kivehetők.

6.4.   Toronyszerelvények és fokozatszivattyúk

Tornyok belső szerelvényei és fokozatszivattyúk, amelyeket kifejezetten az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz terveztek vagy készítettek. A tornyok belső szerelvényei magukban foglalják a kifejezetten a célra tervezett fokozatkontaktorokat, amelyek elősegítik a hatékony gáz/folyadék érintkezést. A fokozatszivattyúk magukban foglalják a különlegesen tervezett búvárszivattyúkat, amelyek a folyékony ammónia keringtetését végzik a kontaktor részben, az egyes fokozatok tornyainak belsejében.

6.5.   Ammóniabontók

Ammóniabontók, amelyek 3 MPa (450 psi) vagy magasabb nyomáson üzemelnek, és amelyeket kifejezetten az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz terveztek vagy készítettek.

6.6.   Infravörös abszorpciós analizátorok

Infravörös abszorpciós analizátorok, amelyek képesek a hidrogén/deutérium arány on-line elemzésére, amennyiben a deutérium koncentráció legalább 90 %.

6.7.   Katalitikus égetők

Kifejezetten az ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz tervezett vagy készített katalitikus égetők a dúsított deutériumgáz nehézvízzé történő átalakítására.

6.8.   Teljes nehézvíz-dúsító rendszerek, illetve azok oszlopai

Kifejezetten reaktorminőségű deutérium-koncentrációjú nehézvíz előállításához tervezett vagy készített teljes nehézvíz-dúsító rendszer vagy annak oszlopai.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezeket a rendszereket, amelyek vízdesztillációval választják szét a nehézvizet a könnyűvíztől, kifejezetten arra tervezték agy készítették, hogy reaktorminőségű (jellemzően 99,75 % deutérium-oxid tartalmú) nehézvizet állítsanak vele elő alacsonyabb koncentrációjú nehézvízből.

6.9.   Ammoniaszintézisre szolgáló konverterek vagy egységek

Kifejezetten ammónia-hidrogén izotópcsere-eljárást alkalmazó nehézvízgyártáshoz tervezett vagy készített ammóniaszintézis-konverterek vagy ammóniaszintézis-egységek.

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ezekkel a konverterekkel vagy egységekkel a magas nyomású ammónia-hidrogén izotópcserélő oszlopokból származó szintézisgázt (nitrogént és hidrogént) ammóniává alakítják, majd azt visszatáplálják az izotópcserélő oszlopba vagy oszlopokba.

7.   Urán- és plutóniumátalakító üzemek, amelyek a 4. pontban meghatározott fűtőelemgyártásban történő felhasználást, valamint az 5. pontban meghatározott uránizotóp-szétválasztást célozzák, továbbá a kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések

KIVITEL

Az ezen terület minden fontosabb tételét magában foglaló kivitel kizárólag az iránymutatásokban meghatározott eljárások szerint történhet. Az ebbe a körbe tartozó összes üzem, rendszer és különösen a kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések felhasználhatók különleges hasadóanyagok feldolgozására, gyártására vagy használatára.

7.1.   Urán átalakítására szolgáló üzemek, valamint kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Az uránátalakító üzemek és rendszerek az uránnak egyik kémiai formából egy másikba történő egyszeres vagy többszörös átalakítását végezhetik, beleértve a következőket: uránérckoncentrátumok átalakítása UO3-dá, UO3 átalakítása UO2-dá, urán-oxidok átalakítása UF4-dá, UF6-dá vagy UCl4-dá, UF4 átalakítása UF6-dá, UF6 átalakítása UF4-dá, UF4 átalakítása fémuránná és urán-fluoridok átalakítása UO2-dá. Az uránátalakító üzemek számos kulcsberendezése megegyezik a vegyi feldolgozóipar különféle berendezéseivel. Például a folyamat során alkalmazott berendezések a következő típusúak lehetnek: kemencék, forgó szárítókemencék, folyadékágyas reaktorok, lángtornyos reaktorok, folyadékcentrifugák, lepárlótornyok és folyadék-folyadék elválasztó tornyok. Mindazonáltal csak néhány berendezés kapható raktárról, a legtöbbjüket a vevő igényei és előírásai szerint kell készíteni. Néhány esetben különleges tervezési és építési szempontokat kell figyelembe venni a kezelt vegyi anyagok némelyikének (HF, F2, ClF3 és urán-fluoridok) korrozív tulajdonságai, illetve a kritikussággal kapcsolatos szempontok miatt. Végül meg kell jegyezni, hogy az összes uránátalakító folyamatban azok a berendezések, amelyeket egyedileg nem kifejezetten az urán átalakítására terveztek vagy készítettek, összeszerelhetők kifejezetten urán átalakítására tervezett vagy készített rendszerekké.

7.1.1.   Kifejezetten uránérc-koncentrátumok UO3-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az uránérc-koncentrátumok UO3-dá való átalakítását végezhetik az uránérc salétromsavban történő feloldásával, majd a tisztított uranil-nitrátot kivonhatják oldószer, például tributil-foszfát felhasználásával. Ezután az uranil-nitrátot UO3-dá alakítják át koncentrálással és denitrálással vagy ammóniagázzal történő semlegesítéssel ammónium-diuranátot állítanak elő, amelyet ezt követően szűrnek, szárítanak és kalcinálnak.

7.2.1.   Kifejezetten az UO3 UF6-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UO3 UF6-dá történő átalakítása fluorozással közvetlenül elvégezhető. A folyamathoz fluorgázforrásra vagy klórtrifluorid-forrásra van szükség.

7.1.3.   Kifejezetten az UO3 UO2-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UO3 UO2-dá történő átalakítása az UO3 bontott ammóniagázzal vagy hidrogénnel való redukálásával végezhető el.

7.1.4.   Kifejezetten az UO2 UF4-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UO2 UF4-dá történő átalakítása az UO2 hidrogén fluorid gázzal (HF) 300-500 °C-on történő reagáltatásával végezhető el.

7.1.5.   Kifejezetten az UF4 UF6-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UF4 UF6-dá történő átalakítását toronyreaktorban, fluorral lejátszódó exotermikus reakció segítségével végzik. Miközben a kilépő gázáramot keresztülvezetik egy – 10 °C-ra hűtött hidegcsapdán, az UF6 lecsapódik a forró, kilépő gázokból. A folyamathoz fluorgázforrásra van szükség.

7.1.6.   Kifejezetten az UF4 fémuránná történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UF4 fémuránná történő átalakítása magnéziummal (nagy adagok esetén) vagy kalciummal (kis adagok esetén) történő redukció segítségével történik. A reakció az urán olvadáspontja (1 130 °C) feletti hőmérsékleteken megy végbe.

7.1.7.   Kifejezetten az UF6 UO2-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UF6 UO2-dá történő átalakítása három eljárás egyikének segítségével történhet. Az elsőben az UF6-ot hidrogén és gőz segítségével UO2-dá redukálják és hidrolizálják. A második eljárásban az UF6-ot vízben való feloldással hidrolizálják, ammóniát adnak hozzá az ammónium-diuranát kicsapatására, majd a diuranátot hidrogénnel 820 °C-on UO2-dá redukálják. A harmadik eljárás során gáz-halmazállapotú UF6-ot, CO2-ot és NH3-t vízben elegyítenek, ekkor ammónium-uranil-karbonát csapódik ki. Az ammónium-uranil-karbonátot 500-600 °C-on gőzzel és hidrogénnel elegyítik és UO2-ot nyernek.

Az UF6 UO2-dá történő átalakítása gyakran egy üzemanyaggyártó üzem első fokozatában történik.

7.1.8.   Kifejezetten az UF6 UF4-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UF6 UF4-dá történő átalakítását hidrogénnel való redukcióval végzik.

7.1.9.   Kifejezetten az UO2 UCl4-dá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Az UO2 UCl4-dá történő átalakítása két eljárás egyikének segítségével történhet. Az elsőben az UO2-ot kb. 400 °C-on szén-tetrakloriddal (CCl4) reagáltatják. A második eljárásban az UO2-ot kb. 700 °C-on műkorom (CAS 1333-86-4), szén-monoxid és klór jelenlétében reagáltatják, aminek eredményeképpen UCl4 keletkezik.

7.2.   Plutónium átalakítására szolgáló üzemek, valamint kifejezetten e célra tervezett vagy készített berendezések

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

A plutóniumátalakító üzemek és rendszerek a plutóniumnak egyik kémiai formából egy másikba történő egyszeres vagy többszörös átalakítását végezhetik, beleértve a következőket: plutónium-nitrát átalakítása PuO2-dá, PuO2 átalakítása PuF4-dá, valamint PuF4 átalakítása plutónium fémmé. A plutóniumátalakító üzemek általában reprocesszáló üzemekhez kapcsolódnak, azonban plutóniumüzemanyag-gyártó üzemhez is kapcsolódhatnak. A plutóniumátalakító üzemek számos kulcsberendezése megegyezik a vegyi feldolgozóipar különféle berendezéseivel. Például a folyamat során alkalmazott berendezések a következő típusúak lehetnek: kemencék, forgó szárítókemencék, folyadékágyas reaktorok, lángtornyos reaktorok, folyadékcentrifugák, lepárlótornyok és folyadék-folyadék elválasztó tornyok. Forró kamrákra, szárazboxokra és távirányítású manipulátorokra is szükség lehet. Mindazonáltal csak néhány berendezés kapható raktárról, a legtöbbjüket a vevő igényei és előírásai szerint kell készíteni. Különös elővigyázatossággal kell eljárni a tervezésnél, tekintettel a plutóniummal kapcsolatos különleges radiológiai, toxicitási és kritikussági veszélyekre. Néhány esetben különleges tervezési és építési szempontokat kell figyelembe venni a kezelt vegyi anyagok némelyikének (pl. HF) korrozív tulajdonságai miatt. Végül meg kell jegyezni, hogy az összes plutóniumátalakító folyamatban azok a berendezések, amelyeket egyedileg nem kifejezetten a plutónium átalakítására terveztek vagy készítettek, összeszerelhetők kifejezetten plutónium átalakítására tervezett vagy készített rendszerekké.

7.2.1.   Kifejezetten a plutónium-nitrát oxiddá történő átalakítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ennek az eljárásnak a főbb lépései: az anyag tárolása és az adagolás beállítása, kicsapatás és a szilárd/folyékony fázis szétválasztása, kalcinálás, a termék kezelése, szellőztetés, hulladékgazdálkodás és a folyamat vezérlése. A technológiai rendszereket különösen alkalmassá kell tenni a kritikusságnak és a sugárzás hatásainak elkerülésére, valamint a mérgezési kockázat minimalizálására. A legtöbb reprocesszáló üzemben ez a folyamat a plutónium-nitrát plutónium-dioxiddá való átalakítását foglalja magában. Ennek alternatívája lehet a plutónium-oxalát vagy a plutónium-peroxid kicsapatása.

7.2.2.   Kifejezetten a plutónium fém előállítására tervezett vagy készített rendszerek

MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉS

Ez a folyamat általában magában foglalja a plutónium-dioxid fluorozását, általában erősen korrozív hidrogén-fluoriddal, hogy plutónium-fluoridot állítsanak elő, amelyet a továbbiakban nagy tisztaságú kalcium fém segítségével redukálnak, hogy plutónium fémet és kalcium-fluorid salakot kapjanak. Ennek a folyamatnak a fő lépései: fluorozás (például nemesfémekből készült vagy azzal bevont berendezések felhasználásával), fémredukció (például kerámia olvasztótégelyek segítségével), salakvisszanyerés, termékkezelés, szellőzés, hulladékgazdálkodás és a folyamat vezérlése. A technológiai rendszereket különösen alkalmassá kell tenni a kritikusságnak és a sugárzás hatásainak elkerülésére, valamint a mérgezési kockázat minimalizálására. Alternatív eljárás lehet a plutónium-oxalát vagy a plutónium-peroxid fluorozása, amelyet fémmé redukálás követ.

C. MELLÉKLET

A FIZIKAI VÉDELEM SZINTJEIRE VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK

1.

A nukleáris anyagok fizikai védelmének célja az, hogy ezeket az anyagokat ne használhassák és kezelhessék illetéktelen személyek. Az iránymutatások 3. pontjának a) alpontja értelmében olyan tényleges fizikai védelmi szinteket kell biztosítani, amelyek megfelelnek a NAÜ vonatkozó ajánlásainak, különösen az INFCIRC/225-ben meghatározottaknak.

2.

Az iránymutatások 3. pontjának b) alpontja értelmében a fogadó országban a fizikai védelem megvalósítását célzó intézkedések az adott ország kormányának felelősségi körébe tartoznak. Mindazonáltal azon fizikai védelmi szinteknek, melyekre az említett intézkedéseknek alapulniuk kell, a szállító és a fogadó közötti megállapodás tárgyát kell képezniük. Ezeknek a követelményeknek valamennyi államra vonatkozniuk kell.

3.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség »A nukleáris anyagok fizikai védelme« című, INFCIRC/225 sz. dokumentuma, valamint az olyan hasonló dokumentumok, amelyeket nemzetközi szakértői csoportok készítenek és aktualizálnak a nukleáris anyagok fizikai védelmével kapcsolatos legújabb tudományos és műszaki eredmények alapján, hasznos alapot jelentenek ahhoz, hogy a fogadó államok kialakítsák a fizikai védelmi intézkedésekre és eljárásokra vonatkozó saját rendszerüket.

4.

A nukleáris anyagoknak a csatolt táblázat – vagy annak a szállítók kölcsönös megállapodása alapján aktualizált mindenkori változata – szerinti osztályba sorolását kell alapul venni azon folyamat során, amikor az iránymutatások 3. pontjának a) és b) pontjával összhangban konkrét fizikai védelmi szinteket rendelnek bizonyos típusú anyagokhoz, valamint az ezen anyagokat tartalmazó berendezésekhez és létesítményekhez.

5.

A csatolt táblázatban felsorolt anyagok felhasználása, tárolása és szállítása során az illetékes nemzeti hatóságok által biztosítandó fizikai védelmi szinteknek legalább az alábbi védelmi jellemzőket kell magukban foglalniuk: III. KATEGÓRIA Használat és tárolás olyan területeken belül, amelyekbe a bejutás ellenőrzés alatt áll. Különleges óvintézkedések mellett történő szállítás, beleértve a feladó, a fogadó és a fuvarozó közötti előzetes egyeztetéseket, nemzetközi szállítás esetében pedig a szállító, illetve fogadó állam joghatósága és rendelkezései alá tartozó szervezetek közötti előzetes megállapodást, megadva a szállítás időpontját, helyét és a szállítási felelősség átszállására vonatkozó eljárásokat. II. KATEGÓRIA Használat és tárolás olyan területeken belül, amelyekbe a bejutás ellenőrzés alatt áll, azaz olyan, őrség és elektronikus eszközök állandó ellenőrzése alatt tartott területen, mely fizikailag kerítéssel van körülvéve, amelyen korlátozott számú és megfelelően ellenőrzött belépési pont található, illetve bármely, ezzel egyenértékű szintű fizikai védelemmel rendelkező területen. Különleges óvintézkedések mellett történő szállítás, beleértve a feladó, a fogadó és a fuvarozó közötti előzetes egyeztetéseket, nemzetközi szállítás esetében pedig a szállító, illetve fogadó állam joghatósága és rendelkezései alá tartozó szervezetek közötti előzetes megállapodást, megadva a szállítás időpontját, helyét és a szállítási felelősség átszállására vonatkozó eljárásokat. I. KATEGÓRIA Az ebbe a kategóriába tartozó anyagokat az illetéktelen használat ellen igen megbízható rendszerekkel kell védeni az alábbiak szerint:   Használat és tárolás szigorúan védett területeken belül, azaz a fenti II. kategória szerint védettségű területen, azzal kiegészítve, hogy a belépés olyan személyekre van korlátozva, akiknek megállapították a megbízhatóságát, és a terület olyan őrök felügyelete alatt áll, akik szoros kapcsolatban állnak a megfelelő készenléti erőkkel. Az ezzel összefüggésben tett intézkedések célja bármilyen támadásnak, illetéktelen behatolásnak vagy anyagok illetéktelen eltávolításának észlelése és megakadályozása.   A fenti II. és III. kategóriájú anyagok szállításánál megadott különleges óvintézkedések mellett történő szállítás, kiegészítve kísérő osztagok állandó felügyeletével és olyan körülmények között, amelyek biztosítják a megfelelő készenléti erőkkel való szoros kapcsolattartást.

