18.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 364/1


A BIZOTTSÁG 1322/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. szeptember 19.)

a 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásához szükséges járműszerkezeti és általános követelmények tekintetében történő kiegészítéséről és módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló, 2013. február 5-i 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 18. cikke (4) bekezdésére, 20. cikke (8) bekezdésére, 27. cikke (6) bekezdésére, 28. cikke (6) bekezdésére, 49. cikke (3) bekezdésére, 53. cikke (12) bekezdésére, 60. cikke (1) bekezdésére, 61. cikkére és 70. cikkére,

mivel:

(1)

E rendelet célja, hogy meghatározza a mezőgazdasági és erdészeti járművek szerkezetére vonatkozó műszaki követelményeket és vizsgálati módszereket avégett, hogy a járművek a lehető legkisebb sérülési veszélyt jelentsék a járművön vagy a járművel dolgozókra nézve.

(2)

A 97/836/EK tanácsi határozattal (2) az Unió csatlakozott az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához (1958. évi felülvizsgált megállapodás). A Bizottság a „CARS 2020: Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért” című közleményében kiemelte, hogy a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok felszámolásának legjobb módja az 1958. évi ENSZ-EGB-megállapodásban meghatározott nemzetközi előírások elfogadása.

(3)

A 167/2013/EU rendelet lehetővé teszi, hogy az ENSZ-EGB-előírások alkalmazhatók legyenek a járművek uniós típusjóváhagyása céljából. Az ENSZ-EGB-előírások használata a járművek uniós típusjóváhagyására vonatkozó követelmények részeként nemcsak a műszaki követelmények, hanem a tanúsítási és az adminisztratív eljárások terén is segít elkerülni az átfedéseket. A közvetlenül a nemzetközileg elfogadott szabványokon alapuló típusjóváhagyás ezenkívül a harmadik országok piacaihoz történő hozzáférést is javítani hivatott, különösen azokban az országokban, amelyek a felülvizsgált 1958. évi megállapodás részes szerződő felei, aminek eredményeképpen fokozódni fog az uniós gazdasági ágazat versenyképessége.

(4)

Az egyértelműség, a kiszámíthatóság, az ésszerűség és az egyszerűsítés, valamint a gépjárműgyártókra, műszaki szolgálatokra és típus-jóváhagyási hatóságokra nehezedő terhek csökkentése érdekében a 167/2013/EU rendelet rendelkezik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kódexei alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyvek uniós típusjóváhagyás céljából történő elismeréséről, az e rendelet vagy az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján kidolgozott vizsgálati jegyzőkönyvek alternatívájaként. Ezért indokolt összeállítani azon OECD-kódexek listáját, amelyeknek tárgya ezen rendelet hatálya alá esik, és amelyeken az uniós típusjóváhagyás céljából elismert vizsgálati jegyzőkönyvek alapulhatnak.

(5)

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági és erdészeti járművek szerkezetére vonatkozó rendelkezések igazodjanak a műszaki fejlődéshez, a nyilvánosság számára hozzáférhető CEN/Cenelec, illetve ISO szabványok legújabb verzióit kell alkalmazni bizonyos követelmények tekintetében.

(6)

Tekintettel a gyártók költségeinek az uniós típus-jóváhagyás megszerzésének céljait szolgáló prototípusok megépítési kötelezettségének eltörlésével történő csökkentésére, ez a rendelet részletes feltételeket állapít meg a gyártók által végzett virtuális vizsgálatra és saját vizsgálatra vonatkozóan. A virtuális vizsgálati módszereket igénybe venni nem kívánó gyártók számára lehetővé kell tenni a meglévő fizikai vizsgálati módszerek további használatát.

(7)

A virtuális vizsgálati módszernek az eredmények tekintetében ugyanolyan bizonyosságot kell garantálnia, mint a fizikai vizsgálatnak. Ezért indokolt a vonatkozó feltételek megállapítása annak biztosítása érdekében, hogy a használt matematikai modelleket a gyártó vagy a műszaki szolgálat megfelelően ellenőrizhesse.

(8)

Az uniós típus-jóváhagyási folyamat szerves részét képezik a járművek, az alkatrészek vagy az önálló műszaki egységek megfelelőségi ellenőrzései. A mezőgazdasági és erdészeti járművekre vonatkozó gyártási folyamatok megfelelőségét tovább kell javítani, és hozzá kell igazítani a személygépkocsikra vonatkozó hasonló folyamatokhoz.

(9)

A virtuális módszerek nem engedélyezhetők a gyártás megfelelőségének vizsgálatára, még akkor sem, ha a típusjóváhagyást ezek alapján végezték el, mivel ebben a szakaszban a meglévő jármű fizikai vizsgálata nem jelent szükségtelen terhet a gyártó számára.

(10)

A 167/2013/EU rendelet javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezései nagyrészt az 595/2009/EK (3) európai parlamenti és tanácsi rendeleten alapulnak. A javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférés e rendeletben biztosított harmonizált megközelítésének elfogadása érdekében indokolt átvinni ebbe a rendeletbe az 582/2011EK (4) bizottsági rendeletben meghatározott, a javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférésről szóló rendelkezéseket, és hozzáigazítani őket a mezőgazdasági és erdészeti járművek ágazatának sajátosságaihoz.

(11)

Különösen a járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó különleges előírásokat és eljárásokat indokolt elfogadni a kis mennyiségben történő gyártás tekintetében, az aránytalan terhek elkerülése érdekében. Indokolt továbbá a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségére vonatkozó különleges eljárásokat elfogadni a többlépcsős típusjóváhagyás esetében, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék, hogy több mint egy gyártó érintett.

(12)

Az R és S kategóriájú járművek tekintetében a kis mennyiségben gyártók osztályozása érdekében bemutatott számadatok esetében figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a 167/2013/EU rendelet nem határozza meg ezen típusú járművek esetében a kis sorozatban gyártott járművek nemzeti szintű típusjóváhagyását, és ezen jármű-kategóriák nem mentesülhetnek teljesen a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetővé tételének kötelezettsége alól ezen rendelet alapján. Amennyiben a fenti rendelet II. melléklete a kis sorozatban gyártott járművek nemzeti típusjóváhagyása lehetőségének az R és S kategóriákra történő kiterjesztése érdekében módosításra kerülne, a Bizottságnak meg kell fontolnia e számadatok csökkentését.

(13)

A fedélzeti diagnosztikai (OBD), valamint járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségéről szóló harmonizált rendelkezésekre van szükség a belső piaci hatékony verseny és a belső piac működésének javításához, különösen az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a független járműjavító és karbantartó szereplőknek való szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében. Ezen információk jelentős része az OBD-rendszerekhez és azok más járműrendszerekkel való interakciójához kapcsolódik. Indokolt meghatározni a gyártók internetes oldalai által követendő műszaki előírásokat, valamint a kis- és középvállalkozások számára elfogadható hozzáférést biztosító célzott intézkedéseket.

(14)

Az érdekelt felek egyetértésével megállapított, az elektronikus vezérlőegységek újraprogramozására vonatkozó közös szabványok megkönnyíthetik a gyártók és a szolgáltatók közötti információcserét. Indokolt tehát, hogy a gyártók ezeket a közös szabványokat használják. Mindazonáltal, a járműgyártók terheinek csökkentése érdekében e rendeletben megfelelő átfutási időt kell meghatározni a közös szabványok végrehajtására.

(15)

Annak érdekében, hogy az ezen felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletbe átemelt műszaki követelmények továbbra is igazodjanak a 167/2013/EU rendelet által hatályon kívül helyezett különálló irányelvek követelményeihez és az OECD egységes kódexek követelményeihez, ülés referenciapontját (S) és az ülés ellenőrzési pontját (SIP) változatlanul fenn kell tartani.

(16)

Ahhoz, hogy lehetséges legyen a II. mellékletben felsorolt mellékletek mindegyike szerint ugyanazon típusú traktorok uniós típusjóváhagyása, mint a megfelelő OECD-kódexek alapján jóváhagyottaké, valamint hogy az OECD vizsgálati jegyzőkönyvek hatékonyan elismerhetőek legyenek uniós típusjóváhagyás céljából, az uniós követelmények műszaki alkalmazási területét hozzá kell igazítani az OECD egységes kódexek alkalmazási területéhez.

(17)

Annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogy az uniós jogszabályok bizonyos követelményei teljes mértékben igazodnak az OECD egységes kódexekben meghatározott követelményekhez, a követelmények szövegezésének, valamint bizonyos mellékletek számozásának azonosnak kell lennie a megfelelő OECD egységes kódexek szövegezésével és számozásával.

(18)

Annak érdekében, hogy csökkenjen a sérülések és halálos kimenetelű balesetek száma, amiket az okoz, hogy potenciális veszélyes helyzetekben nem sikerül felemelni az elöl felszerelt, lehajtható, a borulás hatásai ellen védő szerkezetet keskeny nyomtávú traktorok esetében, új, ergonómiai megközelítésű követelményeket kell a IX. mellékletben meghatározni a borulás hatásai ellen védő szerkezet szükség esetén történő felemelésének megkönnyítése és elősegítse érdekében.

(19)

Mivel erdészeti alkalmazás során a traktorok magasabb energiaszintekkel szembesülnek leeső és behatoló tárgyak esetében, mint mezőgazdasági alkalmazás során, az erdészeti alkalmazásra felszerelt traktorok esetében szigorúbb követelményeket kell meghatározni az ilyen tárgyakkal szemben védő szerkezetek tekintetében.

(20)

Míg a jelen rendeletben lefektetett követelmények nagy része hatályon kívül helyezett irányelvekből lett átemelve, fontos módosításokat kell bevezetni, ahol szükséges, a műszaki fejlődéshez való igazodás érdekében, ki kell terjeszteni a hatályt további jármű-kategóriákra, illetve emelni kell a biztonság szintjét például a következők tekintetében: a vezetőülés megközelíthetősége, vészkijáratok, kezelőszervek és helyzetük, kezelési útmutató, figyelmeztetések, szimbólumok és piktogramok, forró felületekkel szembeni védelem, zsírzási pontok, emelési pontok, motorháztető, a fülke anyagának égési sebessége, akkumulátor leválasztók stb.

(21)

Mivel a T2 és T.4.3 kategóriájú, több mint 100 mm-rel elmozduló fülkével rendelkező traktorok nem tartoznak a 80/720/EGK tanácsi irányelv hatálya alá, a kezelőtérre és a vészkijáratok számára vonatkozó követelményeket úgy kell igazítani, hogy minden traktor kategóriát lefedjenek.

(22)

Mivel a hatályon kívül helyezett irányelvekből átvett követelmények és vizsgálati módszerek közül sok csak a gumiabroncsokkal felszerelt traktorokra vonatkozik, különleges követelményeket és vizsgálati módszereket kell meghatározni a hernyótalpas traktorokra vonatkozóan. Ez vonatkozik például a következőkre: vezetőre ható zajszint, a vezetőülés megközelíthetősége, kezelőszervek stb.

(23)

Ugyanez vonatkozik az R és S kategóriájú járművekre, amelyeket illetően a védőburkolatok és védőberendezések, a kezelői kézikönyv, információk, figyelmeztetések és jelölések, valamint más mechanikai veszélyek, például a pótkocsi billenő működése, elleni védelem tekintetében kell előírni követelményeket és vizsgálati módszereket.

(24)

Az R és S kategóriájú járműveknek továbbá, adott esetben, meg kell felelniük a 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) követelményeinek is.

(25)

A biztonsági szint fenntartása mellett alternatív követelmények és vizsgálati eljárások is megengedhetőek a nyeregüléssel és kormányszarvakkal felszerelt traktorok számára, tekintettel különleges műszaki jellemzőikre. Ez áll fenn például a következőkre vonatkozó követelmények és vizsgálati eljárások esetében: vezetőülés, vezérlőberendezések, valamint a hajtóelemek védelme.

(26)

A hatályon kívül helyezett 2003/37/EK irányelvben a személygépkocsikra vonatkozó rendelkezésekben a biztonsági övek rögzítéseire és a biztonsági övekre vonatkozóan megállapított követelményekre történő utalást a mezőgazdasági és erdészeti traktorokhoz igazított követelményekkel kell helyettesíteni.

(27)

Annak érdekében, hogy a típus-jóváhagyási hatóságok meg tudják állapítani az ezen rendeletben lefektetett veszélyes anyagokkal szembeni védelemre vonatkozó követelményeknek való megfelelést, ezeket a követelményeket az adott típusú traktor által biztosított védelmi szintre, nem pedig az adott jármű lehetséges használatára kell alapozni. Minden egyes veszélyes anyag minden egyes adott használatával kapcsolatban megkövetelt védelmi szintet a vonatkozó uniós és/vagy nemzeti jogszabályok szerint kell meghatározni.

(28)

Annak érdekében, hogy a műszaki szolgálatok valamennyi tagállamban ugyanolyan magas szintű teljesítménynormáknak feleljenek meg, e rendeletben meg kell határozni azokat a normákat, amelyeknek a műszaki szolgálatoknak meg kell felelniük, továbbá a megfelelés értékelésének és akkreditációjának eljárását.

(29)

A 167/2013/EU rendelet szerint megadott nemzeti típusjóváhagyások alkalmazásában a tagállamoknak szabad kezet kell adni az e rendeletben meghatározottaktól különböző szerkezeti követelmények megállapításához. Ugyanakkor kötelezni kell őket arra, hogy az ebben a rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő járműtípusokat, rendszereket, alkatrészeket és önálló műszaki egységeket hagyják jóvá.

(30)

Módosítani kell a 167/2013/EU rendelet I. mellékletének több bejegyzését is, hogy szükség esetén további járműtípusokra vonatkozó követelményeket is meg lehessen határozni.

(31)

Ezt a rendeletet a 167/2013/EU rendelet alkalmazásának napjától kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet a mezőgazdasági és erdészeti járművek, valamint azok rendszerei, alkatrészei és önálló műszaki egységeinek jóváhagyására vonatkozó részletes járműtervezési, -szerkezeti és -összeszerelési műszaki követelményeket és vizsgálati eljárásokat, a típus-jóváhagyási eljárásokra, a virtuális vizsgálatra és a gyártásmegfelelőségre vonatkozó részletes intézkedéseket és követelményeket, a javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó műszaki előírásokat, valamint a műszaki szolgálatok teljesítménynormáit és azok értékelési kritériumait határozza meg a 167/2013/EU rendelet szerint.

2. cikk

Fogalommeghatározások

A következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „ülés referenciapontja (S)”: az ülés hosszanti középsíkjában az a pont, amelyben a párnázott háttámla alsó részének érintősíkja és egy vízszintes sík az ülés felületén metszi egymást. A vízszintes sík áthalad az ülés alsó felületén 150 mm-rel az ülés referenciapontja (S) előtt, a XIV. melléklet 8. függelékében meghatározottak szerint;

2.   „kezelőszerv”: olyan berendezés, amelynek közvetlen működtetésével megváltoztatható a traktor vagy bármely hozzákapcsolt berendezés állapota vagy működése;

3.   „védőlemez”: olyan védőszerkezet, amely közvetlenül a veszélyes alkatrész előtt helyezkedik el, és amely akár önmagában, akár a gép más alkatrészével együtt minden oldalról védelmet nyújt a veszélyes alkatrésszel való érintkezés ellen;

4.   „védőrács”: olyan védőszerkezet, amely korlát, rács vagy ezekhez hasonló szerkezeti elem segítségével teremti meg azon szükséges biztonsági távolságot, amely megakadályozza a veszélyes alkatrész érintését;

5.   „fedél”: olyan védőszerkezet, amely a veszélyes alkatrész előtt helyezkedik el, és annak megérintése ellen a fedett oldal felől nyújt védelmet;

6.   „szilárd rögzítés”: amikor a berendezéseket csak szerszám segítségével lehet eltávolítani;

7.   „forró felület”: a traktor bármely fém felülete, amely a gyártó által meghatározott rendes használat közben 85 °C-nál magasabb hőmérsékletet ér el, illetve bármilyen műanyag felület, amely 100 °C-nál magasabb hőmérsékletet ér el.

II.   FEJEZET

A JÁRMŰ SZERKEZETÉRE ÉS AZ ÁLTALÁNOS TÍPUSJÓVÁHAGYÁSRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

3. cikk

A gyártó általános kötelezettségei a járműszerkezetre vonatkozóan

(1)   A gyártók a mezőgazdasági és erdészeti járműveket a munkavédelem szempontjából olyan rendszerekkel, alkatrészekkel és önálló műszaki egységekkel szerelik fel, amelyeket úgy terveztek, gyártottak és szereltek össze, hogy a rendeltetésszerűen használt és a gyártó utasításainak megfelelően karbantartott jármű teljesíteni tudja a 4–32. cikkben megállapított részletes műszaki követelményeket, és megfeleljen az ugyanott előírt vizsgálati eljárásokon.

(2)   A gyártók fizikai vizsgálatok elvégzésével igazolják a jóváhagyó hatóság előtt, hogy az Unióban forgalmazott, nyilvántartásba vett vagy forgalomba helyezett mezőgazdasági és erdészeti járművek teljesítik a 4–32. cikkben megállapított részletes műszaki követelményeket, és megfelelnek az ugyanott előírt vizsgálati eljárásokon.

(3)   A gyártók gondoskodnak arról, hogy az Unióban forgalmazott vagy forgalomba helyezett tartalék alkatrészek és berendezések teljesítsék az ebben a rendeletben meghatározott részletes műszaki követelményeket, és megfeleljenek az ugyanitt meghatározott vizsgálati eljárásokon. Az ilyen tartalék alkatrésszel vagy berendezéssel felszerelt jóváhagyott mezőgazdasági és erdészeti járműnek ugyanazon vizsgálati követelményeknek és teljesítmény-határértékeknek kell megfelelniük, mint az eredeti alkatrésszel felszerelt járműnek.

(4)   A gyártók biztosítják, hogy a gyártás megfelelőségének igazolására szolgáló típus-jóváhagyási eljárásokat e rendelet részletes járműszerkezeti követelményeinek megfelelően betartsák.

4. cikk

Az ENSZ-EGB-előírások alkalmazása

Az e rendelet I. mellékletében meghatározott ENSZ-EGB-előírásokat és módosításaikat alkalmazni kell az e rendeletben megállapított feltételek alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti járművek típusjóváhagyására.

5. cikk

Az OECD-kódexek alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyvek elismerése EU-típusjóváhagyás céljából

A 167/2013/EU rendelet 50. cikke szerint az e rendelet II. mellékletében meghatározott OECD-kódexek alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyveket el kell ismerni EU-típusjóváhagyás céljából, az e rendelet alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyv alternatívájaként.

6. cikk

A típus-jóváhagyási eljárásokra vonatkozó intézkedések, beleértve a virtuális vizsgálatra vonatkozó követelményeket

A 167/2013/EU rendelet 20. cikkének (8) bekezdésében említett típus-jóváhagyási eljárásokra vonatkozó intézkedéseket és ugyanazon rendelet 27. cikkének (6) bekezdésében említett virtuális vizsgálatra vonatkozó követelményeket e rendelet III. melléklete határozza meg.

7. cikk

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

A 167/2013/EU rendelet 28. cikkének (6) bekezdésében említett gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedéseket e rendelet IV. melléklete határozza meg.

8. cikk

A javítási és karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (12) bekezdésében említett javítási és karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó követelményeket e rendelet V. melléklete határozza meg.

9. cikk

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (dinamikus vizsgálat)

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, borulás hatásai ellen védő szerkezetekre – a T1, T4.2 és T4.3 kategóriájú járművek dinamikus vizsgálata esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet VI. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

10. cikk

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hernyótalpas traktorok)

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett borulás hatásai ellen védő szerkezetekre – a C1, C.2, C4.2 és C4.3 kategóriájú hernyótalpas traktorok esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet VII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

11. cikk

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (statikus vizsgálat)

A 9. és 10. cikkben lefektetett követelmények helyett a gyártók választhatják a jelen cikknek való megfelelést is, amennyiben a jármű típusa jelen rendelet VIII. mellékletében meghatározott alkalmazási körbe esik. A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, borulás hatásai ellen védő szerkezetekre – a T1/C1, T4.2/C4.2 és T4.3/C4.3 kategóriájú járművek statikus vizsgálata esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet VIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

12. cikk

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (elöl felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezet keskeny nyomtávú traktorokon)

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, borulás hatásai ellen védő, elöl felszerelt szerkezetekre – a T2, T3 és T4.3 kategóriájú keskeny nyomtávú traktorok esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet IX. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

13. cikk

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hátul felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezet keskeny nyomtávú traktorokon)

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, borulás hatásai ellen védő, hátul felszerelt szerkezetekre – a T2/C2, T3/C3 és T4.3/C4.3 kategóriájú keskeny nyomtávú traktorok esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet X. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

14. cikk

A leeső tárgyak ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett leeső tárgyak ellen védő szerkezetekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XI. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

15. cikk

Az utasülésekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett utasülésekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

16. cikk

A vezető zajszintnek való kitettségére vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett, a vezető zajszintnek való kitettségére – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

17. cikk

A vezetőülésre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett vezetőülésekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XIV. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

18. cikk

A kezelőtérre és a vezetőülés megközelíthetőségére vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett kezelőtérre és a vezetőülés megközelíthetőségére – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XV. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

19. cikk

A teljesítményleadó tengelyekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének g) pontjában említett teljesítményleadó tengelyekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XVI. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

20. cikk

A hajtóelemek védelmére vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett hajtóelemek védelmére – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XVII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

21. cikk

A biztonsági övek rögzítési pontjaira vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének i) pontjában említett, biztonsági övek rögzítési pontjaira – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XVIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

22. cikk

A biztonsági övekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének j) pontjában említett biztonsági övekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XIX. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

23. cikk

A behatoló tárgyakkal szembeni védelemre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének k) pontjában említett, behatoló tárgyakkal szembeni védelemre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XX. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

24. cikk

A kipufogórendszerekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének l) pontjában említett kipufogórendszerekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXI. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

25. cikk

A kezelői kézikönyvre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének l), n) és q) pontjában említett kezelői kézikönyvre, veszélyes anyagokkal szembeni védelemre és a jármű üzemeltetésére és karbantartására – a T, C, R és S kategóriájú járművek esetében – vonatkozó követelményeket e rendelet XXII. melléklete állapítja meg.

26. cikk

A kezelőszervekre vonatkozó követelmények, beleértve a vezérlőrendszerek biztonságosságát és megbízhatóságát, a vészleállító és automatikus leállító berendezéseket

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének o) pontja szerinti kezelőszervekre, köztük a vezérlőrendszerek biztonságosságára és megbízhatóságára, valamint a vészleállító és automatikus leállító berendezésekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó követelményeket e rendelet XXIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

27. cikk

Más mechanikai veszélyek elleni védelemre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének p) pontjában említett, a 9–14., 19. és 23. cikkben nem említett mechanikai veszélyek elleni védelemre, ideértve a durva felületek, éles élek és sarkok, folyadékszállító csövek repedése és a jármű ellenőrizetlen elmozdulása elleni védelmet – a T, C, R és S kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXIV. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

28. cikk

A védőburkolatokra és védőberendezésekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének r) pontjában említett védőburkolatokra és védőberendezésekre – a T, C, R és S kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXV. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

29. cikk

A tájékoztatásokra, figyelmeztetésekre és jelölésekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének s) pontjában említett tájékoztatásokra, figyelmeztetésekre és jelölésekre, köztük a fékezéssel kapcsolatos figyelmeztető jelzésekre, valamint a jármű üzemeltetésére és karbantartására – a T, C, R és S kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXVI. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

30. cikk

Az anyagokra és termékekre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének t) pontjában említett anyagokra és termékekre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXVIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

31. cikk

Az akkumulátorokra vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének u) pontjában említett akkumulátorokra – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXVIII. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

32. cikk

A veszélyes anyagokkal szembeni védelemre vonatkozó követelmények

A 167/2013/EU rendelet 18. cikke (2) bekezdésének l) pontjában említett veszélyes anyagokkal szembeni védelemre – a T és C kategóriájú járművek esetében – vonatkozó vizsgálati eljárásokat és követelményeket e rendelet XXIX. melléklete szerint kell elvégezni, illetve ellenőrizni.

III.   FEJEZET

A MŰSZAKI SZOLGÁLATOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

33. cikk

A műszaki szolgálatok teljesítménynormái és értékelése

A műszaki szolgálatoknak a 167/2013/EU rendelet 61. cikkében említett teljesítménynormáknak és értékelési eljárásoknak kell megfelelniük, amelyeket e rendelet XXX. melléklete szerint kell ellenőrizni.

34. cikk

A saját vizsgálat megengedhetősége

A 167/2013/EU rendelet 60. cikkének (1) bekezdésében említett, belső műszaki szolgálat általi saját vizsgálatokat csak az e rendelet III. mellékletében megengedett esetben lehet végezni.

IV.   FEJEZET

JÁRMŰVEK, RENDSZEREK, ALKATRÉSZEK VAGY ÖNÁLLÓ MŰSZAKI EGYSÉGEK NEMZETI TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA

35. cikk

Járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek nemzeti típusjóváhagyása

A nemzeti hatóságok a szerkezeti követelményekkel kapcsolatos okokra hivatkozva nem tagadhatják meg adott típusú járműre, rendszerre, alkatrészre vagy önálló műszaki egységre vonatkozó nemzeti típusjóváhagyás megadását, ha a szóban forgó jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység megfelel az ebben a rendeletben meghatározott követelményeknek.

V.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

36. cikk

A 167/2013/EU rendelet I. mellékletének módosításai

A 167/2013/EU rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:

1.

a 39. sorban a Ca és Cb jármű-kategóriáknak megfelelő bejegyzések helyére „X” kerül;

2.

a 41. sorban a T2a és T2b jármű-kategóriáknak megfelelő bejegyzések helyére „X” kerül;

3.

a 43. sorban a Ca és Cb jármű-kategóriáknak megfelelő bejegyzések helyére „X” kerül;

4.

a 44. sorban a Ca és Cb jármű-kategóriáknak megfelelő bejegyzések helyére „X” kerül.

37. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. szeptember 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 60., 2013.3.2., 1. o.

(2)  A Tanács 1997. november 27-i 97/836/EK határozata az Európai Közösségnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához (1958. évi felülvizsgált megállapodás) való csatlakozásáról (HL L 346., 1997.12.17., 78. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 595/2009/EK rendelete a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről, a 715/2007/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv módosításáról, valamint a 80/1269/EGK, a 2005/55/EK és a 2005/78/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2009.7.18., 1. o.).

(4)  A Bizottság 2011. május 25-i 582/2011/EU rendelete az 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében történő végrehajtásáról és módosításáról, valamint a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I–III. mellékletének módosításáról (HL L 167., 2011.6.25., 1. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelve a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.).


ÖSSZEFOGLALÁS

Melléklet száma

Melléklet címe

Oldalszám

A jármű szerkezetére és az általános típusjóváhagyásra vonatkozó követelmények

I.

Az ENSZ-EGB-előírások alkalmazása

12

II.

Az OECD-kódexek alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyvek elismerése EU-típusjóváhagyás céljából

13

III.

A típus-jóváhagyási eljárásokra vonatkozó intézkedések, beleértve a virtuális vizsgálatra vonatkozó követelményeket

14

IV.

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

18

V.

A javítási és karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények

22

VI.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (dinamikus vizsgálat)

30

VII.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hernyótalpas traktorok)

51

VIII.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (statikus vizsgálat)

78

IX.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (elöl felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezet keskeny nyomtávú traktorokon)

105

X.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hátul felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezet keskeny nyomtávú traktorokon)

182

XI.

A leeső tárgyak ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények

214

XII.

Az utasülésekre vonatkozó követelmények

223

XIII.

A vezető zajszintnek való kitettségére vonatkozó követelmények

224

XIV.

A vezetőülésre vonatkozó követelmények

228

XV.

A kezelőtérre és a vezetőülés megközelíthetőségére vonatkozó követelmények

265

XVI.

A teljesítményleadó tengelyekre vonatkozó követelmények

275

XVII.

A hajtóelemek védelmére vonatkozó követelmények

276

XVIII.

A biztonsági övek rögzítési pontjaira vonatkozó követelmények

288

XIX.

A biztonsági övekre vonatkozó követelmények

292

XX.

A behatoló tárgyakkal szembeni védelemre vonatkozó követelmények

293

XXI.

A kipufogórendszerekre vonatkozó követelmények

294

XXII.

A kezelői kézikönyvre vonatkozó követelmények

295

XXIII.

A vezérlésre vonatkozó követelmények, beleértve a kezelőszervek biztonságosságát és megbízhatóságát, a vészleállító és az automatikus leállító berendezéseket

300

XXIV.

Más mechanikai veszélyek elleni védelemre vonatkozó követelmények

308

XXV.

A védőburkolatokra és védőberendezésekre vonatkozó követelmények

310

XXVI.

A tájékoztatásokra, figyelmeztetésekre és jelölésekre vonatkozó követelmények

311

XXVII.

Az anyagokra és termékekre vonatkozó követelmények

312

XXVIII.

Az akkumulátorokra vonatkozó követelmények

313

XXIX.

A veszélyes anyagokkal szembeni védelemre vonatkozó követelmények

314

A műszaki szolgálatokra vonatkozó követelmények

XXX.

A műszaki szolgálatok teljesítménynormái és értékelése

315

I. MELLÉKLET

Az ENSZ-EGB-előírások alkalmazása

ENSZ-EGB-előírás száma

Tárgy

Módosítássorozat

HL-hivatkozás

Alkalmazási kör

14.

Biztonsági öv rögzítési pontjai, ISOFIX rögzítési rendszerek és ISOFIX felső hevederrögzítési pontok

A 07. módosítássorozat 1. kiegészítése

HL L 109., 2011.4.28., 1. o.

T és C

16.

Biztonsági övek, utasbiztonsági rendszerek és gyermekbiztonsági rendszerek

A 06. módosítássorozat 1. kiegészítése

HL L 233., 2011.9.9., 1. o.

T és C

43.

Biztonsági üvegezés

A 00. módosítássorozat 12. kiegészítése

HL L 230., 2010.8.31., 119. o.

T és C

60.

A vezető által kezelendő kezelőszervek – a kezelőszervek, az ellenőrző lámpák és kijelzők jelölése (segédmotoros kerékpárok/motorkerékpárok)

 

HL L 95., 2004.3.31., 10. o.

T és C

79.

Kormányberendezés

A 01. módosítássorozat 3. kiegészítése, valamint a 2006. január 20-i helyesbítés

HL L 137., 2008.5.27., 25. o.

T és C

Magyarázó megjegyzés:

Az, hogy egy adott alkatrész fel van tüntetve a listában, nem jelenti azt, hogy kötelező beszerelni. A rendelet más mellékletei azonban egyes alkatrészek esetében kötelező beépítési követelményt állapítanak meg.

II. MELLÉKLET

Az OECD-kódexek alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyvek elismerése EU-típusjóváhagyás céljából

Vizsgálati jegyzőkönyv a … számú OECD-kódex alapján

Tárgy

Kiadás

Alkalmazási kör

Az EU vizsgálati jegyzőkönyv alternatívája a … alapján

3.

A mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata (dinamikus vizsgálat)

2015. évi kiadás -2014. július-

T1, T4.2 és T4.3

VI. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)

4.

A mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata (statikus vizsgálat)

2015. évi kiadás -2014. július-

T1/C1, T4.2/C4.2 és T4.3/C4.3

VIII. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)

5.

A mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés(ek)nél mért zajszintjének hivatalos mérése

2015. évi kiadás -2014. július-

T és C

XIII. melléklet

6.

A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok elöl felszerelt, borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata

2015. évi kiadás -2014. július-

T2, T3 és T4.3

IX. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)

7.

A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata

2015. évi kiadás -2014. július-

T2/C2, T3/C3 és T4.3/C4.3

X. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)

8.

A mezőgazdasági és erdészeti hernyótalpas traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata

2015. évi kiadás -2014. július-

C1, C2, C4.2 és C4.3

VII. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)

10.

A mezőgazdasági és erdészeti traktorok leeső tárgyak elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata

2015. évi kiadás -2014. július-

T és C

XI. melléklet C.

Rész

III. MELLÉKLET

A típus-jóváhagyási eljárásokra vonatkozó intézkedések, beleértve a virtuális vizsgálatra vonatkozó követelményeket

1.   Típus-jóváhagyási eljárás

A jóváhagyó hatóság a járműre vonatkozó típus-jóváhagyási kérelem kézhezvételekor:

1.1.

igazolja, hogy valamennyi, a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott, a jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítvány és kiállított vizsgálati jegyzőkönyv megfelel a gépjárműtípusnak, valamint az előírt követelményeknek;

1.2.

ellenőrzi a dokumentációra történő hivatkozás alapján, hogy a jármű adatközlő lapján szereplő járműelőírások és adatok megtalálhatók az adatcsomagokban és a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítványokban;

1.3.

elvégzi a járműrészek és a rendszerek ellenőrzését a jóváhagyásra kerülő típusba tartozó járművek kiválasztott mintáján, vagy intézkedik azok elvégzéséről annak érdekében, hogy megállapítsa a jármű(vek) a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok tekintetében megfelel(nek) az adatcsomagban megadott idevágó adatoknak;

1.4.

szükség esetén az önálló műszaki egységek vonatkozásában ellenőrzi azok felszerelését, vagy gondoskodik annak ellenőrzéséről;

1.5.

a 167/2013/EU rendelet I. mellékletében előírt tárgyak megléte tekintetében elvégzi vagy elvégezteti a szükséges ellenőrzéseket;

2.   Műszaki előírások kombinálása

A benyújtott járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a típusjóváhagyásra váró különböző kombinációk megfelelő ellenőrzése lehetővé váljék az alábbi kritériumok szerint:

2.1.

meghajtóegység;

2.2.

sebességváltó;

2.3.

meghajtott tengelyek (száma, elhelyezése, kölcsönös kapcsolata);

2.4.

kormányzott tengelyek (száma és elhelyezése);

2.5.

fékrendszer és fékezett tengelyek (száma);

2.6.

borulás hatásai ellen védő szerkezet;

2.7.

veszélyes anyagokkal szembeni védelem;

3.   Egyedi rendelkezések

Amennyiben a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok hatálya alá tartozó témák tekintetében nincs elérhető típus-jóváhagyási tanúsítvány vagy vizsgálati jegyzőkönyv, a jóváhagyó hatóság:

3.1.

intézkedik a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban megkövetelt szükséges vizsgálatokról és ellenőrzésekről;

3.2.

megvizsgálja, hogy a jármű megfelel-e az adatközlő mappájában szereplő jellemzőinek, és teljesíti-e a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban meghatározott műszaki követelményeket;

3.3.

adott esetben elvégzi az alkatrészek és önálló műszaki egységek tekintetében a megfelelő beépítés ellenőrzését, vagy intézkedik azok elvégzéséről.

4.   A többlépcsős EU-típusjóváhagyás során követendő eljárások

4.1.   Általános tudnivalók

4.1.1.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárás megfelelő lefolytatása megkívánja valamennyi érintett gyártó összehangolt tevékenységét. E célból a típusjóváhagyást végző hatóságoknak az első és a további lépcsők szerinti típusjóváhagyás kiadását megelőzően biztosítaniuk kell, hogy az érintett gyártók között megállapodások jöjjenek létre a dokumentumok és információk szolgáltatására és cseréjére a célból, hogy a befejezett járműtípus a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban megállapított műszaki követelményeknek megfeleljen. Ezeknek a dokumentumoknak részleteket kell tartalmazniuk az érintett rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek jóváhagyásairól, illetőleg a még nem befejezett jármű részét képező, de még nem jóváhagyott járműrészekről.

4.1.2.

A 4. pont szerinti EU-típusjóváhagyások megadása a jármű mindenkori gyártási állapota alapján történik, és a jóváhagyásoknak magukban kell foglalniuk mindazokat a jóváhagyásokat, amelyeket a korábbi gyártási lépcsőkben adtak ki.

4.1.3.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárásban minden gyártó felelős az általa gyártott vagy korábbi gyártási lépcsőihez általa hozzáadott minden rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység jóváhagyásáért és gyártásának megfelelőségéért. A gyártó nem felelős a korábbi lépcsőkben jóváhagyott egységekért, kivéve azokban az esetekben, amikor olyan mértékben módosít lényeges részeket, hogy az előzetesen megadott jóváhagyás érvényét veszti.

