12.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 271/93

(1)

A 3-monoklórpropán-1,2-diol (3-MCPD) az élelmiszer-feldolgozás során keletkező olyan szennyező anyag, amelyet az embernél potenciális rákkeltő anyagnak minősítettek, és amelyre 20 μg/testtömegkilogramm tolerálható napi bevitelt állapítottak meg (1). Az 1881/2006/EK bizottsági rendelet (2) a 40 % szárazanyagot tartalmazó folyékony termék esetében a hidrolizált növényi fehérjében (HVP) és szójaszószban lévő 3-MCPD felső határértékeit 20 μg/kg-ban határozta meg; ez a szárazanyagban lévő 50 μg/kg felső határértéknek felel meg.

(2)

A 2- és 3-monoklórpropán-1,2-diol (MCPD) zsírsavészterek és glicidil-zsírsavészterek az élelmiszerként vagy élelmiszer-összetevőként felhasznált, feldolgozott étkezési olajokban előforduló, jelentős szennyező anyagok. Az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagok tudományos testülete, amely az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságon (EFSA) belül működik, egyetértett azzal a becsléssel, mely szerint az emberi szervezetben a 3-MCPD 100 %-ban felszabadul észtereiből (3).

(3)

A glicidil-zsírsavészterek az étkezési olaj finomításának szagtalanítási folyamata során keletkező szennyező anyagok. A glicidil-zsírsavészterek toxikológiai relevanciája a mai napig nem teljesen világos. Maga a glicidol az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” besorolást kapta. A legújabb tanulmányok azt jelzik, hogy a glicidol a zsírsavakból (csaknem) teljes egészében felszabadul az emberi emésztőszervben.

(4)

Az EFSA 2013. szeptember 20-án tudományos jelentést tett közzé, amely az expozíció előzetes értékelése mellett elemzést tartalmazott a 3-monoklórpropán-1,2-diol (3-MCPD) élelmiszerekben való, 2009–2011 közötti előfordulásáról Európán belül (4).

(5)

Az expozíció pontosabb meghatározása érdekében az MCPD-zsírsavak és glicidil-zsírsavak jelenlétével kapcsolatban további adatok szükségesek.

(6)

Ezért helyénvaló az MCPD, az MCPD-észterek és a glicidil-észterek növényi olajokban és zsírokban, az ezekből származó élelmiszerekben és a növényi olajokat és zsírokat tartalmazó élelmiszerekben való jelenlétének nyomon követését ajánlani,

1.

A tagállamok a takarmány- és élelmiszer-ipari vállalkozók aktív részvételével nyomon követik a 2- és 3-MCPD, a 2- és 3-MCPD-zsírsavészterek és a glicidil-zsírsavészterek élelmiszerekben való előfordulását, különösen a következők tekintetében:

A 2- és 3-MCPD, a 2- és 3-MCPD-zsírsavészterek és a glicidil-zsírsavészterek elemzése a b)–f) pontban említett élelmiszerek esetében elismerten nagy kihívást jelent, és jelenleg nem áll rendelkezésre körvizsgálattal validált elemzési módszer. Ezért a b)–f) pontban említett élelmiszerek elemzése során külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a kapott adatok megbízhatók legyenek.

A tagállamok, amelyek elemezni kívánják a b)–f) pontban említett élelmiszerekben előforduló 2- és 3-MCPD, 2- és 3-MCPD-zsírsavészterek és glicidil- zsírsavészterek jelenlétét, technikai segítséget kérhetnek – ha ezt helyénvalónak és szükségesnek ítélik – a Bizottság Közös Kutatóközpontja Etalonanyag- és Mérésügyi Intézetének (IRMM) élelmiszer-tudományi szabványokkal foglalkozó egységétől.

2.

Annak biztosítása érdekében, hogy a minták a vizsgált tétel szempontjából reprezentatívak legyenek, a tagállamoknak a 333/2007/EK bizottsági rendelet (8) mellékletének B. részében megállapított mintavételi eljárásokat kell követniük.

3.

Az észterkötésű MCPD-t és glicidolt az American Oil Chemists Society standard módszereivel ajánlott meghatározni. E módszerek gázkromatográfia/tömegspektrometria (GC-MS) módszerek, amelyeket a növényi olajok és zsírok vonatkozásában körvizsgálattal validáltak; a módszerek a www.aocs.org oldalon érhetők el.

Az étkezési olajokban és zsírokban a zsírsavészterekhez kötött MCPD és glicidol elemzése tekintetében a meghatározási határ legfeljebb 100 μg/kg lehet. Más élelmiszerek esetében, amelyek zsírtartalma meghaladja a 10 %-ot, a meghatározási határ lehetőleg ne legyen nagyobb az élelmiszer zsírtartalmához viszonyítva sem, vagyis a 20 % zsírtartalmú élelmiszerben az MCPD és a glicidol zsírsavésztereinek elemzése vonatkozásában a meghatározási határ teljes súly alapján nem haladhatja meg a 20 μg/kg-ot. Az olyan élelmiszerek esetében, amelyek zsírtartalma kevesebb mint 10 %, a meghatározási határ teljes súly alapján nem haladhatja meg a 10 μg/kg-ot.

4.

A laboratóriumokban minőség-ellenőrzési eljárásokat kell alkalmazni annak érdekében, hogy az analízis során a glicidilészterek ne alakuljanak át MCPD-észterekké, illetve fordítva. Ezen túlmenően egyértelműen meg kell határozni a mérendő mennyiséget, és külön jelenteni kell az elemzett mátrixban jelen lévő szabad 2 és 3-MCPD-ket, elkülönítve a 2- és 3-MCPD-zsírsavaktól, mivel mindkettőt 3-MCPD-ként mérik. Az alábbi mérendő mennyiségeket külön-külön kell meghatározni:

Jelenleg nincs arra utaló bizonyíték, hogy az 1. pontban felsorolt élelmiszerekben szabad glicidol fordulna elő. Ugyanakkor abban az esetben, ha szabad glicidol elemzésére kerül sor, ezt külön kell jelenteni.

(5)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elemzések eredményeit rendszeresen (hathavonta) benyújtják az EFSA-nak az EFSA adatbenyújtási formátumát használva, az élelmiszer- és takarmányügyi standard mintaleírására vonatkozó EFSA-iránymutatásokkal (9), valamint az EFSA további egyedi jelentéstételi követelményeivel összhangban.

A nyomon követésből származó, rendelkezésre álló hasznos adatok hiánytalan benyújtásának biztosítása érdekében egy kevesebb kötelezően kitöltendő mezőt tartalmazó, egyszerűsített formátum fog rendelkezésre állni.

(6)

Ezen ajánlás egységes alkalmazását és az eredményeket tartalmazó jelentések összehasonlíthatóságának biztosítását egy később elkészítendő iránymutatás fogja segíteni.