30.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 370/25

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos megszüntetése a fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Belgium, Írország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Ezek a tagállamok a nyílt tengeri halászattal foglalkozó tanácsadó testülettel, a távolsági flottával foglalkozó tanácsadó testülettel és az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az illetékes tudományos szervek tudományos munkával vettek részt a folyamatban. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe.

(4)

Az északnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a kirakodási kötelezettségnek legkésőbb 2015. január 1-jétől minden olyan hajóra vonatkoznia kell, amelyet a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata keretében használnak az e halászati tevékenységek során fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok esetében.

(5)

A közös ajánlás szerint a visszadobási tervnek 2015. január 1-jétől ki kell terjednie bizonyos kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, nevezetesen a makrélának, a heringnek, a fattyúmakrélának, a kék puhatőkehalnak, a disznófejűhal-féléknek, az aranylazacnak, a germonnak és a sprattnak az ICES Vb, VI és VII övezetekben folytatott halászatára.

(6)

A közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli mentességet tartalmaz a bizonyos feltételek mellett erszényes kerítőhálóval fogott makréla és hering vonatkozásában a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok alapján, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. A magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokat a Scheveningen csoport szolgáltatta a közös ajánlásban, amely egy, a halak visszaengedés utáni túlélésére irányuló, Európa déli vizeinek erszényes kerítőhálót használó halászati tevékenységei keretében végzett konkrét tudományos vizsgálatra hivatkozott. A tanulmány eredményei szerint a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek e halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. Ezeket az adatokat a HTMGB a 14-02. plenáris ülésén tekintette át. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy – a túlélési vizsgálatok eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve – a visszaengedett makrélák túlélési aránya minden bizonnyal 70 % körül lenne, és lényegesen alacsonyabb sűrűséget eredményezne, mint az a sűrűség, amelynél a hering mortalitása a megfigyelések szerint nőni kezd. A makréla és a hering az előtt történő visszaengedésére vonatkozó tilalmat, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, a 850/1998/EK tanácsi rendelet (2) 19b. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné. Ez a túlélési arányon alapuló mentesség nem érinti a hatályban lévő tilalmat, mert a halak tengerbe való visszaengedésére a halászati tevékenység olyan szakaszában kerül sor, amikor a halaknak a visszaengedés után magas a túlélési aránya. Ezért ezt a mentességet bele kell foglalni e rendeletbe.

(7)

A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában és bizonyos szintekig négy de minimis kivételt tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat megvizsgálta a HTMGB, amely úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlások megalapozott érveket tartalmaznak a nem szándékos fogások költségeinek megemelkedésére vonatkozóan, amit egyes esetekben a költségek minőségi elemzésével is alátámasztottak. A fentiek fényében és az azoktól eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó értékekkel.

(8)

A kék puhatőkehalra (Micromesistius poutassou) vonatkozó de minimis kivétel, amely az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7 %-ára, 2017-ben pedig 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy nem fokozható a szelektivitás, valamint hogy aránytalanul magasak a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(9)

A germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VII területen vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb a 7 %-át, 2017-ben pedig 6 %-át érintő de minimis kivételt a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségek indokolják. Ide tartoznak a tengeri és szárazföldi tárolás és kezelés költségei. A HTMGB értékelésében jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát. Ez a kivétel mindazonáltal nem sérti a 850/98/EK rendelet 19. cikkének a) pontját. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(10)

A nem szándékos fogások aránytalan költségeinek elkerülésére, például a tárolás, a munkaerő vagy a fagyasztás vonatkozásában, továbbá figyelembe véve azt, hogy az ICES VIId övezetben folytatott makréla-, fattyúmakréla és heringhalászatban már nehezen fokozható a szelektivitás, a közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételt fogalmaz meg e vegyes halászatra vonatkozóan. Ez a kivétel a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokon alapul, amelyeket a közös ajánlásban részes tagállamok szolgáltattak és a HTMGB is ellenőrzött. A HTMGB arra az eredményre jutott, hogy a közös ajánlás megalapozott minőségi érveket mutat be a nem szándékos fogások kezelésével kapcsolatos aránytalan költségeken alapuló de minimis kivételre. Ezért ezt a kivételt bele kell foglalni e rendeletbe

(11)

A fagyasztóval felszerelt, vízközi vonóhálót használó nyílt tengeri halászhajók által az ICES VI és VII övezetekben folytatott, fattyúmakrélára (Trachurus spp.) irányuló halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre (Caproidae) vonatkozóan megállapított teljes kifogható mennyiségnek 2015-ben legfeljebb az 1 %-át, 2016-ban pedig a 0,75 %-át érintő de minimis kivételt a szelektivitás fokozásának nehézségei és az aránytalanul magas kezelési költségek (a szándékos és nem szándékos fogások szétválasztása) indokolják. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy a kivétel megalapozott minőségi érvekkel van alátámasztva a szelektivitás fokozásának az adott halászterületen felmerülő nehézségei tekintetében, és ésszerű érvek szólnak a kezelési többletköltségek megléte mellett. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(12)

A megfelelő ellenőrzés biztosítása végett az e rendelet keretében a túlélési arányok alapján megítélt mentesség hatálya alá tartozó fogásokra vonatkozóan külön dokumentálási követelményeket kell megállapítani.

(13)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a közzététele után azonnal hatályba kell lépnie. A rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2015. január 1-jétől alkalmazandó. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb 3 évig lehet érvényben,

—

a kifogott halakat az erszényes kerítőháló egy adott (az alábbi (2) és (3) bekezdésben meghatározott) százalékos mértékig történő bezárása előtt („kinyerési pont”) visszaengedik a tengerbe,

—

az erszényes kerítőháló jól látható bójával van ellátva, amely egyértelműen jelzi a kinyerési pont határát,

—

a hajó és az erszényes kerítőhálós eszköz elektronikus rögzítő- és nyilvántartó rendszerrel van felszerelve, amely dokumentálja, hogy az egyes halászati műveletek során mikor, hol és milyen mértékben használták az erszényes kerítőhálót.

a)

a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES Vb, VI és VII övezetekben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben;

b)

a germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VII területen vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben;

c)

az ICES VIId övezetben folytatott makréla-, fattyúmakréla- és heringhalászat esetében a nyílt tengeri halászat keretében legfeljebb 25 méteres teljes hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal vízközi vonóhálóval (OTM) fogott makréla (Scomber scombrus), fattyúmakréla (Trachurus spp.), hering (Clupea harengus) és vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) legfeljebb 3 %-a 2015-ben, illetve 2 %-a 2016-ban;

d)

a fagyasztóval felszerelt, vízközi vonóhálót használó nyílt tengeri halászhajók által az ICES VI és VII övezetekben folytatott, fattyúmakrélára (Trachurus spp.) irányuló halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre (Caproidae) vonatkozóan megállapított teljes kifogható mennyiség legfeljebb 1 %-a 2015-ben, illetve 0,75 %-a 2016-ban.