4.2.   Eljárások.

A jóváhagyó hatóság:

4.2.1.

igazolja, hogy valamennyi, a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott, a jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítvány és kiállított vizsgálati jegyzőkönyv megfelel a befejezett állapotban lévő gépjárműtípusnak, valamint az előírt követelményeknek;

4.2.2.

biztosítja, hogy a jármű gyártási állapotára figyelemmel minden vonatkozó adatot feltüntessenek az adatközlő mappában;

4.2.3.

ellenőrzi a dokumentációra történő hivatkozás alapján, hogy a jármű adatközlő mappájában szereplő járműelőírások és adatok megtalálhatók az adatcsomagokban és az EU-típusbizonyítványokban a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok szerint, a 4.2.1 pontban megjelölt alkalmazandó jogi aktusokkal összefüggésben; befejezett jármű esetében pedig, amennyiben az adatközlő mappában szereplő tételszám nincs megadva egyik adatcsomagban sem, megerősíti, hogy a jellemző vonatkozó része megfelel az adatközlő mappában szereplő adatoknak;

4.2.4.

elvégzi a járműrészek és a rendszerek ellenőrzését a jóváhagyásra kerülő típusba tartozó járművek kiválasztott mintáján, vagy intézkedik azok elvégzéséről annak érdekében, hogy megállapítsa a jármű(vek) a 167/2013/EU rendelet valamint ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok tekintetében megfelel(nek) az adatcsomagban megadott idevágó adatoknak;

4.2.5.

Adott esetben elvégzi az önálló műszaki egységek tekintetében a megfelelő beépítés ellenőrzését, vagy intézkedik azok elvégzéséről.

4.3.   A 4.2.4. pont alkalmazásában megvizsgálandó járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós típusjóváhagyásra szánt különböző járművek megfelelő ellenőrzését lehetővé tegye a jármű gyártási állapota és a 2. pontban meghatározott szempontok alapján.

5.   A virtuális vizsgálat elvégzésének feltételei, és azon követelmények, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

5.1.   Célok és hatály

Az 5. pont megfelelő rendelkezéseket ír elő a 167/2013/EU rendelet 27. cikkének (6) bekezdésével összhangban történő virtuális vizsgálat tekintetében. E rendelkezések nem vonatkoznak az említett rendelet 27. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére.

5.2.   Azon követelmények felsorolása, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

1. táblázat

Azon követelmények felsorolása, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus száma

Melléklet száma

Követelmény

Korlátozások/Megjegyzések

RVCR

IX.

oldalirányba felboruló keskeny nyomtávú, a vezetőülés előtt védőkerettel felszerelt traktorok tovább-borulása vagy tovább nem borulása

B4. szakasz

6.   A virtuális vizsgálat elvégzésének feltételei

6.1.   A virtuális vizsgálat sémája

A virtuális vizsgálatok leírásához és elvégzéséhez alapstruktúraként az alábbi rendszert kell használni:

6.1.1.

cél;

6.1.2.

szerkezetmodell;

6.1.3.

peremfeltételek;

6.1.4.

terhelésre vonatkozó feltételezések;

6.1.5.

számítás;

6.1.6.

értékelés;

6.1.7.

Dokumentáció.

6.2.   A számítógépes szimuláció és kalkuláció alapelvei

6.2.1.   Matematikai modell

A matematikai modellt a gyártó cégnek kell biztosítania. A modellnek tükröznie kell a vizsgálandó jármű, rendszer és alkatrészek szerkezeti felépítésének összetettségét a követelményekhez képest. Ugyanezen rendelkezések vonatkoznak értelemszerűen a járműből származó alkatrészek vagy műszaki egységek önálló vizsgálatára.

6.2.2.   A matematikai modell érvényesítési folyamata

A matematikai modellt a tényleges vizsgálati feltételekkel összehasonlítva kell érvényesíteni. A matematikai modell használatával kapott eredmények fizikai vizsgálatok eredményeivel való összehasonlítása céljából fizikai vizsgálatokat kell végezni. Igazolni kell a vizsgálati eljárások eredményeinek összehasonlíthatóságát. Az érvényesítésről szóló jegyzőkönyvet a gyártó vagy a műszaki szolgálat készíti el, és azt be kell nyújtania a jóváhagyó hatósághoz. A matematikai modell és a szoftver minden olyan módosítására, amely valószínűleg érvényteleníti az érvényesítésről szóló jegyzőkönyvet, fel kell hívni a jóváhagyó hatóság figyelmét, amely előírhatja új érvényesítési eljárás lefolytatását. Az érvényesítési eljárás folyamatábrája a 7. pont 1. ábrájában található.

6.2.3.   Dokumentáció

A szimulációhoz és a számításhoz használt adatokat és segédeszközöket a gyártó köteles rendelkezésre bocsátani és megfelelő módon dokumentálni.

6.2.4.   Eszközök és támogatás

A műszaki szolgálat kérésére a gyártó biztosítja a szükséges szerszámokat vagy azokhoz többek között a megfelelő szoftverrel együtt hozzáférést biztosít.

6.2.5.   A gyártó ezenkívül megfelelő támogatást nyújt a műszaki szolgálatnak.

6.2.6.   A hozzáférés és a támogatás megadása egy műszaki szolgálatnak nem mentesíti a műszaki szolgálatot a személyzete képzettségével, a licencdíjak megfizetésével és a titoktartással kapcsolatos kötelezettségei alól.

7.   A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárása

1. ábra

A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárásának folyamatábrája

Image

IV. MELLÉKLET

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

1.   Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.1.

„minőségirányítási rendszer”: azon összefüggő vagy egymásra ható elemek összessége, amelyeket a szervezetek a minőségügyi szabályzatok végrehajtásának és a minőségügyi célok teljesítésének irányítására és ellenőrzésére használnak;

1.2.

„ellenőrzés”: az annak értékelésére használt információgyűjtési folyamat, hogy az ellenőrzési kritériumokat mennyiben megfelelően használják; az ellenőrzés legyen objektív, pártatlan és független, és az ellenőrzési folyamat legyen módszeres és dokumentált;

1.3.

„korrekciós intézkedések”: problémamegoldási eljárás, amelyet a megfelelés hiányát vagy a nem kívánatos állapotot előidéző ok megszüntetése érdekében végzett és az ismételt előfordulás megelőzése érdekében kialakított további lépések követnek;

2.   Cél

2.1.

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárás célja annak biztosítása, hogy minden legyártott jármű, rendszer, alkatrész, önálló műszaki egység, rész vagy tartozék megfeleljen a jóváhagyott típusra vonatkozó előírásoknak, a teljesítménnyel és megjelöléssel kapcsolatos követelményeknek.

2.2.

Az eljárások elválaszthatatlanul magukban foglalják a „kezdeti értékelés”-ként említett és a 3. szakaszban meghatározott, a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó értékelést, valamint a „termékek megfelelőségét biztosító intézkedések”-ként említett és a 4. szakaszban meghatározott felülvizsgálatot és gyártással kapcsolatos ellenőrzést.

3.   Kezdeti értékelés

3.1.

A jóváhagyó hatóságnak a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell, hogy a gyártó hatékony ellenőrzést biztosító, kielégítő intézkedéseket és eljárásokat vezetett be annak érdekében, hogy a járművek, a rendszerek, az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

3.2.

A kezdeti értékelésre az EN ISO 19011:2011 szabványban meghatározott, a minőség- és/vagy környezeti irányítási rendszerek ellenőrzésére vonatkozó útmutató alkalmazandó.

3.3.

A 3.1. pontban meghatározott követelményeket a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően kell ellenőrizni. A jóváhagyó hatóságnak megfelelőnek kell találnia a kezdeti értékelést és a 4. szakasz szerinti, a termékek megfelelőségét biztosító kezdeti intézkedéseket, szükség szerint figyelemmel a 3.3.1–3.3.3. pontban meghatározott intézkedések egyikére, vagy adott esetben részben vagy egészben az intézkedések kombinációjára.

3.3.1.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság vagy a jóváhagyó hatóság nevében eljáró kijelölt testület végzi el.

3.3.1.1.

Az elvégzendő kezdeti értékelés terjedelmét a jóváhagyó hatóság az alábbi benyújtott dokumentumok alapján határozza meg:

3.3.1.1.1.

a gyártónak a 3.3.3. pontban meghatározott bizonylata, amelyet nem minősítettek vagy ismertek el azon pont alapján;

3.3.1.1.2.

alkatrészek vagy önálló műszaki egységek típusjóváhagyása esetében a járműgyártó(k) által az alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén az EN ISO 9001:2008 harmonizált szabvány követelményeinek megfelelő, egy vagy több ipari ágazati előírás szerint elvégzett rendszerminőségi értékelések.

3.3.2.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát elvégezheti más tagállam jóváhagyó hatósága vagy az e hatóság által erre a célra kijelölt testület.

3.3.2.1.

Ilyen esetben a másik tagállam jóváhagyó hatósága megfelelőségi tanúsítványt állít ki, amelyben feltünteti a jóváhagyandó járművek, rendszerek, alkotórészek vagy önálló műszaki egységek szempontjából lényeges területeket és gyártóberendezéseket, valamint a termékek típusjóváhagyása alapjául szolgáló uniós rendeleteket.

3.3.2.2.

Egy tagállam típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságának megfelelőségi tanúsítvány iránti kérelmére a másik tagállam jóváhagyó hatósága haladéktalanul megküldi a megfelelőségi tanúsítványt vagy a tájékoztatást arról, hogy nincs módja ilyen tanúsítvány kiadására.

3.3.2.3.

A megfelelőségi tanúsítvány legalább a következőket tartalmazza:

3.3.2.3.1.

a csoport vagy vállalat neve (például XYZ autógyár);

3.3.2.3.2.

a konkrét szervezet megjelölése (például európai részleg);

3.3.2.3.3.

gyárak/telephelyek megnevezése (például 1. motorgyár [Egyesült Királyság] – 2. járműgyár [Németország]);

3.3.2.3.4.

járművek/alkatrészek köre (például valamennyi T1 kategóriájú modell);

3.3.2.3.5.

az értékelt területek (például motor-összeszerelés, felépítménypréselés és -összeszerelés, jármű-összeszerelés);

3.3.2.3.6.

a megvizsgált dokumentumok (például a vállalat és az üzem minőségbiztosítási kézikönyve és minőségbiztosítási eljárása);

3.3.2.3.7.

az értékelés dátuma (pl. az ellenőrzésre 2013.5.18 és 2013.5.30 között került sor);

3.3.2.3.8.

a tervezett ellenőrző látogatás időpontja (például 2014. október).

3.3.3.

A jóváhagyó hatóságnak továbbá el kell fogadnia a gyártónak az EN ISO 9001:2008 harmonizált szabvány vagy azzal egyenértékű harmonizált szabvány szerinti megfelelő bizonylatát a 3.3. pont szerinti kezdeti értékelés követelményeinek teljesítésére vonatkozóan. A gyártónak közölnie kell a bizonylat tartalmát, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot az érvényességét vagy hatályát érintő minden változásról.

3.4.

A jármű típusjóváhagyásához nem kell megismételni a rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek típusjóváhagyásához elvégzett kezdeti értékeléseket, de ki kell egészíteni a teljes jármű összeállításával kapcsolatos olyan telephelyek és tevékenységek értékelésével, amelyekre a korábbi értékelések nem terjedtek ki.

4.   A termékek megfelelőségét biztosító intézkedések

4.1.

Minden, a 167/2013/EU rendelet, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok, valamint az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások vagy a jelen rendelet II. mellékletében felsorolt OECD-kódexek alapján kiállított teljes vizsgálati jegyzőkönyv szerint jóváhagyott járművet, rendszert, alkatrészt vagy önálló műszaki egységet a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a jelen mellékletben, a 167/2013/EU rendeletben, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási aktusokban, valamint a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban és OECD-kódexben rögzített követelmények betartásával.

4.2.

A 167/2013/EU rendelet, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok, valamint az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások vagy OECD-kódex szerinti típusjóváhagyás megadása előtt a tagállam jóváhagyó hatósága ellenőrzi, hogy sor került-e a megfelelő intézkedésekre, és írásban rögzítve rendelkezésre állnak-e a vizsgálati eljárások, minden jóváhagyás tekintetében a gyártóval egyeztetve, amelyet követően az ilyen vizsgálatok és kapcsolódó ellenőrzések rendszeres időközönként végrehajthatók a jóváhagyott típusnak való folyamatos megfelelés ellenőrzése céljából, ideértve adott esetben a 167/2013/EU rendeletben, az ENSZ-EGB-előírásokban és az OECD-kódexben meghatározott vizsgálatokat.

4.3.

A típusjóváhagyás jogosultja különösen a következőket köteles megtenni:

4.3.1.

biztosítja a termékek (járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek) jóváhagyott típusnak való megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító eljárások meglétét és alkalmazását;

4.3.2.

hozzáféréssel rendelkezik minden jóváhagyott típus ellenőrzéséhez szükséges vizsgáló- vagy egyéb megfelelő berendezéshez;

4.3.3.

biztosítja, hogy a vizsgálati vagy ellenőrzési eredményeket rögzítsék, és a csatolt iratok hozzáférhetők maradjanak a jóváhagyó hatósággal való megegyezés alapján meghatározott, akár 10 éves időtartamig;

4.3.4.

elemzi minden típusú vizsgálat vagy ellenőrzés eredményét, hogy az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát;

4.3.5.

biztosítja minden terméktípus esetében, hogy elvégezzék legalább a 167/2013/EU rendeletben, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási aktusokban szereplő, valamint a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban és OECD-kódexben előírt ellenőrzéseket és vizsgálatokat;

4.3.6.

biztosítja, hogy ha a mintasorozat vagy a vizsgálati darab igazolhatóan nem felel meg az adott típusú vizsgálat során, további mintavételre, vizsgálatra és ellenőrzésre kerüljön sor. Meg kell tenni minden szükséges intézkedést a gyártási folyamat korrigálására a jóváhagyott típusnak való megfelelés biztosítása céljából;

4.3.7.

járművek típusjóváhagyása esetében a 4.3.5. pontban hivatkozott ellenőrzéseknek ki kell terjedniük legalább a megfelelő építési specifikációk ellenőrzésére a jóváhagyás és a megfelelőségi tanúsítványokhoz szükséges információk tekintetében.

4.4.

Lépésenkénti, vegyes vagy többlépcsős típusjóváhagyás esetében a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság minden olyan jóváhagyó hatóságtól kérhet konkrét adatokat az ebben a mellékletben meghatározott gyártásmegfelelőségi követelmények betartásáról, amely bármely érintett rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adott.

4.5.

Ha a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem elégedett a 4.4. pontban említett jegyzőkönyvbe vett adatokkal, és ezt írásban közölte a szóban forgó gyártóval és a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatósággal, a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság további gyártásmegfelelőségi ellenőrzések vagy vizsgálatok elvégzését írja elő a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén, és az eredményeket haladéktalanul továbbítja az érintett jóváhagyó hatóságnak.

4.6.

Ha a 4.4. és az 5.5. pontot kell alkalmazni, és a további ellenőrzési vagy vizsgálati eredményeket a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem tartja kielégítőnek, a gyártó biztosítja, hogy a gyártás megfelelőségét a lehető leggyorsabban korrigálják a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság és a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő korrekciós intézkedésekkel.

5.   Folyamatos felülvizsgálati intézkedések

5.1.

A típusjóváhagyást megadó hatóság időszakos ellenőrzések keretében bármikor ellenőrizheti az egyes termelőüzemekben alkalmazott gyártásmegfelelőség-ellenőrzési módszereket. A gyártónak ebből a célból lehetővé kell tennie a tervezési, gyártási, ellenőrzési, vizsgálati és tárolási helyekre történő belépést, és rendelkezésére kell bocsátania minden szükséges információt a minőségirányítási rendszer dokumentációja és nyilvántartásai tekintetében.

5.1.1.

Az ilyen időszaki ellenőrzések tekintetében a bevett gyakorlat az e melléklet 3. és 4. szakaszában (kezdeti értékelés és a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések) megállapított eljárások folyamatos eredményességének figyelemmel kísérése.

5.1.1.1.

A(z) (e melléklet 3.3.3. pontjában előírtak szerint minősített vagy elismert) műszaki szolgálatok által folytatott felügyeleti tevékenységet kielégítőnek kell tekinteni az 5.1.1. pont szempontjából a kezdeti értékelésnél meghatározott követelmények tekintetében.

5.1.1.2.

A jóváhagyó hatóság által folytatott (az 5.1.1.1. pontban említettől eltérő) felülvizsgálatok rendes gyakorisága biztosítja, hogy a 3. és 4. szakasznak megfelelően végrehajtott felülvizsgálatokat olyan időközönként ismételjék meg, amelyet a jóváhagyó hatóság az addigi tapasztalatok alapján állapít meg.

5.2.

A vizsgálatok vagy ellenőrzések adatait és a gyártási nyilvántartásokat minden felülvizsgálatkor hozzáférhetővé kell tenni az ellenőr számára; különösen azoknak az ellenőrzéseknek vagy dokumentált vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek a 4.2. pont alapján szükségesek.

5.3.

Az ellenőr véletlenszerűen mintákat vehet, amelyeket a gyártó laboratóriumában vagy a műszaki szolgálat telephelyén megvizsgál, amely esetben csak fizikai vizsgálatok végezhetők el. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzésének eredményei alapján határozható meg.

5.4.

Ha a vizsgálat szintje nem tűnik megfelelőnek, vagy ha szükségesnek tűnik az 5.2. pont alkalmazása szempontjából a vizsgálatok érvényességének ellenőrzése, az ellenőrnek ki kell választania a műszaki szolgálathoz megküldendő mintákat fizikai vizsgálatok elvégzésére a 4. szakaszban, a 167/2013/EU rendeletben és az ugyanazon rendelet felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban és végrehajtási aktusaiban, illetve a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban vagy OECD-kódexben meghatározott követelmények szerint.

5.5.

Amennyiben az ellenőrzések vagy a felülvizsgálat eredményei nem megfelelőek, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden szükséges lépésre sor kerüljön a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

5.6.

Amennyiben a 167/2013/EU rendelet megköveteli az ENSZ-EGB-előírásoknak való megfelelést, illetve megengedi az OECD egységes kódexei alapján kiállított teljes vizsgálati jegyzőkönyv használatát az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban meghatározott követelmények helyett, a gyártó választhatja e melléklet rendelkezéseinek alkalmazását a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban vagy OECD-kódexekben szereplő gyártásmegfelelőségi követelmények helyett. Ha azonban a 4.5. vagy a 4.6. pontot kell alkalmazni, az ENSZ-EGB-előírások vagy az OECD-kódexek valamennyi külön gyártásmegfelelőségi követelményének eleget kell tenni a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően, amíg az úgy nem dönt, hogy a gyártás megfelelősége helyreállt.

V. MELLÉKLET

A javítási és karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények

A FÜGGELÉKEK LISTÁJA

A függelék száma

A függelék címe

Oldalszám

1.

Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és járműjavítási és -karbantartási információihoz

26

2.

Általános diagnosztikai eszközök kifejlesztését lehetővé tévő információk

28

1.   Fogalommeghatározás

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: „hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és járműjavítási és -karbantartási információihoz”: a jármű összes fedélzeti diagnosztikai információjához és járműjavítási és -karbantartási információjához való hozzáférés, amely szükséges a jármű ellenőrzéséhez, diagnosztikájához, szervizeléséhez vagy javításához.

2.   A jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeknek való megfelelés a típus-jóváhagyási eljárás során

2.1.

A gyártónak biztosítania kell az e mellékletben meghatározott, a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó műszaki követelmények betartását.

2.2.

A jóváhagyó hatóságok csak akkor adhatnak meg típusjóváhagyást, ha a gyártótól kaptak egy „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot.

2.3.

A „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat igazolja az 167/2013/EU rendelet XV. fejezetének való megfelelőséget.

2.4.

A „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot a 167/2013/EU rendelet 53. cikke (8) bekezdésének (3) albekezdésében említett mintának megfelelően kell elkészíteni.

3.   Hozzáférési díjak

A 167/2013/EU rendelet 55. cikke szerinti időalapú elérhetőség mellett a gyártók tranzakció alapú elérhetőséget is felkínálhatnak, amelyért a díjat tranzakciónként, nem pedig a hozzáférhetővé tétel időtartama szerint számítják fel. Amennyiben a gyártók időalapú és tranzakció alapú elérési rendszereket egyaránt felkínálnak, a független szervizeknek választaniuk kell, hogy az időalapú vagy a tranzakció alapú rendszert részesítik-e előnyben.

4.   Szervizalkatrészek, diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések

4.1.

A 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben a gyártó a 167/2013/EU rendelet 55. cikkében megállapított elv hatálya alá tartozó egyéni megállapodások alapján elérhetővé teszi az érdekelt felek számára a következő információkat, és megadja elérhetőségét weboldalán:

4.1.1.

olyan cserealkatrészek kifejlesztését lehetővé tévő idevágó információk, amelyek kritikus fontosságúak a fedélzeti diagnosztikai rendszer helyes működése szempontjából;

4.1.2.

a 2. függelékben felsorolt, általános diagnosztikai eszközök kifejlesztését lehetővé tévő információk.

4.2.

A 4.1.1. pont alkalmazásában a pótalkatrészek kifejlesztését nem korlátozhatják a következők:

4.2.1.

a vonatkozó információ hiánya;

4.2.2.

a működési hiba jelzésére szolgáló stratégiákra vonatkozó műszaki követelmények arra az esetre, ha a kibocsátások túllépik a diagnosztikai küszöbértékeket, vagy ha a fedélzeti diagnosztikai rendszer nem képes az e rendeletben előírt alapvető ellenőrzési követelmények teljesítésére;

4.2.3.

a folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő járművek eltérő kezelése céljából a diagnosztikára vonatkozó információ kezelésének konkrét módosításai;

4.2.4.

az olyan gázüzemű járművek típusjóváhagyása, amelyek korlátozott számban kisebb hiányosságokat mutatnak.

4.3.

A 4.1.2. pont alkalmazásában, ha a gyártó az ISO 22900-2:2009 szabvány (Modulrendszerű kommunikációs interfész járművekhez – MVCI) és az ISO 22901-2:2011 szabvány (Nyílt diagnosztikai adatcsere – ODX) szerinti diagnosztikai eszközöket és mérőműszereket használ a saját franchise-rendszerű hálózatán belül, akkor az ODX-fájlokat a független gazdasági szereplők számára a gyártó weboldalán elérhetővé kell tenni.

5.   Többlépcsős típusjóváhagyás

5.1.

A 167/2013/EU rendelet 20. cikkében meghatározott többlépcsős típusjóváhagyás esetében a végtermék gyártója köteles gondoskodni a jármű fedélzeti diagnosztikai információinak és a járműjavítási és -karbantartási információknak az elérhetőségéről a saját gyártási lépcső(i), valamint a korábbi lépcső(k)re mutató hivatkozások tekintetében.

5.2.

Emellett a végtermék gyártója a saját internetes oldalán közli a független gazdasági szereplőkkel a következő információkat:

5.2.1.

az előző lépcső(k)ért felelős gyártó(k) weboldalának címe;

5.2.2.

az előző lépcső(k)ért felelős összes gyártó neve és címe;

5.2.3.

az előző lépcső(k) típus-jóváhagyási száma(i);

5.2.4.

a motorszám.

5.3.

A típusjóváhagyás adott lépcsőjéért vagy lépcsőiért felelős gyártók kötelesek internetes oldalukon keresztül hozzáférhetővé tenni a típusjóváhagyás azon lépcsőjére/lépcsőire vonatkozó járműfedélzeti diagnosztikai és a járműjavítási és -karbantartási információkat, amelyekért felelősséggel tartoznak, valamint az előző lépcső(k)re mutató hivatkozást.

5.4.

A típusjóváhagyás adott lépcsőjéért/lépcsőiért felelős gyártó átadja a következő lépcsőért felelős gyártónak a következő információkat:

5.4.1.

az arra/azokra a lépcső(k)re vonatkozó megfelelőségi bizonylatot, amelyekért felelősséggel tartozik;

5.4.2.

a „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot, az összes függelékkel együtt;

5.4.3.

az annak/azoknak a lépcső(k)nek megfelelő típus-jóváhagyási számot, amelyekért felelősséggel tartozik;

5.4.4.

az 5.4.1., 5.4.2. és 5.4.3. pontban említett dokumentumokat, amint azokat az előző lépcső(k)ben érintett gyártó(k) átadta/átadták.

5.5.

Minden egyes gyártó engedélyezi a következő lépcsőért felelős gyártó számára, hogy továbbadja az átadott dokumentumokat a bármely későbbi lépcsőért és az utolsó lépcsőért felelős gyártóknak.

5.6.

Emellett a típusjóváhagyás adott lépcsőjéért vagy lépcsőiért felelős gyártó szerződés alapján:

5.6.1.

hozzáférhetővé teszi a következő lépcsőért felelős gyártó számára a jármű fedélzeti diagnosztikai információit és a járműjavítási és -karbantartási információkat, valamint az adott lépcső(k)nek megfelelő interfészinformációkat, amely lépcső(k)ért felelősséggel tartozik;

5.6.2.

a típusjóváhagyás következő lépcsőjéért felelős gyártó kérésére hozzáférhetővé teszi számára a jármű fedélzeti diagnosztikai információit és a járműjavítási és -karbantartási információkat, valamint az adott lépcső(k)nek megfelelő interfészinformációkat, amely lépcső(k)ért felelősséggel tartozik.

5.7.

A gyártó – beleértve a végtermék gyártóját – a 167/2013/EU rendelet 55. cikke értelmében díjat csak az(ok)ért a lépcső(k)ért számíthat fel, amely(ek)ért felelősséggel tartozik.

5.8.

Valamely gyártó, többek között a végtermék gyártója nem számít fel díjat valamely más gyártó internetes oldala címének vagy elérhetőségi adatainak közléséért.

6.   Kis sorozatú gyártók

6.1.

A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a javítási és karbantartási információk azonnal és gyorsan, a 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (13) bekezdése alapján előírt rendelkezésekhez, illetve a hivatalos forgalmazók és szervizek számára ugyanott megadott hozzáféréshez képest megkülönböztetést nem jelentő módon elérhetőek legyenek, ha az azon rendeletben szabályozott adott járműtípus tekintetében éves gyártásuk világszinten kevesebb, mint:

a)

T kategória esetében: 200 jármű;

b)

C kategória esetében: 80 jármű;

c)

R kategória esetében: 400 jármű;

d)

S kategória esetében: 200 jármű;

Az említett rendeletben szabályozott típusú rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység esetében az e rendelkezés értelmében érvényes szám: 250 egység.

6.2.

Az 1. pont hatálya alá tartozó járműveket, rendszereket, alkatrészeket és önálló műszaki egységeket fel kell sorolni a gyártó javítási és karbantartási információkat tartalmazó weboldalán.

6.3.

A jóváhagyó hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a kis termelésű gyártóknak megadott minden típusjóváhagyásról.

7.   A jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó kötelezettségek teljesítése

7.1.

A jóváhagyó hatóság a saját kezdeményezésére, bejelentett panasz vagy a műszaki szolgálat értékelése alapján bármikor ellenőrizheti, hogy a gyártó teljesíti-e a 167/2013/EU rendelet és az e rendelet szerinti kötelezettségeit, valamint a „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat feltételeit.

7.2.

Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a jármű fedélzeti diagnosztikai információi és a járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségével kapcsolatos kötelezettségeit, a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság megteszi a megfelelő lépéseket a helyzet orvoslása érdekében.

7.3.

Az említett intézkedések között szerepelhet a típusjóváhagyás visszavonása vagy felfüggesztése, pénzbírságok vagy a 167/2013/EU rendeletnek megfelelően elfogadott egyéb intézkedések.

7.4.

Ha egy független gazdasági szereplő vagy független gazdasági szereplők érdekképviseletét ellátó szakmai szövetség panaszt nyújt be a jóváhagyó hatósághoz, a hatóság ellenőrzi, hogy a gyártó betartja-e a jármű fedélzeti diagnosztikai információi és a járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségével kapcsolatos kötelezettségeit.

7.5.

Az ellenőrzés során a jóváhagyó hatóság műszaki szolgálatot vagy más független szakértőt kérhet fel annak értékelésére, hogy a gyártó teljesítette-e ezeket a kötelezettségeket.

7.6.

Amennyiben a jármű fedélzeti diagnosztikai rendszerére vonatkozó információk, valamint a járműjavítási és -karbantartási információk nem állnak rendelkezésre a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában, a gyártónak a típusjóváhagyás megadásától számított hat hónapon belül meg kell adnia azokat.

7.7.

Ha a gépjárművet több mint hat hónappal a típusjóváhagyás elnyerése után hozzák forgalomba, az információkat a gépjármű forgalomba hozásának napján kell közölni.

7.8.

A jóváhagyó hatóság a beadott „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat alapján feltételezheti, hogy a gyártó a jármű fedélzeti diagnosztikájára és a jármű javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés tekintetében megtette a megfelelő szervezési és eljárási intézkedéseket, amennyiben nem érkezett panasz, és amennyiben a gyártó a 7.7. bekezdésben előírt időpontig rendelkezésre bocsátotta a bizonylatot.

7.9.

Ha ezen időszak során nem nyújtják be a megfelelőségi bizonylatot, akkor a jóváhagyó hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket a megfelelőség biztosítása érdekében.

8.   A független gazdasági szereplők számára megadott, a jármű biztonsági területein kívüli területekhez való hozzáféréssel kapcsolatos információs követelmények

8.1.

A jármű biztonsági területeit nem érintő fedélzeti diagnosztikai információkhoz, valamint a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáféréshez a független gazdasági szereplőktől a gyártók csak annyi információt kérhetnek a weboldaluk használatához történő bejelentkezés feltételeként, amennyi az információkért való fizetés módjának megerősítéséhez szükséges.

9.   A független gazdasági szereplők számára megadott, a jármű biztonsági területeihez való hozzáféréssel kapcsolatos információs követelmények

9.1.

A jármű biztonsági területeihez való hozzáféréssel kapcsolatos fedélzeti diagnosztikai információkhoz, valamint a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáféréshez a független gazdasági szereplőknek jóváhagyást és engedélyt kell szerezniük olyan dokumentumok alapján, amelyek igazolják, hogy legális üzleti tevékenységet végeznek, és e téren büntetlen előéletűek.

9.2.

A független gazdasági szereplők számára is biztosítani kell a hivatalos forgalmazók és szervizek által az adatcseréhez használt, biztonságtechnikai védelemmel ellátott járműbiztonsági funkciókhoz való hozzáférést, az adatok bizalmas jellegének, integritásának és az illetéktelen hozzáféréssel szembeni védelmének biztosítása érdekében.

9.3.

A jármű-információkhoz való hozzáférésnek a 167/2013/EU rendelet 56. cikkében előírt fóruma fogja meghatározni e követelmények teljesítésének részletes paramétereit.

9.4.

A jármű biztonsági területeihez való hozzáférésre vonatkozó információk eléréséhez a független gazdasági szereplőnek be kell mutatnia a saját maga és szervezetének azonosítására szolgáló, az ISO 20828:2006 szabvány szerinti tanúsítványt. A gyártó az ISO 20828:2006 szabvány szerinti saját tanúsítványával válaszol azt megerősítendő, hogy a független gazdasági szereplő a szóban forgó gyártó jogszerű webhelyét éri el. Az ilyen ügyletekről mindkét félnek nyilvántartást kell vezetnie, feltüntetve az e rendelkezés alá tartozó járműveket és a rajtuk végzett változtatásokat.

1. függelék

Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz

1.   Bevezetés

1.1.

Ez a függelék a jármű fedélzeti diagnosztikai információinak és a járműjavítási és -karbantartási információknak a hozzáférhetőségére vonatkozó műszaki előírásokat állapítja meg.

2.   Követelmények

2.1.

A gyártó a járműjavítási és -karbantartási információkat csak olyan nyitott szöveges és grafikus, általánosan használt számítógépes operációs rendszereken futtatható formátum(ok)ban biztosítja, amely szabadon hozzáférhető és egyszerűen telepíthető szabványos szoftver-bővítőmodulok használatával tekinthető meg és nyomtatható ki.

2.1.1.

A weboldalakon közzétett fedélzeti diagnosztikai információknak, valamint a járműjavítási és -karbantartási információknak meg kell felelniük a 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdésében említett közös szabványnak.

2.1.2.

A metaadatok kulcsszavainak lehetőség szerint az ISO 15031-2:2010 szabványnak kell megfelelniük. Ezeknek az információknak a webhely karbantartásának céljára szolgáló információk kivételével mindenkor hozzáférhetőnek kell lenniük.

2.1.3.

Akik jogosultságot kívánnak szerezni az információk másolására vagy újraközlésére, azoknak közvetlenül az érintett gyártókkal kell tárgyalniuk.

2.1.4.

Az oktatási anyagokra vonatkozó információknak szintén elérhetőnek kell lenniük, ezek azonban az internetes oldalakon kívül más adathordozón is közzétehetők.

2.2.

A független gazdasági szereplők számára könnyen hozzáférhető adatbázisban rendelkezésre kell bocsátani a jármű minden olyan részére vonatkozó információt, amelyet – a modellszám és sorozatszám, jármű-azonosító szám, valamint bármely más feltétel, mint például a tengelytáv, motorteljesítmény, felszereltség vagy választható tartozékok alapján meghatározhatóan – a járműgyártó beépített a járműbe és a járműgyártó által hivatalos szervizpartnereinek, forgalmazóinak vagy harmadik félnek kínált pótalkatrészekkel az eredeti alkatrész termékazonosító száma alapján kicserélhető.

2.3.

Az említett adatbázisban vagy az elérhető formátumban szerepelnie kell a jármű-azonosító számoknak, az eredeti alkatrészek termékazonosító számának, az eredeti alkatrészek hivatalos megnevezésének, az érvényességi adatoknak (az érvényesség kezdő- és záródátuma), a beszerelési adatoknak és adott esetben a szerkezeti jellemzőknek.

2.4.

Az adatbázisban közzétett vagy egyéb formátumban elérhető információkat rendszeresen frissíteni kell. A frissítéseknek különösen az egyes járművek gyártást követő valamennyi módosítását kell tartalmazniuk, amennyiben ezek az információk a hivatalos forgalmazók rendelkezésére állnak.

2.5.

Vezérlőegységek átprogramozása esetén – pl. a javítást követő újrakalibrálás céljából, vagy ha szoftvert kell telepíteni a cserealkatrészként felhasznált elektronikus vezérlőegységre, vagy a cserealkatrészek újrakódolásához vagy újraindításához – lehetővé kell tenni a védettség alatt nem álló hardver használatát.

2.5.1.

A vezérlőegységek átprogramozását vagy az ISO 22900-2, vagy az SAE J2534, vagy a TMC RP1210 szabvány szerint kell végezni legkésőbb 2018.1.1-től;

ez a dátum 2020.01.01.

az R és S kategóriájú járművek gyártói számára,

a T és C kategóriájú járművek gyártói számára, akiknek gyártása jelen melléklet 6.1. pontjában meghatározott határérték alatt marad,

a rendszerek, alkotórészek vagy önálló műszaki egységek gyártói számára, akiknek gyártása jelen melléklet 6.1. pontjában meghatározott határérték alatt marad.

2.5.2.

Ethernet, soros kábel vagy LAN interfész és más adathordozók, például kompaktlemez (CD), digitális sokoldalú lemez (DVD) vagy szórakoztató- és információs rendszerek (például navigációs rendszerek, telefon) félvezető adattároló eszközei szintén felhasználhatók, de csak akkor, ha nincs szükség védelem alatt álló kommunikációs szoftverek (például illesztőprogramok vagy bővítőmodulok) és hardverek használatára. A gyártóspecifikus alkalmazás és az ISO 22900-2, az SAE J2534, vagy a TMC RP1210 szabványnak megfelelő jármű-kommunikációs interfészek (VCI) kompatibilitásának igazolására a gyártó vagy felkínálja az egyedi fejlesztésű VCI-k hitelesítését, vagy rendelkezésre bocsátja a szükséges információkat és bérbe adja a különleges hardvert, amellyel a VCI gyártója saját maga el tudja végezni a hitelesítést. A hitelesítésért vagy az információkért és a hardverért fizetendő díjakra a 167/2013/EU rendelet 55. cikkében megállapított feltételek alkalmazandók.

2.5.3.

Ezen szabványok bevezetéséig a járműgyártónak hozzáférhetővé kell tennie a szellemi tulajdont képező információkat (pl. protokollra vonatkozó információk, eljárási módszer, azonosítási kódok) arra vonatkozóan, hogy hogyan kell átprogramozni egy vezérlőegységet.

2.5.4.

A járművön belüli kommunikáció és az elektronikus vezérlőegységek és diagnosztikai eszközök közötti kommunikáció biztosítása érdekében az alábbi szabványokat kell alkalmazni: SAE J1939, ISO 11783, ISO 14229 vagy ISO 27145. Az ISO 27145 szabvány vagy az ISO 15765-4 szabvánnyal, vagy az ISO 13400 szabvánnyal együtt alkalmazandó.

2.5.5.

Ha egy gyártó javasolja egy bizonyos típusú traktor kombinálását egy R vagy S kategóriás járművel, vagy fordítva, biztosítania kell a független gazdasági szereplők számára a jármű fedélzeti diagnosztikai információit és a járműjavítási és -karbantartási információkat mindkét jármű kölcsönös kapcsolatára vonatkozóan. Ezen információt a 167/2013/EU rendelet (23) preambulumbekezdése szerint több gyártó vagy gyártók konzorciuma által közösen létrehozott weboldalon is hozzáférhetővé lehet tenni, amennyiben ez a weboldal megfelel e rendelet rendelkezéseinek.

2.6.

