a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

Ez az irányelv meghatározza a 2. cikk (1) bekezdésében említett termékek tervezésére és gyártására vonatkozó követelményeket, valamint az Unió területén történő szabad mozgásukra vonatkozó szabályokat.

(3) Azok a vízi járművek, amelyek charter-, sport- vagy szabadidős, illetve oktatóhajóként is felhasználhatók, szintén az irányelv hatálya alá tartoznak, ha kedvtelési célokból hozták őket forgalomba az Unióban.

1. „vízi jármű”: bármely kedvtelési célú vízi jármű vagy motoros vízi sporteszköz;

2. „kedvtelési célú vízi jármű”: a motoros vízi sporteszközöket kivéve bármely olyan sport- és szabadidős célokat szolgáló vízi jármű, függetlenül a meghajtási módjától, amelynek hajótesthossza 2,5 m és 24 m között van;

3. „motoros vízi sporteszköz”: olyan sport- és szabadidős célokat szolgáló vízi jármű, amelynek teljes hajótesthossza nem éri el a 4 m-t, elsődleges meghajtását vízsugárszivattyúval ellátott hajtómotor biztosítja, és amelynek rendeltetésszerű működtetését a hajótesten – és nem annak belsejében – ülő, álló vagy térdelő személy vagy személyek végzik;

4. „saját használatra épített vízi jármű”: olyan vízi jármű, amelyet döntő részben a leendő használója épített saját használatra;

5. „hajtómotor”: bármely szikragyújtásos vagy kompressziós gyújtású, közvetlenül vagy közvetve meghajtási célra használt belső égésű motor;

6. „jelentős motormódosítás”: a hajtómotor olyan jellegű módosítása, amelynek következtében a motor esetlegesen túllépheti az I. melléklet B. részében meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy amely a motor névleges teljesítményét 15 %-nál nagyobb mértékben növeli;

7. „jelentős jármű-átalakítás”: a vízi jármű olyan jellegű átalakítása, amely megváltoztatja a vízi jármű meghajtási módját, a motor jelentős átalakításával jár, vagy olyan mértékben változtat a vízi járművön, hogy az esetlegesen már nem felel meg az ezen irányelvben megállapított, vonatkozó alapvető biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek;

9. „motorcsalád”: a motorok gyártó általi csoportosítása, amelyben az azonos csoportba tartozó motorok – felépítésükből adódóan – ugyanolyan kipufogógáz- vagy zajkibocsátási jellemzőkkel rendelkeznek;

10. „hajótesthossz”: a hajótestnek a harmonizált szabványokkal összhangban mért hossza;

11. „forgalmazás”: valamely termék kereskedelmi tevékenység keretében való rendelkezésre bocsátása az uniós piacon való értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár díjmentesen, akár ellenérték fejében;

12. „forgalomba hozatal”: egy terméknek az uniós piacon első alkalommal történő forgalmazása;

13. „üzembe helyezés”: az ezen irányelv hatálya alá tartozó terméknek a végfelhasználó által első alkalommal történő használata az Unió területén;

14. „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó terméket gyárt, terveztet vagy gyártat, és azt a saját neve vagy kereskedelmi védjegye alatt forgalmazza;

15. „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett azon természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy meghatározott feladatok ellátása céljából a nevében eljárjon;

16. „importőr”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki harmadik országból származó terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

17. „magánimportőr”: az Unióban letelepedett azon természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem kereskedelmi jellegű tevékenysége során harmadik országból az Unióba importál egy terméket azzal a céllal, hogy saját használatra üzembe helyezze;

18. „forgalmazó”: a gyártótól vagy importőrtől eltérő, a terméket forgalmazó természetes vagy jogi személy az ellátási láncban;

19. „gazdasági szereplő”: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr és a forgalmazó;

20. „harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) pontja szerinti harmonizált szabvány;

21. „akkreditáció”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 10. pontja szerinti akkreditáció;

22. „nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének (11) pontja szerinti nemzeti akkreditáló testület;

23. „megfelelőségértékelés”: értékelési eljárás, amely kimutatja, hogy egy adott termék esetében teljesülnek-e az ezen irányelvben meghatározott követelmények;

24. „megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket – ideértve a kalibrálást, vizsgálatot, tanúsítást és ellenőrzést is – végző szervezet;

25. „visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja egy a végfelhasználók számára hozzáférhető, már forgalomban lévő termék visszavétele;

26. „kivonás a forgalomból”: minden olyan intézkedés, amelynek célja egy termék forgalmazásának megakadályozása az értékesítési láncban;

27. „piacfelügyelet”: hatósági tevékenységek és intézkedések annak biztosítására, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályokban megállapított követelményeknek, illetve ne jelentsenek veszélyt az egészségre, a biztonságra vagy a közérdek védelmének bármilyen más szempontjára;

28. „CE-jelölés”: olyan jelölés, amellyel a gyártó jelzi, hogy a termék megfelel a jelölés feltüntetését előíró uniós harmonizációs jogszabályban rögzített követelményeknek;

29. „uniós harmonizációs jogszabályok”: minden olyan uniós jogszabály, amely harmonizálja a termékek forgalmazásának feltételeit.

(1) A 2. cikk (1) bekezdésében említett termékek csak akkor forgalmazhatók vagy helyezhetők üzembe, ha megfelelő karbantartás és rendeltetésszerű használat esetén nem veszélyeztetik emberek egészségét és biztonságát, vagyoni javak biztonságát, illetve a környezetet, és kizárólag azzal a feltétellel, hogy teljesítik az I. mellékletben meghatározott, alkalmazandó alapvető követelményeket.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében említett termékeket kizárólag akkor forgalmazzák vagy helyezzék üzembe, ha azok megfelelnek az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek.

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok jogosultságát arra, hogy bizonyos vizeken történő hajózást illetően rendelkezéseket hozzanak a környezetvédelem, továbbá a vízi utak védelme és biztonsága érdekében, feltéve, hogy e rendelkezések nem teszik szükségessé az irányelvnek megfelelő vízi járművek módosítását, továbbá indokoltak és arányosak.

(1) A tagállamok nem akadályozhatják a területükön az olyan vízi járművek forgalmazását, illetve – az 5. cikk sérelme nélkül – üzembe helyezését, amelyek megfelelnek ezen irányelvnek.

(2) A tagállamok nem akadályozhatják a részben megépített vízi járművek forgalmazását, amennyiben a gyártó vagy az importőr a III. mellékletnek megfelelően úgy nyilatkozik, hogy a vízi járműveket mások által történő befejezésre szánták.

(3) A tagállamok nem akadályozhatják az ezen irányelvnek megfelelő olyan alkatrészek forgalmazását vagy üzembe helyezését, amelyeket a gyártó vagy az importőr a 15. cikkben említett nyilatkozatának megfelelően vízi járműbe történő beépítésre szánt.

(4) A tagállamok nem akadályozhatják a következő hajtómotorok bármelyikének forgalmazását, illetve üzembe helyezését:

Az első albekezdés b) és c) pontja azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy valamely motor vízi járműbe való beépítését célzó átalakítása esetén az átalakítást végző személy biztosítja, hogy az átalakításra a motor gyártójától származó, rendelkezésre álló összes adat és információ figyelembevétele mellett kerüljön sor, annak érdekében, hogy a motornak az átalakítást végző személy által rendelkezésre bocsátott beszerelési útmutatóval összhangban történő beszerelését követően a motor – a motorgyártó nyilatkozatával összhangban – továbbra is megfeleljen a 97/68/EK irányelvben, illetve az 595/2009/EK rendeletben foglalt kipufogógáz-kibocsátási követelményeknek. Az átalakítást végző személynek a 15. cikknek megfelelően nyilatkoznia kell arról, hogy a motornak az átalakítást végző személy által rendelkezésre bocsátott beszerelési útmutatóval összhangban történő beszerelését követően a motor – a motorgyártó nyilatkozatával összhangban – továbbra is meg fog felelni a 97/68/EK irányelvben, illetve az 595/2009/EK rendeletben foglalt kipufogógáz-kibocsátási követelményeknek.

(5) A tagállamok nem akadályozhatják a 2. cikk (1) bekezdésében említett, de ezen irányelv rendelkezéseinek nem megfelelő termékek kiállítását vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és más, hasonló rendezvényeken, feltéve, hogy jól látható módon egyértelműen feltüntetésre került, hogy e termékek nem felelnek meg ezen irányelv rendelkezéseinek, és nem forgalmazhatók vagy helyezhetők üzembe az Unió területén, amíg nem biztosították az ezen irányelvnek való megfelelésüket.

(1) Termékei forgalomba hozatalakor a gyártó szavatolja, hogy azok tervezése és gyártása a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek megfelelően történt.

(2) A gyártó a 25. cikknek megfelelően elkészíti a műszaki dokumentációt, és a 19–22., valamint a 24. cikknek megfelelően elvégzi vagy elvégezteti az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárásokat.

Amennyiben az említett eljárás keretében igazolást nyer, hogy a termék megfelel az alkalmazandó követelményeknek, a gyártó elkészíti a 15. cikkben említett nyilatkozatot, és a 17. és 18. cikkben foglaltaknak megfelelően feltünteti és elhelyezi a CE-jelölést.

(3) A gyártó a termék forgalomba hozatalát követően tíz évig megőrzi a műszaki dokumentációt és a 15. cikkben említett nyilatkozat egy példányát.

(4) A gyártó gondoskodik a sorozatgyártás megfelelőségének fenntartását szolgáló folyamatokról. Megfelelően figyelembe kell venni a termék kialakításának és jellemzőinek változásait, valamint azon harmonizált szabványok változásait, amelyek vonatkozásában a termék megfelelőségét megállapították.

A gyártó – amennyiben a termék jelentette veszély miatt ezt helyénvalónak ítéli – a fogyasztók egészségének védelme és biztonsága érdekében elvégzi a forgalmazott termék mintájának vizsgálatát, amelynek során kivizsgálja a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezet azokról, a nem megfelelő termékekről és a termékvisszahívásokról, valamint folyamatosan tájékoztatja a forgalmazókat minden ilyen intézkedésről.

(5) A gyártó a termékeken az azonosításukat lehetővé tevő típus-, tétel- vagy sorozatszámot vagy más ilyen elemet helyez el, illetve ha az alkatrészek mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé, a szükséges információt feltünteti a termék csomagolásán vagy a termék kísérő dokumentációján.

