14.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/19


A BIZOTTSÁG 1337/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. december 13.)

az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak a friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús származási országa vagy eredete helyének feltüntetése tekintetében történő megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 26. cikke (8) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1169/2011/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a XI. mellékletben felsorolt Kombinált Nómenklatúra-kódok alá tartozó hús, azaz a friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús esetében kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét.

(2)

Egyensúlyt kell teremteni a fogyasztók tájékoztatás iránti igénye, valamint ennek a gazdasági szereplők és a tagállami hatóságok számára jelentett többletköltségei között, amelyek a termék végső árát alakítják. A hatásvizsgálat és egy a Bizottság megbízásából készített tanulmány több lehetőséget is megvizsgált a származási ország vagy eredet helyének feltüntetése tekintetében, figyelemmel az állatok legfontosabb életszakaszaira. Az eredmények azt mutatják, hogy a fogyasztók mindenekelőtt az állat nevelésének helyére vonatkozó információt igénylik. Ugyanakkor az állat születési helyére vonatkozó információ kötelező megadása új, további költségekkel járó nyomonkövetési rendszerek létrehozását tenné szükségessé a gazdaságok szintjén, míg a vágás helyének a címkén való feltüntetése mérsékeltebb költségekkel jár, és értékes információt nyújt a fogyasztónak. Ami a földrajzi elhelyezkedést illeti, bebizonyosodott, hogy a fogyasztók számára a legfontosabb a tagállam vagy harmadik ország feltüntetése.

(3)

Az 1169/2011/EU rendelet egy élelmiszer „származási országának” fogalmát a 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 23–26. cikkével összhangban határozza meg. Az állati termékek esetében ez a fogalom arra az országra utal, amelyben a terméket teljes egészében előállították; ez a húsra vonatkoztatva azt az országot jelenti, ahol az állat született, nevelkedett és ahol levágták. Ha több ország is érintett egy élelmiszer előállításában, az említett fogalom arra az országra utal, amelyben a termékeket az utolsó lényeges és gazdaságilag indokolt feldolgozásnak vagy megmunkálásnak alávetették. E fogalom olyan helyzetekben történő alkalmazása, amikor a hús különböző országokban született, nevelt és levágott állatokból származik, nem tájékoztatja a fogyasztókat megfelelően a hús eredetéről. Ezért minden ilyen esetben elő kell írni, hogy a címkén tüntessék fel azt a tagállamot vagy harmadik országot, ahol az állat egy – az adott faj esetében szokásos állattartási ciklus jelentős részét képviselő – ideig nevelkedett, valamint azt a tagállamot vagy harmadik országot, ahol az állatot levágták. A „származás” kifejezést az egyetlen tagállamban vagy harmadik országban született, nevelt és levágott állatokból, tehát teljes egészében egyetlen tagállamban vagy harmadik országban nyert hús esetében történő használatra kell fenntartani.

(4)

Azokban az esetekben, amikor az állat több tagállamban vagy harmadik országban nevelkedett, és a tartási időszak egyikben sem tekinthető jelentősnek, az állattartás helyét oly módon kell megjelölni, hogy a fogyasztók igényei jobban teljesüljenek, és a címke se legyen szükségtelenül bonyolult.

(5)

Ezenkívül szabályokat kell megállapítani a különböző tagállamokban vagy harmadik országokban nevelt és levágott, azonos vagy különböző fajú állatokból nyert húsdarabokat tartalmazó csomagokra vonatkozóan.

(6)

Ez a címkézési rendszer nyomonkövetési szabályokat ír elő a hús termelésének és forgalmazásának minden, a vágástól a csomagolásig terjedő szakaszára, a címkézett húson annak az állatnak vagy állatcsoportnak a megjelölése érdekében, amelyekből a hús származik.

(7)

Külön szabályokat kell biztosítani a harmadik országokból importált húsra vonatkozóan, amennyiben a szükséges információk a címkén nem szerepelnek.

(8)

Tekintettel a darált hús és a húsnyesedék termelési folyamatainak jellegzetességeire, a piaci szereplők számára egyszerűsített jelzések használatát kell lehetővé tenni.

(9)

Mivel az e rendelet alapján nyújtandó tájékoztatás kereskedelmi érdekeket érint, az élelmiszer-ipari vállalkozók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a címkén a kötelező információk mellett a hús származására utaló más elemeket is feltüntessenek.

(10)

Mivel az 1169/2011/EU rendelet vonatkozó rendelkezései 2014. december 13-tól alkalmazandók, és az említett rendelet 47. cikke a végrehajtási szabályoknak minden naptári év április 1-jétől kezdődő alkalmazásáról rendelkezik, e rendeletet 2015. április 1-jétől kell alkalmazni.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

E rendelet szabályokat határoz meg az 1169/2011/EU rendelet XI. mellékletében felsorolt Kombinált Nómenklatúra-kódok alá tartozó friss, hűtött vagy fagyasztott sertéshús, juhhús, kecskehús és baromfihús származási országának vagy eredete helyének feltüntetésére vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 3. cikkének 3. pontjában meghatározott „élelmiszer-ipari vállalkozó”, a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott „létesítmény”, valamint a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) I. mellékletének 1.13., 1.16. és 1.17. pontjában meghatározott „darált hús”, „vágóhíd” és „darabolóüzem” fogalmakat alkalmazza.