A gyártónak a javítási információkat közzétevő weboldalán modellenként fel kell tüntetnie a típus-jóváhagyási számot.

2.7.

A gyártónak a javítási és karbantartási információkat tartalmazó weboldalhoz való hozzáférésért méltányos és arányos díjakat kell megállapítania, óránkénti, napi, havi, éves, illetve adott esetben tranzakciónkénti alapon.

2. függelék

Általános diagnosztikai eszközök kifejlesztését lehetővé tévő információk

1.   Diagnosztikai eszközök gyártásához szükséges információk

A járműgyártóknak a javítási információkról szóló weboldalukon elérhetővé kell tenniük az 1.1., 1.2. és 1.3. pontban meghatározott információkat, hogy megkönnyítsék a többféle gyártmánnyal foglalkozó szervizek ellátását általános diagnosztikai eszközökkel. Az információknak tartalmazniuk kell a diagnosztikai eszközök összes funkcióját és a javítási információk és a hibaelhárítási utasítások összes elérhetőségét. Az információkhoz való hozzáférésért méltányos díj kérhető.

1.1.   A kommunikációs protokollra vonatkozó információk

A következő információkat kell megadni, mindegyikhez feltüntetve a jármű gyártmányát, modelljét és változatát, vagy más használható meghatározást, mint például a jármű-azonosító számot (VIN) vagy a jármű és a rendszerek megnevezését:

a)

a 49. sz. ENSZ-EGB-előírás 9B. mellékletének 4.7.3. szakaszában előírtak mellett a teljes diagnosztikát lehetővé tévő kiegészítő kommunikációs protokollra vonatkozó információrendszer, beleértve a kiegészítő hardver- vagy szoftverprotokollra vonatkozó információkat, a paraméterazonosítást, a továbbítási funkciókat, a diagnosztikai memóriára vonatkozó követelményeket vagy a hibaállapotokat;

b)

arra vonatkozó részletes információk, hogy a 49. sz. ENSZ-EGB-előírás 9B. mellékletének 4.7.3. szakaszában előírt szabványoknak nem megfelelő valamennyi hibakódot hogyan lehet beszerezni és értelmezni;

c)

az összes érvényes adatparaméter felsorolása, beleértve az arányosítási és hozzáférési információkat is;

d)

az összes lehetséges üzempróba felsorolása, beleértve az eszközök bekapcsolását vagy szabályozását is, valamint az ezek megvalósításához szükséges eszközöket;

e)

részletes ismertetése annak, hogyan lehet megszerezni az alkatrészekre és állapotokra vonatkozó információkat, az időbélyegeket, a függő diagnosztikai hibakódokat és a pillanatfelvételeket;

f)

az adaptív tanulási paramétereknek, a variánskódolásnak, a pótalkatrészek paramétertáblázatának, valamint a felhasználói preferenciáknak a visszaállítása az alapállapotba;

g)

az elektronikus vezérlőegység azonosítása és variánskódolás;

h)

részletes ismertetése annak, hogyan lehet visszaállítani a szervizlámpákat;

i)

a diagnosztikai csatlakozó helye és a csatlakozó részletes ismertetése;

j)

a motorkód azonosítása.

1.2.   A fedélzeti diagnosztika által ellenőrzött alkatrészek vizsgálata és diagnosztikája

Az alábbi információkat kell megadni:

a)

a működőképességet ellenőrző vizsgálat leírása, az alkatrész vagy a kábelköteg szintjén;

b)

a vizsgálat menete, beleértve a vizsgálati paraméterekre és alkatrészekre vonatkozó információkat is;

c)

a csatlakozások részletes ismertetése, beleértve a bemenetek és kimenetek legnagyobb és legkisebb értékeit és a menet- és terhelési értékeket is;

d)

adott menetállapotban – többek között üresjáratban – várható értékek;

e)

az összetevők villamos értékei, statikus és dinamikus állapotukban;

f)

meghibásodási mód értékek az összes fenti esetre vonatkozóan;

g)

meghibásodási módok diagnosztikai eljárása, beleértve a hibafákat és a diagnosztika által irányított hibaelhárítást is.

1.3.   A javításhoz szükséges adatok

Az alábbi információkat kell megadni:

a)

az elektronikus vezérlőegység és az alkatrészek inicializálása (pótalkatrész beszerelésekor);

b)

adott esetben új vagy csereként beépített elektronikus vezérlőegység inicializálása átadásos (át)programozási eljárásokkal.

VI. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (dinamikus vizsgálat)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (dinamikus vizsgálat) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (DINAMIKUS VIZSGÁLAT) (1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulás hatásai ellen védő szerkezet jellemzője, hogy elég szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a kerék szimmetriasíkja

A kerék szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.3.2.   A nyomtáv meghatározása

A kerék tengelyén keresztülhaladó függőleges sík egyenes vonalban metszi a szimmetriasíkot; ez az egyenes egy pontban találkozik az alátámasztó felülettel. Ha a traktor azonos tengelyén található kerekek esetében így meghatározott két pont A és B, akkor a nyomtáv az A és a B pont közötti távolság. A nyomtávot ilyen módon mind az első, mind a hátsó kerekek tekintetében meg lehet határozni. Ikerkerekek esetében a nyomtáv a kerékpárok szimmetriasíkjainak megfelelő két sík közötti távolság.

Hernyótalpas traktorok esetében a nyomtáv a hernyótalpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

Az A és a B pontnak a traktor hátsó tengelyére vonatkozó szélső helyzete adja meg a nyomtáv lehetséges legnagyobb értékét. Az AB szakasszal a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Tengelytáv

Az első kerekek, illetve a hátsó kerekek tekintetében a fentiek szerint meghatározott két AB szakaszon keresztülhaladó függőleges síkok közötti távolság.

1.5.   Az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása; az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (seat index point: SIP) (2)

Az ülés ellenőrzési pontját az ISO 5353:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

1.5.2.   Az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.2.1.

Amennyiben a háttámla és az ülőfelület állítható, akkor úgy kell ezeket beállítani, hogy az ülés ellenőrzési pontja a hátsó, legfelső helyzetében legyen;

1.5.2.2.

Amennyiben az ülés rugózott, akkor rugózását útjának közepén rögzíteni kell, kivéve, ha ez ellentétes az ülés gyártójának egyértelmű utasításaival;

1.5.2.3.

Azon esetekben, amikor az ülés helyzete csak hosszanti irányban és függőlegesen állítható be, az ülés ellenőrzési pontján átmenő hosszanti tengelynek párhuzamosnak kell lennie a traktornak a kormánykerék középpontján átmenő függőleges hosszanti síkjával, és ettől a síktól legfeljebb 100 mm-re helyezkedhet el.

1.6.   Védett tér

1.6.1.   Referenciasík

A védett tér a 3.8–3.10. ábrán és a 3.3. táblázatban látható. A védett tér meghatározása a referenciasíkhoz és az ülés ellenőrzési pontjához képest történik. A referenciasík egy olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján. A referenciasík általában egybeesik a traktor hosszanti szimmetriasíkjával. Úgy kell tekinteni, hogy a terhelés során a referenciasík az üléssel és a kormánykerékkel együtt vízszintesen eltolódik, de merőleges marad a traktorra, illetve a borulás hatásai ellen védő szerkezet padlójára nézve. A védett tér az 1.6.2. és az 1.6.3. pont alapján határozható meg.

1.6.2.   A védett tér meghatározása nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok esetében

A nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok szabad terét az alábbi 1.6.2.1–1.6.2.10. pont határozza meg; ha a traktor vízszintes felületen áll, és amennyiben az ülés állítható, a hátsó, legfelső helyzetbe (2) van állítva, illetve amennyiben a kormánykerék állítható, az ülő vezető számára középső helyzetbe van állítva, a szabad teret a következő síkok határolják:

1.6.2.1.

az A1 B1 B2 A2 vízszintes sík (810 + av) mm-rel az ülés ellenőrzési pontja (SIP) felett úgy, hogy a B1 B2 egyenes (ah – 10) mm-re a SIP mögött található;

1.6.2.2.

a referenciasíkra merőleges G1 G2 I2 I1 ferde sík, amely a B1 B2 egyenes mögött 150 mm-rel található pontot és az ülés háttámlájának leghátsó pontját is magában foglalja;

1.6.2.3.

a referenciasíkra merőleges A1 A2 I2 I1 hengeres felület, amelynek sugara 120 mm, és amely érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkokat;

1.6.2.4.

a referenciasíkra merőleges B1 C1 C2 B2 hengeres felület, amelynek sugara 900 mm, 400 mm-re előrenyúlik, és amely a B1 B2 egyenes mentén érinti a fenti 1.6.2.1. pontban meghatározott síkot;

1.6.2.5.

a referenciasíkra merőleges C1 D1 D2 C2 ferde sík, amely a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületig terjed, és 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől. A kormánykerék emelt állása esetén ez a sík a B1 B2 egyenestől a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületet érintve nyúlik előre;

1.6.2.6.

a referenciasíkra merőleges D1 E1 E2 D2 függőleges sík, amely 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől;

1.6.2.7.

az ülés ellenőrzési pontja (SIP) alatt (90-av) mm-re található ponton keresztülhaladó E1 F1 F2 E2 vízszintes sík;

1.6.2.8.

a G1 F1 F2 G2 felület szükség esetén a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott sík alsó határától a fenti 1.6.2.7. pontban meghatározott vízszintes síkig görbül, merőleges a referenciasíkra, és teljes hosszában érinti az ülés háttámláját;

1.6.2.9.

a J1 E1 F1 G1 H1 és J2 E2 F2 G2 H2 függőleges síkok. Ezek a függőleges síkok az E1 F1 F2 E2 síktól felfelé 300 mm-re terjednek, az E1 E0 és E2 E0 közötti távolság 250 mm.

1.6.2.10.

az A1 B1 C1 D1 J1 H1 I1 és A2 B2 C2 D2 J2 H2 I2 ferde párhuzamos síkok, ahol az erőkifejtés oldalán lévő sík felső széle legalább 100 mm-re van a függőleges referenciasíktól.

1.6.3.   A védett tér meghatározása megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében a védett tér a kormánykerék és az ülés két helyzete által meghatározott két védett tér burkolófelülete.

1.6.4.   Kiegészítő ülések

1.6.4.1.

Olyan traktorok esetében, amelyekbe kiegészítő üléseket lehet beszerelni, a vizsgálatok során az összes lehetséges kiegészítő ülés ellenőrzési pontját magában foglaló burkolófelületet kell használni. A védőszerkezet nem eshet ezen különböző ülések ellenőrzési pontjait magában foglaló nagyobb védett téren belülre.

1.6.4.2.

Amennyiben a vizsgálat elvégzése után új lehetőséget kínálnak az ülések elrendezésére, meg kell határozni, hogy az új ülés ellenőrzési pontja körüli védett tér teljes mértékben a korábban megállapított burkolófelületen belülre esik-e. Amennyiben nem, új vizsgálatot kell végezni.

1.6.4.3.

A kiegészítő ülés nem foglalja magában a vezetőn kívüli más személy ülését, ahonnan a traktort nem lehet irányítani. Az ülés ellenőrzési pontja nem határozható meg, mivel a védett tér definíciója a vezetőülésre vonatkozik.

1.7.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül, valamint – gumiabroncsokkal rendelkező traktorok esetében – folyadékballaszt nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, csövezéssel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.8.   Megengedett mérési tűrések

Távolság

± 0,5 mm

Erő

± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Tömeg

± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Gumiabroncs-nyomás

± 5,0 %

Szög

± 0,1°

1.9.   Jelmagyarázat

ah

(mm)

Az ülés vízszintes állítási tartományának fele

av

(mm)

Az ülés függőleges állítási tartományának fele

E

(J)

Energiabevitel a vizsgálat közben

F

(N)

Statikus terhelőerő

H

(mm)

A lengőtömeg tömegközéppontjának emelkedési magassága

I.

(kg.m2)

A hátsó tengelyre számított tehetetlenségi nyomaték, kizárva a hátsó ütközési energia kiszámításához használt kerekeket

L

(mm)

A hátsó ütközési energia kiszámításához használt tengelytáv

M

(kg)

Az energia és nyomóerők kiszámításához használt tömeg

2.   Alkalmazási terület

2.1.   Ez a melléklet olyan traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelye és gumiabroncsos kerekei vannak hernyótalp-csatlakozóelemekkel vagy azok nélkül, és amelyek nehezék nélküli traktortömege 600 kg felett van, de általában kevesebb, mint 6 000 kg.

2.2.   A hátsó kerekek minimális nyomtávja általában nagyobb mint 1 150 mm. Elismert tény, hogy lehetnek olyan tervezésű traktorok, például fűnyírók, keskeny szőlészeti traktorok, korlátozott szabad magassággal rendelkező épületekben vagy gyümölcsösökben használt alacsony profilú traktorok, nagy szabad magasságú traktorok, valamint különleges erdészeti gépek, mint például a szállítók és rönkvontatók, amelyekre ez a melléklet nem vonatkozik.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.   A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből származnak a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként (lásd alább a 3.6. pontot: Kiterjesztés más traktortípusokra). Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.   A dinamikus vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktormodellhez, amellyel kapcsolatban vizsgálják. Az átadott traktornak teljesnek és üzemképesnek kell lennie.

3.1.3.   „Tandem” traktor esetében azon rész szabványos változatának a tömegét kell alkalmazni, amelyre a védőszerkezetet felszerelték.

3.1.4.   A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Az ilyen szerkezetet a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén.

E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat.

Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor és védőszerkezet alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.5.   A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített meg, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés és a vizsgálat feltételei

3.2.1.   A szerkezetet egy lengőtömeggel kell ütköztetni, és első, valamint hátsó nyomóvizsgálatnak kell alávetni.

3.2.2.   A lengőtömeg tömege (3.1. ábra) 2 000 kg kell, hogy legyen. Ütközési felületének méretei: 680 × 680 mm ± 20. A lengőtömeget úgy kell elkészíteni, hogy tömegközéppontjának helyzete változatlan maradjon (például betonba ágyazott vasrudakkal). A lengőtömeget a padló felett kb. 6 m magasan lévő forgáspontból kell felfüggeszteni úgy, hogy a lengőtömeg magasságát kényelmesen és biztonságosan be lehessen állítani.

3.2.3.   Az olyan traktorok esetében, amelyek tömegének kevesebb mint 50 %-a nehezedik az első kerekekre, az első ütést a szerkezet hátuljára kell irányozni. Ezt követi egy nyomóvizsgálat szintén a szerkezet hátulján. A második ütés elöl, a harmadik ütés pedig oldalt érje a szerkezetet. Végül egy második nyomóvizsgálat következik elöl.

Az olyan traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a nehezedik az első kerekekre, az első ütést a szerkezet elejére kell irányozni, a másodikat pedig az oldalára. Ezután következik a két nyomóvizsgálat, először hátul, utána pedig elöl.

3.2.4.   A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében az első ütést hosszanti irányban kell kifejteni, a szerkezet nehezebb végénél (amelyre a traktor tömegének több mint 50 %-a nehezedik). Ezt követi egy nyomóvizsgálat, ugyanezen a részen. A második ütés a szerkezet másik végén, a harmadik ütés pedig oldalt érje a szerkezetet. Végül egy második nyomóvizsgálat következik a szerkezet könnyebb végén.

3.2.5.   A hátsó kerekekre megadott nyomtávot úgy kell megválasztani, hogy a szerkezetet semmiképpen ne támasszák meg a gumiabroncsok a vizsgálat közben. Ezt a rendelkezést figyelmen kívül lehet hagyni, ha kerekek lehető legszélesebb nyomtávja esetében biztosított az ilyen támaszték.

3.2.6.   A traktor azon oldalára kell az oldalról irányzott ütést mérni, amelyik a vizsgálóállomás véleménye szerint valószínűleg a legnagyobb mértékű alakváltozást fogja elszenvedni. A hátsó ütést az oldalsó ütéssel átellenben lévő sarokra kell mérni, az elülső ütést pedig az oldalsó ütéshez közelebbi sarokra. A hátsó ütést a traktor szimmetriasíkjától mért távolság kétharmadánál, a védőszerkezet külső oldalát érintő függőleges síkra kell mérni. Ha azonban a védőszerkezet hátsó részében egy görbület a központtól mért távolság kevesebb mint kétharmadánál kezdődik, az ütést a görbület elejére kell mérni, vagyis arra a pontra, ahol ez a görbe érinti a traktor szimmetriasíkjára merőleges vonalat.

3.2.7.   Ha a vizsgálat során bármilyen rögzítés, támaszték vagy tömb elmozdul vagy eltörik, a vizsgálatot meg kell ismételni.

3.3.   Ütésvizsgálat

3.3.1.   Hátulról történő ütésvizsgálat (3.2.a. és 3.2.b. ábra)

3.3.1.1.   Nem kell hátulról történő ütésvizsgálatot végezni olyan traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a (a fent meghatározottak szerint) az első kerekekre nehezedik.

3.3.1.2.   A traktort úgy kell elhelyezni a lengőtömeghez viszonyítva, hogy a lengőtömeg abban a pillanatban ütközzön a szerkezetnek, amikor az ütközési felület és a tartóláncok a függőlegeshez képest 20°-os szögben állnak, kivéve, ha az alakváltozás során a szerkezet ennél nagyobb szöget zár be a függőlegessel az érintkezési pontban. Ebben az esetben, kiegészítő támaszték segítségével az ütközési felületet úgy kell beállítani, hogy párhuzamos legyen a szerkezet oldalával az érintkezési pontban a maximális alakváltozás pillanatában úgy, hogy a tartóláncok a függőlegeshez képest 20°-os szögben maradnak. A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor hátrafelé történő borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él. A lengőtömeg magasságát is úgy kell megválasztani, hogy ne fordulhasson el az érintkezési pont körül.

3.3.1.3.   A traktort le kell kötni. A lekötés rögzítési pontjai körülbelül 2 m-rel a hátsó tengely mögött és 1,5 m-rel az első tengely előtt legyenek. Minden tengelyen két-két lekötés kell, hogy legyen, a traktor szimmetriasíkjának minden oldalán egy-egy. A lekötés 12,5–15 mm átmérőjű acélkábel legyen, amelynek szakítószilárdsága 1 100–1 260 MPa. A traktor gumiabroncsait fel kell fújni, és a lekötéseket úgy kell megfeszíteni, hogy az alább, a 3.1. táblázatban megadott gumiabroncsnyomás és alakváltozási értékek érvényesüljenek.

A lekötések megfeszítése után egy 150 × 150 mm-es fagerendát kell a hátsó kerekek elé szorosan beszorítani.

3.3.1.4.   A lengőtömeget annyira kell hátrahúzni, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti H magasságára az alábbi két képlet egyike – a gyártó választása szerint – érvényes legyen:

Formula vagy Formula

3.3.1.5.   A lengőtömeget el kell engedni, hogy nekiütközzön a szerkezetnek. A gyorskioldó mechanizmust úgy kell elhelyezni, hogy ne billentse ki a súlyt az azt tartó láncokhoz képest az elengedés pillanatában.

3.1.   táblázat

Gumiabroncsnyomás-értékek

 

Gumiabroncsnyomás-értékek

kPa (3)

Alakváltozás

mm

Négykerék-meghajtású traktorok egyforma nagyságú első és hátsó kerekekkel:

Első

100

25

Hátsó

100

25

Négykerék-meghajtású traktorok, ahol az első kerekek kisebbek, mint a hátsó kerekek:

Első

150

20

Hátsó

100

25

Kétkerék-meghajtású traktorok:

Első

200

15

Hátsó

100

25

3.3.2.   Elölről történő ütésvizsgálat (3.3.a. és 3.3.b. ábra)

3.3.2.1.   Ugyanúgy kell végrehajtani, mint a hátulról történő ütésvizsgálatot. A rögzítők ugyanolyanok, de a fagerendát a hátsó kerekek mögé kell beszorítani. A lengőtömeg tömegközéppontjának ejtési magasságát a következő képlettel kell meghatározni:

Formula

3.3.2.2.   A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor előre haladás közben bekövetkező oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában az elülső sarok felső része.

3.3.3.   Oldalról történő ütésvizsgálat (3.4. ábra)

3.3.3.1.   A traktort úgy kell elhelyezni a lengőtömeghez viszonyítva, hogy a lengőtömeg abban a pillanatban ütközzön a szerkezetnek, amikor az ütközési felület és a tartóláncok függőleges helyzetben vannak, kivéve, ha az alakváltozás során a szerkezet nem függőleges helyzetű az érintkezési pontban. Ebben az esetben az ütközési felületet úgy kell beállítani, hogy megközelítőleg párhuzamos legyen a szerkezettel az érintkezési pontban a maximális alakváltozás pillanatában. Ezt a beállítást kiegészítő támasztékok segítségével úgy kell elvégezni, hogy a tartóláncok függőleges helyzetűek maradjanak az ütközés pillanatában. A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él.

3.3.3.2.   Az ütközési pontnak az ülés ellenőrzési pontja előtt 60 mm-re, a traktor szimmetriasíkjára merőlegesen futó síkba kell esnie, úgy, hogy az ülés a hosszanti ülésbeállítási tartomány közepén legyen, kivéve, ha biztos, hogy az él bármely másik része ütközne a talajhoz először. A lengőtömeg magasságát is úgy kell megválasztani, hogy ne legyen hajlamos elfordulni az érintkezési pont körül.

3.3.3.3.   Megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében az ütközési pontnak a traktor szimmetriasíkjára merőlegesen futó síkba kell esnie, a két ülés-ellenőrzési pont közötti középpontban.

3.3.3.4.   A traktor hátsó kerekét le kell kötni azon az oldalon, ahová az ütést mérik. A lekötések feszességét úgy kell meghatározni, mint a hátulról történő ütésvizsgálat esetében. Rögzítés után egy 150 × 150 mm-es gerendát kell beszorítani szorosan az ütéssel ellentétes oldalon lévő hátsó kerék oldalához. Támasztékként egy gerendát kell ehhez a kerékhez elhelyezni és a padlóhoz erősíteni úgy, hogy ütközés során szorosan a kerékhez rögzítve maradjon. A gerenda hosszúságát úgy kell megválasztani, hogy amikor a kerékhez van szorítva, 25–40° fokos szöget zárjon be a vízszinteshez képest. Továbbá a hossza legyen a vastagsága 20–25-szöröse, szélessége pedig vastagságának 2-3-szorosa.

3.3.3.5.   A lengőtömeget úgy kell hátrahúzni, mint az előző vizsgálatok során, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti H magasságára az alábbi képlet érvényes legyen:

Formula

3.3.3.6.   Az oldalról történő ütésvizsgálat során meg kell állapítani, hogy mekkora a különbség a legnagyobb pillanatnyi és a maradó alakváltozás között az ülés ellenőrzési pontja felett (810 + av) mm-es magasságban. Ehhez olyan eszközt lehet használni, amelyen egy mozgó súrlódó gallér szorosan illeszkedik egy vízszintes rúdra. A rúd egyik végét rá kell csatlakoztatni a szerkezet felső részéhez, míg másik végét a traktor alvázához erősített függőleges rúdon lévő furaton kell átdugni. A gallért a traktor alvázához erősített függőleges rúdhoz kell illeszteni az ütés előtt, és távolsága tőle az ütés után megadja a különbséget a legnagyobb pillanatnyi és a maradó alakváltozás között.

3.4.   Nyomóvizsgálatok

Szükségessé válhat a traktor elejének a leszorítása a hátul végzett vizsgálat közben. A tengelyek alá bakokat kell helyezni, hogy ne a gumiabroncsok vegyék fel a nyomóerőt. A felhasznált keresztgerenda szélessége kb. 250 mm, és a gerendát csukló köti össze a terhelést kifejtő mechanizmussal (3.5. ábra).

3.4.1.   Nyomóvizsgálat a szerkezet hátsó részén (3.6.a és 3.6.b ábra)

3.4.1.1.   A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell elhelyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjában legyen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

F = 20 M

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.1.2.   Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (3.7.a. és 3.7.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Az F nyomóerőt ki kell fejteni.

3.4.2.   Nyomóvizsgálat a szerkezet elülső részén (3.6.a. és 3.6.b. ábra)

3.4.2.1.   A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjába essen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

F = 20 M

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.2.2.   Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (3.7.a. és 3.7.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F nyomóerőt.

3.5.   Az elfogadás feltételei

3.5.1.   A vizsgálat minden része után szemrevételezéssel ellenőrizni kell a szerkezetet és a traktort, hogy nincs-e rajtuk törés vagy repedés. A szerkezet akkor felel meg a vizsgálaton, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

3.5.1.1.

nincsenek repedések a szerkezeti elemeken, a rögzítő alkatrészeken vagy a traktor azon részein, amelyek hozzájárulnak a védőszerkezet szilárdságához (kivéve a lenti 3.5.1.3. pontban meghatározottakat).

3.5.1.2.

nincsenek repedések a védőszerkezet szilárdságához hozzájáruló hegesztésekben vagy a védőszerkezet rögzítő alkatrészein. A burkolólemezek rögzítésére szolgáló pont- vagy varrathegesztések általában ki vannak zárva ebből a feltételből;

3.5.1.3.

acéllemez szerkezeteken előforduló energiaelnyelő repedések elfogadhatóak, feltéve, hogy a vizsgálóállomás úgy ítéli meg, hogy nem csökkentették számottevően a védőszerkezet alakváltozási ellenállását. A lengőtömeg szélei által az acéllemez alkatrészekben okozott repedéseket figyelmen kívül kell hagyni;

3.5.1.4.

mindkét nyomóvizsgálat során el kell viselni a kellő erőhatást;

3.5.1.5.

az oldalirányú ütésvizsgálat során a legnagyobb pillanatnyi alakváltozás és a maradó alakváltozás közötti különbség nem lehet több, mint 250 mm (3.11. ábra);

3.5.1.6.

a vizsgálatok semelyik szakaszában sem hatolhat be a védett térbe egyetlen rész sem. Egyetlen rész sem ütközhet az ülésnek a vizsgálatok során. A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelést ráadták. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni.

3.5.1.7.

ízelt kormányzású traktorok esetében a két rész középsíkjai feltehetően egy vonalban vannak.

3.5.2.   Az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat megkezdése előtt fel kell jegyezni a fő elemek helyzetét az ülés ellenőrzési pontjához képest. Ezután rögzíteni kell a vizsgálat során ütköztetett elemek minden elmozdulását, valamint a tető elülső és hátsó elemeinek magasságában bekövetkezett minden változást.

3.6.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.6.1.   [Nem alkalmazható]

3.6.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.6.2.1.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre

Az ütés- és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.6.2.1.1–3.6.2.1.5. pontban meghatározott feltételeknek.

3.6.2.1.1.

A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel;

3.6.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben. Az 5 %-os korlát olyan kiterjesztésekre is vonatkozik, amikor ugyanazon a traktoron a talpakat kerekekre cserélik.

3.6.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.6.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.6.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan, hogy a védett tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad (ennek ellenőrzéséhez a védett tér ugyanazon referenciapontját kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben, nevezetesen az ülés referenciapontját [S] vagy az ülés ellenőrzési pontját [SIP]).

3.6.2.2.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.6.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.6.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új védett tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak);

3.6.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe.

Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak:

3.6.2.2.2.1.

Hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el;

3.6.2.2.2.2.

A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha e melléklet valamennyi elfogadási feltétele teljesül, és ha az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozás nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő, az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozástól.

3.6.2.2.2.3.

A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.6.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.6.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.7.   [Nem alkalmazható]

3.8.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.8.1.   Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.8.2.   Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.2.   táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete

Energia az alábbi hőmérsékleten

Energia az alábbi hőmérsékleten

 

–30 °C

–20 °C

mm

J

J (5)

10 × 10 (4)

11

27,5

10 × 9

10

25

10 × 8

9,5

24

10 × 7,5 (4)

9,5

24

10 × 7

9

22,5

10 × 6,7

8,5

21

10 × 6

8

20

10 × 5 (4)

7,5

19

10 × 4

7

17,5

10 × 3,5

6

15

10 × 3

6

15

10 × 2,5 (4)

5,5

14

3.8.2.1.   A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.8.2.2.   A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.8.2.3. pont szerinti anyagának.

3.8.2.3.   A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 3.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek. A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű ütőszilárdsággal kell rendelkezniük.

3.8.2.4.   A Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 3.2. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.8.2.5.   A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 3.2.táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.8.2.6.   Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.8.2.7.   A minták a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti minták kell, hogy legyenek. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

3.9.   [Nem alkalmazható]

3.1.   ábra

A lengőtömeg a felfüggesztő lánccal vagy drótkötéllel

Méretek mm-ben

Image

3.2.   ábra

A hátulról történő ütésvizsgálat módszere

3.2.a   ábra

Védőfülke

Image

3.2.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

3.3.   ábra

Az elölről történő ütésvizsgálat módszere

3.3.a   ábra

Védőfülke

Image

3.3.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

3.4.   ábra

Az oldalirányú ütésvizsgálat módszere

Image

3.5.   ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

Image

3.6.   ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során

3.6.a   ábra

Védőfülke

Image

3.6.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

3.7.   ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

3.7.a   ábra

Védőfülke

Image

3.7.b.   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

3.3.   táblázat

A védett tér méretei

Méretek

mm

Megjegyzések

A1 A0

100

alsó határ

B1 B0

100

alsó határ

F1 F0

250

alsó határ

F2 F0

250

alsó határ

G1 G0

250

alsó határ

G2 G0

250

alsó határ

H1 H0

250

alsó határ

H2 H0

250

alsó határ

J1 J0

250

alsó határ

J2 J0

250

alsó határ

E1 E0

250

alsó határ

E2 E0

250

alsó határ

D0 E0

300

alsó határ

J0 E0

300

alsó határ

A1 A2

500

alsó határ

B1 B2

500

alsó határ

C1 C2

500

alsó határ

D1 D2

500

alsó határ

I1 I2

500

alsó határ

F0 G0

 

I0 G0

a traktortól

C0 D0

függően

E0 F0

 

3.8.   ábra

A védett tér

Megjegyzés:

a méreteket lásd fent, a 3.3. táblázatban

Image

3.9.   ábra

Védett tér

3.9.a.   ábra

Oldalnézet a referenciasík metszete

3.9.b.   ábra

Hátul- vagy elölnézet

Image

Image

1

Az ülés ellenőrzési pontja

2

Erő

3

Függőleges referenciasík

3.10.   ábra

Megfordítható üléssel és kormánykerékkel ellátott traktor védett tere

3.10.a   ábra

Védőfülke

Image

3.10.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

3.11.   ábra

Példa a rugalmas alakváltozást mérő berendezésre

Image

Magyarázó megjegyzések a VI. melléklethez


(1)  Eltérő rendelkezés hiányában a B pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik az OECD egységes kódexe a mezőgazdasági és erdészeti traktorok borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálatához (dinamikus vizsgálat) szövegezésével és számozásával, 3. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)  A felhasználókat emlékeztetjük arra, hogy az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása az ISO 5353 szabvány szerint történik, és ez a traktorhoz viszonyítva egy olyan rögzített pont, amely akkor sem mozdul el, ha az ülést elmozdítják a középső helyzetből. A védett tér meghatározásához az ülést a hátsó legfelső helyzetbe kell állítani.

(3)  Víznehezék nem használható.

(4)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.

(5)  Az ütőmunkára vonatkozó követelmény –20 °C-on 2,5-szer nagyobb, mint a –30 °C-ra megadott érték. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

VII. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hernyótalpas traktorok)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (hernyótalpas traktorok) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (HERNYÓTALPAS TRAKTOROK)(1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulásvédelmi szerkezet jellemzője, hogy elég nagy szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a talp szimmetriasíkja

A talp szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.2.3.   A nyomtáv meghatározása

A nyomtáv a talpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

A tengellyel a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Védőszerkezet

A traktoron elrendezett szerkezeti elemek rendszere, melynek elsődleges célja lecsökkenteni annak valószínűségét, hogy a traktor felborulása esetén a járműkezelő összezúzódjon. A szerkezeti elemek magukban foglalnak minden segédvázat, konzolt, rögzítést, tokot, csapot, felfüggesztést és rugalmas lengéscsillapítót, melyek azt a célt szolgálják, hogy a rendszert a traktorvázhoz rögzítsék, de nem foglalják magukban az olyan rögzítőelemeket, amelyek egybe vannak építve a traktorvázzal.

1.5.   Traktorváz

A traktor fő alváza vagy fő teherhordó elemei, amelyek a traktor nagyobb részére kiterjednek, és amelyen a védőszerkezet közvetlenül van rögzítve.

1.6.   Védőszerkezet-traktorváz egység

A traktorvázhoz rögzített védőszerkezetet tartalmazó rendszer.

1.7.   Alaplemez

A vizsgálati szerkezet alapvetően merev része, amelyhez a traktorvázat rögzítik a vizsgálat céljából.

1.8.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP)

1.8.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP) a meghatározásra használt szerkezet középső hosszanti síkjában helyezkedik el a járműkezelő ülésébe beszerelt állapotban. A traktorhoz képest a SIP rögzített helyzetben van, és nem mozog az üléssel annak beállítási tartományában és/vagy rezgése során.

1.8.2.   A SIP meghatározása során az ülést úgy kell beállítani, hogy minden előre, hátra, függőlegesen illetve szögben történő beállítási lehetőséget középhelyzetbe kell állítani. A felfüggesztési rendszereket úgy kell beállítani, hogy az ülés a lengési tartományának a közepén legyen, úgy, hogy a SIP meghatározásához használt súlyozott berendezés a helyén van.

1.8.3.   Az ülés ellenőrzési pontját a 8.1. ábrán látható berendezés segítségével kell meghatározni. A berendezést az ülésre tesszük. A berendezés vízszintes részén lévő SIP betűsor előtt 40 mm-re egy 20 kg-os súlyt helyezünk. Ezután kb. 100 N vízszintes irányú erőt fejtünk ki a szerkezetre az ülés ellenőrzési pontján (lásd Fo a 8.1. ábrán). Végül, a berendezés vízszintes részén lévő SIP betűsor előtt 40 mm-re egy további 39 kg-os súlyt helyezünk.

1.9.   Összenyomódás-biztos tér (DLV)

Az a tér, a járműkezelőhöz viszonyítva, amely a védőszerkezet laboratóriumi értékelései során a megengedhető korlátok és alakváltozások meghatározására szolgál. Ortogonális megközelítése egy nagy, ülő helyzetű járműkezelő méreteinek.

1.10.   Függőleges referenciasík

Olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja, és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján vagy a kezelőszervek kézikarjain. A függőleges referenciasík általában egybeesik a traktor szimmetriasíkjával.

1.11.   Oldalsó szimulált talajsík

Az a felület, amelyen felborulás után a traktor feltételezhetően nyugalmi helyzetbe kerül az oldalán fekvő helyzetben. A szimulált talajsíkot a következők szerint határozzuk meg (lásd: 3.5.1.2.):

a)

a felső elem, amelyre az erő kifejtődik;

b)

a fenti a) pontban meghatározott elem legkülső pontja hátulnézetben;

c)

a fenti b) pontban meghatározott ponton keresztülfutó függőleges egyenes;

d)

a járműnek a fenti c) pontban meghatározott vonalon keresztülfutó hosszanti középvonalával párhuzamos függőleges sík;

e)

a fenti d) pontban leírt forgási sík 15°-nyira az összenyomódás-biztos tértől egy olyan tengely körül, amelyik merőleges a fenti c) pontban meghatározott függőleges vonalra és keresztülmegy a fenti b) pontban meghatározott ponton; ez határozza meg a szimulált talajsíkot;

A szimulált talajsíkot terhelés nélküli védőszerkezeten kell meghatározni, és együtt kell mozognia azzal az elemmel, amelyre a terhelést alkalmazzák.

1.12.   Függőleges szimulált talajsík

Felfordított helyzetben nyugalmi helyzetbe kerülő gép esetében a síkot a védőszerkezet felső kereszttartója határozza meg, valamint a traktor azon elülső (hátsó) része, amely valószínűsíthetően ugyanakkor érintkezik a sík talajjal, amikor a védőszerkezet, és képes megtámasztani a felfordított helyzetben lévő traktort. A függőleges szimulált talajsík együtt mozog az alakváltozást szenvedett védőszerkezettel.

Megjegyzés:

A függőleges szimulált talajsík csak kétoszlopos védőszerkezetekre vonatkozik.

1.13.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, áramkörökkel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.14.   Megengedett mérési tűrések

Idő:

± 0,1 s

Távolság:

± 0,5 mm

Erő:

± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Szög

± 0,1°

Tömeg:

± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

1.15.   Jelmagyarázat

D

(mm)

a szerkezet alakváltozása;

F

(N)

erő;

M

(kg)

a traktor gyártója által ajánlott legnagyobb traktortömeg. Legalább akkorának kell lennie, mint az 1.13. pontban meghatározott nehezék nélküli tömeg;

U

(J)

a szerkezet által elnyelt energia a traktor tömegére vonatkoztatva.