6.

A szállítóknak kérniük kell a fogadóktól, hogy nevezzék meg azokat az ügynökségeket vagy hatóságokat, amelyek feladata a megfelelő védelmi szint biztosításának ellenőrzése, valamint az, hogy a védett anyagok illetéktelen felhasználása vagy kezelése esetén belsőleg koordinálják a reagálási/helyreállítási műveleteket. A szállítóknak és a fogadóknak továbbá meg kell jelölniük a nemzeti hatóságokon belül működő azon kapcsolattartó pontokat, amelyek feladata, hogy együttműködjenek az országból való kivitellel és az országba való behozatallal, valamint a kölcsönös érdekű egyéb kérdésekkel kapcsolatban.

TÁBLÁZAT: A NUKLEÁRIS ANYAGOK OSZTÁLYBA SOROLÁSA

Anyag	Forma	Kategória
		I.	II.	III.
1. Plutónium*[a]	Nem kiégett*[b]	2 kg vagy több	2 kg-nálkevesebb de 500 g-náltöbb	500 g vagy kevesebb*[c]
2. Urán-235 izotóp	Nem kiégett*[b]
	— 20 %-os vagy afeletti arányban urán-235 izotópot tartalmazó dúsított urán	5 kg vagy több	5 kg-nálkevesebb de 1 kg-náltöbb	1 kg vagy kevesebb*[c]
	— legalább 10 %-os, de 20 %-ot el nem érő arányban urán-235 izotópot tartalmazó dúsított urán	—	10 kg vagy több	10 kg-nálkevesebb *[c]
	— a természetes mennyiségnél több, de 10 %-nálkevesebb urán-235 izotópot tartalmazó dúsítotturán*[d]	—	—	10 kg vagy több
3. Urán-233 izotóp	Nem kiégett*[b]	2 kg vagy több	2 kg-nálkevesebb de 500 g-nál több	500 g vagy kevesebb*[c]
4. Kiégett fűtőanyag			Szegényített vagy természetes urán, tórium, vagy alacsony dúsitású fűtőanyag (10 %-nál kevesebb hasadóanyag-tartalom)*[e][f]
[a] A biztosítéki garancia alá tartozó tennékek jegvzékében foglaltak szerint. [b] Olyan anyag, amely nem égett ki reaktorban, vagy amely kiégett reaktorban, de sugárzási szintj e maximum 100 rád/h egy méter távolságban, árnyékolás nélkül. [c] A radiológiailagnemj elenlös mennyiségekre célszerümentességet alkalmazni. [d] A természetes uránt, a szegényített uránt, a tóriumot és a 10 %-nál kisebb mértékben dúsított urán III. kategóriába nem tartozó mennyiségeit a körültekintő kezelési módnak megfelelően kell védeni. [e] Bár a táblázatban szereplő védelmi szintet javasoljuk, az államok a konkrét körülményeket mérlegelve más fizikai védelmi kategóriába is sorolhatják a szóban forgó anyagokat. [f] Egyéb fűtőanyag, mely eredeti hasadóanyag-tartalmánál fogva besugárzás előtt I. vagy II. kategóriásnak minősült, egy kategóriával alacsonyabbra sorolható be, ha a fűtőanyagból származó sugárzási szint egy méter távolságban árnyékolás nélkül meghaladja a 100 rad/h szintet.

A NUKLEÁRIS VONATKOZÁSÚ KETTŐS FELHASZNÁLÁSÚ BERENDEZÉSEK, ANYAGOK, SZOFTVEREK ÉS KAPCSOLÓDÓ TECHNOLÓGIÁK JEGYZÉKE

Megjegyzés:

A mellékletben a Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) szerinti mértékegységek szerepelnek. Minden esetben az SI-mértékegységekben kifejezett fizikai mennyiség tekintendő a hivatalosan ajánlott kontrollértéknek. Mindazonáltal egyes gépek esetében az SI-mértékegységtől eltérő, szokásos mértékegységükben vannak megadva a paraméterek.

A mellékletben az alábbi, általánosan használt rövidítések szerepelnek (a nagyságrendeket jelölő prefixumokkal):

A	—	amper
Bq	—	becquerel
°C	—	Celsius-fok
CAS	—	Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat nyilvántartási szám (CAS-szám)
Ci	—	curie
cm	—	centiméter
dB	—	decibel
dBm	—	1 milliwattra vonatkoztatott decibel
g	—	gramm; valamint nehézségi gyorsulás (9,81 m/s2)
GBq	—	gigabecquerel
GHz	—	gigahertz
GPa	—	gigapascal
Gy	—	gray
h	—	óra
Hz	—	hertz
J	—	joule
K	—	kelvin
keV	—	ezer elektronvolt
kg	—	kilogramm
kHz	—	kilohertz
kN	—	kilonewton
kPa	—	kilopascal
kV	—	kilovolt
kW	—	kilowatt
m	—	méter
mA	—	milliamper
MeV	—	millió elektronvolt
MHz	—	megahertz
ml	—	milliliter
mm	—	milliméter
MPa	—	megapascal
mPa	—	millipascal
MW	—	megawatt
μF	—	mikrofarad
μm	—	mikrométer
μs	—	mikroszekundum
N	—	newton
nm	—	nanométer
ns	—	nanoszekundum
nH	—	nanohenry
ps	—	pikoszekundum
RMS	—	négyzetes középérték
rpm	—	fordulat/perc
s	—	másodperc (szekundum)
T	—	tesla
TIR	—	mérési adatok terjedelme
V	—	volt
W	—	watt

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉS

A nukleáris vonatkozású kettős felhasználású berendezések, anyagok, szoftverek és kapcsolódó technológiák jegyzéke kapcsán az alábbiak érvényesek.

1.	A jegyzékben szereplő termékleírások az új és a használt termékre egyaránt vonatkoznak.

2.

Amennyiben a jegyzékben szereplő termékleírásban nincs külön minősítve vagy nevesítve, úgy kell tekinteni, hogy a leírás az adott termék valamennyi változatára vonatkozik. A kategóriamegnevezések csak a hivatkozás megkönnyítését szolgálják, és nem érintik az egyes termékek fogalommeghatározásának értelmezését.

3.

Az ellenőrzések tárgya nem kerülhető meg olyan nem ellenőrzött termékek (például üzemek) transzferével, amelyek egy vagy több ellenőrzött alkatrészt tartalmaznak, ha az ellenőrzött alkatrész vagy alkatrészek a termék alapvető elemei, és ténylegesen eltávolíthatók vagy más célra felhasználhatók. Megjegyzés: Annak eldöntése során, hogy az ellenőrzött alkatrész vagy alkatrészek alapvető elemnek minősíthetők-e, a kormányoknak mérlegelniük kell a mennyiséget, az értéket és az alkalmazott műszaki know-how-t, valamint azokat az egyéb speciális körülményeket, amelyek az ellenőrzött alkatrészt vagy alkatrészeket a beszerzendő termék alapvető elemévé teszik.

4.

Az ellenőrzések tárgya nem kerülhető meg alkatrészek transzferével. A kormányok minden tőlük telhető intézkedést meghoznak e cél elérése érdekében, és tovább dolgoznak azon, hogy olyan használható fogalommeghatározást dolgozzanak ki az alkatrészekre vonatkozóan, amelyet minden szállító alkalmazni tud.

TECHNOLÓGIAI ELLENŐRZÉS

A »technológiák« transzferét az iránymutatásoknak megfelelően és a melléklet egyes szakaszaiban leírt módon kell ellenőrizni. A mellékletben említett bármely termékhez közvetlenül kapcsolódó »technológiát« a nemzeti jogszabályok által lehetővé tett mértékig éppoly alapos vizsgálatnak és ellenőrzésnek vetik alá, mint magát a terméket.

A jegyzékben szereplő bármely termék kivitelének jóváhagyása egyben a termék üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, karbantartásához és szervizeléséhez szükséges minimális »technológia« ugyanazon végfelhasználó számára történő átadásának engedélyezését is jelenti.

Megjegyzés:

A »technológiatranszfer« ellenőrzése nem vonatkozik a »nyilvánosan hozzáférhető« információkra, valamint a »tudományos alapkutatásra«.

ÁLTALÁNOS SZOFTVERMEGJEGYZÉS

A »szoftverek« transzferét az iránymutatásoknak megfelelően és a melléklet egyes szakaszaiban leírt módon kell ellenőrizni.

Megjegyzés:

A »szoftverek« transzferének ellenőrzése nem vonatkozik az alábbi »szoftverekre«: 1. Szabadon hozzáférhető, mivel: a. kiskereskedelmi forgalomban mindenféle korlátozás nélkül megvásárolható; és b. úgy tervezték, hogy a felhasználó a szállító további számottevő segítsége nélkül üzembe helyezhesse; vagy 2. »nyilvánosan hozzáférhető«.

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

»Pontosság«— általában a pontatlanság mérésével jelölik, egy mért értéknek az elfogadott standardtól vagy a tényleges értéktől való maximális (pozitív vagy negatív) eltérését jelenti.

»Szögeltérés«— a szöghelyzet és a tényleges, nagy pontossággal mért szöghelyzet közötti maximális eltérés, miután az asztalra szerelt munkadarabot kiinduló helyzetéből elfordították

»Tudományos alapkutatás«— kísérleti vagy elméleti munka, amelynek alapvető célja új ismeretek megszerzése jelenségek és megfigyelhető tények alapelveiről, és amely elsődlegesen nem meghatározott gyakorlati cél vagy szándék elérésére irányul.

»Kontúrvezérlés«— két vagy több »számjegyvezérlésű« mozgás olyan utasításoknak megfelelően, amelyek meghatározzák a következő szükséges helyzetet, és az e helyzet eléréséhez szükséges előtolási sebességeket. Ezek az előtolási sebességek egymáshoz viszonyítva úgy változtathatók, hogy a kívánt kontúr elérhető legyen (lásd: módosított ISO 2806-1980).

»Fejlesztés«— kapcsolódik a »gyártást« megelőző valamennyi fázishoz:

—

tervezés

—	tervezéskutatás

—	tervezéselemzés

—	tervezési koncepciók

—	a prototípusok összeszerelése és vizsgálata

—	kísérleti gyártási tervek

—	tervezési adatok

—	a tervezési adatok termékké történő átalakításának folyamata

—	konfigurációs tervezés

—	integrációtervezés

—	tervrajzok

»Szálas és rostos anyagok«— folytonos »monofil szálak«, »cérnák«, »előfonatok«, »kócok« vagy »szalagok«.

N.B.:

1.   »Elemi szál« vagy »monofil szál«— a szál legkisebb egysége, rendszerint néhány mikrométernyi átmérővel.

2.   »Előfonat«— közel párhuzamos »fonalak« (általában 12-120) kötege.

3.   »Fonal«— »elemi szálak« (általában több, mint 200) közel párhuzamosan elrendezett kötege.

4.   »Szalag«— összefont vagy egyirányú »monofil szálakból«, »fonalból«, »előfonatból«, »kócból«, »cérnából« stb. készített anyag, amelyet rendszerint előzetesen műgyantával impregnálnak.

5.   »Kóc«— rendszerint megközelítőleg párhuzamos »elemi szálakból« álló köteg.

6.   »Cérna«— csavart »fonalak« kötege.

»Elemi szál«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Nyilvánosan hozzáférhető«— itt olyan »technológia« vagy »szoftver«, amelyet a továbbterjesztésére vonatkozó korlátozás nélkül tettek közzé. (A szerzői jogi korlátozások nem gátolják, hogy a »technológia« vagy a »szoftver« a »nyilvánosan hozzáférhető« kategóriába tartozzon.)

»Linearitás«— a linearitás (amit általában a non-linearitással mérünk) az adott jellemző maximális – pozitív vagy negatív irányú – eltérése (a skálán felfelé és lefelé leolvasott értékek átlaga) a lineáristól, úgy pozícionálva, hogy kiegyenlítse és minimalizálja a maximális eltéréseket.

»Mérési bizonytalanság«— az a jellemző paraméter, amely meghatározza, hogy a mérendő változó helyes értéke a kimeneti érték körüli mekkora tartományba esik 95 %-os biztonsággal. Tartalmazza a nem korrigált szisztematikus eltéréseket, a nem korrigált hibákat és a véletlen eltéréseket.

»Mikroprogram«— elemi utasítások sorozata, amelyeket különleges tárolóban tárolnak, és amelyeknek végrehajtását a referencia utasításainak utasításregiszterbe történő töltése indítja el.

»Monofil szál«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Számjegyvezérlés«— automatikus folyamatvezérlés olyan eszközzel, amely a rendszerint a művelet közben betáplált numerikus adatokat használja fel (lásd: ISO 2382).

»Pozicionálási pontosság«— »számjegyvezérlésű« szerszámgépek esetében az alábbi követelményekkel együtt értelmezett 1.B.2. pontnak megfelelően kell meghatározni és bemutatni:

a)

Tesztfeltételek (ISO 230/2 (1988), 3. pont): (1) A szerszámgépet és a pontosságmérő berendezést a mérést megelőző tizenkét órában és a mérés alatt ugyanazon környezeti hőmérsékleten kell tartani. A mérést megelőző időben a szerszámgép szánjait folyamatosan ugyanolyan ciklusokban kell mozgatni, ahogy a pontosságmérés alatt is fogják; (2) A gépet minden olyan mechanikus, elektronikus és szoftveralapú kiegyensúlyozó eszközzel fel kell szerelni, amelyet a géppel együtt exportálni fognak; (3) A méréshez használt mérőberendezés pontosságának legalább négyszer nagyobbnak kell lennie, mint a szerszámgép várható pontossága. (4) A szánokat működtető rendszerek áramellátásának meg kell felelnie a következőknek: i. a hálózati feszültség legfeljebb a névleges feszültség ± 10 % közötti tartományban ingadozhat; ii. a frekvencia legfeljebb a normális frekvencia ± 2 Hz-es tartományában ingadozhat; iii. áramtalanítás és áramszünet nem megengedett.

b)

Tesztprogram (4. pont): (1) Az előtolási sebességnek (a szánok sebességének) a mérés idején meg kell egyeznie a gyorsjárati sebességgel; N.B.: Optikai minőségű felületet előállító szerszámgép esetében az előtolási sebesség legfeljebb 50 mm/perc lehet; (2) A méréseket a tengely egyik végétől a másikig inkrementális módon kell elvégezni, anélkül, hogy a kívánt pozíció felé történő haladás közben visszatérnének a kiinduló pozícióba; (3) Valamely tengely tesztelése során az épp nem tesztelt tengelyeknek középállásban kell lenniük.

c)	A teszteredmények bemutatása (2. pont): A mérési eredményeknek a következőket kell tartalmazniuk: (1) »pozicionálási pontosság« (A) és (2) az átlagos irányváltási hiba (B).

»Gyártás«— valamennyi gyártási fázis, vagyis:

—

tervezés

—	termelés-előkészítés

—	előállítás

—	integrálás

—	összeszerelés

—	ellenőrzés

—

tesztelés

—	minőségbiztosítás

»Program«— egy folyamat végrehajtására adott utasítások sorozata az elektronikus számítógép által végrehajtható, vagy arra átalakítható formában.

