A BIZOTTSÁG (EU) 2015/62 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. október 10.)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a tőkeáttételi mutató tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 456. cikke (1) bekezdésének j) pontjára,

mivel:

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének megfelelően számított tőkeáttételi mutatót az intézményeknek 2015. január 1-jétől kezdődően nyilvánosságra kell hozniuk, és a Bizottság felhatalmazást kapott, hogy ezt megelőzően a tőkeáttételi mutató kiszámításához használandó tőke és kitettség mérését módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak érdekében, hogy az intézmények adatszolgáltatása alapján feltárt hiányosságokat orvosolja.

(2)

Különbségek vannak a szolgáltatott adatokban szereplő, az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (2) bekezdésében említett tőkeáttételi mutatók között abból fakadóan, hogy az intézmények eltérő módon értelmezik az értékpapír-finanszírozási és a repoügyletekben alkalmazott biztosíték nettósítását. Ezek az értelmezési és adatszolgáltatásbeli eltérések az Európai Bankhatóság 2014. március 4-én kiadott elemző jelentését követően váltak nyilvánvalóvá.

(3)	Mivel az 575/2013/EU rendelet rendelkezései a bázeli előírások rendelkezéseit tükrözik, a bázeli szabályozás hiányosságait orvosló megoldások alkalmasak a tőkekövetelmény-rendelet érintett rendelkezései vonatkozó hiányosságainak orvoslására is.

(4)

A Bázeli Bizottság 2014. január 14-én elfogadta a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, felülvizsgált szabály szövegét, amely különösen az értékpapír-finanszírozási és a repoügyletekre vonatkozóan tartalmaz további, a méréssel és a nettósítással összefüggő rendelkezéseket. Az 575/2013/EU rendeletben rögzített, a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó rendelkezéseknek a nemzetközileg elfogadott szabályokkal való harmonizációja révén kiküszöbölhető az értékpapír-finanszírozási és repoügyletekben alkalmazott biztosíték nettósítására vonatkozó eltérő intézményi értelmezésekből fakadó probléma, továbbá a harmonizáció erősíti a nemzetközi összehasonlíthatóságot és egyenlő feltételeket teremt az Unióban létrehozott és nemzetközileg is aktív intézmények számára.

(5)	A központi szerződő feleken keresztül történő, az Unióban széles körben elterjedt alapvető modell szerint végzett klíring a tőkeáttételt kétszeresen számítja be a klíringtag intézmény kitettségértékébe.

(6)

Az értékpapír-finanszírozási, különösen a repoügyletek minősített központi szerződő fél közvetítésével történő elszámolása előnyökkel járhat – mint például a multilaterális nettósítás és a stabil biztosítékkezelési folyamatok –, ami erősíti a pénzügyi stabilitást. Éppen ezért ésszerű engedélyezni az ugyanazon minősített központi szerződő fél közvetítésével kötött repoügyletekhez és fordított repoügyletekhez kapcsolódó készpénzkövetelések és -kötelezettségek nettósítását.

(7)

Azok a repoügyletek, amelyek – megállapodásban rögzített felmondási idővel – bármikor felmondhatók, a felmondási idővel azonos hosszúságú explicit futamidővel rendelkező ügyleteknek, az „ugyanazon explicit végső teljesítési nap” követelményét pedig teljesültnek kell tekinteni annak érdekében, hogy ezek az ügyletek elismerhetőnek minősüljenek az ugyanazon partnerrel kötött repoügyletekhez és fordított repoügyletekhez kapcsolódó készpénzkövetelések és -kötelezettségek nettósítása céljából.

(8)	A felülvizsgált tőkeáttételi mutató várhatóan a tőkeáttétel pontosabb mérését eredményezi, továbbá az Unióban létrehozott intézményeknél kialakuló tőkeáttétel-felhalmozódás arányos korlátjaként szolgál.

(9)	A tőkeáttételi mutató negyedéves adatszolgáltatási időszak végén való jelentése – a három hónapos átlagon nyugvó adatszolgáltatás helyett – jobban hozzáilleszti a tőkeáttételi mutatót a hosszú távú fizetőképességgel kapcsolatos adatszolgáltatáshoz.

(10)	Az intézmények által kibocsátott, eladott hitelkockázati fedezet esetében a piaci érték szerinti értékelési módszer helyett a bruttó névérték alkalmazása megfelelőbben tükrözi a tőkeáttételt.

(11)	A tőkeáttételi mutató számítása során alkalmazott konszolidáció terjedelmét harmonizálni kell a kockázati súlyozású tőkemegfelelési mutatók meghatározása során alkalmazott konszolidáció szabályozói terjedelmével.

