23.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 155/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/61/EU IRÁNYELVE

(2014. május 15.)

a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére (2),

a rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A digitális gazdaság alapjaiban változtatja meg a belső piacot. Innovatív volta, sebessége és országhatárokon átívelő jellege révén lehetővé teszi a belső piaci integráció új szintjének elérését. Az Unió célja egy olyan digitális gazdaság létrehozása, amely – a modern online szolgáltatások és a gyors internetkapcsolatok által biztosított alapra építve – fenntartható gazdasági és társadalmi előnyöket kínál. A kiváló minőségű digitális infrastruktúra a modern és innovatív gazdaságnak gyakorlatilag minden ágazatát támogatja, a társadalmi és a területi kohézió szempontjából pedig stratégiai jelentőségű. Ezért minden polgárnak, valamint a magán- és az állami szektornak egyaránt lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a digitális gazdaság részévé váljanak.

(2)

A nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítésének jelentőségét elismerve a tagállamok jóváhagyták „Az európai digitális menetrend – európai növekedés digitális alapokon” című bizottsági közleményben (a továbbiakban: digitális menetrend) a széles sávú infrastruktúra tekintetében meghatározott ambiciózus célokat, vagyis azt, hogy 2013-ra minden európai polgár rendelkezzen alapszintű széles sávú internetkapcsolattal, 2020-ra pedig minden európai polgár a 30 MB/s-ot meghaladó, jóval nagyobb sebességű internetkapcsolathoz is hozzáféréssel rendelkezzen, továbbá hogy az uniós háztartások legalább 50 %-a előfizetéssel rendelkezzen a 100 MB/s-nál gyorsabb internet-hozzáférésre.

(3)

Tekintettel a gyors technológiai fejlődésre, a széles sávú forgalom exponenciális bővülésére és az e-szolgáltatások iránti kereslet növekedésére, a digitális menetrendben meghatározott célszámokat immár abszolút minimumcélként kell kezelni, és az Uniónak ambiciózusabb célszámokat kell meghatároznia ahhoz, hogy fokozottabb növekedést, versenyképességet és termelékenységet tudjon elérni. A Bizottságnak ezen irányelv felülvizsgálata keretében fel kell mérnie, hogy az irányelv alkalmazása révén lehetőség van-e az e cél eléréséhez szükséges további hozzájárulásra, és ha igen, hogyan.

(4)

A digitális menetrend azt is megállapította, hogy a szakpolitikáknak csökkenteniük kell a széles sávú technológiák kiépítésének költségeit az Unió egész területén, ideértve a megfelelő tervezést és koordinációt, valamint az adminisztratív terhek mérséklését is. E tekintetben jelentős kezdeti beruházásra van szükség a tagállamok részéről ahhoz, hogy lehetővé váljon a fizikai infrastruktúrák megosztása. Tekintettel a digitális menetrend céljaira, ugyanakkor szem előtt tartva, hogy jelentősen csökkentek az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a széles sávú infrastrukturális célokra szánt pénzügyi erőforrások, a tagállamoknak ezen irányelv céljainak a megvalósítása érdekében lehetőséget kell teremteni arra,hogy igénybe vehessék a vonatkozó uniós rendelkezésekkel összhangban felhasználható uniós finanszírozást.

(5)

A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésével járó költségek csökkentése hozzájárulna a közszféra teljes körű digitalizálásához is, ami a közigazgatások költségeinek mérséklésén és a polgároknak nyújtott szolgáltatások hatékonyságának javulásán túl egyfajta digitális katalizátorhatást fejtene ki a gazdaság valamennyi ágazatára.

(6)

Tekintettel arra, hogy a jobb széles sávú lefedettség biztosítása érdekében uniós szintű fellépésre van szükség – többek között, ahogy ezt az Európai Tanács 2012. december 13-14-i következtetése is mutatja, a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra költségének csökkentésével –, a Bizottságnak „A második egységes piaci intézkedéscsomag” című közleménye hangsúlyozza, hogy a digitális menetrendben meghatározott célkitűzések gyors teljesítéséhez további erőfeszítések szükségesek, egyebek mellett a nagy sebességű hálózatra irányuló beruházások jelentette kihívás kezelése révén.

(7)

A nagy sebességű vezetékes és vezeték nélküli elektronikus hírközlő hálózatok Unión belüli kiépítése jelentős beruházásokat igényel, amelyek számottevő hányadát az építési munkálatok költségei teszik ki. A költségintenzív építési munkálatok bizonyos mértékű korlátozásával hatékonyabbá lehetne tenni a széles sávú infrastruktúrák fejlesztését.

(8)

E költségek túlnyomó része a fejlesztési folyamat olyan hatékonyságbeli hiányosságainak tulajdonítható, amelyek a meglévő passzív infrastruktúra (például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, antennatornyok, antennaszerkezetek, más tornyok és egyéb alátámasztó szerkezetek) felhasználásával, az építési munkák összehangolásával kapcsolatos szűk keresztmetszetekkel, a megterhelő közigazgatási engedélyezési eljárásokkal, valamint az épületeken belüli hálózatkiépítéssel kapcsolatos akadályokkal állnak összefüggésben, melyek – különösen a vidéki térségekben – jelentős pénzügyi akadályokat eredményezhetnek.

(9)

A meglévő infrastruktúrák használatának hatékonyabbá tételét, valamint az új építési munkálatok kivitelezése során felmerülő költségek és akadályok csökkentését célzó intézkedéseknek érdemileg hozzá kell járulniuk annak biztosításához, hogy a nagy sebességű hírközlő hálózatok kiépítésére gyors ütemben és széles körben, a tényleges verseny fenntartása mellett kerüljön sor, anélkül, hogy az hátrányosan érintené a meglévő állami infrastruktúra biztonságát, védelmét és működésének zökkenőmentességét.

(10)

Egyes tagállamok elfogadtak bizonyos intézkedéseket a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentése céljából. Ezek a gyakorlatok azonban továbbra is ritkák és szórványosak. Az ilyen intézkedések Unión belüli összehangolása jelentősen hozzájárulhatna a digitális egységes piac létrehozásához. Ezen túlmenően a szabályozási követelménybeli eltérések időnként akadályozzák a közüzemi vállalkozások közötti együttműködést, és akadályokat gördíthetnek az új hálózatüzemeltetők csatlakozása, illetve az új üzleti lehetőségek elé, gátolva a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokhoz tartozó fizikai infrastruktúrák használata és kiépítése belső piacának kialakulását. Végezetül, a tagállami szintű intézkedések nem mindig tűnnek átfogónak, holott a koherens és számottevő hatás elérése szempontjából alapvető fontosságú, hogy az intézkedés a kiépítési folyamat egészére kiterjedjen és ágazatokon átívelő jellegű legyen.

(11)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy megállapítson bizonyos, az Unió egész területén alkalmazandó minimális jogokat és kötelezettségeket a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének és az ágazatközi koordinációnak az elősegítése érdekében. Az egyenlő versenyfeltételek minimális szintjének biztosítása mellett ez – a szubszidiaritás elvével összhangban – nem sértheti a már kialakult bevált gyakorlatokat, valamint a részletesebb rendelkezéseket és feltételeket eredményező, nemzeti és helyi szinten elfogadott intézkedéseket, sem pedig az említett jogokat és kötelezettségeket kiegészítő egyéb intézkedéseket.

(12)

A lex specialis elv értelmében amennyiben az uniós jognak megfelelően több egyedi szabályozási intézkedés alkalmazandó, ezeknek elsőbbséget kell élvezniük az ezen irányelvben foglalt minimális jogokkal és kötelezettségekkel szemben. Ez az irányelv ennek megfelelően nem érintheti az elektronikus hírközlésnek a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5), a 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6), a 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7), a 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) és a 2002/77/EK bizottsági irányelvben (9) meghatározott közös uniós szabályozási keretét, sem pedig az annak alapján elfogadott nemzeti intézkedéseket – például a szimmetrikus vagy aszimmetrikus egyedi szabályozási intézkedéseket.

