12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 596/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A pénzügyi szolgáltatások valódi belső piaca elengedhetetlen az Unión belüli gazdasági növekedéshez és munkahelyteremtéshez.

(2)

Az integrált, hatékony és átlátható pénzügyi piac megköveteli a piac integritását. Az értékpapírpiac zavartalan működése és a piacok iránti közbizalom a gazdasági növekedés és a jólét előfeltétele. A piaci visszaélés sérti a pénzügyi piacok integritását, valamint aláássa az értékpapírok és a származtatott pénzügyi eszközök iránti közbizalmat.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK irányelve (4) kiegészítette és naprakésszé tette a piac integritásának védelmét szolgáló uniós jogi keretet. Ugyanakkor az említett irányelv hatálybalépése óta történt, a pénzügyi világot jelentősen átformáló jogalkotási, piaci és technikai fejlemények miatt az említett irányelvet fel kell váltani. Új jogalkotási eszközre van szükség továbbá, amely a Jacques de Larosière által vezetett, az európai uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport (de Larosière csoport) 2009. február 25-i jelentésének következtetéseivel összhangban egységes szabályokat vezet be, tisztázza a kulcsfogalmakat, és egységes szabálykönyvet biztosít.

(4)

Egységesebb és erősebb keret kialakítása szükséges a piac integritásának megőrzéséhez, az esetleges szabályozási arbitrázs elkerüléséhez, manipuláció kísérletének esetében az elszámoltathatóság biztosításához, valamint ahhoz, hogy a piaci szereplők nagyobb jogbiztonság mellett mérsékeltebb szabályozási összetettségnek legyenek kitéve. Ez a rendelet közvetlenül alkalmazandó jogi aktus célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac gördülékeny működéséhez, és ennek megfelelően az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatában következetesen értelmezett 114. cikkén kell alapulnia.

(5)

A kereskedés fennmaradó akadályainak, valamint a tagállami jogrendszerek eltéréséből adódó jelentős versenytorzulások felszámolása, továbbá a kereskedés egyéb akadályainak és a későbbi jelentős versenytorzulások elkerülése érdekében az uniós piaci visszaélések keretét egységesebb módon meghatározó rendeletet kell elfogadni, amely egyértelműbben megállapítja a valamennyi tagállamban alkalmazandó szabályokat. A piaci visszaélésre vonatkozó követelmények rendelet formájában történő rögzítése biztosítja az ilyen követelmények közvetlen alkalmazhatóságát. A nemzeti előírások egy irányelv átültetéséből adódó eltéréseinek kiküszöbölésével így egységes feltételek teremthetők. A rendeletből eredően az Unió egészében valamennyi személynek azonos szabályokat kell követnie. A rendeletnek mérsékelnie kell továbbá a szabályozás összetettségét és a cégek megfelelési költségeit, különösen a határokon átnyúlóan működő vállalkozások számára, emellett hozzá kell járulnia a versenytorzulások felszámolásához.

(6)

Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló, 2008. június 25-i bizottsági közlemény felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy a „gondolkozz előbb kicsiben” elve alapján alkossanak olyan szabályokat, amelyek mérséklik az adminisztrációs terheket, a jogszabályokat a kkv-piacokon szereplő kibocsátók igényeihez igazítják, valamint az ilyen kibocsátók számára megkönnyítik a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést. A 2003/6/EK irányelv több rendelkezése adminisztrációs terheket ró a kibocsátókra, különösen azokra, amelyek pénzügyi eszközeit a kkv-tőkefinanszírozási piacra vezetik be. E terheket mérsékelni kell.

(7)

A piaci visszaélés fogalma magában foglalja a pénzügyi piacokon tanúsított törvényellenes magatartás valamennyi formáját. A jelen rendelet alkalmazásában piaci visszaélés a bennfentes kereskedelem, a bennfentes információk jogosulatlan közzététele, valamint a piaci manipuláció. Az ilyen magatartás akadályozza a piac teljes és megfelelő átláthatóságát, amely előfeltétele annak, hogy az integrált pénzügyi piacokon az összes gazdasági szereplő részt vehessen a kereskedésben.

(8)

A 2003/6/EK irányelv a szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközökre összpontosított, vagy olyanokra, amelyek esetében az ilyen piacokon való forgalmazás engedélyezése iránt kérelmet nyújtottak be. Az utóbbi években azonban a pénzügyi eszközökkel egyre nagyobb mértékben kereskednek multilaterális kereskedési rendszerekben (MTF). Vannak olyan pénzügyi eszközök is, amelyekkel kizárólag egyéb típusú szervezett kereskedési rendszerben, vagy kizárólag tőzsdén kívül kereskednek. E rendelet hatályát tehát ki kell terjeszteni valamennyi olyan pénzügyi eszközre, amellyel szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben kereskednek, és minden olyan magatartási formára és műveletre, amely ezekre a pénzügyi eszközökre befolyással lehet, függetlenül attól, hogy kereskedési helyszínen kerül-e rá sor. A multilaterális kereskedési rendszerek bizonyos típusai esetében – amelyek a szabályozott piacokhoz hasonlóan segítik a társaságokat a sajáttőke-finanszírozás növelésében – a piaci visszaélések tilalma alkalmazandó akkor is, ha egy ilyen piacon való bevezetés céljából kérelmet nyújtottak be. Ezért e rendelet hatályát ki kell terjeszteni azokra a pénzügyi eszközökre is, amelyek tekintetében a multilaterális kereskedési rendszerben való forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be. Ezáltal erősödik a befektetők védelme, fenntartható a piac integritása, továbbá egyértelműen tiltható az ilyen pénzügyi eszközök piaci manipulációja.

(9)

Az átláthatóság céljából a szabályozott piacok, a multilaterális kereskedési rendszerek és a szervezett kereskedési rendszerek működtetőinek haladéktalanul értesíteniük kell az illetékes hatóságot azon pénzügyi eszközeik részletes adatairól, amelyeket már bevezettek, amelyekre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amellyel kereskedési helyszínükön kereskedtek. Újabb értesítést kell küldeni, amennyiben a szóban forgó eszközt kivonják a bevezetési engedély alól. Ezen kötelezettségek vonatkoznak azon pénzügyi eszközökre is, amelyekkel kapcsolatban a hatálybalépés előtt bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be kereskedési helyszínükre, és azon pénzügyi eszközökre is amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt bevezettek. Ezen értesítéseket az illetékes hatóságoknak kell benyújtaniuk az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) részére, az EÉPH-nak pedig nyilvánosságra kell hoznia azon pénzügyi eszközök listáját, amelyekről értesítést küldtek. E rendelet alkalmazandó minden pénzügyi eszközre, akár szerepel az EÉPH által közzétett listán, akár nem.

(10)

Lehetséges, hogy bizonyos pénzügyi eszközöket, amelyekkel kereskedési helyszínen kívül kereskednek, piaci manipulációra használnak fel. Ezek közt lehetnek olyan pénzügyi eszközök is, amelyek ára vagy értéke a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközöktől függ, vagy azokra hatást gyakorol, vagy amelyeknek a forgalmazása befolyásolja a kereskedési helyszínen forgalmazott más pénzügyi eszköz árát vagy értékét. Ezeket az eszközöket például olyan esetekben használhatják fel piaci manipulációra, mint a részvényekre és kötvényekre vonatkozó bennfentes információk, amelyeket az adott részvény vagy kötvény származtatott termékének vásárlására lehet használni, vagy az olyan indexek, amelyek értéke az adott részvénytől vagy kötvénytől függ. Amikor egy pénzügyi eszközt referencia-árfolyamként használnak, egy szervezett kereskedési rendszerben bevezetett származtatott termék alkalmazható a manipulált árak kihasználására, vagy a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszköz árának manipulálására is. Egy további példa az egyébként nem e rendelet hatálya alá tartozó értékpapírok új részfolyósítása, ahol azonban az említett értékpapírok kereskedelme befolyásolhatja a meglévő, e rendelet hatálya alá eső, felsorolt értékpapírok árát vagy értékét E rendelet kiterjed arra az esetleges helyzetre is, amikor a kereskedési helyen forgalmazott eszköz ára vagy értéke a szervezett kereskedési rendszerben bevezetett terméktől függ. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni az azonnali árutőzsdei ügyletekre is, amelyek esetében az ár a származtatott termékén alapul, továbbá az olyan azonnali árutőzsdei ügyletek vásárlására is, amelyekre a pénzügyi eszközök hivatkoznak.

(11)

Az értékpapírokkal vagy kapcsolódó eszközökkel az értékpapírok stabilizálása céljából folytatott kereskedés vagy részvény-visszavásárlási programok keretében a saját részvényekre vonatkozó ügyletek gazdasági okokból jogosak lehetnek, és emiatt bizonyos körülmények között mentességet kell biztosítani részükre a piaci visszaélésekkel szembeni tilalmak alól, feltéve, hogy az ügyleteket a megfelelő átláthatóság jegyében végezték, úgy, hogy a stabilizálásra vagy a visszavásárlásra vonatkozó információt közzétették.

(12)

Azokat a részvényvásárlási programok keretében bonyolított, saját részvényekre vonatkozó ügyleteket, illetve pénzügyi eszközök stabilizálására irányuló intézkedéseket, amelyek nem élvezik az e rendeletben előírt kivételt, nem lehet önmagukban piaci visszaélésnek tekinteni.

(13)

A tagállamok, a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjai, minisztériumok és egy vagy több állam vagy az Unió egyéb szervei vagy különleges célú gazdasági egységei, illetve bizonyos egyéb közjogi testületek vagy a képviseletükben eljáró személyek nem korlátozhatók a monetáris politika, az árfolyam-politika és az államadósság-kezelési politika végrehajtása során, amennyiben az általuk tett lépésekre közérdekből és kizárólag e politikák érvényesítése jegyében kerül sor. Ugyancsak nem korlátozhatók az Unió, egy vagy több tagállam különleges célú gazdasági egysége, az Európai Befektetési Bank, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz, az Európai Stabilitási Mechanizmus, vagy a két vagy több tagállam által alapított nemzetközi pénzügyi vállalkozások által végrehajtott vagy tanúsított ilyen ügyletek, megbízások, vagy magatartásformák, amelyek célja a források mozgósítása és a tagok részére történő pénzügyi segítségnyújtás. Az ilyen, e rendelet hatálya alóli kivétel e rendelettel összhangban kiterjeszthető a harmadik országokban az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő állami szervekre és a harmadik országok központi bankjaira. Ugyanakkor ezek a monetáris politikára, az árfolyam-politikára és az államadósság-kezelési politikára vonatkozó mentességek nem terjeszthetők ki olyan esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, olyan megbízásokat teljesítenek, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem e politikák végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságoknál dolgozó természetes személyek saját hasznukra cselekszenek, teljesítenek megbízást vagy bocsátkoznak ügyletekbe.

(14)

Az ésszerűen eljáró befektetők befektetési döntéseiket a már rendelkezésükre álló információra, azaz előzetesen rendelkezésre álló információra alapozzák. Ezért azt a kérdést, hogy a befektetési döntés meghozatalakor az ésszerűen eljáró befektető feltehetően figyelembe vett-e egy adott információt, az előzetesen rendelkezésre álló információ alapján kell megítélni. Az ilyen értékelés során figyelembe kell venni az információ várható hatását a kapcsolódó kibocsátói tevékenység teljességének fényében, az információforrás megbízhatóságát és minden más olyan piaci változót, amely az adott körülmények között várhatóan érinti a pénzügyi eszközöket, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyleteket, vagy a kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékeket.

(15)

Az utólag rendelkezésre álló információ felhasználható annak a vélelemnek az ellenőrzésére, hogy az előzetesen rendelkezésre álló információ árfolyamérzékeny volt-e, de nem használható fel arra, hogy olyan személy ellen járjanak el, aki a rendelkezésére álló előzetes információból ésszerű következtetéseket vont le.

(16)

Amennyiben a bennfentes információ szakaszokban bekövetkező folyamatra vonatkozik, a folyamat egyes szakaszai, valamint a folyamat egésze is bennfentes információnak minősülhet. Egy elhúzódó folyamat valamely köztes lépése önmagában olyan körülmények sorozatának vagy olyan eseménynek tekinthető, amely fennáll, vagy amelynek bekövetkezte vagy előfordulása reálisnak tekinthető az adott időpontban fennálló tényezők átfogó felmérése alapján. Ugyanakkor ezt nem kell úgy értelmezni, hogy az ilyen körülményeknek vagy eseménynek az adott pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásának jelentőségét figyelembe kelljen venni. Egy köztes lépést bennfentes információnak kell tekinteni, ha önmagában megfelel a jelen rendeletben a bennfentes információt illetően megállapított feltételeknek.

(17)

Az olyan információ, amely egy elhúzódó folyamat köztes lépésének számító eseményre vagy körülményekre vonatkozik, vonatkozhat például a szerződésekre vonatkozó tárgyalások előrehaladására, az ilyen tárgyalások során előzetesen elfogadott feltételekre, a pénzügyi eszközök piaci bevezetésének feltételeire, vagy a pénzügyi eszközök eladásának előzetes feltételeire, egy pénzügyi eszköz egy fő indexbe való felvételének megfontolására, vagy egy pénzügyi eszköznek egy ilyen indexből való törlésére.

(18)

A piaci szereplők jogbiztonságát fokozni kell azzal, hogy a bennfentes információ meghatározásának két lényegi elemét, nevezetesen az ilyen információ pontos jellegét és annak a pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy a kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékek árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásának jelentőségét pontosabban kell meghatározni. A nagykereskedelmi energiaterméknek minősülő származtatott termékek esetében főként az olyan információkat kell bennfentes információnak tekinteni, amelyek közzétételét az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (5) előírja.

(19)

E rendeletnek nem célja a részvényesek és a vezetőség között egy kibocsátóra vonatkozóan az üzletről és a piaci fejleményekről folytatott általános jellegű tárgyalások megtiltása. Az ilyen kapcsolatok lényegesek a piac hatékony működése szempontjából, és e rendelet nem tilthatja meg őket.

(20)

Az azonnali piacok és származtatott piacaik egymáshoz szorosan kapcsolódó, globális piacok, a piaci visszaélés pedig egyszerre több piacot és országot is érinthet, ami jelentős rendszerkockázathoz vezethet. Ez mind a bennfentes kereskedelemre, mind a piaci manipulációra igaz. Így különösen az azonnali piacról származó bennfentes információból az azt birtokló személynek a pénzügyi piacon való kereskedés során előnye származhat. Az árualapú származtatott ügyletekkel kapcsolatos bennfentes információ fogalommeghatározása olyan információ kell, hogy legyen, amely megfelel a pénzügyi piacokkal kapcsolatos bennfentes információ általános meghatározásának, és amelyet az adott árualapú származtatott ügyletekre vagy azonnali piacokra vonatkozó uniós vagy nemzeti szintű jogszabályi vagy szabályozói rendelkezések, piaci szabályok, szerződések vagy szokások szerint nyilvánosságra kell hozni. Az ilyen szabályok figyelemre méltó példája az energiapiac esetében az 1227/2011/EU rendelet, illetve az olaj esetében a Joint Organisations Data Initiative (JODI) adatbázis. Az ilyen információ döntési alapul szolgálhat a piac résztvevői számára, hogy árualapú származtatott ügyletekre vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletekre vonatkozóan szerződést kössenek-e, ezért nyilvánosságra hozandó bennfentes információnak minősül, amely valószínűleg jelentős hatást gyakorol az ilyen árualapú származtatott ügyletek áraira vagy a kapcsolódó azonnali piaci szerződésekre.

Ezenfelül a manipulatív stratégiák szintén több azonnali és származtatott piacra kiterjedhetnek. A pénzügyi eszközökkel való kereskedéssel, ezen belül árualapú származtatott ügyletekkel manipulálhatók a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, és az azonnali árutőzsdei ügyletekkel manipulálhatók a kapcsolódó pénzügyi eszközök. A piaci manipuláció tilalmának ki kell terjednie ezekre az összefonódásokra is. Ugyanakkor nem indokolt és nem is megvalósítható e rendelet hatályának kiterjesztése a pénzügyi eszközhöz nem kapcsolódó magatartásra, például az olyan azonnali árutőzsdei ügyletekre, amelyek kizárólag az azonnali piacra vannak hatással. A nagykereskedelmi energiatermékek esetében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendeletében foglalt meghatározások jellemzőit akkor, ha a bennfentes információ, a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció e rendelet szerinti meghatározásait a nagykereskedelmi energiatermékekhez kapcsolódó pénzügyi eszközökre alkalmazzák.

(21)

A 2003/87/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében az Európai Bizottság, a tagállamok és egyéb hivatalosan kijelölt szervek felelősek a kibocsátási egységek technikai kiadásáért, azoknak a megfelelő ágazatok és az új belépők számára történő ingyenes kiosztásáért, és általánosabb szempontból az Unió éghajlat-politikai keretének fejlesztéséért és végrehajtásáért, amely megalapozza az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) jogszabályi kötelezettségeket teljesítő vásárlói kibocsátási egységekkel történő ellátását. E feladatok ellátása során ezen hatóságok többek között hozzáféréssel rendelkeznek a nem nyilvános, árérzékeny információkhoz, és a 2003/87/EK irányelv értelmében előfordulhat, hogy a kibocsátási egységekkel kapcsolatosan bizonyos piaci műveleteket is végre kell hajtaniuk. Mivel a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) felülvizsgálatának részeként a kibocsátási egységek pénzügyi eszközökként kerültek besorolásra, egyúttal e rendelet alkalmazási körébe is tartoznak. E rendelet alkalmazásában pénzügyi eszköznek minősül az olyan kibocsátási egység, amely megfelel a 2003/87/EK irányelv előírásainak.

Annak érdekében, hogy a Bizottság, a tagállamok és az egyéb hivatalosan kijelölt szervek továbbra is fejleszteni tudják és végre tudják hajtani az Unió éghajlati politikáját, e szervek azon tevékenységei, amelyeket kizárólag e politika végrehajtása során és kifejezetten a kibocsátási egységekkel kapcsolatban végeznek, mentességet kell, hogy élvezzenek e rendelet hatálya alól. E mentesség nem lesz káros hatással a piac általános átláthatóságára, mivel e hatóságok törvényben előírt kötelezettsége, hogy tevékenységük végzése során biztosítsák az árérzékeny jellegű új határozatok, fejlemények és adatok szabályos, méltányos és megkülönböztetéstől mentes módon történő közzétételét és az azokhoz való ilyen hozzáférést. Ezenkívül a 2003/87/EK irányelv és annak végrehajtási jogi aktusai biztosítékokat tartalmaznak a hatóságok által birtokolt bizonyos árérzékeny információk méltányos és megkülönböztetéstől mentes közzétételére. Ugyanakkor az Unió éghajlati politikájának végrehajtása keretében fellépő hatóságok számára biztosított mentesség nem terjedhet ki azokra az esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem az Unió éghajlati politikájának végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságnál dolgozó személy saját hasznára cselekszik vagy ügyletekbe bocsátkozik.

(22)

Az EUMSZ 43. cikkének megfelelően és az EUMSZ értelmében kötött nemzetközi megállapodások végrehajtása céljából többek között a Bizottság, a tagállamok és más hivatalosan kijelölt szervek felelősek a közös agrárpolitikának és a közös halászati politikának a végrehajtásáért. E faladatok végrehajtása során az említett hivatalos szervek olyan tevékenységeket folytatnak, és olyan intézkedéseket hoznak, amelyek célja a mezőgazdasági és halászati piacok igazgatása, ideértve az állami beavatkozásokat, illetve a további adók kivetését vagy behozatali vámok felfüggesztését is. Tekintettel e rendelet hatályára, e rendelet azon rendelkezései, amelyek az olyan azonnali árutőzsdei ügyletekre alkalmazandók, amelyek a pénzügyi eszközökre hatást gyakorolnak vagy amelyekről feltételezhető, hogy hatást fognak gyakorolni, és amelyek alkalmazandó azon pénzügyi eszközökre is, amelyek értéke az azonnali árutőzsdei ügyletek értékétől függ, illetve amelyek befolyásolták, vagy amelyekről feltételezhető, hogy befolyásolni fogják az azonnali árutőzsdei ügyleteket, biztosítani kell azt, hogy a tagállamok, a Bizottság és más, a közös agrárpolitika és közös halászati politika végrehajtására hivatalosan kijelölt szervek tevékenysége ne legyen korlátozva.

Annak érdekében, hogy a Bizottság, a tagállamok és az egyéb hivatalosan kijelölt szervek továbbra is fejleszteni tudják és végre tudják hajtani a közös agrárpolitikát és a közös halászati politikát, e szervek azon tevékenységei, amelyeket közérdekből és kizárólag e politikák végrehajtása során végeznek, mentességet kell, hogy élvezzenek e rendelet hatálya alól. E mentesség nem lesz káros hatással a piac általános átláthatóságára, mivel e hatóságok törvényben előírt kötelezettsége, hogy tevékenységük végzése során biztosítsák az árérzékeny jellegű új határozatok, fejlemények és adatok szabályos, méltányos és megkülönböztetéstől mentes módon történő közzétételét és az azokhoz való ilyen hozzáférést. Ugyanakkor a közös agrárpolitika és a közös halászati politika végrehajtása keretében fellépő hatóságok számára biztosított mentesség nem terjedhet ki azokra az esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem az említett közös politikák végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságnál dolgozó személy saját hasznára cselekszik vagy ügyletekbe bocsátkozik.

(23)

A bennfentes kereskedelem alapvető jellegzetessége az a tisztességtelen előny, amelyhez a bennfentes információról mit sem sejtő harmadik felek kárára a bennfentes információ megszerzésével jutnak, és amely következésképpen aláássa a pénzügyi piacok integritását és a befektetői bizalmat. Ezért a bennfentes kereskedelem tilalma alkalmazandó abban az esetben, ha egy bennfentes információkkal rendelkező személy tisztességtelen előnyt húz az adott információból származó nyereségből úgy, hogy ezen információnak megfelelően köt piaci ügyleteket azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül az adott információ által érintett pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el, illetve próbál megszerezni vagy elidegeníteni, vagy e pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó megszerzési vagy elidegenítési megbízást von vissza vagy módosít, illetve próbál visszavonni vagy módosítani akár saját, akár harmadik fél hasznára. A bennfentes információ felhasználása kimerülhet kibocsátási egységek és azok származtatott termékei kereskedelmében is, illetve kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék az 1031/2010/EU bizottsági rendelet (8) alapján bonyolított aukcióján való ajánlattételben is.

(24)

Amennyiben egy bennfentes információval rendelkező jogi vagy természetes személy közvetve vagy közvetlenül az adott információ által érintett pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el, illetve próbál megszerezni vagy elidegeníteni akár saját, akár harmadik fél hasznára, vélelmezni kell róla, hogy az illető felhasználja ezt az információt. E vélelem nem sérti a védelemhez való jogot. Azt, hogy egy személy megsértette-e a bennfentes kereskedelem tilalmát, vagy megpróbált-e bennfentes kereskedelmet folytatni, e rendelet azon céljára tekintettel kell elemezni, amely a pénzügyi piac integritásának védelmére és a befektetői bizalom növelésére irányul, amely utóbbi pedig azon a bizonyosságon alapul, hogy a befektetők azonos bánásmódban részesülnek és a bennfentes információkkal való visszaélés ellen védelmet élveznek.

(25)

Az információ megszerzése előtt adott megbízások nem tekintendők bennfentes kereskedelemnek. Amennyiben azonban egy személynek bennfentes információ kerül a birtokába, az információval összefüggésben az információ birtoklása előtt adott megbízásokon végrehajtott változtatásról – ideértve a megbízások visszavonását vagy módosítását, illetve a visszavonásukra vagy módosításukra tett kísérleteket – vélelmezni kell, hogy bennfentes kereskedelem. E vélelem megdönthető, ha az illető igazolja, hogy az ügylet végrehajtásakor nem használta fel a bennfentes információt.

(26)

A bennfentes információ felhasználása megnyilvánulhat egy pénzügyi eszköz vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék megszerzésében vagy elidegenítésében, vagy egy pénzügyi eszköz megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó megbízás visszavonásában vagy módosításában, vagy egy pénzügyi eszköz megszerzésére vagy elidegenítésére, illetve egy megbízás visszavonására vagy módosítására irányuló kísérletben, amelyet olyan személy tesz, aki tudja, vagy akiről feltételezhető, hogy tudja, hogy az általa birtokolt információ bennfentes információnak minősül. E tekintetben az illetékes hatóságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy az adott helyzetben általában elvárhatóan és ésszerűen eljáró személy mit tudna, illetve neki mit kellett volna tudnia.

(27)

Ezt a rendeletet a tagállamok által elfogadott azon intézkedésekkel összhangban kell értelmezni, amelyek célja egy társaságban szavazati jogot biztosító (vagy a jogok gyakorlása vagy átalakítás következtében ilyen jogok biztosítására alkalmas), átruházható értékpapírok tulajdonosainak érdekeit védeni abban az esetben, ha az adott társaságra vonatkozóan nyilvános vételi ajánlatot tesznek vagy e társaság ellenőrzésének megváltoztatására más javaslatot tesznek. Ezt a rendeletet különösen a 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt felügyeleti hatóságok által szabályozott társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló nyilvános vételi ajánlatokkal, összefonódásokkal és más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni.