2.   Alkalmazási terület

Ez a melléklet olyan hernyótalppal meghajtott és kormányozott traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelyük van hernyótalp-csatlakozóelemekkel, és a következő jellemzőkkel bírnak:

2.1.

a nehezék nélküli traktortömeg legalább 600 kg;

2.2.

a szabad magasság legfeljebb 600 mm az első és hátsó tengelyek legalacsonyabb pontja alatt.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.   A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből jöttek létre a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként (lásd alább a 3.6. pontot: Kiterjesztés más traktortípusokra). Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.   A vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktorhoz vagy traktoralvázhoz, amelyen használják. A traktor alvázának teljesnek kell lennie rögzítő konzolokkal és a traktor más részeivel, amelyek ki lehetnek téve a védőszerkezetre kifejtett terheléseknek.

3.1.3.   A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Ezt a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén.

E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat.

Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor- és védőszerkezet-alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.4.   A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített meg, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés

3.2.1.   Összenyomódás-biztos tér

Az összenyomódás-biztos térnek és elhelyezkedésének összhangban kell lennie az ISO 3164:1995 szabvánnyal (lásd a 8.3. ábrát). Az összenyomódás-biztos teret erősen rögzíteni kell a gép azon részéhez, amelyikhez a járműkezelő ülése van rögzítve, és ott kell maradnia a vizsgálat teljes ideje alatt.

A kevesebb mint 5 000 kg tömegű, kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezettel rendelkező hernyótalpas traktorok esetében az összenyomódás-biztos tér a 8.4 és 8.5.ábrán bemutatottnak felel meg.

3.2.2.   Védett tér és biztonsági sík

A VIII. mellékletben („Fogalommeghatározások” fejezet, 1.6. szakasz) meghatározott védett térnek az S biztonsági síkkal lefedettnek kell maradnia a 8.2. és 8.4. ábrán bemutatottak szerint. A biztonsági sík a traktor függőleges hosszanti síkjára merőleges ferde sík, amely elöl érintőt alkot a védőszerkezettel, hátul pedig a traktor alábbi szilárd elemeinek bármelyikével, és megakadályozza, hogy a fenti S sík behatoljon a védett térbe a következők útján:

a traktor hátuljának burkolata vagy merev része,

a talpak,

a traktor hátuljára erősen felszerelt kiegészítő szilárd szerkezet.

3.2.3.   A hátulsó szilárd elemek vizsgálata

Amennyiben a traktor fel van szerelve a vezetőülés mögött elhelyezett merev résszel, burkolattal, vagy egyéb szilárd elemmel, akkor ezt az elemet hátrafelé vagy oldalirányba történő boruláskor védőpontnak kell tekinteni. Ennek a vezetőülés mögött elhelyezett szilárd elemnek törés vagy a védett térbe történő behatolás nélkül képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon egy lefelé ható Fi erőnek, ahol:

Formula

amely a traktor központi síkjában a keret tetejére merőlegesen hat. Az erőt először 40°-os szögben kell kifejteni, amelyet a 8.4. ábra szerint a talajjal párhuzamos síkhoz képest kell mérni. Ennek a szilárd elemnek legalább 500 mm szélesnek kell lennie (lásd a 8.5. ábrát).

Továbbá ennek a szerkezetnek elég merevnek kell lennie, és a traktor hátsó részére szilárdan kell felerősíteni.

3.2.4.   Lekötések

Biztosítani kell a védőszerkezet-traktorváz egységnek a fent leírtak szerint az alaplemezhez való erősítésére, valamint a vízszintes és függőleges terhelések kifejtésére szolgáló eszközöket (lásd 8.6–8.9. ábra).

3.2.5.   Mérőműszerek

A vizsgálóberendezést olyan műszerekkel kell felszerelni, amelyek a védőszerkezetre kifejtett erő, valamint a szerkezet alakváltozása mérésére szolgálnak.

Az alább megadott százalékértékek a műszerpontosság névleges értékei, melyek nem tekinthetők kompenzáló vizsgálatok szükségességét jelző értékeknek.

Mérték

Mérési pontosság

A védőszerkezet alakváltozása

a legnagyobb mért alakváltozás ± 5 %-a

A védőszerkezetre kifejtett erő

a legnagyobb mért erő ± 5 %-a

3.2.6.   A terhelésre vonatkozó elrendezések

A teher alkalmazására szolgáló terhelési elrendezéseket a 8.7., 8.10–8.13. ábrák (oldalirányú terhelés), a 8.8. és 8.9. ábra (függőleges terhelés), valamint a 8.14. ábra (hosszirányú terhelés) mutatja.

3.3.   Vizsgálati körülmények

3.3.1.   A védőszerkezetnek meg kell felelnie a gyártási előírásoknak, és a megfelelő traktormodell alvázára kell felszerelni a gyártó által közölt csatlakoztatási módszer szerint.

3.3.2.   A védőszerkezet-traktorváz egységet úgy kell az alaplemezhez erősíteni, hogy az egységet és az alaplemezt összekötő elemek minimális alakváltozást szenvedjenek a védőszerkezet terhelése során. Oldalirányú terhelés során a védőszerkezet-traktorváz egység nem kaphat megtámasztást az alaplemeztől a kezdeti rögzítésből származó megtámasztáson felül.

3.3.3.   A védőszerkezetet fel kell szerelni olyan műszerekkel, amelyekkel az erő-alakváltozás adatok meghatározhatók.

3.3.4.   Minden vizsgálatot ugyanazon a védőszerkezeten kell elvégezni. Az oldalsó és függőleges terhelések közben, illetve között nem végezhető javítás vagy egyengetés egyetlen védőszerkezet-traktor elemen sem.

3.3.5.   Az oldalirányú és hosszirányú terheléshez az alaplemezhez való kapcsolatot a főburkolat- vagy talpkereteken keresztül kell biztosítani (lás D8.6.-8.8. ábrák).

3.3.6.   Függőleges terhelés esetében nincsenek korlátok a védőszerkezet-traktorváz egység rögzítésére vagy megtámasztására vonatkozóan.

3.3.7.   Az összes vizsgálat elvégzése után meg kell mérni és rögzíteni kell a védőszerkezet maradó alakváltozásait.

3.4.   Vizsgálati eljárás

3.4.1.   Általános tudnivalók

A vizsgálati eljárások a 3.4.2., 3.4.3. és 3.4.4. pontban leírt műveleti lépéseket tartalmazzák, a meghatározott sorrendben.

3.4.2.   Oldalirányú terhelés

3.4.2.1.   Az erő-alakváltozás jellemzőket a védőszerkezet felső fő hosszanti elemeinek oldalirányú terhelésével kell meghatározni.

Több mint két oszloppal rendelkező védőszerkezetek esetében az oldalirányú terhelést egy teherelosztó eszköz segítségével kell alkalmazni, amely eszköz hossza legfeljebb 80 százaléka a felső elem egyenes L hosszának a védőszerkezet elülső és hátulsó oszlopai között (lásd: 8.13–8.16. ábrák). A kezdeti terhelésnek az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjával párhuzamos két sík függőleges vetülete által meghatározott téren belül kell lennie, azokon kívül 80 mm-rel.

3.4.2.2.   Felső burkolattal rendelkező kétoszlopos védőszerkezet esetében a kezdeti terhelést a fő felső védőszerkezeti elemek közötti L teljes hosszanti távolság és az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjainak függőleges vetülete alapján kell meghatározni. Az erő (terhelés) pontja nem lehet az oszlopoktól számított L/3 távolságon belül.

Amennyiben az L/3 pont az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetülete és az oszlopok közé esne, az erő (terhelés) pontját távolabb kell vinni az oszloptól, amíg belép az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetületébe (lásd 8.13–8.16. ábra). Az alkalmazott teherelosztó lemezek nem gátolhatják vagy korlátozhatják a védőszerkezet függőleges tengely körüli elfordulását terhelés közben, és nem oszthatják el a terhet az L távolság 80 százalékánál nagyobb távolságban.

Az erőt a fő felső és hosszanti elemekre kell kifejteni, kivéve oszlopos szerkezet konzolos felső burkolat nélküli használata esetén. Ilyen szerkezet esetében az erőt a felső kereszttartójával egy vonalban kell kifejteni.

3.4.2.3.   Az erő kezdeti iránya vízszintes, és merőleges a traktor hosszanti középvonalán áthaladó függőleges síkra.

3.4.2.4.   A terhelés folytatásával a védőszerkezet-traktorváz egység alakváltozásainak köszönhetően megváltozhat az erő iránya, ami megengedett.

3.4.2.5.   Amennyiben a járműkezelő ülése nem esne a traktor hosszanti középvonalába, a terhelést az üléshez legközelebb lévő legkülső oldalra kell kifejteni.

3.4.2.6.   A traktor hosszanti középvonalába eső ülések esetében, ha a védőszerkezet úgy van felszerelve, hogy különböző erő–alakváltozás viszonyok származnak a jobb és bal oldalon kifejtett terhelésekből, a terhelést azon az oldalon kell végezni, amelyiken a terhelés a legszigorúbb követelményeket támasztja a védőszerkezet-traktorváz egységgel szemben.

3.4.2.7.   Az alakváltozás (terhelés) mértéke akkora kell, hogy legyen, amelyet statikusnak lehet tekintetni, vagyis legfeljebb 5 mm/s.

3.4.2.8.   Az eredő teher alkalmazási pontján 25 mm-nél nem nagyobb alakváltozási növekvések esetén rögzíteni és ábrázolni kell az erőt és az alakváltozást (8.17. ábra).

3.4.2.9.   A terhelést addig kell folytatni, amíg a védőszerkezet el nem éri az erőre és az energiára vonatkozó követelményeket egyaránt. A kapott erő-alakváltozás görbe alatti terület (8.17. ábra) egyenlő az energiával.

3.4.2.10.   Az energia kiszámításához használt alakváltozás a védőszerkezetnek az erő hatásvonala mentén történő alakváltozása. Az alakváltozást a terhelés középpontjában kell mérni.

3.4.2.11.   A terhelési eszközök megtámasztására használt elemek alakváltozását nem kell figyelembe venni az energiaelnyelés kiszámításához használt alakváltozás-méréseknél.

3.4.3.   Függőleges terhelés

3.4.3.1.   Az oldalsó terhelés megszüntetése után függőleges terhelést kell alkalmazni a védőszerkezet tetejére.

3.4.3.2.   A terhelést egy 250 mm széles merev gerendával kell kifejteni.

3.4.3.3.   Több mint két oszloppal rendelkező szerkezetek esetében a függőleges terhelést elöl és hátul is ki kell fejteni.

3.4.3.3.1.   Függőleges terhelés a szerkezet hátulsó részén (8.10., 8.11a. és 8.11.b. ábra)

3.4.3.3.1.1.

A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemek fölé kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a függőleges referenciasíkba essen. A nyomóerőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.3.3.1.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni a nyomóerőt.

3.4.3.3.2.   Függőleges terhelés a szerkezet elülső részén (8.10–8.12. ábra)

3.4.3.3.2.1.

A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemek fölé kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a függőleges referenciasíkba essen. Az F nyomóerőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.3.3.2.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (8.12.a. és 8.12.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni a nyomóerőt.

3.4.3.4.   Kétoszlopos védőszerkezet esetében a függőleges terhelést a fő felső védőszerkezeti elemek közötti L teljes hosszanti távolság és az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjainak függőleges vetülete alapján kell meghatározni. Az erő (terhelés) pontja az oszlopoktól legalább L/3 távolságra kell, hogy legyen (8.9. ábra).

Amennyiben az L/3 pont az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetülete és az oszlopok közé esne, az erő (terhelés) pontját távolabb kell vinni az oszloptól, amíg belép az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetületébe.

Felső burkolattal nem rendelkező elöl felszerelt kétoszlopos védőszerkezet esetében a függőleges terhelést a felső elemeket összekötő keresztirányú elemmel egy vonalban kell kifejteni.

3.4.4.   Hosszirányú terhelés

3.4.4.1.   A függőleges teher elvételét követően hosszirányú terhelést kell alkalmazni a védőszerkezetre.

3.4.4.2.   A hosszirányú terhelést az eredetileg megállapított pont alakváltozást elszenvedett helyén kell kifejteni, mivel a védőszerkezet oldalsó (és függőleges) terhelése valószínűleg maradó alakváltozást eredményez a szerkezetben. Az eredetileg megállapított pontot a teherelosztó és tok helye alapján kell meghatározni, mielőtt bármilyen vizsgálatot elvégeznénk a szerkezeten.

A teherelosztó eszköz átfoghatja a szélességet, amennyiben nincs hátulsó (elülső) kereszttartó elem. Minden más esetben az eszköz nem oszthatja el a terhet a védőszerkezet W szélességének 80 %-ánál nagyobb hosszon (lásd a 8.18. ábrát).

3.4.4.3.   A hosszanti terhet a védőszerkezet felső szerkezeti elemeire kell kifejteni a védőszerkezet hosszanti középvonala mentén.

3.4.4.4.   A terhelés irányát úgy kell megválasztani, hogy a legszigorúbb követelményeket támasszuk a védőszerkezet-traktorváz egységgel szemben. A terhelés kezdeti iránya vízszintes, és párhuzamos a traktor eredeti hosszanti középvonalával. A hosszirányú terhelés irányának meghatározásakor figyelembe veendő további tényezők:

a védőszerkezetnek az összenyomódás-biztos térhez (DLV) viszonyított helye, és a védőszerkezet hosszanti alakváltozásának feltételezhető hatása a járműkezelő számára biztosított összezúzódás elleni védelem biztosítására,

a traktor azon jellemzői – pl. a traktor egyéb szerkezeti elemei, amelyek ellenállhatnak a védőszerkezet hosszanti alakváltozásának –, amelyek korlátozhatják a védőszerkezetre kifejtett terhelés hosszanti alkotóelemének irányát,

tapasztalat, amely jelezheti a hosszirányú feldőlés lehetőségét vagy egy adott besorolású traktor megdőlésre való hajlamát, amint elfordul egy hosszanti tengely körül konkrét felborulás esetén.

3.4.4.5.   Az alakváltozás mértéke akkora kell, hogy legyen, hogy a terhelést statikusnak lehessen tekintetni (lásd 3.4.2.7. pont). Ezt a terhelést addig kell folytatni, amíg a védőszerkezet el nem éri az erőre vonatkozó követelmény(ek)et.

3.5.   Az elfogadás feltételei

3.5.1.   Általános tudnivalók

3.5.1.1.   A védőszerkezet egyetlen része sem hatolhat be az összenyomódás-biztos térbe egyik vizsgálat során sem. Továbbá a védőszerkezet alakváltozása során a szimulált talajsík (az 1.11. és 1.12. pontban foglalt meghatározás szerint) sem hatolhat be az összenyomódás-biztos térbe.

3.5.1.2.   A védőszerkezet alakváltozása egyik vizsgálat során sem eredményezheti azt, hogy az összenyomódás-biztos tér terhelt oldalsíkjai túlnyúljanak a szimulált talajsíkon vagy metsszék azt (lásd 8.19. és 8.20. ábra).

A védőszerkezet nem törhet le a traktorvázról a traktorváz elégtelensége miatt.

3.5.2.   Az oldalirányú terhelőerő-energiára, a függőleges terhelési erőre és a hosszirányú terhelési erőre vonatkozó követelmények

3.5.2.1.   E követelményeknek a 3.5.1.1. pontban megengedett alakváltozás(ok)on belül kell teljesülniük.

3.5.2.2.   Az oldalirányú terhelőerőnek és a legkisebb elnyelt energiának el kell érnie legalább a 8.1. táblázatban megadott értékeket, ahol:

F az oldalirányú terhelés során elért legkisebb erő,

M (kg) a traktor gyártója által ajánlott legnagyobb tömeg,

U az oldalirányú terhelés során elnyelt legkisebb energia.

Ha a megkövetelt erőt az energiára vonatkozó követelmény teljesülése előtt elérik, az erő csökkenhet, de ismét el kell érnie a megkövetelt szintet, amint a legkisebb energiaszint teljesül vagy túllépésre kerül.

3.5.2.3.   Az oldalirányú terhelés megszüntetése után a védőszerkezet-traktorváz egységnek meg kell tartania egy függőleges erőt:

Formula

5 percen át, vagy amíg minden alakváltozás megszűnik, attól függően, hogy melyik időtartam a rövidebb.

3.5.2.4.   A hosszanti terhelőerőnek el kell érnie legalább a 8.1. táblázatban megadott értékeket, ahol F és M a 3.5.2.2. szerint vannak meghatározva.

3.6.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.6.1.   [Nem alkalmazható]

3.6.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.6.2.1.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre.

Az ütés- és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.6.2.1.1–3.6.2.1.5. pontban meghatározott feltételeknek.

3.6.2.1.1.

A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel;

3.6.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben;

3.6.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.6.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.6.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan kell, hogy legyen, hogy az összenyomódás-biztos tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül maradjon.

3.6.2.2.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.6.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.6.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új összenyomódás-biztos tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak);

3.6.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe.

Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak:

3.6.2.2.2.1.

hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el;

3.6.2.2.2.2.

A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha e melléklet valamennyi elfogadási feltétele teljesül, és ha a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért erő nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálatban az előírt energiaszint elérésekor mért erőtől, valamint a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozás(2) nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozástól.

3.6.2.2.2.3.

A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.6.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.6.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.7.   [Nem alkalmazható]

3.8.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.8.1.   Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.8.2.   Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.8.2.1.   A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.8.2.2.   A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.8.2.3. pont szerinti anyagának.

3.8.2.3.   A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 8.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek.

A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű ütőszilárdsággal kell rendelkezniük.

3.8.2.4.   A Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 8.2. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.8.2.5.   A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 8.2. táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.8.2.6.   Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.8.2.7.   Mintaként a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti mintákat kell használni. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

8.1. táblázat

Erő- és energiaegyenletek

Géptömeg, M

Oldalirányú terhelőerő, F

Oldalirányú terhelési energia, U

Függőleges terhelőerő, F

Hosszanti terhelőerő, F

kg

N

J

N

N

800 < M ≤ 4 630

6 M

13 000(M/10 000)1,25

20 M

4,8 M

4 630 < M ≤ 59 500

70 000(M/10 000)1,2

13 000(M/10 000)1,25

20 M

56 000(M/10 000)1,2

M >59 500

10 M

2,03 M

20 M

8 M


8.2. táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete

Energia az alábbi hőmérsékleten

Energia az alábbi hőmérsékleten

 

– 30 °C

– 20 °C

mm

J

J (2)

10 × 10 (1)

11

27,5

10 × 9

10

25

10 × 8

9,5

24

10 × 7,5 (1)

9,5

24

10 × 7

9

22,5

10 × 6,7

8,5

21

10 × 6

8

20

10 × 5 (1)

7,5

19

10 × 4

7

17,5

10 × 3,5

6

15

10 × 3

6

15

10 × 2,5 (1)

5,5

14

8.1. ábra

Az ülés ellenőrzési pontjának (SIP) meghatározására szolgáló berendezés

Image

8.2. ábra

A függőleges szimulált talajsík (VSGP) behatolása az összenyomódás-biztos térbe (DLV)

Image

8.3. ábra

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

Image

8.4. ábra

Kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezet, oldalnézetben

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

Image

8.5. ábra

Kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezet, hátulnézetben

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

Image

8.6. ábra

A védőszerkezet traktorvázhoz való rögzítésének tipikus elrendezése

Image

8.7. ábra

A védőszerkezet oldalirányú terhelésének tipikus elrendezése

Image

8.8. ábra

A traktorváz rögzítésének és a függőleges terhelés alkalmazásának tipikus elrendezése

Image

8.9. ábra

A védőszerkezet függőleges terhelésének tipikus elrendezése

Image

8.10. ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

Image

8.11. ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

8.11.a. ábra

Védőfülke

Image

8.11.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

8.12. ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

8.12.a. ábra

Védőfülke

Image

8.12.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

8.13. és 8.14. ábra

Négyoszlopos rendszerű szerkezet – teherelosztó eszközök, oldalirányú terhelés

Image

8.15. ábra

Több mint négy oszlopos rendszerrel felszerelt szerkezet –

teherelosztó eszköz, oldalirányú terhelés

Image

8.16. ábra

Kétoszlopos rendszerrel rendelkező szerkezet –

teherelosztó eszköz, oldalirányú terhelés

Image

8.17. ábra

Erő-alakváltozás görbe terhelési vizsgálatokhoz

Image

8.18. ábra

Hosszirányú terhelési pont

Image

8.19. ábra

Összenyomódás-biztos tér (DLV) alkalmazása – az oldalirányú szimulált talajsík (SGP) meghatározása

Image

Megjegyzés:

Az a–e betűk jelentését lásd az 1.11. pontban.

8.20. ábra

A felső összenyomódás-biztos tér megengedett elfordulása a pozicionáló tengely (LA) körül

Image

Magyarázó megjegyzések a VII. melléklethez

(1)

Eltérő rendelkezés hiányában a B pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik az OECD egységes kódexe a mezőgazdasági és erdészeti hernyótalpas traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálatához szövegezésével és számozásával, 8. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)

Az előírt energiaszint elérésekor mért maradó + rugalmas alakváltozás.


(1)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.

(2)  Az ütőmunkára vonatkozó követelmény – 20 °C-on 2,5-szer nagyobb, mint a – 30 °C-ra megadott érték. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

VIII. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (statikus vizsgálat)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (statikai vizsgálat) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (STATIKAI VIZSGÁLAT)(1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulásvédelmi szerkezet jellemzője, hogy elég nagy szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a kerék vagy talp szimmetriasíkja

A kerék vagy talp szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák vagy talpak szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.3.2.   A nyomtáv meghatározása

A kerék tengelyén keresztülhaladó függőleges sík egyenes vonalban metszi a szimmetriasíkot; ez az egyenes egy pontban találkozik az alátámasztó felülettel. Ha a traktor azonos tengelyén található kerekek esetében így meghatározott két pont A és B, akkor a nyomtáv az A és a B pont közötti távolság. A nyomtávot ilyen módon mind az első, mind a hátsó kerekek tekintetében meg lehet határozni. Ikerkerekek esetében a nyomtáv a kerékpárok szimmetriasíkjainak megfelelő két sík közötti távolság.

Hernyótalpas traktorok esetében a nyomtáv a hernyótalpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

Az A és a B pontnak a traktor hátsó tengelyére vonatkozó szélső helyzete adja meg a nyomtáv lehetséges legnagyobb értékét. Az AB szakasszal a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Tengelytáv

Az első kerekek, illetve a hátsó kerekek tekintetében a fentiek szerint meghatározott két AB szakaszon keresztülhaladó függőleges síkok közötti távolság.

1.5.   Az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása; az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP)(2)

Az ülés ellenőrzési pontját az ISO 5353:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

1.5.2.   Az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.2.1.

amennyiben az ülés helyzete állítható, az ülést úgy kell beállítani, hogy a hátsó, legfelső helyzetében legyen;

1.5.2.2.

amennyiben a háttámla dőlése állítható, úgy kell beállítani, hogy a középső helyzetében legyen;

1.5.2.3.

amennyiben az ülés rugózott, akkor rugózását útjának közepén rögzíteni kell, kivéve, ha ez ellentétes az ülés gyártójának egyértelmű utasításaival;

1.5.2.4.

amennyiben az ülés helyzete csak hosszanti irányban és függőlegesen állítható be, az ülés ellenőrzési pontján átmenő hosszanti tengelynek párhuzamosnak kell lennie a traktornak a kormánykerék középpontján átmenő függőleges hosszanti síkjával, és ettől a síktól legfeljebb 100 mm-re helyezkedhet el.

1.6.   Védett tér

1.6.1.   Az ülés és a kormánykerék referenciasíkja

A védett tér a 4.11–4.13. ábrákon és a 4.2. táblázatban látható. A védett tér meghatározása a referenciasíkhoz és az ülés ellenőrzési pontjához képest történik. A referenciasík a terheléssorozat elején kerül meghatározásra; ez egy olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján. A referenciasík általában egybeesik a traktor hosszanti szimmetriasíkjával. Úgy kell tekinteni, hogy a terhelés során a referenciasík az üléssel és a kormánykerékkel együtt vízszintesen eltolódik, de merőleges marad a traktorra, illetve a borulásvédelmi szerkezet padlójára nézve. A védett tér az 1.6.2. és az 1.6.3. pont alapján határozható meg.

1.6.2.   A védett tér meghatározása nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok esetében

A nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok szabad terét az alábbi 1.6.2.1–1.6.2.10. pontok határozzák meg; ha a traktor vízszintes felületen áll, és amennyiben az ülés az 1.5.2.1–1.5.2.4. pontok(2) alapján be van állítva és pozícionálva, illetve amennyiben a kormánykerék állítható, az ülő vezető számára középső helyzetbe van állítva, a szabad teret a következő síkok határolják:

1.6.2.1.

az A1 B1 B2 A2 vízszintes sík, (810 + a v) mm-rel az ülés ellenőrzési pontja felett úgy, hogy a B1B2 egyenes (a h - 10) mm-re a SIP mögött található;

1.6.2.2.

a referenciasíkra merőleges G1 G2 I2 I1 ferde sík, amely magában foglalja a B1B2 egyenes mögött 150 mm-re elhelyezkedő pontot és az ülés háttámlájának leghátsó pontját is;

1.6.2.3.

a referenciasíkra merőleges A1 A2 I2 I1 hengeres felület, amelynek sugara 120 mm, és amely érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkokat;

1.6.2.4.

a referenciasíkra merőleges B1 C1 C2 B2, hengeres felület, amelynek sugara 900 mm, 400 mm-re nyúlik előre, és B1B2 egyenes mentén érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkot;

1.6.2.5.

a referenciasíkra merőleges C1 D1 D2 C2, ferde sík, amely a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületig terjed, és 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől. A kormánykerék emelt állása esetén ez a sík a B1B2 egyenestől a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületet érintve nyúlik előre;

1.6.2.6.

a referenciasíkra merőleges D1 E1 E2 D2 függőleges ferde sík, amely 40 mm-re esik a kormánykerék külső élétől;

1.6.2.7.

az a E1 F1 F2 E2 vízszintes sík, amely az ülés ellenőrzési pontja alatt (90 - a v) mm-re lévő ponton halad át;

1.6.2.8.

a G1 F1 F2 G2 felület szükség esetén a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott sík alsó határától a fenti 1.6.2.7. pontban meghatározott vízszintes síkig görbül, merőleges a referenciasíkra, és teljes hosszában érinti az ülés háttámláját;

1.6.2.9.

a J1 E1 F1 G1 H1 és J2 E2 F2 G2 H2 függőleges síkok. Ezek a függőleges síkok felfelé nyúlnak az E1 F1 F2 E2 síktól 300 mm-re; az E1 E0 és E2 E0 távolság 250 mm;

1.6.2.10.

A1 B1 C1 D1 J1 H1 I1 és A2 B2 C2 D2 J2 H2 I2 ferde párhuzamos síkok, ahol az erőkifejtés oldalán lévő sík felső széle legalább 100 mm-re van a függőleges referenciasíktól.

1.6.3.   A védett tér meghatározása megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében a védett tér a kormánykerék és az ülés két helyzete által meghatározott két védett tér burkolófelülete.

1.6.4.   Kiegészítő ülések

1.6.4.1.

Olyan traktorok esetében, amelyekbe kiegészítő üléseket lehet beszerelni, a vizsgálatok során az összes lehetséges kiegészítő ülés ellenőrzési pontját magában foglaló burkolófelületet kell használni. A védőszerkezet nem eshet ezen különböző ülések ellenőrzési pontjait magában foglaló nagyobb védett téren belülre.

1.6.4.2.

Amennyiben a vizsgálat elvégzése után új lehetőséget kínálnak az ülések elrendezésére, meg kell határozni, hogy az új ülés ellenőrzési pontja körüli védett tér teljes mértékben a korábban megállapított burkolófelületen belülre esik-e. Amennyiben nem, új vizsgálatot kell végezni.

1.6.4.3.

A kiegészítő ülés nem foglalja magában a vezetőn kívüli más személy ülését, ahonnan a traktort nem lehet irányítani. Az ülés ellenőrzési pontja nem határozható meg, mivel a védett tér definíciója a vezetőülésre vonatkozik.

1.7.   Tömeg

1.7.1.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül, valamint – gumiabroncsokkal rendelkező traktorok esetében – folyadékballaszt nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, csövezéssel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.7.2.   Megengedett legnagyobb tömeg

A traktor legnagyobb tömege, ami a gyártó közlése szerint műszakilag megengedhető és szerepel a jármű azonosítási tábláján és/vagy a kezelési útmutatóban.

1.7.3.   Referenciatömeg

A gyártó által a vizsgálatok során felhasználandó energiabevitelek és nyomóerők számításához megválasztott tömeg. Nem lehet kevesebb, mint a nehezék nélküli tömeg, és elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a tömegarány ne legyen több mint 1,75 (lásd 1.7.4. pont).

1.7.4.   Tömegarány

A Formulaaránya. Nem lehet nagyobb, mint 1,75.

1.8.   Megengedett mérési tűrések

Idő

± 0,1 s

Távolság

± 0,5 mm

Erő

± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Szög

± 0,1°

Tömeg

± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

1.9.   Jelmagyarázat

ah

(mm)

Az ülés vízszintes állítási tartományának fele

av

(mm)

Az ülés függőleges állítási tartományának fele

D

(mm)

A védőszerkezet alakváltozása a terhelés helyén és irányában

D'

(mm)

A védőszerkezet alakváltozása a szükséges számított energiánál

EIS

(J)

Oldalirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia

EIL1

(J)

Hosszirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia

EIL2

(J)

Második hosszirányú terhelés esetén elnyelendő bemenő energia

F

(N)

Statikus terhelőerő

Fmax

(N)

A terhelés során előforduló legnagyobb statikus erő, a túlterhelés kivételével

F'

(N)

Erő a szükséges számított energiához

M

(kg)

Az energiabevitelek és nyomóerők kiszámításához használt referenciatömeg

2.   ALkalmazási terület

2.1.

Ez a melléklet olyan traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelye és gumiabroncsos kerekei vannak, vagy kerekek helyett talpaik vannak, és amelyek nehezék nélküli traktortömege legalább 600 kg. A tömegarány (legnagyobb megengedett tömeg/referenciatömeg) nem lehet több mint 1,75.

2.2.

A hátsó kerekek minimális nyomtávja általában nagyobb, mint 1 150 mm. Elismert tény, hogy lehetnek olyan tervezésű traktorok, például fűnyírók, keskeny szőlészeti traktorok, korlátozott szabad magassággal rendelkező épületekben vagy gyümölcsösökben használt alacsony profilú traktorok, nagy szabad magasságú traktorok, valamint különleges erdészeti gépek, mint például a szállítók és rönkvontatók, amelyekre ez a melléklet nem vonatkozik.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.

A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből származnak a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként. Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.

A statikai vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktorhoz vagy traktoralvázhoz, amelyen használják. A traktor alvázának teljesnek kell lennie rögzítő konzolokkal és a traktor más részeivel, amelyek ki lehetnek téve a védőszerkezetre kifejtett terheléseknek.

3.1.3.

„Tandem” traktor esetében azon rész szabványos változatának a tömegét kell alkalmazni, amelyre a védőszerkezetet felszerelték.

3.1.4.

A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Az ilyen szerkezetet a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén.

E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat.

Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor- és védőszerkezet-alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.5.

A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített fel, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés

Annak ellenőrzésére, hogy a vizsgálat során nem történt behatolás a védett térbe, az 1.6. pontban, a 4.11–4.13. ábrákon és a 4.2. táblázatban feltüntetett eszközöket kell használni.

3.2.1.   Vízszintes terhelési vizsgálatok (4.1–4.5. ábrák)

A vízszintes terhelési vizsgálatok során a következőket kell használni:

3.2.1.1.

rögzítésre szolgáló anyagok, berendezések és eszközök, amelyek biztosítják, hogy a traktor alváza szilárdan a talajhoz legyen erősítve és meg legyen támasztva a gumiabroncsoktól függetlenül;

3.2.1.2.

a védőeszközre való vízszintes erő kifejtésére szolgáló eszköz; gondoskodni kell arról, hogy a terhelés eloszlása a terhelés irányára merőlegesen egyenletes legyen;

3.2.1.2.1.

olyan gerendát kell használni, melynek hossza 250 és 700 mm között van, és ezen értékek között 50 mm többszöröse. A gerenda függőleges méretének 150 mm-nek kell lennie.

3.2.1.2.2.

a gerendának a védőszerkezettel érintkező éleit legfeljebb 50 mm-es sugárral le kell kerekíteni;

3.2.1.2.3.

kardán- vagy azzal egyenértékű csuklókat kell alkalmazni, hogy a terhelő berendezés a védőszerkezetet a terhelési iránytól eltérő irányú forgással, illetve transzlációval ne vegye igénybe;

3.2.1.2.4.

amennyiben a védőszerkezetre helyezett megfelelő gerenda által meghatározott egyenes vonal nem merőleges a terhelés irányára, a teret úgy kell kitölteni, hogy a terhelés teljes hosszában megoszoljon;

3.2.1.3.

berendezés az erő és a traktor alvázához viszonyított, a terhelés irányába eső alakváltozás mérésére. A pontosság biztosítása érdekében a méréseket folyamatos leolvasásként kell végezni. A mérőműszereket úgy kell elhelyezni, hogy rögzítve legyen az erő és az alakváltozás a terhelés pontjában és vonala mentén.

3.2.2.   Nyomóvizsgálatok (4.6–4.8. ábrák)

A nyomóvizsgálatok során a következőket kell használni:

3.2.2.1.

rögzítésre szolgáló anyagok, berendezések és eszközök, amelyek biztosítják, hogy a traktor alváza szilárdan a talajhoz legyen erősítve és meg legyen támasztva a gumiabroncsoktól függetlenül;

3.2.2.2.

a védőszerkezetre lefelé irányuló erőt kifejtő eszköz, amely tartalmaz egy 250 mm széles merev gerendát;

3.2.2.3.

a teljes kifejtett függőleges erő mérésére szolgáló berendezés.

3.3.   Vizsgálati körülmények

3.3.1.   A védőszerkezetnek meg kell felelnie a gyártási előírásoknak, és a megfelelő traktormodell alvázra kell felszerelni a gyártó által közölt csatlakoztatási módszer szerint.

3.3.2.   A szerkezetet úgy kell az alaplemezre erősíteni, hogy a szerkezet és az alaplemez közötti kötőelemek ne szenvedjenek jelentős alakváltozást a védőszerkezetre ható terhelés következtében. Terhelés alatt a szerelvény nem kaphat más megtámasztást a kezdeti rögzítésből származó megtámasztáson felül.

3.3.3.   A kerekek vagy talpak állítható nyomtávját, ha van ilyen, úgy kell megválasztani, hogy ne zavarja a védőszerkezetet a vizsgálatok közben.

3.3.4.   A védőszerkezetet fel kell szerelni olyan műszerekkel, amelyekkel az erő-alakváltozás adatok meghatározhatók.

3.3.5.   Minden vizsgálatot ugyanazon a védőszerkezeten kell elvégezni. A vizsgálat részei között nem végezhető javítás vagy egyengetés egyetlen elemen sem.

3.3.6.   Az összes vizsgálat elvégzése után meg kell mérni és rögzíteni kell a védőszerkezet maradó alakváltozásait.

3.4.   A vizsgálatok sorrendje

A vizsgálatokat a következő sorrendben kell elvégezni:

3.4.1.   Hosszirányú terhelés

Olyan kerekes traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a hátsó tengelyre nehezedik, valamint hernyótalpas traktorok esetében a hosszirányú terhelést hátulról kell alkalmazni. Egyéb traktorok esetében a hosszirányú terhelést elölről kell alkalmazni.

3.4.2.   Első nyomóvizsgálat

Az első nyomóvizsgálatot a védőszerkezet ugyanazon végén kell elvégezni, mint a hosszirányú terhelést.

3.4.3.   Oldalirányú terhelés

Eltolt ülés esetében, vagy ha a védőszerkezet szilárdsága nem szimmetrikusan egyenletes, akkor az oldalirányú terhelést arra az oldalra kell kifejteni, amelyen a legvalószínűbb a védett tér sérülése.

3.4.4.   Második nyomóvizsgálat

A második nyomóvizsgálatot a védőszerkezetnek az első hosszirányú terhelést kapó végével ellentétes végén kell elvégezni. Kétoszlopos szerkezetek esetében a második nyomást ki lehet fejteni ugyanazon a ponton, mint az első nyomást.

3.4.5.   Második hosszirányú terhelés

3.4.5.1.

Lehajtható (pl. kétoszlopos) vagy dönthető (pl. nem kétoszlopos) védőszerkezettel felszerelt traktorok esetében második hosszirányú terhelést kell végezni, ha az alábbi feltételek közül legalább egy fennáll:

Ideiglenes lehajtás különleges működési feltételek esetén;

Olyan szerkezetek, amelyeket úgy terveztek, hogy szervizeléshez ledönthetők legyenek, kivéve, ha a ledöntési mechanizmus független a borulás hatásai ellen védő szerkezet szerkezeti egységétől.

3.4.5.2.

Lehajtható védőszerkezetek esetében, ha az első hosszirányú terhelést a lehajtási irányban alkalmazták, akkor nincs szükség második hosszirányú terhelésre.

3.5.   Vízszintes terhelési vizsgálatok hátulról, elölről és oldalról

3.5.1.   Általános rendelkezések

3.5.1.1.

