29.10.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/15

(1)

Az Európai Uniónak és több mint 50 intézményének és ügynökségének továbbra is magas színvonalú európai közszolgálattal kell rendelkeznie, ami lehetővé teszi, hogy megvalósítsa célkitűzéseit, végrehajtsa szakpolitikáit és tevékenységeit, valamint a Szerződéseknek megfelelően a lehető legmagasabb színvonalon lássa el feladatait, hogy megfeleljen mindazon külső és belső kihívásoknak, amelyekkel a jövőben szembesülni fog, továbbá szolgálja az Unió polgárait.

(2)

Következésképpen keretet kell biztosítani a magasan képzett, több nyelven beszélő, a tagállamok állampolgárai közül földrajzi szempontból a lehető legszélesebb körből válogatott, és a lehető legmagasabb szakmai színvonalon teljesítő, független személyzet vonzásához, felvételéhez és állományban tartásához, kellően figyelembe véve a nemek egyensúlyát, és e személyzet számára lehetővé kell tenni, hogy feladatait a lehető leghatékonyabban és legeredményesebben lássa el. E tekintetben át kell hidalni az egyes tagállamokból származó tisztviselők vagy alkalmazottak felvételével kapcsolatosan az intézmények által tapasztalt jelenlegi nehézségeket.

(3)

Tekintettel az európai közszolgálatban dolgozók létszámának az Unió célkitűzéseihez és népességéhez viszonyított mértékére, az uniós intézmények és ügynökségek személyzeti létszámának csökkentése nem gyengítheti azok feladatainak, kötelezettségeinek és funkcióinak a Szerződésekben foglalt kötelezettségek és jogkörök értelmében történő teljesítését. Ezzel kapcsolatban az általuk foglalkoztatott személyi állomány összes kategóriája tekintetében szükség van az egyes intézmények és ügynökségek személyzeti kiadásainak átláthatóságára.

(4)

Az uniós közszolgálatnak a legmagasabb szakmai etikai elvárások szerint kell működnie, és mindig függetlennek kell maradnia. Ennek érdekében a személyzeti szabályzat (4) jogokat és kötelezettségeket rögzítő II. címét még egyértelműbbé kell tenni. Amennyiben bármely tisztviselő vagy volt tisztviselő ezeknek a kötelezettségeknek nem tesz eleget, ellene fegyelmi eljárás indítható.

(5)

Az európai közszolgálat értékéhez kulturális és nyelvi sokszínűsége is hozzájárul, amely csak akkor biztosítható, ha garantált a megfelelő egyensúly a tisztviselők nemzeti hovatartozása tekintetében. A személyzeti felvételi és kinevezési eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyzet alkalmazására a lehető legszélesebb földrajzi alapon kerüljön sor az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai közül, anélkül azonban, hogy bármelyik tagállam állampolgárai számára álláshelyek lennének fenntartva. Ebből a célból és az objektív körülmények által nem igazolt – a tisztviselők nemzeti hovatartozás szerinti megoszlása tekintetében esetlegesen jelentős – egyensúlyhiányok kiküszöbölése érdekében az egyes intézmények számára lehetőséget kell biztosítani indokolt és megfelelő intézkedések elfogadására. Ezen intézkedések semmilyen körülmények között nem vezethetnek az érdemen alapuló kiválasztástól eltérő felvételi követelményekhez. A Bizottság kétévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megfelelő intézkedések intézmények általi végrehajtásáról.

(6)

Annak megkönnyítése érdekében, hogy a személyzeti felvétel a lehető legszélesebb földrajzi alapon történjen, az intézmények igyekeznek támogatni az alkalmazottak gyermekeinek többnyelvű és multikulturális oktatását. Kívánatos, hogy az Unió hozzájárulása az Európai Iskolák finanszírozásához – amelyet a költségvetési hatóság határoz meg a vonatkozó szabályokkal összhangban – az Unió költségvetésének terhére történjen. Amennyiben az intézmények működése ezt megkívánja, a Bizottság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy kérhesse az illetékes hatóságoktól helyszín kijelölését új Európai Iskola számára.

(7)

A távolabbi cél a humánerőforrás-igazgatás optimalizálása egy olyan európai közszolgálatban, amelyet kiválóság, szakértelem, függetlenség, lojalitás, pártatlanság és stabilitás, továbbá kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint vonzó munkakörülmények jellemeznek.

(8)

A tisztviselők kilenchónapos próbaidőt teljesítenek. Egy tisztviselő véglegesítéséhez a kinevezésre jogosult hatóságnak figyelembe kell vennie a próbaidőről szóló, a próbaidő végén készített jelentést és a próbaidős tisztviselőnek a személyzeti szabályzatban foglalt kötelezettségei tekintetében tanúsított magatartását is. A próbaidős tisztviselőről a próbaidő alatt bármikor készíthető értékelő jelentés, ha munkája nyilvánvalóan nem megfelelő. Ellenkező esetben értékelő jelentést csak a próbaidő végén kell készíteni.

(9)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak vásárlóereje a tagállamok központi kormányzatában dolgozó nemzeti köztisztviselőkével párhuzamosan alakuljon, fenn kell tartani a fizetések többéves naprakésszé tételi mechanizmusának – ismert nevén: „a módszer” – elvét, 2023-ig biztosítva annak alkalmazását, 2022 elejére egy felülvizsgálat előírásával, miközben rendelkezni kell a módszer ideiglenes meghosszabbítására szolgáló mechanizmusról is. Továbbá a módszer alkalmazásából eredő múltbeli nehézségek orvoslása érdekében rendelkezni kell egy olyan módszerről, amely évente automatikusan lehetővé teszi minden illetmény, nyugdíj és juttatás naprakésszé tételét, beleértve a válságok esetén automatikusan alkalmazandó záradékot is. Ebből a célból a személyzeti szabályzatban és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben szereplő megfelelő összegeket referenciaösszegnek kell tekinteni, amelyeket rendszeresen és automatikusan naprakésszé tesznek. A naprakésszé tett összegeket a Bizottság tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. Ezt a naprakésszé tételi mechanizmust ugyanúgy kell alkalmazni minden egyéb olyan esetben, amelyben a naprakésszé tétel elő van írva.

(10)

Fontos biztosítani a díjazás és a nyugdíjak naprakésszé tételére szolgáló statisztikai adatok minőségét. A nemzeti statisztikai intézeteknek és egyéb megfelelő tagállami hatóságoknak a pártatlanság elvével összhangban nemzeti szinten az adatokat kell gyűjteniük, és azokat továbbítaniuk kell az Eurostat számára.

(11)

A módszer alkalmazásából az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára adódó potenciális előnyöket egy speciális „adó” rendszerének újbóli bevezetésével kell kiegyensúlyozni. A módszerhez hasonlóan ennek a szolidaritási adónak az alkalmazása ideiglenesen meghosszabbítható. A jelen körülmények között helyénvalónak tűnik a szolidaritási adót a 2004-től 2012-ig alkalmazott speciális adó szintjéhez képest emelni és progresszívebb mértéket megállapítani. Erre az Unió különösen nehéz gazdasági és szociális helyzete és annak szerte az Unióban az államháztartásokra gyakorolt hatásainak figyelembevétele érdekében van szükség. A költségvetések konszolidálásának szükségessége az Unióban már rövid távon is gyors és különleges szolidaritási erőfeszítéseket kíván meg az uniós intézmények személyzete részéről. Egy ilyen szolidaritási adónak ezért az Unió valamennyi tisztviselőjére és egyéb alkalmazottjára vonatkoznia kell 2014. január 1-jétől.

(12)

A többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. február 8-i következtetéseiben az Európai Tanács rámutatott arra, hogy a költségvetések rövid, közép- és hosszú távú konszolidálásának szükségessége megköveteli, hogy minden közigazgatás és azok személyi állománya külön erőfeszítést tegyen a hatékonyság és az eredményesség növelése, valamint a változó gazdasági helyzethez való igazodás érdekében. Ez a felhívás tulajdonképpen megismételte a tisztviselők személyzeti szabályzata és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek módosítására irányuló 2011. évi bizottsági javaslat célját, amely a költséghatékonyság biztosítására törekedett, elismerve, hogy az Európai Unió előtt álló jelenlegi kihívások különleges erőfeszítést kívánnak minden egyes közigazgatás részéről, illetve személyzetük minden egyes tagjától a hatékonyság javítása, valamint az európai gazdasági és szociális környezet változásaihoz való alkalmazkodás érdekében. Az Európai Tanács továbbá a személyzeti szabályzat reformjának részeként kérte az uniós intézmények minden alkalmazottja díjazásának és nyugdíjának a módszer révén történő kiigazításának két évre való felfüggesztését és a fizetésekre vonatkozó módszer reformjának részeként az – új – szolidaritási adó újbóli bevezetését.

(13)

E következtetésekre való tekintettel és a jövőbeli költségvetési korlátozásokra adott válaszként, valamint bizonyítandó, hogy az európai közszolgálat szolidáris azon súlyos megszorító intézkedésekkel, amelyeket a tagállamok hoztak a korábban példa nélküli pénzügyi válság és a tagállamokban és az Európai Unió egészében tapasztalható különösen nehéz szociális és gazdasági helyzet következtében, rendelkezni kell a módszer két évre való felfüggesztéséről a tisztviselők minden díjazása, nyugdíja és juttatása tekintetében, és a szolidaritási adót e felfüggesztés ellenére alkalmazni kell.

(14)

A demográfiai változások és az érintett népesség változó korösszetétele miatt emelni kell a nyugdíjkorhatárt, ezt azonban a már szolgálatban álló uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak tekintetében átmeneti intézkedéseknek kell kísérniük. Ezekre az átmeneti intézkedésekre a már szolgálatban álló tisztviselők – akik már befizetéseket eszközöltek az Európai Unió tisztviselőinek fiktív nyugdíjalapjába – szerzett jogainak tiszteletben tartása érdekében van szükség. A nyugdíjkorhatárt is rugalmasabbá kell tenni annak megkönnyítésével, hogy az alkalmazottak 67 éves korukig, illetve kivételes körülmények között és különleges feltételekkel 70 éves korukig önként tovább dolgozhassanak.

(15)

Mivel az Európai Unió nyugdíjalapja biztosításmatematikai egyensúlyban van, és ezt az egyensúlyt rövid- és hosszú távon meg is kell őrizni, a 2014. január 1-je előtt felvett személyzetet kárpótolni kell nyugdíjbefizetéseiért olyan átmeneti intézkedések útján, mint a nyugdíjösszeg kiigazított növekedése a nyugdíjkorhatár elérését követően szerzett szolgálati évek után (barcelonai ösztönző), illetve 60 éves életkor és a törvényes nyugdíjkorhatár között a korai nyugdíjazással járó nyugdíjcsökkenés felének alkalmazása.

(16)

Az általánosan elfogadott biztosítástematikai gyakorlat szerint a nyugdíjrendszerek egyensúlyának megőrzése céljából a kamatok és az illetménynövekedés tekintetében 20 és 40 év közötti időtartam eredményeit kell alapul venni. A kamatok és az illetménynövekedések mozgóátlagát ezért egy hétéves átmeneti időszakkal harminc évre kell kiterjeszteni.