»Felbontóképesség«— a mérőeszköz legkisebb növekménye; digitális műszereken a legkisebb szignifikáns bit (lásd: ANSI B-89.1.12)

»Előfonat«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Szoftver«— bármilyen tényleges hordozóra rögzített, egy vagy több »program« vagy »mikroprogram« gyűjteménye.

»Fonal«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Szalag«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Műszaki támogatás«— lehet útmutatások, készségek, képzés, valamint a munkával kapcsolatos ismeretek átadása vagy konzultációs szolgáltatás.

Megjegyzés:A műszaki támogatás magában foglalhatja a műszaki adatok átadását is.

»Műszaki adat«— A »műszaki adat« lehet tervrajz, terv, ábra, modell, formula, gépészeti terv és specifikáció, kézikönyv és útmutatás, akár írásban, akár más közegen, például mágneslemezen, mágnesszalagon vagy csak olvasható tárban rögzítve.

»Technológia«— a jegyzékben szereplő bármely termék »kifejlesztéséhez«, »gyártásához« vagy »használatához« szükséges egyedi információ. Ez az információ lehet »műszaki adat« vagy »műszaki támogatás«.

»Kóc«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

»Felhasználás«— üzemeltetés, üzembe helyezés (a helyszíni üzembe helyezést is beleértve), karbantartás (ellenőrzés), javítás, nagyjavítás és felújítás.

»Cérna«— lásd: »Szálas és rostos anyagok«.

MELLÉKLET – TARTALOMJEGYZÉK

1.

IPARI BERENDEZÉSEK

1.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

1.A.1.

Nagy sűrűségű sugárzásárnyékoló ablakok

1 – 1

1.A.2.

Sugárzásálló TV kamerák, vagy azok lencséi

1 – 1

1.A.3.

Robotok, »működtető egységek« és vezérlőegységek

1 – 1

1.A.4.

Távirányítású manipulátorok

1 – 3

1.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

1.B.1.

Megfolyatásos alakítási funkciókra képes megfolyatásos vagy centrifugális formázógépek és gömbölyítőhengeres gépek

1 – 3

1.B.2.

Szerszámgépek

1 – 4

1.B.3.

Méretellenőrző gépek, műszerek vagy rendszerek

1 – 6

1.B.4.

Ellenőrzött környezetű indukciós kemencék és azok tápegységei

1 – 7

1.B.5.

Izosztatikus prések és kapcsolódó berendezések

1 – 8

1.B.6.

Rázóvizsgálati rendszerek, berendezések és alkatrészek

1 – 8

1.B.7.

Vákuumos és egyéb, szabályozott atmoszférájú fémkohászati olvasztó- és öntőkemencék és kapcsolódó berendezések

1 – 8

1.C.

ANYAGOK

1 – 9

1.D.

SZOFTVER

1 – 9

1.D.1.

Kifejezetten berendezések »felhasználására« tervezett vagy módosított »szoftver«

1 – 9

1.D.2.

Kifejezetten berendezések »kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« tervezett vagy módosított »szoftver«

1 – 9

1.D.3.

»Szoftver« elektronikus eszközök kombinációihoz vagy rendszereihez, amely lehetővé teszi, hogy az érintett eszköz(ök) szerszámgépek »számjegyvezérlő« egységeként működjenek

1 – 9

1.E.

TECHNOLÓGIA

1.E.1.

Berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzés szerinti »technológia«

1 – 9

2.

ANYAGOK

2.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

2.A.1.

Folyékony aktinoida fémeknek ellenálló anyagból készült olvasztótégelyek

2 – 1

2.A.2.

Platina bevonatú katalizátorok

2 – 1

2.A.3.

Cső formájú kompozit szerkezetek

2 – 2

2.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

2.B.1.

Trícium létesítmények, vagy üzemek, valamint azok berendezései

2 – 2

2.B.2.

Lítium-izotóp szétválasztó létesítmények vagy üzemek, valamint azok rendszerei és berendezései

2 – 2

2.C.

ANYAGOK

2.C.1.

Alumínium

2 – 2

2.C.2.

Berillium

2 – 3

2.C.3.

Bizmut

2 – 3

2.C.4.

Bór

2 – 3

2.C.5.

Kalcium

2 – 3

2.C.6.

Klór-trifluorid

2 – 3

2.C.7.

Rostos és szálas anyagok, valamint prepregek

2 – 3

2.C.8.

Hafnium

2 – 4

2.C.9.

Lítium

2 – 4

2.C.10.

Magnézium

2 – 4

2.C.11.

Martenzites acél

2 – 4

2.C.12.

Rádium-226

2 – 4

2.C.13.

Titán

2 – 5

2.C.14.

Volfrám

2 – 5

2.C.15.

Cirkónium

2 – 5

2.C.16.

Nikkelpor és porózus nikkel

2 – 5

2.C.17.

Trícium

2 – 6

2.C.18.

Hélium-3

2 – 6

2.C.19.

Radionuklidok

2 – 6

2.C.20.

Rénium

2 – 6

2.D.

SZOFTVER

2 – 6

2.E.

TECHNOLÓGIA

2 – 6

2.E.1.

Berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzés szerinti »technológia«

2 – 6

3.

URÁNIZOTÓP-SZÉTVÁLASZTÓ BERENDEZÉS ÉS ALKATRÉSZEK (a biztosítéki garancia alá tartozó termékek kivételével)

3.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

3.A.1.

Frekvenciaváltók vagy generátorok

3 – 1

3.A.2.

Lézerek, lézererősítők és oszcillátorok

3 – 1

3.A.3.

Szelepek

3 – 3

3.A.4.

Szupravezető szolenoid elektromágnesek

3 – 3

3.A.5.

Nagyteljesítményű egyenáramú tápegységek

3 – 4

3.A.6.

Nagyfeszültségű egyenáramú tápegységek

3 – 4

3.A.7.

Nyomástávadók

3 – 4

3.A.8.

Vákuumszivattyú

3 – 4

3.A.9.

Csőmembrános tömítésű spirálkompresszor és vákuumszivattyú

3 – 5

3.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

3.B.1.

Fluorgyártásra szolgáló elektrolíziscellák

3 – 5

3.B.2.

Rotorgyártó és -szerelő berendezések, rotoregyengető berendezések, csőrugó kialakító tüskék és alaknyomók

3 – 5

3.B.3.

Centrifugális többsíkú kiegyensúlyozó gépek

3 – 6

3.B.4.

Száltekercselő gépek és kapcsolódó berendezések

3 – 6

3.B.5.

Elektromágneses izotópszétválasztók

3 – 7

3.B.6.

Tömegspektrométerek

3 – 7

3.C.

ANYAGOK

3 – 8

3.D.

SZOFTVER

3.D.1.

Kifejezetten berendezések »felhasználására« tervezett vagy módosított »szoftver«

3 – 8

3.D.2.

Kifejezetten berendezések teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver« vagy titkosítási kulcs/kód

3 – 8

3.D.3.

Kifejezetten berendezések teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver«

3 – 8

3.E.

TECHNOLÓGIA

3.E.1.

Berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzés szerinti »technológia«

3 – 8

4.

A NEHÉZVÍZ-ELŐÁLLÍTÓ ÜZEMEKHEZ KAPCSOLÓDÓ BERENDEZÉSEK (a biztosítéki garancia alá tartozó termékek kivételével)

4.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

4.A.1.

Speciális töltetek

4 – 1

4.A.2.

Szivattyúk

4 – 1

4.A.3.

Turboexpanderek vagy turboexpander-kompresszor egységek

4 – 1

4.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

4.B.1.

Víz/hidrogén-szulfid-cserélő abszorpciós tányéros oszlopok és belső kontaktorok

4 – 1

4.B.2.

Hidrogén-kriogén desztillációs oszlopok

4 – 2

4.B.3.

[2013. június 14. óta nem használják]

4 – 2

4.C.

ANYAGOK

4 – 2

4.D.

SZOFTVER

4 – 2

4.E.

TECHNOLÓGIA

4 – 2

4.E.1.

Berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«

4 – 2

5.

NUKLEÁRIS ROBBANÓESZKÖZÖK FEJLESZTÉSÉHEZ HASZNÁLT VIZSGÁLATI ÉS MÉRÉSI BERENDEZÉSEK

5.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

5.A.1.

Fotoelektron-sokszorozó csövek

5 – 1

5.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

5.B.1.

Impulzus-röntgengenerátorok vagy impulzusos elektrongyorsítók

5 – 1

5.B.2.

Nagy sebességű ágyúrendszerek

5 – 1

5.B.3.

Nagy sebességű kamerák és képalkotó eszközök

5 – 1

5.B.4.

[2013. június 14. óta nem használják]

5 – 2

5.B.5.

Hidrodinamikai kísérletekhez használt speciális műszerek

5 – 2

5.B.6.

Nagy sebességű impulzusgenerátorok

5 – 3

5.B.7.

Nagyhatású robbanószerekhez használt tartóedények

5 – 3

5.C.

ANYAGOK

5 – 3

5.D.

SZOFTVER

5 – 3

5.E.

TECHNOLÓGIA

5 – 3

6.

NUKLEÁRIS ROBBANÓESZKÖZÖK ALKATRÉSZEI

6.A.

BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

6.A.1.

Detonátorok és többpontos indítórendszerek

6 – 1

6.A.2.

Gyújtóegységek és az ezekkel egyenértékű nagy áramerősségű impulzusgenerátorok

6 – 1

6.A.3.

Kapcsolóberendezések

6 – 2

6.A.4.

Kondenzátorok

6 – 2

6.A.5.

Neutrongenerátor-rendszerek

6 – 3

6.A.6.

Szalagvezetékek

6 – 3

6.B.

VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

6 – 3

6.C.

ANYAGOK

6.C.1.

Nagyhatású robbanóanyagok vagy keverékek

6 – 3

6.D.

SZOFTVER

6 – 4

6.E.

TECHNOLÓGIA

6 – 4

1.   IPARI BERENDEZÉSEK

1.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

1.A.1.   Nagy sűrűségű (ólomüveg vagy egyéb) sugárzásárnyékoló ablakok – valamint a kifejezetten ezek számára tervezett keretek –, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	felületük »hideg területe« nagyobb, mint 0,09 m2;

b.	sűrűségük nagyobb, mint 3 g/cm3; és

c.	vastagságuk 100 mm vagy annál nagyobb.

Műszaki megjegyzés:

Az 1.A.1.a. pont alkalmazásában a »hideg terület« kifejezés az ablaknak az az áttekintő területe, amelyet a tervezett alkalmazásban a legkisebb szintű besugárzás ér.

1.A.2.   Sugárzásálló TV kamerák, vagy azok lencséi, amelyeket kifejezetten sugárzásállónak terveztek vagy minősítettek, és üzemi károsodás nélkül képesek 5 × 104 Gy (szilícium) sugárzásnál nagyobb sugárzásnak ellenállni.

Műszaki megjegyzés:

A Gy (szilícium) mértékegység árnyékolatlan szilíciumminta Joule per kilogrammban megadott energiaelnyelésére vonatkozik, ha azt ionizáló sugárzásnak teszik ki.

1.A.3.   »Robotok«, »működtető egységek« és vezérlőegységek, az alábbiak szerint:

a.

»Robotok« vagy »működtető egységek«, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével: 1. kifejezetten úgy tervezték őket, hogy megfeleljenek a nagy erejű robbanóanyagok kezelésével kapcsolatos nemzeti biztonsági szabványoknak (például a nagy erejű robbanóanyagokra vonatkozó villamosszabvány-besorolásnak); vagy 2. kifejezetten sugárzásállónak tervezték vagy minősítették őket, és üzemi károsodás nélkül képesek ellenállni az 5 × 104 Gy (szilícium) sugárzásnál nagyobb sugárzásnak; Műszaki megjegyzés: A Gy (szilícium) mértékegység árnyékolatlan szilíciumminta Joule per kilogrammban megadott energiaelnyelésére vonatkozik, ha azt ionizáló sugárzásnak teszik ki.

b.	Kifejezetten az 1.A.3.a. pontban meghatározott »robotok« vagy »működtető egységek« részére tervezett vezérlőegységek.

Megjegyzés:

Az 1.A.3. pontba nem tartoznak bele a kifejezetten nem nukleáris ipari alkalmazások céljára tervezett »robotok«, mint például a gépjárműgyártásban használt festékszóró kamrákba tervezett »robotok«.

Műszaki megjegyzések:

1.

»Robotok« Az 1.A.3. pontban a »robot« olyan manipulációs mechanizmust jelent, amely lehet folyamatos működésű vagy pontról pontra mozgatható manipulációs mechanizmus, és »szenzorokat« is alkalmazhat, és rendelkezik az alábbi jellemzők mindegyikével: a) többfunkciós; b) képes anyagok, részegységek, szerszámok vagy különleges eszközök beállítására vagy orientálására, háromdimenziós térben történő változtatható mozgások révén; c) három vagy több zárt- vagy nyílthurkú szervoeszközt foglal magában, amelyek léptető motorokat is tartalmazhatnak; valamint d) »felhasználó általi programozhatóság«, a tanít/visszajátszik módszerrel vagy elektronikus számítógéppel, amely lehet programozható logikai kontroller, azaz mechanikai beavatkozás nélküli. N.B. 1.: A fenti meghatározásban a »szenzorok« fizikai jelenséget észlelő detektorokat jelentenek, amelyek kimenete (a jelenségnek a vezérlőegység számára értelmezhető jelekké történő átalakítását követően) képes arra, hogy »programokat« generáljon, illetve beprogramozott utasításokat vagy numerikus programadatokat módosítson. Ebbe a meghatározásba beletartoznak a gépi látás funkcióval rendelkező »szenzorok«, az infravörös képalkotó »szenzorok«, az akusztikus képalkotó »szenzorok«, a tapintásalapú »szenzorok«, az inerciális pozíciómérést alkalmazó »szenzorok«, az optikai vagy akusztikus tartományokat érzékelő »szenzorok«, valamint a kifejtett erő és a nyomaték mérésére alkalmas »szenzorok«. N.B. 2.: A fenti meghatározásban szereplő »felhasználó általi programozhatóság« olyan lehetőség, amely a felhasználó számára biztosítja a »programok« bevitelét, módosítását vagy cseréjét az alábbi módszerektől eltérő módszerekkel: a) a kábelezés vagy a csatlakozások fizikai megváltoztatása; vagy b) a funkcióvezérlés átállítása, a paraméterek betáplálását is beleértve. N.B. 3.: A fenti meghatározás nem foglalja magában az alábbi eszközöket: a) olyan manipulációs mechanizmusok, amelyeket csak kézzel vagy távoperátorral lehet irányítani; b) állandó sorrendű manipulációs mechanizmusok, amelyek mechanikusan rögzített programozott mozgások szerint működő automatizált mozgó eszközök. A »programot« mechanikusan korlátozzák a rögzített ütközők, pl. csapok vagy bütykök. A mozgások sorrendje és a pályák vagy szögek megválasztása mechanikai, elektronikus vagy elektromos úton nem változtatható, illetve nem is cserélhető; c) mechanikai vezérlésű, változtatható sorrendű manipulációs mechanizmusok, amelyek a mechanikusan rögzített programozott mozgások szerint működő automatikus mozgó eszközök. A »programot« mechanikusan korlátozzák a rögzített, de állítható ütközők, pl. csapok vagy bütykök. A mozgások sorrendje és a pályák vagy szögek megválasztása a rögzített programsémán belül változtatható. A programséma változtatása vagy módosítása (pl. a csapok átállítása vagy a bütykök cseréje) egy vagy több mozgási tengelyen csak mechanikai műveletek révén történik; d) nem szervovezérlésű, változtatható sorrendű manipulációs mechanizmusok, amelyek a mechanikusan rögzített programozott mozgások szerint működő automatikus mozgó eszközök. A »program« változtatható, de a folyamat csak a mechanikusan rögzített elektromos bináris eszközről vagy állítható ütközőkről kapott bináris jel hatására halad tovább; e) Descartes-féle koordináta manipulátor rendszerként definiált rakodódaruk, amelyeket függőlegesen elhelyezett tárolórekeszek integrált részeként alakítottak ki, és e rekeszek tartalmának tárolás és kirakodás céljából történő elérésére szolgálnak.