(28)

A nyilvánosan elérhető adatokon alapuló kutatást és becslést önmagában nem szabad bennfentes információnak tekinteni, és ezért az ilyen kutatás vagy becslés alapján végzett ügylet önmagában nem tekinthető bennfentes információ felhasználásának. Ugyanakkor például ha a piac rutinjelleggel elvárja az információ nyilvánosságra hozatalát vagy terjesztését és ez hozzájárul a pénzügyi eszközök árának alakulási folyamatához, vagy amikor az információ a piac elismert elemzőjének vagy olyan intézetnek a nézeteit tükrözi, amely a kapcsolódó pénzügyi eszközök árait befolyásolhatja, az információ bennfentes információnak minősülhet. A piaci szereplőknek ezért az információ nyilvánosságra hozása vagy terjesztése előtt figyelembe kell venniük, hogy az információ milyen mértékig nem nyilvános, és hogy milyen mértékben befolyásolná a pénzügyi eszközöket, amelyekkel kereskednek – annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy bennfentes információ alapján kereskednének-e.

(29)

Azt megelőzendő, hogy a pénzügyi tevékenység törvényes formái figyelmetlenségből betiltásra kerüljenek, konkrétan akkor, ha nincs szó piaci visszaélésről, el kell ismerni bizonyos törvényes magatartási formákat. Ide tartozik például az árjegyző szerepének elismerése, amikor ez utóbbi piaci likviditásszolgáltatói jogos minőségében jár el.

(30)

Pusztán az a tény, hogy az árjegyzők vagy a partneri tevékenységre feljogosított személyek csak a pénzügyi eszközök vételére vagy eladására irányuló törvényes üzleti tevékenységükre szorítkoznak, vagy hogy bennfentes információval rendelkező harmadik felek nevében megbízások végrehajtására feljogosított személyek csak a megbízások kötelességszerű végrehajtására, visszavonására vagy módosítására szorítkoznak, önmagában nem tekinthető az ilyen belső információ felhasználásának. Mindazonáltal az árjegyzők, szerződő félként tevékenységre jogosult testületek vagy megbízások harmadik személyek nevében történő teljesítésére felhatalmazott személyek számára ebben a rendeletben nyújtott védelem nem terjed ki az e rendelet értelmében egyértelműen tiltott tevékenységekre, például az ügyfelek megbízásai ismeretében kötött saját ügyletek gyakorlatára. Abban az esetben, ha a jogi személyek meghoztak minden ésszerű intézkedést a piaci visszaélések megelőzésére, de az általuk foglalkoztatott természetes személyek a jogi személy nevében piaci visszaélést követnek el, ez nem minősülhet a jogi személy által tanúsított piaci visszaélésnek. Egy másik példa, amely nem minősülhet bennfentes információk felhasználásának az olyan ügylet, amelyet esedékessé váló korábbi kötelezettség teljesítése kapcsán hajtanak végre. Egy másik társaságra vonatkozó bennfentes információhoz való hozzáférés és ennek nyilvános vételi ajánlattal összefüggésben történő felhasználása az adott társaság feletti ellenőrzés megszerzése vagy az adott társasággal történő összefonódás indítványozása céljából, önmagában nem minősül bennfentes kereskedelemnek.

(31)

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése szükségszerűen magában foglalja az ezek közül valamelyik műveletet elvégezni szándékozó személy megszerzésre vagy elidegenítésre irányuló előzetes döntését, a megszerzés vagy elidegenítés puszta aktusa önmagában nem minősülhet bennfentes információ felhasználásának. A saját kereskedési tervek és stratégiák szerinti eljárás nem minősül bennfentes információ felhasználásának. Mindazonáltal e személyeket – legyenek jogi vagy természetes személyek – nem illeti meg védelem szakmai beosztásukból fakadóan; csak akkor kell védeni őket, ha alkalmas és megbízható módon járnak el, teljesítve a szakmájuk által elvárt és az ezen rendeletben előírt követelményeket, azaz a piaci integritást és a befektetők védelmét. A jogsértést továbbra is megtörténtnek kell tekinteni, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó ügyletek, megbízások, vagy magatartások mögött jogellenes indok húzódott meg, illetve a személy bennfentes információt használt fel.

(32)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás a pénzügyi eszközök értékesítői és egy vagy több potenciális befektető közötti, egy ügylet bejelentését megelőző interakció, amelynek az a célja, hogy felmérje a potenciális befektetőknek egy esetleges ügylet iránti érdeklődését és az ügylet árát, méretét és szerkezetét. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás magában foglalhatja értékpapírok első vagy másodlagos kibocsátását, amely eltér a szokásos kereskedéstől. Kiemelkedően fontos eszközei a potenciális befektetők véleménye felmérésének, a részvényesi párbeszéd fokozásának, a zökkenőmentes kereskedés biztosításának, illetve a kibocsátók, a meglévő részvényesek és a potenciális új befektetők nézeteinek összehangolásának. Különösen akkor hasznosak, amikor a piacokba vetett bizalom szintje alacsony, nem állnak rendelkezésre piaci referenciaértékek, vagy a piac ingadozik. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások végrehajtásának lehetősége tehát lényeges a pénzügyi piacok megfelelő működéséhez, ezért az ilyen kutatásokat nem lehet piaci visszaélésnek tekinteni.

(33)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás magában foglalja többek között azt, amikor az értékesítési oldali cég egy potenciális ügyletről párbeszédet folytat egy kibocsátóval és úgy határoz, hogy felméri a potenciális befektetők érdeklődését annak érdekében, hogy megállapítsa az ügyleti feltételeket; amikor egy kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátását vagy kiegészítő tőkeemelést kíván bejelenteni és egy értékesítési oldali cég felveszi a kapcsolatot egy kiemelt befektetővel és számára megadja az ügylet összes feltételét, hogy az ügyletben való részvételre irányuló pénzügyi kötelezettségvállalást kapjon; illetve amikor az értékesítési oldal nagy mennyiségű értékpapírt kíván értékesíteni egy befektető nevében, és szeretné felmérni egyéb potenciális befektetők érdeklődését a szóban forgó értékpapírok iránt.

(34)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások végrehajtása során szükség lehet arra, hogy bennfentes információkat tárjanak fel a potenciális befektetők előtt. Általában csak akkor nyílik lehetőség arra, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során átadott bennfentes információ alapján pénzügyi előnyre lehessen szert tenni, ha a közvélemény-kutatás tárgyát képező pénzügyi eszköznek vagy egy kapcsolódó pénzügyi eszköznek már van kialakult piaca. Az ilyen megbeszélések ütemezésére tekintettel lehetséges, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során bennfentes információkat tárnak fel a potenciális befektető számára azt követően, hogy a pénzügyi eszközt bevezették valamely szabályozott piacra, illetve valamely multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazták. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás végrehajtása előtt az információt közzétevő piaci szereplőnek fel kell mérnie, hogy a szóban forgó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételével jár-e.

(35)

A bennfentes információ közzététele akkor minősül jogszerűnek, ha az információt az érintett személy a munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatai szokásos teljesítése keretében adja át. Amennyiben a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételét vonja magával, akkor az úgy tekintendő, hogy az információt közzétevő piaci szereplő a munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatai szokásos teljesítésének keretén belül jár el, ha a közzététel időpontjában tájékoztatja az informált személyt, hogy számára bennfentes információt ad át és ehhez beleegyezését kéri; e rendelet rendelkezései értelmében nem folytathat kereskedést vagy járhat el ezen információ alapján; ésszerű lépéseket kell tenni az információ bizalmasságának további megóvása érdekében; az információt közzétevő piaci szereplőt tájékoztatnia kell az összes olyan természetes és jogi személyről, akikkel a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatásra adott válaszlépések kidolgozása során az információt közölték. Az információt közzétevő piaci szereplőnek teljesítenie kell a közzétett információkról szóló nyilvántartások kezelésére vonatkozó kötelezettségeket, amelyeket szabályozástechnikai standardokban határoznak meg részletesen. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás végrehajtása során az e rendeletet nem teljesítő piaci szereplőkről nem helyénvaló azt feltételezni, hogy jogosulatlanul tettek közzé bennfentes információt, azonban nem részesülhetnek a szóban forgó rendelkezéseket teljesítő szereplőket megillető előnyökből. Azt, hogy e szereplők megsértették-e a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére irányuló tilalmat ezen rendelet valamennyi vonatkozó rendelkezése fényében kell megvizsgálni, továbbá elő kell írni az információt közzétevő valamennyi piaci szereplővel szemben, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás megkezdése előtt készítsen írásbeli értékelést arról, hogy a közvélemény-kutatás során közzétesznek-e bennfentes információt.

(36)

Azoknak a potenciális befektetőknek, akik piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyai, viszont meg kell vizsgálniuk, hogy a számukra feltárt információ olyan bennfentes információnak minősül-e, amelynek alapján nem folytathatnak kereskedést vagy járhatnak el, illetve amelyet nem továbbíthatnak. A potenciális befektetőkre továbbra is az e rendeletben meghatározott, a bennfentes kereskedelemre és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére vonatkozó szabályok alkalmazandóak. A potenciális befektetők mérlegelésének segítése és ezen rendelet megsértésének elkerülése céljából megteendő lépések meghatározásának érdekében az EÉPH-nak iránymutatásokat kell kibocsátania.

(37)

Az 1031/2010/EU rendelet a kibocsátási egységek aukciója tekintetében párhuzamosan két, a piaci visszaélésre vonatkozó rendszerről rendelkezik. Mivel azonban a kibocsátási egységek pénzügyi eszköznek minősülnek, e rendeletnek egységes szabálykönyvet kell alkotnia, amelynek a piaci visszaélésre vonatkozó intézkedései a kibocsátási egységek teljes elsődleges és másodlagos piacára alkalmazhatók. E rendeletnek az 1031/2010/EU rendelet alapján alkalmazandónak kell lennie a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékek – ideértve azt az esetet is, amikor az aukciós termék nem pénzügyi eszköz – szabályozott piacként engedélyezett aukciós platformon történő aukciójához kapcsolódó magatartásra és ügyletekre – többek között az ajánlatokra – is.

(38)

E rendeletnek a piaci manipulációra vonatkozóan olyan intézkedéseket kell előírnia, amelyek az új kereskedési formák és az esetlegesen visszaélésszerű új stratégiák kezelésére is alkalmasak. Annak kifejezésére, hogy a pénzügyi eszközökkel való kereskedés egyre inkább automatikus, kívánatos, hogy a piaci manipulációra vonatkozó fogalommeghatározás olyan példákat tartalmazzon, amelyek konkrét, bármilyen rendelkezésre álló eszközzel, többek között algoritmikus és nagysebességű kereskedés útján folytatható visszaélésszerű stratégiákat szemléltetnek. A teljesség igénye nélkül felsorolt példák nem értelmezendők úgy, hogy ugyanazon stratégiák más eszközökkel való végrehajtása nem visszaélésszerű.

(39)

A piaci visszaélések tilalmának azon személyekre is ki kell terjednie, akik egymással együttműködve követnek el piaci visszaélést. Ezek magukban foglalhatják többek között azt a brókert, aki olyan kereskedési stratégiát dolgoz ki és javasol, amely piaci visszaélést eredményez, azt a személyt, aki bennfentes információval rendelkező személyt az információ jogosulatlan közzétételére bíztat, azt a személyt, aki egy kereskedővel együttműködve piaci visszaélés elősegítése céljából szoftvert fejleszt ki.

(40)

Annak biztosítása érdekében, hogy a felelősségvállalás kiterjedjen a jogi személyre és minden, a jogi személy döntéshozatalában részt vevő természetes személyre is, szükségszerű figyelembe venni a tagállamok különféle nemzeti jogi mechanizmusait. E mechanizmusoknak közvetlenül kapcsolódniuk kell a felelősség nemzeti jogban foglalt megállapítási módjaihoz.

(41)

A piaci manipuláció tilalmának kiegészítése érdekében e rendeletnek tiltania kell a piaci manipuláció kísérletét. A piaci manipuláció kísérletét meg kell különböztetni az olyan tényleges magatartástól, amely valószínű, hogy piaci manipulációt eredményez, mivel e rendelet értelmében mindkét tevékenység tilos. Az ilyen kísérlet magában foglalja többek között az olyan helyzeteket, amikor a tevékenységet megkezdték, de nem fejezték be, például műszaki hiba miatt, vagy mivel a kereskedési megbízást nem teljesítették. A piaci manipuláció kísérletének tilalma szükséges ahhoz, hogy az ilyen kísérletek tekintetében az illetékes hatóságok szankciókat szabhassanak ki.

(42)

E rendelet és közvetlenül alkalmazandó rendelkezései céljának sérelme nélkül, az a személy, aki olyan ügyletet köt, illetve olyan kereskedési megbízást ad, amely piaci manipulációnak minősíthető, bizonyíthatja, hogy az ügylet megkötésére, illetve a kereskedési megbízás adására jogszerű indokai voltak, és hogy az ügylet, illetve a kereskedési megbízás megfelelt az érintett piacon elfogadott gyakorlatnak. Az elfogadott piaci gyakorlatot kizárólag az érintett piacon a piaci visszaéléssel kapcsolatos felügyeletért felelős illetékes hatóság határozhatja meg. Egy adott piacon elfogadottnak tekintett gyakorlat nem tekinthető elfogadottnak más piacokon mindaddig, amíg az érintett más piacok illetékes hatóságai hivatalosan el nem fogadják az adott gyakorlatot. Ennek ellenére a jogsértés megvalósultnak tekinthető, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó ügylet, illetve kereskedési megbízás mögött jogellenes indok húzódott meg.

(43)

E rendeletnek egyértelművé kell tennie továbbá azt, hogy a pénzügyi eszközzel történő piaci manipuláció vagy annak kísérlete megvalósulhat olyan kapcsolódó pénzügyi eszköz, például származtatott termék segítségével is, amellyel más kereskedési helyszínen, vagy tőzsdén kívül kereskednek.

(44)

A pénzügyi eszközök jelentős részének árazása referenciaértékekre való hivatkozások útján történik. A referenciaértékek – többek között a bankközi kínálati kamatlábak – tényleges manipulálása vagy az arra irányuló kísérlet súlyos hatásokkal járhat a piaci bizalomra nézve, és jelentős veszteségeket okozhat a befektetőknek, vagy torzíthatja a reálgazdaság működését. Következésképp a piacok stabilitásának megőrzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok érvényesíteni tudják a referenciaértékek manipulálásának egyértelmű tilalmát, a referenciaértékre vonatkozó külön rendelkezésekre van szükség. E rendelkezéseknek minden közzétett referenciaértékre – ideértve az interneten díjmentesen vagy díj ellenében hozzáférhetőeket is – ki kell terjedniük, mint amilyenek például a hitel-nemteljesítési csereügyletek referenciaértékei és az indextárak. A piaci manipuláció általános tilalmát ki kell egészíteni a referenciaérték manipulálásának és a hamis vagy félrevezető információk továbbításának, hamis vagy félrevezető adatok közlésének, illetve minden olyan egyéb cselekménynek a tilalmával, amely valamely referenciaérték kiszámításának manipulálására irányul, ideértve a referenciaérték kiszámításához alkalmazott – részben vagy egészben algoritmikus vagy ítélet-alapú – módszer manipulálását is, ahol a kiszámítás tágan értelmezve magában foglalja a referenciaérték kiszámításával kapcsolatos összes adat fogadását és értékelését és különösen magában foglalja a trimmelt adatokat. Ezek a szabályok kiegészítik az 1227/2011/EU rendeletet, amely tiltja a nagykereskedelmi energiapiacon árbecsléssel vagy piaci jelentések készítésével foglalkozó vállalkozások szándékos félrevezetését hamis adatok közlésével, amely az adott árbecslések vagy piaci jelentések alapján eljáró piaci szereplők félrevezetését eredményezi.

(45)

Annak érdekében, hogy a piaci feltételek az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi kereskedési helyszín és rendszer számára egységesek legyenek, a szabályozott piacokat, a multilaterális kereskedési rendszereket és a szervezett kereskedési rendszereket működtető bármely személynek hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat kell létrehoznia és fenntartania a manipulatív piaci gyakorlatok és visszaélések megelőzése és felderítése céljából.

(46)

A pénzügyi eszközök manipulációja vagy annak kísérlete nem teljesíthető megbízás formájában is megvalósulhat. Egy pénzügyi eszköz emellett a kereskedési helyszínen kívüli magatartással is manipulálható. A foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személyekkel szemben elő kell írni, hogy hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat hozzon létre és tartson fenn a gyanús ügyletek felderítése és bejelentése céljából. Ennek keretében be kell jelentenie azokat a gyanús megbízásokat és gyanús ügyleteket is, amelyekre kereskedési helyszínen kívül kerül sor.

(47)

A pénzügyi eszközök manipulációja vagy annak kísérlete hamis vagy félrevezető információ terjesztésével is megvalósulhat. A hamis vagy félrevezető információ terjesztése viszonylag rövid időn belül jelentősen befolyásolhatja a pénzügyi eszközök árát. Megvalósulhat nyilvánvalóan hamis információ létrehozásával, lényeges tények szándékos elhallgatásával, vagy tudottan téves információ közlésével. A piaci manipuláció e formája különösen káros a befektetők számára, mert ezáltal kénytelenek befektetési döntéseiket téves vagy torz információkra alapozni. Egyúttal káros a kibocsátók számára is, mert rontja a velük kapcsolatban rendelkezésre álló információ iránti bizalmat. A piaci bizalom hiánya ugyanakkor veszélyeztetheti a kibocsátó képességét arra, hogy tevékenysége finanszírozásához új pénzügyi eszközöket bocsásson ki, vagy más piaci szereplőktől hitelhez jusson. Az információ a piacon nagyon gyorsan terjed. Ebből adódóan a befektetőket és kibocsátókat viszonylag tartósan érheti kár, mielőtt az információ hamis vagy félrevezető voltát megállapítják, és azt a kibocsátó, vagy az információ terjesztéséért felelős személyek helyesbíteni tudják. A hamis vagy félrevezető információ, ezen belül a híresztelés és a hamis vagy félrevezető hírek terjesztését ezért szükségszerűen e rendelet megsértésének kell tekinteni. Nem helyes tehát a pénzügyi piacok aktív szereplői számára lehetővé tenni azt, hogy a befektetők és kibocsátók kárára szabadon közöljék a saját véleményükkel vagy jobb megítélésükkel ellentétes olyan információkat, amelyekről tudják, vagy tudniuk kellene, hogy hamisak vagy félrevezetőek.

(48)

Tekintettel a weboldalak, blogok és a közösségi média különböző típusai használatának növekedésére, egyértelművé kell tenni, hogy a hamis vagy félrevezető információk interneten, többek között közösségi médiaoldalakon vagy azonosíthatatlan blogokon keresztül történő terjesztését e rendelet alkalmazásában ugyanúgy kell megítélni, mint a hagyományosabb kommunikációs csatornákon történő terjesztést.

(49)

A bennfentes kereskedelem és a befektetők félrevezetésének elkerüléséhez alapvető fontosságú, hogy a kibocsátó a bennfentes információkat nyilvánosan közzétegye. A kibocsátót emiatt kötelezni kell arra, hogy a bennfentes információkról a lehető leghamarabb tájékoztassa a nyilvánosságot. Azonban e kötelezettség egyedi körülmények között sértheti a kibocsátó jogszerű érdekeit. Ilyen körülmények fennállta esetén lehetővé kell tenni a közzététel késleltetését, feltéve, hogy a közzététel késleltetése a nyilvánosság számára vélhetően nem félrevezető, és a kibocsátó gondoskodni tud az információk bizalmas kezeléséről. A kibocsátó kizárólag akkor köteles közzétenni a bennfentes információt, ha kérte, vagy jóváhagyta a pénzügyi eszköz piacra történő bevezetését.

(50)

Az e rendeletben előírt, a bennfentes információk nyilvánosságra hozatalára és a nyilvánosságra hozatal késleltetésére vonatkozó követelmények alkalmazásában a jogszerű érdekek, különösen a következő, nem kimerítő jelleggel felsorolt körülményekhez kapcsolódhatnak: a) folyamatban lévő tárgyalások vagy ezekhez kapcsolódó események, amikor a közzététel várhatóan érintené az ilyen tárgyalások kimenetelét vagy szokásos lefolyását. Különösen, amennyiben a kibocsátó pénzügyi helyzete súlyos és közvetlen veszélyben van, bár még nem kell a csődjogi rendelkezéseket alkalmazni, az információ közzététele korlátozott időtartamra késleltethető, amennyiben az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a létező és lehetséges részvényesek érdekeit a kibocsátó hosszú távú szanálásának biztosítását célzó tárgyalások lezárásának esetleges veszélyeztetésével; b) valamely kibocsátó ügyvezető testülete által hozott döntések vagy megkötött szerződések, amelyek hatálybalépéséhez a kibocsátó más testületének a jóváhagyása szükséges, és a kibocsátó szervezeti felépítése szerint ezek a testületek elkülönülnek, feltéve, hogy az információnak az ilyen jóváhagyást megelőző közzététele, annak bejelentésével együtt, hogy ez a jóváhagyás még függőben van, veszélyeztetné az információ nyilvánosság által történő helyes értékelését.

(51)

Ezenfelül a kibocsátási egységek piacának szereplőit kötelezni kell a bennfentes információk közzétételére. Annak érdekében, hogy a piac csak hasznos beszámolókat kapjon, továbbá az előírt intézkedés költséghatékonyságának megőrzéséhez fontos, hogy e kötelezettség szabályozói hatása csak azokat az EU ETS azon résztvevőit érintse, amelyekről méretüknél és tevékenységüknél fogva ésszerűen feltételezhető, hogy a kibocsátási egységek és az azokon alapuló aukciós termékek vagy a hozzájuk kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára és az 1031/2010/EU rendelet szerinti aukciós ajánlatokra jelentős hatással lehetnek. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján intézkedéseket fogad el, amelyek e mentesség alkalmazása céljából meghatározzák az alsó határértéket. A közzéteendő információk a közzétevő fél fizikai tevékenységére, nem pedig a kibocsátási egységek és az azokon alapuló aukciós termékek vagy a hozzájuk kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök kereskedelmével kapcsolatos saját terveire vagy stratégiáira vonatkoznak. Azokban az esetekben, ahol a kibocsátási egységek piacának szereplői a bennfentes információk közzétételére vonatkozóan már teljesítenek egyenértékű kötelezettségeket, nevezetesen az 1227/2011/EU rendelet alapján, a kibocsátási egységeket érintő bennfentes információk közzétételének kötelezettsége nem eredményezheti a kötelező közzétételek lényegében azonos tartalmú ismétlődését. A kibocsátási egységek piacának azon szereplői esetében, amelyeknek összesített kibocsátása vagy bemenő hőteljesítménye a megállapított küszöbértéken vagy az alatt van – mivel a fizikai tevékenységükről szóló információ közzétételi célból nem minősül anyagi jellegűnek – úgy kell tekinteni, hogy ez az információ nincs jelentős hatással a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló aukciós termékek árára vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára. A kibocsátási egységek piacának ezen szereplőire ugyanakkor vonatkoznia kell a bennfentes kereskedelem tilalmának minden olyan egyéb információval kapcsolatosan, amelyhez hozzáférhetnek, és amely bennfentes információnak minősül.

(52)

A közérdek védelme, a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése és többek között annak elkerülése érdekében, hogy a pénzügyi vállalkozások likviditási válságai a pénzeszközök hirtelen kivonása miatt fizetőképességi válságokba csapjanak át, kivételes esetekben helyénvaló lehet engedélyezni a bennfentes információk késleltetett közzétételét hitelintézetek vagy pénzügyi vállalkozások számára. Ez különösen az olyan információra alkalmazandó, amely olyan átmeneti likviditási nehézségekre vonatkozik, amelyek esetében központi bank által nyújtott, rendkívüli likviditási támogatást is magában foglaló hitelt kell igénybe venni, és amikor az információ közzététele rendszerszintű hatást fejtene ki. A késleltetés feltétele az, hogy a kibocsátó beszerezze az érintett illetékes hatóság beleegyezését, illetve egyértelmű legyen, hogy a közzététel késleltetéséhez fűződő szélesebb körű köz- és gazdasági érdek fontosabb a piac azon érdekénél, hogy hozzájusson a késleltetni kívánt információhoz.

(53)

A pénzügyi vállalkozások esetében – különösen ha azok a központi bank által nyújtott rendkívüli likviditási támogatásban részesülnek – annak értékelését, hogy az információ a rendszer szempontjából jelentős-e és a közzététel késleltetése szolgálja-e a közérdeket, az illetékes hatóságnak kell elvégeznie, a nemzeti központi bankkal, a makroprudenciális hatósággal vagy bármely más érintett nemzeti hatósággal folytatott konzultációt követően.