(6) A gyártó feltünteti a terméken, vagy ha ez nem lehetséges, a termék csomagolásán vagy a termék kísérő dokumentációján a nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és azt a címet, amelyen kapcsolatba lehet lépni vele. Címként a gyártó kapcsolattartási címét kell megadni.

(7) A gyártó gondoskodik arról, hogy a termékhez a kezelési kézikönyvben mellékelje a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető, az érintett tagállam által előírt nyelven vagy nyelveken.

(8) Amennyiben a gyártó úgy ítéli meg, illetve okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott termék nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, haladéktalanul meghozza a szükséges korrekciós intézkedéseket e termék megfelelőségének biztosítása érdekében, és adott esetben kivonja a terméket forgalomból vagy visszahívja azt. Ezen túlmenően, amennyiben a termék veszélyt jelent, a gyártó erről haladéktalanul tájékoztatja azoknak a tagállamoknak az illetékes nemzeti hatóságait, amelyek piacán a terméket forgalmazta, és részletes tájékoztatást nyújt a megfelelőség hiányosságának mibenlétéről és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(9) A gyártó valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadja e hatóság részére a termék megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, mégpedig egy, a hatóság számára könnyen érthető nyelven. A gyártó az illetékes hatóság kérésére együttműködik azzal azon intézkedések tekintetében, amelyek célja a gyártó által forgalomba hozott termékek által képviselt veszélyek kiküszöbölése.

(1) A gyártók írásbeli megbízással meghatalmazott képviselőt nevezhetnek ki.

(2) A 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek és a műszaki dokumentáció elkészítése nem képezik a meghatalmazott képviselő megbízatásának részét.

(3) A meghatalmazott képviselő a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látja el. A megbízásnak legalább az alábbiak elvégzését kell engedélyeznie a meghatalmazott képviselő számára:

(1) Az importőr kizárólag megfelelő termékeket hozhat forgalomba az uniós piacon.

(2) A termék forgalomba hozatala előtt az importőr meggyőződik arról, hogy a gyártó elvégezte a megfelelőségértékelési eljárást. Meggyőződik továbbá arról, hogy a gyártó elkészítette a műszaki dokumentációt, a 17. cikknek megfelelően elhelyezte a terméken a CE-jelölést és mellékelte ahhoz a 15. cikk, az I. melléklet A. részének 2.5. pontja, az I. melléklet B. részének 4. pontja és az I. melléklet C. részének 2. pontja szerint szükséges dokumentációt, valamint betartotta a 7. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott követelményeket.

Amennyiben egy importőr úgy ítéli meg, illetve okkal feltételezi, hogy a termék nem felel meg a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek, addig nem hozhatja forgalomba a terméket, amíg nem biztosították annak megfelelőségét. Ezen túlmenően, amennyiben a termék veszélyt jelent, az importőr tájékoztatja erről mind a gyártót, mind pedig a piacfelügyeleti hatóságokat.

(3) Az importőr feltünteti a terméken vagy – az olyan alkatrészek esetében, amelyeknél ez nem lehetséges – a termék csomagolásán vagy a termék kísérő dokumentációján a nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és azt a címet, amelyen kapcsolatba lehet vele lépni.

(4) Az importőr gondoskodik arról, hogy a termékhez a kezelési kézikönyvben mellékelje a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető, az érintett tagállam által előírt nyelven vagy nyelveken.

(5) Az importőr gondoskodik arról, hogy mindaddig, amíg a termékért felel, a raktározás és szállítás körülményei ne veszélyeztessék a terméknek a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek való megfelelőségét.

(6) Az importőr – amennyiben a termék által jelentett veszély miatt helyénvalónak ítéli – a fogyasztók egészségének védelme és biztonsága érdekében elvégzi a forgalmazott termék mintájának vizsgálatát, amelynek során kivizsgálja a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezet azokról, a nem megfelelő termékekről és a termékvisszahívásokról, valamint folyamatosan tájékoztatja a forgalmazókat minden ilyen intézkedésről.

(7) Amennyiben az importőr úgy ítéli meg, illetve okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott termék nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, haladéktalanul meghozza a szükséges korrekciós intézkedéseket e termék megfelelőségének biztosítása érdekében, és adott esetben kivonja a terméket a forgalomból, vagy visszahívja azt. Ezen túlmenően, ha a termék veszélyt jelent, az importőr tájékoztatja erről azoknak a tagállamoknak az illetékes nemzeti hatóságait, amelyek piacán a terméket forgalmazta, és részletes tájékoztatás nyújt a megfelelőség hiányosságának mibenlétéről és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(8) Az importőr a termék forgalomba hozatalát követően tíz éven keresztül elérhetővé teszi a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok számára a 15. cikkben említett nyilatkozat egy példányát, és gondoskodik arról, hogy a műszaki dokumentáció kérésre az említett hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen.

(9) Az importőr valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadja az említett hatóságnak a termék megfelelőségének megállapításához szükséges összes információt és dokumentációt, mégpedig egy, a hatóság számára könnyen érthető nyelven. Az importőr az illetékes hatóság kérésére együttműködik azzal azon intézkedések tekintetében, amelyek célja az általa forgalomba hozott termékek által képviselt veszélyek kiküszöbölése.

(1) A termék forgalmazásakor a forgalmazók kellő gondossággal járnak el az ezen irányelvben foglalt követelményekkel kapcsolatban.

(2) A termék forgalmazása előtt a forgalmazó ellenőrzi, hogy a terméken a 17. cikknek megfelelően elhelyezték-e a CE-jelölést, mellékelték-e hozzá a 7. cikk (7) bekezdésében, a 15. cikkben, valamint az I. melléklet A. részének 2.5. pontjában, az I. melléklet B. részének 4. pontjában és az I. melléklet C. részének 2. pontjában előírt dokumentációt, a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót azon a nyelven vagy nyelveken, amely vagy amelyek a fogyasztók és más végfelhasználók számára könnyen érthetők abban a tagállamban, ahol a terméket forgalmazni kívánják, valamint hogy a gyártó és az importőr betartotta-e a 7. cikk (5) és (6) bekezdésében és a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeket.

Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg, illetve okkal feltételezi, hogy a termék nem felel meg a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek, akkor csak azt követően forgalmazhatja a terméket, ha biztosított annak megfelelősége. Ezen túlmenően, amennyiben a termék veszélyt jelent, a forgalmazó tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.

(3) A forgalmazó gondoskodik arról, hogy mindaddig, amíg a termékért felel, a raktározás és szállítás körülményei ne veszélyeztessék a terméknek a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek való megfelelőségét.

(4) Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg, illetve okkal feltételezi, hogy az általa forgalmazott termék nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, gondoskodik arról, hogy meghozzák a szükséges korrekciós intézkedéseket e termék megfelelőségének biztosítása, adott esetben a forgalomból történő kivonása vagy visszahívása érdekében. Ezen túlmenően, ha a termék veszélyt jelent, a forgalmazó tájékoztatja erről azoknak a tagállamoknak az illetékes nemzeti hatóságait, amelyek piacán a terméket forgalmazta, és részletes tájékoztatás nyújt a megfelelőség hiányosságának mibenlétéről és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(5) A forgalmazó valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadja e hatóságnak a termék megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt. A forgalmazó a hatóság kérésére együttműködik azzal azon intézkedések tekintetében, amelyek célja az általa forgalmazott termékek által képviselt veszélyek kiküszöbölése.

Azon esetek, amelyekben az importőrökre és a forgalmazókra a gyártói kötelezettségek vonatkoznak

Amennyiben egy importőr vagy forgalmazó a saját nevében vagy védjegye alatt hoz forgalomba egy terméket, illetve olyan módon módosít egy már piaci forgalomba hozott terméket, ami befolyásolja a termék ezen irányelvben meghatározott követelményeknek való megfelelőségét, ezen irányelv alkalmazásában gyártónak kell tekinteni, akit a 7. cikkben rögzített kötelezettségek terhelnek.

(1) Amennyiben a gyártó nem teljesíti a termék ezen irányelvnek való megfelelőségével kapcsolatos kötelezettségeit, a magánimportőrnek a termék üzembe helyezése előtt meg kell győződnie arról, hogy azt a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően tervezték és gyártották le, továbbá – akár más szolgáltatót is igénybe véve – teljesítenie kell a 7. cikk (2), (3), (7) és (9) bekezdése szerinti gyártói kötelezettségeket.

(2) Amennyiben az előírt műszaki dokumentáció a gyártótól nem szerezhető be, azt a magánimportőr készítteti el a megfelelő szakértelem igénybevételével.

(3) A magánimportőr gondoskodik arról, hogy a termék megfelelőségértékelését végző bejelentett szervezet neve és címe fel legyen tüntetve a terméken.

(1) Kérésre a gazdasági szereplőknek azonosítaniuk kell a piacfelügyeleti hatóság részére:

A gazdasági szereplőknek a termék részükre történő kiszállítását követően tíz évig, illetve a termék általuk történő kiszállítását követően tíz évig képesnek kell lenniük az első albekezdésben említett információk bemutatására.

(2) Kérésre a magánimportőröknek azonosítaniuk kell a piacfelügyeleti hatóságok részére azt a gazdasági szereplőt, amely nekik a terméket szállította.

A magánimportőröknek a termék részükre történő kiszállítását követően tíz évig képesnek kell lenniük az első albekezdésben említett információk bemutatására.

Azokról a termékekről, amelyek részben vagy egészben megfelelnek azon harmonizált szabványoknak, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek, amelyekre az említett szabványok vagy azok részei vonatkoznak.

(1) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat igazolja, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott, illetve a 6. cikk (4) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett követelmények teljesítése bizonyítást nyert.

(2) Az EU-megfelelőségi nyilatkozatnak meg kell felelnie az ezen irányelv IV. mellékletében meghatározott mintának, és tartalmaznia kell a 768/2008/EK határozat II. mellékletének vonatkozó moduljaiban és az ezen irányelv V. mellékletében meghatározott elemeket; a nyilatkozatot folyamatosan naprakésszé kell tenni. A nyilatkozatot le kell fordítani az azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek piacán a terméket forgalmazzák vagy üzembe helyezik.

(3) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat elkészítésével a gyártó, a magánimportőr, illetve a 6. cikk (4) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti motor átalakítását végző személy vállalja a felelősséget a termék megfelelőségéért.