2.

»Végeffektorok« Az 1.A.3. pontban a »végeffektorok« a fogószerszámok, az »aktív szerszámegységek« és minden egyéb olyan szerszám, amelyet a »robot« manipulátorkar végén lévő alaplapra erősítenek. N.B.: A fenti meghatározásban az »aktív szerszámegységek« olyan eszközök, amelyek a hajtóerőt, a megmunkálási energiát vagy az érzékelést átviszik a munkadarabra.

1.A.4.   Távirányítású manipulátorok, amelyek alkalmasak radiokémiai szétválasztási műveletekben és forró kamrákban végzett távirányítású tevékenységre, és amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével:

a.	képesek benyúlni 0,6 m-re vagy mélyebbre a forró kamrába (falon keresztüli művelet); vagy

b.	képesek átnyúlni 0,6 m vagy annál vastagabb kamrafalú forró kamrába a tetőn keresztül (át a fal felett művelet).

Műszaki megjegyzés:

A távmanipulátorok az emberi műveletet viszik át egy távoli karra és végszerelvényre. Ezek lehetnek mester/szolga típusúak, és működhetnek botkormánnyal vagy billentyűzettel.

1.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

1.B.1.   Megfolyatásos alakítási funkciókra képes megfolyatásos vagy centrifugális formázógépek, és gömbölyítőhengeres gépek, az alábbiak szerint:

a.	gépek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. három vagy több görgő (aktív vagy vezető); valamint 2. a gyártó műszaki specifikációja alapján felszerelhetők »számjegyvezérlő« egységekkel vagy számítógépes vezérléssel;

b.	75 és 400 mm közötti belső átmérőjű hengeres rotorok készítésére tervezett rotoralakító gömbölyítőhengeres gépek.

Megjegyzés:

Az 1.B.1.a. pont magában foglalja azokat a gépeket, amelyek csak egy, fém deformálására szolgáló görgővel, plusz két olyan kiegészítő görgővel rendelkeznek, amely a gömbölyítőhengert megtámasztja, de a deformálási folyamatban közvetlenül nem vesz részt.

1.B.2.   Szerszámgépek az alábbiak szerint és azok bármely kombinációja fémek, kerámiák vagy kompozitok eltávolítására vagy vágására, amelyek a gyártó műszaki specifikációja szerint elektronikus eszközökkel szerelhetők fel a két vagy több tengelyen egyidejűleg történő »kontúrvezérlés« céljából:

N.B.:

A kapcsolódó »szoftverrel« vezérelt »számjegyvezérlő« egységekkel kapcsolatban lásd az 1.D.3. pontot.

a.

35 mm-nél nagyobb átmérő megmunkálására alkalmas esztergagépek, amelyeknek az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint mért (teljes) »pozicionálási pontossága«, az összes lehetséges kompenzációt figyelembe véve, bármely lineáris tengely mentén jobb (kisebb), mint 6 μm. Megjegyzés: Az 1.B.2.a. pontba nem tartoznak bele a hosszesztergálásra alkalmas/hosszirányban dolgozó rúdesztergák (Swissturn), amennyiben a legnagyobb rúdátmérő nem haladja meg a 42 mm-t, és tokmány felszerelésére nincs lehetőség. A gépek 42 mm-nél kisebb átmérőjű alkatrészek előállításához szükséges fúró-, illetve maróteljesítménnyel rendelkezhetnek.

b.

Marógépek, amelyek rendelkeznek a következő jellemzők bármelyikével: 1. az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint mért (teljes) »pozicionálási pontosság«, az összes lehetséges kompenzációt figyelembe véve, bármely lineáris tengely mentén jobb (kisebb), mint 6 μm; 2. kettő vagy több forgó kontúrtengely; vagy 3. öt vagy több tengely, amelyek egyidejűleg koordinálhatók »kontúrvezérlésre«. Megjegyzés: Az 1.B.2.b. pontba nem tartoznak bele a mindkét alábbi jellemzővel rendelkező marógépek: 1. az X-tengely lökethossza meghaladja a 2 m-t; és 2. az X-tengelyen az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint mért teljes »pozicionálási pontosság« rosszabb (nagyobb), mint 30 μm.

c.

Köszörűgépek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők bármelyikével: 1. az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint mért (teljes) »pozicionálási pontosság«, az összes lehetséges kompenzációt figyelembe véve, bármely lineáris tengely mentén jobb (kisebb), mint 4 μm; 2. kettő vagy több forgó kontúrtengely; vagy 3. öt vagy több tengely, amelyek egyidejűleg koordinálhatók »kontúrvezérlésre«. Megjegyzés: Az 1.B.2.c. pontba nem tartoznak bele a következő köszörűgépek: 1. Külső, belső és külső-belső palástköszörűgépek, amelyek rendelkeznek a következő jellemzők mindegyikével: a. 150 mm-es maximális külső átmérőjű vagy hosszúságú munkadarab előállítására korlátozottak; és b. az x-, z- és c-tengelyre korlátozottak. 2. A z- vagy w-tengellyel nem rendelkező koordinátaköszörűk az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint mért, 4 mikronnál kisebb (jobb) teljes pozícionálási pontossággal.

d.

Nem vezetékes típusú, villamos kisülésű gépek (EDM), amelyek két vagy több olyan forgó kontúrtengellyel rendelkeznek, melyek egyidejűleg koordinálhatók »kontúrvezérlésre«. Megjegyzések: 1. Az egyedi tesztprotokollok helyett az ISO 230/2 (1988) szabvány vagy az annak megfelelő nemzeti szabvány szerinti mérésekből az alábbi módon nyert, garantált »pozicionálási pontosság« is használható minden szerszámgépmodell esetében, amennyiben ezt az értéket a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsátották és amennyiben azt a nemzeti hatóságok elfogadták. A garantált »pozicionálási pontosságot« a következőképpen kapjuk meg: a. egy modellből öt gépet kell kiválasztani értékelésre; b. meg kell mérni a lineáristengely-pontosságot az ISO 230/2 (1988) szabvány szerint; c. mindegyik gép mindegyik tengelyére meg kell határozni a pontossági értéket (»A«). A pontossági érték kiszámításának módszerét az ISO 230/2 (1988) szabvány ismerteti; d. minden egyes tengelyre meg kell határozni az átlagos pontossági értéket. Ezek az átlagértékek lesznek az adott típus garantált »pozicionálási pontosságának« értékei az egyes tengelyekre (Âx, Ây, …); e. mivel az 1.B.2. pont minden lineáris tengelyre vonatkozik, ezért annyi garantált »pozicionálási pontosság« érték van, ahány lineáris tengely; f. ha az 1.B.2.a., az 1.B.2.b. vagy az 1.B.2.c. pontban nem említett szerszámgépek bármelyik tengelyének az ISO 230/2 (1988) szabvány szerinti garantált »pozicionálási pontossága« köszörűgépek esetében 6 μm vagy annál jobb (kisebb), maró- és esztergagépek esetében pedig 8 μm vagy annál jobb (kisebb), akkor a gyártónak a pontossági szintet tizennyolc havonta meg kell erősítenie. 2. Az 1.B.2. pontba nem tartoznak bele a kifejezetten az alábbi alkatrészek bármelyikének gyártására szolgáló szerszámgépek: a. fogaskerekek; b. forgattyústengelyek vagy bütyköstengelyek; c. szerszámok vagy vágógépek; d. sajtoló csigák.

Műszaki megjegyzések:

1.	A tengely nómenklatúrájának meg kell felelnie az ISO 841 nemzetközi szabványnak (»Számjegyvezérlésű gépek – tengely- és mozgásnómenklatúra«).

2.	A szekunder párhuzamos kontúrtengelyek (pl. a horizontális fúró-marómű w-tengelye, vagy a szekunder forgótengely, amelynek középvonala párhuzamos a primer forgótengellyel) nem számítanak bele a kontúrtengelyek teljes számába.

3.	A forgótengelyeknek nem feltétlenül kell 360°-os szögben forogniuk. A forgótengely lineáris eszközzel (pl. csavarral vagy fogasléccel) is meghajtható.

4.

Az 1.B.2. pont alkalmazásában a »kontúrvezérlésre« egyidejűleg koordinálható tengelyek száma azoknak a tengelyeknek a száma, amelyek mentén vagy amelyek körül a munkadarab előállítása során egyidejű vagy egymással összefüggő mozgások jönnek létre a munkadarab és a szerszám között. Nem tartoznak ide azok a kiegészítő tengelyek, amelyek mentén vagy amelyek körül a gépben megvalósuló egyéb relatív mozgások jönnek létre, mint például: a. korongélező rendszerek köszörűgépekben; b. különálló munkadarabok összeszerelésére tervezett párhuzamos forgótengelyek; c. a munkadarab különböző végeit egy tokmányba befogva ugyanannak a munkadarabnak a manipulálására tervezett kolineáris forgótengelyek.

5.	Az olyan szerszámgépet, amely az eszterga-, maró vagy köszörűgép-funkciók közül legalább kettővel rendelkezik (pl. maró funkcióval rendelkező esztergagép), az alkalmazandó pontok mindegyike (1.B.2.a., 1.B.2.b., illetve 1.B.2.c) alapján értékelni kell.

6.	Az 1.B.2.b.3. és az 1.B.2.c.3. pont azokat a (párhuzamos és lineáris) kinematikus tervezésű gépeket (pl. a hexapodokat) is magában foglalja, amelyek 5 vagy több olyan tengellyel rendelkeznek, melyek egyike sem forgótengely.

1.B.3.   Méretellenőrző gépek, eszközök vagy rendszerek, az alábbiak szerint:

a.

Számítógép- vagy számjegyvezérlésű koordinált mérőgépek (CMM), amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével: 1. csak két tengellyel rendelkezik, és az ISO 10360-2(2009) szabvány szerint az E0x MPE, az E0y MPE vagy az E0z MPE bármelyikének kombinációjaként azonosított (egydimenziós) tengely mentén végzett hosszmérés legnagyobb megengedett hibahatára a gép működési tartományának bármely pontján (azaz a tengely teljes hosszán) kisebb (jobb) vagy egyenlő, mint (1,25 + L/1 000) μm (ahol »L« a mért hossz mm-ben); vagy 2. három vagy több tengellyel rendelkezik, és az ISO 10360-2(2009) szabvány szerint ellenőrzött háromdimenziós (térfogati) legnagyobb megengedett hosszmérési hibája (E0, MPE) a gép működési tartományának bármely pontján (azaz a tengely teljes hosszán) kisebb (jobb) vagy egyenlő, mint (1,7 + L/800) μm (ahol »L« a mért hossz mm-ben). Műszaki megjegyzés: Az E0, MPE értéket – mégpedig azt az értéket, amelyet a CMM-nek a gyártó által az ISO 10360-2(2009) szabvány szerint meghatározott legpontosabb konfigurációja mellett kapunk (pl. az alábbiak mindegyikéből a legjobbat alkalmazva: érzékelő, a tű hosszúsága, mozgási paraméterek, környezet), valamint az összes rendelkezésre álló kompenzációt figyelembe véve – az 1,7 + L/800 μm-es határértékkel kell összehasonlítani.

b.

Lineáris elmozdulást mérő eszközök, az alábbiak szerint: 1. nem érintkező típusú mérési rendszerek, amelyek »felbontóképessége« legfeljebb 0,2 mm-es mérési tartományban 0,2 μm vagy annál jobb (kisebb); 2. lineáris változódifferenciáló transzformátor-rendszerek (LVDT), amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: a. 1. 0,1 %-os vagy annál kisebb (jobb) »linearitás«, amelyet a legfeljebb 5 mm-es teljes működési tartománnyal rendelkező LVDT-k esetében 0-tól a teljes működési tartományig mérnek; vagy 2. 0,1 %-os vagy annál kisebb (jobb) »linearitás«, amelyet az 5 mm-nél nagyobb teljes működési tartománnyal rendelkező LVDT-k esetében 0-tól 5 mm-ig mérnek; valamint b. ± 1 K szabványos környezeti vizsgálati hőmérsékleten 0,1 %/nap vagy annál jobb (kisebb) drift; 3. mérési rendszerek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: a. lézert tartalmaznak; és b. legalább 12 órán át képesek ± 1 K hőmérséklet-tartományban szabványos hőmérsékleten és szabványos nyomáson fenntartani: 1. a 0,1 μm-es vagy annál jobb »felbontóképességet« a teljes mérési skálájukon; valamint 2. a (0,2 + L/2 000) μm-es vagy annál jobb (kisebb) »mérési bizonytalanságot« (ahol »L« a mm-ben mért hosszúság); Megjegyzés: Az 1.B.3.b.3. pontba nem tartoznak bele az olyan – zárt- vagy nyílthurkú visszacsatolásos technikák nélküli – interferométer mérési rendszerek, amelyek a szerszámgépek, méretellenőrző gépek és egyéb hasonló berendezések elcsúszási hibájának mérésére lézert alkalmaznak. Műszaki megjegyzés: Az 1.B.3.b. pontban a »lineáris elmozdulás« a mérőszonda és a mért tárgy közötti távolság változását jelenti.

c.	Szögelmozdulás-mérő eszközök, amelyek »szögeltérése« 0,00025° vagy annál jobb (kisebb); Megjegyzés: Az 1.B.3.c. pontba nem tartoznak bele az olyan optikai eszközök, amelyek párhuzamosított fényt (pl. lézert) használnak a tükör szögeltérésének érzékelésére (mint például az autokollimátorok).

d.

Féltengelyek lineáris elmozdulásának és szögelmozdulásának egyidejű ellenőrzésére szolgáló rendszerek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. A »mérési bizonytalanság« bármely lineáris tengely mentén jobb (kisebb) vagy egyenlő, mint 3,5 μm/5 mm; és 2. 0,02°-os vagy az alatti »szögeltérés«.

Megjegyzések:

1.	Az 1.B.3. pont azokat a szerszámgépeket is magában foglalja, amelyek mérőberendezésként is használhatók, feltéve hogy megfelelnek a mérőberendezés-funkcióval szemben támasztott követelményeknek, vagy azokat meghaladják.

2.	Az 1.B.3. pontban meghatározott gépek akkor kerülnek ellenőrzés alá, ha működési tartományukban túllépik a megállapított küszöbértéket.

Műszaki megjegyzés:

Az e pont szerinti összes mérési értékparamétert plusz/mínusz értékként kell kezelni, azaz nem teljes sávként.

1.B.4.   Ellenőrzött környezetű (vákuum vagy inert gáz) indukciós kemencék és azok tápegységei, az alábbiak szerint:

a.

Kemencék, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. alkalmasak az 1 123 K (850 °C) hőmérséklet feletti üzemelésre; 2. 600 mm vagy annál kisebb átmérőjű indukciós tekerccsel rendelkeznek; valamint 3. bemeneti teljesítményük 5 kW vagy annál nagyobb; Megjegyzés: Az 1.B.4.a. pontba nem tartoznak bele a félvezető szeletek feldolgozására tervezett kemencék.

b.	Kifejezetten az 1.B.4.a. pontban meghatározott kemencékhez tervezett tápegységek, amelyek meghatározott kimeneti teljesítménye 5 kW vagy annál nagyobb.

1.B.5.   »Izosztatikus prések« és kapcsolódó berendezések, az alábbiak szerint:

a.	»Izosztatikus prések«, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 69 MPa vagy annál nagyobb maximális üzemi nyomás elérésére képesek; és 2. kamraterük belső átmérője meghaladja a 152 mm-t;

b.	Kifejezetten az 1.B.5.a. pontban meghatározott »izosztatikus présekhez« tervezett sajtolótömbök, formák és szabályozók.