A védőszerkezetre kifejtett terhelést egyenletesen kell elosztani egy merev gerenda segítségével, amely merőleges a terhelés irányára (lásd a 3.2.1.2. pontot). A merev gerendát fel lehet szerelni olyan eszközökkel, amelyek megakadályozzák annak oldalra történő elmozdulását. A terhelés sebessége akkora legyen, ami statikusnak tekinthető. A pontosság biztosítása érdekében a terhelés közben az erő és alakváltozás értékeit folyamatos leolvasásként kell rögzíteni. A terhelés megkezdése után a terhelést nem szabad csökkenteni, amíg a vizsgálat be nem fejeződik. Az alkalmazott erő irányának a következő határok között kell maradnia:

a vizsgálat kezdetén (terhelés nélkül): ± 2°,

a vizsgálat során (terheléssel): 10° a vízszintes felett és 20° a vízszintes alatt.

A terhelés sebessége akkor tekintendő statikusnak, ha a terhelés alatti alakváltozás sebessége legfeljebb 5mm/s.

3.5.1.2.

Amennyiben a támadáspontban nincs kereszttartó, akkor kiegészítő vizsgálógerendát lehet használni, feltéve, hogy az nem növeli a védőszerkezet szilárdságát.

3.5.2.   Hosszirányú terhelés (4.1–4.2. ábrák)

A terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjával párhuzamosan kell kifejteni. Ha a terhelést hátulról fejtik ki (3.4.1. pont), a hosszirányú terhelést és az oldalirányú terhelést a traktor szimmetriasíkjának különböző oldalain kell kifejteni. Ha hosszirányú terhelést elölről fejtik ki, ugyanazon az oldalon kell kifejteni, mint az oldalirányú terhelést.

A terhelést a védőszerkezet legfelső keresztirányú elemére kell kifejteni (vagyis arra a részre, amely boruláskor valószínűleg először érintené a talajt).

A terhelés támadáspontjának a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával kell beljebb lennie a külső saroktól.. A védőszerkezet szélessége a traktor szimmetriasíkjával párhuzamos és a legfelső keresztirányú elemek tetejét érintő vízszintes síkban a védőszerkezet külső oldalát érintő két egyenes közötti távolság.

Abban az esetben, ha a borulás hatásai ellen védő szerkezetet hajlított elemek alkotják és nincsenek megfelelő sarkok, a következő általános eljárást kell használni a W meghatározása céljára. A vizsgáló mérnök azonosítja azt a hajlított elemet, amely valószínűleg először érintené a talajt aszimmetrikus hátra- vagy előreborulás esetén (pl. olyan hátra- vagy előreborulás, amely során valószínűleg a borulás hatásai ellen védő szerkezet egyik oldala viselné a kezdeti terhelést). A W végpontjai a borulás hatásai ellen védő szerkezet legfelső szerkezetét alkotó egyéb egyenes vagy hajlított elemek között kialakuló külső sugarak középpontjai lesznek. Amennyiben több hajlított elem is választható, a vizsgáló mérnök minden egyes lehetséges elem esetében meghatározza a talajszinteket, hogy megállapítsa, melyik az a felszín, amelyik valószínűleg először érintené a talajt. A példákat lásd a 4.3. a) és b) ábrán.

Megjegyzés:

Hajlított elemek esetében csak azon szerkezet végének a szélességét kell figyelembe venni, amelyre a hosszirányú terhelést kell alkalmazni.

A terheléselosztó eszköz hossza (lásd a 3.2.1.2. pontot) nem lehet kisebb, mint a védőszerkezet szélességének egy harmada, és nem lehet nagyobb, mint ezen legkisebb érték + 49 mm.

A hosszirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.5.2.1.

a védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energiabevitel, EIL1 , ahol:

Formula

3.5.2.2.

a védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.5.3.   Oldalirányú terhelés (4.4–4.5. ábrák)

Az oldalirányú terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjára 90°-ban kell kifejteni. A terhelést a védőszerkezet felső külső oldalára kell kifejteni, az ülés-ellenőrzési ponttól (160 - a h ) mm-re előbbre lévő pontban.

Megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében a védőszerkezet felső külső oldalára kell kifejteni, a két ülés-ellenőrzési pont közötti középpontban.

Ha bizonyosra vehető, hogy a védőszerkezet egy bizonyos része fogja először érinteni a talajt a traktor oldalra borulása esetén, a terhelést arra a pontra kell kifejteni, feltéve, hogy ez lehetővé teszi a terhelés egyenlő megoszlását a 3.5.1.1. pontban előírtak szerint. Kétoszlopos védőszerkezet esetében az oldalirányú terhelést a legfelső oldalsó szerkezeti elemre kell kifejteni, tekintet nélkül az ülés rögzítési pontjára.

A teherelosztó gerendára vonatkozó előírásokat a 3.2.1.2.1. pont tartalmazza.

Az oldalirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.5.3.1.

A védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energia, E IS , ahol:

Formula

3.5.3.2.

A védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.6.   Nyomóvizsgálatok

3.6.1.   A szerkezet hátulsó részén végzett nyomóvizsgálat (4.6., 4.7.a–4.7.e ábrák)

3.6.1.1.

A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell elhelyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjában legyen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

Formula

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.6.1.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F = 20 M nyomóerőt.

3.6.2.   A szerkezet elülső részén végzett nyomóvizsgálat (4.6–4.8. ábrák)

3.6.2.1.

A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjába essen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

Formula

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.6.2.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (4.8.a és 4.8.b ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F = 20 M nyomóerőt.

3.7.   Második hosszirányú terhelési vizsgálat

A terhelést az első hosszirányú terhelés támadáspontjával ellentétes irányban és az attól legtávolabbi sarokban kell kifejni (4.1. és 4.2. ábrák).

A hosszirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.7.1.

A védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energia, EIL2, ahol:

Formula

3.7.2.

A védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.8.   Az elfogadás feltételei

A védőszerkezet akkor fogadható el, ha a vizsgálatok közben és a vizsgálatok befejezése után teljesíti az alábbi feltételeket:

3.8.1.

a vizsgálatok semelyik szakaszában sem hatolhat be a védett térbe egyetlen rész sem. Egyetlen rész sem ütközhet az ülésnek a vizsgálatok során. A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelést ráadták. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni;

3.8.2.

ízelt kormányzású traktorok esetében a két rész középsíkjai feltehetően egy vonalban vannak;

3.8.3.

az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat megkezdése előtt fel kell jegyezni a fő védőszerkezeti elemek helyzetét az ülés ellenőrzési pontjához képest. Ezután rögzíteni kell az elemeknek a terhelési vizsgálatból eredő elmozdulásait, valamint a tető elülső és hátsó elemeinek magasságában bekövetkezett minden változást.

3.8.4.

azon a ponton, ahol a kívánt energiaelnyelés megvalósul a meghatározott vízszintes terhelési vizsgálatok mindegyike során, az erő értéke 0,8 Fmax felett kell, hogy legyen;

3.8.5.

Túlterhelési vizsgálatot kell végezni, ha a kifejtett erő több mint 3 %-kal csökken az elért alakváltozás utolsó 5 %-ában, amikor a kívánt energiát elnyeli a szerkezet (4.14–4.16. ábrák). A túlterhelési vizsgálat leírása:

3.8.5.1.

A túlterhelési vizsgálat a vízszintes terhelés oly módon történő folytatásából áll, hogy a terhelést szakaszosan növelik mindig az eredetileg megkívánt energia 5 %-ával, maximum 20 % további energia eléréséig.

3.8.5.2.

A túlterhelési vizsgálat sikeresen véget ér, amikor 5, 10 vagy 15 % további energia elnyelése után az erő kevesebb mint 3 %-kal csökken minden 5 %-os energianövekedés esetén, miközben értéke 0,8 Fmax felett marad, vagy ha 20 % további energia elnyelése után az erő energiája több mint 0,8 Fmax;

3.8.5.3.

A túlterhelési vizsgálat során megengedhetők újabb törések vagy repedések, illetve a védett térbe való behatolás vagy a védett tér védelmének a hiánya a rugalmas alakváltozás következtében. A terhelés megszüntetése után azonban a védőszerkezet nem hatolhat be a védett térbe, amelynek teljesen védettnek kell lennie.

3.8.6.

mindkét nyomóvizsgálat során el kell viselni a kellő erőhatást;

3.8.7.

nem lehetnek kiálló elemek vagy alkotórészek, amelyek valószínűsíthetően súlyos sérülést okoznának egy felborulásos baleset során, vagy amelyek a létrejövő alakváltozás eredményeképp a járműkezelő beszorulásához vezetnének, például a lábszáránál vagy lábfejénél;

3.8.8.

nem lehetnek egyéb alkatrészek sem, amelyek veszélyt jelenthetnek a vezető számára.

3.9.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.9.1.   [Nem alkalmazható]

3.9.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.9.2.1.

A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre

A terhelési és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.9.2.1.1–3.9.2.1.5. pontokban meghatározott feltételeknek.

3.9.2.1.1.

A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel;

3.9.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben. Az 5 %-os korlát olyan kiterjesztésekre is vonatkozik, amikor ugyanazon a traktoron a talpakat kerekekre cserélik.

3.9.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.9.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.9.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan, hogy a védett tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad (ennek ellenőrzéséhez a védett tér ugyanazon referenciapontját kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben, nevezetesen az ülés referenciapontját [S] vagy az ülés ellenőrzési pontját [SIP]).

3.9.2.2.

A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre.

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.9.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.9.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új védett tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak).

3.9.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe.

Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak.

3.9.2.2.2.1.

Hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el;

3.9.2.2.2.2.

A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha jelen melléklet minden elfogadási feltétele teljesül, és ha a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért erő nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálatban az előírt energiaszint elérésekor mért erőtől, valamint a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozás(3) nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozástól.

3.9.2.2.2.3.

A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.9.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.9.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.10.   [Nem alkalmazható]

3.11.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.11.1.

Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.11.2.

Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.11.2.1.

A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.11.2.2.

A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.11.2.3. pont szerinti anyagának.

3.11.2.3.

A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 8.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért terhelési energiára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek. A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű terhelési szilárdsággal kell rendelkezniük.

3.11.2.4.

A Charpy-féle V vizsgálattal mért terhelési energiára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 4.1. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.11.2.5.

A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 4.1. táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.11.2.6.

Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.11.2.7.

A minták a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti minták legyenek. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

4.1. táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete

Energia az alábbi hőmérsékleten

Energia az alábbi hőmérsékleten

 

– 30 °C

– 20 °C

mm

J

J (2)

10 × 10 (1)

11

27,5

10 × 9

10

25

10 × 8

9,5

24

10 × 7,5 (1)

9,5

24

10 × 7

9

22,5

10 × 6,7

8,5

21

10 × 6

8

20

10 × 5 (1)

7,5

19

10 × 4

7

17,5

10 × 3,5

6

15

3.12.   [Nem alkalmazható]

4.1. ábra

Elülső és hátsó védőszerkezetek, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

Méretek mm-ben

4.1.a. ábra

Védőfülke

Image

4.1.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

4.2. ábra

Hosszirányú terhelések

Image

4.3. ábra

Példák a „W” értékére hajlított elemekkel rendelkező, borulás hatásai ellen védő szerkezetek esetében

4.3.a. ábra

Borulás hatásai ellen védő négyoszlopos szerkezet

Image

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Ülés ellenőrzési pontja, hosszanti középsík

3— A második hosszirányú terhelés pontja, elülső vagy hátulsó

4— A hosszirányú terhelés pontja, hátulsó vagy elülső

4.3.b.

ábra: Borulás hatásai ellen védő kétoszlopos szerkezet

Image

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Ülés ellenőrzési pontja, hosszanti középsík

3— A második hosszirányú terhelés pontja, elülső vagy hátulsó

4— A hosszirányú terhelés pontja, hátulsó vagy elülső

4.4. ábra

Oldalirányú terhelés (oldalnézet), védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

4.4.a. ábra

Védőfülke

Image

4.4.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

4.5. ábra

Oldalirányú terhelés (hátulnézet)

Image

Image

a)

b)

4.6. ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

Image

4.7. ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során,

4.7.a. ábra

Hátulsó nyomóvizsgálat

Image

Image

4.7.b. ábra

Elülső nyomóvizsgálat

Image

Image

4.7.c. ábra

A hátul felszerelt bukókeret nyomóvizsgálata

Image

Image

4.7.d. ábra

ábra Védőfülke

Image

4.7.e. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

4.8. ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

4.8.a. ábra

Védőfülke

Image

4.8.b.ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

Image

4.9. ábra

A nyomóerőt a gerendával fejtik ki, amelynek középpontja illeszkedik a traktor függőleges referenciasíkjára (amely az ülés és a kormánykerék referenciasíkja is).

1. eset

:

eset amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet, az ülés és a kormánykerék mereven rögzítve van a traktorvázhoz;

2. eset

:

amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet mereven rögzítve van a traktorvázhoz, az ülés és a kormánykerék egy padlón helyezkednek el (felfüggesztve vagy nem), de NINCSENEK a borulás hatásai ellen védő szerkezethez kapcsolva.

Ezekben az esetekben az üléshez és a kormánykerékhez viszonyított függőleges referenciasík normális esetben szintén magában foglalja a traktor tömegközéppontját a teljes terheléssorozat elvégzése közben.

4.10. ábra

A nyomóerőt a gerendával fejtik ki, amelynek középpontja csak a traktor függőleges referenciasíkjára illeszkedik.

Image

3. és 4. esetet is meg lehet határozni, amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet egy padozathoz van rögzítve, amely mereven van rögzítve (3. eset), vagy fel van függesztve (4. eset) a traktor alvázához képest. Ezek a csatolási vagy kapcsolási megoldások a fülkék és a védett tér, valamint a függőleges referenciasík különböző mozgásait eredményezik.

Image

4.2. táblázat

A védett tér méretei

Méretek

mm

Megjegyzések

A1 A0

100

alsó határ

B1 B0

100

alsó határ

F1 F0

250

alsó határ

F2 F0

250

alsó határ

G1 G0

250

alsó határ

G2 G0

250

alsó határ

H1 H0

250

alsó határ

H2 és H0

250

alsó határ

J1 J0

250

alsó határ

J2 J0

250

alsó határ

E1 E0

250

alsó határ

E2 E0

250

alsó határ

D0 E0

300

alsó határ

J0 E0

300

alsó határ

A1 A2

500

alsó határ

B1 B2

500

alsó határ

C1 C2

500

alsó határ

D1 D2

500

alsó határ

I1 I2

500

alsó határ

F0 G0

a traktortól függően

I0 G0

C0 D0

E0 F0

4.11. ábra

Védett tér

Image

Magyarázat:

1

Az ülés ellenőrzési pontja

Megjegyzés:

a méreteket lásd fent, a 4.2. táblázatban

4.12. ábra

Védett tér

4.12.a. ábra

Oldalnézet a referenciasík metszete

Image

4.12.b. ábra

Hátul- vagy elölnézet

Image

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Erő

3— Függőleges referenciasík

4.13. ábra

Megfordítható üléssel és kormánykerékkel ellátott traktor szabad tere, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

4.13.a. ábra

Védőfülke

Image

4.13.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

Image

4.14. ábra

Erő-alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat nem szükséges

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat nem szükséges, mivel az Fa ≤ 1,03 F'

4.15. ábra

Erő-alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat szükséges

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.

A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, mivel Fb > 0,97F' és Fb > 0,8F max

4.16. ábra

Erő-alakváltozás görbe

A túlterhelési vizsgálatot folytatni kell

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.

Fb < 0,97 F', ezért további túlterhelés szükséges

4.

Fc< 0,97 Fb, ezért további túlterhelés szükséges

5.

Fd < 0,97 Fc, ezért további túlterhelés szükséges

6.

A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, ha Fe > 0,8 Fmax

7.

Bármely szakasz sikertelensége, ha a terhelés 0,8 Fmax alá esik.

Magyarázó megjegyzések a VIII. melléklethez

(1)

Eltérő rendelkezés hiányában a B. pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik a mezőgazdasági és erdészeti traktorok borulás hatásai ellen védő szerkezeteinek hivatalos vizsgálatáról (statikus vizsgálat) szóló egységes OECD-kódex szövegezésével és számozásával, 4. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)

A felhasználókat emlékeztetjük arra, hogy az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása az ISO 5353:1995 szabvány szerint történik, és ez a traktorhoz viszonyítva egy olyan rögzített pont, amely akkor sem mozdul el, ha az ülést elmozdítják a középső helyzetből. A védett tér meghatározásához az ülést a hátsó legfelső helyzetbe kell állítani.

(3)

Az előírt energiaszint elérésekor mért maradó + rugalmas alakváltozás.


(1)  20 °C-on a szükséges energia 2,5-szerese a –30 °C esetében megadott értéknek. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

(2)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.

IX. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (elöl felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezet keskeny nyomtávú traktorokon)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (elöl felszerelt, borulás hatásai ellen védő szerkezetek keskeny nyomtávú traktorokon) a B. pont tartalmazza.

2.

A vizsgálatokat a statikus vagy a dinamikus vizsgálati eljárások szerint lehet lefolytatni, a B1. és B2. szakaszban leírtak szerint. A két eljárást egyenértékűnek tekintik.

3.

A 2. pontban meghatározott követelményeken túl a B3 szakaszban meghatározott, a borulás hatásai ellen védő, lehajtható szerkezetek teljesítményére vonatkozó követelményeket is teljesíteni kell.

4.

A B4. szakasz tartalmazza a tovább-borulás vagy tovább nem borulási viselkedés megállapítására szolgáló számítógépes program leírását, amelyet a virtuális vizsgálathoz kell használni.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (ELÖL FELSZERELT, BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZET KESKENY NYOMTÁVÚ TRAKTOROKON)(1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (biztonsági fülke vagy keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulás hatásai ellen védő szerkezet jellemzője, hogy elég nagy szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a kerék szimmetriasíkja

A kerék szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.3.2.   A nyomtáv meghatározása

A kerék tengelyén keresztülhaladó függőleges sík egyenes vonalban metszi a szimmetriasíkot; ez az egyenes egy pontban találkozik az alátámasztó felülettel. Ha a traktor azonos tengelyén található kerekek esetében így meghatározott két pont A és B, akkor a nyomtáv az A és a B pont közötti távolság. A nyomtávot ilyen módon mind az első, mind a hátsó kerekek tekintetében meg lehet határozni. Ikerkerekek esetében a nyomtáv a kerékpárok szimmetriasíkjainak megfelelő két sík közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

Az A és a B pontnak a traktor hátsó tengelyére vonatkozó szélső helyzete adja meg a nyomtáv lehetséges legnagyobb értékét. Az AB szakasszal a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Tengelytáv

Az első kerekek, illetve a hátsó kerekek tekintetében a fentiek szerint meghatározott két AB szakaszon keresztülhaladó függőleges síkok közötti távolság.

1.5.   Az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása; az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP)(2)

Az ülés ellenőrzési pontját az ISO 5353:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

1.5.2.   Az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.2.1.

amennyiben az ülés helyzete állítható, az ülést úgy kell beállítani, hogy a hátsó, legfelső helyzetében legyen;

1.5.2.2.

amennyiben a háttámla dőlése állítható, úgy kell beállítani, hogy a középső helyzetében legyen;

1.5.2.3.

amennyiben az ülés rugózott, akkor rugózását útjának közepén rögzíteni kell, kivéve, ha ez ellentétes az ülés gyártójának egyértelmű utasításaival;

1.5.2.4.

amennyiben az ülés helyzete csak hosszanti irányban és függőlegesen állítható be, az ülés ellenőrzési pontján átmenő hosszanti tengelynek párhuzamosnak kell lennie a traktornak a kormánykerék középpontján átmenő függőleges hosszanti síkjával, és ettől a síktól legfeljebb 100 mm-re helyezkedhet el.

1.6.   Védett tér

1.6.1.   Függőleges referenciasík és -vonal

A védett tér (6.1. ábra) a függőleges referenciasík és a referenciavonal alapján határozható meg.

1.6.1.1.

A referenciasík egy olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján. A referenciasík általában egybeesik a traktor hosszanti szimmetriasíkjával. Úgy kell tekinteni, hogy a terhelés során a referenciasík az üléssel és a kormánykerékkel együtt vízszintesen eltolódik, de merőleges marad a traktorra, illetve a borulás hatásai ellen védő szerkezet padlójára nézve.

1.6.1.2.

A referenciavonal a referenciasíkba eső olyan vonal, amely az ülés ellenőrzési pontja mögött 140 + a h távolságra lévő ponton, alatta 90 – a v távolságra lévő ponton, valamint a kormánykerék-koszorúnak azon a pontján halad át, amelyet vízszintes irányban először metsz.

1.6.2.   A védett tér meghatározása nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok esetében

A nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok szabad terét az alábbi 1.6.2.1–1.6.2.11. pontok határozzák meg; ha a traktor vízszintes felületen áll, és amennyiben az ülés 1.5.2.1–1.5.2.4.(3) pontok alapján be van állítva és pozícionálva, illetve amennyiben a kormánykerék állítható, az ülő vezető számára középső helyzetbe van állítva, a szabad teret a következő síkok határolják:

1.6.2.1.

két függőleges sík a referenciasík két oldalán, attól 250 mm távolságra, amelyek az alábbi 1.6.2.8. pontban meghatározott síktól felfelé 300 mm-re, hosszirányban pedig az ülés ellenőrzési pontja előtt pedig (210 – a h ) mm-re haladó referenciasíkra merőleges függőleges sík előtt legalább 550 mm-re terjednek;

1.6.2.2.

két függőleges sík a referenciasík két oldalán, attól 200 mm távolságra, amelyek az alábbi 1.6.2.8. pontban meghatározott síktól felfelé 300 mm-re, hosszirányban pedig az 1.6.2.11. pontban meghatározott felülettől lefelé az ülés ellenőrzési pontja előtt (210 – a h ) mm-re haladó referenciasíkra merőleges függőleges síkig terjednek;

1.6.2.3.

a referenciasíkra merőleges ferde sík, amely a referenciavonal felett 400 mm-re és azzal párhuzamosan fut, hátrafelé pedig addig terjed, ahol metszi a referenciasíkra merőleges függőleges síkot, amely áthalad az ülés ellenőrzési pontja mögött (140 + ah ) mm-re lévő ponton;

1.6.2.4.

a referenciasíkra merőleges ferde sík, amely a fenti 1.6.2.3. pontban meghatározott síkot a leghátsó élén metszi, és felfekszik az ülés háttámlájának legmagasabb pontjára;

1.6.2.5.

a referenciasíkra merőleges függőleges sík, amely a kormánykerék előtt legalább 40 mm-re, az ülés ellenőrzési pontja előtt pedig legalább 760 – a h távolságra halad;

1.6.2.6.

a referenciasíkra merőleges tengelyű hengeres felület, amelynek sugara 150 mm, és amely érinti a fenti 1.6.2.3. és 1.6.2.5. pontban meghatározott síkokat;

1.6.2.7.

két párhuzamos, ferde sík, amelyek áthaladnak a fenti 1.6.2.1. pontban meghatározott síkok felső élén, valamint a ferde sík azon az oldalon, amelyre az ütést mérik, legalább 100 mm-re a referenciasíktól a védett tér felett;

1.6.2.8.

az ülés ellenőrzési pontja alatt 90 – a v távolságra lévő ponton átmenő vízszintes sík;

1.6.2.9.

a referenciasíkra merőleges és az ülés ellenőrzési pontja előtt 210 – a h távolságra levő függőleges sík két darabja, amelyek a fenti 1.6.2.1. pontban meghatározott síkok mindenkori leghátsó határait és a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott síkok legelső határait kötik össze;

1.6.2.10.

A fenti 1.6.2.8. pontban meghatározott sík felett 300 mm-re haladó vízszintes sík két darabja, amelyek a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott függőleges síkok legfelső határait és a fenti 1.6.2.7. pontban meghatározott ferde síkok legalsó határait kötik össze.

1.6.2.11.

egy szükség esetén görbe felület, amelynek alkotója merőleges a referenciasíkra és felfekszik az ülés háttámlájának hátuljára.

1.6.3.   A védett tér meghatározása megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében a védett tér a kormánykerék és az ülés két helyzete által meghatározott két védett tér burkolófelülete. A kormánykerék és az ülés valamennyi helyzete esetében meg kell határozni a védett teret külön-külön a vezetőhely szokásos helyzetére vonatkozó fenti 1.6.1. és 1.6.2. pontja alapján, valamint a X. mellékletnek a vezetőhely megfordított helyzetére vonatkozó 1.6.1. és 1.6.2. pontja alapján (lásd 6.2. ábra).

1.6.4.   Kiegészítő ülések

1.6.4.1.

Olyan traktorok esetében, amelyekbe kiegészítő üléseket lehet beszerelni, a vizsgálatok során az összes lehetséges kiegészítő ülés ellenőrzési pontját magában foglaló burkolófelületet kell használni. A védőszerkezet nem eshet ezen különböző ülések ellenőrzési pontjait magában foglaló nagyobb védett téren belülre.

1.6.4.2.

Amennyiben a vizsgálat elvégzése után új lehetőséget kínálnak az ülések elrendezésére, meg kell határozni, hogy az új ülés ellenőrzési pontja körüli védett tér teljes mértékben a korábban megállapított burkolófelületen belülre esik-e. Amennyiben nem, új vizsgálatot kell végezni.

1.6.4.3.

A kiegészítő ülés nem foglalja magában a vezetőn kívüli más személy ülését, ahonnan a traktort nem lehet irányítani. Az ülés ellenőrzési pontja nem határozható meg, mivel a védett tér definíciója a vezetőülésre vonatkozik.

1.7.   Tömeg

1.7.1.   Nehezék nélküli/terheletlen tömeg

A traktor tömege a választható tartozékok nélkül, de hűtőfolyadékkal, kenőanyaggal, tüzelőanyaggal, szerszámokkal és a védőszerkezettel együtt számolt tömege. Nem kell figyelembe venni az első és hátsó pótsúlyokat, a gumiabroncsballasztot, a felszerelt eszközöket, a felszerelt berendezéseket vagy a különleges alkatrészeket.

1.7.2.   Megengedett legnagyobb tömeg

A traktor legnagyobb tömege, ami a gyártó közlése szerint műszakilag megengedhető és szerepel a jármű azonosítási tábláján és/vagy a kezelési útmutatóban.

1.7.3.   Referenciatömeg

A vizsgálatok során alkalmazott lengőtömeg-ejtési magasság, energiabevitelek és nyomóerők kiszámítására szolgáló képletekben használt, gyártó által megválasztott tömeg. Nem lehet kevesebb, mint a nehezék nélküli tömeg, és elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a tömegarány ne legyen több, mint 1,75 (lásd 1.7.4. és 2.1.3. pont).

1.7.4.   Tömegarány

A Formulaaránya. Nem lehet nagyobb, mint 1,75.

1.8.   Megengedett mérési tűrések

Hosszméret:

 

± 3 mm

kivéve:

- - gumiabroncsok alakváltozása:

± 1 mm

 

- - a védőszerkezet alakváltozása vízszintes terhelés esetén:

± 1 mm

 

- - a lengőtömeg ejtési magassága:

± 1 mm

Tömegek:

 

± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Erők:

 

± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

Szögek:

 

± 0,1 °

1.9.   Jelmagyarázat

ah

(mm)

Az ülés vízszintes állítási tartományának fele

av

(mm)

Az ülés függőleges állítási tartományának fele

B

(mm)

A traktor legkisebb teljes szélessége;

Bb

(mm)

A védőszerkezet legnagyobb külső szélessége;

D

(mm)

A védőszerkezet alakváltozása az ütési pontban (dinamikus vizsgálatok), illetve alakváltozás a terhelés helyén és irányában (statikus vizsgálatok);

D'

(mm)

A szerkezet alakváltozása a szükséges számított energiánál;

Ea

(J)

Elnyelt alakváltozási energia abban a pontban, ahol a terhelést megszüntették. Az F-D görbe alatti terület;

Ei

(J)

Elnyelt alakváltozási energia. Az F–D görbe alatti terület;

E'i

(J)

Repedés vagy törés keletkezését követő további terhelés után elnyelt alakváltozási energia;

E''i

(J)

A túlterheléses vizsgálat alatt elnyelt alakváltozási energia olyan esetben, amikor a terhelést megszüntették, mielőtt a túlterhelési vizsgálat megkezdődött volna. Az F–D görbe alatti terület;

Eil

(J)

Hosszirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia;

Eis

(J)

Oldalirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia;

F

(N)

Statikus terhelőerő;

F'

(N)

Az E'i-nek megfelelő szükséges számított energiához tartozó terhelőerő;

F-D

 

Erő-alakváltozás görbe;

Fi

(N)

Hátulsó szilárd elemre kifejtett erő;

Fmax

(N)

A terhelés során előforduló legnagyobb statikus erő, a túlterhelés kivételével;

Fv

(N)

Függőleges nyomóerő;

H

(mm)

A lengőtömeg ejtési magassága (dinamikus vizsgálatok);

H’

(mm)

A lengőtömeg ejtési magassága kiegészítő vizsgálatnál (dinamikus vizsgálatok);

I

(kg.m2)

A traktor hátsó kerekeinek középvonalára számított, a hátsó kerekek tömegétől független vonatkoztatási tehetetlenségi nyomaték;

L

(mm)

A traktor vonatkoztatási tengelytávja;

M

(kg)

A traktor referenciatömege a szilárdsági vizsgálatok alatt.

2.   Alkalmazási terület

2.1.

Ez a melléklet az alábbi tulajdonságokkal rendelkező traktorokra vonatkozik:

2.1.1.

a szabad magasság legfeljebb 600 mm az első és hátsó tengelyek legalacsonyabb pontja alatt, a differenciálművet figyelembe véve;

2.1.2.

a tengelyek rögzített vagy állítható legkisebb nyomtávja kevesebb mint 1 150 mm nagyobb méretű gumiabroncsokkal felszerelve. Feltételezhető, hogy a szélesebb gumiabroncsokkal felszerelt tengelyt nem több mint 1 150 mm-es nyomtávra állítják be. Lehetővé kell tenni a másik tengely nyomtávjának beállítását úgy, hogy a keskenyebb gumiabroncsok külső szélei nem nyúlnak túl a másik tengely gumiabroncsainak külső szélein. Amennyiben a két tengely egyforma méretű keréktárcsákkal és gumiabroncsokkal van felszerelve, a két tengely rögzített vagy állítható nyomtávja 1 150 mm-nél kisebb kell, hogy legyen;

2.1.3.

a tömeg több mint 400 kg, de kevesebb mint 3 500 kg, a traktor terheletlen tömegének megfelelően, ami magában foglalja a borulás hatásai ellen védő szerkezetet és a gyártó által javasolt legnagyobb méretű gumiabroncsokat. A legnagyobb megengedett tömeg nem lehet több mint 5 250 kg, és a tömegarány (legnagyobb megengedett tömeg/referenciatömeg) nem lehet több mint 1,75;

2.1.4.

csak az ülés ellenőrzési pontja előtt felszerelt kétoszlopos típusú, borulás hatásai ellen védő szerkezetekkel van felszerelve, amelyeket a traktor körvonalának köszönhetően csökkentett védett tér jellemez, és így semmilyen körülmények között sem tanácsos a vezetőhely hozzáférhetőségének akadályozása, ellenben érdemes megtartani ezeket a szerkezeteket (akár lehajthatók, akár nem) kétségtelenül könnyű használatukra való tekintettel.

2.2.

Elismert tény, hogy lehetnek olyan tervezésű traktorok, például olyan különleges erdészeti gépek, mint a szállítók és rönkvontatók, amelyekre ez a melléklet nem alkalmazható.

B1.   STATIKUS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   A szilárdsági vizsgálatok előfeltételei

3.1.1.   Két előzetes vizsgálat elvégzése

A szilárdsági vizsgálatokat csak akkor szabad elvégezni a védőszerkezeten, ha mind az oldalirányú stabilitási vizsgálatot, mind a tovább nem borulási vizsgálatot sikeresen elvégezték (lásd a folyamatábrát a 6.3. ábrán).

3.1.2.   Az előzetes vizsgálatok előkészítése

3.1.2.1.   A traktorra biztonsági helyzetben fel kell szerelni a védőszerkezetet.

3.1.2.2.   A traktorra a gyártó által megadott legnagyobb átmérőjű és az adott átmérőben létező legkisebb keresztmetszetű gumiabroncsokat kell szerelni. A gumiabroncsok nem lehetnek folyadékkal feltöltve, és a szántóföldi munkákhoz ajánlott abroncsnyomást kell beállítani.

3.1.2.3.   A hátsó kerekeket a legkeskenyebb nyomtávra kell beállítani, az első kerekeket amennyire csak lehet, ugyanerre a nyomtávra kell beállítani. Amennyiben az első kerekeken két nyomtáv állítható be, amelyek ugyanolyan mértékben térnek el a hátsó kerekek legkisebb nyomtávjától, akkor az első kerekek két nyomtávja közül a szélesebbet kell választani.

3.1.2.4.   A traktor összes tartályát fel kell tölteni, vagy a folyadékokat megfelelő tömeggel helyettesíteni kell a megfelelő helyeken.

3.1.2.5.   A sorozatgyártás során alkalmazott összes szereléket normál helyzetben rögzíteni kell a traktorra.

3.1.3.   Oldalirányú stabilitási vizsgálat

3.1.3.1.   A fenti rendelkezéseknek megfelelően előkészített traktort vízszintes síkra kell állítani úgy, hogy a traktor első tengelyének forgáspontja – ízelt traktorok esetében a két tengely közötti forgáspont – szabadon el tudjon mozdulni.

3.1.3.2.   A traktornak azt a részét, amely mereven kapcsolódik a traktor súlyának több mint 50 %-át hordó tengelyhez, emelővel vagy csörlővel fel kell billenteni; közben folyamatosan mérni kell a dőlésszöget. Ennek a szögnek legalább 38°-osnak kell lennie abban a pillanatban, amikor a traktor a talajon levő kerekein labilis egyensúlyi állapotban van. A vizsgálatot egyszer úgy kell elvégezni, hogy a kormánykerék ütközésig el van forgatva jobbra, másodszor pedig úgy, hogy a kormánykerék balra van ütközésig elforgatva.

3.1.4.   Tovább nem borulási vizsgálat

3.1.4.1.   Általános megjegyzések

A tovább nem borulás vizsgálatával kell meghatározni, hogy a traktorra felszerelt, a vezető védelmét szolgáló szerkezet megfelelően meg tudja-e akadályozni a traktor tovább borulását, ha az 1:1,5 dőlésű lejtőn oldalára borul (6.4. ábra).

A tovább nem borulás a 3.1.4.2. és a 3.1.4.3. pont szerinti módszerek egyikével bizonyítható.

3.1.4.2.   A tovább nem borulás bemutatása felborítási vizsgálattal

3.1.4.2.1.

A felborítási vizsgálatot legalább 4 m hosszú vizsgálati lejtőn (lásd a 6.4. ábrát) kell végezni. A lejtő felületét 18 cm vastagon olyan anyaggal kell beborítani, amelynek a kúpos penetrométerre vonatkozó ASAE S313.3 FEB1999 és ASAE EP542 FEB1999 számú szabványok szerint mért kúpbehatolási mutatója:

Formula

vagy

Formula

3.1.4.2.2.

A (3.1.2. pontban leírtak szerint előkészített) traktort kezdősebesség nélkül oldalirányba felbillentik. Ehhez a traktort úgy állítják fel a vizsgálati lejtő elején, hogy a kerekek a lejtő felőli oldalon a talajon nyugodjanak, a traktor szimmetriasíkja pedig párhuzamos legyen a körvonalakkal. Miután nekiütődik a vizsgálati lejtő felületének, a traktor a védőszerkezet felső sarkán megbillenve felemelkedhet a felületről, de nem fordulhat át. Vissza kell esnie arra az oldalára, amelyik először ütközött a felülethez.

3.1.4.3.   A tovább nem borulás bemutatása számítással

3.1.4.3.1.

A tovább nem borulás számítással történő igazolásához a traktor következő jellemzőit kell meghatározni (lásd a 6.5. ábrát):

B0

(m)

A hátsó kerék gumiabroncsának szélessége;

B6

(m)

A védőszerkezet szélessége a jobb és a bal oldali ütközési pont között;

B7

(m)

A motorháztető szélessége;

D0

(rad)

Az első tengely lengésszöge nulla helyzettől ütközésig;

D2

(m)

Az első kerekek gumiabroncsának magassága a tengely teljes terhelése mellett;

D3

(m)

A hátsó kerekek gumiabroncsának magassága a tengely teljes terhelése mellett;

H0

(m)

Az első tengely forgáspontjának magassága;

H1

(m)

A súlypont magassága;

H6

(m)

Az ütközési pont magassága;

H7

(m)

A motorháztető magassága;

L2

(m)

A súlypont vízszintes távolsága az első tengelytől;

L3

(m)

A súlypont vízszintes távolsága a hátsó tengelytől;

L6

(m)

A súlypont vízszintes távolsága a védőszerkezet első metszéspontjától (negatív előjellel kell használni, ha ez a pont a súlypont síkja előtt van);

L7

(m)

A súlypont vízszintes távolsága a motorháztető első sarkától;

Mc

(kg)

A traktor számításhoz használt tömege;

Q

(kgm2)

A súlyponton átmenő hossztengelyre számított tehetetlenségi nyomaték;

S

(m)

Hátsó nyomtáv.