(2)   E rendelet alkalmazásában továbbá:

a)

„húsnyesedék” az 1169/2011/EU rendelet XI. mellékletében felsorolt Kombinált Nómenklatúra-kódok alá tartozó, emberi fogyasztásra alkalmasnak minősített apró húsdarabkák, amelyek kizárólag a bontás során, a hasított testek kicsontozása vagy a hús darabolása során jöttek létre;

b)

„tétel” az 1169/2011/EU rendelet XI. mellékletben felsorolt Kombinált Nómenklatúra-kódok alá tartozó, egyetlen fajból nyert, csontos vagy csontozott, akár darabolt vagy darált hús, gyakorlatilag azonos körülmények között darabolva, darálva vagy csomagolva.

3. cikk

Nyomonkövethetőség

(1)   Az élelmiszer-ipari vállalkozók az 1. cikkben említett hús termelésének és a forgalmazásának minden szakaszára vonatkozóan azonosítási és nyilvántartási rendszert vezetnek be és alkalmaznak.

(2)   Az említett rendszert oly módon kell alkalmazni, hogy biztosítsa:

a)

a hús és a között az állat vagy állatcsoport közötti megfelelést, amelyből a hús származik; a vágás szakaszában e megfeleltetés a vágóhíd felelőssége; valamint

b)

az 5., a 6. és a 7. cikkben említett jelzésekkel kapcsolatos megfelelő információk a hússal együtt történő továbbítását a termelés és a forgalmazás későbbi szakaszaiban érintett gazdasági szereplők számára.

Minden élelmiszer-ipari vállalkozó a termelés és a forgalmazás azon szakaszában felelős az első albekezdésben meghatározott azonosítási és nyilvántartási rendszer alkalmazásáért, amelyben érintett.

A fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szállított hús és a tétel azonosító száma, valamint a csomagot vagy a címkézett tételt alkotó hús megfelelő tétele vagy tételei közötti megfelelést a húst az 5., 6. és 7. cikkben foglaltak szerint csomagoló vagy címkéző élelmiszer-ipari vállalkozó biztosítja. Valamennyi, ugyanazzal az azonosító tételszámmal rendelkező csomagon azonos jelzéseket kell feltüntetni, az 5., 6., vagy 7. cikk szerint.

(3)   Az (1) bekezdésben említett rendszer különösen az állatok, a hasított testek vagy a darabolt húsok élelmiszer-ipari vállalkozó létesítményébe történő érkezésének és az onnan történő elszállításának időpontját rögzíti, és biztosítja az érkezések és elszállítások közötti megfelelést.

4. cikk

Az állatok csoportja

(1)   A 3. cikkben említett állatcsoport méretét az alábbiak határozzák meg:

a)

a hasított testek darabolása során az együtt darabolt hasított testek száma, amelyek az érintett darabolóüzemben egy tételt alkotnak;

b)

a további darabolás vagy aprítás/darálás során azon hasított testek száma, amelyek húsa az érintett daraboló- vagy darálóüzemben egy tételt alkot.

(2)   Egy tétel mérete nem haladhatja meg egy létesítmény egy napi termelését.

(3)   Kivéve azokat az eseteket, amelyekben a 7. cikk alkalmazandó, a tételek összeállítása során a hús darabolását vagy darálását végző létesítmények gondoskodnak arról, hogy az egy tételben található valamennyi hasított test megfeleljen azoknak állatoknak, amelyek húsára az 5. cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint azonos címkézési jelzéseket kell alkalmazni.

5. cikk

A hús címkézése

(1)   Az 1. cikkben említett, a végső fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szánt hús címkéjén a következők szerepelnek:

a)

az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állat nevelkedett: „Az állattartás helye: (tagállam vagy harmadik ország)”, a következő feltételek szerint:

i.

sertések esetében:

ha az állatot 6 hónapnál idősebb korában vágják le, az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot az utolsó, legalább négy hónapos időszakban tartották,

ha az állat elérte a legalább 80 kilogramm élősúlyt, és 6 hónapnál fiatalabb korában vágják le, az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot az azt követő időszakban tartották, amikor elérte a 30 kilogramm élősúlyt,

ha az állat nem érte el a 80 kilogramm élősúlyt, és 6 hónapnál fiatalabb korában vágják le, az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot a teljes időszakban tartották;

ii.

juhok és kecskék esetében: az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot az utolsó, legalább hat hónapos időszakban tartották, vagy abban az esetben, ha az állatot 6 hónapnál fiatalabb korában vágják le, az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot a teljes időszakban tartották;

iii.

baromfik esetében: az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot az utolsó, legalább egy hónapos időszakban tartották, vagy abban az esetben, ha az állatot egy hónapnál fiatalabb korában vágják le, az a tagállam vagy harmadik ország, ahol az állatot az azt követő teljes időszakban tartották, amikor hízlalásra került;

b)

az a tagállam vagy harmadik ország, ahol a vágást végezték: „A vágás helye: (tagállam vagy harmadik ország)”; valamint

c)

a fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szállított hús azonosító tételszáma.