(17)

A Tanács felkérte a Bizottságot egy tanulmány elkészítésére, illetve megfelelő javaslatok benyújtására a személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdésével, I. mellékletének A. szakaszával és 45. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben abból a célból, hogy egyértelmű kapcsolat legyen a felelősségek és a besorolási fokozat között, és hogy az előléptetésekkel kapcsolatban a felelősségek nagyobb hangsúlyt kapjanak az érdemek vizsgálatakor.

(18)

E felkérésre figyelemmel helyénvaló a magasabb besorolási fokozatokba való előléptetést a munka iránti személyes elhivatottságtól, a képességek és kompetenciák fejlesztésétől, továbbá olyan feladatok ellátásától függővé tenni, amelyek jelentősége indokolja a tisztviselő előléptetését a magasabb besorolási fokozatba.

(19)

Az AD és AST besorolási csoportban az előmenetel struktúráját úgy kell átalakítani, hogy a legmagasabb besorolási fokozatok korlátozott számú tisztviselő számára legyenek fenntartva, akik a legnagyobb felelősséget viselik. Ezért a tanácsosok csak az AD 12 besorolási fokozatig léphetnek elő, kivéve, ha adott álláshelyekre kerülnek kinevezésre e besorolási fokozat felett, míg az AD 13 és AD 14 besorolási fokozatokat azon személyi állomány számára kell fenntartani, akiknek beosztása jelentős felelősséggel jár. Hasonlóképpen, az AST 9 besorolású tisztviselőket AST 10 besorolásba csak a személyzeti szabályzat 4. cikkében és 29. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban lehet előléptetni.

(20)

Tekintettel az előmeneteli rendszereknek az eltérő mértékű felelősségi körökhöz igazítására az AST besorolási csoport jelenlegi területein, amely egyben az igazgatási kiadások csökkentéséhez való elkerülhetetlen hozzájárulás is, egy új „AST/SC” besorolási csoportot kell létrehozni a titkársági és irodai személyzet számára. Az illetményeknek és előléptetési arányoknak megfelelő összefüggést kell teremteniük a felelősségi szint és a javadalmazás szintje között. Ekképpen meg lehet őrizni az európai közszolgálat stabilitását és átfogó jellegét. A Bizottságnak értékelést és jelentést kell készítenie ezen új besorolási csoport kialakításának hatóköréről és hatásairól, kiemelt figyelmet fordítva a nők helyzetére, hogy biztosítani lehessen a stabil és átfogó jellegű európai közszolgálat fenntartását.

(21)

A következő besorolási fokozatba való előléptetés előtt legalább két évnek az aktuális besorolási fokozatban történő eltöltésére vonatkozó szabály továbbra is érvényben marad annak érdekében, hogy a kiemelkedően teljesítő személyzet gyorsabban léphessen elő. Minden egyes intézménynek biztosítania kell, hogy az emberi erőforrásokra vonatkozó belső politikái éljenek a személyzeti szabályzatban foglalt azon lehetőségekkel, amelyek megfelelő előmenetelt biztosítanak a kiemelkedő képességű és kiemelkedően teljesítő tisztviselők számára.

(22)

Az intézmények lecsökkenő személyzeti létszámának kompenzációja érdekében az intézményekre vonatkozó munkaidőt összhangba kell hozni az Európai Unió egyes tagállamaiban érvényes munkaidővel. Ennek során figyelembe kell venni a tagállamokban a közalkalmazottak tekintetében érvényes munkaidőt. A heti minimális munkaidő bevezetése biztosítani fogja, hogy az intézmények személyzete képes legyen megbirkózni az Európai Unió politikai célkitűzéseiből adódó munkateherrel, ugyanakkor egyben így az Unió közszolgálatában a szolidaritás érdekében harmonizálni fogja a munkafeltételeket.

(23)

A rugalmas munkaidő-beosztás a modern és hatékony közigazgatás elengedhetetlen eleme, amely az intézményekben lehetővé teszi a családbarát munkakörülményeket és a nemek közti megfelelő egyensúlyt. Ezért szükséges erről a személyzeti szabályzatban kifejezetten rendelkezni.

(24)

Az utazási időre, valamint a származási hely és a foglalkoztatás helye közötti utazási költségek éves térítésére vonatkozó szabályokat alkalmazásuk egyszerűbbé és átláthatóbbá tétele érdekében modernizálni és ésszerűsíteni kell, valamint össze kell kapcsolni a külföldi munkavállalói jogállással. Különösképpen: az éves utazási időt hazautazási szabadságnak kell felváltania, amelyet legfeljebb két és fél napra kell korlátozni.

(25)

Hasonlóképp egyszerűsíteni kell a költözési költségek visszatérítésére vonatkozó szabályokat, hogy mind az érintettek, mind az adminisztráció tekintetében csökkenjenek az adminisztratív terhek. Ezért költségplafonokat kell bevezetni, amelyek figyelembe veszik a tisztviselő vagy alkalmazott családi helyzetét, valamint a költözés és az ehhez kapcsolódó biztosítás átlagos költségét.

(26)

A személyzet bizonyos tagjainak rendszeresen kell intézményük más fő munkavégzési helyein kiküldetéseket teljesíteniük. Ezeket a helyzeteket a kiküldetésekre vonatkozó jelenlegi szabályok nem megfelelően veszik figyelembe. Ezért ezeket a szabályokat úgy kell módosítani, hogy ilyen esetekben a szállásköltségeket átalányösszegként lehessen visszaigényelni.

(27)

Helyénvaló korszerűsíteni a harmadik országokban dolgozó személyzet munkafeltételeit, amelyeket költséghatékonyabbá kell tenni, ezáltal megtakarításokat elérve. Az éves szabadságra vonatkozó jogosultságokat ki kell igazítani, továbbá rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy a paraméterek szélesebb körét vegyék figyelembe az életkörülmények alapján nyújtott támogatás meghatározásához, a megtakarításokra irányuló általános cél sérelme nélkül. A lakhatási támogatás nyújtásának feltételeit a helyi körülmények megfelelőbb figyelembevétele és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében felül kell vizsgálni.

(28)

Helyénvaló rugalmasabb kereteket biztosítani a szerződéses alkalmazottak foglalkoztatásához. Ezért lehetővé kell tenni az Unió intézményei számára, hogy legfeljebb hatéves időtartamra szerződéses alkalmazottakat foglalkoztassanak feladatok ellátására tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak felügyelete alatt. Továbbá, mivel a tisztviselők túlnyomó többségét a jövőben is nyílt versenyvizsgák alapján veszik fel, az intézményeknek jogosultnak kell lenniük belső versenyvizsgákat tartani, amelyek kivételes esetekben és meghatározott feltételek mellett nyitva állnának a szerződéses személyzet előtt is.

(29)

Átmeneti részletes szabályokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik az új szabályok és intézkedések fokozatos alkalmazását, ugyanakkor nem sérülhetnek a személyzeti szabályzat e módosításainak hatálybalépését megelőzően alkalmazott személyzet szerzett jogai és jogos elvárásai.

(30)

Az uniós nyugdíjrendszer a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó egyéb személyzethez hasonlóan az ügynökségek személyzetére is vonatkozik. Jelenleg a teljes mértékben önfinanszírozó ügynökségek a munkáltatói járulékot maguk fizetik be a rendszerbe. A költségvetés átláthatósága és a kiegyensúlyozottabb tehermegosztás biztosítása érdekében a részben az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozott ügynökségeknek a munkáltatói járulék azon részét kell fizetniük, amely megfelel az ügynökségnek az Európai Unió általános költségvetéséből származó támogatások nélküli bevétele és az összes bevétele közötti aránynak. Mivel ezen új rendelkezés folytán szükséges lehet az ügynökségek által begyűjtött díjakra vonatkozó megfelelő szabályok kiigazítása, csak 2016. január 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Adott esetben a Bizottság javaslatokat nyújt be e szabályok kiigazítására.

(31)

Az egyszerűsítés és a következetes személyzeti politika érdekében a Bizottság által a személyzeti szabályzat végrehajtása érdekében elfogadott szabályoknak analógia útján az ügynökségekre is vonatkozniuk kell. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy az ügynökségek speciális helyzetét szükség esetén figyelembe lehessen venni, az ügynökségeknek jogosultnak kell lenniük a Bizottság engedélyét kérni olyan végrehajtási szabályok elfogadására, amelyek eltérnek a Bizottság által elfogadottaktól, vagy arra, hogy egyáltalán ne alkalmazzák a Bizottság által elfogadott szabályokat.

(32)

Az Európai Unió Bíróságán létre kell hozni és vezetni kell a személyzeti szabályzat végrehajtása érdekében elfogadott valamennyi szabály nyilvántartását. Ez a nyilvántartás, amelyhez minden intézmény, ügynökség és a tagállamok is hozzáférhetnének, átláthatóságot biztosítana, és előmozdítaná a személyzeti szabályzat következetes alkalmazását.

(33)

A végrehajtási szabályok elfogadására vonatkozó szabályok harmonizációja és egyértelműsítése érdekében, tekintettel azok belső és igazgatási jellegére, helyénvaló a vonatkozó döntéshozatali hatásköröket a kinevezésre jogosult és a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházni.

(34)

Figyelemmel az ideiglenes alkalmazottak magas számára az ügynökségeknél, valamint a következetes személyzeti politika meghatározása iránti igényre, szükség van az ideiglenes alkalmazottak körében egy új kategória kialakítására, valamint az e kategóriára vonatkozó speciális szabályok megállapítására.

(35)

A Bizottságnak folytatnia kell a közös betegbiztosítási rendszer költségvetési helyzetének figyelemmel kísérését, és a rendszer strukturális egyensúlyhiánya esetén meg kell tennie minden szükséges lépést.

(36)

Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 15. cikke rendelkezik arról, hogy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak bizonyos adatait továbbítani kell a tagállamok kormányainak.

(37)

A személyzeti szabályzatban foglalt célok elérése érdekében a rendelet mellékleteinek módosítása tekintetében a Bizottságra kell átruházni a jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően történő elfogadását, különösen a munkafeltételek bizonyos részletei tekintetében. A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell a megfelelő dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács számára történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő átadását,

1.

Az 1d. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 1e. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az aktív státuszban lévő tisztviselők hozzáférnek az intézmények által elfogadott szociális jellegű intézkedésekhez, ideértve a munka és a családi élet összeegyeztetését elősegítő egyedi intézkedéseket, és a 9. cikkben említett szociális jóléti szervek által nyújtott szolgáltatásokhoz. A volt tisztviselők a szociális jellegű intézkedésekből korlátozott egyedi intézkedésekhez férhetnek hozzá.”;

3.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   Az egyes intézményekre vonatkozó költségvetési szakaszokhoz mellékelt létszámterv minden besorolási fokozat és minden besorolási csoport esetében feltünteti az álláshelyek számát.

(2)   Ez a terv az érdemeken alapuló előléptetéssel a személyzeti szabályzat 45. cikkében megállapított elvének sérelme nélkül biztosítja, hogy az év január 1-jén minden egyes intézménynél a létszámterv minden besorolási fokozatában a betöltetlen álláshelyek száma megfeleljen a megelőző év január 1-jén az alacsonyabb besorolási fokozatban aktív státuszban lévő tisztviselők száma és az arra a besorolási fokozatra az I. melléklet B. szakaszában megadott tényezők szorzatának. Ezeket az arányszámokat 2014. január 1-jétől ötéves átlag alapján kell alkalmazni.

(3)   Az I. melléklet B. szakaszában megállapított arányszámok a 113. cikkben említett jelentés részét képezik.