(13)

Az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői számára, különösen az új belépők esetében, jóval hatékonyabb lehet, ha az elektronikus hírközlő hálózatok fejlesztése céljára újra felhasználják a meglévő fizikai infrastruktúrákat, akár más közüzemek infrastruktúráit is, különösen az olyan területeken, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő elektronikus hírközlő hálózat, vagy ahol egy új fizikai infrastruktúra kiépítése esetleg nem valósítható meg gazdaságosan. Ezen túlmenően az ágazatközi szinergiák jelentősen csökkenthetik annak szükségességét, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése miatt építési munkákra kerüljön sor, és ennélfogva mérsékelhetik az azokhoz kapcsolódó társadalmi és környezeti költségeket is, mint amilyen a szennyezés, a zavaró hatások és a forgalomtorlódás. Ez az irányelv ezért nemcsak a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóira alkalmazandó, hanem az elektronikus hírközlő hálózati elemek fogadására alkalmas, széles körben kiterjedt és mindenütt megtalálható fizikai infrastruktúrák – például a villamosenergia-, a gáz-, és a vízellátást biztosító, illetve a víz- és szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatások biztosítására szolgáló fizikai hálózatok – tulajdonosaira vagy az azok használatára jogosult személyekre is, utóbbiak esetében a harmadik felek tulajdonjogának sérelme nélkül.

(14)

A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének a belső piacon való elősegítése céljából az ilyen hálózatok üzemeltetői számára biztosítani kell ezen irányelvben a jogot a fizikai infrastruktúrákoz való tisztességes és ésszerű, ugyanakkor a tulajdonjogok rendes gyakorlásával összeegyeztethető feltételek melletti hozzáféréshez, függetlenül ezen infrastruktúrák elhelyezkedésétől. A fizikai infrastruktúrához való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség nem érintheti az annak a földterületnek vagy épületnek a tulajdonosát megillető jogokat, amelyen vagy amelyben az adott infrastruktúra található.

(15)

Alacsony fokú differenciáltságuk miatt a szóban forgó hálózatok fizikai létesítményei – a technológiasemlegesség elvével összhangban, a fő szolgáltatás befolyásolása nélkül és minimális alkalmazkodási költségek mellett – gyakran igen sokféle elektronikus hírközlő hálózati elemet fogadhatnak, többek között a legalább 30 MB/s sebességű széles sávú szolgáltatásra alkalmas elemeket is. Ezért az a fizikai infrastruktúra, amelyet kizárólag valamely hálózat más elemeinek fogadására szántak, de amely maga nem válik hálózati elemmé – amilyen például a sötétszál esete –, biztonsági kockázatok hiányában, valamint akkor, ha az infrastruktúra tulajdonosának jövőbeli üzleti érdekei ezáltal nem sérülnek, elvi szinten tényleges használatától, illetve tulajdonosától függetlenül használható különböző elektronikus hírközlési kábeleknek vagy berendezéseknek, vagy az elektronikus hírközlő hálózatok bármely más elemének a fogadására. A köztulajdonú hírközlési hálózatokhoz tartozó fizikai infrastruktúra elvi szinten más hálózatok elemeinek a fogadására is felhasználható, ezért a tagállamok a megfelelő esetekben a kölcsönösség elvének alkalmazását választva lehetővé tehetik a nyilvános hírközlő hálózatok üzemeltetői számára, hogy azok hálózatukhoz más hálózatok telepítése céljára is hozzáférést biztosítsanak. A fő szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó konkrét általános érdek érvényesítésének sérelme nélkül ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők közötti szinergiákat annak érdekében, hogy ezzel egyidejűleg hozzá lehessen járulni a digitális menetrend céljainak teljesítéséhez is.

(16)

Bár ez az irányelv nem sértheti azokat az egyedi biztosítékokat, amelyekre a polgárok biztonságának és a közegészségnek, továbbá a hálózatok – és különösen a krtitikus infrastruktúrák – biztonságának és integritásának garantálásához, valamint a hálózatüzemeltető által nyújtott fő szolgáltatás integritásának biztosításához – különösen az emberi fogyasztásra szánt víz szállítására használt hálózatok esetében – szükség van, a nemzeti jogszabályok azon általános szabályai, amelyek a hálózatüzemeltetők számára megtiltják, hogy tárgyalásokat folytassanak az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóival a fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférésről, megakadályozhatják a fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférés piacának létrehozását. Az ilyen értelmű általános szabályokat ezért hatályon kívül kell helyezni. Az ebben az irányelvben foglalt intézkedések ugyanakkor nem sérthetik a tagállamok azon lehetőségét, hogy az infrastruktúrák közüzemi vállalkozások általi rendelkezésre bocsátását vonzóbbá tegyék azzal, hogy – az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban – az e szolgáltatásból származó bevételeket nem adják hozzá a fő tevékenységükre vagy tevékenységeikre vonatkozó végfelhasználói díjszabás kiszámításának alapjához.

(17)

A hálózatüzemeltető egyes konkrét fizikai infrastruktúrák esetében objektív okok alapján megtagadhatja a hozzáférést. Egy adott fizikai infrastruktúra, amelyre vonatkozóan a hozzáférést kérelmezték, bizonyos egyedi körülmények folytán többek között technikai szempontból alkalmatlan lehet az adott célra; ilyen körülmény lehet, ha az adott időben nem áll rendelkezésre elegendő szabad hely, vagy ha megfelelően bizonyított – például nyilvánosan hozzáférhető beruházási tervek révén –, hogy a jövőben egyéb helyigény fog felmerülni. Hasonlóképpen, bizonyos egyedi körülmények között az infrastruktúra megosztása veszélyeztetheti a polgárok biztonságát vagy a közegészséget, a hálózat – így adott esetben akár valamely kritikus infrastruktúrához tartozó hálózat – integritását vagy biztonságát, vagy az ugyanazon infrastruktúrán elsődlegesen biztosított szolgáltatások nyújtását. Ezenkívül, ha a hálózatüzemeltető már biztosít olyan nagykereskedelmi fizikai hálózathoz való hozzáférést, amely megfelelne a hozzáférést igénylő fél szükségleteinek, akkor a mögöttes fizikai infrastruktúrához való hozzáférés kedvezőtlen gazdasági hatást gyakorolhat üzleti modelljére és beruházási ösztönzőire, és egyúttal a hálózati elemek kevéssé hatékony megkettőzésével járhat. Ugyanakkor a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret alapján előírt kötelezettségek esetében – például olyankor, amikor azok jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkoznak – erre már olyan egyedi szabályozási kötelezettségek vonatkoznának, amelyeket ez az irányelv már nem érinthet.

(18)

Amennyiben a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások meghatározott területen hozzáférést kérnek, a hálózatüzemeltetőknek ajánlatot kell tenniük létesítményeik tisztességes és ésszerű feltételek – többek között méltányos árak – melletti megosztott használatára vonatkozóan; a hozzáférés megtagadására kizárólag objektív okok alapján lehet lehetőség. A hozzáférés biztosításának feltételeit a körülmények függvényében több különböző tényező is befolyásolhatja: a belőle fakadó további karbantartás és alkalmazkodás költségei; a hálózat biztonságát, védelmét és integritását érintő negatív hatások korlátozására létrehozandó megelőzési célú biztosítékok; a kár esetén alkalmazandó egyedi felelősségi szabályok; az a tény, ha az infrastruktúra kiépítéséhez állami támogatás felhasználására is sor kerül, a támogatáshoz kapcsolódó vagy a nemzeti jog által az uniós joggal összhangban előírt egyedi feltételeket is ideértve; a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítését lehetővé tevő infrastrukturális kapacitás rendelkezésre bocsátásának vagy biztosításának képessége; a környezet, a közegészség vagy a közbiztonság védelmét célzó, vagy a városi vagy országos szintű területrendezési célok teljesítését biztosító nemzeti rendelkezésekből fakadó korlátok.