A nyomtáv (S) és a gumiabroncs-szélesség (B0) összegének nagyobbnak kell lennie a védőszerkezet B6 szélességénél.

3.1.4.3.2.

A számításhoz a következő egyszerűsítő feltevésekkel lehet élni:

3.1.4.3.2.1.

a kiegyenlített első tengelyű álló traktor felbillen az 1:1,5 dőlésű lejtőn, amint a súlypont függőlegesen a forgástengely fölé kerül;

3.1.4.3.2.2.

a forgástengely párhuzamos a traktor hossztengelyével, és metszi a lejtő felőli első és hátsó kerék felfekvő felületének közepét;

3.1.4.3.2.3.

a traktor nem csúszik meg a lejtőn lefelé;

3.1.4.3.2.4.

a lejtőnek történő ütközés részben rugalmas, a rugalmassági tényező:

Formula

3.1.4.3.2.5.

a lejtőbe való behatolás mélysége és a védőszerkezet alakváltozása együttesen:

Formula

3.1.4.3.2.6.

a traktor egyéb alkatrészei nem hatolnak be a lejtő felületébe.

3.1.4.3.3.

Az oldalirányba felboruló, keskeny nyomtávú, elöl borulás hatásai ellen védő szerkezettel felszerelt traktorok tovább-borulásának vagy tovább nem borulási viselkedésének megállapítására szolgáló számítógépes program (BASIC(4)) a 6.1–6.11.példákat tartalmazó B4 szakaszban található.

3.1.5.   Mérési módszerek

3.1.5.1.   A súlypont vízszintes távolsága a hátsó tengelytől (L3), illetve az első tengelytől (L2)

A traktor mindkét oldalán meg kell mérni a hátsó és az első tengely közötti távolságot, hogy ellenőrizzék, nincs elkormányzás.

A súlypont hátsó tengelytől (L3), illetve első tengelytől (L2) mért távolságát a traktor tömegének a hátsó és az első kerekek közötti megoszlása alapján kell kiszámítani.

3.1.5.2.   A hátsó (D3) és első (D2) kerekek gumiabroncsainak magassága

Az első és a hátsó kerekek gumiabroncsánál azonos módszert alkalmazva meg kell mérni a gumiabroncs legmagasabb pontjának a talaj síkjától mért távolságát (6.5. ábra).

3.1.5.3.   A súlypont vízszintes távolsága a védőszerkezet első metszéspontjától (L6).

Meg kell mérni a súlypont távolságát a védőszerkezet első metszéspontjától (6.6.a., 6.6.b. és 6.6.c. ábra). Ha a védőszerkezet a súlypont síkja előtt helyezkedik el, a mért értéket mínusz előjellel kell használni (-L6).

3.1.5.4.   A védőszerkezet szélessége (B6)

Meg kell mérni a szerkezet két függőleges oszlopának jobb és bal oldali ütközési pontja közötti távolságot.

Az ütközési pontot az első és a hátsó gumiabroncsok legmagasabb külső pontjai által meghatározott egyenesen átmenő és a védőszerkezetet érintő sík határozza meg (6.7. ábra).

3.1.5.5.   A védőszerkezet magassága (H6)

Meg kell mérni a szerkezet ütközési pontjának a talaj síkjától függőlegesen mért távolságát.

3.1.5.6.   A motorháztető magassága (H7)

Meg kell mérni a motorháztető ütközési pontjának a talaj síkjától függőlegesen mért távolságát.

Az ütközési pontot az első gumiabroncs legmagasabb külső pontjain átmenő, valamint a motorháztetőt és a védőszerkezetet érintő sík határozza meg (6.7. ábra). A mérést a motorháztető mindkét oldalán el kell végezni.

3.1.5.7.   A motorháztető szélessége (B7)

Meg kell mérni a motorháztető előzőekben meghatározott két ütközési pontjának a távolságát.

3.1.5.8.   A súlypont vízszintes távolsága a motorháztető első sarkától (L7)

Meg kell mérni a motorháztető előzőekben meghatározott ütközési pontjának a súlyponttól mért távolságát.

3.1.5.9.   Az első tengely forgáspontjának magassága (H0)

A gyártó műszaki jegyzőkönyvének tartalmaznia kell az első tengely forgáspontjának közepe és az első gumiabroncsok tengelyének közepe között függőlegesen mért távolságot (H01), amelyet ellenőrizni kell.

Meg kell mérni az első gumiabroncsok tengelye közepének a talaj síkjától függőlegesen mért távolságát (H02) (6.8. ábra).

Az első tengely forgáspontjának magassága (H0) a két előző érték összege.

3.1.5.10.   Hátsó nyomtáv (S)

Meg kell mérni a gyártó által megadott legnagyobb méretű gumiabronccsal felszerelt legkisebb hátsó nyomtávot (6.9. ábra).

3.1.5.11.   A hátsó gumiabroncs szélessége (B0)

Meg kell mérni a hátsó gumiabroncsok külső és belső függőleges síkjának a felső részen mért távolságát (6.9. ábra).

3.1.5.12.   Az első tengely lengésszöge (D0)

A tengely mindkét végén meg kell mérni a tengely lengése során a vízszintes helyzet és a legnagyobb kitérés által bezárt legnagyobb szöget, figyelembe véve az esetleges végállásütközőt. A legnagyobb mért szöggel kell számolni.

3.1.5.13.   A traktor tömege

A traktor tömegét az 1.7.1. pontban megadott feltételek szerint kell meghatározni.

3.2.   A borulás hatásai ellen védő szerkezetek és traktorra erősítésük szilárdsági vizsgálatának feltételei

3.2.1.   Általános követelmények

3.2.1.1.   Vizsgálati célok

Egyedi berendezések felhasználásával olyan vizsgálatok végrehajtása, amelyekkel modellezni lehet a traktor borulásakor a védőszerkezetre ható terheléseket. Ezek a vizsgálatok lehetővé teszik a védőszerkezet, a traktorra erősítés, valamint az összes – a vizsgálati terhelést átadó – traktoralkatrész szilárdságának megfigyelését.

3.2.1.2.   Vizsgálati módszerek

A vizsgálatokat a dinamikus vagy a statikus eljárás szerint lehet végezni (lásd az A. mellékletet). A két eljárást egyenértékűnek tekintik.

3.2.1.3.   A vizsgálatok előkészítésére vonatkozó általános szabályok

3.2.1.3.1.

A védőszerkezetnek meg kell felelnie a sorozatgyártás előírásainak. A gyártó által javasolt módon kell felszerelni egy olyan traktorra, amelyre tervezték.

Megjegyzés:

A statikus szilárdsági vizsgálathoz nem szükséges egy teljes traktor, de a védőszerkezet és a traktor azon alkatrészei, amelyekre a védőszerkezetet felszerelik, üzemszerű egységet (a továbbiakban: szerkezet) kell, hogy alkossanak.

3.2.1.3.2.

Az összeszerelt traktorra (vagy a szerkezetre) mind a statikus vizsgálathoz, mind a dinamikus vizsgálathoz fel kell szerelni a sorozatgyártás összes, a szereléshez szükséges alkatrészeit, amelyek a védőszerkezet szilárdságát befolyásolhatják, vagy a szilárdsági vizsgálat elvégzéséhez szükségesek.

Azokat az alkatrészeket, amelyek a védett térben veszélyt jelenthetnek, szintén fel kell szerelni a traktorra (vagy a szerkezetre), hogy vizsgálni lehessen, vajon teljesülnek-e az Elfogadási kritériumok című 3.2.3. pontban előírt követelmények.

A traktor vagy a védőszerkezet összes alkatrészét – beleértve az időjárás ellen védő részeket is – fel kell szerelni, vagy a rajzokon ábrázolni kell.

3.2.1.3.3.

A szilárdsági vizsgálatokhoz el kell távolítani az összes leszerelhető burkolatot és nem teherviselő alkatrészt, hogy ezek ne növelhessék a védőszerkezet szilárdságát.

3.2.1.3.4.

A kerekek nyomtávját úgy kell beállítani, hogy a borulás hatásai ellen védő szerkezet a vizsgálatok során lehetőleg ne támaszkodjon a gumiabroncsokra. Statikus vizsgálat esetében a kerekeket le lehet szerelni.

3.2.2.   Vizsgálatok

3.2.2.1.   A vizsgálatok sorrendje a statikus eljárás szerint

A vizsgálatok sorrendje a 3.3.1.6. és 3.3.1.7. pontban említett kiegészítő vizsgálatok nélkül a következő:

1.

a szerkezet hátulsó részének terhelése

(lásd a 3.3.1.1. pontot);

2.

hátulsó nyomóvizsgálat

(lásd a 3.3.1.4. pontot);

3.

a szerkezet elülső részének terhelése

(lásd a 3.3.1.2. pontot);

4.

a szerkezet oldalának terhelése

(lásd a 3.3.1.3. pontot);

5.

a szerkezet elülső részének nyomóvizsgálata

(lásd a 3.3.1.5. pontot).

3.2.2.2.   Általános követelmények

3.2.2.2.1.

Amennyiben a vizsgálat során a traktort tartó készülék bármelyik része eltörik vagy elmozdul, a vizsgálatot meg kell ismételni.

3.2.2.2.2.

A vizsgálatok során a traktoron vagy a védőszerkezeten nem végezhetők javítások vagy beállítások.

3.2.2.2.3.

A vizsgálatok során a traktor sebességváltójának üres helyzetben, a fékeknek kiengedett állapotban kell lenniük.

3.2.2.2.4.

Amennyiben a traktoron a traktorváz és a kerekek között rugózás van, ezt a vizsgálatok alatt ki kell iktatni.

3.2.2.2.5.

Az első terhelést a védőszerkezet hátsó részének azon az oldalán kell végezni, amelyiken a vizsgálatot végző hatóságok véleménye szerint a terhelések sorozata a szerkezet szempontjából legkedvezőtlenebb feltételeket eredményezi. Az oldalirányú terhelést és a hátulról történő terhelést a védőszerkezet hosszanti szimmetriasíkjának mindkét oldalán el kell végezni. Az elölről történő terhelést a védőszerkezet hosszanti szimmetriasíkjának ugyanazon az oldalán kell végezni, mint az oldalirányú terhelést.

3.2.3.   Elfogadási kritériumok

3.2.3.1.   A védőszerkezet megfelel a szilárdsági követelményeknek, ha teljesülnek a következő feltételek:

3.2.3.1.1.

A védőszerkezetnek a 3.3.2.1. pont értelmében minden részvizsgálat után törésektől és repedésektől mentesnek kell lennie, vagy

3.2.3.1.2.

amennyiben valamelyik nyomóvizsgálat során jelentős törések vagy repedések keletkeznek, akkor közvetlenül az ezeket kiváltó nyomóvizsgálat után kiegészítő vizsgálatot kell végrehajtani a 3.3.1.7. pont értelmében;

3.2.3.1.3.

a vizsgálatok alatt – a túlterhelési vizsgálat kivételével – a védőszerkezet egyetlen alkatrésze sem hatolhat be az 1.6. pontban meghatározott védett térbe;

3.2.3.1.4.

a vizsgálatok alatt – a túlterhelési vizsgálat kivételével – a védett tér valamennyi részét a védőszerkezetnek kell biztosítania a 3.3.2.2. pont szerint;

3.2.3.1.5.

a vizsgálatok alatt a védőszerkezet nem gyakorolhat nyomást az ülésszerkezetre;

3.2.3.1.6.

a 3.3.2.4. pontnak megfelelően mért rugalmas alakváltozás legfeljebb 250 mm lehet.

3.2.3.2.   A tartozékok nem jelenthetnek veszélyt a vezető számára. A traktornak nem lehet olyan kiálló alkatrésze vagy tartozéka, amelyik felboruláskor megsebesíthetné a vezetőt, vagy olyan alkatrésze vagy tartozéka, amelyik a szerkezet alakváltozásának következtében beszoríthatná a vezetőt, pl. a lábszáránál vagy lábfejénél.

3.2.4.   [Nem alkalmazható]

3.2.5.   Vizsgálati berendezések és tartozékok

3.2.5.1.   A statikus vizsgálathoz használt berendezés

3.2.5.1.1.

A statikus vizsgálathoz használt berendezést úgy kell megtervezni, hogy nyomást vagy terhelést lehessen vele kifejteni a védőszerkezetre.

3.2.5.1.2.

Gondoskodni kell arról, hogy a terhelés eloszlása a terhelés irányára merőlegesen egyenletes legyen egy karima mentén, melynek hossza 50 mm többszöröse és 250 és 700 mm közé esik. A merev gerenda függőleges méretének 150 mm-nek kell lennie. A gerendának a védőszerkezettel érintkező éleit legfeljebb 50 mm-es sugárral le kell kerekíteni.

3.2.5.1.3.

Gondoskodni kell arról, hogy a felület a terhelés irányától függően bármilyen szögben illeszthető legyen, hogy a védőszerkezet alakváltozása esetén követhesse a védőszerkezet teherviselő felületének szögváltozásait.

3.2.5.1.4.

Az erő iránya (eltérés a vízszintestől és a függőlegestől):

a vizsgálat kezdetén terhelés nélkül: ± 2°,

a vizsgálat során terheléssel: 10° a vízszintes felett és 20° a vízszintes alatt. Ezeknek az eltéréseknek a lehető legkisebbeknek kell lenniük.

3.2.5.1.5.

Az alakváltozási sebességnek elég kicsinek, 5 mm/s-nál kisebbnek kell lennie, hogy a terhelést minden pillanatban statikusnak lehessen tekinteni.

3.2.5.2.   Berendezés a védőszerkezet által elnyelt energia mérésére

3.2.5.2.1.

Fel kell rajzolni az erő-alakváltozás görbét, hogy meg lehessen határozni a védőszerkezet által elnyelt energiát. Az erőt és az alakváltozást nem szükséges abban a pontban mérni, amelyben a terhelés a védőszerkezetet éri; az erőt és az alakváltozást azonban egyidejűleg, ugyanazon az egyenesen kell mérni.

3.2.5.2.2.

Az alakváltozás-mérések kezdőpontját úgy kell megválasztani, hogy csak a védőszerkezet és/vagy a traktor bizonyos alkatrészeinek alakváltozása által elnyelt energiát vegyék figyelembe. A rögzítés alakváltozása és/vagy csúszása által elnyelt energiát nem kell figyelembe venni.

3.2.5.3.   A traktor talajhoz rögzítésének eszközei

3.2.5.3.1.

A megfelelő nyomtávú rögzítősíneket a vizsgálathoz használt berendezés közelében szilárdan rögzíteni kell egy merev alaphoz olyan hosszúságban, amely az összes ábrázolt esetben elegendő területet biztosít a traktor rögzítéséhez.

3.2.5.3.2.

A traktort megfelelő eszközökkel (lemezek, ékek, drótkötelek, támaszok stb.) úgy kell a sínekhez rögzíteni, hogy a vizsgálatok során ne mozdulhasson el. Ezt a terhelések során a szokásos hosszmérő eszközökkel kell ellenőrizni.

Amennyiben a traktor elmozdul, akkor a teljes vizsgálatot meg kell ismételni, kivéve, ha az erő-alakváltozás görbe ábrázolásakor figyelembe vett alakváltozás mérésére szolgáló rendszert a traktorra erősítették.

3.2.5.4.   Nyomóberendezés

A 6.10. ábra szerinti berendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy lefelé irányuló erőt fejtsen ki a védőszerkezetre egy kb. 250 mm széles, merev gerendán keresztül, amelyet csuklók kötnek össze a terhelőberendezéssel. Megfelelő tengely-alátámasztást kell alkalmazni, hogy ne a traktor gumiabroncsai viseljék a nyomóterhelést.

3.2.5.5.   Egyéb mérőberendezések

A következő mérőberendezésekre is szükség van:

3.2.5.5.1.

Berendezés a rugalmas alakváltozás mérésére (a legnagyobb pillanatnyi alakváltozás és a maradó alakváltozás különbsége, lásd a 6.11. ábrát).

3.2.5.5.2.

Berendezés, amellyel ellenőrizhető, hogy a védőszerkezet behatolt-e a védett térbe, és a védett tér a vizsgálat során a védőszerkezet védelme alatt maradt-e (lásd a 3.3.2.2. pontot).

3.3.   Statikus vizsgálati eljárás

3.3.1.   Terhelési és nyomóvizsgálatok

3.3.1.1.   A szerkezet hátulsó részének terhelése

3.3.1.1.1.

A terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjával párhuzamos függőleges síkban kell alkalmazni.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetnek azt a részét kell a terhelés támadáspontjának választani, amely a traktor hátraborulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él. A függőleges síknak, amelyben a terhelést alkalmazzák, a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával kell beljebb lennie attól a függőleges síktól, amely párhuzamos a traktor szimmetriasíkjával és érinti a védőszerkezet felső részének külső oldalát.

Amennyiben a védőszerkezeten ezen a ponton görbület vagy kiálló részek találhatók, ékeket kell alkalmazni, hogy a terhelés az adott pontban megvalósítható legyen; ugyanakkor az ékek ne erősítsék meg a védőszerkezetet.

3.3.1.1.2.

A szerkezetet a 3.2.6.3. pontban leírtak szerint rögzíteni kell a talajhoz.

3.3.1.1.3.

A vizsgálat során a védőberendezés által elnyelt energia legyen legalább:

Formula

3.3.1.1.4.

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében ugyanaz a képlet alkalmazandó.

3.3.1.2.   A szerkezet elülső részének terhelése

3.3.1.2.1.

A terhelést vízszintesen kell alkalmazni, egy olyan függőleges síkban, amely párhuzamos a traktor szimmetriasíkjával és a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával van beljebb egy függőleges síktól, amely párhuzamos a traktor szimmetriasíkjával, a védőszerkezet felső részének külső oldalát érintve.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetnek azt a pontját kell a terhelés támadáspontjaként választani, amely a traktor előre haladás közben bekövetkező oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él.

Amennyiben a védőszerkezeten ezen a ponton görbület vagy kiálló részek találhatók, ékeket kell alkalmazni, hogy a terhelés az adott pontban megvalósítható legyen; ugyanakkor az ékek ne erősítsék meg a védőszerkezetet.

3.3.1.2.2.

A szerkezetet a 3.2.5.3. pontban leírtak szerint rögzíteni kell a talajhoz.

3.3.1.2.3.

A vizsgálat során a védőberendezés által elnyelt energia legyen legalább:

Formula

3.3.1.2.4.

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében az energia értéke a fenti és az alábbi képletek közül választott képlettel számolt értékek közül a nagyobb érték lesz:

Formula

vagy

Formula

3.3.1.3.   Oldalirányú terhelés

3.3.1.3.1.

Az oldalirányú terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjára merőleges függőleges síkban kell alkalmazni. A borulás hatásai ellen védő szerkezetnek azt a részét kell a terhelés támadáspontjának választani, amely a traktor oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él.

3.3.1.3.2.

A szerkezetet a 3.2.5.3. pontban leírtak szerint rögzíteni kell a talajhoz.

3.3.1.3.3.

A vizsgálat során a védőberendezés által elnyelt energia legyen legalább:

Formula

3.3.1.3.4.

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében az energia értéke a fenti és az alábbi képlettel számolt értékek közül a nagyobb érték lesz:

Formula

3.3.1.4.   A szerkezet hátulsó részén végzett nyomóvizsgálat

A gerendát a védőszerkezet hátsó legfelső szerkezeti eleme(i) fölé kell helyezni, és a nyomóerők eredőjének a traktor szimmetriasíkjába kell esnie. Az Fv nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

Formula

Az Fv erőt 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ismét alkalmazni kell az Fv nyomóerőt.

3.3.1.5.   A szerkezet elülső részén végzett nyomóvizsgálat

A gerendát a védőszerkezet elülső legfelső szerkezeti eleme(i) fölé kell helyezni, és a nyomóerők eredőjének a traktor szimmetriasíkjába kell esnie. Az Fv nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

Formula

Az Fv erőt 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének első része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ismét alkalmazni kell az Fv nyomóerőt.

3.3.1.6.   További túlterhelési vizsgálatok (6.14–6.16. ábrák)

A túlterhelési vizsgálatot minden esetben el kell végezni, amennyiben az erőhatás több mint 3 %-kal csökken az elért alakváltozás utolsó 5 %-ában, miután a szerkezet elnyelte a kívánt energiát (lásd a 6.15. ábrát).

A túlterhelési vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a vízszintes terhelést a kezdeti, előírt energiaszinthez képest 5 %-os lépésben fokozatosan növelik legfeljebb 20 % hozzáadott energiáig (lásd a 6.16. ábrát).

A túlterhelési vizsgálat eredménye akkor megfelelő, ha a szükséges energia 5, 10, illetve 15 %-os növelése után az erő minden 5 %-os lépésnél 3 %-nál kisebb mértékben csökken, és továbbra is nagyobb, mint 0,8 Fmax.

A túlterhelési vizsgálat eredménye akkor megfelelő, ha az erő nagyobb 0,8 Fmax-nál, miután a védőszerkezet a túlterhelés során hozzáadott energia 20 %-át elnyelte.

A túlterhelési vizsgálat során megengedhetők újabb törések vagy repedések és/vagy a védett térbe való behatolás, vagy a védett tér védelmének a hiánya a rugalmas alakváltozás következtében. A terhelés megszüntetése után azonban a szerkezet nem hatolhat be a védett térbe, amelynek teljesen védettnek kell lennie.

3.3.1.7.   További nyomóvizsgálatok

Amennyiben a nyomóvizsgálat során keletkező törések és repedések nem tekinthetők elhanyagolhatónak, akkor közvetlenül az ezeket okozó nyomóvizsgálat után egy második, hasonló nyomóvizsgálatot kell elvégezni, de most 1,2 Fv nagyságú erővel.

3.3.2.   Elvégezendő mérések

3.3.2.1.   Törések és repedések

Minden vizsgálat után szemrevételezéssel ellenőrizni kell az összes szerkezeti elemet, az összekötő és a rögzítőelemeket, hogy nincs-e rajtuk törés vagy repedés, de a lényegtelen részek kis repedéseit figyelmen kívül kell hagyni.

3.3.2.2.   Behatolás a védett térbe

Minden vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy a védőszerkezet valamelyik része nem hatolt-e be fenti 1.6. pont szerint meghatározott védett térbe.

A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelés hatott. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni.

3.3.2.3.   A hátulsó szilárd elemek vizsgálata

Amennyiben a traktor fel van szerelve a vezetőülés mögött elhelyezett merev résszel, burkolattal, vagy egyéb szilárd elemmel, akkor ezt az elemet hátrafelé vagy oldalirányba történő boruláskor védőpontnak kell tekinteni. Ennek a vezetőülés mögött elhelyezett szilárd elemnek törés vagy a védett térbe történő behatolás nélkül képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon egy lefelé ható Fi erőnek, ahol:

Formula

amely a traktor központi síkjában a keret tetejére merőlegesen hat. Az erőt először 40°-os szögben kell kifejteni, amelyet a 6.12. ábra szerint a talajjal párhuzamos síkhoz képest kell mérni. E szilárd elemnek legalább 500 mm szélesnek kell lennie (lásd a 6.13. ábrát).

Továbbá ennek a szerkezetnek elég merevnek kell lennie, és a traktor hátsó részére szilárdan kell felerősíteni.

3.3.2.4.   Rugalmas alakváltozás oldalirányú terhelés hatására

A rugalmas alakváltozást (810+av ) mm-re az ülés ellenőrzési pontja felett, abban a függőleges síkban kell mérni, amelyikben a terhelést alkalmazzák. E mérésre a 6.11. ábrán ábrázolt mérőeszközhöz hasonló mérőeszközt kell alkalmazni.

3.3.2.5.   Maradó alakváltozás

Az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat előtt fel kell jegyezni a borulás hatásai ellen védő szerkezet fő alkatrészeinek helyzetét az ülés ellenőrző pontjához képest.

3.4.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.4.1.   [Nem alkalmazható]

3.4.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás akkor adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”, ha a traktor és a védőszerkezet a 3.1.3. és a 3.1.4. pont szerint kielégítette az oldalirányú stabilitásra és a tovább nem borulásra vonatkozó előzetes vizsgálatokat, továbbá ha a 3.3.2.3. pontban leírt hátulsó szilárd elemet felszereléskor megvizsgálták az e pontban leírt eljárás szerint (kivéve a 3.4.2.2.4. pontot), a következő esetekben:

3.4.2.1.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre

Az ütés- vagy terhelési és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.4.2.1.1–3.4.2.1.5. pontban meghatározott feltételeknek.

3.4.2.1.1.

A szerkezet (a hátulsó szilárd elemet is beleértve) legyen azonos a vizsgált szerkezettel.

3.4.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben;

3.4.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.4.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.4.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan, hogy a védett tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad (ennek ellenőrzéséhez a védett tér ugyanazon referenciapontját kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben, nevezetesen az ülés referenciapontját [S] vagy az ülés ellenőrzési pontját [SIP]).

3.4.2.2.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.4.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.4.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új védett tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak).

3.4.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe.

Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak:

3.4.2.2.2.1.

hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el;

3.4.2.2.2.2.

a hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha e melléklet valamennyi elfogadási kritériuma teljesül, továbbá:

ha az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozás nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő, az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozástól (dinamikus vizsgálat esetében),

ha a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért erő nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálatban az előírt energiaszint elérésekor mért erőtől, valamint a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozás(4) nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozástól (statikus vizsgálat esetében);

3.4.2.2.2.3.

a védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.4.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.4.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.4.2.2.4.

A hátsó szilárd elem módosítása vagy új hátsó szilárd elem felszerelése. Az új vagy módosított hátulsó szilárd elem figyelembevételével ellenőrizni kell, hogy a védett tér valamennyi vizsgálat során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad. El kell végezni a hátulsó szilárd elemnek a 3.3.2.3. pontban leírt vizsgálatból álló hitelesítő mérését, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe.

3.5.   [Nem alkalmazható]

3.6.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.6.1.   Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.6.2.   Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.6.2.1.   A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.6.2.2.   A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.6.2.3. pont szerinti anyagának.

3.6.2.3.   A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 6.1. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek.

A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű ütőszilárdsággal kell rendelkezniük.

3.6.2.4.   A Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 6.1. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.6.2.5.   A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 6.1. táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.6.2.6.   Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995, Amd 1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.6.2.7.   Mintaként a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti mintákat kell használni. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

6.1. táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete

Energia az alábbi hőmérsékleten

Energia az alábbi hőmérsékleten

 

–30 °C

–20 °C

mm

J

J (2)

10 × 10 (1)

11

27,5

10 × 9

10

25

10 × 8

9,5

24

10 × 7,5 (1)

9,5

24

10 × 7

9

22,5

10 × 6,7

8,5

21

10 × 6

8

20

10 × 5 (1)

7,5

19

10 × 4

7

17,5

10 × 3,5

6

15

10 × 3

6

15

10 × 2,5 (1)

5,5

14

3.7.   [Nem alkalmazható]

6.1. ábra

Védett tér

Méretek mm-ben

6.1.a. ábra

Oldalnézet

Keresztmetszet a referenciasíkban

Image

6.1.b. ábra

Hátulnézet

Image

6.1.c. ábra

Felülnézet

Image

1– Referenciaegyenes

2– Az ülés ellenőrzési pontja

3– Referenciasík

6.2. ábra

Megfordítható üléssel és kormánykerékkel ellátott traktorok szabad tere

Image

6.3. ábra

Oldalirányba felboruló, elöl borulás hatásai ellen védő szerkezettel felszerelt traktor tovább-borulásra való hajlamának megállapítására szolgáló folyamatábra

Image

B1. változat: A borulás hatásai ellen védő szerkezet ütközési pontja a hosszirányban labilis egyensúlyi pont mögött

B2. változat: A borulás hatásai ellen védő szerkezet ütközési pontja a hosszirányban labilis egyensúlyi pont mellett

B3. változat: A borulás hatásai ellen védő szerkezet ütközési pontja a hosszirányban labilis egyensúlyi pont előtt

6.4. ábra

Berendezés a traktor borulásgátló tulajdonságainak vizsgálatára 1:1,5 lejtőn

Image

6.5. ábra

Három irányban borulásra hajlamos traktor felborulásának kiszámításához szükséges adatok

Image

6.6.a., 6.6.b. és 6.6.c. ábra

A súlypont vízszintes távolsága a védőszerkezet első metszéspontjától (L6)

Image

6.7. ábra

Az ütközési pontok meghatározása a védőszerkezet szélességének (B6) és a motorháztető magasságának (H7) méréséhez

Image

6.8. ábra

Az első tengely forgáspontjának magassága (H0)

Image

6.9. ábra

A hátsó nyomtáv (S) és a hátsó kerék gumiabroncsának szélessége (B0)

Image

6.10. ábra

Példa a traktorra ható nyomóberendezésre

Image

6.11. ábra

Példa a rugalmas alakváltozást mérő berendezésre

Image

1– Maradó alakváltozás

2– Rugalmas alakváltozás

3– Teljes alakváltozás (maradó plusz rugalmas)

6.12. ábra

Modellezett talajszint

Image

6.13. ábra

A hátulsó szilárd elem legkisebb szélessége

Image

6.14. ábra

Erő / alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat nem szükséges

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat nem szükséges, mivel az Fa ≤ 1,03 F'

6.15. ábra

Erő-alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat szükséges

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.

A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, mivel Fb > 0,97F' és Fb > 0,8 Fmax

6.16. ábra

Erő-alakváltozás görbe

A túlterhelési vizsgálatot folytatni kell

Image

Megjegyzések:

1.

Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.

Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.

Fb < 0,97 F', ezért további túlterhelés szükséges

4.

Fc< 0,97 Fb, ezért további túlterhelés szükséges

5.

Fd < 0,97 Fc, ezért további túlterhelés szükséges

6.

A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, ha Fe > 0,8 Fmax

7.

Bármely szakasz sikertelensége, ha a terhelés 0,8 Fmax alá esik.

B2.   ALTERNATÍV „DINAMIKUS” VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

E szakasz meghatározza a B1. szakaszban leírt statikus vizsgálati eljárás alternatívájaként alkalmazható dinamikus vizsgálati eljárást.

4.   Szabályok és iránymutatások

4.1.   A szilárdságvizsgálatok előfeltételei

Lásd a statikus vizsgálattal kapcsolatban meghatározott követelményeket.

4.2.   A borulás hatásai ellen védő szerkezetek és traktorra erősítésük szilárdsági vizsgálatának feltételei

4.2.1.   Általános követelmények

Lásd a statikus vizsgálattal kapcsolatban meghatározott követelményeket.

4.2.2.   Vizsgálatok

4.2.2.1.   A vizsgálatok sorrendje a dinamikus eljárás szerint

A vizsgálatok sorrendje a 4.3.1.6. és 4.3.1.7. pontban említett kiegészítő vizsgálatok nélkül a következő:

1.

a szerkezet hátulsó részének ütésvizsgálata

(lásd a 4.3.1.1. pontot);

2.

hátulsó nyomóvizsgálat

(lásd a 4.3.1.4. pontot);

3.

a szerkezet elülső részének ütésvizsgálata

(lásd a 4.3.1.2. pontot);

4.

a szerkezet oldalsó részének ütésvizsgálata

(lásd a 4.3.1.3. pontot);

5.

a szerkezet elülső részének nyomóvizsgálata

(lásd a 4.3.1.5. pontot);

4.2.2.2.   Általános követelmények

4.2.2.2.1.

Amennyiben a vizsgálat során a traktort tartó készülék bármelyik része eltörik vagy elmozdul, a vizsgálatot meg kell ismételni.

4.2.2.2.2.

A vizsgálatok során a traktoron vagy a védőszerkezeten nem végezhetők javítások vagy beállítások.

4.2.2.2.3.

A vizsgálatok során a traktor sebességváltójának üres helyzetben, a fékeknek kiengedett állapotban kell lenniük.

4.2.2.2.4.

Amennyiben a traktoron a traktorváz és a kerekek között rugózás van, ezt a vizsgálatok alatt ki kell iktatni.

4.2.2.2.5.

Az első ütést a védőszerkezet hátsó részének azon az oldalán kell végezni, amelyiken a vizsgálatot végző hatóságok véleménye szerint az ütések vagy terhelések sorozata a szerkezet szempontjából legkedvezőtlenebb feltételeket eredményezi. Az oldalirányú ütést és a hátulról történő ütést a védőszerkezet hosszanti szimmetriasíkjának mindkét oldalán el kell végezni. Az elölről történő ütést a védőszerkezet hosszanti szimmetriasíkjának ugyanazon az oldalán kell végezni, mint az oldalirányú ütést.

4.2.3.   Elfogadási kritériumok

4.2.3.1.   A védőszerkezet megfelel a szilárdsági követelményeknek, ha teljesülnek a következő feltételek:

4.2.3.1.1.

A védőszerkezetnek a 4.3.2.1. pont értelmében minden részvizsgálat után törésektől és repedésektől mentesnek kell lennie, vagy

4.2.3.1.2.

Amennyiben valamelyik vizsgálat során jelentős törések vagy repedések keletkeznek, akkor közvetlenül az ezeket kiváltó ütésvizsgálat vagy nyomóvizsgálat után kiegészítő vizsgálatot kell végrehajtani a 4.3.1.6. vagy 4.3.1.7. pontban leírtaknak megfelelően;

4.2.3.1.3.

a vizsgálatok alatt – a túlterhelési vizsgálat kivételével – a védőszerkezet egyetlen alkatrésze sem hatolhat be az 1.6. pontban meghatározott védett térbe;

4.2.3.1.4.

a vizsgálatok alatt – a túlterhelési vizsgálat kivételével – a védett tér valamennyi részét a védőszerkezetnek kell biztosítania a 4.3.2.2. pont szerint;

4.2.3.1.5.

a vizsgálatok alatt a védőszerkezet nem gyakorolhat nyomást az ülésszerkezetre;

4.2.3.1.6.

a 4.3.2.4. pontnak megfelelően mért rugalmas alakváltozás legfeljebb 250 mm lehet.

4.2.3.2.   A tartozékok nem jelenthetnek veszélyt a vezető számára. A traktornak nem lehet olyan kiálló alkatrésze vagy tartozéka, amelyik felboruláskor megsebesíthetné a vezetőt, vagy olyan alkatrésze vagy tartozéka, amelyik a szerkezet alakváltozásának következtében beszoríthatná a vezetőt, pl. a lábszáránál vagy lábfejénél.

4.2.4.   [Nem alkalmazható]

4.2.5.   Eszközök és berendezések a dinamikus vizsgálatokhoz

4.2.5.1.   Lengőtömeg

4.2.5.1.1.

A lengőtömeget két lánccal vagy drótkötéllel kell felerősíteni úgy, hogy a forgáspontok legalább 6 méter magasan legyenek a talaj felett. Gondoskodni kell olyan eszközökről, amelyekkel egymástól függetlenül állítható a tömeg felfüggesztési magassága, valamint a lengőtömeg és a tartóláncok, illetve a tartókötelek közötti szög.

4.2.5.1.2.

A lengőtömeg nagysága 2 000 ± 20 kg kell, hogy legyen a láncok vagy drótkötelek tömege nélkül, amelyek nem lehetnek nehezebbek 100 kg-nál. Az ütközési felület oldalhossza 680 ± 20 mm kell, hogy legyen (lásd a 6.26. ábrát). A lengőtömeget úgy kell feltölteni, hogy a tömegközéppont helyzete változatlan maradjon és egybeessen a paralelepipedon geometriai középpontjával.

4.2.5.1.3.

A paralelepipedont a hátrahúzó rendszerhez gyorskioldó szerkezettel kell kapcsolni, amely kialakításának és elrendezésének köszönhetően a lengőtömeg elengedhető anélkül, hogy ezáltal a paralelepipedon a vízszintes tengelye körül, az inga lengési síkjára merőlegesen lengene.

4.2.5.2.   A lengőtömeg tartóelemei

A lengőtömeg forgáspontjait mereven kell rögzíteni, hogy az elmozdulás egyik irányban se legyen nagyobb az ejtési magasság 1 %-ánál.

4.2.5.3.   Lekötések

4.2.5.3.1.

A megfelelő nyomtávú rögzítősíneket szilárdan rögzíteni kell egy merev alaphoz a lengőtömeg alatt olyan hosszúságban, amely az összes ábrázolt esetben (lásd a 6.23., a 6.24. és a 6.25. ábrát) elegendő területet biztosít a traktor rögzítéséhez.

4.2.5.3.2.

A traktort 13 mm névleges átmérőjű, az ISO 2408:2004 szabványnak megfelelő 6 × 19 szerkezetű, kenderszíves gömbölyű pászmás sodronykötéllel kell a sínekhez lekötni. A fémpászmák szakítószilárdsága 1 770 MPa kell, hogy legyen.

4.2.5.3.3.

