I. MELLÉKLET

A kötelezően alkalmazandó ENSZ-EGB-előírások listája

ENSZ-EGB-előírás száma	Tárgy	Módosítás-sorozat	HL-hivatkozás	Alkalmazási kör
10.	Elektromágneses összeférhetőség (EMC)	04.	HL L 254., 2012.9.20., 1. o.	L1e, L2e, L3e, L4e, L5e, L6e és L7e
62.	Illetéktelen használat elleni védelem	00.	HL L 89. 2013.3.27., 37. o.	L1e, L2e, L3e, L4e, L5e, L6e és L7e

Magyarázó megjegyzés:

Az, hogy egy adott alkatrész fel van tüntetve a listában, nem jelenti azt, hogy kötelező beszerelni. A rendelet más mellékletei azonban egyes alkatrészek esetében kötelező beépítési követelményt állapítanak meg.

II. MELLÉKLET

Az erőátviteli rendszeren végzett szakszerűtlen beavatkozás (manipulálás) elleni intézkedésekre vonatkozó követelmények

1.   Cél és hatály

1.1.   Az erőátviteli rendszeren végzett szakszerűtlen beavatkozás (manipulálás) elleni intézkedések célja annak biztosítása, hogy megakadályozza a jármű erőátviteli rendszerén végzett olyan káros módosításokat, amelyek a funkcionális biztonságra és/vagy a környezetre kedvezőtlen hatást gyakorolnak.

1.2.   Ezen intézkedések körébe tartoznak a jármű 168/2013/EU rendelet 39. cikkének (1) bekezdésében említett jogszabályban előírt tábláján a legnagyobb teljesítmény, a legnagyobb tervezett járműsebesség és az álló helyzetre jellemző hangszint jelölésére vonatkozó konkrét követelmények. A környezetvédelmi jellemzőket és a meghajtóegység teljesítményét, valamint a funkcionális biztonságot befolyásoló eredeti és nem eredeti alkatrészek, önálló műszaki egységek, alkatrészek és berendezések különleges jelölésének meg kell felelnie a 168/2013/EU rendelet 39. cikke (2) és (3) bekezdésének, annak érdekében, hogy a jogalkalmazó hatóságok ellenőrizhessék, hogy a használatban lévő járműre felszerelt alkatrészek és berendezések megfelelőek-e a típusjóváhagyással rendelkező járműhöz.

1.3.   Hatály

A 168/2013/EU rendelet 2. cikkében említett valamennyi L kategóriájú jármű, az L3e-A3, L4e-A3 és L5e alkategória kivételével.

2.   Általános követelmények

2.1.   A gyártónak gondoskodnia kell arról, hogy a jóváhagyó hatóság és a műszaki szolgálat megkapja a szükséges információkat és adott esetben a szükséges járműveket, meghajtóegységeket, alkatrészeket és önálló műszaki egységeket, amelyek alapján módjuk nyílik az e fejezetben előírt követelmények teljesítésének ellenőrzésére.

2.2.   A gyártónak a típusjóváhagyás iránti kérelemben nyilatkoznia kell azon kötelezettségvállalásáról, hogy nem forgalmaz olyan cserélhető alkatrészeket, amelyek lehetővé teszik az adott (al)kategória meghajtóegysége teljesítményének növelését.

2.3.   Nem azonos alkatrészek felcserélhetősége típusjóváhagyással rendelkező járművek esetében:

2.3.1.   A következő alkatrészek egyedi vagy együttes felcserélhetősége nem eredményezheti a meghajtóegység teljesítményének a típusjóváhagyás során mért és jelentett értékeket meghaladó növekedését, ami azt jelenti, hogy az adott kategória legnagyobb tervezett járműsebessége és/vagy a legnagyobb folyamatos névleges és/vagy hasznos teljesítmény minden esetben a IV. melléklet 4.1.4. pontjában megadott gyártásmegfelelőségi határokon belül marad:

2.3.1.1.

kétütemű motorral szerelt járműveknél: henger/dugattyú együttese, porlasztó vagy tüzelőanyag-befecskendező(k), szívócső, kipufogórendszer;

2.3.1.2.

négyütemű motorral szerelt járműveknél: hengerfej, vezérműtengely, henger/dugattyú együttese, porlasztó vagy tüzelőanyag-befecskendező(k), szívócső, kipufogórendszer.

2.4.   Az adott (al)kategória 168/2013/EU rendelet I. mellékletében meghatározott, jóváhagyott legnagyobb tervezett járműsebessége és/vagy a legnagyobb folyamatos névleges és/vagy hasznos teljesítménye egy esetben sem léphető túl, ami azt jelenti, hogy a jármű meghajtóegységének teljesítménye minden esetben a IV. melléklet 4.1.4. pontjában megadott gyártásmegfelelőségi határokon belül kell, hogy maradjon.

2.5.   Láncok vagy fogasszíjak esetében a fogak számát a fogaskeréken kell feltüntetni.

2.6.   A gyártó nyilatkozik arról, hogy a következő jellemzők gyártó által lehetővé tett módosításai nem növelik meg olyan mértékben a meghajtóegység teljesítményét, hogy az túllépje a IV. melléklet 4.1.4. pontjában meghatározott gyártásmegfelelőségi határokat: a gyújtásrendszer szikratovábbítása, ha van, a tüzelőanyag-adagoló és tüzelőanyag-szállító rendszer, a levegőbeszívó rendszer, a légszűrő(ke)t is beleértve (módosítás vagy eltávolítás), adott esetben a meghajtást végző akkumulátor kialakítása vagy az elektromos motor(ok) elektromos meghajtása, a hajtáslánc, a jármű erőátviteli rendszerét vezérlő egység(ek).

2.7.   Ha a gyújtásvezérlés állítható, a meghajtóegység teljesítményét a maximális motorteljesítmény kifejtésére megállapított értékhez képest ±5°-ra beállított előgyújtás mellett kell mérni.

2.8.   A gyártó biztosítja, hogy a jóváhagyott jármű megfeleljen a jármű környezetvédelmi jellemzőit és meghajtóegységének teljesítményét korlátozó elektromos rendszerek biztonságára vonatkozó következő rendelkezéseknek.

2.8.1.   A meghajtóegység teljesítményét korlátozó elektromos/elektronikus sebességkorlátozó berendezéssel ellátott jármű esetében a jármű gyártójának adatokat és bizonyítékokat kell szolgáltatnia a vizsgálatot végző hatóságoknak annak igazolására, hogy az eszköznek vagy vezetékrendszerének módosítása vagy leválasztása nem növeli meg a teljesítményt.

2.8.2.   Az elektromos vezérléssel felszerelt járműnek olyan funkciókkal kell rendelkeznie, amelyek meggátolják a módosítást, kivéve, ha azt a gyártó engedélyezi. A gyártó akkor engedélyezhet módosításokat, ha azok a jármű diagnosztikájához, karbantartásához és javításához, műszaki ellenőrzéséhez, feljavításához vagy javításához szükségesek.

2.8.3.   Az átprogramozható számítógépes kódoknak és működési paramétereknek védettnek kell lenniük a manipulálással szemben, és legalább az ISO 15031-7:2001 szabvány rendelkezéseinek megfelelő fokú védelmet kell biztosítaniuk, feltéve, hogy a biztonsági információk cseréje a XII. melléklet 1. függelékében leírt kommunikációs protokollokkal és szabványos diagnosztikai csatlakozóval történik.

2.8.4.   A meghajtóegység teljesítménye növelésének megakadályozása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a motor számítógépes programozású hajtásműködési paramétereit különleges eszköz vagy eljárás nélkül ne lehessen megváltoztatni (például forrasztott vagy tokozott számítógép-alkatrészek, illetve leplombált vagy leforrasztott számítógépházak).

2.8.5.   Minden kivehető kalibrálási memóriachipet tokozva, leplombált tartóban kell elhelyezni vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni, és biztosítani kell, hogy ezeket csak speciális eszközökkel és különleges eljárásokkal lehessen kicserélni.

2.8.6.   A programozható számítástechnikai eszközöket (például elektromosan törölhető, programozható, csak olvasható memória: EEPROM) alkalmazó gyártóknak meg kell akadályozniuk a jogosulatlan átprogramozást. Be kell építeniük manipulálás elleni fejlett stratégiákat és írásvédelmi funkciókat, amelyeknek elektronikusan kell csatlakozniuk a gyártó távoli számítógépéhez, amelyhez a független gazdasági szereplők is hozzáférést kapnak a XV. melléklet szerinti védelem használata mellett. A jóváhagyó hatóságnak a manipulálás elleni megfelelő védelmet biztosító módszereket – mint a Keyword 2000 protokoll szerinti „seed and key” hozzáférést – jóvá kell hagynia.

2.8.7.   Az erőátviteli rendszert vagy a motort vezérlő egység(ek) tárolt fedélzeti diagnosztikai hibakódjai nem törlődhetnek akkor, ha a jármű fedélzeti számítógépét a jármű áramellátásról leválasztják, illetve a jármű akkumulátorának vagy földelésének leválasztása vagy működési hibája esetén.

3.   Az L1e, L2e és L6e jármű-(al)kategóriákra vonatkozó további egyedi követelmények

3.1.   Az L1e, L2e és L6e kategóriájú járművek legnagyobb sebesség- és/vagy teljesítménykorlátozásának elfogadható tűrése a 168/2013/EU rendelet I. mellékletében említett legnagyobb tervezett járműsebességnek és/vagy a legnagyobb folyamatos névleges és/vagy hasznos teljesítmény minősítési kritériumainak ±5 %-a.

3.2.   A belső égésű motorral felszerelt L1e, L2e és L6e kategóriájú járművekre vonatkozó követelmények

3.2.1.   Szívórendszer

3.2.1.1.

Minden szívócsövet nyírócsavarokkal vagy csak különleges szerszámok segítségével eltávolítható csavarokkal kell felerősíteni. A csöveken belül külső felületen megjelölt szűkített keresztmetszetnek kell lennie; ezen a helyen a falvastagságnak 4 mm-nél, vagy hajlékony anyag, mint például gumi alkalmazása esetén 5 mm-nél vékonyabbnak kell lennie.

3.2.1.2.

A szűkített keresztmetszet módosítására irányuló valamennyi kísérletnek a csövek tönkremeneteléhez, vagy a motor teljes és tartós működésképtelenségéhez kell vezetnie, amely mindaddig fennáll, amíg vissza nem állítják a jóváhagyásnak megfelelő állapotot.

3.2.1.3.

A jármű-kategóriát vagy -kategóriákat feltüntető jelölésnek olvashatónak kell lennie a csöveken.

3.2.2.   A motor

3.2.2.1.

Ha a motor lemezrugós (hörgő-) szeleppel/szelepekkel van ellátva, a szelepe(ke)t a szeleptest újrafelhasználását megakadályozó nyírócsavarokkal vagy kizárólag különleges szerszámokkal eltávolítható csavarokkal kell felerősíteni.

3.2.2.2.

Az adott esetben rögzített hengerfejtömítés legnagyobb vastagsága nem lehet több, mint 1,3 mm.

3.2.2.3.

Kétütemű motorok dugattyúja A felső holtponti helyzetben lévő dugattyú nem takarhatja el a szívónyílást. Ez az előírás nem vonatkozik a szívónyílás átvezető-/elszívónyílással egybeeső részeire a lemezrugós (hörgő-) szelepe(ke)t tartalmazó szívási rendszerű motorral ellátott járművek esetében.

3.2.2.4.

Kétütemű motorok esetében a dugattyú 180°-kal történő elfordítása nem növelheti meg a motor teljesítőképességét.

3.2.3.   Kipufogórendszer

3.2.3.1.

A kipufogórendszerben nem alkalmazható mesterséges szűkítés. A négyütemű motorok szelepvezetői nem tekinthetők mesterséges szűkítésnek.

3.2.3.2.

Az esetleges rezonátor kiszerelése nem eredményezheti a meghajtóegység teljesítményének növekedését.

3.2.3.3.

A kipufogórendszer hangtompító(ko)n belül elhelyezett, a kipufogócső tényleges hosszát meghatározó részét (részeit) kiszerelhetetlen módon kell a kipufogó-hangtompító(k)hoz vagy a kipufogódoboz(ok)hoz rögzíteni.

3.5.   Fokozatmentes sebességváltó

3.5.1.   A fokozatmentes sebességváltó fedelét adott esetben legalább 2 nyírócsavarral kell rögzíteni, illetve az csak különleges szerszámok használatával lehet leszerelhető.

3.5.2.   Az áttétel két tárcsa közötti tényleges távolság korlátozásával való csökkentésére szolgáló fokozatmentes sebességváltót az egyik vagy mindkét tárcsába olyan módon kell beépíteni, hogy a tényleges távolságot a tárcsaszerkezet megrongálása nélkül egy bizonyos határon túl ne lehessen módosítani úgy, hogy az a jármű sebességének a legnagyobb megengedett járműsebesség 10 %-kal nagyobb mértékű emelkedését eredményezze. Ha a gyártó cserélhető távtartógyűrűket alkalmaz a fokozatmentes sebességváltóban a jármű legnagyobb sebességének beállítására, e gyűrűk teljes eltávolítása nem növelheti a legnagyobb sebességet 10 %-nál nagyobb mértékben.

4.   Az L3e-A1 és L4e-A1 jármű-(al)kategóriákra vonatkozó további egyedi követelmények

4.1.   Az L3e-A1 és L4e-A1 alkategóriájú járműveknek a 3.2.1., a 3.2.2.1. vagy a 3.2.3.1. pont követelményeinek kell megfelelniük, és teljesíteniük kell a 3.2.3.2. és a 3.2.3.3. pontban meghatározott követelményeket.

4.2.   Szívórendszer

Eltávolíthatatlan hüvelyt kell a szívóvezetékben elhelyezni.

4.2.1.   Ha ez a hüvely a szívócsőben van elhelyezve, ez utóbbit nyírócsavarokkal vagy csak különleges szerszámok segítségével eltávolítható csavarokkal kell a motorblokkhoz erősíteni.

4.2.2.   A hüvely keménységének legalább 60 HRC-nek kell lennie. Fala a szűkített keresztmetszetben nem lehet 4 mm-nél vastagabb.

4.2.3.   A hüvely eltávolítására vagy módosítására irányuló valamennyi próbálkozásnak vagy a hüvely és környezete tönkremeneteléhez, vagy a motor teljes és tartós működésképtelenségéhez kell vezetnie, amely mindaddig fennáll, amíg vissza nem állítják a jóváhagyásnak megfelelő állapotot.

4.2.4.   A meghatározott jármű-kategóriát vagy -kategóriákat feltüntető jelölésnek olvashatónak kell lennie a hüvely felületén vagy annak közelében.

4.2.5.   Minden szívócsövet nyírócsavarokkal vagy olyan csavarokkal kell felerősíteni, amelyeket csak különleges szerszámokkal lehet eltávolítani. A csöveken belül szűkített keresztmetszetet kell kialakítani, amelyet a cső külső felületén jelölni kell; ezen a helyen a falvastagság a 4 mm-t, illetve hajlékony anyag, mint például gumi esetében az 5 mm-t nem érheti el.

4.2.6.   A szűkített keresztmetszet módosítására irányuló valamennyi kísérletnek a csövek tönkremeneteléhez, vagy a motor teljes és tartós működésképtelenségéhez kell vezetnie, amely mindaddig fennáll, amíg vissza nem állítják a jóváhagyásnak megfelelő állapotot.

4.2.7.   A csöveken olvashatónak kell lennie a jármű 168/2013/EU rendelet 2. és 4. cikkében, valamint I. mellékletében meghatározott (al)kategóriáját feltüntető jelölésnek.

4.2.8.   A szívóvezeték hengerfejben lévő részén egy szűkített szakasznak kell lennie. Ennél szűkebb rész a szívócsatorna mentén (a szelepülések környezete kivételével) sehol sem lehet.

4.2.9.   A szívóvezetéken végzett, a szűkített keresztmetszet módosítására irányuló valamennyi próbálkozásnak vagy a cső tönkremeneteléhez, vagy a motor teljes és tartós működésképtelenségéhez kell vezetnie, amely mindaddig fennáll, amíg vissza nem állítják a jóváhagyásnak megfelelő állapotot.

4.2.10.   A hengerfejen olvashatónak kell lennie a jármű 168/2013/EU rendelet 39. cikkében meghatározott (al)kategóriáját feltüntető jelölésnek.

4.2.11.   A 4.2. pontban említett szűkített keresztmetszet átmérője a szóban forgó jármű (al)kategóriájától függően változik.

4.2.12.   A gyártónak meg kell adnia a szűkített keresztmetszet átmérőjét és az illetékes hatóságok előtt be kell mutatnia a jóváhagyó hatóságnak és a műszaki szolgálatnak, hogy ez a szűkített keresztmetszet a gázok áramlása szempontjából a legkritikusabb szakasz, valamint, hogy nincs olyan más keresztmetszet, amelynek módosítása növelhetné a meghajtóegység teljesítményét.

5.   Az 1.3. pont alkalmazási körébe tartozó jármű-(al)kategóriákra vonatkozó további egyedi követelmények

5.1.   Az L3e-A2 vagy L4e-A2 alkategóriájú járművek tekintetében egy adott típus egyik változata vagy kivitele sem rendelkezhet a hasznos teljesítmény kétszeresét meghaladó legnagyobb hasznos teljesítménnyel és/vagy legnagyobb folyamatos névleges teljesítménnyel.

5.2.   A gyártó nyilatkozik arról, hogy az alábbiakban felsorolt jellemzők és alkatrészek módosításai és cserélhetősége nem eredményezi:

—	az L3e-A2 és L4e-A2 alkategóriájú járművek esetében a hasznos motorteljesítmény vagy a folyamatos névleges teljesítmény kétszeresének túllépését, vagy

—	az L7e kategóriájú járművek esetében a meghajtóegység jóváhagyott teljesítményének túllépését;

5.2.1.   adott esetben a gyújtásrendszer szikratovábbítása;

5.2.3.   a tüzelőanyag-adagoló és -szállító rendszer;

5.2.4.   levegőbeszívó rendszer, a légszűrő(ke)t is beleértve (módosítás vagy eltávolítás);

5.2.5.   a hajtáslánc;

5.2.6.   az erőátviteli rendszer meghajtóegységének teljesítményét vezérlő vezérlőegység(ek);

5.2.7.   a teljes motorterhelést korlátozó bármely (mechanikus, elektromos, szerkezeti stb.) alkatrész eltávolítása, amelynek következtében a meghajtóegységnek a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A. szakaszával összhangban jóváhagyott teljesítménye megváltozik.

III. MELLÉKLET

A típus-jóváhagyási eljárásokkal kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó követelmények

1.   Típus-jóváhagyási eljárás

1.1.

A jóváhagyó hatóság a járműre vonatkozó típus-jóváhagyási kérelem kézhezvételekor: 1.1.1. igazolja, hogy valamennyi, a jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó szabályozási aktus értelmében kiadott EU-típusbizonyítvány megfelel a gépjárműtípusnak, valamint az előírt követelményeknek; 1.1.2. ellenőrzi a dokumentációra történő hivatkozás alapján, hogy a jármű adatközlő lapján szereplő járműelőírások és adatok megtalálhatók az adatcsomagokban és az EU-típusbizonyítványokban a vonatkozó szabályozási aktusok tekintetében; 1.1.3. és amennyiben az adatközlő lapon szereplő valamely adat száma nincs megadva valamelyik szabályozási aktus adatcsomagjában, megvizsgálja, hogy az adott rész vagy jellemző megfelel-e az adatközlő mappában megadott adatoknak; 1.1.4. megvizsgálja a jármű részeit és rendszereit a jóváhagyandó típusból kiválasztott járműmintán, vagy gondoskodik azok megvizsgálásáról annak ellenőrzése céljából, hogy a járműv(ek)et a hitelesített adatcsomagban megadott vonatkozó adatokkal összhangban építették-e a vonatkozó EU-típusbizonyítványok tekintetében; 1.1.5. szükség esetén az önálló műszaki egységek vonatkozásában ellenőrzi azok felszerelését, vagy gondoskodik annak ellenőrzéséről; 1.1.6. a 168/2013/EU rendelet II. mellékletében előírt berendezések megléte tekintetében elvégzi vagy elvégezteti a szükséges ellenőrzéseket; 1.1.7. elvégzi vagy elvégezteti az annak biztosításához szükséges ellenőrzéseket, hogy a gáztüzelőanyag-rendszerre – ha van – vonatkozó követelmények teljesülnek-e.

2.   Műszaki előírások kombinálása

2.1.

A benyújtott járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a típusjóváhagyásra váró különböző kombinációk megfelelő ellenőrzése lehetővé váljék az alábbi kritériumok szerint: 2.1.1. a jármű típusa, változata és kivitele; 2.1.2. jármű- és hajtáscsalád; 2.1.3. sebességváltó; 2.1.4. felépítménykialakítás; 2.1.5. ajtók száma; 2.1.6. ülőhelyek száma.

3.   Különleges rendelkezések

3.1.

Amennyiben nem áll rendelkezésre típusbizonyítvány a vonatkozó szabályozási aktusok bármelyikére, a jóváhagyó hatóság feladatai a következők: 3.1.1. kezdeményezi a vonatkozó valamennyi szabályozási aktus által előírt szükséges teszteket és vizsgálatokat; 3.1.2. megvizsgálja, hogy a jármű megfelel-e az adatközlő mappájában szereplő jellemzőinek, és teljesíti-e a vonatkozó valamennyi szabályozási aktus által meghatározott műszaki követelményeket; 3.1.3. szükség esetén az önálló műszaki egységek vonatkozásában ellenőrzi azok felszerelését, vagy gondoskodik annak ellenőrzéséről; 3.1.4. adott esetben a 168/2013/EU rendelet II. mellékletében előírt berendezések megléte tekintetében elvégzi vagy elvégezteti a szükséges ellenőrzéseket; 3.1.5. elvégzi vagy elvégezteti az annak biztosításához szükséges ellenőrzéseket, hogy a gáztüzelőanyag-rendszerre – ha van – vonatkozó követelmények teljesülnek-e.

4.   Rendelkezések az (L3e/L4e)-A2 és (L3e/L4e)-A3 alkategóriájú motorkerékpárok átalakítására

4.1.   Általános tudnivalók

Az átalakítási rendelkezések csak az oldalkocsival felszerelt vagy anélküli (L3e/L4e)-A2 és (L3e/L4e)-A3 alkategóriájú motorkerékpárokra vonatkoznak.

