28.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 60/34

(1)

A Bizottság 2003 márciusában a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások belső piaca előtt álló akadályok hatásának azonosítására és értékelésére irányuló folyamatot indított el, 2007. december 18-án pedig elfogadta az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvet. A fehér könyvben a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy értékelje többek között a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra, a hiteladatbázisokra, a hitelképességre, a teljeshiteldíj-mutatóra (a továbbiakban: THM) és a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó tanácsadásra vonatkozó szakpolitikai lehetőségek hatását. A Bizottság egy adósminősítésekkel foglalkozó munkacsoportot is létrehozott, hogy segítse a Bizottságot a hiteladatok hozzáférhetőségének, összehasonlíthatóságának és teljességének javítására irányuló intézkedések kidolgozásában. Emellett kutatások kezdődtek a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat kínáló hitelközvetítők és hitelintézetnek nem minősülő hitelezők szerepére és működésére vonatkozóan is.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása és a letelepedés szabadsága. A határokon átnyúló tevékenységek előmozdítása és a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások belső piacának létrehozása érdekében létfontosságú, hogy e térségen belül átláthatóbb és hatékonyabb hitelpiac alakuljon ki. Jelentős eltérések állnak fenn az egyes tagállamok jogszabályai között a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások nyújtásával kapcsolatos üzletvitel, valamint a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat kínáló hitelközvetítők és hitelintézetnek nem minősülő hitelezők szabályozása és felügyelete tekintetében. Az ilyen különbségek a határokon átnyúló tevékenységek szintjét korlátozó akadályokat teremtenek a kínálati és a keresleti oldalon, ezáltal csökkentik a piacon a versenyt és a választékot, emelik a hitelnyújtás költségeit a hitelezők számára, és akár meg is akadályozzák őket a tevékenységük végzésében.

(3)

A pénzügyi válság rámutatott, hogy a piaci szereplők felelőtlen magatartása alááshatja a pénzügyi rendszer alapjait, és minden fél, de különösen a fogyasztók részéről bizalomvesztéshez és potenciálisan súlyos társadalmi és gazdasági következményekhez vezethet. Számos fogyasztó elvesztette a pénzügyi szektorba vetett bizalmát, a hitelfelvevők számára pedig egyre nehezebben fizethetővé váltak a felvett hitelek, aminek következtében nőtt a nemteljesítések és a kényszerértékesítések száma. Ennek eredményeképpen a G20-ak megbízták a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, hogy állapítsa meg a lakóingatlanokhoz kapcsolódó megfelelő hitelezési feltételekre vonatkozó elveket. Jóllehet a pénzügyi válság kapcsán a legnagyobb problémák közül több az Unión kívül keletkezett, az uniós fogyasztók adósságszintje jelentős, és a tartozások nagy része a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelekben koncentrálódik. Helyénvaló ezért biztosítani, hogy az Unió e területre vonatkozó szabályozási kerete szilárd legyen, összhangban álljon a nemzetközi elvekkel, és megfelelő módon alkalmazza a széles választékban rendelkezésre álló eszközöket, többek között a hitelfedezeti arányt, a hitel-jövedelem arányt, az adósság-jövedelem arányt és egyéb hasonló rátákat, vagyis olyan minimális szinteket, amelyek alatt a hitel nem minősül megengedhetőnek, illetve egyéb kiegyenlítő intézkedéseket olyan helyzetekben, amikor a fogyasztók számára nagyobb a mögöttes kockázat, vagy amikor ilyen intézkedésekre a háztartások túlzott eladósodottságának megelőzése érdekében szükség van. Tekintettel a pénzügyi válság által napvilágra hozott problémákra, valamint a hatékony és versenyképes, a pénzügyi stabilitáshoz hozzájáruló belső piac biztosítása érdekében a Bizottság – az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című, 2009. március 4-i közleményében – a piacok felelősségteljességének és megbízhatóságának megteremtésével és a fogyasztói bizalom helyreállításával összefüggésben intézkedéseket javasolt a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozóan, így többek között javaslatot tett egy megbízható szabályozási keretre a hitelközvetítéssel kapcsolatban. „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című, 2011. április 13-i közleményében a Bizottság újfent megerősítette a hatékony és versenyképes belső piac melletti elkötelezettségét.

(4)

Az Unió jelzálogpiacain számos olyan problémát azonosítottak, amelyek a felelőtlen hitelnyújtással és hitelfelvétellel, valamint azzal kapcsolatosak, hogy a piaci szereplőknek, többek között a hitelközvetítőknek és a hitelintézetnek nem minősülő hitelezőknek potenciálisan milyen mértékben adódik lehetősége a felelőtlen magatartás tanúsítására. A problémák egy része a devizaalapú hiteleket érintette, amelyeket a fogyasztók azért vettek fel az adott pénznemben, hogy kihasználják a kínált hitelkamatláb előnyeit, anélkül azonban, hogy megfelelő információval rendelkeztek volna a kapcsolódó árfolyamkockázatról, illetve pontosan megértették volna azt. Ezeket a problémákat a piaci és szabályozási hiányosságok, valamint olyan egyéb tényezők idézik elő, mint az általános gazdasági helyzet és az alacsony szintű pénzügyi jártasság. További problémát jelent, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelt nyújtó hitelközvetítőkre és hitelintézetnek nem minősülő hitelezőkre vonatkozó rendszerek nem hatékonyak, nem következetesek vagy nem is léteznek. A megállapított problémáknak potenciálisan jelentős továbbgyűrűző makrogazdasági hatása van, a fogyasztók megkárosításához vezethetnek, gazdasági vagy jogi akadályt emelhetnek a határokon átnyúló tevékenységek elé és a szereplők számára egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek.

(5)

Annak elősegítése érdekében, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, zökkenőmentesen működő belső piac alakulhasson ki, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen hitelmegállapodást megkötni igyekvő fogyasztók annak biztos tudatában tehessék ezt meg, hogy az általuk felkeresett intézmények magas szakmai színvonalon és felelősségteljesen járnak el, több területen megfelelően harmonizált uniós jogi keretet kell létrehozni, figyelembe véve a hitelmegállapodások közötti – elsősorban a nemzeti és regionális ingatlanpiacok különbözőségéből adódó – eltéréseket.

(6)

Ennek az irányelvnek ezért elő kell segítenie, hogy a következetes, rugalmas és méltányos, ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások révén átláthatóbb, hatékonyabb és versenyképesebb belső piac alakuljon ki, egyidejűleg előmozdítva a fenntartható hitelnyújtást és hitelfelvételt, valamint a pénzügyi szolgáltatások széles körű elérhetőségét, és ezáltal biztosítva a fogyasztóvédelem magas szintjét.

(7)

Ez az irányelv a magas szintű és egyenértékű fogyasztóvédelmet biztosító, valódi belső piac megteremtése érdekében olyan rendelkezéseket állapít meg, amelyek a lehető legteljesebb harmonizációt biztosítják a szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak az egységes európai adatlapon (a továbbiakban: EEA) való nyújtása, valamint a THM számítása tekintetében. Mindazonáltal figyelembe véve, hogy az egyes tagállamokban az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátos jellemzőkkel bírnak, valamint eltérőek a piaci folyamatok és feltételek, különösen az adott piaci struktúra, a piaci résztvevők, a rendelkezésre álló termékkategóriák és a hitelnyújtási eljárások tekintetében, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy azokon a területeken, ahol az irányelv nem írja elő egyértelműen a lehető legteljesebb harmonizációt, az irányelvben megállapított rendelkezéseknél szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be. Erre a célirányos megközelítésre az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodások tekintetében a fogyasztóvédelem szintjére gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében van szükség. A tagállamok számára tehát lehetővé kell tenni, hogy szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be például az alkalmazottak ismereteire és szakértelmére vonatkozó követelmények vagy az EEA kitöltésére vonatkozó utasítások tekintetében.

(8)

Ez az irányelv a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítására irányul, a tagállami jogszabályok közelítése és bizonyos szolgáltatások esetében minőségi standardok felállítása révén, különösen a hitelezők és hitelközvetítők általi hitelforgalmazás és hitelnyújtás, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítása tekintetében. A hitelnyújtáshoz kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó minőségi standardok létrehozása szükségszerűen magában foglalja bizonyos, az engedélyezésre, a felügyeletre és a prudenciális követelményekre vonatkozó rendelkezések bevezetését.

(9)

Az ezen irányelv által nem szabályozott területek esetében a tagállamok szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti jogszabályokat. A tagállamok különösen nemzeti rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan területeken, mint például a szerződési jognak a hitelmegállapodások érvényességével kapcsolatos vonatkozásai, az ingatlanjog, az ingatlan-nyilvántartás, a szerződéskötéssel összefüggő tájékoztatás, valamint, amennyiben ezen irányelv nem szabályozza, a szerződéskötés után felmerülő kérdések. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az értékbecslő vagy az értékbecslő társaság vagy a közjegyző a felek közös megegyezése alapján legyen választható. Tekintettel az egyes tagállamoknak a lakóingatlanok adásvételével kapcsolatos eljárásai közötti különbségekre, a hitelezőknek vagy hitelközvetítőknek lehetősége van arra, hogy előlegfizetést kérjenek a fogyasztóktól azzal a feltétellel, hogy az segítheti a hitelmegállapodás megkötését vagy az ingatlan adásvételének létrejöttét. Ez a gyakorlat továbbá különösen akkor adhat alkalmat visszaélésekre, ha a fogyasztók nem ismerik az adott tagállam előírásait és szokásos eljárásait. Ezért indokolt lehetőséget adni a tagállamoknak arra, hogy az előlegfizetésekre vonatkozóan korlátozásokat írjanak elő.

(10)

Ezt az irányelvet attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a hitelező vagy a hitelközvetítő jogi vagy természetes személy-e. Mindazonáltal ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy – az uniós joggal összhangban – az ezen irányelv szerinti hitelezői vagy hitelközvetítői szerepet kizárólag jogi személyekre vagy bizonyos típusú jogi személyekre korlátozzák.

(11)

Mivel a fogyasztók és a vállalkozások nem ugyanabban a helyzetben vannak, nem azonos szintű védelemre van szükségük. Fontos, hogy a fogyasztók jogait olyan rendelkezések garantálják, amelyektől nem lehet szerződésben eltérni; ugyanakkor a vállalkozások és a szervezetek számára ésszerű lehetővé tenni, hogy másfajta megállapodásokat kössenek.

(12)

A fogyasztó fogalommeghatározásának azon természetes személyeket kell magában foglalnia, akik szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén kívül eső területen járnak el. Kettős célú szerződések esetében azonban, amelyeknél a szerződést részben a személy szakmájához, üzleti tevékenységéhez vagy foglalkozásához kapcsolódó, részben pedig azon kívül eső célból kötik, és a szakmához, üzleti tevékenységhez vagy foglalkozáshoz kapcsolódó célnak a szerződés egésze szempontjából nincs elsődleges jelentősége, az adott személy szintén fogyasztónak tekintendő.

(13)

Ez az irányelv a kizárólag vagy elsődlegesen lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat szabályozza, mindazonáltal nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelvvel összhangban elfogadott intézkedéseket a fogyasztók más típusú ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokkal kapcsolatos védelmére is kiterjesszék, vagy abban, hogy az ilyen hitelmegállapodásokat másképpen szabályozzák.

(14)

Az ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározások meghatározzák a harmonizáció alkalmazási körét. A tagállamoknak az ezen irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségét ezért az irányelvnek az e fogalommeghatározások által meghatározott hatályára kell korlátozni. Például a tagállamoknak az ezen irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettsége a fogyasztókkal, azaz az olyan természetes személyekkel kötött hitelmegállapodásokra korlátozódik, akik az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyletek keretében a szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén kívül járnak el. Hasonlóképpen a tagállamok kötelesek átültetni ezen irányelvnek az ezen irányelv fogalommeghatározása szerinti hitelközvetítőként eljáró személyek tevékenységét szabályozó rendelkezéseit. Ezen irányelv ugyanakkor nem érintheti ezen irányelvnek a tagállamok általi – az uniós jognak megfelelő – alkalmazását olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv hatályán. Emellett az ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározások nem sérthetik a tagállamok azon lehetőségét, hogy a nemzeti jog alapján konkrét célokra al-fogalommeghatározásokat fogadjanak el, feltéve, hogy azok megfelelnek az ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározásoknak. Például a tagállamok számára engedélyezni kell, hogy a nemzeti jog keretében meghatározzák a hitelközvetítők olyan alkategóriáit, amelyeket ezen irányelv nem határoz meg, amennyiben tagállami szinten ezen alkategóriákra szükség van például ahhoz, hogy a különböző hitelközvetítőktől más és más ismeret- és szakértelemszintet követeljenek meg.

(15)

Ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat kötő fogyasztók magas szintű védelmet élvezzenek. Ezért ezt az irányelvet a következőkre kell alkalmazni: ingatlannal fedezett hitelek a hitel rendeltetésétől függetlenül, olyan refinanszírozási megállapodások vagy más hitelmegállapodások, amelyek segítséget nyújthatnak a tulajdonos vagy résztulajdonos számára az ingatlan vagy földterület tulajdonjogának megtartásához, olyan hitelek, amelyek célja ingatlan vétele bizonyos tagállamokban, beleértve az olyan hiteleket is, amelyek esetében nem szükséges a tőke visszafizetése, illetve – amennyiben a tagállamokban nem léteznek megfelelő alternatív rendszerek – azokat a hiteleket, amelyek célja ideiglenes finanszírozás nyújtása az egyik ingatlan eladása és a másik megvétele közötti időszakra, továbbá lakóingatlan felújítására szánt, biztosítékkal fedezett hitelek.

(16)

Ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan hitelmegállapodásokra, amelyek esetében a hitelező – valamely, az ingatlan eladásából származó összeg ellenében – átalányösszeget vagy rendszeres kifizetéseket teljesít, vagy egyéb formában hitelt folyósít, és amelyek elsődleges célja a fogyasztás megkönnyítése, így például az ingatlanvagyonnak a tulajdonos lakhatási jogának megtartása melletti pénzzé tételét (equity release) célzó termékekre vagy egyéb egyenértékű, specializált termékekre. Az ilyen hitelmegállapodások sajátos jellemzőkkel bírnak, amelyek túlmutatnak ezen irányelv hatályán. A fogyasztó hitelképességének vizsgálata például irreleváns, mivel a fizetéseket a hitelező teljesíti a fogyasztó részére, és nem fordítva. Az ilyen ügylethez többek között alapvetően eltérő szerződéskötést megelőző tájékoztatásra lenne szükség. Ezenkívül egyéb termékek, például a fordított jelzáloghoz vagy időskorijelzálog-szerződéshez hasonló funkcióval rendelkező „lakásért életjáradék” programok nem foglalnak magukban hitelnyújtást, és így ezen irányelv hatályán kívül maradnak.