(12)

Az e rendelettel bevezetett változások várhatóan az intézmények által nyilvánosságra hozott tőkeáttételi mutatók jobb összehasonlíthatóságát eredményezik és segítséget nyújtanak abban, hogy a piaci szereplők ne kapjanak megtévesztő információkat az intézmények tényleges tőkeáttételéről. Ennek érdekében szükséges, hogy ez a rendelet a lehető leghamarabb hatályba lépjen.

(13)	Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 575/2013/EU rendelet az alábbiak szerint módosul:

A 429. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„429. cikk

A tőkeáttételi mutató számítása

(1) Az intézmények a (2)–(13) bekezdésben meghatározott módszertannak megfelelően számítják ki tőkeáttételi mutatójukat.

(2) A tőkeáttételi mutató az intézmény tőkemennyisége osztva az intézmény teljes kitettségének mértékével, százalékban kifejezve.

Az intézmények az adatszolgáltatási referencia-időpontban számítják ki a tőkeáttételi mutatót.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a tőkemennyiség az alapvető tőke.

(4) A teljes kitettség mértéke az alábbi kitettségértékek összege:

a)	az (5) bekezdésben említett eszközök, amennyiben azokat nem vonták le a (3) bekezdésben említett tőkemennyiség meghatározása során;

b)	a (9) bekezdésben említett származtatott ügyletek;

c)	többlet a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és érékpapírügylethez kapcsolódó hitelek partnerkockázatára, ideértve a 429b. cikkben említett mérlegen kívüli ügyleteket is;

d)	a (10) bekezdésben említett, mérlegen kívüli tételek.

(5) Az intézmények a következő elveknek megfelelően határozzák meg a II. mellékletben felsorolt szerződéseken és a hitelderivatívákon kívüli eszközök kitettségértékét:

a)	az eszközök kitettségértéke a 111. cikk (1) bekezdésének első mondata szerinti kitettségérték;

b)	a dologi vagy pénzügyi biztosítékok, a garanciák vagy a vásárolt hitelkockázat-mérséklések nem használhatók fel az eszközök kitettségértékének csökkentésére;

c)	a kölcsönök nem nettósíthatók a betétekkel;

d)	a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és érékpapírügylethez kapcsolódó hitelek nem nettósíthatók;

(6) Az intézmények levonhatják az e cikk (4) bekezdésében meghatározott kitettségmértékből az elsődleges alapvető tőkéből a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levont összegeket.

(7) Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény ne vegye figyelembe kitettségmértékben azokat a kitettségeket, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében rögzített módon kezelhetők. Az illetékes hatóság kizárólag akkor adhatja meg ezt az engedélyt, ha a 113. cikk (6) bekezdésének a)–e) pontjában rögzített valamennyi feltétel teljesül és megadták a 113. cikk (6) bekezdésében meghatározott jóváhagyást.

(8) Az (5) bekezdés d) pontjától eltérve az intézmények nettó alapon határozhatják meg az ugyanazon partnerrel kötött repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és érékpapírügylethez kapcsolódó hitelek készpénzköveteléseinek vagy -kötelezettségeinek kitettségértékét, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az ügyleteknek ugyanaz az explicit végső teljesítési napja;

a partner követelésének és tartozásának egymással szembeni beszámítására vonatkozó jog jogi úton kikényszeríthető az összes alábbi helyzetben:

i.	a szokásos üzletmenet során;

ii.	nemteljesítés, hosszú távú fizetésképtelenség és felszámolás esetén;

c)	a partnerek nettó módon és egyidejűleg szándékoznak elszámolni egymással, vagy az ügyletekre a nettó elszámolással funkcionálisan egyenértékű elszámolási mechanizmus vonatkozik.

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában az elszámolási mechanizmus akkor funkcionálisan egyenértékű a nettó elszámolással, ha a teljesítés napján az e mechanizmus szerinti ügyletek pénzáramlásának nettó eredménye megegyezik a nettó elszámolás szerinti nettó összeggel.

(9) Az intézmények a 429a. cikkel összhangban határozzák meg a II. mellékletben felsorolt szerződések és a mérlegen kívüli származtatott ügyleteket is tartalmazó hitelderivatívák kitettségértékét.

(10) Az intézmények a 111. cikk (1) bekezdésével összhangban határozzák meg – a hitelderivatívák, a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek és a II. mellékletben felsorolt szerződések kivételével – a mérlegen kívüli tételek kitettségértékét. Az intézmények azonban nem csökkenthetik e tételek névértékét egyedi hitelkockázati kiigazítással.

