24.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 226/1

(1)

A felszíni vizek kémiai szennyezése olyan hatásokkal fenyegeti a vízi környezetet, mint a vízi szervezetekre jelentett akut és krónikus toxicitás, a szennyező anyagok ökoszisztémában való felhalmozódása, valamint az élőhelyek pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése, továbbá veszélyt jelent az emberi egészségre. Kiemelt feladatként fel kell tárni a szennyezés okait, és a szennyezőanyag-kibocsátásokat azok forrásánál kell – gazdasági és környezeti szempontból – a lehető leghatékonyabb módon kezelni.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti, az uniós környezetpolitikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvein, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet” elvén kell alapulnia.

(3)

A szennyvízkezelés nagyon költséges lehet. A szennyvízkezelés olcsóbbá és költséghatékonyabbá tételének elősegítése érdekében ösztönözni lehetne innovatív vízkezelési technológiák kidolgozását.

(4)

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) vízszennyezés elleni stratégiát határoz meg. A stratégia részét képezi az elsőbbségi anyagoknak az olyan anyagok körében történő meghatározása, amelyek a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelentenek. A vízpolitika területén az elsőbbségi anyagok jegyzékének megállapításáról szóló, 2001. november 20-i 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) meghatározza azon 33 anyag vagy anyagcsoport első jegyzékét, amelyeket uniós szinten a 2000/60/EK irányelv X. melléklete elsőbbségiként tartalmaz.

(5)

A vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) a 2000/60/EK irányelvvel összhangban környezetminőségi előírásokat (EQS) állapít meg a 2455/2001/EK határozatban meghatározott 33 elsőbbségi anyag, valamint nyolc további, uniós szinten már szabályozott szennyező anyag tekintetében.

(6)

Az EUMSZ 191. cikke (3) bekezdésének értelmében környezetpolitikájának kidolgozása során az Unió figyelembe veszi a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat, az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit, a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit, továbbá az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését. A felszíni vizek kémiai szennyezésének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó, költséghatékony és arányos politika kialakítása során – a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerinti elsőbbségi anyagok jegyzékének felülvizsgálatát is ideértve – tudományos, környezeti és társadalmi-gazdasági tényezőket, köztük az emberi egészséggel kapcsolatos megfontolásokat is figyelembe kell venni. Ennek érdekében következetesen kell alkalmazni a 2000/60/EK irányelv „szennyező fizet” alapelvét.

(7)

A Bizottság a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdése, valamint a 2008/105/EK irányelv 8. cikke szerint elvégezte az elsőbbségi anyagok jegyzékének felülvizsgálatát, és azt a következtetést vonta le, hogy helyénvaló módosítani az elsőbbségi anyagok jegyzékét, mégpedig új, uniós szinten elsőbbségi cselekvést igénylő anyagok azonosításával, az újonnan azonosított anyagok környezetminőségi előírásainak megállapításával, bizonyos meglévő anyagok környezetminőségi előírásainak a tudományos fejlődés fényében történő felülvizsgálatával, valamint bizonyos meglévő és újonnan azonosított elsőbbségi anyagok tekintetében a biótára vonatkozó környezetminőségi előírások meghatározásával.

(8)

Az elsőbbségi anyagok jegyzékének felülvizsgálatát a bizottsági szolgálatok, a tagállamok, az érdekelt felek, valamint az Egészségügyi és Környezeti Kockázatok Tudományos Bizottságának szakértőivel folytatott, széles körű konzultáció segítette.

(9)

A meglévő elsőbbségi anyagokra vonatkozó, felülvizsgált környezetminőségi előírásokat első alkalommal a 2015–2021-es időszakra szóló vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben kell figyelembe venni. Az újonnan azonosított elsőbbségi anyagokat és a rájuk vonatkozó környezetminőségi előírásokat a kiegészítő megfigyelési programok kialakításakor és a 2018 végéig benyújtandó előzetes intézkedési programokban kell figyelembe venni. A felszíni vizek jó kémiai állapotának elérése céljából a létező elsőbbségi anyagokra vonatkozó felülvizsgált környezetminőségi előírásokat 2021 végéig, illetve az újonnan azonosított elsőbbségi anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat 2027 végéig kell teljesíteni, a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (4)–(9) bekezdésének sérelme nélkül, mely bekezdések többek között rendelkezéseket tartalmaznak a felszíni vizek jó kémiai állapota elérése határidejének meghosszabbítására vagy egyes víztestek tekintetében kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérésére vonatkozóan, amennyiben a költségek és/vagy a társadalmi-gazdasági szükségletek aránytalanok, feltéve, hogy az érintett víztestek állapota nem romlik tovább. Ezért a felszíni vizek kémiai állapota meghatározásának a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében szereplő 2015-ös határidő lejáratáig csak a 2008/105/EK irányelvnek a 2009. január 13-án hatályos változatában foglalt anyagokon és környezetminőségi előírásokon kell alapulnia, kivéve, ha ezek az előírások szigorúbbak az ezen irányelv szerint felülvizsgált környezetminőségi előírásoknál, amikor is ez utóbbi előírásokat kell alkalmazni.