(4)   Az AST/SC besorolási csoportra vonatkozó rendelkezések végrehajtása és a XIII. melléklet 31. cikkében foglalt átmeneti intézkedések, figyelembe véve valamennyi intézményben a titkári és irodai feladatokat ellátó személyzet iránti igény fejlődését, valamint az AST és AST/SC besorolási csoportban az állandó és ideiglenes álláshelyek változásait, a 113. cikkben említett jelentés részét képezik.”;

5.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 10. cikk első bekezdésének második mondatában az „intézmények” szó helyébe az „az intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” kifejezés lép.

7.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

A tisztviselő feladatainak ellátása során és magatartásának meghatározásakor kizárólag az Unió érdekeit tartja szem előtt. A tisztviselő az intézményén kívül egyetlen kormánytól, hatóságtól, szervezettől vagy személytől sem kérhet vagy fogadhat el utasításokat. A rábízott feladatokat tárgyilagosan, pártatlanul és az Unióhoz való hűségre vonatkozó kötelezettsége betartásával végzi.

A tisztviselő a kinevezésre jogosult hatóság engedélye nélkül egyetlen kormánytól vagy az intézményén kívüli más helyről sem fogadhat el semmiféle elismerést, kitüntetést, kedvezményt, ajándékot vagy fizetséget, kivéve, ha azzal a kinevezését megelőzően, illetve katonai vagy egyéb állampolgári kötelezettség teljesítése céljából biztosított külön szabadsága során nyújtott szolgálatait ismerik el.

Egy tisztviselő felvétele előtt a kinevezésre jogosult hatóság megvizsgálja, hogy a jelöltnek vannak-e olyan személyes érdekeltségei, amelyek csorbíthatják függetlenségét, vagy hogy fennáll-e bármiféle összeférhetetlenség. Ennek érdekében a jelölt külön formanyomtatványon tájékoztatja a kinevezésre jogosult hatóságot bármely fennálló vagy esetlegesen lehetséges összeférhetetlenségről. Ilyen esetekben a kinevezésre jogosult hatóság ezt megfelelően indokolt véleményben figyelembe veszi. Szükség esetén a kinevezésre jogosult hatóság megteszi a 11a. cikk (2) bekezdésében említett intézkedéseket.

Ezt a cikket analógia útján alkalmazni kell a személyes okokkal indokolt szabadságról visszatérő tisztviselőkre.”;

8.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

A tisztviselő a szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles tisztességes és körültekintő magatartást tanúsítani bizonyos megbízatások vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

Az a tisztviselő, aki a szolgálati jogviszony megszűnését követő két évben keresőtevékenységbe kíván kezdeni – függetlenül attól, hogy az jövedelemszerző-e vagy sem –, erről külön formanyomtatványon tájékoztatja intézményét. Amennyiben az említett tevékenység kapcsolódik a tisztviselő által a szolgálati idejének utolsó három évében végzett munkához, és az intézmény jogos érdekeivel való összeütközéshez vezethet, a kinevezésre jogosult hatóság – a szolgálat érdekeire tekintettel – megtilthatja a tisztviselőnek e tevékenység gyakorlását, vagy jóváhagyását általa megfelelőnek ítélt feltételekhez kötheti. A kinevezésre jogosult hatóság a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően, a tájékoztatástól számított 30 munkanapon belül értesíti az érintettet döntéséről. Amennyiben az említett időszak végéig nem történik ilyen értesítés, ez hallgatólagos beleegyezésnek minősül.

A végrehajtási intézkedésekben meghatározottak szerinti volt vezető tisztviselő esetében a kinevezésre jogosult hatóság a szolgálatból való kilépést követő 12 hónapig elvileg megtiltja, hogy a volt vezető tisztviselő lobbitevékenységet vagy tanácsadást folytasson korábbi intézménye személyzetével kapcsolatban vállalkozása, ügyfelei vagy munkáltatói részére a szolgálatban töltött utolsó három év során a felelőssége alá tartozó ügyek kapcsán.

A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében valamennyi intézmény évente információkat tesz közzé a harmadik bekezdés végrehajtására vonatkozóan, ideértve a vizsgált esetek jegyzékét is.

9.

A 18. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tisztviselő által feladatainak ellátása során készített valamennyi írásos anyaggal vagy más munkával kapcsolatos minden jog az Európai Unió tulajdona, amennyiben az ilyen írásos anyag vagy munka a tevékenységéhez kapcsolódik, vagy amennyiben az ilyen írásos anyag vagy munka az Európai Atomenergia Közösséghez kapcsolódik, e Közösség tulajdona. Az Uniónak, illetve adott esetben az Európai Atomenergia Közösségnek joga van jogi úton megszereznie az ilyen munkák szerzői jogát.”;

10.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

A tisztviselő bírósági eljárás során a kinevezésre jogosult hatóság engedélye nélkül semmilyen alapon nem adhat ki semmilyen olyan információt, amelyről feladataival összefüggésben van tudomása. Az engedély csak akkor tagadható meg, ha az Unió érdekei úgy kívánják, és annak megtagadása nem jár büntetőjogi következményekkel a tisztviselőre nézve. A tisztviselőt ez a kötelezettség a szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is terheli.

Az első bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók azon tisztviselőre vagy volt tisztviselőre, aki az Európai Unió Bírósága vagy valamely intézmény fegyelmi tanácsa előtt tesz tanúvallomást olyan ügyben, amely az Európai Unió alkalmazottját vagy volt alkalmazottját érinti.”;

11.

A 21a. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Amennyiben a tisztviselő olyan utasításról tájékoztatja feletteseit, amelyet szabálytalannak tart, vagy amelynek teljesítése súlyos következményekkel járhat, ezzel kapcsolatban nem érheti sérelem.”;

12.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22c. cikk

A 24. és a 90. cikk értelmében valamennyi intézmény eljárást vezet be a tisztviselők azzal kapcsolatban tett panaszainak kezelésére, hogy a 22a. vagy 22b. cikkben előírt kötelezettségeik teljesítését követően vagy annak következtében milyen módon jártak el velük szemben. Az érintett intézmény biztosítja az ilyen panaszok bizalmas kezelését, a körülmények által indokolt esetben a 90. cikkben meghatározott határidők lejárta előtt is.

Valamennyi intézmény kinevezésért felelős hatósága belső szabályokat állapít meg többek között az alábbiakról:

13.

A 26a. cikkben az „intézmények” szó helyébe az „intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” kifejezés lép.

14.

A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon vettek fel. Semmilyen álláshely sem tartható fenn valamely meghatározott tagállam állampolgárai számára.

Az Uniós polgárok egyenlőségének elve lehetővé teszi valamennyi intézmény számára, hogy objektív körülmények által nem igazolt, a tisztviselők nemzetiség szerinti megoszlása tekintetében jelentős egyensúlyhiány észlelése esetében megfelelő intézkedéseket fogadjanak el. Ezeknek a megfelelő intézkedéseknek igazoltnak kell lenniük és nem vezethetnek az érdemen alapuló kiválasztástól eltérő felvételi követelményekhez. Ilyen megfelelő intézkedések elfogadása előtt az intézmény kinevezésre jogosult hatósága a 110. cikkel összhangban általános rendelkezéseket fogad el e bekezdés végrehajtása céljából.

A Bizottság 2014. január 1-től számított három év elteltével jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a második bekezdés végrehajtásáról.

Annak megkönnyítése érdekében, hogy a személyzeti felvétel a lehető legszélesebb földrajzi alapon történjen, az intézmények igyekeznek támogatni az alkalmazottaik gyermekeinek többnyelvű és multikulturális oktatását.”

15.

A 29. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Mielőtt egy intézmény üres álláshelyét betöltené, a kinevezésre jogosult hatóság mérlegeli, hogy:

vagy megkezdje-e a vagy képesítéseken, vagy vizsgákon, vagy mind képesítéseken, mind vizsgákon alapuló versenyvizsgára vonatkozó eljárást. A versenyvizsgákra vonatkozó eljárást a III. melléklet állapítja meg.

Az eljárás a jövőbeli személyzeti felvétel számára történő tartalékképzés céljából is megkezdhető.

A kinevezésre jogosult hatóság a d) ponttól eltérően és csak kivételes esetekben határozhat úgy, hogy a tisztviselők túlnyomó többségének nyílt versenyvizsgán alapuló felvétele elvének tiszteletben tartása mellett belső versenyvizsgát rendez az intézmény számára, amelyen az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. és 3b. cikkében meghatározott szerződéses alkalmazottak is részt vehetnek. Az utóbbi személyzeti kategóriára korlátozások vonatkoznak az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (7) bekezdésében foglalt ezen lehetőség, valamint a szerződéses alkalmazottként általuk végezhető külön feladatok tekintetében.”;

16.

A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„30. cikk

A kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához felvételi bizottságot nevez ki. E bizottság összeállítja az alkalmas pályázók jegyzékét.

A kinevezésre jogosult hatóság dönt arról, hogy e pályázók közül melyeket nevezi ki az üres álláshelyekre.

Ezek a pályázók megfelelő tájékoztatáshoz férnek hozzá az intézmények és ügynökségek által meghirdetett megfelelő álláshelyekkel kapcsolatban.”;

17.

A 31. cikkben a (2) bekezdés első albekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A 29. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, a tisztviselőket csak az SC 1–SC 2, az AST 1–AST 4 besorolási fokozatba vagy az AD 5–AD 8 besorolási fokozatba lehet felvenni.”;

18.

A 32. cikk harmadik bekezdésében az „intézmények” szó helyébe az „egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” kifejezés lép.

19.

A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„34. cikk

(1)   A tisztviselők véglegesítésük előtt kilenc hónapos próbaidőt teljesítenek. Egy tisztviselő véglegesítéséről a (3) bekezdésben említett értékelő jelentés alapján, valamint a kinevezésre jogosult hatóság számára a próbaidős tisztviselő II. címmel összefüggésben tanúsított magatartása kapcsán rendelkezésre álló adatok alapján kell határozni.

Ha a próbaidő során a tisztviselő feladatait betegség, az 58. cikk szerinti szülési szabadság vagy baleset miatt folyamatosan legalább egy hónapig nem tudja ellátni, a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselő próbaidejét a megfelelő időtartammal meghosszabbíthatja. A próbaidő teljes időtartama semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a 15 hónapot.

(2)   A próbaidős tisztviselőről a próbaidő alatt bármikor készíthető értékelő jelentés, ha munkája nyilvánvalóan nem megfelelő.

Ezt az értékelő jelentést közölni kell az érintett személlyel, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani. Az értékelő jelentést és az észrevételeket a próbaidős tisztviselő közvetlen felettese haladéktalanul továbbítja a kinevezésre jogosult hatóságnak, amely három héten belül beszerzi az értékelésekért felelős vegyes bizottság véleményét a meghozandó intézkedésről. A kinevezésre jogosult hatóság a próbaidős tisztviselőt egy hónapos felmondási idővel a próbaidő lejárta előtt elbocsáthatja, vagy a tisztviselőt a próbaidő fennmaradó időtartamára másik szervezeti egységhez oszthatja be.

(3)   Legkésőbb egy hónappal a próbaidő lejárta előtt értékelő jelentést kell készíteni a próbaidős tisztviselőnek a beosztásához tartozó feladatok ellátására való alkalmasságáról, valamint a szolgálati jogviszonyban nyújtott teljesítményéről és tanúsított magatartásáról. Ezt az értékelő jelentést közölni kell a próbaidős tisztviselővel, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani.