(4) Az alábbi termékeknek a forgalmazásukkor vagy üzembe helyezésükkor rendelkezniük kell a (3) bekezdésben említett EU-megfelelőségi nyilatkozattal:

(5) A gyártó vagy az importőr általi, a III. melléklet szerinti, részben megépített vízi járművekre vonatkozó nyilatkozat tartalmazza az említett mellékletben meghatározott elemeket, és az a részben megépített vízi járműhöz tartozik. A nyilatkozatot le kell fordítani az azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek piacán a terméket forgalmazzák.

A CE-jelölésre a 765/2008/EK rendelet 30. cikkében meghatározott általános elvek vonatkoznak.

(1) A következő termékek forgalmazásakor vagy üzembe helyezésekor azokon fel kell tüntetni a CE megfelelőségi jelölést:

(2) A tagállamok vélelmezik, hogy a CE-jelöléssel ellátott, 1. cikkben említett termékek megfelelnek ezen irányelvnek.

(1) A CE-jelölést a 17. cikk (1) bekezdésében említett termékeken jól láthatóan, olvashatóan és eltávolíthatatlanul kell elhelyezni. Azon alkatrészek esetében, amelyeknél ez nem lehetséges, illetve a termék mérete vagy jellege miatt nem indokolt, a jelölést a csomagoláson és a kísérő dokumentáción kell elhelyezni. A vízi járművek esetében a CE-jelölést a hajóépítő tábláján kell elhelyezni, amely utóbbit a vízi jármű azonosító számától elkülönítetten kell elhelyezni. Hajtómotorok esetében a CE-jelölést magán a motoron kell elhelyezni.

(2) A CE-jelölést a termék forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése előtt kell elhelyezni. A CE-jelölést és a (3) bekezdésben említett azonosító számot különleges kockázatokat vagy felhasználásokat jelölő piktogram vagy más jel is követheti.

(3) A CE-jelölést a bejelentett szervezet azonosító száma követi, amennyiben ez a szervezet részt vesz a gyártásellenőrzési szakaszban vagy pedig a megépítést követő értékelésben.

A bejelentett szervezet azonosító számát vagy maga a szervezet, vagy annak utasításai alapján a gyártó vagy a gyártó meghatalmazott képviselője, illetve a 19. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdésében említett személy helyezi el.

(1) A gyártó a 2. cikk (1) bekezdésében említett termékek forgalomba hozatalát megelőzően a 20., 21. és 22. cikkben említett modulokban meghatározott eljárásokat alkalmazza.

(2) Ha a gyártó nem végezte el az érintett termék megfelelőségértékelését, a magánimportőr a 23. cikkben említett eljárást alkalmazza a 2. cikk (1) bekezdésében említett termék üzembe helyezését megelőzően.

(3) Az a személy, aki jelentős módosítást vagy átalakítást követően hoz forgalomba vagy helyez üzembe egy hajtómotort vagy vízi járművet, illetve az a személy, aki egy, az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó vízi jármű rendeltetését oly módon változtatja meg, hogy az annak következtében az irányelv hatálya alá kerül, a termék forgalomba hozatalát vagy üzembe helyezését megelőzően a 23. cikkben említett eljárást alkalmazza.

(4) Az a személy, aki saját használatra épített vízi járművet hoz forgalomba a 2. cikk (2) bekezdése a) pontjának vii. alpontjában említett ötéves időszak letelte előtt, a termék forgalomba hozatalát megelőzően a 23. cikkben említett eljárást alkalmazza.

(1) A kedvtelési célú vízi járművek tervezésére és építésére a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott alábbi eljárások alkalmazandók:

(2) A motoros vízi sporteszközök tervezésére és építésére a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott alábbi eljárások bármelyike alkalmazandó:

(3) Az alkatrészek tervezésére és építésére a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott alábbi eljárások bármelyike alkalmazandó:

A kipufogógáz-kibocsátás tekintetében a 2. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontjában említett termékek esetében a motor gyártója a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott alábbi eljárásokat alkalmazza:

(1) A zajkibocsátás tekintetében a beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral vagy beépített hajtómotorral felszerelt kedvtelési célú vízi járművek esetében, valamint a beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral vagy beépített hajtómotorral felszerelt olyan kedvtelési célú vízi járművek esetében, amelyek jelentős jármű-átalakításon estek át, és amelyeket az ezt követő öt éven belül forgalomba hoznak, a gyártónak a következő, a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott eljárásokat kell alkalmaznia:

(2) A zajkibocsátás tekintetében a motoros vízi sporteszközök, valamint a kedvtelési célú vízi járművön történő felszerelésre szánt külső hajtómotorok és beépített kipufogórendszerrel rendelkező farmotorok esetében a motoros vízi sporteszköz vagy a motor gyártójának a következő, a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott eljárásokat kell alkalmaznia:

A 19. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében említett, megépítést követő értékelést az V. mellékletben foglaltaknak megfelelően kell elvégezni.

(1) A 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott B. modul alkalmazása esetén az EU-típusvizsgálatot az említett modul 2. pontjának második francia bekezdésében meghatározott módon kell elvégezni.

A B. modulban említett gyártási típusok a termék több változatát is magukban foglalhatják, feltéve, hogy:

(2) A 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott A1. modul alkalmazása esetén a termékellenőrzést egy vagy több, a gyártó általi gyártásra vonatkozóan reprezentatív vízi járművön kell elvégezni, és alkalmazni kell az ezen irányelv VI. mellékletében meghatározott kiegészítő követelményeket.

(3) A 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott A1. és C1. modulban említett akkreditált belső szervezetek igénybevételének lehetősége nem alkalmazható.

(4) A 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott F. modul alkalmazása esetén a kipufogógáz-kibocsátási követelményeknek való megfelelőség értékelésére az ezen irányelv VII. mellékletében ismertetett eljárást kell alkalmazni.

(5) Ha az ezen irányelvben meghatározott kipufogógáz-kibocsátási követelményeknek való megfelelőség értékelése tekintetében a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott C. modult alkalmazzák, valamint ha a gyártó a tevékenységét nem a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott H. modul szerinti, vonatkozó minőségbiztosítási rendszer szerint végzi, a termékellenőrzést a belső termékellenőrzés minőségének ellenőrzése érdekében a gyártó által választott bejelentett szervezet végzi vagy végezteti az e szervezet által meghatározott véletlenszerű időközönként. Ha a minőségi szint nem bizonyul megfelelőnek, vagy ha szükségesnek tűnik a gyártó által benyújtott adatok érvényességének ellenőrzése, az ezen irányelv VIII. mellékletében meghatározott eljárást kell alkalmazni.

(1) A 7. cikk (2) bekezdésében említett műszaki dokumentációnak az összes olyan eszközre vonatkozó valamennyi releváns adatot és részletet tartalmazza kell, amelyet a gyártó annak érdekében használt, hogy biztosítsa, hogy a termék megfeleljen a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott követelményeknek. A műszaki dokumentációnak különösen a IX. mellékletben felsorolt vonatkozó dokumentumokat kell tartalmaznia.

(2) A műszaki dokumentációnak biztosítania kell, hogy a tervezés, a megépítés, a működés és a megfelelőségértékelés világosan érthető legyen.

A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a szervezeteket, amelyeket felhatalmaztak az ezen irányelv szerinti, harmadik fél által végzendő megfelelőségértékelési feladatok ellátására.

(1) A tagállamok kijelölnek egy bejelentő hatóságot, amelynek feladata a megfelelőségértékelő szervezetek ezen irányelv céljára történő értékeléséhez és bejelentéséhez szükséges eljárások kialakítása és végrehajtása, valamint a bejelentett szervezetek felügyelete, ideértve a 32. cikk rendelkezéseinek való megfelelést is.

(2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és felügyeletet egy, a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület végzi el az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban.

(3) Amennyiben a bejelentő hatóság az (1) bekezdés szerinti értékelést, bejelentést vagy felügyeletet olyan szervezet hatáskörébe utalja vagy más módon egy olyan szervezetre bízza, amely nem kormányzati szervezet, akkor annak a szervezetnek jogi személynek kell lennie, és értelemszerűen meg kell felelnie a 28. cikkben foglalt követelményeknek. Emellett ennek a szervezetnek olyan megállapodásokkal kell rendelkeznie, amelyek fedezik a tevékenységeiből eredő felelősségét.

(4) A bejelentő szervezet teljes felelősséget vállal a (3) bekezdésben említett szervezet által elvégzett feladatokért.

(1) A bejelentő hatóságokat úgy kell létrehozni, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szervezetekkel.

(2) A bejelentő hatóságokat úgy kell megszervezni és működtetni, hogy biztosíthassák tevékenységük objektivitását és pártatlanságát.

(3) A bejelentő hatóságokat úgy kell megszervezni, hogy a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatban minden egyes döntést az értékelést végzőktől eltérő illetékes személy hozzon meg.

(4) A bejelentő hatóságok kereskedelmi vagy piaci alapon nem kínálhatnak vagy végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet a megfelelőségértékelő szervezetek végeznek, illetve nem nyújthatnak szaktanácsadási szolgáltatást.

(5) A bejelentő hatóságok megőrzik a kapott információk bizalmas jellegét.

(6) A bejelentő hatóságok kellő létszámú hozzáértő személyzettel rendelkeznek ahhoz, hogy megfelelően elláthassák feladataikat.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a nemzeti eljárásokról, amelyeket a megfelelőségértékelő szervezetek értékelése és bejelentése, valamint a bejelentett szervezetek felügyelete érdekében hoztak létre, továbbá ezek bármilyen változásáról.

(1) Az ezen irányelv szerinti bejelentés tekintetében a megfelelőségértékelő szervezetnek teljesítenie kell a (2)–(11) bekezdésben meghatározott követelményeket.

(2) A megfelelőségértékelő szervezetet a nemzeti jogszabályok szerint kell létrehozni, és annak jogi személyiséggel kell rendelkeznie.

(3) A megfelelőségértékelő szervezetnek olyan harmadik félnek kell lennie, amely független az általa értékelt szervezettől vagy terméktől.

Ilyen szervezetnek tekinthető az a szervezet is, amely az általa értékelt termék tervezésében, gyártásában, szállításában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában részt vevő vállalkozásokat képviselő üzleti szerveződésekhez vagy szakmai szövetségekhez tartozik, feltéve, hogy bizonyítottan független és mentes az érdekütközésektől.

