23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 337/35

(1)

Az utóbbi években jelentős előrelépést sikerült elérni a lakossági pénzforgalom integrációja terén az Unióban, különösen a pénzforgalomra vonatkozó uniós jogi aktusokkal, mindenekelőtt a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), a 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), valamint a 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) által. A 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) kiegészítette a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó jogi keretet azáltal, hogy korlátozta a kiskereskedők azon lehetőségét, hogy adott fizetési módok használata esetén felárat számítsanak fel a fogyasztók számára.

(2)

A pénzforgalmi szolgáltatások módosított uniós jogi keretét kiegészíti az (EU) 2015/751 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9). A rendelet elsősorban a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékainak felszámítására vonatkozóan vezet be szabályokat, és azt célozza, hogy tovább gyorsítsa a kártyaalapú fizetések hatékony integrált piacának megteremtését.

(3)

A 2005 decemberében előterjesztett bizottsági javaslat alapján 2007 decemberében elfogadták a 2007/64/EK irányelvet. Azóta jelentős technikai innováció zajlott le a lakossági pénzforgalmi piacon, gyorsan nőtt az elektronikus és mobilfizetések száma és a pénzforgalmi szolgáltatások új típusai jelentek meg a piacon, amely szolgáltatások kihívást jelentenek a jelenlegi szabályozási keretek között.

(4)

A pénzforgalmi szolgáltatások uniós jogi keretének felülvizsgálata és mindenekelőtt a 2007/64/EK irányelv hatásának elemzése, valamint „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése” című, 2012. január 11-i bizottsági zöld könyvről folytatott konzultáció megmutatta, hogy a változások következtében szabályozási szempontból jelentős kihívások jelentkeztek. A pénzforgalmi piac meghatározó területei, különösen a kártyás, internetes és mobilfizetések még mindig nemzeti határok mentén tagoltak. Számos innovatív pénzforgalmi termék vagy szolgáltatás nagyrészt vagy teljes egészében a 2007/64/EK irányelv hatályán kívül esik. Emellett a 2007/64/EK irányelv hatálya és különösen az irányelv hatályából kizárt elemek – például egyes, fizetéshez kapcsolódó tevékenységek – a piaci fejleményekre tekintettel több esetben túlságosan nehezen értelmezhetőnek, túl általánosnak vagy egyszerűen idejétmúltnak bizonyultak. Ez jogbizonytalanságot, a fizetési láncban potenciális biztonsági kockázatokat és egyes területeken fogyasztóvédelmi hiányosságokat eredményezett. A pénzforgalmi szolgáltatók számára nehéznek bizonyult az innovatív, biztonságos és könnyen használható digitális pénzforgalmi szolgáltatások bevezetése és a fogyasztók és kiskereskedők hatékony, kényelmes és biztonságos fizetési módszerekkel való ellátása az Unióban. Ez a helyzet azonban jelentős pozitív lehetőségeket is rejt, amelyeket következetesebben kell feltárni.

(5)

Az uniós gazdaság növekedésének támogatásához és annak biztosításához, hogy a fogyasztók, a kereskedők és a vállalkozások a pénzforgalmi szolgáltatások választékának és átláthatóságának köszönhetően teljes mértékben ki tudják használni a belső piac előnyeit, mindenképpen folytatni kell a biztonságos elektronikus fizetések belső piacának a fejlesztését.

(6)

A szabályozási hiányosságok megszüntetése érdekében új szabályokra, ugyanakkor fokozottan egyértelműbb jogi környezetre és a jogszabályok következetesebb alkalmazására van szükség az Unió egész területén. Egyenlő működési feltételeket kell biztosítani a meglévő és új piaci szereplők számára, meg kell könnyíteni, hogy az új fizetési módok szélesebb piacot érhessenek el és az Unió egészében magas színvonalú fogyasztóvédelmet kell biztosítani az említett pénzforgalmi szolgáltatások igénybevételéhez. Ennek a pénzforgalmi rendszer egészében hatékonyságnövelést kell eredményeznie, és a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők szempontjából a pénzforgalmi szolgáltatások választékának és átláthatóságának javulásához kell vezetnie, továbbá meg kell erősítenie a harmonizált pénzforgalmi piacba vetett fogyasztói bizalmat.

(7)

Az utóbbi években fokozódott az elektronikus fizetések biztonsági kockázata. Ez az elektronikus fizetések növekvő technikai összetettségével, az elektronikus fizetések világszerte folyamatosan növekvő volumenével és a pénzforgalmi szolgáltatások új típusainak megjelenésével magyarázható. A pénzforgalmi szolgáltatások megbízhatósága és biztonságos volta alapvető feltétele annak, hogy jól működjön a pénzforgalmi szolgáltatások piaca. A pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők számára ezért megfelelő védelmet kell biztosítani ezekkel a kockázatokkal szemben. A pénzforgalmi szolgáltatások nélkülözhetetlenek alapvető gazdasági és társadalmi tevékenységek működéséhez.

(8)

Elkerülendő, hogy a tagállamok eltérő és a fogyasztók számára hátrányos megközelítéseket alkalmazzanak, ezért az irányelvnek a pénzforgalmi szolgáltatók számára előírt átláthatósági és tájékoztatási követelményekről szóló rendelkezéseit, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával és igénybevételével kapcsolatos jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseit adott esetben azokra a műveletekre is alkalmazni kell, amelyek esetében az egyik pénzforgalmi szolgáltató az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívül található. Adott esetben az említett rendelkezések alkalmazását célszerű kiterjeszteni az EGT-n belül található pénzforgalmi szolgáltatók közötti, bármely hivatalos pénznemben végrehajtott műveletekre.

(9)

A készpénzátutalás olyan egyszerű pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek alapja rendszerint a fizető fél által a pénzforgalmi szolgáltató részére rendelkezésre bocsátott készpénz, amely szolgáltató a megfelelő összeget – például valamilyen kommunikációs hálózaton keresztül – átadja a kedvezményezettnek vagy egy másik, a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltatónak. Egyes tagállamokban a szupermarketek és egyéb kereskedők ennek megfelelő szolgáltatást nyújtanak a lakosság részére, lehetővé téve közüzemi és egyéb rendszeres háztartási számlák kifizetését. Ezt a számlafizetési szolgáltatást készpénzátutalásként kell kezelni, kivéve, ha az illetékes hatóságok ezt a tevékenységet valamely más pénzforgalmi szolgáltatás kategóriájába tartozónak tekintik.

(10)

Ezen irányelv a fizetési műveletek elfogadásának semleges fogalommeghatározását vezeti be, amely a fizetési kártyák használata köré szerveződő hagyományos elfogadási modelleken túl más különböző üzleti modellekre, ezen belül az egynél több elfogadót is magában foglaló modellekre is kiterjed. Ezáltal biztosítható, hogy a kereskedők a készpénz-helyettesítő fizetési eszközöktől függetlenül azonos védelemben részesüljenek, amennyiben a tevékenység a kártyás műveletek elfogadásával azonos. A pénzforgalmi szolgáltatók számára nyújtott műszaki szolgáltatások – például az adatok puszta kezelése vagy tárolása, illetve a terminálok üzemeltetése – nem minősülnek elfogadási szolgáltatásnak. Emellett egyértelművé kell tenni, hogy egyes elfogadási modellek esetében az elfogadó nem továbbít pénzt a kedvezményezett részére, mivel a felek a pénzügyi teljesítés más formáiban is megállapodhatnak.

(11)

Az egyes tagállamok rendkívül eltérően alkalmazzák a 2007/64/EK irányelv hatálya alóli azon kivételt, amely a fizető fél vagy a kedvezményezett nevében eljáró kereskedelmi pénzforgalmi közvetítőn keresztül megvalósuló fizetési műveletekre vonatkozik. Egyes tagállamok olyan elektronikus kereskedelmi platformok számára is lehetővé teszik a hatály alóli kivétel alkalmazását, amelyek mind az egyéni vásárlók, mind az eladók nevében közvetítőként járnak el, és nincs tényleges ráhatásuk az áru, illetve szolgáltatás adásvételének lebonyolítására, illetve az ügylet megkötésére. Az ilyen kivétel túlmegy az irányelv által célzott alkalmazási körön és növelheti a fogyasztók kockázatát, mivel ezekre a szolgáltatókra nem terjed ki a jogi keret kínálta védelem. A különböző alkalmazási gyakorlatok továbbá torzítják a versenyt a pénzforgalmi piacon. E problémák kezelése érdekében ezért egyértelművé kell tenni, hogy a hatály alóli kivétel ezért abban az esetben alkalmazható, amikor a pénzforgalmi közvetítő csak a fizető fél vagy csak a kedvezményezett nevében jár el, függetlenül attól, hogy birtokolja-e az ügyfelek pénzeszközeit. Ha a pénzforgalmi közvetítő a fizető fél és a kedvezményezett nevében egyaránt eljár (mint például egyes elektronikus kereskedelmi platformok esetében), akkor csak abban az esetben alkalmazható a hatály alóli kivétel, ha magának a pénzforgalmi közvetítőnek semmikor sem kerülnek a birtokába az ügyfelek pénzeszközei és nem rendelkezik befolyással azok felett.

(12)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénzszállító és készpénzkezelő vállalkozások tevékenységeire, amennyiben az érintett tevékenységek bankjegyek és pénzérmék fizikai szállítására korlátozódnak.

(13)

A piactól kapott visszajelzések azt mutatják, hogy a zártkörű hálózatra vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó pénzforgalmi tevékenységek gyakran jelentős pénzforgalmi volument és értéket foglalnak magukban, és ezek keretében több száz vagy több ezer különféle terméket és szolgáltatást kínálnak a fogyasztóknak. Ez nem felel meg a 2007/64/EK irányelvben a zártkörű hálózatokra vonatkozóan előírt kivétel céljának, és nagyobb kockázatot eredményez, valamint nem biztosít jogi védelmet a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők, különösen a fogyasztók számára, a szabályozott piacok szereplői szempontjából pedig egyértelműen hátrányos. E kockázatok csökkentéséhez hozzájárul, ha ugyanazt az eszközt nem lehet felhasználni egynél több zártkörű hálózatban áruk, illetve szolgáltatások beszerzését célzó fizetési műveletek teljesítésére, illetve bármilyen áru és szolgáltatás beszerzésére. Egy készpénz-helyettesítő fizetési eszközt a következő körülmények fennállta esetén kell zártkörű hálózatban használt eszköznek tekinteni: elsőként, ha csak egy meghatározott kiskereskedelmi egységben vagy meghatározott kiskereskedelmi láncban kínált termékek és szolgáltatások vásárlására használható; ha az érintett gazdálkodó egységek közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz egy kereskedelmi megállapodás révén, amely például közös fizetési márka használatát írja elő, és az említett fizetési márkát az értékesítési helyeken alkalmazzák, és az – amennyiben kivitelezhető – megjelenik az értékesítési helyeken használható készpénz-helyettesítő fizetési eszközön is; másodsorban, ha csak termékek és szolgáltatások nagyon korlátozott körének vásárlására használható, például ha az eszköz alkalmazási köre az értékesítés földrajzi helyétől függetlenül, ténylegesen, véges számú, funkcionálisan egymáshoz kapcsolódó árukra és szolgáltatásokra korlátozódik; és harmadsorban, ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz sajátos szociális vagy adózási célokból nemzeti vagy regionális hatóság szabályozása alatt áll, és meghatározott áruk vagy szolgáltatások beszerzésére szolgál.

(14)

A zártkörű hálózatra vonatkozó kivétel körébe tartozó készpénz-helyettesítő fizetési eszközök lehetnek az áruházi kártyák, az üzemanyagkártyák, a tagsági kártyák, a közlekedési kártyák, a parkolókártyák, az étkezési jegyek, illetve meghatározott szolgáltatási utalványok, amelyek esetenként a használatukat elősegítő egyedi adózási vagy munkajogi keretszabályozás alá tartoznak, a szociális jogszabályokban meghatározott célok megvalósítása érdekében. Amennyiben egy egyedi célt szolgáló eszköz általános célú eszközzé válik, akkor az ezen irányelv hatálya alóli kivétel a továbbiakban nem alkalmazható. A partnerüzletekben is használható eszközök ezen irányelv hatálya alóli kivétele nem indokolt, mivel ezeket az eszközöket jellemzően a folyamatosan bővülő szolgáltatói hálózatok kiszolgálására szánják. A zártkörű hálózatra vonatkozó kivétel a lehetséges pénzforgalmi szolgáltatók azon kötelezettségével együtt alkalmazandó, hogy be kell jelenteniük a kivételhatálya alá tartozó tevékenységeket.

(15)

Nem tartoznak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá egyes, távközlési vagy információtechnológiai eszközökkel végrehajtott fizetési műveletek, amelyek esetében a hálózatüzemeltető nem kizárólag a digitális áruknak és szolgáltatásoknak a szóban forgó eszköz útján történő teljesítésével összefüggésben jár el közvetítőként, hanem az említett áruk és szolgáltatások vonatkozásában hozzáadott értéket is teremt. Ez a kivétel mindenekelőtt lehetővé teszi az úgynevezett üzemeltetői számlázást, illetve a közvetlenül a telefonszámlára történő vásárlást, ami a csengőhangok és az emelt díjas sms-szolgáltatások esetében már megvalósult, és hozzájárul az alacsony értékű digitális tartalom és hangalapú szolgáltatások értékesítésén alapuló új üzleti modellek kifejlesztéséhez. Az ilyen szolgáltatások magukban foglalják a szórakoztatásra, például csevegésre, a letöltésekre, például videofilmek, zene és játékok letöltésére, a tájékoztatásra, például időjárás-jelentésre, hírekre, sporthírekre, tőzsdei hírekre és tudakozó szolgáltatásokra, valamint a részvételi televíziózásra és rádiózásra, például szavazásra, vetélkedőkön való részvételre, élő visszajelzésekre vonatkozó szolgáltatásokat. A piacról érkező visszajelzések nem bizonyítják, hogy ez az ilyen típusú fizetési műveletek, amelyek a fogyasztók körében a csekély küszöbértékű fizetések esetében kedveltek, általános fizetésközvetítési szolgáltatássá vált volna. A kivétel félreérthető megfogalmazása miatt azonban a kivételt az egyes tagállamok eltérően alkalmazzák, ez pedig jogbizonytalansághoz vezet a gazdasági szereplőkre és a fogyasztókra nézve és egyes esetekben lehetővé teszi, hogy a szolgáltatók a fizetésközvetítési szolgáltatások után jogot formáljanak a 2007/64/EK irányelv hatálya alóli korlátlan kivételre. Ezért az említett szolgáltatók vonatkozásában helyénvaló egyértelművé tenni és szűkíteni az említett kivételre való jogosultság hatályát azoknak a fizetési műveleteknek a meghatározásával, amelyekre a kivétel alkalmazható.

(16)

Az egyes, távközlési vagy információtechnológiai eszközökkel végrehajtott fizetési műveletekhez kapcsolódó hatály alóli kivételt kifejezetten a digitális tartalom és a hangalapú szolgáltatások megvásárlásához kapcsolódó mikrofizetésekre kell összpontosítani. Be kell vezetni az elektronikus jegyek vásárlásához kapcsolódó fizetési műveletekre vonatkozó, egyértelmű hivatkozást azon pénzforgalmi konstrukció megjelenésének figyelembevétele érdekében, amellyel a vásárlók mobiltelefon vagy egyéb eszköz használatával bárhonnan és bármikor megrendelhetnek, kifizethetnek, beszerezhetnek és érvényesíthetnek elektronikus jegyeket. Az elektronikus jegyek lehetővé teszik és megkönnyítik azoknak a szolgáltatásoknak a nyújtását, amelyeket a fogyasztók másképpen papíralapú jegy formájában vásárolhatnának meg, ideértve a közlekedéssel, a szórakozással, a parkolással és a különböző helyszínekre való belépéssel kapcsolatos szolgáltatásokat, kizárva azonban a fizikai áruk vonatkozásában nyújtott szolgáltatásokat. Az elektronikus jegyek ezáltal csökkentik a hagyományos, papíralapú jegyértékesítési csatornákhoz kapcsolódó előállítási és forgalmazási költségeket, a jegyvásárlás új és egyszerű módjainak megjelenésével pedig növekszik a vásárlók kényelme. A jótékonysági adományokat gyűjtő szervezetekre nehezedő terhek enyhítése érdekében az az említett adományokhoz kapcsolódó fizetési műveleteknek szintén kivételt kell képezniük. A tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban lehetővé kell tenni, hogy a kivételt a nyilvántartott karitatív szervezetek számára gyűjtött adományokra korlátozzák. A kivétel összességében kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a fizetési művelet összege egy meghatározott értékhatár alatt marad, annak érdekében, hogy a kivétel egyértelműen az alacsony kockázati profillal rendelkező fizetésekre korlátozódjon.

(17)

Az egységes eurofizetési térség (SEPA) elősegítette az uniós szintű „fizetési központok” és „beszedési központok” létrehozását, lehetővé téve ezáltal egy-egy vállalatcsoport fizetési műveleteinek központosítását. E tekintetben az anyavállalat és leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalat leányvállalatai közötti fizetési műveleteknek – amennyiben azokat az ugyanazon csoporthoz tartozó pénzforgalmi szolgáltató hajtja végre – ezen irányelv hatálya alóli kivételnek kell minősülniük. Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendő pénzforgalmi szolgáltatásnak az, ha egy anyavállalat vagy leányvállalata a vállalatcsoport nevében fizetési megbízásokat gyűjt össze abból a célból, hogy azokat pénzforgalmi szolgáltató részére továbbítsa.

(18)

Nem tartoztak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá a bankjegykiadó automaták (ATM) számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóktól független üzemeltetői által kínált pénzforgalmi szolgáltatások. Ez a kivétel számos tagállamban a független ATM-szolgáltatások növekedését eredményezte, különösen a gyéren lakott területeken. Ha azonban az ATM-piac e gyorsan növekvő szelete teljes mértékben ki van zárva az irányelv hatálya alól, az félreértéseket okozhat a készpénzfelvétel után fizetendő díjak tekintetében A határokon átnyúló helyzetekben ugyanazon készpénzfelvétel esetében kétszeres, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató és az ATM-üzemeltető általi díjfelszámítást eredményezhet. Következésképpen, az ATM-szolgáltatások nyújtásának fenntartása és ezzel párhuzamosan a készpénzfelvétel után fizetendő díjak egyértelműségének megőrzése érdekében helyénvaló továbbra is fenntartani a kivételt, ugyanakkor elő kell írni, hogy az ATM-üzemeltetőknek teljesíteniük kell ezen irányelv meghatározott átláthatósági előírásait. Emellett, az ATM-üzemeltetők által alkalmazott díjak nem érinthetik a 924/2009/EK rendeletet.