(54)

Egyértelműen meg kell tiltani a bennfentes információk alapján való kereskedést és annak kísérletét, függetlenül attól, hogy az ilyen kereskedést az adott személy saját maga vagy harmadik személy javára végzi-e, illetve kísérli-e meg. A bennfentes információ felhasználása kiterjedhet kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel folytatott kereskedelem, illetve az 1031/2010/EU rendelet szerinti aukciókon értékesített kibocsátási egységgel vagy az azon alapuló egyéb aukciós termékkel kapcsolatos ajánlattétel esetére is, amennyiben a kereskedést folytató, illetve az ajánlatot tevő személyek tudatában van annak – vagy tőlük elvárható, hogy tudatában legyenek annak –, hogy bennfentes információknak vannak birtokában. Jóllehet valamely harmadik személy kereskedési terveire és stratégiáira vonatkozó információk a bennfentes információk közé sorolhatók, a piaci szereplő saját kereskedési terveire és stratégiáira vonatkozó információk nem tekintendők bennfentes információnak.

(55)

A bennfentes információk közzétételére vonatkozó követelmény megterhelő lehet a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) meghatározása szerinti azon kis- és középvállalkozások számára, amelyek pénzügyi eszközeit a kkv-tőkefinanszírozási piacra vezetik be, tekintettel azokra a költségekre, amelyek a birtokukban lévő információk felügyeletével, valamint az arra vonatkozó jogi tanácsadással függenek össze, hogy az információkat közzé kell-e tenni, és ha igen, mikor. Ezzel együtt a bennfentes információk azonnali közzététele alapvető fontosságú az adott kibocsátókkal szembeni befektetői bizalom érdekében. Emiatt az EÉPH számára lehetővé kell tenni olyan iránymutatás kiadását, amely segíti a kibocsátókat a bennfentes információk közzétételére vonatkozó kötelezettség teljesítésében anélkül, hogy az a befektetők védelmét veszélyeztetné.

(56)

A bennfentesek jegyzéke fontos eszköz a szabályozók számára az esetleges piaci visszaélések vizsgálata során, azonban a jegyzékben szerepeltetendő adatok tekintetében a tagállamok között meglévő különbségek a kibocsátókra felesleges adminisztrációs terheket rónak. E költségek csökkentése érdekében ezért egységesíteni kell a bennfentesek jegyzékében található adatmezőkre vonatkozó előírásokat. Fontos, hogy a bennfentesek jegyzékében szereplő személyeket tájékoztassák erről a tényről és annak ezen rendelet és a 2014/57/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerinti következményeiről. A bennfentesek jegyzékének vezetésére és folyamatos frissítésére vonatkozó előírás különösen a kkv-tőkefinanszírozási piacon szereplő kibocsátókra ró adminisztrációs terheket. Az illetékes hatóságok a piaci visszaéléssel kapcsolatos felügyeletet eredményesen elláthatják anélkül is, hogy az e kibocsátókra vonatkozó jegyzékek mindig rendelkezésükre állnának, ezért e kibocsátókat mentesíteni kell e kötelezettség alól az e rendelet jelentette adminisztrációs költségek csökkentése érdekében. Az ilyen kibocsátók azonban az illetékes hatóságok kérésére kötelesek megadni a bennfentesek jegyzékét e hatóságok számára.

(57)

A piac integritását védő értékes intézkedés, ha a kibocsátók, illetve a nevükben vagy javukra eljáró bármely személy jegyzékeket állítanak össze a számukra munkaszerződéssel vagy másképpen munkát végző olyan személyekről, akiknek hozzáférésük van a kibocsátóra közvetlenül vagy közvetve vonatkozó bennfentes információhoz. E jegyzékeket a kibocsátók, illetve a nevükben vagy javukra eljáró személyek felhasználhatják a bennfentes információ áramlásának ellenőrzésére is, így e jegyzékek segítik titoktartási kötelezettségük ellátását. Mindezen túlmenően e jegyzékek hasznos eszközül szolgálhatnak az illetékes hatóságok számára a bennfentes információhoz hozzáféréssel rendelkező minden személy azonosítására, tudomásukra hozva azt a dátumot is, amelyen e személyek a hozzáféréshez jutottak. Az, hogy az ilyen listán szereplő személyek hozzáférnek a kibocsátóra közvetve vagy közvetlenül vonatkozó bennfentes információhoz, nem érinti az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(58)

A kibocsátói szinten vezetői feladatokat ellátó személyek, valamint adott esetben a velük szoros kapcsolatban álló személyek által lebonyolított ügyletek fokozottabb átláthatósága megelőző intézkedést jelent a piaci visszaélés, különösen a bennfentes kereskedelem ellen. Az ilyen ügyletek legalább egyedileg történő közzététele szintén nagyon értékes információforrás lehet a befektetők számára. Egyértelművé kell tenni azt, hogy a vezetők (managerek) ügyleteinek közzétételére vonatkozó kötelezettség kiterjed az elzálogosított vagy kölcsönadott pénzügyi eszközökre, mivel részvények kölcsönadása egy hirtelen, előre nem látható eladás esetén a társaságra anyagi – és potenciálisan destabilizáló – következményekkel járhat. Közzététel nélkül a piac nem tudná, hogy nagyobb a lehetősége annak, hogy a jövőben jelentős változások következhetnek be például a részvények tulajdonjogában; emelkedhet a piacra helyezett részvények kínálata; vagy csökkenhetnek a szavazati jogok az adott társaságban. Ezért az e rendelet szerinti bejelentést kötelezővé kell tenni abban az esetben, ha az értékpapírok kölcsönadása olyan szélesebb ügylet részét képezi, amelyben a vezető az értékpapírokat biztosítékként adja kölcsön annak érdekében, hogy harmadik személytől hitelt vehessen fel. A piac teljes és megfelelő átláthatósága emellett a piaci szereplők és különösen a társság részvényesei bizalmának előfeltétele. Ugyancsak egyértelművé kell tenni, hogy a vezető ügyleteinek közzétételére vonatkozó kötelezettség a vezető mérlegelési jogkörét gyakorló más személy által végrehajtott ügyletekre is kiterjed. Az átláthatóság szintje és az illetékes hatóságok, valamint a nyilvánosság részére készített jelentések száma közötti megfelelő egyensúly érdekében e rendeletnek küszöbértékeket kell megállapítania, amely alatt az ügyleteket nem kell bejelenteni.

(59)

Ha egy vezetői feladatokat ellátó személy a saját javára kötött ügyleteit, illetve a vele szoros kapcsolatban lévő személyek által kötött ügyleteket be kell jelenteni, ez nemcsak a piaci szereplők számára jelent hasznos információt, hanem egyben további eszköz az illetékes hatóságok számára a piacfelügyelet terén. Az ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem érinti az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(60)

Az ügyleteket a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) előírt, a személyes adatok átadására vonatkozó szabályokkal összhangban kell bejelenteni.

(61)

A vezetői feladatokat ellátó személyek számára tilos a kereskedés azon köztes pénzügyi jelentés vagy év végi jelentés bejelentése előtt, amelyet a kereskedelmi helyszínre vonatkozó szabályoknak – amennyiben a kibocsátó részvényeit a forgalomba hozatalra elfogadták – vagy a nemzeti jognak megfelelően az adott kibocsátó köteles nyilvánosságra hozni, kivéve, ha egyedi és rendkívüli körülmények indokolják azt, hogy a kibocsátó engedélyezze a kereskedést a vezetői feladatokat ellátó személyek számára. A kibocsátó számára megadott semmilyen engedély nem érinti azonban az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(62)

Az egyes tagállamok illetékes hatóságai számára biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és források készlete biztosítja a felügyelet hatékonyságát. E rendelet ezért különösen előír egy olyan minimális csomagot, amely azokat a felügyeleti és vizsgálati hatásköröket tartalmazza, amelyekkel a tagállamok illetékes hatóságait a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban fel kell ruházni. Amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, e hatásköröket az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján kell gyakorolni. Az illetékes hatóságoknak az e rendelet szerint rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során objektíven és részrehajlás nélkül kell fellépniük, és döntéshozatalukban önállóknak kell maradniuk.

(63)

A piaci vállalkozásoknak és valamennyi gazdasági szereplőnek hozzá kell járulnia a piac integritásához. Ebben az értelemben és e rendeletben foglalt rendelkezésekkel való összhang hatékony felügyeletének biztosítása céljából, a piaci visszaéléssel foglalkozó egyetlen illetékes hatóság kijelölése nem zárja ki a hatóság és a piaci vállalkozások közötti együttműködési kapcsolatokat és az illetékes hatóság hatáskörébe tartozó feladatok átruházását. Amennyiben valamely személyek, akik befektetési ajánlásokat hoznak létre vagy terjesztenek – vagy más információk alapján egy vagy több pénzügyi eszközbe való befektetéssel kapcsolatos stratégiát ajánlanak vagy sugallnak – egyúttal a saját számlájukra is kereskedelmet folytatnak ilyen eszközökkel, úgy az illetékes hatóságok számára többek között lehetőséget kell biztosítani arra, hogy tőlük megköveteljen vagy bekérjen bármely olyan információt, amely annak megállapításához szükséges, hogy az adott személy által létrehozott vagy terjesztett ajánlások összhangban állnak-e e rendelet rendelkezéseivel.

(64)

A bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció felderítése céljából lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban természetes vagy jogi személyek területére lépjenek be annak érdekében, hogy dokumentumokat foglaljanak le. Az ilyen területekre történő belépésre akkor van szükség, ha ésszerűen fennáll a gyanú, hogy egy vizsgálat tárgyában olyan dokumentumok és más kapcsolódó adatok léteznek, amelyek érdemlegesek lehetnek a bennfentes kereskedelem vagy a piaci visszaélés tényének bizonyítása szempontjából. Az ilyen területekre történő belépés szükséges továbbá, amikor: a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak részben vagy egészben nem tett eleget; vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Ha a tagállami jognak megfelelően az érintett tagállam igazságügyi szerve által kibocsátott előzetes engedélyre van szükség, akkor az ilyen területekre történő belépésre feljogosító hatáskör csak ezen előzetes igazságügyi engedély beszerzését követően gyakorolható.

(65)

Az ügyleteket lebonyolító befektetési vállalkozások, hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások meglévő telefon-és adatforgalmi nyilvántartásaiból származó adatok, valamint az ügyletek lebonyolítását rögzítő dokumentumok és a távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiból származó adatok lényeges – esetenként az egyedüli – bizonyítékként szolgálhatnak az olyan piaci visszaélések felderítésében és bizonyításában, mint a piaci manipuláció és a bennfentes kereskedelem. A telefon- és adatforgalmi nyilvántartások alapján azonosítható lehet a hamis vagy félrevezető információ terjesztéséért felelős személy vagy azok a személyek, akik egy adott időpontban kapcsolatban álltak egymással, valamint két vagy több személy közötti kapcsolat megléte. Ezért lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy bekérjék a befektetési vállalkozás, hitelintézet és egyéb pénzügyi vállalkozás nyilvántartásaiban a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően rögzített, a telefonbeszélgetésekre, az elektronikus kommunikációra és az adatforgalomra vonatkozó meglévő nyilvántartási adatokat. Az adatokhoz és a telefonos nyilvántartásokhoz való hozzáférésre bizonyítékok szerzéséhez és olyan vizsgálatok lefolytatásához van szükség, amelyek célja a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció megállapítása, és ebből következően a piaci visszaélés feltárása és arra vonatkozóan szankciók kiszabása. A távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiban tárolt adatokhoz, illetve a befektetési vállalkozások, a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiban tárolt adatokhoz való hozzáférésére vonatkozó, Unió-szerte egyenlő feltételek biztosítása érdekében módot kell adni arra, hogy az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban bekérjék a távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásainak adatait – amennyiben ilyen nyilvántartást a nemzeti jog megenged –, valamint a befektetési vállalkozások meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásainak adatait azokban az esetekben, amelyekben alapos okkal feltételezhető, hogy a vizsgálat vagy nyomozás tárgyával kapcsolatos ilyen adatok lényegesek lehetnek az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció bizonyításához. A távközlési szolgáltató telefon- és adatforgalmi nyilvántartásához való hozzáférés nem terjedhet ki a telefonbeszélgetésekről készült hangfelvételek tartalmára.

(66)

Miközben e rendelet meghatározza az illetékes hatóságok hatáskörének minimális körét, e hatásköröket a nemzeti jog komplett rendszerében kell gyakorolni, amely garantálja az alapvető jogok, közöttük a magánélet tiszteletben tartásához való jog érvényesülését. Azon hatáskörök gyakorlására vonatkozóan, amelyek komoly kölcsönhatásba kerülhetnek a magánélet és a családi élet, az otthon és a kommunikáció tiszteletben tartásához való joggal, a tagállamoknak megfelelő és hathatós biztosítékokat kell létrehozniuk mindennemű visszaélés ellen, szükség esetén például az érintett tagállam igazságügyi szerve által kibocsátott megfelelő előzetes engedély beszerzésének követelményével. A tagállamoknak az illetékes hatóságok számára az ilyen beavatkozó jellegű hatáskörök gyakorlását csak a megfelelő vizsgálat céljaira szükséges mértékben szabad megengedniük olyan súlyos esetekben, amikor ugyanazon cél eléréséhez más egyenértékű eszköz nem áll rendelkezésre.

(67)

A piaci visszaélés több országot és piacot is érinthet, így kivételes körülményektől eltekintve mindenkor elő kell írni az illetékes hatóságok számára, hogy – különösen a vizsgálati tevékenységet érintően – együttműködjenek és információt cseréljenek más illetékes és szabályozó hatóságokkal és az EÉPH-val. Amennyiben az illetékes hatóság meg van győződve arról, hogy egy másik tagállam területén piaci visszaélésre kerül vagy került sor, vagy hogy ilyen cselekmények valamely másik tagállamban forgalmazott pénzügyi eszközöket érintenek vagy érintettek, erről értesíti az illetékes hatóságot és az EÉPH-t. A piaci visszaélés határokon átnyúló hatású eseteiben az EÉPH-nak képesnek kell lennie arra, hogy valamely érintett illetékes hatóság megkeresésére a vizsgálatot koordinálja.

(68)

Fontos, hogy az illetékes hatóságok megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy hatékonyan elláthassák az ajánlati könyvek több piacra kiterjedő felügyeletét. A 2014/65/EU irányelv szerint az illetékes hatóságok módjában áll az ajánlati könyvre vonatkozó adatokat igényelni és fogadni más illetékes hatóságoktól annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az ellenőrzésekhez és a határokon átívelő piaci manipuláció felfedezéséhez.

(69)

A harmadik országok hatóságaival az e rendelet eredményes végrehajtására irányuló információcsere és együttműködés érdekében az illetékes hatóságoknak együttműködési megállapodásokat kell kötniük harmadik országbeli társhatóságaikkal. A személyes adatok ilyen megállapodás alapján történő átadásakor be kell tartani a 95/46/EK irányelvet és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (13).

(70)

A pénzügyi szektorra vonatkozó prudenciális és üzletviteli szabályok stabil keretrendszerének erős felügyeleti, vizsgálati és szankciórendszerre kell épülnie. Ennek érdekében a felügyeleti hatóságoknak megfelelő eljárási jogosultságokat kell kapniuk, és lehetővé kell tenni számukra, hogy egységes, erős és elrettentő hatású szankciórendszerre támaszkodhassanak a pénzügyi fegyelem mindennemű megsértése ellen, és a szankciókat eredményesen kell végrehajtani. A de Larosière-csoport azonban megállapította, hogy jelenleg minden ilyen elem hiányzik. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló 2010. december 8-i bizottsági közlemény felülvizsgálta a szankciók kiszabására vonatkozó, meglévő hatásköröket és azok gyakorlati alkalmazását, hogy előmozdítsa a szankcióknak a felügyeleti tevékenységek skáláját átfogó konvergenciáját.

(71)

Emiatt közigazgatási szankciókat és egyéb adminisztratív intézkedéseket, kell előírni az egységes tagállami megközelítés, valamint az intézkedések nagyobb elrettentő hatása érdekében. Az illetékes hatóság számára lehetőséget kell adni arra, hogy megtiltsák a vezetői feladatok ellátását befektetési vállalkozásokban. A rendkívüli esetekben alkalmazott szankciók megállapításakor adott esetben figyelembe kell venni az olyan körülményeket, mint a bizonyított pénzügyi haszon visszaszolgáltatása, a jogsértés súlyosságát és időtartamát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, valamint azt, hogy a bírságoknak elrettentő hatásúnak kell lenniük, de adott esetben engedményt kell biztosítani az illetékes hatóságokkal való együttműködés fejében. A rendkívüli esetben kiszabandó közigazgatási bírság aktuális mértéke elérheti az e rendelet szerinti maximális szintet vagy a nemzeti jogszabályokban előírt, ennél magasabb szintet a rendkívül súlyos jogsértésekre, ugyanakkor a maximális szintnél jóval alacsonyabb mértékű bírság alkalmazható a kisebb jogsértések vagy elszámolás esetében. E rendelet nem korlátozza a tagállamok azon lehetőségét, hogy súlyosabb szankciókat vagy adminisztratív intézkedéseket írjanak elő.

(72)

Jóllehet semmi sem gátolja a tagállamokat abban, hogy szabályokat írjanak elő a közigazgatási és büntetőjogi szankciók tekintetében ugyanazon jogsértésekre, a tagállamok 2016. július 3-ig nem kötelesek szabályokat előírni a közigazgatási szankciók tekintetében az e rendelet megsértésének olyan eseteiben, amelyekről a nemzeti büntetőjog már rendelkezik. A nemzeti jogszabályokkal összhangban, a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, mindazonáltal megtehetik, ha a nemzeti jogszabályok ezt számukra lehetővé teszik. Az e rendelet vagy a 2014/57/EU irányelv megsértése esetén közigazgatási szankciók helyett alkalmazandó büntetőjogi szankciók fenntartása azonban nem csökkentheti, illetve másképpen sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok képességét arra, hogy kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve velük kellő időben információcserét folytassanak e rendelet alkalmazása céljából, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(73)

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok által hozott határozatok a lehető legszélesebb körben fejthessék ki visszatartó erejüket, rendes körülmények között nyilvánosságra kell hozni azokat. A határozatok közzététele egyben fontos eszköz az illetékes hatóság számára ahhoz, hogy tájékoztassa a piaci szereplőket arról, mely magatartás tekintendő e rendelet megsértésének. E közzététel továbbá elősegíti a helyes magatartás elterjesztését a piaci szereplők körében. Ha az ilyen közzététel aránytalan kárt okozna az érintett személyeknek, aláásná a pénzügyi piacok stabilitását vagy veszélyeztetné egy folyamatban levő vizsgálat sikerét, akkor az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban név nélkül teszik közzé a közigazgatási szankciókat és az egyéb közigazgatási intézkedéseket, vagy pedig elhalasztják a nyilvánosságra hozatal időpontját. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy is, hogy nem teszik közzé a szankciókat és az egyéb közigazgatási intézkedéseket abban az esetben, ha a név nélküli vagy a későbbi időpontra halasztott nyilvánosságra hozatal a megítélésük szerint nem biztosítja elégségesen, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe. Az illetékes hatóságok ugyancsak nem kötelesek nyilvánosságra hozni azokat az intézkedéseket, amelyek jelentősége a megítélésük szerint annyira csekély, hogy közzétételük aránytalan volna.

(74)

A közérdekű bejelentők az illetékes hatóságok számára olyan új információkat szolgáltatnak, amelyek segítik a hatóságokat a bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció eseteinek felderítésében és az azokra vonatkozó szankciók kiszabásában. A közérdekű bejelentőket azonban visszatarthatja a megtorlástól való félelem vagy az ösztönzők hiánya. E rendelet megsértését be kell jelenteni annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok felderíthessék a piaci visszaélést és szankciókat szabhassanak ki rá. A közérdekű bejelentéssel kapcsolatos intézkedések szükségesek a piaci visszaélés felderítésének elősegítéséhez, valamint a közérdekű bejelentő és a megvádolt személy jogainak védelméhez és tiszteletben tartásához. E rendeletnek ezért megfelelő rendszert kell biztosítania, amely lehetővé teszi a közérdekű bejelentők számára, hogy az illetékes hatóságok figyelmét felhívják e rendelet esetleges megsértésére, ugyanakkor megvédi őket a megtorlástól. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy pénzügyi ösztönzőket kínáljanak az e rendelet lehetséges megsértésével kapcsolatban érdemi információt szolgáltató személyek számára. A közérdekű bejelentők azonban csak akkor lehetnek jogosultak ezen ösztönzőkre, ha olyan új információt tárnak fel, amelyet nem jogszabályi kötelezettségük alapján szolgáltatnak, és a feltárt információ szankcióhoz vezet e rendelet megsértése miatt. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a közérdekű bejelentőkre vonatkozóan bevezetett rendszereik tartalmazzanak a megvádolt személy számára megfelelő védelmet biztosító mechanizmusokat is, különös tekintettel az ilyen személy a személyes adatok védelméhez való jogára, továbbá olyan eljárásokat, amelyek biztosítják a megvádolt személy a védelemhez és a meghallgatáshoz való jogát az őt érintő döntések meghozatala előtt, valamint azt a jogát, hogy az őt érintő döntések ellen bíróság előtt hatékony jogorvoslattal éljen.

(75)

Mivel a tagállamok a 2003/6/EK irányelvet végrehajtó jogszabályokat fogadtak el, továbbá a bevezetendő keret érdemi alkalmazása előtt el kell fogadni az e rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, szabályozástechnikai- és végrehajtás-technikai standardokat, ezért e rendelet érdemi rendelkezéseinek alkalmazását a szükséges időtartamra el kell halasztani.

(76)

Az e rendelet alkalmazására való zökkenőmentes áttérés elősegítése érdekében az e rendelet hatálybalépését megelőzően folytatott és az illetékes hatóságok által a 2273/2003/EK bizottsági rendeletnek (14) megfelelően a 2003/6/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában elfogadott piaci gyakorlatok az illetékes hatóságnak az e gyakorlatok folytatásával kapcsolatban az e rendelettel összhangban meghozott döntéséig folytathatók, amelynek feltétele, hogy az ilyen gyakorlatokról az előírt időtartamon belül értesítsék az EÉPH-t.

(77)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) elismert elveket. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy amikor e rendelet a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokra, valamint az újságírói szakmára vonatkozó szabályokra és kódexekre hivatkozik, e szabadságokra úgy kell figyelemmel lenni, ahogyan azokat az Unióban és a tagállamokban garantálják, illetve ahogyan azokat az Alapjogi Charta és egyéb vonatkozó rendelkezések elismerik.

(78)

Az átláthatóság növelése, valamint a szankciórendszerek működéséről való jobb tájékoztatás érdekében az illetékes hatóságoknak éves rendszerességgel névtelenített és összesített adatokat kell az EÉPH rendelkezésére bocsátaniuk. Ezen adatoknak tartalmazniuk kell a vonatkozó időszak megnyitott, folyamatban lévő és lezárt nyomozások számát.

(79)

A 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet szabályozza a személyes adatok feldolgozását, amelyet az EÉPH e rendelet keretei között, a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamok által kijelölt független hatóságok felügyelete alatt végez. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK irányelvben rögzített szabályoknak. Az EÉPH általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak.

(80)

E rendelet és az e rendelettel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, végrehajtási jogi aktusok, végrehajtás-technikai standardok és iránymutatások nem érintik az uniós versenyszabályok alkalmazását.