(10)

A 2000/60/EK irányelv elfogadása óta számos uniós jogi aktust fogadtak el, amelyek az említett irányelv 16. cikke (6) bekezdésének megfelelő kibocsátásszabályozást tartalmaznak az egyes elsőbbségi anyagokra vonatkozóan. Ezenkívül számos környezetvédelmi intézkedés más, meglévő uniós jog hatálya alá tartozik. A meglévő jogi aktusok alkalmazásának és felülvizsgálatának elsőbbséget kell élveznie az új intézkedések létrehozásával szemben, feltéve, hogy a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében megállapított célkitűzések hatékonyan elérhetők a meglévő eszközökkel. Egy adott anyagnak a 2000/60/EK irányelv X. mellékletébe történő felvétele nem sérti a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) alkalmazását.

(11)

A 2000/60/EK irányelv, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), valamint az egyéb kapcsolódó, ágazati jogszabályok közötti jobb összhang javítása érdekében fel kell tárni a potenciális szinergiákat, olyan lehetséges területek azonosítása érdekében, ahol a 2000/60/EK irányelv végrehajtásán keresztül gyűjtött adatok felhasználhatók a REACH, illetve egyéb, az anyagok értékelésére irányuló releváns eljárások támogatására, valamint fordítva, olyan területek azonosítása érdekében, ahol a REACH és más releváns ágazati jogszabályok keretében végzett anyagértékelések céljára gyűjtött adatok felhasználhatók a 2000/60/EK irányelv végrehajtásának támogatására, ideértve az említett irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében körvonalazott prioritási sorrend felállítását is.

(12)

Az elsőbbségi anyagok által okozott szennyezés fokozatos csökkentése és az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésének, kibocsátásának és veszteségének megszüntetése vagy fokozatos kivezetése, a 2000/60/EK irányelv követelményei szerint, a legköltséghatékonyabb módon gyakran például az 1907/2006/EK, az 1107/2009/EK, az 528/2012/EU rendeletben (9) vagy a 2001/82/EK (10), a 2001/83/EK (11) vagy a 2010/75/EU (12) irányelvben foglaltak szerinti anyag specifikus és a szennyezés forrásánál foganatosított uniós intézkedésekkel valósítható meg. A fent említett jogi aktusok, a 2000/60/EK irányelv és az egyéb vonatkozó jogszabályok közötti koherenciát ennélfogva meg kell erősíteni a szennyezések forrásánál végzett ellenőrzési mechanizmusok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében. Ha a 2000/60/EK irányelv X. melléklete rendszeres felülvizsgálatának eredménye és a rendelkezésre álló monitoringadatok azt mutatják, hogy az uniós vagy tagállami szinten meglévő intézkedések elégtelenek a bizonyos elsőbbségi anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírások teljesítéséhez vagy a bizonyos elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó megszüntetési vagy fokozatos kivezetési célkitűzés eléréséhez, akkor uniós vagy tagállami szinten megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani a 2000/60/EK irányelv célkitűzéseinek az elérése érdekében, figyelembe véve ennek során a vonatkozó jogszabályok keretében végzett kockázatértékeléseket, valamint társadalmi-gazdasági és költség-haszon elemzéseket, továbbá az alternatív megoldások rendelkezésre állását.

(13)

A 2000/60/EK irányelv X. mellékletében foglalt 33 elsőbbségi anyagra vonatkozó környezetminőségi előírások megállapítása óta több kockázatértékelést végeztek a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (13), valamint a később annak helyébe lépő 1907/2006/EK rendelet szerint. A védelem megfelelő szintjének biztosítása, valamint a környezetminőségi előírásoknak a vízi környezetre nézve vagy azon keresztül jelentett kockázatokkal kapcsolatos legújabb tudományos és műszaki ismeretekre tekintettel történő aktualizálása érdekében egyes meglévő anyagok környezetminőségi előírásait felül kell vizsgálni.

(14)

A 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében foglalt megközelítéseket alkalmazva további, a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelentő anyagokat határoztak meg és rangsoroltak, mely anyagokat fel kell venni az elsőbbségi anyagok jegyzékébe. Az ezen anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírások megállapítása során figyelembe vették a rendelkezésre álló legújabb tudományos és műszaki információkat.

(15)

A víz és a talaj gyógyszermaradékokkal való szennyeződése egyre nagyobb környezeti problémát jelent. A gyógyszerek vízi környezetre gyakorolt vagy azon keresztül megjelenő veszélyeire vonatkozó értékeléseknek és szabályozásnak megfelelő figyelmet kell fordítaniuk az Unió környezeti célkitűzéseire. A Bizottságnak tanulmányoznia kell a gyógyszerek környezeti hatásainak kockázatait, és elemzést kell készítenie a vízi környezet és az emberi egészség vízi környezeten keresztül történő védelmére irányuló jelenlegi jogszabályi keretek megfelelőségéről és hatékonyságáról.

(16)

Az elsőbbségi veszélyes anyagok környezetminőségi előírásainak megállapítása az elsőbbségi anyagokéinál általában nagyobb mértékű bizonytalansággal jár, azonban az ilyen környezetminőségi előírások még így is a felszíni vizek jó kémiai állapotára vonatkozó, a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének 24. pontjában, valamint 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában meghatározottak szerinti célkitűzés teljesítése értékelésének viszonyítási alapját képezik. Mindazonáltal a környezet és az emberi egészség megfelelő szintű védelmének biztosítása érdekében az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetésére vagy fokozatos kivezetésére szintén törekedni kell a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjával összhangban.