(17)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a speciális hitelmegállapodások más olyan, konkrétan felsorolt típusaira, amelyek jellegüknél és kockázatuknál fogva eltérnek a szokásos jelzáloghitelektől, és ezért egyéni megközelítést igényelnek, így különösen az olyan hitelmegállapodásokra, amelyek egy ügy bíróság vagy más hatóság előtti rendezésének eredményeként jöttek létre, vagy egyes olyan hitelmegállapodás-típusokra, amelyek esetén a munkáltató bizonyos körülmények esetén hitelt nyújt a munkavállalóinak, amint erről a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) már rendelkezik. Indokolt, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen arra, hogy kizárjanak ennek az irányelvnek a hatálya alól bizonyos hitelmegállapodásokat, mint például azokat, amelyeket fogyasztók korlátozott köre számára kedvező feltételekkel kínálnak, vagy azokat, amelyeket hitelszövetkezetek kínálnak, feltéve, hogy van olyan megfelelő alternatív eljárás, amely biztosítja, hogy a pénzügyi stabilitással és a belső piaccal kapcsolatos szakpolitikai célok a pénzügyi szolgáltatások széles körű elérhetőségének és a hitelhez jutásnak az akadályozása nélkül teljesülnek. Az olyan hitelmegállapodások, amelyek esetében az ingatlant nem a fogyasztó vagy családtagja veszi házként, lakásként vagy más lakhelyként birtokba, hanem azt bérleti szerződés alapján veszik birtokba házként, lakásként vagy más lakhelyként, a szokásos hitelmegállapodásoktól eltérő kockázatokkal és jellemzőkkel rendelkeznek, és ezért ezekre vonatkozóan eltérő szabályozási keretre lehet szükség. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen hitelmegállapodásokat kizárják ennek az irányelvnek a hatálya alól, amennyiben az említett hitelmegállapodásokra vonatkozóan megfelelő nemzeti szabályozási keret áll rendelkezésre.

(18)

Az olyan fedezetlen hitelre vonatkozó megállapodások, amelyek célja egy lakóingatlan felújítása, és amelyek esetében a teljes hitelösszeg meghaladja a 75 000 EUR-t, a 2008/48/EK irányelv hatálya alá tartoznak annak érdekében, hogy az érintett fogyasztók számára ugyanolyan szintű védelmet biztosítsanak, valamint az említett irányelv és az ezen irányelv közötti szabályozási hézag elkerülése érdekében. A 2008/48/EK irányelvet ezért megfelelően módosítani kell.

(19)

A jogbiztonság érdekében a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területére vonatkozó uniós jogi keretnek – különösen a fogyasztóvédelem és a prudenciális felügyelet terén – összhangban kell lennie más uniós jogi aktusokkal, és ki kell egészítenie azokat. Az olyan alapvető fogalommeghatározásoknak, mint a „fogyasztó” és a „tartós adathordozó”, valamint a hitel pénzügyi jellemzőit leíró egységes tájékoztatásban használt kulcsfogalmaknak, többek között „a fogyasztó által fizetendő teljes összeg” és a „hitelkamatláb” fogalommeghatározásoknak összhangban kell lenniük a 2008/48/EK irányelvben szereplőkkel, hogy ugyanazok a kifejezések ugyanazon típusú tényekre utaljanak, függetlenül attól, hogy a hitel fogyasztói hitel vagy lakóingatlanhoz kapcsolódó hitel-e. A tagállamoknak ezért ezen irányelv átültetése során biztosítaniuk kell az alkalmazás és az értelmezés következetességét az említett alapvető fogalommeghatározások és kulcsfogalmak vonatkozásában.

(20)

A hitelek területén a fogyasztók számára következetes keret biztosítása, valamint a hitelezők és hitelközvetítők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezen irányelv fő keretének, amennyire lehetséges, követnie kell a 2008/48/EK irányelv szerkezetét, nevezetesen a tekintetben, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokban szereplő információkat reprezentatív példával szemléltetve kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, egy egységes adatlapon részletes, szerződéskötést megelőző tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztó számára, a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése előtt megfelelő magyarázatokat kell kapnia, egységes módszert kell meghatározni a közjegyzői díj nélkül számított THM kiszámítására vonatkozóan, továbbá a hitelezőknek a hitel nyújtása előtt meg kell vizsgálniuk a fogyasztó hitelképességét. Hasonlóképpen biztosítani kell a hitelezők számára a releváns hiteladatbázisokhoz való, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést annak érdekében, hogy a 2008/48/EK irányelv rendelkezéseivel megegyező feltételek jöjjenek létre. A 2008/48/EK irányelvhez hasonlóan ennek az irányelvnek is biztosítania kell az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat kínáló összes hitelezőre vonatkozó megfelelő engedélyezési eljárást és felügyeletet, és követelményeket kell meghatároznia a peren kívüli vitarendezési mechanizmusok létrehozására és azok igénybevételére vonatkozóan.

(21)

Ennek az irányelvnek ki kell egészítenie a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5), amely előírja, hogy a távértékesítésben a fogyasztót tájékoztatni kell az elállás jogának meglétéről vagy hiányáról, és amely az elállás jogáról rendelkezik. Mindazonáltal, míg a 2002/65/EK irányelv lehetőséget biztosít a szolgáltatónak arra, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatás körébe tartozó információkat a szerződés megkötése után közöljön, ez – a fogyasztó által vállalt pénzügyi elkötelezettség jelentősége miatt – nem lenne helyénvaló a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások esetén. Ezen irányelv nem érintheti a nemzeti jog szerződési jogra vonatkozó általános rendelkezéseit, így a szerződések érvényességére, létrehozására vagy joghatására vonatkozó szabályokat, amennyiben ezen irányelv általános szerződési jogi kérdéseket nem szabályoz.

(22)

Ugyanakkor fontos figyelembe venni a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátosságait, amelyek eltérő megközelítést tesznek indokolttá. Tekintve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások jellegét és a fogyasztót érintő lehetséges következményeit, a reklámanyagokba és a személyre szabott, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásba megfelelő külön kockázati figyelmeztetéseket kell foglalni, például az árfolyam-ingadozásoknak a fogyasztó által visszafizetendő összegre való lehetséges hatására, valamint – amennyiben azt a tagállamok megfelelőnek ítélik – a biztosíték kikötésének természetére és következményeire vonatkozóan. Miként ez az ágazatban korábban is önkéntes alapon folytatott gyakorlat volt a lakáshitelek esetében, a személyre szabott, szerződéskötést megelőző tájékoztatás mellett mindenkor általános szerződéskötést megelőző tájékoztatást is kell nyújtani. Az eltérő megközelítés továbbá azért is indokolt, hogy figyelembe lehessen venni a pénzügyi válságból levont tanulságokat és annak érdekében, hogy a hitelkeletkeztetés megfelelő módon történjen. E tekintetben a hitelképességi vizsgálatra vonatkozó előírásokat meg kell erősíteni a fogyasztói hitelre vonatkozó rendelkezésekhez képest, a hitelközvetítőknek pontosabb információt kell adniuk a jogállásukról és a hitelezőkkel való kapcsolatukról a potenciális összeférhetetlenség közlése érdekében, és az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások keletkeztetésében részt vevő összes szereplő tevékenységét megfelelően kell engedélyezni és felügyelni.

(23)

A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelek sajátosságainak figyelembevétele érdekében néhány további területet is szabályozni kell. Figyelembe véve az ilyen ügyletek jelentőségét, gondoskodni kell arról, hogy a fogyasztóknak elegendő idejük – legalább hét napjuk – legyen az ügylet következményeinek mérlegelésére. A tagállamok számára rugalmasságot kell biztosítani annak meghatározásához, hogy az említett elegendő időt a hitelmegállapodás megkötése előtti gondolkodási idő vagy a hitelmegállapodás megkötését követő elállási időszak formájában, vagy e kettő kombinációjaként biztosítják-e. Indokolt, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen arra, hogy a gondolkodási időt – tíz napot nem meghaladó időtartamban – kötelezővé tegyék a fogyasztó számára, hogy ugyanakkor más esetekben, azon fogyasztóknak, akik a gondolkodási idő alatt már cselekedni kívánnak, lehetőségük legyen erre; továbbá hogy a jogbiztonság érdekében az ingatlanügyletekkel összefüggésben a tagállamok úgy is rendelkezhessenek, hogy a gondolkodási idő vagy az elállási időszak véget ér abban az esetben, ha a fogyasztó olyan lépést tesz, amely a nemzeti jog alapján a hitelmegállapodáson keresztül megszerzett pénzeszközökkel kapcsolatban vagy az ilyen pénzeszközök felhasználása révén tulajdonjog keletkeztetését vagy átruházását eredményezi, vagy ha a fogyasztó – adott esetben – az ilyen pénzeszközöket harmadik félre ruházza át.

(24)

Tekintettel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátos jellemzőire, szokásos gyakorlat a hitelezők részéről, hogy olyan termék- vagy szolgáltatáscsomagot ajánlanak a fogyasztónak, amelyet az a hitelmegállapodással együtt megvehet. Ezért, az ilyen megállapodásoknak a fogyasztók szempontjából fennálló jelentősége miatt indokolt az árukapcsolásra vonatkozóan külön szabályokat megállapítani. A hitelezők számára ajánlatuk diverzifikálásának módja és az egymással való versengés eszköze lehet az, hogy az ajánlott hitelmegállapodást csomag formájában egy vagy több pénzügyi szolgáltatással vagy termékkel kötik össze, feltéve, hogy a csomag elemei külön-külön is megvehetők. A hitelmegállapodások egy vagy több pénzügyi szolgáltatással vagy termékkel együtt, csomag formájában való értékesítése tehát előnyös lehet a fogyasztók számára, ugyanakkor hátrányosan is érintheti a fogyasztók mobilitását és a megalapozott döntés meghozatalára irányuló képességét, amennyiben a csomag elemei külön-külön nem vehetők meg. Fontos megakadályozni a bizonyos termékek összekapcsolására vonatkozó gyakorlatot, amely arra ösztönözheti a fogyasztót, hogy az érdekeinek nem teljesen megfelelő hitelmegállapodást kössön, ugyanakkor a fogyasztó számára előnyös csomagban értékesítés korlátozását el kell kerülni. A tagállamoknak mindazonáltal továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérniük a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacát, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a csomagban értékesítés gyakorlata nem korlátozza a fogyasztók választási lehetőségeit és nem torzítja a piaci versenyt.

(25)

Az árukapcsolás főszabályként nem engedélyezhető, kivéve, ha a hitelmegállapodással együtt ajánlott pénzügyi szolgáltatás vagy termék külön nem kínálható, mivel a hitel szerves részét képezi, például fedezet mellett nyújtott folyószámlahitel esetén. Más esetekben azonban indokolt lehet, hogy a hitelező fizetési számlával, betétszámlával, befektetési termékkel vagy nyugdíjtermékkel együtt, csomagban ajánljon vagy értékesítsen hitelmegállapodást, például ha a számlán lévő tőkét a hitel visszafizetésére használják fel, vagy ha az a hitelfelvételhez szükséges források elhelyezésének előfeltétele, illetve olyan esetekben, amikor a termék, például befektetési termék vagy magánnyugdíj-termék a hitel további biztosítékaként szolgál. Indokolt, hogy a hitelező megkövetelhesse, hogy a fogyasztó a hitel visszafizetésének garantálása vagy a biztosíték értékének biztosítása céljából megfelelő biztosítással rendelkezzen, ugyanakkor lehetővé kell tenni a fogyasztó számára, hogy a biztosítóját maga választhassa meg, feltéve, hogy a biztosítás a hitelező által ajánlott vagy kínált biztosítással egyenértékű fedezetet nyújt. Továbbá a tagállamok részben vagy teljesen egységesíthetik a biztosítási szerződések által nyújtandó fedezetet, megkönnyítve ezáltal a különböző ajánlatok összehasonlítását azon fogyasztók számára, akik ilyen összehasonlításokat kívánnak elvégezni.

(26)

Fontos biztosítani a lakóingatlan megfelelő értékbecslését a hitelmegállapodás megkötése előtt, és – különösen akkor, ha a becslés hatással van a fogyasztó fennmaradó kötelezettségére – nemteljesítés esetén. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a megfelelő értékbecslési előírások meglétéről. Ahhoz, hogy az említett értékbecslési előírások megbízhatónak minősüljenek, meg kell felelniük a nemzetközileg elismert értékbecslési előírásoknak, különösen az International Valuation Standards Committee (Nemzetközi Értékelési Szabványügyi Bizottság), a European Group of Valuers’ Associations (Értékelő Szervezetek Európai Csoportja) vagy a Royal Institution of Chartered Surveyors (Bejegyzett Földmérők Királyi Intézete) által kidolgozottaknak. Ezek a nemzetközi szinten elismert értékbecslési előírások olyan szigorú követelményeket rögzítő elveket tartalmaznak, amelyek többek között azt írják elő a hitelezők számára, hogy fogadjanak el stabil értékbecslési eljárásokat magukban foglaló, megfelelő belső kockázatkezelési és biztosítékkezelési eljárásokat, és azokat tartsák be; fogadjanak el olyan értékbecslési előírásokat és módszereket, amelyek reális és megalapozott értékbecslést tesznek lehetővé annak érdekében, hogy minden értékelési jelentés megfelelő szakmai hozzáértéssel és gondossággal készüljön, és az értékbecslők feleljenek meg bizonyos képzettségi feltételeknek, továbbá vezessenek megfelelő, érthető és valószerű értékbecslési dokumentációt a biztosítékokra vonatkozóan. E tekintetben kívánatos biztosítani a lakóingatlan-piacok megfelelő figyelemmel kísérését, valamint azt, hogy az erre vonatkozó rendelkezések összhangban legyenek a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6). Az ezen irányelv ingatlan-értékbecslési szabályozásra vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés például jogszabályokkal vagy önszabályozással is biztosítható.

(27)

Tekintettel arra, hogy a kényszerértékesítések jelentős következményekkel járnak a hitelezők és a fogyasztók számára és esetleg a pénzügyi stabilitás szempontjából is, helyénvaló arra ösztönözni a hitelezőket, hogy már korai stádiumban proaktívan kezeljék a növekvő hitelkockázatot. Emellett célszerű, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges intézkedések annak biztosítására, hogy a hitelezők ésszerű türelmi időt adjanak, és az ingatlan-végrehajtási eljárás megindítása előtt egyéb módon megkíséreljék a helyzet rendezését. Ha lehetséges, olyan megoldásokat kell keresni, amelyek figyelembe veszik a fennálló körülményeket és a fogyasztónak a megélhetési költségekre vonatkozó ésszerű igényeit. Ha az ingatlan-végrehajtási eljárás befejeződése után még van fennmaradó adósság, akkor a tagállamoknak gondoskodniuk kell a minimális megélhetési feltételek védelméről és olyan intézkedések meghozataláról, amelyek a hosszú távú eladósodottság elkerülése mellett megkönnyítik a hitel visszafizetését. A tagállamoknak arra kell ösztönözniük a hitelezőket, hogy – legalább azokban az esetekben, amikor az ingatlanért kapott vételár befolyásolja a fogyasztó tartozásának összegét – tegyék meg az ésszerűen elvárható lépéseket annak érdekében, hogy a végrehajtás tárgyát képező ingatlant az adott piaci feltételek között elérhető legjobb áron értékesítsék. A tagállamok nem akadályozhatják meg a hitelmegállapodásban részes feleket abban, hogy egymás között kifejezetten megállapodjanak arról, hogy a biztosíték hitelező részére történő átruházása elegendő a hitel visszafizetéséhez.