(81)

Az e rendeletben foglalt követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a rendelet hatálya alóli kivételnek a harmadik országok egyes állami szerveire és központi bankjaira, valamint olyan harmadik országok egyes kijelölt állami szerveire történő kiterjesztése, amelyek a 2003/87/EK irányelv 25. cikke értelmében kapcsolódási megállapodást kötöttek az Unióval; e rendelet I. mellékletében felsorolt, manipulatív magatartásformákra utaló jelek, a kibocsátási egységek piacának szereplőire vonatkozó nyilvános közzétételi kötelezettség alkalmazását meghatározó határértékek, valamint azon körülmények, amelyek fennállása esetén engedélyezett a lezárt időszakban történő kereskedés; a vezetői feladatokat ellátó személyek vagy a velük szoros kapcsolatban álló személyek által végzett olyan ügyletek típusai, amelyek értesítési kötelezettséget vonnak maguk után. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(82)

Annak érdekében, hogy az e rendelet megsértésével kapcsolatos eljárások tekintetében e rendelet végrehajtására egységes feltételek vonatkozzanak, végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni az eljárások meghatározására, beleértve a jelentések nyomon követésének módjait, valamint a munkaszerződés alapján foglalkoztatott személyek védelmére és a személyes adatok védelmére irányuló intézkedéseket. E hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(83)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok az e rendeletben szabályozott kérdésekben az egész Unióban egységes feltételeket biztosítanak. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EÉPH, mint speciális szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

(84)

Azokat a szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyeket az EÉPH dolgoz ki a szabályozott piacok, a multilaterális kereskedési rendszerek és a szervezett kereskedési rendszerek működtetői számára előírt, a bevezetett és forgalmazott pénzügyi eszközökkel vagy az olyan pénzügyi eszközökkel kapcsolatos értesítések tartalmának meghatározására, amelyekre vonatkozóan a kereskedésük helyszínén való bevezetés engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be, az ezen eszközök listájának az EÉPH általi összeállítása, közzététele és karbantartása módjának és feltételeinek meghatározására, azon feltételek meghatározására, amelyeket a részvény-visszavásárlási programoknak és a stabilizációs intézkedéseknek teljesíteniük kell, ideértve a kereskedés feltételeit, az időbeli és forgalmi korlátozásokat, a közzétételi és beszámolási kötelezettségeket, valamint a stabilizáció feltételeit, a piaci visszaélés megakadályozását és felderítését célzó, a kereskedési helyszínekre vonatkozó folyamatokkal és szabályrendszerekkel, a gyanús megbízások felderítését és bejelentését szolgáló rendszerekkel és sablonokkal összefüggésben, a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatási folyamat megfelelő szabályainak, eljárásainak és nyilvántartási előírásainak meghatározására, valamint befektetési stratégiát ajánló tájékoztatás tárgyilagos közlésére az egyes személyi kategóriák, illetve a külön érdek feltárása vagy az összeférhetetlenség jelzése tekintetében vonatkozó technikai szabályokkal összefüggésben, a Bizottság az EUMSZ 290. cikke alapján az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 10–14. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján fogadja el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.

(85)

A Bizottságot arra is fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján, a 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelő végrehajtási jogi aktusok útján végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Az EÉPH-t a Bizottságnak benyújtandó végrehajtás-technikai standardok kidolgozásával kell megbízni a bennfentes információk közzétételére, a bennfentesek jegyzéke formai követelményeire, valamint az illetékes hatóságok egymás közötti, illetve az EÉPH-val történő együttműködésére és információcseréjére vonatkozóan.

(86)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a bennfentes kereskedelem, a bennfentes információk jogosulatlan közzététele és a piaci manipuláció formájában megvalósuló piaci visszaélés megelőzését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt ez a cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(87)

A 2003/6/EK irányelv rendelkezései ma már nem tárgyszerűek és nem kielégítőek. Az irányelvet ezért 2016. július 3-tól hatályon kívül kell helyezni. Az e rendeletben foglalt követelmények és tilalmak szorosan kapcsolódnak a 2014/65/EU irányelvben foglaltakhoz, ezért azoknak az említett irányelv hatálybalépésének időpontjában kell hatályba lépniük.

(88)

A rendelet megfelelő alkalmazása érdekében a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy nemzeti joguk 2016. július 3-ig megfeleljen e rendelet illetékes hatóságokra és hatásköreikre, közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre, a jogsértések jelentésére és a határozatok közzétételére vonatkozó rendelkezéseinek.

(89)

Az európai adatvédelmi biztos 2012. február 10-én véleményt nyilvánított (17),

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet közös szabályozási keretet állapít meg a bennfentes kereskedelemre, a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére és a piaci manipulációra (piaci visszaélés) vonatkozóan, valamint intézkedéseket állapít meg a piaci visszaélés megelőzésére annak érdekében, hogy biztosítsa az Unión belüli pénzügyi piacok integritását, továbbá e piacokon erősítse a befektetők védelmét és a befektetői bizalmat.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)   Ez a rendelet alkalmazandó:

a)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyeket szabályozott piacra vezettek be, vagy amelyekre vonatkozóan a szabályozott piacra történő bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek, amelyeket multilaterális kereskedési rendszerbe vezettek be, vagy amelyekre vonatkozóan a multilaterális kereskedési rendszerbe való bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

c)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel szervezett kereskedési rendszerben kereskednek;

d)

az a), a b) vagy a c) pont hatálya alá nem tartozó olyan pénzügyi eszközökre, amelyek ára vagy értéke a felsorolt pontokban említett pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ vagy azokra hatást gyakorol, és amelyek közé tartozhatnak többek között a hitel-nemteljesítési csereügyletek és a különbözeti ügyletek.

E rendelet az 1031/2010/EU rendelet szerint alkalmazandó továbbá a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékek – ideértve azt az esetet is, amikor az aukciós termék nem pénzügyi eszköz – szabályozott piacként engedélyezett aukciós platformon történő aukciójához kapcsolódó magatartásra és ügyletekre, többek között az ajánlatokra. Az aukció keretében benyújtott ajánlatokra vonatkozó külön rendelkezések sérelme nélkül, a vételi vagy eladási megbízások tekintetében e rendeletben megállapított követelmények és tilalmak az ilyen ajánlatokra is vonatkoznak.

(2)   A 12. és 15. cikk az alábbiakra is alkalmazandó:

a)

olyan, nagykereskedelmi energiaterméknek nem minősülő azonnali árutőzsdei ügyletek, amelyek esetében az ügylet, megbízás vagy magatartás az (1) bekezdésben említett valamely pénzügyi eszköz árára vagy értékére hatást gyakorol, vagy az ilyen hatás valószínű, vagy annak szándéka fennáll;

b)

a pénzügyi eszközök azon típusai, ideértve a származtatott ügyleteket és a hitelkockázatot átruházó származtatott eszközöket is, amelyek esetében az ügylet, megbízás, ajánlat vagy magatartás valamely azonnali árutőzsdei ügylet árára vagy értékére hatást gyakorol, vagy az ilyen hatás valószínű, amennyiben az ár vagy az érték ezen pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ; és

c)

a referenciaértékekkel kapcsolatos magatartás.

(3)   Ez a rendelet az (1) és (2) bekezdésben említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamennyi ügyletre, megbízásra vagy magatartásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy az ügyletre, megbízásra vagy magatartásra kereskedési helyszínen kerül-e sor.

(4)   Az e rendeletben rögzített tilalmak és követelmények vonatkoznak az (1), és (2) bekezdésben említett eszközökre irányuló, az Unióban vagy harmadik országban történő műveletekre és mulasztásokra.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

1.

„pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontjában meghatározott pénzügyi eszköz;

2.

„befektetési vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

3.

„hitelintézet”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

4.

„pénzügyi vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott pénzügyi vállalkozás;

5.

„piaci szereplő”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott piaci szereplő;

6.

„szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piac;

7.

„multilaterális kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszer;

8.

„szervezett kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontjában meghatározott szervezett kereskedési rendszer;

9.

„elfogadott piaci gyakorlat”: olyan konkrét piaci gyakorlat, amelyet az illetékes hatóság a 13. cikknek megfelelően elfogad;

10.

„kereskedési helyszín”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszín;

11.

„kkv-tőkefinanszírozási piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 12. pontjában meghatározott kkv-tőkefinanszírozási piac;

12.

„illetékes hatóság”: a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóság, kivéve, ha e rendelet eltérően rendelkezik;

13.

„személy”: bármely természetes vagy jogi személy;

14.

„áru”: az 1287/2006/EK bizottsági rendelet (19) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott áru;

15.

„azonnali árutőzsdei ügylet”: szerződés olyan, azonnali piacon forgalmazott áru szállítására, amely leszállítása az ügylet végrehajtásakor azonnal megtörténik, valamint pénzügyi eszköznek nem minősülő áruk szállítására vonatkozó szerződés, ideértve a fizikai teljesítést igénylő határidős ügyleteket;

16.

„azonnali piac”: olyan árupiac, ahol a készpénzért értékesített áruk leszállítása az ügylet végrehajtásakor azonnal megtörténik, valamint egyéb nem pénzügyi piac, például határidős árupiac;

17.

„részvény-visszavásárlási program”: a 2012/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 21–27. cikke szerinti, saját részvényekkel folytatott kereskedés;

18.

„algoritmikus kereskedés”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 39. pontjában meghatározott algoritmikus kereskedés;

19.

„kibocsátási egység”: a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C szakaszának 11. pontjában meghatározott kibocsátási egység;

20.

„kibocsátási egységek piacának szereplője”: a kibocsátási egységekre, az azokon alapuló egyéb aukciós termékekre vagy a kibocsátási egységek származtatott termékeire irányuló ügyletet kötő – többek között vételi vagy eladási megbízást adó – személy, aki nem részesül a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti mentességben;

21.

„kibocsátó”: a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, amely pénzügyi eszközöket bocsát ki vagy ajánl kibocsátásra, amennyiben pénzügyi eszközöket képviselő letéti igazolások esetén a kibocsátó maga a képviselt pénzügyi eszköz kibocsátója;

22.

„nagykereskedelmi energiatermék”: az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott nagykereskedelmi energiatermék;

23.

„nemzeti szabályozó hatóság”: az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott nemzeti szabályozó hatóság;

24.

„árualapú származtatott termékek”: a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) 2. cikke (1) bekezdésének 30. pontjában meghatározott árualapú származtatott termékek;

25.

„vezető feladatokat ellátó személy”: olyan, a kibocsátóval, a kibocsátási egységek piacának szereplőjével vagy a 19. cikk (10) bekezdésében említett egyéb szervezettel jogviszonyban álló személy,

a)

aki e szervezet ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervének a tagja; vagy

b)

aki olyan, az a) pontban említett szervekben tagsággal nem rendelkező vezető tisztségviselő, aki az e szervezettel közvetlenül vagy közvetve összefüggő bennfentes információkhoz rendszeresen hozzáfér, és jogosult e szervezet jövőjét és üzleti kilátásait befolyásoló döntések hozatalára.

26.

„szoros kapcsolatban álló személyek”:

a)

az érintett személy házastársa vagy olyan partnere, aki a nemzeti jog értelmében a házastárssal egyenértékűnek számít;

b)

a nemzeti jog szerint eltartottnak minősülő gyermek;

c)

az érintett személy bármely olyan rokona, akivel az adott ügylet időpontjában legalább egy éve közös háztartásban élt; vagy

d)

bármely olyan jogi személy, vagyonösszesség vagy személyegyesülés, amelyben a vezetői feladatokat egy vezetői feladatokat ellátó személy vagy valamely, az a), b) vagy c) pontban említett személy látja el, amely ilyen személy közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, vagy amely ilyen személy javára jött létre, vagy gazdasági érdekei alapvetően megegyeznek egy ilyen személy gazdasági érdekeivel;

27.

„adatforgalmi nyilvántartás”: a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 2. cikke második bekezdésének b) pontjában meghatározott forgalmi adatok nyilvántartása;

28.

„foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy”: olyan személy, aki foglalkozásszerűen pénzügyi eszközökkel kapcsolatos megbízásokat kap vagy közvetít, vagy pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyleteket teljesít;

29.

„referenciaérték”: bármely, a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott vagy közzétett kamatláb, index vagy számadat, amely egy adott képletnek egy vagy több alapul szolgáló eszköz vagy ár – ideértve a becsült árakat – értékére, aktuális vagy becsült kamatlábakra vagy egyéb értékekre, illetőleg felmérésekre való alkalmazásával, vagy az említett érték, kamatlábak vagy egyéb értékek, illetőleg felmérések alapján kerül – időszakosan vagy rendszeresen – megállapításra, és amelyre vonatkoztatva egy pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy egy pénzügyi eszköz értéke megállapításra kerül;

30.

„árjegyző”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott árjegyző.

31.

„részesedésnövelés” (stakebuilding): egy társaság értékpapírjainak olyan megszerzése, amely nem keletkeztet e társasággal kapcsolatban nyilvános vételi ajánlat bejelentésére irányuló jogszabályi vagy szabályozási kötelezettséget;

32.

„információt közzétevő piaci szereplő”: bármely, a 11. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában és a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott kategóriák egyikébe tartozó személy, aki a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások során információt tesznek közzé;

33.

„nagysebességű kereskedés” (high-frequency trading): a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott nagysebességű kereskedés;

34.

„befektetési stratégia ajánlására vagy javaslatára vonatkozó információ”:

i.

egy független elemző, befektetési vállalkozás, hitelintézet vagy bármely más olyan személy által előállított információ, amelynek főtevékenysége befektetési ajánlások készítése, vagy amelyet munkaszerződés alapján agy más formában számukra munkát végző természetes személy készít, amely közvetve vagy közvetlen módon valamely pénzügyi eszköz vagy kibocsátó tekintetében egyedi befektetési javaslatot tartalmaz; vagy

ii.

az i. pontban említetteken kívüli személyek által előállított információ, amely valamely pénzügyi eszköz tekintetében közvetlenül javasol egyedi befektetési döntést.

35.

„befektetési ajánlások” olyan információk, amelyek – kifejezetten vagy közvetett módon – egy vagy több pénzügyi eszközre vagy kibocsátóra vonatkozóan befektetési stratégiát ajánlanak vagy javasolnak, ideértve az ilyen eszközök jelenlegi vagy jövőbeni értékére vagy árára vonatkozó véleményt, és amelyeket terjesztésre vagy a nyilvánosságnak szánnak.

(2)   Az 5. cikk alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)   „értékpapírok”:

i.

részvények és egyéb, részvényekkel egyenértékű értékpapírok;

ii.

kötvények és az értékpapírosított adósság egyéb formái; vagy

iii.

olyan értékpapírosított adósság, amely részvényekre vagy részvényekkel egyenértékű értékpapírokra váltható vagy cserélhető;

b)   „kapcsolódó eszközök”: a következő pénzügyi eszközök, ideértve azokat is, amelyek tekintetében nem engedélyezték a kereskedést, vagy amelyekkel kereskedési helyszínen kereskednek, vagy amelyek tekintetében nem nyújtottak be a kereskedési helyszínen való kereskedésre irányuló kérelmet:

i.

az értékpapírok jegyzésére, megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó szerződések vagy jogok;

ii.

az értékpapírokon alapuló származtatott pénzügyi eszközök;

iii.

ha az értékpapírok átváltható vagy cserélhető, hitelviszonyt megtestesítő eszközök, azok az értékpapírok, amelyekre az ilyen átváltható vagy cserélhető, hitelviszonyt megtestesítő eszközöket át lehet váltani agy cserélni lehet;

iv.

az értékpapírok kibocsátója vagy kezese által kibocsátott vagy biztosított eszközök, amelyeknek a piaci árfolyama várhatóan lényegesen befolyásolja az érintett értékpapírok piaci árfolyamát, vagy fordítva;

v.

ha az értékpapírok részvényekkel egyenértékű értékpapírok, az ilyen értékpapírok által képviselt részvények és bármely más, az ilyen részvényekkel egyenértékű értékpapírok;

c)   „jelentős összegű kibocsátás”: értékpapírok első vagy másodlagos kibocsátása, amely mind az értékesítésre felkínált értékpapírok értékét, mind pedig az alkalmazott értékesítési módszert illetően eltér a szokásos kereskedéstől;

d)   „stabilizáció”: értékpapírok bármely vétele vagy értékpapírok vételére vonatkozó ajánlattétel, vagy bármely kapcsolódó egyenértékű eszközökkel folytatott ügylet, amelyet hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások végeznek az ilyen értékpapírok jelentős összegű kibocsátásával összefüggésben, kizárólag az ilyen értékpapírok piaci árfolyamának védelme céljából, előre meghatározott időtartam alatt, az ilyen értékpapírokra nehezedő eladási nyomás miatt.

4. cikk

Értesítések és a pénzügyi eszközök listája

(1)   A szabályozott piacok piaci szereplői, a befektetési vállalkozások, valamint a multilaterális kereskedési rendszereket és szervezett kereskedési rendszereket működtető piaci szereplők késedelem nélkül értesítik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságot minden egyes olyan pénzügyi eszközről, amelyre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, amellyel kereskedtek, vagy amelyet a kereskedési helyszínen először vezettek be.

Újabb értesítést kell küldeni a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak, amennyiben valamely pénzügyi eszközt kivonnak a forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól, kivéve, ha ismert a szóban forgó eszköz forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól való kivonásának időpontja, és ezt az időpontot az első albekezdéssel összhangban küldött értesítés tartalmazza.

Az e bekezdésben említett értesítéseknek tartalmazniuk kell a pénzügyi eszközök elnevezésével és azonosítójával kapcsolatos adatokat, valamint a bevezetés iránti kérelem benyújtásának, a bevezetési engedély megadásának, vagy az első kereskedésnek az időpontját és idejét.

A piaci szereplők és a befektetési vállalkozások ezenkívül a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára továbbítaniuk kell minden, a harmadik albekezdésben előírt információt azon pénzügyi eszközökről, amelyekkel kapcsolatban 2014. július 2-ig bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amelyeket ezen időpontig bevezettek, és amelyek ezen időpontban még be vannak vezetve, vagy amelyekkel ezen időpontban kereskednek.

(2)   A kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságoknak késedelem nélkül továbbítaniuk kell az (1) bekezdés szerint kapott értesítéseket az EÉPH számára, amely egy lista formájában haladéktalanul közzéteszi azokat a honlapján. Amennyiben az EÉPH értesítést kap a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságtól, haladéktalanul frissíti a listát. Az említett lista nem korlátozza e rendelet hatályát.

(3)   A lista a következőket tartalmazza:

a)

azon pénzügyi eszközök nevei és azonosítója, amelyekkel a szabályozott piacokon, a multilaterális kereskedési rendszerekben és a szervezett kereskedési rendszerekben először kereskednek, amelyeket már bevezettek, illetve amelyekkel kapcsolatban bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

a bevezetés iránti kérelem benyújtásának, a bevezetési engedély megadásának vagy az első kereskedésnek az időpontja és ideje;

c)

azon kereskedelmi helyszínek adatai, amelyeken a pénzügyi eszközökre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, a pénzügyi eszközöket már bevezették vagy a pénzügyi eszközökkel először kereskednek;

d)

az az időpont és idő, amelyben a pénzügyi eszközöket kivonják a forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól.

(4)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők megállapítására:

a)

az (1) bekezdésben említett értesítések tartalma; és

b)

a (3) bekezdésben említett lista összeállításának, közzétételének és naprakészen tartásának módja és feltételei

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) és a (2) bekezdés szerinti értesítések benyújtása időpontjának, formátumának és mintájának meghatározására.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. cikk

A részvény-visszavásárlási programokra és a stabilizációra vonatkozó mentesség

(1)   Az e rendelet 14. és 15. cikkében rögzített tilalmak nem vonatkoznak a részvény-visszavásárlási programok keretében saját részvényekkel folytatott kereskedésre, ha:

a)

a program részleteit a kereskedés megkezdése előtt teljes körűen közzéteszik;

b)

a kötött ügyleteket a részvény-visszavásárlási program részeként a (3) bekezdéssel összhangban bejelentik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak, majd nyilvánosságra hozzák;

c)

az árakra és forgalomra vonatkozó megfelelő határértékeket betartják; és

d)

a (2) bekezdésben említett célkitűzésekkel, az e cikkben és a (6) bekezdésben meghatározott szabályozástechnikai standardokban meghatározott feltételekkel összhangban bonyolítják le.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott mentességben való részesülés érdekében a részvény-visszavásárlási programok egyedüli célja a következő lehet:

a)

a kibocsátó tőkéjének csökkentése;

b)

az olyan kötelezettségek teljesítése, amelyek tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra cserélhető hitelviszonyt megtestesítő pénzügyi eszközökből erednek; vagy

c)

részvényopció-programokból vagy a részvények más módon, a kibocsátó vagy egy kapcsolt társaság alkalmazottainak, illetve ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervei tagjainak történő juttatásából eredő kötelezettségek teljesítése.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott mentességben való részesülés érdekében a kibocsátónak be kell jelentenie valamennyi, a visszavásárlási programhoz kapcsolódó ügyletet – beleértve a 600/2014/EU rendelet 25. cikke (1) és (2) bekezdésében, valamint a 26. cikke (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott információt – azon kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára, amelyre a részvényeket bevezették, vagy amelyen kereskednek velük.

(4)   Az e rendelet 14. és 15. cikkében meghatározott tilalmak nem vonatkoznak az értékpapírokkal vagy az értékpapírok stabilizációjához kapcsolódó eszközökkel folytatott kereskedésre, ha:

a)

a stabilizáció időben korlátozott,

b)

a stabilizációra vonatkozó információkat közzéteszik és megküldik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára az (5) bekezdéssel összhangban,

c)

az árakra vonatkozó megfelelő határértékeket betartják, és

d)

az ilyen kereskedés megfelel a (6) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardokban meghatározott stabilizációs feltételeknek.

(5)   E rendelet 23. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül a kibocsátók, ajánlattevők vagy az ilyen személyek nevében vagy tőlük függetlenül stabilizációt végző szervezetek kötelesek minden stabilizációs ügylet részleteit a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak bejelenteni az ilyen ügyletek lebonyolításának napját követő hetedik piaci kereskedési nap végéig.

(6)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azon feltételeket, amelyeket a részvény-visszavásárlási programoknak és az (1) és (4) bekezdésben említett stabilizációs intézkedéseknek teljesíteniük kell, ideértve a kereskedés feltételeit, az időbeli és forgalmi korlátozásokat, a közzétételi és beszámolási kötelezettségeket, valamint az árfolyamfeltételeket.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Kivétel a monetáris és államadósság-kezelési tevékenység és az éghajlat-politikai tevékenység számára

(1)   Ez a rendelet nem vonatkozik az olyan ügyletre, megbízásra vagy magatartásra, amelyet monetáris, árfolyam- vagy államadósság-kezelési politikája keretében hajt végre

a)

egy tagállam;

b)

a KBER valamely tagja;

c)

vagy egy vagy több tagállam minisztériuma vagy egyéb szerve vagy különleges célú gazdasági egysége, illetve a nevükben eljáró személy;

d)

szövetségi tagállam esetében a szövetség tagja.

(2)   E rendelet nem vonatkozik továbbá a Bizottság vagy bármely egyéb hivatalosan kijelölt szerv vagy a nevükben eljáró személy által az államadósság-kezelési politika keretében végrehajtott, illetve tanúsított ügyletre, megbízásra, illetve magatartásra.

Ez a rendelet nem vonatkozik továbbá a következők által végrehajtott, illetve ügyletre, megbízásra, illetve magatartásra:

a)

az Unió;

b)

egy vagy több tagállam különleges célú gazdasági egysége,

c)

az Európai Befektetési Bank;

d)

az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz;

e)

az Európai Stabilitási Mechanizmus;

f)

a két vagy több tagállam által alapított nemzetközi pénzügyi vállalkozás, amelynek célja a források mozgósítása és pénzügyi segítségnyújtás a súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy ilyen problémákkal fenyegetett tagjai részére.

(3)   E rendelet nem vonatkozik az egyes tagállamok, a Bizottság vagy más hivatalosan kijelölt szerv vagy a képviseletükben eljáró személy kibocsátási egységeket érintő olyan tevékenységére, amely az uniós éghajlat-politika végrehajtására irányul a 2003/87/EK irányelvvel összhangban.

(4)   E rendelet nem vonatkozik az egyes tagállamok, az Európai Bizottság vagy más hivatalosan kijelölt szerv vagy a képviseletükben eljáró személy olyan tevékenységére, amely az Unió közös agrárpolitikájának vagy közös halászati politikájának végrehajtására irányul az EUMSZ értelmében elfogadott jogi aktusokkal vagy az EUMSZ alapján megkötött nemzetközi egyezményekkel összhangban.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett mentességnek harmadik országok egyes állami szerveire vagy központi bankjaira történő kiterjesztésére.

E célból a Bizottság 2016. január 3-ig jelentést készít és terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli a harmadik országokban az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő állami szervek és a központi bankok nemzetközi helyzetét.

A jelentésnek összehasonlító elemzést kell tartalmaznia e szerveknek és központi bankoknak a harmadik országok jogi keretén belüli helyzetéről, valamint az e szervek és központi bankok által az adott joghatóságokban kötött ügyletekre alkalmazandó kockázatkezelési előírásokról. Ha a jelentés, különösen az összehasonlító elemzés tekintetében azt állapítja meg, hogy szükség van e harmadik országbeli központi bankok monetáris feladatainak az e rendelet szerinti kötelezettségek és tilalmak alóli mentességére, akkor a Bizottság kiterjeszti az (1) bekezdésben említett mentességet e harmadik országok központi bankjaira is.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (3) bekezdésben meghatározott mentesség olyan harmadik országok egyes kijelölt állami szerveire történő kiterjesztésére, amelyek a 2003/87/EK irányelv 25. cikke értelmében megállapodást kötöttek az Unióval.

(7)   Ez a cikk nem alkalmazandó azon személyekre, amelyek munkaszerződés alapján vagy más módon az e cikkben említett szervek számára dolgoznak, amikor e személyek közvetlenül vagy közvetetten a saját javukra bonyolítanak le ügyleteket vagy megbízásokat, vagy tanúsítanak meghatározott magatartást.