(19)

Amennyiben a technikai és kereskedelmi feltételekre vonatkozó kereskedelmi tárgyalás során nem jön létre megállapodás, az indokolatlan elutasításoknak és az ésszerűtlen feltételek kikényszerítésének az elkerülése érdekében a felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti szintű vitarendezési testülethez forduljanak, amelynek határozata kötelező erővel bír a felekre nézve. A hozzáférés biztosításáért szabható árak meghatározása során a vitarendezési testületnek biztosítania kell, hogy a hozzáférést biztosító félnek méltányos lehetősége legyen a fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés-biztosítás kapcsán felmerülő költségei megtéríttetésére, figyelembe véve azokat az egyedi nemzeti szintű feltételeket, illetve esetleges árszabási struktúrákat, amelyek célja a tisztességes költségmegtéríttetési lehetőség biztosítása, figyelembe véve a nemzeti szabályozó hatóság által előírt bármilyen korábbi jogorvoslato. Ennek biztosítása során a vitarendezési testületnek figyelembe kell vennie azt is, hogy milyen hatást gyakorolna az igényelt hozzáférés biztosítása a hozzáférést biztosító fél üzleti tervére, ideértve az általa eszközölt beruházásokat is, különösen ha azok tárgyát az a fizikai infrastruktúra képezi, amelyhez a másik fél hozzáférést kér. A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés egyedi esetében az infrastruktúrán végrehajtott beruházások közvetlenül hozzájárulhatnak a digitális menetrend céljainak eléréséhez, a szolgáltatási lánc alacsonyabb szintjein folyó (downstream) versenyt pedig befolyásolhatja a „potyázás”. Ennélfogva a hozzáférési kötelezettségnek teljes mértékben figyelembe kell vennie, hogy az adott beruházások gazdaságilag mennyire valósíthatók meg, alapul véve ehhez a kockázati profilt, a beruházás megtérülésére vonatkozó esetleges ütemezést, a hozzáférés downstream versenyre gyakorolt esetleges hatását, illetve annak következtében az árakra és a megtérülésre gyakorolt hatást, a hozzáférés kérelmezésekor a hálózati eszközök esetleges értékcsökkenését, a beruházást alátámasztó esetleges üzleti esettanulmányt, különösen ha annak tárgyát a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatások nyújtásához használt fizikai infrastruktúra képezi, valamint a hozzáférés igénylője számára korábban kínált esetleges közös kiépítési lehetőségeket.

(20)

A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének eredményes megtervezése és az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére alkalmas meglévő infrastruktúrák lehető leghatékonyabb kihasználása érdekében a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásoknak hozzá kell tudniuk jutni bizonyos, a kiépítés területén rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrákra vonatkozó minimális információkhoz. E minimális információknak lehetővé kell tenniük a meglévő infrastruktúra adott területen való használhatóságának értékelését, valamint a meglévő fizikai infrastruktúrában keletkező károk csökkentését. Tekintettel az érintett érdekeltek számára, valamint az említett információkhoz való – többek között ágazatközi és nemzetközi – hozzáférés megkönnyítése érdekében ezeket a minimális információkat egyetlen központi információs ponton keresztül kell rendelkezésre bocsátani. Ezen a központi információs ponton – a hálózat és különösen a krtitikus infrastruktúrák biztonsága és integritása, illetve a jogosan védett üzemi és üzleti titkok sértetlensége érdekében – bizonyos korlátozások mellett kell lehetővé tenni az elektronikus formában már rendelkezésre álló minimális információkhoz való hozzáférést.

(21)

Ez az irányelvnek, anélkül hogy új feltérképezési kötelezné a tagállamokat, elő kell írnia, hogy a közszektorbeli szervek által már összegyűjtött és nemzeti kezdeményezések, illetve uniós jogi rendelkezések alapján – így például a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) értelmében – elektronikus formában rendelkezésre álló minimális információkat például hiperlink segítségével a központi információs pont rendelkezésére kell bocsátani. Mindez lehetővé tenné, hogy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói összehangolt módon hozzáférhessenek a fizikai infrastruktúrákra vonatkozó információkhoz, és egyúttal biztosított legyen az érintett információk biztonságos kezelése és integritása, különösen a kritikus nemzeti infrastruktúrák esetében. Az információk ezen rendelkezésre bocsátása nem sértheti a 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) értelmében a közszféra információinak további felhasználására már alkalmazandó átláthatósági követelményeket. Amennyiben a közszféra az adott területen található vagy bizonyos típusú, már meglévő fizikai infrastruktúrákról nem biztosítja a megfelelő ismereteket, akkor az adott információkat a hálózatüzemeltetők kötelesek a nyilvános hírközlő hálózatot szolgáltató vagy ilyen hálózat szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások rendelkezésére bocsátani.

(22)

A nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy az érintett területen működő bármely hálózatüzemeltetőtől akkor is közvetlenül kikérhessék a szóban forgó konkrét információkat, ha a központi információs ponton keresztül nem állnak rendelkezésre a minimális információk. Ezenkívül, amennyiben a kérelem ésszerűen indokolt, így különösen abban az esetben, ha a meglévő fizikai infrastruktúrák megoszthatósága vagy az építési munkák összehangolhatósága érdekében szükséges, a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy – átlátható, arányos és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett, illetve a hálózat biztonságának és integritásának biztosítása céljából elfogadott biztosítékok sérelme nélkül, továbbá a bizalmas kezelés garantálásával és az üzemi és üzleti titkok védelme mellett – helyszíni vizsgálatot végezzenek, illetve tájékoztatást kérjenek a tervezett építési munkákra vonatkozóan. Ösztönözni kell a tervezett építési munkáknak maguk a hálózatüzemeltetők általi vagy egyablakos információs pontokon keresztüli fokozottabb átláthatóvá tételét, különösen azokon a területeken, ahol ez a leginkább hasznos, és az engedéllyel rendelkező üzemeltetők figyelmét minden esetben, amikor ilyen információk rendelkezésre állnak, fel kell hívni azok elérhetőségére.

(23)

Amennyiben a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése kapcsán jogviták merülnek fel a fizikai infrastruktúrákra vonatkozó információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatban, a vitarendezési testületnek módjában kell, hogy álljon kötelező erejű határozat útján rendezni azokat. Az említett testület általi határozathozatal mindazonáltal nem érinti annak lehetőségét, hogy az adott ügyben a felek bármelyike jogorvoslatért bírósághoz forduljon.

(24)

A fizikai infrastruktúrákon végzett építési munkák összehangolása jelentős megtakarításokat eredményezhet és minimálisra csökkentheti az új elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése által érintett területnek okozott kellemetlenséget. Ezért tilos olyan szabályozási korlátozást alkalmazni, amely általános szabályként megakadályozza, hogy a hálózatüzemeltetők tárgyalást folytassanak egymással az ilyen munkák összehangolására irányuló, szintén nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése érdekében. A nem közpénzből finanszírozott építési munkák esetében ez az irányelv nem érintheti az érdekeltek jogát arra, hogy saját beruházási és üzleti terveiknek megfelelően és a számukra megfelelő ütemezéssel megállapodásokat kössenek az építési munkák összehangolására vonatkozóan.