Műszaki megjegyzések:

1.

Az 1.B.5. pontban az »izosztatikus prések« alatt olyan berendezések értendők, amelyek képesek arra, hogy zárt térben különböző közegek (gáz, folyadék, szilárd részecskék stb.) segítségével túlnyomást generáljanak annak érdekében, hogy a zárt térben a munkadarabra vagy az anyagra minden irányban egyforma nyomás hasson.

2.

Az 1.B.5. pontban a belső kamra mérete annak a kamrának a méretét jelenti, amelyben mind az üzemi hőmérséklet, mind az üzemi nyomás elérhető, és nem foglalja magában a rögzítőelemeket. Ez a méret a nyomáskamra belső átmérője és a szigetelt kemencekamra belső átmérője közül a kisebbnek a mérete lesz, attól függően, hogy a két kamra közül melyik helyezkedik el a másikban.

1.B.6.   Vibrációs tesztrendszerek, berendezések és alkatrészek, az alábbiak szerint:

a.

Elektrodinamikus vibrációs tesztrendszerek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. digitális szabályozóval rendelkeznek, és visszacsatolást vagy zárthurkú ellenőrzési technikákat alkalmaznak; 2. képesek valamely rendszert 10 g RMS-nek megfelelő vagy azt meghaladó gyorsulással a 20 Hz és 2 000 Hz közötti tartományban rázni; valamint 3. »csupasz asztalon« mérve képesek 50 kN-nak megfelelő vagy azt meghaladó erő közlésére;

b.	Az 1.B.6.a. pontban meghatározott rendszerekhez tervezett – és kifejezetten vibrációs tesztek céljára tervezett »szoftverekkel« kombinált – olyan digitális szabályzók, amelyek valós idejű sávszélessége meghaladja az 5 kHz-et;

c.	az 1.B.6.a. pontban meghatározott rendszerekben használható olyan vibrációs berendezések (vibrációs egységek) kapcsolódó erősítővel vagy anélkül, amelyek »csupasz asztalon« mérve képesek 50 kN-nak megfelelő vagy azt meghaladó erő közlésére;

d.

az 1.B.6.a. pontban meghatározott rendszerekben használható tesztdarab-tartószerkezetek és elektronikus egységek, amelyeket arra terveztek, hogy több vibrációs egységet egy olyan teljes vibrációs rendszerbe kombináljanak, amely »csupasz asztalon« mérve képes 50 kN-nak megfelelő vagy azt meghaladó effektív kombinált erő közlésére.

Műszaki megjegyzés:

Az 1.B.6. pontban a »csupasz asztal« tartozékok vagy rögzítők nélküli sima asztalt vagy felületet jelent.

1.B.7.   Vákuumos és egyéb, szabályozott atmoszférájú fémkohászati olvasztó- és öntőkemencék és kapcsolódó berendezések, az alábbiak szerint:

a.	Ívolvasztó- és öntőkemencék, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 1 000 cm3 és 20 000 cm3 közötti felhasználható elektródakapacitás; és 2. alkalmasak az 1 973 K (1 700 °C) olvasztási hőmérséklet feletti üzemelésre;

b.	Elektronsugaras olvasztó-, valamint plazmaatomizáló- és olvasztókemencék, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 50 kW vagy nagyobb teljesítmény; és 2. alkalmasak az 1 473 K (1 200 °C) olvasztási hőmérséklet feletti üzemelésre;

c.	Számítógépes vezérlő és megfigyelő rendszerek, amelyeket kifejezetten az 1.B.7.a. vagy az 1.B.7.b. pontban meghatározott kemencékhez konfiguráltak.

1.C.   ANYAGOK

Nincsenek.

1.D.   SZOFTVER

1.D.1.   A kifejezetten az 1.A.3., 1.B.1., 1.B.3., 1.B.5., 1.B.6.a., 1.B.6.b., 1.B.6.d. vagy az 1.B.7. pontban meghatározott berendezések »felhasználásához« tervezett vagy átalakított »szoftverek«.

Megjegyzés:

A kifejezetten az 1.B.3.d. pontban meghatározott rendszerekhez tervezett vagy átalakított »szoftverek« magukban foglalják a falvastagság és -kontúr egyidejű mérésére szolgáló »szoftvereket«.

1.D.2.   A kifejezetten az 1.B.2. pontban meghatározott berendezések »kifejlesztéséhez«, »gyártásához« vagy »felhasználásához« tervezett vagy átalakított »szoftverek«.

Megjegyzés:

Az 1.D.2. pontba nem tartoznak bele az alkatrészek programozását végző olyan »szoftverek«, amelyek »számjegyvezérlésű« parancskódokat generálnak, de nem teszik lehetővé a különféle alkatrészek megmunkálására szolgáló berendezések közvetlen felhasználását.

1.D.3.   »Szoftver« elektronikus eszközök kombinációihoz vagy rendszereihez, amely lehetővé teszi, hogy az érintett eszköz(ök) szerszámgépek »számjegyvezérlő« egységeként működjenek, és amely képes öt vagy annál több olyan interpoláló tengely vezérlésére, amelyek egyidejűleg koordinálhatók »kontúrvezérlésre«.

Megjegyzések:

1.	A szóban forgó »szoftver« attól függetlenül ellenőrzés alatt áll, hogy külön, vagy »számjegyvezérlő« egységbe vagy elektronikus eszközbe vagy rendszerbe beépítve exportálják azt.

2.	Az 1.D.3. pontba nem tartoznak bele azok a »szoftverek«, amelyeket a vezérlőegység vagy a szerszámgép gyártója kifejezetten olyan szerszámgépek működtetésére tervezett vagy alakított át, amelyek nem szerepelnek az 1.B.2. pontban.

1.E.   TECHNOLÓGIA

1.E.1.   Az. 1.A–1.D. pontban meghatározott berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«.

2.   ANYAGOK

2.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

2.A.1.   Folyékony aktinoida fémeknek ellenálló anyagból készült olvasztótégelyek, az alábbiak szerint:

a.

Olvasztótégelyek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 150 cm3 (150 ml) és 8 000 cm3 (8 liter) közötti űrtartalom; és 2. A következő, legfeljebb 2 tömegszázalékos teljes szennyeződéstartalmú anyagok bármelyikéből vagy azok kombinációjából készültek, illetve azzal vonták be őket: a. kalcium-fluorid (CaF2); b. kalcium-cirkonát (metacirkonát) (CaZrO3); c. cérium-szulfid (Ce2S3); d. erbium-oxid (erbia) (Er2O3); e. hafnium-oxid (hafnia) (HfO2); f. magnézium-oxid (MgO); g. nitridált nióbium-titán-volfrám ötvözet (körülbelül 50 % Nb, 30 % Ti és 20 % W); h. ittrium-oxid (ittria) (Y2O3); vagy i. cirkónium-oxid (cirkónia) (ZrO2);

b.	Olvasztótégelyek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 50 cm3 (50 ml) és 2 000 cm3 (2 liter) közötti űrtartalom; és 2. 99,9 tömegszázalékos vagy annál nagyobb tisztaságú tantálból készültek vagy azzal bélelték ki;

c.

Olvasztótégelyek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 50 cm3 (50 ml) és 2 000 cm3 (2 liter) közötti űrtartalom; 2. 98 tömegszázalékos vagy annál nagyobb tisztaságú tantálból készültek vagy azzal bélelték ki; valamint 3. Tantál-karbiddal, -nitriddel vagy -boriddal vagy ezek bármilyen kombinációjával vonták be.

2.A.2.   A trícium nehézvízből történő kinyerésére, vagy nehézvíz előállítására szolgáló, kifejezetten a hidrogén és a víz közötti hidrogénizotóp-cserereakció elősegítésére tervezett vagy készített platinabevonatú katalizátorok.

2.A.3.   Cső formájú kompozit szerkezetek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	75 mm és 400 mm közötti belső átmérő; és

b.	A 2.C.7.a. pontban meghatározott »szálas és rostos anyagokból« vagy a 2.C.7.c. pontban meghatározott szénszálas prepreg anyagból készültek.

2.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

2.B.1.   Tríciumlétesítmények vagy -üzemek, valamint azok berendezései, az alábbiak szerint:

a.	Trícium gyártására, visszanyerésére, kivonására, koncentrálására vagy kezelésére szolgáló létesítmények vagy üzemek;

b.

Berendezések tríciumlétesítményekhez vagy -üzemekhez, az alábbiak szerint: 1. Hidrogén vagy hélium hűtőegységek, amelyek képesek 23 K (– 250 °C) hőmérsékletre vagy az alatti hőmérsékletre hűteni és hőelvételi teljesítményük nagyobb, mint 150 W; 2. Hidrogénizotóp tároló- és tisztítórendszerek, amelyekben tároló- vagy tisztítóközegként fémhidrideket alkalmaznak.

2.B.2.   Lítium-izotóp-szétválasztó létesítmények vagy üzemek, valamint azok rendszerei és berendezései, az alábbiak szerint:

N.B.:

A plazmaszétválasztási folyamathoz (PSP) használt egyes lítium-izotóp-szétválasztó berendezések és alkatrészek közvetlenül alkalmazhatók uránizotóp-szétválasztáshoz is, és azokat a (módosított) INFCIRC/254/Part 1 jelzetű NAÜ tájékoztató körlevél helyezi ellenőrzés alá.

a.	Lítium-izotópok szétválasztására szolgáló létesítmények vagy üzemek;

b.

Lítium-higany amalgám folyamaton alapuló lítium-izotóp-szétválasztó berendezések, az alábbiak szerint: 1. Kifejezetten lítium-amalgámokhoz tervezett töltött folyadék-folyadék cserélőoszlopok; 2. Higany- vagy lítium-amalgám szivattyúk; 3. Lítium-amalgám elektrolízis cellák; 4. Bepárlók tömény lítium-hidroxid oldathoz;

c.	Kifejezetten lítium izotópok szétválasztására tervezett ioncserélő rendszerek, és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek;

d.	Kifejezetten lítium izotópok szétválasztására tervezett (koronaétereket, kriptandokat vagy lariát-étereket alkalmazó) kémiai cserélő rendszerek, és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek.

2.C.   ANYAGOK

2.C.1.   Alumíniumötvözetek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	293 K (20 °C) hőmérsékleten 460 MPa vagy nagyobb szakítószilárdságra »képesek«; és

b.	75 mm-nél nagyobb külső átmérőjű csövek, vagy tömör hengerek formájában (beleértve kovácsdarabokat is).

Műszaki megjegyzés:

A 2.C.1. pontban a »képesek« kifejezés egyaránt vonatkozik a hőkezelés előtti, illetve utáni alumíniumötvözetre is.

2.C.2.   Berillium fém, 50 tömegszázaléknál nagyobb berilliumtartalmú ötvözetek, berillium vegyületek és az ezekből készült termékek, illetve a fentiek hulladékai és maradékai.

Megjegyzés:

A 2.C.2. pontba nem tartoznak bele az alábbiak: a. Fémablakok röntgenberendezésekhez vagy fúrólyuk mélyítő berendezésekhez; b. Kifejezetten elektronikus alkatrészekhez vagy elektronikus áramkörökhöz szubsztrátumként való felhasználásra tervezett félkész vagy késztermék oxid formák; c. Berill (berillium- és alumínium-szilikát) smaragd és akvamarin formájában.

2.C.3.   Bizmut, amely rendelkezik mindkét alábbi jellemzővel:

a.	Tömeg szerint legalább 99,99 % tisztaságú; és

b.	Tömeg szerint 10 ppm-nél (milliomod rész) kevesebb ezüstöt tartalmaz.

2.C.4.   Bór 10-B (10B) izotóppal dúsított bór, amelyben a természetes előfordulásnál nagyobb mértékben van az izotóp, az alábbiak szerint: bór és bórvegyületek, bórtartalmú keverékek, és ezekből gyártott termékek, a fentiek hulladéka vagy maradéka.

Megjegyzés:

A 2.C.4. pontban a bórtartalmú keverékek a bórbetétes anyagokat is magukban foglalják.

Műszaki megjegyzés:

A bór 10-B izotóp természetes előfordulása körülbelül 18,5 tömegszázalék (20 atomszázalék).

2.C.5.   Kalcium, amely rendelkezik mindkét alábbi jellemzővel:

a.	Tömeg szerint 1 000 ppm-nél kevesebb fémszennyeződést tartalmaz a magnézium kivételével; és

b.	Tömeg szerint 10 ppm-nél kevesebb bórt tartalmaz.

2.C.6.   Klór-trifluorid (ClF3).

2.C.7.   »Rostos és szálas anyagok« és prepregek az alábbiak szerint:

a.

Szén- vagy aramid-»szálas és rostos anyagok«, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével: 1. 12,7 × 106 m vagy nagyobb »fajlagos modulus«; vagy 2. 23,5 × 104 m vagy nagyobb »fajlagos szakítószilárdság«; Megjegyzés: A 2.C.7.a. pontba nem tartoznak bele az olyan aramid-»szálas és rostos anyagok«, amelyekben 0,25 tömegszázalék vagy több észterbázisú szálfelület-módosító van.

b.	Üveg-»szálas és rostos anyagok«, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 3,18 × 106 m vagy nagyobb »fajlagos modulus«; és 2. 7,62 × 104 m vagy nagyobb »fajlagos szakítószilárdság«;

c.

Hőre keményedő gyantával impregnált, a 2.C.7.a. vagy a 2.C.7.b. pontban meghatározott szén-, vagy üveg-»szálas és rostos anyagokból« készült folytonos »cérnák«, »előfonatok«, »kócok«, vagy »szalagok«, amelyek szélessége nem haladja meg a 15 mm-t (prepregek). Műszaki megjegyzés: A kompozit mátrixát a gyanta képezi.

Műszaki megjegyzések:

1.	A 2.C.7. pontban a »fajlagos modulus« a Young-modulus N/m2-ben kifejezett értéke osztva a fajsúly N/m3-ben kifejezett értékével, 296 ± 2 K (23 ± 2 °C) hőmérsékleten és 50 ± 5 % relatív páratartalom mellett mérve.

2.	A 2.C.7. pontban a »fajlagos szakítószilárdság« a szakítószilárdság N/m2-ben kifejezett értéke osztva a fajsúly N/m3-ben kifejezett értékével, 296 ± 2 K (23 ± 2 °C) hőmérsékleten és 50 ± 5 % relatív páratartalom mellett mérve.

2.C.8.   Hafnium fém, 60 tömegszázaléknál nagyobb hafniumtartalmú ötvözetek és vegyületek, valamint az ezekből készült termékek, illetve a fentiek hulladékai és maradékai.

2.C.9.   Hatos izotóppal (6Li) a természetes előfordulásnál nagyobb mértékben dúsított lítium, dúsított lítiumot tartalmazó termékek, illetve eszközök, az alábbiak szerint: elemi lítium, ötvözet, vegyület, lítiumtartalmú keverék, ezekből gyártott termékek, és a fentiek hulladékai és selejtjei.

Megjegyzés:

A 2.C.9. pontba nem tartoznak bele a termolumineszcens doziméterek.

Műszaki megjegyzés:

Az Li-6 izotóp természetes előfordulása körülbelül 6,5 tömegszázalék (7,5 atomszázalék).

2.C.10.   Magnézium, amely rendelkezik mindkét alábbi jellemzővel:

a.	Tömeg szerint 200 ppm-nél kevesebb fémszennyeződést tartalmaz a kalcium kivételével; és

b.	Tömeg szerint 10 ppm-nél kevesebb bórt tartalmaz.

2.C.11.   293 K (20 °C) hőmérsékleten 1 950 MPa vagy nagyobb szakítószilárdságra »képes« martenzites acél.

Megjegyzés:

A 2.C.11. pontba nem tartoznak bele azok a formák, amelyekben egyetlen hosszirányú méret sem haladja meg a 75 mm-t.