Ha az a) pontban említett tartási időszak az állat nevelkedése szerinti egyik tagállamban vagy harmadik országban sem megfelelő hosszúságú, az a) pontban említett szöveg helyébe „Az állattartás helye: az Európai Unió több tagállama”, vagy ha a húst vagy az állatokat az Unióba importálták, „Az állattartás helye: több Európai Unión kívüli ország” vagy „Az állattartás helye: az Európai Unió több tagállama és több Európai Unión kívüli ország” szöveg lép.

Ha azonban az a) pontban említett tartási időszak az állat nevelkedése szerinti egyik tagállamban vagy harmadik országban sem megfelelő hosszúságú, az a) pontban említett szöveg helyébe „Az állattartás helye: (tagállamok vagy harmadik országok felsorolása, ahol az állat nevelkedett)” szöveg léphet, amennyiben az élelmiszer-ipari vállalkozó hitelt érdemlően bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az állat ezekben a tagállamokban vagy harmadik országokban nevelkedett.

(2)   Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott szövegek helyébe a „Származási hely: (tagállam vagy harmadik ország)” szöveg léphet, amennyiben az élelmiszer-ipari vállalkozó hitelt érdemlően bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az 1. cikkben említett hús olyan állatból származik, amely egyetlen tagállamban vagy harmadik országban született, nevelkedett és került vágásra.

(3)   Amennyiben a fogyasztónak vagy közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szánt, ugyanazon csomagban elhelyezett több, azonos vagy különböző fajból származó húsdarabra az (1) és (2) bekezdés értelmében különböző címkézési előírások vonatkoznak, a címkén fel kell tüntetni:

a)

valamennyi faj esetében a megfelelő tagállamok vagy harmadik országok felsorolását az (1) és (2) bekezdés szerint;

b)

a fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szállított hús azonosító tételszámát.

6. cikk

A harmadik országokból származó húsra vonatkozó eltérés

Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve az 1. cikkben említett, uniós piacon történő forgalomba hozatalra importált azon hús címkéjén, amelyre vonatkozóan az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt információ nem áll rendelkezésre, a következő szöveget kell feltüntetni: „Az állattartás helye: az Európai Unión kívül” és „A vágás helye: (a harmadik ország, ahol az állatot levágták)”.

7. cikk

A darált húsra és a húsnyesedékre vonatkozó eltérés

Az 5. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjától, az 5. cikk (2) bekezdésétől és a 6. cikktől eltérve a darált hús és a húsnyesedék esetében a címkén az alábbiakat lehet feltüntetni:

a)

„Származási hely: Európai Unió”, amennyiben a darált hús vagy a húsnyesedék kizárólag különböző uniós tagállamokban született, nevelt és levágott állatok húsából származik;

b)

„Az állattartás és a vágás helye: Európai Unió”, ha a darált hús vagy a húsnyesedék kizárólag különböző uniós tagállamokban nevelt és levágott állatok húsából származik;

c)

„Az állattartás és a vágás helye: az Európai Unión kívül”, ha a darált hús vagy a húsnyesedék kizárólag az Unióba importált állatok húsából származik;

d)

„Az állattartás helye: az Európai Unión kívül” és „A vágás helye: Európai Unió”, amennyiben a darált hús vagy a húsnyesedék kizárólag az Unióba vágás céljából importált és egy vagy több uniós tagállamban levágott állatok húsából származik;

e)

„Az állattartás és a vágás helye: Európai Unió és az Európai Unión kívül”, ha a darált hús vagy a húsnyesedék előállítása:

i.

egy uniós vagy több uniós tagállamban nevelt és levágott állatok húsából és az Unióba importált húsból; vagy

ii.

az Unióba importált és egy vagy több uniós tagállamban levágott állatok húsából történt.

8. cikk

Önkéntes kiegészítő információk a címkén

Az élelmiszer-ipari vállalkozók a hús származási helyére vonatkozó további információkkal egészíthetik ki az 5., 6. vagy 7. cikkben említett szövegeket.

A első bekezdésben említett további információk nem állhatnak ellentmondásban az 5., 6. vagy 7. cikkben említett szövegekkel, és meg kell felelniük az 1169/2011/EU rendelet V. fejezetében foglalt szabályoknak.

9. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2015. április 1-jétől kell alkalmazni. A rendelet nem vonatkozik az uniós piacon 2015. április 1-jét megelőzően jogszerűen forgalomba hozott húsra, a készletek kimerüléséig.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. december 13-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 304., 2011.11.22., 18. o.

(2)  A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 853/2004/EK rendelete az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról (HL L 139., 2004.4.30., 55. o.).