A 166. cikk (9) bekezdésnek megfelelően, amikor a kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbításához kapcsolódik, az egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó két egyenértékesítési tényező közül az alacsonyabb alkalmazandó. A 111. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett alacsony kockázatú, mérlegen kívüli tételek kitettségértékére névértékük 10 %-ának megfelelő alsó küszöbérték alkalmazandó.

(11) A minősített központi szerződő fél klíringtag intézménye figyelmen kívül hagyhatja a kitettségmérték számításakor az alábbi tételek kereskedési kitettségeit, feltéve, hogy ezeket a kereskedési kitettségeket a minősített központi szerződő fél számolja el, továbbá, hogy ezek a kitettségek megfelelnek a 306. cikk (1) bekezdésének c) pontjában rögzített követelményeknek:

a)	a II. mellékletben felsorolt szerződések;

b)	hitelderivatívák;

c)	repoügyletek;

d)	értékpapírok vagy áruk kölcsönadása vagy kölcsönvétele;

e)	hosszú teljesítési idejű ügyletek;

f)	értékpapírügyletekhez kapcsolódó hitelek.

(12) Ha a minősített központi szerződő fél klíringtag intézménye garantálja a minősített központi szerződő félnek, hogy a minősített központi szerződő féllel közvetlenül származtatott ügyletet kötő ügyfél teljesíteni fog, a kitettségmértékben a garanciából eredő kitettség az ügyféllel szembeni származtatott kitettségként veendő figyelembe a 429a. cikknek megfelelően.

(13) Amennyiben az általánosan elfogadott tagállami számviteli alapelvek lehetővé teszik a bizalmi vagyonkezelés keretében kezelt eszközöknek a 86/635/EGK irányelv 10. cikkével összhangban történő mérlegen belüli elszámolását, akkor ezeket az eszközöket ki lehet hagyni a tőkeáttételi mutató definíciójában szereplő teljes kitettség mértékéből, feltéve, hogy megfelelnek az 1606/2002/EK rendelet értelmében alkalmazandó 39. nemzetközi számviteli standardban a nyilvántartás alóli mentesülésre előírt feltételeknek, illetve adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében alkalmazandó 10. nemzetközi pénzügyi beszámolási standardban a konszolidáció alóli mentesülésre előírt feltételeknek.

(14) Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény a kitettségértékben ne vegye figyelembe azokat a kitettségeket, amelyek esetében valamennyi alábbi feltétel teljesül:

a)	közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettségek;

b)	a 116. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint kezelik őket;

c)	olyan letétekből erednek, amelyeket az intézmény jogilag köteles az a) pontban említett közszektorbeli intézménynek közérdekű befektetés céljából átadni.”

A rendelet az alábbi 429a. és 429b. cikkel egészül ki:

„429a. cikk

Származtatott ügyletek kitettségértéke

(1) Az intézmények a 274. cikkben ismertetett módszerrel összhangban meghatározzák a II. mellékletben felsorolt szerződések és a mérlegen kívüli származtatott ügyleteket is tartalmazó hitelderivatívák kitettségértékét. Az intézmények a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontját alkalmazzák a hitelderivatívák potenciális jövőbeni kitettségértékének meghatározásakor.

Az intézmények a hitelderivatívák potenciális jövőbeni kitettségértékének meghatározásakor a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott elveket valamennyi hitelderivatívára alkalmazzák, nem csak a kereskedési könyvben nyilvántartottakra.

A kitettségérték meghatározása során az intézmények a 295. cikkel összhangban figyelembe vehetik a nováció és más nettósítási megállapodások hatásait. Az eltérő termékkategóriák közötti nettósítás nem alkalmazható. Megengedett azonban az intézmények számára a 272. cikk (25) bekezdésének c) pontjában említett termékkategórián és a hitelderivatívákon belüli nettósítás, ha a 295. cikk c) pontjában említett, eltérő termékkategóriák közötti szerződéses nettósítási megállapodás vonatkozik rájuk.