(28)

A közvetítők a hitelközvetítésen kívül gyakran több tevékenységet is folytatnak, különösen biztosítási közvetítést vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet. Ennek az irányelvnek ezért bizonyos fokú koherenciát kell biztosítania a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (7) és a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8). A hitelközvetítőként való letelepedés és a határokon átnyúló működés folyamatának egyszerűsítése érdekében különösen a 2013/36/EU irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek, valamint a nemzeti jog szerinti egyenértékű engedélyezési rendszerek keretében engedélyezett egyéb pénzügyi intézmények esetében nincs szükség külön engedélyezésre a hitelközvetítőként való működéshez. A hitelezőknek és a hitelközvetítőknek a függő hitelközvetítők és a kijelölt képviselők tevékenységéért való teljes és feltétel nélküli felelősségét csak az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre kell kiterjeszteni, kivéve, ha a tagállamok úgy határoznak, hogy ezt a felelősséget más területekre is kiterjesztik.

(29)

A tagállamoknak – a fogyasztók azon képességének megerősítése érdekében, hogy a felelős hitelfelvételre és adósságkezelésre vonatkozóan tájékoztatáson alapuló döntéseket hozhassanak – elő kell mozdítaniuk az olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a fogyasztók felelős hitelfelvétellel és adósságkezeléssel kapcsolatos ismereteinek bővítését, különösen a jelzáloghitel-megállapodásokat illetően. Különösen fontos iránymutatást nyújtani azoknak a fogyasztóknak, akik első alkalommal vesznek fel jelzáloghitelt. E tekintetben a Bizottságnak fel kell tárnia az e területen meglévő bevált gyakorlatokat, ezáltal segítve a fogyasztók pénzügyi jártasságának növelését szolgáló további intézkedések kidolgozását.

(30)

Mivel a külföldi pénznemben történő hitelfelvétel jelentős kockázatokkal jár, olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek biztosítják egyrészről azt, hogy a fogyasztók tisztában legyenek az általuk vállalt kockázatokkal, másrészről pedig azt, hogy a fogyasztóknak a hitel futamideje alatt lehetőségük legyen az árfolyamkockázatnak való kitettségük korlátozására. A kockázat vagy úgy korlátozható, hogy a fogyasztónak jogot biztosítanak a hitel pénznemének más pénznemre történő átváltására, vagy pedig más intézkedésekkel, mint például felső határértékek megszabása, vagy – amennyiben elegendőek az árfolyamkockázat korlátozásához – figyelmeztetések közlése révén.

(31)

Az alkalmazandó jogi keretnek bizalmat kell teremtenie a fogyasztókban aziránt, hogy a hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők figyelembe veszik a fogyasztó érdekeit azon információk alapján, amelyek adott időpontban a hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők rendelkezésére állnak, valamint a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás futamideje alatti helyzetét érintő kockázatokkal kapcsolatos, ésszerű feltételezések alapján. Ez azt is jelentheti többek között, hogy a hitelező nem reklámozhatja úgy a hitelt, hogy a marketing jelentős mértékben – ténylegesen vagy valószínűleg – befolyásolja a fogyasztó azon képességét, hogy gondosan mérlegelje a hitelfelvételt; illetve elő lehet írni, hogy termékek, szolgáltatások vagy ingatlan fogyasztók számára történő forgalmazásához a hitelező nem használhatja fő marketingeszközként a hitelnyújtást. A fogyasztói bizalom biztosításának kulcseleme az ágazaton belüli magas fokú tisztesség, becsületesség és szakmai színvonal biztosításának követelménye, az összeférhetetlenség megfelelő kezelése – ideértve a jövedelmezésből fakadó összeférhetetlenség esetét is –, valamint a fogyasztó legjobb érdekeit szolgáló tanácsadás előírása.

(32)

Helyénvaló biztosítani, hogy a hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők érintett személyzete megfelelő szintű ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezzen a magas szakmai színvonal elérése érdekében. Ennek az irányelvnek ezért társasági szinten meg kell követelnie a megfelelő ismeret és szakértelem bizonyítását az ebben az irányelvben előírt, az ismeretekre és a szakértelemre vonatkozó minimumkövetelmények alapján. Az egyes természetes személyek tekintetében a tagállamoknak szabadon kell dönteniük arról, hogy bevezetnek vagy fenntartanak-e ilyen követelményeket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezhessék a hitelezőknek, a hitelközvetítőknek és a kijelölt képviselőknek, hogy az egyes szolgáltatások nyújtásában, illetve az egyes eljárások lebonyolításában való részvétel mértéke szerint az ismeretekre vonatkozóan különböző minimumkövetelményeket írjanak elő. A személyzet ebben az összefüggésben úgy értelmezendő, mint amely magában foglalja a hitelező, a hitelközvetítő vagy a kijelölt képviselő számára, annak szervezetén belül munkát végző kiszervezett munkavállalókat, valamint a hitelező, a hitelközvetítő vagy a kijelölt képviselő munkavállalóit is. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az irányelv szerinti tevékenységekben közvetlenül részt vevő személyzet magában foglalja az értékesítési és a háttérirodai (front- and back-office) személyzetet, valamint a hitelmegállapodásokra vonatkozó eljárásokban fontos szerepet betöltő vezetést is. A hitelmegállapodásokra vonatkozó eljárásokhoz nem kapcsolódó kisegítő funkciókat (humán erőforrások és informatikai és kommunikációs technológia területén alkalmazott személyzet) ellátó személyeket ezen irányelv alkalmazásában nem lehet a személyzet körébe tartozónak tekinteni.

(33)

Ha a hitelező vagy hitelközvetítő a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján egy másik tagállam területén nyújt szolgáltatásokat, akkor a székhely szerinti tagállam feladata, hogy meghatározza a személyzet ismereteire és szakértelmére vonatkozó minimumkövetelményeket. Mindazonáltal lehetővé kell tenni, hogy ha a fogadó tagállam ezt szükségesnek tartja, bizonyos területeken saját követelményeket írhasson elő azon hitelezők és hitelközvetítők szakértelmére vonatkozóan, amelyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a területén szolgáltatásokat nyújtanak.

(34)

Mivel fontos annak biztosítása, hogy az érintettek a gyakorlatban alkalmazzák és betartsák az ismeret- és szakértelemszint-követelményeket, a tagállamoknak elő kell írniuk az illetékes hatóságok számára, hogy felügyeljék a hitelezőket, a hitelközvetítőket és a kijelölt képviselőket, valamint fel kell hatalmazniuk az illetékes hatóságokat arra, hogy bekérjék az előírásoknak való megfelelés megbízható megállapításához szükséges bizonyítékokat.

(35)

A hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők személyzete díjazásának módja kulcstényezője kell, hogy legyen a pénzügyi szektorba vetett fogyasztói bizalom biztosításának. Ez az irányelv szabályokat ír elő a személyzet díjazására vonatkozóan abból a célból, hogy korlátozza a helytelen értékesítési gyakorlatokat és biztosítsa, hogy a személyzet díjazásának módja ne akadályozza a fogyasztói érdekek figyelembevételére vonatkozó kötelezettség teljesítését. A hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők különösen nem alakíthatnak ki olyan díjazási politikát, amely arra ösztönözné a személyzetüket, hogy adott számú vagy típusú hitelmegállapodást kössenek vagy a fogyasztónak külön járulékos szolgáltatásokat ajánljanak a fogyasztó érdekeinek és igényeinek kifejezett figyelembevétele nélkül. Ennek keretében a tagállamok szükségesnek ítélhetik, hogy úgy döntsenek, hogy egy adott gyakorlat, például, hogy a függő közvetítő díjat számol fel, ellentétes a fogyasztók érdekeivel. A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy előírhassák, hogy a személyzet díjazása nem függ a fogyasztóval kötött hitelmegállapodás minősítésétől vagy típusától.

(36)

Ez az irányelv összehangolt szabályokat ír elő arra vonatkozóan, hogy a hitelezők, hitelközvetítők és kijelölt képviselők személyzetének mely területeken kell ismeretekkel és szakértelemmel rendelkeznie a hitelmegállapodások kidolgozásával, kínálásával, nyújtásával és közvetítésével kapcsolatban. Ez az irányelv nem ír elő a magánszemélyek által valamely tagállamban szerzett szakmai képesítések elismeréséhez közvetlenül kapcsolódó külön eljárásokat egy valamely másik tagállamban megállapított ismeret- és szakértelemszint-követelményeknek való megfelelés érdekében. Ezért a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9) továbbra is alkalmazni kell az elismerés feltételeire és azon kompenzációs intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket a fogadó tagállam megkövetelhet azon személyektől, akik esetében a képesítést tanúsító okiratot nem az e tagállam joghatósága alá tartozó területen állították ki.

(37)

A hitelezők és hitelközvetítők gyakran élnek – sokszor különleges feltételeket tartalmazó – reklámokkal, hogy a fogyasztók számára vonzóvá tegyenek egy adott terméket. A fogyasztókat ezért védeni kell a tisztességtelen vagy megtévesztő reklámozási gyakorlattal szemben, és lehetőséget kell biztosítani számukra a reklámok összehasonlítására. Annak érdekében, hogy a fogyasztók képesek legyenek a különböző ajánlatok összehasonlítására, szükség van a hitelmegállapodások reklámozására vonatkozó külön rendelkezésekre, valamint a fogyasztóknak szánt reklámokban és marketinganyagokban feltüntetendő információk felsorolására, amennyiben a reklám tartalmaz kamatlábra vonatkozó információt vagy a hitel költségére vonatkozó bármilyen számadatot. A tagállamok számára biztosítani kell, hogy nemzeti jogszabályaikban továbbra is szabadon bevezethessenek vagy fenntarthassanak bizonyos követelményeket az olyan reklámok megjelentetésére vonatkozóan, amelyek nem tartalmaznak sem kamatlábat, sem a hitelköltségekkel kapcsolatos számadatokat. E követelményeknek figyelembe kell venniük a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások sajátosságait. A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) összhangban mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámok ne keltsenek megtévesztő benyomást a termékkel kapcsolatban.

(38)

A reklámok általában egy vagy több adott termékre összpontosítanak, a fogyasztók számára viszont lehetővé kell tenni, hogy döntéseiket a kínált hiteltermékek teljes választékának ismeretében hozzák meg. E tekintetben az általános tájékoztatásnak fontos szerepe van abban, hogy felvilágosítsa a fogyasztót a rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások széles köréről és legfontosabb jellemzőiről. A fogyasztók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mindenkor hozzáférjenek a rendelkezésre álló hiteltermékekre vonatkozó általános információkhoz. Abban az esetben, ha ez a követelmény nem alkalmazandó a független hitelközvetítőkre, ez nem érinti a független hitelközvetítők azon kötelezettségét, hogy személyre szabott szerződéskötést megelőző tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztóknak.

(39)

Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, valamint azért, hogy a fogyasztó döntése a kínált hiteltermékek adataitól és ne attól a forgalmazási csatornától függjön, amelyen keresztül az ilyen hiteltermékek elérhetők, a fogyasztóknak attól függetlenül tájékoztatást kell kapniuk a hitelről, hogy közvetlenül hitelezővel vagy hitelközvetítővel állnak-e kapcsolatban.

(40)

Ezenkívül a fogyasztóknak a hitelmegállapodás megkötése előtt kellő időben személyre szabott tájékoztatást kell kapniuk annak érdekében, hogy össze tudják hasonlítani és át tudják gondolni a hiteltermékek jellemzőit. A lakáshiteleket kínáló hitelnyújtók által a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatásról szóló, 2001. március 1-jei 2001/193/EK bizottsági ajánlással (11) szerint a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy figyelemmel kíséri a lakáshitelekkel kapcsolatos, szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatásról szóló önkéntes magatartási kódexnek való megfelelést, amely tartalmazza az EEA-t, amely személyre szabott információkat szolgáltat a fogyasztónak a nyújtott hitelmegállapodásra vonatkozóan. A Bizottság által gyűjtött bizonyítékok rávilágítottak arra, hogy módosítani kell az EEA tartalmát és formáját annak biztosítása érdekében, hogy az EEA világos és érthető legyen, és a fogyasztó számára fontosnak ítélt minden információt tartalmazzon. Az EEA tartalmának és formájának kialakításakor be kell vezetni mindazokat a változtatásokat, amelyek a valamennyi tagállamban végrehajtott fogyasztói tesztelések során szükségesnek bizonyultak. Módosítani kell az EEA szerkezetét, különösen az információs elemek sorrendjét, felhasználóbarátabbá kell tenni a megfogalmazást, össze kell vonni olyan szakaszokat, mint például a „névleges kamatláb” és a „teljeshiteldíj-mutató”, és olyan új szakaszokat kell beilleszteni, mint például a „rugalmas feltételek”. Az EEA részeként a fogyasztónak kapnia kell egy szemléltető törlesztési táblázatot is, ha a hitel halasztott kamatfizetésű hitel, amely esetében a tőke visszafizetése egy kezdeti időszakra vonatkozóan halasztásra kerül, vagy ha a hitelkamatláb a hitelmegállapodás teljes időtartamára vonatkozóan rögzített. A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy a szemléltető törlesztési táblázat egyéb hitelmegállapodások esetében nem kötelező része az EEA-nak.

(41)

A fogyasztók körében végzett kutatások rámutattak annak fontosságára, hogy a fogyasztóknak szóló tájékoztatásokban egyszerű és érthető nyelvezetet kell alkalmazni. Ezért az EEA szóhasználata nem feltétlenül egyezik meg az ezen irányelvben meghatározott jogi kifejezésekkel.

(42)

Az EEA-n a hitelmegállapodásokra vonatkozóan feltüntetendő információkat meghatározó követelmények nem érintik az olyan egyéb termékekkel és szolgáltatásokkal – például tűzkár- vagy életbiztosítással vagy befektetési termékekkel – kapcsolatos uniós vagy nemzeti tájékoztatási követelményeket, amelyeket esetleg a hitelmegállapodással együtt kínálnak az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások megkötésének vagy alacsonyabb hitelkamatláb melletti megkötésének feltételeként. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben nem léteznek harmonizált rendelkezések, nemzeti jogszabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be, például a szerződéskötést megelőző szakaszban nyújtandó, a kamatok engedélyezett maximális szintjére vonatkozó információkat illetően, vagy olyan információkra vonatkozóan, amelyek pénzügyi ismeretterjesztés céljára vagy a viták peren kívüli rendezéséhez hasznosak lehetnek. A kiegészítő információkat azonban az EEA-hoz mellékelhető külön dokumentumba kell foglalni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a saját hivatalos nyelvükön más szóhasználatot alkalmazzanak az EEA-n, az adatlap tartalmának és az információk sorrendjének megváltoztatása nélkül, amennyiben erre a fogyasztók számára könnyebben érthető nyelvhasználat érdekében szükség van.