(4) A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem lehet annak a terméknek a tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyet értékelnek, valamint nem lehet a felsorolt érintett felek képviselője sem. Ez nem zárja ki a megfelelőségértékelő szervezet működéséhez szükséges, értékelt termékek használatát, illetve a termékek személyes célra történő használatát.

A megfelelőségértékelő szervezet, ennek felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelést végző munkavállalója nem vehet részt közvetlenül e termékek tervezésében, gyártásában, forgalomba hozatalában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselheti az ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységeivel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra.

A megfelelőségértékelő szervezetek biztosítják, hogy leányvállalataik és alvállalkozóik tevékenysége ne befolyásolja megfelelőségértékelési tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.

(5) A megfelelőségértékelő szervezeteknek és személyzetüknek a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással kell elvégezniük, és függetlennek kell lenniük minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy a megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményeit.

(6) A megfelelőségértékelő szervezetnek alkalmasnak kell lennie a számára a 19–24. cikk rendelkezéseiben előírt, a rá vonatkozó bejelentés szerinti valamennyi megfelelőségértékelési feladat elvégzésére, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat a megfelelőségértékelő szervezet maga végzi el, vagy a saját nevében és felelőssége mellett mással végezteti el azokat.

A megfelelőségértékelő szervezetnek – minden alkalommal, valamint mindegyik megfelelőségértékelési eljárás és minden olyan termékfajta vagy -kategória tekintetében, amelyre vonatkozóan bejelentették – rendelkeznie kell:

Rendelkeznie kell a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és adminisztrációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá valamennyi szükséges felszereléssel és létesítménnyel.

(7) A megfelelőségértékelési tevékenységek elvégzéséért felelős személyzetnek a következőkkel kell rendelkeznie:

(8) Szavatolni kell a megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és értékelő személyzete pártatlanságát.

A megfelelőségértékelő szervezet felső szintű vezetésének és értékelő személyzetének javadalmazása nem függhet az elvégzett értékelések számától vagy az értékelések eredményétől.

(9) A megfelelőségértékelő szervezetek felelősségbiztosítást kötnek, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal összhangban a tagállam vállalja át, vagy ha a tagállam maga felel a megfelelőségértékelésért.

(10) A megfelelőségértékelő szervezet személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információ tekintetében, amely a 19–24. cikk vagy az azokat átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladataik végrehajtása során jutott birtokukba, kivéve annak a tagállamnak az illetékes hatóságaira vonatkozó információkat, ahol a szervezet a tevékenységét gyakorolja. A tulajdonjogokat védelmezni kell.

(11) A megfelelőségértékelő szervezeteknek részt kell venniük a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint a bejelentett szervezetek 42. cikk alapján létrehozott koordináló csoportjának tevékenységeiben, illetve gondoskodniuk kell arról, hogy értékelő személyzetük tájékoztatva legyen ezekről, továbbá általános útmutatóként kell alkalmazniuk az említett csoport munkája eredményeként létrejött adminisztratív döntéseket és dokumentumokat.

Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet igazolja, hogy teljesíti az olyan vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben rögzített kritériumokat, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, akkor vélelmezni kell, hogy megfelel a 30. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre.

(1) Amennyiben a bejelentett szervezet a megfelelőségértékeléssel kapcsolatos bizonyos feladatokat alvállalkozásba ad vagy leányvállalatot vesz igénybe, biztosítania kell, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 30. cikkben meghatározott követelményeknek, továbbá tájékoztatnia kell erről a bejelentő hatóságot.

(2) A bejelentett szervezetek teljes felelősséget vállalnak az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül attól, hogy azok hol vannak letelepedve.

(3) A tevékenységeket csak az ügyfél beleegyezésével lehet alvállalkozásba adni vagy leányvállalattal elvégeztetni.

(4) A bejelentett szervezetek a bejelentő hatóság számára elérhetővé teszik az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai képesítésére és az általa a 19–24. cikk szerint elvégzett munkára vonatkozó megfelelő dokumentumokat.

(1) A megfelelőségértékelő szervezet bejelentés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam bejelentő hatóságához.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelemhez mellékelni kell a megfelelőségértékelési tevékenységek, a megfelelőségértékelési modul vagy modulok, valamint azon termék vagy termékek leírását, amelyek tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá – amennyiben van ilyen – a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditálási okiratot, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 30. cikkben rögzített követelményeket.

(3) Amennyiben az érintett megfelelőségértékelő szervezet nem tud akkreditálási okiratot benyújtani, a bejelentő hatósághoz be kell nyújtania a 30. cikkben rögzített követelményeknek való megfelelése ellenőrzéséhez, elismeréséhez és rendszeres felügyeletéhez szükséges igazoló dokumentumokat.

(1) A bejelentő hatóságok csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be, amelyek teljesítették a 30. cikkben rögzített követelményeket.

(2) A bejelentő hatóságok a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszközön keresztül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot.

(3) A bejelentésnek tartalmaznia kell a megfelelőségértékelési tevékenységek összes részletét, a megfelelőségértékelési modult vagy modulokat, az érintett terméket vagy termékeket, valamint a vonatkozó szakmai alkalmassági igazolást.

(4) Amennyiben a bejelentés nem a 33. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási okiraton alapul, a bejelentő hatóság benyújtja a Bizottságnak és a többi tagállamnak a megfelelőségértékelő szervezet szakmai alkalmasságát igazoló dokumentumokat, valamint gondoskodik azokról a megfelelő intézkedésekről, amelyek biztosítják a szervezet rendszeres ellenőrzését, valamint azt, hogy az továbbra is megfeleljen a 30. cikkben meghatározott követelményeknek.

(5) Az érintett szervezet csak akkor láthatja el a bejelentett szervezetek számára fenntartott tevékenységeket, ha a Bizottság vagy a többi tagállam – akkreditálási okirat használata esetén a bejelentést követő két héten belül, akkreditálás hiányában pedig a bejelentést követő két hónapon belül – nem emelt kifogást.

Ezen irányelv alkalmazásában csak ilyen szervezet tekinthető bejelentett szervezetnek.

(6) A Bizottságot és a többi tagállamot értesíteni kell a bejelentés bármely későbbi releváns változásáról.

(1) A Bizottság azonosító számot rendel minden egyes bejelentett szervezethez.

A Bizottság egyetlen azonosító számot ad ki akkor is, ha a szervezetet több uniós jogi aktus alapján is bejelentik.

A tagállamok ezen túlmenően azonosító kóddal látnak el minden olyan bejelentett szervezetet, amely számára valamely bejelentő hatóság engedélyezte, hogy megépítést követő megfelelőségértékelést végezzen.

(2) A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ezen irányelv alapján bejelentett szervezetek jegyzékét, és ebben megjelöli az egyes bejelentett szervezetekhez rendelt azonosító számokat és adott esetben azonosító kódokat, valamint azt a tevékenységet, amellyel összefüggésben az egyes bejelentett szervezeteket bejelentették.

(1) Amennyiben a bejelentő hatóság megbizonyosodott arról, vagy úgy értesült, hogy a bejelentett szervezet már nem felel meg a 30. cikkben meghatározott követelményeknek, illetve hogy a bejelentett szervezet elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, a bejelentő hatóság adott esetben korlátozza, felfüggeszti vagy visszavonja a bejelentést, attól függően, hogy a bejelentett szervezet mennyire súlyos mértékben mulasztotta el teljesíteni a követelményeket vagy kötelezettségeket. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

(2) Amennyiben a bejelentést korlátozzák, felfüggesztik vagy visszavonják, illetve ha a bejelentett szervezet megszüntette tevékenységét, a bejelentő tagállam megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett szervezet dokumentációját vagy egy másik bejelentett szervezet dolgozza fel, vagy pedig hogy az kérésre az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére álljon.

(1) A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, ahol kétsége merül fel, illetve kétségekre hívják fel a figyelmét a bejelentett szervezet szakmai alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett szervezet folyamatosan teljesíti-e a rá vonatkozó követelményeket és kötelezettségeket.

(2) A bejelentő tagállam kérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett szervezet bejelentésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló összes információt.

(3) A Bizottság gondoskodik a vizsgálatok során birtokába jutott információk bizalmas kezeléséről.

(4) Ha a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy egy bejelentett szerv nem, illetve már nem tesz eleget a bejelentése alapjául szolgáló követelményeknek, végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben felkéri a bejelentő tagállamot a szükséges korrekciós intézkedések megtételére, ideértve szükség esetén a bejelentés visszavonását is.

E végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1) A bejelentett szervezetek a 19–24. cikkben előírt megfelelőségértékelési eljárásokkal összhangban megfelelőségértékelést végeznek.

(2) A megfelelőségértékelést az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre és a magánimportőrökre háruló szükségtelen terhek elkerülésével kell elvégezni. A megfelelőségértékelő szervezeteknek a tevékenységük során kellően figyelembe kell venniük a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a termelési folyamat tömegtermelési vagy sorozatgyártási jellegét.

Ennek során azonban tiszteletben kell tartaniuk a szigorúság ahhoz szükséges mértékét és a védelem ahhoz szükséges szintjét, hogy a termék megfeleljen ezen irányelv rendelkezéseinek.

(3) Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó vagy a magánimportőr nem teljesítette a 4. cikk (1) bekezdésében és az I. mellékletben vagy a megfelelő harmonizált szabványokban megállapított követelményeket, akkor felszólítja a gyártót vagy a magánimportőrt a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére, és nem ad ki megfelelőségi tanúsítványt.

(4) Amennyiben a tanúsítvány kiadása után a megfelelőség figyelemmel kísérése során a bejelentett szervezet megállapítja, hogy egy termék már nem megfelelő, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére, és szükség esetén felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt.

(5) Ha nem hoznak korrekciós intézkedéseket, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a bejelentett szervezet szükség szerint korlátozza, felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bejelentett szervezet döntése ellen fellebbezési eljárást lehessen kezdeményezni.

(1) A bejelentett szervezeteknek tájékoztatniuk kell a bejelentő hatóságot a következőkről:

(2) A bejelentett szervezetek megfelelően tájékoztatják az ezen irányelv szerint bejelentett, hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző és ugyanazokkal a termékekkel foglakozó más szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.

A Bizottság rendelkezik a bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős tagállami hatóságok közötti tapasztalatcsere szervezéséről.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy – a bejelentett szervezetek ágazati csoportja vagy csoportjai formájában – megfelelő és jól működő koordináció és együttműködés jöjjön létre az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek között.