Amennyiben az értékelő jelentés a tisztviselő elbocsátására vagy – kivételes esetben – az (1) bekezdéssel összhangban a próbaidő meghosszabbítására vonatkozó ajánlást tartalmaz, az értékelő jelentést és az észrevételeket a próbaidős tisztviselő közvetlen felettese haladéktalanul továbbítja a kinevezésre jogosult hatóságnak, amely három héten belül konzultál az értékelő jelentésekért felelős vegyes bizottsággal a meghozandó intézkedésről.

Azt a próbaidős tisztviselőt, akinek a munkája vagy magatartása nem bizonyult megfelelőnek arra, hogy álláshelyén véglegesítsék, el kell bocsátani.

(4)   Az elbocsátott próbaidős tisztviselő – kivéve, ha azonnal újra jövedelemszerző tevékenységbe kezd – háromhavi alapilletménynek megfelelő juttatásban részesül, ha több mint egyéves szolgálatot teljesített; kéthavi alapilletménynek megfelelő juttatásban részesül, ha legalább hat hónapos szolgálatot teljesített, illetve egyhavi alapilletménynek megfelelő juttatásban részesül, ha kevesebb, mint hat hónapos szolgálatot teljesített.

(5)   A (2), (3) és (4) bekezdés nem vonatkozik azon tisztviselőkre, akik próbaidejük vége előtt lemondanak.”;

20.

A 35. cikk a következő ponttal egészül ki:

21.

A 37. cikk b) pontjának második francia bekezdésében az „intézmények” szó helyébe az „intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” kifejezés lép.

22.

A 40. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 42a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„42a. cikk

A tisztviselő minden gyermek után hat hónapig terjedő, alapilletmény nélküli szülői szabadságra jogosult, amelyet a gyermek születését vagy örökbefogadását követő első tizenkét év során vehet ki. A szabadság időtartama ennek kétszerese lehet az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések szerint egyedülállóként elismert szülők és az intézmény orvosa által elismert fogyatékossággal vagy súlyos betegséggel élő eltartott gyermek szülei esetében. Az egy alkalommal kivett szabadság legrövidebb időtartama egy hónap.

A tisztviselő tagsága a szociális biztonsági rendszerekben a szülői szabadság során folytatódik; a nyugdíjjogosultság szerzését, az eltartott gyermekek után nyújtott támogatást és az iskoláztatási támogatást fenn kell tartani. A tisztviselő megtartja álláshelyét, és megőrzi jogát a magasabb fizetési fokozatba lépésre és az előléptetésre. A szabadság kivehető teljes munkaidős vagy félmunkaidős szabadságként. Ha a szülői szabadságot a tisztviselő félmunkaidős szabadságként veszi ki, az első bekezdésben előírt maximális időtartam megkétszereződik. A szülői szabadság során a tisztviselő 911,73 EUR havi juttatásra vagy a félmunkaidős szabadság esetén ezen összeg 50 %-ára jogosult, más jövedelemszerző tevékenységet viszont nem folytathat. A szociális biztonsági rendszerhez való, a 72. és 73. cikkben előírt hozzájárulás egészét az intézmény viseli, és azt a tisztviselő alapilletménye alapján kell kiszámítani. A félmunkaidős szabadság esetében azonban ezt a rendelkezést csak a teljes alapilletmény és az arányosan csökkentett alapilletmény különbségére kell alkalmazni. Az alapilletmény ténylegesen folyósított része tekintetében a tisztviselő hozzájárulását ugyanazon százalékos arányok használatával kell kiszámítani, mintha teljes munkaidős alkalmazásban állna.

A juttatás összege havi 1 215,63 EUR vagy félmunkaidős szabadság esetén ezen összeg 50 %-a az első bekezdésben említett egyedülálló szülők, valamint orvos által elismert fogyatékossággal vagy súlyos betegséggel élő eltartott gyermek szülei esetében és a szülői szabadság első három hónapjában, amennyiben a szabadságot az apa veszi ki a szülési szabadság során, vagy bármelyik szülő közvetlenül a szülési szabadságot követően, vagy az örökbefogadási szabadság során vagy közvetlenül azt követően.

A szülői szabadság további hat hónappal meghosszabbítható; az ezen időszakra eső juttatás a második bekezdésben említett összeg 50 %-ára korlátozódik. Az első bekezdésben említett egyedülálló szülők esetében a szülői szabadság további tizenkét hónappal meghosszabbítható; az ezen időszakra eső támogatás a harmadik bekezdésben említett összeg 50 %-ára korlátozódik.

Az e cikkben említett összegeket a díjazással megegyező feltételekkel naprakésszé kell tenni.”;

24.

A III. cím 2. fejezete a következő szakasszal egészül ki:

„7.   Szakasz

A szolgálat érdekében történő szabadságra küldés

42c. cikk

Legkorábban öt évvel azelőtt, hogy a tisztviselő eléri a nyugdíjkorhatárt, a legalább tíz év szolgálati időt letöltött tisztviselőt a kinevezésre jogosult hatóság határozata alapján a szolgálat érdekében szabadságra lehet küldeni az intézményeken belül új kompetenciák megszerzéséhez kapcsolódó szervezeti okokból.

A szolgálat érdekében szabadságra küldött tisztviselők teljes száma az adott évben nem haladhatja meg az előző évben az összes intézményből nyugdíjba vonuló tisztviselők számának 5 %-át. Az így kiszámított teljes számot az egyes intézmények között kell felosztani az előző év december 31-én általuk foglalkoztatott tisztviselők száma alapján. A felosztás eredményét minden intézménynél a legközelebbi egész számra kell felkerekíteni.

Az ilyen szabadságra küldés nem lehet fegyelmi intézkedés.

A szabadság időtartama elvileg megfelel annak az időtartamnak, amely még hátravan addig az időpontig, amikor a tisztviselő eléri a nyugdíjkorhatárt. Kivételes esetekben azonban a kinevezésre jogosult hatóság úgy határozhat, hogy megszünteti a szabadságot, és újra szolgálatba helyezi a tisztviselőt.

Amikor a szolgálat érdekében szabadságra küldött tisztviselő eléri a nyugdíjkorhatárt, automatikusan nyugdíjazni kell.

A szolgálat érdekében történő szabadságra küldésre az alábbi szabályok vonatkoznak:

Az így szabadságra küldött tisztviselő a IV. mellékletnek megfelelően kiszámított juttatásban részesül.

A tisztviselő kérésére a juttatás után járulékot kell fizetni a nyugdíjrendszerbe, amelyet a juttatás alapján kell kiszámítani. Ebben az esetben a szolgálat érdekében szabadságra küldött tisztviselő szolgálati idejét figyelembe kell venni a nyugdíjszerző szolgálati éveknek a VIII. melléklete 2. cikke szerinti kiszámítása során.

A juttatásra korrekciós együttható nem alkalmazható.”;

25.

A 43. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„43. cikk

A tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről és feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai által a 110. cikkel összhangban meghatározott feltételek szerint évente értékelő jelentést kell készíteni. Az értékelő jelentés megállapítja, hogy a tisztviselő teljesítményének szintje kielégítő volt-e vagy sem. Az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatósága megállapítja az értékelési eljárás során fellebbezésre jogosító rendelkezéseket, amely jogot a 90. cikk (2) bekezdésében említett panasz benyújtása előtt kell gyakorolni.

Az AST 5 besorolási fokozattól kezdve az értékelő jelentés kitérhet arra is, hogy a tisztviselő teljesítménye alapján alkalmas-e a tanácsosi funkció betöltésére.

Az értékelő jelentést közölni kell a tisztviselővel. A tisztviselőnek jogában áll az értékelő jelentéssel kapcsolatban bármilyen, általa fontosnak tartott észrevételt tenni.”;

26.

A 44. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„44. cikk

Az a tisztviselő, aki két év szolgálati időt letöltött besorolási fokozatának valamely fizetési fokozatában, automatikusan ugyanazon besorolási fokozat következő fizetési fokozatába lép, kivéve, ha teljesítményét a 43. cikkben említett legutóbbi éves értékelő jelentés nem kielégítőnek értékelte. A tisztviselő legfeljebb négy év elteltével besorolási fokozatának következő fizetési fokozatába lép, kivéve, ha az 51. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárás kerül alkalmazásra.

Ha egy tisztviselőt egységvezetővé, igazgatóvá vagy főigazgatóvá neveznek ki ugyanabban a fokozatban, és feltéve, hogy a kinevezését követő első kilenc hónapban feladatait a 43. cikk értelmében kielégítően teljesítette, a kinevezés hatálybalépésekor visszaható hatállyal egy fizetési fokozattal előléptetésre kerül ugyanazon a besorolási fokozaton belül. Ez az előléptetés a havi alapilletményének az egyes besorolási fokozatok első és második fizetési fokozata közötti százalékos aránynak megfelelő növekedéséhez vezet. Ha a növekedés ennél kisebb, vagy a tisztviselő az adott időben besorolási fokozatán belül az utolsó fizetési fokozatba tartozik, következő előléptetése hatálybalépéséig alapilletményét az első és a második fizetési fokozat közötti különbségnek megfelelő mértékben kell megnövelni.”;

27.

A 45. cikk a következőképpen módosul:

28.

A 45a. cikk a következőképpen módosul:

29.

A 48. cikk harmadik bekezdésében az „AST csoportba tartozó tisztviselők” helyébe „AST és az AST/SC besorolási csoportokba tartozó tisztviselők” lép.

30.

Az 50. cikk nyolcadik bekezdésében az „55.” helyébe az „58.” lép.

31.

Az 51. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„51. cikk

(1)   Minden intézmény kinevezésre jogosult hatósága eljárásokat dolgoz ki az alkalmatlanság eseteinek megfelelő időben és módon történő felismerésére, kezelésére és orvoslására.

Belső rendelkezések elfogadásakor minden intézmény kinevezésre jogosult hatósága tiszteletben tartja az alábbi követelményeket:

(2)   A tisztviselőnek joga van teljes személyes aktájához hozzáférni, valamint másolatokat készíteni az eljáráshoz kapcsolódó valamennyi dokumentumról. A javaslat kézhezvételétől számítva legalább tizenöt nap, de legfeljebb 30 nap áll rendelkezésére védelme elkészítésére. A tisztviselőt egy általa kiválasztott személy segítheti. A tisztviselő írásbeli észrevételeket nyújthat be. A tisztviselőt meghallgatja a tanácsadó vegyes bizottság. A tisztviselő tanúkat is hívhat.

(3)   Az intézményt a tanácsadó vegyes bizottság előtt a kinevezésre jogosult hatóság által e célból kijelölt tisztviselő képviseli. Az említett tisztviselő az érintett tisztviselőével megegyező jogokkal rendelkezik.

(4)   Az (1) bekezdés b) pontja szerinti javaslat és az érintett tisztviselőtől vagy a tanúktól származó írásbeli és szóbeli nyilatkozatok figyelembevételével a tanácsadó vegyes bizottság többségi szavazással indokolással ellátott véleményt nyilvánít, amelyben megállapítja a kérésére rögzített tények alapján helyénvalónak ítélt intézkedést. Az említett véleményt az ügy előterjesztésének időpontjától számított két hónapon belül továbbítja a kinevezésre jogosult hatóságnak és az érintett tisztviselőnek. A tanácsadó vegyes bizottság határozatairól az elnök nem szavaz, kivéve eljárási ügyekben és szavazategyenlőség esetén.