(43)

Annak biztosítására, hogy az EEA a tájékoztatáson alapuló döntéshez szükséges minden információt megadjon a fogyasztónak, a hitelezőnek az EEA kitöltésekor az ezen irányelvben foglalt utasításokat kell követnie. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben foglalt utasítások alapján jobban is kidolgozhassák vagy részletezhessék az EEA kitöltésére vonatkozó utasításokat. A nemzeti termékek és piacok sajátosságainak figyelembevétele érdekében a tagállamok pontosíthatják például a „hitelkamatláb típusának” bemutatásához megadandó információkat. Mindazonáltal az ilyen további részletezés nem lehet ellentétes az ezen irányelvben foglalt utasításokkal, és nem jelentheti az EEA-minta szövegének megváltoztatását, amelyet a hitelezőnek változatlan formában kell használnia. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a saját nemzeti piacukhoz és gyakorlataikhoz igazított, hitelmegállapodásokra vonatkozó, további olyan figyelmeztetéseket is feltüntethessenek az EEA-n, amelyek még nincsenek konkrétan előírva. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák, hogy amennyiben a hitelező a hitel megadása mellett dönt, az EEA-n feltüntetett információ kötelezi őt.

(44)

A fogyasztónak, miután közölte az igényeire, pénzügyi helyzetére és preferenciáira vonatkozó szükséges információkat, indokolatlan késedelem nélkül, még azt megelőzően, hogy bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné a fogyasztót, az EEA révén olyan tájékoztatást kell kapnia, amely alapján össze tudja hasonlítani és át tudja gondolni a piacon elérhető hitelek jellemzőit, és szükség esetén harmadik fél tanácsát is ki tudja kérni. Így a fogyasztóval közölt kötelező érvényű ajánlathoz mellékelni kell az EEA-t, kivéve, ha azt a fogyasztó már korábban megkapta, és az ajánlat jellemzői megegyeznek a korábban közölt információkkal. Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kötelezővé tehessék az EEA átadását mind a kötelező érvényű ajánlat adását megelőzően, mind a kötelező ajánlattal együtt, amennyiben korábban nem került sor az ugyanazon információkat tartalmazó EEA átadására. Az EEA-n a fogyasztó által kifejezett preferenciákat alapul véve, személyre szabott információt kell nyújtani a fogyasztó számára, a személyre szabott információ nyújtására vonatkozó kötelezettség azonban nem jelenthet egyben tanácsadási kötelezettséget is. Hitelmegállapodás mindaddig nem köthető, amíg a fogyasztónak nem volt elegendő ideje összehasonlítani az ajánlatokat, mérlegelni azok következményeit, szükség esetén harmadik fél tanácsát kikérni, és tájékoztatáson alapuló döntést hozni arról, hogy elfogad-e egy ajánlatot.

(45)

Amennyiben a fogyasztó ingatlan vagy földterület vételére irányuló, biztosítékkal fedezett hitelmegállapodással rendelkezik, és a biztosíték hosszabb ideig áll fenn, mint a hitelmegállapodás időtartama, továbbá amennyiben a fogyasztó úgy dönthet, hogy a törlesztett tőkét egy új hitelmegállapodás aláírása révén ismételten igénybe veszi, a fogyasztónak az új hitelmegállapodás aláírása előtt az új THM-et közlő és az új hitelmegállapodás konkrét jellemzőin alapuló új EEA-t kell kapnia.

(46)

Legalább azokban az esetekben, amikor az elállás joga nem áll fenn, a hitelközvetítőnek vagy a kijelölt képviselőnek a hitelezőre nézve kötelező erejű ajánlat megtételekor a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania a hitelmegállapodás tervezetének egy példányát. Más esetekben a kötelező ajánlat megtételekor legalább fel kell ajánlani a fogyasztónak a hitelmegállapodás tervezetének egy példányát.

(47)

A lehető legteljesebb átláthatóság biztosítása és a lehetséges összeférhetetlenségekből eredő visszaélések megelőzése érdekében, olyan esetben, amikor a fogyasztók hitelközvetítők szolgáltatásait veszik igénybe, a hitelközvetítőkre a szolgáltatásaik nyújtását megelőző, meghatározott információ-közzétételi kötelezettségeket kell róni. A közzétett információnak ki kell terjednie a hitelközvetítők kilétére és a hitelezőkkel fennálló kapcsolatára, például arra, hogy hitelezők széles körének vagy csak korlátozott számú hitelezőnek a termékeit közvetítik-e. Ha a hitelező vagy valamely harmadik fél jutalékot vagy egyéb ösztönzést fizet a hitelközvetítőnek a hitelmegállapodással kapcsolatban, akkor arról a hitelközvetítői szolgáltatás nyújtása előtt tájékoztatni kell a fogyasztót, mégpedig vagy úgy, hogy ebben az időszakban közölni kell vele az említett kifizetések összegét – amennyiben az ismert –, vagy közölni kell vele azt, hogy a későbbiekben, de még a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kap az összegről az EEA-n, továbbá azt, hogy joga van ahhoz, hogy ezt az információt még ebben az időszakban megkapja. A fogyasztókat tájékoztatni kell azokról az esetleges díjakról, amelyeket a hitelközvetítő részére fizetniük kell az általa nyújtott szolgáltatásokért. A versenyjog sérelme nélkül, a tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon fenntartsanak vagy bevezessenek olyan rendelkezéseket, amelyek a hitelközvetítők néhány vagy valamennyi kategóriája részére megtiltják a fogyasztók általi díjfizetést.

(48)

A fogyasztónak mindezeken túl további segítségre lehet szüksége annak eldöntéséhez, hogy a kínált termékek közül melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb az igényei és a pénzügyi helyzete szempontjából. A hitelezőknek és adott esetben a hitelközvetítőknek biztosítaniuk kell ezt a segítséget az általuk a fogyasztónak kínált hiteltermékekkel kapcsolatban, és a releváns információkat, azon belül is különösen a az ajánlott termékek alapvető jellemzőit személyre szabottan kell a fogyasztónak elmagyarázniuk, oly módon, hogy a fogyasztó megérthesse, hogy e termékek milyen következményekkel járhatnak az anyagi helyzetére nézve. A hitelezőknek és adott esetben a hitelközvetítőknek egyrészt ahhoz kell igazítaniuk a fenti magyarázatok közlésének módját, hogy milyen körülmények között kínálják a hitelt, másrészt ahhoz, hogy a fogyasztónak – figyelembe véve a hitelekkel kapcsolatos ismereteit és tapasztalatait, valamint az egyes hiteltermékek sajátosságait – mennyire van szüksége erre a segítségre. Ezen magyarázatok önmagukban nem jelenthetnek személyre szabott ajánlást.

(49)

A belső piac megteremtésének és működésének előmozdítása, valamint az Unió egész területén a magas szintű fogyasztóvédelem garantálása érdekében egységesen biztosítani kell, hogy a THM-re vonatkozó információk az Unió egész területén összehasonlíthatók legyenek.

(50)

A hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe minden olyan költséget bele kell számítani, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodással összefüggésben meg kell fizetnie, és amely a hitelező számára ismert. Bele kell tehát számítani a kamatot, a jutalékokat, az adókat, a hitelközvetítői díjat és az ingatlan jelzálogcélú értékbecslésének költségét, továbbá a közjegyzői díjakat kivéve bármely egyéb, a hitel igénybevételéhez szükséges díjat, például az életbiztosítás díját, illetve a hitelnek a meghirdetett feltételek melletti igénybevételéhez szükséges díjat, például a tűzkárbiztosítás díját. Az ezen irányelvben foglalt, járulékos termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó (például a bankszámlanyitás és -vezetés költségeivel kapcsolatos) rendelkezések nem sértik a 2005/29/EK irányelvet és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvet (12). A hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe nem számítandók bele azok a költségek, amelyeket a fogyasztó az ingatlan vagy a földterület megvételével kapcsolatban fizet, például a vétellel összefüggő adók és közjegyzői díjak, illetve az ingatlan-nyilvántartási költségek. A hitelezőnek a költségekre vonatkozó tényleges ismereteit tárgyilagosan kell felmérni, a szakmai gondosság követelményeit is figyelembe véve. E tekintetben a hitelezőről fel kell tételezni, hogy ismeri a saját maga által vagy egy harmadik személy nevében a fogyasztónak kínált járulékos szolgáltatások költségeit, kivéve, ha azok ára a fogyasztó konkrét jellemzőitől vagy helyzetétől függ.

(51)

A fogyasztót tájékoztatni kell arról, ha becsült adatokkal dolgoznak, valamint hogy az információ reprezentatívnak tekintendő a szóban forgó megállapodástípusra vagy gyakorlatokra nézve. A THM kiszámítására szolgáló ún. további feltevések célja a THM következetes kiszámításának és az összehasonlíthatóságnak a biztosítása. Bizonyos hitelmegállapodás-típusok esetében szükség van ilyen további feltevésekre, például abban az esetben, ha a hitel összege, futamideje vagy költsége bizonytalan, illetve a megállapodás kezelésétől függően változik. Amennyiben a rendelkezések önmagukban nem elegendőek a THM kiszámításához, a hitelezőnek ezeket az. I. mellékletben megadott további feltevéseket is figyelembe kell vennie. Mindazonáltal, mivel a THM kiszámítása az egyedi hitelmegállapodás feltételeitől fog függeni, kizárólag az adott hitel esetében szükséges és releváns feltevések alkalmazandók.

(52)

Annak érdekében, hogy a különböző hitelezők ajánlataiban szereplő THM-eket még könnyebben össze lehessen hasonlítani, a számításhoz felhasznált időpontok közötti intervallumokat, ha lehetséges, nem napokban, hanem egész számú években, hónapokban vagy hetekben kell megadni. Ebből következik, hogy ha a THM képletében bizonyos időintervallumokat alkalmaznak, akkor ugyanazokat az intervallumokat kell figyelembe venni a képletben szereplő kamat és más díjak összegének megállapításához is. Ezért a hitelezőknek a fizetendő díjak összegének meghatározására az I. mellékletben bemutatott időintervallum-mérési módszert kell alkalmazniuk. Ez az előírás azonban csak a THM kiszámítása céljából alkalmazandó, és nem befolyásolja a hitelező által a hitelmegállapodás alapján ténylegesen felszámított összegeket. Amennyiben a számok eltérnek, a fogyasztó félrevezetésének elkerülése érdekében szükséges lehet magyarázattal szolgálni a fogyasztó számára. Ebből az is következik, hogy amennyiben nincsenek nem kamatjellegű díjak, és azonos számítási módszert feltételezve, a THM egyenlő lesz a tényleges hitelkamatlábbal.

(53)

Mivel a THM a reklámozási szakaszban csak példán keresztül mutatható be, az ilyen példának reprezentatívnak kell lennie. Ezért ennek a példának meg kell felelnie például az adott hitelmegállapodás-típus alapján nyújtott hitel átlagos futamidejének és teljes összegének. A reprezentatív példa meghatározásakor az egyes hitelmegállapodás-típusoknak egy adott piacon való elterjedtségét is figyelembe kell venni. Célszerű lehet, hogy az egyes hitelezők a saját termékskálájukra és várható ügyfélkörükre nézve reprezentatív hitelösszeg alapján válasszanak reprezentatív példát, ugyanis ezek hitelezőnként jelentősen eltérhetnek. Ami az EEA-n feltüntetendő THM-et illeti, a fogyasztó preferenciáit és az általa megadott információkat lehetőség szerint figyelembe kell venni, és a hitelezőnek, illetve hitelközvetítőnek egyértelművé kell tennie, hogy az általa nyújtott információk szemléltető jellegűek vagy a megadott preferenciákat és információkat tükrözik. A reprezentatív példa semmi esetre sem lehet ellentétes a 2005/29/EK irányelvben megállapított követelményekkel. Fontos az EEA-n a fogyasztó számára egyértelművé tenni, hogy a THM feltételezéseken alapul és módosulhat, hogy ezáltal a fogyasztók ezt figyelembe tudják venni a termékek összehasonlításakor. Lényeges ezenfelül, hogy a THM kiszámításánál figyelembe kell venni a hitelmegállapodás alapján lehívott valamennyi összeget, akár közvetlenül a fogyasztónak, akár a fogyasztó nevében valamely harmadik félnek fizetik.

(54)

Annak érdekében, hogy a különféle fogyasztói hitelmegállapodások THM-jének kiszámítása konzisztens legyen, a hasonló típusú hitelmegállapodásokra vonatkozó számításokhoz alkalmazott feltevéseknek is általában véve konzisztenseknek kell lenniük. Ezért be kell építeni ebbe az irányelvbe egyes feltevéseket a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletében található, a THM kiszámításához alkalmazandó további feltevésekről szóló II. rész módosításáról szóló, 2011. november 14-i 2011/90/EU bizottsági irányelvből (13), amely módosítja a THM kiszámításához alkalmazandó feltevéseket. Bár nem mindegyik feltevés alkalmazandó szükségszerűen a jelenleg köthető fogyasztói hitelmegállapodásokra, az ágazatban aktív a termékinnováció, és ezért szükséges, hogy a feltevések rendelkezésre álljanak. Ezenkívül a THM kiszámításához a legáltalánosabb lehívási mechanizmust annak alapján kell meghatározni, hogy az adott hitelező által kínált terméktípus esetében a fogyasztók ésszerű várakozások szerint melyik lehívási mechanizmust fogják a leggyakrabban választani. Meglévő termékek esetében a várakozást a megelőző 12 hónapra kell alapozni.

(55)

Alapvető fontosságú megvizsgálni és ellenőrizni a fogyasztó hitelvisszafizetési képességét és hajlandóságát a hitelmegállapodás megkötése előtt. A hitelképesség vizsgálatakor minden szükséges és releváns tényezőt figyelembe kell venni, amely befolyásolhatja a fogyasztó azon képességét, hogy a hitelt annak futamideje alatt visszafizesse. Annak vizsgálata keretében, hogy a fogyasztó képes-e törleszteni és teljes mértékben visszafizetni a hitelt, figyelembe kell venni azokat a jövőbeli törlesztő összegeket, illetve törlesztőösszeg-növekményeket, amelyek a tőke vagy -kamattörlesztések halasztásából vagy a negatív törlesztésből, azaz abból az esetből adódnak, hogy a tartozás a törlesztések ellenére növekszik, és a vizsgálatot az egyéb rendszeres kiadások, adósságok és más pénzügyi kötelezettségek, valamint a jövedelem, megtakarítások és vagyon tekintetbe vételével kell elvégezni. Megfelelően figyelembe kell venni a hitelmegállapodás időtartama alatt bekövetkező jövőbeli fejleményeket, például a jövedelem csökkenését abban az esetben, ha a hitel futamideje részben a nyugdíjas évekre esik, vagy adott esetben a hitelkamatláb növekedését vagy a devizaárfolyam negatív változását. Jóllehet a lakóingatlan értéke fontos tényező annak meghatározásánál, hogy milyen összegű hitel nyújtható a fogyasztónak fedezett hitelmegállapodás keretében, a hitelképesség vizsgálatának középpontjában annak kell állnia, hogy a fogyasztó milyen mértékben képes teljesíteni a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit. Ennek megfelelően az a lehetőség, hogy az ingatlan értéke meghaladhatja a hitel összegét vagy a jövőben emelkedhet, általában véve nem lehet a szóban forgó hitel nyújtásának elégséges feltétele. Mindazonáltal, ha a hitelmegállapodás célja ingatlan építése vagy meglévő ingatlan felújítása, a hitelezőnek lehetőséget kell adni arra, hogy mérlegelje ezt a lehetőséget. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további iránymutatásokat bocsáthassanak ki ezekről vagy további más kritériumokról, valamint a fogyasztó hitelképességének vizsgálata során alkalmazandó módszerekről, például a hitelfedezeti rátára vagy a hitel/jövedelem arányra vonatkozó felső korlátok megállapítása révén, és ösztönözni kell őket arra, hogy bevezessék a Pénzügyi Stabilitási Tanács által elfogadott, a lakáscélú jelzáloghitelezés megfelelő gyakorlatára vonatkozó elvek alkalmazását.