(17)

A vízbe kerülő szennyező anyagok sorsával és hatásaival kapcsolatos tudományos ismeretek jelentős fejlődésen mentek keresztül az utóbbi évek során. Több információ áll rendelkezésre arról, hogy egy adott anyag a vízi környezet melyik elemében (a vízben, az üledékben vagy a biótában, a továbbiakban: „mátrixban”) jelenik meg nagy valószínűséggel, és így koncentrációja melyikben lesz a legnagyobb valószínűséggel mérhető. Egyes, rendkívül hidrofób anyagok a biótában halmozódnak fel, a vízben pedig még a legkorszerűbb analitikai módszerek segítségével is alig mutathatók ki. Ezen anyagok esetén a környezetminőségi előírásokat a biótára vonatkozóan kell meghatározni. Mindazonáltal a monitoringstratégiájuk kihasználása és annak a helyi körülményekhez való igazítása érdekében a tagállamok számára rugalmasságot kell biztosítani abból a célból, hogy környezetminőségi előírásokat alkalmazzanak egy alternatív mátrix, illetve adott esetben egy alternatív bióta-taxon – mint például a „rákfélék” altörzse, a „halak” parafiletikus csoportja, a „lábasfejűek” osztálya vagy a „Bivalvia” osztály (kagylók) – tekintetében, feltéve, hogy a környezetminőségi előírások és a tagállamok által alkalmazott monitoringrendszer legalább olyan szintű védelmet biztosítanak, mint az ezen irányelvben meghatározott környezetminőségi előírások és mátrix.

(18)

Az új típusú monitoringmódszerek, mint például a passzív mintavétel vagy más eszközök jövőbeli alkalmazása ígéretesnek tűnik, ezért folytatni kell ezek kidolgozását.

(19)

A vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról szóló, 2009. július 31-i 2009/90/EK bizottsági irányelv (14) minimális teljesítménykritériumokat határoz meg a vizek állapotának monitorozásához használt analitikai módszerek tekintetében. E kritériumok érdemi és releváns monitoringinformációkat biztosítanak azáltal, hogy a környezetminőségi előírások bármely túllépésének megbízható észleléséhez és méréséhez kellő érzékenységű analitikai módszerek alkalmazását írják elő. Kizárólag akkor szabad engedélyezni a tagállamok számára az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő monitoringmátrixok vagy bióta-taxonok használatát, ha az alkalmazott analitikai módszer a vonatkozó környezetminőségi előírások és mátrix vagy bióta-taxon tekintetében megfelel a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében megállapított minimális teljesítménykritériumoknak, vagy legalább olyan teljesítményt nyújt, mint az ezen irányelvben meghatározott környezetminőségi előírások és mátrixok, illetve bióta-taxonok tekintetében rendelkezésre álló módszer.

(20)

Ezen irányelv végrehajtása kihívásokkal jár, amelyek magukban foglalják a tudományos, műszaki és gyakorlati kérdésekre adható lehetséges válaszok sokféleségét, a monitoringmódszerek nem teljes kidolgozottságát, valamint a humán és a pénzügyi forrásokat érintő korlátozásokat. E kihívások némelyikének megoldását segítendő, a 2000/60/EK irányelv közös végrehajtási stratégiája szerinti szakértői csoportoknak technikai munkával kell támogatniuk a monitoringstratégiák és analitikai módszerek kidolgozását.

(21)

A perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok (PBT-k), valamint más, PBT-ként viselkedő anyagok még széles körű, az ilyen anyagok kibocsátásának csökkentésére vagy kiküszöbölésére irányuló intézkedések megtétele esetén is évtizedekig maradhatnak fenn számottevő kockázatot jelentő szinten a vízi környezetben. Ezek némelyike nagy távolságokra képes eljutni, és szinte mindenütt jelen van a környezetben. A meglévő és újonnan azonosított elsőbbségi veszélyes anyagok között számos ilyen anyagot találunk. Ezen anyagok közül több esetében bizonyítékok támasztják alá, hogy azok uniós szinten mindenütt hosszú távon jelen vannak a vízi környezetben, és ezért különös figyelmet kell fordítani ezen anyagoknak a 2000/60/EK irányelv szerinti kémiai állapotra gyakorolt hatására, valamint a monitorozásukra vonatkozó követelményekre.

(22)

A kémiai állapotnak a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.4.3. szakasza szerinti bemutatása tekintetében a tagállamok számára meg kell engedni, hogy a mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagok kémiai állapotra gyakorolt hatását külön mutassák be annak érdekében, hogy azok ne fedjék el a más anyagokkal kapcsolatban elért vízminőségbeli javulást. A valamennyi anyagra kiterjedő kötelező térképen kívül további térképeket is be lehet nyújtani, amelyek a mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagokat, illetve az egyéb anyagokat külön-külön mutatják.

(23)

A monitoringot a koncentrációkban várható eltérések térbeli és időbeli nagyságrendjéhez kell igazítani. Tekintettel a mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagok széles körű elterjedtségére és a velük kapcsolatban várható hosszú helyreállási időre, a tagállamok számára meg kell engedni, hogy ezen anyagok tekintetében a megbízható hosszú távú tendenciaelemzéshez szükséges minimális szintre csökkentsék a monitoringhelyszínek számát és/vagy a monitoring gyakoriságát, amennyiben statisztikailag megbízható viszonyítási alap áll rendelkezésre a monitoringhoz.

(24)

A mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagokra fordított különös figyelem sem az Uniót, sem a tagállamokat nem menti fel az alól, hogy a már meghozott intézkedéseken túl további intézkedéseket tegyenek – nemzetközi szinten is – az ezen anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt célkitűzések elérése érdekében történő csökkentése vagy kiiktatása érdekében.