(19)

Azok a szolgáltatók, amelyek élni kívántak a 2007/64/EK irányelv hatálya alóli kivétellel, gyakran nem konzultáltak a hatóságokkal arról, hogy az általuk végzett tevékenységek az irányelv hatálya alá tartoznak vagy a kivételt képeznek az alól, hanem saját értékelésük alapján döntöttek a kérdésben. Ennek eredményeként bizonyos kivételeket az egyes tagállamok eltérő módon alkalmaztak. Úgy tűnik továbbá, hogy egyes kivételek hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók úgy alakítsák át üzleti modelljüket, hogy az általuk kínált pénzforgalmi tevékenységek az említett irányelv hatályán kívülre kerüljenek. Ez megnövelheti a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők kockázatait, és eltérő belső piaci feltételeket jelenthet a pénzforgalmi szolgáltatók számára. Annak biztosítása érdekében, hogy a szabályok értelmezése a belső piac egészében egységes legyen, a szolgáltatók számára elő kell írni a releváns tevékenységek bejelentését az illetékes hatóságok felé, hogy e hatóságok ellenőrizhessék a vonatkozó rendelkezésekben megállapított követelmények teljesülését. Ezen belül értesítési eljárást kell bevezetni mindazon kivételek esetében, amelyek egy határérték betartásán alapulnak, így biztosítandó a meghatározott követelményeknek való megfelelést.

(20)

Emellett fontos belefoglalni az irányelvbe azt a követelményt, hogy a potenciális pénzforgalmi szolgáltatóknak – amennyiben a fizetési műveletek értéke meghalad egy meghatározott határértéket – be kell jelenteniük az illetékes hatóságok számára az ebben az irányelvben meghatározott kritériumok alapján zártkörű hálózat keretében végzett tevékenységeiket. Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a bejelentett tevékenységek zártkörű hálózat keretében végzett tevékenységnek tekinthetők-e.

(21)

A pénzforgalmi szolgáltatások fogalommeghatározásának technológiai szempontból semlegesnek kell lennie, és ki kell terjednie a kifejlesztendő új típusú pénzforgalmi szolgáltatásokra is, eközben pedig mind a már működő, mind az új pénzforgalmi szolgáltatók számára egyforma működési feltételeket kell biztosítania.

(22)

ezen irányelvnek követnie kell a 2007/64/EK irányelv megközelítését és az elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások valamennyi típusára ki kell terjedniük. Ezért továbbra sem helyénvaló, hogy az új szabályok alkalmazandók legyenek olyan szolgáltatásokra, amelyeknél a pénznek a fizető féltől a kedvezményezett részére való átutalása, illetve szállítása kizárólag bankjegyekben vagy pénzérmékben történik, vagy olyan esetben sem, amikor az átutalás alapja papír csekk, papíralapú idegen vagy saját váltó vagy egyéb olyan eszköz, papíralapú utalvány vagy kártya, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatónak vagy más félnek címeznek azzal a céllal, hogy pénzeszközt bocsássanak a kedvezményezett rendelkezésére.

(23)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a készpénzes fizetési műveletekre, mivel a készpénzes fizetések tekintetében már létezik az egységes pénzforgalmi piac. Ez az irányelv nem alkalmazandó továbbá a papírcsekken alapuló fizetési műveletekre, mivel a papírcsekkek természetüknél fogva nem dolgozhatók fel olyan hatékonyan, mint az egyéb fizetési módok. Ezen a területen azonban a helyes gyakorlatnak követnie kellene az ezen irányelvben meghatározott alapelveket.

(24)

Szükség van a pénzforgalmi szolgáltatók azon kategóriáinak meghatározására, amelyek az egész Unió területén jogosultak pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, nevezetesen: hitelintézetek, amelyek a szolgáltatásaikat igénybe vevőktől a fizetési műveletek alapjául is felhasználható betéteket gyűjtenek, és amelyek továbbra is a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) meghatározott prudenciális előírások hatálya alá tartoznak; elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek a fizetési műveletek alapjául is felhasználható elektronikus pénzt bocsátanak ki, és amelyek továbbra is a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott prudenciális előírások hatálya alá tartoznak; pénzforgalmi intézmények, valamint a nemzeti jog alapján ilyen tevékenységre jogosult postai elszámolóközpontok. E jogi keret alkalmazását azokra a szolgáltatókra kell korlátozni, amelyek ezzel az irányelvvel összhangban állandó foglalkozás vagy üzleti tevékenység keretében nyújtanak pénzforgalmi szolgáltatásokat.

(25)

Ez az irányelv szabályokat állapít meg az olyan fizetési műveletek végrehajtására vonatkozóan, amelyekben a pénzeszköz a 2009/110/EK irányelvben meghatározott elektronikus pénz. Ez az irányelv azonban az 2009/110/EK irányelv értelmében nem szabályozza az elektronikus pénz kibocsátását. A pénzforgalmi intézmények ezért nem bocsáthatnak ki elektronikus pénzt.

(26)

A 2007/64/EK irányelv prudenciális rendszert hozott létre, egységes engedélyt vezetve be az összes olyan pénzforgalmi szolgáltató számára, amelynek szolgáltatásai nem terjednek ki betétgyűjtésre vagy elektronikuspénz-kibocsátásra. Ezért a 2007/64/EK irányelv új pénzforgalmi szolgáltatói kategóriaként a pénzforgalmi intézmény fogalmát vezette be és előírta, hogy a meglévő kategóriákon kívül eső jogi személyek szigorú és átfogó feltételek alapján kaphassanak engedélyt pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására az Unió egész területén. Ezáltal uniós szinten egységes feltételek alkalmazandók az ilyen szolgáltatásokra.

(27)

A 2007/64/EK irányelv elfogadása óta új típusú pénzforgalmi szolgáltatások jelentek meg, különösen az internetes fizetések területén. Különösen az elektronikus kereskedelem területen nyújtott megbízásos online átutalások fejlődtek. Ezeknek a pénzforgalmi szolgáltatásoknak a szerepe az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó pénzforgalomban az, hogy „szoftverhidat” hoznak létre a kereskedő weboldala és a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójának online banki platformja között az átutaláson alapuló internetes fizetés kezdeményezéséhez.

(28)

Emellett a technológiai fejlődéssel számos kiegészítő szolgáltatás is megjelent az utóbbi években, mint például a számlainformációk szolgáltatás. Ezek a szolgáltatások a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára online módon összesített információkat nyújtanak egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett egy vagy több fizetési számláról, mely információkhoz a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató online interfészén keresztül lehet hozzáférni. Mindez lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára, hogy bármely időpontban azonnal átfogó képet kapjon pénzügyi helyzetéről. Az irányelvnek ezekre a szolgáltatásokra is ki kell terjednie annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek fizetési és számlaadataikat illetően, és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók jogállása tekintetében megfelelő legyen a jogbiztonság.

(29)

Ezek a megbízásos online átutalási szolgáltatások lehetővé teszik, hogy a megbízásos online átutalási szolgáltató biztosíthassa a fizető felet arról, hogy a fizetés kezdeményezése megtörtént, arra ösztönözve ezzel a kedvezményezettet, hogy indokolatlan késedelem nélkül kiadja az árut, illetve teljesítse a szolgáltatást. Az ilyen típusú szolgáltatások mind a kereskedők, mind a fogyasztók számára alacsony költségű megoldást kínálnak, és lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy akkor is tudjanak online vásárolni, ha nem rendelkeznek fizetési kártyával. Mivel a megbízásos online átutalások jelenleg nem tartoznak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá, és így nem tartoznak szükségszerűen valamely illetékes hatóság felügyelete alá, továbbá nem kell megfelelniük a 2007/64/EK irányelv rendelkezéseinek. Ez számos jogi kérdést vet fel, például a fogyasztóvédelem, a biztonság és a felelősség, továbbá a verseny és az adatvédelem – különösen a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők adatainak az uniós adatvédelmi szabályokkal összhangban történő védelme – tekintetében. Az új szabályoknak ezért kezelniük kell ezeket a problémákat.

(30)

Azok a személyes hitelesítési adatok, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő vagy a megbízásos online átutalási szolgáltató használ a biztonságos ügyfél-azonosításhoz, általában megegyeznek a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók által kibocsátott ilyen adatokkal. A megbízásos online átutalási szolgáltató nem feltétlenül lép szerződéses kapcsolatba a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak pedig – a megbízásos online átutalási szolgáltató által alkalmazott üzleti modelltől függetlenül – lehetővé kell tennie a megbízásos online átutalási szolgáltató számára, hogy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által kínált ügyfél-azonosítási eljárásokat vegye igénybe, amikor a fizető fél nevében egy adott fizetést kezdeményez.

(31)

Amennyiben a megbízásos online átutalási szolgáltató kizárólag megbízásos online átutalási szolgáltatást nyújt, a fizetési lánc egyetlen szakaszában sem birtokolja a szolgáltatást igénybe vevők pénzeszközeit. Ha a megbízásos online átutalási szolgáltató olyan pénzforgalmi szolgáltatásokat is kíván nyújtani, amelyek esetében maga kezeli a szolgáltatást igénybe vevők pénzeszközeit, teljes körű engedélyt kell beszereznie az említett szolgáltatásokra vonatkozóan.

(32)

A megbízásos online átutalások azon alapulnak, hogy a megbízásos online átutalási szolgáltató közvetlen vagy közvetett hozzáféréssel rendelkezik a fizető fél számlájához. Amennyiben a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató közvetett hozzáférésre szolgáló mechanizmust kínál, lehetővé kell tennie a közvetlen hozzáférést is a megbízásos online átutalási szolgáltató részére.

(33)

Ezen irányelv célja a folytonosság biztosítása a piacon, továbbá a meglévő és az új szolgáltatók számára annak lehetővé tétele – az ezen pénzforgalmi szolgáltatók által alkalmazott üzleti modelltől függetlenül –, hogy egyértelmű és harmonizált szabályozási keretben nyújtsák szolgáltatásaikat. E szabályok alkalmazásának megkezdéséig, továbbá nem érintve azt, hogy biztosítani kell a fizetési műveletek biztonságát és a fogyasztóknak a csalás bizonyítható kockázatával szembeni védelmét, a tagállamoknak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak (EKB) és az (EU) 1093/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott Európai Felügyeleti Hatóságnak (Európai Bankhatóság, EBH) szavatolniuk kell a tisztességes versenyt e piacon, elkerülve a meglévő piaci szereplők bármelyikének hátrányos megkülönböztetését. Bármely pénzforgalmi szolgáltató számára – többek között a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója számára is – lehetővé kell tenni. hogy megbízásos online átutalási szolgáltatásokat kínálhasson.

(34)

Ezen irányelv nem módosítja lényegesen a pénzforgalmi intézményként való engedélyezésnek és az engedély fenntartásának a feltételeit. A 2007/64/EK irányelvnek megfelelően a feltételek között szerepelnek olyan prudenciális előírások, amelyek arányosak az e szervezetek üzleti tevékenysége során előforduló működési és pénzügyi kockázatokkal. Ebben az összefüggésben az induló tőkét és a mindenkori tőkét kombináló szilárd követelményrendszerre van szükség, amely kellő időben, a piaci igények függvényében részletesebben kidolgozható. A pénzforgalmi szolgáltatások széles skálája miatt és annak érdekében, hogy ugyanazon kockázatokat minden pénzforgalmi szolgáltató esetében ugyanúgy kezeljék, az irányelvnek lehetővé kell tennie különböző módszerek alkalmazását, illetve bizonyos fokú felügyeleti mozgásteret. A pénzforgalmi intézményekre vonatkozó előírásoknak tükrözniük kell azt a tényt, hogy a pénzforgalmi intézmények nagyobb mértékben szakosodottak, és korlátozottabb területen fejtenek ki tevékenységet, ezáltal a náluk felmerülő kockázatok szűkebb körűek, valamint egyszerűbben nyomon követhetők és ellenőrizhetők, mint a hitelintézetek tágabb tevékenységi körében előforduló kockázatok. A pénzforgalmi intézmények számára ezért mindenekelőtt meg kell tiltani, hogy betéteket gyűjtsenek a szolgáltatásaikat igénybe vevőktől, és elő kell írni, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevőktől érkező pénzeszközöket csak pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához használhatják fel. Az előírt prudenciális szabályoknak, többek között az induló tőkének, meg kell felelniük a pénzforgalmi intézmény által nyújtott adott pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázatoknak. A kizárólag megbízásos online átutalási szolgáltatást nyújtó pénzforgalmi szolgáltatókat az indulótőke vonatkozásában közepes kockázatúnak kell tekinteni.

(35)

A megbízásos online átutalási szolgáltatók és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók – amennyiben kizárólag megbízásos online átutalási szolgáltatásokat nyújtanak nem tartják birtokukban az ügyfelek pénzeszközeit Ennek megfelelően aránytalan lenne szavatolótőke-követelményeket előírni ezen új piaci szereplők számára. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a szolgáltatók eleget tudjanak tenni a tevékenységeikkel kapcsolatos felelősségüknek. Ezért elő kell írni a számukra, hogy rendelkezzenek szakmai felelősségbiztosítással vagy egyenértékű garanciával. Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kidolgoznia azokra a kritériumokra vonatkozóan, amelyek alapján a tagállamok meghatározzák a szakmai felelősségbiztosítás vagy az egyenértékű garancia minimális értékét. Az EBH-nak nem kell különbséget tennie a szakmai felelősségbiztosítás és az egyenértékű garancia között, mivel ezeket felcserélhetőnek kell tekinteni.

(36)

A letelepedés szabadságával való visszaélések megelőzése érdekében elő kell írni, hogy a valamely tagállamban engedélyezést kérő pénzforgalmi intézmény a pénzforgalmi szolgáltatásainak legalább egy részét köteles az adott tagállamban nyújtani.

(37)

Rendelkezéseket kell elfogadni arra vonatkozóan is, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők pénzeszközeit elkülönítetten kell tartani a pénzforgalmi intézmény pénzeszközeitől. A pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők pénzeszközei védelmére vonatkozó követelmények akkor szükségesek, ha az ügyfelek pénzeszközei a pénzforgalmi intézmény birtokába kerülnek. Ha ugyanaz a pénzforgalmi intézmény hajtja végre a fizetési műveletet mind a fizető fél, mind pedig a kedvezményezett tekintetében, és az intézmény a fizető fél számára hitelkeretet biztosít, helyénvaló lehet az ügyfélpénzek védelme a kedvezményezett javára, amint az a kedvezményezett pénzforgalmi intézménnyel szembeni követeléseként jelenik meg. A pénzforgalmi intézményekkel szemben továbbá a pénzmosás elleni és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony előírásokat kell alkalmazni.

(38)

Ez az irányelv nem módosítja a pénzforgalmi intézmények beszámolókészítési kötelezettségét, valamint az éves beszámolók és az összevont (konszolidált) éves beszámolók könyvvizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettségét. A pénzforgalmi intézményeknek az éves és összevont éves beszámolóikat a 86/635/EGK tanácsi irányelvben (12) és 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) foglaltak szerint kell elkészíteniük. Az éves és összevont éves beszámolókat könyvvizsgálóval felül kell vizsgáltatni, kivéve azt az esetet, amikor a pénzforgalmi intézmény az említett irányelvek értelmében mentesül e kötelezettség alól.

(39)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásakor a pénzforgalmi szolgáltatóknak minden esetben rendelkezniük kell kizárólag fizetési műveletekre használt fizetési számlákkal. Ahhoz, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók pénzforgalmi szolgáltatást tudjanak nyújtani, elkerülhetetlen, hogy lehetőségük legyen arra, hogy hitelintézeteknél számlát nyissanak és vezessenek. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a számlákhoz való hozzáférés megkülönböztetésmentesen és az elérni kívántjogos céllal arányos módon biztosítva legyen. A hozzáférés lehet alapszintű, ugyanakkor kellően széles körűnek kell lennie ahhoz, hogy a pénzforgalmi intézmény akadálytalanul és hatékonyan nyújthassa szolgáltatásait.

(40)

Ez az irányelv a pénzforgalmi intézmények által történő hitelnyújtásra, azaz hitelkeret rendelkezésre tartására és hitelkártya-kibocsátásra kizárólag akkor vonatkozik, ha a hitelnyújtás szorosan kapcsolódik pénzforgalmi szolgáltatásokhoz. Kizárólag akkor helyénvaló a pénzforgalmi intézmények számára a hitelnyújtást határokon átnyúló tevékenységeiket illetően engedélyezni, ha a hitelt a pénzforgalmi szolgáltatások megkönnyítése érdekében, rövid lejárati jelleggel és legfeljebb tizenkét hónapra nyújtják, ideértve a megújuló hitelkereteket is, és annak refinanszírozása főként a pénzforgalmi intézmény saját forrásainak, valamint a tőkepiacról származó egyéb forrásoknak, nem pedig a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek nevében tartott pénzeszközöknek a felhasználásával kerül sor. Ezek a szabályok nem érintik a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (14), sem a fogyasztói hitelezés ezen irányelvben nem harmonizált feltételei tekintetében releváns egyéb uniós jogot vagy nemzeti intézkedéseket.

(41)

A pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért felelős, az ellenőrzéseket végrehajtó és az említett engedély visszavonásáról döntő illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés általánosságban megfelelőnek bizonyult. Az illetékes hatóságok közötti együttműködést azonban javítani kell, mind az információcsere, mind az irányelv koherens alkalmazása és értelmezése tekintetében azokban az esetekben, amikor az engedéllyel rendelkező pénzforgalmi intézmény a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogát gyakorolva a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban pénzforgalmi szolgáltatást kíván nyújtani, ideértve az interneten történő szolgáltatásnyújtást is (azaz európai „útlevelet” szeretne kapni). Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelettel összhangban segítséget kell nyújtania az illetékes hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködés során felmerülő viták rendezéséhez. Emellett szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az együttműködésre és az adatcserére vonatkozóan.

(42)

A székhely szerintitagállam illetékes hatóságai által engedélyezett vagy e hatóságoknál nyilvántartásba vett pénzforgalmi intézmények – ideértve pénzforgalmi közvetítőiket is – működése átláthatóságának garantálása céljából, valamint az Unión belül a magas szintű fogyasztóvédelem szavatolása érdekében szükséges biztosítani, hogy a nyilvánosság könnyen hozzáférjen a pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek jegyzékéhez. Ezért az EBH-nak központi nyilvántartást kell kialakítania és működtetnie, és abban közzé kell tennie a pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek jegyzékét. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk szolgáltatott adatok naprakészek legyenek. Ezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az illetékes hatóságok közötti együttműködés javításához is.

(43)

Javítani kell a pontos, aktualizált információk rendelkezésre állását azáltal, hogy a pénzforgalmi intézmények számára elő kell írni, hogy a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságát haladéktalanul értesítsék minden olyan változásról, amely befolyásolja az engedélyeztetéssel összefüggésben nyújtott információ és bizonyíték pontosságát, beleértve a kiszervezett tevékenységeket végző további pénzforgalmi közvetítőket vagy szervezeteket. Kétség esetén az illetékes hatóságoknak is ellenőrizniük kell, hogy a kapott információ helyes-e.

(44)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják a területükön működő azon pénzforgalmi intézmények számára, amelyeknek a központi ügyintézési helye egy másik tagállamban található, hogy tájékoztatási és statisztikai célból rendszeresen tegyenek jelentést a tagállam területén folytatott tevékenységeikről. Ha a szóban forgó pénzforgalmi intézmények a letelepedés szabadsága alapján végzik a tevékenységeiket, lehetővé kell tenni, hogy az említett információk felhasználhatóak legyenek az ezen irányelv III. és IV. címének való megfelelés monitoringjára is, a tagállamok számára pedig lehetővé kell tenni, hogy előírják az említett pénzforgalmi intézmények számára, hogy központi kapcsolattartó pontot jelöljenek ki a tagállam területén annak érdekében, hogy megkönnyítsék a pénzforgalmi közvetítők hálózatainak az illetékes hatóságok általi ellenőrzését. Az EBH-nak szabályozási standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján meghatározható, hogy mely helyzetben indokolt központi kapcsolattartó pont kijelölése, és mi legyen annak feladata. A központi kapcsolattartó pont kijelölésére vonatkozó követelménynek arányosnak kell lennie az elérni kívánt célhoz, azaz a megfelelő kommunikációhoz, valamint a III. és IV. címnek való megfelelésre vonatkozó, a fogadó tagállamban teljesítendő információszolgáltatáshoz képest.