(56)

Konkrét rendelkezésekre lehet szükség azzal kapcsolatban, hogy bizonyos meghatározott típusú hitelmegállapodások esetében a hitelképességi vizsgálatoknál milyen tényezők vehetőek figyelembe. Például olyan, ingatlannal kapcsolatos hitelmegállapodások esetében, amelyekben kifejezetten szerepel, hogy az ingatlant nem a fogyasztó vagy családtagja fogja házként, lakásként vagy más lakhelyként birtokba venni (bérbeadási célú megállapodások) a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák, hogy a fogyasztó hiteltörlesztési képességének vizsgálatakor a bérleti díjból származó jövedelmet is figyelembe kell venni. Azon tagállamokban is, ahol a nemzeti jog nem tartalmaz ilyen rendelkezést, a hitelezők dönthetnek úgy, hogy beszámítják a bérleti díjból származó jövőbeli jövedelem prudens értékelését. A hitelképességi vizsgálat nem járhat azzal, hogy ha a fogyasztó a későbbiekben nem teljesíti a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit, akkor az ezzel kapcsolatos felelősség a hitelezőre hárul.

(57)

A hitelező azon döntésének, hogy megadja-e a hitelt, összhangban kell állnia a hitelképességi vizsgálat eredményével. Ha például a hitelezőnek lehetősége van arra, hogy a hitelkockázat egy részét harmadik félre hárítsa át, ez nem vezethet ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a hitelképességi vizsgálat megállapításait, és olyan fogyasztó rendelkezésére bocsásson hitelmegállapodást, aki, illetve amely valószínűleg nem lesz képes azt törleszteni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt az elvet azzal ültethessék át, hogy megkövetelik az illetékes hatóságoktól, hogy a felügyeleti tevékenység részeként meghozzák a vonatkozó intézkedéseket, valamint ellenőrizzék, hogy a hitelezők hitelképességi vizsgálati eljárásai megfelelnek-e az előírásoknak. A kedvező eredményű hitelképességi vizsgálat azonban nem jelent a hitelező számára hitelnyújtási kötelezettséget.

(58)

A Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival összhangban a hitelképesség vizsgálatának a fogyasztó pénzügyi és anyagi helyzetére, többek között a jövedelmére és kiadásaira vonatkozó információkon kell alapulnia. Ez az információ különféle forrásokból, többek között a fogyasztótól szerezhető meg, és a hitelezőnek a hitel nyújtása előtt ellenőriznie kell ezeket az információkat. Ezzel összefüggésben a fogyasztóknak a hitelképességi vizsgálat megkönnyítése érdekében információkat kell nyújtaniuk, ellenkező esetben ugyanis hiteligényüket valószínűleg elutasítják, kivéve, ha az információ más forrásból is megszerezhető. A szerződések jogának sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők ne mondhassák fel a hitelmegállapodást amiatt, hogy a hitelmegállapodás aláírása után felismerték, hogy a hitelképességi vizsgálat lefolytatása nem volt megfelelő a vizsgálat során rendelkezésre álló információk hiányossága folytán. Ez azonban nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy lehetővé tegyék a hitelezők számára a hitelmegállapodás felmondását abban az esetben, ha megállapítható, hogy a fogyasztó a hitelképességi vizsgálat során szándékosan valótlan vagy hamis információkat nyújtott vagy szándékosan nem nyújtott olyan információkat, amelyek kedvezőtlen kimenetelű hitelképességi vizsgálatot eredményeztek volna, vagy amennyiben erre az uniós joggal összhangban lévő egyéb érvényes ok van. Nem lenne helyénvaló szankciókat alkalmazni a fogyasztókra azért, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy rendelkezésre bocsássanak bizonyos információkat vagy elemzéseket, illetve azért, mert úgy döntenek, hogy nem folytatják a hiteligénylési eljárást, ugyanakkor a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy szankciókról rendelkezzenek arra az esetre, ha a fogyasztók tudatosan hiányos vagy valótlan információkat nyújtanak azért, hogy hitelképességi vizsgálatuk kedvező kimenetelű legyen, különösen, ha az információk hiánytalan és helyes megadása kedvezőtlen kimenetelű hitelképességi vizsgálatot eredményezett volna, és a fogyasztó ezután nem képes teljesíteni a megállapodás feltételeit.

(59)

Egy hiteladatbázis lekérdezése hasznos a hitelképesség vizsgálata során. Néhány tagállam előírja, hogy a hitelező a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét. A hitelezők számára lehetővé kell tenni, hogy a hitel futamideje alatt lekérdezhessék a hiteladatbázist, de kizárólag abból a célból, hogy megállapíthassák és értékelhessék a nemteljesítés lehetőségét. A hiteladatbázishoz való hozzáférésre megfelelő biztosítékoknak kell vonatkozniuk annak biztosítása céljából, hogy arra csak a hitelkockázatnak a fogyasztó érdekét szolgáló korai felmérése és megoldása érdekében, és ne azért kerüljön sor, hogy támpontként szolgáljon az üzleti tárgyalásokhoz. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) alapján a hitelezőknek a hiteladatbázisból való adatlekérdezés előtt tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a lekérdezésről, és a fogyasztók számára biztosítani kell az ilyen hiteladatbázisban róluk tárolt információkhoz való hozzáférés jogát, annak érdekében, hogy az ott feldolgozott, őket érintő személyes adatokat szükség esetén helyesbítsék, töröljék vagy zárolják, ha azok nem pontosak vagy jogtalanul lettek feldolgozva.

(60)

A hitelezők közötti verseny torzulásának megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy a hitelezők (beleértve az ingatlanokhoz kapcsolódóan hitelmegállapodást nyújtó hitelintézeteket és hitelintézetnek nem minősülő hitelezőket) megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett férjenek hozzá a fogyasztókat érintő összes magán- vagy állami adatbázishoz. Ezért e feltételek nem tartalmazhatnak olyan követelményt, hogy a hitelező hitelintézet legyen. A hozzáférési feltételek, mint például a hozzáférés költségei vagy azon követelmény, hogy az adatbázisba viszonossági alapon kell információt szolgáltatni, továbbra is alkalmazandók. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon meghatározhassák, hogy a joghatóságukon belül a hitelközvetítők hozzáférhetnek-e az említett adatbázisokhoz.

(61)

Amennyiben a hiteligénylést valamely adatbázisból lekérdezett adatok alapján, vagy az adatbázisból hiányzó adatok miatt utasítják vissza, a hitelezőnek tájékoztatnia kell erről a fogyasztót, továbbá közölnie kell a szóban forgó adatbázis nevét és minden egyéb, a 95/46/EK irányelvben előírt információt annak érdekében, hogy a fogyasztó gyakorolhassa hozzáférési jogát, és indokolt esetben helyesbíthesse, törölhesse vagy zárolhassa a rá vonatkozó, az adatbázisban feldolgozott személyes adatokat. Amennyiben a hiteligénylést kedvezőtlen eredményű hitelképességi vizsgálat alapján utasították el, a hitelezőnek indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatnia kell a fogyasztót az elutasításról. A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk annak eldöntésére, hogy megkövetelik-e a hitelezőktől, hogy további magyarázatot nyújtsanak ez elutasítás okaira. A hitelező azonban nem kötelezhető ilyen tájékoztatás megadására abban az esetben, ha ezt egyéb rendelkezések, például a pénzmosásról vagy a terrorizmus finanszírozásáról szóló uniós jogszabályok tiltják. Nem adható ilyen tájékoztatás akkor, ha ez a közrend vagy a közbiztonság – például bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy büntetőeljárás lefolytatása – céljaival ellentétes lenne.

(62)

Ez az irányelv a fogyasztók hitelképességének vizsgálata keretében foglalkozik a személyes adatok felhasználásával. A személyes adatok védelmének biztosítása érdekében az ilyen értékelések keretében végzett adatfeldolgozási tevékenységekre a 95/46/EK irányelv alkalmazandó.

(63)

A személyre szabott tanácsadás külön tevékenység, amely végezhető más hitelnyújtási vagy hitelközvetítési tevékenységekkel együtt, de önállóan is. Ezért ahhoz, hogy a fogyasztók megérthessék a számukra nyújtott szolgáltatások jellegét, fel kell világosítani őket arról, hogy részesülnek, illetve részesülhetnek-e tanácsadási szolgáltatásban, illetve mikor nem, továbbá hogy e tanácsadási szolgáltatás miből áll. Mivel a fogyasztók nagy jelentőséget tulajdonítanak a „tanács” és „tanácsadó” szavaknak, helyénvaló, hogy a tagállamoknak lehetősége legyen megtiltani e szavak vagy más hasonló kifejezések használatát azon esetekben, amikor a fogyasztók tanácsadási szolgáltatásban részesülnek. Helyénvaló biztosítani, hogy a tagállamok biztosítékokat vezessenek be arra az esetre, ha a tanács függetlenként van jellemezve, azt garantálandó, hogy a figyelembe vett termékek köre és a díjazási eljárás megfeleljen a fogyasztók azon várakozásainak, amelyeket az ilyen tanácsokhoz fűznek.

(64)

A tanácsadási szolgáltatások nyújtóinak be kell tartaniuk bizonyos általános normákat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó számára az igényeinek és körülményeinek megfelelő termékválasztékot kínáljanak. Ha a tanácsadási szolgáltatást hitelezők vagy függő hitelközvetítők nyújtják, annak a kínált termékek, illetve ha azt független hitelközvetítők nyújtják, a piacon forgalmazott termékek tisztességes és kellően széles körű elemzésén kell alapulnia. A tanácsadási szolgáltatások nyújtóinak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy bizonyos réspiaci termékekre, például az áthidaló finanszírozásra specializálódjanak, feltéve, hogy a rétegpiaci kínálaton belül számos terméket figyelembe vesznek, és az, hogy bizonyos rétegpiaci termékekre vannak specializálva, a fogyasztó számára egyértelmű. Mindenesetre annak érdekében, hogy a fogyasztó számára érthető legyen az ajánlás alapja, tájékoztatást kell kapnia a hitelezőtől, illetve a hitelközvetítőtől arról, hogy azok csak saját termékkörük vagy a piacon forgalmazott termékek széles köre tekintetében nyújtanak tanácsadást.

(65)

A tanácsadási szolgáltatások nyújtásához megfelelően meg kell érteni a fogyasztó pénzügyi helyzetét, preferenciáit és céljait, mégpedig a szükséges naprakész információk és a fogyasztónak a hitelmegállapodás időtartama alatti körülményeit érintő kockázatokra vonatkozó ésszerű feltételezések alapul vételével. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy részletesen meghatározhassák, hogy egy adott termék megfelelőségét hogyan kell felmérni a tanácsadási szolgáltatás nyújtásakor.

(66)

A fogyasztó azon lehetősége, hogy a hitelt a hitelmegállapodás lejárata előtt visszafizesse egyrészt fontos szerepet játszhat a belső piaci verseny és az uniós polgárok szabad mozgásának előmozdításában, másrészt a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival összhangban rugalmasságot biztosít a hitel futamideje alatt, ami szükséges a pénzügyi stabilitás előmozdításához. Mindazonáltal lényegesen eltérhetnek azok a nemzeti elvek és feltételek, amelyek alapján a fogyasztók jogosultak az általuk felvett hitel előtörlesztésére, és azok a feltételek is, amelyek alapján megvalósulhat az előtörlesztés. Bár kétségtelen a jelzálog-finanszírozási mechanizmusok és az elérhető termékek sokfélesége, a hitel előtörlesztése tekintetében alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen kötelezettségeik teljesítésére a hitelmegállapodásban szereplő időpont előtt, és hogy magabiztosan választhassák ki az igényeiknek legmegfelelőbb termékeket. A tagállamoknak ezért – jogszabályban vagy más módon, például szerződési feltételek révén – biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztóknak jogszabályban vagy szerződésben biztosított joguk legyen az előtörlesztésre. Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák e jog gyakorlásának feltételeit. A feltételek közé tartozhatnak a jog gyakorlására vonatkozó időbeli korlátozások, a hitelkamatláb típusától függően eltérő elbánás, vagy korlátozások azon körülmények tekintetében, amelyek között a jog gyakorolható. Amennyiben az előtörlesztés olyan időszakra esik, amelyben a hitelkamatláb rögzített, a jog gyakorlásának feltételéül lehet szabni a fogyasztó részéről fennálló, a tagállam által pontosan meghatározott jogos érdek meglétét. Ilyen jogos érdek merülhet fel például válás vagy a munkahely elvesztése esetén. A tagállamok által meghatározandó feltételekben megszabható, hogy a hitelező jogosult a hitel előtörlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek után méltányos és objektívan indokolt kompenzációban részesülni. Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a hitelező kompenzációra jogosult, annak a hitel előtörlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó potenciális költségek utáni méltányos és objektívan indokolt, a kompenzációra vonatkozó tagállami szabályokkal összhangban lévő kompenzációnak kell lennie. A kompenzáció nem haladhatja meg a hitelező pénzügyi veszteségét.

(67)

Fontos biztosítani megfelelő szintű transzparencia meglétét, és érthetővé tenni a fogyasztók számára a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében tett kötelezettségvállalások jellegét, továbbá azt, hogy a hitelmegállapodás időtartama alatt milyen esetekben állnak rendelkezésre rugalmas lehetőségek. A fogyasztókat tájékoztatni kell a hitelkamatlábról mind a szerződéses kapcsolat fennállása alatt, mind a szerződés megkötése előtt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy fenntarthassanak, illetve bevezethessenek a hitelkamatlábnak a hitelező általi egyoldalú megváltoztatására vonatkozó korlátozásokat és tiltásokat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezhessenek, hogy a hitelkamatláb változása esetén a fogyasztó jogosult megkapni a törlesztési táblázat naprakész változatát.

(68)

Jóllehet a hitelközvetítők központi szerepet játszanak az Unióban a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások nyújtása terén, lényeges eltérések állnak fenn a hitelközvetítők üzletvitelére és felügyeletére vonatkozó nemzeti rendelkezések között, ami akadályt állít a hitelközvetítői tevékenység megkezdése és folytatása elé a belső piacon. A lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások terén gátolja az egységes piac megfelelő működését, hogy a hitelközvetítők nem működhetnek szabadon az Unió egész területén. Bár tény, hogy a hitelközvetítésben részt vevő szereplőknek sokféle típusa létezik, alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra a magas szakmai színvonal és a színvonalas szolgáltatás biztosítása érdekében.