Ízelt kormányzású traktorok esetében a központi csuklót az összes vizsgálathoz megfelelő módon alá kell támasztani és le kell rögzíteni. Az oldalirányú ütésvizsgálathoz a központi csuklót az ütéssel ellenkező oldalról is meg kell támasztani. Az első és hátsó kerekeknek nem kell feltétlenül egy vonalban lenniük, ha ez megkönnyíti a drótkötelek megfelelő elhelyezését.

4.2.5.4.   Keréktámasz és gerenda

4.2.5.4.1.

Az ütésvizsgálatok során a kerekek megtámasztásához 150 × 150 mm keresztmetszetű puhafa gerendát kell használni (lásd a 6.27., 6.28. és 6.29. ábrát).

4.2.5.4.2.

Az oldalirányú ütésvizsgálatokhoz a keréktárcsa ütésiránnyal ellentétes oldali kitámasztására puhafa gerendát kell a talajra rögzíteni (lásd a 6.29. ábrát).

4.2.5.5.   Támaszok és lekötések ízelt kormányzású traktorokhoz

4.2.5.5.1.

Ízelt kormányzású traktorok esetében kiegészítő támaszokat és lekötéseket kell alkalmazni. Ezek feladata biztosítani, hogy a traktornak az a része, amelyre a védőszerkezet felszerelték, olyan merev legyen, mint a nem ízelt kormányzású traktorok megfelelő része.

4.2.5.5.2.

Az ütés- és nyomóvizsgálatokhoz további részletes adatokat a 4.3.1. pont tartalmaz.

4.2.5.6.   Gumiabroncsnyomások és -alakváltozások

4.2.5.6.1.

A traktor gumiabroncsai nem lehetnek folyadékkal feltöltve, és a traktorgyártó által szántóföldi munkára előírt abroncsnyomást kell beállítani.

4.2.5.6.2.

A lekötéseket minden egyes esetben annyira meg kell feszíteni, hogy a gumiabroncsok alakváltozása a feszítés előtt mért gumiabroncs oldalfalmagasság (a keréktárcsa legalsó pontjának a földtől mért távolsága) 12 %-a legyen.

4.2.5.7.   Nyomóberendezés

A 6.10. ábra szerinti berendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy lefelé irányuló erőt fejtsen ki a védőszerkezetre egy kb. 250 mm széles, merev gerendán keresztül, amelyet csuklók kötnek össze a terhelőberendezéssel. Megfelelő tengelybakot kell alkalmazni, hogy ne a traktor gumiabroncsai vegyék fel a nyomóerőt.

4.2.5.8.   Mérőberendezés

A következő mérőberendezések szükségesek:

4.2.5.8.1.

berendezés a rugalmas alakváltozás mérésére (a legnagyobb pillanatnyi alakváltozás és a maradó alakváltozás különbsége, lásd a 6.11. ábrát);

4.2.5.8.2.

berendezés, amellyel ellenőrizhető, hogy a védőszerkezet behatolt-e a védett térbe, és a védett tér a vizsgálat során a védőszerkezet védelme alatt maradt-e (lásd a 4.3.2.2. pontot).

4.3.   Dinamikus vizsgálati eljárás

4.3.1.   Ütés- és nyomóvizsgálatok

4.3.1.1.   A szerkezet hátulsó részén végzett ütésvizsgálat

4.3.1.1.1.

A traktort úgy kell a lengőtömeghez képest elhelyezni, hogy az a védőszerkezetet akkor találja el, amikor a lengőtömeg ütközési felülete és a tartóláncok vagy drótkötelek az A függőleges síkkal M/100 nagyságú, de legfeljebb 20°-os szöget zárnak be, kivéve, ha az alakváltozás során a védőszerkezet nagyobb szöget zár be a függőlegessel az érintkezési pontban. Ebben az esetben a tömeg ütközési felületét kiegészítő eszközökkel úgy kell beállítani, hogy az ütési pontban a legnagyobb alakváltozás pillanatában párhuzamos legyen a védőszerkezettel, míg a tartóláncok vagy drótkötelek a fent meghatározott szögben maradjanak.

A lengőtömeg felfüggesztési magasságát úgy kell beállítani, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni, hogy a lengőtömeg ne forduljon el az ütközési pont körül.

A védőszerkezetnek azt a pontját kell ütési pontként választani, amely a traktor hátraborulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él. A tömegközéppontnak a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával kell beljebb lennie attól a függőleges síktól, amely párhuzamos a traktor szimmetriasíkjával és érinti a védőszerkezet felső részének külső oldalát.

Amennyiben a védőszerkezeten az ütési pontban görbület vagy kiálló részek találhatók, ékeket kell alkalmazni, hogy az ütés az adott pontban megvalósítható legyen; ugyanakkor az ékek ne erősítsék meg a védőszerkezetet.

4.3.1.1.2.

A traktort a 6.27. ábra szerint négy drótkötéllel kell a talajhoz lekötni, egyet-egyet erősítve mindkét tengely mindkét végére. Az első és a hátsó lekötési pontoknak olyan távolságra kell lenniük, hogy a drótkötelek 30°-nál kisebb szöget zárjanak be a talajjal. Ezenkívül a hátsó lekötéseket úgy kell elhelyezni, hogy a két drótkötél metszéspontja abba a függőleges síkba essen, amelyben a lengőtömeg tömegközéppontja mozog.

A drótköteleket annyira kell megfeszíteni, hogy a gumiabroncsok alakváltozása a 4.2.5.6.2. pontban megadott nagyságú legyen. A drótkötelek megfeszítése után a támasztó gerendát a hátsó kerekek elé kell helyezni és nekik kell feszíteni, majd rögzíteni kell a talajhoz.

4.3.1.1.3.

Ízelt kormányzású traktor esetében a csuklópontot egy legalább 100 × 100 mm keresztmetszetű fagerendával alá kell támasztani, és szilárdan a talajhoz kell rögzíteni.

4.3.1.1.4.

A lengőtömeget annyira kell hátrahúzni, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti magassága az alábbi két képlet közül a vizsgálandó szerkezet referenciatömegének megfelelő képletnek megfeleljen:

Formula

a 2 000 kg-nál kisebb referenciatömegű traktorok esetében;

Formula

a 2 000 kg-nál nagyobb referenciatömegű traktorok esetében.

A lengőtömeget ekkor elengedik, hogy a védőszerkezethez csapódjon.

4.3.1.1.5.

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében ugyanazok a képletek alkalmazandók.

4.3.1.2.   A szerkezet elülső részén végzett ütésvizsgálat

4.3.1.2.1.

A traktort úgy kell a lengőtömeghez képest elhelyezni, hogy az a védőszerkezetet akkor találja el, amikor a lengőtömeg ütközési felülete és a tartóláncok vagy drótkötelek az A függőleges síkkal M/100 nagyságú, de legfeljebb 20°-os szöget zárnak be, kivéve, ha az alakváltozás során a védőszerkezet nagyobb szöget zár be a függőlegessel az érintkezési pontban. Ebben az esetben a tömeg ütközési felületét kiegészítő eszközökkel úgy kell beállítani, hogy az ütési pontban a legnagyobb alakváltozás pillanatában párhuzamos legyen a védőszerkezettel, míg a tartóláncok vagy drótkötelek a fent meghatározott szögben maradjanak.

A lengőtömeg felfüggesztési magasságát úgy kell beállítani, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni, hogy a lengőtömeg ne forduljon el az ütési pont körül.

A védőszerkezetnek azt a pontját kell ütési pontként választani, amely a traktor előre haladás közben bekövetkező oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él. A tömegközéppontnak a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával kell beljebb lennie attól a függőleges síktól, amely párhuzamos a traktor szimmetriasíkjával és érinti a védőszerkezet felső részének külső oldalát.

Amennyiben a védőszerkezeten az ütési pontban görbület vagy kiálló részek találhatók, ékeket kell alkalmazni, hogy az ütközés az adott pontban megvalósítható legyen; ugyanakkor az ékek ne erősítsék meg a védőszerkezetet.

4.3.1.2.2.

A traktort a 6.28. ábra szerint négy drótkötéllel kell a talajhoz lekötni, egyet-egyet erősítve mindkét tengely mindkét végére. Az első és a hátsó lekötési pontoknak olyan távolságra kell lenniük, hogy a drótkötelek 30°-nál kisebb szöget zárjanak be a talajjal. Ezenkívül a hátsó lekötéseket úgy kell elhelyezni, hogy a két drótkötél metszéspontja abba a függőleges síkba essen, amelyben a lengőtömeg tömegközéppontja mozog.

A drótköteleket annyira kell megfeszíteni, hogy a gumiabroncsok alakváltozása a 4.2.5.6.2. pontban megadott nagyságú legyen. A drótkötelek megfeszítése után a támasztó gerendát a hátsó kerekek mögé kell helyezni és nekik kell feszíteni, majd rögzíteni kell a talajhoz.

4.3.1.2.3.

Ízelt kormányzású traktor esetében a csuklópontot egy legalább 100 × 100 mm keresztmetszetű fagerendával alá kell támasztani, és szilárdan a talajhoz kell rögzíteni.

4.3.1.2.4.

A lengőtömeget annyira kell hátrahúzni, hogy tömegközéppontjának az ütési pont fölötti magassága az alábbi két képlet közül a vizsgálandó szerkezet referenciatömegének megfelelő képletnek megfeleljen:

Formula

a 2 000 kg-nál kisebb referenciatömegű traktorok esetében.

Formula

a 2 000 kg-nál nagyobb referenciatömegű traktorok esetében.

A lengőtömeget ekkor elengedik, hogy a védőszerkezethez csapódjon.

4.3.1.2.5.

A megfordítható vezetőhellyel (megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében a magasság a fentiekben alkalmazott képlettel számolt érték és az alábbiak kiválasztott érték közül a nagyobb érték lesz:

Formula

vagy

Formula

4.3.1.3.   Oldalirányú ütésvizsgálat

4.3.1.3.1.

A traktort úgy kell a lengőtömeghez képest elhelyezni, hogy az a védőszerkezetet akkor találja el, amikor a lengőtömeg ütközési felülete és a tartóláncok vagy drótkötelek függőlegesek, kivéve, ha az alakváltozás során a védőszerkezet 20°-nál kisebb szöget zár be a függőlegessel az érintkezési pontban. Ebben az esetben a tömeg ütközési felületét kiegészítő eszközökkel úgy kell beállítani, hogy az ütési pontban a legnagyobb alakváltozás pillanatában párhuzamos legyen a védőszerkezettel, míg a tartóláncok vagy drótkötelek ütközéskor továbbra is függőlegesek maradjanak.

A lengőtömeg felfüggesztési magasságát úgy kell beállítani, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni, hogy a lengőtömeg ne forduljon el az ütési pont körül.

A védőszerkezetnek azt a pontját kell ütési pontként választani, amely a traktor oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt.

4.3.1.3.2.

A traktorkerekeket az ütési oldalon az első és a hátsó tengely megfelelő végein átmenő drótkötelekkel kell rögzíteni a talajhoz. A drótköteleket annyira kell megfeszíteni, hogy a gumiabroncsok alakváltozása a 4.2.5.6.2. pontban megadott nagyságú legyen.

A kötelek megfeszítése után a támasztó gerendát a talajra kell fektetni, hozzá kell nyomni a gumiabroncsok ütéssel ellentétes oldalához, majd a talajhoz kell rögzíteni. Amennyiben az első és a hátsó kerekek külső oldalai nincsenek azonos függőleges síkban, akkor két gerendára vagy ékre lehet szükség. Ezután a gerendát a 6.29. ábra szerint az ütéssel ellentétes oldalon a legjobban igénybe vett kerék tárcsájához kell helyezni, szorosan a keréktárcsához kell nyomni, majd rögzíteni kell az alapjánál. A gerenda hosszát úgy kell megválasztani, hogy a keréktárcsához nyomva 30 ± 3°-os szöget zárjon be a talajjal. Ezenkívül a gerenda vastagsága lehetőleg a hosszúságának egy huszada – egy huszonötöde, a szélességének pedig fele–harmada legyen. A gerendát mindkét végén a 6.29. ábrának megfelelően kell kialakítani.

4.3.1.3.3.

Ízelt kormányzású traktor esetében a csuklópontot egy legalább 100 × 100 mm keresztmetszetű fagerendával alá kell támasztani, oldalról pedig a 4.3.1.3.2. pont szerint a hátsó keréknek feszített gerendához hasonló szerkezettel kell megtámasztani. Ezután a csuklópontot szilárdan a talajhoz kell rögzíteni.

4.3.1.3.4.

A lengőtömeget annyira kell hátrahúzni, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti magassága az alábbi két képlet közül a vizsgálandó szerkezet referenciatömegének megfelelő képletnek megfeleljen:

Formula

a 2 000 kg-nál kisebb referenciatömegű traktorok esetében.

Formula

a 2 000 kg-nál nagyobb referenciatömegű traktorok esetében.

4.3.1.3.5.

A megfordítható vezetőhellyel ellátott traktorok esetében a magasság a fenti és a lenti képletekkel számított értékek közül a nagyobb érték lesz:

Formula

a 2 000 kg-nál kisebb referenciatömegű traktorok esetében.

Formula

a 2 000 kg-nál nagyobb referenciatömegű traktorok esetében.

A lengőtömeget ekkor elengedik, hogy a védőszerkezethez csapódjon.

4.3.1.4.   A szerkezet hátulsó részén végzett nyomóvizsgálat

Az összes előírás azonos a B1. rész 3.3.1.4. pontjában megadottakkal.

4.3.1.5.   A szerkezet elülső részén végzett nyomóvizsgálat

Az összes előírás azonos a B1. rész 3.3.1.5. pontjában megadottakkal.

4.3.1.6.   További ütésvizsgálatok

Amennyiben az ütésvizsgálat során keletkező törések és repedések nem tekinthetők elhanyagolhatónak, akkor közvetlenül az ezeket okozó ütésvizsgálat után egy második, hasonló ütésvizsgálatot kell végezni

Formula

ejtési magassággal, ahol „a” a maradó alakváltozás (Dp) rugalmas alakváltozáshoz (De) viszonyított aránya:

Formula

az ütési pontban mérve. A második ütésvizsgálat miatt bekövetkező további maradó alakváltozás nem lehet nagyobb az első ütésvizsgálat miatt bekövetkező maradó alakváltozás 30 %-ánál.

A további vizsgálatok végrehajtásához valamennyi ütésvizsgálat során meg kell mérni a rugalmas alakváltozást.

4.3.1.7.   További nyomóvizsgálatok

Amennyiben a nyomóvizsgálat során jelentős mértékű törések vagy repedések keletkeznek, akkor közvetlenül az ezeket okozó nyomóvizsgálat után egy második, hasonló nyomóvizsgálatot kell végrehajtani, de most 1,2 Fv nagyságú erővel.

4.3.2.   Elvégzendő mérések

4.3.2.1.   Törések és repedések

Minden vizsgálat után szemrevételezéssel ellenőrizni kell az összes szerkezeti elemet, az összekötő és a rögzítőelemeket, hogy nincs-e rajtuk törés vagy repedés, de a lényegtelen részek kis repedéseit figyelmen kívül kell hagyni.

A lengőtömeg élei által okozott sérülések elhanyagolhatók.

4.3.2.2.   Behatolás a védett térbe

Minden vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy a védőszerkezet valamelyik része nem hatolt-e be az 1.6. pont szerint a vezetőülést körülvevő védett térbe.

A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelés hatott. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni.

4.3.2.3.   A hátulsó szilárd elemek vizsgálata

Amennyiben a traktor fel van szerelve a vezetőülés mögött elhelyezett merev résszel, burkolattal, vagy egyéb szilárd elemmel, akkor ezt az elemet hátrafelé vagy oldalirányba történő boruláskor védőpontnak kell tekinteni. Ennek a vezetőülés mögött elhelyezett szilárd elemnek törés vagy a védett térbe történő behatolás nélkül képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon egy lefelé ható Fi erőnek, ahol:

Formula

amely a traktor központi síkjában a keret tetejére merőlegesen hat. Az erőt először 40°-os szögben kell kifejteni, amelyet a 6.12. ábra szerint a talajjal párhuzamos síkhoz képest kell mérni. E szilárd elemnek legalább 500 mm szélesnek kell lennie (lásd a 6.13. ábrát).

Továbbá ennek a szerkezetnek elég merevnek kell lennie, és a traktor hátsó részére szilárdan kell felerősíteni.

4.3.2.4.   Rugalmas alakváltozás (oldalirányú terhelés hatására)

A rugalmas alakváltozást az ülés ellenőrzési pontja fölött (810 + av ) mm-re, az ütközési ponton áthaladó függőleges síkban kell mérni. E mérésre a 6.11. ábrán ábrázolt mérőeszközhöz hasonló mérőeszközt kell alkalmazni.

4.3.2.5.   Maradó alakváltozás

Az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat előtt meg kell határozni a borulás hatásai ellen védő szerkezet fő alkatrészeinek helyzetét az ülés ellenőrző pontjához képest.

4.4.   Kiterjesztés más traktortípusokra

Az összes előírás azonos a jelen melléklet B1. szakaszának 3.4. pontjában megadottakkal.

4.5.   [Nem alkalmazható]

4.6.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

Az összes előírás azonos a jelen melléklet B1. szakaszának 3.6. pontjában megadottakkal.

4.7.   [Nem alkalmazható]

6.26. ábra

A lengőtömeg a felfüggesztő lánccal vagy drótkötéllel

Image

6.27. ábra

Példa a traktor lekötésére (ütés hátulról)

Image

6.28. ábra

Példa a traktor lekötésére (ütés elölről)

Image

6.29. ábra

Példa a traktor lekötésére (ütés oldalról)

Image

B3.   A LEHAJTHATÓ, BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZET TELJESÍTMÉNYÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

5.1.   Hatály

Ez az eljárás meghatározza az elöl felszerelt, lehajtható, borulás hatásai ellen védő szerkezetekkel szemben támasztott minimális teljesítmény- és vizsgálati követelményeket.

5.2.   A teljesítményvizsgálat során alkalmazott kifejezések magyarázata:

5.2.1.

a kézi működtetésű lehajtható, borulás hatásai védő szerkezet olyan elöl felszerelt kétoszlopos védőszerkezet, amelynek kézi emelését/süllyesztését közvetlenül a járműkezelő működteti (részleges támogatással vagy anélkül).

5.2.2.

az automatikus működtetésű lehajtható, borulás hatásai védő szerkezet olyan elöl felszerelt kétoszlopos védőszerkezet, amelynek emelése/süllyesztése teljes mértékben támogatott.

5.2.3.

a reteszelőrendszer olyan kézi vagy automatikus vezérlésű eszköz, amely a borulás hatásai védő szerkezet emelt vagy süllyesztett helyzetben történő rögzítését biztosítja.

5.2.4.

a megfogási terület a gyártó meghatározása szerint a borulás hatásai ellen védő szerkezet és/vagy a borulás hatásai védő szerkezetre szerelt kiegészítő kar azon része, amelyen a járműkezelő elvégezheti az emelési/süllyesztési műveleteket.

5.2.5.

a megfogási terület hozzáférhető része az a terület, ahol a járműkezelő az emelési/süllyesztési műveletek közben működteti a borulás hatásai ellen védő szerkezetet. Ezt a területet a megfogási terület keresztmetszeteinek geometriai középpontjához képest kell meghatározni.

5.2.6.

a becsípési hely olyan veszélyes hely, ahol alkatrészek mozdulnak el egymáshoz vagy rögzített alkatrészekhez képest úgy, hogy személyeket vagy ezek testrészeit becsíphetik.

5.2.7.

a nyíróhely olyan veszélyes hely, ahol alkatrészek mozognak egymáson vagy más alkatrészeken úgy, hogy személyeket vagy ezek testrészeit becsíphetik és elnyírhatják.

5.3.   Kézi működtetésű, lehajtható, borulás hatásai ellen védő szerkezet

5.3.1.   A vizsgálat előfeltételei

A kézi működtetést az álló helyzetben lévő járműkezelő végzi a bukókeret megfogási területének egyszer vagy többször történő megragadásával. Ezt a területet úgy kell tervezni, hogy ne legyenek rajta éles élek, éles sarkok vagy durva felületek, amelyek a kezelő sérülését okozhatják.

A megfogási területet egyértelműen és állandó jelleggel meg kell jelölni (6.20. ábra).

Ez a terület elhelyezkedhet a traktor mindkét oldalán, és lehet a bukókeret vagy a kiegészítő karok szerkezeti része. Ezen a megfogási területen a bukókeret emeléséhez vagy süllyesztéséhez szükséges kézi működtetés nem okozhat nyírási, becsípési vagy ellenőrizetlen elmozdulásból adódó veszélyeket a járműkezelő számára (Kiegészítő követelmény).

Három, különböző megengedett erőnagyságnak kitett hozzáférhető tér van meghatározva a talaj vízszintes síkjához és a traktornak a járműkezelő helyzetét vagy elmozdulását behatároló külső részeit érintő függőleges síkokhoz képest (6.21. ábra).

I. tér: kényelmi tér

II. tér: a test előredőlése nélkül hozzáférhető tér

III. tér: a test előredőlésével hozzáférhető tér

A járműkezelő helyzetét és mozgását akadályok korlátozzák. Ezek a traktor részei, melyeket az akadály külső széleit érintő függőleges síkok határoznak meg.

Ha a járműkezelőnek el kell mozdítania a lábát a bukókeret kézi működtetése közben, megengedett az elmozdulás egy, a bukókeret mozgási pályájával párhuzamos síkon belül, vagy egy másik, az előző síkkal párhuzamos síkon belül akadály leküzdése érdekében. A teljes elmozdulás megfelel a bukókeret mozgási pályájával párhuzamos és arra merőleges egyenesek kombinációjának. A merőleges elmozdulás akkor fogadható el, ha a járműkezelő közelebb kerül a bukókerethez. A hozzáférhető tartomány a különböző hozzáférhető terek összessége (6.22. ábra).

A traktorra a gyártó által megadott legnagyobb átmérőjű és az adott átmérőben létező legkisebb keresztmetszetű gumiabroncsokat kell szerelni. A gumiabroncsokban a szántóföldi munkákhoz ajánlott abroncsnyomást kell beállítani.

A hátsó kerekeket a legkeskenyebb nyomtávra kell beállítani, az első kerekeket amennyire csak lehet, ugyanerre a nyomtávra kell beállítani. Amennyiben az első kerekeken két nyomtáv állítható be, amelyek ugyanolyan mértékben térnek el a hátsó kerekek legkisebb nyomtávjától, akkor az első kerekek két nyomtávja közül a szélesebbet kell választani.

5.3.2.   Vizsgálati eljárás

A vizsgálat célja a bukókeret emeléséhez és süllyesztéséhez szükséges erő megmérése. A vizsgálat elvégzésére statikus állapotban kerül sor: a bukókeret kezdetben nem mozog. A bukókeret emeléséhez és süllyesztéséhez szükséges erő mérését minden esetben a bukókeret mozgási pályáját érintő és a megfogási terület keresztmetszeteinek geometriai középpontján átmenő irányban kell elvégezni.

A megfogási terület akkor tekintendő hozzáférhetőnek, ha a hozzáférhető terekben vagy a különböző hozzáférhető tereket magában foglaló tartományon belül helyezkedik el (6.23. ábra).

A bukókeret emeléséhez és süllyesztéséhez szükséges erő mérését különböző pontokon kell elvégezni, amelyek a megfogási terület hozzáférhető részén belül helyezkednek el (6.24. ábra).

Az első mérés elvégzésére a megfogási terület hozzáférhető részének külső oldalán kerül sor, a bukókeret teljesen lesüllyesztett állapotában (A pont). A második mérés helye az A pont helyzete alapján kerül meghatározásra, a bukókeretnek a megfogási terület hozzáférhető részének a tetejére való elforgatása után (A' pont).

Ha a második mérés során a bukókeret nincs teljesen felemelt állapotban, egy további ponton is mérést kell végezni a megfogási tér hozzáférhető részének külső oldalánál, a bukókeret teljesen felemelt állapotában (B pont).

Ha az első két mérés között az első pont mozgási pályája keresztezi az I. tér és a II. tér között húzódó határt, mérést kell végezni ezen a keresztezési ponton (A'' pont).

Az erő kívánt pontokban történő megmérése érdekében, lehetséges vagy közvetlenül az értéket mérni, vagy pedig a megmérni a bukókeret emeléséhez és süllyesztéséhez szükséges nyomatékot az erő kiszámításához.

5.3.3.   Elfogadási feltétel

5.3.3.1.   Erőre vonatkozó követelmény

A borulás hatásai ellen védő szerkezet működtetéséhez elfogadható erő a 6.2. táblázat szerint függ a hozzáférhető tértől.

6.2. táblázat

Megengedett erők

Tér

I.

II.

III.

Elfogadható erő (N)

100

75

50

Ezen elfogadható erők legfeljebb 25 %-os növekedése megengedett a bukókeret teljesen lesüllyesztett és teljesen felemelt helyzetében.

Ezen elfogadható erők legfeljebb 50 %-os növekedése megengedett a süllyesztési művelet során.

5.3.3.2.   További követelmény

A bukókeret emeléséhez vagy süllyesztéséhez szükséges kézi működtetés nem okozhat nyírási, becsípési vagy ellenőrizetlen elmozdulásból adódó veszélyeket a járműkezelő számára.

A becsípési hely nem tekintendő veszélyesnek a járműkezelő kezének részeire nézve, ha a megfogási területen a bukókeret és a traktor rögzített részei közötti biztonsági távolságok legalább 100 mm-esek a kéz, csukló és az ököl tekintetében, és 25 mm-esek az ujjak tekintetében (ISO 13854:1996). A biztonsági távolságokat ellenőrizni kell azokra a kezelési módokra tekintettel, amelyeket a gyártó a kezelési útmutatóban meghatározott.

5.4.   Kézi reteszelőrendszer

A borulás hatásai ellen védő szerkezet legfelső/lesüllyesztett helyzetben való rögzítésére felszerelt eszközt úgy kell tervezni, hogy:

egyetlen álló helyzetű és az egyik hozzáférhető térben tartózkodó járműkezelő működtethesse,

nehezen legyen elkülöníthető a borulás hatásai ellen védő szerkezettől (például fogócsapok, rögzítőcsapok használata),

el kell kerülni minden zavart a reteszelő működésében (a csapok megfelelő helyét jelölni kell),

el kell kerülni a részek nem szándékos eltávolítását vagy elvesztését.

Ha a borulás hatásai ellen védő szerkezet legfelső/lesüllyesztett helyzetben való rögzítésére használt eszközök csapok, azokat szabadon kell beszerelni vagy leszerelni. Amennyiben ehhez a bukókeretre történő erőkifejtés szükséges, annak meg kell felelnie az A és B pontra vonatkozó követelményeknek (lásd az 5.3. pontot).

Minden egyéb reteszelőeszközt ergonómiai megközelítés szerint kell megtervezni és legyártani az alak és erő tekintetében, különös figyelemmel a becsípési és nyírási veszélyek elkerülésére.

5.5.   Az automatikus reteszelőrendszer előzetes vizsgálata

A kézi működtetésű, lehajtható, borulás hatásai ellen védő szerkezetre szerelt automatikus reteszelőrendszert előzetes vizsgálatnak kell alávetni a borulás hatásai ellen védő szerkezet szilárdsági vizsgálata előtt.

A bukókeretet lesüllyesztett helyzetből a legfelső reteszelt helyzetbe kell emelni, majd vissza kell engedni. Ezek a műveletek egy ciklusnak felelnek meg. 500 ciklust kell elvégezni.

Ezeket el lehet végezni kézzel, vagy külső energia felhasználásával (hidraulikus, pneumatikus vagy elektromos működtetők). Mindkét esetben az erőt a bukókeret mozgási pályájával párhuzamos és a megfogási téren áthaladó síkban kell kifejteni; a bukókeret szögsebességének nagyjából állandónak kell lennie, és 20 fok/mp alatt kell maradnia.

500 ciklus után a bukókeret legfelső helyzetében kifejtett erő nem haladhatja meg a megengedett erőt 50 %-nál nagyobb mértékben (6.2. táblázat).

A bukókeret kioldását a kezelési útmutató szerint kell elvégezni.

Az 500 ciklus elvégzése nem vonhatja maga után a reteszelőrendszer karbantartásának vagy beállításának szükségességét.

1. megjegyzés:

Az előzetes vizsgálat automatikus működtetésű, lehajtható, borulás hatásai ellen védő szerkezeteken is elvégezhető. A vizsgálatot a borulás hatásai ellen védő szerkezet szilárdsági vizsgálata előtt kell elvégezni.

2. megjegyzés:

Az előzetes vizsgálatot elvégezheti a gyártó. Ebben az esetben a gyártó átad a vizsgálóállomásnak egy tanúsítványt arról, hogy a vizsgálatot elvégezte a vizsgálati eljárásnak megfelelően, és az 500 ciklus elvégzése után nem történt karbantartás vagy beállítás a reteszelőrendszeren. A vizsgálóállomás ellenőrzi a készülék teljesítményét egy, a lesüllyesztett helyzetből a legfelső reteszelt helyzetbe állításból és visszaengedésből álló ciklus elvégzésével.

6.20. ábra

Megfogási tér

Image

6.21. ábra

Hozzáférhető terek

(Méretek mm-ben)

Image

6.22. ábra

Hozzáférhető terek tartománya

(Méretek mm-ben)

Image

6.23. ábra

A megfogási tér hozzáférhető része

Image

6.24. ábra

Az erőkövetelmény mérésére szolgáló pontok

Image

B4.   A VIRTUÁLIS VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

Számítógépes program(3) (BASIC) oldalirányba felboruló keskeny nyomtávú, a vezetőülés előtt védőkerettel felszerelt traktorok tovább-borulásának vagy tovább nem borulási viselkedésének megállapítására

Előzetes megjegyzés:

Az alábbi program a számítási módszerekre érvényes. A nyomtatott szöveg bemutatása a javasoltak szerint (angol nyelv és formázás) tájékoztató jellegű; a használó a vizsgálóállomásra jellemző elérhető nyomtatási és más követelményekhez igazítja a programot.