Műszaki megjegyzés:

A 2.C.11. pontban a »képes« kifejezés egyaránt vonatkozik a hőkezelés előtti, illetve utáni martenzites acélra is.

2.C.12.   Rádium-226 (226Ra), rádium-226 ötvözetek, rádium-226 vegyületek, rádium-226-ot tartalmazó keverékek, vagy ezek gyártmányai, vagy ezek bármelyikét tartalmazó termékek és eszközök.

Megjegyzés:

A 2.C.12. pontba nem tartoznak bele az alábbiak: a. Orvosi applikátorok; b. 0,37 GBq-nél kevesebb rádium-226-ot tartalmazó termék vagy eszköz.

2.C.13.   Titánötvözetek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	293 K (20 °C) hőmérsékleten 900 MPa vagy nagyobb szakítószilárdságra »képesek«; és

b.	75 mm-nél nagyobb külső átmérőjű csövek, vagy tömör hengerek formájában (beleértve kovácsdarabokat is).

Műszaki megjegyzés:

A 2.C.13. pontban a »képesek« kifejezés egyaránt vonatkozik a hőkezelés előtti, illetve utáni titánötvözetekre is.

2.C.14.   Volfrám, volfrám-karbid és volfrámötvözetek 90 %-nál nagyobb volfrámtartalommal, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	Üreghengeres szimmetriájúak (beleértve a hengerszegmenseket is), belső átmérőjük 100 mm és 300 mm között van; és

b.	Tömegük több, mint 20 kg.

Megjegyzés:

A 2.C.14. pontba nem tartoznak bele azok a darabok, amelyeket súlyként vagy gamma-sugár kollimátorként terveztek.

2.C.15.   Hafniumtartalmú cirkónium, amelyben a hafnium–cirkónium tömegarány kisebb, mint 1:500, az alábbiak szerint: cirkónium fém, 50 tömegszázaléknál nagyobb cirkóniumtartalmú ötvözetek, vegyületek, az ezekből gyártott termékek, és a fentiek hulladékai és selejtjei.

Megjegyzés:

A 2.C.15. pontba nem tartoznak bele a 0,10 mm vastagságot meg nem haladó cirkóniumfóliák.

2.C.16.   Nikkelpor és porózus nikkel az alábbiak szerint:

N.B.:

A kifejezetten gázdiffúziós válaszfalak előállítására készült nikkelporokat illetően lásd a (módosított) INFCIRC/254/Part 1 jelzetű NAÜ tájékoztató körlevelet.

a.	Nikkelpor, amely rendelkezik mindkét alábbi jellemzővel: 1. Tömeg szerinti tisztasága legalább 99,0 %; és 2. Az ASTM B 330 szabvány szerint mért átlagos részecskeméret 10 μm-nél kisebb;

b.	A 2.C.16.a. pontban meghatározott anyagokból gyártott porózus nikkel.

Megjegyzés:

A 2.C.16. pontba nem tartoznak bele az alábbiak: a. Szálszerű nikkelporok; b. 1 000 cm2 lemezenkénti méretű vagy annál kisebb lemezenkénti méretű egyedi porózus nikkellemezek.

Műszaki megjegyzés:

A 2.C.16.b. pont olyan porózus fémre vonatkozik, amelyet a 2.C.16.a. pontban meghatározott anyagok tömörítésével és szinterezésével alakítottak ki annak érdekében, hogy olyan fémanyagot hozzanak létre, amely az egész szerkezetben összekapcsolódó finom pórusokat tartalmaz.

2.C.17.   Trícium, tríciumvegyületek és tríciumot tartalmazó keverékek, amelyekben a trícium és a hidrogénatomok számaránya meghaladja az 1:1 000-t, vagy az ezek bármelyikét tartalmazó termékek és eszközök.

Megjegyzés:

A 2.C.17. pontba nem tartoznak bele azok a termékek vagy eszközök, amelyek 1,48 × 103 GBq-nél kevesebb tríciumot tartalmaznak.

2.C.18.   Hélium-3 (3He), hélium-3-tartalmú keverékek, és termékek vagy eszközök, amelyek a fentiek bármelyikét tartalmazzák.

Megjegyzés:

A 2.C.18. pontba nem tartoznak bele azok a termékek vagy eszközök, amelyek 1 grammnál kevesebb hélium-3 izotópot tartalmaznak.

2.C.19.   Neutronforrások alfa-n reakción alapuló előállításához alkalmas radionuklidok:

Aktínium 225	Kűrium 244	Polónium 209
Aktínium 227	Einsteinium 253	Polónium 210
Kalifornium 253	Einsteinium 254	Rádium 223
Kűrium 240	Gadolínium 148	Tórium 227
Kűrium 241	Plutónium 236	Tórium 228
Kűrium 242	Plutónium 238	Urán 230
Kűrium 243	Polónium 208	Urán 232

Az alábbi formákban:

a.

Elemi;

b.	Vegyületek, amelyek teljes aktivitása legalább 37 GBq/kg;

c.	Keverékek, amelyek teljes aktivitása legalább 37 GBq/kg;

d.	A fentiek bármelyikét tartalmazó termékek és eszközök.

Megjegyzés:

A 2.C.19. pontba nem tartoznak bele azok a termékek vagy eszközök, amelyek aktivitása 3,7 GBq-nél kisebb.

2.C.20.   Rénium és a legalább 90 tömegszázalék réniumot tartalmazó ötvözetek; valamint a rénium és volfrám bármilyen összetételét legalább 90 tömegszázalékban tartalmazó ötvözetek; amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	Üreghengeres szimmetriájúak (beleértve a hengerszegmenseket is), belső átmérőjük 100 mm és 300 mm között van; és

b.	Tömegük több, mint 20 kg.

2.D.   SZOFTVER

Nincs.

2.E.   TECHNOLÓGIA

2.E.1.   Berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzés szerinti »technológia«.

3.   URÁNIZOTÓP-SZÉTVÁLASZTÓ BERENDEZÉSEK ÉS ALKATRÉSZEK (a biztosítéki garancia alá tartozó termékek kivételével)

3.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

3.A.1.   Változtatható vagy rögzített frekvenciájú motormeghajtóként használható frekvenciaváltók vagy generátorok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

N.B. 1.:

A kifejezetten gázcentrifugás szétválasztási eljáráshoz tervezett vagy kialakított frekvenciaváltókat és generátorokat a (módosított) INFCIRC/254/Part 1 jelzetű NAÜ tájékoztató körlevél helyezi ellenőrzés alá.

N.B. 2.:

A kifejezetten a frekvenciaváltó vagy generátorok teljesítményének az alábbiakban foglalt jellemzőknek való megfelelés érdekében történő fokozására vagy felszabadítására tervezett »szoftverre« a 3.D.2. és a 3.D.3. pont vonatkozik.

a.	többfázisú kimenet 40 W vagy annál nagyobb teljesítménnyel;

b.	működés 600 Hz vagy magasabb frekvencián; és

c.	a frekvenciastabilitás jobb (kisebb), mint 0,2 %.

Megjegyzések:

1.

A 3. számú általános megjegyzésre is figyelemmel a 3.A.1. pontba csak azok a frekvenciaváltók tartoznak bele, amelyeknek rendeltetése az ipari berendezésekben és/vagy fogyasztói cikkekben való használat (szerszámgépek, járművek stb.), feltéve, hogy a frekvenciaváltók az említett berendezésekből/cikkekből eltávolítva is megfelelnek a fenti jellemzőknek.

2.	Exportellenőrzés céljából a kormány a hardver- és szoftvermegszorításokra is figyelemmel megállapítja, hogy egy adott frekvenciaváltó megfelel-e a fenti jellemzőknek.

Műszaki megjegyzések:

1.	A 3.A.1. pontban említett frekvenciaváltók konverter, illetve inverter néven is ismertek.

2.

A 3.A.1. pontban meghatározott jellemzőknek megfelelhetnek bizonyos, generátorként, elektronikus tesztberendezésként, AC tápegységként, változtatható sebességű motormeghajtóként, változó sebességű meghajtóként (VSD), változtatható frekvenciájú meghajtóként (VFD), kiigazítható frekvenciájú meghajtóként (AFD) vagy kiigazítható sebességű meghajtóként (ASD) forgalomba helyezett berendezések.

3.A.2.   Lézerek, lézererősítők és oszcillátorok, az alábbiak szerint:

a.	rézgőz-lézerek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 500–600 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; és 2. átlagos kimeneti teljesítményük legalább 30 W;

b.	argonion-lézerek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. 400 és 515 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; és 2. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 40 W;

c.

neodímium-adalékolt (nem üveg) lézerek, amelyeknél a kimenő hullámhosszúság 1 000 és 1 100 nm között van, és amelyek rendelkeznek a következő jellemzők egyikével: 1. impulzusgerjesztésűek, Q-kapcsolásúak, impulzus-időtartamuk legalább 1 ns, és rendelkeznek az alábbiak egyikével: a. egytranszverzális üzemmódú kimenet, 40 W-ot meghaladó átlagos kimeneti teljesítménnyel; vagy b. többszörös transzverzális üzemmódú kimenet, 50 W-ot meghaladó átlagos kimeneti teljesítménnyel; vagy 2. frekvenciakettőzés révén a kimenő hullámhosszúság 500 és 550 nm közötti, 40 W-ot meghaladó átlagos kimeneti teljesítménnyel;

d.

hangolható, impulzusüzemű, egyfrekvenciás festékoszcillátorok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 300 és 800 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 1 W; 3. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 1 kHz; és 4. impulzusszélességük kisebb, mint 100 ns;

e.

hangolható, impulzusüzemű festéklézer-erősítők és oszcillátorok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 300 és 800 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 30 W; 3. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 1 kHz; és 4. impulzusszélességük kisebb, mint 100 ns; Megjegyzés: A 3.A.2.e. pontba nem tartoznak bele az egyfrekvenciás oszcillátorok.

f.	alexandrit-lézerek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 720 és 800 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. sávszélességük legfeljebb 0,005 nm; 3. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 125 Hz; és 4. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 30 W;

g.

pulzációs szén-dioxid-lézerek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 9 000 és 11 000 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 250 Hz; 3. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 500 W; és 4. impulzusszélességük kisebb, mint 200 ns; Megjegyzés: A 3.A.2.g. pontba nem tartoznak bele a nagy (jellemzően 1–5 kW) teljesítményű, például vágó- és hegesztőalkalmazásokban használt ipari szén-dioxid-lézerek, amelyek folytonos sugárzású vagy 200 ns-nál nagyobb impulzusszélességű lézerek.

h.	pulzációs excimer (XeF, XeCl, KrF) lézerek, amelyek rendelkeznek a következő jellemzők mindegyikével: 1. 240 és 360 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 250 Hz; és 3. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 500 W;

i.	para-hidrogén Raman fáziseltolók, amelyeket 16 μm kimenő hullámhosszon és 250 Hz-nél nagyobb ismétlési frekvencián történő üzemelésre terveztek;

j.

pulzációs szén-monoxid-lézerek, amelyek rendelkeznek a következő jellemzők mindegyikével: 1. 5 000 és 6 000 nm közötti hullámhosszon üzemelnek; 2. ismétlési frekvenciájuk nagyobb, mint 250 Hz; 3. átlagos kimeneti teljesítményük nagyobb, mint 200 W; és 4. impulzusszélességük kisebb, mint 200 ns. Megjegyzés: A 3.A.2.j. pontba nem tartoznak bele a nagy (jellemzően 1–5 kW) teljesítményű, például vágó- és hegesztőalkalmazásokban használt ipari szén-monoxid-lézerek, amelyek folytonos sugárzású vagy 200 ns-nál nagyobb impulzusszélességű lézerek.

3.A.3.   Szelepek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	legalább 5 mm-es névleges méret;

b.	csőmembrános tömítés; és

c.	teljes egészében alumíniumból, alumíniumötvözetekből, nikkelből, illetve 60 tömegszázaléknál több nikkelt tartalmazó nikkelötvözetekből készültek, vagy ezekkel vonták be őket.

Műszaki megjegyzés:

A 3.A.3.a. pontban a névleges méret az eltérő kimeneti és bemeneti átmérőjű szelepek esetében a legkisebb átmérőre vonatkozik.

3.A.4.   Szupravezető szolenoid elektromágnesek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	képesek 2 T-nál nagyobb mágneses tér létrehozására;

b.	a hossz/belső átmérő aránya nagyobb, mint 2;

c.	300 mm-nél nagyobb belső átmérő; és

d.	a belső térfogat központi 50 %-ában a mágneses tér egyenletessége jobb, mint 1 %.

Megjegyzés:

A 3.A.4. pontba nem tartoznak bele a kifejezetten orvosi mágneses magrezonancia (NMR) megjelenítő rendszerek hez tervezett mágnesek, amelyek e rendszerek részeként kerülnek kivitelre. N.B.: A »részeként« kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mágnes fizikailag ugyanannak a szállítmánynak a részét képezi, amely magát a rendszert is tartalmazza. Lehetőség van különböző forrásokból származó részszállításokra, feltéve, hogy a vonatkozó kiviteli dokumentumok egyértelműen meghatározzák, hogy a mágnes a rendszer része.

3.A.5.   Nagyteljesítményű egyenáramú tápegységek, amelyek mindkét alábbi jellemzővel rendelkeznek:

a.	képesek 8 óra időtartamon át folyamatosan legalább 100 V feszültségű, legalább 500 A erősségű kimeneti áram előállítására; és

b.	áramerősség- vagy feszültségstabilitásuk 8 óra időtartam alatt jobb, mint 0,1 %.

3.A.6.   Nagyfeszültségű egyenáramú tápegységek, amelyek mindkét alábbi jellemzővel rendelkeznek:

a.	képesek 8 óra időtartamon át folyamatosan legalább 20 kV feszültségű, legalább 1 A erősségű kimeneti áram előállítására; és

b.	áramerősség- vagy feszültségstabilitásuk 8 óra időtartam alatt jobb, mint 0,1 %.

3.A.7.   A nyomástávadók minden olyan típusa, amely képes az abszolút nyomás mérésére, és rendelkezik az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	alumíniumból, alumíniumötvözetből, alumínium-oxidból (timföld vagy zafír), nikkelből, 60 tömegszázaléknál több nikkelt tartalmazó nikkelötvözetből vagy teljesen fluorozott szénhidrogén-polimerekből készült vagy ilyen anyagokkal bevont nyomásérzékelő elemek;

b.

amennyiben vannak ilyenek, a nyomásérzékelő elem lezárásához elengedhetetlen és a munkaközeggel közvetlenül érintkező tömítések, amelyek alumíniumból, alumíniumötvözetből, alumínium-oxidból (timföld vagy zafír), nikkelből, 60 tömegszázaléknál több nikkelt tartalmazó nikkelötvözetből vagy teljesen fluorozott szénhidrogén-polimerekből készültek vagy ilyen anyagokkal vannak bevonva; és

c.	rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével: 1. 13 kPa alatti teljes mérési skála, és a teljes skálára vetítve ± 1 %-nál nagyobb »pontosság«; vagy 2. 13 kPa vagy afeletti teljes mérési skála, és 13 kPa-n való mérésnél ± 130 Pa-nál nagyobb »pontosság«.

Műszaki megjegyzések:

1.	A 3.A.7. pontban említett nyomástávadók olyan eszközök, amelyek a nyomási mérések eredményét jellé alakítják át.

2.	A 3.A.7. pontban a »pontosság« magában foglalja a nem-linearitást, a hiszterézist és a környezeti hőmérsékleten való ismételhetőséget.

3.A.8.   Vákuumszivattyúk, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	a bemeneti csonk mérete legalább 380 mm;

b.	15 m3/s vagy nagyobb szívási kapacitás; és

c.	képesek 13,3 mPa-t meghaladó végvákuum elérésére.