(69)

Helyénvaló, hogy hitelközvetítők csak akkor végezhessék tevékenységüket, ha előzetesen átestek egy, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága általi engedélyezési eljáráson, és folyamatosan felügyelni kell őket annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek legalább a szakértelemre, a jó hírnévre és a szakmai kártérítési fedezetre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek. Ezek a követelmények legalább az intézmény szintjén alkalmazandók. A tagállamok meghatározhatják azonban, hogy az engedélyezési követelményeket a hitelközvetítő alkalmazottaira is kell-e alkalmazni. A székhely szerinti tagállam további követelményekről is rendelkezhet, például arról, hogy a hitelközvetítő tulajdonosainak jó hírneve legyen, vagy hogy a függő hitelközvetítők csak egy hitelezővel állhatnak szerződéses viszonyban, amennyiben e követelmények arányosak és összhangban állnak az uniós joggal. Az engedélyezett hitelközvetítőkre vonatkozó releváns információkat be kell vezetni egy közhitelű nyilvántartásba. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy azon függő hitelközvetítőket, akik, illetve amelyek kizárólag egy hitelezővel dolgoznak, valamint annak teljes és feltétel nélküli felelőssége mellett járnak el, az illetékes hatóságok azon a hitelezőn keresztül engedélyezzék, amelynek nevében a hitelközvetítő eljár. A tagállamok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy korlátozásokat tartsanak fenn vagy vezessenek be egyes hitelközvetítők jogi formájára vonatkozóan a tekintetben, hogy kizárólag jogi személyként vagy természetes személyként működhetnek-e. A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szabadon eldöntsék, minden hitelközvetítőt egyetlen nyilvántartásba vezetnek-e be, vagy több különböző nyilvántartás fenntartását követelik-e meg attól függően, hogy a hitelközvetítő függő hitelközvetítő-e vagy önálló hitelközvetítőként tevékenykedik. A tagállamok számára biztosítani kell azt a lehetőséget is, hogy korlátozásokat tartsanak fenn vagy vezessenek be azzal kapcsolatban, hogy az egy vagy több hitelezővel szerződéses viszonyban álló hitelközvetítők felszámíthatnak-e díjat a fogyasztóknak.

(70)

Egyes tagállamokban a hitelközvetítők dönthetnek úgy, hogy igénybe veszik kijelölt képviselők szolgáltatásait, akik, illetve amelyek az ő nevükben végeznek tevékenységeket. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az ezen irányelvben megállapított különös szabályozást alkalmazzák a kijelölt képviselőkre. Mindazonáltal a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy ne vezessenek be ilyen szabályozást, vagy más személyek számára is engedélyezzék, hogy a kijelölt képviselőkéhez hasonló szerepet töltsenek be, feltéve, hogy ezekre a személyekre a hitelközvetítőkével azonos szabályozás vonatkozik. Az ezen irányelvben foglalt, kijelölt képviselőkre vonatkozó szabályok sem kötelezik a tagállamokat arra, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen engedélyezzék a kijelölt képviselők működését, kivéve, ha ezen irányelv értelmében a kijelölt képviselők hitelközvetítőnek minősülnek.

(71)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek ténylegesen felügyelni a hitelközvetítőket, a jogi személynek minősülő hitelközvetítőket abban a tagállamban kell engedélyezni, amelyben a létesítő okirat szerinti székhelyük van. A jogi személynek nem minősülő hitelközvetítőket abban a tagállamban kell engedélyezni, ahol azok tevékenységi központja van. Ezen túlmenően a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy egy hitelközvetítő tevékenységi központjának mindig a székhely szerinti tagállamban kell lennie, és működését is ténylegesen ott kell kifejtenie.

(72)

Az engedélyezési követelményeknek lehetővé kell tenniük a hitelközvetítők számára, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve alapján más tagállamokban is működhessenek, feltéve, hogy az illetékes hatóságok lefolytatták a megfelelő értesítési eljárást. A szolgáltatásnyújtási szándékot a hitelközvetítő szintjén, és nem pedig az egyes alkalmazottak szintjén kell bejelenteni, még abban az esetben is, ha a tagállam úgy dönt, hogy a hitelközvetítőn belül minden egyes alkalmazottnak át kell esnie az engedélyezési eljáráson. Ez az irányelv minden engedélyezett hitelközvetítő – beleértve azon hitelközvetítőket is, amelyek kizárólag egy hitelezővel állnak szerződéses viszonyban – tekintetében meghatározza az egész Unióra kiterjedő működés kereteit, viszont nem rendelkezik ilyen keretről a kijelölt képviselők esetében. Ilyen esetekben a más tagállamban működni kívánó kijelölt képviselőknek azon követelményeknek kellene megfelelniük, amelyeket ez az irányelv a hitelközvetítők tevékenységének engedélyezésére határoz meg.

(73)

Egyes tagállamokban a hitelközvetítők mind hitelintézetek, mind hitelintézetnek nem minősülő hitelezők által kínált hitelmegállapodásokkal kapcsolatban végezhetik a tevékenységüket. Elvben lehetővé kell tenni, hogy az engedélyezett hitelközvetítők az Unió egész területén végezhessék tevékenységüket. Mindazonáltal a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai általi engedélyezés nem jogosíthatja fel a hitelközvetítőket arra, hogy olyan tagállamban, ahol hitelintézetnek nem minősülő hitelezők nem működhetnek, ilyen hitelezők által kínált hitelmegállapodásokkal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtsanak a fogyasztóknak.

(74)

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan személyekre, akik kizárólag eseti alapon, szakmai tevékenységük folytatása keretében végeznek hitelközvetítői tevékenységet, például az ügyvédek és a közjegyzők, ne vonatkozzon az ebben az irányelvben foglalt engedélyezési eljárás, feltéve, hogy a kérdéses szakmai tevékenység szabályozott, és az alkalmazandó szabályok nem tiltják a hitelközvetítői tevékenység eseti alapon történő végzését. Az ebben az irányelvben foglalt engedélyezési eljárás alóli mentességnek azonban egyúttal azt kell jelentenie, hogy az érintett személyek nem élhetnek az ezen irányelvben meghatározott uniós szintű engedélyezési rendszer adta lehetőségekkel. Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők hitelközvetítőnek az olyan személyek, akik vagy amelyek szakmai tevékenységük keretében eseti alapon mindössze bemutatnak egy fogyasztót a hitelezőnek vagy hitelközvetítőnek, illetve elirányítják hozzá, például oly módon, hogy felhívják a fogyasztó figyelmét egy adott hitelező vagy hitelközvetítő létezésére vagy az adott hitelező vagy hitelközvetítő bizonyos típusú termékére, de ezen túlmenően nem vesznek részt a termék reklámozásában, bemutatásában, ajánlásában, illetve a hitelmegállapodás előkészítésében és megkötésében. Nem tekintendők hitelközvetítőnek ezen irányelv alkalmazásában azon hitelfelvevők sem, akik, illetve amelyek nem végeznek hitelközvetítői tevékenységet, mindössze jog- és kötelezettségátruházási eljárás körében hitelmegállapodást ruháznak egy fogyasztóra.

(75)

A hitelezők közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése és a pénzügyi stabilitás elősegítése érdekében, valamint a további harmonizációtól függően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések legyenek érvényben az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat nyújtó, hitelintézetnek nem minősülő hitelezők tevékenységének engedélyezése és felügyelete tekintetében. Az arányosság elvével összhangban ebben az irányelvben nem célszerű megállapítani az olyan hitelezők tevékenységének engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó részletes feltételeket, amelyek a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) fogalommeghatározása szerint nem minősülnek hitelintézetnek. A jelenleg az Unióban működő ilyen intézmények száma, piaci részesedése, valamint azon tagállamok száma, amelyben tevékenykednek – különösen a pénzügyi válság óta – alacsony. Ugyanezen okból az ilyen intézmények esetében uniós szintű engedély bevezetéséről sem kell rendelkezni ebben az irányelvben.

(76)

A tagállamoknak az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat kell megállapítaniuk, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Bár e szankciók megválasztása a tagállamok mérlegelési jogkörében marad, azoknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(77)

A hitelezők és a fogyasztók közötti, valamint a hitelközvetítők és a fogyasztók közötti, az ebben az irányelvben foglalt jogokból és kötelezettségekből eredő viták rendezése céljából a fogyasztóknak lehetőséget kell kapniuk peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások igénybevételére. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők számára az ilyen alternatív vitarendezési eljárásokban való részvétel ne legyen opcionális. Határokon átnyúló tevékenységek esetén az alternatív vitarendezési eljárások zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a tagállamoknak elő kell írniuk és ösztönözniük kell, hogy a panaszok és jogorvoslatok peren kívüli rendezéséért felelős szervek együttműködjenek. Ehhez kapcsolódóan ösztönözni kell a panaszok és jogorvoslatok peren kívüli rendezéséért felelős tagállami szerveket, hogy csatlakozzanak a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók közötti viták peren kívüli rendezéséért felelős tagállami rendszereket tömörítő, FIN-NET elnevezésű pénzügyi vitarendezési hálózathoz.

(78)

Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a következetes harmonizációt, és figyelembe lehessen venni a hitelmegállapodások piacainak, illetve a hiteltermékek fejlődésének és a gazdasági feltételeknek az alakulását, továbbá az ezen irányelvben foglalt egyes követelmények pontosabb meghatározása céljából a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az EEA egységes megfogalmazásának, illetve a kitöltésére vonatkozó instrukcióknak a módosítása, valamint a THM kiszámításához használt megjegyzések módosítása vagy feltételezések aktualizálása tekintetében. Rendkívül fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell az érintett dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő időben történő és megfelelő továbbítását.

(79)

A hitelközvetítők azon lehetőségének elősegítése érdekében, hogy szolgáltatásaikat határokon átnyúlóan nyújtsák, az illetékes hatóságok közötti együttműködés, információcsere és vitarendezés céljából a hitelközvetítők engedélyezéséért felelős illetékes hatóságként ugyanazokat kell kijelölni, mint amelyek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) foglaltak szerint az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) (EBH) égisze alatt működnek, vagy egyéb tagállami hatóságokat, amennyiben ez utóbbiak az ezen irányelv alá tartozó feladataik elvégzéséhez együttműködnek az EBH égisze alatt működő hatóságokkal.

(80)

A tagállamoknak ki kell jelölniük az ezen irányelv végrehajtására felhatalmazott illetékes hatóságokat, és biztosítaniuk kell, hogy a hatóságok rendelkezzenek a feladataik teljesítéséhez szükséges összes vizsgálati és végrehajtási hatáskörrel és a megfelelő erőforrásokkal. Az illetékes hatóságok ezen irányelv bizonyos aspektusai tekintetében úgy is eljárhatnak, hogy a jogi döntés meghozatalára hatáskörrel rendelkező bíróságokhoz fordulnak, ideértve adott esetben jogorvoslat iránti kérelem benyújtását is. Ez lehetővé tenné a tagállamok számára – különösen olyan esetekben, amikor az ezen irányelvben foglalt rendelkezéseket a polgári jogba ültetik át –, hogy a szóban forgó rendelkezések végrehajtását a fent említett szervekre és a bíróságokra hagyják. A tagállamok számára meg kell adni azt a lehetőséget, hogy az ezen irányelvben megállapított kötelezettségek széles körének betartatására több különböző illetékes hatóságot jelöljenek ki. Egyes rendelkezések esetében például a tagállamok kijelölhetik a fogyasztóvédelem érvényesítéséért felelős illetékes hatóságokat, más rendelkezések esetében pedig dönthetnek a prudenciális felügyeleti hatóság mellett. A különböző illetékes hatóságok kijelölésének a lehetősége nem érintheti a folyamatos felügyeletre, valamint az illetékes hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó, ezen irányelvben előírt kötelezettségeket.

(81)

Értékelni kell majd ezen irányelv hatékony működését, valamint azt, hogy milyen mértékben sikerült megvalósítani a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások olyan belső piacát, amely magas szintű fogyasztóvédelemmel párosul. Ennek keretében többek között meg kell vizsgálni ezen irányelv betartását, illetve hatását, továbbá, hogy a hatálya továbbra is megfelelő-e, valamint elemezni kell a hitelintézetnek nem minősülő hitelezők általi hitelnyújtást és azt, hogy szükség van-e további intézkedésekre, például a hitelintézetnek nem minősülő hitelezőknek adható uniós szintű engedélyre, és meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e további jogok és kötelezettségek bevezetésére a hitelmegállapodások szerződéskötést követő szakaszára vonatkozóan.

(82)

A kizárólagosan tagállami intézkedések valószínűleg eltérő szabályrendszerekhez vezetnek, ami alááshatja a belső piac működését, vagy új akadályokat gördíthet elé. Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások magas szintű fogyasztóvédelemmel rendelkező, hatékony és versenyalapú belső piacát a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az az intézkedés hatékonyságára tekintettel uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(83)

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az ezen irányelvben szabályozott bizonyos kérdéseket, például a fogyasztó hitelképességének a vizsgálatát, a nemzeti jogba úgy ültetik át, hogy a prudenciális követelményeket szabályozó jog hatálya alá tartozzanak, míg más kérdéseket, például a felelősségteljes hitelfelvevőre vonatkozó kötelezettségeket úgy, hogy azok a polgári vagy a büntetőjog hatálya alá tartozzanak.

(84)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (17) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli, hogy indokolt ilyen dokumentumok továbbítása.

(85)

Az európai adatvédelmi biztos 2011. július 25-én nyilvánított véleményt (18) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 28. cikke (2) bekezdése alapján,

a)

olyan hitelmegállapodások, amelyek fedezete lakóingatlanra bejegyzett jelzálog vagy a tagállamokban általánosan alkalmazott más hasonló lakóingatlan alapú biztosíték, vagy valamely, lakóingatlanhoz kapcsolódó jog; és

b)

a földterület vagy meglévő vagy tervezett épület tulajdonjogának megszerzését vagy fenntartását célzó hitelmegállapodások.

a)

olyan – az ingatlanvagyonnak a tulajdonos lakhatási jogának megtartása melletti pénzzé tételére (equity release) vonatkozó – hitelmegállapodások, amelyek esetében a hitelező:

b)

olyan hitelmegállapodások, amelyek keretében a munkaadó másodlagos tevékenységként hitelt nyújt munkavállalóinak, ha a hitelmegállapodást kamatmentesen vagy a piacon általánosan alkalmazott THM-nél alacsonyabb díjakkal kínálja, és az a nyilvánosság számára nem hozzáférhető;

c)

olyan hitelmegállapodások, amelyek keretében kamatmentesen és a hitel nyújtásával közvetlenül összefüggő költségek fedezésére szolgáló díjakon kívül egyéb díjaktól mentesen nyújtanak hitelt;

d)

folyószámlahitel formájában fennálló hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitelt egy hónapon belül vissza kell fizetni;

e)

olyan hitelmegállapodások, amelyek valamely ügy bíróság vagy más hatóság előtti rendezésének következményei;

f)

fennálló tartozás díjmentes halasztott törlesztéséhez kapcsolódó, az (1) bekezdés (a) pontjának hatálya alá nem tartozó hitelmegállapodások.

a)

a 11. és 14. cikk, valamint a II. melléklet azon fogyasztói hitelmegállapodások esetében, amelyeknek fedezete lakóingatlanra bejegyzett jelzálog vagy a tagállamokban általánosan alkalmazott más hasonló lakóingatlan alapú biztosíték vagy valamely, lakóingatlanhoz kapcsolódó jog, és amelyeknek célja nem lakóingatlanhoz fűződő tulajdonjog megszerzése vagy megtartása, amennyiben a tagállamok e hitelmegállapodásokra a 2008/48/EK irányelv 4. és 5. cikkét, valamint II. és III. mellékletét alkalmazzák;

b)

ezen irányelv az olyan, lakóingatlanhoz kapcsolódó hitelmegállapodások esetében, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a fogyasztó, illetve családtagja nem veheti házként, lakásként vagy más lakhelyként birtokba a lakóingatlant, hanem azt csak bérleti szerződés alapján lehet házként, lakásként vagy más lakhelyként birtokba venni;

c)

ezen irányelv az olyan hitelekhez kapcsolódó hitelmegállapodások esetében, amelyek a fogyasztók egy korlátozott körének általános közérdeket szolgáló célú, jogszabályban foglalt rendelkezés alapján, kamatmentesen vagy a piacon általánosan alkalmazott hitelkamatlábaknál alacsonyabb hitelkamatlábak mellett, vagy más, a piacon általánosan alkalmazott feltételekhez képest a fogyasztó számára kedvezőbb feltételek és a piacon általánosan alkalmazott hitelkamatlábaknál nem magasabb hitelkamatlábak mellett nyújtott hitelekhez kapcsolódnak;

d)

ezen irányelv az áthidaló hitelek esetében;

e)

ezen irányelv az olyan hitelmegállapodások esetében, amelyeknél a hitelező a 2008/48/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdése szerinti szervezet.