A tagállamok biztosítják, hogy az általuk bejelentett szervezetek közvetlenül vagy kijelölt képviselőkön keresztül részt vegyenek e csoport vagy csoportok munkájában.

UNIÓS PIACFELÜGYELET, AZ UNIÓS PIACRA BELÉPŐ TERMÉKEK ELLENŐRZÉSE ÉS VÉDINTÉZKEDÉSI ELJÁRÁSOK

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékekre a 765/2008/EK rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint 16–29. cikke alkalmazandó.

(1) Amennyiben valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy az ezen irányelvben szabályozott valamely termék veszélyt jelent az emberek egészségére vagy biztonságára, a vagyoni javakra vagy a környezetre, akkor elvégzik az érintett termék értékelését, amely kiterjed az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményekre is. Az érintett gazdasági szereplők és a magánimportőrök minden szükséges módon együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal.

Gazdasági szereplők esetében, amennyiben az értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a termék nem felel meg az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek, akkor haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt a megfelelő korrekciós intézkedés megtételére, amely a piacfelügyeleti hatóságoknak a kockázat jellegén alapuló döntésétől függően a következőkre irányulhat: annak biztosítása, hogy a termék megfeleljen az említett követelményeknek; a terméknek a forgalomból való kivonása; a termék ésszerű időn belül történő visszahívása.

Magánimportőrök esetében, amennyiben az értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a termék nem felel meg az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek, akkor a magánimportőrt haladéktalanul tájékoztatni kell a végrehajtandó korrekciós intézkedésről, amely a kockázat jellegétől függően a következőkre irányulhat: annak biztosítása, hogy a termék megfeleljen az említett követelményeknek; a terméknek a forgalomból való kivonása; a termék használatának felfüggesztése.

A piacfelügyeleti hatóságok minderről megfelelően tájékoztatják az érintett bejelentett szervezetet.

Az e bekezdés második és harmadik albekezdésében említett intézkedésekre a 765/2008/EK rendelet 21. cikke alkalmazandó.

(2) Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a megfelelés hiánya nem csak a nemzeti felségterületre korlátozódik, akkor tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára felszólították az érintett gazdasági szereplőt.

(3) A gazdasági szereplők biztosítják, hogy sor kerüljön a megfelelő korrekciós intézkedésre az összes olyan érintett termék tekintetében, amelyeket az uniós piacon forgalmaztak.

A magánimportőr biztosítja, hogy sor kerüljön a megfelelő korrekciós intézkedésre az általa saját használatra az Unió területére behozott termék tekintetében.

(4) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem teszi meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett időszakon belül, a piacfelügyeleti hatóságok meghozzák az összes megfelelő ideiglenes intézkedést a termék nemzeti piacon történő hozzáférhetővé tételének megtiltása vagy korlátozása, illetve a forgalomból való kivonása vagy visszahívása érdekében.

Amennyiben a magánimportőr nem teszi meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket, a piacfelügyeleti hatóságok meghozzák az összes megfelelő ideiglenes intézkedést a termék adott tagállamban történő üzembe helyezésének megtiltása, illetve a termék adott tagállamban történő használatának megtiltása vagy korlátozása érdekében.

A piacfelügyeleti hatóságok ezekről az intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot

(5) A (4) bekezdésben említett tájékoztatásban meg kell adni az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő termék azonosításához szükséges adatokat, a termék származási helyét, a feltételezett meg nem felelés és a felmerülő veszélyek jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint az érintett gazdasági szereplő vagy a magánimportőr által felhozott szempontokat. A piacfelügyeleti hatóságok jelzik különösen, ha a meg nem felelés oka az alábbiak egyike:

(6) Az e cikk alapján eljárást kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a kiegészítő információkról, amelyek a termék megfelelőségének hiányáról a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet a bejelentett nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.

(7) Amennyiben a (4) bekezdésben említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül egyik tagállam és a Bizottság sem emelt kifogást a valamely tagállam által hozott ideiglenes intézkedéssel szemben, az intézkedést indokoltnak kell tekinteni.

(8) A tagállamok az érintett termékkel kapcsolatban haladéktalanul meghozzák a megfelelő korlátozó intézkedéseket, így például saját piacukon kivonják a terméket a forgalomból.

(1) Amennyiben a 44. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott eljárás befejezését követően kifogást emelnek valamely tagállami intézkedéssel szemben, illetve ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely nemzeti intézkedés ellentétes az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, illetve a magánimportőrrel, és értékeli a nemzeti intézkedést. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján dönt arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem.

A Bizottság a határozatát valamennyi tagállamnak címezi, és azt haladéktalanul megküldi számukra, továbbá a megfelelő gazdasági szereplőnek vagy szereplőknek, illetve a magánimportőrnek is.

(2) Amennyiben megállapítást nyert, hogy a nemzeti intézkedés indokolt, valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem megfelelő terméket saját piacán kivonja a forgalomból, és erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a nemzeti intézkedést indokolatlannak ítélik, az érintett tagállam visszavonja az intézkedést.

(3) Amennyiben megállapítást nyer, hogy a nemzeti intézkedés indokolt, és a termék megfelelőségének hiánya a harmonizált szabványoknak a 44. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti hiányosságainak tudható be, akkor a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti eljárást alkalmazza.

(1) A 44. cikk sérelme nélkül, ha egy tagállam a következő megállapítások valamelyikére jut, akkor felszólítja az érintett gazdasági szereplőt vagy a magánimportőrt, hogy vessen véget a meg nem felelésnek:

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett meg nem felelés továbbra is fennáll, a tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz a termék forgalmazásának korlátozása vagy megtiltása, illetve annak érdekében, hogy azt visszahívják vagy kivonják a forgalomból, vagy – magánimportőr által saját használatra behozott termék esetében – használatát korlátozzák vagy megtiltsák.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 48. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiak módosítására vonatkozóan:

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 47. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2014. január 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazás gyakorlásáról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 47. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 47. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1) A Bizottság a műszaki ismeretek fejlődésének figyelembevétele, valamint ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosítása érdekében végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a következőkre vonatkozóan:

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 50. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben, amennyiben egy termék az (1) bekezdés a), b), e), f) vagy g) pontja tekintetében súlyosan veszélyezteti az emberek egészségét vagy biztonságát, vagyoni javakat, illetve a környezetet, a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el az 50. cikk (4) bekezdésében említett eljárás keretében.

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével együttesen értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

(5) A Bizottság minden olyan ügyben konzultációt folytat a bizottsággal, amely tekintetében az 1025/2012/EU rendelet vagy bármely más uniós jogszabály megköveteli az ágazati szakértőkkel való konzultációt.

(6) A bizottság továbbá az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos bármely olyan kérdést megvizsgálhat, amelyet a bizottság elnöke vagy valamely tagállam képviselője vet fel a bizottság eljárási szabályzatával összhangban.

A tagállamok 2021. január 18-ig, majd ezt követően ötévente kitöltenek egy, a Bizottság által összeállított kérdőívet ezen irányelv alkalmazásáról.

A Bizottság 2022. január 18-ig, majd ezt követően ötévente – a tagállamoknak az első bekezdésben említett kérdőívre adott válaszait figyelembe véve – jelentést készít ezen irányelv alkalmazásáról, és benyújtja azt az Európai Parlament és a Tanács részére.

A Bizottság 2022. január 18-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következőkről:

Az első bekezdés a) és b) pontjában említett jelentésekhez adott esetben jogalkotási javaslatokat is csatolni kell.

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, amelyek a súlyos jogsértésekre vonatkozóan büntetőjogi szankciókat is tartalmazhatnak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására.

A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és a szankciók fokozhatók, ha az érintett gazdasági szereplő vagy a magánimportőr korábban már hasonló módon megsértette ezen irányelv rendelkezéseit.

(1) A tagállamok legkésőbb 2016. január 18-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket a rendelkezéseket 2016. január 18-tól alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(1) A tagállamok nem akadályozhatják meg a 94/25/EK irányelv hatálya alá tartozó olyan termékek forgalmazását vagy üzembe helyezését, amelyek megfelelnek az említett irányelvnek, és amelyeket 2017. január 18. előtt hoztak forgalomba vagy helyeztek üzembe.

(2) A tagállamok nem akadályozhatják meg az olyan, legfeljebb 15 kW teljesítményű, szikragyújtásos külső hajtómotorok forgalmazását vagy üzembe helyezését, amelyek megfelelnek az I. melléklet B. részének 2.1. pontjában meghatározott, I. szintű kipufogógáz-kibocsátási határértékeknek, amelyeket a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (14) meghatározott kis- és középvállalkozások gyártották, és amelyeket 2020. január 18. előtt hoztak forgalomba.

A 94/25/EK irányelv 2016. január 18-án hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Az Európai Parlament 2013. október 9-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. november 15-i határozata.

I. MELLÉKLET

ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEK

A. A 2. cikk (1) bekezdésében említett termékek tervezésével és megépítésével kapcsolatos alapvető követelmények

1. VÍZIJÁRMŰ-KIALAKÍTÁSI KATEGÓRIÁK

Kialakítási kategória	Szélerősség (Beaufort-skálán)	Mértékadó hullámmagasság (H ⅓, méter)
A	8 felett	4 felett
B	8 és annál kisebb	4 és annál kisebb
C	6 és annál kisebb	2 és annál kisebb
D	4 és annál kisebb	0,3 és annál kisebb

Magyarázó megjegyzések:

Az A kialakítási kategóriába sorolt kedvtelési célú vízi járműveket (a Beaufort-skála szerinti) 8-asnál nagyobb fokozatú szélerősségekre és 4 m-es vagy annál nagyobb mértékadó hullámmagasságra tervezik, de a rendkívüli viszonyok, például vihar, orkánszerű vihar, hurrikán, tornádó és rendkívüli tengeri körülmények vagy óriáshullámok kizárásával.

B.	A B kialakítási kategóriába sorolt kedvtelési célú vízi járműveket max. 8-as fokozatú szélerősségre és max. 4 m-es mértékadó hullámmagasságra tervezik.

C.	A C kialakítási kategóriába sorolt vízi járműveket max. 6-os fokozatú szélerősségre és max. 2 m-es mértékadó hullámmagasságokra tervezik.

A D kialakítási kategóriába sorolt vízi járműveket max. 4-es fokozatú szélerősségre és max. 0,3 m-es mértékadó, illetve max. 0,5 m-es esetenkénti hullámmagasságra tervezik.