10 CLS

20 REM REFERENCE OF THE PROGRAM COD6ABAS.BAS 08/02/96

30 FOR I = 1 TO 10: LOCATE I, 1, 0: NEXT I

40 COLOR 14, 8, 4

50 PRINT "************************************************************************************"

60 PRINT "* CALCULATION FOR DETERMINING THE NON-CONTINUOUS ROLLING BEHAVIOUR *"

70 PRINT "*OF A LATERAL OVERTURNING NARROW TRACTOR WITH A ROLL-OVER PROTECTIVE *"

80 PRINT "* STRUCTURE MOUNTED IN FRONT OF THE DRIVER'S SEAT *"

90 PRINT "************************************************************************************"

100 A$ = INKEY$: IF A$ = "" THEN 100

110 COLOR 10, 1, 4

120 DIM F(25), C(25), CAMPO$(25), LON(25), B$(25), C$(25), X(6, 7), Y(6, 7), Z(6, 7)

130 DATA 6,10,10,14,14,17,19,21,11,11,12,12,13,13,14,14,15,15,16,16,17,17,18,18,19

140 DATA 54,8,47,8,47,12,8,12,29,71,29,71,29,71,29,71,29,71,29,71,29,71,29,71,29

150 DATA 12,30,31,30,31,25,25,25,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9,9

160 FOR I = 1 TO 25: READ F(I): NEXT

170 FOR I = 1 TO 25: READ C(I): NEXT

180 FOR I = 1 TO 25: READ LON(I): NEXT

190 CLS

200 FOR I = 1 TO 5: LOCATE I, 1, 0: NEXT I

210 PRINT "In case of misprint, push on the enter key up to the last field"

220 PRINT :LOCATE 6, 44: PRINT " TEST NR: ": PRINT

230 LOCATE 8, 29: PRINT " FRONT MOUNTED- PROTECTIVE STRUCTURE:": PRINT

240 PRINT " MAKE: ": LOCATE 10, 40: PRINT " TYPE: ": PRINT

250 LOCATE 12, 29: PRINT " TRACTOR :": PRINT: PRINT " MAKE:"

260 LOCATE 14, 40: PRINT " TYPE: ": PRINT: PRINT

270 PRINT " LOCATION: ": PRINT

280 PRINT " DATE: ": PRINT: PRINT " ENGINEER:"

290 NC = 1: GOSUB 4400

300 PRINT: PRINT: PRINT " In case of misprint, it is possible to acquire the data again"

310 PRINT: INPUT " Do you wish to acquire again the data ? (Y/N)"; Z$

320 IF Z$ = "Y" OR Z$ = "y" THEN 190

330 IF Z$ = "N" OR Z$ = "n" THEN 340

340 FOR I=1 TO 3:LPRINT: NEXT: LPRINT; " TEST NR: "; TAB(10); CAMPO$(1)

350 LPRINT: LPRINT TAB(24); " FRONT MOUNTED PROTECTIVE STRUCTURE:"

360 LL = LEN(CAMPO$(2) + CAMPO$(3))

370 LPRINT TAB(36 - LL / 2); CAMPO$(2) + " - " + CAMPO$(3): LPRINT

380 LPRINT TAB(32); " OF THE NARROW TRACTOR": LL = LEN(CAMPO$(4) + CAMPO$(5))

390 LPRINT TAB(36 - LL / 2); CAMPO$(4) + " - " + CAMPO$(5): LPRINT

400 CLS

410 PRINT "In case of mistype, push on the enter key up to the last field"

420 PRINT

430 FOR I = 1 TO 7: LOCATE I, 1, 0: NEXT

440 LOCATE 8, 1: PRINT " CHARACTERISTIC UNITS:"

450 LOCATE 8, 29: PRINT "LINEAR (m): MASS (kg):MOMENT OF INERTIA (kg×m2):"

460 LOCATE 9, 1: PRINT " ANGLE (radian)"

470 LPRINT: PRINT

480 PRINT "HEIGHT OF COG H1=": LOCATE 11, 29: PRINT " "

490 LOCATE 11, 40: PRINT "H. DIST. COG-REAR AXLE L3="

500 LOCATE 11, 71: PRINT " "

510 PRINT "H. DIST. COG-FRT AXLE L2=": LOCATE 12, 29: PRINT " "

520 LOCATE 12, 40: PRINT "HEIGHT OF THE REAR TYRES D3="

530 LOCATE 12, 71: PRINT " "

540 PRINT "HEIGHT OF THE FRT TYRES D2=": LOCATE 13, 29: PRINT " "

550 LOCATE 13, 40: PRINT "OVERALL HEIGHT(PT IMPACT) H6="

560 LOCATE 13, 71: PRINT " "

570 PRINT "H.DIST.COG-LEAD.PT INTER.L6=": LOCATE 14, 29: PRINT " "

580 LOCATE 14, 40: PRINT "PROTECTIVE STRUCT. WIDTH B6="

590 LOCATE 14, 71: PRINT " "

600 PRINT "HEIGHT OF THE ENG.B. H7=": LOCATE 15, 29: PRINT " "

605 LOCATE 15, 40: PRINT "WIDTH OF THE ENG. B. B7="

610 LOCATE 15, 71: PRINT " "

615 PRINT "H.DIST.COG-FRT COR.ENG.B.L7=": LOCATE 16, 29: PRINT " "

620 LOCATE 16, 40: PRINT "HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT H0="

630 LOCATE 16, 71: PRINT " "

640 PRINT "REAR TRACK WIDTH S =": LOCATE 17, 29: PRINT " "

650 LOCATE 17, 40: PRINT "REAR TYRE WIDTH B0="

660 LOCATE 17, 71: PRINT " "

670 PRINT "FRT AXLE SWING ANGLE D0=": LOCATE 18, 29: PRINT " "

680 LOCATE 18, 40: PRINT "TRACTOR MASS Mc ="

690 LOCATE 18, 71: PRINT " "

700 PRINT "MOMENT OF INERTIA Q =": LOCATE 19, 29: PRINT " "

710 LOCATE 19, 40: PRINT " "

720 LOCATE 19, 71: PRINT " ": PRINT: PRINT

730 H1 = 0: L3 = 0: L2 = 0: D3 = 0: D2 = 0: H6 = 0: L6 = 0: B6 = 0

740 H7 = 0: B7 = 0: L7 = 0: H0 = 0: S = 0: B0 = 0: D = 0: Mc = 0: Q = 0

750 NC = 9: GOSUB 4400

760 FOR I = 1 TO 3: PRINT "": NEXT

770 H1 = VAL(CAMPO$(9)): L3 = VAL(CAMPO$(10)): L2 = VAL(CAMPO$(11))

780 D3 = VAL(CAMPO$(12)): D2 = VAL(CAMPO$(13)): H6 = VAL(CAMPO$(14))

790 L6 = VAL(CAMPO$(15)): B6 = VAL(CAMPO$(16)): H7 = VAL(CAMPO$(17))

800 B7 = VAL(CAMPO$(18)): L7 = VAL(CAMPO$(19)): H0 = VAL(CAMPO$(20))

810 S = VAL(CAMPO$(21)): B0 = VAL(CAMPO$(22)): D0 = VAL(CAMPO$(23))

820 Mc = VAL(CAMPO$(24)): Q = VAL(CAMPO$(25)): PRINT: PRINT

830 PRINT "In case of mistype, it is possible to acquire again the data": PRINT

840 INPUT " Do you wish to acquire again the data ? (Y/N)"; X$

850 IF X$ = "Y" OR X$ = "y" THEN 400

860 IF X$ = "n" OR X$ = "N" THEN 870

870 FOR I = 1 TO 3: LPRINT: NEXT

880 LPRINT TAB(20); "CHARACTERISTIC UNITS :": LOCATE 8, 29

890 LPRINT "LINEAR (m): MASS (kg): MOMENT OF INERTIA (kg×m2): ANGLE (radian)"

900 LPRINT

910 LPRINT "HEIGHT OF THE COG H1=";

920 LPRINT USING "####.####"; H1;

930 LPRINT TAB(40); "H. DIST. COG-REAR AXLE L3=";

940 LPRINT USING "####.####"; L3

950 LPRINT "H.DIST. COG-FRT AXLE L2=";

960 LPRINT USING "####.####"; L2;

970 LPRINT TAB(40); "HEIGHT OF THE REAR TYRES D3=";

975 LPRINT USING "####.####"; D3

980 LPRINT "HEIGHT OF THE FRT TYRES D2=";

990 LPRINT USING "####.####"; D2;

1000 LPRINT TAB(40); "OVERALL HEIGHT(PT IMPACT)H6=";

1010 LPRINT USING "####.####"; H6

1020 LPRINT "H.DIST.COG-LEAD PT INTER.L6=";

1030 LPRINT USING "####.####"; L6;

1040 LPRINT TAB(40); "PROTECTIVE STRUCT. WIDTH B6=";

1050 LPRINT USING "####.####"; B6

1060 LPRINT "HEIGHT OF THE ENG.B. H7=";

1070 LPRINT USING "####.####"; H7;

1080 LPRINT TAB(40); "WIDTH OF THE ENG. B. B7=";

1090 LPRINT USING "####.####"; B7

1100 LPRINT "H.DIST.COG-FRT COR.ENG.B.L7=";

1110 LPRINT USING "####.####"; L7;

1120 LPRINT TAB(40); "HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT H0=";

1130 LPRINT USING "####.####"; H0

1140 LPRINT "REAR TRACK WIDTH S =";

1150 LPRINT USING "####.####"; S;

1160 LPRINT TAB(40); "REAR TYRE WIDTH B0=";

1170 LPRINT USING "####.####"; B0

1180 LPRINT "FRT AXLE SWING ANGLE D0=";

1185 LPRINT USING "####.####"; D0;

1190 LPRINT TAB(40); "TRACTOR MASS Mc = ";

1200 LPRINT USING "####.###"; Mc

1210 LPRINT "MOMENT OF INERTIA Q =";

1215 LPRINT USING "####.####"; Q

1220 FOR I = 1 TO 10: LPRINT: NEXT

1230 A0 = .588: U = .2: T = .2: GOSUB 4860

1240 REM * THE SIGN OF L6 IS MINUS IF THE POINT LIES IN FRONT

1250 REM * OF THE PLANE OF THE CENTRE OF GRAVITY.

1260 IF B6 > S + B0 THEN 3715

1265 IF B7 > S + B0 THEN 3715

1270 G = 9.8

1280 REM ***************************************************************************

1290 REM *B2 VERSION (POINT OF IMPACT OF THE ROPS NEAR OF EQUILIBRIUM POINT)*

1300 REM ***************************************************************************

1310 B = B6: H = H6

1320 REM POSITION OF CENTER OF GRAVITY IN TILTED POSITION

1330 R2 = SQR(H1 * H1 + L3 * L3)

1340 C1 = ATN(H1 / L3)

1350 L0 = L3 + L2

1360 L9 = ATN(H0 / L0)

1370 H9 = R2 * SIN(C1 - L9)

1380 W1 = H9 / TAN(C1 - L9)

1390 W2 = SQR(H0 * H0 + L0 * L0): S1 = S / 2

1400 F1 = ATN(S1 / W2)

1410 W3 = (W2 - W1) * SIN(F1)

1420 W4 = ATN(H9 / W3)

1430 W5 = SQR(H9 * H9 + W3 * W3) * SIN(W4 + D0)

1440 W6 = W3 - SQR(W3 * W3 + H9 * H9) * COS(W4 + D0)

1450 W7 = W1 + W6 * SIN(F1)

1460 W8 = ATN(W5 / W7)

1470 W9 = SIN(W8 + L9) * SQR(W5 * W5 + W7 * W7)

1480 W0 = SQR(W9 * W9 + (S1 - W6 * COS(F1)) ^ 2)

1490 G1 = SQR(((S + B0) / 2) ^ 2 + H1 * H1)

1500 G2 = ATN(2 * H1 / (S + B0))

1510 G3 = W0 - G1 * COS(A0 + G2)

1520 O0 = SQR(2 * Mc * G * G3 / (Q + Mc * (W0 + G1) * (W0 + G1) / 4))

1530 F2 = ATN(((D3 - D2) / L0) / (1 - ((D3 - D2) / (2 * L3 + 2 * L2)) ^ 2))

1540 L8 = -TAN(F2) * (H - H1)

1550 REM COORDINATES IN POSITION 1

1560 X(1, 1) = H1

1570 X(1, 2) = 0: X(1, 3) = 0

1580 X(1, 4) = (1 + COS(F2)) * D2 / 2

1590 X(1, 5) = (1 + COS(F2)) * D3 / 2

1600 X(1, 6) = H

1610 X(1, 7) = H7

1620 Y(1, 1) = 0

1630 Y(1, 2) = L2

1640 Y(1, 3) = -L3

1650 Y(1, 4) = L2 + SIN(F2) * D2 / 2

1660 Y(1, 5) = -L3 + SIN(F2) * D3 / 2

1670 Y(1, 6) = -L6

1680 Y(1, 7) = L7

1690 Z(1, 1) = (S + B0) / 2

1700 Z(1, 2) = 0: Z(1, 3) = 0: Z(1, 4) = 0: Z(1, 5) = 0

1710 Z(1, 6) = (S + B0) / 2 - B / 2

1720 Z(1, 7) = (S + B0) / 2 - B7 / 2

1730 O1 = 0: O2 = 0: O3 = 0: O4 = 0: O5 = 0: O6 = 0: O7 = 0: O8 = 0: O9 = 0

1740 K1 = Y(1, 4) * TAN(F2) + X(1, 4)

1750 K2 = X(1, 1)

1760 K3 = Z(1, 1)

1770 K4 = K1 - X(1, 1): DD1 = Q + Mc * K3 * K3 + Mc * K4 * K4

1780 O1 = (Q + Mc * K3 * K3 - U * Mc * K4 * K4 - (1 + U) * Mc * K2 * K4) * O0 / DD1

1790 REMTRANSFORMATION OF THE COORDINATES FROM THE POSITION 1 TO 2

1800 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

1810 X(2, K) = COS(F2) * (X(1, K) - H1) + SIN(F2) * Y(1, K) - K4 * COS(F2)

1820 Y(2, K) = Y(1, K) * COS(F2) - (X(1, K) - H1) * SIN(F2)

1830 Z(2, K) = Z(1, K)

1840 NEXT K

1850 O2 = O1 * COS(F2)

1860 A2 = ATN(TAN(A0) / SQR(1 + (TAN(F2)) ^ 2 / (COS(A0)) ^ 2))

1870 C2 = ATN(Z(2, 6) / X(2, 6))

1880 T2 = T

1890 V0 = SQR(X(2, 6) ^ 2 + Z(2, 6) ^ 2)

1900 E1 = T2 / V0

1910 E2 = (V0 * Y(2, 4)) / (Y(2, 4) - Y(2, 6))

1920 T3 = E1 * E2

1930 E4 = SQR(X(2, 1) * X(2, 1) + Z(2, 1) * Z(2, 1))

1940 V6 = ATN(X(2, 1) / Z(2, 1))

1950 REMROTATION OF THE TRACTOR FROM THE POSITION 2 TO 3

1960 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

1970 IF Z(2, K) = 0 THEN 2000

1980 E3 = ATN(X(2, K) / Z(2, K))

1990 GOTO 2010

2000 E3 = -3.14159 / 2

2010 X(3, K) = SQR(X(2, K) * X(2, K) + Z(2, K) * Z(2, K)) * SIN(E3 + C2 + E1)

2020 Y(3, K) = Y(2, K)

2030 Z(3, K) = SQR(X(2, K) ^ 2 + Z(2, K) ^ 2) * COS(E3 + C2 + E1)

2040 NEXT K

2050 IF Z(3, 7) < 0 THEN 3680

2060 Z(3, 6) = 0

2070 Q3 = Q * (COS(F2)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2)) ^ 2

2080 V5 = (Q3 + Mc * E4 * E4) * O2 * O2 / 2

2090 IF -V6 > A2 THEN 2110

2100 GOTO 2130

2110 V7 = E4 * (1 - COS(-A2 - V6))

2120 IF V7 * Mc * G > V5 THEN 2320

2130 V8 = E4 * COS(-A2 - V6) - E4 * COS(-A2 - ATN(X(3, 1) / Z(3, 1)))

2140 O3 = SQR(2 * Mc * G * V8 / (Q3 + Mc * E4 * E4) + O2 * O2)

2150 K9 = X(3, 1)

2160 K5 = Z(3, 1)

2170 K6 = Z(3, 1) + E1 * V0

2180 K7 = V0 - X(3, 1)

2190 K8 = U: DD2 = Q3 + Mc * K6 * K6 + Mc * K7 * K7

2200 O4 = (Q3 + Mc * K5 * K6 - K8 * Mc * K7 * K7 - (1 + K8) * Mc * K9 * K7) * O3 / DD2

2210 N3 = SQR((X(3, 6) - X(3, 1)) ^ 2 + (Z(3, 6) - Z(3, 1)) ^ 2)

2220 N2 = ATN(-(X(3, 6) - X(3, 1)) / Z(3, 1))

2230 Q6 = Q3 + Mc * N3 ^ 2

2240 IF -N2 <= A2 THEN 2290

2250 N4 = N3 * (1 - COS(-A2 - N2))

2260 N5 = (Q6) * O4 * O4 / 2

2270 IF N4 * Mc * G > N5 THEN 2320

2280 O9 = SQR(-2 * Mc * G * N4 / (Q6) + O4 * O4)

2290 GOSUB 3740

2300 GOSUB 4170

2310 GOTO 4330

2320 GOSUB 3740

2330 IF L6 > L8 THEN 2790

2340 REM *

2350 REM *******************************************************************************

2355 REM *B3 VERSION (POINT OF IMPACT OF THE ROPS IN FRONT OF EQUILIBRIUM POINT)*

2360 REM *******************************************************************************

2370 O3 = 0: O4 = 0: O5 = 0: O6 = 0: O7 = 0: O8 = 0: O9 = 0

2380 E2 = (V0 * Y(2, 5)) / (Y(2, 5) - Y(2, 6))

2390 T3 = E2 * E1

2400 Z(3, 6) = 0

2410 Q3 = Q * (COS(F2)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2)) ^ 2

2420 V5 = (Q3 + Mc * E4 * E4) * O2 * O2 / 2

2430 IF -V6 > A2 THEN 2450

2440 GOTO 2470

2450 V7 = E4 * (1 - COS(-A2 - V6))

2460 IF V7 * Mc * G > V5 THEN 2760

2470 V8 = E4 * COS(-A2 - V6) - E4 * COS(-A2 - ATN(X(3, 1) / Z(3, 1)))

2480 O3 = SQR((2 * Mc * G * V8) / (Q3 + Mc * E4 * E4) + O2 * O2)

2490 K9 = X(3, 1)

2500 K5 = Z(3, 1)

2510 K6 = Z(3, 1) + T3

2520 K7 = E2 - X(3, 1)

2530 K8 = U: DD2 = Q3 + Mc * K6 * K6 + Mc * K7 * K7

2540 O4 = (Q3 + Mc * K5 * K6 - K8 * Mc * K7 * K7 - (1 + K8) * Mc * K9 * K7) * O3 / DD2

2550 F3 = ATN(V0 / (Y(3, 5) - Y(3, 6)))

2560 O5 = O4 * COS(F3)

2570 REMTRANSFORMATION OF THE COORDINATES FROM THE POSITION 3 TO 4

2580 REMPOSITION 4

2590 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

2600 X(4, K) = X(3, K) * COS(F3) + (Y(3, K) - Y(3, 5)) * SIN(F3)

2610 Y(4, K) = (Y(3, K) - Y(3, 5)) * COS(F3) - X(3, K) * SIN(F3)

2620 Z(4, K) = Z(3, K)

2630 NEXT K

2640 A4 = ATN(TAN(A0) / SQR(1 + (TAN(F2 + F3)) ^ 2 / (COS(A0)) ^ 2))

2650 M1 = SQR(X(4, 1) ^ 2 + Z(4, 1) ^ 2)

2660 M2 = ATN(X(4, 1) / Z(4, 1))

2670 Q5 = Q * (COS(F2 + F3)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2 + F3)) ^ 2

2680 IF -M2 < A4 THEN 2730

2690 M3 = M1 * (1 - COS(-A4 - M2))

2700 M4 = (Q5 + Mc * M1 * M1) * O5 * O5 / 2

2710 IF M3 * Mc * G > M4 THEN 2760

2720 O9 = SQR(O5 * O5 - 2 * Mc * G * M3 / (Q5 + Mc * M1 * M1))

2730 GOSUB 3740

2740 GOSUB 4170

2750 GOTO 4330

2760 GOSUB 3740

2770 GOSUB 4240

2780 GOTO 4330

2790 REM *****************************************************************************

2795 REM *B1 VERSION (POINT OF IMPACT OF THE ROPS BEHIND OF EQUILIBRIUM POINT)*

2800 REM *****************************************************************************

2810 REM *

2820 O3 = 0: O4 = 0: O5 = 0: O6 = 0: O7 = 0: O8 = 0: O9 = 0

2830 Z(3, 6) = 0

2840 Q3 = Q * (COS(F2)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2)) ^ 2

2850 V5 = (Q3 + Mc * E4 * E4) * O2 * O2 / 2

2860 IF -V6 > A2 THEN 2880

2870 GOTO 2900

2880 V7 = E4 * (1 - COS(-A2 - V6))

2890 IF V7 * Mc * G > V5 THEN 3640

2900 V8 = E4 * COS(-A2 - V6) - E4 * COS(-A2 - ATN(X(3, 1) / Z(3, 1)))

2910 O3 = SQR(2 * Mc * G * V8 / (Q3 + Mc * E4 * E4) + O2 * O2)

2920 K9 = X(3, 1)

2930 K5 = Z(3, 1)

2940 K6 = Z(3, 1) + T3

2950 K7 = E2 - X(3, 1)

2960 K8 = U: DD2 = Q3 + Mc * K6 * K6 + Mc * K7 * K7

2970 O4 = (Q3 + Mc * K5 * K6 - K8 * Mc * K7 * K7 - (1 + K8) * Mc * K9 * K7) * O3 / DD2

2980 F3 = ATN(V0 / (Y(3, 4) - Y(3, 6)))

2990 O5 = O4 * COS(F3)

3000 REMTRANSFORMATION OF THE COORDINATES FROM 3 TO 4

3010 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

3020 X(4, K) = X(3, K) * COS(F3) + (Y(3, K) - Y(3, 4)) * SIN(F3)

3030 Y(4, K) = (Y(3, K) - Y(3, 4)) * COS(F3) - X(3, K) * SIN(F3)

3040 Z(4, K) = Z(3, K)

3050 NEXT K

3060 A4 = ATN(TAN(A0) / SQR(1 + (TAN(F2 + F3)) ^ 2 / (COS(A0)) ^ 2))

3070 C3 = ATN(Z(4, 7) / X(4, 7))

3080 C4 = 0

3090 C5 = SQR(X(4, 7) * X(4, 7) + Z(4, 7) * Z(4, 7))

3100 C6 = C4 / C5

3110 C7 = C5 * (Y(4, 6) - Y(4, 1)) / (Y(4, 6) - Y(4, 7))

3120 C8 = C6 * C7

3130 M1 = SQR(X(4, 1) ^ 2 + Z(4, 1) ^ 2)

3140 M2 = ATN(X(4, 1) / Z(4, 1))

3150 REM ROTATION OF THE TRACTOR FROM THE POSITION 4 TO 5

3160 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

3170 IF Z(4, K) <> 0 THEN 3200

3180 C9 = -3.14159 / 2

3190 GOTO 3210

3200 C9 = ATN(X(4, K) / Z(4, K))

3210 X(5, K) = SQR(X(4, K) ^ 2 + Z(4, K) ^ 2) * SIN(C9 + C3 + C6)

3220 Y(5, K) = Y(4, K)

3230 Z(5, K) = SQR(X(4, K) ^ 2 + Z(4, K) ^ 2) * COS(C9 + C3 + C6)

3240 NEXT K

3250 Z(5, 7) = 0

3260 Q5 = Q * (COS(F2 + F3)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2 + F3)) ^ 2

3270 IF -M2 > A4 THEN 3290

3280 GOTO 3320

3290 M3 = M1 * (1 - COS(-A4 - M2))

3300 M4 = (Q5 + Mc * M1 * M1) * O5 * O5 / 2

3310 IF M3 * Mc * G > M4 THEN 3640

3315 MM1 = M1 * COS(-A4 - ATN(X(5, 1) / Z(5, 1)))

3320 M5 = M1 * COS(-A4 - ATN(X(4, 1) / Z(4, 1))) - MM1

3330 O6 = SQR(2 * Mc * G * M5 / (Q5 + Mc * M1 * M1) + O5 * O5)

3340 M6 = X(5, 1)

3350 M7 = Z(5, 1)

3360 M8 = Z(5, 1) + C8

3370 M9 = C7 - X(5, 1)

3380 N1 = U: DD3 = (Q5 + Mc * M8 * M8 + Mc * M9 * M9)

3390 O7 = (Q5 + Mc * M7 * M8 - N1 * Mc * M9 * M9 - (1 + N1) * Mc * M6 * M9) * O6 / DD3

3400 F5 = ATN(C5 / (Y(5, 6) - Y(5, 7)))

3410 A6 = ATN(TAN(A0) / SQR(1 + (TAN(F2 + F3 + F5)) ^ 2 / (COS(A0)) ^ 2))

3420 REMTRANSFORMATION OF THE COORDINATES FROM THE POSITION 5 TO 6

3430 FOR K = 1 TO 7 STEP 1

3440 X(6, K) = X(5, K) * COS(F5) + (Y(5, K) - Y(5, 6)) * SIN(F5)

3450 Y(6, K) = (Y(5, K) - Y(5, 6)) * COS(F5) - X(5, K) * SIN(F5)

3460 Z(6, K) = Z(5, K)

3470 NEXT K

3480 O8 = O7 * COS(-F5)

3490 N2 = ATN(X(6, 1) / Z(6, 1))

3500 N3 = SQR(X(6, 1) ^ 2 + Z(6, 1) ^ 2)

3510 Q6 = Q * (COS(F2 + F3 + F5)) ^ 2 + 3 * Q * (SIN(F2 + F3 + F5)) ^ 2

3520 IF -N2 > A6 THEN 3540

3530 GOTO 3580

3540 N4 = N3 * (1 - COS(-A6 - N2))

3550 N5 = (Q6 + Mc * N3 * N3) * O8 * O8 / 2

3560 P9 = (N4 * Mc * G - N5) / (N4 * Mc * G)

3570 IF N4 * Mc * G > N5 THEN 3640

3580 IF -N2 < A6 THEN 3610

3590 N6 = -N4

3600 O9 = SQR(2 * Mc * G * N6 / (Q6 + Mc * N3 * N3) + O8 * O8)

3610 GOSUB 3740

3620 GOSUB 4170

3630 GOTO 4330

3640 GOSUB 3740

3650 GOSUB 4240

3660 GOTO 4330

3670 REM

3680 IF Z(3, 7) > -.2 THEN 2060

3685 CLS: PRINT: PRINT: PRINT STRING$(80, 42): LOCATE 24, 30, 0

3690 PRINT " THE ENGINE BONNET TOUCHES THE GROUND BEFORE THE ROPS"

3695 LPRINT STRING$(80, 42)

3700 LPRINT "THE ENGINE BONNET TOUCHES THE GROUND BEFORE THE ROPS"

3710 PRINT: PRINT " METHOD OF CALCULATION NOT FEASIBLE": GOTO 3720

3715 CLS: PRINT: PRINT " METHOD OF CALCULATION NOT FEASIBLE"

3720 LPRINT "METHOD OF CALCULATION NOT FEASIBLE"

3725 LPRINT STRING$(80, 42)

3730 GOTO 4330

3740 REM *******************************************************************

3750 CLS: LOCATE 13, 15, 0: PRINT "VELOCITY O0="

3755 LOCATE 13, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O0: LOCATE 13, 40, 0: PRINT "rad/s"

3760 LOCATE 14, 15, 0: PRINT "VELOCITY O1="

3765 LOCATE 14, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O1

3770 LOCATE 15, 15, 0: PRINT "VELOCITY O2="

3775 LOCATE 15, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O2

3780 LOCATE 16, 15, 0: PRINT "VELOCITY O3="

3785 LOCATE 16, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O3

3790 LOCATE 17, 15, 0: PRINT "VELOCITY O4="

3795 LOCATE 17, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O4

3800 LOCATE 18, 15, 0: PRINT "VELOCITY O5="

3805 LOCATE 18, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O5

3810 LOCATE 19, 15, 0: PRINT "VELOCITY O6="

3815 LOCATE 19, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O6

3820 LOCATE 20, 15, 0: PRINT "VELOCITY O7="

3825 LOCATE 20, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O7

3830 LOCATE 21, 15, 0: PRINT "VELOCITY O8="

3835 LOCATE 21, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O8

3840 LOCATE 22, 15, 0: PRINT "VELOCITY O9="

3845 LOCATE 22, 31, 0: PRINT USING "#.###"; O9

3850 LPRINT "VELOCITY O0=";

3860 LPRINT USING "#.###"; O0;

3870 LPRINT " rad/s";

3880 LPRINT TAB(40); "VELOCITY O1=";

3890 LPRINT USING "#.###"; O1;

3900 LPRINT " rad/s"

3910 LPRINT "VELOCITY O2=";

3920 LPRINT USING "#.###"; O2;

3930 LPRINT " rad/s";

3940 LPRINT TAB(40); "VELOCITY O3=";

3950 LPRINT USING "#.###"; O3;

3960 LPRINT " rad/s"

3970 LPRINT "VELOCITY O4=";

3980 LPRINT USING "#.###"; O4;

3990 LPRINT " rad/s";

4000 LPRINT TAB(40); "VELOCITY O5=";

4010 LPRINT USING "#.###"; O5;

4020 LPRINT " rad/s"

4030 LPRINT "VELOCITY O6=";

4040 LPRINT USING "#.###"; O6;

4050 LPRINT " rad/s";

4060 LPRINT TAB(40); "VELOCITY O7=";

4070 LPRINT USING "#.###"; O7;

4080 LPRINT " rad/s"

4090 LPRINT "VELOCITY O8=";

4100 LPRINT USING "#.###"; O8;

4110 LPRINT " rad/s";

4120 LPRINT TAB(40); "VELOCITY O9=";

4130 LPRINT USING "#.###"; O9;

4140 LPRINT " rad/s"

4150 LPRINT

4160 RETURN

4170 PRINT STRING$(80, 42)

4180 LOCATE 24, 30, 0: PRINT "THE TILTING CONTINUES"

4190 PRINT STRING$(80, 42)

4200 LPRINT STRING$(80, 42)

4210 LPRINT TAB(30); "THE TILTING CONTINUES"

4220 LPRINT STRING$(80, 42)

4230 RETURN

4240 PRINT STRING$(80, 42)

4250 LOCATE 24, 30, 0: PRINT "THE ROLLING STOPS"

4260 PRINT STRING$(80, 42)

4270 LPRINT STRING$(80, 42)

4280 LPRINT TAB(30); "THE ROLLING STOPS"

4290 LPRINT STRING$(80, 42)

4300 RETURN

4310 REM *******************************************************************

4320 REMEND OF THE CALCULATION

4330 FOR I = 1 TO 5: LPRINT: NEXT: LPRINT " LOCATION: "; CAMPO$(6): LPRINT

4340 LPRINT " DATE: "; CAMPO$(7): LPRINT

4350 LPRINT; " ENGINEER: "; CAMPO$(8): LPRINT

4360 FOR I = 1 TO 4: LPRINT: NEXT: PRINT

4370 INPUT " Do you whish to carry out another test ? (Y/N)"; Y$

4380 IF Y$ = "Y" OR Y$ = "y" THEN 190

4390 IF Y$ = "N" OR Y$ = "n" THEN SYSTEM

4400 LOCATE F(NC), C(NC) + L, 1: A$ = INKEY$: IF A$ = "" THEN GOTO 4400

4410 IF LEN(A$) > 1 THEN GOSUB 4570: GOTO 4400

4420 A = ASC(A$)

4430 IF A = 13 THEN L = 0: GOTO 4450

4440 GOTO 4470

4450 IF NC < 8 OR NC > 8 AND NC < 25 THEN NC = NC + 1: GOTO 4400

4460 GOTO 4840

4470 IF A > 31 AND A < 183 THEN GOTO 4490

4480 BEEP: GOTO 4400

4490 IF L = LON(NC) THEN BEEP: GOTO 4400

4500 LOCATE F(NC), C(NC) + L: PRINT A$;

4510 L = L + 1

4520 IF L = 1 THEN B$(NC) = A$: GOTO 4540

4530 B$(NC) = B$(NC) + A$

4540 IF LEN(C$(NC)) > 0 THEN C$(NC) = RIGHT$(CAMPO$(NC), LEN(CAMPO$(NC)) - L)

4550 CAMPO$(NC) = B$(NC) + C$(NC)

4560 GOTO 4400

4570 REM * SLIDE

4580 IF LEN(A$) <> 2 THEN BEEP: RETURN

4590 C = ASC(RIGHT$(A$, 1))

4600 IF C = 8 THEN 4620

4610 GOTO 4650

4620 IF LEN(C$(NC)) > 0 THEN BEEP: RETURN

4630 IF L = 0 THEN BEEP: RETURN

4640 CAMPO$(NC) = LEFT$(CAMPO$(NC), LEN(CAMPO(NC)))

4645 L = L - 1: PRINT A$: RETURN

4650 IF C = 30 THEN 4670

4660 GOTO 4700

4670 IF NC = 1 THEN BEEP: RETURN

4680 NC = NC - 1: L = 0

4690 RETURN

4700 IF C = 31 THEN 4720

4710 GOTO 4760

4720 IF NC <> 8 THEN 4740

4730 BEEP: RETURN

4740 NC = NC + 1: L = 0

4750 RETURN

4760 IF C = 29 THEN 4780

4770 GOTO 4800

4780 IF L = 0 THEN BEEP: RETURN

4790 L = L - 1: C$(NC) = RIGHT$(CAMPO$(NC), LEN(CAMPO$(NC)) - (L + 1))

4795 B$(NC) = LEFT$(CAMPO$(NC), L): LOCATE F(NC), C(NC) + L + 1: PRINT ""

4796 RETURN

4800 IF C = 28 THEN 4820

4810 GOTO 4400

4820 IF C$(NC) = "" THEN BEEP: RETURN

4830 L = L + 1: C$(NC) = RIGHT$(CAMPO$(NC), LEN(CAMPO$(NC)) - (L))

4835 B$(NC) = LEFT$(CAMPO$(NC), L): LOCATE F(NC), C(NC) + L, 1: PRINT ""

4840 RETURN

4850 RETURN

4860 FOR II = 1 TO 7

4870 X(1, II) = 0: X(2, II) = 0: X(3, II) = 0

4875 X(4, II) = 0: X(5, II) = 0: X(6, II) = 0

4880 Y(1, II) = 0: Y(2, II) = 0: Y(3, II) = 0

4885 Y(4, II) = 0: Y(5, II) = 0: Y(6, II) = 0

4890 Z(1, II) = 0: Z(2, II) = 0: Z(3, II) = 0

4895 Z(4, II) = 0: Z(5, II) = 0: Z(6, II) = 0

4900 NEXT II

4910 RETURN

4920 REM * THE SYMBOLS USED HERE ARE THE SAME AS IN THE CODE 6.

Example 6.1

The tilting continues

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)

HEIGHT OF THE COG

H1 = 0.7620

H. DIST. COG-REAR AXLE

L3 = 0.8970

H. DIST. COG - FRONT AXLE

L2 = 1.1490

HEIGHT OF THE REAR TYRES

D3 = 1.2930

HEIGHT OF THE FRT TYRES

D2 = 0.8800

OVERALL HEIGHT( PT IMPACT)

H6 = 2.1000

H. DIST. COG-LEAD PT INTER.

L6 = 0.2800

PROTECTIVE STRUCT. WIDTH

B6 = 0.7780

HEIGHT OF THE ENG. B.

H7 = 1.3370

WIDTH OF THE ENG. B.

B7 = 0.4900

H. DIST. COG-FRT COR. ENG. B.

L7 = 1.6390

HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT

H0 = 0.4450

REAR TRACK WIDTH

S = 1.1150

REAR TYRE WIDTH

B0 = 0.1950

FRT AXLE SWING ANGLE

D0 = 0.1570

TRACTOR MASS

Mc = 2565.000

MOMENT OF INERTIA

Q = 295.0000

 

 


VELOCITY O0 = 3.881 rad/s

VELOCITY O1 = 1.078 rad/s

VELOCITY O2 = 1.057 rad/s

VELOCITY O3 = 2.134 rad/s

VELOCITY O4 = 0.731 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

 

 

VELOCITY O0 = 3.881 rad/s

VELOCITY O1 = 1.078 rad/s

VELOCITY O2 = 1.057 rad/s

VELOCITY O3 = 2.134 rad/s

VELOCITY O4 = 1.130 rad/s

VELOCITY O5 = 0.993 rad/s

VELOCITY O6 = 0.810 rad/s

VELOCITY O7 = 0.629 rad/s

VELOCITY O8 = 0.587 rad/s

VELOCITY O9 = 0.219 rad/s

THE TILTING CONTINUES

Location:

Date:

Engineer:

Example 6.2

The rolling stops

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)

HEIGHT OF THE COG

H1 = 0.7653

H. DIST. COG-REAR AXLE

L3 = 0.7970

H. DIST. COG - FRONT AXLE

L2 = 1.1490

HEIGHT OF THE REAR TYRES

D3 = 1.4800

HEIGHT OF THE FRT TYRES

D2 = 0.8800

OVERALL HEIGHT( PT IMPACT)

H6 = 2.1100

H. DIST. COG-LEAD PT INTER.

L6 = -0.0500

PROTECTIVE STRUCT. WIDTH

B6 = 0.7000

HEIGHT OF THE ENG. B.

H7 = 1.3700

WIDTH OF THE ENG. B.

B7 = 0.8000

H. DIST. COG-FRT COR. ENG. B.

L7 = 1.6390

HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT

H0 = 0.4450

REAR TRACK WIDTH

S = 1.1150

REAR TYRE WIDTH

B0 = 0.1950

FRT AXLE SWING ANGLE

D0 = 0.1570

TRACTOR MASS

Mc = 1800.000

MOMENT OF INERTIA

Q = 250.0000

 

 


VELOCITY O0 = 3.840 rad/s

VELOCITY O1 = 0.281 rad/s

VELOCITY O2 = 0.268 rad/s

VELOCITY O3 = 1.586 rad/s

VELOCITY O4 = 0.672 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

 

 

VELOCITY O0 = 3.840 rad/s

VELOCITY O1 = 0.281 rad/s

VELOCITY O2 = 0.268 rad/s

VELOCITY O3 = 1.586 rad/s

VELOCITY O4 = 0.867 rad/s

VELOCITY O5 = 0.755 rad/s

VELOCITY O6 = 1.218 rad/s

VELOCITY O7= 0.969 rad/s

VELOCITY O8 = 0.898 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

THE ROLLING STOPS

Location:

Date:

Engineer:

Example 6.3

The rolling stops

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)

HEIGHT OF THE COG

H1 = 0.7180

H. DIST. COG-REAR AXLE

L3 = 0.8000

H. DIST. COG - FRONT AXLE

L2 = 1.1590

HEIGHT OF THE REAR TYRES

D3 = 1.5200

HEIGHT OF THE FRT TYRES

D2 = 0.7020

OVERALL HEIGHT( PT IMPACT)

H6 = 2.0040

H. DIST. COG-LEAD PT INTER.

L6 = -0.2000

PROTECTIVE STRUCT. WIDTH

B6 = 0.6400

HEIGHT OF THE ENG. B.

H7 = 1.2120

WIDTH OF THE ENG. B.

B7 = 0.3600

H. DIST. COG-FRT COR. ENG. B.

L7 = 1.6390

HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT

H0 = 0.4400

REAR TRACK WIDTH

S = 0.9000

REAR TYRE WIDTH

B0 = 0.3150

FRT AXLE SWING ANGLE

D0 = 0.1740

TRACTOR MASS

Mc = 1780.000

MOMENT OF INERTIA

Q = 279.8960

 

 


VELOCITY O0 = 3.884 rad/s

VELOCITY O1 = 0.107 rad/s

VELOCITY O2 = 0.098 rad/s

VELOCITY O3 = 0.000 rad/s

VELOCITY O4 = 0.000 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

 

 

VELOCITY O0 = 3.884 rad/s

VELOCITY O1 = 0.107 rad/s

VELOCITY O2 = 0.098 rad/s

VELOCITY O3 = 0.000 rad/s

VELOCITY O4 = 0.000 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

THE ROLLING STOPS

Location:

Date:

Engineer:

Example 6.4

The rolling stops

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)

HEIGHT OF THE COG

H1 = 0.7180

H. DIST. COG-REAR AXLE

L3 = 0.8110

H. DIST. COG - FRONT AXLE

L2 = 1.1590

HEIGHT OF THE REAR TYRES

D3 = 1.2170

HEIGHT OF THE FRT TYRES

D2 = 0.7020

OVERALL HEIGHT( PT IMPACT)

H6 = 2.1900

H. DIST. COG-LEAD PT INTER.

L6 = -0.3790

PROTECTIVE STRUCT. WIDTH

B6 = 0.6400

HEIGHT OF THE ENG. B.

H7 = 1.2120

WIDTH OF THE ENG. B.

B7 = 0.3600

H. DIST. COG-FRT COR. ENG. B.

L7 = 1.6390

HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT

H0 = 0.4400

REAR TRACK WIDTH

S = 0.9000

REAR TYRE WIDTH

B0 = 0.3150

FRT AXLE SWING ANGLE

D0 = 0.1740

TRACTOR MASS

Mc = 1780.000

MOMENT OF INERTIA

Q = 279.8960

 

 


VELOCITY O0 = 3.884 rad/s

VELOCITY O1 = 1.540 rad/s

VELOCITY O2 = 1.488 rad/s

VELOCITY O3 = 2.162 rad/s

VELOCITY O4 = 0.405 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

 

 

VELOCITY O0 = 3.884 rad/s

VELOCITY O1 = 1.540 rad/s

VELOCITY O2 = 1.488 rad/s

VELOCITY O3 = 2.162 rad/s

VELOCITY O4 = 0.414 rad/s

VELOCITY O5 = 0.289 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7= 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

THE ROLLING STOPS

Location:

Date:

Engineer:

Example 6.5

The tilting continues

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)

HEIGHT OF THE COG

H1 = 0.7660

H. DIST. COG-REAR AXLE

L3 = 0.7970

H. DIST. COG - FRONT AXLE

L2 = 1.1490

HEIGHT OF THE REAR TYRES

D3 = 1.4800

HEIGHT OF THE FRT TYRES

D2 = 0.8800

OVERALL HEIGHT( PT IMPACT)

H6 = 2.1100

H. DIST. COG-LEAD PT INTER.

L6 = -0.2000

PROTECTIVE STRUCT. WIDTH

B6 = 0.7000

HEIGHT OF THE ENG. B.

H7 = 1.3700

WIDTH OF THE ENG. B.

B7 = 0.8000

H. DIST. COG-FRT COR. ENG. B.

L7 = 1.6390

HEIGHT FRT AXLE PIVOT PT

H0 = 0.4450

REAR TRACK WIDTH

S = 1.1150

REAR TYRE WIDTH

B0 = 0.9100

FRT AXLE SWING ANGLE

D0 = 0.1570

TRACTOR MASS

Mc = 1800.000

MOMENT OF INERTIA

Q = 250.0000

 

 


VELOCITY O0 = 2.735 rad/s

VELOCITY O1 = 1.271 rad/s

VELOCITY O2 = 1.212 rad/s

VELOCITY O3 = 2.810 rad/s

VELOCITY O4 = 1.337 rad/s

VELOCITY O5 = 0.000 rad/s

VELOCITY O6 = 0.000 rad/s

VELOCITY O7 = 0.000 rad/s

VELOCITY O8 = 0.000 rad/s

VELOCITY O9 = 0.000 rad/s

THE TILTING CONTINUES

Location:

Date:

Engineer:

Example 6.6

The tilting continues

TEST NR:

FRONT MOUNTED-OVER PROTECTIVE STRUCTURE OF THE NARROW TRACTOR:

Characteristic units:

LINEAR (m): MASS (kg):

MOMENT OF INERTIA (kgm2): ANGLE (radian)