1.

„fogyasztó”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott fogyasztó;

2.

„hitelező”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása gyakorlása során a 3. cikk hatálya alá tartozó hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz;

3.

„hitelmegállapodás”: olyan megállapodás, amely alapján a hitelező a fogyasztónak halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában a 3. cikk hatálya alá tartozó hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz;

4.

„járulékos szolgáltatás”: a fogyasztónak a hitelmegállapodáshoz kapcsolódóan nyújtott szolgáltatás;

5.

„hitelközvetítő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely nem hitelezőként, illetve közjegyzőként jár el, és akinek/amelynek tevékenysége nem csupán a fogyasztó hitelezőnek vagy hitelközvetítőnek való közvetlen vagy közvetett bemutatására szorítkozik, azonban szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása keretében – anyagi vagy egyéb, kölcsönösen elfogadott pénzügyi formát öltő – díjazás ellenében:

6.

„csoport”: a hitelezők olyan csoportja, amelyeket összevontan kell kezelni a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (20) meghatározott összevont (konszolidált) éves beszámoló készítése tekintetében;

7.

„függő hitelközvetítő”: olyan hitelközvetítő, aki/amely az alábbiak valamelyikének nevében, teljes és feltétel nélküli felelőssége mellett jár el:

8.

„kijelölt képviselő”: olyan, az 5. pontban említett tevékenységeket végző természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely egyetlen hitelközvetítő nevében, teljes és feltétlen felelőssége mellett jár el;

9.

„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

10.

„hitelintézetnek nem minősülő hitelező”: olyan hitelező, aki, illetve amely nem hitelintézet;

11.

„személyzet”:

12.

„teljes hitelösszeg” a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének l) pontjában meghatározott teljes hitelösszeg;

13.

„a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége”: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének g) pontjában meghatározottak szerint, ideértve az ingatlan értékbecslésének költségét, amennyiben az értékbecslés a hitel felvételéhez szükséges, de ide nem értve az ingatlan tulajdonjogának átruházásáért fizetendő ingatlan-nyilvántartási díjakat. A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége nem foglalja magában a fogyasztó által a hitelmegállapodásba foglalt bármely kötelezettségének elmulasztása miatt fizetendő költségeket;

14.

„a fogyasztó által fizetendő teljes összeg”: a fogyasztó által fizetendő teljes összeg a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének h) pontjában meghatározottak szerint;

15.

„teljeshiteldíj-mutató” (THM): a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve, beleértve – adott esetben – a 17. cikk (2) bekezdésében említett költségeket; a teljeshiteldíj-mutató éves alapon megegyezik a hitelező és a fogyasztó közötti megállapodás szerinti valamennyi jövőbeli és meglévő kötelezettségvállalás (lehívások, törlesztések és díjak) jelenértékével;

16.

„hitelkamatláb”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének j) pontjában meghatározott hitelkamatláb;

17.

„hitelképességi vizsgálat”: annak értékelése, hogy milyen kilátás van a hitelmegállapodásból eredő törlesztési kötelezettség teljesítésére;

18.

„tartós adathordozó”: a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének m) pontjában meghatározott tartós adathordozó;

19.

„székhely szerinti tagállam”:

20.

„fogadó tagállam”: az a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam, amelyben a hitelezőnek vagy hitelközvetítőnek fióktelepe van, vagy ahol szolgáltatást nyújt;

21.

„tanácsadási szolgáltatások”: személyre szabott ajánlások nyújtása a fogyasztónak hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó ügyletre vagy ügyletekre vonatkozóan, amely a hitelnyújtástól és az 5. pontban említett hitelközvetítői tevékenységtől elkülönülő tevékenységnek minősül;

22.

„illetékes hatóság”: valamely tagállam által a 5. cikknek megfelelően illetékesként kijelölt hatóság;

23.

„áthidaló hitel”: rögzített futamidő nélküli vagy 12 hónapon belül törlesztendő olyan hitel, amelyet a fogyasztó átmeneti finanszírozási megoldásként vesz igénybe arra az időre, amíg az ingatlan egy másik finanszírozási konstrukciójára át nem áll;

24.

„feltételes kötelezettség vagy garancia” olyan hitelmegállapodás, amely egy másik különálló, de járulékos ügylet garanciájaként szolgál, és az ingatlanfedezettel biztosított tőke lehívására csak akkor kerül sor, ha a szerződésben meghatározott egy vagy több esemény bekövetkezik;

25.

„részleges tulajdonszerzésre irányuló hitelmegállapodás” olyan hitelmegállapodás, amelynek esetében a törlesztendő tőke alapja a tőketörlesztés vagy tőketörlesztések időpontjában érvényes ingatlanértéknek a szerződés szerinti, százalékban meghatározott része;

26.

„árukapcsolás”: a hitelmegállapodás ajánlása vagy értékesítése más külön pénzügyi termékekkel vagy szolgáltatásokkal egy csomagban, amennyiben a hitelmegállapodást külön nem vehető igénybe a fogyasztó által;

27.

„csomagban történő értékesítés”: hitelmegállapodás ajánlása vagy értékesítése különálló pénzügyi termékekkel vagy szolgáltatásokkal egy csomagban, amennyiben a hitelmegállapodás külön is igénybe vehető a fogyasztó által, de nem szükségszerűen ugyanazon feltételek mellett, mint amelyeket a járulékos szolgáltatásokkal egy csomagban kínált hitelmegállapodás tartalmaz;

28.

„devizahitel”: olyan hitelmegállapodás, amely esetében a hitel:

a)

az 1093/2010/EU rendelet 4. cikkének 2. pontjában meghatározott illetékes hatóságok;

b)

az a) pontban említett illetékes hatóságoktól eltérő hatóságok, amennyiben a nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések előírják, hogy e hatóságoknak az ezen irányelv szerinti feladataik ellátása – és ennek keretében az európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) (EBH) való, ezen irányelvben előírt együttműködés – érdekében szükség esetén együtt kell működniük az a) pontban említett illetékes hatóságokkal.

a)

közvetlenül saját hatáskörükben eljárva, vagy az igazságügyi hatóságok felügyelete alatt; vagy

b)

a 9., 29., 32., 33., 34. és 35. cikk kivételével a szükséges határozat meghozatala tekintetében hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróságokhoz való fordulás, illetve – a szükséges határozat meghozatalára irányuló kereset elutasítása esetén – jogorvoslati kérelem útján.

a)

a díjazási politika összhangban van a megfelelő és hatékony kockázatkezeléssel és elősegíti annak alkalmazását, és nem ösztönöz a hitelező kockázattűrő képességét meghaladó kockázatok vállalására;

b)

a díjazási politika összhangban van a hitelező üzleti stratégiájával, céljaival, értékeivel és hosszú távú érdekeivel, és az összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket is tartalmaz, különösen annak előírásával, hogy a díjazás mértéke nem az elfogadott kérelmek számától vagy arányától függ.

i.

és ezt egy fióktelepen keresztül teszi, a fogadó tagállam feladata meghatározni a fióktelep személyzetének ismereteire és szakértelmére vonatkozó minimumkövetelményeket;

ii.

és ezt a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján teszi, a székhely szerinti tagállam feladata meghatározni a személyzet ismereteire és szakértelmére vonatkozó minimumkövetelményeket a III. melléklettel összhangban, azonban a III. melléklet 1. pontjának b), c), e) és f) alpontja szerinti, ismeretekkel és szakértelemmel kapcsolatos követelményeket a fogadó tagállamok határozhatják meg.

a)

a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő vagy kijelölt képviselő nevét;

b)

adott esetben azt, hogy a hitelmegállapodás fedezete lakóingatlanra bejegyzett jelzálog vagy a tagállamokban általánosan alkalmazott más hasonló lakóingatlan-alapú biztosíték, vagy lakóingatlanhoz kapcsolódó jog lesz.

c)

a hitelkamatlábat, megjelölve, hogy az rögzített, változó vagy e kettő kombinációja, a hitel fogyasztó által viselt teljes költségében foglalt díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt;

d)

a teljes hitelösszeget;

e)

a THM-et, amelyet a reklámban legalább olyan jól kiemelt módon kell megjeleníteni, mint bármely kamatlábat;

f)

adott esetben a hitelmegállapodás időtartamát;

g)

adott esetben a törlesztőrészletek összegét;

h)

adott esetben a fogyasztó által fizetendő teljes összeget;

i)

adott esetben a törlesztőrészletek számát;

j)

adott esetben egy arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy az árfolyam esetleges ingadozásai befolyásolhatják a fogyasztó által fizetendő összeget.

a)

nyisson vagy tartson fenn egy olyan fizetési számlát vagy betétszámlát, amely kizárólag a hitel visszafizetését vagy törlesztését fedező tőke gyűjtésére, a hitelfelvételhez szükséges források elhelyezésére, vagy a hitelező számára nemteljesítés esetére további biztosíték nyújtására szolgál;

b)

befektetési terméket vagy magánnyugdíj-terméket vegyen vagy tartson fenn, amely azon elsődleges funkciója mellett, hogy a befektető számára nyugdíjjövedelmet biztosít, egyúttal a hitelező számára is kiegészítő biztosítékkal hivatott szolgálni nemteljesítés esetére, vagy a hitel visszafizetését vagy törlesztését fedező tőke gyűjtése, illetve a hitelfelvételhez szükséges források elhelyezése céljára is rendelkezésre áll;

c)

részleges tulajdonszerzésre irányuló hitelmegállapodással összekapcsolt külön hitelmegállapodást kössön a hitel felvétele céljából.

a)

a tájékoztatást kiadó természetes vagy jogi személy neve és levelezési címe;

b)

azok a célok, amelyekre a hitel felhasználható;

c)

a biztosítékok formái, beleértve, ha van ilyen, annak lehetőségét, hogy más tagállamban is lehetnek-e;

d)

a hitelmegállapodások lehetséges időtartama;

e)

a rendelkezésre álló hitelkamatláb-típusok, megjelölve, hogy az adott hitelkamatláb-típus rögzített, változó vagy a kettő kombinációja, a rögzített és a változó kamatozás jellemzőinek rövid leírásával, és annak feltüntetésével, hogy ezek milyen következménnyel járnak a fogyasztóra nézve;

f)

amennyiben a hitel külföldi pénznemben vehető fel, a külföldi pénznem vagy külföldi pénznemek megjelölése és annak leírása, hogy milyen következményekkel jár a fogyasztóra nézve, ha külföldi pénznemben veszi fel a hitelt;

g)

egy reprezentatív példa a teljes hitelösszeg, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a THM megadásával;

h)

a hitel fogyasztó által viselt teljes költségébe bele nem számított, a hitelmegállapodással kapcsolatban fizetendő lehetséges további költségek megjelölése;

i)

a hitel hitelezőnek való törlesztésére rendelkezésre álló különféle lehetőségek felsorolása (beleértve a törlesztőrészletek számát, gyakoriságát és összegét is);

j)

adott esetben tömör és egyértelmű nyilatkozat arról, hogy a hitelmegállapodás feltételeinek betartása nem jelent garanciát a hitelmegállapodás tárgyát képező teljes hitelösszeg visszafizetésére;

k)

az előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó feltételek leírása;

l)

az, hogy szükség van-e az ingatlan értékbecslésére, és ha igen, ki a felelős annak biztosításáért, hogy az értékbecslésre sor kerüljön, valamint hogy ezzel kapcsolatban a fogyasztót terheli-e valamilyen költség;

m)

azoknak a járulékos szolgáltatásoknak a megjelölése, amelyeket a fogyasztó köteles igénybe venni a hitel felvételéhez vagy annak a meghirdetett feltételek melletti felvételéhez, és adott esetben annak feltüntetése, hogy a járulékos szolgáltatásokat a hitelezőtől eltérő szolgáltatótól lehet megvenni; és

n)

egy általános figyelmeztetés a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségek be nem tartásának lehetséges következményeire vonatkozóan.

a)

indokolatlan késedelem nélkül azt követően, hogy a fogyasztó a 20. cikknek megfelelően megadta igényeiről, pénzügyi helyzetéről és preferenciáiról a szükséges információkat; és

b)

kellő idővel azelőtt, hogy a fogyasztót bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötné.

a)

előzőleg nem bocsátottak ilyen EEA-t a fogyasztó rendelkezésére, vagy

b)

az ajánlat jellemzői különböznek a korábban kapott EEA-n található információktól.

a)

az ajánlat a gondolkodási idő alatt kötelező erővel bír a hitelezőre nézve; és

b)

a fogyasztónak a gondolkodási idő alatt bármikor lehetősége van az ajánlat elfogadására.

a)

a hitelközvetítő neve és levelezési címe;

b)

a nyilvántartás, amelyben a hitelközvetítő szerepel, a nyilvántartási szám és adott esetben az, hogy hogyan ellenőrizhetők az ilyen nyilvántartás;

c)

az, hogy a hitelközvetítő szerződéses viszonyban áll-e egy vagy több hitelezővel, vagy kizárólag egy vagy több hitelező számára folytatja-e tevékenységét. Amennyiben a hitelközvetítő egy vagy több hitelezővel szerződéses viszonyban áll, vagy kizárólag egy vagy több hitelező számára folytatja tevékenységét, meg kell adnia azon a hitelezőknek a nevét, amelyek nevében eljár. A hitelközvetítő abban az esetben nyilatkozhat úgy, hogy önálló hitelközvetítő, ha teljesíti a 22. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott feltételeket.