4.2.   Az (L3e/L4e)-A2 alkategóriájú motorkerékpár (L3e/L4e)-A3 alkategóriájú motorkerékpárrá történő átalakítása és visszaalakítása a következő ellenőrzött feltételek mellett megengedett:

4.2.1.   Típusjóváhagyás

A gyártó a típusjóváhagyás során külön vizsgálatokat végez az (L3e/L4e)-A2 és az (L3e/L4e)-A3 motorkerékpár-kialakításokkal kapcsolatban, és a műszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően igazolja, hogy az L3e motorkerékpár megfelel a 4. pont követelményeinek, és a következő követelményekről külön jelentésben számol be:

4.2.2.   a 168/2013/EU rendelet III. fejezetében meghatározott környezetvédelmi jellemzőkre és a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények, valamint a 168/2013/EU rendelet II., V., VI. és VII. mellékletében említett vizsgálatok:

4.2.2.1.

a 168/2013/EU rendelet V. mellékletében említett I., II., V., VII., VIII. és IX. típusú környezetvédelmi vizsgálatok típusai;

4.2.2.2.

a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A.2. pontjában említett követelmények és vizsgálatok a meghajtóegység teljesítményére vonatkozóan;

4.2.2.3.

a jármű-/hajtáscsalád fogalmát külön kell meghatározni és jelenteni az (L3e/L4e)-A2 és az (L3e/L4e)-A3 motorkerékpár-kialakítás tekintetében.

4.2.3.   Funkcionális biztonsági előírások: a vizsgálatokat a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének B.2., B.4., B.14., B.17. és B.18. pontja szerint kell elvégezni, illetve a kapcsolódó követelményeket is ezek szerint kell teljesíteni;

4.2.4.   a járműszerkezeti vizsgálatokat a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének C.1. és C.10. pontja szerint kell elvégezni, illetve a kapcsolódó követelményeket is ezek szerint kell teljesíteni.

4.2.5.   A 4.1.1.1. pontban és a 168/2013/EU rendelet II. mellékletében felsoroltakon kívül minden más típus-jóváhagyási követelményt úgy kell tekinteni, hogy azok az (L3e/L4e)-A2 és az (L3e/L4e)-A3 motorkerékpár-kialakítás tekintetében közösek és azonosak, ezért csak egyszer kell azokat vizsgálni a két teljesítményváltozat tekintetében, és azokról egyszer kell jelentést tenni. A jármű átalakítással nem érintett rendszerei, alkotóelemei, önálló műszaki egységei, részei vagy tartozékai tekintetében megengedett ugyanazon vizsgálati jegyzőkönyvek használata.

4.2.6.   Az egyedi uniós típus-jóváhagyási számmal rendelkező L3e-A2 kategóriájú motorkerékpárra teljes járműre vonatkozó típusjóváhagyást kell kiadni. Az adatközlő lapon és a típusbizonyítványban külön szakaszban kell feltüntetni az átalakított jármű típusmegjelölésére, a típus-jóváhagyási számára, műszaki adataira vonatkozó információkat, illetőleg a jármű L3e-A3 kialakításra történő átalakításához felhasznált alkatrészek, szoftverek stb. megjelölését.

4.2.7.   Az egyedi uniós típus-jóváhagyási számmal rendelkező L3e-A3 kategóriájú motorkerékpárra teljes járműre vonatkozó típusjóváhagyást kell kiadni. Az L3e-A3 jármű típus-jóváhagyási dokumentációjába fel kell venni az adatközlő lap 4.1.2. pontban említett külön szakaszát.

4.2.8.   Ha az átalakításra vonatkozó információk nem teljes körűen állnak rendelkezésre a típusjóváhagyáskor, a kiegészített információkat a teljes járműre vonatkozó uniós típusjóváhagyás kiegészítésével lehet megadni. Ha csak a teljes járműre megadott uniós típusjóváhagyás száma hiányzik, ez annak módosításával pótolható.

4.2.9.   Az (L3e/L4e)-A2 vagy A3 motorkerékpár elektronikus adatai

A gyártó az (L3e/L4e)-A2-ből az (L3e/L4e)-A3 kialakításra vagy fordítva történő átalakításkor a vonatkozó „L3e-A2” vagy „L3e-A3” alkategóriát beprogramozza a motorkerékpár PCU/ECU memóriájába.

4.2.9.1.

Ezt az elektronikus információt általános célú kiolvasóval olvasható formátumban kell lekérdezhetővé tenni a XII. mellékletben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően.

4.2.9.2.

Ezt az elektronikus információt a II. melléklet 2.8. pontjának megfelelően kell a manipulálás ellen védeni.

4.2.9.3.

A motorkerékpár gyártójának kérésére a járművet legfeljebb 2020. január 1-jéig mentesíteni lehet a 4.2.9.1. és a 4.2.9.2. pont követelményeinek teljesítése alól azzal a feltétellel, hogy az adatközlő mappát átfogó műszaki indokolással egészítik ki.

4.2.10.   A gyári gyártósor végén a két lehetséges kialakítás közül valamelyikre történő beállításkor a megfelelőségi bizonylat csak egy – az (L3e/L4e)-A2 vagy az (L3e/L4e)-A3 – jármű-kialakítás adatait tüntetheti fel.

4.2.11.   Azokra a motorkerékpárokra, amelyek az (L3e/L4e)-A2 alkategóriából (L3e/L4e)-A3 alkategóriába alakíthatók, vagy abból visszaalakíthatók, csak az (L3e/L4e)-A2 és az A3 motorkerékpár típusra vonatkozó egyetlen jármű-azonosító számot (VIN) lehet kiosztani. A járműre szerelt, jogszabályban előírt táblán fel kell tüntetni ezt a jármű-azonosító számot a két uniós típus-jóváhagyási számmal együtt, egyértelműen jelezve mindkét kialakítás esetében az álló helyzetre jellemző zajszintet és motorteljesítményt.

4.3.   Átalakítás

Az (L3e/L4e)-A2 konfiguráció (L3e/L4e)-A3 konfigurációvá való átalakítását vagy ennek fordítottját csak a motorkerékpár gyártója végezheti el és ellenőrizheti.

4.3.1.

A gyártó a jármű tulajdonosának kérésére a jármű-azonosító számmal ellátott megfelelőségi bizonylathoz nyilatkozatot állít ki az átalakításhoz szükséges információkat feltüntetve, a 168/2013/EU rendelet 38. cikkének (2) bekezdésében meghatározott megfelelőségi bizonylat mellékletben megadott mintája szerint, és nyilatkozik, hogy a jóváhagyott L3e motorkerékpár műszaki szempontból átalakítható az (L3e/L4e)-A2 vagy (L3e/L4e)-A3 teljesítményszintekre.

4.3.2.

A gyártó e nyilatkozata az alábbiakat is tartalmazza: a teljes jármű uniós típus-jóváhagyási száma, a megváltozott adatok (hivatkozással a megfelelőségi bizonylatban az érintett típus jóváhagyási számokra), a kicserélendő alkatrészek vagy berendezések rövid ismertetése, valamint mindkét kialakítás esetében a szoftverazonosító és a kalibrálás-ellenőrző számok. Az adatközlő lapnak tartalmaznia kell a kitöltött gyártói nyilatkozat mintáját.

4.4.   Első nyilvántartásba vétel

A tagállam nem tagadhatja meg az első nyilvántartásba vételt és nem írhat elő további vizsgálatokat az első nyilvántartásba vétel céljaira az új (L3e/L4e)-A2 vagy (L3e/L4e)-A3 motorkerékpárok esetében, ha az új (L3e/L4e)-A2 motorkerékpárt a következő feltételek mellett alakították át (L3e/L4e)-A3 teljesítményszintre vagy vissza:

4.4.1.

a 4.2.9. pontban említett általános célú kiolvasóból feljegyzett eredmények a megfelelő (L3e/L4e)-A2 vagy (L3e/L4e)-A3 kialakítást mutatják, és a szemrevételezés alapján levonható az a következtetés, hogy a motorkerékpáron kicserélésre/rögzítésre került az átalakításhoz szükséges minden alkatrész;

4.4.2.

a jármű tulajdonosa érvényes megfelelőségi bizonylatot csatol a 4.3.1. pontban említettek szerint csatolt gyártói nyilatkozat mellé.

5.   A többlépcsős EU-típusjóváhagyás során követendő eljárások

5.1.   Általános tudnivalók

5.1.1.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárás megfelelő lefolytatása megkívánja valamennyi érintett gyártó összehangolt tevékenységét. E célból a típusjóváhagyást végző hatóságoknak az első és a további lépcsők szerinti típusjóváhagyás kiadását megelőzően biztosítaniuk kell, hogy az érintett gyártók között megállapodások jöjjenek létre a dokumentumok és információk szolgáltatására és cseréjére a célból, hogy a befejezett járműtípus a 168/2013/EU rendeletben megállapított összes rendelkezés műszaki követelményeinek megfeleljen. Ezeknek a dokumentumoknak részleteket kell tartalmazniuk az érintett rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek jóváhagyásairól, illetőleg a még nem befejezett jármű részét képező, de még nem jóváhagyott járműrészekről.

5.1.2.

Az 5. pont szerinti EK-típusjóváhagyások megadása a jármű mindenkori gyártási állapota alapján történik, és a jóváhagyásoknak magukban kell foglalniuk mindazokat a jóváhagyásokat, amelyeket a korábbi gyártási lépcsőkben adtak ki.

5.1.3.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárásban minden gyártó felelős az általa gyártott vagy korábbi gyártási lépcsőihez általa hozzáadott minden rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység jóváhagyásáért és gyártásának megfelelőségéért. A gyártó nem felelős a korábbi lépcsőkben jóváhagyott egységekért, kivéve azokban az esetekben, amikor olyan mértékben módosít lényeges részeket, hogy az előzetesen megadott jóváhagyás érvényét veszti.

5.2.   Eljárások

A jóváhagyó hatóság:

5.2.1.

ellenőrzi, hogy a jármű típusjóváhagyására irányadó szabályozási aktusok szerint kiadott minden EU-típusbizonyítvány a jármű adott gyártási állapotára vonatkozik, és megfelel az előírt követelményeknek;

5.2.2.

a 168/2013/EU rendelet 25. cikkének (6) bekezdésével összhangban ellenőrzi, hogy a típusjóváhagyással rendelkező járműtípus megfelel-e a mindenkor érvényes műszaki követelményeknek. Ebbe beletartozik a többlépcsős eljárásban a nem befejezett járműre megadott típusjóváhagyás körébe tartozó, minden követelmény tekintetében történő dokumentáció-ellenőrzés, még abban az esetben is, ha azt eltérő jármű-kategóriára vagy -alkategóriára adták meg;

5.2.3.

a 168/2013/EU rendelet 25. cikkének (7) bekezdésével összhangban biztosítja, hogy a jóváhagyási eljárás megválasztása ne befolyásolja a jármű által a teljes járműre vonatkozó típusjóváhagyás kiállításának időpontjában teljesítendő, vonatkozó anyagi jogi követelményeket;

5.2.4.

biztosítja, hogy a jármű gyártási állapotára figyelemmel minden vonatkozó adatot feltüntessenek az adatközlő mappában;

5.2.5.

a benyújtott dokumentáció alapján meggyőződik arról, hogy a járművekre vonatkozó műszaki előírások és adatok, amelyeket az adatközlő mappa I. része tartalmaz, szerepelnek-e az adatcsomagokban vagy a külön irányelvek alapján kiállított EU-típusbizonyítványokban, a befejezett járművek esetében pedig – amennyiben az adatközlő mappa I. részében szereplő pontszámot nem adják meg a szabályozási aktusok adatcsomagjában – igazolja, hogy az adott rész vagy jellemző megfelel az adatközlő mappa adatainak;

5.2.6.

elvégzi a járműrészek és a rendszerek ellenőrzését a jóváhagyásra kerülő típusba tartozó járművek szúrópróbaszerűen kiválasztott mintáján, vagy intézkedik azok elvégzéséről annak érdekében, hogy megállapítsa a jármű(vek) valamennyi szabályozási aktus tekintetében megfelel(nek) az adatcsomagban megadott idevágó adatoknak;

5.2.7.

adott esetben elvégzi az önálló műszaki egységek tekintetében a megfelelő beépítés ellenőrzését, vagy intézkedik azok elvégzéséről.

5.3.   A 4.2.4. pont alkalmazásában megvizsgálandó járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós típusjóváhagyásra szánt különböző járművek megfelelő ellenőrzését lehetővé tegye a jármű gyártási állapota és a 2.1. pontban meghatározott szempontok alapján.

6.   A virtuális vizsgálati módszerekhez szükséges feltételek és azon szabályozási aktusok, amelyek vonatkozásában gyártó vagy műszaki szolgálat virtuális és/vagy saját vizsgálati módszereket használhat

6.0.   Célok és hatály

6.0.1.

Ez a pont megfelelő rendelkezéseket ír elő a 168/2013/EU rendelet 32. cikkének (6) bekezdésével összhangban történő virtuális vizsgálat tekintetében. E rendelkezések nem vonatkoznak az említett rendelet 32. cikke (3) bekezdésének második alpontjára.

6.0.2.

Ez a pont egyben meghatározza a 168/2013/EU rendelet 64. cikkének (1) bekezdésével összhangban történő saját vizsgálatra vonatkozó témaköröket.

6.1.   Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és mellékleteik listája

3-1.   táblázat:

A 168/2013/EU rendeletben a virtuális, illetve saját vizsgálattal kapcsolatban meghatározott követelmények áttekintése

A 168/2013/EU rendeletben felsorolt követelmények	Virtuális és/vagy saját vizsgálat?	Tárgy	Korlátozások/Észrevételek
A II. melléklet A.2. szakasza	Saját vizsgálat	A jármű legnagyobb tervezett járműsebességének vizsgálati eljárásai	Csak az L3e-A3, L4e-A3 és L5e alkategóriára vonatkozik, és nem tartalmaz a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó más vizsgálatot.
A II. melléklet B.1. szakasza	Saját vizsgálat	Hangjelző készülék	Csak a beépítés
A II. melléklet B.7. szakasza	Saját vizsgálat	A vezető által kezelendő kezelőszervek, ideértve az ellenőrző lámpák és kijelzők jelölését	Csak a sebességmérő
A II. melléklet B.8. szakasza	Virtuális vizsgálat	Világító- és fényjelző berendezések beépítése	Csak a méretek
A II. melléklet B.9. szakasza	Virtuális vizsgálat	Hátsó kilátás	Csak a beépítés Csak a 81. sz. ENSZ-EGB-előírás szerint
A II. melléklet B.14. szakasza	Virtuális vizsgálat	Gumiabroncsok felszerelése	Csak ha a biztonsági távolság a meghaladja a 10 mm-t
A II. melléklet C.13. szakasza	Saját és virtuális vizsgálat	Rendszámtábla helye
A II. melléklet C.15. szakasza	Saját vizsgálat	Kitámasztószerkezetek	Csak a kitámasztószerkezetek 2.5. pont szerinti tartóberendezése
A 168/2013/EU rendelet 39. cikke	Saját vizsgálat	A jogszabályban előírt tábla és az uniós típus-jóváhagyási jel

7.   Általános feltételek a virtuális vizsgálati módszerek tekintetében

7.1.   A virtuális vizsgálat sémája

A virtuális vizsgálatok leírásához és elvégzéséhez alapstruktúraként az alábbi rendszert kell használni:

7.1.1.

cél;

7.1.2.

szerkezetmodell;

7.1.3.

peremfeltételek;

7.1.4.

terhelésre vonatkozó feltételezések;

7.1.5.

számítás;

7.1.6.

értékelés;

7.1.7.

dokumentálás.

7.2.   A számítógépes szimuláció és kalkuláció alapelvei

7.2.1.   Matematikai modell

A matematikai modellt a gyártó cégnek kell biztosítania. A modellnek tükröznie kell a vizsgálandó jármű, rendszer és alkatrészek szerkezeti felépítésének összetettségét a szabályozási aktus követelményeihez képest és a peremfeltételeket. Ugyanezen rendelkezések vonatkoznak értelemszerűen a járműből származó alkatrészek vagy műszaki egységek önálló vizsgálatára.

7.2.2.   A matematikai modell érvényesítési eljárása

A matematikai modellt a tényleges vizsgálati feltételekkel összehasonlítva kell érvényesíteni. A matematikai modell használatával kapott eredmények fizikai vizsgálatok eredményeivel való összehasonlítása céljából fizikai vizsgálatokat kell végezni. Igazolni kell a vizsgálati eljárások eredményeinek összehasonlíthatóságát. Az érvényesítésről szóló jelentést a gyártó vagy a műszaki szolgálat készíti el, és azt be kell nyújtania a jóváhagyó hatósághoz. A matematikai modell és a szoftver minden olyan módosítására, amely valószínűleg érvényteleníti az érvényesítésről szóló jelentést, fel kell hívni a jóváhagyó hatóság figyelmét, amely előírhatja új érvényesítési eljárás lefolytatását. Az érvényesítési eljárás folyamatábrája a 3. függelékben található.

7.2.3.   Dokumentáció

A szimulációhoz és a számításhoz használt adatokat és segédeszközöket a gyártó köteles rendelkezésre bocsátani és megfelelő módon dokumentálni.

7.2.4.   Szerszámok és támogatás

A műszaki szolgálat kérésére a gyártó biztosítja a szükséges szerszámokat vagy azokhoz többek között a megfelelő szoftverrel együtt hozzáférést biztosít.

7.2.5.   A gyártó ezenkívül megfelelő támogatást nyújt a műszaki szolgálatnak.

7.2.6.   A hozzáférés és a támogatás megadása nem mentesíti a műszaki szolgálatot a személyzete képzettségével, a licencdíjak megfizetésével és a titoktartással kapcsolatos kötelezettségei alól.

8.   A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárása

8.1.

3-1.   ábra: A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárásának folyamatábrája

IV. MELLÉKLET

A gyártás megfelelőségére vonatkozó előírások

0.   Célkitűzések

0.1.

A gyártási eljárás megfelelőségének célja annak biztosítása, hogy minden legyártott jármű, rendszer, összetevő, önálló műszaki egység, alkotóelem vagy tartozék megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

0.2.

Az eljárások elválaszthatatlanul magukban foglalják az alább „kezdeti értékelés”-ként említett, a minőségbiztosítási rendszerekre vonatkozó értékelést, valamint a „termékek megfelelőségét biztosító intézkedések”-ként említett felülvizsgálatot és gyártással kapcsolatos ellenőrzést.

1.   Kezdeti értékelés

1.1.

A jóváhagyó hatóságnak a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell, hogy a gyártó hatékony ellenőrzést biztosító, kielégítő intézkedéseket és eljárásokat vezetett be annak érdekében, hogy a járművek, a rendszerek, az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

1.2.

Az értékelés elvégzésére vonatkozó útmutatás megtalálható az EN ISO 19011:2011 szabványban – Útmutató minőség- és/vagy környezeti irányítási rendszerek ellenőrzéséhez.

1.3.

Az 1.1. pontban meghatározott követelményt a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően kell ellenőrizni. A jóváhagyó hatóságnak megfelelőnek kell találnia a kezdeti értékelést és az alábbi 2. szakasz szerinti, a termékek megfelelőségét biztosító kezdeti intézkedéseket, szükség szerint figyelemmel az 1.3.1.–1.3.3. pontban meghatározott intézkedések egyikére vagy adott esetben részben vagy egészben az intézkedések kombinációjára.

1.3.1.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság vagy a hatóság nevében történő eljárásra kijelölt műszaki szolgálat végzi el.

1.3.1.1.

Az elvégzendő kezdeti értékelés terjedelmét a jóváhagyó hatóság az alábbi benyújtott dokumentumok alapján határozza meg: 1.3.1.1.1. a gyártó 1.3.3. pontban meghatározott bizonylata, amelyet nem minősítettek vagy ismertek el azon pont alapján; 1.3.1.1.2. rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek típusjóváhagyása esetében a járműgyártó által a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén az EN ISO 9001:2008 vagy az ISO/TS16949:2009 szabvány követelményeinek megfelelő, egy vagy több ipari ágazati előírás szerint elvégzett rendszerminőségi értékelések.

1.3.2.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát elvégezheti más tagállam jóváhagyó hatósága vagy az e hatóság által erre a célra kijelölt műszaki szolgálat.

1.3.2.1.

Ilyen esetben a másik tagállam jóváhagyó hatósága megfelelőségi tanúsítványt állít ki, amelyben feltünteti a jóváhagyandó termék(ek) szempontjából lényeges területeket és gyártóberendezéseket, valamint a termékek típusjóváhagyása alapjául szolgáló uniós rendeleteket.

1.3.2.2.

A típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság megfelelőségi tanúsítvány iránti kérelmére a másik tagállam jóváhagyó hatósága haladéktalanul megküldi a megfelelőségi tanúsítványt vagy a tájékoztatást arról, hogy nincs módja ilyen tanúsítvány kiadására.

1.3.2.3.

A megfelelőségi tanúsítvány legalább a következőket tartalmazza: 1.3.2.3.1. a csoport vagy vállalat neve (például XYZ autógyár); 1.3.2.3.2. a konkrét szervezet megjelölése (például regionális részleg); 1.3.2.3.3. gyárak/telephelyek megnevezése (például 1. motorgyár [„A” országban] – 2. járműgyár [„B” országban]); 1.3.2.3.4. járművek/alkatrészek köre (például valamennyi LXe kategóriájú modell); 1.3.2.3.5. az értékelt területek (például motor-összeállítás, felépítménypréselés és -összeállítás, jármű-összeállítás); 1.3.2.3.6. a megvizsgált dokumentumok (például a vállalat és az üzem minőségbiztosítási kézikönyve és minőségbiztosítási eljárása); 1.3.2.3.7. az értékelés napja (például az ellenőrzés éééé/hh/nn-tól éééé/hh/nn-ig tartott); 1.3.2.3.8. a tervezett ellenőrző látogatás időpontja (például éééé/hh hónapban).

1.3.3.

A jóváhagyó hatóság egyben elfogadhatja a gyártó EN ISO 9001:2008 vagy ISO/TS16949:2009 szabvány vagy ezekkel egyenértékű tanúsítási szabvány szerinti bizonylatát (ebben az esetben ennek a bizonylatnak az értékelendő termék(ek)re kell vonatkoznia) az 1.1. pont szerinti kezdeti értékelés követelményeinek teljesítése céljából, feltéve, hogy a minőségirányítási rendszer valóban kiterjed a gyártás megfelelőségére. A gyártónak közölnie kell a bizonylat tartalmát, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot az érvényességét vagy hatályát érintő minden változásról.