2.   FEJEZET

Bennfentes információ, bennfentes kereskedelem, BENNFENTES INFORMÁCIÓK JOGOSULATLAN KÖZZÉTÉTELE és piaci manipuláció

7. cikk

Bennfentes információ

(1)   E rendelet alkalmazásában a bennfentes információ az alábbi információtípusokat foglalja magában:

a)

olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több kibocsátóval, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára;

b)

származtatott termékek esetében olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több ilyen származtatott termékkel, illetve közvetlenül a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylettel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó származtatott termékek vagy a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek árára, és amennyiben ez különösen az olyan, az adott árualapú származtatott ügylet piacára vagy azonnali piacra vonatkozó információ, amelynek közzététele alapos okkal feltételezhető, vagy amelynek közzétételét uniós vagy nemzeti szintű jogszabályi vagy szabályozói rendelkezés, piaci szabály, szerződés, gyakorlat vagy szokás előírja;

c)

kibocsátási egység vagy az azon alapuló aukciós termék esetében olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több ilyen eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára;

d)

a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos megbízások teljesítésével megbízott személyek esetében „bennfentes információ” az az ügyfél által átadott, és az ügyfél pénzügyi eszközre szóló, folyamatban lévő megbízásához kapcsolódó, pontos információ is, amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több kibocsátóval, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában azt az információt kell pontosnak tekinteni, amely létező vagy alapos okkal feltételezhetően létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre vonatkozik, amely megtörtént vagy alapos okkal feltételezhető, hogy meg fog történni, és elég konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az ilyen körülményeknek vagy eseménynek a pénzügyi eszközök, a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy a kibocsátási egységen alapuló aukciós termékek árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásáról. Ebben a tekintetben egy olyan, időben elhúzódó folyamat esetén, amely egy bizonyos körülményhez vagy egy bizonyos eseményhez vezet, vagy amelynek célja ilyen körülmény vagy esemény előidézése, nemcsak az ilyen jövőbeli körülményt vagy jövőbeli eseményt lehet pontos információnak tekinteni, hanem az említett jövőbeli körülményt vagy eseményt előidéző vagy ahhoz vezető folyamat köztes lépéseit is.

(3)   Egy elhúzódó folyamat valamely köztes lépése bennfentes információnak tekintendő, ha önmagában kielégíti a bennfentes információ e cikkben lefektetett kritériumait.

(4)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az az információ, amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a pénzügyi eszközök, származtatott pénzügyi eszközök, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékek árfolyamára, olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához.

A kibocsátási egységek piacának azon szereplői esetében, amelyeknek összesített kibocsátása vagy bemenő hőteljesítménye a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban megállapított küszöbértéken vagy az alatt van, úgy kell tekinteni, hogy a fizikai tevékenységükről szóló információk nincsenek jelentős hatással a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló aukciós termékek árára vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára.

(5)   Az EÉPH iránymutatásokat tesz közzé az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, az adott árualapú származtatott ügyletre vagy azonnali piacra vonatkozó olyan információk nem kimerítő, tájékoztató jellegű listájának összeállítására, amelyek közzététele alapos okkal feltételezhető, vagy amelynek közzétételét uniós vagy nemzeti jog jogszabályi vagy szabályozói rendelkezése, piaci szabály, szerződés, gyakorlat vagy szokás előírja. Az EÉPH kellően figyelembe veszi e piacok sajátosságait.

8. cikk

Bennfentes kereskedelem

(1)   E rendelet alkalmazásában bennfentes kereskedelem az, amikor a bennfentes információkkal rendelkező személy ezeket az információkat felhasználja oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve, saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el. Szintén bennfentes kereskedelemnek minősül a bennfentes információ felhasználása az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközre szóló megbízás visszavonása vagy módosítása révén akkor, ha az adott személy a bennfentes információhoz a megbízást követően jutott hozzá. A kibocsátási egységeknek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékeknek az 1031/2010/EU rendelet szerint megtartott aukciója esetében a bennfentes információ felhasználásának minősül az is, amikor valamely személy saját javára vagy harmadik személy javára megad, módosít vagy visszavon egy ajánlatot.

(2)   E rendelet alkalmazásában egy személy másik személynek a bennfentes kereskedelemben való részvételt tanácsolja vagy másik személyt a bennfentes kereskedelemben való részvételre rábírja akkor, ha bennfentes információval rendelkezik, és:

a)

ezen információ alapján a másik személynek azt tanácsolja, hogy olyan pénzügyi eszközöket szerezzen meg vagy idegenítsen el, amelyekre az információ vonatkozik, vagy rábírja a másik személyt ezek megszerzésére vagy elidegenítésére; vagy

b)

ezen információ alapján a másik személynek azt tanácsolja, hogy olyan pénzügyi eszközökre vonatkozó megbízást vonjon vissza vagy módosítson, amelyekre az információ vonatkozik, vagy rábírja a másik személyt ezek visszavonására vagy módosítására.

(3)   A (2) bekezdésben említett tanács vagy rábírás felhasználása vagy további átadása e cikk értelmében bennfentes kereskedelemnek minősül, ha a tanácsot vagy rábírást felhasználó vagy átadó személy tudja, vagy tudnia kellene, hogy az bennfentes információn alapul.

(4)   E cikk minden olyan személyre alkalmazandó, aki az alábbiak bármelyikéből eredően bennfentes információval rendelkezik:

a)

a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervében betöltött tagság;

b)

a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piacának szereplőjének tőkéjében való részesedés;

c)

az információkhoz munkaviszony, valamely foglalkozás gyakorlása vagy feladatok teljesítése során való hozzáférés; vagy

d)

bűncselekményekben való részvétel.

E cikk minden olyan személyre is alkalmazandó, aki az első albekezdésben említettektől eltérő körülmények között rendelkezik bennfentes információval, amennyiben az említett személy tudja, vagy tudnia kellett volna, hogy bennfentes információról van szó.

(5)   Ha a személy jogi személy, e cikket a nemzeti jognak megfelelően azokra a természetes személyekre is alkalmazni kell, akik részt vesznek egy megbízásnak az érintett jogi személy javára lebonyolítandó megszerzésére, elidegenítésére, visszavonására vagy módosítására vonatkozó döntések meghozatalában.

9. cikk

Jogszerű magatartás

(1)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy jogi személy bennfentes információval rendelkezik vagy rendelkezett, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a jogi személy:

a)

megfelelő és hatékony belső intézkedéseket és eljárásokat vezetett be, hajtott végre és tartott fenn, melyek hatékonyan biztosították, hogy sem az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó döntést a nevében meghozó természetes személy, sem pedig az ilyen döntésre esetlegesen befolyást gyakorló más természetes személy ne lehessen a bennfentes információ birtokában; továbbá

b)

nem ösztönözte, nem tett ajánlást, nem kényszerítette vagy másként nem befolyásolta a jogi személy nevében az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését végző természetes személyt.

(2)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a személy:

a)

az információval érintett pénzügyi eszközök árjegyzője vagy az információval érintett pénzügyi eszközökkel kapcsolatban szerződő félként tevékenységre jogosult személy, és az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését az adott pénzügyi eszköz árjegyzőjeként vagy tevékenységre jogosult szerződő félként szokásos feladatai végzése keretében jogszerűen folytatja; vagy

b)

megbízások harmadik személyek nevében történő teljesítésére felhatalmazott személy, és a megbízás tárgyát képező pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatainak szokásos végzése keretében jogszerűen, a megbízás teljesítése érdekében végzi.

(3)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a személy jóhiszeműen, egy esedékessé váló kötelezettség teljesítése kapcsán, nem pedig a bennfentes kereskedelem tilalmának kijátszása érdekében végez pénzügyi eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére irányuló ügyletet, valamint amennyiben:

a)

ez a kötelezettség azt megelőzően adott megbízásból vagy kötött megállapodásból ered, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott; vagy

b)

azt megelőzően keletkezett jogszabályi vagy szabályozási kötelezettség teljesítésére irányul, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott.

(4)   A 8. és 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így bennfentes kereskedelemben vett részt, ha e személy e bennfentes információhoz egy társaság nyilvános felvásárlása vagy egy társasággal való összefonódás során jutott, és azt kizárólag e nyilvános felvásárlás vagy összefonódás továbbvitele érdekében használja fel, feltéve, hogy mire a társaság részvényesei jóváhagyják az összefonódást vagy elfogadják az ajánlatot, minden bennfentes információt nyilvánosságra hoztak vagy azok más okokból kifolyólag már nem minősülnek bennfentes információnak.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó a bennfentes információ felhasználásával történő részesedésnövelésre (stakebuilding).

(5)   A 8. és 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy a pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése során felhasználja saját arra vonatkozó tudását, hogy pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése mellett döntött, ez a tény önmagában nem tekinthető bennfentes információ felhasználásának.

(6)   Az e cikk (1)–(5) bekezdésének ellenére a bennfentes kereskedelem 14. cikkben meghatározott tilalmának megsértését továbbra is megtörténtnek lehet tekinteni, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó vételi vagy eladási megbízások, ügyletek vagy magatartások mögött jogellenes indok húzódott meg.

10. cikk

A bennfentes információk jogosulatlan közzététele

(1)   E rendelet alkalmazásában a bennfentes információ jogosulatlan közzétételére kerül sor akkor, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, és azt bármely más személynek átadja, kivéve akkor, ha az információt munkaviszony, valamely foglalkozás vagy meghatározott feladatok szokásos teljesítése keretében adja át.

Ez a bekezdés valamennyi természetes vagy jogi személyre alkalmazandó a 8. cikk (4) bekezdésében említett helyzetekben vagy körülmények között.

(2)   E rendelet alkalmazásában a 8. cikk (2) bekezdésében említett tanács vagy rábírás továbbadása e cikk értelmében bennfentes információk jogosulatlan közzétételének minősül, ha a tanácsot vagy rábírást átadó személy tudja, vagy tudnia kellene, hogy az bennfentes információn alapul.

11. cikk

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások (piaci tapogatózások)

(1)   A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások bizonyos információknak az ügylet bejelentését megelőző, egy vagy több potenciális befektető számára történő, a potenciális befektetőknek egy esetleges ügylet iránti érdeklődésének és az ahhoz kapcsolódó feltételeknek – így például az ügylet potenciális méretének vagy árának – a felmérése céljából való átadását jelenti, amelyeket a következők végezhetnek:

a)

a kibocsátó;

b)

valamely pénzügyi eszköz másodlagos ajánlattevője, olyan mennyiségben vagy értékben, amennyiben az ügylet eltér a szokásos kereskedéstől és a potenciális befektetők potenciális érdeklődésének előzetes felmérésén alapuló eladási módszert alkalmaz;

c)

a kibocsátási egységek piacának valamely résztvevője; vagy

d)

az a), b) vagy c) pontban említett szereplők képviseletében vagy javára eljáró harmadik fél.

(2)   A 23. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatásnak minősül az is, amikor egy társaság értékpapírjaira nyilvános vételi ajánlatot vagy egy társasággal való összefonódásra ajánlatot tenni kívánó személy bennfentes információt ad át az értékpapírok jogosultjai számára, feltéve, hogy

a)

az információ szükséges ahhoz, hogy az értékpapírok jogosultjai véleményt tudjanak alkotni arról, hajlandóak-e értékpapírjaikat felajánlani; és

b)

az értékpapírok jogosultjainak hajlandósága az értékpapírok felajánlására ésszerűen szükséges a vételi ajánlat megtételére vagy az összefonódásra vonatkozó döntéshez.

(3)   Az információt közzétevő piaci szereplő a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás lebonyolítását megelőzően megfontolja, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételével jár-e. Az információt közzétevő piaci szereplő írásban rögzíti következtetéseit és az ahhoz vezető okokat. E feljegyzéseket kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja. Ez a kötelezettség a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás folyamán lebonyolított valamennyi információátadásra vonatkozik. Az információt közzétevő piaci szereplő az e bekezdésben említett feljegyzéseket ennek megfelelően frissíti.

(4)   A 10. cikk (1) bekezdése alkalmazásában úgy tekintendő, hogy a bennfentes információnak a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során történő közzétételére valamely személy munkaviszonyának, foglalkozásának vagy feladatainak szokásos teljesítése keretében került sor, amennyiben az információt közzétevő piaci szereplő megfelel az e cikk (3) és (5) bekezdésének.

(5)   A (4) bekezdés alkalmazásában az információt közzétevő piaci szereplőnek a közzétételt megelőzően

a)

jóváhagyást kell kapnia a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyától a bennfentes információ fogadására;

b)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy tilos lesz számára az említett információ oly módon történő felhasználása vagy az arra irányuló kísérlet, hogy közvetlenül vagy közvetve saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el;

c)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy tilos lesz számára az említett információ oly módon történő felhasználása vagy az arra irányuló kísérlet, hogy az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközre szóló, már létező megbízást visszavonja vagy módosítja; és

d)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy azzal, hogy beleegyezik az információhoz való hozzájutásba, köteles az információ bizalmas kezelésére.

Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást készít és tart fenn a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanya számára átadott valamennyi információról, beleértve azokat is, amelyeket az első albekezdés a)–d) pontjai szerint adott át, valamint azon potenciális befektetők személyazonosságáról, akikhez az információ eljutott, beleértve, de nem kizárólagosan a potenciális befektetők nevében eljáró jogi és természetes személyeket, valamint minden egyes közzététel dátumáról és időpontjáról. Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást kérésre megküldi az illetékes hatóságnak.

(6)   Amennyiben a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során információt tettek közzé, és ez az információ az azt közzétevő piaci szereplő értékelése szerint többé nem tekinthető bennfentes információnak, ez utóbbi ennek megfelelően a lehető leghamarabb értesíti az információt kapót.

Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást vezet az e bekezdéssel összhangban átadott információkról, és azt kérésre megküldi az illetékes hatóságnak.

(7)   E cikk rendelkezéseitől függetlenül a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyának magának kell megítélnie, hogy bennfentes információ birtokában van-e, illetve hogy a birtokában lévő információ mely időponttól nem tekinthető többé bennfentes információnak.

(8)   Az információt közzétevő piaci szereplő az e cikkben említett nyilvántartásokat öt évig megőrzi.

(9)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon megfelelő rendelkezések, eljárások és a nyilvántartás vezetésére irányuló előírások meghatározására, amelyeket az egyes személyeknek a (4), (5, (6) és (8) bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelés céljából teljesíteniük kell.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (4), (5), (6) és (8) bekezdéseiben megállapított előírásoknak megfelelni kívánó személyek által alkalmazandó rendszerek és értesítési sablonok meghatározására, különös tekintettel a (4)–(8) bekezdésekben említett nyilvántartások pontos formátumára, valamint a (6) bekezdésben említett információnak a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanya számára megfelelő módon történő átadására.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(11)   Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat dolgoz ki a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyai számára az alábbiakkal kapcsolatban:

a)

azon tényezők, amelyeket a személyeknek figyelembe kell venniük, amikor a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során információt adnak át számukra, hogy meg tudják ítélni, hogy az információ bennfentesnek minősül-e;

b)

az ilyen személyek által annak érdekében megteendő lépések, hogy amennyiben bennfentes információ birtokába jutottak, megfeleljenek e rendelet 8. és 10. cikkének; és

c)

az ilyen személyek által vezetendő nyilvántartás annak bizonyítása érdekében, hogy megfelel e rendelet 8. és 10. cikkének.

12. cikk

Piaci manipuláció

(1)   E rendelet alkalmazásában a piaci manipuláció az alábbi tevékenységeket foglalja magában:

a)

olyan ügylet kötése, vételi vagy eladási megbízás adása, vagy olyan egyéb magatartás, amely:

i.

hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, vagy valószínűsíthetően adhat valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében; vagy

ii.

a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzíti, vagy valószínűsíthetően rögzítheti egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát;

kivéve, ha az ügyleteket kötő, vételi vagy eladási megbízást adó, vagy bármely más magatartást tanúsító személy bizonyítja, hogy az ilyen ügylet, megbízás vagy magatartás indokai jogszerűek és megfelelnek valamely, a 13. cikknek megfelelően megállapított, elfogadott piaci gyakorlatnak;

b)

olyan ügylet kötése, vételi vagy eladási megbízás adása, vagy olyan egyéb tevékenység vagy magatartás, amely egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát érinti vagy valószínűleg érintheti, és amelynek során fiktív eszközhöz vagy a megtévesztés vagy félrevezetés egyéb formájához folyamodnak;

c)

olyan információk terjesztése az internetet is magában foglaló tömegtájékoztatásban, vagy bármilyen más eszközzel, amelyek valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak vagy valószínűsíthetően adhatnak, vagy a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzítik, vagy valószínűsíthetően rögzíthetik egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát, beleértve híresztelések terjesztését, ha a terjesztő személy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ hamis vagy félrevezető;

d)

valamely referenciaértékre vonatkozóan hamis vagy félrevezető információk továbbítása vagy hamis vagy félrevezető adatok közlése, ha az információt továbbító vagy az adatokat közlő személy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információk vagy az adatok hamisak vagy félrevezetőek, továbbá valamely referenciaérték kiszámításának manipulálására irányuló bármely magatartás.

(2)   Piaci manipulációnak minősülnek többek között az alábbi magatartási formák:

a)

valamely személy vagy egymással összejátszó személyek olyan magatartása, amely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata vagy kereslete tekintetében erőfölény biztosítására irányul, és közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy eladási árak rögzítését vagy más tisztességtelen kereskedési feltételek kialakítását vagy valószínűleges kialakítását eredményezi, vagy valószínűleg azt eredményezheti;

b)

pénzügyi eszközök vétele vagy eladása a piac nyitásakor vagy zárásakor, amelynek hatása az, vagy valószínűleg az, hogy félrevezesse a megjelenített árfolyamok, köztük a nyitó- vagy záróárfolyamok alapján eljáró befektetőket;

c)

megbízás adása – ezen belül annak visszavonása vagy módosítása – kereskedési helyszín részére bármely rendelkezésre álló eszközzel folytatott, többek között elektronikus kereskedés, ezen belül algoritmikus és nagysebességű kereskedési (high frequency trading) stratégiák útján, amely az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett valamely hatást fejti ki, a következők révén:

i.

a kereskedési helyszínen működő kereskedési rendszer működésének megszakítása vagy késleltetése, vagy a valószínűleg ilyen hatással járó magatartás;

ii.

annak megnehezítése mások számára, hogy a kereskedési helyszínen a valós megbízásokat azonosíthassák, vagy – például az ajánlati könyv túlcsordulásához vagy destabilizációjához vezető megbízások adása révén – valószínűleg ilyen hatással járó magatartás; vagy

iii.

hamis vagy félrevezető benyomás keltése vagy valószínű keltése valamely pénzügyi eszköz kínálatát, keresletét vagy árát illetően, különösen megbízások valamely tendencia megindítása vagy felerősítése céljából történő adása révén;

d)

a hagyományos vagy az elektronikus tömegtájékoztatásban való eseti vagy rendszeres szereplés kihasználása valamely pénzügyi eszközre (vagy közvetve a kibocsátójára), kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletre vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékre vonatkozó vélemény kinyilvánítása révén, miután az így eljáró személy előzőleg pozíciót szerzett e pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék vonatkozásában, és utóbb az általa kinyilvánított véleménynek az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árára gyakorolt hatását kihasználva tesz szert haszonra anélkül, hogy egyidejűleg megfelelően és eredményesen nyilvánosságra hozta volna ezt az összeférhetetlenséget;

e)

kibocsátási egység vagy az azon alapuló származtatott termék vétele vagy eladása a másodlagos piacon az 1031/2010/EU rendelet szerint lebonyolított aukciót megelőzően, amelynek hatása, hogy az aukciós termékek elszámolási árát a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzíti, vagy az aukción ajánlatot tevőket félrevezeti.

(3)   Az (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazása céljából és a (2) bekezdésben meghatározott magatartásformák sérelme nélkül az I. melléklet nem teljes körűen meghatározza a fiktív eszközöknek vagy a megtévesztés és félrevezetés egyéb formájának az alkalmazására utaló jeleket, valamint – szintén nem teljes körűen – a hamis vagy félrevezető jelzésekre és az árfolyamrögzítésre utaló jeleket.

(4)   Ha az e cikkben említett személy jogi személy, e cikket a nemzeti joggal összhangban azokra a természetes személyekre is alkalmazni kell, akik részt vesznek a tevékenységeknek az érintett jogi személy javára történő lebonyolítására irányuló döntések meghozatalában.

(5)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az I. mellékletben szereplő jelek pontos meghatározására azok elemeinek egyértelműsítése, valamint a pénzügyi piacok technikai fejleményeinek figyelembevétele céljából.

13. cikk

Elfogadott piaci gyakorlatok

(1)   A 15. cikkben megfogalmazott tilalom nem alkalmazandó a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységekre, amennyiben az ügyletet kötő, vételi vagy eladási megbízást adó vagy bármely egyéb magatartást tanúsító személy kijelenti, hogy az említett ügyletre, megbízásra vagy magatartásra jogszerű indokkal került sor, és azok megfelelnek az e cikkel összhangban megállapított, elfogadott piaci gyakorlatoknak.

(2)   Az illetékes hatóságok – a következő kritériumok figyelembevételével – megállapíthatnak elfogadott piaci gyakorlatokat:

a)

az adott piaci gyakorlat tényleges átláthatóságot biztosít a piac tekintetében;

b)

az adott piaci gyakorlat magas szintű biztosítékokat nyújt a piaci erők működésének, valamint a kínálat és a kereslet megfelelő egymásra hatásának védelmére;

c)

az adott piaci gyakorlat pozitív hatást gyakorol a piaci likviditásra és hatékonyságra;

d)

az adott piaci gyakorlat figyelembe veszi az érintett piac kereskedési mechanizmusát, és lehetővé teszi a piaci szereplők számára, hogy az e gyakorlat által eredményezett új helyzetre megfelelően és időben reagáljanak;

e)

az adott piaci gyakorlat nem jelent veszélyt az érintett pénzügyi eszköz Unión belüli, szabályozott vagy nem szabályozott, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó piacainak integritására;

f)

az adott piaci gyakorlat valamely illetékes hatóság vagy más hatóság általi vizsgálatának eredménye, különösen arra vonatkozóan, hogy az adott piaci gyakorlat megsértette-e a piaci visszaélés megelőzését célzó szabályokat és szabályzatokat, illetve valamely magatartási kódexet, akár a szóban forgó piacon, akár az Unión belüli, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó piacokon; és

g)

az érintett piac szerkezeti sajátosságai, többek között az, hogy szabályozott-e vagy sem, a kereskedés tárgyát képező pénzügyi eszközök típusa, valamint a piaci szereplők típusa, beleértve, hogy milyen mértékű a kisbefektetők részvétele az érintett piacon.

A valamely piacon az illetékes hatóság által elfogadottnak tekintett gyakorlat nem tekintendő elfogadottnak más piacokon mindaddig, amíg az érintett más piacok illetékes hatóságai e cikknek megfelelően el nem fogadják az adott gyakorlatot.

(3)   Valamely elfogadott piaci gyakorlatnak az (2) bekezdéssel összhangban történő megállapítása előtt az illetékes hatóságok értesítik az EÉPH-t és más illetékes hatóságokat az elfogadott piaci gyakorlat megállapítására irányuló szándékról, és a (2) bekezdésben megállapított kritériumok szerint elvégzett értékeléssel kapcsolatban adatokat szolgáltatnak. Ezen értesítést az elfogadott piaci gyakorlat tervezett hatálybalépése előtt legkésőbb három hónappal meg kell tenni.

(4)   Az értesítés átvételét követő 2 hónapon belül az EÉPH véleményt ad ki az értesítő illetékes hatóság részére az elfogadott piaci gyakorlatok (2) bekezdéssel és a (7) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Az EÉPH azt is értékeli, hogy az elfogadott piaci gyakorlat megállapítása nem veszélyeztetné-e az uniós pénzügyi piacba vetett bizalmat. A véleményt közzéteszik az EÉPH honlapján.

(5)   Ha valamely illetékes hatóság az EÉPH (4) bekezdés szerint kiadott véleménye ellenére állapít meg valamely elfogadott piaci gyakorlatot, akkor az elfogadott piaci gyakorlat megállapítását követő 24 órán belül a fenti lépését részletesen indokoló értesítést tesz közzé honlapján, kitérve arra is, hogy miért nem fenyegeti az elfogadott piaci gyakorlat a piacba vetett bizalmat.

(6)   Amennyiben valamely illetékes hatóság úgy véli, hogy egy másik illetékes hatóság az (2) bekezdés előírásait nem teljesítő piaci gyakorlatot fogadott el, az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkében említett hatáskörének megfelelően az EÉPH segítséget nyújt e hatóságoknak abban, hogy egyetértésre jussanak.

Ha a szóban forgó illetékes hatóságok nem jutnak megállapodásra, az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésében említett hatáskörének megfelelően az EÉPH határozhat a kérdésben.