(45)

Sürgős esetben, amennyiben súlyos veszély – például nagymértékű csalás – fenyegeti a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők kollektív érdekeit a fogadó tagállamban, és ezt azonnal kezelni kell, a fogadó tagállam illetékes hatóságainak lehetővé kell tenni, hogy óvintézkedéseket hozzanak a fogadó tagállam és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti, határokon átnyúló együttműködéssel párhuzamosan, amíg a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai meg nem hozzák a szükséges intézkedéseket. Az óvintézkedéseknek megfelelőnek, a célhoz képest arányosnak, megkülönböztetésmentesnek és átmeneti jellegűnek kell lenniük. Minden intézkedést kellően meg kell indokolni. Az érintett pénzforgalmi intézmény székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait és más érintett hatóságokat, például a Bizottságot és az EBH-t, előre – illetve ha ez a sürgős helyzet miatt nem lehetséges, akkor indokolatlan késedelem nélkül – tájékoztatni kell.

(46)

Bár ez az irányelv részletesen meghatározza a hatáskörök azon minimális körét, amelyekkel az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a pénzforgalmi intézmények megfelelésének felügyelete során, ezeket a hatásköröket az alapvető jogok, többek között a magánélethez való jog tiszteletben tartása mellett kell gyakorolni. A független hatóság (a nemzeti adatvédelmi hatóság) általi ellenőrzés sérelme nélkül, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban a tagállamoknak – adott esetben például az érintett tagállam bírósága által adott előzetes engedély révén – megfelelő és hatékony védőintézkedéseket kell bevezetniük arra az esetre, ha a fenti hatáskörök gyakorlása az említett jogok súlyos csorbulását okozó visszaélésekhez vagy önkényességhez vezethet.

(47)

Fontos biztosítani, hogy minden pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó személy bizonyos minimális jogi és szabályozási követelmények hatálya alá kerüljön. Így elő kell írni valamennyi pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó személy kilétének és tartózkodási helyének nyilvántartásba vételét, beleértve azokét a személyekét is, akik vagy amelyek nem tudják teljesíteni a pénzforgalmi intézményként történő engedélyezés összes feltételét. Ez a megközelítés összhangban van a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó Pénzügyi Akció Munkacsoport VI. különleges ajánlásában foglalt érveléssel, amely egy olyan mechanizmus bevezetését irányozza elő, amely alapján az említett ajánlásban meghatározott összes feltételt teljesíteni nem képes pénzforgalmi szolgáltatók mégis pénzforgalmi intézményként kezelhetők. E megfontolásból a tagállamoknak fel kell venniük azokat a személyeket is a pénzforgalmi intézmények nyilvántartásába, akik mentesülnek az engedélyezésre vonatkozó feltételek egy része vagy teljes köre alól. Mindemellett alapvető fontosságú a mentesítési lehetőséget a fizetési műveletek értékéhez kapcsolódó szigorú követelményekhez kötni. A mentességet élvező pénzforgalmi intézmények nem élhetnek sem a letelepedés jogával, sem pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságával, és ezeket a jogokat fizetési rendszer tagjaként, közvetetten sem gyakorolhatják.

(48)

Tekintettel a számlainformációkat összesítő szolgáltatók által végzett tevékenység sajátos jellegére és az e szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó kockázatokra, helyénvaló rájuk vonatkozóan egyedi prudenciális rendszert létrehozni. A számlainformációkat összesítő szolgáltatók, kihasználva az európai „útlevél” adta lehetőséget, szolgáltatásaikat határokon átnyúló alapon nyújthatják.

(49)

Minden pénzforgalmi szolgáltató számára lényeges, hogy igénybe tudja venni a fizetési rendszerek technikai infrastruktúráinak szolgáltatásait. Az igénybevételre azonban megfelelő követelményeknek kell vonatkozniuk e rendszerek integritásának és stabilitásának biztosítása érdekében. Minden olyan pénzforgalmi szolgáltatónak, amely a részvételét kérelmezi valamely fizetési rendszerben, viselnie kell a kiválasztott rendszer kockázatát, valamint igazolnia kell a fizetési rendszer előtt, hogy belső szabályozása mindenféle kockázattal szemben kellően szilárd védelmet nyújt. Jellemzően ilyen fizetési rendszerek például a négyszereplős kártyarendszerek, valamint az átutalási és beszedési megbízások feldolgozását végző főbb rendszerek. Annak érdekében, hogy az engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatók különböző kategóriái között az Unió egész területére kiterjedően biztosított legyen az – engedélyüknek megfelelő – egyenlő bánásmód, szükséges tisztázni azokat a szabályokat, amelyek a fizetési rendszerekben való részvételre vonatkoznak.

(50)

Rendelkezni kell az engedélyezett pénzforgalmi intézmények és hitelintézetek megkülönböztetéstől mentes kezeléséről annak érdekében, hogy a belső piacon egymással versenyző valamennyi pénzforgalmi szolgáltató azonos feltételek mellett vehesse igénybe az e fizetési rendszerek technikai infrastruktúrái által nyújtott szolgáltatásokat. Mivel az engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatók és az ezen irányelv szerinti mentességet, illetve a 2009/110/EK irányelv 3. cikke szerinti mentességet élvező szolgáltatók prudenciális kerete különbözik egymástól, célszerű különböző bánásmódról rendelkezni. Az árra vonatkozó feltételek eltérései kizárólag akkor engedélyezhetők, ha ezt a pénzforgalmi szolgáltatók részvétele kapcsán felmerülő költségek eltérései indokolják. Ez nem sérti a tagállamoknak a rendszerkockázati szempontból jelentős rendszerekben való részvétel korlátozására vonatkozó, a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) szerinti jogát, és nem sérti az EKB-nak és a Központi Bankok Európai Rendszerének a fizetési rendszerekben való részvétel tekintetében meghatározott hatáskörét.

(51)

Ez az irányelv nem sérti a 98/26/EK irányelv alkalmazási körét. A pénzforgalmi szolgáltatók közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében azonban a 98/26/EK irányelv feltételeinek megfelelően kijelölt fizetési rendszer azon résztvevőjének, amely az adott rendszerrel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt egy engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltató számára, kérés esetén objektív, arányos és megkülönböztetéstől mentes módon lehetővé kell tennie az említett szolgáltatások igénybevételét bármely másik engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltató számára. Azok a pénzforgalmi szolgáltatók azonban, amelyek számára engedélyezik az említett szolgáltatások igénybevételét, nem tekintendők a 98/26/EK irányelv értelmében vett résztvevőknek, és ezért az említett irányelv szerinti védelemben sem részesülhetnek.

(52)

A fizetési rendszerekben való részvétellel kapcsolatos rendelkezések nem vonatkoznak az egyetlen pénzforgalmi szolgáltató által létrehozott és működtetett rendszerekre. Ezek a fizetési rendszerek működhetnek a fizetési rendszerekkel közvetlenül versenyezve, vagy jellemzőbb esetben a piac olyan szegmensében, amelyet a fizetési rendszerek nem fednek le megfelelő módon. E rendszerek közé tartoznak a háromszereplős rendszerek – például a háromszereplős kártyarendszerek –, amennyiben ténylegesen soha nem működnek négyszereplős kártyarendszerként, például úgy, hogy engedélyeseket, pénzforgalmi közvetítőket vagy társmárka-partnereket vesznek igénybe. Jellemzően e rendszerek közé tartoznak továbbá a távközlési szolgáltatók által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások – amelyekben a rendszer működtetője a pénzforgalmi szolgáltatója mind a fizető félnek, mind a kedvezményezettnek –, valamint a bankcsoportok belső rendszerei. Ezek a zártkörű fizetési rendszerek a régóta működő, széles körben használt fizetési rendszerek versenytársai lehetnek; e verseny serkentése érdekében elviekben nem lenne helyénvaló harmadik felek számára biztosítani a részvételt ezekben a zártkörű fizetési rendszerekben. E zártkörű rendszereknek azonban továbbra is az uniós és nemzeti versenyszabályok hatálya alá kell tartozniuk, és e szabályok a pénzforgalmi piacokon való hatékony verseny fenntartása érdekében megkövetelhetik az e rendszerekben való részvétel szavatolását.

(53)

Mivel a fogyasztók és a vállalkozások nem ugyanabban a helyzetben vannak, nem azonos szintű védelemre van szükségük. Miközben fontos, hogy a fogyasztók jogait olyan rendelkezések garantálják, amelyektől egy szerződésben nem lehet eltérni, indokolt annak lehetővé tétele, hogy a vállalkozások és szervezetek másként állapodjanak meg, amennyiben partnerük nem fogyasztó. Ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezhessenek, hogy a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (16) értelmében vett mikrovállalkozásokat ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint a fogyasztókat. Ezen irányelv néhány alapvető rendelkezésének a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő jogállásától függetlenül, mindenkor alkalmazandónak kell lennie.

(54)

Ezen irányelvben meg kell határozni a pénzforgalmi szolgáltatók kötelezettségeit a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők számára nyújtandó tájékoztatás tekintetében, akiknek mindenütt ugyanolyan magas színvonalú, egyértelmű információkat kell kapniuk a pénzforgalmi szolgáltatásokról annak érdekében, hogy képesek legyenek megalapozott döntéseket hozni és az EU-n belül szabadon választani. Az átláthatóság érdekében ez az irányelv meghatározza azokat a harmonizált követelményeket, amelyek biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő a pénzforgalmi szolgáltatási szerződésre és a fizetési műveletre nézve megkapja a szükséges, elégséges és érthető információkat. Annak előmozdítása érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások egységes piaca zökkenőmentesen működjön, a tagállamok nem fogadhatnak el az irányelvben megállapítottaktól eltérő, tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseket.

(55)

A fogyasztókat védeni kell a tisztességtelen és félrevezető magatartással szemben a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (17), a 2000/31/EK (18), a 2002/65/EK (19), a 2008/48/EK, a 2011/83/EU (20), valamint a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (21) összhangban. Az említett irányelvek rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell. Pontosítani kell azonban mindenekelőtt a szerződés megkötését megelőző tájékoztatási követelmények tekintetében az ezen irányelv és a 2002/65/EK irányelv közötti kapcsolatot.

(56)

A hatékonyság fokozása érdekében az előírt információk körének arányosnak kell lennie a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők szükségleteivel, közlésére pedig szabványos formátumban van szükség. Az egyszeri fizetési műveletekre azonban más tájékoztatási követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a keretszerződésekre, amelyek több fizetési műveletre vonatkoznak.

(57)

A keretszerződések és az ezek hatálya alá tartozó fizetési műveletek a gyakorlatban sokkal gyakoribbak és gazdaságilag jelentősebbek, mint az egyszeri fizetési műveletek. Fizetési számla vagy külön készpénz-helyettesítő fizetési eszköz megléte esetén keretszerződés szükséges. A keretszerződésekre vonatkozó előzetes tájékoztatási követelményeknek ezért meglehetősen átfogónak kell lenniük, a tájékoztatást pedig minden esetben papíron vagy egyéb tartós adathordozón kell megadni, például a számlanyomtatók által kinyomtatott lapon, CD-ROM-on, DVD-n, valamint a személyi számítógép merevlemezes meghajtóján, amelyen elektronikus levelezés tárolható, és internetes oldalakon, amennyiben ezek az oldalak későbbi visszaolvasásra alkalmas módon az információk felhasználási céljának megfelelő időtartamig elérhetők, és lehetővé teszik a tárolt adatok változatlan reprodukálását. A pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a keretszerződésben megállapodjanak a teljesített fizetési műveletekre vonatkozó utólagos tájékoztatásnyújtás módjáról, így például arról, hogy az internetes banki szolgáltatások tekintetében a fizetési számlára vonatkozó valamennyi információt online hozzáférhetővé kell tenni.

(58)

Az egyszeri fizetési műveletek esetében kizárólag az alapvető fontosságú információkat kell minden esetben megadni a pénzforgalmi szolgáltató saját kezdeményezésére. Mivel a fizető fél rendszerint jelen van a fizetési megbízás adásakor, nem szükséges előírni azt, hogy a tájékoztatást minden esetben papíron vagy egyéb tartós adathordozón kell nyújtani. A pénzforgalmi szolgáltató szóbeli tájékoztatást is nyújthat, vagy az információkat más formában is könnyen hozzáférhetővé teheti, például a feltételeknek a helyszínen lévő hirdetőtáblán való kifüggesztése révén. Tájékoztatást kell nyújtani arról is, ha valahol, például a weboldalon részletesebb információkhoz lehet jutni. A fogyasztó kérésére azonban az alapvető fontosságú információkat papíron vagy egyéb tartós adathordozón a rendelkezésére kell bocsátani.

(59)

Ez az irányelv rendelkezik arról, hogy a fogyasztó a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés kötelező erejűvé válása előtt jogosult ingyenesen megkapni a vonatkozó információkat. A fogyasztóvédelem magas szintjének fenntartása érdekében lehetővé kell tenni a fogyasztó számára, hogy a szerződéses jogviszony teljes időtartama alatt kérhesse az előzetes tájékoztatás és a keretszerződés ingyenesen, papíron történő rendelkezésre bocsátását is, annak érdekében, hogy össze tudja hasonlítani az egyes pénzforgalmi szolgáltatók szolgáltatásait és azok feltételeit, illetve bármiféle vita esetén ellenőrizhesse szerződéses jogait és kötelezettségeit. Az említett rendelkezéseknek összhangban kell állniuk a 2002/65/EK irányelvvel. Ezen irányelvnek az ingyenes tájékoztatásra vonatkozó konkrét rendelkezései nem vonhatják maguk után azt, hogy az egyéb vonatkozó irányelvek alapján a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás után díjat lehet felszámítani.

(60)

Annak a módnak a megválasztása során, ahogyan a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő rendelkezésére bocsátja az előírt információkat, figyelembe kell vennie ez utóbbi szükségleteit, valamint a gyakorlati technikai vonatkozásokat és a költséghatékonyságot az adott pénzforgalmi szolgáltatási szerződésben foglalt megállapodásból következő helyzettől függően. Ennek megfelelően az irányelvben a pénzforgalmi szolgáltató által nyújtandó tájékoztatás két módját kell megkülönböztetni: vagy át kell adni az információkat, azaz a pénzforgalmi szolgáltatónak aktívan kell közölnie azokat az ezen irányelv által előírt megfelelő időben anélkül, hogy ezt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő külön kérné; vagy további információkra vonatkozó kérelem alapján elérhetővé kell tenni az információt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára, figyelembe véve az esetleges további tájékoztatásra irányuló bármilyen kérését. A második esetben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek aktívan kell kezdeményeznie azt, hogy tájékoztatást kapjon, például úgy, hogy kifejezetten kéri azt a pénzforgalmi szolgáltatótól, belép a bankszámlához tartozó e-mail postafiókba vagy a számlakivonat nyomtatására alkalmas nyomtatóba helyezi a bankkártyáját. A fenti célokból a pénzforgalmi szolgáltatónak biztosítania kell az információhoz való hozzáférés lehetőségét és az információnak a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők általi elérhetőségét.

(61)

A fogyasztó részére járulékos díjak felszámítása nélkül biztosítani kell a teljesített műveletekre vonatkozó alapvető tájékoztatást. Az egyszeri fizetési műveletek esetében a pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel külön díjat ezért a tájékoztatásért. Hasonlóképpen ingyenesen kell biztosítani a keretszerződés keretében teljesített fizetési műveletekre vonatkozó utólagos, havonta történő tájékoztatást. A díjszabás átláthatóságának fontosságára és a fogyasztói szükségletek közötti különbségekre figyelemmel azonban a felek számára lehetővé kell tenni, hogy gyakoribb vagy kiegészítő tájékoztatás esetén díjfizetésről állapodjanak meg. A különböző nemzeti gyakorlatok figyelembevétele érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy olyan szabályokat állapítsanak meg, amelyek előírják, hogy papíron vagy egyéb tartós adathordozón havi számlakivonatokat mindig ingyenesen kell biztosítani.

(62)

A fogyasztói mobilitás megkönnyítése érdekében a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy egy év elteltével külön díj felszámítása nélkül felmondhassák a keretszerződéseket. A pénzforgalmi szolgáltató számára azonban lehetővé kell tenni, hogy azon keretszerződések esetében, amelyeket a fogyasztó a hatálybalépést követő hat hónapnál rövidebb időn belül mond fel, díjat alkalmazzon, azon költségeinek megfelelően, amelyek annak következtében merültek fel, hogy a fogyasztó felmondta a keretszerződést. A fogyasztók számára a megállapodás szerinti felmondási időnek nem szabad egy hónapnál hosszabbnak, a pénzforgalmi szolgáltatók számára pedig két hónapnál rövidebbnek lennie. Ez az irányelv nem érinti a pénzforgalmi szolgáltató azon kötelezettségét, amely rendkívüli körülmények között a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megszüntetésére irányul más vonatkozó – például a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról, a pénzeszközök befagyasztását célzó intézkedésről, vagy a bűncselekmények megelőzésével és kivizsgálásával kapcsolatos egyedi intézkedésről szóló – uniós vagy nemzeti jog alapján.

(63)

A magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fogyasztók érdekében korlátozást vagy tilalmat vezessenek be vagy tartsanak fenn a keretszerződések feltételeinek egyoldalú módosítására vonatkozóan, például abban az esetben, ha a módosításra alapos indok nélkül kerül sor.

(64)

A szerződéses feltételek célja vagy hatása nem lehet az Unióban jogszerűen tartózkodó fogyasztók állampolgárság vagy tartózkodási hely alapján történő megkülönböztetése. Ha például egy keretszerződés jogot biztosít a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz objektív indokok alapján történő letiltására, a pénzforgalmi szolgáltató nem élhet ezzel a joggal pusztán abból az okból, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megváltoztatta a tartózkodási helyét az Unión belül.

(65)

A díjakkal kapcsolatban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizető fél és a kedvezményezett közötti díjmegosztás a leghatékonyabb rendszer, mivel elősegíti a fizetések automatikus feldolgozását. Ezért rendelkezni kell arról, hogy – alapesetben – mind a fizető fél, mind a kedvezményezett felé közvetlenül a saját pénzforgalmi szolgáltatójuk számítsa fel a díjakat. A felszámított díj összege nulla is lehet, mivel ezen irányelv rendelkezései nem érinthetik azt a gyakorlatot, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltató nem számít fel díjat fogyasztói felé a számláikon történő jóváírások tekintetében. Hasonlóképpen és a szerződéses feltételek függvényében a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevételéért számíthat fel díjat kizárólag a kedvezményezett (kereskedő) felé is, aminek következtében a fizető felet nem terhelik díjak. A fizetési rendszerek által felszámított díjak rendszeresen fizetendő átalánydíj formájában is jelentkezhetnek. Az átutalt összegre vagy a felszámított díjakra vonatkozó rendelkezések nem gyakorolnak közvetlen hatást a pénzforgalmi szolgáltatók vagy bármilyen közvetítők közötti árazásra.