1.4.

A jármű típusjóváhagyásához nem kell megismételni a rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek típusjóváhagyásához elvégzett kezdeti értékeléseket, de ki kell egészíteni a teljes jármű összeállításával kapcsolatos olyan telephelyek és tevékenységek értékelésével, amelyekre a korábbi értékelések nem terjedtek ki.

2.   A termékek megfelelőségét biztosító intézkedések

2.1.

Az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások és a 168/2013/EU rendelet szerinti minden jármű, rendszer, összetevő, önálló műszaki egység, alkotóelem vagy tartozék gyártásának meg kell felelnie az e melléklet, az említett ENSZ-EGB-előírások és a 168/2013/EU rendelet követelményeinek teljesítése révén a jóváhagyott típusnak.

2.2.

A 168/2013/EU rendelet és az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások szerinti típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság ellenőrzi, hogy sor került-e a megfelelő intézkedésekre, és írásban rögzítve rendelkezésre állnak-e a vizsgálati eljárások, minden jóváhagyás tekintetében a gyártóval egyeztetve, amelyet követően az ilyen vizsgálatok és kapcsolódó ellenőrzések rendszeres időközönként végrehajthatók a jóváhagyott típusnak való folyamatos megfelelés ellenőrzése céljából, ideértve adott esetben különösen az említett 168/2013/EU rendeletben és az említett ENSZ-EGB-előírásokban meghatározott vizsgálatokat.

2.3.

A típusjóváhagyás jogosultja különösen a következőket köteles megtenni: 2.3.1. biztosítani a termékek (járművek, rendszerek, összetevők, önálló műszaki egységek, alkatrészek vagy tartozékok) jóváhagyott típusnak való megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító eljárások meglétét és alkalmazását; 2.3.2. hozzáféréssel rendelkezni minden jóváhagyott típus ellenőrzéséhez szükséges vizsgáló- vagy egyéb megfelelő berendezéshez; 2.3.3. biztosítani, hogy a vizsgálati vagy ellenőrzési eredményeket rögzítsék, és a csatolt iratok akár 10 évig hozzáférhetők maradjanak a jóváhagyó hatósággal való megegyezés alapján meghatározott időtartamig; 2.3.4. elemezni vagy ellenőrizni az egyes méréstípusok eredményét, hogy az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát; 2.3.5. biztosítani minden termék esetében, hogy elvégezzék legalább a 168/2013/EU rendeletben, felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban és végrehajtási aktusaiban szereplő, valamint az e rendelet szerinti előírt ellenőrzéseket és vizsgálatokat; 2.3.6. további mintavételről és vizsgálatról kell gondoskodnia, ha a mintasorozat vagy a vizsgálati darab igazolhatóan nem felel meg az adott követelményeknek. Meg kell tenni minden szükséges intézkedést a gyártási folyamat korrigálására a jóváhagyott típusnak való megfelelés biztosítása céljából.

2.4.

Lépésenkénti, vegyes vagy többlépcsős típusjóváhagyás esetében a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság minden olyan jóváhagyó hatóságtól kérhet konkrét adatokat az ebben a mellékletben meghatározott gyártásmegfelelőségi követelmények betartásáról, amely bármely érintett rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adott.

2.5.

Ha a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem elégedett a 2.4. pontban említett jegyzőkönyvbe vett adatokkal, és ezt írásban közölte a szóban forgó gyártóval és a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatósággal, a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság további gyártásmegfelelőségi ellenőrzések vagy vizsgálatok elvégzését írja elő a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén, és az eredményeket haladéktalanul továbbítja az érintett jóváhagyó hatóságnak.

2.6.

Ha a 2.4. és a 2.5. pontot kell alkalmazni, és a további ellenőrzési vagy vizsgálati eredményeket a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem tartja kielégítőnek, a gyártó biztosítja, hogy a gyártás megfelelőségét a lehető leggyorsabban korrigálják a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság és a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő korrekciós intézkedésekkel.

3.   Folyamatos felülvizsgálati intézkedések

3.1.

A típusjóváhagyást megadó hatóság időszakos ellenőrzések keretében bármikor ellenőrizheti az egyes termelőüzemekben alkalmazott gyártásmegfelelőség-ellenőrzési módszereket. A gyártónak ebből a célból lehetővé kell tennie a tervezési, gyártási, ellenőrzési, vizsgálati és tárolási helyekre történő belépést, és rendelkezésére kell bocsátania minden szükséges információt a minőségirányítási rendszer dokumentációja és nyilvántartásai tekintetében.

3.1.1.

Az ilyen időszaki ellenőrzések tekintetében a bevett gyakorlat az 1. (kezdeti értékelés) és a 2. (termékek megfelelőségét biztosító intézkedések) szakaszban megállapított eljárások folyamatos eredményességének figyelemmel kísérése.

3.1.1.1.

A(z) (e melléklet 1.3.3. pontjában előírtak szerint minősített vagy elismert) műszaki szolgálatok által folytatott felügyeleti tevékenységet kielégítőnek kell tekinteni a 3.1.1. pont szempontjából a kezdeti értékelésnél meghatározott követelmények tekintetében.

3.1.1.2.

A jóváhagyó hatóság által folytatott (a 3.1.1.1. pontban említettől eltérő) felülvizsgálatok rendes gyakorisága biztosítja, hogy az 1. és 2. szakasznak megfelelően végrehajtott felülvizsgálatokat olyan időközönként ismételjék meg, amelyet a jóváhagyó hatóság az addigi tapasztalatok alapján állapít meg. A vizsgálatok vagy ellenőrzések adatait és a gyártási nyilvántartásokat minden felülvizsgálatkor hozzáférhetővé kell tenni az ellenőr számára;

3.2.

különösen azoknak az ellenőrzéseknek vagy dokumentált vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek a 2.2. pont alapján szükségesek.

3.3.

Az ellenőr véletlenszerűen mintákat vehet, amelyeket a gyártó laboratóriumában vagy a műszaki szolgálat telephelyén megvizsgál, amely esetben csak fizikai vizsgálatok végezhetők el. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzésének eredményei alapján határozható meg.

3.4.

Ha a vizsgálat szintje nem tűnik megfelelőnek, vagy ha szükségesnek tűnik a 3.2. pont alkalmazása szempontjából a vizsgálatok érvényességének ellenőrzése, az ellenőrnek ki kell választania a műszaki szolgálathoz megküldendő mintákat, a gyártásmegfelelőségi követelmények szerinti fizikai vizsgálatok elvégzésére a gyártás 4. pontban, illetve a 168/2013/EU rendeletben vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban említett ENSZ-EGB-előírásokban meghatározott megfelelősége vonatkozásában.

3.5.

Amennyiben az ellenőrzések vagy a felülvizsgálat eredményei nem megfelelőek, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden szükséges lépésre sor kerüljön a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

3.6.

Azokban az esetekben, amikor az ENSZ-EGB-előírások teljesítését a 168/2013/EU rendelet vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusai követelik meg, a gyártó választhatja e melléklet rendelkezéseinek alkalmazását a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásban szereplő gyártásmegfelelőségi követelményekkel egyenértékű alternatívaként. Ha azonban a 3.5. vagy a 3.6. pontot kell alkalmazni, az ENSZ-EGB-előírások valamennyi külön gyártásmegfelelőségi követelményének eleget kell tenni a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően, amíg az úgy nem dönt, hogy a gyártás megfelelősége helyreállt.

4.   A gyártás megfelelőségének vizsgálati követelményei a gyártásmegfelelőségi ellenőrzés 3.4. pontban említett nem megfelelő szintje esetében

4.1.   A környezeti jellemzőkre és a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények

4.1.1.   I. típusú, hidegindítás után mért károsanyag-kibocsátási vizsgálat, II. típusú kibocsátásvizsgálat emelt alapjáraton és VII. típusú vizsgálat a CO2-kibocsátás mérése, a tüzelőanyag-fogyasztás, az áramfogyasztás és az elektromos hatósugár meghatározása tekintetében.

4.1.1.1.   A járműveket a jóváhagyott járműnek megfelelően kell gyártani.

4.1.1.2.   A 4.1.1.1. pontban említett feltételek betartásának ellenőrzése céljából megfelelő gyártásmegfelelőségi vizsgálatokat kell végezni.

4.1.1.3.   Csak belső égésű motorral meghajtott járművekre vonatkozó követelmények:

4.1.1.3.1.   Általános szabályként a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás szempontjából jóváhagyott típussal megegyező termék gyártásának biztosítása érdekében tett intézkedéseket a 168/2013/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében levő mintának megfelelő típusbizonyítvány leírása alapján kell ellenőrizni.

A gyártás megfelelőségének ellenőrzése a gyártó ellenőrzési eljárásának a jóváhagyó hatóság általi értékelésén alapul annak érdekében, hogy a legyártott jármű kipufogógáz- és CO2-kibocsátás szempontjából való megfelelősége biztosítva legyen.

Ha a jóváhagyó hatóság nem elégedett a gyártó ellenőrzési eljárásával, megkövetelheti, hogy ellenőrző vizsgálatokat hajtsanak végre a gyártásban levő járműveken.

4.1.1.3.1.1.   Ha a kipufogógáz- és a CO2-kibocsátás mérését olyan járműtípuson kell elvégezni, amely egy vagy több kiterjesztéssel rendelkezik, a méréseket a vizsgálat időpontjában rendelkezésre álló járművön (járműveken) kell végrehajtani (az első okmányban vagy az azt követő kiterjesztő okmányokban szereplő járművön vagy járműveken).

4.1.1.3.1.1.1.   A jármű I. típusú, hideg állapotban történő indítást követő kipufogógáz-kibocsátási és VII. típusú, CO2-kibocsátási vizsgálatnak való megfelelése

4.1.1.3.1.1.1.1.   A sorozatból három járművet kell véletlenszerűen kiválasztani, és a 168/2013/EU rendelet 23. és 24. cikke követelményeinek megfelelően bevizsgálni. A romlási tényezőket az I. típusú károsanyag-kibocsátási vizsgálat eredményeinek átlagára a következőképpen kell alkalmazni:

4.1.1.3.1.1.1.1.1.

Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett tartóssági módszert kell alkalmazni, a romlási tényezőket az I. típusú kibocsátásvizsgálat eredményeiből kell számítani a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. szakaszában említett teljes futásteljesítményre nézve, a 4.1.1.3.1.1.1.1.2. pontban említett lineáris számítási módszernek megfelelően, annak érdekében, hogy a kibocsátás minden összetevőjére nézve megkapjuk a meredekség és az eltolódás értékét. A gyártásmegfelelőségi károsanyag-kibocsátási eredményeket az alábbi képlettel kell kiszámítani: 4-1. egyenlet: ahol: a = a meredekség értéke a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. szakasza szerinti V. típusú vizsgálat szerint meghatározva; b = az eltolódási érték a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. szakasza szerinti V. típusú vizsgálat szerint meghatározva; x = a bejáratott jármű (a gyártósoron történő első indítástól számítva legfeljebb 100 km-t futott) károsanyag- (HC, CO, NOx, metántól különböző szénhidrogének és adott esetben légszennyező részecskék) vizsgálati eredményei a kibocsátás minden összetevőjére nézve mg/km-ben; y = a gyártásmegfelelőségi kibocsátási eredmény a kibocsátás minden összetevőjére nézve mg/km-ben. Az átlagos gyártásmegfelelőségi kibocsátási eredményeknek alacsonyabbnak kell lenniük, mint a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének A. szakaszában meghatározott károsanyag-kibocsátási határértékek.

4.1.1.3.1.1.1.1.2.

Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett tartóssági módszert kell alkalmazni, a romlási tényező a kibocsátás minden összetevőjére a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. szakasza szerinti V. típusú vizsgálatnak megfelelően számított meredekségi és eltolódási értékből áll. A 4-1. képletet kell használni minden károsanyag-összetevő (y) esetében a gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékek kiszámítása céljából.

4.1.1.3.1.1.1.1.3.

Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének c) pontjában említett tartóssági módszert kell alkalmazni, a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. szakasza szerinti rögzített romlási tényezőket kell használni meredekségi értékként, az eltolódási értéket 0-ra állítva. A 4-1. képletet kell használni minden károsanyag-összetevő (y) esetében a gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékek kiszámítása céljából.

4.1.1.3.1.1.1.1.4.

A VII. típusú vizsgálat eredményeinek átlaga (CO2-kibocsátás, tüzelőanyag- és/vagy áramfogyasztás és adott esetben elektromos hatósugár) nem haladhatja meg azt az értéket, amelyet a gyártó típusjóváhagyáskor bejelentett.

4.1.1.3.1.1.1.1.5.

Ha az első két jármű átlagos kibocsátása megfelel a 4.1.1.3.1.1.1.1. pontban megállapított követelményeknek, a gyártás megfelelőségét kielégítőnek kell tekinteni.

4.1.1.3.1.1.1.2.   Ha az első két jármű kibocsátásainak átlaga nem megfelelő, a gyártásmegfelelőségi eljárás a következőképpen folytatódik:

4.1.1.3.1.1.1.2.1.

ha a hatóság elfogadja a gyártó által megadott gyártástechnológiai szórást, a vizsgálatokat a 4.1.1.3.2. pont szerint kell végezni;

4.1.1.3.1.1.1.2.2.

ha a hatóság nem elégedett a gyártó által megadott gyártástechnológiai szórással, a vizsgálatokat a 4.1.1.3.3. pont szerint kell elvégezni.

4.1.1.3.1.1.1.3.   A három járműmintán végzett vizsgálatok alapján a gyártott sorozatot a szerint tekintik megfelelőnek vagy nem megfelelőnek, hogy a kipufogógáz- és CO2-kibocsátási vizsgálat a megfelelő táblázatban szereplő vizsgálati kritériumok szerint eredményes vagy eredménytelen volt-e.

Ha eredménytelen volt a vizsgálat, vagy nem lehetett döntést hozni a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás tekintetében, a vizsgálatot megismétlik egy további járművön (lásd a 4-1. ábrát).

4.1.1.3.1.1.1.4.   Az időszakos regenerációs rendszerek esetében az eredményeket a típusjóváhagyás megadásának idején kiszámított Ki tényezővel kell megszorozni.

A gyártó kérésére a vizsgálatot a regeneráció elvégzése után azonnal végrehajthatják.

4-1.   ábra:

A megfelelés/meg nem felelés kritériumai az I., II. és VII. típusú vizsgálathoz

4.1.1.3.1.1.2.   A 168/2013/EU rendelet 23. és 24. cikkében meghatározott környezetvédelmi követelmények ellenére a vizsgálatokat olyan járműveken hajtják végre, amelyek a gyártósoron történő első indítás után legfeljebb 100 km-t tettek meg.

4.1.1.3.1.1.2.1.   A gyártó kérésére ugyanakkor a vizsgálatokat olyan járműveken kell elvégezni, amelyek legfeljebb 1 000 km-t tettek meg.

Ebben az esetben a bejáratási eljárást a gyártó végzi, aki vállalja, hogy nem hajt végre semmilyen beállítást ezeken a járműveken.

4.1.1.3.1.1.2.2.   Ha a gyártó kéri a járművek bejáratásának elvégzését („x” km, ahol x ≤ 1 000 km), az eljárás a következő:

a kipufogógáz- és CO2-kibocsátást legfeljebb a gyártósoron történő első beindítást követő 100 km-en belül és az első vizsgált járművön (amely lehet a típusjóváhagyáshoz használt jármű) „x” km-nél mérik;

a kibocsátás kialakulási növekedési együtthatóját 100 km és „x” km között a következők szerint kell kiszámítani:

4-2. egyenlet:

Az EC értéke kevesebb lehet, mint 1.

A soron következő járműveket nem kell bejáratni, de a 100 km-es kibocsátást módosítani kell az EC növekedési együtthatóval.

Ekkor az alábbi értékeket kell megállapítani:

az első járműnél az „x” km-nél mért érték;

a további járműveknél a legfeljebb 100 km-nél mért érték szorozva az EC növekedési együtthatóval.

4.1.1.3.1.1.2.3.   Ennek az eljárásnak alternatívájaként a járműgyártó EC = 0,92 rögzített növekedési együtthatót alkalmazhat, és minden 0 km-nél mért kipufogógáz- és CO2-kibocsátási értéket ezzel a tényezővel szorozhat meg.

4.1.1.3.1.1.2.4.   A gyártásmegfelelőségi vizsgálatok olyan kereskedelmi tüzelőanyaggal végezhetők el, amelyek C3/C4 aránya PB-gáz használata esetén a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A.1. pontjában említett referencia-tüzelőanyagok értékei közé, vagy amelyek Wobbe-indexe földgáz, illetve H2NG használata esetén a szélső értékeket képviselő referencia-tüzelőanyagok Wobbe-indexe közé esik. Ebben az esetben a tüzelőanyag elemzését be kell mutatni a jóváhagyó hatóság számára.

4.1.1.3.2.   A gyártás megfelelősége, ha rendelkezésre állnak a gyártó statisztikai adatai

4.1.1.3.2.1.   A következő szakaszok azt az eljárást írják le, amelyet a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás szempontjából a termék megfelelőségének ellenőrzésére alkalmaznak, ha a gyártó által megadott gyártástechnológiai szórás megfelelő.

4.1.1.3.2.2.   Legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozzák meg, hogy annak valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

4.1.1.3.2.3.   Az alábbi eljárást használják (lásd a 4-1. ábrát):

Legyen L a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének A. szakaszában meghatározott kipufogógáz-kibocsátási határértékek és a bejelentett típus-jóváhagyási CO2-kibocsátási érték természetes logaritmusa:

xi	=	a minta i-edik gépjárművén mért érték természetes logaritmusa;
s	=	a gyártástechnológiai szórás becsült értéke (a mérések természetes logaritmusának kiszámítása után);
n	=	a próbadarabok száma.

4.1.1.3.2.4.   Ki kell számítani a mintára vonatkozó vizsgálati statisztikát a határérték alapján meghatározva a gyártástechnológiai szórások összegét, a következő képletet használva:

4-2. egyenlet:

4.1.1.3.2.5.   Ezt követően:

4.1.1.3.2.5.1.

ha a vizsgálati statisztika a 4-1. táblázatban a mintanagyságra megadott elfogadási küszöbértéknél nagyobb, elfogadó döntés születik;

4.1.1.3.2.5.2.

ha a vizsgálati statisztika a 4-1. táblázatban a mintanagyságra megadott elutasítási küszöbértéknél kisebb, elutasító döntés születik;

4.1.1.3.2.5.3.

egyéb esetben egy újabb járművet kell megvizsgálni a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A. szakasza szerint, és az eljárást eggyel több egységet tartalmazó mintával kell elvégezni.

4.1.1.3.2.5.4.

4-1.   táblázat: Elfogadó/elutasító döntés a minta méretétől függően; a gyártás megfelelősége, ha rendelkezésre állnak a gyártó statisztikai adatai A minta mérete (a megvizsgált járművek halmozott száma) Elfogadó döntés száma Elutasító döntés száma (a) (b) (c) 3 3,327 –4,724 4 3,261 –4,79 5 3,195 –4,856 6 3,129 –4,922 7 3,063 –4,988 8 2,997 –5,054 9 2,931 –5,12 10 2,865 –5,185 11 2,799 –5,251 12 2,733 –5,317 13 2,667 –5,383 14 2,601 –5,449 15 2,535 –5,515 16 2,469 –5,581 17 2,403 –5,647 18 2,337 –5,713 19 2,271 –5,779 20 2,205 –5,845 21 2,139 –5,911 22 2,073 –5,977 23 2,007 –6,043 24 1,941 –6,109 25 1,875 –6,175 26 1,809 –6,241 27 1,743 –6,307 28 1,677 –6,373 29 1,611 –6,439 30 1,545 –6,505 31 1,479 –6,571 32 –2,112 –2,112

4.1.1.3.3.   A gyártás megfelelősége, ha a gyártó statisztikai adatai továbbra sem megfelelőek vagy nem állnak rendelkezésre

4.1.1.3.3.1.   A következő pontok a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás gyártásmegfelelőségi követelményeinek igazolására használt eljárást ismertetik arra az esetre, ha a gyártó kimutatása a gyártástechnológiai szórást illetően nem megfelelő vagy nem áll rendelkezésre.

4.1.1.3.3.2.   Legalább három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy határozzák meg, hogy annak valószínűsége, hogy egy tétel 40 %-nyi hibás termék mellett átmenjen a próbán, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy egy tételt 65 %-nyi hibás termék mellett elfogadjanak, 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

4.1.1.3.3.3.   A kipufogógáz- és CO2-kibocsátás mérését rendes eloszlásúnak kell tekinteni, és először a mért értékek természetes alapú logaritmusát kell venni. Jelölje mo és m a minta terjedelmének minimumát és maximumát (mo = 3 és m = 32), és jelölje n a szóban forgó minták számát.

4.1.1.3.3.4.   Ha a sorozat méréseinek természetes logaritmusa x1, x2, …, xj, a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének A. szakaszában meghatározott károsanyag-kibocsátási határértékek és a bejelentett típus-jóváhagyási CO2-kibocsátási érték természetes logaritmusa L:

4-3. egyenlet:

4.1.1.3.3.5.   A 4-2. táblázat az elfogadási (An) és elutasítási (Bn) küszöbértékeket jelöli próbadarabok száma szerint. A statisztikai érték a hányados, amely alapján a sorozat elfogadásának vagy elutasításának meghatározása az alábbiak szerint történik:

mo ≤ n ≤ m:

4.1.1.3.3.5.1.

a sorozat megfelelő, ha ;

4.1.1.3.3.5.2.

a sorozat nem megfelelő, ha ;

4.1.1.3.3.5.3.