(5)   Az alkalmatlanság miatt elbocsátott tisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott időszakban havi elbocsátási támogatásra jogosult, amely az AST 1 besorolási fokozat első fizetési fokozatába tartozó tisztviselők havi alapilletményének felel meg. A tisztviselő ugyanebben az időszakban a 67. cikkben előírt családi támogatásokra is jogosult. A háztartási támogatást a VII. melléklet 1. cikkével összhangban az AST 1 besorolási fokozatba tartozó tisztviselők havi alapilletménye alapján kell kiszámítani.

Amennyiben a tisztviselő az (1) és (2) bekezdésben említett eljárás megkezdését követően lemond, illetve ha teljes nyugdíj azonnali folyósítására jogosult, a támogatást nem kell kifizetni. Amennyiben nemzeti rendszerben munkanélküli ellátásra jogosult, ennek összegét a fenti támogatásból le kell vonni.

(6)   A (5) bekezdésben említett kifizetéseket a következő időszakokban kell folyósítani:

(7)   Az alkalmatlanság miatt visszaminősített tisztviselő hat év elteltével kérelmezheti az ezen intézkedésre vonatkozó valamennyi utalás törlését személyi aktájából.

(8)   A tisztviselő – saját kezdeményezésére – az eljárás során felmerülő ésszerű költségeinek megtérítésére jogosult, beleértve a védelmét ellátó, nem az intézményhez tartozó tanácsadónak fizetendő díjat, amennyiben az e cikkben előírt eljárás a tisztviselő elbocsátását vagy visszaminősítését kimondó határozat nélkül zárul.”;

32.

Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

Az 50. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a tisztviselőt nyugdíjazni kell:

A tisztviselő azonban saját kérésére, és amennyiben azt a kinevezésre jogosult hatóság a szolgálat érdekében indokoltnak találja, 67 éves koráig, vagy kivételes esetben 70 éves koráig tovább dolgozhat, amely esetben automatikusan nyugdíjazni kell azon hónap utolsó napján, amelyben az említett kort betölti.

Amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság úgy határoz, hogy engedélyezi a tisztviselő számára, hogy 66 éves kora után is szolgálatban maradjon, ez az engedély legfeljebb egyéves időtartamra szólhat. Ez az időtartam a tisztviselő kérésére megújítható.”;

33.

Az 55. cikk a következőképpen módosul:

34.

Az 55a. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tisztviselő a következő esetekben jogosult az ilyen engedélyre:

Amennyiben továbbképzésben való részvétel céljából vagy a nyugdíjkorhatár betöltése előtti három év során, de nem az 58. életév betöltése előtt kérelmezik a részmunkaidős munkavégzés engedélyezését, a kinevezésre jogosult hatóság csak kivételes körülmények esetén és a szolgálathoz kapcsolódó, kiemelkedő okok miatt utasíthatja vissza az engedélyt, vagy halaszthatja el hatálybalépésének napját.

Amennyiben az ilyen engedélyre való jogosultságot súlyosan beteg vagy fogyatékos házastárs, lemenő vagy felmenő ági rokon vagy testvér gondozása érdekében, illetve továbbképzésben való részvétel céljából veszik igénybe, az ilyen időszakok összege a tisztviselő pályafutása során nem haladhatja meg az öt évet.”;

35.

Az 56. cikk harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az SC 1–SC 6 besorolási fokozatba és az AST 1–AST 4 besorolási fokozatba tartozó tisztviselők az általuk teljesített túlórák alapján a VI. melléklet rendelkezései szerint kompenzációs szabadságra jogosultak; amennyiben szolgálati okokból a kompenzációs szabadság biztosítására a túlórák teljesítését követő két hónapban nincs lehetőség, a tisztviselők díjazásra jogosultak.”;

36.

Az 56a. cikk második bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:

„A Bizottság a személyzeti szabályzati bizottsággal való konzultációt követően a 111. és a 112. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal meghatározza az ilyen juttatásokra jogosult tisztviselők előmeneteli kategóriáit, a juttatások nyújtásának feltételeit és a juttatások mértékét.”;

37.

Az 56b. cikk második bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:

„A Bizottság a személyzeti szabályzati bizottsággal való konzultációt követően a 111. és a 112. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal meghatározza az ilyen juttatásokra jogosult tisztviselők előmeneteli kategóriáit, a juttatások nyújtásának feltételeit és a juttatások mértékét.”;

38.

Az 56c. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság a személyzeti szabályzati bizottsággal való konzultációt követően a 111. és a 112. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal meghatározza a külön juttatásokra jogosult tisztviselők kategóriáit, az ilyen juttatások nyújtásának feltételeit és a juttatások mértékét.”;

39.

Az 57. cikk első bekezdésében az „intézményei” szó helyébe az „intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” kifejezés lép.

40.

Az 58. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„58. cikk

Az 57. cikkben meghatározott szabadságon kívül a terhes nők – orvosi igazolás bemutatása alapján – húsz hét szabadságra jogosultak. A szülési szabadság az igazolásban feltüntetett várható szülési időpont előtt legfeljebb hat héttel kezdődik, és legkorábban 14 héttel a szülés időpontját követően ér véget. Ikerszülés, koraszülés, illetve fogyatékos vagy súlyosan beteg gyermek születése esetén a szabadság időtartama 24 hét. E rendelkezés alkalmazásában a terhesség 34. hetének vége előtt bekövetkező szülést kell koraszülésnek tekinteni.”;

41.

A 61. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„61. cikk

A munkaszüneti napok listáit az uniós intézmények kinevezésre jogosult hatóságai a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően közös megegyezéssel állapítják meg”;

42.

A 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikk

A tisztviselő díjazását euróban kell kifejezni. A díjazást azon ország pénznemében, amely országban a tisztviselő a feladatait ellátja, vagy euróban kell folyósítani.

Az eurótól eltérő pénznemben folyósított díjazást az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtásához a tárgyév július 1-jén használt átváltási árfolyam alapján kell kiszámítani.

Az átváltási árfolyamokat évente visszaható hatállyal naprakésszé kell tenni a díjazások 65. cikk szerinti éves naprakésszé tételével egyidejűleg.”

43.

A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikk

„A tisztviselő euróban kifejezett díjazását, az e személyzeti szabályzatban vagy annak végrehajtási rendeleteiben meghatározott kötelező levonások megtörténte után a különböző alkalmazási helyeken fennálló életkörülményektől függően egy 100 % fölötti, azzal egyenlő, vagy az alatti korrekciós együtthatóval kell súlyozni.

A korrekciós együtthatók meghatározása, visszavonása és évenkénti naprakésszé tétele a XI. melléklet szerint történik. A naprakésszé tétel tekintetében valamennyi érték referenciaértéknek tekintendő. A Bizottság a naprakésszé tett értékeket a naprakésszé tétel után két héten belül tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

Belgiumra és Luxemburgra vonatkozóan nem alkalmazandó korrekciós együttható, tekintettel arra, hogy ezen alkalmazási helyek a legtöbb intézmény fő és eredeti székhelyeiként különleges referenciaszereppel bírnak.”;

44.

A 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikk

(1)   Az Európai Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak díjazását az Unió gazdasági és szociális politikájának figyelembevételével évente naprakésszé kell tenni. Különös figyelmet kell fordítani a közszolgálatbeli illetmények emelkedésére a tagállamokban, valamint a személyzeti felvételi igényekre. A díjazás naprakésszé tétele a XI. melléklettel összhangban történik. E naprakésszé tételt az év vége előtt kell elvégezni, a Bizottságnak az Európai Unió Statisztikai Hivatala által a tagállamok nemzeti statisztikai hivatalaival egyetértésben elkészített statisztikai adatokon alapuló jelentése alapján. A statisztikai adatok a tagállamokban július 1-jén fennálló helyzetet tükrözik. Ez a jelentés az uniós tisztviselők díjazására és nyugdíjára gyakorolt költségvetési hatásokra vonatkozó adatokat is tartalmaz. E jelentést meg kell küldeni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A 42a. cikk második és harmadik bekezdésében, a 66. és a 69. cikkben, a VII. melléklet 1. cikkének (1) bekezdésében, 2. cikkének (1) bekezdésében, 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében, 4. cikkének (1) bekezdésében, 7. cikkének (2) bekezdésében, 8. cikkének (2) bekezdésében, valamint10. cikkének (1) bekezdésében és a XIII. melléklet 8. cikkének (2) bekezdésében említett összegeket, továbbá a VII. melléklet korábbi 4a. cikkében említett, a XIII. melléklet 18. cikke (1) bekezdése szerint naprakésszé teendő összegeket, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 24. cikkének (3) bekezdésében, a 28a. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, 28a. cikkének (7) bekezdésében, 93. és 94. cikkében, 96. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében és 96. cikkének (7) bekezdésében, valamint 133., 134. és 136. cikkében említett összegeket, a 300/76/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi rendelet (6) 1.cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett összegeket, valamint a 260/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (7) 4. cikkében említett összegekre vonatkozó együtthatót a XI. melléklet szerint évente naprakésszé kell tenni. A Bizottság a naprakésszé tett összegeket a naprakésszé tételt követő két héten belül tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

(2)   A megélhetési költségek jelentős változása esetén az (1) bekezdés szerinti összegeket és a 64. cikk szerinti súlyozásokat a XI. melléklet szerint naprakésszé kell tenni. A Bizottság a naprakésszé tett összegeket és súlyozásokat a naprakésszé tétel után két héten belül tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett összegek és a 64. cikk szerinti súlyozások olyan összegeknek és súlyozásnak tekintendők, amelyek tényleges értékét egy adott időpontban egyéb jogi aktus meghozatala nélkül naprakésszé kell tenni.

(4)   A XI. melléklet 3. cikke (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül 2013-ban és 2014-ben nem kerül sor az (1) és (2) bekezdésben meghatározott naprakésszé tételre.

45.

A 66. cikk a következőképpen módosul:

46.

A 66a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„66a. cikk

(1)   A 260/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, és a tisztviselők díjazásának és nyugdíjának naprakésszé tételére szolgáló módszer alkalmazásának figyelembevétele érdekében, a 65. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a 2014. január 1-jétől2023. december 31-ig terjedő időszakban az Unió által az aktív státuszban lévő személyi állománynak fizetett díjazás tekintetében egy ideiglenes intézkedést – a továbbiakban: „szolidaritási adó” – kell alkalmazni.

(2)   E szolidaritási adó mértéke, amelyet a (3) bekezdésben megállapított alap tekintetében kell alkalmazni, 6 %. Azonban az AD 15 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatától kezdődően és afelett ezen adó mértéke 7 %.

(4)   A szolidaritási adót havonta a forrásnál kell levonni; a bevételeket az Európai Unió általános költségvetésében bevételként kell feltüntetni.”;

47.

A 67. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az eltartott gyermek után nyújtott támogatás azt bizonyító orvosi igazolások alapján, hogy az érintett gyermek fogyatékossággal él vagy a tisztviselő számára súlyos anyagi teherrel járó, hosszan tartó betegségben szenved, a kinevezésre jogosult hatóság különleges, indokolással ellátott határozatával megkétszerezhető.”;

48.

A 72. cikk a következőképpen módosul:

49.