(25)

A részben vagy teljesen közpénzből finanszírozott építési munkák során a pozitív összeredmény maximalizálására kell törekedni e munkáknak az egyes ágazatok közötti pozitív externáliáinak a kiaknázásával, valamint esélyegyenlőséget biztosítva a rendelkezésre álló és a tervezett fizikai infrastruktúráknak az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése céljából történő igénybevételéhez. Bár ez a közpénzből finanszírozott építési munkák elsődleges célját nem befolyásolhatja hátrányosan, az arra vonatkozó, időben benyújtott és ésszerű kéréseket, hogy a hálózat üzemeltetője biztosítsa a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok bizonyos elemei telepítésének a koordinálását, gondoskodva például a pótlólagos – akár késedelmek által okozott – költségek fedezéséről és az eredeti tervek változtatásainak minimalizálásáról, az érintett építési munkákat közvetlenül vagy közvetetten, például alvállalkozó révén kivitelező hálózatüzemeltetőnek arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett teljesítenie kell. A vonatkozó állami támogatási szabályok sérelme nélkül, a tagállamoknaklehetőségük kell hogy legyen arra, hogy szabályokatírjanak elő a koordinált kiépítéssel összefüggő költségek megoszlására vonatkozóan. Az említett koordinációs megállapodásokra vonatkozó tárgyalások kapcsán felmerülő jogviták gyors, továbbá arányos, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes feltételek melletti rendezésének a biztosítása érdekében e célra egyedi vitarendezési eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk. Ezek a rendelkezések nem sérthetik a tagállamok azon jogát, hogy a fizikai infrastruktúra iránti jövőbeli igények teljesítése céljából akár egyedi kérelmek hiányában is kapacitást tartsanak fenn az elektronikus hírközlő hálózatok céljára, és ily módon maximalizálják az építési munkák értékét, vagy hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek hasonló építéskoordinációs jogokat ruháznak más típusú hálózatok, például a gáz- vagy a villamosenergia-hálózatok üzemeltetőire.

(26)

Az elektronikus hírközlő hálózatok vagy hálózati elemek kiépítése kapcsán számos különböző engedélyre, többek között építési, várostervezési, környezetvédelmi és egyéb engedélyekre lehet szükség az általános nemzeti és uniós érdekek védelme érdekében. A különböző típusú elektronikus hírközlő hálózatok telepítéséhez szükséges engedélyek száma és a telepítés helyi jellege folytán az alkalmazandó eljárások és feltételek változóak lehetnek. Az egyes illetékes hatóságok azon jogát megtartva, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban részt vegyenek a döntéshozatalban és fenntartsák döntéshozatali előjogaikat, az egyablakos információs ponton keresztül az építési munkákra alkalmazandó eljárásokra és általános feltételekre vonatkozó minden releváns információnak hozzáférhetőnek kell lennie. Ezáltal csökkenhet az eljárások összetettsége, és növekedhet a hatékonyság és az átláthatóság, különösen az új belépők és az adott területen tevékenységet nem folytató kisebb gazdasági szereplők számára. A tagállamoknak továbbá lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy biztosíták a jogot a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára ahhoz, hogy engedélyezési kérelmüket egyetlen központi kapcsolattartó ponton keresztül nyújtsák be.

(27)

Annak érdekében, hogy az engedélyezési eljárások ne akadályozzák a beruházásokat, és ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a belső piacra, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok vagy az új hálózati elemek kiépítésével kapcsolatos engedélykérelmekre adott, az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról szóló határozatok minden esetben legkésőbb négy hónapon belül rendelkezésre legyenek bocsátva, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti, illetőleg az európai uniós jogban az engedélyezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított egyéb konkrét határidőket és kötelezettségeket is. Az említett határozat jellegét tekintve lehet hallgatólagos vagy kifejezett, függően az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésektől. A tagállamok adott esetben rendelkezhetnek úgy, hogy azok a szolgáltatók, amelyeket az illetékes hatóság engedélyezésbeli késedelme miatt kár ér, jogosultak legyenek kártérítésre.

(28)

Annak érdekében, hogy ezek az engedélyezési eljárások ésszerű határidőn belül lezáruljanak, a tagállamok mérlegelhetik többféle biztosíték létrehozását; például rendelkezhetnek hallgatólagos jóváhagyásról, vagy intézkedéseket hozhatnak az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére, többek között úgy, hogy csökkentik az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítéséhez szükséges engedélyek számát, vagy úgy, hogy bizonyos kisebb vagy szabványosított építésimunka-kategóriákat mentesítenek az engedélyezés alól. A nemzeti, a regionális, illetve a helyi szintű hatóságok a szóban forgó, hatáskörükbe tartozó engedélyek megadásának megtagadását objektív, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok és feltételek alapján kötelesek megindokolni. Ez nem sértheti a tagállamok által elfogadott bármely, az elektronikus hírközlő hálózatok bizonyos – akár aktív, akár passzív – elemeinek az engedélyezés alól mentesítő intézkedéseit.

(29)

A digitális menetrend céljainak teljesítése szükségessé teszi, hogy az infrastruktúra kiépítése a végfelhasználókhoz helyileg közel történjen, maradéktalanul tiszteletben tartva ugyanakkor az arányosság elvét az érvényesített általános érdek miatti esetleges tulajdonjog-korlátozás tekintetében. Elő kell segíteni, hogy a végfelhasználóig lebontva létezzenek nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok, ugyanakkor – különösen a nagy sebességű technológia fogadására alkalmas, épületen belüli fizikai infrastruktúrával – biztosítani kell a technológiasemlegességet. Tekintettel arra, hogy az épület felépítése során a minialépítmények biztosításának csak elenyésző többletköltsége van, míg az épületek nagy sebességű infrastruktúrákkal való utólagos felszerelése a nagy sebességű hálózatkiépítés költségének jelentős részét kiteheti, minden új épület vagy jelentős felújításra váró épületet fel kell szerelni olyan fizikai infrastruktúrával, amely lehetővé teszi a végfelhasználók számára a nagy sebességű hálózatokhoz való csatlakozást. A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok fejlesztése érdekében az új többlakásos épületeket és a jelentős felújításra váró többlakásos épületeket fel kell szerelni egy olyan hozzáférési ponttal, amelyen keresztül a szolgáltató hozzáférhet az épületen belüli infrastruktúrához. Az épületfejlesztőknek továbbá gondoskodniuk kellene arról, hogy minden lakásból vezessenek üres alépítmények a többlakásos épületen belül vagy azon kívül elhelyezett hozzáférési pontig. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor – például elszigetelt területeken kivitelezendő egylakásos új épületek vagy jelentős felújítások esetében – a nagy sebességű összeköttetés lehetősége objektív indokok alapján túlságosan távoli lehet ahhoz, hogy indokolttá tegye egy épület nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával vagy hozzáférési ponttal való felszerelését, illetve olyan helyzetek, amikor – például bizonyos típusú emlékművek esetében – az épület ilyen módon való felszerelése nem állna arányban egyéb gazdasági, a városi örökség megóvásával kapcsolatos vagy környezeti okokkal.

(30)

Annak érdekében, hogy a potenciális vásárlók és bérlők könnyebben tájékozódhassanak arról, hogy mely épületek rendelkeznek nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, és ebből fakadóan jelentős költségmegtakarítási potenciállal, valamint az épületek nagy sebességű technológia fogadására kész infrastruktúrával való ellátását előmozdítandó, a tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy kifejlesszenekegy önkéntesen alkalmazható „széles sáv fogadására kész” címkét azon épületek számára, amelyek ezen irányelvvel összhangban rendelkeznek az említett infrastruktúrával, illetve hozzáférési ponttal.