újabb mérést kell végezni, ha 4-2.   táblázat: Elfogadó/elutasító döntés a minta méretétől függően; a gyártás megfelelősége, ha nem megfelelőek vagy nem állnak rendelkezésre a gyártó statisztikai adatai A minta mérete (a megvizsgált járművek halmozott száma) Elfogadó döntés száma An Elutasító döntés száma Bn (a) (b) (c) 3 –0,80380 16,64743 4 –0,76339 7,68627 5 –0,72982 4,67136 6 –0,69962 3,25573 7 –0,67129 2,45431 8 –0,64406 1,94369 9 –0,61750 1,59105 10 –0,59135 1,33295 11 –0,56542 1,13566 12 –0,53960 0,97970 13 –0,51379 0,85307 14 –0,48791 0,74801 15 –0,46191 0,65928 16 –0,43573 0,58321 17 –0,40933 0,51718 18 –0,38266 0,45922 19 –0,35570 0,40788 20 –0,32840 0,36203 21 –0,30072 0,32078 22 –0,27263 0,28343 23 –0,24410 0,24943 24 –0,21509 0,21831 25 –0,18557 0,18970 26 –0,15550 0,16328 27 –0,12483 0,13880 28 –0,09354 0,11603 29 –0,06159 0,09480 30 –0,02892 0,07493 31 0,00449 0,05629 32 0,03876 0,03876

4.1.1.3.3.6.   Észrevételek

Az alábbi rekurzív képletek jól használhatók a vizsgálati statisztika egymást követő értékeinek kiszámításához:

4-4. egyenletek:

(n=2, 3, …; ; v1=0)

4.1.1.3.4.   A jóváhagyást kiállító típus-jóváhagyási hatóságok bármikor ellenőrizhetik azokat a módszereket, amelyeket az egyes gyártóüzemekben alkalmaznak.

4.1.1.3.5   Az ellenőrzések alkalmával az ellenőrt tájékoztatni kell a gyártás ellenőrzéséről és a vizsgálatok nyilvántartásairól.

4.1.1.3.6.   Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet a gyártó laboratóriumában bevizsgáltat. A minták legalacsonyabb száma a gyártó által végzett ellenőrzések eredményei függvényében határozható meg.

4.1.1.3.7.   Ha a minőségi szabvány nem kielégítő, vagy ha a 9.4.2.2. pont szerint elvégzett vizsgálatok érvényességét igazolni kell, az ellenőr mintákat vesz, amelyeket elküld a jóváhagyási vizsgálatokat elvégező műszaki szolgálatnak.

4.1.1.3.8.   A típus-jóváhagyási hatóságok az ebben a mellékletben előírt valamennyi vizsgálatot elvégezhetik.

4.1.1.4.   Hibrid hajtású elektromos járművek

Általános szabályként a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás és hibrid hajtású elektromos járművek esetében az áramfogyasztás és elektromos hatósugár meghatározása szempontjából jóváhagyott típussal megegyező termék gyártásának biztosítására tett intézkedéseket a 168/2013/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében levő mintának megfelelő típusbizonyítvány leírása alapján ellenőrzik.

A gyártás megfelelőségének ellenőrzése a gyártó ellenőrzési eljárásának a jóváhagyó hatóság általi értékelésén alapul azért, hogy biztosítsa a járműtípus megfelelőségét a kipufogógáz- és CO2-kibocsátás, az áramfogyasztás és a hatósugár szempontjából.

Ha a jóváhagyó hatóság nem elégedett a gyártó ellenőrzési eljárásával, előírhatja, hogy ellenőrző vizsgálatokat hajtsanak végre a gyártásban levő járműveken.

A kipufogógáz és CO2-kibocsátás megfelelőségének ellenőrzése a 4.1.1.3.1–4.1.1.3.3. pontban ismertetett statisztikai eljárások használatával történik. A járműveket a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A. szakaszában ismertetett eljárás szerint vizsgálják be.

4.1.1.5.   Kibocsátáscsökkentő pótberendezések

4.1.1.5.1.   A fentiek szerinti megfelelőség-ellenőrzéshez a típusjóváhagyással rendelkező termék gyártósoráról minta gyanánt ki kell venni egy kibocsátáscsökkentő pótberendezést.

4.1.1.5.2.   A gyártást a melléklet rendelkezéseinek megfelelőnek fogják tekinteni, ha a gyártósorról véletlenszerűen kiválasztott, kibocsátáscsökkentő berendezéssel felszerelt, reprezentatív alapjármű megfelel a 168/2013/EU rendelet 23. cikkében meghatározott követelményeknek. A reprezentatív alapjárműbe szerelt meghajtóegység teljesítményét a 168/2013/EU rendelet II. mellékletének A. szakasza szerint kell mérni, és az nem haladhatja meg azon eredeti kibocsátáscsökkentő berendezés teljesítményét, amelyet felvált.

4.1.1.6.   Intézkedések nem megfelelő gyártás esetén

Ha az ellenőrzések során megállapítják, hogy a gyártás nem megfelelő, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy a lehető leghamarabb minden szükséges lépést megtegyenek a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

4.1.1.7.   Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

4.1.1.7.1.   Az ezen előírás alapján egy adott járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a 4.1.1.1. pontban előírt követelmények.

4.1.1.7.2.   Ha valamely tagállam előzőleg általa megadott jóváhagyást von vissza, erről haladéktalanul értesíti a többi tagállamot.

4.1.2.   Gyártásmegfelelőség a IV. típusú, párolgáskibocsátást ellenőrző vizsgálat vonatkozásában

A gyártósor végén szokásos vizsgálatnál a gyártó mintavétellel igazolhatja a gyártás megfelelőségét olyan járművek kiválasztásával, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek. Másik lehetőségként az ebben a mellékletben ismertetett teljes vizsgálati eljárást kell lefolytatni. A gyártó kérésére lehet alternatív tisztítási vizsgálati eljárást alkalmazni, ha ezt az eljárást a típus-jóváhagyási eljárás folyamán bemutatták a műszaki szolgálatnak, és részéről a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően sor került az elfogadására.

4.1.2.1.   A szivárgás vizsgálata

4.1.2.1.1.   El kell zárni a párolgásikibocsátás-csökkentő berendezésből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat.

4.1.2.1.2.   A tüzelőanyag-adagoló rendszerre 3,7 kPa ± 0,1 kPa (370 ± 10 vízoszlop-milliméter) nyomást kell kifejteni.

4.1.2.1.3.   A nyomást hagyni kell stabilizálódni, mielőtt elkülönítik a nyomást előállító forrást a tüzelőanyag-adagoló rendszertől.

4.1.2.1.4.   A tüzelőanyag-adagoló rendszer leválasztását követően a nyomásnak öt perc alatt nem szabad 0,5 kPa-nál (50 vízoszlop-milliméternél) nagyobb mértékben lecsökkennie.

4.1.2.2.   A szellőzés vizsgálata

4.1.2.2.1.   A kibocsátáscsökkentő rendszerből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat le kell zárni.

4.1.2.2.2.   A tüzelőanyag-adagoló rendszerre 3,7 kPa ± 0,1 kPa (370 ± 10 vízoszlop-milliméter) nyomást kell kifejteni.

4.1.2.2.3.   A nyomást hagyni kell stabilizálódni, mielőtt elkülönítik a nyomást előállító forrást a tüzelőanyag-adagoló rendszertől.

4.1.2.2.4.   A kibocsátáscsökkentő rendszerből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat a gyári állapotnak megfelelően kell visszaállítani.

4.1.2.2.5.   A tüzelőanyag-adagoló rendszer nyomásának két percen belül 1,0 kPa (100 vízoszlop-milliméter) nyomás alá kell süllyednie.

4.1.2.3.   Tisztításvizsgálat

4.1.2.3.1.   A tisztítónyíláshoz 0,25 liter/perc légáramlást érzékelő berendezést kell csatlakoztatni, és a tisztítórendszert elhanyagolható mértékben befolyásoló megfelelő méretű nyomóedényt kell az átkapcsolószelepen keresztül a tisztítónyíláshoz kötni; vagy:

4.1.2.3.2.   a gyártó alkalmazhatja az általa kiválasztott áramlásmérőt is, ha azt a jóváhagyó hatóság elfogadja.

4.1.2.3.3.   A járművet úgy kell működtetni, hogy ki lehessen mutatni a tisztítórendszer bármilyen olyan konstrukciós tulajdonságát, amely a tisztítási műveletet korlátozza, és a körülményeket fel lehessen jegyezni.

4.1.2.3.4.   A motor ebben a pontban említett határokon belüli működtetése közben meg kell határozni a levegőáramlást:

4.1.2.3.4.1.

a berendezést a nyomás légköri nyomásról olyan értékre történő csökkenése mellett kell bekapcsolni, amely azt jelzi, hogy 1 percen belül 0,25 liter térfogatú levegő áramlott a párolgáskibocsátást csökkentő berendezésbe; vagy

4.1.2.3.4.2.

olyan másik áramlásmérő eszközt kell használni, amely percenként legalább 0,25 liter kimutatására alkalmas.

4.1.2.3.4.3.

A gyártó kérésére a tisztítási vizsgálat menete lehet alternatív módszerrel végezhető, ha az eljárást a típus-jóváhagyási eljárás folyamán bemutatták a műszaki szolgálatnak és részéről az elfogadásra került.

4.1.2.4.   Ellenőrzési módszerek

4.1.2.4.1.   A típusjóváhagyást megadó jóváhagyó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekhez kapcsolódó megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

4.1.3.   VIII. típusú hangszintvizsgálat

4.1.3.1.   A jármű megfelelősége a hangszint szempontjából

Minden legyártott járműnek jóváhagyott járműtípusnak kell megfelelnie, a típus jóváhagyásának megfelelő hangtompítóval kell rendelkeznie, és teljesítenie kell a 168/2013/EU rendelet 23. cikkének és VI. melléklete D. szakaszának a szóban forgó járműtípusra vonatkozó követelményeit.

4.1.3.1.1.   A fenti előírás szerinti azonosság vizsgálata érdekében minta gyanánt le kell venni egy járművet a 4.1.3. pont értelmében jóváhagyott típus gyártósoráról. A gyártás akkor tekinthető e pont rendelkezéseinek megfelelőnek, ha a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének D. szakaszában leírt módszerrel megmért hangszint 3 dB(A) értéknél többel nem lépi túl a típusjóváhagyás alkalmával mért értéket, és 1 dB(A) értéknél többel az e pontban előírt határértékeket.

4.1.3.2.   A nem eredeti pót-kipufogórendszer gyártásának megfelelősége

4.1.3.2.1.   Minden legyártott kipufogórendszernek meg kell egyeznie az e pont értelmében jóváhagyott típussal és teljesítenie kell a 168/2013/EU rendelet VI. melléklete D. szakaszának rendeltetés szerinti járműtípusra vonatkozó követelményeit.

4.1.3.2.2.   A fenti előírás szerinti azonosság vizsgálata érdekében minta-kipufogórendszert vesznek le a 4.1.3. pont értelmében jóváhagyott típus gyártósoráról.

4.1.3.2.3.   A gyártás akkor tekinthető e 4.1.3. pont rendelkezéseinek megfelelőnek, ha a 168/2013/EU rendelet VI. melléklete D. szakaszának követelményei teljesülnek, és az említett mellékletben leírt módszerrel megmért hangszint 3 dB(A) értéknél többel nem lépi túl a típusjóváhagyás alkalmával mért értéket.

4.1.4.   A legnagyobb tervezett járműsebességre, legnagyobb nyomatékra, a meghajtás legnagyobb folyamatos névleges vagy hasznos teljesítményre és legnagyobb csúcsteljesítményre vonatkozó gyártásmegfelelőségi követelmények

4.1.4.1.   A gyártás megfelelőségének vizsgálata során a jármű sebességére vonatkozó legnagyobb mérési tűrés

A gyártás megfelelőségének vizsgálata során a legnagyobb tervezett járműsebesség a típusvizsgálat során megállapított értéktől legfeljebb ±5 %-kal térhet el.

4.1.4.2.   Legnagyobb nyomaték, folyamatosan leadott legnagyobb névleges teljesítmény, legnagyobb hasznos teljesítmény és a legnagyobb csúcsteljesítmény tűrései a gyártásmegfelelőségi vizsgálat során

4-3.   táblázat:

A legnagyobb nyomaték, a folyamatosan leadott legnagyobb névleges teljesítmény, a legnagyobb hasznos teljesítmény és a legnagyobb csúcsteljesítmény mérési tűrése, a mért teljesítménytől függően

Mért teljesítmény	A legnagyobb nyomaték, a folyamatosan leadott legnagyobb névleges teljesítmény, a legnagyobb hasznos teljesítmény és a legnagyobb csúcsteljesítmény elfogadható tűrése
< 1 kW	≤ 20 %
1 kW ≤ mért teljesítmény < 11 kW	≤ 10 %
> 11 kW	≤ 5 %

4.1.5.   Gyártásmegfelelőségi követelmények a menetkész tömeg vonatkozásában

Az L kategóriájú járművek menetkész tömege a megengedhető alsó és felső eltérések – azaz a bejelentett névleges értékhez viszonyított eltérések – tekintetében legfeljebb 8 %-kal térhet el a névleges értéktől, a 168/2013/EU rendelet I. mellékletében említett, a menetkész tömegre vonatkozó értékhatárokat beleértve.

5.   A menetkész tömeggel kapcsolatban megengedhető tűrések felülvizsgálata

Függetlenül attól, hogy a 4. pont alkalmazandó-e, a tagállamoknak 2019. december 31-éig el kell küldeniük a Bizottságnak a menetkész tömeggel kapcsolatban a gyártás megfelelőségének ellenőrzése során ténylegesen megfigyelt tűrésekről készült statisztikákat. A statisztikáknak tartalmazniuk kell egyrészt a típusjóváhagyáskor mért menetkész tömeget, másrészt az ehhez viszonyított, százalékban kifejezett, a gyártás megfelelőségének gyártósoron történő ellenőrzése során mért, negatív vagy pozitív előjelű eltéréseket. Ezen adatok alapján a Bizottság felméri, hogy felül kell-e vizsgálni a 4.1.5. pontban meghatározott legnagyobb megengedett tűréseket, vagy sem.

V. MELLÉKLET

A vonószerkezetekre és a rögzítésekre vonatkozó követelmények

1.   Hatály

1.1.

Ez a melléklet az L kategóriájú járművek vonószerkezeteire és rögzítőire vonatkozik, ha azok fel vannak szerelve.

1.2.

Ez a melléklet az L kategóriájú járművek vonószerkezetei által teljesítendő követelményeket írja elő annak érdekében, hogy: 1.2.1. az L kategóriájú járművekből és a különböző típusú pótkocsikból álló összetett közúti járművek esetében biztosítsa a kompatibilitást; 1.2.2. biztosítsa a jármű és a pótkocsi biztonságos összekapcsolását bármely használati körülmények között; 1.2.3. biztosítsa az össze- és szétkapcsolási műveletek biztonságos elvégzését.

2.   Általános követelmények

2.1.

Az L kategóriájú járművek és pótkocsik közötti vonószerkezeteket a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell gyártani és rögzíteni, és kezelésüknek biztonságosnak kell lennie. Önálló műszaki egységként e rendelet vagy az 55. sz. ENSZ-EGB-előírás (1) alapján fogadhatók el.

2.2.

A vonószerkezeteket úgy kell megtervezni és legyártani, hogy azok a rendeltetésszerű használat, a szakszerű karbantartás és a kopásnak kitett részek időben történő kicserélése mellett folyamatosan kielégítően működjenek.

2.3.

Minden vonószerkezethez szerelési és használati utasítást kell mellékelni, amely hozzáértő személy számára elegendő információt nyújt a járműre való felszereléshez és a helyes működtetéshez. Az utasítást a vonószerkezet értékesítése szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell megfogalmazni.

2.4.

Csak olyan szerkezeti anyagokat szabad felhasználni, amelyek esetében a felhasználási cél szempontjából fontos tulajdonságok szabványban rögzítve vannak, vagy amelyeknél ezek a tulajdonságok a kérelem dokumentációjában fel vannak tüntetve.

2.5.

A vonószerkezetek minden olyan alkatrészét, amelyek működési hibája a két jármű szétválását eredményezheti, acélból kell készíteni. Másfajta szerkezeti anyagokat akkor szabad felhasználni, ha a gyártó a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően igazolta azok egyenértékűségét.

2.6.

Minden vonószerkezetet mechanikus kényszerkapcsolat formájában kell kialakítani, és zárt állapotban legalább egy mechanikus kényszerkapcsolattal kell biztosítani.

2.7.

Amennyiben az L kategóriájú járművet vonószerkezettel szerelték fel, az I. melléklet Ap1-1. ábrájának megfelelő vonógömböt kell használni. A vonószerkezet típusát úgy kell megválasztani és elhelyezni, hogy az maximális kompatibilitást biztosítson több pótkocsitípussal. Használható azonban a vonógömbtől különböző vonószerkezet is, feltéve, hogy a 2.8. pont követelményei teljesülnek, és a pótkocsik kompatibilitása és cserélhetősége nem szükséges vagy nem lehetséges (adott célra rendelt járműegyüttesek).

2.8.

A vonószerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy működés, elhelyezés, mozgékonyság és szilárdság szempontjából megfeleljenek a 2.9., 2.10., 2.11., 3., 4. és 5. pont előírásainak.

2.9.

A vonószerkezeteket a maximális biztonság érdekében a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell kialakítani és felszerelni; ez a vonószerkezet működtetésére is vonatkozik.

2.10.

A járművek biztonságos össze- és szétkapcsolásának egy személy által, szerszámok használata nélkül is végrehajthatónak kell lennie.

2.11.

A leszerelhető vonószerkezetek működtetésének kézzel, szerszámok használata nélkül könnyen végrehajthatónak kell lennie.

2.12.

A vonószerkezetek vagy járművek gyártóinak a termékek forgalomba hozatalakor az összes hivatalos nyelven fogyasztói útmutatást és tájékoztatást kell nyújtaniuk a pótkocsival felszerelt L kategóriájú járművek vezethetőségéről.

3.   A pozicionálásra vonatkozó előírások

3.1.

A járművekre erősített vonószerkezeteknek akadálytalanul és biztonságosan kell működniük.

3.2.

A járművekre rögzített vonógömböknek meg kell felelniük az 1. függelék Ap1-2. ábráján látható geometriai előírásoknak.

3.3.

A vonógömbtől különböző vonószerkezet vonópontjának ±35 mm határon belül egy magasságban kell lennie a pótkocsi vonórúdjának vonópontjával, feltéve, hogy a pótkocsi vízszintes helyzetben van.

3.4.

A vonószárak alakjának és méretének meg kell felelnie a járműgyártó előírásainak a rögzítési pontokat és bármely szükséges kiegészítő szerelvényeket illetően.

3.5.

Be kell tartani a gyártó előírásait a vonószerkezet típusára, a pótkocsi megengedhető tömegére és a vonópontra ható megengedhető statikus terhelés mértékére vonatkozóan.

3.6.

A felszerelt vonószerkezet nem takarhatja el a hátsó rendszámtáblát és/vagy a világítás alkatrészeit, vagy pedig különleges, szerszám nélkül leszerelhető vonószerkezetet kell használni.

3.7.

A vonószárak gyártóinak olyan rögzítési pontokat is alkalmazniuk kell, amelyekhez rögzíteni lehet olyan biztonsági vonószerkezeteket vagy eszközöket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy amennyiben a fő vonószerkezet szétválik, a pótkocsi automatikusan megállhasson.

3.7.1.

A biztonsági vonószerkezet, illetve pótkocsi-vészfékező kábel rögzítési pontjait úgy kell elhelyezni, hogy a biztonsági vonószerkezet vagy a pótkocsi-vészfékező kábel használata közben ne korlátozza a vonószerkezet szokásos mozgását, és ne zavarja a normál ráfutó fékrendszer működését.

3.7.2.

A vonószerkezet középpontján áthaladó függőleges síktól számított 100 mm-en belül kell elhelyezni egyetlen rögzítési pontot. Ha ez a gyakorlatban nem lehetséges, két rögzítési pontot kell biztosítani a függőleges középsík két oldalán, maximum 250 mm-re, egyenlő távolságban a középsíktól. A rögzítési pontokat olyan magasan és annyira hátul kell elhelyezni, amennyire csak a gyakorlatban lehetséges.

4.   A csuklómozgásra vonatkozó követelmények

4.1.

A vonószerkezetnek még fel nem szerelt állapotában az alábbi mozgásokra kell alkalmasnak lennie: 4.1.1. 20°-os szabad függőleges elfordulási szög a vízszintes középsík felett és alatt, a berendezés függőleges középsíkjának mindkét oldalán vízszintes síkban történő, legalább 90°-os tartományon belüli bármekkora szögű elfordítás mellett; 4.1.2. a berendezés függőleges középsíkjának mindkét oldalán vízszintes síkban történő, legalább 90°-os tartományon belüli bármekkora szögű elfordítás mellett a függőleges középsíkhoz képest tricikliknél 25°-os, kétkerekű motorkerékpároknál és segédmotoros kerékpároknál 40°-os szabad oldalirányú bedőlési szöget kell biztosítani.

4.2.

Bármely vízszintes elfordulási szög mellett a csuklómozgások alábbi kombinációinak kell lehetségesnek lenniük: 4.2.1. kétkerekű motorkerékpároknál és segédmotoros kerékpároknál, kivéve azt az esetet, amikor a berendezést a kétkerekű motorkerékpárral vagy segédmotoros kerékpárral együtt billenő egykerekű pótkocsival használják: 4.2.1.1. ±15°-os függőleges elfordulási szög ±40°-os tengelyirányú bedőlés mellett; 4.2.1.2. ±30°-os tengelyirányú bedőlés ±20°-os függőleges elfordulási szög mellett; 4.2.2. háromkerekű járművek vagy négykerekű motorkerékpárok esetében: 4.2.2.1. ±15°-os függőleges elfordulási szög ±25°-os tengelyirányú bedőlés mellett; 4.2.2.2. ±10°-os tengelyirányú bedőlés ±20°-os függőleges elfordulási szög mellett.

4.3.

A vonógömbök össze- és szétkapcsolásának lehetségesnek kell lennie, ha a vonógömb hosszirányú tengelye a vonógömb és a rögzítés középvonalához képest: 4.3.1. vízszintes síkban β = 60°-os szögben jobbra vagy balra van fordítva; 4.3.2. függőleges síkban α = 10°-os szögben felfelé vagy lefelé van fordítva; 4.3.3. tengelye körül 10°-os szögben jobbra vagy balra van fordítva.

5.   Szilárdsági követelmények

5.1.   Dinamikus szilárdsági vizsgálatot (tartóssági vizsgálat) kell végezni.

5.1.1.   A tartóssági vizsgálatot váltakozó, közelítőleg szinuszos terheléssel kell végezni, a terhelési ciklusok száma az anyagtól függ. A vizsgálat során nem következhet be repedés vagy törés vagy más látható külső sérülés, vagy olyan túlzott maradó alakváltozás, amely a berendezés kielégítő működését hátrányosan befolyásolná.