(25)

A 2000/60/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése szerint, ha a 2000/60/EK irányelvnek, a 2000/60/EK irányelv IX. mellékletében felsorolt irányelveknek vagy bármely más uniós jogszabálynak megfelelően megállapított vízminőségi célkitűzés vagy vízminőségi szint szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyeneket az említett irányelv 10. cikke (2) bekezdésének alkalmazása eredményezne, a szigorúbb kibocsátás-szabályozást kell alkalmazni. A 2010/75/EU irányelv 18. cikke is hasonló rendelkezést tartalmaz. E cikkekből az következik, hogy a 2000/60/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében felsorolt jogszabályokban meghatározott kibocsátás-szabályozásokat minimumszabályozásként kell alkalmazni. Amennyiben e szabályozások – például a mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagok tekintetében – nem tudják biztosítani a környezetminőségi előírások betartását, de erre a szigorúbb feltételek sem lennének alkalmasak – még a víztestet érintő egyéb bevezetésekre, kibocsátásokra és veszteségekre vonatkozó szigorúbb feltételekkel együtt sem –, akkor e szigorúbb feltételeket nem lehet „szükségesnek” tekinteni az adott környezetminőségi előírások teljesítéséhez.

(26)

Az új elsőbbségi anyagok kiválasztását alátámasztó kockázatértékelésekhez magas színvonalú monitoringadatok, továbbá az ökotoxikológiai és toxikológiai hatásokra vonatkozó adatok szükségesek. A tagállamoktól gyűjtött monitoringadatok ugyan jelentősen javultak az elmúlt évek során, azonban minőség és uniós lefedettség tekintetében még nem mindig felelnek meg a célnak. Különösen hiányosak számos olyan új szennyező anyag monitoringadatai, amelyek jelenleg az uniós szintű, rutinszerű megfigyelési programok hatálya alá nem tartozó szennyező anyagként határozhatók meg, azonban a lehetséges ökotoxikológiai és toxikológiai hatásaiktól, valamint a (vízi) környezetben való jelenlétük szintjétől függően jelentős, szabályozást igénylő kockázatot jelenthetnek.

(27)

Új, a Bizottságot a vízi környezetben jelen lévő anyagok koncentrációjával kapcsolatban célzott, magas színvonalú monitoringinformációkkal ellátó mechanizmusra van szükség, amely az új szennyező anyagokra, valamint az olyan anyagokra összpontosít, amelyekről a rendelkezésre álló monitoringadatok nem megfelelő minőségűek a kockázatértékelés szempontjából. Az új mechanizmusnak elő kell segítenie ezen információknak az Unió összes vízgyűjtő területén történő gyűjtését, és ki kell egészítenie a 2000/60/EK irányelv 5. és 8. cikke szerinti programokból és egyéb megbízható forrásokból származó monitoringadatokat. A monitoringköltségek ésszerű szinten tartása érdekében a mechanizmusnak egy megfigyelési listán ideiglenesen feltüntetett, korlátozott számú anyagra, valamint korlátozott számú monitoringhelyszínre kell összpontosítania, ugyanakkor reprezentatív adatokat kell szolgáltatnia, amelyek megfelelnek az elsőbbségi anyagok uniós meghatározási folyamatának céljára. A listának dinamikusnak, érvényességének pedig időben korlátozottnak kell lennie, hogy alkalmazkodhasson az új szennyező anyagok jelentette lehetséges kockázatokkal kapcsolatos új információkhoz, valamint hogy elkerülje az anyagoknak a szükségesnél hosszabb ideig történő monitoringját.

(28)

A tagállamok jelentéstételi kötelezettségének egyszerűsítése és ésszerűbbé tétele, valamint a vízgazdálkodás egyéb, kapcsolódó aspektusaival fennálló összhang növelése érdekében a 2008/105/EK irányelv 3. cikkében foglalt értesítési követelményeket össze kell vonni a 2000/60/EK irányelv 15. cikke szerinti általános jelentéstételi kötelezettségekkel.

(29)

A kémiai állapotnak a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.4.3. szakasza szerinti bemutatása tekintetében a 2000/60/EK irányelv 11. cikkének (8) bekezdése és 13. cikkének (7) bekezdése értelmében az intézkedési programok és vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felülvizsgálata céljából a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy külön mutassák be az újonnan azonosított elsőbbségi anyagoknak és a felülvizsgált környezetminőségi előírásokkal rendelkező, meglévő elsőbbségi anyagoknak a kémiai állapotra gyakorolt hatását, hogy az új követelmények bevezetését ne lehessen tévesen a felszíni vizek kémiai állapotában bekövetkezett romlásként értelmezni. A valamennyi anyagra kiterjedő kötelező térképen kívül további térképeket is be lehet nyújtani, amelyek az újonnan azonosított anyagokat, és a meglévő, felülvizsgált környezetminőségi előírásokkal rendelkező anyagokat, illetve az egyéb anyagokat külön-külön mutatják.

(30)

Fontos, hogy az uniós felszíni vizek állapotáról, továbbá a kémiai szennyezés elleni stratégiák eredményeire vonatkozó környezeti információk megfelelő időben álljanak a nyilvánosság rendelkezésére. A hozzáférhetőség és átláthatóság növelése céljából valamennyi tagállamban hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára elektronikus formában egy olyan központi portált, amely a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel, felülvizsgálataikkal és naprakésszé tételükkel kapcsolatos információkat nyújt.