(31)

Amikor a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói valamely adott területen nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokat építenek ki, jelentős méretgazdaságosság valósul meg azzal, ha hálózatukat egészen az épületek hozzáférési pontjáig ki tudják építeni, függetlenül attól, hogy adott előfizető kifejezett érdeklődést nyilvánított-e az adott időpontban a szolgáltatás iránt; ennek azonban az a feltétele, hogy a magántulajdonra gyakorolt hatás minimális legyen, és ennek érdekében a folyamat során igénybe vegyék a meglévő fizikai infrastruktúrát, az érintett területet pedig helyreállítsák. Azt követően, hogy a hálózat végpontja eljutott a hozzáférési pontig, a további előfizetők csatlakoztatása jóval alacsonyabb költséggel valósítható meg, különösen a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli vertikális szegmenshez való hozzáféréssel, ha ez már létezik. Ez a cél akkor is teljesül, ha magában az épületben már rendelkezésre áll a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózat, amelyhez hozzáféré minden olyan nyilvános hírközlő hálózat üzemeltető, amely az épületben aktív előfizetővel rendelkezik, átlátható, arányos és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett biztosított. Ez a helyzet állhat fenn különösen azokban a tagállamokban, amelyek intézkedéseket hoztak a 2002/21/EK irányelv 12. cikke alapján.

(32)

Az új épületeket szükséges felszerelni a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, illetve a többlakásos épületek esetében hozzáférési ponttal. A tagállamoknak e cél eléréséhez rendelkezniük kell bizonyos mozgástérrel. E tekintetben ez az irányelv nem törekszik a kapcsolódó költségekre vonatkozó szabályok harmonizálására, így többek között az épületek nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával és hozzáférési ponttal való felszerelésével járó költségek megtérítésére vonatkozóan sem.

(33)

Tekintettel a digitális inkluzivitásból fakadó társadalmi előnyökre, valamint figyelembe véve a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok telepítésének gazdaságtanát, ha a végfelhasználó helyiségeinek kiszolgálására nem áll rendelkezésre nagy sebességű technológia fogadására kész passzív vagy aktív infrastruktúra, és nincsenek olyan alternatívák sem, amelyekkel biztosítani lehetne az előfizető számára a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokhoz való hozzáférést, akkor bármely nyilvános hírközlő hálózat szolgáltatójának jogosultnak kell lennie arra, hogy hálózatát saját költségén kiépítse a magántulajdonú helyiségig, feltéve, hogy minimalizálja ennek hatását a magántulajdonra nézve, lehetőség szerint például azáltal, hogy az épületben már rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrát veszi igénybe, vagy biztosítja az érintett területek teljes helyreállítását.

(34)

A szubszidiaritás elvével összhangban ez az irányelv nem sértheti a tagállamok lehetőségét arra, hogy – a hatás- és jogkörök megosztásának nemzeti alkotmányos rendszerével és az ezen irányelvben foglalt követelményekkel összhangban – az ezen irányelvben előírt szabályozási feladatokat az ellátásukra leginkább alkalmas hatóságokra ruházzák.

(35)

A kijelölt vitarendezési szervnek az érintett felek viszonylatában pártatlan és független módon kell eljárnia, valamint rendelkeznie kell a megfelelő hatáskörökkel és erőforrásokkal.

(36)

Az ezen irányelv értelmében elfogadott intézkedések végrehajtásának elmulasztása esetére a tagállamok számára megfelelő, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírni.

(37)

Az ezen irányelv szerinti egységes információs pontok hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok kötelesek megfelelő erőforrásokat biztosítani, továbbá gondoskodni arról, hogy az egységes információs pontokon egy adott területre vonatkozóan közölt releváns információk optimális mértékben összesítve álljanak rendelkezésre – többek között például a helyi kataszter szintjén –, oly módon, hogy biztosítható legyen azok hatékony, a kiadott feladatoknak megfelelő felhasználása. E tekintetben a tagállamok – a meglévő struktúrák kihasználása és a végfelhasználói előnyök maximalizálása érdekében – mérlegelhetik a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 6. cikke szerinti egyablakos ügyintézési pontokkal kialakítható szinergiákat és az ebből adódó gazdaságossági előnyöket.

(38)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok fogadására alkalmas fizikai infrastruktúráknak az Unió egész területén történő telepítése elősegítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, így különösen a magánélet tiszteletben tartásához és az üzleti titkok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Ezt az irányelvet a tagállamoknak e jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ezen irányelv célja a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének elősegítése és ösztönzése, ennek érdekében pedig a meglévő fizikai infrastruktúra közös használatának előmozdítása és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítéséhez szükséges feltételek megteremtése oly módon, hogy a szóban forgó hálózatok kiépítése kisebb költségek mellett legyen megvalósítható.

(2)   Ez az irányelv bizonyos minimumkövetelményeket állapít meg az építési munkákra és a fizikai infrastruktúrára vonatkozóan, az e területekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos aspektusainak közelítése céljából.

(3)   A tagállamok az uniós joggal összhangban fenntarthatják az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeket meghaladó intézkedéseiket, illetve bevezethetnek ilyen intézkedéseket az (1) bekezdésben említett cél hatékonyabb elérése céljából.

(4)   Ha ezen irányelv bármelyik rendelkezése ellentétes a 2002/21/EK irányelv, a 2002/19/EK irányelv, a 2002/20/EK irányelv, a 2002/22/EK irányelv vagy a 2002/77/EK irányelv valamely rendelkezésével, akkor ez utóbbi irányelvek vonatkozó rendelkezései az irányadók és alkalmazandók.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2002/21/EK irányelvben megállapított fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

E rendelet alkalmazásában továbbá:

1.   „hálózatüzemeltető”: nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező, valamint a következő szolgáltatások nyújtására szánt fizikai infrastruktúrát biztosító vállalkozás:

a)

a következők termelésével, szállításával vagy elosztásával kapcsolatos szolgáltatások:

i.

gáz;

ii.

villamos energia (ezen belül a közvilágítás);

iii.

fűtés;

iv.

víz előállítása, szállítása vagy elosztása – beleértve a szennyvízelvezetést vagy -tisztítást is – és vízelvezető rendszerek;

b)

közlekedési szolgáltatások, beleértve a vasúti, közúti, kikötői és repülőtéri szolgáltatásokat is;

2.   „fizikai infrastruktúra”: egy hálózat bármely olyan eleme, amely a hálózat más elemeinek fogadására szolgál anélkül, hogy maga is a hálózat aktív elemévé válna; ilyenek például a csővezetékek, a tartóoszlopok, az alépítmények, az ellenőrzőkamrák, az ellenőrzőaknák, a szekrények, az épületek vagy épületek bejáratai, az antennaszerkezetek, a tornyok és az oszlopok. Az elektronikus kábelek – a sötétszálat is beleértve –, valamint az emberi fogyasztásra szánt, a 98/83/EK tanácsi irányelv (13) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott víz szállítására használt hálózati elemek ezen irányelv értelmében nem minősülnek fizikai infrastruktúrának;

3.   „nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózat”: legalább 30 Mb/s sebességű széles sávú hozzáférési szolgáltatások nyújtására képes elektronikus hírközlő hálózat;

4.   „építési munkák”: olyan építési, illetve közművesítési munkák, amelyek összességében vett eredménye önmagában alkalmas valamely gazdasági vagy műszaki funkció ellátására, és amely egy fizikai infrastruktúra legalább egy elemét érinti;

5.   „közigazgatási szerv”: állam, regionális vagy helyi hatóság, közjogi intézmény, illetve egy vagy több ilyen hatóság vagy egy, vagy több ilyen közjogi intézmény szövetsége;

6.   „közjogi intézmény”: az az intézmény, amely rendelkeznek az összes következő jellemzővel,

a)

kifejezetten olyan közérdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű;

b)

jogi személyiséggel rendelkezik; és

c)

teljes egészében vagy legnagyobb részben az állam, regionális vagy helyi hatóság, vagy egyéb közjogi intézmény finanszíroz; vagy amelynek irányítása az említett hatóságok vagy szervek felügyelete alatt áll; vagy amelynek olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, amelynek esetében a tagok többségét állami, regionális vagy helyi hatóság, vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki;