5.1.2.   A dinamikus próba során a terhelés alapját az alábbi D érték képezi. A statikus függőleges terhelést a vizsgálati terhelésnek a vízszintes síkhoz viszonyított irányában kell figyelembe venni, amely a vonópont helyzetétől és a vonóponton megengedett statikus függőleges terheléstől függ.

3-1. egyenlet:

ahol:

T	=	a vontatójármű műszakilag megengedhető össztömege (tonnában kifejezve);
R	=	a pótkocsi műszakilag megengedhető össztömege (tonnában kifejezve);
g	=	a nehézségi gyorsulás (g = 9,81 m/s2).

5.1.3.   A vizsgálat alapját képező D és S jellemző értékek a gyártó típus-jóváhagyási kérelmében vannak megadva, ahol S a vonóponton megengedhető maximális statikus függőleges terhelés kg-ban kifejezve.

5.2.   A vizsgálat menete

5.2.1.   A dinamikus vizsgálat céljából a próbadarabot megfelelő befogó szerkezetben kell elhelyezni, és az erőhatást úgy kell alkalmazni, hogy a megadott próbaterhelésen kívül más erő vagy nyomaték ne hasson rá. Váltakozó vizsgálatok esetében az erőhatás alkalmazásának iránya ±10°-nál többel nem térhet el a meghatározott iránytól. A mintában a meghatározatlan erőhatások és nyomatékok megelőzése érdekében szükség lehet arra, hogy egy csukló az erőhatás alkalmazásának pontján, egy második pedig attól megfelelő távolságra kerüljön elhelyezésre.

5.2.2.   A vizsgálati frekvencia nem haladhatja meg a 35 Hz-et. A választott frekvenciának jól el kell különülnie a próbaberendezés rezonáns frekvenciáitól, beleértve a vizsgálat alatt álló berendezését is. Acélból készült vonószerkezetek esetében a terhelési ciklusok számának 2 × 106-nak kell lennie. Más anyagból készült vonószerkezetek esetében több terhelési ciklusra lehet szükség. A repedésvizsgálatot általában festékbehatolásos módszerrel kell végezni, de egyéb egyenértékű eljárások is megengedhetők.

5.2.3.   A vonószerkezeteket rendes körülmények között a lehető legmerevebben kell a vizsgálati befogószerkezetre rögzíteni olyan helyzetben, amilyenben a járművön is használják. A rögzítőrendszernek a gyártó vagy a kérelmező által meghatározott szerkezetnek kell lennie, amely alkalmas a járműre való rögzítéshez is, és/vagy azzal azonos mechanikai jellemzőkkel rendelkezik.

5.2.4.   Vizsgálati feltételek

5.2.4.1.

A vonószerkezeteket lehetőleg a közlekedésben szánt rendeltetésük szerint kell vizsgálni. A hajlékony elemeket a gyártó megítélésének megfelelően, és a műszaki szolgálattal egyetértésben ki lehet iktatni, ha ez a vizsgálati eljáráshoz szükséges, és a vizsgálati eredményt nem hamisítja meg.

5.2.4.2.

Az olyan hajlékony elemeket, amelyek a feszített ütemű vizsgálati eljárás folytán jellegükből adódóan túlhevülnek, ki lehet cserélni a vizsgálat során.

5.2.4.3.

A próbaterheléseket különleges holtjáték nélküli készülékekkel lehet átvinni.

5.2.4.4.

A vizsgálatra benyújtott eszközöket az összes olyan részletrajzzal együtt kell benyújtani, amely befolyásolhatja a szilárdsági kritériumokat (például elektromos aljzat lemeze, esetleges jelölések stb.). A vizsgálat határa a rögzítési vagy felszerelési pontoknál van. A jármű gyártójának meg kell adnia a vonógömb geometriai helyzetét és a vonószerkezet rögzítési pontjait a referenciaegyeneshez viszonyítva, és ezeket a vizsgálati jegyzőkönyvben is fel kell tüntetni.

5.2.4.5.

A rögzítési pontok referenciaegyeneshez viszonyított minden relatív helyzetét, amint az a 2. függelékben látható, és amelyre nézve a vontatójármű gyártójának minden információt meg kell adnia a vontatóberendezés gyártója számára, meg kell ismételni a próbapadon.

5.3.   A vonógömbök és vonószárak vizsgálata

5.3.1.   A próbapadra rögzített részegységet váltakozó húzó-nyomó feszültséget előállító gépen (például rezonancia-impulzusgenerátoron) dinamikus vizsgálatnak kell alávetni. Ez a vizsgálat az alábbiakból áll:

5.3.1.1.

A próbaterhelés váltakozó erő, amelyet 15 ± 1°szögben kell kifejteni a vonógömbre a 2. függelék Ap2-1. és Ap2-2. ábráján ábrázolt módon.

5.3.1.2.

Ha a vonógömb középpontja a 2. függelék Ap2-3. ábráján látható módon a referenciavonallal párhuzamos olyan vonal fölött van, amely metszi a legközelebbi rögzítési pontok közül a legmagasabban elhelyezkedő pontokat, akkor nagyságú szöget kell választani (lásd a 2. függelék Ap2-1. ábráját).

5.3.1.3.

Ha a vonógömb középpontja a 2. függelék Ap2-3. ábráján látható módon a referenciavonallal párhuzamos olyan vonal alatt van, amely metszi a legközelebbi rögzítési pontok közül a legmagasabban elhelyezkedő pontokat, akkor nagyságú szöget kell választani (lásd a 2. függelék Ap2-2. ábráját). Azért ez a szög lett megválasztva, hogy számításba lehessen venni a függőleges statikus és dinamikus terheléseket. Ez a vizsgálati eljárás csak megengedett statikus támasztóterhelésig engedélyezett, legfeljebb: 3-2. egyenlet:

5.3.1.4.

Ha nagyobb statikus terhelésre van szükség, a vizsgálati szöget 20°-ra kell növelni. A dinamikus vizsgálatot a következő próbaterheléssel kell elvégezni: 3-3. egyenlet:

5.3.2.   Az egy darabból készült vonógömböket, beleértve a nem cserélhető leszerelhető gömbökkel ellátott berendezéseket is, valamint a cserélhető gömbökkel ellátott leszerelhető vonószárakat (a járművel egybeépített konzolon elhelyezett gömbök kivételével) az 5.3.1. pont szerint kell vizsgálni.

5.3.3.   A különböző gömbökkel használható vonószár vizsgálatát az 55. sz. ENSZ-EGB-előírás vizsgálati követelményeinek megfelelően kell végezni.

5.4.   Az 5.3.1. pontban szereplő vizsgálati előírásokat a vonógömböktől különböző vonószerkezetekre is alkalmazni kell.

6.   Kapcsolófejek

6.1.

A kapcsolófejeket úgy kell kialakítani, hogy azok az 1. függelék Ap1-1. ábráján ábrázolt vonógömbökkel biztonságosan használhatóak legyenek.

6.2.

A fékezetlen pótkocsira való felszerelésre szánt kapcsolófejeket biztonsági vonószerkezettel, vagy legalább az annak csatlakoztatását lehetővé tevő rögzítési pontokkal kell felszerelni. A rögzítési pontokat úgy kell elhelyezni, hogy a biztonsági vonószerkezet használat közben ne korlátozza a csatlakozó szokásos mozgását.

6.3.

Minden próbadarabon tartóssági vizsgálatot kell végezni váltakozó vizsgálóerővel végzett tartóssági vizsgálattal és statikus vizsgálattal (emelési vizsgálat).

6.4.

A dinamikus vizsgálatot megfelelő szilárdságú, alkalmas vonógömbbel kell elvégezni. A vizsgálóberendezésen a gyártó utasításai szerint, a járműhöz való rögzítésnek megfelelő módon kell a kapcsolófejet és a vonógömböt elhelyezni. A próbaterhelésen kívül más erő semmiképpen sem hathat a próbadarabra. A vizsgálati erőt a vonógömb középpontján áthaladó, hátrafelé 15°-ban lefelé irányuló vonal mentén kell kifejteni (lásd a 3. függelék Ap3-1. ábráját). A kifáradási vizsgálatot a mintadarabon az alábbi erővel kell végezni: 3-3. egyenlet: .

6.5.

A vizsgálathoz használt vonógömb átmérőjének 49 – 0+0;13 mm-nek kell lennie, hogy kopott vonógömbnek feleljen meg. Az FA emelőerőt egyenletesen és gyorsan kell növelni az alábbi értékig: 3-4. egyenlet: és 10 másodpercig kell fenntartani, ahol: C = a pótkocsi tömege (a legnagyobb megengedhető terhet hordó pótkocsi tengelyterheléseinek összege) tonnában kifejezve.

6.6.

A vonógömbtől eltérő vonószerkezet használata esetén a kapcsolófejet értelemszerűen az 55. sz. ENSZ-EGB-előírás vonatkozó előírásainak megfelelően kell vizsgálni.

---

(1)  HL L 227., 2010.8.28., 1. o.

VI. MELLÉKLET

A jogosulatlan használat elleni védelemre szolgáló eszközökre vonatkozó követelmények

1.   Követelmények

1.1.

„Járműtípus a jogosulatlan használat elleni védelemre szolgáló eszközök vonatkozásában”: olyan járművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint a jármű jogosulatlan használat elleni védelmét szolgáló védőeszközök tervezési jellemzői.

1.2.

A kormányszarvakkal felszerelt, 35 kg-nál nagyobb menetkész tömegű L1e kategóriájú járműveknek, valamint az L2e, L3e, L4e és L5e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 62. sz. ENSZ-EGB-előírás (1) valamennyi vonatkozó követelményének.

1.2.1.

A kormányszarvakkal nem felszerelt L1e, L2e, L3e, L4e és L5e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 18. sz. ENSZ-EGB-előírás (2) valamennyi vonatkozó követelményének az N2 jármű-kategóriára előírtak szerint.

1.3.

A kormányszarvakkal felszerelt L6 kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 62. sz. ENSZ-EGB-előírás valamennyi vonatkozó követelményének az L2e jármű-kategóriára előírtak szerint.

1.3.1.

A kormányszarvakkal nem felszerelt L6e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 18. sz. ENSZ-EGB-előírás valamennyi vonatkozó követelményének az N2 jármű-kategóriára előírtak szerint.

1.4.

A kormányszarvakkal felszerelt L7e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 62. sz. ENSZ-EGB-előírás valamennyi vonatkozó követelményének az L5e jármű-kategóriára előírtak szerint.

1.4.1.

A kormányszarvakkal nem felszerelt L7e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 18. sz. ENSZ-EGB-előírás valamennyi vonatkozó követelményének az N2 jármű-kategóriára előírtak szerint.

---

(1)  HL L 89., 2013.3.27., 37. o.

(2)  HL L 120., 2010.5.13., 29. o.

VII. MELLÉKLET

Az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó követelmények

1.   Követelmények

1.1.

„Járműtípus az elektromágneses összeférhetőség szempontjából”: olyan járművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint az elektronikus alkatrészek, a gyújtógyertyák és a kábelkötegeik tervezési jellemzői, valamint azok rögzítési módszere és a járművön való elhelyezkedése.

1.2.

Az L1e, L2e, L3e, L4e, L5e, L6e és L7e kategóriájú járműveknek meg kell felelniük a 10. sz. ENSZ-EGB-előírás (1) valamennyi vonatkozó követelményének.

---

(1)  HL L 254., 2012.9.20., 1. o.

VIII. MELLÉKLET

A külső kinyúló részekre vonatkozó követelmények

1.   A kétkerekű segédmotoros kerékpárokra és a kétkerekű (oldalkocsis vagy oldalkocsi nélküli) motorkerékpárokra vonatkozó követelmények

1.1.   Általános követelmények

1.1.2.   Az L1e, L3e és L4e kategóriájú járműveknek a következő általános követelményeknek kell megfelelniük:

1.1.2.1.   A járművön nem lehetnek olyan kifelé álló hegyes, éles vagy kinyúló részek, amelyek alakja, mérete, állásszöge és keménysége növeli baleset során a súrolt vagy elütött személy által elszenvedett testi sérülések vagy vágott sebek kockázatát vagy súlyosságát. A járműveket úgy kell kialakítani, hogy azok a részek és peremek, amelyekkel a veszélyeztetett közlekedők baleset esetén érintkezésbe kerülhetnek, megfeleljenek az 1–1.3.8. pont követelményeinek.

1.1.2.2.   Minden olyan kinyúló alkatrészt, amely 60 Shore A keménységnél lágyabb gumiból vagy műanyagból készült, vagy azzal van borítva, és amellyel a közlekedők érintkezhetnek, az 1.3–1.3.8. pont előírásainak megfelelőnek kell tekinteni. A keménység mérését a járműre rendeltetésszerűen felszerelt anyagon kell végezni.

1.1.3.   Az L1e, L3e és L4e kategóriájú járművekre vonatkozó külön rendelkezések

1.1.3.1.   A járműveket az 1.2–1.2.4.1. pont rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni.

1.1.3.2.   A vezető, az utas vagy a csomagok részleges vagy teljes körülzárására vagy egyes járműalkatrészek burkolására szolgáló szerkezettel vagy panelekkel felszerelt járművek esetében a járműgyártó másik lehetőségként választhatja a 26. sz. ENSZ-EGB-előírás M1 jármű-kategóriára előírt rendelkezéseinek alkalmazását, adott külső kinyúló részek vagy a jármű teljes külső felülete vonatkozásában.

Az e ponttal összhangban értékelt, konkrét külső kinyúlásokat egyértelműen fel kell tüntetni az adatközlő lapon, és a külső felület fennmaradó részének meg kell felelnie az 1–1.3.8. pont követelményeinek.

1.1.4.   Az L4e kategóriájú járművekre vonatkozó különleges rendelkezések

1.1.4.1.   Amennyiben a motorkerékpárhoz oldalkocsit csatlakoztatnak – akár állandóan, akár leszerelhető módon – az oldalkocsi és a motorkerékpár közötti tér mentesül az értékelés alól (lásd a 8-1. ábrát).

8-1.   ábra:

Oldalkocsis L4e kategóriájú motorkerékpár felülnézete

1.1.4.2.   Ha az oldalkocsi leszerelhető a motorkerékpárról, és a motorkerékpár anélkül is használható, a motorkerékpárnak meg kell felelnie az 1–1.3.8. pont oldalkocsi nélküli motorkerékpárokra vonatkozó követelményeinek.

1.2.   A külső kinyúlások értékelése

1.2.1.   Az 1. függelék Ap1-1. ábráján megállapított előírásoknak megfelelő vizsgálóberendezést kell használni a jármű külső kinyúlásainak értékelése céljából.

1.2.2.   A járművet vízszintes felületre kell állítani, és egyenes állásban kell tartani, először a kormányberendezés és a kormányzott kerekek egyenes helyzetbe állításával.

1.2.2.1.   Egy az 50 %-os percentilisbe tartozó ember formájú próbabábut vagy egy hasonló fizikai jellemzőkkel bíró személyt fel kell ültetni a próbajárműre megfelelő vezetési helyzetben olyan módon, hogy ne gátolja a kormányberendezés kezelőszervének szabad forgását. A lábfejet a kijelölt lábtámaszokra kell helyezni. A lábfej nem nyugodhat a tengelykapcsolón vagy a fékpedálon.

1.2.3.   A vizsgálóberendezést a jármű mindkét oldalán finom mozdulatokkal a jármű elejéről a jármű hátsó részére kell mozgatni. Ha a vizsgálóberendezés hozzáér a kormányberendezéshez vagy arra szerelt bármely alkatrészhez, a kormányberendezést teljesen zárt állásba kell elfordítani, a vizsgálat ez alatt és ezt követően is folytatódik. A vizsgálóberendezésnek a vizsgálat alatt érintkezésben kell maradnia a járművel vagy a vezetővel (lásd a 8-2. ábrát).

8-2.   ábra:

A vizsgálóberendezés mozgási zónái

1.2.3.1.   Az első érintkezési pont a jármű elülső része kell, hogy legyen, és a vizsgálóberendezést oldalirányban kifelé kell mozgatni, követve a jármű, és adott esetben a vezető körvonalát. Lehetővé kell tenni a vizsgálóberendezés befelé irányuló mozgását is, amely nem haladhatja meg a hátrafelé történő mozgás mértékét (azaz a jármű hosszirányú középsíkjára legfeljebb 45°-os szögben mozgatható).

1.2.3.2.   A vezető karját és lábát el kell tolni a vizsgálóberendezéssel, amennyiben az közvetlen érintkezésbe kerülne velük, és lehetővé kell tenni a megfelelő támaszok (például lábtámasz) vizsgálóberendezéssel való érintkezése következtében történő szabad forgását, bezáródását, elfordulását vagy elhajlását, és értékelni kell valamennyi köztes állást.

1.2.3.3.   A visszapillantó tükör azon részeit és alkatrészeit, amelyekre kiterjed az alkatrészek vonatkozó típusjóváhagyása, az 1–1.3.8. pont követelményeinek megfelelőnek kell tekinteni.

1.2.3.4.   Azokat a kinyúlásokat, amelyekkel a vizsgálóberendezés bármely rendeltetésszerű használati helyzetben érintkezhet (például az utas-lábtámasz felhajtott és kihajtott állapotban), minden rendeltetésszerű használati helyzetben értékelni kell.

1.2.4.   Amennyiben a vizsgálóberendezést a fent ismertetett módon a jármű mentén mozgatják, a jármű berendezéssel érintkező kinyúlásai és élei az alábbi csoportokba tartozónak minősülnek:

—	1. csoport: ha a jármű részei súrolják a vizsgálóberendezést, vagy

—	2. csoport: ha a jármű részei beleütköznek a vizsgálóberendezésbe.

1.2.4.1.   A vizsgálóberendezést a 8-3. ábrán szereplő értékelési módszernek megfelelően kell használni annak érdekében, hogy a megérintett kinyúlásokat és peremeket a következő csoportokba lehessen sorolni:

1. csoport: 0° ≤ α < 45°; valamint

2. csoport: 45° ≤ α < 90°.

8-3.   ábra:

A jármű oldalát súroló és a kinyúló részbe ütköző vizsgálóberendezés felülnézete

1.3.   Egyedi követelmények

1.3.1.   Az 1. csoportba tartozó (érintett) alkatrészek sugárra vonatkozó követelményei:

1.3.1.1.   lemezek:

—	a peremek és sarkok görbületi sugarának legalább 0,5 mm-nek kell lennie,

szerkezet, burkolatok, felépítmény stb.:

—	a sarkok görbületi sugarának legalább 3,0 mm-nek kell lennie. A „sarok” olyan háromdimenziós felületi forma, amely nem lemez pereme vagy rúd.

1.3.1.1.1.   A sarkokban és peremeken a görbületi sugarakat a vizsgálóberendezéssel való érintkezés helyén kell meghatározni, és ha csökken a görbületi sugár, ennek folyamatos átmenettel kell történnie abba az irányba, amelyen a vizsgálóberendezés a sarokkal vagy peremmel már nem érintkezik.

1.3.1.2.   Rudak

—	a rudak vagy hasonló alkatrészek teljes átmérőjének legalább 10 mm-nek kell lennie,

—	a rudak végének peremeit legalább 2,0 mm sugárban le kell kerekíteni.

1.3.1.2.1.   A rúdvég peremein a görbületi sugarat a vizsgálóberendezéssel való érintkezés pontján (pontjain) kell meghatározni, amely fokozatosan csökkenhet a rúdvég teljes kerülete körül.

1.3.2.   A 2. csoportba tartozó (ütközéssel érintett) alkatrészek sugárra vonatkozó követelményei:

1.3.2.1.   lemezek:

—	a peremek és sarkok görbületi sugarának legalább 2,0 mm-nek kell lennie,

szerkezet, burkolatok, felépítmény stb.:

—	a sarkokat legalább 2,0 mm sugárban le kell kerekíteni.

1.3.2.1.1.   A sarkokban és peremeken a görbületi sugarat a vizsgálóberendezéssel való érintkezés helyén kell meghatározni, és folyamatosan vagy fokozatosan csökkenteni kell abba az irányba, amelyen a vizsgálóberendezés a sarokkal vagy peremmel már nem érintkezik.

1.3.2.2.   Rudak

—	a rudak vagy hasonló alkatrészek teljes átmérőjének legalább 20 mm-nek kell lennie,

—	egy rúd vagy egy hasonló alkatrész teljes átmérője azonban lehet 20 mm-nél kisebb is, amennyiben kinyúlásuk nem éri el a teljes átmérő felét,

—	a rudak végének peremeit legalább 2,0 mm sugárban le kell kerekíteni.

1.3.2.2.1.   A rúdvég peremein a görbületi sugarat a vizsgálóberendezéssel való érintkezés pontján (pontjain) kell meghatározni; a görbületi sugár fokozatosan csökkenhet a rúdvég teljes kerülete körül.

1.3.3.   A szélvédő vagy az átlátszó, illetve átlátszatlan burkolat felső széle görbületi sugarának legalább 2,0 mm-nek, vagy az 1.1.1.2. pontnak megfelelő élvédő anyaggal beburkoltnak kell lennie.

1.3.3.1.   A felső peremet a vízszintes síkhoz képest 45°-os szögben elhelyezkedő síkok határolják (lásd a 8-4. ábrát).

8-4.   ábra:

A vezető kilátása az átlátszó szélvédőn keresztül

1.3.3.2.   Lekerekített felső perem esetében a görbületi sugár nem lehet nagyobb, mint a szélvédő vagy burkolat felső peremen mért vastagságnak 0,70-szerese.

1.3.3.3.   Azok a kizárólag a vezetői műszerfal vagy a fényszóró védelmére felszerelt, szélvédőre vagy burkolatra emlékeztető borítások, amelyek teljes kinyúlása legfeljebb 50 mm lehet az adott műszerfal vagy szélvédő felső felületétől mérve, mentesülnek az 1.3.3, 1.3.3.1 és 1.3.3.2. pont követelményei alól.

1.3.4.   A kormányberendezés kezelőszervébe épített tengelykapcsoló- és fékkarok végeinek jól láthatóan lekerekítettnek kell lenniük, és görbületi sugaruknak legalább 7 mm-nek kell lennie. E karok fennmaradó külső peremei görbületi sugarának legalább 2,0 mm-nek kell lennie a teljes fogási területen. Az ellenőrzést a karok kiengedett állásában kell végezni.

1.3.4.1.   Ha a karokat teljes egészében burkolat borítja olyan módon, hogy azok nem érintkezhetnek a jármű által elütött személlyel, akkor a karokat az 1.3.4. pont követelményeinek megfelelőnek kell tekinteni.