(7)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerinti elfogadott piaci gyakorlat megállapításához szükséges kritériumok, eljárás és követelmények meghatározására, valamint az elfogadott piaci gyakorlat fenntartásához vagy fenn nem tartásához, illetve elfogadása feltételeinek módosításához szükséges követelmények meghatározására.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8)   Annak eldöntése érdekében, hogy piaci gyakorlatokat fenn kell-e tartani vagy sem, illetve módosítani kell-e elfogadásuk feltételeit, az illetékes hatóságok rendszeresen és legalább kétévente felülvizsgálják az általuk elfogadott piaci gyakorlatokat, figyelembe véve különösen az adott piaci környezet jelentős változásait, köztük a kereskedési szabályok vagy a piaci infrastruktúra változásait.

(9)   Az EÉPH a honlapján közzéteszi az elfogadott piaci gyakorlatok és azok alkalmazási helye szerinti tagállamok listáját.

(10)   Az EÉPH nyomon követi az elfogadott piaci gyakorlatok alkalmazását, és azoknak az érintett piacokon történő alkalmazásáról éves jelentést nyújt be a Bizottságnak.

(11)   Az illetékes hatóság az általa 2014. július 2-ig megállapított elfogadott piaci gyakorlatokról az (7) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardok hatálybalépését követő 3 hónapon belül értesíti az EÉPH-t.

Az e bekezdés első albekezdésében említett elfogadott piaci gyakorlatokat az érintett tagállamban tovább kell alkalmazni addig, amíg az illetékes hatóság az EÉPH (4) bekezdés szerinti véleménye alapján nem határoz a gyakorlat folytatásáról.

14. cikk

A bennfentes kereskedelem és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételének tilalma

Tilos

a)

a bennfentes kereskedelem vagy annak kísérlete;

b)

másik személy részére bennfentes kereskedelem folytatására vonatkozó tanácsadás vagy a másik személy bennfentes kereskedelemre való rábírása; vagy

c)

a bennfentes információ jogosulatlan közzététele.

15. cikk

A piaci manipuláció tilalma

Tilos a piaci manipuláció és a piaci manipuláció kísérlete.

16. cikk

A piaci visszaélés megelőzése és felderítése

(1)   A kereskedési helyszínt működtető piaci szereplők és befektetési vállalkozások a 2014/65/EU irányelv 31. és 54. cikke szerint hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat vezetnek be és tartanak fenn a bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció, valamint az azokra irányuló kísérlet megelőzése és felderítése céljából.

Az első albekezdésben említett bármely személy haladéktalanul értesíti a kereskedési hely szerinti illetékes hatóságot azokról a megbízásokról és ügyletekről, ideértve azok visszavonását vagy módosítását, amelyek bennfentes kereskedelemnek, piaci manipulációnak, vagy a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció kísérletének minősülhetnek.

(2)   A foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat vezet be és tart fenn a gyanús megbízások és ügyletek felderítése és bejelentése céljából. Ha az ilyen személy alapos okkal feltételezi, hogy egy pénzügyi eszközre vonatkozó megbízás vagy ügylet, függetlenül attól, hogy arra kereskedési helyszínen vagy azon kívül kerül sor, bennfentes kereskedelemnek, piaci manipulációnak, vagy a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció kísérletének minősülhet, erről haladéktalanul értesíti a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságot.

(3)   A 22. cikk sérelme nélkül, a foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személyekre annak a tagállamnak a bejelentési szabályai alkalmazandók, amelynek területén e személyeket nyilvántartásba vették, vagy amelynek területén központi ügyvezetésük helye van; fióktelep esetében a fióktelep helye szerinti tagállam szabályai alkalmazandók. A bejelentést e tagállam illetékes hatósága részére kell küldeni.

(4)   A gyanús megbízásokra és ügyletekre vonatkozó bejelentést átvevő illetékes hatóságok ezt az információt haladéktalanul továbbítják a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságokhoz.

(5)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza:

a)

azokat a megfelelő szabályokat, rendszereket és eljárásokat, amelyekkel az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesíthetők; és

b)

azokat az értesítési sablonokat, amelyekkel az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesíthetők.

Az EÉPH a szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

3.   FEJEZET

KÖZZÉTÉTELI KÖVETELMÉNYEK

17. cikk

A bennfentes információk nyilvános közzététele

(1)   A kibocsátó a lehető leghamarabb tájékoztatja a nyilvánosságot az őt közvetlenül érintő bennfentes információkról.

A kibocsátó biztosítja, hogy a bennfentes információt oly módon tegyék közzé, hogy a nyilvánosság gyorsan hozzáférhessen, és teljes körűen, megfelelően és időben értékelhesse az információt, amelyet a kibocsátó adott esetben a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 21. cikkében említett hivatalosan kijelölt rendszeren keresztül tesz közé. A kibocsátó a bennfentes információ nyilvánosságra hozatalát nem kötheti össze tevékenységei reklámozásával. A kibocsátó hivatalos honlapján legalább öt éven át megjelenteti és fenntartja az olyan bennfentes információkat, amelyek nyilvános közzétételére köteles.

E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik valamely tagállam szabályozott piacára történő bevezetését, illetve kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik valamely tagállam multilaterális kereskedési rendszerébe történő bevezetését.

(2)   A kibocsátási egységek piacának szereplője ténylegesen, nyilvánosan és időben közzéteszi azokat a kibocsátási egységet érintő bennfentes információkat, amelyekkel saját vállalkozására vonatkozóan rendelkezik, ideértve a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységeket, valamint az irányelv 3. cikkének e) pontja szerinti azon létesítményeket, amelyek részben vagy egészben az adott szereplő, vagy annak anyavállalata vagy kapcsolt vállalkozása tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, vagy amelyek üzemeltetéséért a szereplő, vagy annak anyavállalata vagy kapcsolt vállalkozása részben vagy egészben felelős. A létesítményeket illetően a közzététel kiterjed a létesítmények kapacitására és hasznosítására, ideértve a létesítmények tervezett és rendkívüli leállását is.

Az első albekezdés nem vonatkozik a kibocsátási egységek piacának szereplőjére akkor, ha a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló vagy a felelősségi körébe tartozó létesítmény vagy légiközlekedési tevékenység kibocsátása az előző évben nem érte el a szén-dioxid-egyenérték alsó határértékét, tüzelőberendezés üzemeltetése esetén pedig a bemenő hőteljesítmény nem érte el az alsó határértéket.

A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek a második albekezdésben szereplő mentesség alkalmazása céljából meghatározzák a szén-dioxid-egyenérték és a bemenő hőteljesítmény alsó határértékét.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett értesítések tárgyában illetékes hatóságot.

(4)   A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője saját felelősségére késleltetheti a bennfentes információ nyilvános közzétételét, feltéve, hogy az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az azonnali közzététel valószínűleg sértené a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének jogszerű érdekeit;

b)

a közzététel késleltetése a nyilvánosság számára vélhetően nem félrevezető,

c)

a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője gondoskodni tud az információ bizalmas kezeléséről.

Az a)–c) pontoktól függően egy különböző fázisokból álló, időben elhúzódó olyan folyamat esetében, amellyel egy bizonyos körülményt vagy egy bizonyos eseményt kívánnak előidézni, vagy amely ilyen körülmény vagy esemény bekövetkeztével jár, a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplője saját felelősségére késleltetheti az ezzel a folyamattal kapcsolatos bennfentes információ közzétételét.

Ha a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője a bennfentes információ közzétételét e bekezdés alapján késleltette, akkor az információ nyilvános közzétételét követően haladéktalanul értesíti a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságot arról, hogy az információt késleltetve tette közzé, és írásban ismerteti, hogy hogyan teljesültek az e bekezdésben meghatározott feltételek. A tagállamok ugyanakkor rendelkezhetnek úgy, hogy csak a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság kérésére nyújtható ilyen ismertetés.

(5)   A pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése érdekében a kibocsátó, amely hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás, saját felelősségére késleltetheti a bennfentes információk – beleértve többek között az átmeneti likviditási problémára vonatkozó információt, különösen az átmeneti likviditási támogatás megszerzésének szükségességét valamely központi banktól vagy végszükségben hitelt adó intézménytől – nyilvános közzétételét, feltéve, hogy az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

a bennfentes információ közzététele azzal a kockázattal jár, hogy megrendül a kibocsátó és a pénzügyi rendszer stabilitása;

b)

az információ késleltetett közzététele közérdek,

c)

az információ bizalmas kezelése biztosítható; továbbá

d)

a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság jóváhagyta a késleltetést annak alapján, hogy az a, b) és c) pontban foglalt feltételek teljesülnek.

(6)   Az (5) bekezdés a)–d) pontjának alkalmazásában a kibocsátó értesíti a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságot az első albekezdésben említett bennfentes információ közzétételének késleltetésére irányuló szándékáról, továbbá bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy az (5) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek. A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság adott esetben konzultál a nemzeti központi bankkal vagy a makroprudenciális hatósággal, ha ilyet létrehoztak, vagy más esetben az alábbi hatóságokkal:

a)

ha a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) 133. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott hatóság;

b)

az a) ponttól eltérő esetekben a kibocsátó felügyeletéért felelős bármely más nemzeti hatóság.

A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a bennfentes információ közzétételének késleltetése ne haladja meg a közérdekből szükséges időtartamot. A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság legalább heti rendszerességgel megvizsgálja, hogy az (5) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek-e még.

Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság nem egyezik bele a bennfentes információ közzétételének késleltetésébe, a kibocsátó azonnal közzéteszi a bennfentes információt.

E bekezdés azokban az esetekben alkalmazandó, amikor a kibocsátó úgy határoz, hogy a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nem késlelteti a bennfentes információ közzétételét.

Az e bekezdésben a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságra történő utalás nem sérti az illetékes hatóság azon képességét, hogy a 23. cikk (1) bekezdésében említett feladatait bármilyen módon elvégezze.

(7)   Ha a (4) vagy (5) bekezdéssel összhangban késleltetik a bennfentes információ közzétételét, és e bennfentes információ bizalmas kezelése a továbbiakban nem biztosított, a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének a lehető leghamarabb tájékoztatnia kell a nyilvánosságot a bennfentes információról.

E bekezdés olyan helyzetekre is vonatkozik, amikor a híresztelés egyértelműen olyan bennfentes információról szól, amely közzétételét a (4) vagy (5) bekezdésben foglaltak szerint késleltették, amennyiben a híresztelés elég pontos annak megállapításához, hogy az adott információ bizalmas kezelése már nem biztosított.

(8)   Ha a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője, illetve a nevében vagy a javára eljáró személy – a 10. cikk (1) bekezdésében említettek szerint munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatainak szokásos teljesítése keretében – harmadik félnek bennfentes információt ad át, akkor szándékos átadás esetén ezzel egyidejűleg, nem szándékos átadás esetén pedig haladéktalanul teljes mértékben és ténylegesen nyilvánosan közzéteszi az információt. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az információ átadása olyan személynek történik, akit titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy ez a kötelezettség törvényen, más jogszabályi rendelkezésen, társaság alapító okiratán vagy szerződésen alapul-e.

(9)   A kkv-tőkefinanszírozási piacra bevezetett pénzügyi eszköz kibocsátójára vonatkozó bennfentes információ a kibocsátó saját honlapja helyett a kereskedési helyszín internetes oldalán is közzétehető, ha a kereskedési helyszín ezt a lehetőséget biztosítja az adott piacon szereplő kibocsátók számára.

(10)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák:

a)

a bennfentes információk az (1), (2), (8) és (9) bekezdés szerinti megfelelő nyilvános közzétételére alkalmazott technikai eszközöket; és

b)

a bennfentes információk nyilvános közzétételében a (4) és (5) bekezdés szerinti késleltetésre alkalmazott technikai eszközöket.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

(11)   Az EÉPH iránymutatásokat ad ki, amelyek meghatározzák a kibocsátónak a (4) bekezdés a) pontjában említett jogszerű érdekeinek és azon helyzeteknek az indikatív jellegű, nem teljes listáját, amelyekben a bennfentes információ közzétételének késleltetése nagy valószínűséggel félrevezeti a nyilvánosságot a (4) bekezdés b) pontjában foglaltak értelmében.

18. cikk

A bennfentesek jegyzéke

(1)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy a javára eljáró személy:

a)

jegyzéket készít azokról a személyekről, akik hozzáférnek a bennfentes információkhoz, és akik munkaszerződés alapján vagy más módon számára munkát végeznek olyan feladatokat teljesítve, amelyek által bennfentes információkhoz férnek hozzá, így például a tanácsadók, könyvelők vagy hitelminősítő szervezetek (a bennfentesek jegyzéke);

b)

a bennfentesek jegyzékét a (4) bekezdésnek megfelelően azonnal frissíti; továbbá

c)

a bennfentesek jegyzékét kérésre a lehető leghamarabb megküldi az illetékes hatóságnak.

(2)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy a javára eljáró személy minden ésszerű lépést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a bennfentesek jegyzékében szereplő személyek írásban elismerjék az ezzel járó jogi és közigazgatási kötelezettségeket, és legyenek tisztában a bennfentes kereskedelemért és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételéért kiszabható szankciókkal.

Amennyiben a kibocsátó képviseletében vagy javára eljáró személy vállalja a bennfentesek jegyzékének összeállítását vagy frissítését, a kibocsátó továbbra is teljes felelősséggel tartozik az e cikknek való megfelelésért. A kibocsátó mindig fenntartja jogát a bennfentesek jegyzékéhez való hozzáféréshez.

(3)   A bennfentesek jegyzéke legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)

a bennfentes információhoz hozzájutó személyek személyazonosságát;

b)

e személyek a bennfentesek jegyzékébe való felvételének okát;

c)

annak dátumát és időpontját, amikor e személyek hozzájutottak a bennfentes információhoz; és

d)

a bennfentesek jegyzéke összeállításának dátumát.

(4)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy javára eljáró személy a bennfentesek jegyzékét haladéktalanul frissíti, és feltünteti a frissítés dátumát is az alábbi körülmények fennállása esetén:

a)

amennyiben megváltozott valamely már a bennfentesek jegyzékében szereplő személy jegyzékbe vételének oka;

b)

amennyiben a bennfentes információkhoz új személy fér hozzá, akit ezért fel kell venni a bennfentesek jegyzékébe; és

c)

amennyiben valamely személy a továbbiakban már nem fér hozzá a bennfentes információkhoz.

Az egyes frissítések megadják azt a dátumot és időpontot, amikor a frissítést kiváltó változás bekövetkezett.

(5)   A bennfentesek jegyzékét a kibocsátó vagy a nevében vagy a javára eljáró személy a jegyzék összeállítását vagy frissítését követő legalább 5 éven át megőrzi.

(6)   A kkv-tőkefinanszírozási piacra bevezetett pénzügyi eszközök kibocsátói mentesülnek a bennfentesek jegyzékének elkészítése alól a következő feltételek teljesülése esetén:

a)

a kibocsátók minden ésszerű lépést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy minden személy, akinek bennfentes információhoz hozzáférése van, elismerje az ezzel járó jogi és közigazgatási kötelezettségeket, és legyenek tisztában a bennfentes kereskedelemért és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételéért kiszabható szankciókkal; valamint

b)

a kibocsátó kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére tudja bocsátani a bennfentesek jegyzékét.

(7)   E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik valamely tagállam szabályozott piacára történő bevezetését, illetve kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik valamely tagállam multilaterális kereskedési rendszerébe történő bevezetését.

(8)   Az e cikk (1)–(5) bekezdése a következőkre is alkalmazandó:

a)

a kibocsátási egységek piacának szereplőire, a kibocsátási egységekkel kapcsolatos olyan bennfentes információk tekintetében, amelyek a kibocsátási egységek piaca említett szereplőinek fizikai működésével összefüggésben keletkeznek;

b)

az aukciós platformra, az árverezőre és az aukcióellenőrre a kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukciója esetében.

(9)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett bennfentesek jegyzékének elkészítéséhez és frissítéséhez használt pontos formátumot.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

19. cikk

A vezetők (managerek) ügyletei

(1)   A vezetői feladatokat ellátó személyeknek és adott esetben a velük szoros kapcsolatban álló személyeknek értesíteniük kell a kibocsátót vagy a kibocsátási egységek piacának szereplőjét és a (2) bekezdés második albekezdésében említett illetékes hatóságot:

a)

a kibocsátók tekintetében, a saját javukra bonyolított, az adott kibocsátó részvényeire vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeire, vagy az ezekhez kapcsolódó származtatott vagy más pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről;

b)

a kibocsátási egységek piacának szereplői tekintetében, a saját javukra bonyolított, a kibocsátási egységekre és az azokon alapuló aukciós termékekre vagy hozzájuk kapcsolódó származtatott eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről.

A fenti értesítésnek haladéktalanul, de legkésőbb az ügylet időpontját követő három munkanapon belül meg kell történnie.

Az első albekezdés akkor alkalmazandó, amikor az ügyletek összértéke az adott naptári évben elérte a (8), illetve a (9) bekezdésben meghatározott küszöbértéket.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása céljából és a tagállamoknak az e cikkben foglalttól eltérő bejelentési kötelezettségek megállapítására vonatkozó jogát nem sértve az (1) bekezdésben említett személyeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat minden ügyletről, amelyet e személyek a saját javukra kötöttek.

Az (1) bekezdésben említett személyeknek a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam bejelentési szabályait kell betartaniuk. Az értesítésnek az adott tagállam illetékes hatósága felé az ügylet időpontját követő három munkanapon belül meg kell történnie. Amennyiben a kibocsátót egy tagállamban nem vették nyilvántartásba, a szóban forgó értesítést a 2004/109/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összhangban a hazai tagállam illetékes hatóságának kell eljuttatni, vagy ennek hiányában a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak.

(3)   A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője biztosítja, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően bejelentett információt haladéktalanul, legkésőbb az ügyletet követő három munkanapon belül közzéteszik oly módon, hogy ahhoz gyorsan és megkülönböztetésmentesen hozzá lehessen férni a 17. cikk (10) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtás-technikai szabványoknak megfelelően.

A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője olyan médiát használ, amely indokoltan és megbízhatóan igénybe vehető az információk hatékony terjesztésére az Unió egész területén, és adott esetben a 2004/109/EK irányelv 21. cikkében említett hivatalosan kijelölt rendszert fogja alkalmazni.

A nemzeti jog ugyanakkor rendelkezhet úgy, hogy az információt közzé teheti maga az illetékes hatóság is.

(4)   E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek

a)

kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik szabályozott piacon történő bevezetését; vagy

b)

kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetését.

(5)   A kibocsátók vagy a kibocsátási egységek piacának szereplői írásban értesítik az adott kibocsátónál vezetői feladatokat ellátó személyeket az e cikk szerinti kötelezettségeikről. A kibocsátók vagy a kibocsátási egységek piacának szereplői jegyzéket készítenek az összes, vezetői feladatot ellátó személyről és a velük szoros kapcsolatban álló személyekről.

A vezetői feladatokat ellátó személyek írásban értesítik a velük szoros kapcsolatban álló személyeket az e cikk szerinti kötelezettségeikről, és az értesítés másolatát megőrzik.

(6)   Az ügyletekről szóló, (1) bekezdésben említett értesítésnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)

a személy neve;

b)

az értesítés oka;

c)

az érintett kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének neve;

d)

a pénzügyi eszköz leírása és azonosítása;

e)

az ügylet(ek) jellege (például vétel vagy eladás), jelezve, hogy az ügylet összefügg-e részvényopció-programokkal vagy a (7) bekezdésben foglalt egyedi példákkal;

f)

az ügylet(ek) helye és időpontja; továbbá

g)

az ügylet(ek) ára és volumene. Olyan zálogosítás esetében, amelynek feltételei lehetővé teszik a zálog értékének változását, ezt is közzé kell tenni a zálogosítás időpontjában érvényes értékkel együtt.

(7)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az alábbi ügyleteket is be kell jelenteni:

a)

a pénzügyi eszköz az (1) bekezdésben említett vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy általi vagy nevében történő elzálogosítását vagy kölcsönadását;

b)

az (1) bekezdésben említett foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy által vagy más személy által vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy nevében végrehajtott ügyleteket, ideértve azokat is, amelyeknél mérlegelési jogkört gyakorolnak;

c)

életbiztosítási kötvény keretében végzett, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (26) foglaltaknak megfelelően meghatározott ügyleteket, amennyiben:

i.

a kötvény tulajdonosa vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy, az (1) bekezdésnek megfelelően;

ii.

a befektetési kockázatot a kötvény tulajdonosa viseli; és

iii.

a kötvény tulajdonosa hatáskörrel vagy mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szóban forgó életbiztosítási kötvény egyedi eszközeire vonatkozó befektetési döntések meghozatalára, illetve a szóban forgó életbiztosítási kötvény számára egyedi eszközökkel kapcsolatos ügyletek végrehajtására.

Az a) pont alkalmazásában a pénzügyi eszközök elzálogosítását vagy hasonló biztosítékot, amely a pénzügyi eszközök letéti számlán történő elhelyezésével kapcsolatos, nem kell bejelenteni, feltéve, hogy és addig az időpontig, amíg az ilyen elzálogosítás vagy egyéb biztosíték célja egy egyedi hitel számra fedezet nyújtása.

Miközben valamely biztosítási szerződés kötvénytulajdonosának e bekezdésnek megfelelően be kell jelentenie az ügyleteket, a bejelentési kötelezettség nem vonatkozik a biztosítási társaságra.

(8)   Az (1) bekezdés minden ügyletre vonatkozik azt követően, hogy az ügyletek összértéke egy naptári éven belül elérte az 5 000 EUR-t. Az 5 000 EUR-s küszöb kiszámítása az (1) bekezdésben említett valamennyi ügylet nettósítás nélküli értékének összeadásával történik.

(9)   Az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy 20 000 EUR-ra növeli a (8) bekezdésben foglalt küszöbértéket, és döntéséről, valamint a magasabb küszöbérték elfogadásának indokairól – külön ismertetve a piaci feltételeket – még a határozat alkalmazása előtt tájékoztatnia kell az EÉPH-t. Az EÉPH honlapján közzéteszi az e cikk értelmében alkalmazandó küszöbértékek jegyzékét, valamint az illetékes hatóságok által nyújtott, e küszöbértékekre vonatkozó indokolásokat.

(10)   Ez a cikk a kibocsátási egységek piaca szereplőjénél, az 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukcióban részt vevő aukciós platformnál, árverezőnél és aukcióellenőrnél vezetői feladatokat ellátó személyekre, valamint a velük szoros kapcsolatban álló személyekre is vonatkozik, amennyiben ügyleteik kibocsátási egységekre, azok származtatott termékeire vagy azokon alapuló aukciós termékekre is kiterjednek. E személyeknek adott esetben be kell jelenteniük ügyleteiket az aukciós platformokhoz, az árverezőkhöz, illetve az aukcióellenőrhöz, valamint az aukciós platform, árverező, illetve aukcióellenőr székhelye szerinti illetékes hatósághoz. Az így bejelentett információt az aukciós platform, az árverező, az aukcióellenőr vagy az illetékes hatóság nyilvánosságra hozza a (3) bekezdésnek megfelelően.

(11)   A 14. és 15. cikk sérelme nélkül a valamely kibocsátónál vezetői feladatokat ellátó személy közvetve vagy közvetlenül nem bonyolíthat ügyleteket saját javára vagy közvetve vagy közvetlenül harmadik fél javára a kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközei, illetve az ezekhez kapcsolódó származtatott termékek vagy más pénzügyi eszközök kapcsán egy harmincnapos tilalmi időszak leteltéig azt megelőzően, hogy sor kerül az időközi pénzügyi jelentés vagy az év végi jelentés bejelentésére, amelyet az érintett kibocsátó köteles nyilvánosságra hozni a következők szerint:

a)

azon kereskedési helyszín szabályai, ahol a kibocsátó részvényeit forgalmazzák;

b)

a nemzeti jog.

(12)   A 14. és 15. cikk sérelme nélkül a kibocsátó engedélyezheti a nála vezetői feladatokat ellátó személy számára az általa saját vagy harmadik fél javára bonyolított kereskedelmet a (11) bekezdésben említett tilalmi időszakban:

a)

eseti alapon olyan kivételes körülmények – például súlyos pénzügyi nehézség – megléte következtében, amelyek szükségessé teszik a részvények azonnali eladását; vagy

b)

a kereskedés sajátosságai miatt, ha egy alkalmazotti részvényprogram megtakarítási konstrukció, részvényminősítés vagy részjogosultság keretében történik, vagy olyan ügyletek esetén, ahol az érintett értékpapírban lévő vagyoni érdekeltség nem változik.

(13)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek megléte mellett a kibocsátó a tilalmi időszak alatt a (12) bekezdésben foglaltaknak megfelelően engedélyezheti a kereskedést, többek között a kivételesnek számító körülményeket és olyan típusú ügyleteket, amelyek indokolttá tennék a kereskedés engedélyezését.

(14)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák azon ügyletek típusait, amelyek az (1) bekezdésben említett kötelezettséget vonják maguk után.

(15)   Az (1) bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett információkról szóló értesítések és az információk közzétételének formátumával és sablonjával kapcsolatban.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

20. cikk

Befektetési ajánlások és statisztikák

(1)   A befektetési ajánlásokat vagy más, befektetési stratégiát ajánló vagy javasló tájékoztatót készítő vagy terjesztő személyeknek megfelelő gondossággal kell eljárniuk ezen információk tárgyilagos ismertetése tekintetében, és fel kell tárniuk érdekeiket, illetve jelezniük kell összeférhetetlenségüket azokkal a pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, amelyekre az információk vonatkoznak.

(2)   A pénzügyi piacokra valószínűsíthetően jelentős hatást gyakorló statisztikákat vagy előrejelzéseket terjesztő közintézmények e statisztikákat vagy előrejelzéseket tárgyilagos és átlátható módon terjesztik.

(3)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben technikai szabályokat határoz meg az (1) bekezdésben említett kategóriákba tartozó személyek esetében a befektetési stratégiával kapcsolatos tanácsadást vagy javaslatot tartalmazó befektetési ajánlások vagy más tájékoztatók tárgyilagos ismertetésére vonatkozóan, valamint a külön érdekek feltárására vagy az összeférhetetlenség jelzésére vonatkozóan.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A (3) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardokban foglalt technikai szabályok nem alkalmazandók olyan újságírókra, akikre e szabályokkal egyenértékű megfelelő szabályozás vonatkozik a tagállamokban, ideértve az egyenértékű megfelelő önszabályozást, feltéve, hogy e szabályozás az említett technikai szabályokkal elért hatásokhoz hasonló hatásokkal jár. Az egyenértékű megfelelő szabályozás szövegéről a tagállamok értesítik a Bizottságot.

21. cikk

Információk közzététele vagy terjesztése a médiában

A 10. cikk, a 12. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 20. cikk alkalmazásában, ha az információk közzététele vagy terjesztése, illetve az ajánlások megfogalmazása vagy terjesztése újságírás vagy a média más kifejezési formája céljából történik, az információk ilyen közzétételét vagy terjesztését a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályok, valamint az újságírói szakmára vonatkozó szabályok és kódexek figyelembevételével kell elbírálni, az alábbiak kivételével:

a)

az érintett személyek, illetve a velük szoros kapcsolatban álló személyek közvetlenül vagy közvetve előnyre vagy haszonra tesznek szert az adott információk közzétételéből vagy terjesztéséből; vagy

b)

az információ közzétételére vagy terjesztésére azzal a szándékkal kerül sor, hogy a piacot a pénzügyi eszközök kínálata, kereslete vagy ára tekintetében félrevezessék.

4.   FEJEZET

AZ EÉPH ÉS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK

22. cikk

Illetékes hatóságok

Az igazságügyi szervek hatáskörének sérelme nélkül minden tagállam közigazgatási hatóságot jelöl ki, amely e rendelet alkalmazásában illetékes. A tagállamok a kijelölésről tájékoztatják a Bizottságot, az EÉPH-t és a többi tagállam illetékes hatóságait. Az illetékes hatóság az illetékességi területén gondoskodik e rendelet alkalmazásáról a területén végrehajtott cselekmények tekintetében, valamint a külföldön végrehajtott azon cselekmények tekintetében, amelyek szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközöket érintenek, vagy olyan pénzügyi eszközöket, amelyeknek az ilyen piacra történő bevezetése iránti kérelmet nyújtottak be, amelyek aukciós platformon aukcióznak vagy amelyekkel multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben kereskednek, vagy amelyeknek az illetékes hatóság területén működő valamely multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetése iránti kérelmet nyújtottak be.

23. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

(1)   Az illetékes hatóság feladatait és hatáskörét az alábbi módok valamelyikén végzi, illetve gyakorolja:

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal vagy a piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c)

oly módon, hogy felelősségét megtartva más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra ruházza át hatáskörét;

d)

az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján.

(2)   E rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében az illetékes hatóságok – a nemzeti joggal összhangban – az alábbi felügyeleti és vizsgálati jogosultságokkal rendelkeznek:

a)

formátumtól függetlenül betekintés bármely iratba vagy adatba, és arról másolat beszerzése vagy készítése;

b)

tájékoztatás kérése bármely személytől vagy bármely személy felszólítása tájékoztatás megadására, ideértve az érintett megbízások közvetítésének és az érintett ügyletek bonyolításának egyes szakaszaiban részt vevő személyeket és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá információszerzés céljából e személyek szükség szerinti beidézése és kihallgatása;

c)

árualapú származtatott eszközök esetében szabványos formátumú információkérés a piaci szereplőktől a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, az ügyletekre vonatkozó kimutatások bekérése, valamint közvetlen hozzáférés a kereskedési rendszerekhez;

d)

helyszíni ellenőrzés és vizsgálatok a természetes személyek lakóhelyétől eltérő helyszíneken;

e)

a második albekezdésnek megfelelően belépés természetes és jogi személyek területére dokumentumok és bármilyen formátumú adatok lefoglalása érdekében, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy a vizsgálat tárgyához kapcsolódó dokumentumok vagy adatok az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció bizonyítása szempontjából lényegesek lehetnek;

f)

bűnügyi nyomozás kezdeményezése;

g)

befektetési vállalkozás, hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás telefonbeszélgetésekről, elektronikus kommunikációkról készült meglévő felvételeinek és más adatforgalmi nyilvántartásának bekérése;

h)

távközlési szolgáltató meglévő adatforgalmi nyilvántartásának bekérése, amennyiben a nemzeti jog megengedi, ha alapos okkal feltételezhető, hogy jogsértés történt, illetve ezek a nyilvántartások a 14. cikk a) vagy b) pontjának vagy a 15. cikknek a megsértésének kivizsgálása szempontjából lényegesek lehetnek;

i)

vagyontárgyak zárolásának vagy lefoglalásának indítványozása vagy mindkettő;

j)

az érintett pénzügyi eszközök kereskedésének felfüggesztése;

k)

bármilyen olyan gyakorlat ideiglenes beszüntetésének előírása, amelyet az illetékes hatóság az e rendelettel ellentétesnek ítél;

l)

ideiglenes eltiltás szakmai tevékenység folytatásától; és

m)

a nyilvánosság megfelelő tájékoztatásához szükséges minden intézkedés meghozatala, többek között a közzétett valótlan vagy félrevezető információk helyesbítése, ezen belül a valótlan vagy félrevezető információt közzétevő vagy terjesztő kibocsátó vagy egyéb személy kötelezése helyesbítő nyilatkozat közzétételére.

Ha az első albekezdés e) pontjában említett, természetes és jogi személyek területére történő belépéshez a nemzeti jognak megfelelően az érintett tagállam igazságügyi hatóságától előzetes engedély szükséges, az e pontban említett hatáskörrel csak az előzetes engedély megszerzését követően lehet élni;

(3)   A tagállamok a megfelelő intézkedésekkel biztosítják az illetékes hatóságok valamennyi olyan felügyeleti és vizsgálati jogosultságát, amely feladataik ellátásához szükséges.

E rendelet nem sérti az e rendeletben foglalt követelményeken kívül további követelményeket előíró 2004/25/EK irányelv 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt felügyeleti hatóságok által szabályozott nyilvános vételi ajánlatokkal, társaságok összefonódásával és a társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

(4)   Az illetékes hatóságok részére valamely személy által e rendelettel összhangban nyújtott tájékoztatás nem minősül az információátadás bármely, szerződésben, vagy bármely jogalkotási, szabályozási, vagy igazgatási rendelkezésben meghatározott korlátozása megsértésének, és nem jár a bejelentő semmilyen felelősségével az ilyen bejelentéssel kapcsolatban.

24. cikk

Együttműködés az EÉPH-val

(1)   E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EÉPH-val.

(2)   Az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul az EÉPH rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(3)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben információcsere eljárásait és formáit.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

25. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)   E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok szükség szerint együttműködnek egymással és az EÉPH-val, feltéve, hogy nem alkalmazandó a (2) bekezdésben foglalt kivételek valamelyike. Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak és az EÉPH-nak. Elsősorban indokolatlan késedelem nélkül információt cserélnek és együttműködnek a vizsgálati, felügyeleti és jogérvényesítési tevékenység során.

Az első albekezdésben megállapított együttműködési és segítségnyújtási kötelezettség a Bizottságot is terheli az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek közé tartozó áruval kapcsolatos információcsere tekintetében.

Az illetékes hatóságok és az EÉPH együttműködnek az 1095/2010/EU rendelettel és különösen annak 35. cikkével összhangban.

Amennyiben a tagállamok a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki e rendelet rendelkezéseinek a fenti cikkben említett megsértése esetén, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges hatáskörrel rendelkezzenek a joghatóságuk alá tartozó igazságügyi hatóságokkal történő kapcsolatfelvételhez annak érdekében, hogy megkapják az e rendelet esetleges megsértése miatt indított nyomozás vagy eljárásokkal kapcsolatos egyedi tájékoztatást, valamint ugyanezt nyújthassák más illetékes hatóságok vagy az EÉPH számára az egymással és az EÉPH-val e rendelet alkalmazásában való együttműködésre vonatkozó kötelezettségük teljesítése céljából.

(2)   Az illetékes hatóság az alábbi kivételes körülmények fennállása esetén utasíthatja el a tájékoztatás vagy valamely nyomozás tekintetében történő együttműködés iránti kérelem teljesítését:

a)

a releváns információról szóló tájékoztatás hátrányos hatással lehet a megkeresett tagállam biztonságára, különösen a terrorizmus és más súlyos bűntettek elleni küzdelem tekintetében;

b)

a kérelem teljesítése valószínűleg hátrányosan befolyásolná saját vizsgálat és végrehajtási tevékenységeit vagy adott esetben egy büntetőjogi kivizsgálást;

c)

az adott cselekmények és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál; vagy

d)

a megkeresett tagállamban már jogerős bírósági határozatot hoztak az ugyanezen cselekményeket elkövető személyek ellen.

(3)   Az illetékes hatóságok és az EÉPH együttműködnek a 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) értelmében létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER) és a tagállami szabályozó hatóságokkal annak érdekében, hogy összehangoltan közelítsék meg a vonatkozó szabályok érvényesítését olyan esetekben, ahol ügylet, vételi vagy eladási megbízás, vagy más cselekmény vagy magatartás irányul egy vagy több, e rendelet hatálya alá eső pénzügyi eszközre, illetve egy vagy több olyan nagykereskedelmi energiatermékre, amely az 1227/2011/EU rendelet 3., 4. és 5. cikkének hatálya alá esik. Az illetékes hatóságok figyelembe veszik az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkében foglalt meghatározások jellemzőit és az 1227/2011/EU rendelet 3., 4. és 5. cikkének rendelkezéseit akkor, ha e rendelet 7., 8. és 12. cikkét a nagykereskedelmi energiatermékekhez kapcsolódó pénzügyi eszközökre alkalmazzák.

(4)   Az illetékes hatóságok kérésre haladéktalanul rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdésben említett célból szükséges információkat.

(5)   Ha az illetékes hatóság meg van győződve arról, hogy egy másik tagállam területén e rendelet rendelkezéseivel ellentétes cselekményeket hajtanak vagy hajtottak végre, vagy hogy ilyen cselekmények valamely másik tagállam területén található kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközöket érintenek, erről a lehető legkonkrétabb formában értesíti a másik tagállam illetékes hatóságát, az EÉPH-t, valamint a nagykereskedelmi energiatermékekkel összefüggésben az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai egyeztetnek egymással és az EÉPH-val, valamint a nagykereskedelmi energiatermékekkel összefüggésben az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével a megfelelő intézkedésekről, továbbá tájékoztatják egymást az ezek közötti időszakok lényeges fejleményeiről. A 30. és 31. cikkben szabályozott, határokon átnyúló esetekben összehangoltan lépnek fel a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések alkalmazása során a többszörös és egymást átfedő intézkedések elkerülése érdekében, továbbá döntéseik érvényesítésében segítséget nyújtanak egymásnak.

(6)   Valamely tagállam illetékes hatósága segítséget kérhet egy másik tagállam illetékes hatóságától a helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban.

A segítséget kérő illetékes hatóság tájékoztathatja az EÉPH-t az első albekezdésben említett minden kérésről. Határokon átnyúló hatású vizsgálat vagy ellenőrzés esetében az EÉPH köteles valamely érintett illetékes hatóság megkeresésére a vizsgálatot vagy ellenőrzést koordinálni.

Ha valamely illetékes hatóság egy másik tagállam illetékes hatóságától helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap, a következő lehetőségek közül választhat:

a)

saját maga végzi el a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)

engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)

engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatását;

d)

könyvvizsgálókat vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására;

e)

a felügyeleti tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokat megosztja más illetékes hatóságokkal.

Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése tekintetében is együttműködhetnek más tagállamok illetékes hatóságaival.

(7)   Az EUMSZ 258. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, az az illetékes hatóság, amelynek az (1), (3), (4) és (5) bekezdés szerinti információ vagy segítségnyújtás iránti kérése alapján nem járnak el ésszerű időn belül, vagy amelynek információ vagy segítségnyújtás iránti kérését elutasítják, ezt ésszerű határidőn belül bejelentheti az EÉPH-nak.

Az említett helyzetekben az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően járhat el, az EÉPH-nak az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban történő eljárása lehetőségének sérelme nélkül.

(8)   Az illetékes hatóságok együttműködnek és információt cserélnek a tagállamok és harmadik országok az érintett azonnali piacokért felelős szabályozó hatóságaival, ha alapos okkal feltételezhetik, hogy az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelemnek, bennfentes információk jogosulatlan közzétételének vagy piaci manipulációnak minősülő cselekményre kerül vagy került sor. Az együttműködés biztosítja a pénzügyi és azonnali piacok egységes áttekintését, továbbá felderíti a több piacot érintő és határokon átnyúló piaci visszaéléseket és szankciókat szab ki rájuk.

A kibocsátási egységek esetében az első albekezdésben előírt együttműködést és információcserét az alábbiakkal is biztosítani kell:

a)

a kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék az 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukciója esetében az aukcióellenőrrel; és

b)

az illetékes hatóságokkal, a jegyzékkezelőkkel és köztük a központi tisztviselővel, valamint a 2003/87/EK irányelv alapján a megfelelőség ellenőrzésével megbízott közjogi testületekkel.

Az EÉPH segíti és koordinálja a más tagállamokban és harmadik országokban található illetékes hatóságok és a szabályozó hatóságok közötti együttműködést és információcserét. Az illetékes hatóságok lehetőség szerint együttműködési megállapodást kötnek a harmadik országokban a kapcsolódó azonnali piacokért felelős szabályozó hatóságokkal a 26. cikknek megfelelően.

(9)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett információcsere és segítségnyújtás eljárásait és formáit.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

26. cikk

Együttműködés harmadik országokkal

(1)   A tagállamok illetékes hatóságai szükség szerint együttműködési megállapodást kötnek a harmadik országok felügyeleti hatóságaival a harmadik országokban található felügyeleti hatóságokkal való információcserére, valamint az e rendelet alapján a harmadik országokban keletkező kötelezettségek érvényesítésére vonatkozóan. Az együttműködési megállapodás legalább a hatékony információcserét biztosítja, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy az e rendeletből eredő kötelezettségeiket teljesítsék.

Az illetékes hatóság tájékoztatja az EÉPH-t és az egyéb illetékes hatóságokat, ha ilyen megállapodást készül megkötni.

(2)   Az EÉPH, hacsak lehetséges, megkönnyíti és összehangolja az illetékes hatóságok és a harmadik országok érintett felügyeleti hatóságai közötti együttműködési megállapodások kidolgozását.

E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH a tagállamok illetékes hatóságai által adott esetben alkalmazandó együttműködési megállapodások dokumentumsablonját tartalmazó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EÉPH adott esetben megkönnyíti és összehangolja továbbá a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott, és a 30. és 31. cikkben tárgyalt intézkedések meghozatala szempontjából lényeges információknak az illetékes hatóságok közötti cseréjét.

(3)   Az illetékes hatóságok csak olyan esetekben kötnek információcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok felügyeleti hatóságaival, ha a továbbadott információkra legalább a 27. cikkben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garancia vonatkozik. Ilyen információcserére kizárólag az említett illetékes hatóságok feladatainak ellátása céljából kerülhet sor.

27. cikk

Szakmai titoktartás

(1)   Az e rendelet alapján átvett, kicserélt és továbbított bizalmas információkkal kapcsolatos szakmai titoktartás szabályait a (2) és (3) bekezdés állapítja meg.

(2)   Az ennek a rendeletnek az értelmében az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy operatív feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve azt az esetet, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, illetve az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

(3)   A szakmai titoktartás kötelezettsége mindazokat a személyeket terheli, akiket az illetékes hatóság, illetve olyan hatóság vagy piaci vállalkozás foglalkoztat vagy foglalkoztatott, amelyre az illetékes hatóság hatáskört ruházott át, beleértve az illetékes hatóság által megbízott könyvvizsgálókat és szakértőket. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk – az uniós vagy nemzeti jogban megállapított ellenkező rendelkezés hiányában – semmilyen más személlyel, illetve hatósággal nem közölhetők.

28. cikk

Adatvédelem

A személyes adatok a tagállamok által e rendelet keretei között végzett feldolgozása tekintetében az illetékes hatóságok e rendelet alkalmazásában feladataikat a 95/46/EK irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban végzik. A személyes adatok az EÉPH által e rendelet keretei között végzett feldolgozása tekintetében az EÉPH a betartja a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseit.

Személyes adatot legfeljebb 5 éves időtartamra lehet megőrizni.

29. cikk

Személyes adatok továbbítása harmadik országokba

(1)   Valamely tagállam illetékes hatósága eseti jelleggel, a 95/46/EK irányelvben foglalt követelmények teljesítése mellett személyes adatot továbbíthat harmadik országba. Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a harmadik ország az adatokat csak akkor továbbítsa más harmadik országba, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és a tagállam illetékes hatósága által meghatározott feltételeket teljesíti.

(2)   Egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságától kapott személyes adatokat csak abban az esetben adhat tovább harmadik ország felügyeleti hatóságának, ha az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága ehhez megszerezte az adatokat átadó hatáskörrel rendelkező hatóság kifejezett hozzájárulását, és – adott esetben – az adatokat kizárólag olyan célra továbbítja, amelyhez az adott hatáskörrel rendelkező hatóság hozzájárult.

(3)   Személyes adatok cseréjéről együttműködési megállapodás kizárólag a 95/46/EK irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban rendelkezhet.

5.   FEJEZET

Közigazgatási intézkedések és szankciók

30. cikk

Közigazgatási szankciók és közigazgatási intézkedések

(1)   A büntetőjogi szankciók és az illetékes hatóságok 23. cikk szerinti felügyeleti hatáskörének sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára a megfelelő közigazgatási szankciók és közigazgatási intézkedések meghozatalához legalább az alábbi jogsértések esetére:

a)

a 14. és 15. cikkben, a 16. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 17. cikk (1), (2), (4), (5) és (8) bekezdésében, a 18. cikk (1)–(6) bekezdésében, a 19. cikk (1), (3), (5), (6), (7), és (11) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében foglalt jogsértések; továbbá

b)

a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatban, nyomozásban vagy kérelem teljesítésében való együttműködés hiánya vagy ezek elvégzésének elmulasztása.

A tagállamok 2016. július 3-ig határozhatnak úgy, hogy nem állapítanak meg közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat az első albekezdésben foglaltak szerint, ha az említett albekezdés a) és b) pontjában említett jogsértések nemzeti jogukban már büntetőjogi szankciók hatálya alá tartoznak. Ha a tagállamok így döntenek, részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t az adott büntetőjoguk idevágó részeiről.

A tagállamok az első és második albekezdésben említett szabályokról 2016. július 3-ig részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal és az EÉPH-val az e szabályokat érintő későbbi módosításokat is.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdése a) pontjában említett jogsértések esetében a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára legalább az alábbi közigazgatási szankciók kiszabásához, illetve közigazgatási intézkedések meghozatalához:

a)

végzés, amely előírja a jogsértésért felelős személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

b)

a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének visszaszolgáltatása, ha azok meghatározhatók;

c)

nyilvános figyelmeztetés, amely megnevezi a jogsértésért felelős személyt és a jogsértés jellegét;

d)

a befektetési vállalkozás engedélyének visszavonása vagy felfüggesztése;

e)

befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, az ideiglenes eltiltása attól, hogy befektetési vállalkozásban vezetői feladatot lásson el;

f)

a 14. vagy 15. cikkben foglalt jogsértések többszöri elkövetése esetén befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, a végleges eltiltása attól, hogy befektetési vállalkozásban vezetői feladatot lásson el;

g)

befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, az ideiglenes eltiltása attól, hogy saját számlára kereskedjen;

h)

maximális közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének legfeljebb háromszorosáig, ha azok meghatározhatók;

i)

természetes személy esetében maximális összegű közigazgatási pénzbírság, amelynek összege:

i.

a 14. és 15. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 5 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték;

ii.

a 16. és 17. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 1 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

iii.

a 18., 19. és 20. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 500 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

j)

jogi személy esetében maximális összegű közigazgatási pénzbírság, amelynek összege:

i.

a 14. és 15. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 15 000 000 EUR, vagy a jogi személy ügyvezető szerve által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves árbevételének 15 %-a, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték;

ii.

a 16. és 17. cikkben foglalt jogsértések esetében 2 500 000 EUR, vagy a jogi személy ügyvezető szerve által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves árbevételének 2 %-a, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

iii.

a 18., 19. és 20. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 1 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték.

Az e bekezdésben az illetékes hatóságra történő utalás nem sérti az illetékes hatóság azon képességét, hogy a 23. cikk (1) bekezdésében említett feladatait bármilyen módon elvégezze.

Az első albekezdés j) pontja i. és ii. alpontjának alkalmazásában amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy leányvállalat, amelynek a 2013/34/EU irányelv (28) értelmében meghatározott összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a vonatkozó teljes éves árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a végső anyavállalat ügyvezető szerve által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy a vonatkozó számviteli irányelvek – a bankokra vonatkozó 86/635/EGK tanácsi irányelv (29) és a biztosítóintézetekre vonatkozó 91/674/EGK tanácsi irányelv (30) – szerinti, annak megfelelő típusú bevétel.

(3)   A tagállamok az illetékes hatóságokat a (2) bekezdésben említetteken felüli hatáskörrel is felruházhatják, és az említett bekezdésben foglaltakat meghaladó mértékű szankciókat is előírhatnak.

31. cikk

A felügyeleti hatáskörök gyakorlása és szankciók kiszabása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók típusának és szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, adott esetben többek között:

a)

a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

b)

a jogsértésért felelős személy felelősségének mértékét;

c)

a jogsértésért felelős személynek például a jogi személy teljes árbevételében vagy a természetes személy éves jövedelmében konkrétan kifejezett pénzügyi erejét;

d)

a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)

a jogsértésért felelős személy az illetékes hatósággal való együttműködésének mértékét, amelytől függetlenül az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásáról gondoskodni kell;

f)

a jogsértésért felelős személy által korábban elkövetett jogsértéseket; és

g)

a jogsértésért felelős személy által a jogsértés megismétlésének elkerülése érdekében tett intézkedéseket.

(2)   A közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkozó hatáskörük 30. cikk szerinti gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy a felügyeleti és kivizsgálási hatáskörük gyakorlása, valamint a kiszabott közigazgatási szankciók és a meghozott egyéb közigazgatási intézkedések e rendeletnek megfelelően hatékonyak és arányosak legyenek. A többszörös és egymást átfedő intézkedések elkerülése érdekében a 25. cikknek megfelelően összehangoltan lépnek fel a határokon átnyúló esetekben a felügyeleti és kivizsgálási hatáskörök gyakorlása, valamint a közigazgatási szankciók kiszabása során.

32. cikk

A jogsértések bejelentése

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak elősegítése érdekében, hogy az illetékes hatóságok értesüljenek e rendelet megsértésének tényleges vagy lehetséges eseteiről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)

a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások, ideértve az ilyen bejelentések számára biztonságos kommunikációs csatornák létrehozását is;

b)

munkaszerződéssel munkát végző azon személyek megfelelő munkahelyi védelme legalább a megtorlással, a diszkriminációval vagy másfajta tisztességtelen bánásmóddal szemben, akik jogsértést jelentenek be, vagy akiket jogsértéssel vádolnak; és

c)

a személyes adatok védelme a jogsértést bejelentő személyt és azt a természetes személyt érintően, aki állítólag elkövette a jogsértés, ideértve személyazonosságuk bizalmas kezelésének az eljárás minden szakaszában történő fenntartásával kapcsolatos védelmi intézkedéseket, a nemzeti jogban a nyomozásokkal vagy azt követő igazságügyi eljárásokkal összefüggésben előírt információközlések sérelme nélkül.

(3)   A tagállamok a pénzügyi szolgáltatási célból szabályozott tevékenységet végző munkáltatók számára előírják, hogy megfelelő belső eljárásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy alkalmazottaik jelenthessék a jogsértéseket.

(4)   Az e rendelet lehetséges megsértésével kapcsolatban érdemi információt szolgáltató személynek a tagállamok a tagállami joggal összhangban pénzügyi ösztönzőt kínálhatnak fel akkor, ha a bejelentőnek az információ bejelentése nem más, korábban fennálló jogszabályi vagy szerződéses kötelezettsége, valamint feltéve, hogy a bejelentett információ új, és e rendelet megsértése miatti közigazgatási vagy büntetőjogi szankció kiszabásához vagy egyéb közigazgatási intézkedés meghozatalához vezet.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett eljárásokat, beleértve a bejelentések megtételének és nyomon követésének módjait, valamint a munkaszerződés alapján munkát végző személyek, továbbá a személyes adatok védelmével kapcsolatos intézkedéseket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 36. cikk (2) bekezdésben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

33. cikk

Információcsere az EÉPH-val

(1)   Az illetékes hatóságok minden évben összesített információkat bocsátanak az EÉPH rendelkezésére a 30., 31. és 32. cikkel összhangban általuk kiszabott valamennyi közigazgatási és egyéb közigazgatási intézkedésről. Az EÉPH a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé. Az illetékes hatóságok évente az EÉPH rendelkezésére bocsátják az összes, a fent említett cikkekkel összhangban végzett közigazgatási vizsgálatra vonatkozó névtelenített és összesített adatot.

(2)   Amennyiben a tagállamok a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban büntetőjogi szankciókat szabnak ki a fenti cikkben említett jogsértések esetére, illetékes hatóságaik évente az EÉPH rendelkezésére bocsátják az igazságügyi hatóságok által a 30., 31., és 32. cikknek megfelelően elvégzett összes büntetőjogi kivizsgálással és kiszabott valamennyi büntetéssel kapcsolatos névtelenített és összesített adatot. Az EÉPH a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos információkat éves jelentésben teszi közzé.

(3)   Az illetékes hatóság a közigazgatási vagy büntetőjogi szankció, egyéb közigazgatási intézkedés nyilvános közzétételével egyidejűleg az EÉPH-t is értesíti azokról.

(4)   Ha a közzétett közigazgatási és büntetőjogi szankció, vagy egyéb közigazgatási intézkedés a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett befektetési vállalkozásra vonatkozik, akkor az EÉPH a közzétett szankciót, vagy intézkedést feltünteti a befektetési vállalkozások az említett irányelv 5. cikke (3) bekezdésével létrehozott nyilvántartásában.

(5)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett információcsere eljárásait és formáit.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

34. cikk

A határozatok közzététele

(1)   A harmadik albekezdésnek megfelelően az illetékes hatóságok honlapjukon közzéteszik az e rendeletben foglaltak megsértéséért kiszabott közigazgatási szankcióról vagy egyéb közigazgatási intézkedésről szóló határozatot közvetlenül azt követően, hogy a határozat által érintett személyt értesítették a határozatról. A közzétételnek tartalmaznia kell legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a határozat által érintett személyek azonosságára vonatkozó információkat.

Az első albekezdés nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedést előíró határozatokra.

Amennyiben az illetékes hatóság eseti értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy a határozat által érintett jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyes adatainak a közzététele – az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján – aránytalan lenne, vagy ha a közzététel veszélyeztet egy már folyamatban lévő nyomozást vagy a pénzügyi piacok stabilitását, az illetékes hatóságok:

a)

elhalasztják a határozat közzétételét mindaddig, amíg a halasztás mellett szóló okok meg nem szűnnek;

b)

a határozatot a nemzeti joggal összhangban, név megjelölése nélkül közzéteszik, amennyiben a közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét;

c)

nem teszik közzé a határozatot akkor, ha az illetékes hatóság úgy véli, hogy az a) vagy b) ponttal összhangban történő közzététel nem elégséges annak biztosításához, hogy:

i.

a pénzpiacok stabilitása ne kerüljön veszélybe; vagy

ii.

arányos legyen e határozatok közzététele az intézkedésekhez viszonyítva, amelyeket úgy ítélnek meg, hogy jelentőségük csekély.

Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy valamely határozatot a név megjelölése nélkül teszi közzé a harmadik albekezdés b) pontjában említettek szerint, az érintett adatok közzétételét ésszerű ideig elhalaszthatja, amennyiben az említett időszak során a név nélküli közzététel indokai előreláthatólag meg fognak szűnni.

(2)   Amennyiben a határozattal szemben a nemzeti igazságügyi, közigazgatási vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, az illetékes hatóságoknak honlapjukon haladéktalanul közzé kell tenniük ezt az információt, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. Közzé kell tenni továbbá a jogorvoslat tárgyát képező határozatot semmisnek nyilvánító határozatot is.

(3)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az e cikkel összhangban nyilvánosságra hozott határozatok a nyilvánosságra hozatalt követően legalább öt évig hozzáférhetőek maradjanak honlapjukon. A nyilvánosságra hozott személyes adatokat csak annyi ideig lehet az illetékes hatóság honlapján tartani, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályok alapján szükséges.

6.   FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

35. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 12. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. július 2-ától kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 12. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, erről egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 6. cikk (5) és (6) bekezdése, a 12. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése, a 17. cikk (3) bekezdése, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történt értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejáratát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik.

36. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 2001/528/EK bizottsági határozattal (31) létrehozott Európai Értékpapír-bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EK rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

7.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

37. cikk

A 2003/6/EK irányelvnek és a végrehajtási intézkedéseinek a hatályon kívül helyezése

A 2003/6/EGK irányelv és a 2004/72/EK (32), a 2003/125/EK (33) és a 2003/124/EK (34) bizottsági irányelv, valamint a 2273/2003/EK bizottsági rendelet (35)2016. július 3-ával hatályát veszti. A 2003/6/EK irányelvre vonatkozó hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni az e rendelet II. mellékletében található megfelelési táblázattal összhangban.

38. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság 2019. július 3-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára e rendelet alkalmazásáról, amelyet adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat kísér. A jelentés többek között értékeli:

a)

helyénvaló-e közös szabályokat bevezetni az összes tagállam azon kötelezettségére vonatkozóan, amely szerint közigazgatási szankciókat kell kiszabniuk a bennfentes kereskedésért és a piaci manipulációért;

b)

a bennfentes információ meghatározása kielégítő módon lefedi-e az illetékes hatóságok számára fontos összes információt a piaci visszaélés ellen hatékony küzdelem érdekében;

c)

megfelelőek-e azok a feltételek, amelyek fennállása esetén el kell rendelni a kereskedés betiltását a 19. cikk (11) bekezdésében foglaltakkal összhangban, tekintettel annak megállapítására, hogy vannak-e további olyan körülmények, amelyek közepette a tiltást alkalmazni kell;

d)

azon lehetőség, hogy a piaci visszaélésekkel kapcsolatban létrehozzák az ajánlati könyvek több piacra kiterjedő felügyeletének az uniós keretét, beleértve a keretre vonatkozó ajánlásokat is; továbbá

e)

a referenciaértékekre vonatkozó rendelkezések alkalmazási köre.

Az első albekezdés a) pontja alkalmazásában az EÉPH feltérképezi a közigazgatási szankciók alkalmazását, valamint azon tagállamok esetében, amelyek a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy az e rendeletben foglaltak megsértéséért a 26. cikknek megfelelően büntetőjogi szankciókat alkalmaznak, az EÉPH feltérképezi e büntetőjogi szankciók tagállamokban történő alkalmazását. Ehhez az intézkedéshez hozzátartozik minden olyan adat, amelyet a 33. cikk (1) és (2) bekezdése alapján bocsátanak rendelkezésre.

39. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   E rendeletet 2016. július 3-tól kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (4) és (5) bekezdését, az 5. cikk (6) bekezdését, a 6. cikk (5) és (6) bekezdését, a 7. cikk (5) bekezdését, a 11. cikk (9), (10) és (11) bekezdését, a 12. cikk (5) bekezdését, a 13. cikk (7) és (11) bekezdését, a 16. cikk (5) bekezdését, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését, a 17. cikk (3), (10) és (11) bekezdését, a 18. cikk (9) bekezdését, a 19. cikk (13), (14) és (15) bekezdését, a 20. cikk (3) bekezdését, a 24. cikk (3) bekezdését, a 25. cikk (9) bekezdését, a 26. cikk (2) bekezdésének második, harmadik és negyedik albekezdését, a 32. cikk (5) bekezdését, és a 33. cikk (5) bekezdését, amelyek 2014. július 2-án alkalmazandók.

(3)   A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy 2016. július 3-ig megfeleljenek a 22., 23. és 30. cikknek, a 31. cikk (1) bekezdésének, valamint a 32. és 34. cikknek.

(4)   E rendeletnek a 2014/65/EU irányelvre és a 600/2014/EU rendeletre való hivatkozásait 2017. január 3. előtt a 2004/39/EK irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni a 2014/65/EU irányelv IV. mellékletében meghatározott megfelelési táblázattal összhangban, amennyiben e megfelelési táblázat a 2004/39/EK irányelvre való hivatkozásokat tartalmaz.

Amennyiben e rendelet rendelkezései szervezett kereskedési rendszerekre, kkv-tőkefinanszírozási piacokra, kibocsátási egységekre, vagy az azokon alapuló aukciós termékekre hivatkoznak, e rendelkezések 2017. január 3-ig nem alkalmazandók a szervezett kereskedési rendszerekre, kkv-tőkefinanszírozási piacokra, kibocsátási egységekre vagy az azokon alapuló aukciós termékekre.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 161., 2012.6.7., 3. o.

(2)  HL C 181., 2012.6.21., 64. o.

(3)  Az Európai Parlament 2013. szeptember 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) (HL L 96., 2003.4.12., 16. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1227/2011/EU rendelete az energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

(8)  A Bizottság 2010. november 12-i 1031/2010/EU rendelet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/25/EK irányelve a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EU irányelv és a 2011/67/EK irányelv módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 349. oldalát).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/57/EU irányelve a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (piaci visszaélésekről szóló irányelv) (lásd a Hivatalos Lap 179. oldalát).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14)  A Bizottság 2003. december 22-i 2273/2003/EK rendelete a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programokra vonatkozó mentességek és a pénzügyi eszközök stabilizálása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 336., 2003.12.23., 33. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(17)  HL C 177., 2012.6.20., 1. o.

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(19)  A Bizottság 2006. augusztus 10-i 1287/2006/EK rendelete a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 241., 2006.9.2., 1. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/30/EU irányelve a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 315., 2012.11.14., 74. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 84. oldalát).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelve az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-i 2004/109/EK irányelve a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 713/2009/EK rendelete az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról (HL L 211., 2009.8.14., 1. o.).

(28)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott társasági formájú vállalkozások éves beszámolóiról, összevont éves beszámolóiról és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(29)  A Tanács 1986. december 8-i 86/635/EGK irányelve a bankok és más pénzügyi vállalkozások éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról (HL L 372., 1986.12.31., 1. o.).

(30)  A Tanács 1991. december 19-i 91/674/EGK irányelve a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról (HL L 374., 1991.12.31., 7. o.).

(31)  A Bizottság 2001. június 6-i 2001/528/EK határozata az európai értékpapír-bizottság létrehozásáról (HL L 191., 2001.7.13., 45. o.).

(32)  A Bizottság 2004. április 29-i 2004/72/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az elfogadott piaci gyakorlatok, az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozó bennfentes információ fogalommeghatározása, a bennfentesek jegyzékének összeállítása, a vezető tisztségviselők ügyleteinek bejelentése és a gyanús ügyletek bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 162., 2004.4.30., 70. o.).

(33)  A Bizottság 2003/125/EK irányelve (2003. december 22.) a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési ajánlások tisztességes ismertetése és az összeférhetetlenség közzététele tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 339., 2003.12.24., 73. o.).

(34)  A Bizottság 2003. december 22-i 2003/124/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a bennfentes információ meghatározása és közzététele, valamint a piaci manipuláció meghatározása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 339., 2003.12.24., 70. o.).

(35)  A Bizottság 2003. december 22-i 2273/2003/EK rendelete a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programokra vonatkozó mentességek és a pénzügyi eszközök stabilizálása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 336., 2003.12.23., 33. o.).


I. MELLÉKLET

A.   A hamis vagy félrevezető jelzésekhez és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek

E rendelet 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából, az említett cikk (2) bekezdésében foglalt magatartásformák sérelme nélkül az alábbi, a teljesség igénye nélkül felsorolt jeleket, amelyeket nem szükségszerűen kell önmagukban piaci manipulációnak tekinteni, a piaci résztvevők, illetve az illetékes hatóságok figyelembe veszik, amikor ügyleteket, illetve vételi vagy eladási megbízásokat vizsgálnak:

a)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek mekkora hányadot képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékkel folytatott ügyletek napi forgalmában, különösen, ha a fenti tevékenységek az említett eszközöknél lényeges árfolyamváltozáshoz vezetnek;

b)

az adott pénzügyi eszközben, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletben, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékben jelentős vételi vagy eladási pozícióval rendelkező személy által adott vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek milyen mértékben vezetnek lényeges árfolyamváltozáshoz az adott pénzügyi eszköznél, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletnél, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós terméknél;

c)

a végrehajtott ügyletek okoznak-e változást az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termék tényleges tulajdonosi viszonyaiban;

d)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek vagy törölt megbízások milyen mértékben tartalmaznak rövid időszakon belül ellenirányú ügylettel lezárt pozíciókat, és ezek mennyire jelentős arányt képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékkel folytatott ügyletek napi forgalmában, illetve, hogy ez milyen mértékben hozható kapcsolatba az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termék árfolyamának lényeges változásaival;

e)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek milyen mértékben koncentrálódnak egy rövid időszakra a napi kereskedésen belül, és milyen mértékben vezetnek későbbi ellentétes irányú ármozgáshoz;

f)

milyen mértékben változtatják meg a végrehajtás előtt visszavont vételi vagy eladási megbízások a pénzügyi eszközre, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletre vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékre vonatkozó legjobb vételi és eladási ajánlati árakat, vagy általánosabban, a piaci résztvevők számára rendelkezésre álló ajánlati könyvben szereplő adatokat; és

g)

milyen mértékben adnak vételi vagy eladási megbízásokat, illetve hajtanak végre ügyleteket abban a konkrét vagy ahhoz közeli időpontban, amikor a referencia-árfolyamokat, elszámolási árakat és értékeléseket meghatározzák, és milyen mértékben vezetnek ezek olyan árfolyamváltozásokhoz, amelyek hatással vannak ezekre árfolyamokra és értékelésekre.

B.   A fiktív eszközökhöz vagy a megtévesztés és félrevezetés bármilyen más formájához kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek

E rendelet 12. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából, az említett cikk (2) bekezdésében foglalt magatartásformák sérelme nélkül az alábbi, a teljesség igénye nélkül felsorolt jeleket, amelyeket nem szükségszerűen kell önmagukban piaci manipulációnak tekinteni, a piaci résztvevők, illetve az illetékes hatóságok figyelembe veszik, amikor ügyleteket, illetve vételi vagy eladási megbízásokat vizsgálnak:

a)

bizonyos személyek által adott vételi vagy eladási megbízásokat, illetve általuk végrehajtott ügyleteket megelőzi-e vagy követi-e hamis vagy félrevezető információk ugyanezen személyek vagy velük kapcsolatban álló személyek által történő terjesztése; és

b)

bizonyos személyek adnak-e vételi vagy eladási megbízást, vagy végrehajtanak-e ügyleteket az előtt vagy az után, hogy ugyanezen személyek vagy a velük kapcsolatban álló személyek téves, elfogult vagy bizonyíthatóan anyagi érdek által befolyásolt befektetési ajánlásokat készítenek vagy terjesztenek.


II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

E rendelet

2003/6/EK irányelv

1. cikk

 

2. cikk

 

2. cikk (1) bekezdés a) pont

9. cikk első bekezdés

2. cikk (1) bekezdés b) pont

 

2. cikk (1) bekezdés c) pont

 

2. cikk (1) bekezdés d) pont

9. cikk második bekezdés

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk első bekezdés

2. cikk (4) bekezdés

10. cikk a) pont

3. cikk (1) bekezdés 1. pont

1. cikk (3) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 2. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 3. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 4. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 5. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 6. pont

1. cikk (4) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 7. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 8. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 9. pont

1. cikk (5) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 10. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 11. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 12. pont

1. cikk (7) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 13. pont

1. cikk (6) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 14–35. pont

 

4. cikk

 

5. cikk

8. cikk

6. cikk (1) bekezdés

7. cikk

6. cikk (2) bekezdés

 

6. cikk (3) bekezdés

 

6. cikk (4) bekezdés

 

6. cikk (5) bekezdés

 

6. cikk (6) bekezdés

 

6. cikk (7) bekezdés

 

7. cikk (1) bekezdés a) pont

1. cikk (1) bekezdés, első bekezdés

7. cikk (1) bekezdés b) pont

1. cikk (1) bekezdés, második bekezdés

7. cikk (1) bekezdés c) pont

 

7. cikk (1) bekezdés d) pont

1. cikk (1) bekezdés, harmadik bekezdés

7. cikk (2) bekezdés

 

7. cikk (3) bekezdés

 

7. cikk (4) bekezdés

 

7. cikk (5) bekezdés

 

8. cikk (1) bekezdés

2. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

8. cikk (2) bekezdés

 

8. cikk (2) bekezdés a) pont

2. cikk (3) bekezdés b) pont

8. cikk (2) bekezdés b) pont

 

8. cikk (3) bekezdés

 

8. cikk (4) bekezdés a) pont

2. cikk (1) bekezdés a) pont

8. cikk (4) bekezdés b) pont

2. cikk (1) bekezdés b) pont

8. cikk (4) bekezdés c) pont

2. cikk (1) bekezdés c) pont

8. cikk (4) bekezdés d) pont

2. cikk (1) bekezdés d) pont

8. cikk (4) bekezdés, második albekezdés

4. cikk

8. cikk (5) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés

9. cikk (1) bekezdés

 

9. cikk (2) bekezdés

 

9. cikk (3) bekezdés a) pont

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk (3) bekezdés b) pont

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk (4) bekezdés

 

9. cikk (5) bekezdés

 

9. cikk (6) bekezdés

 

10. cikk (1) bekezdés

3. cikk a) pont

10. cikk (2) bekezdés

 

11. cikk

 

12. cikk (1) bekezdés

 

12. cikk (1) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés a) pont

12. cikk (1) bekezdés b) pont

1. cikk (2) bekezdés b) pont

12. cikk (1) bekezdés c) pont

1. cikk (2) bekezdés c) pont

12. cikk (1) bekezdés d) pont

 

12. cikk (2) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, első francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés b) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, második francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés c) pont

 

12. cikk (2) bekezdés d) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, harmadik francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés e) pont

 

12. cikk (3) bekezdés

 

12. cikk (4) bekezdés

 

12. cikk (5) bekezdés

1. cikk (2) bekezdés, harmadik albekezdés

13. cikk (1) bekezdés

1. cikk (2) bekezdés a) pont, második bekezdés

13. cikk (1) bekezdés

 

13. cikk (2) bekezdés

 

13. cikk (3) bekezdés

 

13. cikk (4) bekezdés

 

13. cikk (5) bekezdés

 

13. cikk (6) bekezdés

 

13. cikk (7) bekezdés

 

13. cikk (8) bekezdés

 

13. cikk (9) bekezdés

 

13. cikk (10) bekezdés

 

13. cikk (11) bekezdés

 

14. cikk a) pont

2. cikk (1) bekezdés, első bekezdés

14. cikk b) pont

3. cikk b) pont

14. cikk c) pont

3. cikk a) pont

15. cikk

5. cikk

16. cikk (1) bekezdés

6. cikk (6) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés

6. cikk (9) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

 

16. cikk (4) bekezdés

 

16. cikk (5) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, hetedik francia bekezdés

17. cikk (1) bekezdés

6. cikk (1) bekezdés

17. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés

9. cikk, harmadik bekezdés

17. cikk (2) bekezdés

 

17. cikk (3) bekezdés

 

17. cikk (4) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés

17. cikk (5) bekezdés

 

17. cikk (6) bekezdés

 

17. cikk (7) bekezdés

 

17. cikk (8) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés, első és második albekezdés

17. cikk (9) bekezdés

 

17. cikk (10) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, első és második francia bekezdés

17. cikk (11) bekezdés

 

18. cikk (1) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés, harmadik albekezdés

18. cikk (2) bekezdés

 

18. cikk (3) bekezdés

 

18. cikk (4) bekezdés

 

18. cikk (5) bekezdés

 

18. cikk (6) bekezdés

 

18. cikk (7) bekezdés

9. cikk, harmadik bekezdés

18. cikk (8) bekezdés

 

18. cikk (9) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, negyedik francia bekezdés

19. cikk (1) bekezdés

6. cikk (4) bekezdés

19. cikk (1) bekezdés a) pont

6. cikk (4) bekezdés

19. cikk (1) bekezdés b) pont

 

19. cikk (2) bekezdés

 

19. cikk (3) bekezdés

 

19. cikk (4) bekezdés a) pont

 

19. cikk (4) bekezdés b) pont

 

19. cikk (5)–(13) bekezdés

 

19. cikk (14) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, ötödik francia bekezdés

19. cikk (15) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, ötödik francia bekezdés

20. cikk (1) bekezdés

6. cikk (5) bekezdés

20. cikk (2) bekezdés

6. cikk (8) bekezdés

20. cikk (3) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, hatodik francia bekezdés és 6. cikk (11) bekezdés

21. cikk

1. cikk (2) bekezdés c) pont, második mondat

22. cikk

11. cikk, első bekezdés és 10. cikk

23. cikk (1) bekezdés

12. cikk (1) bekezdés

23. cikk (1) bekezdés a) pont

12. cikk (1) bekezdés a) pont

23. cikk (1) bekezdés b) pont

12. cikk (1) bekezdés b) pont

23. cikk (1) bekezdés c) pont

12. cikk (1) bekezdés c) pont

23. cikk (1) bekezdés d) pont

12. cikk (1) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés a) pont

12. cikk (2) bekezdés a) pont

23. cikk (2) bekezdés b) pont

12. cikk (2) bekezdés b) pont

23. cikk (2) bekezdés c) pont

 

23. cikk (2) bekezdés d) pont

12. cikk (2) bekezdés c) pont

23. cikk (2) bekezdés e) pont

 

23. cikk (2) bekezdés f) pont

 

23. cikk (2) bekezdés g) pont

12. cikk (2) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés h) pont

12. cikk (2) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés i) pont

12. cikk (2) bekezdés g) pont

23. cikk (2) bekezdés j) pont

12. cikk (2) bekezdés f) pont

23. cikk (2) bekezdés k) pont

12. cikk (2) bekezdés e) pont

23. cikk (2) bekezdés l) pont

12. cikk (2) bekezdés h) pont

23. cikk (2) bekezdés m) pont

6. cikk (7) bekezdés

23. cikk (3) bekezdés

 

23. cikk (4) bekezdés

 

24. cikk (1) bekezdés

15a. cikk (1) bekezdés

24. cikk (2) bekezdés

15a. cikk (2) bekezdés

24. cikk (3) bekezdés

 

25. cikk (1) bekezdés első albekezdés

16. cikk (1) bekezdés

25. cikk (2) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés a) pont

16. cikk (2) bekezdés, második albekezdés, első francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés b) pont

 

25. cikk (2) bekezdés c) pont

16. cikk (2) bekezdés, második albekezdés, második francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés d) pont

16. cikk (2) bekezdés második albekezdés, harmadik francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (3) bekezdés

 

25. cikk (4) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés, első mondat

25. cikk (5) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

25. cikk (6) bekezdés

16. cikk (4) bekezdés

25. cikk (7) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés, negyedik albekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (8) bekezdés

 

25. cikk (9) bekezdés

16. cikk (5) bekezdés

26. cikk

 

27. cikk (1) bekezdés

 

27. cikk (2) bekezdés

 

27. cikk (3) bekezdés

13. cikk

28. cikk

 

29. cikk

 

30. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

14. cikk (1) bekezdés

30. cikk (1) bekezdés a) pont

 

30. cikk (1) bekezdés b) pont

14. cikk (3) bekezdés

30. cikk (2) bekezdés

 

30. cikk (3) bekezdés

 

31. cikk

 

32. cikk

 

33. cikk (1) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, első albekezdés

33. cikk (2) bekezdés

 

33. cikk (3) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, második albekezdés

33. cikk (4) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, harmadik albekezdés

33. cikk (5) bekezdés

 

34. cikk (1) bekezdés

14. cikk (4) bekezdés

34. cikk (2) bekezdés

 

34. cikk (3) bekezdés

 

35. cikk

 

36. cikk (1) bekezdés

17. cikk (1) bekezdés

36. cikk (2) bekezdés

 

37. cikk

20. cikk

38. cikk

 

39. cikk

21. cikk

Melléklet