(2) Ha az alkalmazandó számviteli keret értelmében a származtatott ügylethez kapcsolódó biztosíték csökkenti az eszközök összegét, az intézmények a csökkentést visszaírják.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények levonhatják a partnertől készpénzben kapott változó letétet a kitettségértéknek az aktuális pótlási költséget jelentő részéből, amennyiben – az alkalmazandó számviteli keret értelmében – a változó letétet még nem számolták el a kitettségérték csökkenéseként és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	azokban az ügyletekben, amelyeket nem minősített központi szerződő fél közvetítésével számolnak el, a fogadó fél által kapott készpénzt nem különítik el;

b)	a változó letétet naponta számolják ki és váltják át a származtatottügylet-pozíciók piaci értéken történő értékelése alapján;

c)	a készpénzben kapott változó letét pénzneme megegyezik a származtatott ügylet elszámolási pénznemével;

d)	az átváltott változó letét az a teljes összeg, amelyre ahhoz lenne szükség, hogy a partnerre alkalmazandó küszöbértéknek és minimálisan átutalandó összegeknek megfelelő származtatott ügylet piaci értéken értékelt kitettségét meg lehessen szüntetni;

e)	az intézmény és a szerződés szerinti partnere közötti származtatott ügylet és változó letét egyetlen nettósítási megállapodás hatálya alá tartozik, amelyet az intézmény kockázatcsökkentésként kezelhet a 295. cikknek megfelelően.

Az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában, ha a származtatott ügylet minősített nettósítási keretszerződés hatálya alá tartozik, az elszámolási pénznem a származtatott ügyletben, az irányadó minősített nettósítási keretszerződésben vagy a minősített nettósítási keretszerződés hiteltámogatási mellékletében meghatározott bármelyik pénznem.

Ha az alkalmazandó számviteli keret értelmében az intézmény a partnernek készpénzben fizetett változó letétet követelésként számolja el, az a)–e) pontban foglalt feltételek teljesülése esetén a követelést figyelmen kívül hagyhatja a kitettségértékben.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában az alábbiak alkalmazandók:

a)	a kapott változó letét a kitettségérték pozitív aktuális pótlási költséget jelentő részének erejéig vonható le;

b)	az intézmény a készpénzben kapott változó letétet nem használhatja a potenciális jövőbeli hitelkitettség csökkentésére, így a 298. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja szerinti csökkentés céljából sem.

(5) Az (1) bekezdésben ismertetett kezelési módon kívül az intézmények az eladott hitelderivíták kitettségértéket úgy határozzák meg, hogy az eladott hitelderivatívában hivatkozott tényleges névértéket csökkentik az eladott hitelderivatíva vonatkozásában az alapvető tőkében figyelembe vett negatív valósérték-változással. Az így kapott kitettségérték tovább csökkenthető az ugyanezen kibocsátó vonatkozásában vásárolt hitelderivatíva tényleges névértékével, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

az egy kibocsátó kockázatát fedező hitelderivatívák esetében a vásárolt hitelderivatívának olyan kibocsátóra kell vonatkoznia, amely azonos besorolású vagy az eladott hitelderivatíva alapjául szolgáló referenciakötelezettségnél hátrébb sorolt, továbbá az előrébb sorolt referenciaeszköz hiteleseménye hiteleseményt eredményezne a hátrébb sorolt eszközön;

b)	ha az intézmény több kibocsátó egy csoportjára vásárol védelmet, a vásárolt védelem csak akkor számítható be a kibocsátók egy csoportjára eladott védelemmel szemben, ha a kibocsátók csoportja és az alárendeltség szintje mindkét ügyletben azonos;

c)	a vásárolt hitelderivatívák hátralévő futamideje megegyezik vagy meghaladja az eladott hitelderivatívák hátralévő futamidejét;

d)	az eladott hitelderivatívák kitettségérték-többletének meghatározásakor a vásárolt hitelderivatíva névértékét csökkentik a vásárolt hitelderivatíva vonatkozásában az alapvető tőkében figyelembe vett pozitív valósérték-változással;

e)	ügyletrészsorozatba sorolt termékek esetében a védelemként vásárolt hitelderivatíva olyan referenciakötelezettséghez tartozik, amelynek besorolása megegyezik az eladott hitelderivatíva alapjául szolgáló referenciakötelezettségével.

Ha az eladott hitelderivatíva névértékét nem csökkentik a vásárolt hitelderivatíva névértékével, az intézmények az eladott hitelderivatíva potenciális jövőbeli kitettségét a potenciális jövőbeli kitettségnek az e cikk (1) bekezdésének, adott esetben a 274. cikk (2) bekezdésével vagy a 299. cikk (2) bekezdésének a) pontjával való együttes értelmezése szerint meghatározott teljes összegéből levonhatják. Ha a potenciális jövőbeli kitettséget a 298. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjával együttesen értelmezve határozzák meg, a PCEgross csökkenthető az eladott hitelderivatívák potenciális egyedi jövőbeli kitettségének a nettó/bruttó arány kiigazítás nélkül számított értékével.

(6) Az intézmények nem csökkenthetik az eladott hitelderivatíva tényleges névértékét, ha a hitelvédelmet teljeshozam-csereügylettel vásárolják és a kapott nettó összegeket nettó bevételként tartják nyilván, viszont nem tartják nyilván az eladott hitelderivatíva értékében bekövetkező és az alapvető tőkében tükröződő, a beszámítást ellentételező értékromlást.