1.3.5.   A mellső sárfogó és az arra rögzített összes alkatrész elülső éle görbületi sugarának legalább 2,0 mm-nek kell lennie.

1.3.5.1.   A mellső sárfogó elülső peremét két függőleges sík határolja, amelyek a jármű hosszirányú középsíkjával függőleges irányban 45°-os szöget zárnak be.

1.3.5.2.   Lekerekített elülső peremű mellső sárfogó esetében a görbületi sugár nem lehet nagyobb, mint a sárfogó elülső peremen mért vastagságának 0,70-szerese.

1.3.6.   A tüzelőanyag-tartály tetején elhelyezett tanksapka vagy hasonló alakú más eszköz hátsó éle, amelyhez ütközés alkalmával az előre elmozduló vezető nekiütődhet, nem állhat ki 15 mm-nél többel az alatta lévő felületből és az alatta lévő felülethez való csatlakozásának simának vagy jól láthatóan lekerekítettnek kell lennie. Ezt a 8-5. ábra szemlélteti. A tanksapka az alatta lévő felületből 15 mm-nél többel is kiállhat, ha mögötte védőberendezés biztosítja, hogy a kinyúlása ne haladja meg a 15 mm-es relatív kinyúlást.

8-5.   ábra:

A tanksapka tüzelőanyag-tartályra szerelésére vonatkozó követelmények

1.3.6.1.   A nem a vezető előtt elhelyezett vagy a vezetőülés szintje alatt található tanksapka vagy hasonló formájú eszköz mentesül az 1.3.6. pont követelményei alól.

1.3.7.   Az indítókulcsot tompa élű, gumiból vagy műanyagból készült védősapkával kell ellátni.

1.3.7.1.   Azok az indítókulcsok, amelyeket a jármű működése közben nem kell a gyújtáskapcsolóban tartani, behajthatók vagy a környező felülettel egy szintben vannak, fejük a szárhoz képest behajtható és a vezető ülési helyzete alatt, nem a vezető előtt találhatók, mentesülnek az 1.3.7. pont követelményei alól.

1.3.8.   Le kell tompítani a jármű minden olyan kifelé mutató és kinyúló alkatrészét, amely szokásos álló helyzetben a vizsgálóberendezéshez nem ér hozzá, de növelheti baleset során a súrolt vagy elütött személy által elszenvedett testi sérülések vagy vágott sebek kockázatát vagy súlyosságát.

2.   Háromkerekű járművekre és négykerekű motorbiciklikre vonatkozó követelmények

2.1.   Általános követelmények

2.1.1.   Az L2e, L5e, L6e és L7e kategóriájú járműveknek a következő általános követelményeknek kell megfelelniük:

2.1.1.1.

A járművön nem lehetnek olyan kifelé álló hegyes, éles vagy kinyúló részek, amelyek alakja, mérete, állásszöge és keménysége növeli baleset során a súrolt vagy elütött személy által elszenvedett testi sérülések vagy vágott sebek kockázatát vagy súlyosságát. A járműveket olyan módon kell kialakítani, hogy azok a részek és élek, amelyekkel a veszélyeztetett közlekedők baleset esetén érintkezésbe kerülhetnek, megfeleljenek a 2.1.2–2.1.2.1.4. pont követelményeinek.

2.1.2.   Az L2e, L5e, L6e és L7e kategóriájú járművekre vonatkozó külön rendelkezések

2.1.2.1.

A járműveknek meg kell felelniük a 26. sz. ENSZ-EGB-előírás valamennyi vonatkozó követelményének az M1 jármű-kategóriára előírtak szerint.

2.1.2.1.1.

E jármű-kategóriák formaváltozatosságát, illetve a hátrameneti fokozat meglétét vagy hiányát szem előtt tartva a gyártó a 2.1.2.1. pont szerinti követelmények helyett azonban választhatja az 1.1–1.1.2.1. és az 1.2–1.3.8. pont L1e és L3e kategóriájú járművekre előírt követelményeinek alkalmazását, a jármű konkrét külső kinyúlásainak (például első villák, kerekek, lökhárítók, sárfogók és burkolatok, valamint a hátrameneti fokozattal nem felszerelt járművek hátsó szakasza) típusjóváhagyásához a műszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság egyetértésével (például az összességében motorkerékpárnak látszó, de három kerékkel felszerelt, és ezáltal L5e kategóriájú járműnek minősülő járművek esetében). Az e ponttal összhangban értékelt megfelelő külső kinyúlásokat egyértelműen fel kell tüntetni az adatközlő lapon, és a külső felület fennmaradó részének meg kell felelnie a 2–2.1.2.1.4. pont követelményeinek.

2.1.2.1.2.

Amennyiben a járművet a vezető, az utas vagy a csomagok részleges vagy teljes körülzárására vagy egyes járműalkatrészek burkolására szolgáló szerkezettel vagy panelekkel szerelték fel, és a külső felület egyes részei a 2.1.2.1.1. pont alkalmazásával nem értékelhetőek megfelelően (például a tető, a tetőoszlopok, ajtók, ajtófogantyúk, üvegezés, motorháztető, csomagtartó, nyitógombok és rakfelületek), e fennmaradó külső kinyúlásoknak a 26. sz. ENSZ-EGB-előírás M1 jármű-kategóriára előírt valamennyi vonatkozó rendelkezésének meg kell felelniük.

2.1.2.1.3.

Az L2e-U, L5e-B, L6e-BU és L7e-CU jármű-kategóriák esetében a fenti rendelkezéseknek megfelelően esetlegesen érintkezésbe kerülő és a hátsó elválasztó lemez – vagy ennek hiányában a leghátrébb lévő ülés mögött 50 cm-rel található R ponton áthaladó függőleges keresztirányú sík – mögött található peremeket legalább tompítani kell, ha kinyúlásuk nagyobb, mint 1,5 mm.

2.1.2.1.4.

A követelmények teljesítését leszerelt rendszámtáblával kell ellenőrizni, és így az értékelésből a rendszámtábla helye vagy erre szolgáló felület sem marad ki.

IX. MELLÉKLET

A tüzelőanyag-tárolásra vonatkozó követelmények

1.   Általános követelmények

1.1.

„Járműtípus a tüzelőanyag-tárolás szempontjából”: olyan járművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőik tekintetében, mint a tüzelőanyag-tartály formája, mérete és anyagbeli jellemzői, valamint annak rögzítési módszere és a járművön való elhelyezkedése.

1.2.

Az egy vagy több tüzelőanyag-tartállyal felszerelt járművek ilyen tartályainak az alábbi általános követelményeknek kell megfelelniük: 1.2.1. A tüzelőanyag-tartályokat olyan anyagokból kell készíteni, amelyeknek hőtani, mechanikai és kémiai tulajdonságai a tervezett használati körülmények között tartósan megfelelőek maradnak. 1.2.2. A tüzelőanyag-tartályokat és a jármű közelükben lévő alkatrészeit úgy kell kialakítani, hogy semmiképpen se hozzanak létre elektrosztatikus töltést, amely szikrázást okozhat a tartály és a jármű szerkezete között, és meggyújthatja a tüzelőanyag/levegő keveréket. 1.2.3. A tüzelőanyag-tartályokat korrózióálló kivitelben kell legyártani. 1.2.4. A tüzelőanyag-tartályokat olyan megfelelő berendezésekkel (fojtónyílások, biztonsági szelepek stb.) kell felszerelni, amelyek automatikusan kiegyenlítik az esetleges túlnyomást vagy az üzemi nyomást meghaladó nyomást. Ezeket a berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy az kizárja a tüzelőanyag/levegő keverék meggyulladását. 1.2.5. A tüzelőanyag-tartályokat úgy kell kialakítani, hogy a tankoláskor esetlegesen elfolyó tüzelőanyag ne kerülhessen a jármű kipufogórendszerére, motorjába vagy a hajtáslánc egyéb részeibe, sem az utas- vagy csomagtérbe, hanem a talajra legyen elvezetve. 1.2.6. A tüzelőanyagnak nem szabad kifolynia a töltőnyíláson vagy a túlnyomás megszüntetésére szolgáló bármilyen berendezésen még akkor sem, ha a tartályt teljesen felfordítják. A csepegés legfeljebb 30 g/perc mértékig elfogadható, amelyet a 2.1–2.1.4. pontban ismertetett vizsgálatokkal kell ellenőrizni. Ha a szivárgás nem tűnik állandó üteműnek, biztosítani kell az egy perc alatti (azaz nem hosszabb idő átlagában) legnagyobb szivárgás meghatározását. 1.2.7. Tartály(ok) nem helyezkedhet(nek) el az utastérben vagy az ahhoz tartozó egyéb térben, és – ha a járműnek felépítménye van – nem képezheti(k) sem annak, sem hozzátartozó részeinek határoló felületét (például padlólemez, oldalfal, mellső vagy hátsó határolólemez). 1.2.7.1. E melléklet alkalmazásában a járművet akkor kell utastérrel vagy az ahhoz tartozó egyéb térrel ellátottnak tekinteni, ha az biztonsági üvegezéssel, oldalajtókkal, hátsó ajtóval, oldaloszlopokkal és/vagy a teljesen vagy részben zárt teret képező tetővel van ellátva. A műszaki szolgálat a vizsgálati jegyzőkönyvben egyértelműen megindokolja az elbírálási kritériumokat. 1.2.8. A tüzelőanyag-betöltő nyílás nem lehet sem az utastérben, sem a csomagtérben, sem pedig – ha van – a motortérben. 1.2.8.1. Az 1.2.7.1. pont szerint a járművet akkor kell motortérrel vagy csomagtérrel rendelkezőnek tekinteni, ha teljesen vagy részben zárt teret alkotó oldalpanelekkel és motorháztetővel/motorházfedéllel és/vagy csomagtér-/csomagtartófedéllel van felszerelve. A műszaki szolgálat a vizsgálati jegyzőkönyvben egyértelműen megindokolja az elbírálási kritériumokat. 1.2.9. A tüzelőanyag-tartályoknak a relatív üzemi nyomásuk kétszeresének megfelelő, de legalább 30 kPa abszolút nyomással végzett szivárgásmentességi próbát kell kiállniuk a 2.2–2.2.1. pontban ismertetettek szerint. E vizsgálathoz valamennyi fojtónyílást el kell zárni. A vizsgálat során a tüzelőanyag-tartály nem repedhet meg, illetve nem szivároghat, de maradó alakváltozása előfordulhat. 1.2.9.1. A nem fémből készült gépjármű tüzelőanyag-tartályok akkor felelnek meg ennek a követelménynek, ha megfeleltek a 3.4–3.4.1. pontban leírt vizsgálaton. 1.2.10. A nem fémből készült tüzelőanyag-tartályokon a 2.1–2.1.4. pont szerinti vizsgálatokon kívül a 3–3.7.5.1. pont szerinti vizsgálatokat is el kell végezni.

1.3.

Az egy vagy több tüzelőanyag-tartállyal felszerelt járműveknek az alábbi általános követelményeknek kell megfelelniük: 1.3.1. A tüzelőanyag-tartályokat úgy kell felszerelni és üzembe helyezni, hogy bármilyen előre látható üzemállapotban ellássák feladatukat. 1.3.2. Az alváz vagy a felépítmény elemeinek megfelelő módon kell védeniük a tüzelőanyag-ellátó rendszer összes összetevőjét és alkatrészét a talajon elhelyezkedő esetleges akadályokkal történő ütközés ellen. Nincs szükség ilyen védelemre, ha a jármű alsó részén lévő szóban forgó összetevők vagy alkatrészek távolabb vannak a talajtól, mint a járműkeret vagy felépítmény közvetlenül előttük elhelyezkedő része. 1.3.3. A tüzelőanyagellátó-rendszerek valamennyi összetevőjét és alkatrészét úgy kell kialakítani, legyártani és felszerelni, hogy ellenálljanak minden belső és külső korróziós hatásnak, amelynek ki lehetnek téve. A jármű szerkezetének, motorjának vagy sebességváltójának semmilyen elcsavarodása, behajlása vagy rezgése sem okozhat rendellenes súrlódást vagy feszültséget a tüzelőanyag-adagoló rendszer bármely részében vagy alkatrészében. 1.3.4. A meghajtórendszerükben cseppfolyós propángázt (PB-gázt) alkalmazó járműveknek és a PB-tartályaiknak meg kell felelniük a 67. sz. ENSZ-EGB-előírás (1) valamennyi vonatkozó rögzítési és felszerelési követelményének az M1 jármű-kategóriára előírtak szerint. 1.3.5. A meghajtórendszerükben sűrített földgázt (CNG-gázt) alkalmazó járműveknek és a CNG-tartályaiknak meg kell felelniük a 110. sz. ENSZ-EGB-előírás (2) valamennyi vonatkozó rögzítési és felszerelési követelményének az M1 jármű-kategóriára előírtak szerint.

2.   A tüzelőanyag-tartály vizsgálatai

2.1.   Borulási vizsgálat

2.1.1.

A tartályt és annak valamennyi tartozékát a tartály rendeltetése szerinti gépjárműnek megfelelő módon kell a vizsgálati tartószerkezetre rögzíteni. Ugyanez vonatkozik a belső túlnyomást kiegyenlítő rendszerekre is.

2.1.2.

A vizsgálati tartószerkezetnek a jármű hosszirányú tengelyével párhuzamosan fekvő tengely mentén el kell tudnia forogni.

2.1.3.

A vizsgálatot úgy kell végrehajtani, hogy a tartályt egyszer teljes névleges térfogatának 30 százalékáig és egyszer 90 százalékáig kell feltölteni olyan nem éghető folyadékkal, amelynek sűrűsége és viszkozitása hasonló az általánosan használt tüzelőanyagéhoz, vagy pedig vízzel.

2.1.4.

A tartályt beszerelt helyzetéhez képest 90°-kal balra kell dönteni. A tartálynak legalább öt percig kell ebben a helyzetben maradnia. Ezt követően a tartályt ugyanabba az irányba ismételten el kell forgatni 90°-kal. A tartálynak legalább újabb öt percig kell ebben a teljesen megfordított helyzetben maradnia. A tartályt vissza kell forgatni normál helyzetébe. Azt a próbafolyadékot, amely a szellőzőrendszerből nem ömlött vissza a tartályba, le kell ereszteni, és szükség esetén pótolni kell. A tartályt beszerelt helyzetéhez képest 90°-kal jobbra kell dönteni. A tartálynak legalább öt percig kell ebben a helyzetben maradnia. Ezt követően a tartályt ugyanabba az irányba ismételten el kell forgatni 90°-kal. A tartálynak legalább újabb öt percig kell ebben a teljesen megfordított helyzetben maradnia. A tartályt vissza kell forgatni normál helyzetébe. A 90°-os elforgatásoknak egy–három perces időközzel kell történniük.

2.2.   Hidraulikus vizsgálat

2.2.1.

A tartályt belső hidraulikus nyomásvizsgálatnak kell alávetni, amelyet elkülönített, valamennyi tartozékkal ellátott egységen kell végrehajtani. A tartályt teljesen fel kell tölteni olyan, nem éghető folyadékkal, amelynek sűrűsége és viszkozitása hasonló az általánosan használt tüzelőanyagéhoz, vagy pedig vízzel. Miután a külvilággal minden összeköttetést megszüntettek, a csövön keresztül, amelyen a tüzelőanyag a motor felé folyik, a nyomást fokozatosan növelni kell az 1.1.9. pontban meghatározott belső nyomás eléréséig, és ezt a nyomást legalább 60 másodpercen át fenn kell tartani.

3.   A nem fémből készült tüzelőanyag-tartályokra vonatkozó egyedi követelmények

3.1.   A nem fémből készült tüzelőanyag-tartályokon a következő további vizsgálatokat is el kell végezni:

—	áteresztőképességi vizsgálat,

—	ütésállósági vizsgálat,

—	mechanikai szilárdsági vizsgálat,

—	tüzelőanyaggal szembeni ellenálló képesség vizsgálata,

—	magas hőmérsékleten végzett vizsgálat,

—	tűzállósági vizsgálat.

3.2.   Az áteresztőképességi vizsgálatot teljesen új tüzelőanyag-tartályon kell elvégezni.

3.2.1.   A 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. szakaszában említett IV. típusú vizsgálat részét képező áteresztőképességi vizsgálatot a 3.3–3.7.5.1. pont szerint – az e melléklet szerinti vizsgálat céljaira a diffúziós mérések figyelembevételének szükségessége nélkül – a vizsgálat céljaira megfelelő számú tartályon kell elvégezni.

3.3.   Ütésállósági vizsgálatot olyan tüzelőanyag-tartályon kell végezni, amelyen már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

3.3.1.   A tüzelőanyag-tartályt meg kell tölteni teljes névleges térfogatáig 50 %-ban víz és 50 %-ban etilénglikol keverékével vagy bármilyen más hűtőközeggel, amely nem roncsolja a tüzelőanyag-tartály anyagát, és amelynek fagypontja alatt van.

A vizsgálat alatt a tartályban lévő közeg hőmérsékletének értéknek kell lennie. A tartályt megfelelő környezeti hőmérsékletre kell lehűteni. Fel lehet tölteni a tartályt megfelelően lehűtött folyadékkal is, feltéve, hogy a tüzelőanyag-tartály legalább egy órán át a vizsgálati hőmérsékleten áll.

A vizsgálathoz ingát kell használni. Az ütőfejnek egyenlő oldalú háromszög alapú gúlának kell lennie, amelynek csúcsa és élei 3,0 mm-es görbületi sugárral vannak lekerekítve. Az inga szabadon mozgó tömegének 15 kg ± 0,5 kg-nak kell lennie, és az inga által kifejtett energia a tüzelőanyag-tartályra mért ütésnél sem lehet kevesebb 30,0 J-nál.

A műszaki szolgálat kijelölheti a tüzelőanyag-tartály vizsgálandó pontjait, és ezeknek azokat a helyeket kell tükrözniük, amelyekről feltételezhető, hogy a tartály felszerelése és a járművön elfoglalt helyzete következtében kockázatnak vannak kitéve. A kockázat értékelésénél a nem fémből készült burkolatot figyelmen kívül kell hagyni, a járműkeret csőrendszerét vagy az alvázszakaszokat azonban figyelembe lehet venni.

Több tüzelőanyag-tartály használható az összes behatás elvégzéséhez, amennyiben az összes felhasznált tüzelőanyag-tartályon elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

A vizsgált pontok egyikére mért egyetlen ütés után sem következhet be folyadékszivárgás.

3.4.   A mechanikai szilárdság vizsgálatát olyan tüzelőanyag-tartályon kell végezni, amelyen már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

3.4.1.   A tüzelőanyag-tartályt teljes névleges térfogatáig meg kell tölteni hőmérsékletű vízzel. A tüzelőanyag-tartályt ezt követően a relatív üzemi nyomása (tervezési nyomás) kétszeresének megfelelő, de legalább 30 kPa abszolút nyomásnak kell alávetni. A tartályt legalább öt órán át környezeti hőmérsékleten lezárva és nyomás alatt kell tartani.

A tüzelőanyag-tartály nem mutathatja a szivárgás jeleit, és a jelentkező időleges vagy maradó alakváltozás nem teheti azt használhatatlanná. A tartály alakváltozásának megállapításakor figyelembe kell venni a sajátos felszerelési körülményeket is.

3.5.   A tüzelőanyaggal szembeni ellenálló képesség vizsgálatát teljesen új és olyan tüzelőanyag-tartályokból álló mintán kell végezni, amelyeken már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

3.5.1.   Hat darab, körülbelül egyforma vastagságú szakító-próbatestet kell kivenni a teljesen új tüzelőanyag-tartály sík vagy közelítőleg sík felületéből. A próbatestek szakítószilárdságát és rugalmassági határát hőmérsékleten kell meghatározni 50 mm/min nyújtási sebesség mellett. Az így nyert értékeket össze kell hasonlítani olyan tartályból kivett próbatestek hasonló vizsgálatok során nyert szakítószilárdsági és nyúlási eredményeivel, amelyen már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot. Az anyag elfogadhatónak tekinthető, ha a szakítószilárdság különbsége nem nagyobb 25 %-nál.

3.6.   A magas hőmérsékletű vizsgálatot olyan tüzelőanyag-tartályon kell végezni, amelyen már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

3.6.1.   A tüzelőanyag-tartályt a jármű reprezentatív részére kell felszerelni, és teljes névleges térfogatának 50 %-áig fel kell tölteni vízzel hőmérsékleten. A vizsgálati összeállítást a tüzelőanyag-tartállyal együtt 60 percre környezeti hőmérsékletre kell helyezni, amelyet követően a tüzelőanyag-tartály nem mutathat maradó alakváltozást vagy szivárgást, és teljesen használható állapotban kell lennie.

3.7.   A tűzállósági vizsgálatot olyan tüzelőanyag-tartályon kell végezni, amelyen már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot.

3.7.1.   A vizsgálati minták előkészítése

3.7.1.1.   Legalább 10 darab, egyenként 125 ± 5 mm hosszú és 12,5 ± 0,2 mm széles sík vagy közelítőleg sík próbatestet kell közvetlenül kivenni egy vagy több olyan tüzelőanyag-tartályból, amelyeken már elvégezték az áteresztőképességi vizsgálatot. Ha ilyen próbatestek kivételét a tüzelőanyag-tartály tervezési jellemzői (például alakja) nem teszik lehetővé e vizsgálat céljaira, elfogadható egy vagy több, hasonló jellemzőkkel bíró, de falaiban síkabb vagy csaknem sík felületeket tartalmazó különleges tartály elkészítése. Minden egyes próbatest teljes vastagságának a legvastagabb próbatest ±5 %-án belül kell lennie.

3.7.1.2.   Minden próbatestbe két vonalat kell karcolni, egyiket 25 mm-re, a másikat 100 mm-re a próbatest egyik végétől.

3.7.1.3.   A próbatestek éleinek határozottnak kell lenniük. A fűrészeléssel előállított éleket finom csiszolópapírral kell lesimítani.

3.7.2.   A vizsgálóberendezés

3.7.2.1.   A vizsgálati helyiségnek egy teljesen zárt laboratóriumi füstelszívó ernyőnek kell lennie, hőálló kémlelőablakkal. Egyes vizsgálati területeken tükör használható a próbatest hátsó oldalának megtekintéséhez.

A vizsgálat során le kell állítani a füstelszívó ventillátort, de a vizsgálat után azonnal el kell indítani a mérgező égéstermékek eltávolítása céljából.