d)

azt, hogy a hitelközvetítő nyújt-e tanácsadási szolgáltatásokat;

e)

adott esetben a fogyasztó által a hitelközvetítőnek a szolgáltatásaiért fizetendő díj, vagy amennyiben ezt nem lehetséges megadni, a díj kiszámításának módja;

f)

azok az eljárások, amelyek révén a fogyasztók és más érdekelt felek a cégen belül bejelenthetik a hitelközvetítőkkel kapcsolatos panaszaikat, valamint adott esetben a peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások igénybevétele céljából rendelkezésre álló lehetőségek;

g)

adott esetben tájékoztatás arról, hogy a hitelező vagy harmadik felek fizetnek-e valamilyen jutalékot vagy egyéb ösztönzést a hitelközvetítőnek a hitelmegállapodással kapcsolatban nyújtott szolgáltatásaiért, valamint ha ismert, tájékoztatás a jutalék vagy egyéb ösztönzés összegéről. Amennyiben ez az összeg a tájékoztatás időpontjában nem ismert, a hitelközvetítőnek tájékoztatnia kell a fogyasztót, hogy a tényleges összeg a későbbiekben az EEA-n fog szerepelni.

a)

a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatás a következőkkel összhangban:

b)

az ajánlott termékek alapvető jellemzői;

c)

az ajánlott termékek fogyasztót esetlegesen érintő konkrét hatása, beleértve a fogyasztó nemfizetésének következményeit is; továbbá

d)

abban az esetben, ha a hitelmegállapodással egy csomagban járulékos szolgáltatások is szerepelnek, tájékoztatás arról, hogy a csomag egyes elemei külön felmondhatók-e, és hogy a felmondás milyen következményekkel jár a fogyasztóra nézve.

a)

a hitelező csak akkor bocsáthassa a hitelt a fogyasztó rendelkezésére, ha a hitelképesség vizsgálatának eredménye arra utal, hogy valószínűsíthető a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségeknek a megállapodásban előírt módon történő teljesítése;

b)

a 95/46/EK irányelv 10. cikkének megfelelően a hitelező előzetesen tájékoztassa a fogyasztót, ha szándékában áll adatokat lekérdezni egy adatbázisból;

c)

a hitelkérelem elutasítása esetén a hitelező arról késedelem nélkül tájékoztassa a fogyasztót, valamint adott esetben arról is, hogy a döntés meghozatalára az automatizált adatfeldolgozás alapján került sor. Amennyiben az elutasítás az adatbázisban lefolytatott keresés eredményén alapul, a hitelező köteles tájékoztatni a fogyasztót e lekérdezés eredményéről, valamint az adott adatbázis paramétereiről.

a)

az, hogy az ajánlás alapját kizárólag saját termékkínálatuk képezi-e a (3) bekezdés b) pontjával összhangban, vagy pedig a piacon jelen levő termékek széles skálája a (3) bekezdés c) pontjával összhangban, azért hogy a fogyasztó számára érthető legyen, min alapul a számára adott ajánlás;

b)

adott esetben a fogyasztó által a tanácsadási szolgáltatásokért fizetendő díj, vagy – amennyiben annak összege a tájékoztatás idején még nem határozható meg – a díj kiszámítására alkalmazott módszer.

a)

a hitelező, hitelközvetítő, illetve kijelölt képviselő megszerezze a fogyasztó személyes és pénzügyi helyzetével, preferenciáival és céljaival kapcsolatos szükséges információkat, hogy megfelelő hitelmegállapodást tudjon ajánlani. Az ajánlás kialakításához szükséges értékelést az adott időpontban naprakész információkra kell alapozni, a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás időtartama alatti helyzetét érintő kockázatokkal kapcsolatos ésszerű feltételezések figyelembevételével;

b)

a hitelezők, függő hitelközvetítők vagy függő hitelközvetítők képviselői a termékkörükből kellően nagy számú hitelmegállapodást mérlegeljenek, és azok közül a fogyasztó igényeinek, pénzügyi helyzetének és személyes körülményeinek megfelelő egy vagy több hitelmegállapodást ajánljanak;

c)

a független hitelközvetítők és a független hitelközvetítők képviselői a piacon elérhető hitelmegállapodások közül kellően nagy számú hitelmegállapodást mérlegeljenek, és azok közül a fogyasztó igényeinek, pénzügyi helyzetének és személyes körülményeinek megfelelő egy vagy több hitelmegállapodást ajánljanak;

d)

a hitelezők, hitelközvetítők vagy kijelölt képviselők a fogyasztó érdekeinek leginkább megfelelő módon járjanak el azáltal, hogy:

e)

a hitelező, hitelközvetítő vagy kijelölt képviselő az általa nyújtott ajánlást nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón rögzítve is a fogyasztó rendelkezésére bocsássa.

a)

a hitelezők, hitelközvetítők és kijelölt képviselők kötelesek a piacon elérhető hitelmegállapodásokat kellően nagy számban mérlegelni; továbbá

b)

a hitelezők, hitelközvetítők és kijelölt képviselők e tanácsadási szolgáltatásokért nem részesülhetnek díjazásban sem egy, sem több hitelezőtől.

a)

a 4. cikk 5. pontja szerinti hitelközvetítői tevékenységet folytató vagy tanácsadási szolgáltatást nyújtó személyek, ha e tevékenységet vagy szolgáltatást szakmai tevékenységük keretében eseti jelleggel végzik, és az ez utóbbi tevékenységet szabályozó jogszabályok, közigazgatási rendelkezések vagy szakmai etikai kódex nem zárják ki az ilyen tevékenységek vagy szolgáltatások végzését;

b)

a meglévő adósságok kezelése keretében tanácsadási szolgáltatásokat nyújtó olyan fizetésképtelenségi tanácsadók, akiknek a tevékenysége törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések hatálya alá tartozik, illetve olyan állami vagy önkéntes adósságkezelési tanácsadással foglalkozó személyek, akik/amelyek tevékenységüket nem kereskedelmi alapon végzik; vagy

c)

olyan, hitelezőnek, hitelközvetítőnek vagy kijelölt képviselőnek nem minősülő, tanácsadási szolgáltatásokat nyújtó személyek, akiknek/amelyeknek ezt a tevékenységét az illetékes hatóságok az ezen irányelv által a hitelközvetítőkkel szemben előírt követelményekkel összhangban engedélyezték és felügyelik.

a)

a fogyasztó – meghatározott feltételek mellett – jogosult legyen a hitelmegállapodást egy másik pénznemre átváltani; vagy

b)

rendelkezésre álljanak olyan egyéb eljárások, amelyek korlátozzák a fogyasztó árfolyamkockázatnak való kitettségét a hitelmegállapodás keretében.

a)

az a pénznem, amelyben a fogyasztó jövedelmét elsősorban szerzi, vagy amelyben a hitel visszafizetéséhez felhasználandó vagyonát tartja, amint az a hitelmegállapodás megkötése céljából lefolytatott legutóbbi hitelképességi vizsgálat alkalmával megállapításra került; vagy

b)

annak a tagállamnak a pénzneme, amelynek területén a fogyasztó lakóhelye a hitelmegállapodás megkötésekor volt, vagy amelynek területén jelenlegi lakóhelye található.

a)

a hitelkamatláb kiszámításához alapul vett mögöttes index vagy referencia-kamatláb a hitelmegállapodás részes felei és az illetékes hatóságok számára egyértelmű, hozzáférhető, objektív és ellenőrizhető; és

b)

a hitelkamatláb kiszámításához felhasznált indexek korábbi adatait vagy az indexet rendelkezésre bocsátó szervezet, vagy a hitelezők nyilvántartják.

a)

a hitelközvetítőnek rendelkeznie kell a szolgáltatás nyújtásának területén érvényes szakmai felelősségbiztosítással, vagy valamilyen hasonló biztosítékkal a szakmai gondatlanságból eredő felelősség esetére. Függő hitelközvetítők esetében azonban a székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy a felelősségbiztosítást vagy hasonló biztosítékot nyújthatja az a hitelező is, akinek vagy amelynek nevében a hitelközvetítő eljárni jogosult;

A Bizottság felhatalmazást kap az e pont első bekezdésében említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális összegének megállapítására szolgáló szabályozástechnikai előírások elfogadására és szükség esetén történő módosítására. A szabályozástechnikai előírások az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EBH az e pont első bekezdésében említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális összegének megállapítására szolgáló szabályozástechnikai előírástervezeteket dolgoz ki, amelyeket 2014. szeptember 21-ig benyújt a Bizottságnak. Az EBH első alkalommal 2018. március 21-ig, majd azt követően kétévente felülvizsgálja és szükség esetén kidolgozza az e pont első bekezdésében említett szakmai felelősségbiztosítás vagy hasonló biztosíték minimális összegének módosítására irányuló szabályozástechnikai standardtervezetet, és azt a Bizottságnak benyújtja.

b)

a hitelközvetítőként működő természetes személynek, a jogi személyként működő hitelközvetítő igazgatósága tagjainak, és a jogi személyként működő, de igazgatósággal nem rendelkező hitelközvetítőben a hasonló feladatokat ellátó természetes személyeknek jó hírnévvel kell rendelkezniük. Alapkövetelmény, hogy az említett személyek súlyos vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban nem szerepelhetnek, valamint korábban nem jelenthettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfelelően mentesítették őket a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól;

c)

a hitelközvetítőként működő természetes személynek, a jogi személyként működő hitelközvetítő igazgatósága tagjainak, és a jogi személyként működő, de igazgatósággal nem rendelkező hitelközvetítőben a hasonló feladatokat ellátó természetes személyeknek a hitelmegállapodások tárgyában megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel kell rendelkezniük. A székhely szerinti tagállam a III. mellékletben megállapított elveknek megfelelően meghatározza az ismeretek és a szakértelem megfelelő szintjét.

a)

a vezetőségéhez tartozó, a közvetítési üzletágért felelős személyek neve. A tagállamok előírhatják minden olyan természetes személy nyilvántartásba vételét, aki egy hitelközvetítői tevékenységet folytató vállalkozáson belül az ügyfelekkel érintkeznek;

b)

azon tagállamok, amelyek területén a hitelközvetítő a letelepedés szabadsága alapján, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a tevékenységét folytatja, és amelyekről a hitelközvetítő a 32. cikk (3) bekezdésével összhangban tájékoztatta a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát;

c)

az, hogy a hitelközvetítő függő hitelközvetítő-e.

a)

valamennyi jogi személynek minősülő hitelközvetítő tevékenységi központja ugyanabban a tagállamban legyen, mint a létesítő okirat szerinti székhelye, ha a nemzeti joga alapján rendelkezik ilyen, létesítő okirat szerinti székhellyel;

b)

a jogi személynek nem minősülő hitelközvetítő tevékenységi központja vagy a jogi személynek minősülő, de a nemzeti joga alapján létesítő okirat szerinti székhellyel nem rendelkező hitelközvetítő tevékenységi központja azon tagállamban legyen, amelyben főtevékenységét ténylegesen végzi.

a)

kifejezetten lemond az engedélyről, vagy a megelőző hat hónapban nem végzett a 4. cikk 5. pontjában meghatározott hitelközvetítői tevékenységet, illetve nem nyújtott tanácsadási szolgáltatást, kivéve, ha az érintett tagállam úgy rendelkezett, hogy ilyen esetekben az engedély érvényét veszti;

b)

az engedélyt valótlan vagy megtévesztő nyilatkozatokkal vagy más jogszerűtlen eszköz igénybevételével szerezte meg;

c)

már nem teljesíti azokat a követelményeket, amelyek alapján az engedélyt megadták;

d)

azon esetek valamelyikébe tartozik, amelyek vonatkozásában a nemzeti jog – az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó kérdések tekintetében – visszavonásról rendelkezik;

e)

súlyosan vagy rendszeresen megsértette a hitelközvetítők működési feltételeire irányadó, ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezéseket.

a)

a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően meghozza a fogyasztók védelméhez és a piacok megfelelő működésének biztosításához szükséges valamennyi megfelelő lépést, többek között annak megakadályozása révén, hogy a szabálysértő hitelközvetítő a területükön bármilyen további ügyletet kezdeményezhessen. Ezen lépésekről a Bizottságot és az EBH-t indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni kell;

b)

az EBH-hoz utalhatja az ügyet, és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti annak segítségét. Ebben az esetben az EBH az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel összhangban eljárhat.

a)

az ilyen vizsgálat, helyszíni ellenőrzés, felügyeleti tevékenység vagy információcsere hátrányosan érintheti a megkeresett tagállam szuverenitását, biztonságát vagy közrendjét;

b)

ugyanezen tevékenységek és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam hatóságai előtt;

c)

az érintett személyek és tevékenységek tekintetében a megkeresett tagállamban már jogerős ítélet született.

a)

a fogyasztók ne mondhassanak le a nemzeti jog ezen irányelvet átültető rendelkezéseiben rájuk ruházott jogokról;

b)

az általuk ezen irányelv átültetése keretében elfogadott intézkedéseket ne lehessen megkerülni olyan módon, hogy a megállapodások megszövegezése, különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodások olyan hitelmegállapodásokba történő beépítése, amelyek jellege vagy célja lehetővé tenné ezen intézkedések alkalmazásának megkerülését, azt eredményezze, hogy a fogyasztók elveszítik az irányelvben biztosított védelmet.

a)

értékelni kell az EEA használatát, a fogyasztók általi megértését és a fogyasztóknak az EEA-val való elégedettségét;

b)

elemezni kell a szerződéskötést megelőző egyéb tájékoztatásokat;

c)

elemezni kell a hitelközvetítők és hitelezők által határokon átnyúlóan végzett tevékenységeket;

d)

elemezni kell a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat nyújtó, hitelintézetnek nem minősülő hitelezők piacának alakulását;

e)

fel kell mérni, hogy szükséges-e további intézkedés, többek között a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokat nyújtó, hitelintézetnek nem minősülő hitelezők számára uniós szintű engedély bevezetése;

f)

meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e további jogokat és kötelezettségeket bevezetni a hitelmegállapodások szerződéskötést követő szakasza tekintetében;

g)

fel kell mérni, hogy ezen irányelv hatálya továbbra is megfelelő-e, figyelembe véve, hogy milyen hatást gyakorol az egyéb, helyettesíthető hiteltípusokra:

h)

értékelni kell, hogy a lakóingatlannal biztosított hitelmegállapodások nyomon követéséhez szükség van-e további intézkedésekre;

i)

értékelni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a lakóingatlanok árainak alakulására vonatkozó adatok, és hogy ezek az adatok milyen mértékben hasonlíthatók össze;

j)

meg kell vizsgálni, hogy továbbra is indokolt-e a 2008/48/EK irányelv alkalmazása az olyan, biztosítékkal nem fedezett hitelekre, amelyek célja egy lakóingatlan felújítása, és amelyek esetében a teljes hitelösszeg meghaladja az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott maximális összeget;

k)

meg kell vizsgálni, hogy a szankcióknak a 38. cikk (2) bekezdése szerinti nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezések elegendő átláthatóságot biztosítanak-e;

l)

meg kell vizsgálni a 11. cikk (6) bekezdésében és a 13. cikk (2) bekezdésében említett figyelmeztetések arányosságát, és a kockázatra vonatkozó figyelmeztetések további összehangolásának a lehetőségét.

1.

A 13. cikk (1) bekezdése második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a Bizottság a Hatóság által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel megegyező szabályozástechnikai standardot fogad el, akkor az az időszak, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet, az értesítés időpontjától számított egy hónap. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam egy egy hónapos kezdeti időtartammal meghosszabbodik, és egy további egy hónapos időtartammal meghosszabbítható.”

2.

A 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy hogyan kell az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat az uniós joggal összhangban alkalmazni.”