Az egyes kialakítási kategóriákba tartozó vízi járműveket úgy kell tervezni és megépíteni, hogy ellenálljanak az e paramétereknek megfelelő igénybevételeknek a stabilitás, az úszóképesség és az e mellékletben felsorolt egyéb alapvető követelmények tekintetében, és jól manőverezhetők legyenek.

2. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A vízi jármű azonosítása

Minden vízi járművet el kell látni egy azonosító számmal, amely a következő adatokat tartalmazza:

1.	a gyártó országának kódja;

2.	a gyártónak a tagállam nemzeti hatósága által kiadott egyedi kódja;

3.	egyedi sorozatszám;

4.	gyártási év és hónap;

modellév.

Az első bekezdésben említett azonosító számra alkalmazandó részletes követelményeket a vonatkozó harmonizált szabvány tartalmazza.

2.2. A hajóépítő táblája

Minden vízi járművön el kell helyezni egy, a vízi jármű azonosító számától elkülönítetten elhelyezett táblát, amelyen legalább a következő adatok fel vannak tüntetve:

a)	a gyártó neve, bejegyzett kereskedelmi neve vagy bejegyzett védjegye, valamint értesítési címe;

b)	CE-jelölés, a 18. cikkben foglaltaknak megfelelően;

c)	a vízi jármű 1. pont szerinti kialakítási kategóriája;

d)	a gyártó által ajánlott legnagyobb terhelés a 3.6. pont szerint, a megtöltött, rögzített tartályok tartalmának tömegét kivéve;

e)	a szállítható személyek száma a gyártó ajánlása szerint.

Megépítést követő értékelés esetén az elérhetőségeket és az a) pontban említett követelményeket azon bejelentett szervezet vonatkozásában is meg kell adni, amely a megfelelőségértékelést végezte.

2.3. Vízbe esés elleni védelem és visszajutást segítő eszközök

A vízi járműveket úgy kell kialakítani, hogy a vízbe esés veszélye a lehető legkisebb legyen, és könnyű legyen visszajutni a fedélzetre. A visszajutást segítő eszközöket oly módon kell elhelyezni, hogy azokat egy vízben lévő ember segítség nélkül is el tudja érni vagy igénybe tudja venni.

2.4. Kilátás a fő kormányállásról

Kedvtelési célú vízi járműveknél a kezelőnek a fő kormányállásról normál körülmények (sebesség és terhelés) mellett jó kilátással kell rendelkeznie minden irányba.

2.5. Kezelési kézikönyv

Minden terméket el kell látni egy, a 7. cikk (7) bekezdésének és a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelő kezelési kézikönyvvel. E kézikönyvnek tartalmaznia kell a termék biztonságos használatához szükséges valamennyi információt, különös hangsúlyt fektetve az üzembe helyezésre, a karbantartásra, a rendeltetésszerű használatra, a kockázatok megelőzésére és a kockázatkezelésre.

3. SZERKEZETI ÉS ÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.1. Szerkezet

A felhasznált anyagok megválasztásának és kombinációjának biztosítania kell, hogy a vízi jármű minden tekintetben megfelelő szerkezeti szilárdsággal rendelkezzen. Különös figyelmet kell fordítani az 1. pont szerinti kialakítási kategóriára és a 3.6. pont szerinti, gyártó által ajánlott maximális terhelésre.

3.2. Stabilitás és szabadoldal

A vízi járműnek megfelelő stabilitással és szabadoldallal kell rendelkeznie, figyelembe véve az 1. pont szerinti kialakítási kategóriát és a 3.6. pont szerinti, gyártó által ajánlott maximális terhelést.

3.3. Felhajtóerő és úszóképesség

A vízi jármű építésénél biztosítani kell, hogy a vízi jármű olyan vízkiszorítási jellemzőkkel rendelkezzen, amelyek megfelelnek az 1. pont szerinti kialakítási kategóriájának és a 3.6. pont szerinti, gyártó által ajánlott maximális terhelésnek. Minden olyan lakható, többtörzsű kedvtelési célú vízi járműnek, amely esetében fennáll a felfordulás veszélye, elegendő vízkiszorítással kell rendelkeznie ahhoz, hogy felfordulva is úszóképes maradjon.

Azoknak a 6 m-nél kisebb hosszúságú vízi járműveknek, amelyek kialakítási kategóriájuknak megfelelő alkalmazás esetén megtelhetnek vízzel, elegendő maradék vízkiszorítással kell rendelkezniük ahhoz, hogy megtelt állapotban is úszóképesek maradjanak.

3.4. A hajótesten, a fedélzeten és a felépítményen található nyílászárók

A hajótesten, a fedélzet(ek)en és a felépítményen található nyílászárók nem veszélyeztethetik a vízi jármű szerkezeti szilárdságát, illetve – zárt állapotban – az időjárási hatásokkal szembeni vízállóságát.

Az ablakoknak, kerek hajóablakoknak, ajtóknak és nyílásfedeleknek ellen kell állniuk az elhelyezésükből adódóan előreláthatólag fellépő víznyomásnak és a fedélzeten mozgó személyek súlyának megfelelő pontszerű terheléseknek.

Azokat a külső, víz be- és kiáramlására szolgáló hajótestszerelvényeket, amelyek a 3.6. pont szerinti, gyártó által ajánlott maximális terhelés esetén a merülésvonal alatt vannak, könnyen hozzáférhető elzáró szerkezetekkel kell felszerelni.

3.5. Elárasztás

A vízi járműveket úgy kell megtervezni, hogy az elsüllyedés veszélye a lehető legkisebb legyen.

Adott esetben különös figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

a)	kormányállások és vízgyűjtők, amelyek önürítők, vagy egyéb olyan berendezésekkel vannak ellátva, amelyek megakadályozzák a víz behatolását a vízi jármű belsejébe;

b)	szellőzőnyílások;

c)	vízeltávolítás szivattyú segítségével vagy egyéb eszközzel.

3.6. A gyártó által ajánlott maximális terhelés

A gyártó által ajánlott maximális terhelést (üzemanyag, víz, élelem, különböző felszerelési tárgyak és személyek tömege kilogrammban), amelyre a vízi járművet tervezték, a kialakítási kategória (1. pont), a stabilitás és szabadoldal (3.2. pont), valamint a felhajtóerő és az úszóképesség (3.3. pont) alapján kell meghatározni.

3.7. Mentőeszközök tárolása

Az A és B kialakítási kategóriába tartozó összes kedvtelési célú vízi járművön, valamint a C és D kialakítási kategóriájú, 6 m-nél hosszabb kedvtelési célú vízi járműveken egy vagy több tárolóhelyet kell biztosítani egy vagy több mentőtutaj számára, amely(ek) elég nagy(ok) ahhoz, hogy befogadják a kedvtelési célú vízi jármű által a gyártó ajánlása szerint szállítható személyek számát. A mentőtutaj-tárolóhely(ek)nek bármikor hozzáférhető(k)nek kell lenni(ük).

3.8. Menekülési útvonalak

Minden olyan lakható, többtörzsű kedvtelési célú vízi járművön, amely esetében fennáll a felfordulás veszélye, felfordulás esetére megfelelő menekülési útvonalakat kell biztosítani. Amennyiben a kedvtelési célú vízi jármű rendelkezik olyan menekülési útvonallal, amelyet annak felfordult állapotában lehet igénybe venni, ez nem veszélyeztetheti a vízi jármű szerkezetét (3.1. pont), stabilitását (3.2. pont) vagy vízkiszorítását (3.3. pont), függetlenül attól, hogy az normál helyzetben vagy felfordult állapotban van.

Minden lakható kedvtelési célú vízi járművön tűz esetére megfelelő menekülési útvonalakat kell biztosítani.

3.9. Horgonyzás, kikötés és vontatás

A vízi járműveket kialakítási kategóriájukat és jellemzőiket figyelembe véve egy vagy több olyan erős rögzítési ponttal vagy egyéb eszközzel kell ellátni, amelyek alkalmasak a horgonyzási, kikötési, illetve vontatási terhelések biztonságos fogadására.

4. MANŐVERKÉPESSÉG

A gyártónak biztosítania kell, hogy a vízi jármű a tervezésének és építésének megfelelő legerősebb hajtómotor alkalmazása esetén is kellő manőverképességgel rendelkezzen. A kezelési kézikönyvben minden hajtómotor esetében meg kell adni a maximális névleges teljesítményt.

5. FELSZERELÉSI KÖVETELMÉNYEK

5.1. Motorok és motorterek

5.1.1. Beépített motorok

A beépített motorokat lakóterektől elválasztott, zárt térben kell elhelyezni, és úgy kell beépíteni, hogy a tüzek kialakulásának, illetve terjedésének veszélye, valamint a mérgező gázok, hő, zaj, illetve rezgés által a lakótérre jelentett veszély a lehető legkisebb legyen.

A gyakori vizsgálatot és/vagy karbantartást igénylő motorrészeknek és szerelvényeknek könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük.

A motortéren belüli szigetelőanyagok nem lehetnek égést tápláló anyagok.

5.1.2. Szellőzés

A motorteret szellőztetni kell. A nyílászárókon át a motortérbe kerülő víz mennyiségét a legkisebbre kell korlátozni.

5.1.3. Szabadon álló részek

Amennyiben a motor(ok) nincs(enek) burkolattal vagy házzal védve, hatékony módon védeni kell a motor(ok) olyan szabadon lévő mozgó vagy forró részeit, amelyek sérüléseket okozhatnak.

5.1.4. Külső hajtómotor indítása

A vízi járművekre szerelt valamennyi külső hajtómotort olyan berendezéssel kell ellátni, amely megakadályozza a sebességben lévő motor indítását, kivéve

a)	ha a motor 500 newtonnál kisebb statikus tolóerőt ad le;

b)	ha a motor olyan fojtásszabályzó készülékkel van ellátva, amely a motor indításánál a tolóerőt 500 newtonra korlátozza.

5.1.5. Vezető nélkül működő motoros vízi sporteszköz

A motoros vízi sporteszközt úgy kell megtervezni, hogy automatikus hajtómotor-leállítással vagy olyan automatikus berendezéssel rendelkezzen, amely csökkenti a sebességet, körkörös irányú továbbhaladás mellett, ha a vezető szándékosan leszáll, illetve leesik a motoros vízi sporteszközről.