(31)

E javaslat elfogadásával, valamint jelentésének az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő benyújtásával a Bizottság teljesítette az elsőbbségi anyagok jegyzékének a 2008/105/EK irányelv 8. cikkében előírt első felülvizsgálatát. Ez magában foglalta az említett irányelv III. mellékletében felsorolt anyagok felülvizsgálatát, amelyek némelyikét elsőbbségi anyagként történő meghatározásra jelölték ki. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ a III. mellékletben felsorolt többi anyag elsőbbségi anyagként történő meghatározásához. Annak lehetősége, hogy ezen anyagokkal kapcsolatban új információk válhatnak elérhetővé, azt jelenti, hogy nem kerülnek ki a jövőbeli felülvizsgálatok hatálya alól, ahogy a többi, a jelenlegi felülvizsgálat során megvizsgált, de elsőbbségiként meg nem határozott anyag sem. Ezért a 2008/105/EK irányelv III. melléklete okafogyottá vált és el kell hagyni. Az említett irányelv 8. cikkét ennek megfelelően – és az Európai Parlament és a Tanács felé történő jelentéstétel időpontja tekintetében is – módosítani kell.

(32)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó területekhez kapcsolódó műszaki és tudományos fejlődés időben történő figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelvben meghatározott környezetminőségi előírások alkalmazási módszereinek aktualizálása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(33)

Az elsőbbségi anyagok – ezen belül is mindenekelőtt az új szennyező anyagok – jövőbeli meghatározásához alkalmazott ismeretalap javítása érdekében a megfigyelési lista összeállítása és aktualizálása tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezenfelül ezen irányelv végrehajtása, valamint az ellenőrzési adatok és információk Bizottság felé történő jelentéséhez alkalmazandó formátumok egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(34)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely kifejti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(35)

Mivel az irányelv célját – nevezetesen a felszíni vizek jó kémiai állapotának az elsőbbségi anyagokra és bizonyos egyéb szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírások meghatározása általi elérését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az – a felszíni vizeknek az Unió egész területén azonos szintű védelme biztosításának szükségessége miatt – uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

A 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

a 16. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság az ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb négy éven belül, és azt követően legalább hatévente felülvizsgálja az elsőbbségi anyagok elfogadott listáját, és adott esetben javaslatokat tesz.”;

2.

a X. melléklet helyébe az ezen irányelv I. mellékletének szövege lép.

1.

a 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2000/60/EK irányelv 2. cikkében, valamint a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról szóló, 2009. július 31-i 2009/90/EK bizottsági irányelv (17) 2. cikkében megállapított fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

Ezeken kívül az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   »mátrix«: a vízi környezet eleme, nevezetesen víz, üledék vagy bióta;

2.   »bióta-taxon«: az »altörzs«, »osztály« vagy ezekkel egyenértékű rendszertani kategórián belüli különleges vízi rendszertani kategória.

2.

a 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Környezetminőségi előírások (EQS)

(1)   Az (1a) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok a felszíni víztestekre az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokat alkalmazzák; és ezeket a környezetminőségi előírásokat az I. melléklet B. részében megállapított feltételeknek megfelelően alkalmazzák.

(1a)   Az ezen irányelvnek a 2009. január 13-án hatályos változatából fakadó kötelezettségek és különösen annak sérelme nélkül, hogy az irányelvben felsorolt anyagokkal és környezetminőségi előírásokkal kapcsolatban megvalósuljon a felszíni vizek jó kémiai állapota, a tagállamok az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokat végrehajtják az alábbiak tekintetében:

A 2000/60/EK irányelv 4. cikkének (4)–(9) bekezdését értelemszerűen az első albekezdés i. és ii. pontjában felsorolt anyagok tekintetében is alkalmazni kell.

(2)   Az I. melléklet A. részében 5., 15., 16., 17., 21., 28., 34., 35., 37., 43. és 44. sorszámmal szereplő anyagok tekintetében a tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott, biótára vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák.

Az első albekezdésben hivatkozott anyagoktól eltérő anyagok tekintetében a tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott vizekre vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák.

(3)   A tagállamok, a felszíni vizek egy vagy több kategóriája esetében a (2) bekezdésben meghatározottól eltérő mátrixra, vagy adott esetben az I. melléklet A. részében megállapítottól eltérő bióta-taxonokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat is alkalmazhatnak.

Az első albekezdésben említett lehetőséggel élő tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott, vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák, vagy – amennyiben ott nem szerepel a mátrixra vagy bióta-taxonra vonatkozó környezetminőségi előírás – megállapítanak egyet, amely az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokkal legalább azonos szintű védelmet biztosít.

A tagállamok kizárólag akkor élhetnek az első albekezdésben említett lehetőséggel, ha a választott mátrixhoz vagy bióta-taxonhoz használt analitikai módszer megfelel a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében meghatározott minimális teljesítménykritériumoknak. Amennyiben az analitikai módszer a mátrixok egyike esetében sem teljesíti e kritériumokat, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a monitoringot az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerekkel végezzék, és arról is, hogy az analitikai módszer legalább olyan teljesítményt nyújtson, mint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott mátrix tekintetében rendelkezésre álló módszer az adott anyag vonatkozásában.

(3a)   Amennyiben mért vagy becsült környezeti koncentrációk vagy kibocsátások eredményeként a vízi környezetre nézve vagy azon keresztül potenciális kockázatot jelentő – akut expozícióból származó – tényezőt azonosítottak, és ahol biótára vagy üledékre vonatkozó környezetminőségi előírást alkalmaztak, a tagállamok biztosítják, hogy a felszíni vizeket is monitorozzák, és alkalmazzák az ezen irányelv I. mellékletének A. részében szereplő, a maximálisan megengedhető koncentrációban kifejezett környezetminőségi előírásokat (MAC-EQS), amennyiben meghatároztak ilyen környezetminőségi előírásokat.