Műszaki megjegyzések:

1.	A szivattyúzási sebességet a mérési pontnál, nitrogéngázzal vagy levegővel kell meghatározni.

2.	A végvákuumot a szivattyú bemeneténél a bemeneti csonkot elzárva kell meghatározni.

3.A.9.   Csőmembrános tömítésű spirálkompresszorok és csőmembrános tömítésű vákuumos spirálszivattyúk, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	képesek legalább 50 m3/h bemeneti térfogatáramra;

b.	képesek legalább 2:1 nyomásarányra; és

c.	a folyamatgázzal kapcsolatba kerülő valamennyi felületük az alábbi anyagok valamelyikéből készült: 1. alumínium vagy alumíniumötvözet; 2. alumínium-oxid; 3. rozsdamentes acél; 4. nikkel vagy nikkelötvözet; 5. foszforbronz; vagy 6. fluort tartalmazó polimerek.

Műszaki megjegyzések:

1.

A spirálkompresszorban vagy vákuumszivattyúban egy vagy több pár, egymással összekapcsolt spirális forgólapát vagy spirál – amelyek közül az egyik mozgásban van, míg a másik álló helyzetben marad – között cápauszony alakú zárt terek, ún. gázzsebek találhatók. A mozgó spirál az álló helyzetben lévő spirál körül kering; nem forog. Ahogyan a mozgó spirál az álló helyzetben lévő spirál körül kering, a gép kiömlő nyílása felé mozgó gázzsebek mérete csökken (azaz a gázzsebek kompresszálódnak).

2.

A csőmembrános tömítésű spirálkompresszorban vagy vákuumszivattyúban a folyamatgázt egy fémmembrán teljes mértékben elszigeteli a szivattyú kenőanyagokat tartalmazó részeitől és a külső környezettől. A csőmembrán egyik vége a mozgó spirálhoz, másik vége pedig az álló helyzetben lévő szivattyúházhoz kapcsolódik.

3.	A fluort tartalmazó polimerek többek között – de nem kizárólag – a következő anyagokat foglalják magukban: a. politetrafluoretilén (PTFE), b. perfluor-etilén/propilén (FEP), c. perfluoralkoxi (PFA), d. poli-klór-trifluor-etilén (PCTFE), és e. vinilidén difluorid-hexafluorpropilén kopolimer.

3.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

3.B.1.   250 g/h-nál nagyobb kimeneti kapacitású fluorgyártásra szolgáló elektrolízis cellák.

3.B.2.   Rotorgyártó és -szerelő berendezések, rotoregyengető berendezések, csőrugó kialakító tüskék és alaknyomók, az alábbiak szerint:

a.	rotorszerelő berendezés gázcentrifuga rotorcső-darabok, terelőlapok és zárósapkák összeállításához; Megjegyzés: A 3.B.2.a. pontba beletartoznak a precíziós tüskék, szorítóbilincsek és zsugorító illesztőgépek.

b.

rotoregyengető berendezések a gázcentrifuga rotorcsöveinek közös tengelyre történő beállításához; Műszaki megjegyzés: A 3.B.2.b. pontban említett berendezések általában olyan precíziós mérőszondákat tartalmaznak, amelyek egy olyan számítógéphez vannak csatlakoztatva, amely ellenőrzi pl. a rotorcső-darabok beállításához használt pneumatikus nyomófejek tevékenységét.

c.

csőrugó kialakító tüskék és alaknyomók egymenetű csőrugók gyártásához. Műszaki megjegyzés: A 3.B.2.c. pontban említett csőrugók rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 75 mm és 400 mm közötti belső átmérő; 2. legalább 12,7 mm hosszúság; 3. 2 mm-nél nagyobb bordamélység; és 4. nagy szilárdságú alumíniumötvözetekből, martenzites acélból, vagy nagy szilárdságú »szálas és rostos anyagból« készültek.

3.B.3.   Állandó telepítésű vagy mozgatható, vízszintes vagy függőleges elrendezésű, centrifugális többsíkú kiegyensúlyozó gépek, az alábbiak szerint:

a.

centrifugális kiegyensúlyozó gépek, amelyeket legalább 600 mm hosszú flexibilis rotorok kiegyensúlyozására terveztek, és rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 75 mm-nél nagyobb henger- vagy csapátmérő; 2. 0,9 és 23 kg közötti teherbírás; és 3. 5 000 fordulat/percnél nagyobb forgási sebességnél is képesek kiegyensúlyozásra;

b.

centrifugális kiegyensúlyozó gépek, amelyeket üreges hengeres rotoralkatrészek kiegyensúlyozására terveztek, és rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 75 mm-nél nagyobb csapátmérő; 2. 0,9 és 23 kg közötti teherbírás; 3. képesek síkonként 0,010 kg × mm/kg vagy kisebb maradék kiegyensúlyozatlansági hibáig kiegyensúlyozni; és 4. szíjhajtásos típusúak.

3.B.4.   Száltekercselő gépek és kapcsolódó berendezések, az alábbiak szerint:

a.

száltekercselő gépek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. a pozicionáló, hurkoló és tekercselő mozgásokat két vagy több tengely mentén koordinálják vagy programozzák; 2. kifejezetten »szálas és rostos anyagokból« készülő kompozit szerkezetek és rétegelt termékek készítésére tervezték őket; és 3. képesek 75 mm és 650 mm közötti belső átmérőjű és legalább 300 mm hosszúságú hengeres csövek tekercselésére;

b.	a 3.B.4.a. pontban meghatározott száltekercselő gépeket koordináló és programozó vezérlők;

c.	precíziós tüskék a 3.B.4.a. pontban meghatározott száltekercselő gépekhez.

3.B.5.   Elektromágneses izotópszétválasztók, amelyekhez 50 mA vagy azt meghaladó erősségű ionáram létrehozására képes egyszeres vagy többszörös ionforrásokat terveztek, vagy amelyeket ilyen ionforrásokkal szereltek fel.

Megjegyzések:

1.	A 3.B.5. pontba beletartoznak azok a szétválasztók, amelyek képesek stabil izotópok, valamint uránizotópok dúsítására. N.B.: Az a szétválasztó, amely egy tömegegységnyi eltéréssel képes ólomizotópok szétválasztására, egyúttal képes három tömegegységnyi eltéréssel uránizotópok dúsítására.

2.	A 3.B.5. pontba egyaránt beletartoznak azok a szétválasztók, amelyek esetében az ionforrások és a kollektorok a mágneses mezőben, illetve azon kívül elhelyezhetők.

Műszaki megjegyzés:

50mA erősségű ionáram létrehozására képes egyszeres ionforrás a természetben előforduló uránizotópokból nem tud évente 3 grammnál több magas dúsítású uránt előállítani.

3.B.6.   Tömegspektrométerek, amelyek képesek 230 atomi tömegegységnyi vagy annál nagyobb tömegű ionok mérésére, és felbontóképességük 230 atomi tömegegységben jobb mint 2 atomi tömegegység, valamint a hozzájuk tartozó ionforrások, az alábbiak szerint:

N.B.:

A kimondottan az urán-hexafluorid on-line mintáinak elemzésére tervezett vagy előállított tömegspektrométereket a (módosított) INFCIRC/254/Part 1 jelzetű NAÜ tájékoztató körlevél helyezi ellenőrzés alá.

a.	induktív csatolású plazma-tömegspektrométerek (ICP/MS);

b.	parázsfénykisüléses tömegspektrométerek (GDMS);

c.	hőionizációs tömegspektrométerek (TIMS);

d.

elektronbombázásos tömegspektrométerek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. olyan molekulárissugár-bemeneti rendszer, amely analitmolekulák párhuzamos sugarát injektálja az ionforrás olyan környezetébe, ahol a molekulákat elektronsugárral ionizálják; és 2. egy vagy több, legalább 193 K – 80 °C) hőmérsékletre hűthető hidegcsapda, az elektronsugárral nem ionizált analitmolekulák befogására;

e.	aktinidákkal, vagy aktinida-fluoridokkal történő működésre tervezett mikrofluorozó ionforrással ellátott tömegspektrométerek.

Műszaki megjegyzések:

1.	A 3.B.6.d. pont azokat a tömegspektrométereket ismerteti, amelyeket jellemzően az UF6 gázminták izotópelemzésére használnak.

2.	A 3.B.6.d. pontban említett elektronbombázásos tömegspektrométerek elektronbecsapódásos tömegspektrométerként vagy elektronionizációs tömegspektrométerként is ismertek.

3.	A 3.B.6.d.2. pontban említett »hidegcsapda« olyan eszköz, amely hideg felületen való kondenzálással vagy fagyasztással fogja be a gázmolekulákat. E pont alkalmazásában a zárt ciklusú héliumgázos kriogén vákuumszivattyú nem számít hidegcsapdának.

3.C.   ANYAGOK

Nincsenek.

3.D.   SZOFTVER

3.D.1.   Kifejezetten a 3.A.1., a 3.B.3. vagy a 3.B.4. pontban meghatározott berendezés »felhasználásához« tervezett »szoftver«.

3.D.2.   A 3.A.1. pontban nem említett berendezések teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver« vagy titkosítási kulcs/kód, amelynek révén a berendezés megfelel a 3.A.1. pontban foglalt jellemzőknek, vagy meg is haladja azokat.

3.D.3   Kifejezetten a 3.A.1. pontban említett berendezés teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver«.

3.E.   TECHNOLÓGIA

3.E.1.   A 3.A–3.D. pontban meghatározott berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«.

4.   A NEHÉZVÍZ-ELŐÁLLÍTÓ ÜZEMEKHEZ KAPCSOLÓDÓ BERENDEZÉSEK (a biztosítéki garancia alá tartozó termékek kivételével)

4.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

4.A.1.   A nehézvíz közönséges vízből történő elválasztására használható speciális töltetek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	olyan foszforbronz hálóból készültek, amelyet a nedvesíthetőség javítása érdekében kémiailag kezeltek; és

b.	vákuumdesztillációs tornyokban történő felhasználásra tervezték őket.

4.A.2.   Cseppfolyós ammóniában oldott, higított vagy tömény kálium-amid katalizátor oldatok (KNH2/NH3) keringetésére képes szivattyúk, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	gáztömörek (azaz hermetikusan zártak);

b.	teljesítményük nagyobb, mint 8,5 m3/h; és

c.	rendelkeznek az alábbi jellemzők egyikével: 1. (legalább 1 %-os) tömény kálium-amid oldatok esetén az üzemi nyomás 1,5–60 MPa; vagy 2. (kevesebb, mint 1 %-os) hígított kálium-amid oldatok esetén az üzemi nyomás 20–60 MPa.

4.A.3.   Turboexpanderek vagy turboexpander-kompresszor egységek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	35 K (– 238 °C) vagy az alatti hőmérsékleten történő üzemelésre tervezték őket; és

b.	legalább 1 000 kg/h hidrogéngáz-áteresztő kapacitásra tervezték őket.

4.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

4.B.1.   Víz/hidrogén-szulfid-cserélő abszorpciós tányéros oszlopok és belső kontaktorok, az alábbiak szerint:

N.B.:

A kifejezetten nehézvíz előállítására tervezett vagy előállított oszlopok tekintetében lásd a (módosított) INFCIRC/254/Part 1 jelzetű NAÜ tájékoztató körlevelet.

a.

víz/hidrogén-szulfid-cserélő abszorpciós tányéros oszlopok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. legalább 2 MPa nyomáson üzemelnek; 2. olyan ausztenites szénacélból készültek, amelynek ASTM (vagy ekvivalens szabvány) szerinti szemcseméret-száma legalább 5; és 3. átmérőjük legalább 1,8 m;

b.

a 4.B.1.a pontban meghatározott belső kontaktorok víz/hidrogén-szulfid-cserélő abszorpciós tányéros oszlopokhoz. Műszaki megjegyzés: Az oszlopok belső kontaktorai olyan szegmentált tányérok, amelyeknek effektív átmérője legalább 1,8 m, amelyeket ellenáramú érintkezésre terveztek, és amelyek legfeljebb 0,03 % széntartalmú, rozsdamentes acélból készültek. Ezek lehetnek szita-, szelepes, buboréksapkás vagy turbórácsos tányérok.

4.B.2.   Hidrogén-kriogén desztillációs oszlopok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével:

a.	35 K (– 238 °C) vagy az alatti belső hőmérsékleten történő üzemelésre tervezték őket;

b.	0,5 és 5 MPa közötti belső nyomáson történő üzemelésre tervezték őket;

c.	a következők egyikéből készültek: 1. 300-as sorozatú, alacsony kéntartalmú ausztenites rozsdamentes acél, amelynek ASTM (vagy ekvivalens szabvány) szerinti szemcseméret-száma legalább 5; vagy 2. egyenértékű anyagok, amelyek mind hidegtűrők, mind H2 kompatibilisek; és

d.	belső átmérőjük legalább 30 cm, »effektív hosszuk« pedig legalább 4 m. Műszaki megjegyzés: Az »effektív hossz« töltetes oszlopban a töltet aktív magassága, lemezes oszlopban pedig a belső védőkapcsoló lemezek aktív magassága.

4.B.3.   [2013. június 14. óta nem használják]

4.C.   ANYAGOK

Nincsenek.

4.D.   SZOFTVER

Nincs.

4.E.   TECHNOLÓGIA

4.E.1.   A 4.A–4.D. pontban meghatározott berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«.

5.   NUKLEÁRIS ROBBANÓESZKÖZÖK FEJLESZTÉSÉHEZ HASZNÁLT VIZSGÁLATI ÉS MÉRÉSI BERENDEZÉSEK

5.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

5.A.1.   Fotoelektron-sokszorozó csövek, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	a fotokatód területe nagyobb, mint 20 cm2; és

b.	az anód impulzusfelfutási ideje kisebb, mint 1 ns.

5.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

5.B.1.   Impulzus-röntgengenerátorok vagy impulzusos elektrongyorsítók, amelyek rendelkeznek a következő jellemzőcsoportok egyikével:

a.	1. az elektrongyorsító csúcsenergiája 500 keV vagy annál nagyobb, de 25 MeV-nál kisebb; és 2. a (K) jósági tényező legalább 0,25; vagy

b.	1. az elektrongyorsító csúcsenergiája legalább 25 MeV; és 2. a csúcsteljesítmény 50 MW-nál nagyobb.

Megjegyzés:

Az 5.B.1. pontba nem tartoznak bele azok a gyorsítók, amelyek elektronnyaláb- vagy röntgensugárzás céljaitól eltérő célokra (pl. elektronmikroszkópia) vagy orvosi célokra tervezett eszközök tartozékai.

Műszaki megjegyzések:

1.

A K jósági tényezőt a következőképpen kell meghatározni: K = 1,7 × 103 V2,65Q ahol »V« az elektron csúcsenergiája millió elektronvoltban, »Q« pedig a teljes gyorsított töltés coulombban, ha a gyorsítónyaláb impulzus-időtartama legfeljebb 1 μs. Ha a gyorsítónyaláb-impulzus 1 μs-nál nagyobb, akkor »Q« az 1 μs alatti maximális gyorsított töltés. »Q« egyenlő az »i«-nek »t« idő szerinti integráljával, 1 μs-ra vagy az impulzus időtartamára vonatkoztatva, attól függően, hogy melyik a kisebb, ahol »i« a nyaláb áramerőssége amperben, »t« az idő másodpercben (Q = ∫ idt).

2.	Csúcsteljesítmény = (csúcspotenciál voltban) × (a sugárzás maximális áramerőssége amperben).

3.	A sugárimpulzus-időtartam a mikrohullámú gyorsító üregrezonátorok elvén alapuló gépekben az 1 μs érték és az egy mikrohullámú modulátor impulzusból eredő nyaláb-időtartama közül a kisebb értékkel egyezik meg.

4.	Mikrohullámú gyorsító üregrezonátorok elvén alapuló gépekben a sugárzás maximális áramerőssége a sugárnyaláb-csomag időtartama alatti átlagos áramerősséggel egyenlő.