A 73. cikk (1) bekezdésében az „intézményei” kifejezés helyébe az „intézményeinek kinevezésre jogosult hatóságai” szavak lépnek.

50.

A 76a. cikk második mondatában az „intézmények” kifejezés helyébe az „intézmények kinevezésre jogosult hatóságai” szavak lépnek.

51.

A 77. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„77. cikk

A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult. Amennyiben azonban a tisztviselő elérte a nyugdíjkorhatárt, ha a nem aktív státuszú időszak alatt nem lehetett újra szolgálatba helyezni, vagy a szolgálat érdekében történő nyugdíjazás esetén a szolgálati idő hosszától függetlenül jogosult e nyugdíjra.

Az öregségi nyugdíj legnagyobb összege a tisztviselő utolsó azon besorolási fokozatban kapott alapilletményének 70 %-a, amelybe a tisztviselő legalább egy évig tartozott. Minden egyes, a VIII. melléklet 3. cikkével összhangban elismert szolgálati jogviszonyban eltöltött év után a tisztviselő ezen utolsó alapilletmény 1,80 %-ára jogosult.

Azon tisztviselők esetében azonban, akik az Európai Unióról szóló szerződés vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés által meghatározott hivatalt ellátó személyeket, illetve az Unió valamely intézményének vagy szervének választott elnökét, illetve az Európai Parlament valamely képviselőcsoportjának választott elnökét segítik, az e minőségükben megszerzett szolgálati időnek megfelelő nyugdíjjogosultságot az e minőségben kapott utolsó alapilletmény alapján kell kiszámítani, amennyiben ezen alapilletmény meghaladja az e cikk második bekezdésében említett alapilletményt.

A nyugdíj összege nem lehet alacsonyabb, mint a létminimum 4 %-a, minden egyes szolgálati jogviszonyban eltöltött év után.

A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 66. életévének betöltésével szerzi meg.

A nyugdíjkorhatárról 2014. január 1-től kezdődően a Bizottság Európai Parlament és Tanács elé terjesztett jelentése alapján ötévente értékelést kell készíteni. A jelentés megvizsgálja különösen a tagállamok közszolgálati alkalmazottaira vonatkozó nyugdíjkorhatár alakulását, valamint az intézmények tisztviselőinek várható élettartamát.

Adott esetben a Bizottság e jelentés következtetéseivel összhangban javaslatot tesz a nyugdíjkorhatár módosítására, különös figyelmet fordítva a tagállamokban bekövetkező fejleményekre.”;

52.

A 78. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„78. cikk

Az a tisztviselő, aki a besorolási csoportjába tartozó álláshelyhez kapcsolódó feladatokat teljes állandó rokkantsága miatt nem tudja ellátni, a VIII. melléklet 13–16. cikkében meghatározott módon rokkantsági támogatásra jogosult.

Az 52. cikket a rokkantsági támogatás kedvezményezettjeire analógia útján kell alkalmazni. Ha a rokkantsági támogatás kedvezményezettje 66. életévének betöltése előtt anélkül vonul nyugdíjba, hogy elérte volna a maximális nyugdíjjogosultságot, az öregségi nyugdíjra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Az öregségi nyugdíj összegét azon besorolási és fizetési fokozat alapján kell kiszámítani, amelybe a tisztviselő a rokkantság beálltakor tartozott.

A rokkantsági támogatás a tisztviselő utolsó alapilletményének 70 %-a. A létminimum összegénél azonban nem lehet kevesebb.

A rokkantsági támogatás után az említett támogatás alapján kiszámított járulékokat kell fizetni a nyugdíjrendszerbe.

Amennyiben a rokkantság a tisztviselő feladatainak ellátása során vagy azzal kapcsolatban elszenvedett baleset miatt, foglalkozási megbetegedés miatt, közérdekből tett cselekedet miatt vagy saját életének egy másik emberi élet megmentése érdekében történt kockáztatása miatt következett be, a rokkantsági nyugdíj nem lehet kevesebb a létminimum összegének 120 %-ánál. Ilyen esetben ezen túlmenően a nyugdíjrendszerbe fizetett járulékokat teljes egészében az (1b) bekezdésben említett intézmény vagy testület költségvetéséből kell fizetni.”;

53.

A 80. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az első, második és harmadik bekezdésben maghatározott jogosultság fennáll a személyzeti szabályzat 5. cikke, a 259/68/ EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (8) 5. cikke, a 2530/72/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi rendelet (9) 3. cikke vagy az 1543/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi rendelet (10) 3. cikke értelmében juttatásra jogosult volt tisztviselő halála esetén, valamint azon volt tisztviselő halála esetén, akinek a nyugdíjkorhatár elérése előtt szűnt meg szolgálati jogviszonya és kérelmezte nyugdíjának elhalasztását azon naptári hónapot követő hónap első napjára, amikor a nyugdíjkorhatárt eléri.

54.

A 81a. cikk a következőképpen módosul:

55.

A 82. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Amennyiben a díjazást a 65. cikk (1) bekezdése szerinti naprakésszé teszik, a naprakésszé tételnek a nyugdíjakra is ki kell terjednie.”;

56.

A 83. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

57.

A 83a. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az Európai Unió általános költségvetéséből támogatásban nem részesülő ügynökségek az említett költségvetésbe a rendszer finanszírozásához szükséges járulékok teljes összegét befizetik. 2016. január 1-jétől az említett költségvetésből részben finanszírozott ügynökségek a munkáltatói járulék azon részét fizetik, amely megfelel az ügynökségnek az Európai Unió általános költségvetéséből származó támogatások nélküli bevétele és az összes bevétele közötti aránynak.

(3)   A nyugdíjbiztosítási rendszer egyensúlyát a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjárulék mértéke biztosítja. A XII. melléklettel összhangban ötévenként elvégzett biztosításmatematikai értékelés alkalmával a rendszer egyensúlyának biztosítása érdekében a nyugdíjjárulék mértékét naprakésszé kell tenni.

(4)   A XII. melléklet 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság minden évben naprakésszé teszi a (3) bekezdésben említett biztosításmatematikai értékelést. Amennyiben legalább 0,25 százalékpontnyi különbség mutatkozik a járulék éppen alkalmazott mértéke és a biztosításmatematikai mérleg fenntartásához szükséges mérték között, a XII. mellékletben foglalt rendelkezésekkel összhangban a járulékot naprakésszé kell tenni.

(5)   E cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazásában a 83. cikk (2) bekezdésében meghatározott referenciaértéket naprakésszé kell tenni. A Bizottság a naprakésszé tétel után két héten belül tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában a járulék ennek eredményeként kialakított, naprakésszé tett mértékét.”

58.

A VIII. címet el kell hagyni;

59.

A 110. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„110. cikk

(1)   A személyzeti szabályzat végrehajtására szolgáló általános rendelkezéseket az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai fogadják el a személyzeti bizottsággal és a személyzeti szabályzati bizottsággal történő konzultációt követően.

(2)   A Bizottság által a személyzeti szabályzat érvényre juttatása érdekében elfogadott végrehajtási szabályok – ideértve az (1) bekezdés szerinti általános végrehajtási rendelkezéseket is – analógia útján vonatkoznak az ügynökségekre is. E célból a Bizottság az elfogadást követően haladéktalanul tájékoztatja az ügynökségeket bármely ilyen végrehajtási szabályról.

Az ilyen végrehajtási szabályok az ügynökségeknél vagy kilenc hónappal a Bizottságnál történő hatálybalépést követően lépnek hatályba, vagy kilenc hónappal azt a napot követően, amikor a Bizottság tájékoztatta az ügynökségeket az érintett végrehajtási szabályok elfogadásáról, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont. A fentiektől eltérően az egyes ügynökségek határozhatnak úgy is, hogy valamely végrehajtási szabály korábbi időpontban lép hatályba.

Az egyes ügynökségek a fentiektől eltérően az e bekezdés második albekezdésében említett kilenc hónapos időszak letelte előtt, a személyzeti bizottsággal való konzultációt követően jóváhagyás céljából benyújthatják a Bizottsághoz saját, a Bizottság által elfogadottaktól eltérő végrehajtási szabályaikat. Ugyanilyen feltételek mellett minden ügynökség kérheti a Bizottság jóváhagyását egyes végrehajtási szabályok alkalmazásának elhagyásához. Ez utóbbi esetben a Bizottság a kérelem jóváhagyása vagy elutasítása helyett kérheti az ügynökségtől, hogy jóváhagyás céljából nyújtsa be a Bizottság által elfogadott végrehajtási szabályoktól eltérő saját végrehajtási szabályait.

Az e bekezdés második albekezdésében említett kilenc hónapos időszak nyugszik attól a naptól kezdődően, amikor az ügynökség a Bizottság jóváhagyását kérte, addig a napig, amikor a Bizottság állást foglal a kérdésben.

Az egyes ügynökségek a személyzeti bizottságukkal való konzultációt követően jóváhagyás céljából olyan végrehajtási szabályokat is benyújthatnak a Bizottsághoz, amelyek tárgya a Bizottság által elfogadott végrehajtási szabályokétól eltérő.

A végrehajtási szabályok elfogadása tekintetében az ügynökségeket az őket létrehozó uniós jogi aktusban megjelölt igazgatóság vagy annak megfelelő testület képviseli.

(3)   A szabályoknak az intézmények közötti megegyezéssel történő elfogadása tekintetében az ügynökségek nem tekintendők intézménynek. A Bizottság azonban e szabályok elfogadása előtt konzultál az ügynökségekkel.

(4)   A személyzeti szabályzat érvényre juttatását célzó szabályokról, ideértve az (1) bekezdésben említett általános végrehajtási rendelkezéseket, valamint az intézmények kinevezésre jogosult hatóságai közötti megegyezés útján elfogadott szabályokról tájékoztatni kell a személyzetet.

(5)   Az intézmények igazgatási szervezeti egységei és az ügynökségek rendszeresen konzultálnak egymással e személyzeti szabályzat alkalmazásáról. Az ügynökségek – a megállapodásukban rögzítendő szabályokkal összhangban – ezeken a konzultációkon közösen képviseltetik magukat.

(6)   Az Európai Unió Bírósága kezeli az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai által a személyzeti szabályzat érvényre juttatása céljából elfogadott szabályok, valamint az eltérések tekintetében az ügynökségek által a (2) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban elfogadott, a bizottságiaktól eltérő szabályok nyilvántartását, azok minden módosítását is beleértve. Az intézmények és az ügynökségek közvetlenül hozzáférnek a nyilvántartáshoz, és korlátozás nélkül jogosultak saját szabályaik módosítására. A tagállamok közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a nyilvántartáshoz. Ezenkívül a Bizottság háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az egyes intézmények kinevezésre jogosult hatóságai által a személyzeti szabályzat érvényre juttatása céljából elfogadott szabályokról.”;

60.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„111. cikk

A Bizottságot felhatalmazást kap arra, hogy a 112. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a munkafeltételek, illetve a díjazásra és a szociális biztonsági rendszerre vonatkozó szabályok végrehajtásának bizonyos vonatkozásaival kapcsolatban.