(3b)   Ha a 2009/90/EK irányelv 5. cikkének értelmében az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerrel elvégzett mérés kiszámított átlagértéke a »mennyiségi meghatározás határértéke alatt van« minősítést kapja, és ha a »mennyiségi meghatározás határértéke« az említett módszer esetében a környezetminőségi előírás szintje felett van, akkor az ezen mért anyagra vonatkozóan kapott eredményt nem lehet figyelembe venni az érintett víztest általános kémiai állapota értékelésének céljára.

(4)   Azon anyagok esetén, amelyekhez üledékre és/vagy biótára vonatkozó környezetminőségi előírást alkalmaznak, a tagállamok az adott anyag tekintetében a monitoringot évente legalább egyszer elvégzik a megfelelő mátrixban, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

(5)   A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdése szerint készített, aktualizált vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe belefoglalják az alábbi információkat:

(5a)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdésével összhangban aktualizált vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, amelyek tartalmazzák a felszíni vizek kémiai szennyezésének megakadályozása érdekében elfogadott intézkedések eredményeit és hatását is, valamint a 2000/60/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi jelentést, amely ismerteti a tervezett intézkedési program végrehajtása terén elért előrehaladást, egy olyan központi portálon keresztül tegyék közzé, amely a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban elektronikus formában hozzáférhető a nyilvánosság számára.

(6)   A tagállamok a felszíni vizek állapotának a 2000/60/EK irányelv 8. cikke szerint elvégzett megfigyelése alapján gondoskodnak az üledékben és/vagy a biótában jellemzően felhalmozódó, az I. melléklet A. részében felsorolt elsőbbségi anyagok koncentrációinak hosszú távú tendenciaelemzéséről, különös tekintettel a 2., 5., 6., 7., 12., 15., 16., 17., 18., 20., 21., 26., 28., 30., 34., 35., 36., 37., 43. és 44. sorszámú anyagra. A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 4. cikkére is figyelemmel intézkedéseket hoznak annak biztosítása céljából, hogy az ilyen koncentrációk ne emelkedjenek jelentős mértékben az üledékekben és/vagy a kérdéses biótában.

A tagállamok meghatározzák az üledékben és/vagy a biótában végzendő monitoring gyakoriságát annak érdekében, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre a megbízható hosszú távú tendenciaelemzéshez. Az iránymutatás az, hogy a monitoringot háromévente kell elvégezni, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

(7)   A Bizottság megvizsgálja a műszaki és tudományos fejlődést, többek között a 2000/60/EK irányelv 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett kockázatértékelések eredményeit, valamint az 1907/2006/EK rendelet 119. cikkével összhangban nyilvánosságra hozott, az anyagok regisztrációjából származó információkat, és – szükség szerint – javaslatot tesz az ezen irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott környezetminőségi előírások felülvizsgálatára az EUMSZ 294. cikkében megállapított eljárással összhangban, és a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőknek megfelelően.

(8)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az ezen irányelv I. melléklete B. részének 3. pontját szükség esetén hozzáigazítsa a tudományos és műszaki fejlődéshez.

(8a)   E cikk végrehajtásának elősegítése érdekében a 2000/60/EK irányelv jelenlegi végrehajtási folyamata keretében technikai iránymutatásokat kell kidolgozni az anyagokkal kapcsolatos monitoringstratégiákra és analitikai módszerekre – többek között a biótákból származó mintavételezésre és a bióták monitoringjára – vonatkozóan, lehetőség szerint 2014. december 22-ig.

Ezen iránymutatások elsősorban az alábbiakat érintik:

(8b)   Azon anyagok esetében, amelyekre vonatkozóan 2014. december 22-ig nem fogadnak el technikai iránymutatásokat, az (1a) bekezdés i. pontjában említett 2015. december 22-i határidőt meg kell hosszabbítani 2018. december 22-ig, az e pontban említett 2021. december 22-i határidőt pedig 2027. december 22-ig kell meghosszabbítani.

3.

a 4. cikk (4) bekezdését és az 5. cikk (6) bekezdését el kell hagyni;

4.

az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„7a. cikk

Koordináció

(1)   Az 1907/2006/EK, az 1107/2009/EK (19), az 528/2012/EU rendelet (20) vagy a 2010/75/EU irányelv (21) hatálya alá tartozó elsőbbségi anyagok tekintetében a Bizottság – a 2000/60/EK irányelv X. mellékletének az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerinti rendszeres felülvizsgálata keretében – értékeli, hogy az uniós és a tagállami szinten meglévő intézkedések elegendőek-e ahhoz, hogy az elsőbbségi anyagok vonatkozásában el lehessen érni a környezetminőségi előírásokat, illetve az egyes elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésére, kibocsátására és veszteségére vonatkozó megszüntetési vagy fokozatos kivezetési célkitűzést a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 16. cikke (6) bekezdésének megfelelően.

(2)   A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk (1) bekezdésében említett értékelés eredményéről a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében megállapított határidőn belül, és e jelentéshez csatolja a szükséges javaslatokat, az ellenőrzési intézkedésekre irányuló javaslatokat is beleértve.