7.   „épületen belüli fizikai infrastruktúra”: a végfelhasználói helyen található fizikai infrastruktúra vagy létesítmény, ideértve a vezetékes, illetve a vezeték nélküli hozzáférési hálózatok fogadására szánt, közös tulajdonban lévő elemeket is, amennyiben ezek a hozzáférési hálózatok alkalmasak elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására és az épület hozzáférési pontjának a hálózat végpontjával való összekapcsolására;

8.   „nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúra”: nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek fogadására szánt vagy ilyen hálózat működtetését lehetővé tevő, épületen belüli fizikai infrastruktúra;

9.   „jelentős felújítási munkák”: a végfelhasználói helyen végzett olyan magas vagy mélyépítési munkák, amelyek magukban foglalják az épületen belüli teljes fizikai infrastruktúra vagy annak jelentős része szerkezeti változtatásait, és építési engedélyt igényelnek;

10.   „engedély”: valamely illetékes hatóság olyan eljárást követően hozott kifejezett vagy hallgatólagos határozata, amelynek értelmében egy adott vállalkozás köteles lépéseket tenni a magas vagy mélyépítési munkák jogszerű végrehajtása érdekében;

11.   „hozzáférési pont”: az épületen belül vagy kívül elhelyezkedő, a hírközlő hálózatot szolgáltató vagy ilyen hálózat szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára hozzáférhető azon fizikai pont, amely lehetővé teszi a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúrához való csatlakozást.

3. cikk

A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden hálózatüzemeltetőnek jogában álljon az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése céljára hozzáférést biztosítani fizikai infrastruktúrájához; A tagállamok viszonossági alapon arról is rendelkezhetnek, hogy a nyilvános hírközlő hálózatok üzemeltetőinek az elektronikus hírközlő hálózatokon kívül egyéb hálózatok telepítése céljára is jogában álljon hozzáférést biztosítani fizikai infrastruktúrájukhoz.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások írásbeli kérésére valamennyi hálózatüzemeltető köteles legyen tisztességes és ésszerű feltételek – többek között méltányos árak – mellett teljesíteni azokat az ésszerű kérelmeket, amelyek nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek telepítése céljából a fizikai infrastruktúrájához való hozzáférésre irányulnak. Az ilyen írásbeli kérelmekben pontosan meg kell jelölni, hogy a projektnek mely elemei tekintetében kérelmezik a hozzáférést, megjelölve a konkrét határidőket is.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférés megtagadása minden esetben olyan objektív, átlátható és arányos kritériumokon alapuljon, mint például a következők:

a)

azon fizikai infrastruktúra műszaki alkalmassága, amelyhez a (2) bekezdésben említett nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok bármely elemének fogadása érdekében hozzáférést kérelmeztek;

b)

a (2) bekezdésben említett nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemei fogadására rendelkezésre álló hely, és egyúttal a hálózatüzemeltető jövőbeli helyigénye, amennyiben arra vonatkozóan elegendő bizonyíték áll rendelkezésre;

c)

biztonsági és közegészségügyi aggályok;

d)

bármely érintett hálózat, így különösen a kritikus jelentőségű nemzeti infrastruktúra integritása és biztonsága;

e)

a tervezett elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak az ugyanazon fizikai infrastruktúrán keresztül nyújtott egyéb szolgáltatásokkal való súlyos interferenciájának a kockázata;

f)

a nagykereskedelmi fizikai hálózati infrastruktúrához való hozzáférés céljára a hálózatüzemeltető által biztosított, nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására alkalmas, életképes alternatív eszközök rendelkezésre állása, feltéve, hogy a hozzáférés biztosítására tisztességes és ésszerű feltételek mellett kerül sor;

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hálózatüzemeltető a hiánytalan hozzáférési kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapon belül köteles legyen megnevezni az elutasítás okait.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a hozzáférést megtagadták vagy a hozzáférési kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapon belül nem jött létre megállapodás a konkrét feltételek – többek között az ár – vonatkozásában, bármelyik fél jogosult legyen az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé utalni.

(5)   A tagállamok a (4) bekezdésben említett nemzeti vitarendezési testületet az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett kötelezik a (4) bekezdés alapján kezdeményezett vita kötelező erejű határozatban történő rendezésére, a tisztességes és ésszerű rendelkezések és feltételek, illetve adott esetben ár megállapítását is beleértve.

A nemzeti vitarendezési testület a vitát a lehető legrövidebb időn belül, de – kivételes esetektől eltekintve – minden esetben a teljes kérelem kézhezvételének napjától számított négy hónapon belül rendezi, anélkül azonban, hogy sérülne a feleket kivétel nélkül megillető azon jog, amely értelmében az ügyet bíróság elé terjeszthetik.

Amennyiben a jogvita valamely elektronikus hírközlő hálózat szolgáltatójának infrastruktúrájával kapcsolatos, és a hatáskörrel rendelkező vitarendezési testület a nemzeti szabályozó hatóság, akkor e hatóságnak adott esetben figyelembe kell vennie a 2002/21/EK irányelv 8. cikkében meghatározott célokat. A vitarendezési testületnek úgy kell megállapítania az árakat, hogy azok egyrészt lehetővé tegyék a hozzáférést megadó fél számára a költségeinek méltányos megtérítését, másrészt pedig figyelembe vegyék azt a hatást, amelyet a kérelmezett hozzáférés a hozzáférést megadó fél üzleti tervére gyakorol, ideértve a megkeresett hálózatüzemeltető beruházásait is, különösen, ha annak tárgyát a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatások nyújtásához használt fizikai infrastruktúrák képezik.

(6)   Ez a cikk nem érinti a fizikai infrastruktúra tulajdonosának tulajdonjogát – amennyiben nem maga a halózatüzemeltető a tulajdonos –, sem bármely egyéb harmadik félnek – így például az érintett földtulajdonosoknak vagy magáningatlanok tulajdonosainak – a tulajdonjogait.

4. cikk

A fizikai infrastruktúrával kapcsolatos átláthatóság

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a fizikai infrastruktúrához való hozzáférésnek a 3. cikk (2) bekezdése szerinti kérelmezése céljából a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező valamennyi vállalkozás – kérelemre – jogosult legyen hozzáférni bármely hálózatüzemeltetőnek a meglévő fizikai infrastruktúrájára vonatkozó, alábbi minimális információkhoz:

a)

földrajzi elhelyezkedés és útvonal;

b)

az infrastruktúra típusa és aktuális felhasználása; és

c)

ügyintézési pont.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférést kérelmező vállalkozásnak pontosan meghatározza azt a területet, amelyre a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeit telepíteni kívánja.

A tagállamok csak abban az esetben engedélyezhetik a minimális információkhoz való hozzáférés korlátozását, ha ez a hálózatok biztonságára és integritására, a nemzetbiztonságra, a közegészségre és a közbiztonságra, a bizalmas adatkezelésre, illetve működési és üzleti titkokra tekintettel szükséges.

(2)   A tagállamok a valamely hálózatüzemeltető fizikai infrastruktúrájára vonatkozóan az (1) bekezdésben említett minimális információk elemeit – a feladataik miatt – elektronikus formában tároló közigazgatási szerveket kötelezhetik arra, hogy azokat 2017. január 1-jéig tegyék hozzáférhetővé az egyablakos információs pont révén, továbbá a tagállamok ezeket a közigazgatási szerveket kötelezik arra, hogy azokat kérésre bocsássák a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások rendelkezésére, az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül. Ezen információknak a közigazgatási szervhez beérkezett bármely frissítését és a közigazgatási szervhez beérkezett, az (1) bekezdésben említett minimális információkhoz hozzáfűzött bármely új elemet a beérkezése napjától számított két hónapon belül az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátani. Ez a határidő legfeljebb egy hónappal meghosszabbítható, amennyiben erre az információk megbízhatóságának garantálásához szükség van.

(3)   A (2) bekezdés alapján az egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátott minimális információknak rövid időn belül, elektronikus formában, továbbá arányos, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek mellett elérhetőeknek kell lenniük az egyablakos információs ponton keresztül. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a minimális információkhoz e bekezdéssel összhangban biztosított hozzáférés 2017. január 1-jétől biztosított legyen az egyablakos információs ponton keresztül.