5.1.6. A kormányrúddal irányított külső hajtómotorokat olyan vészhelyzeti megállító berendezéssel kell ellátni, amelyet össze lehet kapcsolni a kormányossal.

5.2. Üzemanyagrendszer

5.2.1. Általános előírások

Az üzemanyagtöltő, -tároló, szellőztető és üzemanyag-ellátó eszközöket és berendezéseket úgy kell tervezni és beépíteni, hogy a tűz- és robbanásveszély minimális legyen.

5.2.2. Üzemanyagtartályok

Az üzemanyagtartályokat, -vezetékeket és -tömlőket rögzíteni kell és minden jelentősebb hőforrástól el kell különíteni vagy meg kell védeni. A tartályok anyagát és felépítését a kapacitásnak és az üzemanyag típusának megfelelően kell megválasztani.

A benzinüzemanyag-tartályok tereit szellőztetni kell.

A benzinüzemanyag-tartályok nem képezhetik a hajótest részét, és

a)	bármely motor okozta tűztől és minden egyéb gyújtóforrástól védettnek kell lenniük;

b)	el kell választani azokat a lakóterektől.

A dízelüzemanyag-tartályok képezhetik a hajótest részét.

5.3. Villamos rendszer

A villamos rendszereket úgy kell megtervezni és beépíteni, hogy szokásos használati körülmények között biztosított legyen a vízi jármű kifogástalan üzemelése, továbbá hogy a tűzveszély és az áramütés veszélye a lehető legkisebb legyen.

Valamennyi elektromos áramkörnek – az akkumulátorról táplált motorindító áramkörök kivételével – biztonságosnak kell maradnia abban az esetben is, ha túláramnak van kitéve.

Az elektromos hajtás áramkörei nem léphetnek kölcsönhatásba más áramkörökkel oly módon, hogy az bármelyik áramkör esetében nem rendeltetésszerű működéshez vezessen.

Az akkumulátorokból esetlegesen felszabaduló robbanásveszélyes gázok felhalmozódásának elkerülése érdekében gondoskodni kell a szellőzésről. Az akkumulátorokat szilárdan kell rögzíteni, és védeni kell a víz beáramlása ellen.

5.4. Kormányrendszer

5.4.1. Általános előírások

A kormányrendszereket és hajtásvezérlő rendszereket úgy kell tervezni, kialakítani és beépíteni, hogy a várható működési körülmények mellett lehetővé tegyék a kormányterhelés átvitelét.

5.4.2. Vészberendezések

Minden olyan vitorlás kedvtelési célú vízi járművet és egyetlen hajtómotorral hajtott, vitorla nélküli kedvtelési célú vízi járművet, amely távirányítású kormánylapátos kormányrendszerrel van ellátva, olyan vészhelyzeti eszközökkel kell felszerelni, amelyekkel a kedvtelési célú vízi jármű kis sebesség mellett kormányozható.

5.5. Gázrendszer

A háztartási célú gázrendszereknek páraelszívó rendszerrel kell rendelkezniük, és úgy kell azokat kialakítani és beépíteni, hogy elkerülhető legyen a gázszivárgás és a robbanásveszély, és hogy a szivárgás ellenőrizhető legyen. Az anyagoknak és alkatrészeknek alkalmasnak kell lenniük az adott gázfajta használatára, és ellen kell állniuk a tengeri környezetből eredő különböző behatásoknak és körülményeknek.

A gyártó által olyan alkalmazásra szánt gázkészülékeket, amelyre azokat ténylegesen is használják, A gyártó által meghatározott rendeltetésnek megfelelően használni kívánt gázkészülékeket a gyártó utasításainak megfelelően kell beépíteni. Minden egyes gázfogyasztó készüléket az elosztórendszer külön ágvezetékéről kell táplálni, és minden ágvezetéket saját zárószerkezettel kell vezérelni. Megfelelő szellőzéssel kell megelőzni a gázszivárgásból és az égéstermékekből eredő veszélyeket.

A fixen beépített gázrendszerrel rendelkező vízi járműveken külön helyiségben kell elhelyezni az összes gázpalackot. Ezt a helyiséget el kell különíteni a lakótértől, továbbá az csak kívülről megközelíthető és kifelé szellőztethető lehet, hogy az esetlegesen kiszivárgó gáz a hajón kívülre kerüljön.

A fixen beépített gázrendszereket beépítés után ki kell próbálni.

5.6. Tűzvédelem

5.6.1. Általános előírások

A beépített berendezés típusánál és a vízi jármű kialakításánál figyelembe kell venni a tűz kialakulásának és terjedésének veszélyét. Különösen ügyelni kell a nyílt lánggal működő készülékek környezetére, a forró területekre vagy motorokra és segédberendezésekre, a kifolyt olajra és üzemanyagra, a fedetlen olaj- és üzemanyag-vezetékekre, továbbá az elektromos vezetékeknek különösen a hőforrásoktól és forró részektől történő elvezetésére.

5.6.2. Tűzoltó készülékek

A kedvtelési célú vízi járműveket a tűzveszély mértékének megfelelő tűzoltó készülékkel kell felszerelni vagy fel kell tüntetni a tűzveszély mértékének megfelelő tűzoltó berendezés helyét és teljesítményét. A megfelelő tűzoltó készülékek felszereléséig a vízi jármű nem helyezhető üzembe. A benzinmotorok motorterét olyan tűzoltó rendszerrel kell védeni, amely tűz esetén nem teszi szükségessé a motortér kinyitását. Ha hordozható tűzoltó készülékek vannak felszerelve, ezeknek jól hozzáférhetőknek kell lenniük, az egyiket pedig úgy kell elhelyezni, hogy az a kedvtelési célú vízi jármű fő kormányállásából könnyen elérhető legyen.

5.7. Jelzőfények, nappali jelzések és hangjelzések

Amennyiben jelzőfények, nappali jelzések és hangjelzések vannak elhelyezve, ezeknek meg kell felelniük a 1972. évi COLREG (A tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzat), illetve a CEVNI (A belvízi hajózás európai kódexe) előírásainak.

5.8. Vízszennyezés megelőzése és a hulladék partra szállítására szolgáló berendezések

A vízi járműveket úgy kell megépíteni, hogy megelőzhető legyen a szennyező anyagok (olaj, üzemanyag stb.) véletlen vízbe jutása.

A kedvtelési célú vízi járművekre szerelt valamennyi WC kizárólag tárolótartályhoz vagy víztisztító rendszerhez csatlakoztatható.

A tárolótartállyal felszerelt kedvtelési célú vízi járműveken szabványos ürítő csatlakozást kell kialakítani, amely lehetővé teszi a gyűjtőberendezések csővezetékeinek a kedvtelési célú vízi jármű ürítőcsövéhez való csatlakoztatását.

A hajótesten átvezetett, emberi eredetű hulladékot szállító csöveket ezenkívül olyan szelepekkel kell ellátni, amelyek zárt helyzetben rögzíthetők.

B. Hajtómotorok kipufogógáz-kibocsátására vonatkozó alapvető követelmények

A hajtómotoroknak meg kell felelniük az e részben meghatározott, kipufogógáz-kibocsátásra vonatkozó alapvető követelményeknek.

1. A HAJTÓMOTOR AZONOSÍTÁSA

1.1.

Minden motoron világosan fel kell tüntetni a következő adatokat:

a)	a motorgyártó neve, bejegyzett kereskedelmi neve vagy bejegyzett védjegye, valamint értesítési címe; továbbá adott esetben a motor átalakítását végző személy neve és értesítési címe;

b)	a motor típusa, adott esetben a motorcsalád;

c)	a motor egyedi sorozatszáma;

d)	CE-jelölés, a 18. cikkben foglaltaknak megfelelően.

1.2.

Az 1.1. pontban említett jelöléseknek a motor szokásos élettartama alatt tartósnak, valamint világosan olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük. Címke vagy tábla alkalmazása esetén azokat olyan módon kell rögzíteni, hogy a rögzítés a motor teljes várható élettartama alatt tartós legyen, és a címke/tábla ne legyen eltávolítható annak megsemmisítése vagy megrongálása nélkül.

1.3.

A jelöléseket a motor olyan részén kell elhelyezni, amely a motor rendeltetésszerű működéséhez szükséges, és amelyet általában nem kell cserélni a motor teljes élettartama alatt.

1.4.

A jelöléseket olyan módon kell elhelyezni, hogy jól láthatók legyenek azt követően is, hogy a motorra a működéséhez szükséges valamennyi alkatrészt felszerelték.

2. KIPUFOGÓGÁZ-KIBOCSÁTÁSRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A hajtómotorokat úgy kell megtervezni, megépíteni és összeszerelni, hogy a szabályos üzembe helyezést követő szokásos használat mellett kipufogógáz-kibocsátásuk ne haladja meg a 2.1. pontban foglalt 1. táblázatban, valamint a 2.2. pontban foglalt 2. és 3. táblázatban meghatározott határértékeket:

2.1. Az 55. cikk (2) bekezdésének és a 2.2. pont 2. táblázatának alkalmazása céljából alkalmazandó értékek:

1. táblázat

(g/kWh)
Típus	Szén-monoxid			Szénhidrogének			Nitrogén-oxidok NOx	Részecskék PT
	A	B	n	A	B	n
Kétütemű, szikragyújtásos	150,0	600,0	1,0	30,0	100,0	0,75	10,0	Nem alkalmazandó
Négyütemű, szikragyújtásos	150,0	600,0	1,0	6,0	50,0	0,75	15,0	Nem alkalmazandó
Kompressziós gyújtású	5,0	0	0	1,5	2,0	0,5	9,8	1,0

Ahol A, B és n a táblázatnak megfelelő állandók, PN pedig a névleges motorteljesítmény (kW).

2.2. 2016. január 18-tól alkalmazandó értékek:

2. táblázat

Kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó kipufogógáz-kibocsátási határértékek (2)

Hengerűrtartalom SV (L/henger)	Névleges motorteljesítmény PN (kW)	Részecskék PT (g/kWh)	Szénhidrogének + nitrogén-oxidok (g/kWh)
		Az 1. táblázatban említett értékek
	(1)	0,30	4,7
		0,15	5,8
		0,14	5,8
		0,12	5,8
		0,12	5,8
		0,11	5,8

3. táblázat

Szikragyújtásos motorokra vonatkozó kipufogógáz-kibocsátási határértékek

Motor típusa	Névleges motorteljesítmény PN (kW)	Szén-monoxid CO (g/kWh)	Szénhidrogének + nitrogén-oxidok (g/kWh)
Farmotorok és beépített motorok		75	5
		350	16
		350	22
Külmotorok és motoros vízi sporteszközök motorjai			30

		300

2.3. Vizsgálati ciklusok:

Alkalmazandó vizsgálati ciklusok és súlyozási tényezők

Az ISO 8178-4:2007 szabvány következő követelményeit kell alkalmazni, az alábbi táblázatban meghatározott értékeket figyelembe véve.