(7) Több kibocsátó egy csoportjára vonatkozóan vásárolt hitelderivatívák esetében az intézmények csak akkor számolhatnak el az (5) bekezdés szerinti csökkenést az egyes kibocsátók vonatkozásában eladott hitelderivatívák után, ha a vásárolt védelem gazdaságilag egyenértékű a csoportban szereplő minden egyes kibocsátóra külön vásárolt védelemmel. Ha az intézmény több kibocsátó egy csoportjára vásárol hitelderivatívát, csak akkor számolhat el csökkenést az eladott hitelderivatívákra, ha a kibocsátók csoportja és az alárendeltség szintje mindkét ügyletben azonos.

(8) E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézmények kizárólag akkor alkalmazhatják a 275. cikkben ismertetett módszert a II. melléklet 1. és 2. pontjában felsorolt szerződések kitettségértékének meghatározására, ha e szerződések kitettségértékének a 92. cikkben meghatározott szavatolótőke-követelmény teljesítése érdekében történő meghatározására is ezt a módszert alkalmazzák.

Ha az intézmények a 275. cikkben ismertetett módszert alkalmazzák, nem csökkenthetik a kitettség mértékét a készpénzben kapott változó letét összegével.

429b. cikk

A repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek partnerkockázati többlete

(1) A 429. cikk (5) bekezdésével összhangban a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek – köztük a mérlegen kívüli tételek – kitettségértékének meghatározásakor az intézmények figyelembe veszik az e cikk (2) vagy (3) bekezdése szerint meghatározott partnerkockázati többletet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a partnerrel szemben fennálló olyan ügyletek esetében, amelyekre nem vonatkozik a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás, a többletet (Ei*) ügyletenként határozzák meg az alábbi képlet segítségével:

ahol:

Ei az i ügyletben a partnernek kölcsönadott értékpapírok vagy készpénz valós értéke;

Ci az i ügyletben a partnertől kapott értékpapírok vagy készpénz valós értéke.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a partnerrel szemben fennálló olyan ügyletek esetében, amelyekre a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás vonatkozik, a többletet (Ei*) megállapodásonként határozzák meg az alábbi képlet segítségével:

ahol:

Ei az i nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó ügyletekben a partnernek kölcsönadott értékpapírok vagy készpénz valós értéke;

Ci az i nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó ügyletekben a partnertől kapott értékpapírok vagy készpénz valós értéke.

(4) E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézmények a repoügyletek, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek, hosszú teljesítési idejű ügyletek és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek – köztük a mérlegen kívüli tételek – többletének meghatározására alkalmazhatják a 222. cikkben ismertetett módszert, 20 %-os küszöbértéket érvényesítve az alkalmazandó kockázati súlyra. Ezt azonban csak abban az esetben tehetik meg, ha ezen ügyletek kitettségértékének a 92. cikkben meghatározott szavatolótőke-követelmény teljesítése érdekében történő meghatározására is ezt a módszert alkalmazzák.

(5) Amennyiben a repoügylet elszámolása az alkalmazandó számviteli keret szerint eladásként történik, az intézménynek vissza kell írnia az eladással kapcsolatban nyilvántartott valamennyi könyvelési tételt.

(6) Ha az intézmény megbízottként működik közre két fél közötti repoügyletekben, értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletekben, hosszú teljesítési idejű ügyletekben és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelekben – köztük a mérlegen kívüli tételekben –, az alábbiak alkalmazandók:

ha az intézmény kártalanítási vagy garanciakötelezettséget vállal egy ügyféllel vagy partnerrel szemben, amely kötelezettség az ügyfél által kölcsönadott értékpapír vagy készpénz értéke és a kölcsönfelvevő által nyújtott biztosíték értéke közötti különbségre korlátozódik, a kitettség mértékében kizárólag a (2) vagy a (3) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet vehető figyelembe;

b)	ha az intézmény nem vállal kártalanítási vagy garanciakötelezettséget egyik féllel szemben sem, az ügylet nem vehető figyelembe a kitettség mértékében;

c)	ha az intézmény gazdasági szempontú kitettsége az alapul szolgáló értékpapírral vagy készpénzzel szemben az ügyletben meghaladja a többlettel fedezett kitettséget, a kitettség mértékében az értékpapír vagy a készpénz teljes összegének megfelelő kitettséget is figyelembe kell venni.”

2. cikk

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

E rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. október 10-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.