(3)   Amennyiben a jelentésben foglalt eredmények fényében uniós vagy tagállami szinten kiegészítő intézkedések bizonyulnak szükségesnek annak megkönnyítése érdekében, hogy egy adott, az 1107/2009/EK vagy az 528/2012/EU rendelet alapján jóváhagyott anyag tekintetében a 2000/60/EK irányelvnek meg lehessen felelni, a tagállamok vagy a Bizottság adott esetben alkalmazzák az adott anyagra vagy az adott anyagot tartalmazó termékekre az 1107/2009/EK rendelet 21. vagy 44. cikkét vagy az 528/2012/EU rendelet 15. vagy 48. cikkét.

Az 1907/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó anyagok esetében a Bizottság adott esetben kezdeményezi a rendelet 59., 61. vagy 69. cikkében említett eljárást.

Az első és második albekezdés szerinti rendeletek alkalmazásakor a tagállamok és a Bizottság figyelembe veszik az e rendeletekben előírt kockázatértékeléseket és gazdasági-társadalmi, illetve költség-haszon elemzéseket, ideértve az alternatívák rendelkezésre állásáról szóló elemzést is.

5.

a 8. és 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

A 2000/60/EK irányelv X. mellékletének felülvizsgálata

A Bizottság a 2000/60/EK irányelv X. mellékletének az említett irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében előírt, rendszeres felülvizsgálatának eredményéről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez adott esetben csatolja a X. melléklet módosítására irányuló jogalkotási javaslatokat, ideértve különösen az új elsőbbségi anyagok vagy elsőbbségi veszélyes anyagok meghatározására, vagy bizonyos elsőbbségi anyagok elsőbbségi veszélyes anyagként történő meghatározására, valamint a megfelelő, felszíni vízre, üledékre vagy biótára vonatkozó környezetminőségi előírásokra irányuló javaslatokat.

8a. cikk

Bizonyos anyagokra vonatkozó különös rendelkezések

(1)   A 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.4.3. szakaszában foglalt, az általános kémiai állapot bemutatására vonatkozó követelmények, valamint az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, 11. cikke (3) bekezdésének k) pontjában és 16. cikkének (6) bekezdésében foglalt célkitűzések és kötelezettségek sérelme nélkül, a tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének megfelelően elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben további térképeket nyújthatnak be, amelyek a következő anyagok közül egy vagy több vonatkozásában az ezen irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott többi anyagra vonatkozó információtól külön mutatják be a kémiai állapotra vonatkozó információkat:

Továbbá a tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási terveikben az első albekezdés a)–c) pontjában említett anyagok tekintetében ismertethetik a környezetminőségi előírásokban meghatározott értéktől való eltérés mértékét is. Az ilyen további térképeket benyújtó tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy azok a vízgyűjtő terület szintjén és uniós szinten összehasonlíthatók legyenek egymással.

(2)   A tagállamok – az I. melléklet A. részének 5., 21., 28., 30., 35., 37., 43. és 44. sorszámú anyaga tekintetében – az ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében, valamint a 2000/60/EK irányelv V. mellékletében az elsőbbségi anyagok tekintetében előírtnál kevésbé intenzív monitoringot folytathatnak, feltéve, hogy a monitoring reprezentatív, és statisztikailag megbízható viszonyítási alap áll rendelkezésre az adott anyagok vízi környezetben való jelenlétére vonatkozóan. Az iránymutatás az, hogy az ezen irányelv 3. cikke (6) bekezdésének második albekezdésével összhangban a monitoringot háromévente kell elvégezni, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

8b. cikk

Megfigyelési lista

(1)   A Bizottság elkészíti azon anyagok megfigyelési listáját, amelyekről a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti prioritási sorrend jövőbeli megállapításainak támogatása céljából uniós szintű monitoringadatokat kell gyűjteni, többek között az említett irányelv 5. cikke szerinti elemzésekből és felülvizsgálatokból és a 8. cikke szerinti megfigyelési programokból származó adatok kiegészítése érdekében.

Az első megfigyelési listán legfeljebb 10 anyag vagy anyagcsoport szerepelhet, és annak minden egyes anyag tekintetében fel kell tüntetnie a monitoringmátrixot és a nem aránytalanul költséges lehetséges elemzési módszereket. Feltéve, hogy rendelkezésre állnak olyan elemzési módszerek, amelyek nem járnak túlzott költségekkel, a Bizottság a megfigyelési listát az e cikk (2) bekezdésének megfelelően aktualizálja és a listához hozzáadhat legfeljebb egy anyagot vagy anyagcsoportot, a listán szereplő anyagok számát pedig maximálisan 14-re bővítheti. A megfigyelési listában feltüntetendő anyagokat azok közül választják ki, amelyekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelenthetnek, és amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő monitoringadat.

Az első megfigyelési listára fel kell venni a diklofenákot (CAS 15307-79-6), a 17 béta-ösztradiolt (E2) (CAS 50-28-2), valamint a 17 alfa-etinil-ösztradiolt (EE2) (CAS 57-63-6) annak érdekében, hogy monitoringadatokat lehessen gyűjteni az ezen anyagok által jelentett veszélyek kezelésére irányuló megfelelő intézkedések meghatározásának elősegítése céljából.