A vizsgálat működő füstelszívó ventilátor mellett is elvégezhető a füstelszívó ernyő alá helyezett fémdobozban.

A doboz alján és tetején szellőzőnyílásokat kell kialakítani, amelyek elegendő égési levegőt engednek át akkor is, ha az égő próbatest nincs mesterséges légáramban.

3.7.2.2.   A tartóállvány két befogópofából áll, amelyek csuklók útján bármilyen helyzetbe beállíthatók.

3.7.2.3.   Az égő gázzal működő Bunsen- vagy Tirill-égő 10 mm-es fúvókával. A fúvókát nem szabad járulékos berendezésekkel ellátni.

3.7.2.4.   Egy 100 × 100 mm-es 20-as szembőségű fémernyőt kell biztosítani.

3.7.2.5.   Megközelítőleg 150 × 75 × 30 mm ajánlott méretű vízfürdőt kell biztosítani.

3.7.2.6.   Időmérő eszközt (másodperc alapú számlálóval) is biztosítani kell.

3.7.2.7.   Ezenkívül (milliméteres beosztású) vonalzót is biztosítani kell.

3.7.2.8.   (Legalább 0,05 m-es pontosságú) tolómérőt vagy egyenértékű mérőberendezést is biztosítani kell.

3.7.3.   A vizsgálat menete

3.7.3.1.   A próbatestet a tartóállvány egyik befogópofájába kell erősíteni annál a végénél fogva, amelyik közelebb van a 100 mm-es jelhez, a hossztengelyének vízszintesnek kell lennie, keresztirányú tengelyének pedig 45°-ot kell bezárnia a vízszintessel. A próbatest alatt, annak éle alatt 10 mm-rel (mintegy 100 × 100 mm-es) tiszta szövött fémhálót kell vízszintesen a második befogópofára felerősíteni úgy, hogy a próbatest vége kb. 13 mm-rel túlérjen a hálón (lásd a 9-1. ábrát). Vízzel teli fürdőt kell helyezni a füstelszívó ernyő asztalára olyan módon, hogy a vizsgálat során az izzó részecskék belehullhassanak.

9-1.   ábra:

Összeállítás a tűzállósági vizsgálathoz

3.7.3.2.   Az égő levegőellátását úgy kell szabályozni, hogy körülbelül 25 mm hosszú kék láng keletkezzen.

3.7.3.3.   Az égőt úgy kell elhelyezni, hogy a láng a próbatest külső végét érje (lásd az 1. ábrát), és egyidejűleg az időmérőt is el kell indítani.

A lángot 30 másodpercig kell a próbatesthez érinteni. Ha a próbatest deformálódik, megolvad vagy összezsugorodik, a lángot arrébb kell mozdítani, hogy továbbra is kapcsolatban álljon a próbatesttel. A próbatest vizsgálat során történő jelentős deformációja azonban érvénytelenítheti a vizsgálatot.

30 másodperc múlva, vagy ha a lángfront eléri a 25 mm-es jelet, az égőt el kell venni. Az égőt legalább 450 mm-nyire el kell távolítani a próbatesttől, és le kell zárni a füstelszívó ernyőt.

3.7.3.4.   Azt a másodpercekben leolvasott időt, amely alatt a lángfront elérte a 25 mm-es jelet, t1 időnek kell nevezni és fel kell jegyezni.

3.7.3.5.   Az időmérőt meg kell állítani, ha az égés (lánggal vagy anélkül) leáll, vagy eléri a szabad oldaltól mért 100 mm-es jelet. A leolvasott időt „t” időnek kell nevezni és fel kell jegyezni. Ha a próbatest a fémszövetre lerakódott égő anyagoktól ismét meggyulladt, a vizsgálati eredmények érvényteleníthetők.

3.7.3.6.   Ha az égés nem éri el a 100 mm-es jelet, a 100 mm-es jeltől kezdve a próbatest alsó élén meg kell mérni az elégetlen szakasz hosszát, és ki kell kerekíteni a legközelebbi kisebb vagy nagyobb mm-re. Az elégett hossz így 100 mm mínusz a mm-ekben kifejezett elégetlen szakasz hossza.

3.7.3.7.   Ha a próbatest a 100 mm-es jelig vagy azon túl is elégett, az égési sebességet a következőképpen kell kiszámítani: , és mm/s-ban kell kifejezni.

3.7.3.8.   A 3.7.3.1–3.7.3.7. pontban ismertetett vizsgálatot eltérő mintákon addig kell ismételni, amíg három próbatest el nem égett a 100 mm-es jelig vagy azon túl, vagy pedig mind a tíz próbatestet meg nem vizsgálták.

3.7.3.9.   Ha a tízből akár egy próbatest is elég a 100 mm-es jelig vagy azon túl, a 3.7.3.1–3.7.3.7. pontban ismertetett vizsgálatot legfeljebb tíz új próbatesten meg kell ismételni.

3.7.4.   Mérési eredmények

3.7.4.1.   A vizsgálati jegyzőkönyvnek legalább az alábbi részletes információkat kell tartalmaznia:

—	a vizsgált minták száma,

és minden egyes próbatest vonatkozásában:

—	azonosítóeszköz,

—	az előkészítés és a tárolás módja,

—	a próbatest hosszának mindegyik harmadában mért vastagság (mm-ben, legalább egytizedes pontossággal),

—	égésidő (s),

—	égési hossz (mm),

—	indokolás, ha a próbatest nem égett el a 100 mm-es jelig (például mert lecsepegett, lefolyt vagy égő részecskékre töredezett),

—	indokolás, ha a próbatest a fémszövetre lerakódott égő anyagoktól ismét meggyulladt.

3.7.4.2.   Ha legalább két próbatest elégett a 100 mm-es jelig vagy azon túl, meg kell állapítani az átlagos égési sebességet (mm/s-ban, a 3.7.3.7. pontban lévő képlettel számított több eredményből számítva). Az átlagos égési sebesség így az összes, legalább a 100 mm-es jelig elégett próbatest égési sebességének átlaga. Ezt az értéket össze kell vetni a 3.7.5–3.7.5.1. pont követelményeivel, és nem kell elvégezni a 3.7.4.3. pontban említett számításokat és ellenőrzéseket.

3.7.4.3.   Az átlagos égési időt (ACT) és az átlagos égési hosszt (ACL) akkor kell kiszámítani, ha a tízből egy próbatest sem, vagy legfeljebb húszból csak egy próbatest égett el a 100 mm-es jelig.

9-1. egyenlet:

ahol n a próbatestek száma.

Az eredményt az 5 másodperces időköz legközelebbi többszörösére kell felfelé vagy lefelé kerekíteni: 0 másodperces ACT-t azonban nem szabad használni (azaz ha az égés 2 és 7 másodperc közötti ideig tart, az ACT 5 másodperc; ha az égés 8 és 12 másodperc közötti ideig tart, az ACT 10 másodperc; ha az égés 13 és 17 másodperc közötti ideig tart, az ACT 15 másodperc stb.).

9-2. egyenlet:

ahol n a próbatestek száma.

Az eredményt a legközelebbi 5 mm-es fokozatban kell megadni (azaz 5 mm alatt, ha az elégett hossz 2 mm, és így egy esetben sem lehet 0 mm-es ACL-t megadni).

Amennyiben a legfeljebb 20 egyedi próbadarabból egyetlen minta ég el a 100 mm-es jelig, az égési hosszt (azaz a [100 – elégetlen hosszi] értéket az adott próbadarabra) 100 mm-nek kell venni.

9-3. egyenlet:

Az átlagos égési sebesség így (ACL/ACT) (mm/s-ban kifejezve).

Ezt az értéket össze kell vetni a 3.7.5–3.7.5.1. pontban megállapított követelményekkel.

3.7.5.   A nem fémből készült tüzelőanyag-tartályokra vonatkozó tűzállósági követelmények

3.7.5.1.   A tüzelőanyag-tartály anyaga nem éghet 0,64 mm/s-nél nagyobb átlagos égési sebességgel, a 3.7–3.7.4.3. pontban megállapított vizsgálati eljárással meghatározottak szerint.

---

(1)  HL L 72., 2008.3.14., 1. o.

(2)  HL L 120., 2011.5.7., 1. o.

X. MELLÉKLET

A rakfelületekre vonatkozó követelmények

1.   Cél

1.1.

Ha az L2e, L5e-B, L6e-B, L7e-B vagy L7e-C (al-)kategóriájú járművet rakfelülettel szerelik fel, a jármű és a rakfelület összeállításának a biztonságos áruszállítás érdekében minimális szerkezeti követelményeknek kell megfelelnie.

2.   Követelmények

2.1.

A rakfelületet – ha van – kizárólag áruszállításra alkalmas módon kell kialakítani, és annak nyitott vagy zárt, csaknem sík, vízszintes rakodófelülettel kell rendelkeznie.

2.2.

A terhelt rakfelületű L kategóriájú járművek tömegközéppontjának vezető nélkül a tengelyek közé kell esnie.

2.3.

A rakfelület méretére érvényes előírások a következők: 2.3.1. A rakodófelület hossza – a teherterület legkülső pontjától a legbelső pontjáig vízszintesen, a jármű hosszirányú síkjában mérve – nem haladhatja meg az L kategóriájú jármű első vagy – ha ez a szélesebb – a hátsó nyomtávjának 1,4-szeresét. E követelmény alól az L6e-BU és az L7e-CU alkategória mentesül. 2.3.2. A rakodófelület szélessége nem haladhatja meg a rakfelület nélküli L kategóriájú jármű legnagyobb teljes szélességét. 2.3.3. A rakfelületre rakott áruk leesésének megakadályozására megfelelő oldalvédelmet kell biztosítani.

2.4.

A rakfelületnek az L kategóriájú jármű hossztengelyéhez képest szimmetrikusan kell elhelyezkednie.

2.5.

A rakfelület útfelülettől mért magassága legfeljebb 1 000 mm lehet.

2.6.

A rakfelületet úgy kell az L kategóriájú járműre rögzíteni, hogy ki legyen zárva a véletlen leválás veszélye.

2.7.

A rakfelület jellege és rögzítése normál rakománynál nem akadályozhatja a járművezető kilátását, illetve a különböző kötelező világító és fényjelző készülékek hatékony működését.

2.8.

A járműgyártó megadja a rakfelület biztonságos terhelési kapacitását.

2.9.

A rakfelületen a többletterhelés tömegének rögzítéséhez szükséges eszközökhöz megfelelő rögzítési pontokat kell biztosítani.

XI. MELLÉKLET

A tömegekre és a méretekre vonatkozó követelmények

1.   Cél

1.1.

Ez a melléklet az L kategóriájú járművek tömegével és méretével kapcsolatos típus-jóváhagyási követelményeket határozza meg.

2.   A jármű tömegadatainak és a tömegadatok meghatározására használt vizsgálati eljárásoknak a benyújtása

2.1.

Járműtípus tömegek és méretek tekintetében történő EU-típusjóváhagyására irányuló kérelemben a gyártó megadja a jóváhagyó hatóságnak a járműtípus minden változatára vonatkozóan – a jármű gyártási állapotától függetlenül – a következő tömegeket: 2.1.1. a 168/2013/EU rendelet 5. cikkében említett menetkész tömeg; 2.1.2. tényleges tömeg; 2.1.3. a műszakilag megengedett legnagyobb terhelt tömeg; 2.1.4. a tengelyeken műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg; 2.1.5. adott esetben a műszakilag megengedett legnagyobb vontatható össztömeg; 2.1.6. adott esetben a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg a kapcsolódási ponton, a járműre felszerelt vagy az esettől függően felszerelhető vonószerkezetek műszaki jellemzőit figyelembe véve; 2.1.7. adott esetben a nem kötelező berendezések tömegének eloszlása; 2.1.8. adott esetben a felépítmény tömege; 2.1.9. adott esetben a hajtást végző akkumulátor tömege.

2.2.

A 2. pontban említett tömegeket a gyártónak a helyes műszaki gyakorlat és a rendelkezésre álló legpontosabb műszaki ismeretek felhasználásával kell meghatároznia a műszaki meghibásodás kockázatának minimalizálása (különösen az anyagfáradásból eredő kockázatok) és a közúti infrastruktúra károsodásának megelőzése érdekében.

2.3.

A 2. pontban említett tömegeket a gyártónak a jármű szerkezetéből adódó legnagyobb megengedett sebessége figyelembevételével kell meghatároznia. Abban az esetben, ha a járművet a gyártó sebességkorlátozó berendezéssel látta el, a szerkezetből adódó legnagyobb megengedett sebességnek meg kell egyeznie a jármű sebességkorlátozó készülék által megengedett tényleges sebességével.

2.4.

A 2. pontban említett tömegek meghatározásakor a gyártónak nem szabad korlátozásokat előírnia a jármű használatára vonatkozóan, kivéve a tervezéskor a sebességhez igazítható, gumiabroncs-kapacitással kapcsolatos korlátozásokat.

2.5.

A további gyártási szakaszt igénylő nem befejezett járművek esetében, ideértve az alvázas/vezetőfülkés járműveket is, a gyártó e rendelet követelményeinek teljesítése érdekében minden idevágó információt a következő szakaszért felelős gyártók rendelkezésére bocsát. Az első alpont alkalmazásában a gyártó meghatározza az összes terheléssel megegyező tömeg tömegközéppontjának helyzetét.

2.6.

Amennyiben a nem kötelező berendezések jelentősen befolyásolják a jármű tömegét és méretét, a gyártó megadja a műszaki szolgálatnak a járműre felszerelhető nem kötelező berendezések tömegközéppontjának tengelyekhez viszonyított helyzetét.

2.7.

Ha a jóváhagyó hatóság vagy a műszaki szolgálat szükségesnek találja, kérheti a gyártótól ellenőrzés céljára jóváhagyásra benyújtott típusú járműpéldány rendelkezésre bocsátását is.

2.8.

Az L5e-B, L6e-BU és L7e-CU alkategóriájú, áruszállításra szánt és cserélhető felépítményekkel való felszerelésre tervezett haszongépjárművek esetében a felépítmény tömegét a többletterhelés tömegében kell figyelembe venni. Ebben az esetben a következő további feltételeket kell teljesíteni: 2.8.1. a felépítmény akkor tekinthető cserélhetőnek, ha a járóképes alvázról könnyen eltávolítható; 2.8.2. a jármű gyártójának meg kell adnia az adatközlő lapon a felépítmény legnagyobb megengedett méretét, teljes tömegét, a tömegközéppont helyzetére vonatkozó korlátokat és a rögzítési pontokat ábrázoló rajzot.

2.9.

Az 1. függelék vizsgálati feltételeit és követelményeit teljesíteni kell a gyártó által a jóváhagyó hatósághoz benyújtandó tömegek meghatározása céljából.

3.   A jármű méretadatainak és a méretadatok meghatározására használt vizsgálati eljárásoknak a benyújtása

3.1.

Az uniós típusjóváhagyásnak a jármű tömegére és méretére való alkalmazásakor a gyártó megadja a jóváhagyó hatóságnak a járműtípus minden változatára – a jármű készültségétől függetlenül – a jármű következő méretét (mm-ben): 3.1.1. a jármű hossza, amely a jármű hosszirányú síkjára merőleges két, a jármű elejével és végével érintkező függőleges sík közötti távolság; 3.1.2. a jármű szélessége, amely a jármű hosszirányú síkjával párhuzamos két, a jármű két oldalával érintkező függőleges sík közötti távolság; 3.1.3. a jármű magassága, amely a járművet alátámasztó sík és egy azzal párhuzamos, a jármű tetejével érintkező sík közötti távolság; 3.1.4. a jármű nyomtávja, amely az ISO 612:1978 szabvány 6.4.1. pontjában említett távolság; 3.1.5. az ikerkerekekkel felszerelt, illetve a három- vagy négykerekű járművek esetében: első és/vagy hátsó nyomtáv, amely az ISO 612:1978 szabvány 6.5. pontjában említett távolság; 3.1.6. adott esetben a rakfelület hossza és a rakfelület szélessége.

3.2.

Az 1. függelék vizsgálati feltételeit és követelményeit teljesíteni kell a benyújtandó méretek meghatározásához.

3.3.

A 3.1. pontban említett tényleges méretek legfeljebb 3 %-kal térhetnek el a gyártó által megadott méretektől.

XII. MELLÉKLET

A fedélzeti diagnosztikai rendszerek funkcionalitására vonatkozó követelmények

1.   Bevezetés

Ez a melléklet az L kategóriájú járművek fedélzeti diagnosztikai rendszereinek funkcionális követelményeit tárgyalja, és meghatározza a 168/2013/EU rendelet 21. cikkében említett követelményeket az említett rendelet IV. mellékletében meghatározott menetrend szerint, hivatkozással a rendelet VI. mellékletének B. szakaszában meghatározott fedélzeti diagnosztikai küszöbértékekre.

2.   Az OBD I. és II. fázisa

2.1.   OBD I. fázisa

2.1.1.

E melléklet műszaki követelményei kötelezően alkalmazandók a 168/2013/EU rendelet 21. cikkében és IV. mellékletében meghatározott OBD I. fázisú rendszerekkel felszerelt L kategóriájú járművek esetében. Ez a kötelezettség az összes további pontra vonatkozik azok kivételével, amelyek a 2.2. és 2.3. pontban meghatározott OBD II. fázis követelményeire vonatkoznak.

2.2.   OBD II. fázisa

2.2.1.

Az L kategóriájú járművek a gyártó választása alapján szerelhetők fel OBD II. fázisú rendszerekkel.

2.2.2.

OBD II. fázisú rendszer beszerelésekor e melléklet műszaki követelményeit kell alkalmazni. Ez különösen a 12-1. táblázatban felsorolt idevágó pontokra vonatkozik. 12-1.   táblázat Az OBD II. fázis funkciói és a kapcsolódó követelmények e melléklet és az 1. függelék pontjaiban Téma E melléklet és az 1. függelék pontjai Katalizátor ellenőrzése 3.3.3.1. / 3.3.4.1. Kipufogógáz-visszavezető hatékonysága/áramlásfigyelés 3.3.4.4. Használat közbeni működés ellenőrzése az 1. függelék 4. pontja Gyújtáskihagyás észlelése 3.3.3.2./3.5.3./3.6.2./3.7.1./3.1.2. pont, 1. függelék NOx-utókezelő rendszer ellenőrzése 3.3.4.5./3.3.4.6. Oxigénérzékelő funkciócsökkenésének ellenőrzése 3.3.3.3. Részecskeszűrő ellenőrzése 3.3.4.2. Részecskekibocsátás ellenőrzése 3.3.3.5.

2.3.   Elektromos áramköri diagnosztika

2.3.1.

A 3.3.5. és a 3.3.6. pont alkalmazásában az OBD I. és II. fázisa szerinti áramköri vagy elektronikus műszaki hiba diagnosztikájának legalább az érzékelők és a vezérlők, illetve a 2. függelékben felsorolt elektronikus vezérlőegységek belső diagnosztikájára kell kiterjednie.

2.3.2.

Az OBD II. fázisának részét képezi a nem folyamatosan működő elektronikus áramköri diagnosztika, azaz azon elektromos áramköröket figyelő diagnosztika, amelyek nem folyamatosan működnek mindaddig, amíg a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárulnak, valamint szintén e fázis részét képezi a 2. függelékben szereplő tételek vonatkozásában a 3.3.6. pont végrehajtása.

2.3.3.

2018. december 31-ig a műszaki fejlődés függvényében felül kell vizsgálni és szükség szerint frissíteni kell a 2. függelékben található listát. Az OBD II. fázisa esetében a táblázatban meghatározott működési hibákon kívül alkalmazni kell a kiegészítő berendezések hibáinak figyelését.

3.   Funkcionális fedélzeti diagnosztikai követelmények

3.1.   Minden L kategóriájú járművet olyan fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni, amelyet úgy terveztek, gyártottak le és szereltek fel a járműre, hogy a jármű teljes élettartama alatt képes legyen azonosítani a funkciócsökkenés vagy a működési hibák típusait. E cél érdekében a jóváhagyó hatóság elfogadja, hogy azok a járművek, amelyek a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. szakaszában meghatározott V. típusú tartóssági vizsgálati távolságnál nagyobb távolságot tettek meg, mutathatnak némi funkciócsökkenést a fedélzeti diagnosztikai rendszer teljesítményének vonatkozásában, így a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában meghatározott diagnosztikai küszöbértékek túllépése már azt megelőzően előfordulhat, hogy a fedélzeti diagnosztika a hibát a jármű vezetőjének jelzi.

3.1.1.   A fedélzeti diagnosztikai rendszerhez való hozzáférésnek, amely a jármű ellenőrzéséhez, diagnosztikájához, szervizeléséhez vagy javításához szükséges, korlátozás nélkülinek és szabványosítottnak kell lennie. A fedélzeti diagnosztika tekintetében releváns hibakódoknak meg kell felelniük e melléklet 1. függeléke 3.11. pontjának.

3.1.2.   A gyártó belátása szerint – a műszaki szakemberek L kategóriájú járművek hatékony javításában való támogatására – a fedélzeti diagnosztika kiterjeszthető minden más fedélzeti rendszer figyelésére és az arról való jelentés készítésére. A kiterjesztett diagnosztikai rendszerek nem tartoznak a típus-jóváhagyási követelmények hatálya alá.

3.2.   A fedélzeti diagnosztikai rendszert úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni a járműre, hogy az rendeltetésszerű használati feltételek között megfeleljen a melléklet követelményeinek.

3.2.1.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer átmeneti letiltása

3.2.1.1.   A gyártó letilthatja a fedélzeti diagnosztikai rendszert, ha annak ellenőrzési funkciójára hatással van az alacsony tüzelőanyagszint. Letiltásra nem kerülhet sor akkor, ha a tüzelőanyagszint a tüzelőanyag-tartály névleges térfogatának 20 %-a felett van.

3.2.1.2.   A gyártó letilthatja a fedélzeti diagnosztikai rendszert, ha a motor indításakor a környezeti hőmérséklet 266,2 K (–7 °C) alatt van, vagy a jármű több mint 2 500 méterrel a tengerszint felett található, feltéve, hogy a gyártó olyan adatokat és/vagy műszaki értékelést szolgáltat, amely megfelelően igazolja, hogy az ellenőrzés ilyen feltételek fennállása esetén megbízhatatlan lenne. A gyártó kérheti a fedélzeti diagnosztikai rendszer letiltását a motor indításánál mért más környezeti hőmérséklet esetén is, ha adatokkal és/vagy műszaki értékeléssel igazolja a hatóság számára, hogy a diagnosztika nem lesz megfelelő ilyen körülmények között. Regeneráció közben nem szükséges, hogy a hibajelző kigyulladjon a fedélzeti diagnosztikai rendszer küszöbértékeinek túllépése esetén, ha nincs meghibásodás.