112. cikk

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a személyzeti szabályzat 56a., 56b. és 56c. cikkben, továbbá annak VII. melléklete 13. cikkének (3) bekezdésében és XI. melléklete 9. cikkében, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 28a. cikkének (11) bekezdésében és 96. cikkének (11) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. január 1-jétől kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a személyzeti szabályzat 56a., 56b., 56c. cikkében, továbbá annak VII. melléklete 13. cikkének (3) bekezdésében és XI. melléklete 9. cikkében, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 28a cikkének (11) bekezdésében. és 96. cikkének (11) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A személyzeti szabályzat 56a., 56b., 56c. cikke, továbbá annak VII. melléklete 13. cikkének (3) bekezdése vagy XI. melléklete 9. cikke, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 28a. cikkének (11) bekezdése vagy 96. cikkének (11) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

113. cikk

A Bizottság 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a személyzeti szabályzat gyakorlati alkalmazását.”;

61.

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

62.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

63.

A IV. melléklet egyetlen cikke az alábbiak szerint módosul:

64.

A IVa. melléklet az alábbiak szerint módosul:

65.

Az V. melléklet a következőképpen módosul:

66.

A VI. melléklet a következőképpen módosul:

67.

A VII. melléklet a következőképpen módosul:

68.

A VIII. melléklet a következőképpen módosul:

69.

A IX. melléklet a következőképpen módosul:

70.

A X. melléklet a következőképpen módosul:

71.

A XI. melléklet helyébe a következő szöveg lép:

72.

A XII. melléklet a következőképpen módosul:

73.

A XIII. melléklet a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk második francia bekezdését el kell hagyni.

2.

A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:

3.

A 3. cikket el kell hagyni.

4.

A 3b. cikk b) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 8. cikk első bekezdésében a „2. cikk a) pontjának” kifejezés helyébe a „2. cikk a) vagy f) pontjának” kifejezés lép.

6.

A 10. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

7.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

(1)   Az ideiglenes alkalmazottak kilenc hónapos próbaidőt teljesítenek.

Ha a próbaidő során az ideiglenes alkalmazott feladatait betegség, a személyzeti szabályzat 58. cikke szerinti szülési szabadság vagy baleset miatt folyamatosan legalább egy hónapig nem tudja ellátni, a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság a tisztviselő próbaidejét a megfelelő időtartammal meghosszabbíthatja. A próbaidő teljes időtartama semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a 15 hónapot.

(2)   Az ideiglenes alkalmazottról a próbaidő alatt bármikor készíthető értékelő jelentés, ha munkája nyilvánvalóan nem megfelelő.

Ezt az értékelő jelentést közölni kell az érintett személlyel, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani. Az értékelő jelentést és az észrevételeket az ideiglenes alkalmazott közvetlen felettese haladéktalanul eljuttatja a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóságnak. A 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság az értékelő jelentés alapján határozhat úgy, hogy az ideiglenes alkalmazottat egy hónapos felmondási idővel, a próbaidő letelte előtt elbocsátja, vagy a próbaidő fennmaradó időtartamára az ideiglenes alkalmazottat másik szervezeti egységhez oszthatja be.

(3)   Legkésőbb egy hónappal a próbaidő lejárta előtt az ideiglenes alkalmazottnak a beosztásával járó feladatok ellátására való alkalmasságára, valamint hatékonyságára és a szolgálatban nyújtott magatartására vonatkozó értékelő jelentést kell készíteni. Ezt az értékelő jelentést közölni kell az ideiglenes alkalmazottal, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani.

Amennyiben az értékelő jelentés az ideiglenes alkalmazott elbocsátására vagy – kivételes esetben – az (1) bekezdéssel összhangban a próbaidő meghosszabbítására vonatkozó ajánlást tartalmaz, az értékelő jelentést és az észrevételeket az ideiglenes alkalmazott közvetlen felettese haladéktalanul eljuttatja a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóságnak.

Azt az ideiglenes alkalmazottat, akinek a munkája vagy magatartása nem bizonyult megfelelőnek arra, hogy álláshelyén véglegesítsék, el kell bocsátani.

A végső döntést az e bekezdésben említett értékelő jelentés, valamint a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság számára az ideiglenes alkalmazottnak a személyzeti szabályzat II. címével összefüggésben tanúsított magatartása kapcsán rendelkezésre álló adatok alapján kell meghozni.

(4)   Az elbocsátott ideiglenes alkalmazott minden befejezett próbaidős hónap után havi alapilletménye egyharmadának megfelelő juttatásra jogosult.”;

10.

A 15. cikk (1) bekezdésben az első albekezdés az alábbi mondattal egészül ki:

„A 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság által elfogadott besorolási kritériumoknak megfelelően besorolt ideiglenes alkalmazottak megőrzik a fizetési fokozatban e minőségükben megszerzett szolgálati idejüket, amennyiben közvetlenül a megelőző ideiglenes szolgálati időszakot követően ugyanolyan besorolású ideiglenes alkalmazottnak nevezik ki őket.”;

11.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

A személyzeti szabályzatnak a szabadságra, a munkaidőre, a túlórára, a váltott műszakban történő munkavégzésre, a munkahelyi vagy otthoni készenléti szolgálatra, valamint a munkaszüneti napokra vonatkozó 42a., 42b., valamint 55–61. cikkeit analógia útján kell alkalmazni. A külön szabadság, valamint a szülői és a családi szabadság időtartama nem terjedhet túl a szerződés időtartamán. Ezenfelül a személyzeti szabályzat 41., 42., 45. és 46. cikke analógia útján alkalmazandó a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 29. cikkében említett ideiglenes alkalmazottakra, függetlenül felvételük időpontjától.

A személyzeti szabályzat 59. cikkében előírt fizetett betegszabadság azonban nem haladhatja meg a három hónapot vagy az ideiglenes alkalmazott által ledolgozott időt, ha ez utóbbi időtartam a hosszabb. A szabadság nem terjedhet túl az érintett szerződésének időtartamán.

E határidők lejártával fizetés nélküli szabadságra kell küldeni azt az alkalmazottat, akinek munkaviszonyát annak ellenére sem szüntetik meg, hogy feladatait még nem képes ellátni.

Amennyiben azonban az alkalmazottnál foglalkozási betegség alakult ki vagy feladatainak elvégzése során balesetet szenvedett, munkaképtelenségének teljes időtartama alatt továbbra is a teljes díjazását kell kapnia addig, amíg a 33. cikk szerint rokkantsági nyugdíjban nem részesül.”;

12.

A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Kivételes esetben az ideiglenes alkalmazott részére saját kérésére kényszerítő személyes okokkal indokolt fizetés nélküli szabadság engedélyezhető. A személyzeti szabályzat 12b. cikke a személyes okokkal indokolt fizetés nélküli szabadság ideje alatt is alkalmazandó.

A 12b. cikk szerinti engedély ideiglenes alkalmazottnak nem adható olyan foglalkozásszerűen végzett tevékenység folytatása céljára – függetlenül attól, hogy az jövedelemszerző-e vagy sem –, amely lobbizással vagy intézményének nyújtott tanácsadással jár, illetve az intézmény jogos érdekeivel való összeütközéshez vagy ennek lehetőségéhez vezethet.

A 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság határozza meg az ilyen szabadság időtartamát, amely nem haladhatja meg az alkalmazott által már leszolgált idő egynegyedét, vagy:

Az első bekezdéssel összhangban engedélyezett szabadság időtartamát a személyzeti szabályzat 44. cikke első bekezdésének alkalmazása során nem kell figyelembe venni.

Mindaddig, amíg az ideiglenes alkalmazott fizetés nélküli szabadságon van, fel kell függeszteni tagságát a 28. cikk szerinti szociális biztonsági rendszerben.

Azon ideiglenes alkalmazott azonban, aki nem végez jövedelemszerző tevékenységet, legkésőbb a fizetés nélküli szabadságának kezdetét követő egy hónapon belül kérelmezheti, hogy a 28. cikkben említett kockázatokkal szemben továbbra is részesüljön biztosításban, feltéve, hogy szabadsága időtartama alatt viseli az abban a cikkben előírt járulékok költségének felét; a járulékot az ideiglenes alkalmazott utolsó alapilletménye alapján kell kiszámítani.

Ezenkívül a 2. cikk c) vagy d) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazott, aki bizonyítja, hogy más nyugdíjbiztosítási rendszerben nem tud nyugdíjjogosultságot szerezni, kérelmezheti, hogy a fizetés nélküli szabadságának időtartama alatt továbbra is nyugdíjjogosultságot szerezzen, feltéve, hogy a 41. cikkben megállapított mérték háromszorosának megfelelő járulékfizetést teljesít; a járulékokat az alkalmazott besorolási fokozatának és fizetési fokozatának megfelelő alapilletmény alapján kell kiszámítani.

A szülési szabadságot és annak kifizetését biztosítani kell azon nők számára, akik esetében ez a szabadság a szerződésük lejárta előtt kezdődik meg.”;

13.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 28a. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 33. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében a „65. életéve” kifejezés helyébe a „66. életéve” kifejezés lép.

16.

A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„34. cikk

Az elhalálozott alkalmazottnak a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 4. fejezete szerinti örökösei jogosulttá válnak a 35–38. cikkekben előírt túlélő hozzátartozói nyugdíjra.

Valamely rokkantsági támogatásban részesülő volt alkalmazott, egykor öregségi nyugdíjban részesülő, a 2. cikk a), c), d), e) vagy f) pontja szerinti volt alkalmazott vagy valamely, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt a szolgálatot elhagyó és öregségi nyugdíjának a nyugdíjkorhatár betöltésének hónapját követő naptári hónap első napjáig történő elhalasztását kérelmező volt alkalmazott elhalálozása esetén az elhalálozott alkalmazottnak a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 4. fejezete szerinti örökösei jogosultak az említett mellékletben előírt túlélő hozzátartozói nyugdíjra.

Amennyiben valamely ideiglenes alkalmazott, rokkantsági támogatásban vagy öregségi nyugdíjban részesülő volt ideiglenes alkalmazott vagy valamely, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt a szolgálatot elhagyó és öregségi nyugdíjának a nyugdíjkorhatár betöltésének hónapját követő naptári hónap első napjáig történő elhalasztását kérelmező volt ideiglenes alkalmazott tartózkodási helye több mint egy éve ismeretlen, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének az ideiglenes nyugdíjakra vonatkozó 5. és 6. fejezetét kell analógia útján alkalmazni az alkalmazott házastársára és az általa eltartottnak minősülő személyekre.”;

17.

A 36. cikk első bekezdésének harmadik mondatában a „2. cikk a), c) vagy d) pontja” helyébe „2. cikk a), c), d), e) vagy f) pontja” lép.

18.

A 37. cikk negyedik bekezdésében a „63. életévének” kifejezés helyébe a „nyugdíjkorhatár” kifejezés lép, és a „2. cikk a), c) vagy d) pontja” szövegrész helyébe „2. cikk a), c), d), e) vagy f) pontja” lép.

19.

A 39. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A szolgálatból történő kilépéskor a 2. cikk szerinti alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átruházására vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és VIII. mellékletével összhangban. Amennyiben az alkalmazott öregségi nyugdíjra jogosult, a nyugdíjjogosultságát a 42. cikk alapján kifizetett összegek arányában csökkenteni kell.”;

20.

A 42. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság által meghatározott feltételekkel összhangban az alkalmazott kérheti, hogy az említett hatóság teljesítsen minden olyan kifizetést, amelyet az alkalmazottnak származási országában nyugdíjjogosultsága megszerezéséhez vagy fenntartásához teljesítenie kell.”;

21.