A megfigyelési listára felveendő anyagok kiválasztása során a Bizottság figyelembe vesz minden rendelkezésre álló információt, beleértve az alábbiakat:

(2)   A Bizottság 2014. szeptember 14-ig elkészíti az (1) bekezdésben említett első megfigyelési listát, és 24 havonta naprakésszé teszi azt. A megfigyelési lista naprakésszé tételekor a Bizottság töröl a listáról minden olyan anyagot, amelyre vonatkozóan a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti kockázatalapú értékelés további monitoringadatok nélkül is elvégezhető. A megfigyelési listán szereplő anyagok tekintetében végzett folyamatos megfigyelés időtartama egyik anyag vonatkozásában sem haladhatja meg a négy évet.

(3)   A tagállamok a megfigyelési listán szereplő minden egyes anyagot legalább 12 hónapon át, kijelölt, reprezentatív monitoringállomásokon figyelik meg. Az első megfigyelési lista esetében a megfigyelési időszak 2015. szeptember 14-én vagy – ha az későbbi – a megfigyelési lista elkészítésétől számított hat hónapon belül kezdődik meg. A tagállamok a későbbi listákon szereplő minden egyes anyag megfigyelését a listára való felvételüket követő hat hónapon belül kezdik meg.

Minden tagállam kijelöl legalább egy monitoringállomást, továbbá, amennyiben a tagállam lakosainak száma meghaladja az egymilliót, további egy, továbbá, minden 60 000 km2-nyi földrajzi terület után (a legközelebbi egész számra kerekítve) további egy, továbbá minden ötmillió lakos után (a legközelebbi egész számra kerekítve) további egy monitoringállomást.

Az egyes anyagok vonatkozásában a reprezentatív monitoring állomások, valamint a monitoring gyakoriságának és ütemezésének kiválasztása során a tagállamok figyelembe veszik az anyag felhasználási módjait és lehetséges előfordulását. A monitoringot legalább évente egyszeri gyakorisággal kell végezni.

Amennyiben egy tagállam meglévő megfigyelési programok vagy tanulmányok alapján elegendő, összehasonlítható, reprezentatív és friss monitoringadatokat szolgáltat egy bizonyos anyagra vonatkozóan, dönthet úgy, hogy arra az anyagra vonatkozóan nem végez kiegészítő megfigyelést a megfigyelési lista használatának módszerével, feltéve, hogy a szóban forgó anyagot a 8b. cikk (5) bekezdésével összhangban a Bizottság által kidolgozott technikai iránymutatások előírásainak megfelelő módszerrel figyelték meg.

(4)   A tagállamok a (3) bekezdés szerint végzett megfigyelés eredményeit jelentik a Bizottságnak. Az első megfigyelési lista tekintetében a monitoring eredményeiről szóló jelentést a 2015. szeptember 14-től számított 15 hónapon belül, vagy – ha az későbbi – a megfigyelési lista elkészítésétől számított 21 hónapon belül kell megtenni, majd ezt követően 12 havonta, mindaddig, amíg az adott anyag a listán szerepel. A későbbi listák tekintetében a tagállamok a monitoringeredményeket minden egyes anyagra vonatkozóan az adott anyagnak a megfigyelési listára való felvételét követő 21 hónapon belül, azt követően pedig – mindaddig, amíg az anyag szerepel a listán – 12 havonta jelentik a Bizottságnak. A jelentésnek információkat kell tartalmaznia a monitoringállomások reprezentativitásáról és a monitoringstratégiáról.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint elkészíti, illetve naprakésszé teszi a megfigyelési listát. A Bizottság, továbbá elfogadhatja a monitoringeredmények és kapcsolódó információk Bizottság felé történő jelentésének technikai formátumát is. E végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A Bizottság iránymutatásokat – köztük műszaki előírásokat – dolgoz ki a megfigyelési listán található anyagok monitoringjának megkönnyítése céljából, és felkérést kap arra, hogy mozdítsa elő az ilyen monitoringtevékenységek összehangolását.

8c. cikk

A gyógyszeripari anyagokra vonatkozó különös rendelkezések

A Bizottság – a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (9) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, és amennyiben a környezetre nézve kockázatokat jelentő gyógyszerekkel foglalkozó 2013. évi tanulmányának, illetve más releváns tanulmányoknak és jelentéseknek az eredményei alapján helyénvalónak tűnik – lehetőség szerint a 2013. szeptember 13-tól számított két éven belül stratégiai megközelítést dolgoz ki a gyógyszeripari anyagok által okozott vízszennyezésre vonatkozóan. Ez a stratégiai megközelítés adott esetben olyan javaslatokat is magában foglalhat, amelyek arra irányulnak, hogy a szükséges mértékben lehetővé tegyék azt, hogy a gyógyszerekre vonatkozó forgalombahozatali eljárás keretében hathatósabban figyelembe lehessen venni a gyógyszerek környezeti hatásait. A stratégiai megközelítés keretében a Bizottság adott esetben 2017. szeptember 14-ig – szükség szerint – uniós és/vagy tagállami szinten meghozandó intézkedéseket javasol a gyógyszeripari anyagok és ezen belül is elsősorban a 8b. cikk (1) bekezdésében említett gyógyszeripari anyagok lehetséges környezeti hatásának kezelésére, az ilyen anyagok vízi környezetbe való bevezetésének, kibocsátásának és veszteségeinek a csökkentése érdekében, figyelembe véve a közegészségügyi szükségleteket és a javasolt intézkedések költséghatékonyságát is.

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdése által létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) értelmében vett bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

9a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)   A Bizottság 2013. szeptember 13-tól számított hatéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hatéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 3. cikk (8) bekezdése szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament és a Tanács értesítését követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.

6.

az I. melléklet a következőképpen módosul:

7.

a II. és III. mellékletet el kell hagyni.