(4)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett minimális információk nem állnak rendelkezésre az egyablakos információs pont útján, a tagállamok kötelezik a hálózatüzemeltetőket, hogy – nyilvános hírközlő hálózatot szolgáltató vagy ilyen hálózat szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli kérelmére – biztosítsanak hozzáférést az említett információkhoz. A kérelemben pontosan meg kell határozni azt a területet, amelyre a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeit kívánják telepíteni. Az információkhoz való hozzáférést az írásbeli kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapon belül arányos, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül kell megadni.

(5)   A nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások kifejezett írásbeli kérelmére a tagállamok kötelezik a hálózatüzemeltetőket, hogy tegyenek eleget a fizikai infrastruktúrájuk konkrét elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti ésszerű kérelmeknek. A kérelemben pontosan meg kell határozni a hálózat azon elemeit, amelyeket a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. A meghatározott hálózati elemek helyszíni vizsgálatát arányos, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek mellett, az írásbeli kérelem kézhezvételének napjától számított egy hónapon belül és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül kell elvégezni.

(6)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az e cikkben foglalt jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogvita esetén bármelyik fél jogosult legyen a jogvitát nemzeti vitarendezési testület elé vinni. A nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de – a rendkívüli esetek kivételével – legkésőbb két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé vigye.

(7)   A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére műszakilag alkalmatlannak minősülő meglévő fizikai infrastruktúrák, illetve a kritikus nemzeti infrastruktúra esetében a tagállamok mentességeket állapíthatnak meg az (1)–(5) bekezdésben foglalt kötelezettségek alól. A tagállamok kötelesek az említett mentességeket megfelelően megindokolni. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ésszerű határidőn belül megtegyék a tervezett mentességekkel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottságot minden ilyen mentességről értesíteni kell.

(8)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az információkhoz e cikk alapján hozzáféréssel bíró, nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások megtegyék a bizalmas adatkezeléshez és az üzleti titok tiszteletben tartásához szükséges megfelelő intézkedéseket.

5. cikk

Az építési munkák összehangolása

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden hálózatüzemeltető jogosult legyen arra, hogy a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati elemek kiépítése tekintetében az építési munkák koordinációjáról szóló megállapodásokra irányuló tárgyalásokat folytasson az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásokkal.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a részben vagy teljes egészében közpénzből finanszírozott építési munkákat végző valamennyi hálózatüzemeltető teljesítse a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások bármely olyan ésszerű, az építési munkák összehangolását átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételekkel tartalmazó kérelmét, amely célja nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése. A kérelemnek a következő esetekben lehet helyt adni:

a)

a megállapodás nem jelent többletköltséget – ideértve a késedelem miatti többletköltségeket is – az eredetileg tervezett építési munkák szempontjából;

b)

a megállapodás nem akadályozza az építési munkák koordinációjának ellenőrzését; és

c)

a koordináció iránti kérelmet mielőbb, de minden esetben legkésőbb egy hónappal azelőtt adják át, hogy a végleges projektet benyújtanák engedélyezésre az illetékes hatóságokhoz.

A tagállamok szabályokat írhatnak elő az építési munkák koordinációjához kapcsolódó költségek megosztására vonatkozóan.

(3)   Amennyiben az építési munkák koordinációjáról a hivatalos tárgyalási kérelem kézhezvételének napjától számított egy hónapon belül nem jön létre a (2) bekezdés szerinti megállapodás, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy bármelyik fél jogosult legyen az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testülethez utalni.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (3) bekezdésben említett nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett határozatot adjon ki a (3) bekezdés alapján kezdeményezett vitarendezésről – a tisztességes és megkülönböztetéstől mentes feltételek, illetve adott esetben a méltányos árak meghatározását is beleértve.

A nemzeti vitarendezési testület a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben – amennyiben rendkívüli körülmények nem gátolják meg – a hiánytalan kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapon belül rendezi a vitát, ez azonban nem sértheti egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé vigye.

(5)   A tagállamok a többek között érték, méret vagy tartam szempontjából csekély jelentőséggel bíró építési munkák, illetve a kritikus nemzeti infrastruktúra esetében rendelkezhetnek az e cikkben foglalt kötelezettségek alóli mentességekről. A tagállamok kötelesek az ilyen mentességeket kellően megindokolni. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ésszerű határidőn belül megtegyék a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottságot értesíteni kell minden ilyen mentességről.

6. cikk

A tervezett építési munkák átláthatósága

(1)   Az építési munkákra vonatkozó, 5. cikkben említett koordinációs megállapodásokra irányuló tárgyalások lefolytatása érdekében a tagállamok előírják, hogy a hálózatüzemeltetőknek a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli kérelmére annak rendelkezésére kell bocsátaniuk az azon fizikai infrastruktúra kapcsán folyamatban lévő vagy tervezett építési munkákra vonatkozó alábbi minimális információkat, amelyekkel kapcsolatban engedély kiadására került sor vagy engedélyezési eljárás van folyamatban, illetve amelyekkel kapcsolatban a tervek szerint az elkövetkező hat hónapban első alkalommal nyújtanak be engedély iránti kérelmet az illetékes hatóságokhoz:

a)

a munkák földrajzi helye és típusa;

b)

az érintett hálózati elemek;

c)

a munkák megkezdésének tervezett időpontja, valamint azok időtartama; és

d)

ügyintézési pont.

A nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kérelmében pontosan meg kell határozni azt a területet, ahol nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítését tervezik. Az írásbeli kérelem kézhezvételének napjától számított két héten belül a hálózatüzemeltetők arányos, megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek mellett átadják a kért információkat. A tagállamok kizárólag abban az esetben engedélyezhetik a minimális információkhoz való hozzáférés korlátozását, ha ez a hálózatok biztonságára és integritására, a nemzetbiztonságra, a közegészségre és a közbiztonságra, a bizalmas adatkezelésre, illetve működési és üzleti titkokra tekintettel szükséges.

(2)   A hálózatüzemeltető elutasíthatja az (1) bekezdés szerinti kérelmet, ha:

a)

a kért információkat elektronikus formában már nyilvánosan hozzáférhetővé tette; vagy

b)

az említett információk egyablakos információs ponton keresztül hozzáférhetők.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hálózatüzemeltető az egyablakos információs pont útján hozzáférést biztosítson az (1) bekezdésben említett, kért minimális információkhoz.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az e cikkben foglalt jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogvita esetén bármelyik fél jogosult legyen azt nemzeti vitarendezési testület elé utalni. A nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de a rendkívüli körülményeket kivéve minden esetben két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja.

(5)   A tagállamok a csekély értékű építési munkák, illetve a kritikus nemzeti infrastruktúra esetében rendelkezhetnek az e cikkben foglalt kötelezettségek alóli mentességekről. Ezen mentességeketkellően meg kell indokolni. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ésszerű határidőn belül megtegyék a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottságot értesíteni kell minden ilyen mentességről.

7. cikk

Engedélyezési eljárás

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy elektronikus úton, az egyablakos információs ponton keresztül hozzáférhető legyen a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek megadására alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos minden információ, ideértve a nemzeti jog értelmében előírt egyes engedélyek vagy minden engedély tekintetében ezekre az elemekre alkalmazandó mentességeket is.

(2)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező valamennyi vállalkozás jogosult legyen arra, hogy elektronikus úton, az egyablakos információs ponton keresztül kérelmet nyújtson be a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek iránt.

(3)   A tagállamok meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nemzeti vagy uniós jognak megfelelően az engedélyezési eljárás, illetve bármely fellebbezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított más konkrét határidők és kötelezettségek sérelme nélkül az illetékes hatóságok a hiánytalan kérelmek kézhezvételének napjától számított négy hónapon belül megadják az engedélyt, illetve elutasítsák a kérelmet. A tagállamok kivételes, kellően indokolt esetekben rendelkezhetnek a határidő meghosszabbításának lehetőségéről. A meghosszabbítást minden esetben az engedély megadásához vagy elutasításához szükséges lehető legrövidebb időre kell korlátozni. Az elutasítást objektív, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján, kellően meg kell indokolni.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy azok szolgáltatására engedéllyel rendelkező valamennyi olyan vállalkozás, amelyet a (3) bekezdés szerint alkalmazandó határidők betartásának elmulasztása miatt kár ért, jogosult legyen arra, hogy a nemzeti jognak megfelelően az elszenvedett kárért kártalanításban részesüljön.

8. cikk

Az épületen belüli fizikai infrastruktúra

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végfelhasználói helyen található minden olyan új építésű épületet – ideértve azok közös tulajdonban lévő elemeit is –, amelyre vonatkozóan 2016. december 31. után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be, nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával kelljen ellátni, egészen a hálózati végpontokig. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon épületek jelentős felújítási munkái esetében, amelyekre 2016. december 31. után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy mindazokat az újonnan épített többlakásos épületek, amelyekre vonatkozóan 2016. december 31. után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be, elérhető hozzáférési ponttal legyenek felszerelve. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon többlakásos épületek jelentős felújítási munkái esetében, amelyekre 2016. december 31. után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(3)   Az e cikkel összhangban felszerelt épületeknek meg kell adni az uniós „Broadband-ready” („széles sáv fogadására kész”) címkét azon tagállamokban, amelyek a címke bevezetése mellett döntöttek.

(4)   A tagállamok egyes épületkategóriák – különösen egylakásos épületek – vagy jelentős felújítási munkák tekintetében rendelkezhetnek az (1) és (2) bekezdésben előírt kötelezettségek alóli mentességről, amennyiben e kötelezettségek teljesítése aránytalan terhet jelent, egyrészt a költségek tekintetében az egyéni tulajdonosok vagy a közös tulajdonban lévő társasházak számára, másrészt egyes épülettípusok – így bizonyos műemlékfajták, történelmi épületek, nyaralóházak, katonai épületek vagy egyéb, nemzetbiztonsági célokat szolgáló épületek – esetében. Az ilyen mentességeket kellően meg kell indokolni. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ésszerű határidőn belül megtegyék a tervezett mentességekkel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottságot értesíteni kell minden ilyen mentességről.

9. cikk

Az épületen belül fizikai infrastruktúrához való hozzáférés

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (3) bekezdés első albekezdésében foglaltak teljesítése mellett a nyilvános hírközlő hálózatok valamennyi szolgáltatója jogosult legyen arra, hogy a saját költségén kifejlessze hálózatát a hozzáférési pontig.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (3) bekezdés első albekezdésében foglaltak teljesítése mellett a nyilvános hírközlő hálózatok valamennyi szolgáltatója a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése céljából jogosult legyen az épületen belüli meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre, amennyiben párhuzamos infrastruktúra kiépítése műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférési pont és az épületen belüli infrastruktúra használati jogával rendelkező minden fél eleget tegyen a hozzáférésre irányuló valamennyi ésszerű kérelemnek, amely a nyilvános hírközlési hálózatok szolgáltatóitól érkezik, mégpedig tisztességes és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett, többek között az ár tekintetében.

Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett hozzáférésre irányuló megállapodás a hivatalos hozzáférési kérelem kézhezvételének napjától számított két hónapon belül nem jön létre, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felek jogosultak legyenek arra, hogy az ügyet az említett bekezdésekben foglalt követelményeknek való megfelelés vizsgálata céljából az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé utalják. A nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de a rendkívüli körülmények fennállását kivéve legkésőbb két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé vigye.

(4)   A tagállamok mentességet adhatnak az (1)–(3) bekezdésben foglaltak alól az egyes épületek számára, amennyiben objektív, átlátható, arányos és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett biztosított a hozzáférés egy olyan meglévő hálózathoz, amelynek végpontja a végfelhasználói helyen található, és amely alkalmas nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtására.

(5)   Nagy sebességű technológia fogadására kész épületen belüli infrastruktúra hiánya esetén a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nyilvános hírközlő hálózatok valamennyi szolgáltatója jogosult legyen arra, hogy – az előfizető beleegyezése függvényében – hálózatát az előfizető területén zárja le, feltéve, hogy minimálisra korlátozza a harmadik felek tulajdonára kifejtett hatást.

(6)   Ez a cikk nem érinti a hozzáférési pont vagy az épületen belüli fizikai infrastruktúra tulajdonosának a tulajdonjogát abban az esetben, ha az infrastruktúra vagy a hozzáférési pont használati jogával rendelkező fél nem azonos a tulajdonossal, illetve a más harmadik feleknek – például a telek- vagy épülettulajdonosoknak – a tulajdonjogát.

A tagállamok szabályokat határozhatnak meg az e cikkben előírt jogok gyakorlásából eredő károkat elszenvedő személyek pénzügyi kártérítésére vonatkozóan.

10. cikk

Illetékes szervek

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti vitarendezési testületre ruházott feladatok mindegyikét egy vagy több illetékes szerv lássa el.

(2)   A tagállamok által az (1) bekezdés szerint kijelölt nemzeti vitarendezési testület jogilag elkülönül és feladatait tekintve független valamennyi hálózatüzemeltetőtől. A tagállamok engedélyezhetik, hogy a nemzeti vitarendezési testület a rá ruházott feladatok ellátása kapcsán felmerült költségek fedezésére díjat szabjon ki.

(3)   A tagállamok előírják, hogy minden érintett félnek teljes mértében együtt kell működnie a nemzeti vitarendezési testülettel.

(4)   A tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi szinten egy vagy több illetékes szervet jelölnek ki a 4., 6. és 7. cikkben említett egyablakos információs pont feladatainak ellátására. E feladatok végrehajtása érdekében a tagállamok engedélyezhetik díj kiszabását az egyablakos információs pont használatáért.

(5)   A tagállamok első alkalommal 2016. július 1-jéig, és minden esetben legkésőbb a szóban forgó kijelölések, illetve változások hatálybalépésének napjáig értesítik a Bizottságot azokról az illetékes szervekről, amelyeket ezzel a cikkel összhangban kijelöltek az ezen irányelvben előírt feladatok ellátására, valamint az ezekben az adatokban bekövetkező változásokról.

(6)   Az e cikkben említett illetékes szervek határozatai elleni fellebbezés a nemzeti joggal összhangban történik.

11. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti intézkedések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az elrendelt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

12. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2018. július 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentésnek tartalmaznia kell az ezen irányelvben foglalt intézkedések hatásának összefoglalását, valamint a célkitűzései tekintetében elért eredményeket, ideértve annak elemzését is, hogy az irányelv hozzájárulhatna-e még jobban, és ha igen, miként a digitális menetrendben foglalt, széles sávra vonatkozó célnál ambiciózusabb cél eléréséhez.

13. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

A tagállamok 2016. január 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és tájékoztatják azokról a Bizottságot.

Az említett rendelkezéseket 2016. július 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 327., 2013.11.12., 102. o.

(2)  HL C 280., 2013.9.27., 50. o.

(3)  Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1316/2013/EU rendelete az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (keretirányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 33. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/19/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról (hozzáférési irányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 7. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a 2002. március 7-i Tanács 2002/20/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (engedélyezési irányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 21. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 51. o.).

(9)  A Bizottság 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről (HL L 249., 2002.9.17., 21. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. március 14-i 2007/2/EK irányelve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 17-i 2003/98/EK irányelve a közszféra információinak további felhasználásáról (HL L 345., 2003.12.31., 90. o.)

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelve a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).

(13)  A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).