3.2.1.3.   A teljesítményleadó tengely beépítésére alkalmas járműveknél megengedhető az érintett ellenőrzési rendszerek letiltása, feltéve, hogy ez csak akkor következik be, amikor a teljesítményleadó tengely működik.

E szakasz rendelkezésein túlmenően a gyártó ideiglenesen letilthatja a fedélzeti diagnosztikai rendszert a következő körülmények között:

a)	rugalmas tüzelőanyag-felhasználású vagy tiszta gázüzemű, illetve kettős üzemű járművek esetében a tankolást követő egy percre, annak érdekében, hogy az erőátviteli rendszert vezérlő egység (PCU) fel tudja ismerni a tüzelőanyag minőségét és összetételét;

b)	kettős üzemű járművek esetében a tüzelőanyag-váltás utáni öt másodpercre a motorparaméterek átállításának lehetővé tétele érdekében;

c)

a gyártó ezektől az időkorlátoktól eltérhet, ha igazolni lehet, hogy tankolás vagy tüzelőanyag-váltás után a tüzelőanyag-adagoló rendszer stabilizálása indokolt műszaki okokból ennél hosszabb időt vesz igénybe. A fedélzeti diagnosztikai rendszert minden esetben rögtön aktiválni kell, amint a tüzelőanyag minőségének vagy összetételének felismerése vagy pedig a motorparaméterek átállítása megtörtént.

3.2.2.   Gyújtáskihagyás szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetében

3.2.2.1.   A gyártó elfogadhat a hatóságnak bejelentett értéknél nagyobb gyújtáskihagyási százalékot működési hibaként olyan speciális motorfordulatszám és terhelési feltételek teljesülése esetén, amelyek tekintetében igazolni tudja a hatóság számára, hogy a kisebb gyújtáskihagyási százalék észlelése megbízhatatlan lenne. A fedélzeti diagnosztika által végzett folyamatos ellenőrzés szempontjából ez azoknak a kimaradt gyújtásoknak a százalékos aránya az összes gyújtási eseményhez viszonyítva (amelyet a gyártó határoz meg), amely a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában megadott diagnosztikai küszöbértékeket meghaladó szennyezőanyag-kibocsátást eredményezhet, vagy az a százalékérték, amely a katalizátor(ok) megfordíthatatlan károsodásához vezető túlmelegedést okozhat.

3.2.2.2.   Ha a gyártó igazolni tudja a hatóság számára, hogy a magasabb szintű gyújtáskihagyási százalék észlelése még mindig nem valósítható meg, vagy a gyújtáskihagyás nem különböztethető meg más hatásoktól (például durva útfelület, sebességváltás, a motor indítása utáni körülmények stb.), ilyen feltételek esetén letilthatja a gyújtáskihagyás ellenőrzésére szolgáló rendszert.

3.3.   A vizsgálatok leírása

3.3.1.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer jelzi a kibocsátással kapcsolatos alkatrész vagy rendszer meghibásodását, amennyiben a meghibásodás a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában megadott diagnosztikai küszöbértékeket meghaladó szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

3.3.2.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművekre vonatkozó ellenőrzési követelmények

A 168/2013/EU rendelet 21. cikke követelményeinek teljesítésekor a fedélzeti diagnosztikai rendszernek legalább az alábbiakat felügyelnie kell:

3.3.2.1.   a katalizátor szénhidrogének és nitrogén-oxidok kibocsátása tekintetében történő a hatékonyságcsökkenése. A gyártó megteheti, hogy csak az elöl található katalizátort ellenőrzi folyamatosan, vagy együtt ellenőrzi azt az áramlás irányában következő katalizátorral (katalizátorokkal). Minden ellenőrzött katalizátor vagy katalizátorkombináció hibásan működőnek minősül, ha a kibocsátás meghaladja a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában előírt, a metántól különböző szénhidrogénekre vagy a nitrogén-oxidokra vonatkozó küszöbértékeket.

3.3.2.2.   Gyújtáskihagyás

Gyújtáskihagyás a motornak az alábbiak szerint meghatározott üzemi tartományaiban:

a)	a legnagyobb tervezett motorsebesség mínusz 500 min-1 fordulatszámon;

b)	a pozitív nyomatékvonal (azaz a motor terhelése a sebességváltó üres helyzetében);

c)	a motor alábbi üzemi pontjait összekötő egyenesek: a pozitív nyomatékvonal 3 000 min-1 fordulatszámnál és az a) alpontban meghatározott legnagyobb megengedett fordulatszámvonalon található pont, ahol a motor szívócsövében levő 13,3 kPa vákuumértéknél ez alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalon.

3.3.2.3.   Az oxigénérzékelő funkciócsökkenése

Ez a szakasz azt jelenti, hogy a felszerelt és a katalizátor funkciócsökkenésének figyelésére használt összes oxigénérzékelőt e melléklet követelményeinek megfelelően kell ellenőrizni.

3.3.2.4.   Ellenőrizni kell a párolgáskibocsátás tisztítását vezérlő elektronikus egységet legalább az áramkör folytonossága szempontjából.

3.3.2.5.   Közvetlen befecskendezésű szikragyújtású motorok esetében az esetlegesen a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában előírt, a részecskék tömegére vonatkozó diagnosztikai küszöbértékeket túllépő kibocsátást eredményező működési hibákat e melléklet kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó rendelkezései szerint kell figyelni.

3.3.3.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművekre vonatkozó ellenőrzési követelmények

A 168/2013/EU rendelet 21. cikke követelményeinek teljesítésekor a fedélzeti diagnosztikai rendszernek az alábbiakat kell ellenőriznie:

3.3.3.1.

a katalizátor (ha fel van szerelve) hatékonyságának csökkenése;

3.3.3.2.

a részecskecsapda (ha van) működése és épsége;

3.3.3.3.

a tüzelőanyag-befecskendező rendszerben a tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezési idő beállítását működtető elektronikus szerkezetek az áramkör folytonossága és az összes funkcióhiba szempontjából;

3.3.3.4.

a kipufogógáz-visszavezető rendszer működési hibáit és hatékonyságának csökkenését;

3.3.3.5.

a reagenst és reagensadagoló alrendszert használó NOx-utókezelő rendszer működési hibáit és hatékonyságának csökkenését;

3.3.3.6.

a reagenst nem használó NOx-utókezelő rendszer működési hibáit és hatékonyságának csökkenését.

3.3.4.   Ha a kiválasztott tüzelőanyaghoz engedélyezve van, figyelni kell más kibocsátáscsökkentő rendszer alkatrészeit vagy egyéb rendszereket, illetve az erőátviteli rendszer kibocsátással kapcsolatos alkatrészeit vagy rendszereit, amelyek számítógéphez vannak csatlakoztatva, és amelyek meghibásodása következtében a kipufogógáz-kibocsátás túllépheti a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában megállapított diagnosztikai küszöbértékeket.

3.3.5.   Ha ellenőrzése másként nem megoldott, ellenőrizni kell a környezetvédelmi jellemzők és/vagy a funkcionális biztonság szempontjából jelentőséggel bíró minden más, számítógéphez kapcsolt elektromos erőátviteli alkatrész elektronikus áramköri hibáit, beleértve az ellenőrző funkció aktiválására szolgáló minden vonatkozó érzékelőt. Ezeket az elektronikus alkatrészeket folyamatosan figyelni kell a tekintetben, hogy nem szakadt-e meg az áramkör, nincs-e rövidzárlat, mekkora az elektromos hatósugár/teljesítmény, és nem akadt-e el a kibocsátáscsökkentő rendszer által kiadott jelzés.

3.3.6.   Ha ellenőrzése másként nem megoldott, ellenőrizni kell a környezetvédelmi jellemzők és/vagy a funkcionális biztonság szempontjából jelentőséggel bíró minden más olyan, számítógéphez kapcsolt erőátviteli alkatrészt, amely a motor nyomatékát jelentősen csökkentő, programozott szükségüzemmódot aktivál, például az erőátviteli alkatrészek védelme céljából. Az Ap2-1. táblázatban szereplő jegyzék sérelme nélkül a vonatkozó diagnosztikai hibakódot el kell tárolni.

3.3.7.   A gyártó igazolhatja a jóváhagyó hatóság számára, hogy bizonyos alkatrészeket vagy rendszereket nem szükséges ellenőrizni, ha teljes meghibásodásuk vagy eltávolításuk esetén a szennyezőanyag-kibocsátás nem lépi túl a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában megállapított kibocsátási határértékeket.

3.4.   Minden motorindításnál el kell indulnia és le kell futnia legalább egy diagnosztikai ellenőrzési műveletsornak, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálati feltételek. A vizsgálati feltételeket úgy kell kiválasztani, hogy normál vezetés során megvalósuljanak az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek. Ha a meghibásodás nem mutatható ki megbízhatóan az I. típusú vizsgálat feltételei mellett, a gyártó javasolhatja, hogy a műszaki szolgálat – a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően – fogadjon el olyan kiegészítő vizsgálati feltételeket, amelyek lehetővé teszik a megbízható hibajelzést.

3.5.   A hibajelző (MI) aktiválása

3.5.1.   A fedélzeti diagnosztikai rendszernek magában kell foglalnia egy, a jármű vezetője által könnyen észlelhető hibajelzőt. A hibajelző nem használható más célokra, kivéve a vészindítás vagy a jármű szükségüzemmódja esetén alkalmazandó műveletek vezető számára történő jelzésére. A hibajelzőnek az ésszerűen feltételezhető fényviszonyok mellett mindenkor láthatónak kell lennie. A hibajelzőnek bekapcsolásakor az ISO 2575:2010 szabvány F.01. szimbólumának megfelelő jelet kell mutatnia. A járműveket csak egyetlen olyan általános célú hibajelzővel szabad felszerelni, amely a kibocsátással kapcsolatos vagy az erőátviteli rendszer jelentősen csökkent nyomatékát eredményező hibákra figyelmeztet. Külön, meghatározott célra szolgáló visszajelzők (pl. fékrendszer, biztonsági öv bekapcsolása, olajnyomás stb.) használata megengedett. A hibajelző esetében a piros szín használata tilos.

3.5.2.   Olyan diagnosztikai stratégiák esetében, amelyeknél a hibajelző aktiválásához kettőnél több előkondicionáló ciklusra van szükség, a gyártónak megfelelő adatokat és/vagy műszaki értékelést kell csatolnia annak alátámasztására, hogy az ellenőrző rendszer a meghatározott alkatrészek funkciócsökkenését helyesen és megfelelő időben ismerje fel. A hibajelző bekapcsolásához általában tíznél több menetciklust igénylő stratégiák nem fogadhatók el. A hibajelzőnek akkor is be kell kapcsolnia, amikor az erőátviteli rendszer vezérlése jelentős nyomatékcsökkenést eredményező, tartós hibamódba lép, vagy ha a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakasza szerinti diagnosztikai küszöbértékek túllépése megtörtént, illetőleg ha a fedélzeti diagnosztikai rendszer nem képes a 3.3.2. vagy 3.3.3. pont szerinti alapvető ellenőrzési funkciók ellátására.

3.5.3.   A hibajelzőnek megkülönböztetett figyelmeztető jelzést kell adnia, például villogó fény útján bármely üzemállapotban, amikor a gyújtáskihagyás olyan mértékű, hogy a gyártó adatai szerint a katalizátor károsodásával kell számolni.

3.5.4.   A hibajelzőnek akkor is be kell kapcsolnia, ha a jármű gyújtása bekapcsolt helyzetben van a motor beindítása előtt, és ki kell kapcsolnia, ha előzőleg nem észlelt működési hibát. Akkumulátorral fel nem szerelt járművek esetében a hibajelzőnek a motor indítása után azonnal be kell kapcsolnia, és 5 másodpercen belül ki kell kapcsolnia, ha azt megelőzően nem észlelt semmilyen működési hibát.

3.6.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer rögzíti a kibocsátáscsökkentő rendszer állapotát jelző vagy a funkcionális biztonsági rendszer olyan üzemmódját eredményező hibakódo(ka)t, amely(ek) a normál üzemmódhoz képest jelentős nyomatékcsökkenéssel jár(nak). Külön kódokat kell alkalmazni a kifogástalanul működő kibocsátáscsökkentő rendszerek, funkcionális biztonsági rendszerek, valamint azon kibocsátáscsökkentő rendszerek azonosítására, amelyek teljes értékelése majd csak a jármű további működtetése során lehetséges. A hibajelzőnek a teljesítménycsökkenés, egyes alkatrészek működési hibája vagy állandó szennyezőanyag-kibocsátási üzemmódra történő áttérés miatt történt aktiválása esetén a működési hiba típusára utaló hibakódot el kell tárolnia. A hibakódot a 3.2.2.5. és 3.2.3.5. pontban említett esetben is el kell tárolni.

3.6.1.   A gépjármű által a hibajelző aktív állapota alatt megtett távolságnak bármely pillanatban rendelkezésre kell állnia a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján. Az elektronikus vezérlőegységbe betáplálást lehetővé nem tevő mechanikusan működő kilométer-számlálóval felszerelt járművek tekintetében eltérve a „megtett távolság” helyébe a „motor üzemideje” léphet, és annak bármely pillanatban rendelkezésre kell állnia a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján.

3.6.2.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetén a gyújtáskihagyás által érintett hengereket nem szükséges egyenként azonosítani, amennyiben a rendszer külön tárolja az egyetlen vagy a több hengerre vonatkozó gyújtáskimaradás hibakódot.

3.6.3.   A hibajelzés bekapcsolhat a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában meghatározott diagnosztikai kibocsátási küszöbértékek alatti kibocsátások esetében is.

3.6.3.   A hibajelző bekapcsolhat, ha a hibamód a hajtási nyomaték jelentős csökkenése nélkül kapcsol be.

3.7.   A hibajelző kikapcsolása

3.7.1.   Ha már nincs annyiszor olyan gyújtáskihagyás, amely a gyártó szerint a katalizátor károsodását okozhatja, vagy ha a motor a fordulatszám- és terhelési viszonyok olyan változását követően működik, amelyeknél a gyújtáskihagyások aránya már nem károsítja a katalizátort, a hibajelző visszakapcsolható az előző aktivált állapotba az első olyan menetciklus alatt, amelynek során a gyújtáskihagyási szint észlelése megtörtént, és az a normál aktivált üzemmódba kapcsolható a további menetciklusok során. Ha a hibajelző visszakapcsol az előző üzemmódba, akkor a megfelelő hibakódok és a tárolt pillanatfelvételek törölhetők.

3.7.2.   Minden más működési hiba esetén a hibajelző kikapcsolhat három egymást követő menetciklus után, amely alatt a hibajelző bekapcsolásáért felelős ellenőrző rendszer megszünteti a működési hiba észlelését, és ha előzőleg nem azonosított egyéb olyan működési hibát, amely önállóan bekapcsolhatná a hibajelzőt.

3.8.   A hibakód törlése

3.8.1.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer törölheti a hibakódot, a megtett távolságot és a pillanatfelvétel-adatokat, ha ugyanazt a hibát legalább 40 motorbemelegítési cikluson keresztül nem észleli újból.

3.8.2.   A tárolt hibakódok nem törlődhetnek akkor, ha a jármű fedélzeti számítógépét a jármű áramellátásáról leválasztják, illetve a jármű akkumulátorának vagy földelésének leválasztásával vagy meghibásodásával.

3.9.   Kettős üzemű járművek

Általánosságban az egyféle tüzelőanyaggal működő járművekre vonatkozó összes fedélzeti diagnosztikai követelmény alkalmazandó a kettős üzemű járművekre is minden egyes tüzelőanyag-típus vonatkozásában (benzin és [földgáz/biometán]/PB-gáz). Ezért a 3.8.1. vagy 3.8.2. pontban szereplő két lehetőséget vagy ezek kombinációját kell használni.

3.9.1.   Egy fedélzeti diagnosztikai rendszer mindkét tüzelőanyag-típusra

3.9.1.1.   A következő eljárásokat kell használni mindegyik diagnosztikára egy egyszeres OBD-rendszerben a benzinnel és a (földgázzal/biometánnal)/PB-gázzal való működésre, akár az aktuálisan használt tüzelőanyagtól függetlenül, akár attól függően:

a)	a hibajelző (MI) aktiválása (lásd a 3.5. pontot);

b)	hibakódtárolás (lásd a 3.6. pontot);

c)	hibajelző kikapcsolása (lásd a 3.7. pontot);

d)	hibakód törlése (lásd a 3.8. pontot).

Az ellenőrzött összetevők vagy rendszerek esetében használható akár külön diagnosztika az egyes tüzelőanyag-típusokra, akár egy közös diagnosztika.

3.9.1.2.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer lehet akár egy, akár több számítógépen.

3.9.2.   Két külön fedélzeti diagnosztikai rendszer, egy-egy az egyes tüzelőanyag-típusokhoz

3.9.2.1.   A következő műveleteket egymástól függetlenül kell elvégezni, amikor a járművet benzinnel, illetve (földgázzal/biometánnal)/PB-gázzal működtetik:

a)	a hibajelző (MI) aktiválása (lásd a 3.5. pontot);

b)	hibakódtárolás (lásd a 3.6. pontot);

c)	hibajelző kikapcsolása (lásd a 3.7. pontot);

d)	hibakód törlése (lásd a 3.8. pontot).

3.9.2.2.   A külön fedélzeti diagnosztikai rendszerek lehetnek akár egy, akár több számítógépen.

3.9.3.   Egyedi követelmények a diagnosztikai jeleknek a kettős üzemű gázüzemű járművekből történő továbbítására

3.9.3.1.   Egy diagnosztikai kiolvasó kérésére a diagnosztikai jeleket egy vagy több forráscímre kell továbbítani. A forráscímek használatát az ISO 15031-5:2011 szabvány tartalmazza.

3.9.3.2.   A tüzelőanyag-specifikus információk a következőképpen azonosíthatók:

a)	forráscímek használatával; és/vagy

b)	tüzelőanyag-választó kapcsoló használatával; és/vagy

c)	tüzelőanyag-specifikus hibakódok használatával.

3.9.4.   A (3.6. pontban ismertetett) állapotkódot illetően a következő két lehetőség egyikét kell használni, ha legalább egy diagnosztikai jelentési üzemkészség tüzelőanyag-specifikus:

a)	az állapotkód tüzelőanyag-specifikus, azaz két állapotkód használatos, egy-egy mindegyik tüzelőanyag-típusra;

b)	az állapotkódnak teljesen kiértékelt vezérlőrendszereket kell jeleznie mindkét tüzelőanyag-típusra (benzin és [földgáz/biometán]/PB), amikor az egyik tüzelőanyag-típusra nézve sor került a vezérlőrendszerek teljes kiértékelésére.

Ha nincs tüzelőanyag-típusú diagnosztikai jelentési üzemkészség, csak egy állapotkódot kell támogatni.

4.   A fedélzeti diagnosztikai rendszerek típusjóváhagyásával kapcsolatos követelmények

4.1.   A gyártó kérheti a hatóságot olyan fedélzeti diagnosztikai rendszer típusjóváhagyásra befogadására, amelynek egy vagy több olyan hiányossága van, amely miatt nem képes maradéktalanul megfelelni e melléklet egyedi követelményeinek.

4.2.   A hatóságnak a kérelem elbírálásakor meg kell állapítania, hogy a melléklet követelményeinek való megfelelés megvalósíthatatlan-e, vagy ésszerűtlen-e.

A jóváhagyó hatóságnak figyelembe kell vennie a gyártó többek között olyan tényezőkre vonatkozó adatait, mint a műszaki megvalósíthatóság, a bevezetési idő és a gyártási ciklus, beleértve a motor- vagy járműkonstrukciók bevezetését vagy megszüntetését és a számítógépek programozott korszerűsítését is, annak megállapításához, hogy az eredményül kapott fedélzeti diagnosztikai rendszer mennyire tud megfelelni az e mellékletben foglalt követelményeknek, továbbá hogy a gyártó elfogadható mértékű erőfeszítéseket tett-e az e melléklet követelményeinek való megfelelés érdekében.

4.2.1.

A hatóság nem fogad el olyan hiányosságra vonatkozó kérelmet, amely előírt diagnosztikai ellenőrzés teljes hiányát tartalmazza.

4.2.2.

A hatóság nem fogad el olyan hiányosságra vonatkozó kérelmet, amely nem tartja tiszteletben a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. szakaszában meghatározott diagnosztikai küszöbértékeket.

4.3.   A megadott hiányosságok nagyságrendjének meghatározásánál a hatóságnak szikragyújtású motorok esetében a 3.3.3.1., 3.3.3.2. és 3.3.3.3. pontban leírt, kompressziós gyújtású motorok esetében pedig a 3.3.4.1., 3.3.4.2. és 3.3.4.3. pontban leírt hiányosságokat kell először megállapítania.

4.4.   A típusjóváhagyás előtt, vagy annak időpontjában semmilyen, a 3.5. pont követelményeit érintő hiányosság nem fogadható el, kivéve az 1. függelék 3.5.3.4. pontjában foglaltakat.

4.5.   A hiányosság időtartama

4.5.1.

A hiányosság a járműtípus típusjóváhagyásának időpontját követően két évig tartható fenn, hacsak nem igazolható megfelelően, hogy a jármű konstrukciójának lényeges módosítása és két éven túl további végrehajtási idő lenne szükséges a hiányosság kiküszöbölésére. Ilyen esetben a hiányosság három évet meg nem haladó ideig tartható fenn.

4.5.2.

A gyártó kérheti a jóváhagyó hatóságot, hogy visszamenőlegesen fogadjon el hiányosságra vonatkozó kérelmet, amennyiben azt az eredeti típus-jóváhagyás után fedezték fel. Ilyen esetben a hiányosság az adminisztratív szervezeti egység értesítését követő két évig fenntartható, kivéve, ha megfelelően igazolható, hogy lényeges módosításokat kell végrehajtani a jármű berendezésein, és két évet meghaladó átfutási idő szükséges a hiányosság kijavításához. Ilyen esetben a hiányosság három évet meg nem haladó ideig tartható fenn.

4.6.   A hatóság a hiányosságra vonatkozó kérelem elfogadásáról értesíti az összes többi tagállamot.