5.B.2.   Nagy sebességű ágyúrendszerek (hajtóanyag, gáz, tekercses, elektromágneses, elektrotermikus vagy más fejlett rendszerek), amelyek képesek a lövedéket legalább 1,5 km/s sebességre gyorsítani.

Megjegyzés:

Ebbe a pontba nem tartoznak bele a kifejezetten a nagy sebességű fegyverrendszerekhez tervezett ágyúk.

5.B.3.   Nagy sebességű kamerák és képalkotó eszközök, és ezek alkatrészei, az alábbiak szerint:

N.B.:

A kifejezetten a kamerák vagy képalkotó eszközök teljesítményének az alábbi jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver« az 5.D.1. és az 5.D.2. pontba tartozik.

a.

sávkamerák és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek, az alábbiak szerint: 1. 0,5 mm/μs-nél nagyobb sebességgel író sávkamerák; 2. legfeljebb 50 ns felbontóképességű elektronikus sávkamerák; 3. az 5.B.3.a.2. pontban meghatározott kamerák streak csövei; 4. kifejezetten moduláris szerkezetű sávkamerákhoz tervezett, az 5.B.3.a.1 vagy az 5.B.3.a.2 pontban foglalt teljesítményjellemzőket lehetővé tevő plug-inek; 5. kifejezetten az 5.B.3.a.1. pontban meghatározott kamerákhoz tervezett szinkronizáló elektronikai egységek és turbinákból, tükrökből és csapágyakból álló rotoregységek;

b.

egyetlen felvételt vagy rövid sorozatfelvételt készítő nagy sebességű kamerák és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek, az alábbiak szerint: 1. olyan, egyetlen felvételt vagy rövid sorozatfelvételt készítő nagy sebességű kamerák, amelyek másodpercenként 225 000-nél több felvételt készítenek; 2. olyan, egyetlen felvételt vagy rövid sorozatfelvételt készítő nagy sebességű kamerák, amelyek expozíciós ideje legfeljebb 50 ns; 3. kifejezetten az 5.B.3.b.1. vagy az 5.B.3.b.2. pontban meghatározott kamerákhoz tervezett csövek és szilárdtest képalkotó eszközök, amelyeknek gyorsmegjelenítő kapuzási ideje (zárideje) legfeljebb 50 ns; 4. kifejezetten moduláris szerkezetű, egyetlen felvételt vagy rövid sorozatfelvételt készítő nagy sebességű kamerákhoz tervezett, az 5.B.3.b.1 vagy az 5.B.3.b.2. pontban foglalt teljesítményjellemzőket lehetővé tevő plug-inek; 5. kifejezetten az 5.B.3.b.1 vagy az 5.B.3.b.2. pontban meghatározott kamerákhoz tervezett szinkronizáló elektronikai egységek és turbinákból, tükrökből és csapágyakból álló rotoregységek;

c.

szilárdtest kamerák vagy elektronikus csőkamerák, és a kifejezetten ezekhez tervezett alkatrészek, az alábbiak szerint: 1. szilárdtest kamerák vagy elektronikus csőkamerák, amelyek gyorsmegjelenítő kapuzási ideje (zárideje) legfeljebb 50 ns; 2. kifejezetten az 5.B.3.c.1. pontban meghatározott kamerákhoz tervezett szilárdtest képalkotó eszközök és képerősítő csövek, amelyek gyorsmegjelenítő kapuzási ideje (zárideje) legfeljebb 50 ns; 3. elektro-optikai zárműködtetéssel rendelkező (Kerr-, vagy Pockel-cellás) eszközök, amelyek gyorsmegjelenítő kapuzási ideje (zárideje) legfeljebb 50 ns; 4. kifejezetten moduláris szerkezetű kamerákhoz tervezett, az 5.B.3.c.1. pontban foglalt teljesítményjellemzőket lehetővé tevő plug-inek. Műszaki megjegyzés: Az egyetlen felvételt készítő nagy sebességű kamerák egyedül is használhatók, ha egy adott dinamikus eseményről egyetlen felvételt kívánunk készíteni, de több ilyen kamerát is össze lehet kapcsolni egy szekvenciálisan aktivált rendszerben, hogy egyazon eseményről több kép készüljön.

5.B.4.   [2013. június 14. óta nem használják]

5.B.5.   Hidrodinamikai kísérletekhez használt speciális műszerek, az alábbiak szerint:

a.	sebességmérő interferométerek 1 km/s-ot meghaladó sebesség 10 μs-nál rövidebb időintervallumok alatt történő mérésére;

b.	több, mint 10 GPa nyomás mérésére képes rázási nyomásmérők, ideértve a manganinnal, itterbiummal és polivinilidén-bifluoriddal (PVBF, PVF2) készült mérőket is;

c.	kvarc nyomástávadók a 10 GPa-t meghaladó nyomásokhoz.

Megjegyzés:

Az 5.B.5.a. pontba beletartoznak a sebességmérő interferométerek, például a VISAR (Velocity interferometer systems for any reflectors), a DLI (Doppler Laser Interferometer) és a PDV(Photonic Doppler Velocimeters), más néven Het-V (Heterodyne Velocimeters).

5.B.6.   Nagy sebességű impulzusgenerátorok – és azokhoz való impulzusfejek –, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	55 ohmnál kisebb ellenállás-terhelésre 6 V-nál nagyobb kimenő feszültség; és

b.	az »impulzus felfutási idő« 500 ps-nél kevesebb.

Műszaki megjegyzések:

1.	Az 5.B.6.b. pontban az »impulzus felfutási idő« az az idő, ami alatt a feszültség amplitúdója 10 %-ról 90 %-ra emelkedik.

2.

Az impulzusfejek olyan impulzusalakító hálózatok, amelyeket arra terveztek, hogy feszültséglépcső-funkciót tegyenek lehetővé, és hogy azt különféle impulzusformákká (négyszög, háromszög, lépés, impulzus, exponenciális vagy egyciklusú típusok) alakítsák át. Az impulzusfejek képezhetik az impulzusgenerátorok szerves részét, lehetnek az eszközhöz tartozó plug-in modulok, vagy pedig kívülről is lehet őket csatlakoztatni az eszközhöz.

5.B.7.   Nagyhatású robbanószerekhez használt tartóedények, kamrák, tartályok és egyéb hasonló konténmentek, amelyeket nagyhatású robbanószerek vagy robbanószerkezetek tesztelésére terveztek, és amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	egy 2 kg TNT-nek megfelelő vagy annál nagyobb robbanás teljes befogadására tervezték őket; és

b.	olyan tervezési elemekkel vagy jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a diagnosztikai vagy mérési információk valós idejű vagy késleltetett továbbítását.

5.C.   ANYAGOK

Nincsenek.

5.D.   SZOFTVER

5.D.1.   Az 5.B.3. pontban nem említett berendezések teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver« vagy titkosítási kulcs/kód, amelynek révén a berendezések megfelelnek az 5.B.3. pontban meghatározott jellemzőknek, vagy meg is haladják azokat.

5.D.2.   Kifejezetten az 5.B.3. pontban említett berendezések teljesítményének a jellemzőknek való megfelelést célzó megerősítésére vagy felszabadítására tervezett »szoftver« vagy titkosítási kulcs/kód.

5.E.   TECHNOLÓGIA

5.E.1.   Az 5.A–5.D. pontban meghatározott berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«.

6.   NUKLEÁRIS ROBBANÓESZKÖZÖK ALKATRÉSZEI

6.A.   BERENDEZÉSEK, RÉSZEGYSÉGEK ÉS ALKATRÉSZEK

6.A.1.   Detonátorok és többpontos indítórendszerek, az alábbiak szerint:

a.	elektromosan vezérelt robbanóanyag-detonátorok, az alábbiak szerint: 1. robbantó kapcsoló (EB); 2. robbantó izzószál (EBW); 3. ütőszeg; 4. robbantófólia-iniciátor (EFI);

b.	egyszeres vagy többszörös detonátorral működő rendszerek, amelyeket arra terveztek, hogy egyetlen tűzjelre közel egyidejűleg iniciáljanak 5 000 mm2-nél nagyobb területen robbanási felületet úgy, hogy a berobbantás idejének átfutása a felületen kevesebb, mint 2,5 μs.

Megjegyzés:

A 6.A.1. pontba nem tartoznak bele a csak primer robbanóanyagok, pl. az ólomazidot alkalmazó detonátorok.

Műszaki megjegyzés:

A 6.A.1. pontban említett detonátorok kis elektromos vezetőt alkalmaznak (híd, hídszál vagy fólia), amely robbanásszerűen elpárolog, amikor gyors, nagyfeszültségű elektromos impulzus halad át rajta. A nem-ütőszeges típusoknál a felrobbanó vezető kémiai robbanást indít a vele érintkező nagy robbanóerejű anyagban, mint amilyen pl. a PETN (pentaeritrit-tetranitrát). Az ütőszeges detonátorokban az elektromos vezető robbanásszerű párolgása egy nyíláson keresztül gyújtószeget, vagy ütőszeget repít át, és az ütőszeg becsapódása a robbanóanyagban kémiai robbanást indít el. Bizonyos rendszerek esetén az ütőszeget mágneses erő mozgatja. A »robbantófólia-detonátor« kifejezés vonatkozhat mind az EB, mind az ütőszeg típusú detonátorra. A detonátor szó helyett időnként használják az indítógyújtó szót is.

6.A.2.   Gyújtóegységek és az ezekkel egyenértékű nagy áramerősségű impulzusgenerátorok, az alábbiak szerint:

a.	a fenti 6.A.1. pontban meghatározott többszörös irányítású detonátor meghajtásához tervezett detonátor gyújtóegységek (indítórendszerek, tűzegységek), ideértve az elektromos, a robbanó detonátoros és az optikai vezérlésű gyújtóegységeket is;

b.

moduláris elektromos impulzusgenerátorok (impulzusadók), amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. hordozható, mobil vagy rezgésálló kivitelben készültek; 2. képesek energiájukat 15 μs-nál rövidebb idő alatt leadni 40 ohmnál kisebb terhelésre; 3. kimeneti áramerősségük nagyobb, mint 100 A; 4. egyetlen méretük sem haladja meg a 30 cm-t; 5. tömegük kisebb, mint 30 kg; és 6. alkalmasnak minősültek szélsőséges hőmérsékleti viszonyok – 223 K-től 373 K-ig (– 50 °C-tól 100 °C-ig) terjedő hőmérséklet-tartomány – közötti vagy világűrben történő használatra;

c.

mikro-gyújtóegységek, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. egyetlen méretük sem haladja meg a 35 mm-t; 2. névleges feszültségük legalább 1 kV; és 3. kapacitásuk legalább 100 nF. Megjegyzés: Az optikai vezérlésű gyújtóegységekbe beletartoznak mind a lézerindítású, mind a lézertöltésű gyújtóegységek. A robbanó detonátoros gyújtóegységekbe beletartoznak mind a ferroelektromos, mind a ferromágneses gyújtóegység-típusok. A 6.A.2.b. pontba beletartoznak a xenon villanólámpa-meghajtók is.

6.A.3.   Kapcsolóberendezések, az alábbiak szerint:

a.

hideg katódcsövek, függetlenül attól, hogy gázzal töltöttek-e vagy sem, amelyek a szikraközhöz hasonlóan működnek, és rendelkeznek az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. három vagy annál több elektródát tartalmaznak; 2. legalább 2,5 kV névleges anód-csúcsfeszültség; 3. legalább 100 A névleges anód-csúcsáramerősség; és 4. legfeljebb10 μs anód-késleltetési idő; Megjegyzés: A 6.A.3.a. pont magában foglalja a gázkritron- és a vákuumspritron-csöveket is.

b.	kioldó szikraközök, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel: 1. legfeljebb 15 μs anód-késleltetési idő; és 2. legalább 500 A névleges csúcsáramerősség;

c.	gyorskapcsoló funkcióval rendelkező modulok vagy részegységek, amelyek rendelkeznek az az alábbi jellemzők mindegyikével: 1. 2 kV-nál nagyobb névleges anód-csúcsfeszültség; 2. legalább 500 A névleges anód-csúcsáramerősség; és 3. legfeljebb 1 μs kapcsolási idő.

6.A.4.   Impulzuskondenzátorok, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzőcsoportok egyikével:

a.	1. 1,4 kV-nál nagyobb névleges feszültség; 2. 10 J-nál több tárolt energia; 3. 0,5 μF-nál nagyobb kapacitás; és 4. 50 nH-nél kisebb soros induktivitás; vagy

b.	1. 750 V-nál nagyobb névleges feszültség; 2. 0,25 μF-nál nagyobb kapacitás; és 3. 10 nH-nél kisebb soros induktivitás.

6.A.5.   Neutrongenerátor-rendszerek, beleértve a csöveket is, amelyek rendelkeznek mindkét alábbi jellemzővel:

a.	külső vákuumrendszer nélküli üzemelésre tervezték őket; és

b.	1. a trícium-deutérium magreakciót elektrosztatikus gyorsítás alkalmazásával idézik elő; vagy 2. a deutérium-deutérium magreakciót elektrosztatikus gyorsítással idézik elő, és 3 × 109 neutron/s vagy nagyobb output kapacitásra képesek.

6.A.6.   Szalagvezetékek, amelyek alacsony induktivitású útvonalat biztosítanak olyan detonátorokhoz, amelyek rendelkeznek az alábbi jellemzőkkel:

a.	2 kV-nál nagyobb névleges feszültség; és

b.	20 nH-nél kisebb induktivitás.

6.B.   VIZSGÁLATI ÉS GYÁRTÓBERENDEZÉSEK

Nincsenek.

6.C.   ANYAGOK

6.C.1.   Nagyhatású robbanóanyagok vagy keverékek, amelyek az alábbiak bármelyikéből a tömegük 2 %-át meghaladó mennyiséget tartalmaznak:

a.	ciklotetrametilén-tetranitramin (HMX) (CAS 2691-41-0);

b.	ciklotrimetilén-trinitramin (RDX) (CAS 121-82-4);

c.	triamino-trinitrobenzol (TATB) (CAS 3058-38-6);

d.	aminodinitrobenzofuroxan vagy 7-amino-4,6-dinitrobenzofurazán-1-oxid (ADNBF) (CAS 97096-78-1);

e.	1,1-diamino-2,2-dinitroetilén (DADE vagy FOX7) (CAS 145250-81-3);

f.	2,4-dinitroimidazol (DNI) (CAS 5213-49-0);

g.	diaminoazoxifurazan (DAAOF vagy DAAF) (CAS 78644-89-0);

h.	diaminotrinitrobenzol (DATB) (CAS 1630-08-6);

i.	dinitroglikoluril (DNGU vagy DINGU) (CAS 55510-04-8);

j.	2,6-Bisz(pikrilamino)-3,5-dinitropiridin (PYX) (CAS 38082-89-2);

k.	3,3′-diamino-2,2′,4,4′,6,6′-hexanitrobifenil vagy dipikramid (DIPAM) (CAS 17215-44-0);

l.	diaminoazofurazan (DAAzF) (CAS 78644-90-3);

m.	1,4,5,8-tetranitro-piridazino[4,5-d] piridazin (TNP) (CAS 229176-04-9);

n.	hexanitrosztilbén (HNS) (CAS 20062-22-0); vagy

o.	minden olyan robbanóanyag, amelynek kristálysűrűsége meghaladja az 1,8 g/cm3-t, detonációs sebessége pedig a 8 000 m/s-ot.

6.D.   SZOFTVER

Nincs.

6.E.   TECHNOLÓGIA

6.E.1.   A 6.A–6.D. pontban meghatározott berendezések, anyagok vagy »szoftverek«»kifejlesztésére«, »gyártására« vagy »felhasználására« vonatkozó technológiai ellenőrzések szerinti »technológia«.