A változó sebességű, kompressziós gyújtású motorok esetében az E1. vagy az E5. vizsgálati ciklus alkalmazandó, illetve 130 kW névleges teljesítmény felett az E3. vizsgálati ciklus is alkalmazható. A változó sebességű, szikragyújtású motorok esetében az E4. vizsgálati ciklus alkalmazandó.

E1. ciklus, üzemmód száma	1	2	3		4	5
Fordulatszám	Névleges fordulatszám		Közbenső fordulatszám			Alsó alapjárati fordulatszám
Nyomaték, %	100	75	75		50	0
Súlyozási tényező	0,08	0,11	0,19		0,32	0,3
Fordulatszám	Névleges fordulatszám		Közbenső fordulatszám			Alsó alapjárati fordulatszám
E3. ciklus, üzemmód száma	1		2	3	4
Fordulatszám, %	100		91	80	63
Teljesítmény, %	100		75	50	25
Súlyozási tényező	0,2		0,5	0,15	0,15
E4. ciklus, üzemmód száma	1		2	3	4	5
Fordulatszám, %	100		80	60	40	Üresjárat
Nyomaték, %	100		71,6	46,5	25,3	0
Súlyozási tényező	0,06		0,14	0,15	0,25	0,40
E5. ciklus, üzemmód száma	1		2	3	4	5
Fordulatszám, %	100		91	80	63	Üresjárat
Teljesítmény, %	100		75	50	25	0
Súlyozási tényező	0,08		0,13	0,17	0,32	0,3

A bejelentett szervezetek – a motor működési periódusának megfelelően – az olyan egyéb vizsgálati ciklusok alapján végzett vizsgálatokat is elfogadhatják, amelyeket harmonizált szabvány határoz meg.

2.4. Hajtómotorcsalád alkalmazása és az alap-hajtómotor kiválasztása

A motorgyártó felelőssége, hogy meghatározza termékskáláján belül azokat a motorokat, amelyeket egy adott motorcsaládba kell sorolni.

A motorcsaládon belül alapmotort kell kiválasztani oly módon, hogy annak kibocsátási jellemzői reprezentatívak legyenek az adott motorcsaládba tartozó összes motorra vonatkozóan. A motorcsalád alapmotorjaként általában az azon jellemzőkkel rendelkező motort kell kiválasztani, amelyek várhatóan az alkalmazandó vizsgálati ciklus mérései során a legnagyobb mértékű (g/kWh-ban kifejezett) egyedi kibocsátást eredményezik.

2.5. Vizsgálati üzemanyagok

A kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatok során használt vizsgálati üzemanyagnak az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:

Benzinüzemanyagok
Tulajdonság	RF-02-99 Ólommentes		RF-02-03 Ólommentes
	min.	max.	min.	max.
Kísérleti oktánszám (RON)	95	—	95	—
Oktánszám (MON)	85	—	85	—
Sűrűség 15 °C-on (kg/m3)	748	762	740	754
Kezdeti forráspont (°C)	24	40	24	40
Kén tömegaránya (mg/kg)	—	100	—	10
Ólomtartalom (mg/l)	—	5	—	5
Reid-gőznyomás (kPa)	56	60	—	—
Gőznyomás (DVPE) (kPa)	—	—	56	60
Dízelüzemanyagok
Tulajdonság	RF-06-99		RF-06-03
	min.	max.	min.	max.
Cetánszám	52	54	52	54
Sűrűség 15 °C-on (kg/m3)	833	837	833	837
Végső forráspont (°C)	—	370	—	370
Lobbanáspont (°C)	55	—	55	—
Kén tömegaránya (mg/kg)	Jelenteni kell	300 (50)	—	10
Hamu tömegaránya (%)	Jelenteni kell	0,01	—	0,01

A bejelentett szervezetek harmonizált szabványban meghatározott egyéb vizsgálati üzemanyagok alapján végzett vizsgálatokat is elfogadhatnak.

3. TARTÓSSÁG

A motorgyártó olyan motor-beszerelési és -karbantartási útmutatót köteles biztosítani, amelynek alkalmazásával a motor rendeltetésszerű használat mellett a szokásos élettartama végéig képes megfelelni a 2.1. és 2.2. pontban meghatározott határértékeknek.

Ezt az információt a motorgyártó a szokásos működési cikluson alapuló előzetes terhelési vizsgálattal és az alkatrészek anyagkifáradásának kiszámításával nyeri annak érdekében, hogy a szükséges karbantartási utasításokat a gyártó elkészíthesse és első forgalomba hozatalkor minden új motorhoz csatolhassa.

A motor szokásos élettartama a következő:

a)	kompressziós gyújtású motorok esetén: 480 üzemóra vagy 10 év, amelyik előbb letelik;

szikragyújtásos beépített motorok, illetve beépített kipufogórendszerrel rendelkező vagy a nélküli farmotorok esetén:

i.	a kategóriába tartozó motorok esetében: 480 üzemóra vagy 10 év, amelyik előbb letelik;

ii.	a kategóriába tartozó motorok esetében: 150 üzemóra vagy három év, amelyik előbb letelik;

iii.	a kategóriába tartozó motorok esetében: 50 üzemóra vagy egy év, amelyik előbb letelik;

c)	motoros vízi sporteszközöket hajtó motorok: 350 üzemóra vagy öt év, amelyik előbb letelik;

d)	külmotorok: 350 üzemóra vagy 10 év, amelyik előbb letelik.

4. KEZELÉSI KÉZIKÖNYV

Valamennyi motort a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető, a motor tervezett forgalmazási helye szerinti tagállam által meghatározott nyelven vagy nyelveken készült kezelési kézikönyvvel kell ellátni.

A kezelési kézikönyv:

a)	útmutatást ad a megfelelő beszerelés, használat és karbantartás tekintetében, amely annak érdekében szükséges, hogy a motor megfelelően működjön és kielégítse a 3. szakaszban (Tartósság) meghatározott követelményeket;

b)	meghatározza a motor harmonizált szabvány szerint mért teljesítményét.

C. A zajkibocsátásra vonatkozó alapvető követelmények

A beépített motorral vagy beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral felszerelt kedvtelési célú vízi járműveknek, a motoros vízi sporteszközöknek és a külmotoroknak, valamint a beépített kipufogórendszerrel rendelkező farmotoroknak meg kell felelniük az ebben a részben meghatározott, a zajkibocsátásra vonatkozó alapvető követelményeknek.

1. ZAJKIBOCSÁTÁSI SZINTEK

1.1.

A beépített motorral vagy beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral felszerelt kedvtelési célú vízi járműveket, motoros vízi sporteszközöket, külmotorokat és beépített kipufogórendszerrel rendelkező farmotorokat úgy kell megtervezni, megépíteni és összeszerelni, hogy a zajkibocsátásuk ne haladja meg a következő táblázatban meghatározott határértékeket:

Névleges motorteljesítmény (egymotoros) (kW)	Legmagasabb hangnyomásszint = LpASmax (dB)
	67
	72
	75

ahol PN egyetlen motor névleges motorteljesítménye kW-ban névleges fordulatszám mellett, LpASmax pedig a legnagyobb hangnyomásszint dB-ben.

Ikermotoros és többmotoros egységek esetén valamennyi motortípus tekintetében 3 dB határérték-túllépés megengedhető.

1.2.

A zajmérési vizsgálatok alkalmazása helyett a beépített motorral vagy beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral felszerelt kedvtelési célú vízi járművek az 1.1. pontban meghatározott, zajkibocsátásra vonatkozó követelmények tekintetében megfelelőnek minősülnek, ha esetükben a Froude-szám ≤ 1,1, a teljesítmény/vízkiszorítás aránya pedig ≤ 40, amennyiben a motort és a kipufogórendszert a motorgyártó utasításainak megfelelően építették be.

1.3.

A „Froude-szám” (Fn) kiszámítása: a kedvtelési célú vízi jármű legnagyobb sebessége V (m/s), osztva a merülési vonal hossza lwl (m) és a gravitációs gyorsulási állandó, g (9,8 m/s2) szorzatának négyzetgyökével.

Formula

A „teljesítmény/vízkiszorítás arány” kiszámítása: a névleges motorteljesítmény PN (kW) osztva a kedvtelési célú vízi jármű vízkiszorításával (D, tonna).

Formula

2. KEZELÉSI KÉZIKÖNYV

A beépített motorral vagy beépített kipufogórendszer nélküli farmotorral felszerelt kedvtelési célú vízi járművek és a motoros vízi sporteszközök esetében az A. rész 2.5. pontjában előírt kezelési kézikönyv tartalmazza a kedvtelési célú vízi jármű és a kipufogórendszer olyan állapotban tartásához szükséges tudnivalókat, hogy az a rendeltetésszerű használat esetén – lehetőség szerint – biztosítsa a meghatározott zajhatárértékek betartását.

Külmotorok és beépített kipufogórendszerrel rendelkező farmotorok esetében a B. rész 4. szakaszában előírt kezelési kézikönyv tartalmazza a motor olyan állapotban tartásához szükséges tudnivalókat, hogy az rendeltetésszerű használat esetén – lehetőség szerint – biztosítsa a meghatározott zajhatárértékek betartását.

3. TARTÓSSÁG

A B. rész 3. pontjában meghatározott, tartósságra vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók az e rész 1. pontjában meghatározott zajkibocsátási követelményeknek való megfelelésre.

(1)

A másik lehetőség az, hogy azok a 37 kW vagy annál nagyobb, de 75 kW-nál kisebb névleges teljesítményű, kompressziós gyújtású motorok, amelyek hengerűrtartalma hengerenként 0,9 liter alatt van, nem léphetik túl a 0,20 g/kWh részecske-kibocsátási és az 5,8 g/kWh kombinált szénhidrogén- és nitrogén-oxid-kibocsátási határértéket.

(2)

++	A kompressziós gyújtású motorok semmilyen esetben sem léphetik túl az 5,0 g/kWh szén-monoxid-kibocsátási határértéket.