(66)

Annak következtében, hogy az egyes tagállamokban eltérő a gyakorlat a valamely adott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz igénybevételéért felszámított díjak (a továbbiakban: felár felszámítása) tekintetében, az uniós pénzforgalmi piac rendkívül heterogénné és a fogyasztók számára számos zavar forrásává vált, különösen az elektronikus kereskedelemben és a határokon átnyúló esetekben. Azok a kereskedők, amelyek olyan tagállamokban találhatóak, ahol megengedett a felár felszámítása, olyan tagállamokban is kínálnak árut és szolgáltatást, ahol tiltott a felár, így tehát mégis felszámítják azt a fogyasztónak. Számos példát lehet találni arra is, hogy kereskedők magasabb felárat számoltak fel a fogyasztónak annál, mint amennyi költség az adott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatáért a kereskedőre hárult. További fontos érv a felárfelszámítás gyakorlatának felülvizsgálata mellett az is, hogy az (EU) 2015/751 rendelet megállapítja a kártyaalapú fizetések bankközi jutalékaira vonatkozó szabályokat. A bankközi jutalékok a kártyák és a kártyaalapú fizetések tekintetében felmerülő kereskedői díjak legfőbb összetevői. A felár felszámítása a kereskedők által esetenként alkalmazott, fizetésimód-választást befolyásoló intézkedés, melynek célja a kártyaalapú fizetések többletköltségeinek ellentételezése. A (EU) 2015/751 rendelet rögzíti a bankközi jutalékok felső határát. Ezek a határok az ezen irányelv szerinti tiltást megelőzően alkalmazásra kerülnek. Ennek megfelelően, a tagállamoknak mérlegelniük kell annak megakadályozását, hogy a kedvezményezettek díjat számoljanak fel olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használatáért, amelyek esetében a bankközi jutalékokat a (EU) 2015/751 rendelet II. fejezete szabályozza.

(67)

Miközben ez az irányelv elismeri a pénzforgalmi intézmények szerepét, továbbra is a hitelintézeteket kell elsősorban az arra a célra szolgáló intézményeknek tekinteni, hogy a fogyasztók készpénz-helyettesítő fizetési eszközökhöz jussanak. Ha a fogyasztó számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatótól eltérő pénzforgalmi szolgáltató – akár hitelintézet, akár pénzforgalmi intézmény – kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt bocsát ki, az nagyobb versenyt teremt a piacon, ezzel tehát nagyobb választékot és jobb kínálatot biztosít a fogyasztók számára. Az értékesítés helyén történő fizetések nagy része már napjainkban is kártyaalapú, de a pénzforgalmi szolgáltatások területén tapasztalható innovációs tevékenységnek köszönhetően új fizetési csatornák gyors megjelenésére lehet számítani az elkövetkező években. Indokolt ezért, hogy a Bizottság ezen irányelv felülvizsgálata során különös figyelmet fordítson ezekre a változásokra, valamint arra, hogy a fedezet rendelkezésére állásának megerősítésére vonatkozó rendelkezések hatálya nem szorul-e felülvizsgálatra. Ha a kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, különösen betéti kártyát kibocsátó pénzforgalmi szolgáltató megerősítést kap a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatótól arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó számláján rendelkezésre áll-e a fedezet, akkor jobban tudja kezelni és csökkenteni tudja a hitelkockázatát. A megerősítés ugyanakkor nem jogosítja fel a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatót arra, hogy pénzösszegeket zároljon a fizető fél fizetési számláján.

(68)

Ha a fizető fél kártyát vagy kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt használ fizetésre, az gyakran a fedezet rendelkezésre állását megerősítő üzenetet és két fizetési műveletet generál. Az első fizetési művelet a kibocsátó és a kereskedő számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója között zajlik, a második művelet pedig, ami általában beszedés, a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója és a kibocsátó között megy végbe. Mindkét fizetési műveletet azonos módon kell kezelni, csakúgy mint minden más egyenértékű műveletet. A kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt kibocsátó pénzforgalmi szolgáltatóknak ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük az irányelv alapján, függetlenül attól, hogy a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatói is egyben, vagy sem. Ez különösen a felelősség (például hitelesítés) és a fizetési lánc különböző szereplőivel szembeni kötelezettség tekintetében érvényes. Tekintettel arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltató a megbízásos online átutalási szolgáltatók között, illetve a számlainformációkat összesítő szolgáltatók és a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók között már meglévő biztonságos kommunikációs csatornákon, technikai eljárásokon és kommunikációs infrastruktúrákon keresztül kérheti a fedezet rendelkezésre állására vonatkozó megerősítést, és a megerősítés ugyanezeken a csatornákon keresztül megadható a szükséges biztonsági intézkedések betartása mellett –, ennek nem kell többletköltséget jelentenie a pénzforgalmi szolgáltatók vagy a kártyabirtokosok számára. Ezen felül, függetlenül attól, hogy a fizetési művelet internetes környezetben (a kereskedő weboldalán), vagy hagyományos üzlethelyiségben történik, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak csak akkor kell kötelezően megadnia a kibocsátó által kért megerősítést, ha a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által vezetett számlák a megerősítés céljából elektronikus úton – legalább online módon – hozzáférhetők. Tekintettel az elektronikus pénz egyedi jellegére, ez a mechanizmus nem alkalmazható az olyan kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kezdeményezett fizetési ügyletekre, amelyeken a 2009/110/EK irányelv szerinti elektronikus pénzt tárolnak a.

(69)

A személyes hitelesítési adatok biztonságos megőrzésének kötelezettsége rendkívüli fontossággal bír a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők pénzének védelme és a csalással, valamint a fizetési számlához való jogosulatlan hozzáféréssel összefüggő kockázatok csökkentése szempontjából. Mindazonáltal a pénzforgalmi szolgáltatók által a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára előírt, a személyes hitelesítési adatok biztonságos megőrzésére vonatkozó feltételeket és egyéb kötelezettségeket nem lehet olyan módon megfogalmazni, hogy azok megakadályozzák a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára a más pénzforgalmi szolgáltatók által kínált szolgáltatások – például megbízásos online átutalási szolgáltatások vagy a számlainformációk összesítése – előnyeinek kihasználását. Az említett feltételek nem tartalmazhatnak továbbá olyan rendelkezéseket, amelyek bármilyen módon megnehezítenék az ezen irányelv értelmében engedélyezett vagy nyilvántartásba vett más pénzforgalmi szolgáltatók pénzforgalmi szolgáltatásainak igénybevételét.

(70)

A nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített fizetési műveletek kockázatainak és következményeinek csökkentése érdekében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek a lehető leghamarabb értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót az állítólagosan nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített fizetési műveletek bármiféle vitatásáról, feltéve, hogy a pénzforgalmi szolgáltató teljesítette az ezen irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettségeit. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő betartja a bejelentési határidőt, követelését a nemzeti jognak megfelelő elévülési időn belül tudnia kell érvényesíteni. Ez az irányelv a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató között felmerülő egyéb követeléseket nem érinti.

(71)

Nem engedélyezett fizetési művelet esetén a pénzforgalmi szolgáltatónak haladéktalanul vissza kell térítenie a fizetési művelet összegét a fizető fél részére. Mindazonáltal, ha fennáll annak az alapos gyanúja, hogy a nem engedélyezett fizetési műveletre a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő csalárd magatartása következtében került sor, és ez a gyanú az illetékes nemzeti hatóság tudomására hozott tényekkel igazolható, lehetőséget kell adni a pénzforgalmi szolgáltatónak arra, hogy a fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő visszatérítését megelőzően, ésszerű időn belül, vizsgálatot folytasson le. Annak érdekében, hogy a fizető felet ne érhesse semmilyen hátrány, a visszatérítés jóváírásának értéknapja nem lehet későbbi annál a dátumnál, mint amikor a fizető fél számláját az összeggel megterhelték. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő arra irányuló ösztönzése érdekében, hogy pénzforgalmi szolgáltatójának indokolatlan késedelem nélkül bejelentse a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását vagy elvesztését, és ily módon mérsékelje a nem engedélyezett fizetési műveletek kockázatát, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő csak rendkívül korlátozott összeghatárig visel felelősséget, kivéve, ha csalárd módon vagy súlyos gondatlansággal járt el. Ezzel összefüggésben az 50 EUR-t kitevő összeg megfelelőnek tűnik a szolgáltatásokat igénybe vevőknek az Unión belüli összehangolt és magas szintű védelme biztosításához. Nem alkalmazható ez a felelősségi szabály akkor, ha a fizető fél nem volt abban a helyzetben, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását, elvesztését vagy az azzal való visszaélést észlelje. Emellett, amint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő értesítette a pénzforgalmi szolgáltatót arról, hogy készpénz-helyettesítő fizetési eszköze esetlegesen már nem biztonságos, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő már nem tartozik felelősséggel az adott eszköz nem engedélyezett használatából származó további veszteségekért. Ez az irányelv nem érinti a pénzforgalmi szolgáltatók saját termékeik technikai biztonságért viselt felelősségét.

(72)

A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő esetleges gondatlanságának, illetve súlyos gondatlanságának vizsgálata érdekében valamennyi körülményt figyelembe kell venni. Az állítólagos gondatlanság bizonyítékait és annak mértékét alapvetően a nemzeti joggal összhangban kell értékelni. Míg azonban a gondatlanság fogalma csak a gondossági kötelezettség megsértését jelenti, a súlyos gondatlanságnak a puszta gondatlanságnál többet, jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást kell jelentenie, mint amikor például a fizetési művelet engedélyezéséhez használatos hitelesítési adatokat a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz mellett tartják nyílt, harmadik felek részére könnyen értelmezhető formátumban. Érvénytelennek és semmisnek kell tekinteni a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök nyújtására és használatára vonatkozó azon szerződéses feltételeket és kitételeket, amelyek eredményeként nőne a fogyasztóra háruló vagy csökkenne a kibocsátóra háruló bizonyítási teher. Emellett meghatározott helyzetekben és különösen, ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz nincs az értékesítés helyén, például online fizetés esetén, helyénvaló előírni a pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy szolgáljon bizonyítékkal a feltételezett gondatlanságról, mivel ilyen esetben a fizető fél lehetőségei rendkívül korlátozottak.

(73)

Rendelkezni kell a nem engedélyezett fizetési műveletek esetére a kárviselés megosztásáról. Eltérő rendelkezések vonatkozhatnak a pénzforgalmi szolgáltatások olyan igénybe vevőire, akik nem fogyasztók, mivel az ilyen felhasználók általában jobban fel tudják mérni a csalás kockázatát, és megfelelő ellenintézkedéseket tudnak hozni. A magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a fizető félnek minden esetben jogosultnak kell lennie arra, hogy visszatérítés iránti követeléssel éljen számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójával szemben, még akkor is, ha a fizetési műveletben megbízásos online átutalási szolgáltató is részt vesz. Ez nem érinti a pénzforgalmi szolgáltatók közötti felelősségmegosztást.

(74)

A megbízásos online átutalások esetében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők és az érintett pénzforgalmi szolgáltatók jogait és kötelezettségeit a nyújtott szolgáltatásnak megfelelően kell meghatározni. Konkrétan, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató és a műveletben részt vevő megbízásos online átutalási szolgáltató közötti felelősségmegosztásnak biztosítania kell, hogy a felek a művelet ellenőrzésük alatt levő megfelelő része tekintetében felelősséget vállaljanak.

(75)

Ezen irányelv célul tűzi ki a fogyasztók védelmének erősítését azon kártyaalapú fizetési műveletek esetében is, amelyekben a művelet pontos összege nem ismert abban a pillanatban, amikor a fizető fél hozzájárulását adja a fizetési művelet teljesítéséhez, például automata töltőállomásoknál való vásárlásnál, gépjármű bérleti szerződések vagy szállodai foglalások esetében. A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója csak abban az esetben zárolhat pénzösszeget a fizető fél fizetési számláján, ha a fizető fél hozzájárulását adta a pontosan meghatározott nagyságú pénzösszeg zárolásához, és ezt a pénzösszeget a fizetési művelet pontos összegére vonatkozó információ beérkezését követően indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a fizetési megbízás átvételét követően azonnal fel kell oldani.

(76)

ASEPA megteremtésére irányuló projekt célja a közös uniós szintű pénzforgalmi szolgáltatások továbbfejlesztése és az eurofizetések esetében a jelenleg alkalmazott tagállami pénzforgalmi szolgáltatások ezekkel való felváltása. Az uniós szintű átutalásokra és beszedésekre való teljes átállás biztosítása érdekében a 260/2012/EU rendelet technikai és üzleti követelményeket állapít meg az euroátutalásokra és -beszedésekre. A beszedéseket illetően az említett rendelet úgy rendelkezik, hogy a fizető fél jóváhagyását adja mind a kedvezményezett, mind a saját pénzforgalmi szolgáltatója részére (közvetlenül vagy a kedvezményezett útján közvetve), és az említett felhatalmazásokat – a későbbi módosításokkal vagy visszavonásokkal együtt – a kedvezményezett vagy a kedvezményezettet képviselő harmadik fél megőrzi. A jelenlegi és egyelőre egyetlen páneurópai, fogyasztói eurofizetésekre szolgáló beszedési modell, amelyet az Európai Pénzforgalmi Tanács dolgozott ki, azon az elven alapul, hogy a beszedés végrehajtására vonatkozó felhatalmazást a fizető fél adja a kedvezményezett részére, és azt a későbbi felhatalmazásokkal vagy visszavonásokkal együtt a kedvezményezett őrzi meg. A felhatalmazást harmadik fél is megőrizheti a kedvezményezett nevében. A SEPA széles körű támogatottsága és a SEPA-n belül a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében a jelenlegi páneurópai beszedési modellengedélyezett fizetések esetében feltétel nélküli visszatérítéshez való jogot biztosít. Ennek megfelelően ez az irányelv minden Unióban megvalósuló eurobeszedési műveletre vonatkozó általános követelményként feltétel nélküli visszatérítési jogot állapít meg.

A SEPA-val párhuzamosan azonban a hivatalos pénznemként nem az eurót használó tagállamokban továbbra is működnek régebbi, nem euroalapú beszedési modellek. Ezek a rendszerek, amelyek hatékonyak, és a fizető fél számára ugyanolyan magas védelmi szintet garantálnak más biztosíték révén, nem mindig a feltétel nélküli visszatérítési jogon alapulnak. Ebben az esetben a fizető fél védelmét egy olyan általános szabály révén kell biztosítani, mely szerint visszatérítést kell nyújtani, amennyiben a végrehajtott fizetési művelet összege túllépi az ésszerűen várható összeget. A tagállamok ezenfelül lehetővé kell tenni, hogy olyan szabályokat is hozhassanak, amelyek a fizető fél számára kedvezőbb visszatérítési jogot biztosítanak. Egyes tagállamokban továbbra is működnek bizonyos régebbi europénzforgalmi szolgáltatások, ami jól mutatja, hogy a SEPA-n belül valódi igény van specifikus eurobeszedési termékekre. Arányos megoldás lenne, ha a fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltató keretszerződésben megállapodhatna arról, hogy a fizető fél nem jogosult visszatérítésre, amennyiben védelmet élvez abból adódóan, hogy a művelet teljesítésére vonatkozó jóváhagyását közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatójának adta, beleértve azt az esetet is, amikor ez utóbbi a kedvezményezett nevében jár el vagy – amennyiben releváns – azért, mert a jövőbeli fizetési műveletre vonatkozó tájékoztatást a pénzforgalmi szolgáltató vagy a kedvezményezett legalább négy héttel az esedékesség napja előtt a megállapodás szerinti módon a fizető fél rendelkezésére bocsátotta vagy számára elérhetővé tette. A nem engedélyezett, illetve nem megfelelőn végrehajtott fizetési műveletek esetében alkalmazandó általános visszatérítési szabálynak minden esetben védelmet kell biztosítania fizető fél számára.

(77)

A pénzügyi tervezés és a fizetési kötelezettségek kellő időben történő teljesítése érdekében a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak tudniuk kell, hogy mennyi időt vesz igénybe a fizetési megbízás teljesítése. Ezen irányelv ezért meghatározza a jogok és kötelezettségek keletkezésének időpontját, nevezetesen, amikor a pénzforgalmi szolgáltató átveszi a fizetési megbízást, beleértve azt is, amikor lehetősége volt azt a pénzforgalmi szolgáltatási szerződésben megállapított kommunikációs eszköz útján átvenni, a fizetési megbízás létrehozását és továbbítását eredményező – például biztonsági ellenőrzésekkel, a pénzeszköz rendelkezésre állásának ellenőrzésével, a személyes azonosító szám használatára vonatkozó tájékoztatással, vagy fizetési ígérvény kibocsátásával összefüggő –korábbi közreműködésétől függetlenül. Ezen túlmenően a fizetési megbízás átvétele időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója átveszi a fizető fél számlájának megterhelésére szóló fizetési megbízást. Az a nap vagy időpont, amikor a kedvezményezett a pénzforgalmi szolgáltatójához beszedés céljából továbbítja a fizetési megbízásokat – például a kártyás fizetések vagy beszedési megbízások esetében –, vagy amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a kedvezményezett számára a vonatkozó összegekre a számlájához kapcsolódó hitelkeret révén előfinanszírozást biztosít, ebben a tekintetben nem bír jelentőséggel. Biztosítani kell, hogy a felhasználók bizonyosak lehessenek a hiánytalan és érvényes fizetési megbízás megfelelő teljesítésében, ha a pénzforgalmi szolgáltatónak nincs a visszautasításra vonatkozóan szerződéses vagy törvényes indoka. Ha a pénzforgalmi szolgáltató visszautasítja a fizetési megbízás teljesítését, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt – az uniós és a nemzeti jogban meghatározott követelményekre is figyelemmel – a lehető leghamarabb értesíteni kell a visszautasítás tényéről és annak okáról. Amennyiben a keretszerződés lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltató díjat számolhasson fel a visszautasítás miatt, a díjnak objektíven indokolhatónak és a lehető legalacsonyabbnak kell lennie.

(78)

Figyelembe véve, hogy a teljesen automatizált modern fizetési rendszerek milyen sebességgel dolgozzák fel a fizetési műveleteket, és hogy emiatt a fizetési megbízások visszavonása bizonyos időpont után magas költségekkel járó kézi beavatkozás nélkül nem lehetséges, a fizetések visszavonhatóságára vonatkozóan egyértelmű határidőt kell megállapítani. Lehetővé kell azonban tenni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás és a fizetési megbízás típusától függően a felek megállapodásukban eltérő határidőt állapítsanak meg a fizetési megbízás visszavonására. A visszavonás ebben az összefüggésben kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató közötti kapcsolatra alkalmazandó, és ily módon nem érinti a fizetési rendszerekben teljesített fizetési műveletek visszavonhatatlanságát és véglegességét.

(79)

A visszavonhatatlanság nem sértheti a pénzforgalmi szolgáltató azon, egyes tagállamok jogszabályai értelmében fennálló – a fizető fél keretszerződésén vagy nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseken vagy iránymutatásokon alapuló – jogát vagy kötelezettségét, hogy a fizető fél és a kedvezményezett közötti vita esetén visszafizesse a fizető félnek a teljesített fizetési művelet összegét. E visszafizetésnek új fizetési megbízásnak kell minősülnie. Ezen esetek kivételével a fizetési megbízás mögött meghúzódó alapjogviszonyból eredő jogvitákat kizárólag a fizető fél és a kedvezményezett között kell rendezni.

(80)

A fizetések teljesen integrált, automatikus feldolgozása szempontjából, valamint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők között fennálló alapkötelezettségek teljesítése tekintetében a jogbiztonság szempontjából kulcsfontosságú, hogy a fizető fél által átutalt teljes összeg jóváírásra kerüljön a kedvezményezett számláján. Ehhez az szükséges, hogy a fizetési műveletek teljesítésében közreműködő közvetítők ne vonhassanak le az átutalt összegből. A kedvezményezett számára azonban biztosítani kell, hogy pénzforgalmi szolgáltatójával megállapodhasson az utóbbit megillető díjak levonásáról. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a kedvezményezett meggyőződhessen arról, hogy a megfelelő összeget pontosan kifizették, a fizetési műveletet követően nyújtott tájékoztatásnak nemcsak a teljes átutalt pénzösszeget, hanem a felszámított díjak összegét is tartalmaznia kell.

(81)

Az alacsony összegű fizetésekre szolgáló készpénz-helyettesítő fizetési eszközöknek olcsó és könnyen használható alternatívát kell biztosítaniuk az alacsony árfekvésű áruk és szolgáltatások esetében, és nem lehet azokra túlzott követelményeket alkalmazni. A vonatkozó tájékoztatási követelményeket és az azok teljesítésével kapcsolatos szabályokat ezért az alapvető fontosságú információkra kell korlátozni, figyelembe véve a kis összegű fizetésekre szánt eszközöktől indokoltan elvárható műszaki jellemzőket is. A pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevőknek a kevésbé szigorú rendszer ellenére is megfelelő védelemben kell részesülniük, figyelembe véve ugyanakkor, hogy ezen készpénz-helyettesítő fizetési eszközök – különösen az előre fizetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközök – csak korlátozott kockázatot jelentenek.

(82)

Az Unión belüli fizetések hatékonyságának növelése érdekében maximálisan egynapos teljesítési határidőt kell előírni a fizető fél által kezdeményezett és euróban vagy a hivatalos pénznemként nem az eurót használó tagállamok pénznemében denominált valamennyi fizetésre, az átutalásokat és a készpénzátutalásokat is beleértve. Az összes többi fizetésre, többek között a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett fizetésekre – például a beszedésekre és a kártyás fizetésekre – is ugyanazon egynapos teljesítési időnek kell vonatkoznia, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél nem állapodott meg kifejezetten hosszabb teljesítési idő alkalmazásában. Lehetővé kell tenni az említett időtartamok további egy munkanappal történő meghosszabbítását, ha a fizetési megbízást papíron adták, így továbbra is lehetőség lesz pénzforgalmi szolgáltatást nyújtani azon fogyasztóknak, akik kizárólag nyomtatott dokumentumokat használnak. Beszedési modellek használata esetén a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának a beszedési megbízást a kedvezményezett és a pénzforgalmi szolgáltató által elfogadott, a megállapodás szerinti esedékesség napján történő kiegyenlítést lehetővé tevő időhatárokon belül kell továbbítania. Figyelemmel arra, hogy a fizetési infrastruktúrák többnyire igen hatékonyak, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben az egy munkanapnál rövidebb teljesítési időt előíró szabályaikat is érvényben tartsák, vagy megállapítsanak ilyen szabályokat annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a jelenlegi szolgáltatási színvonal csökkenése.

(83)

Amennyiben az egyik pénzforgalmi szolgáltató nem az Unió területén működik, a teljes összeg teljesítésére és a teljesítési időre vonatkozó rendelkezéseknek kell meghatározniuk a helyes gyakorlatot.

(84)

Annak érdekében, hogy a harmonizált pénzforgalmi piac iránti fogyasztói bizalom erősödjön, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek ismerniük kell a pénzforgalmi szolgáltatások valós költségeit és díjait ahhoz, hogy választani tudjanak. Ennek érdekében meg kell tiltani a nem átlátható árképzési módszerek használatát, mivel az általánosan elfogadott vélemény szerint ezek a módszerek különösen megnehezítik a felhasználók számára a pénzforgalmi szolgáltatás tényleges árának a megállapítását. Ezen belül meg kell tiltani, hogy az értéknapokat a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevőkre nézve hátrányosan használják.

(85)

A fizetési rendszer zökkenőmentes és hatékony működése függ attól, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők biztosak lehetnek-e afelől, hogy a pénzforgalmi szolgáltató hibátlanul és a megállapodás szerinti időn belül teljesíti a fizetési műveletet. Általában a pénzforgalmi szolgáltató képes felmérni a fizetési művelet kockázatait. A pénzforgalmi szolgáltató választja meg az igénybe vett fizetési rendszert, ő intézkedik a tévesen kifizetett pénzösszegek visszavonása felől, és a legtöbb esetben ő választja ki a fizetési művelet teljesítésében érintett közvetítőket. E megfontolások alapján – a rendkívüli és előre nem látható körülmények fennállásának esetét kivéve –indokolt előírni a pénzforgalmi szolgáltató felelősségét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőtől elfogadott fizetési művelet teljesítése tekintetében, azzal a kivétellel, hogy nem felelős a kedvezményezett azon pénzforgalmi szolgáltatójának cselekményeiért és mulasztásaiért, amelyet egyedül a kedvezményezett választott ki. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a fizető fél ne maradjon védtelenül olyan, valószínűtlen helyzetekben, amikor nem egyértelmű, hogy a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához vajon kellő időben beérkezett-e a fizetés összege vagy sem, a vonatkozó bizonyítási tehernek a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóját kell terhelnie. Általában elvárható, hogy a küldő pénzforgalmi szolgáltatótól a fogadó pénzforgalmi szolgáltatóhoz a fizetés összegét eljuttató közvetítő intézmény – rendszerint egy „semleges” szervezet, például egy központi bank vagy egy elszámolóház – megőrzi a számlaadatokat és szükség esetén ezeket bármikor szolgáltatni tudja. Amennyiben a fizetés összege a fogadó pénzforgalmi szolgáltató számláján jóváírásra kerül, a kedvezményezettnek azonnal érvényesíteni kell tudnia a saját számlájára történő jóváírásra vonatkozó követelését a pénzforgalmi szolgáltatóval szemben.

(86)

A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának – akár a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóról, akár adott esetben a megbízásos online átutalási szolgáltatóról van szó – felelősséget kell viselnie a fizetés hibátlan teljesítéséért, beleértve különösen a fizetési művelet teljes összegét és a teljesítési időt, valamint a kedvezményezett számlájáig vezető fizetési láncban részt vevő egyéb felek által elkövetett mulasztásokért való teljes felelősséget. E felelősség eredményeként a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának – amennyiben a teljes összeg nem vagy csak késve érkezett meg a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához – helyesbítenie kell a fizetési műveletet, vagy indokolatlan késedelem nélkül vissza kell térítenie a fizető fél részére az adott műveletben érintett megfelelő összeget, a nemzeti jog szerint érvényesíthető egyéb követelések sérelme nélkül. Mivel a felelősség a pénzforgalmi szolgáltatót terheli, sem a fizető fél, sem a kedvezményezett nem terhelhető a hibás fizetéshez kapcsolódó költséggel. A fizetési művelet teljesítésének elmaradása, hibás vagy késedelmes teljesítése esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltató által végrehajtott korrekciós fizetés értéknapja mindig ugyanaz legyen, mint a hibátlan teljesítés esetében lett volna.

(87)

Ez az irányelv kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató közötti szerződéses kötelezettségekre és felelősségekre terjed ki. Az átutalások és az egyéb pénzforgalmi szolgáltatások megfelelő működése azonban megköveteli, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók és közvetítőik – például az adatfeldolgozók – olyan szerződést kössenek, amelyekben megállapodnak kölcsönös jogaikról és kötelezettségeikről. A felelősségekkel kapcsolatos kérdések alapvető részét képezik ezeknek az egységes szerződéseknek. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók és a fizetési műveletben részt vevő közvetítők kölcsönösen támaszkodhassanak egymásra, olyan jogi biztosítékokra van szükség, melyek szavatolják, hogy az a pénzforgalmi szolgáltató, akit vagy amelyet nem terhel felelősség, az ezen irányelv felelősségre vonatkozó rendelkezései szerint az által elszenvedett károkért vagy kifizetett összegekért kártalanítást kapjon. További visszkereseti jogokat és a visszkereset részletes tartalmát, valamint a hibásan teljesített fizetési műveletnek tulajdonítható, a pénzforgalmi szolgáltatóval vagy közvetítővel szemben támasztott követelések kezelésének módját a szerződéses kell meghatározni.

(88)

A pénzforgalmi szolgáltató számára lehetővé kell tenni, hogy a fizetési megbízás pontos teljesítéséhez szükséges adatokat egyértelműen meghatározhassa. Másfelől a tagállamok számára nem indokolt biztosítani, hogy előírják valamely meghatározott azonosító használatát a fizetési műveletekhez, mivel ez fragmentáltsághoz vezethetne, és veszélyeztetné az uniós szintű integrált fizetési rendszerek létrehozását. Ugyanakkor ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójától megköveteljék, hogy kellő gondossággal járjon el és – amennyiben ez műszakilag lehetséges és nem igényel kézi beavatkozást – ellenőrizze az egyedi azonosító koherenciáját, és ha kiderül, hogy az egyedi azonosító nem koherens, utasítsa vissza a fizetési megbízás teljesítését, valamint a fizető felet értesítse erről. A pénzforgalmi szolgáltató felelősségét arra kell korlátozni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő részéről adott fizetési megbízásnak megfelelően rendben teljesítse a fizetési műveletet. Amennyiben a fizetési műveletben érintett pénzösszeget a fizető fél által megadott helytelen egyedi azonosító miatt nem a megfelelő kedvezményezett számára írják jóvá, sem a fizető fél, sem a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóját nem terheli felelősség, kötelesek azonban együttműködve ésszerű erőfeszítéseket tenni, többek között a vonatkozó információ megadásával.

(89)

A pénzforgalmi szolgáltatások pénzforgalmi szolgáltatók általi nyújtása személyes adatok kezelését vonhatja magával. A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában történő kezelésére a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (22), az említett irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (23) kell alkalmazni. Konkrétabban, amennyiben ezen irányelv alkalmazásának céljából személyes adatok kezelésére kerül sor, meg kell adni annak pontos célját, meg kell említeni a releváns jogalapot és be kell tartani a 95/46/EK irányelvben előírt releváns biztonsági követelményeket, továbbá tiszteletben kell tartani a szükségesség, arányosság, célhoz kötöttség és arányos adatmegőrzési időszak elvét. A beépített és alapértelmezett adatvédelemnek valamennyi olyan adatkezelési rendszer szerves részét kell képeznie, amelyet ezen irányelv keretében dolgoznak ki és használnak.

(90)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ezen irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani.

(91)

A biztonsági intézkedések meghozataláért a pénzforgalmi szolgáltatók felelősek. Az intézkedéseknek biztonsági kockázatokkal arányosnak kell lenniük. A pénzforgalmi szolgáltatóknak a kockázatok enyhítését és az események kezelésére szolgáló hatékony eljárások fenntartását biztosító keretet kell kidolgozniuk. Létre kell hozni egy rendszeres jelentéstételi mechanizmust, amelynek keretében a pénzforgalmi szolgáltatóknak rendszeresen aktualizált értékelést kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk a biztonsági kockázataikra, valamint azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket e kockázatok kezelése céljából tettek. Továbbá azt biztosítandó, hogy a lehető legkisebb legyen a szolgáltatást igénybe vevőknek, a más pénzforgalmi szolgáltatóknak és fizetési rendszereknek – például valamely fizetési rendszerben előforduló jelentős fennakadás miatt – okozott kár okozott kár, alapvető fontosságú a pénzforgalmi szolgáltatókat arra kötelezni, hogy késedelem nélkül tegyenek bejelentést az illetékes hatóságoknak a súlyosabb biztonsági eseményekről. Az EBH koordinációs szerepet kell kapjon.

(92)

A biztonsági események bejelentésének kötelezettsége nem sérti az Unió más jogi aktusaiban az események bejelentésére vonatkozóan megállapított más kötelezettségeket, és az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeknek igazodniuk kell a más uniós jogszabályok által megszabott bejelentési kötelezettségekhez és arányosaknak kell lenniük azokkal.

(93)

Olyan egyértelmű jogi keretet szükséges létrehozni, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a megbízásos online átutalási szolgáltatók és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók a számlatulajdonos beleegyezésével nyújthatják a szolgáltatásaikat, anélkül hogy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató számára elő kellene írni egy adott – akár közvetlen, akár közvetett hozzáférésen alapuló – üzleti modell alkalmazását az ilyen típusú szolgáltatások nyújtására. A megbízásos online átutalási szolgáltatók, valamint egyrészről a számlainformációkat összesítő szolgáltatók, másrészről a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek megfelelni az ebben az irányelvben megállapított vagy említett, illetve a szabályozástechnikai standardban foglalt adatvédelmi és biztonsági követelményeknek. Az említett szabályozástechnikai standardoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a rendelkezésre álló különböző technológiai megoldásokkal. Az említett szolgáltatások tekintetében érintett szereplők közötti biztonságos kommunikáció szavatolása érdekében az EBH-nak meg kell határoznia továbbá a közös, nyílt kommunikációs szabványok követelményeit, amelyeket minden online pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak alkalmaznia kell. Ez azt jelenti, hogy az említett nyílt szabványoknak biztosítaniuk kell a különböző kommunikációs technológiai megoldások interoperabilitását. Az említett közös és nyílt szabványoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak tudomása legyen arról, hogy nem maga az ügyfél lép vele kapcsolatba, hanem egy megbízásos online átutalási szolgáltató vagy egy számlainformációkat összesítő szolgáltató. A szabványoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy a megbízásos online átutalási szolgáltatók és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók biztonságos módon kommunikáljanak a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval és az érintett fogyasztókkal. Az EBH-nak az említett követelmények kidolgozásakor különös figyelmet kell fordítania arra, hogy az alkalmazandó szabványok lehetővé tegyék minden közismert eszköztípus (például számítógépek, táblagépek és mobiltelefonok) használatát a különböző pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása során.

(94)

Az EBH-nak a hitelesítésre és a kommunikációra vonatkozó szabályozástechnikai standardok kidolgozásakor szisztematikusan értékelnie kell és figyelembe kell vennie az adatvédelmi vonatkozásokat annak érdekében, hogy azonosítani tudja a rendelkezésre álló egyes technikai megoldásokhoz kapcsolódó kockázatokat és meg tudja határozni az adatvédelmi kockázatok minimalizálása érdekében bevezethető intézkedéseket.

(95)

Az elektronikus fizetések biztonsága alapvető fontosságú a szolgáltatást igénybe vevők védelmének és az elektronikus kereskedelemhez szükséges megbízható környezet kialakításának biztosítása céljából. Az elektronikusan kínált valamennyi pénzforgalmi szolgáltatást biztonságos módon kell teljesíteni, olyan technológiák alkalmazásával, amelyekkel szavatolható a szolgáltatást igénybe vevő biztonságos azonosítása, és a lehető legnagyobb mértékben csökkenthető a csalás kockázata. Nem tűnik szükségesnek ugyanilyen szintű védelmet biztosítani az elektronikus platformok vagy eszközök alkalmazásától eltérő módon kezdeményezett és teljesített fizetési műveletek, például a papíralapú fizetési műveletek, vagy a postai és a telefonon történő rendelések esetében. Az internetes és mobilfizetések töretlen növekedését a biztonsági intézkedések általános szigorításának kell kísérnie. Az interneten és más távértékesítési csatornákon keresztül kínált pénzforgalmi szolgáltatásoknak – amelyek végrehajtása nem függ attól, hogy ténylegesen hol található a fizetési művelet kezdeményezésére használt eszköz és a felhasznált készpénz-helyettesítő fizetési eszköz – ezért magukban kell foglalniuk a műveletek dinamikus kódokkal való hitelesítését is, hogy a szolgáltatást igénybe vevő minden esetben tisztában legyen az általa engedélyezett művelet összegével és kedvezményezettjével.

(96)

A biztonsági intézkedéseknek összhangban kell állniuk a pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázat mértékével. A kis kockázatot hordozó fizetésekhez, például a mobiltelefon-alapú vagy nem mobiltelefon-alapú, kis összegű, az értékesítés helyén történő érintős fizetések esetén használható felhasználóbarát és könnyen hozzáférhető fizetési módok kifejlesztése érdekében a szabályozástechnikai standardban pontosan meg kell határozni a biztonsági követelmények alkalmazása alóli mentességeket. Az adathalászathoz és más csalárd tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok korlátozásához szükséges a személyes hitelesítési adatok biztonságos használata. E tekintetben a szolgáltatást igénybe vevőnek a személyes hitelesítési adatainak bizalmasságát és integritását megőrző módszerekre kell támaszkodnia. Ezek a módszerek jellemzően titkosítási rendszereket alkalmaznak, amelyek alapulhatnak a fizető fél személyes eszközeinek – például kártyaolvasók vagy mobiltelefonok – használatán, vagy azokat a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató más csatornán, például SMS-üzenetben vagy e-mailben is biztosíthatja a fizető fél számára. Ezekkel a módszerekkel – jellemzően a hitelesítési kódokat, mint például egyszeri jelszavakat alkalmazó titkosítási rendszerekkel – növelhető a fizetési műveletek biztonsága; amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők ilyen hitelesítési kódokat használnak, azt úgy kell tekinteni, hogy az összeegyeztethető a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökhöz és a személyes hitelesítési adatokhoz kapcsolódó kötelezettségeikkel abban az esetben is, amikor a műveletben megbízásos online átutalási szolgáltatók, illetve számlainformációkat összesítő szolgáltatók is részt vesznek.

(97)

A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy a pénzforgalmi intézmények engedélyezésére kijelölt illetékes hatóságok működhetnek-e illetékes hatóságként az alternatív vitarendezési eljárások tekintetében is.

(98)

Az ügyfelek bírósághoz fordulási jogának sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell egy könnyen igénybe vehető, megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárást a pénzforgalmi szolgáltatók és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők közötti olyan viták rendezéséhez, amelyek tárgyát az ezen irányelvből fakadó jogok és kötelezettségek képezik. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) előírja, hogy a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország kötelező jogszabályai által nyújtott védelmet semmilyen, a szerződésre alkalmazandó jogra vonatkozó szerződési kitétel nem veszélyeztetheti. A hatékony és eredményes vitarendezési eljárások kialakítására figyelemmel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók hatékony panasztételi eljárással rendelkezzenek, amellyel a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők élhetnek, mielőtt a vita alternatív vitarendezési eljárásban történő rendezésre vagy bíróság elé kerülne. A panasztételi eljárás keretében rövid és egyértelműen meghatározott határidőket kell megszabni, amelyeken belül a pénzforgalmi szolgáltatónak reagálnia kell a panaszra. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési testületek elegendő kapacitással rendelkezzenek arra, hogy megfelelő és hatékony módon vegyenek részt az ezen irányelv szerinti jogokat és kötelezettségeket érintő viták ügyében a határokon átnyúló együttműködésben.

(99)

Biztosítani kell az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések eredményes végrehajtását. Ezért olyan eljárásokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik, hogy az említett rendelkezéseknek eleget nem tevő pénzforgalmi szolgáltatókkal szemben panasszal lehessen élni, illetve amelyek a megfelelő esetekben biztosítják a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazását. Az ezen irányelvnek való tényleges megfelelés biztosítása céljából a tagállamoknak illetékes hatóságokat kell kijelölniük, amelyek megfelelnek az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott feltételeknek, és amelyek a pénzforgalmi szolgáltatóktól függetlenül járnak el. Az átláthatóság érdekében a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot a kijelölt illetékes hatóságokról, egyértelműen ismertetve az ezen irányelv értelmében elvégzendő feladataikat.

(100)

Az irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében a bírósághoz való forduláshoz fűződő jog sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok is rendelkezzenek a szükséges, többek között szankciókiszabási hatáskörrel arra az esetre, ha a pénzforgalmi szolgáltató nem tartja tiszteletben az ebben az irányelvben meghatározott jogokat és kötelezettségeket, különösen, ha fennáll az újbóli elkövetés, illetve a kollektív fogyasztói érdekek sérülésének kockázata.

(101)

Fontos, hogy a fogyasztók világos és érthető tájékoztatást kapjanak az ebből az irányelvből következő jogaikról és kötelezettségeikről. A Bizottságnak ezért tájékoztató kiadványt kell készítenie e jogokról és kötelezettségekről.

(102)

Ez az irányelv nem sérti a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek a pontatlanul kifejezett vagy közvetített nyilatkozatokkal kapcsolatos felelősségből származó jogkövetkezményekre vonatkoznak.

(103)

Ez az irányelv nem érinti a 2006/112/EK tanácsi irányelvben (25) foglalt, a pénzforgalmi szolgáltatások héa szempontjából történő megítélésére vonatkozó rendelkezéseket.

(104)

Amennyiben ez az irányelv euróban kifejezett összegre hivatkozik, az összeget az euroövezeten kívüli tagállamok esetében az adott tagállam által az összeggel egyenértékűként meghatározott, nemzeti pénznemben kifejezett összegként kell érteni.

(105)

A jogbiztonság érdekében szükség van átmeneti intézkedések meghozatalára azon személyek vonatkozásában, akik vagy amelyek a 2007/64/EK irányelvet átültető nemzeti joggal összhangban, ezen irányelv hatálybalépése előtt kezdték meg a pénzforgalmi intézményi tevékenységek végzését, hogy azt az érintett tagállamban meghatározott ideig folytathassák.

(106)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők céljából: a 2003/361/EK ajánlásra történő hivatkozás módosítása, amennyiben az említett ajánlás módosításra kerül; a pénzforgalmi szolgáltató által teljesített fizetési műveletek átlagos összértékére vonatkozó azon küszöbérték aktualizálása, amelyet azon tagállamok alkalmaznak, amelyek a kisebb forgalmú pénzforgalmi intézmények esetében élnek az engedélyezési követelmények alóli (részbeni) mentesítés lehetőségével. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(107)

Az irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak igénybe kell tudnia venni az EBH szakértelmét és támogatását; az EBH feladata iránymutatás kidolgozása és a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó biztonsági – különösen az erős ügyfél-hitelesítéssel kapcsolatos – szempontokkal, valamint a szolgáltatásnyújtással és az engedélyezett pénzforgalmi intézményeknek más tagállamban történő letelepedésével összefüggő, tagállamok közötti együttműködéssel foglalkozó szabályozástechnikai standardtervezetek elkészítése. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket. Ezek az egyedi feladatok teljes mértékben összhangban vannak az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott, az EBH szerepére és hatáskörére vonatkozó előírásokkal.

(108)

Az EBH-nak az iránymutatások, szabályozástechnikai standardtervezetek és végrehajtás-technikai standardtervezetek ezen irányelv szerinti és az 1093/2010/EU rendelettel összhangban történő kidolgozása során gondoskodnia kell arról, hogy valamennyi érdek képviseletét biztosítva minden releváns érdekelttel konzultáljon, többek között a pénzforgalmi szolgáltatási piaci szereplőkkel is. Ha az álláspontok megfelelő egyensúlyához szükséges, az EBH-nak külön erőfeszítéseket kell tennie a releváns nem banki szereplők álláspontjainak megismerése érdekében.

(109)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a pénzforgalmi szolgáltatások belső piacának további integrációját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert ehhez az egyes tagállamok jogrendszerein belül meglévő különféle szabályok összehangolására van szükség,az Unió szintjén azonban e cél annak mérete és hatása miatt jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(110)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (26) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

(111)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációra került sor a 45/2001/EK rendelet 28. cikke (2) bekezdésével összhangban, és a biztos 2013. december 5-én véleményt nyilvánított (27).

(112)

A 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelvet és a 1093/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(113)

Mivel a 2007/64/EK irányelvet számos ponton módosítani kell, helyénvaló azt hatályon kívül helyezni és új jogszabállyal felváltani,

a)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek, beleértve azoknak az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontjában meghatározott fióktelepeit, amennyiben e fióktelepek az Unión belül találhatók, legyenek ezek akár az Unión belüli központi ügyintézési hellyel rendelkező hitelintézeteknek, akár a 2013/36/EU irányelv 47. cikkével és a nemzeti joggal összhangban az Unión kívüli központi ügyintézési hellyel rendelkező hitelintézeteknek a fióktelepei;

b)

a 2009/110/EK irányelv 2. cikke 1. pontjában meghatározott elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, beleértve az említett irányelv 8. cikkével és a nemzeti joggal összhangban azoknak a fióktelepeit, amennyiben a fióktelep az Unióban, a központi ügyintézés helye pedig az Unión kívül található, amennyiben a fióktelep nyújtotta pénzforgalmi szolgáltatások elektronikus pénz kibocsátásához kapcsolódnak;

c)

a nemzeti jog értelmében pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására jogosult postai elszámolóközpontok;

d)

pénzforgalmi intézmények;

e)

az EKB és a nemzeti központi bankok, amennyiben nem monetáris hatósági vagy egyéb hatósági jogkörben járnak el;

f)

a tagállamok, regionális vagy helyi hatóságaik, amennyiben nem hatósági jogkörben járnak el.

a)

a pénzforgalmi szolgáltatások feltételeinek átláthatóságára és a tájékoztatási követelményekre vonatkozó szabályokat, valamint

b)

a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők és a pénzforgalmi szolgáltatók jogait és kötelezettségeit a rendszeres vagy üzleti tevékenységként folytatott pénzforgalmi szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben.

a)

olyan fizetési műveletek, amelyeknél mindenféle közvetítői beavatkozás nélkül kizárólag közvetlen készpénzmozgás történik a fizető féltől a kedvezményezett felé;

b)

olyan fizetési műveletek a fizető féltől a kedvezményezett felé, amelyek áruk vagy szolgáltatások adásvételéről szóló tárgyalásra vagy szerződéskötésre megállapodás keretében meghatalmazott kereskedelmi ügynökön keresztül, kizárólag a fizető fél vagy kizárólag a kedvezményezett nevében valósulnak meg;

c)

bankjegyek és pénzérmék üzletszerűen folytatott fizikai szállítása, a begyűjtést, feldolgozást és célba juttatást is beleértve;

d)

olyan fizetési műveletek, amelyek nem üzletszerűen folytatott készpénzgyűjtést és annak célba juttatását jelentik nonprofit vagy jótékonysági tevékenység keretében;

e)

olyan szolgáltatások, amelyeknél a kedvezményezett a fizető félnek egy fizetési művelet részeként készpénzt nyújt, ha ezt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő az áruk vagy szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére szolgáló fizetési művelet teljesítését közvetlenül megelőzően kifejezetten kérte;

f)

készpénzről készpénzre történő valutaváltási műveletek, amelyeknél a pénz nem jelenik meg fizetési számlán;

g)

a pénzforgalmi szolgáltatóra címzett alábbi iratok valamelyikén alapuló olyan fizetési műveletek, melyeknél az irat kiállítása abból a célból történik, hogy pénzeszközt bocsássanak a kedvezményezett rendelkezésére:

h)

azon fizetési műveletek, amelyeket – a 35. cikkben meghatározottak sérelme nélkül – fizetési vagy értékpapír-kiegyenlítési rendszeren belül, egyrészt kiegyenlítési felek, központi szerződő felek, elszámolóházak és/vagy központi bankok, valamint a rendszer más résztvevői, másrészt pénzforgalmi szolgáltatók között hajtanak végre;

i)

a h) pontban említett személyek vagy befektetési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozások, hitelintézetek, kollektív befektetési formák vagy alapkezelő társaságok, valamint pénzügyi eszközök letéti őrzésére feljogosított egyéb szervezetek által végzett értékpapír-letétkezelési szolgáltatásokkal – ideértve az osztalékok, kamatok vagy egyéb kifizetések kezelését, illetve a beváltást és az értékesítést is – összefüggő fizetési műveletek;

j)

pénzforgalmi szolgáltatásokat támogató szolgáltatások, amelyeket olyan technikai szolgáltatók nyújtanak, amelyek saját maguk soha nem birtokolják az átutalandó pénzeszközöket; ideértve az adatfeldolgozást és adattárolást, a bizalmi és a magánélet védelmével kapcsolatos szolgáltatásokat, az adatok és személyek hitelesítését, információtechnológiai (IT) és kommunikációs hálózatok biztosítását, valamint – a megbízásos online átutalás és a számlainformációk összesítése kivételével – a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz használt terminálok és eszközök biztosítását és karbantartását;

k)

azok a specifikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközökön alapuló szolgáltatások, amelyek csak korlátozott módon használhatók és amelyekre teljesül az alábbi feltételek egyike:

l)

elektronikus hírközlő hálózat üzemeltetője vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója általi fizetési művelet, amelyet az az elektronikus hírközlési szolgáltatásokon túl nyújt a hálózat vagy szolgáltatás előfizetője számára:

feltéve, hogy bármely, az i. és az ii. pontban említett egyszeri fizetési művelet összege nem haladja meg az 50 EUR-t, és:

m)

pénzforgalmi szolgáltatók, pénzforgalmi közvetítőik vagy fióktelepeik között saját számlára teljesített fizetési műveletek;

n)

anyavállalat és leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalat leányvállalatai közötti fizetési műveletek és kapcsolódó szolgáltatások, ha az ugyanezen csoporthoz tartozó vállalkozáson kívül más pénzforgalmi szolgáltató közvetítő beavatkozására nem kerül sor;

o)

az egy vagy több kártyakibocsátó nevében eljáró szolgáltatók által nyújtott, ATM-en keresztül történő készpénzfelvételi szolgáltatások, amely szolgáltatók nem részes felei a fizetési számláról pénzt felvevő ügyféllel kötött keretszerződésnek, azzal a feltétellel, hogy ezek a szolgáltatók nem végeznek egyéb, az I. mellékletben említett pénzforgalmi szolgáltatásokat. Ugyanakkor a készpénzfelvételt megelőzően, valamint a készpénzfelvételt követően, a művelet lezárultával a készpénz átvételekor az ügyfél rendelkezésére kell bocsátani az esetleges készpénzfelvételi díjakra vonatkozó, a 45., 48., 49. és 59. cikkben említett információkat.

1.

„székhely szerinti tagállam” az alábbiak valamelyike:

2.

„fogadó tagállam”: az a székhely szerinti tagállamtól különböző tagállam, amelyben a pénzforgalmi szolgáltatónak pénzforgalmi közvetítője vagy fióktelepe van, vagy amelyben pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújt;

3.

„pénzforgalmi szolgáltatás”: az I. mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike;

4.

„pénzforgalmi intézmény”: olyan jogi személy, amely ezen irányelv 11. cikke értelmében engedélyt kapott pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására és teljesítésére az Unió területén;

5.

„fizetési művelet”: a fizető fél által vagy nevében vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, -átutalás vagy -felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;

6.

„távoli fizetési művelet”: az interneten keresztül vagy más távközlésre alkalmas eszközzel kezdeményezett fizetési művelet;

7.

„fizetési rendszer”: elszámolási, illetve kiegyenlítési rendszer, amely a fizetési műveletek feldolgozására, elszámolására és/vagy teljesítésére formális és szabványosított eljárásokat és egységes szabályokat alkalmaz;

8.

„fizető fél”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizetési számla tulajdonosaként fizetési számlájáról fizetési megbízás teljesítését engedélyezi, vagy – fizetési számla hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizetési megbízást ad;

9.

„kedvezményezett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamilyen fizetési művelet tárgyát képező pénz szándékolt jogosultja;

10.

„pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét minőségében pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe;

11.

„pénzforgalmi szolgáltató”: az 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek, valamint a 32. vagy a 33. cikkel összhangban mentességben részesülő természetes és jogi személyek;

12.

„fizetési számla”: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál;

13.

„fizetési megbízás”: a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója számára adott, fizetési művelet teljesítésére vonatkozó bármely utasítása;

14.

„készpénz-helyettesítő fizetési eszköz”: a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató közötti megállapodás tárgyát képező, fizetési megbízás kezdeményezésére használt, személyre szabott eszköz(ök) és/vagy eljárások;

15.

„megbízásos online átutalás”: olyan szolgáltatás, amely a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kérésére másik pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számla vonatkozásában fizetési megbízás indítására szolgál;

16.

„számlainformációk összesítése”: olyan internetes szolgáltatás, amely összesített információk nyújtására szolgál egy vagy több olyan fizetési számláról, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő egy másik pénzforgalmi szolgáltatónál vagy több pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott;

17.

„számlavezető pénzforgalmi szolgáltató”: a fizető fél számára fizetési számlát nyújtó és vezető pénzforgalmi szolgáltató;

18.

„megbízásos online átutalási szolgáltató”: az I. melléklet 7. pontjában említett üzleti tevékenységet folytató pénzforgalmi szolgáltató;

19.

„számlainformációkat összesítő szolgáltató”: az I. melléklet 8. pontjában említett üzleti tevékenységet folytató pénzforgalmi szolgáltató;

20.

„fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége, illetve foglalkozása körén kívül eső célból jár el;

21.

„keretszerződés”: egyedi és rendszeres fizetési műveletek jövőbeli teljesítését szabályozó pénzforgalmi szolgáltatási szerződés, amely fizetési számla nyitására vonatkozó kötelezettséget és annak feltételeit is tartalmazhatja;

22.

„készpénzátutalás”: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynél a fizető fél és a kedvezményezett nevére szóló fizetési számla nyitása nélkül a fizető féltől pénz átvételére kerül sor, kizárólagosan abból a célból, hogy egy annak megfelelő pénzösszeg egy kedvezményezett számára, vagy egy másik, a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltató részére továbbításra kerüljön, és/vagy amelynél ennek a pénznek a kedvezményezett nevében történő átvételére és a kedvezményezett rendelkezésére bocsátására kerül sor;

23.

„beszedés”: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során egy fizető fél fizetési számláját megterhelik, és amelynek esetében a kedvezményezett kezdeményezi a fizetési műveletet a fizető fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján;

24.

„átutalás”: a fizető fél rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számláját fizetési művelettel vagy ilyen műveletek sorozatával a kedvezményezett fizetési számlájának javára megterhelik;

25.

„pénz”: bankjegyek és pénzérmék, számlapénz, vagy a 2009/110/EK irányelv 2. cikke 2. pontjában szereplő meghatározás szerinti elektronikus pénz;

26.

„értéknap”: az a nap, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési számla javára vagy a fizetési számla terhére elszámolt pénzösszeg utáni kamatszámítás szempontjából figyelembe vesz;

27.

„referencia-árfolyam”: pénznemek közötti bármilyen átváltás számítására szolgáló árfolyam, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató tesz közzé vagy amely a nyilvánosság számára hozzáférhető forrásból származik;

28.

„referencia-kamatláb”: bármilyen alkalmazandó kamat számításának alapjául szolgáló kamatláb, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető, a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés mindkét szerződő fele által ellenőrizhető forrásból származik;

29.

„hitelesítés”: bármilyen eljárás, amely lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy ellenőrizze a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kilétét vagy egy konkrét készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, ezen belül az igénybe vevő személyes hitelesítési adatai használatának érvényességét;

30.

„erős ügyfél-hitelesítés”: hitelesítés legalább két olyan, az ismeret (csak a szolgáltatást igénybe vevő által ismert információ), birtoklás (csak a szolgáltatást igénybe vevő által birtokolt dolog) és biológiai tulajdonság (a szolgáltatást igénybe vevő jellemzője) kategóriába sorolható elem felhasználása alapján, melyek egymástól függetlenek annyiban, hogy az egyik feltörése nem befolyásolja a többi megbízhatóságát, és az eljárás kialakítása révén az azonosítási adatok bizalmassága biztosított;

31.

„személyes hitelesítési adatok”: a pénzforgalmi szolgáltató által hitelesítés céljából a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő rendelkezésére bocsátott, személyes elemek;

32.

„érzékeny fizetési adatok”: olyan adatok, amelyek csalás elkövetésére alkalmazhatók, beleértve a személyes hitelesítési adatokat is. A megbízásos online átutalási szolgáltatók és a számlainformációkat összesítő szolgáltatók tevékenysége tekintetében a számlatulajdonos neve és a számlaszám nem minősül érzékeny fizetési adatnak;

33.

„egyedi azonosító”: olyan betű-, számjegy-, illetve jelkombináció, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára meghatároz, és amelyet a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek a fizetési műveletnél a pénzforgalmi szolgáltatás másik igénybe vevője és/vagy annak fizetési számlája egyértelmű azonosításához meg kell adnia;

34.

„távközlési eszköz”: minden olyan módszer, amely alkalmas pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésére a pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő egyidejű fizikai jelenléte nélkül;

35.

„tartós adathordozó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő a személyesen neki címzett információkat későbbi visszaolvasásra alkalmas hozzáférhető formában tárolja azok felhasználási céljának megfelelő időtartamig, és amely lehetővé teszi a tárolt információk változatlan reprodukálását;

36.

„mikrovállalkozás”: olyan vállalkozás, amely a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésének időpontjában a 2003/361/EK ajánlás szerinti melléklet 1. cikke és a 2. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak minősül;

37.

„munkanap”: az a nap, amelyen a fizető fél vagy a kedvezményezett adott fizetési művelet teljesítésében részt vevő pénzforgalmi szolgáltatója a fizetési művelet teljesítéséhez szükséges módon nyitva tart;

38.

„pénzforgalmi közvetítő”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely pénzforgalmi intézmény nevében pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújt;

39.

„fióktelep”: a központi ügyintézés helyétől eltérő üzletviteli hely, amely valamely pénzforgalmi intézmény önálló jogi személyiség nélküli része, és amely az adott pénzforgalmi intézményi tevékenység szerves részét képező valamennyi műveletet vagy a műveletek egy részét közvetlenül végzi; egy másik tagállamban központi ügyintézési hellyel rendelkező pénzforgalmi intézmény által egyazon tagállamban létesített üzletviteli helyek összessége;

40.

„csoport”: a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (1),(2) vagy (7) bekezdése szerinti kapcsolatban álló vállalkozások, vagy a Bizottság 241/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletének (29) 4., 5., 6., illetve 7. cikkében meghatározott olyan vállalkozások, amelyek az 575/2013/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése, 113. cikkének (6) illetve (7) bekezdése szerinti kapcsolatban állnak egymással;

41.

„elektronikus hírközlő hálózat”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) 2. cikkének a) pontjában meghatározott hálózat;

42.

„elektronikus hírközlési szolgáltatás”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének c) pontjában meghatározott szolgáltatás;

43.

„digitális tartalom”: olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet digitális formában állítanak elő és nyújtanak, illetve értékesítenek, és amelynek használata, illetve igénybevétele egy technikai eszközre korlátozódik és semmilyen formában nem jár fizikai áruk vagy szolgáltatások használatával, illetve igénybevételével;

44.

„fizetési műveletek elfogadása”: pénzforgalmi szolgáltatás, amelyet olyan pénzforgalmi szolgáltató nyújt, amely szerződést kötött a kedvezményezettel olyan fizetési műveletek fogadására és feldolgozására, amelynek eredménye pénz átutalása a kedvezményezett részére;

45.

„készpénz-helyettesítő fizetési eszközök kibocsátása”: pénzforgalmi szolgáltatás, amelyet olyan pénzforgalmi szolgáltató nyújt, amely szerződés keretében a fizető félnek készpénz-helyettesítő fizetőeszközt szolgáltat a fizető fél fizetési műveleteinek elindításához és feldolgozásához;

46.

„szavatolótőke”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 118. pontjában meghatározott szavatolótőke, azzal, hogy az alapvető tőke legalább 75 %-ának az említett rendelet 50. cikkében említett elsődleges alapvető tőkéből kell állnia, és a járulékos tőke legfeljebb az alapvető tőke egyharmada lehet;

47.

„fizetési márka”: bármely olyan valósan megjelenő vagy digitális név, megnevezés, jel, szimbólum vagy ezek kombinációja, amellyel jelezhető, hogy a kártyaalapú fizetési műveleteket melyik fizetésikártya-rendszer keretében hajtják végre;

48.

„több kártyamárkás konstrukció”: kettő vagy több fizetési márka vagy azonos márkához tartozó fizetési alkalmazás feltüntetése egyazon készpénz-helyettesítő fizetési eszközön.

a)

működési terv, amely tartalmazza különösen a nyújtani szándékozott pénzforgalmi szolgáltatások fajtáját;

b)

az első három gazdasági évre vonatkozó előzetes pénzügyi számításokat is tartalmazó üzleti terv, amely bemutatja, hogy a kérelmező rendelkezik a megbízható működéshez szükséges, megfelelő és arányos rendszerekkel, erőforrásokkal és eljárásokkal;

c)

igazolás arra nézve, hogy a pénzforgalmi intézmény rendelkezik a 7. cikkben meghatározott összegű induló tőkével;

d)

a 10. cikk (1) bekezdésében említett pénzforgalmi intézmények esetében a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők pénzének védelme érdekében a 10. cikkel összhangban hozott intézkedések leírása;

e)

a kérelmező vállalatirányítási és belső ellenőrzési mechanizmusainak leírása az adminisztratív, kockázatkezelési és számviteli eljárásokat is beleértve, bemutatva, hogy ezek a vállalatirányítási, ellenőrzési mechanizmusok és eljárások arányosak, helyénvalóak, megbízhatóak és megfelelőek;

f)

a biztonsági események és biztonsággal kapcsolatos ügyfélpanaszok monitorozására, kezelésére és nyomon követésére szolgáló eljárások leírása, ideértve a pénzforgalmi intézmények 96. cikkben rögzített bejelentési kötelezettségét figyelembe véve kialakított eseményjelentési mechanizmust is;

g)

az érzékeny fizetési adatokhoz való hozzáférés iktatására, monitorozására, követésére és korlátozására szolgáló eljárás leírása;

h)

az üzletmenet-folytonosság biztosítását célzó intézkedések leírása, amely tartalmazza a kritikus műveletek egyértelmű azonosítását, hatékony készenléti terveket, valamint az e tervek megfelelőségének és hatékonyságának rendszeres tesztelésére és felülvizsgálatára szolgáló eljárást;

i)

a teljesítményre, műveletekre és csalásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése során alkalmazott elvek és fogalommeghatározások leírása;

j)

a biztonsági elvek leírása, ezen belül a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos részletes kockázatértékelés, valamint azoknak a biztonsági ellenőrzési és kockázatmérséklési intézkedéseknek a leírása, amelyek biztosítják a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők megfelelő védelmét az azonosított kockázatokkal szemben, ideértve a csalást, valamint az érzékeny és személyes adatok illegális felhasználását;

k)

a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) és az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) által előírt kötelezettségek hatálya alá eső pénzforgalmi intézmények esetében a kérelmező által bevezetett azon belső ellenőrzési mechanizmusok bemutatása, amelyek biztosítják e kötelezettségek teljesítését;

l)

a kérelmező szervezeti felépítésének bemutatása, ideértve adott esetben a pénzforgalmi közvetítők és fióktelepek tervezett igénybevételének, a kérelmező által vállalt, legalább évi gyakoriságú helyszíni/helyszínen kívüli ellenőrzésüknek, továbbá a kiszervezési konstrukcióknak, valamint nemzeti vagy nemzetközi fizetési rendszerekben való részvételének a leírását is;

m)

a kérelmezőben az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti közvetlen vagy közvetett befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek kiléte, részesedésük nagysága és bizonyíték az alkalmasságukra, tekintetbe véve a pénzforgalmi intézmény megbízható és prudens irányítása szavatolásának szükségességét;

n)

a pénzforgalmi intézmény vezető tisztségviselőinek és az irányításért felelős tisztségviselőinek, valamint adott esetben a pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységeinek irányításáért felelős tisztségviselőinek a személyi adatai, továbbá arra vonatkozó bizonyíték, hogy jó hírnévnek örvendenek és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek, a pénzforgalmi intézmény székhelye szerinti tagállam által meghatározottak szerint;

o)

adott esetben a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek kiléte (33);

p)

a kérelmező jogi státusa és az alapító okirat;

q)

a központi ügyintézés helye.

a)

a vállalkozás kockázati profilját;

b)

azt, hogy a vállalkozás nyújt-e más, az I. mellékletben említett pénzforgalmi szolgáltatást, illetve folytat-e egyéb üzleti tevékenységet;

c)

a tevékenység nagyságrendjét:

d)

a hasonló garanciák konkrét jellemzőit és megvalósítási kritériumaikat.

a)

amennyiben a pénzforgalmi intézmény kizárólag az I. melléklet 6. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja, tőkéje sohasem lehet kevesebb, mint 20 000 EUR;

b)

amennyiben a pénzforgalmi intézmény az I. melléklet 7. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja, tőkéje sohasem lehet kevesebb, mint 50 000 EUR;

c)

amennyiben a pénzforgalmi intézmény az I. melléklet 1–5. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja, tőkéje sohasem lehet kevesebb, mint 125 000 EUR.

A. módszer

A pénzforgalmi intézmények szavatolótőkéjének legalább az előző évi fix általános költségek 10 %-ának kell lennie. Az illetékes hatóságok kiigazíthatják ezt a követelményt abban az esetben, ha az előző évhez képest lényeges változás következett be a pénzforgalmi intézmény üzleti tevékenységében. Ha a pénzforgalmi intézmény a kiszámítás időpontjában még nem végez egy teljes éve üzleti tevékenységet, a követelmény az üzleti tervben szereplő megfelelő fix általános költségek összegének legalább 10 %-a, feltéve, hogy a hatóságok nem kérik ennek a tervnek a kiigazítását.

B. módszer

A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéjének legalább a következő elemeknek a (2) bekezdésben meghatározott „k” tényezővel szorzott összegének kell lennie, ahol a fizetési forgalom (FF) a pénzforgalmi intézmény által az előző évben teljesített fizetési műveletek összértékének tizenketted része:

C. módszer

A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéjének legalább az alábbi a) pontban meghatározott irányadó mutatónak a b) pontban meghatározott szorzóval és a (2) bekezdésben meghatározott „k” tényezővel megszorzott értékének kell lennie.

a)

0,5, amennyiben a pénzforgalmi intézmény kizárólag az I. melléklet 6. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja;

b)

1, amennyiben a pénzforgalmi intézmény az I. melléklet 1–5. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatások bármelyikét nyújtja.

a)

az említett pénzeszközöket sosem kezelik közösen semmilyen, azon pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőktől különböző bármely más természetes vagy jogi személy pénzeszközeivel, akiknek a nevében a pénzeszközöket tartják, továbbá amennyiben a pénzeszközök még mindig a pénzforgalmi intézmény birtokában vannak, és nem adták át azokat a kedvezményezettnek vagy nem továbbították azokat egy másik pénzforgalmi szolgáltatóhoz a pénzeszközök átvételének napját követő munkanap végéig, akkor a pénzeszközöket egy hitelintézetnél vezetett külön számlán helyezik el, vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak meghatározása szerint biztonságos, likvid, alacsony kockázatú eszköznek minősülő eszközökbe fektetik; az említett pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők érdekében a pénzeszközöket – különösen fizetésképtelenség bekövetkezte esetén – a tagállamok nemzeti jogának megfelelően megvédik a pénzforgalmi intézmény más hitelezőinek követeléseivel szemben;

b)

az említett pénzeszközöket a pénzforgalmi intézmény csoportjához nem tartozó biztosítóval vagy hitelintézettel kötött olyan biztosítási szerződéssel, illetve az említett intézmények által vállalt más, a biztosítással egyenértékű olyan garanciával fedezik, amely a biztosítási szerződés vagy az egyenértékű garancia hiányában kötelezően elkülönítendő összeggel azonos összegre szól, amely abban az esetben fizetendő ki, ha a pénzforgalmi intézmény nem tudja pénzügyi kötelezettségvállalásait teljesíteni.

a)

12 hónapon belül nem használja fel az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb időre felhagyott üzleti tevékenységének folytatásával, amennyiben az érintett tagállam nem rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély érvényét veszti;

b)

valótlan nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)

már nem teljesíti az engedély megadásához szükséges feltételeket, vagy elmulasztja értesíteni az illetékes hatóságot az e tekintetben bekövetkezett lényegi változásokról;

d)

a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenysége folytatásával veszélyeztetné a fizetési rendszer stabilitását vagy a fizetési rendszer iránti bizalmat; vagy

e)

egyéb olyan esetben, amelyre vonatkozóan a nemzeti jogszabályok az engedély visszavonásáról rendelkeznek.

a)

az engedélyezett pénzforgalmi intézményekről és azok pénzforgalmi közvetítőiről;

b)

az olyan természetes és jogi személyekről, akik vagy amelyek a 32., illetve 33. cikk szerint mentességet élveznek és azok pénzforgalmi közvetítőiről;továbbá

c)

a 2. cikk (5) bekezdésében említett, a nemzeti jog értelmében pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására jogosult intézményekről.

a)

műveleti és egyéb, szorosan kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások nyújtása, többek között a fizetési műveletek teljesítésének biztosítása, pénzváltási tevékenység, letéti szolgáltatások nyújtása, valamint adatok tárolása és feldolgozása;

b)

fizetési rendszerek működtetése, a 35. cikkben foglaltakat nem érintve;

c)

a vonatkozó nemzeti és uniós jog keretein belül a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásán kívüli egyéb üzleti tevékenységek.

a)

a hitel kiegészítő jellegű, és rendelkezésre bocsátására kizárólag valamely fizetési művelet teljesítéséhez kapcsolódóan kerül sor; valamint

b)

a hitelkártyával történő hitelnyújtásról szóló nemzeti szabályok ellenére a valamely fizetéshez kapcsolódóan nyújtott, és a 11. cikk (9) bekezdésével, valamint a 28. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátott hitelt rövid, 12 hónapot semmi esetre sem meghaladó időtartamon belül vissza kell fizetni;

c)

ilyen hitel nem nyújtható fizetési művelet teljesítése céljából átvett vagy tartott pénzeszközökből;

d)

a pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéjének a felügyeleti hatóságok megítélése szerint mindenkor megfelelőnek kell lennie a nyújtott hitelek teljes összegét tekintetbe véve.

a)

a pénzforgalmi közvetítő neve és címe;

b)

a pénzforgalmi közvetítő által alkalmazandó azon belső ellenőrzési mechanizmusok bemutatása, amelyek biztosítják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, az (EU) 2015/849 irányelv által előírt kötelezettségek teljesítését; ezt az első bejelentés során közölt adatok lényeges megváltozása esetén késedelem nélkül naprakésszé kell tenni;

c)

a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása során igénybe veendő pénzforgalmi közvetítő irányításáért felelős vezető tisztségviselők és egyéb személyek kiléte, valamint a pénzforgalmi szolgáltatóktól eltérő pénzforgalmi közvetítők esetében bizonyíték arra nézve, hogy alkalmasak és megfelelőek a feladatuk ellátására;

d)

a pénzforgalmi intézmény azon pénzforgalmi szolgáltatásai, amelynek elvégzésével a pénzforgalmi közvetítőt meg fogják bízni; és

e)

adott esetben a pénzforgalmi közvetítő egyedi azonosító kódja, illetve száma.

a)

a kiszervezés nem eredményezheti a felső vezetés felelősségének átruházását;

b)

a pénzforgalmi intézménynek a pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevőkkel szemben fennálló, ezen irányelv szerinti kapcsolata és kötelezettségei nem változhatnak;

c)

a kiszervezés nem járhat azon feltételek teljesülésének megszűnésével, amelyeknek a pénzforgalmi intézménynek meg kell felelnie annak érdekében, hogy e címnek megfelelően engedélyezzék, és működési engedélye megmaradjon;

d)

nem szüntethető meg és nem módosulhat semmilyen más olyan feltétel, amelynek meglétéhez a pénzforgalmi intézmény engedélyének megadását kötötték.

a)

a jogszabályi megfelelés monitoringjához szükséges bármilyen információ benyújtására kötelezhetik a pénzforgalmi intézményt, a megkeresésben meghatározva az esettől függően a megkeresés célját, valamint az információ benyújtásának határidejét;

b)

helyszíni ellenőrzést folytathatnak a pénzforgalmi intézménynél, a pénzforgalmi intézmény felelőssége mellett pénzforgalmi szolgáltatásokat végző bármely pénzforgalmi közvetítőnél és fióktelepnél, és bármely, kiszervezett tevékenységet végző szervezetnél;

c)

ajánlásokat és iránymutatásokat adhatnak ki, valamint – adott esetben – kötelező erejű közigazgatási rendelkezéseket hozhatnak;

d)

a 13. cikk értelmében felfüggeszthetik vagy visszavonhatják az engedélyeket.

a)

más tagállamoknak a pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságai;

b)

az EKB és a tagállamok nemzeti központi bankjai mint monetáris és felvigyázó hatóságok, valamint adott esetben a fizetési és elszámolási rendszerek felvigyázásáért felelős egyéb hatóságok;

c)

az ezen irányelv, az (EU) 2015/849 irányelv és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó egyéb uniós jog, így például a pénzmosásra és a terrorizmus-finanszírozásra vonatkozó jogszabályok értelmében kijelölt más releváns hatóságok;

d)

az EBH mint a felügyeleti mechanizmusok koherens és következetes működéséhez az 1093/2010/EU rendelet 1. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerint hozzájáruló intézmény.

a)

a pénzforgalmi intézmény neve, címe és adott esetben engedélyszáma;

b)

az(ok) a tagállam(ok), amely(ek)ben működni szándékozik;

c)

a nyújtani kívánt pénzforgalmi szolgáltatás(ok);

d)

amennyiben a pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi közvetítőt is igénybe kíván venni, a 19. cikk (1) bekezdésében említett információk;

e)

amennyiben a pénzforgalmi intézmény fióktelepet kíván igénybe venni, az 5. cikk (1) bekezdésének b) és e) pontja szerinti információk a fogadó tagállamban folytatandó pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységre vonatkozóan, a fióktelep szervezeti felépítésének leírása és a fióktelep vezetéséért felelős személyek kiléte.

a)

a pénzforgalmi intézmény által a fogadó tagállamban teljesített műveletek teljes volumene és összértéke;

b)

a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások típusa; valamint

c)

a fogadó tagállamban található pénzforgalmi közvetítők száma.

a)

az érintett személy – beleértve mindazon pénzforgalmi közvetítőket is, akikért teljes felelősséggel tartozik – által teljesített fizetési műveletek összértékének a megelőző 12 hónapra vonatkozó átlaga nem haladja meg a tagállam által meghatározott értékhatárt, de legfeljebb a havi 3 millió EUR-t. E követelmény teljesülését a fizetési műveleteknek az üzleti tervben szereplő tervezett összértéke alapján kell értékelni, feltéve, hogy az illetékes hatóságok nem kérik ennek a tervnek a kiigazítását; valamint

b)

az üzleti tevékenység irányításáért vagy működtetéséért felelős természetes személyek egyikét sem ítélték el korábban pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos bűncselekmény vagy egyéb pénzügyi bűncselekmény miatt.

a)

a más fizetési rendszerekben való tényleges részvételt korlátozó szabályok;

b)

olyan szabály, amely megkülönböztetést tesz az engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatók között vagy a nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltatók között a tagok jogai, kötelezettségei vagy jogcímei szerint;

c)

az intézményi formára vonatkozó korlátozás.

a)

a 98/26/EK irányelv alapján kijelölt fizetési rendszerek;

b)

olyan fizetési rendszerek, amelyeket kizárólag egyazon csoporthoz tartozó pénzforgalmi szolgáltatók alkotnak.

a)

a 51., 52. és 56. cikktől eltérve a pénzforgalmi szolgáltató csak a pénzforgalmi szolgáltatás főbb jellemzőiről tájékoztatja a fizető felet – ideértve a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz lehetséges felhasználási módjait, a felelősséget, a díjszabást és minden egyéb, a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges érdemi információt –, és jelzi, hogy a 52. cikkben meghatározott egyéb információk és feltételek hol érhetők el könnyen hozzáférhető módon;

b)

meg lehet állapodni arról, hogy a 54. cikktől eltérve a pénzforgalmi szolgáltató nem köteles a 51. cikk (1) bekezdésében előírtakkal azonos módon javaslatot tenni a keretszerződés feltételeinek megváltoztatására;

c)

meg lehet állapodni arról, hogy az 57. és az 58. cikktől eltérve a fizetési művelet teljesítését követően:

a)

azon adat(ok) vagy egyedi azonosító pontos meghatározása, amely(ek)et a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek a fizetési megbízás megfelelő kezdeményezéséhez vagy teljesítéséhez meg kell adnia;

b)

a nyújtandó pénzforgalmi szolgáltatás maximális teljesítési ideje;

c)

a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő által a pénzforgalmi szolgáltató részére fizetendő összes díj és adott esetben a díjak részletezése;

d)

adott esetben a fizetési műveletben alkalmazandó tényleges vagy referencia-árfolyam.

a)

a megbízásos online átutalási szolgáltató neve, központi ügyintézési helyének címe, adott esetben az abban a tagállamban található pénzforgalmi közvetítőjének vagy fióktelepének címe, ahol a pénzforgalmi szolgáltatást kínálja, továbbá minden egyéb olyan elérhetőség – többek között elektronikuslevelezési cím –, amely a megbízásos online átutalási szolgáltatóval való kapcsolattartás szempontjából lényeges; valamint

b)

az illetékes hatóság elérhetősége.

a)

megerősítés a fizetési megbízásnak a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójánál történt, sikeres kezdeményezéséről;

b)

a fizető fél és a kedvezményezett számára a fizetési művelet azonosítását és adott esetben a kedvezményezett számára a fizető fél azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint a fizetési művelettel továbbított egyéb információk;

c)

a fizetési művelet összege;

d)

adott esetben a műveletért a megbízásos online átutalási szolgáltatónak fizetendő díjak összege, valamint adott esetben ezen díjak összegének bontása.

a)

a fizető fél számára a fizetési művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint adott esetben a kedvezményezettre vonatkozó információk;

b)

a fizetési művelet összege a fizetési megbízásban szereplő pénznemben kifejezve;

c)

a fizető fél által a fizetési műveletért fizetendő díjak összege, és adott esetben ezen díjak összegének részletezése;

d)

adott esetben a fizetési művelet során a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója által alkalmazott átváltási árfolyam vagy erre történő hivatkozás, amennyiben ez az árfolyam különbözik a 45. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban megadott árfolyamtól, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti átváltást követő összege;

e)

a fizetési megbízás átvételének napja.

a)

a kedvezményezett számára a fizetési művelet és adott esetben a fizető fél azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint a fizetési művelettel továbbított egyéb információk;

b)

a fizetési művelet összege abban a pénznemben, amelyben a pénz a kedvezményezett rendelkezésére áll;

c)

a kedvezményezett által a fizetési műveletért fizetendő díjak összege, és adott esetben ezen díjak összegének részletezése;

d)

adott esetben a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti átváltást megelőző összege;

e)

a jóváírás értéknapja.

1.

a pénzforgalmi szolgáltatót illetően:

2.

a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevételét illetően:

3.

a díjakat, a kamatlábakat és az átváltási árfolyamokat illetően:

4.

a kommunikációt illetően:

5.

a védintézkedéseket és a korrekciós intézkedéseket illetően:

6.

a keretszerződés módosítását és felmondását illetően:

7.

a jogorvoslatot illetően:

a)

a maximális teljesítési időről;

b)

a fizető fél által fizetendő összes díjról;

c)

adott esetben a díjak összegének bontásáról.

a)

a fizető fél számára minden egyes fizetési művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint adott esetben a kedvezményezettre vonatkozó információk;

b)

a fizetési művelet összege abban a pénznemben, amelyben a fizető fél fizetési számláját megterhelik, illetve amely a fizetési megbízásban szerepel;

c)

a fizetési műveletért a fizető fél által fizetendő díjak összege, valamint adott esetben ezen díjak összegének részletezése, vagy a fizető fél által fizetendő kamat;

d)

adott esetben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti átváltást követő összege;

e)

a terhelés értéknapja vagy a fizetési megbízás átvételének napja.

a)

a kedvezményezett számára a fizetési művelet és a fizető fél azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint a fizetési művelettel továbbított egyéb információk;

b)

a fizetési művelet összege abban a pénznemben, amelyben az a kedvezményezett fizetési számláján jóváírásra kerül;

c)

a fizetési műveletért fizetendő díjak összege és adott esetben ezen díjak összegének bontása, vagy a kedvezményezett által fizetendő kamat;

d)

adott esetben a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti átváltást megelőző összege;

e)

a jóváírás értéknapja.

a)

a 69. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 70. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja, továbbá a 74. cikk (3) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz letiltása vagy további használatának megakadályozása nem lehetséges;

b)

a 72. és a 73. cikk, valamint a 74. cikk (1) és (3) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt névtelenül használják, vagy a pénzforgalmi szolgáltató kizárólag a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jellegéből szervesen következő egyéb okokból nincs abban a helyzetben, hogy bizonyítsa, hogy a fizetési műveletet engedélyezték;

c)

a 79. cikk (1) bekezdésétől eltérve a pénzforgalmi szolgáltató nem köteles értesíteni a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt a fizetési megbízás visszautasításáról, amennyiben a teljesítés elmaradása a körülményekből egyértelműen következik;

d)

a 80. cikktől eltérve a fizető fél nem vonhatja vissza a fizetési megbízást, miután továbbította azt vagy megadta a fizetési megbízás kedvezményezett felé történő teljesítésére vonatkozó jóváhagyását;

e)

a 83. és a 84. cikktől eltérve egyéb teljesítési időtartamok alkalmazandók.

a)

a fizető fél fizetési számlája online módon hozzáférhető a kérés időpontjában;

b)

a fizető fél kifejezetten hozzájárult, hogy számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója eleget tegyen egy adott pénzforgalmi szolgáltató annak visszaigazolására irányuló kérésének, hogy egy adott kártyaalapú fizetési művelet végrehajtásához szükséges összeg rendelkezésre áll a fizető fél fizetési számláján;

c)

a b) pontban említett hozzájárulást az első visszaigazolás-kérés előtt kell megadni.

a)

a fizető fél kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy a pénzforgalmi szolgáltató kérje az (1) bekezdésben említett visszaigazolást;

b)

a fizető fél a pénzforgalmi szolgáltató által kibocsátott kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel kezdeményezte az adott összegű kártyaalapú fizetési műveletet;

c)

a pénzforgalmi szolgáltató minden egyes visszaigazolás-kérés előtt azonosítja magát a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató felé, valamint a 98. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban biztonságos adatátviteli kapcsolatban áll a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval.

a)

a megbízásos online átutalás nyújtásával összefüggésben semmilyen időpontban sem birtokolhatja a fizető fél pénzeszközeit;

b)

biztosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő személyes hitelesítési adataihoz a szolgáltatást igénybe vevőn és a személyes hitelesítési adatok kibocsátóján kívül más felek ne férhessenek hozzá, és hogy azokat a megbízásos online átutalási szolgáltató biztonságos és hatékony csatornákon továbbítsa;

c)

biztosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozó, a megbízásos online átutalás nyújtása keretében megszerzett egyéb adatokat csak a kedvezményezett részére és csak a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kifejezett hozzájárulásával továbbítsák;

d)

minden alkalommal, amikor fizetés kezdeményezésére kerül sor, azonosítja magát a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója felé, valamint a 98. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban biztonságos adatátvitel útján kommunikáljon a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval, a fizető féllel és a kedvezményezettel;

e)

nem tárolhat a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozó érzékeny fizetési adatokat;

f)

a megbízásos online átutalás nyújtásához szükséges adatokon felül nem kérhet a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőtől más adatokat;

g)

nem használhat fel és nem tárolhat adatokat, valamint nem férhet hozzá adatokhoz a fizető fél által kifejezetten igényelt megbízásos online átutalás nyújtásának céljától eltérő célból;

h)

nem módosíthatja az ügylet összegét, kedvezményezettjét vagy bármely más jellemzőjét.

a)

biztonságos kommunikációt folytatni a megbízásos online átutalási szolgáltatókkal, a 98. cikk (1) bekezdése d) pontjával összhangban;

b)

azt követően, hogy átvette a megbízásos online átutalási szolgáltatótól a fizetési megbízást, haladéktalanul teljes körűen tájékoztatni a megbízásos online átutalási szolgáltatót a fizetési művelet kezdeményezéséről, valamint a fizetési művelet végrehajtását illetően a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére álló összes információról, illetve köteles az említett információkat számára elérhetővé tenni;

c)

a fizető fél által közvetlenül továbbított fizetési megbízásokkal azonos módon kezelni a megbízásos online átutalás keretében továbbított fizetési megbízásokat, különösen az időzítés, az elsőbbség és a díjak tekintetében, kivéve, ha a megkülönböztetés objektíven indokolható.

a)

kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kifejezett jóváhagyása alapján nyújthat szolgáltatást;

b)

biztosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő személyes hitelesítési adataihoz a szolgáltatást igénybe vevőn és a személyes hitelesítési adatok kibocsátóján kívül más felek ne férhessenek hozzá, és hogy azokat a számlainformációkat összesítő szolgáltató biztonságos és hatékony csatornákon továbbítsa;

c)

minden egyes munkamenetben azonosítja magát a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója/szolgáltatói felé, valamint a 98. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban biztonságos úton kommunikál a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevővel;

d)

kizárólag a megjelölt fizetési számlákra és az azokhoz tartozó fizetési műveletekre vonatkozó információkhoz férhet hozzá;

e)

nem kérhet a fizetési számlákhoz kapcsolódó érzékeny fizetési adatokat;

f)

nem használhat fel és nem tárolhat adatokat, valamint nem férhet hozzá adatokhoz más célból mint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő által a számlainformációk kifejezetten igényelt összesítésének célja, az adatvédelmi szabályokkal összhangban.

a)

a számlainformációkat összesítő szolgáltatóval a 98. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelő, biztonságos adatkapcsolatot használni; valamint

b)

megkülönböztetéstől mentesen kezelni a számlainformációk összesítése keretében továbbított adatkéréseket, kivéve abban az esetben, ha a megkülönböztetés objektíven indokolható.

a)

a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt az adott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátását és használatát szabályozó feltételeknek megfelelően kell használnia, amelyfeltételeknek objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük;

b)

indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót vagy a pénzforgalmi szolgáltató által megjelölt szervezetet, ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elvesztését, ellopását, jogosulatlan vagy nem engedélyezett használatát észleli.

a)

biztosítja, hogy a személyes hitelesítési adatai a pénzforgalmi szolgáltatásnak a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatára jogosult igénybe vevőjén kívül más felek számára ne lehessenek hozzáférhetők, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozó, a 69. cikkben meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül;

b)

tartózkodik a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök megbízás nélküli küldésétől, kivéve, ha egy, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára már kiadott készpénz-helyettesítő fizetési eszközt kell lecserélni;

c)

biztosítja, hogy mindig rendelkezésre álljanak azok a megfelelő eszközök, amelyek révén a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő teljesíteni tudja a 69. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti értesítést vagy kérelmezni tudja a letiltásnak a 68. cikk (4) bekezdése szerinti feloldását; kérésre – az értesítést követő 18 hónapon át – biztosítania kell a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára az értesítés bizonyításának lehetőségét;

d)

lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára a 69. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti értesítés díjmentes megküldését, és amennyiben díjat szab ki, az legfeljebb a készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz közvetlenül hozzákapcsolható pótlási költségek összegéig terjedhet;

e)

a 69. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti értesítést követően megakadályozza a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatát.

a)

a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elvesztését, ellopását vagy jogosulatlan használatát a fizető fél a fizetési művelet teljesítését megelőzően nem észlelhette, kivéve abban az esetben, ha maga a fizető fél járt el csalárd módon; vagy

b)

a kárt a pénzforgalmi szolgáltató alkalmazottjának, pénzforgalmi közvetítőjének vagy fióktelepének, illetve a tevékenységeket a pénzforgalmi szolgáltató által kiszervezett tevékenységet végző szervezet intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása okozta.

a)

az engedély a megadásának időpontjában nem tartalmazta a fizetési művelet pontos összegét;

b)

a fizetési művelet összege meghaladta azt az összeget, amely a fizető fél részéről ésszerűen elvárható volt, figyelembe véve a korábbi fizetési szokásait, a keretszerződésében foglalt feltételeket és az ügy lényeges körülményeit.

a)

a fizető fél a fizetési megbízás teljesítésére vonatkozó jóváhagyását közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatónak adta, és

b)

amennyiben releváns – a jövőbeli fizetési műveletre vonatkozó tájékoztatást a pénzforgalmi szolgáltató vagy a kedvezményezett legalább négy héttel az esedékesség napja előtt a megállapodás szerinti módon a fizető fél rendelkezésére bocsátotta vagy számára elérhetővé tette.

a)

euróban történő fizetési műveletek;

b)

az euroövezeten kívüli tagállam pénznemében történő belföldi fizetési műveletek;

c)

olyan fizetési műveletek, amelyek során csak egyetlen, az euro és egy euroövezeten kívüli tagállam pénzneme közötti átváltás történik, feltéve, hogy a szükséges átváltást az érintett, euroövezeten kívüli tagállamban végzik el, és határon átnyúló fizetési műveletek esetében a határon átnyúló átutalás euróban történik.

a)

nem kerül sor pénznemek közötti átváltásra; vagy

b)

sor kerül az euro és egy tagállami pénznem közötti átváltásra vagy két tagállami pénznem közötti átváltásra.

a)

a pénzforgalmi szolgáltatók számára az (1) bekezdésben említett súlyosabb események osztályozásáról és az ilyen eseményekről szóló értesítések tartalmáról, formátumáról – beleértve az egységes értesítési nyomtatványokat is – és a kapcsolódó eljárásokról, valamint

b)

az illetékes hatóságok számára az események relevanciájának értékeléséhez alkalmazandó kritériumokról, valamint a többi nemzeti hatósággal megosztandó eseményjelentések részleteiről.

a)

online fér hozzá a fizetési számlájához;

b)

elektronikus fizetési műveletet kezdeményez;

c)

a műveleteket távoli csatornán keresztül hajtja végre, ami fizetéssel kapcsolatos csalásokra és más visszaélésekre adhat módot.

a)

a 97. cikk (1) és (1a2 bekezdésében említett erős ügyfél-hitelesítésre vonatkozó követelmények;

b)

a 97. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazása alóli kivételek az e cikk (3) bekezdésben megállapított kritériumok alapján;

c)

azok a követelmények, amelyeknek a biztonsági intézkedéseknek eleget kell tenniük a 97. cikk (3) bekezdésével összhangban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők esetében a személyes hitelesítési adatok bizalmasságának és integritásának megóvása érdekében, és

d)

közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó követelmények a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók, a megbízásos online átutalási szolgáltatók, a számlainformációkat összesítő szolgáltatók, a fizető felek, a kedvezményezettek és az egyéb pénzforgalmi szolgáltatók közötti azonosítás, hitelesítés, értesítés és tájékoztatás, valamint a biztonsági intézkedések végrehajtása céljára.

a)

megfelelő biztonsági szint garantálása a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők és a pénzforgalmi szolgáltatók számára hatékony és kockázatalapú követelmények elfogadásán keresztül;

b)

a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők pénzeszközei és személyes adatai biztonságának garantálása;

c)

az egyes pénzforgalmi szolgáltatók közötti tisztességes verseny feltételeinek megteremtése és fenntartása;

d)

a technológiai és üzletimodell-semlegesség biztosítása;

e)

felhasználóbarát, hozzáférhető és innovatív fizetési módok kialakulásához szükséges feltételek megteremtése.

a)

a nyújtott szolgáltatás kockázati szintje;

b)

a művelet összege gyakorisága vagy mindkettő;

c)

a művelet végrehajtásához igénybe vett fizetési csatorna.

a)

vagy az 1093/2010/EU rendelet 4. cikke 2. pontjának értelmében vett illetékes hatóságok, vagy

b)

olyan testületek, amelyeket vagy a nemzeti jog, vagy a nemzeti jogban kifejezetten erre a célra felhatalmazott hatóságok ismertek el.

a)

vagy közvetlenül saját hatáskörükben eljárva, vagy az igazságügyi hatóságok felügyelete alatt; vagy

b)

a szükséges határozat meghozatalára jogosult bíróságokhoz benyújtott kereset, illetve adott esetben – a szükséges határozat meghozatalára irányuló kereset elutasítása esetén – fellebbezés útján.

a)

a 2003/361/EK ajánlásra ezen irányelv 4. cikkének 36. pontjában történő hivatkozás módosítása, amennyiben az említett ajánlás módosításra kerül;

b)

az infláció figyelembevétele érdekében a 32. cikk (1) bekezdésében és a 74. cikk (1) bekezdésében meghatározott összegek aktualizálása.

a)

a díjakra vonatkozó, a 62. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében rögzített szabályok megfelelősége és hatása;

b)

a 2. cikk (3) és (4) bekezdésének alkalmazása, beleértve annak felmérését, hogy a III. és a IV. címet, amennyiben technikailag megvalósítható, lehetséges-e teljes egészében alkalmazni az ezekben a bekezdésekben említett fizetési műveletekre;

c)

a fizetési rendszerekben való részvétel, különös tekintettel a verseny mértékére;

d)

a 3. cikk 1. pontjában említett fizetési műveletekre vonatkozó küszöbértékek megfelelősége és hatása;

e)

a 32. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett mentességre vonatkozó küszöbérték megfelelősége és hatása;

f)

arról, hogy a fejleményekre való tekintettel célszerű lenne-e, kiegészítendő az előre nem ismert összegű fizetési műveletekről szóló 75. cikkben foglalt rendelkezéseket és abban az esetben, ha a pénzeszközök zárolásra kerülnek, bevezetni egy felső határt arra vonatkozóan, hogy az ilyen esetekben mekkora összeg zárolható a fizető fél fizetési számláján.

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 18. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A tagállamok lehetővé teszik az ezen irányelv és a 2007/64/EK irányelv szerinti tevékenységeiket a központi ügyintézésük helye szerinti tagállamban 2018. január 13-át megelőzően megkezdő elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, hogy 2018. július 13-ig folytassák ezeket a tevékenységeket az említett tagállamban vagy más tagállamban anélkül, hogy be kellene szerezniük az ezen irányelv 3. cikke szerinti engedélyt vagy meg kellene felelniük az ezen irányelv II. címében meghatározott vagy említett egyéb követelményeknek.

A tagállamok előírják az első albekezdésben említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, hogy bocsássanak az illetékes hatóságok rendelkezésére minden lényeges információt annak érdekében, hogy a hatóságok 2018. július 13-ig értékelhessék, hogy az említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények megfelelnek-e az ezen irányelv II. címében meghatározott követelményeknek, és amennyiben nem felelnek meg, milyen intézkedéseket kell tenniük az előírásoknak való megfelelés érdekében, illetve indokolt-e az engedély visszavonása.

Az első albekezdésben említett azon elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, amelyek az illetékes hatóságok ellenőrzése alapján megfelelnek a II. címben rögzített követelményeknek, meg kell adni az engedélyt, és azokat fel kell venni a nyilvántartásba. Amennyiben az említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények 2018. július 13-ig nem felelnek meg a II. címben rögzített követelményeknek, meg kell számukra tiltani az elektronikuspénz-kibocsátást.”.

1.

Az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 2002/87/EK irányelv, a 2009/110/EK irányelv, a 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (38), a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (39), a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (40), az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet (41), az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (42), továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a hitelintézetekre, a pénzügyi intézményekre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra a 2002/65/EK irányelv és az (EU) 2015/849 irányelv (43) vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el. A Hatóság az 1024/2013/EU tanácsi rendeletnek (44) is megfelelően jár el.

(38)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.)."

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.)"

(40)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.)."

(41)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és a 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.)."

(42)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (…)a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337, 2015.12.23., 35. o.)."

(43)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.)."

(44)  A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).”."

2.

A 4. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   »pénzügyi intézmények«: az 575/2013/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott »hitelintézetek«, az 575/2013/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott »befektetési vállalkozások«, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 14. pontjában meghatározott »pénzügyi konglomerátumok«, az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 11. pontjában meghatározott pénzforgalmi szolgáltatók és a 2009/110/EK irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott elektronikuspénz-kibocsátó intézmények azzal a kivétellel, hogy az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében a »pénzügyi intézmények« az (EU) 2015/849 irányelv 3. cikkének 1. és 2. pontjában meghatározott hitelintézeteket és pénzügyi szolgáltatókat jelentik;”.

„4.

Pénzforgalmi szolgáltatások az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (45) 4. cikke 3. pontjának meghatározása szerint.