A 47. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„47. cikk

Az elhalálozás miatti megszűnés esetén kívül az ideiglenes alkalmazott szolgálati viszonya megszűnik:

22.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„48a. cikk

A személyzeti szabályzat 50. cikke bármely adott parlamenti ciklusban analógia útján alkalmazható az Európai Parlament képviselőcsoportjainak legfeljebb öt vezető, AD 15 vagy AD 16 besorolási fokozatba tartozó ideiglenes alkalmazottjára, feltéve, hogy már betöltötték ötvenötödik életévüket, az intézményeknél húsz év szolgálati viszonnyal rendelkeznek és legalább 2,5 év szolgálati időt töltöttek el legutóbbi besorolási fokozatukban.”;

23.

Az 50c. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

24.

A II. cím az alábbi fejezettel egészül ki:

„11.   FEJEZET

A 2. CIKK F) PONTJÁBAN EMLÍTETT IDEIGLENES ALKALMAZOTTAKRA VONATKOZÓ KÜLÖNRENDELKEZÉSEK

51. cikk

A 2. cikk f) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottakra analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat 37. és 38. cikkét, a 37. cikk első bekezdésének b) pontja kivételével.

52. cikk

A 17. cikk harmadik bekezdésében foglaltaktól eltérően a 2. cikk f) pontjában említett, határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottak számára szolgálati idejüktől függetlenül egy évet meg nem haladó időtartamra fizetés nélküli szabadságot lehet engedélyezni.

Az ilyen szabadság teljes időtartama az alkalmazott teljes pályafutása során nem haladhatja meg a tizenkét évet.

Az ideiglenes alkalmazott által betöltött álláshelyre más személyt lehet alkalmazni.

A szabadság lejártával az ideiglenes alkalmazottat vissza kell helyezni a besorolási fokozatának megfelelő első álláshelyre, amely besorolási csoportjában megüresedik, feltéve, hogy megfelel az adott álláshely követelményeinek. Amennyiben az ideiglenes alkalmazott visszautasítja a felajánlott álláshelyet, ugyanazon feltételek mellett megtartja a visszahelyezésre vonatkozó jogát, amennyiben a besorolási csoportján belül a besorolási fokozatának megfelelő következő hely megüresedik; amennyiben a felajánlott álláshelyet másodszor is elutasítja, az intézmény azonnali hatállyal megszüntetheti az alkalmazotti jogviszonyt. Tényleges visszahelyezéséig vagy kirendeléséig az ideiglenes alkalmazott személyes okokkal indokolt, fizetés nélküli szabadságon marad.

53. cikk

A 2. cikk f) pontjában említett ideiglenes alkalmazottak egy vagy több ügynökség által szervezett kiválasztási eljárás alapján alkalmazhatóak. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal az érintett ügynökség vagy ügynökségek kérelmére segítséget nyújt az ügynökségeknek, különösen a tesztek tartalmának meghatározása és a kiválasztási eljárások megszervezése útján. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal biztosítja a kiválasztási eljárások átláthatóságát.

Külső kiválasztási eljárás esetében a 2. cikk f) pontjában említett ideiglenes alkalmazottakat csak az SC 1–SC 2, AST 1–AST 4 vagy az AD 5–AD 8 besorolási fokozatokban lehet alkalmazni. Az intézmény azonban – adott esetben és amennyiben az kellően indokolt – a már elfogadott létszámterv keretein belül engedélyezheti az alkalmazást az AD 9, AD 10, AD 11 vagy – kivételes esetben – az AD 12 besorolási fokozatokban, amennyiben az e fokozatoknak megfelelő feladatkör ellátására szolgáló álláshelyről van szó. Valamely ügynökségben az AD 9–AD 12 besorolási fokozatokban az alkalmazottak összlétszáma nem haladhatja meg az AD besorolási csoportban alkalmazott ideiglenes alkalmazottak egy ötéves gördülő időszakon belül számított összlétszámának 20 %-át.

54. cikk

A 2. cikk f) pontjában említett ideiglenes alkalmazottak esetében a következő magasabb besorolási fokozatba sorolás kizárólag olyan alkalmazottak közüli választással történhet, akik besorolási fokozatukban legalább két év szolgálati időt töltöttek, az ilyen ideiglenes alkalmazottak érdemeinek összehasonlítása és a róluk szóló értékelő jelentés figyelembevétele után. A személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének és 45. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatát analógia útján kell alkalmazni. Az átlagos előmeneteli ekvivalenciára vonatkozó, a személyzeti szabályzat I. mellékletének B. szakaszában tisztviselők számára megállapított szorzótényezők nem haladhatóak meg.

E cikk végrehajtása céljából minden ügynökség a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban általános rendelkezéseket fogad el.

55. cikk

Ha egy, a 2. cikk f) pontjában említett ideiglenes alkalmazott egy álláshely belső közzétételét követően besorolási csoportján belül új álláshelyre kerül, nem sorolható be alacsonyabb besorolási fokozatba vagy fizetési fokozatba, mint amilyenben a korábbi álláshelyén volt, feltéve, hogy a besorolási fokozata megfelel az álláshirdetésben felsorolt besorolási fokozatok valamelyikének.

Ugyanezen rendelkezések analógia útján vonatkoznak arra az esetre, ha egy ilyen ideiglenes alkalmazott közvetlenül egy másik ügynökséggel kötött ugyanilyen ideiglenes alkalmazotti szerződést követően új szerződést köt egy ügynökséggel.

56. cikk

A személyzeti szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban minden ügynökség általános rendelkezéseket fogad el a 2. cikk f) pontja szerinti szerződéses alkalmazottak felvételéről és foglalkoztatásáról.”;

25.

A III. címet el kell hagyni.

26.

A 79. cikk (2) bekezdésében az „egyes intézmények” kifejezés helyébe a „6. cikk első bekezdésében említett hatóság” kifejezés lép.

27.

A 80. cikk a következőképpen módosul:

28.

A 82. cikk a következőképpen módosul:

29.

A 84. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„84. cikk

(1)   Az a szerződéses alkalmazott, akinek szerződése legalább egy évre szól, próbaidősként tölti alkalmazásának első hat hónapját, amennyiben az I. besorolási csoportba, illetve az első kilenc hónapját, amennyiben bármely más besorolási csoportba tartozik.

Amennyiben a próbaidő során a szerződéses alkalmazott feladatait betegség, a személyzeti szabályzat 58. cikke szerinti szülési szabadság vagy baleset miatt folyamatosan legalább egy hónapig nem tudja ellátni, a 6. cikk első bekezdésében említett hatóság a tisztviselő próbaidejét a megfelelő időtartammal meghosszabbíthatja. A próbaidő teljes időtartama semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a 15 hónapot.

(2)   A szerződéses alkalmazottról a próbaidő alatt bármikor készíthető értékelő jelentés, ha munkája nyilvánvalóan nem megfelelő.

Ezt az értékelő jelentést közölni kell az érintett személlyel, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani. Az értékelő jelentést és az észrevételeket a szerződéses alkalmazott közvetlen felettese haladéktalanul eljuttatja a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóságnak. A 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság az értékelő jelentés alapján határozhat úgy, hogy a szerződéses alkalmazottat egy hónapos felmondási idővel, a próbaidő letelte előtt elbocsátja, vagy a próbaidő fennmaradó időtartamára a szerződéses alkalmazottat másik szervezeti egységhez oszthatja be.

(3)   Legkésőbb egy hónappal a próbaidő lejárta előtt a szerződéses alkalmazottnak a beosztásával járó feladatok ellátására való alkalmasságára, valamint hatékonyságára és a szolgálatban nyújtott magatartására vonatkozó értékelő jelentést kell készíteni. Ezt az értékelő jelentést közölni kell a szerződéses alkalmazottal, aki jogosult észrevételeit nyolc munkanapon belül írásban benyújtani.

Amennyiben az értékelő jelentés a szerződéses alkalmazott elbocsátására vagy – kivételes esetben – az (1) bekezdéssel összhangban a próbaidő meghosszabbítására vonatkozó ajánlást tartalmaz, az értékelő jelentést és az észrevételeket a szerződéses alkalmazott közvetlen felettese haladéktalanul eljuttatja a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóságnak.

Azt a szerződéses alkalmazottat, akinek a munkája vagy magatartása nem bizonyult megfelelőnek arra, hogy álláshelyén véglegesítsék, el kell bocsátani.

A végső döntést az e bekezdésben említett értékelő jelentés, valamint a 6. cikk első bekezdése szerinti hatóság számára a szerződéses alkalmazottnak a személyzeti szabályzat II. címével összefüggésben tanúsított magatartása kapcsán rendelkezésre álló elemek alapján kell meghozni.

(4)   Az elbocsátott szerződéses alkalmazott minden befejezett próbaidős hónap után havi alapilletménye egyharmadának megfelelő juttatásra jogosult.”;

30.

A 85. cikk (3) bekezdésében az „EK-Szerződés 314. cikkében” helyébe az „Európai Unióról szóló szerződés 55. cikkének (1) bekezdésében” lép.

31.

A 86. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

32.

A 88. cikk első bekezdésének b) pontjában a „három évet” kifejezés helyébe a „hat évet” kifejezés lép.

33.

A 91. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„91. cikk

A 16–18. cikkeket analógia útján kell alkalmazni.

A személyzeti szabályzat 55. cikke (4) bekezdésének második mondata a szerződéses alkalmazottakra nem alkalmazandó analógia útján.

A III. és IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak által teljesített túlóra után nem jár kompenzációs szabadság vagy díjazás.

A személyzeti szabályzat VI. mellékletében meghatározott feltételek értelmében az I. és II. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak az általuk teljesített túlóra után vagy kompenzációs szabadságra, vagy amennyiben szolgálati okokból a kompenzációs szabadság biztosítására a túlóra teljesítését követő két hónapban nincs lehetőség, díjazásra jogosultak.”

34.

A 95. cikkben a „63 éves koráig” kifejezés helyébe a „nyugdíjkorhatárig” kifejezés lép.

35.

A 96. cikk a következőképpen módosul:

36.

A 101. cikk (1) bekezdése második albekezdésének második mondatában a „65. életévének” kifejezés helyére a „66. életévének” kifejezés lép.

37.

A 103. cikk a következőképpen módosul:

38.

A 106. cikk (4) bekezdésében a „63. életévének” kifejezés helyébe a „nyugdíjkorhatár” kifejezés lép.

39.

A 120. cikkben az „egyes intézmények” kifejezés helyébe a „6. cikk első bekezdése szerinti hatóság” kifejezés lép.

40.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„132a. cikk

Az akkreditált parlamenti asszisztenseknek a 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedésekkel összhangban és az általuk segített képviselő vagy képviselők kifejezett kérésére a képviselő parlamenti asszisztensi juttatásából egyetlen alkalommal vagy beilleszkedési támogatás vagy újrabeilleszkedési támogatás fizethető ki, amennyiben bizonyítják, hogy szükség volt lakóhelyük megváltoztatására. A támogatás összege nem haladhatja meg az asszisztens havi alapilletményét.”;

41.

A 139. cikk a következőképpen módosul:

42.

A 141. cikkben az „egyes intézmények” kifejezés helyébe a „6. cikk első bekezdése szerinti hatóság” kifejezés lép.

43.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„142a. cikk

A Bizottság 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az egyéb alkalmazottakra vonatkozó jelen alkalmazási feltételek alkalmazását.”;

44.

A melléklet a következőképpen módosul: