15.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 318/28

(1)

Az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2)2012. február 16-án közzétett értesítésében (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó egyes asztali és konyhai kerámiaáruk Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Unión belüli asztali és konyhai kerámiaáruk gyártásának több mint 30 %-át képviselő uniós gyártók nevében (a továbbiakban: panaszosok) 2012. január 3-án panaszt nyújtottak be. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termékek dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket, kereskedőket, felhasználókat, szállítókat és szövetségeket, valamint a Kínai Népköztársaság képviselőit. Értesített továbbá gyártókat az Oroszországi Föderációban is, mivel azt az eljárás megindításáról szóló értesítésben lehetséges analóg országként említették. Az érdekeltek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(4)

Tekintettel az exportáló gyártók és a független importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérték valamennyi exportáló gyártót és független importőrt, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és adjon alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban 2011. január 1. és 2011. december 31. között végzett tevékenységeiről. Ezen információk alapján a Bizottság az alaprendelet 17. cikke szerint el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, ki tudja választani a mintát.

(5)

Tekintettel az eljárásban érintett uniós gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentették, hogy a Bizottság ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát a kárnak az alaprendelet 17. cikke szerinti megállapítására. Az előzetes kiválasztásra a kezdeményezés szakaszában a Bizottság rendelkezésére álló információk felhasználásával került sor, és az a gyártók árbevételén, méretén, Unión belüli földrajzi elhelyezkedésén és a termékszegmensen alapult. A minta hat uniós gyártót tartalmazott, amelyek minden főbb terméktípust lefednek és öt tagállamban találhatók; közülük kettő kis- és középvállalkozás (kkv). Az előzetesen kiválogatott minta a becsült teljes uniós termelés 15 %-át tette ki. Az egyik előzetesen kiválogatott gyártó azonban nem kívánt szerepelni a mintában, továbbá számos érdekelt fél felhívta a figyelmet arra, hogy egy nagy mennyiséget előállító ország kimaradt, így azt bele kellene foglalni a reprezentatív mintába. Mindezek figyelembevételével a Bizottság módosította az előzetesen kiválogatott mintát, és az így létrejövő végleges minta már hét, az összes főbb terméktípust lefedő, hat tagállamból származó gyártót tartalmazott, amelyek közül kettő volt kkv. A minta a becsült teljes uniós termelés 20 %-át képviselte.

(6)

Körülbelül 400, a teljes export több mint 60 %-át képviselő kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A beérkezett információk alapján a Bizottság ideiglenesen kiválasztott egy, az Unióba irányuló legnagyobb exportmennyiséggel rendelkező öt exportáló gyártóból álló mintát, és felkért minden általa ismert exportáló gyártót a javasolt minta véleményezésére. Két, a mintába előzetesen felvett exportáló ország ezután korrigálta mintavételi adatait, így exportmennyiségük már nem érte el azt a szintet, amelynek alapján bekerülhettek volna a mintába. Ezt követően a Bizottság az exportmennyiség alapján legnagyobb öt vállalat aktualizált listájából összeállította a végleges mintát. A mintát alkotó vállalatok az Unióba irányuló export csaknem 20 %-át teszik ki az összes együttműködő exportáló gyártó figyelembevételével.

(7)

A mintába felvett vállalatok és vállalatcsoportok végül az alábbiak:

(8)

Egy vállalat kifogást emelt a minta összetétele ellen, és azt állította, hogy nekik is szerepelniük kellene a mintában. Érvelésük szerint a mintába való felvételük által a kiválasztott vállalatok száma nem vált volna ésszerűtlenné és nem késleltette volna a vizsgálatot, különösen azért, mert viszonylag kis exportőrről van szó. Ezen túlmenően közölték, hogy külföldi tulajdonban vannak, valamint hogy a minta nélkülük nem lenne reprezentatív.

(9)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a mintában szereplő vállalatok kiválasztása az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a legnagyobb mennyiségek alapján történt, figyelembe véve a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható gyártók számát. Tekintettel arra, hogy a vállalat viszonylag kis exportőr, az exportált mennyiség tekintetében nem javította volna a minta reprezentativitását. Megjegyzendő továbbá, hogy a vállalat nagyon későn jelentkezett: négy hónappal azután, hogy a minta végleges összetételéről tájékoztatták az összes exportáló gyártót, amikor már a kiválasztott vállalatok telephelyén tett ellenőrző látogatások is lezárultak. Ezért a vállalat mintába való felvételére vonatkozó kérelmét a Bizottság elutasította.

(10)

A határidőig több mint hatvan független importőr válaszolt a mintavétellel kapcsolatos kérdésekre és ajánlotta fel együttműködését. Közülük öt vállalat került bele a mintába. Ezt az öt független importőrt az importált mennyiség és érték, valamint a uniós viszonteladás, a földrajzi elhelyezkedés, az üzleti modell és a termékszegmens alapján választott ák ki. A mintában szereplő vállalatok importált mennyiség, érték és uniós viszonteladás tekintetében azt a legnagyobb reprezentatív mintát jelentették, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható. Ezek a vállalatok a mintavételi szakaszban közölt adatok alapján a vizsgálati időszak alatt az érintett termékek importjának mintegy 6 %-át tették ki.

(11)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártóknak lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy az egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az azt igénylő kínai exportáló gyártóknak és a kínai hatóságoknak.

(12)

Tizenegy kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport igényelt piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, illetve egyéni elbánást, amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Ezen igénylők közül három bekerült a mintába, a másik nyolc nem. Az exportáló gyártók egyike, amely nem került bele a mintába, utólagosan visszavonta a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét, az egyéni elbánásra vonatkozó igényét azonban fenntartotta. A mintában szereplő két másik exportáló gyártó és négy további vállalat, amelyek nem kerültek bele a mintába, csak egyéni elbánást kérelmezett.

(13)

A Bizottság kérdőíveket küldött az öt kiválasztott kínai exportáló gyártónak és közel 300 más, kínai exportáló gyártónak, amely arra igényt tartott. A kérdőíveket elküldték a mintába felvett hét uniós gyártónak, a mintába felvett öt importőrnek, négy kiskereskedelmi és forgalmazói szervezetnek, valamint az arra igényt tartó egyéni kiskereskedőknek és forgalmazóknak. Ezen túlmenően Indiában, Törökországban, Brazíliában, Thaiföldön és Oroszországban működő vállalatok is kaptak kérdőíveket a megfelelő analóg ország kiválasztása érdekében.

(14)

Tizenhárom kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport, továbbá három, a lehetséges analóg országokban működő gyártó (Brazília, Thaiföld és Oroszország) küldött választ. Ezenkívül a kitöltött kérdőívet a mintába felvett hét uniós gyártó és a mintába felvett öt importőr is visszaküldte. Kérdőívekre adott válaszok érkeztek egy kiskereskedőtől, egy forgalmazótól és két kiskereskedelmi és forgalmazói szervezettől is.

(15)

Továbbá a Bizottság több mint 20, exportáló gyártótól független importőrtől, több kiskereskedőtől, egy marketingszolgáltatótól és a Kínai Könnyűipari Művészeti és Kézműves Termékek Kamarájától (Chinese Chamber of Light Industrial Products and Arts Crafts, CCCLA) is kapott beadványokat.

(16)

A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte a dömping, az ebből következő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározásához szükségesnek ítélt valamennyi információt.. A következő vállalatok telephelyén történtek ellenőrző látogatások:

(17)

A hét mintában szereplő uniós gyártó telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(18)

A kiválasztott uniós gyártók és más együttműködő uniós gyártók az alaprendelet 19. cikkének rendelkezései alapján kérték, hogy kilétüket kezeljék bizalmasan. Azt állították, hogy kilétük nyilvánosságra hozatala igen kedvezőtlen hatások kockázatát idézheti elő.

(19)

Egyes panaszos uniós gyártók olyan uniós fogyasztókat látnak el, akik termékeiket Kínából is beszerzik, tehát a behozatalok közvetlen előnyéből részesülnek. Az említett panaszosok úgy érzik, kényes helyzetben vannak, mivel egyes ügyfeleiknek kifogásai lehetnek az ellen, hogy a feltételezett, kárt okozó dömping elleni panaszt nyújtsanak be, illetve támogassák azt. Ezen okok miatt úgy vélték, hogy fennáll a kockázata annak, hogy egyes ügyfeleik retorziót alkalmaznak. Ezenkívül egyes panaszos uniós gyártók exportálnak is Kínába. Ezek a vállalatok úgy ítélték meg, hogy a feltételezett, kárt okozó dömping elleni panasz veszélyeztetheti kínai üzleti jelenlétüket. A kérelmet elfogadták, mivel kellően megalapozott volt.

(20)

Egyes exportáló gyártók képviselői, a CCCLA és független importőrök azt állították, hogy nem tudtak megfelelően élni a védelemhez való jogukkal, mert a panaszosok és a támogatók személyi adatai nem kerültek nyilvánosságra. Állításuk szerint ilyen körülmények között a felek akadályoztatva voltak az aktuális helyzet és a jelentős kár fennállásának megítélésében, továbbá annak megállapításában, hogy a gyártók az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint kizárhatók-e az uniós gazdasági ágazat meghatározásból és/vagy valóban reprezentatívak-e. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Bizottság gondoskodott arról, hogy ezek a kérdések az érdekelt felek általi betekintésre rendelkezésre bocsátott akták – például az érdekelt felekkel folytatott levelezés – alapján ellenőrizhetők és kezelhetők legyenek az aktuális helyzettel és a mintavétellel kapcsolatos jegyzetek révén, illetve a többi fél megfelelően dokumentált beadványainak igénylése útján. A kérelmet ezért elutasították.

—

Hunan Hualian China Industry Co, Ltd, Hunan Hualian Ebillion Industry Co., Ltd, Hunan Liling Hongguanyao China Industry Co., Ltd és Hunan Hualian Yuxiang China Industry Co., Ltd (Hunan Hualian)

—

Guangxi Sanhuan Enterprise Group Holding Co., Ltd és Guangxi Sanhuan Lucky Xinda Export & Import Co., Ltd (Guangxi Sanhuan)

—

CHL International Ltd és CHL Porcelain Industries Ltd (CHL)

—

Shandong Zibo Niceton-Marck Huaguang Ceramics Limited, Shandong Silver Phoenix Company Limited és egy hozzájuk kapcsolódó hongkongi székhelyű kereskedő, a Niceton International Limited (Niceton)

—

Guangxi Province Beiliu City Laotian Ceramics Co., Ltd.

—

Fujian Dehua Hiap Huat Koyo Toki Co., Ltd

—

Shenzhen Baosanhe Ceramics Industrial Co., Ltd

—

Chaozhou Fairway Ceramics Manufacturing Co., Ltd

—

Chaozhou Mingyu Porcelain Industries Co., Ltd

—

Shenzhen Grand Collection Industrial Co., Ltd és Chaozhou Grand Collection Tableware Co., Ltd (Grand Collection)

—

Tienshan (Handan) Tableware Co., Ltd

—

Zibo Kun Yang Ceramic Corporation Limited

—

Symbol srl, Treviso, Olaszország;

—

Metro AG, Düsseldorf, Németország;

—

Ritzenhoff & Breker GmbH & Co. KG, Bad Driburg, Németország;

—

Joseph Maeser GmbH, Dornbirn, Ausztria;

—

IKEA Supply AG, Pratteln, Svájc

(21)

Az együttműködő brazil gyártó kérte, hogy kilétét kezeljék bizalmasan, mert annak nyilvánosságra hozatala igen kedvezőtlen hatásokkal járna üzleti tevékenységére. A kérelmet jogosnak találták és ezért elfogadták.

(22)

A dömping és a kár vizsgálata a 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008. január 1-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(23)

A panaszosok kérték, hogy az értékelési időszakot hosszabbítsák meg egy évvel és az 2007-től kezdődjön, míg a CCCLA szerint annak egy évvel rövidebbnek kellett volna lennie és csak 2009-ben kezdődnie. Az első kérelmet elutasították, mivel semmilyen dokumentált bizonyíték nem volt arra, hogy a panaszosok által indítványozott ötéves figyelembe vett időszak esetén a tendenciák jobban láthatóak lettek volna. Ami a második kérelmet illeti, a CCCLA általánosságban a WTO esetjogára hivatkozott, amely szerint WTO-tagok nem választhatnak olyan alapforgatókönyvet, amely csak végponttól végpontig terjedő összehasonlítást tesz lehetővé, továbbá hogy ha a referenciaév megváltoztatása könnyen az ellentétére fordíthatja a kárral kapcsolatos vizsgálat eredményét, a WTO-tag nehézségekbe ütközhet a jelentős kár megállapítása során. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak lerövidítése ebben az esetben indokolatlanul rövid elemzési időszakot eredményezett volna, amely ráadásul a gazdasági válság egyes mutatókra gyakorolt hatásai miatt torzította volna a károkkal kapcsolatos tendenciákról alkotott képet. Így mindkét kérelmet átmenetileg elutasították.

(24)

Az érintett terméket a jelenleg a 6911 10 00, ex 6912 00 10, ex 6912 00 30, ex 6912 00 50 és ex 6912 00 90 KN-kódok alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk (a továbbiakban: érintett termék) alkotják. Készülhetnek porcelánból vagy kínai porcelánból, közönséges agyagból, kőből, kerámiából vagy fazekasművészeti anyagokból, illetve más anyagokból. A legfontosabb nyersanyagok olyan ásványok, mint a kaolin, a földpát és a kvarc, és a felhasznált nyersanyagok összetétele meghatározza a gyártott kerámia végtermék típusát.

(25)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk a kereskedelmi forgalomban rengeteg különböző formában kaphatók, amelyek az idők során változtak. A legkülönbözőbb helyeken használatosak, pl. a háztartásban, szállodákban, éttermekben és ápolási intézményekben.

(26)

A vizsgálat során számos, bizonyos termékeknek a termékkörből való kizárására vonatkozó kérelem került benyújtásra és elemzésre. Az alábbi rész e kérelmek elbírálását foglalja össze.

(27)

Beadványiban a CCCLA azt kérte, hogy a (finom) csontporcelánt zárják ki a vizsgált termékkörből. Állításuk szerint a (finom) csontporcelán alapvetően eltér az egyéb asztali és konyhai áruktól, mivel más fizikai jellemzők, gyártási folyamatok, felhasználási módok és fogyasztói megítélés kapcsolódik hozzájuk. A bikacsont porából készülő anyag feltűnően fehér és áttetsző. Rendkívüli mechanikai szilárdsága és forgácsolódással szembeni ellenállóképessége miatt sokkal kisebb keresztmetszetekben gyártható, és gyártása során az uniós gyártók által jellemzően nem használt, bonyolult és költséges eljárásokat alkalmaznak. Ezenkívül csak kevés uniós gyártó készít (finom) csontporcelánt.

(28)

Az ezekkel az állításokkal kapcsolatban folytatott vizsgálat szerint nincs általánosan elfogadott definíció a csontporcelán fogalmára. A (finom) csontporcelán egyfajta lágyporcelán, amelyben a felhasznált nyersanyagok javarészt ugyanazok, mint bármely más kerámiaáruban. Beadványában a CCCLA önmagával került ellentmondásba a különböző alkotóelemek összetétele és részaránya tekintetében. Másodszor, a vizsgálat nem erősítette meg, hogy a (finom) csontporcelán lényegesen bonyolultabb gyártási folyamatot igényelne. Harmadszor, a (finom) csontporcelán asztali áruként való használata mindenütt – így Kínában és az Unióban is – egyforma. Ezenkívül a (finom) csontporcelánra nem jellemző kiemelkedő keménység vagy masszívság. Az éttermekben vagy a vendéglátóiparban használt kerámia asztali árukat például szintén különös keménység és masszívság jellemzi. Végül, de nem utolsósorban, (finom) csontporcelánt számos uniós gyártó készít, amelyek versenyhelyzetben állnak a Kínából importált (finom) csontporcelánnal. Ezért a (finom) csontporcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(29)

Két exportáló gyártó, a CCCLA és különböző importőrök a kerámia (konyha-) kések vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezték. Kérelmüket arra alapozták, hogy sajátosságaikból adódóan az ilyen kések és az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruk nem tekinthetőek egyetlen terméknek. A kerámia (konyha-) kések pengéjének anyaga általában olyan cirkónium-oxidból készült kerámiaanyag, amely a „hagyományos” asztali áruk, például csészék vagy tányérok esetében nem használatos. Ezek a termékek rendkívül korlátozott mértékben csereszabatosak a vizsgált termékkategóriákkal.

(30)

A vizsgálat eredményei szerint a kerámia (konyha-) kések ugyanolyan fizikai jellemzőkkel (forma és keménység), kialakítással és felhasználási móddal (szeletelés) rendelkeznek, mint a fém (konyha-) kések. Ebből adódóan eltérnek az eljárás hatálya alá tartozó egyéb termékektől, mivel az utóbbiak egyedi kialakításuk és fizikai jellemzőik miatt elsősorban élelmiszerek tárolására szolgálnak.

(31)

Azt is állították, hogy a kerámia (konyha-) kések gyártásához használt technológia az Unióban ismeretlen, ezért a kerámia (konyha-) kések vizsgálatának folytatása sértené az Unió és a WTO jogszabályait. A panaszosok elismerték, hogy tudomásuk szerint ilyen jellegű gyártás az Unióban nem folyik.

(32)

Azt is hozzátették, hogy a kerámia (konyha-) késeket csak exkluzív helyeken értékesítik, továbbá az elosztási csatornák (konyhai eszközökkel foglalkozó forgalmazók) és a képviseleti szövetség (evőeszközgyártók szövetsége) is eltérő. A vizsgálat ezzel együtt nem erősítette meg, hogy ezek a tények az egyéb asztali és konyhai kerámiaárukhoz képest eltérő fogyasztói megítéléshez vezetnének.

(33)

Az állítások arra is kiterjedtek, hogy a kerámia késekkel kapcsolatban hozott intézkedések nem állítanák helyre a tisztességes piaci feltételeket, hanem kárt okoznának a kerámia (konyha-) késeket használó végső fogyasztóknak. Egyes szereplők azt állították, hogy – mivel az Unióban nem gyártanak kerámia (konyha-) késeket – az uniós ipart ebből adódóan nem érheti jelentős kár. E kérelmek elbírálását a Bizottság annak megítélésétől tette függővé, hogy a kerámia (konyha-) kések és az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruk egyetlen terméknek tekinthetők-e.

(34)

A fenti (30) preambulumbekezdésben foglalt megfontolások alapján a vizsgálat átmenetileg megállapította, hogy a kerámia (konyha-) kések alapvetően eltérnek az egyéb asztali és konyhai áruktól, mivel más fizikai jellemzők, gyártási folyamatok és felhasználási módok kapcsolódnak hozzájuk. Ezért a vizsgált termékköréből való kizárásukra vonatkozó kérelmet átmenetileg elfogadták.

(35)

Két importőr azt kérelmezte, hogy a kínai/keleti megjelenésű cikkeket zárják ki a vizsgált termékkörből. Ezt elsősorban arra alapozták, hogy ilyen árucikkeket az Unióban nem gyártanak, az ilyen jellegű árukra mutatkozó uniós igényt mindig is importból elégítették ki, és az ilyen import semmiféle negatív hatást nem fejtene ki az uniós ipar piaci részesedésére

(36)

A vizsgálat megállapította, hogy a kategóriához nem létezik sem általánosan elfogadott vagy objektív meghatározás, sem pedig olyan jellemzők, amelyek alapján az pontosan azonosítható lenne. Ezenkívül az uniós gyártók is elő tudnak állítani ilyen stílusú termékeket. Ezen túlmenően a kínai/keleti megjelenésű asztali és konyhai termékekhez nem kapcsolódik egyedi vagy eltérő felhasználási mód. Végül, de nem utolsósorban a vizsgálat rámutatott, hogy sok ázsiai étteremben nyugati stílusú asztali áruk használatosak, és hogy a szóban forgó termékek könnyedén helyettesíthetők. Ezért a kínai/keleti megjelenésű cikkeknek a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(37)

Egyrészről azt kérelmezték, hogy a tartós porcelánt egyedi fizikai jellemzői és gyártási folyamata miatt zárják ki a vizsgált termékkörből. A nagyobb tartósságú és szilárdságú tartós porcelán nyersanyagai között 6–10 % timföldpor található, a nyersanyagok (kaolin) előkészítési folyamata pedig egyedi. A tartós porcelán készítése képzett dolgozókat igényel, minősége és ára magasabb, mint a hagyományos asztali áruké. Ezenkívül az Unióban nem is működnek ilyen gyártók.

(38)

Másrészről az egyik importőr beadványa szerint a tartós asztali áruk, amelyeket többnyire szállodák használnak, a teljes kínai kerámiagyártás számottevő hányadát teszik ki, ezért azok figyelmen kívül hagyása esetén a vizsgálat félrevezető eredményeket hozna.

(39)

A vizsgálat megállapította, hogy a tartós porcelán tekintetében sem általánosan elfogadott vagy objektív meghatározás, sem pedig egyértelmű jellemzők nem léteznek. Ezen túlmenően uniós gyártók is képesek ennek a fajta asztali árucsoportnak a gyártására, valamint az Unióban és a Kínában gyártott termékek egymás közvetlen versenytársai. Továbbá a tartós porcelánhoz nem kapcsolódik egyedi vagy eltérő felhasználási mód. Ezért a tartós porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(40)

A megfelelő svéd importőröket tömörítő svéd szövetség beadványt nyújtott be a kézzel gyártott porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Felidézte az adott terület kézművességének hosszú kínai történelmét, az ilyen termékek alacsony árát, valamint a kézzel gyártott kínai cikkekhez és a nem kézzel gyártott uniós cikkekhez kapcsolódó eltérő fogyasztói megítélést.

(41)

A vizsgálat ugyanakkor rámutatott, hogy egyfelől e kategória tekintetében nem létezik általánosan elfogadott/objektív meghatározás, másfelől pedig számos uniós gyártó készít kézzel gyártott porcelánt. A vizsgálat nem mutatott ki az egyéb asztali és konyhai kerámiaáruktól alapvetően eltérő fizikai jellemzőket vagy az Unióban készült kézzel gyártott porcelántól eltérő fogyasztói megítélést. Ezért a kézzel gyártott porcelánnak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(42)

Számos importőr beadványt nyújtott be a kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Az előterjesztett érvek szerint a kézzel festett asztali áruk egy bizonyos fogyasztói típust céloznak meg, a hagyományos asztali áruktól eltérő célokra használatosak (pl. dekoráció), az Unióban nem gyártják őket kereskedelmi mennyiségben, nem közvetlen versenytársai és nem is csereszabatosak más konyhai/asztali árukkal, eltérő fogyasztói megítélés kapcsolódik hozzájuk, luxuskivitelűek és törékenyebbek, sajátos gyártási eljárással készülnek, továbbá több befektetett munkát és magasan képzett munkaerőt igényelnek.

(43)

A vizsgálat szerint a termék a kézi festés fázisáig teljesen megegyezik a nem kézzel festett asztali árukkal. Az is kiderült, hogy a termék a gyártási folyamat során végzett több kézi munka révén nem válik más termékké, sőt, a legtöbb végső felhasználó alig, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni a kézzel festett porcelánt a nem kézzel festett porcelántól. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a kézzel festett asztali árukhoz általában ugyanazok a felhasználási módok kapcsolódnak, mint más asztali kerámiaárukhoz, továbbá hogy azok nem feltétlenül törékenyebbek. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy sok uniós gyártó készít kézzel festett porcelánt, valamint hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai. Ezért a kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(44)

Egy importőr beadványt nyújtott be a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárását kérelmezve. Az előterjesztett érvelés szerint a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali árukhoz eltérő gyártási folyamat, eltérő felhasználási mód (étkezési célokra használatosak, míg szerintük a máz felett festett termékek erre nem alkalmasak), valamint eltérő minőség és fizikai jellemzők kapcsolódnak, nevezetesen az élelmiszerekkel, illetve a mosogatógépben és mikrohullámú sütőben való teljesen biztonságos használhatóság. A kérelmező fél azt is állította, hogy az Unióban nincs olyan gyártó, amely képes és hajlandó figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk kereskedelmi mennyiségben történő előállítására, továbbá hogy ha a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali árukat kizárják a vizsgált termékkörből, nem áll fenn a szabálykijátszás veszélye. Azzal is érvelt, hogy ezek az áruk más fogyasztói megítélés alá esnek, mivel azok nem egy adott márkához tartoznak, és nem teljes készletekben vásárolják őket, hanem gyűjteményi/életstílust kifejező darabként tekintenek rájuk.

(45)

A vizsgálat azonban rámutatott, hogy egyfelől ehhez a kategóriához nem létezik általánosan elfogadott/objektív meghatározás, másfelől pedig számos uniós gyártó képes ilyen áruk készítésére. Ezen túlmenően megállapították, hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai. A vizsgálat feltárta, hogy ezek a termékek fizikailag teljesen megegyeznek a nem kézzel festett asztali árukkal, valamint hogy az átlagos fogyasztó nem tud különbséget tenni a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk és más díszített asztali áruk között. Az is kiderült, hogy a termék a gyártási folyamathoz szükséges magasabban képzett munkaerő révén nem válik más termékké, valamint hogy a figuratív díszítésű, máz alatt kézzel festett asztali áruk felhasználási módja lényegében megegyezik más asztali kerámiaárukéval. Ezért a máz alatt kézzel festett asztali áruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmeket átmenetileg elutasították.

(46)

Néhány importőri beadvány szerint a vizsgálatnak a panaszos uniós gyártók által jelenleg kiszolgált piacokra kellene korlátozódnia. Ennek híján a vámok kárt okozhatnak egyes „specializált” importőröknek, és azok nem tudnák uniós gyártóktól beszerezni az áruikat. Azzal is érveltek, hogy a márkás termékeket előállító uniós gyártók más vállalatok részére nem gyártanak, továbbá az uniós gyártók nem teljesítenek kis megrendeléseket és nem alkalmazzák a bizonyos formák által megkövetelt öntési technikát. Ezenkívül az uniós gyártók szerintük rugalmatlanok, és nem tartanak ajándékozási bemutatókat.

(47)

Ezt a kérelmet átmenetileg elutasították, mivel túlzottan tág értelmű és meghatározatlan, így a kizárásnak nincs semmilyen objektív alapja. Ezenkívül az uniós gyártók széles termékkínálattal rendelkeznek, és rendszeresen jelennek meg új termékekkel, így a kollekciók és a termékek kínálata folyamatosan változik. Az uniós ipar által előállított terméktípusok és -jellemzők az exportőrök kínálatában is rendszeresen megtalálhatók. A vizsgálat eredményei arra is rámutattak, hogy léteznek olyan uniós gyártók, amelyek más felek márkaneve alatt gyártanak termékeket. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy az Unióban gyártott és az importált termékek egymás közvetlen versenytársai, könnyedén helyettesíthetők egymással, továbbá azonos a felhasználási módjuk, hasonlóak a gyártási folyamataik és a fogyasztói megítélésük. A rugalmasság kérdését az uniós érdekekről szóló rész tárgyalja.

(48)

Egy kínai gyártással rendelkező importőr azt kérelmezte, hogy az importált kőárukat – ezek elsősorban konyhai áruk – zárják ki a vizsgált termékkörből. A kérelmező fél szerint az Unióban elhanyagolható mértékű kőárugyártás zajlik, és nagy a valószínűsége annak, hogy a panaszosok csak a szabálymegkerülés megakadályozása érdekében vették fel a kőárukat ebbe a körbe. Az importőr azt is állította, hogy az importált termékekért általa felszámított ár sokkal magasabb, mint bármely uniós gyártó ára, valamint hogy az import ily módon semmiféle árzuhanást vagy kárt nem okozott.

(49)

A vizsgálat eredményei szerint ugyanakkor az Unióban jelentős kőárugyártás folyik. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy az Unióban gyártott és az importált kőáruk egymás közvetlen versenytársai, könnyedén helyettesíthetők egymással, továbbá azonos a felhasználási módjuk és hasonlóak a gyártási folyamataik és a fogyasztói megítélésük. Az árakkal kapcsolatos állításokkal a (240) preambulumbekezdés foglalkozik. Ezért a kőáruknak a vizsgált termékkörből való kizárására vonatkozó kérelmet átmenetileg elutasították.

(50)

Alternatív javaslatként a kérelmező fél indítványozta, hogy a mázas és/vagy zománcozott kőárukat és a nem fehér és/vagy átmenetes mázas és/vagy zománcozott kőárukat zárják ki a vizsgált termékkörből. E tekintetben azonban az eljárás jelenlegi szakaszában nem sikerült végleges eredményre jutni.

(51)

Egy importőr azt állította, hogy a vizsgált termékkör túlzottan széles, így nem alkalmas a különböző terméktípusok ésszerű összehasonlítására. Egy kínai gyártási érdekeltséggel rendelkező importőr is hasonló véleményt fogalmazott meg. E tekintetben néhány kérelmező a tisztán dekorációs célú termékeket említette.

(52)

Itt meg kell jegyezni, hogy az alábbiakban részletesen meghatározásra kerülnek azok a kritériumok, amelyek alapján eldönthető, hogy a vizsgálat tárgyát képező valamely termék egyetlen terméknek tekinthető-e, vagyis annak alapvető fizikai és műszaki jellemzői. Ily módon a tisztán dekorációs célú termékek nem tartoznak ebbe a körbe. Ezen túlmenően, bár az asztali és konyhai kerámiaáruk különféle típusainak valóban lehetnek bizonyos egyedi, a többi terméktől eltérő jellemzői, a vizsgálat rámutatott, hogy a kerámiakések kivételével alapvető jellemzőik azonosak. Az a körülmény, hogy egy adott terméket a gyártási folyamat bizonyos módosításaival többféleképpen el lehet készíteni, önmagában eredményez két vagy több külön terméket. Végül a vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termékek különböző típusait általában ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül forgalmazzák. Bár léteznek olyan üzletek, amelyek bizonyos különleges típusokra specializálódnak, a forgalmazók (kiskereskedők, áruházak, élelmiszer-áruházak) jelentős része többféle asztali és konyhai kerámiaárut értékesít, hogy vásárlóinak bővebb választékot nyújtson. Ezért a vizsgált termékek állítólagosan túl széles körével kapcsolatos kérelmet átmenetileg elutasították.

(53)

Egy importőr azt kérelmezte, hogy bizonyos kerámia fűszerdarálókat zárjanak ki a vizsgált termékkörből. A vizsgálat azonban nem jutott végleges eredményre ezek jellemzőivel kapcsolatban, így a kérelmet átmenetileg elutasították.

(54)

A vizsgálat rávilágított, hogy tulajdonságaik és stílusuk különbözősége ellenére minden asztali és konyhai kerámiaáru azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel bír, vagyis a kerámiaáruk elsődleges funkciója az élelmiszerekkel való érintkezés, lényegében ugyanazokra a célokra használatosak, így ugyanazon termék különféle típusainak tekinthetők.

(55)

Azon túlmenően, hogy azonos fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak, a különböző stílusok és típusok egymás közvetlen versenytársai és egymással nagymértékben csereszabatosak. Ezt egyértelműen jelzi az a tény, hogy nincsenek közöttük világos választóvonalak, vagyis a különböző terméktípusok között jelentős átfedés és verseny figyelhető meg, és egy átlagos vásárló ritkán tesz különbséget például a porcelán és a nem porcelán termékek között.

(56)

Ahogy azonban arra a fenti (29)–(34) preambulumbekezdésekben már kitértünk, a termékkör meghatározásának leszűkítése indokoltnak tűnt, aminek nyomán a jelenlegi vizsgálat a kerámiakések kizárásával indult meg. Ezért az érintett termék átmeneti meghatározása: a jelenleg a 6911 10 00, ex 6912 00 10, ex 6912 00 30, ex 6912 00 50 és ex 6912 00 90 KN-kódok alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó asztali és konyhai kerámiaáruk a kerámiakések kivételével.

(57)

Következésképpen a jelen eljárás céljaira és az Unió állandó gyakorlatának megfelelően úgy tekintendő, hogy a kerámiakések kivételével valamennyi fent említett termék egyetlen terméket alkot.

(58)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós ipar által az Unión belül gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk, a kínai belföldi piacán gyártott és értékesített asztali kerámiaáruk és az Unió által Kínából importált asztali és konyhai kerámiaáruk, továbbá az analóg országként szolgáló Brazíliában gyártott és értékesített ilyen áruk azonos alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel és ugyanazokkal a felhasználási módokkal rendelkeznek.

(59)

A vizsgálat során egyes érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az Unión belül értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk nem hasonlítanak az érintett termékre. Állításuk szerint ennek bizonyítéka a tulajdonságok, a minőség, a fogyasztói megítélés, az értékesítési csatornák és a szegmentáció tekintetében a termékek között fennálló különbség. Az állítás szerint továbbá az uniós fogyasztók általában olcsóbb termékként viszonyulnak az érintett termékhez, és azok nem részesülnek a márkanevek által nyújtott árelőnyből sem.

(60)

A vizsgálat ezzel kapcsolatban az importőrök részéről ellentmondó megállapításokat tárt fel. Míg egyes importőrök megerősítették, hogy az érintett termék az Unióban gyártottnál általában gyengébb minőségű, és attól eltérő árkategóriába tartozik, mások szerint az érintett országban gyártott márkás asztali és konyhai kerámiaárukat magasabb áron importálják Kínából.

(61)

Egyfelől az egyik, a mintában nem szereplő importőr beadványában azt állította, hogy a német gyártók különös hangsúlyt fektetnek a „Made in Germany” megjelöléshez kapcsolódó minőségi profilra. A beadványt megfogalmazó fél azt állította, hogy a német gyártók által szállított tálalóeszközök a gyártási módból adódóan lényegesen jobb minőségűek, míg más importőrök azt mondták, ők a jó minőség, az öntési szakértelem és a szakképzett munkaerő miatt inkább Kínából szerzik be az árukat. A vizsgálat megerősítette, hogy az Unióban egyaránt gyártanak alsó és felső kategóriás asztali és konyhai kerámiaárukat, és ezeket ugyanazokon az elosztási csatornákon (független kiskereskedők, áruházak, vegyes élelmiszer-áruházak stb.) keresztül értékesítik, mint az érintett terméket. Ezért ugyanazon a piacon versenyeznek egymással.

(62)

Az asztali és konyhai kerámiaárukon ugyanakkor nem szükségszerűen jelzik a származási országot. Ezért a fogyasztók gyakran nem tudják megállapítani, hogy egy adott asztali vagy konyhai kerámiaárut az érintett országban vagy az Unióban gyártottak-e.

(63)

A fenti okokból az következik, hogy kisebb különbségek ugyan előfordulhatnak, az érintett országban gyártott és onnan exportált asztali és konyhai kerámiaáruk, a brazil piacon gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk, valamint az Unióban gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk azonos alapvető fizikai jellemzőkkel és ugyanazokkal a felhasználási módokkal rendelkeznek, így az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonlónak tekintendők.

(64)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdése szerint állapítják meg azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Ezek a kritériumok a tájékoztatás céljából a következőképpen foglalhatók össze:

(65)

Ahogyan a fenti (12) preambulumbekezdésben szerepel, tizenegy kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport kért piacgazdasági elbánást és válaszolt a piacgazdasági elbánás igénylésére szolgáló nyomtatványon a megadott határidőn belül. Egy exportáló gyártó később visszavonta a piacgazdasági elbánás iránti kérelmét.

(66)

A Bíróság a C-249/10 P ügyben (Brosmann és mások kontra az Európai Unió Tanácsa) kimondta, hogy az alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavételi gyakorlat az egyéni piacgazdasági elbánás iránti kérelmeknek a rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján történő elbírása tekintetében nem alkalmazható. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján azon együttműködő gyártók, amelyek nem kerültek be a mintába, jogosultak arra, hogy piacgazdasági elbánás iránti kérelmüket kivizsgálják, függetlenül attól, hogy a mintába be nem került, adott vállalatokra kellett-e egyéni dömpingkülönbözetet számítani. (3) Ezen ítélet fényében az a döntés született, hogy nemcsak a mintában szereplő három exportáló gyártó vagy gyártói csoport piacgazdasági elbánás iránti kérelmét vizsgálják ki, hanem annak a hét exportáló gyártónak vagy gyártói csoportnak a kérelmét is, amelyek nem kerültek bele a mintába. A Bizottság felkutatott minden szükségesnek tartott információt, és az érintett vállalat telephelyén ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben benyújtottak.

(67)

Az Unió szokásos és állandó gyakorlata annak megvizsgálása, hogy a kapcsolódó vállalatok valamely csoportja egészként teljesíti-e a piacgazdasági elbánás feltételeit. Ezért ha a kérelmező leányvállalata vagy más kínai kapcsolódó vállalata akár közvetlenül, akár közvetve részt vesz az érintett termék gyártásában vagy értékesítésében, a piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálatot az egyes vállalatokra külön-külön és a vállalatcsoport egészére vonatkozóan is el kell végezni.

(68)

Ennek megfelelően tíz exportáló gyártó és összességében tizenhat jogi személy piacgazdasági elbánás iránti kérelme került ellenőrzésre.

(69)

A tíz kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport közül egy sem teljesítette a piacgazdasági elbánáshoz szükséges feltételeket. A piacgazdasági elbánásra irányuló vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártók közül – egyénileg vagy csoportként – egy sem vezet olyan átlátható könyvelést, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy hét vállalat vagy vállalatcsoport nem tudta bizonyítani a Bizottság előtt, hogy nem állnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Ezenkívül a tíz vállalat közül három nem volt képes igazolni, hogy vállalati döntéseit piaci jelzések alapján, állami beavatkozás nélkül hozza meg, továbbá hogy a költségek a piaci értékeket tükrözik.

(70)

Ezen túlmenően a fenti vállalatok közül az egyiknél tett ellenőrző látogatás során kiderült, hogy félrevezető és hiányos információkat adott meg a piacgazdasági elbánás igénylésére szolgáló nyomtatványon, különösen egy kapcsolódó vállalatra vonatkozóan. Általános együttműködési készsége kifejezetten alacsony volt, ezért a vállalatot tájékoztatták az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságáról és felkérték észrevételei megtételére. A beérkezett észrevételek alátámasztották az együttműködés hiányát, különösen a kapcsolódó vállalatra nézve. Ezért az ideiglenes döntés született, hogy a vállalat már nem tekinthető együttműködő exportáló gyártónak, és hogy az ideiglenes és végleges eredményeket az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tények alapján fogják megállapítani.

(71)

A Bizottság hivatalosan közölte a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat az érintett kínai vállalatokkal, a kínai hatóságokkal és a panaszossal. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat vagy – ha erre különleges okaik vannak – szóbeli meghallgatást kérjenek.

(72)

Több vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem reagált piacgazdasági elbánás iránti kérelmükre az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapon belül. Ezért a vizsgálat szerintük eljárási hiba miatt érvénytelen, és a Bizottságnak a Brosmann-ítéletnek megfelelően (4) le kell zárnia a vizsgálatot.

(73)

A Bizottság elismeri, hogy a megvizsgált és Kínában a helyszínen ellenőrzött piacgazdasági elbánás iránti kérelmek nagy száma miatt ebben a konkrét esetben a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek nem voltak elbírálhatók az előírt határidőn belül. A Bizottság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nemrégiben kimondta, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott három hónapos határidő letelte után hozott döntés önmagában nem eredményezi a dömpingellenes intézkedéseket előíró határozat semmisségét. (5) A kérelmet ezért elutasítják.

(74)

Hat további vállalat kétségbe vonja a Bizottság azon értékelését, miszerint nem rendelkeznek olyan átlátható könyveléssel, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független könyvvizsgálatnak vetnek alá. A Bizottság részletesen kivizsgálta ezeket a beadványokat, és megállapította, hogy az azokban foglalt indoklások nem kellően megalapozottak ahhoz, hogy megcáfolják a helyszíni ellenőrzések eredményeit. Kihangsúlyozandó, hogy az újonnan megadott információk néhány esetben cáfolták a korábban szolgáltatott adatokat, más esetekben pedig a vállalatok olyan új alátámasztó bizonyítékokat terjesztettek elő, amelyek a helyszíni ellenőrzések alkalmával még nem álltak rendelkezésre.

(75)

Öt vállalat a Bizottság azon megállapítását is vitatja, hogy nem sikerült bizonyítaniuk, hogy nincsenek a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. A beérkezett észrevételek azonban nem olyan súlyúak, hogy azok megcáfolnák a Bizottság ellenőrző látogatásai során tett megállapításait. Különösen kiemelendő, hogy a vállalatok semmilyen bizonyítékkal nem oszlatták el a Bizottság azon aggodalmát, miszerint a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből jelentős torzulások áthozatalára került sor, pl. az eszközök és a földhasználati jogok tekintetében.

(76)

Végül két vállalat kétségbe vonja azt a vizsgálati eredményt, miszerint nem tudták igazolni, hogy vállalati döntéseiket piaci jelzések alapján, állami beavatkozás nélkül hozzák meg, továbbá hogy a költségek a piaci értékeket tükrözik. Különösen az egyik vállalattól kapott észrevételek nem voltak kellően megalapozottak ahhoz, hogy megcáfolják a Bizottság azon megállapítását, miszerint az állam beavatkozik a munkaerő-felvételi politikájukba, a másik vállalat pedig új, a korábbiaknak ellentmondó információkkal állt elő a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban.

(77)

A fentiekből adódóan egyetlen előterjesztett érv sem volt olyan súlyú, hogy megváltoztathatná a piacgazdasági elbánással kapcsolatos döntést.

(78)

A fentiek alapján a piacgazdasági elbánást kérelmező tíz kínai együttműködő exportáló gyártó vagy gyártói csoport közül egy sem tudta igazolni, hogy teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában leírt követelményeket.

(79)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy teljesítik az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, az egyéni elbánásra vonatkozó követelményeket. Ezek a kritériumok a tájékozódás megkönnyítése érdekében a következőképpen foglalhatók össze:

(80)

Három, a mintában szereplő exportáló gyártó és hét, a mintában nem szereplő exportáló gyártó, amelyek piacgazdasági elbánást kérelmeztek, egyéni elbánást is kérelmeztek arra az esetre, ha nem biztosítanának számukra piacgazdasági elbánást. Ezenkívül két, a mintában szereplő exportáló gyártó és négy, a mintában nem szereplő exportáló gyártó csak egyéni elbánást kérelmezett. Az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően csak a mintába felvett vállalatok egyéni elbánás iránti kérelmét vizsgálták ki.

(81)

Mivel minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet átmenetileg elutasítottak, a rendelkezésre álló információkra alapozva átmenetileg megállapították, hogy a mintában szereplő minden, egyéni elbánást kérelmező vállalat teljesíti az egyéni elbánás biztosításához szükséges követelményeket.

(82)

Az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat iránti kérelmet hét, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó vagy exportáló gyártói csoport nyújtott be.

(83)

Az eljárás jelen szakaszában a Bizottság még nem hozott döntéseket az egyedi vizsgálat iránti kérelmekről, ám azokat időben meg fogja hozni.

(84)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy analóg ország belföldi árai vagy számtanilag képzett rendes értéke alapján kell megállapítani.

(85)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy a rendes érték meghatározásához az Orosz Föderációt használja fel megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(86)

A Bizottság számos olyan beadványt kapott, amelyek szerint Oroszország nem megfelelő analóg ország. A benyújtott iratokból különösen kitűnt, hogy Oroszország a drága alapanyagokból készült, díszített porcelánokra specializálódott prémium kategóriájú porcelánpiac; az érintett termék belföldi gyártása ugyanakkor a belföldi fogyasztáshoz képest meglehetősen alacsony szintű. Ezenkívül az orosz piacot nem vámjellegű akadályok, pl. a GOST tanúsítási rendszerek védik. Ezért az a döntés született, hogy Oroszország nem megfelelő analóg ország.

(87)

Ennek megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy más országok alkalmasabb analóg országot jelenthetnének-e, és levelet küldött számos ország ismert gyártói számára, beleértve Thaiföldet, Indiát, Malajziát, Törökországot, Brazíliát, Ukrajnát, Indonéziát, Egyiptomot, Kolumbiát, Dél-Koreát, Bangladest és Argentínát, aminek nyomán indiai, török, brazil és orosz gyártók jelezték együttműködési hajlandóságukat a Bizottság számára. Ugyanakkor csak három gyártó – egy brazil, egy thaiföldi és egy orosz – nyújtott be kitöltött kérdőívet. A vizsgálatból kiderült, hogy Brazíliában versenyjellegű belföldi piac működik az asztali és konyhai kerámiaáruk területén, rengeteg gyártóval és viszonylag alacsony vámmal. Továbbá az együttműködő brazil gyártó által benyújtott adatok elemzése alapján megállapítást nyert, hogy azok megbízható információk a rendes érték meghatározásához.

(88)

A fentiek alapján és az eljárás jelen szakaszában rendelkezésre álló összes információ figyelembevételével átmenetileg Brazíliát választott ák a legmegfelelőbb analóg országnak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint.

(89)

Tekintettel arra, hogy minden piacgazdasági elbánás iránti kérelmet elutasítottak, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a kínai exportáló gyártók számára a rendes értéket a hasonló országbeli gyártótól kapott információk alapján állapították meg.

(90)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék brazil független fogyasztók számára történő értékesítése reprezentatív volt-e. Megállapítást nyert, hogy a brazil együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a brazil belföldi piacon ahhoz képest, hogy mennyi érintett terméket exportálnak az Unióba a mintában szereplő exportáló gyártók.

(91)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében tekinthető-e úgy, hogy ezek az értékesítések rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítést akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte vagy meghaladta az előállítási költséget. Ennek érdekében meghatározták a brazil gyártónál a vizsgálati időszak alatt felmerülő előállítási költséget.

(92)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át az egységköltségnél magasabb áron értékesítették, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább az egységnyi előállítási költség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési mennyiségére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(93)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(94)

A nem nyereséges terméktípusokat illetően a rendes értéket a brazil gyártó előállítási költségét használva állapították meg, hozzáadva az értékesítési, általános és adminisztratív (SGA) költségeket és a brazil gyártó nyereséges terméktípusainak haszonkulcsát.

(95)

Mivel valamennyi egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártó értékesített exportra az Unióba közvetlenül független uniós vevők részére, az exportárak az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árakon alapultak, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(96)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlították össze. A dömpingkülönbözeteket a mintában szereplő exportőrök egyedi gyártelepi árainak az analóg gyártó belföldi áraival, illetve a számtanilag képzett rendes értékkel való összehasonlításával határozták meg.

(97)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Adott esetben kiigazításokat alkalmaztak a kereskedelmi szint, a fizikai jellemzők eltérései és az árak összehasonlíthatóságát érintő más tényezők – mindenekelőtt a márkák – vonatkozásában.

(98)

Először megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja alapján indokolt-e a kereskedelmi szintek eltéréseinek kiigazítása. Ezzel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a kínai export lényegében nagykereskedelmi szinten zajlott, míg az analóg országbeli értékesítések szintén kiskereskedelmi szinten mozogtak. A vizsgálat arra is rávilágított, hogy a különböző értékesítési láncok hatással voltak az árszintre és ezáltal az exportár és a rendes érték közötti tisztességes ár-összehasonlításra. Az is bizonyítást nyert, hogy a kínai exportértékesítésekre többségükben nagy mennyiségekben került sor, míg az analóg ország belföldi értékesítései kisebb mennyiségekben zajlottak, ami azonos kereskedelmi szint mellett árkülönbözetet eredményezett a két piacon. Ennek megfelelően az exportár és a rendes érték tisztességes összehasonlításához a rendes érték kiigazításra került az analóg ország azonos kereskedelmi szinten érvényes árkülönbségei, és szükség esetén az egyes kereskedelmi szinteken értékesített mennyiségeknél tapasztalt árkülönbségek alapján.

(99)

Ezután megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja alapján indokolt-e a fizikai jellemzők közötti eltérések kiigazítása. E tekintetben a vizsgálat megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók öt különböző osztályba (A-tól E-ig) sorolják termékeiket, amelyek között jelentős árkülönbségek mutatkoznak. Az Unióba irányuló export ugyanakkor túlnyomórészt A, B vagy C osztályú, illetve ezek kombinációját jelentő termékekből áll. Ez az osztályozás azonban nem egyetemes, és nem általános ágazati szabványokon alapul, hanem meglehetősen vállalatspecifikus és az ár szerinti megkülönböztetésre szolgál. Másrészről az analóg országbeli gyártó csak az A osztályú termékekkel egyenértékű termékeket értékesít a brazil piacon, ezért ez hatást gyakorolt az ár-összehasonlíthatóságra. Ennek megfelelően az exportárat a kínai A osztály szintjére felfelé korrigálták, hogy összehasonlítható legyen az analóg gyártó által a brazil piacon értékesített termékkel.

(100)

Harmadszor megállapították, hogy a brazil gyártó csak márkás termékeket értékesít a brazil piacon, míg a kínai exportáló gyártók nem értékesítenek márkás termékeket, hanem inkább úgynevezett „saját márkás” termékekkel vagy általános asztali és konyhai kerámiaárukkal foglalkoznak. A márkás termékekhez a fogyasztói megítélés szerint általában presztízsérték, garantált minőség és sajátos formajegyek kapcsolódnak, ezért magasabb a piaci áruk, míg a hagyományos (saját márkás) termékek általában lényegesen alacsonyabb áron kaphatók, még akkor is, ha ugyanolyan fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak. Míg a márkás termékek hozzáadott értéke általában nem számszerűsíthető pontosan, hiszen számos különböző tényezőtől – a fogyasztói megítéléstől, a márka presztízsétől és más, nem számszerűsíthető tényezőktől – függ, a brazil gyártó ebben a konkrét esetben igazolta, hogy márkás kerámiatermékei jóval magasabb áron értékesíthetők a brazil piacon, mint bármely más márkajelzés nélküli (általános) termék. Ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján további kiigazítást hajtottak végre a rendes értéken.

(101)

Adott esetben a szállítási, biztosítási, kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltségek, valamint jutalékok tekintetében elvégezték a megfelelő kiigazításokat minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(102)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözet megállapítására úgy került sor, hogy az analóg ország vonatkozásában megállapított rendes érték súlyozott átlagát összehasonlították az egyes vállalatok exportárának súlyozott átlagával, amelyet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában fejeztek ki.

(103)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan a mintába felvett exportáló gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlagával számoltak. Ennek alapján a mintába fel nem vett exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 26,6 %.

(104)

A nem együttműködő vagy ismeretlen kínai exportáló gyártókra alkalmazandó országos dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében az együttműködés szintjét úgy állapították meg, hogy összehasonlították az Unióba irányuló kivitelnek az együttműködő exportáló gyártók által jelentett volumenét az Eurostat megfelelő statisztikai adataival.

(105)

Ebben a vizsgálatban az együttműködés Kína részéről az ágazat szétaprózottságához képest nagy volt, hiszen a jelentkező exportáló gyártók az érintett termék Kínából az Unióba irányuló exportjának több mint 60 %-át képviselik. Ezért az összes többi exportáló gyártóra alkalmazandó országos különbözetet a reprezentatív terméktípusok legmagasabb dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlaga és a mintába felvett exportáló gyártók mennyiségei alapján állapították meg. A dömping országos szintjét ezen az alapon átmenetileg a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár 58,8 %-ában állapították meg.

(106)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(107)

Az uniós gyártókkal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat és a vizsgálatra nem jelentkezett gyártókkal kapcsolatos későbbi beadványokat – felhasználtak az uniós össztermelés megállapítására. A hasonló termék uniós össztermelésének becsült mértékét az európai és nemzeti szervezet által szolgáltatott adatok kivetítésével határozták meg, amelyet az egyéni gyártók által szolgáltatott adatok, illetve kutatási és statisztikai források alapján is ellenőriztek.

(108)

A vizsgálati időszak alatt több mint 200 uniós gyártó állított elő hasonló terméket. Az előző preambulumbekezdésben foglaltak alapján a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés becsült mértéke 240 200 tonna volt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot” a teljes uniós előállítást képviselő uniós gyártók alkotják (a továbbiakban uniós gazdasági ágazat). Az uniós gazdasági ágazatot két szegmensre osztották fel: kkv-k és nagyobb vállalatok. A kkv-k az adott időszakban a teljes uniós termelés 42 %-át tették ki. Kétségtelen, hogy az uniós gyártás rendkívül szétaprózott, ugyanakkor a következő országokra koncentrálódik: Cseh Köztársaság, Francia Köztársaság (Franciaország), Németország, Olaszország, Lengyel Köztársaság (Lengyelország), Portugál Köztársaság (Portugália), Románia, Spanyol Királyság (Spanyolország), valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (Egyesült Királyság).

(109)

Az uniós fogyasztás megállapítására a vizsgált terméknek az Eurostat adatai szerinti behozatala és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiséggel kapcsolatos beadványok alapján került sor.

(110)

Ezek alapján az uniós fogyasztás a következőképpen alakult:

1.   táblázat

(111)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk Unió-beli fogyasztása a figyelembe vett időszak alatt összességében 12 %-kal csökkent. A legnagyobb, 17 %-os visszaesésre 2008 és 2009 között került sor.

(112)

Ezt a figyelembe vett időszak alatti általános visszaesést a 2009-es gazdasági válságot követő fellendülési időszakkal együtt kell elemezni. Az asztali és konyhai kerámiaáruk piacának jók a kilátásai. (6)

(113)

Az Eurostat adatai szerint az érintett termék behozatali mennyisége, piaci részesedése és átlagára a következőképpen alakult:

2.   táblázat

(114)

A Kínából származó teljes behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak alatt 9 %-kal csökkent és 485 814 tonnát tett ki. A százalékban kifejezett értékek ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a Kínából származó behozatal kisebb mértékben csökkent, mint a teljes uniós fogyasztás. Sőt, ha a teljes figyelembe vett időszakot tekintjük, a Kínából származó behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszak alatt a 2008-as 64,8 %-ról 66,9 %-ra nőtt.

(115)

A figyelembe vett időszakban a behozatali ár 17,7 %-kal, 1 274 EUR/tonnáról 1 499 EUR/tonnára nőtt. Ez az érintett termék teljes behozatalának átlagos tonnánkénti behozatali ára, ezért a tendenciát befolyásolhatja a termékösszetétel megváltozása.

(116)

Az alákínálás elemzése céljából összehasonlították az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a független fogyasztóknak történő értékesítéskor alkalmazott, gyártelepi szintre kiigazított, azaz uniós szállítási költségek, valamint engedmények és visszatérítések nélküli súlyozott átlagos értékesítési árakat a kínai együttműködő exportőrök által az uniós piacon az első független vevő részére történő értékesítéskor alkalmazott, azaz engedmények nélküli és szükség esetén – megfelelően figyelembe véve a vámkezelési költségeket és a behozatal utáni költségeket – az uniós határparitáson számított CIF-árhoz igazított megfelelő súlyozott átlagárakkal. Az alacsonyabb osztályú termékek árát az A osztály áraihoz igazították hozzá, mivel az alacsonyabb osztályú termékek a felhasználók megítélése alapján az A osztályú termékekkel álltak versenyben, ahogy azt már a fenti (61) preambulumbekezdés is megállapította. Az uniós gazdasági ágazat árait a kereskedelmi szint különbségeinek és adott esetben a márkákhoz kapcsolódó árbeli szempontoknak megfelelően is kiigazították.

(117)

Az összehasonlításból kiderült, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínából származó, az Unióban értékesített dömpingelt érintett termék ára alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, az utóbbi százalékában kifejezve 26,3–47,6 %-os különbséget mutatva.

(118)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(119)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiségek, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet mértéke) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelést az európai és nemzeti szövetségek által szolgáltatott információk alapján végezték, és ezeket az adatokat összevetették az uniós gyártóktól és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikákból származó adatokkal.

(120)

A mikrogazdasági mutatók (készletek, értékesítési árak, nyereségesség, pénzforgalom, befektetések, befektetések megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintába felvett uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információk alapján történt.

(121)

Egyes mikrogazdasági mutatók (értékesítési ár, nyereségesség, befektetések megtérülése és termelési költség) esetében az adott szegmensbe tartozó, mintába felvett vállalatok eredményeit az adott szegmens teljes uniós termelésben képviselt részesedésével összhangban súlyozták (úgy, hogy a teljes asztali kerámiaáru-ágazat egyes szegmenseihez különböző súlyokat rendeltek: kis- és középvállalkozások esetében 42 %-ot, a nem kis- és középvállalkozások esetében pedig 58 %-ot). Így biztosították, hogy a nagyvállalatok eredményei nem torzították a kárelemzést, a kisebb vállalatok helyzete azonban – amelyek együttesen jelentős mértékben részesednek az uniós termelésből – a lehetőség szerint megfelelően tükröződött.

(122)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása az alábbiaknak megfelelően alakult.

3.   táblázat

(123)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszak során 15 %-kal esett vissza. Ez a visszaesés összességében hangsúlyosabb, mint az uniós fogyasztásnak az ugyanazon időszakban bekövetkezett csökkenése. 2010-ben a termelés nem lendült fel ugyanolyan mértékben, mint a fogyasztás.

(124)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ennek ellenére a gazdasági ágazat kapacitáskihasználási rátája a figyelembe vett időszak során tovább csökkent, összesen 2 %-kal 74,1 %-ra.

(125)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon a független vevők részére történt értékesítései a fogyasztás csökkenésénél nagyobb mértékben (8 %-kal) estek vissza. Megjegyzendő, hogy 2009 és 2010 között az értékesítési volumen csökkenése folytatódott, miközben az uniós fogyasztás 8 %-kal nőtt.

4.   táblázat

(126)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 9 %-kal, illetve 2,1 százalékponttal csökkent.

5.   táblázat

(127)

A foglalkoztatás a figyelembe vett időszak során végig csökkent, és 21 %-kal esett vissza. A tendencia ugyanazt a mintát követi, mint a független vevőknek az uniós piacon történt értékesítés mennyiségének csökkenése.

6.   táblázat

(128)

Az uniós gazdasági ágazat munkaerő-állományának (teljesítmény/fő/évben számolt) termelékenysége 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez részben az uniós gazdasági ágazat erőfeszítéseinek köszönhető, amelyekkel a Kínából származó dömpingelt import által gyakorolt nyomásra kívánt reagálni.

7.   táblázat

(129)

A dömpingkülönbözeteket az erről szóló fenti szakaszban ismertettük. Valamennyi megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a de minimis küszöböt. Továbbá – tekintettel a dömpingelt behozatal mennyiségeire és áraira – a tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak során abszolút értelemben véve 14 %-kal csökkent. A vizsgálat feltárta, hogy ez a mutató az ilyen típusú gazdasági ágazat esetében – amely elsősorban megrendelések alapján dolgozik – nem alapvetően fontos mutató.

8.   táblázat

(131)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai az Unió piacán 12 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban.

9.   táblázat

(132)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nyereségessége, pénzforgalma, befektetéseinek megtérülése (ROI), tőkebevonási képessége, befektetései és bérei a következők szerint alakultak:

10.   táblázat

(133)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségessége a figyelembe vett időszakban 0,7 százalékponttal visszaesett. A nyereségesség 2010-ben volt a legalacsonyabb, amikor a visszaesés mértéke 4,1 százalékpontot ért el 2008 és 2010 között.

(134)

Hangsúlyozni kell, hogy az uniós gazdasági ágazat már a figyelembe vett időszak elején instabil helyzetben volt az Unió piacára Kínából érkező, 2002–2004 között jelentősen növekvő, nagy mennyiségű olcsó behozatal miatt, amely nagyon komoly piaci részesedést ért el az ilyen behozatalra vonatkozó importkvóta 2005. évi eltörlését követően. Ez jelentős szerkezetátalakításhoz vezetett az ágazatban, amely a figyelembe vett időszak elején érkezett befejező szakaszához.

(135)

Ezért – tekintettel a figyelembe vett időszakot megelőző ezen fejlődésre – a figyelembe vett időszak elején elért nyereséget nem lehet rendes nyereségnek tekinteni. Erre vonatkozó beadvány hiányában helyette ideiglenesen egy másik, széles körben használt és fontos olyan fogyasztási cikk, amelyre vonatkozóan készült dömpingellenes vizsgálat – a bőr lábbelik – rendes nyereségszintje szolgálhat érvényes referenciaértékként. Ez a nyereségszint 6 %. (7) Egyértelmű tehát, hogy a teljes uniós gazdasági ágazat – a figyelembe vett időszak alatt – soha nem volt képes olyan nyereségszintet elérni, amely e termék tekintetében elfogadható.

(136)

Az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma összességében jelentősen nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez azonban néhány nagyobb régóta működő vállalatnak tudható be, a kis- és középvállalkozások esetében más volt a helyzet. A nettó befektetések szintje 33 %-kal csökkent. Meg kell azonban jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak végére a kis- és középvállalkozások (kkv-k) befektetési szintje majdnem a nem létezőhöz közelített. A figyelembe vett időszakban mindössze két nem kkv-nak minősülő vállalat engedhette meg azt, hogy jelentős befektetést hajtson végre. A befektetések megtérülése a figyelembe vett időszak egészében nagyobb mértékben csökkent, mint a nyereségesség.

(137)

2008 és a vizsgálati időszak között a munkavállalónkénti átlagbér 2 %-kal nőtt. Ez a munkaerőköltség-növekedés jelentősen alacsonyabb, mint a teljes munkaerőköltségnek a figyelembe vett időszak alatti alakulása az Unióban, ami arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat arra törekedett, hogy a munkaerőköltségeket a lehető legalacsonyabban tartsa.

(138)

A figyelembe vett időszakban a termelési költség 10 %-kal csökkent.

11.   táblázat

(139)

A vizsgálat kimutatta, hogy a kármutatók – mint például a termelési volumen, a kapacitás, a független vevők részére történt értékesítés és a foglalkoztatás – a figyelembe vett időszakban romlottak.

(140)

Ezenkívül az uniós gyártók pénzügyi teljesítményére vonatkozó kármutatók – mint például a nyereségesség, a befektetések és a befektetések megtérülése – a figyelembe vett időszakban negatív irányban fejlődött.

(141)

Összességében az ágazat nyereségessége egyszer sem ért el kielégítő szintet a figyelembe vett időszakban, sőt még romlott is. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak folyamatos csökkenése azt eredményezte, hogy egy bizonyos ponton a gazdasági ágazat szinte semmilyen nyereséget sem tudott elérni.

(142)

Bár a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelékenysége növekedett, ez elsősorban azoknak a jelentős erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket az ágazat a nagyarányú dömpingelt kínai behozatallal szembeni verseny érdekében kifejtett.

(143)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt szenvedett el.

(144)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek minősíthető. Azokat a dömpingelt behozataltól eltérő ismert tényezőket is megvizsgálták, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdonítsák dömpingelt behozatalnak.

(145)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós fogyasztás 12 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanakkor, miközben a Kínából származó dömpingelt behozatal mennyisége hozzávetőleg 9 %-kal csökkent, piaci részesedése nőtt. Ezenfelül a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 20 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig a 2008. évi 23 %-ról 20,9 %-ra esett vissza.

(146)

A 2009-től a vizsgálati időszak végéig terjedő időszakban az uniós fogyasztás nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent, ellentétben a Kínából származó dömpingelt behozatal növekedésével, amelynek piaci részesedése ugyanebben az időszakban jelentősen nőtt.

(147)

A Kínából származó dömpingelt behozatal árai a figyelembe vett időszakban nőttek. Habár a figyelembe vett időszakban a Kínából származó behozatal átlagos importára 18 %-kal nőtt, ezek az árak – különösen a vizsgálati időszakban – mégis következetesen jelentősen alacsonyabbak maradtak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainál, nyomást gyakorolva ezáltal az uniós piaci árakra. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak az uniós piacon bekövetkezett csökkenése és az ágazat nyereségessége a Kínából származó dömpingelt behozatal miatt az uniós piacon kialakult árleszorításnak tulajdonítható. Az uniós gazdasági ágazat termelésiköltség- és foglalkoztatási szintjének esése mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat válaszként milyen erőfeszítéseket tett az ilyen jellegű behozatalra.

(148)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a kínai behozatal jelenléte és a Kínából származó, az uniós gazdasági ágazat árainál folyamatosan alacsonyabb árú dömpingelt behozatal piaci részesedésének növekedése meghatározó szerepet játszott abban, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, ami különösen annak rossz pénzügyi helyzetében és a legtöbb kármutató romlásában mutatkozik meg.

(149)

Az okozati összefüggés tekintetében a következő egyéb tényezőket vizsgálták: az uniós piaci kereslet alakulása és szegmentációja, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a vizsgálat alatt álló terméknek más országokból származó behozatala, az uniós piacon tapasztalt versenyellenes gyakorlatok, a gyártási módszerek különbségei és a használtcikkpiac. Egyéb tényezők vizsgálatára is sor került.

(150)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal figyelembe vett időszak alatti mennyiségét az alábbi táblázat mutatja. A mennyiségi és ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

12.   táblázat

(151)

A harmadik országokból származó behozatal a figyelembe vett időszakban 12 %-kal csökkent, miközben ezen importok piaci részesedése meglehetősen stabil maradt.

(152)

Megállapíthatjuk, hogy a figyelembe vett időszakban az egyéb harmadik országokból származó behozatal átlagos árai 6 %-kal csökkentek, és folyamatosan magasabbak maradtak, mint a kínai exportértékesítés értékesítési árai (68 %-kal a vizsgálati időszak során).

(153)

A CCCLA megjegyezte, hogy 2010 és 2011 között a Törökországból származó behozatal 8 %-kal nőtt, a Törökországból származó behozatal árai azonban csak mintegy 20 %-kal voltak magasabbak a Kínából származó behozatal árainál.

(154)

Erre az állításra tekintettel megjegyzendő, hogy ha összehasonlítjuk a figyelembe vett időszak elején és végén tapasztalt helyzetet, a Törökországból származó behozatal mennyisége 10 %-kal vagy 1,1 százalékponttal nőtt, az átlagárak azonban következetesen jelentősen magasabbak maradtak (37 %-tól 60 %-ig), mint a kínai importárak. Ezenfelül 5,6 %-os piaci részesedésnél magasabb részesedést soha nem értek el. Így nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár a török importból ered.

(155)

A fenti okok miatt megállapítható, hogy az egyéb harmadik országokból származó import nem gyakorol jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(156)

Egy németországi importőrszövetség és annak néhány tagja azt javasolta, hogy a végső fogyasztói árak, a termékek minősége és az értékesítési csatornák alapján a vizsgált kerámiatermékek piacát legalább a következő három szegmensre osszák fel: felsőkategóriás (magas minőség, magas árak), középső/alsókategóriás (közepes/alacsony minőség, közepes/alacsony árak) és különleges termékek (mint például dekorációs cikkek, ajándéktárgyak, edények és szállodai porcelán). Az uniós termelés legnagyobb részét állítólag a felsőkategóriás és/vagy a különleges termékek piacán adnák el, míg a kínai behozatalt túlnyomórészt az olcsó piaci szegmensben értékesítik. Az uniós gazdasági ágazat elsősorban a bolti értékesítést részesíti előnyben azon helyekkel szemben, ahol az átlagos vásárlók vásárolnak. A kínai behozatal ezért közvetlenül nem versenyezne az uniós termeléssel.

(157)

A vizsgálat azonban nem erősítette meg az állításokat. Először is meg kell jegyezni, hogy a hasonló termék nem fedi le az e felek által említett bizonyos cikkeket, mint például a tisztán dekorációs cikkeket (lásd a (51) és (52) preambulumbekezdést). Másodszor, a vizsgálat kimutatta, hogy jelenleg az uniós termelést – a kínai importhoz hasonlóan – minden piacon értékesítik. Valójában a kínai import jelentős része az úgynevezett felsőkategóriás vagy különleges termékek szegmensbe esne. Egy brit importőr azt állította, hogy felsőkategóriás termékeket importál Kínából; európai uniós vállalatok egy kínai termelési érdekeltséggel rendelkező csoportja pedig szintén arról számolt be, hogy Kínából származó kőáruit igen magas áron értékesíti az uniós piacon.

(158)

Végezetül hivatkozunk a fenti B.1.2. szakaszra, amelyben megállapítást nyert, hogy az érintett termék és a hasonló termék minden típusát egy terméket képezőnek tekintették. Így az elemzést az érintett termék és a hasonló termékek szintjén kell elvégezni. Ezért az egyes szegmensekre vonatkozó állításokat nem lehet fenntartani.

(159)

Egy európai importőr- és kiskereskedői szövetség, valamint a CCCLA az uniós kereslet csökkenésére mutatott rá. Egy, a mintában nem szereplő importőr azt állította, hogy a porcelán iránti kereslet – különösen a kiegészítő és a járulékos választék terén, valamint a magánszektorban – jelentősen visszaesett, és a fennmaradó kereslet rendkívül sokszínű. Hasonlóképpen több fél állította, hogy a változó divat miatt napjainkban a fogyasztók megfizethető asztali és konyhai kerámiaárut keresnek. Egy nagykereskedő szerint a csúcskategóriás piac szűkül, és az elkövetkező években is szűkülni fog.

(160)

A fent említett európai importőr- és kiskereskedői szövetség szerint a kereslet csökkenése magyarázná az uniós gyártók értékesítésének és termelésének visszaesését a vizsgált időszakban.

(161)

A CCCLA megállapította, hogy a panasz az Unión belüli fogyasztási szint lényeges ingadozását mutatta ki a figyelembe vett időszakban, az általános makrogazdasági körülményekkel összhangban. A CCCLA szerint a figyelembe vett időszakban a kártényezők az uniós és más piacok keresletingadozásával párhuzamosan alakultak, az uniós gyártók értékesítései és a kínai import pedig egyaránt követte a kereslet változásait.

(162)

Egy németországi importőrszövetség és annak néhány tagja azt állította, hogy az Európai Unió 2004-es bővítése és az erre a termékre vonatkozó importkvóta 2005. január 1-jei eltörlése utáni kínai importadatok szerint az uniós piacon 2002 és 2005 között jelentős kereslet mutatkozott az olcsóbb asztali áruk iránt, amelyet 2005 és 2010 között csökkenés követett. Az uniós gyártók állítólag nem hajlandók és/vagy nem tudják kielégíteni ezt a keresletet.

(163)

Ezeket az állításokat illetően először is hivatkozunk a fenti B.1.2. szakaszra, amelyben megállapítást nyert, hogy az érintett termék és a hasonló termék minden típusát egy terméket képezőnek tekintették. Az egyes termékkörökre vonatkozó állítások ezért nem fogadhatóak el, és az elemzést az érintett termék és a hasonló termék szintjén kell elvégezni.

(164)

Másodszor, annak az állításnak, amely szerint a kártényezők az egyéb exportpiacok keresletingadozásával párhuzamosan alakultak, ellentmond az a tény, hogy a mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye a figyelembe vett időszak során pozitív tendenciát mutatott.

(165)

Harmadszor, amint az a fenti, D.2. szakaszban megállapítást nyert, a fogyasztás a figyelembe vett időszak során csökkent. Semmi sem bizonyította, hogy az uniós gyártók nem hajlandók és/vagy nem tudják kielégíteni az uniós piacon az olcsóbb asztali áruk iránti jelentős keresletet. Épp ellenkezőleg, a vizsgálat rámutatott, hogy a figyelembe vett időszak egészében az uniós gyártók különböző típusú keresletet – beleértve az olcsóbb asztali áruk iránti keresletet is – elégítettek ki. Noha a figyelembe vett időszak során tapasztalható volt az uniós fogyasztási szint ingadozása, ami bizonyos mértékig hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, összességében azonban nem állítható, hogy olyan hatást gyakorolt volna, amely megszüntetné az okozati kapcsolatot a dömpingelt behozatal és a gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett kárhelyzet között.

(166)

Az állításokat ezért elutasították.

(167)

Az Eurostat (exportvolumenre vonatkozó) és a mintában szereplő uniós gyártók (átlagos exportárra vonatkozó) adatai szerint az uniós gazdasági ágazat exportja a figyelembe vett időszak során az alábbiak szerint alakult:

13.   táblázat

(168)

A panaszban a CCCLA megállapította, hogy az uniós gyártók exportja 2009 és 2011 között jelentősen nőtt. Ez a fél arról számolt be, hogy a kártényezők negatívan alakultak, ha az uniós gyártók exportteljesítménye csökkent. Ezért a kárt az uniós gazdasági ágazat exportértékesítéseinek kedvezőtlen alakulása okozta volna.

(169)

Ezzel összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a kárelemzés az uniós gazdasági ágazat uniós piacon jellemző helyzetére összpontosít. Az exportteljesítmény változása, adott esetben, ezért semmilyen hatást sem gyakorol a legtöbb fent elemzett mutatóra, mint például az értékesítési mennyiségekre, a piaci részesedésre és az árakra. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat exportját az uniós piacon – azaz ahol a kárt elszenvedik – történő értékesítés csökkenésének kompenzálásaként lehet értékelni. Harmadszor, amint azt a fenti táblázat mutatja, az Unióból származó export összessége 3 %-kal csökkent. Végezetül, a mintában szereplő együttműködő gyártók exportárai a figyelembe vett időszak során stabilak maradtak.

(170)

Az állítást ezért elutasítottuk, és megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem okozott jelentős kárt.

(171)

2005. január 1-jéig azokban a tagállamokban, amelyek abban az időben az Unió tagjai voltak, a Kínából származó, a (56) preambulumbekezdésben említett KN-kód alá tartozó termékekre mennyiségi kvóta volt érvényben, amely 2000-ben összesen 84 473 tonnát tett ki, és amelyet 2004-ben fokozatosan 147 744 tonnára emeltek. A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2004-ben az érintett termék azon 27 ország általi behozatala, amelyek jelenleg az Európai Unió tagállamai, 173 809 tonna volt. Egy évvel később, a kvóta eltörlése után, ez az import 530 294 tonnára emelkedett. A kínai import azóta egyszer sem volt évi 449 000 tonnánál kevesebb.

(172)

Az importkvótáknak a figyelembe vett időszakban megfigyelt kár előidézésében betöltött szerepe tekintetében először is meg kell jegyezni, hogy – tekintettel arra, hogy a kvótákat fokozatosan növelték, és a figyelembe vett időszak kezdete előtt 3 évvel, illetve a vizsgálati időszak kezdete előtt 6 évvel megszüntették – az uniós piacon 2002-től már jelentős szerkezetátalakítás történt a megváltozott piaci körülményekhez való alkalmazkodás érdekében. Ezt a panaszos által benyújtott, az európai asztalikerámiaáru-gyártók üzemeinek bezárásaira és fizetésképtelenségére vonatkozó információk is megerősítik. Ennek eredményeképp az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak kezdetére racionalizált és jól teljesítő ágazattá alakult.

(173)

Következésképpen azt is lehetne mondani, hogy az érintett termékre vonatkozó importkvóta 2005-ben történt megszüntetésének hatásai a figyelembe vett időszak előtt negatívan érintették az uniós gazdasági ágazat helyzetét. Még ha így is lenne, akkor is a dömpingelt behozatal okozta a kárt a vizsgálati időszakban. Az importkvóta 2005-től történő eltörlése ezért nem szünteti meg az okozati összefüggést a dömpingelt behozatal és a gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak alatt elszenvedett kárhelyzet között.

(174)

Számos fél állította, hogy a kárt az uniós piac versenyellenes gyakorlatai okozzák, és azt is kijelentette, hogy a dömpingellenes eljárást azért indították, hogy az illegális kartellek visszanyerhessék a pénzbírságokból eredő veszteségeket. A CCCLA megállapította, hogy az összejátszó gyakorlatok megléte az uniós piacon mind a panaszban szereplő, mind a vizsgálat során gyűjtött a káradatokat (nevezetesen az értékesítési árakat, az értékesítési mennyiségeket, a piaci részesedést és a nyereségeket) megbízhatatlanná teheti, mivel azok nem a piac rendes működését tükrözik.

(175)

Egyfelől ki kell emelni, hogy 2010-ben a Bizottság tizenhét, fürdőszobai szerelvényekkel és felszerelésekkel foglalkozó vállalkozásra szabott ki pénzbírságot hat tagállamra – Németországra, Ausztriára, Olaszországra, Franciaországra, a Belga Királyságra (Belgium) és a Holland Királyságra (Hollandia) – kiterjedő, árrögzítő kartellben történt részvételükért az 1992 és 2004 közötti időszakban. (8) A szóban forgó gyakorlatokra a figyelembe vett időszak előtt került sor, és más termékeket érintettek. Ezenfelül az egyetlen érintett vállalkozás, amely a figyelembe vett időszakban az asztali és konyhai kerámiaáru-ágazatában is tevékenykedett, a pénzbírság megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Európai Unió Törvényszékéhez. A kereset elbírálása folyamatban van. Másfelől a német hatóságok 2011 februárjában kartellvizsgálatot indítottak néhány német asztaliáru-gyártónál. A német hatóságok még nem hozták nyilvánosságra a vizsgálat eredményeit, így erre vonatkozó következtetést jelenleg nem lehet levonni. Ezenfelül az a vizsgálat csak egy tagállamot érint, míg az uniós gazdasági ágazat meglehetősen széles körű. Az állításokat ezért elutasították.

(176)

Néhány fél azon kijelentésére vonatkozóan, hogy egyes uniós gyártók megváltoztatták tevékenységüket és Kínából származó termékek kereskedelmével is foglalkoznak, azt mondhatjuk, hogy ez olyan üzleti opció, amely nem minősíthető versenyellenesnek.

(177)

Egyes felek szerint az uniós gyártóknak a gyártási módszereket érintő választásai egyértelműen hozzájárultak az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. E felek hangsúlyozzák, hogy az uniós gyártási módszerek a kínai módszerekhez képest sokkal kevésbé hatékonyak: az uniós gyártási módszerek teljesen automatizáltak, ami rövid távon magas átszerelési költségeket, drága formakészítést, költségesebb nyersanyagokat és – a kétszeres égetési eljárás miatt – magasabb energiaköltségeket eredményez. Ezenfelül, az uniós gyártóktól eltérően a kínai gyártók megrendelés alapján dolgoznak, raktározási költségeik alacsonyabbak, és teljes termelésüket osztályozás nélkül egy tételben, diszkontárakkal párosítva értékesítik. Az Unióban a mázba süllyedő díszítések esetén a matricatranszferek költsége is szinte kétszerese a kínainak. Másfelől egyes felek az uniós gyártási módszerek hatékonyságát emelték ki, például a hosszabb távok tekintetében.

(178)

A vizsgálat világszerte jelentős technológiaátadást mutatott ki. A vizsgálat nem tudta megállapítani azt, hogy adott specifikus gyártási módszer és az üzleti siker között összefüggés lenne. Azt sem tudta megállapítani, hogy adott specifikus gyártási módszer választása elég jelentős volt ahhoz, hogy akkora hatást gyakoroljon, amely megszünteti az érintett országból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(179)

Egy, a mintában nem szereplő importőr szerint a háztartások az elmúlt évtizedekben kisebbek lettek, és a használt cikkeken bolhapiacok, internetes árverések, valamint a használtcikkpiacok egyéb formái révén adnak túl. E fél esetében a használt asztali és konyhai áruk a jelenlegi kereslet jelentős részét képviselik, és közvetlenül versenyeznek az újonnan gyártott asztali és konyhai árukkal. A mintában nem szereplő importőr igazoló dokumentációt nyújtott be ismert német porcelángyártók több termékcsaládjának internetes árverési értékéről.

(180)

Azonban semmi ésszerű alap nincs arra, hogy a mennyiségeket és az árakat három német vállalat rendkívül egyedi kollekciójának német nyelvű platformjáról más uniós országokra vagy más termékkörökre extrapoláljuk. Ezt a piacot ezért nem lehetett mennyiségileg meghatározni, és a vizsgálat nem tudta megállapítani azt, hogy a használtcikk-értékesítés elég jelentős volt ahhoz, hogy akkora hatást gyakoroljon, amely megszünteti az érintett országból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(181)

A CCCLA szerint az állítólagos kárt a pénzügyi válságnak, a gazdasági recessziónak és az államadósság-válságnak a fogyasztók költségvetésére gyakorolt hatása okozta. Mivel a panaszosok állítólag működési szinten nyereségesek voltak, a CCCLA úgy véli, hogy a veszteségek, amelyekről beszámoltak, pénzügyi spekulációnak (mint például a részvényeken vagy az államkötvényeken elért veszteség) és a pénzügyi válsághoz kapcsolódó nem üzemi ráfordításoknak tulajdoníthatók.

(182)

A fogyasztásnak a figyelembe vett időszak szakaszai alatt bekövetkezett csökkenésére magyarázatot adhat a gazdasági válság. Figyelemre méltó azonban, hogy a figyelembe vett időszakban tapasztalt csökkenő fogyasztással, valamint a 2009 és a vizsgálati időszak közötti időszakban tapasztalt növekvő fogyasztással jellemzett helyzetben az olcsó dömpingelt behozatal teljesítménye különbözik az uniós gazdasági ágazat teljesítményétől.

(183)

A vizsgálat egyértelműen kimutatja, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal felerősítette a gazdasági visszaesés hatásait. Az uniós gazdasági ágazat még az általános gazdasági fellendülés során sem volt képes arra, hogy helyreálljon és jelentős értékesítési mennyiségeket szerezzen vissza, továbbá a figyelembe vett időszak során jelentős piaci részesedést veszített, míg a kínai dömpingelt import nagyobb piaci részesedést szerzett.

(184)

Ezért – még ha a gazdasági válság hozzá is járulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez – összességében nem lehet azt állítani, hogy akkora hatást gyakorol, amely megszünteti dömpingelt behozatal és a gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett kárhelyzet közötti okozati összefüggést.

(185)

Egy szövetség egyéb tényezőkre mutatott rá, amelyek véleménye szerint megszüntethetik az okozati összefüggést. Ez a fél az unión belüli versenyt (azon az alapon, hogy az árak az Unión belül jelentősen eltérőek), valamint az Unió egyre szigorúbb, így megnövekedett termelési költségeket okozó biztonsági és egészségügyi követelményeit említette. Az említett egyéb tényezők között szerepelt az egyes kínai gyártók által elkövetett hamisítás és az Unión kívüli számos piacon fennálló nem vámjellegű akadályok, melyek gátolhatják az uniós gyártók általi exportot.

(186)

Az Unión belüli versennyel való érvelés tekintetében a vizsgálat semmilyen összefüggést nem mutatott ki a kár, az uniós gyártók elhelyezkedése és az adott tagállamban jellemző árak között. Az Unió biztonsági és egészségügyi követelményeivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azok az Unióban gyártott és a behozott termékekre vonatkoznak, így valamennyi szereplő áraira hatást gyakorolnak. Tekintve, hogy a hamisításra vonatkozó állítást alátámasztó információt nem nyújtottak be, ezen állítás hatásait nem lehetett elemezni. Az az állítás, hogy az Unión kívüli számos piacon nem vámjellegű akadályok állnak fenn nem elfogadható: az ilyen akadályok gátolhatják ugyan az uniós gyártókat exportpotenciáljuk kiaknázásában, az uniós piacon – azaz ahol a kárt elszenvedik – tapasztalt csökkenő értékesítésre azonban nincsenek hatással.

(187)

A CCCLA egyéb tényezőkre, nevezetesen a szakképzett munkaerő uniós piacon fennálló hiányára és az ágazat önmagának okozott kárára mutatott rá azon az alapon, hogy néhány uniós gyártó importálja az érintett terméket. A rendelkezésre álló információk alapján azonban megállapítást nyert, hogy a teljes uniós gazdasági ágazat nehéz helyzetben volt, és az a tény, hogy az üzleti modellek száma bővült, nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak, sőt inkább az uniós piacon csökkenő eladások kompenzálásaként kellene értelmezni. A szakképzett munkaerő uniós asztali és konyhai kerámiaáru-ágazatban fennálló esetleges hiánya tekintetében az Unióban található egyetlen érdekelt fél sem tartotta magát érintettnek.

(188)

Egy importőr a más típusú, például a műanyag, az alumínium, a melamin és az üveg asztali és konyhai áruk hatásának elemzésére hívta fel az intézményeket. A kérelem alátámasztására azonban semmilyen információt nem nyújtottak be. A vizsgálat ebben a kérdésben semmilyen megállapítást nem tudott tenni.

(189)

Egyes felek az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszak előtti helyzetével hozzák összefüggésbe. Ezzel kapcsolatban több importőr azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat hanyatlása már az 1975 és 2002 közötti időszakban elkezdődött. A Bizottság elemzése azonban nem tud ilyen messzire visszanyúlni, többek között az erre az időszakra vonatkozó megbízható adatok hiánya miatt. Ugyanez állapítható meg egy másik, jóval a figyelembe vett időszak előtt bekövetkezett eseményről, nevezetesen a német porcelánágazatnak nyújtott állami támogatásról is, amely egy a mintában nem szereplő importőr szerint azt bizonyítaná, hogy az uniós gazdasági ágazat nem növelte hatékonyságát (9).

(190)

Azon egyéb ismert tényezők vizsgálata – amelyek esetlegesen kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak – feltárta, hogy e tényezők nem szüntetik meg a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között megállapított okozati összefüggést.

(191)

A fenti elemzés alapján – amely megfelelően megkülönböztette és elválasztotta egymástól az összes ismert tényezőnek az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait – ideiglenesen megállapítást nyert, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(192)

Az alaprendelet 21. cikke értelmében megvizsgálták, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére vannak-e kényszerítő okok, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy nem áll az Unió érdekében, hogy ebben a konkrét esetben ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket fogadjon el. Az uniós érdek elemzése az összes különböző érintett érdek felmérésével történt, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekeit.

(193)

Az uniós gazdasági ágazat több mint 200 gyártóból áll, amelyeknek a gyárai az Unió különböző tagállamaiban találhatók; ezek a vizsgálati időszakban a hasonló termék előállítása és értékesítése terén közvetlenül több mint 25 000 személyt foglalkoztatnak.

(194)

A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak során jelentős kár érte az érintett országból érkező dömpingelt behozatal miatt. Különösen az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményével kapcsolatos kármutatók – mint például a termelés, a nyereségesség és a befektetések megtérülése – csökkenő tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban. A legnehezebb helyzetben a kis- és középvállalatok voltak: a figyelembe vett időszakban 2010 óta veszteséget termeltek. Az ágazatban eddig megtett erőfeszítések – intézkedések hiányában – nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének helyreállítását, amely esetlegesen még tovább romolhat.

(195)

A jelenlegi vizsgálat megállapításait nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy bizonyos uniós gyártók jobban teljesítenek a többieknél, vagy az uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak előtti helyzete.

(196)

Az intézkedések elrendelése várhatóan helyreállítja a hatékony és tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon. Ez egyben további pozitív hatással lenne az ágazat gazdasági helyzetére és nyereségességére.

(197)

Egyes importőrök azt állították, hogy amennyiben intézkedések elrendelésére kerül sor, az érintett terméket (az Unióban gyártott asztali és konyhai kerámiaáruktól) eltérő típusú termékek, mint például textilek (pl. ajándéktárgyak) vagy műanyag asztali termékek váltják fel, így a nem kerámia ágazatok számára kedvezve. A vizsgálat azonban nem tudta megerősíteni, hogy az ilyen helyettesítés jelentős mértékű lenne.

(198)

Ennélfogva megállapításra került, hogy a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedések elrendelése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(199)

A fenti (4) preambulumbekezdésben említettek szerint a független importőrök nyilvánvalóan nagy számára tekintettel mintavételt alkalmaztak.

(200)

Összességében a vizsgálati időszak alatt a mintavétel által érintett importőrök a készleteiket elsősorban az érintett országból szerezték be, és közel 350 személyt alkalmaztak az asztali és konyhai kerámiaáruk behozatala és viszonteladása terén. Tevékenységüket különböző terméktípusok körében végezték, a porcelán ajándéktárgyaktól kezdve, a márkajelzéssel ellátott agyagárun át, az egyszerű háztartási asztali árukig. Az együttműködési szintjük változó volt. Például a mintavétel által érintett két legnagyobb importőr – amelyek jelentős kiskereskedelmi tevékenységet is folytatnak – nem bocsátott rendelkezésre teljes körű nyereségességi adatokat, valamint a vásárlás és a független vevőknek kínált viszonteladói árak közötti különbözetre vonatkozó adatokat, egyikük pedig még a könyvelésébe való betekintést sem tette lehetővé. Ezek a felek csak a vételi transzferárakat és/vagy értékesítési transzferárakat adták meg. Ennélfogva, bár több alkalommal is felkérést kaptak, nem adtak át olyan megfelelő információkat, amelyek lehetővé tették volna az érintett terméken az importőr által elért bruttó és nettó, reprezentatív különbözet becslését a minta egészére vonatkozóan.

(201)

Hasonlóképpen, a mintavétel alanyát képező két importőr/kiskereskedő által rendelkezésre bocsátott adatok – mivel számos tekintetben hiányosak voltak – nem tették lehetővé az érintett terméken a kiskereskedők által elért bruttó és nettó különbözet becslését. Ezért a mintában szereplő importőrök együttműködése alapján nem lehetett meghatározni, hogy az uniós ellátási lánc képes-e felvenni a javasolt dömpingellenes vámot, következésképpen egy ilyen vámnak a kiskereskedelmi árra, és azon keresztül a fogyasztókra gyakorolt hatását sem lehetett megállapítani.

(202)

Azonban elsőként, ami az importőröket illeti, az importőrök mintavételi kérdéseire válaszoló importőrök nagy többsége 50 % és 200 % közötti bruttó árrésről számolt be a beszerzési és a viszonteladási ár között. A mintában szereplő, csak behozatallal foglalkozó vállalatok igazolt számadatai megerősítik, hogy az ilyen mértékű bruttó különbözetek reprezentatívak. Másodsorban a nyilvánosan elérhető dokumentációkból az tűnik ki, hogy az Unióban az ellátási lánc (azaz az importőrök és az őket követő csatornák) tökéletesen képes lenne a javasolt mértékű dömpingellenes vám felvételére, anélkül hogy az veszélyeztetné az érintett gazdasági szereplők életképességét. Egy közelmúltban kiadott publikáció (10) szerint az EU forgalmazói által 0,70 USD áron megvásárolt kínai kerámia bögre az Európai Unióban 3,50 USD-nek megfelelő fogyasztói áron kel el – azaz a forgalmazó/kiskereskedő árrése több mint 150 %. Ilyen felállásban a javasolt dömpingellenes vám a legtöbb behozatal esetében 0,16 EUR (illetve 0,36 EUR a nem együttműködő gyártók esetében) többletdíjat jelentene az Uniós ellátási lánc számára, amely összességében 2,08 EUR bruttó árrést érne el ezen az adott terméken. A CBI fenti (112) preambulumbekezdésben említett, „Az asztali és konyhai áruk és egyéb háztartási cikkek piaca” című 2009-es felmérése 2,6 és 5,3 közötti EU-határ CIF- és fogyasztói ár közötti arányokról számol be (11). Végezetül, a mintában szereplő importőrök/kiskereskedők soha nem jelezték, hogy a behozatali vagy értékesítési tevékenységükből kihagynák az asztali és konyhai kerámiaárukat, amennyiben dömpingellenes vámok kerülnének kivetésre.

(203)

A fentiek figyelembevételével és az e vizsgálat során ez idáig szerzett egyéb megbízható információk hiányában előzetesen feltételezhető, hogy a terjesztési lánc általánosságban, beleértve az importőröket is, valószínűleg képes lenne felvenni a CIF-ár javasolt mértékű növekedését minden komolyabb probléma nélkül, és nem valószínű, hogy a fogyasztók bármilyen áremelkedést tapasztalnának. Azonban ismételten felkérjük az érdekelt feleket, hogy ezzel kapcsolatban nyújtsanak be kiegészítő, átfogó és ellenőrizhető adatokat, amelyek lehetővé teszik az intézkedések ellátási láncra, és végső soron a fogyasztókra gyakorolt hatásának további elemzését az eljárás következő szakaszában.

(204)

Több mint 20, a mintában nem szereplő importőrtől (többnyire kisvállalkozásoktól), egy európai és nemzetközi kereskedelmi szövetségtől, egy svédországi importőri és kiskereskedői szövetségtől, egy hollandiai távol-keleti importőri szövetségtől, valamint egy németországi központú importőri szövetségtől és hálózattól érkeztek az uniós érdekre vonatkozó beadványok. Az importőrök közös aggodalma az volt, hogy az intézkedések a behozatali ár növekedését, az üzleti tevékenységük (részleges) beszűkülését, és ezen keresztül negatív hatást okoznának általában az importőrökre, többek között az árrések és a nyereségesség tekintetében. Ezek az érvek nem tarhatók fenn a következő, illetve a (202) preambulumbekezdésben levont következtetések alapján.

(205)

Számos importőr vélte úgy, hogy több állás szűnik meg az importőröknél az intézkedések meghozatalával, mint ahány állást meg lehetne őrizni az uniós gyártóknál. Azonban ezzel ellentétesek az importőrök egyéb állásfoglalásai, amelyek értelmében lehet, hogy a kerámia cikkeket nem kerámia cikkekkel (például textilből készült ajándéktárgyakkal) váltanák fel, vagy hajlandók lennének nagyobb mennyiségek beszerzésére az Unión belül.

(206)

A svéd szövetség azon a véleményen volt, hogy az intézkedések negatív gazdasági hatással lennének az importőrökre a jelentős finanszírozási és adminisztratív költségek tekintetében, amennyiben alternatív megoldást kell találniuk a kínai behozatalok helyett. Egy európai és nemzetközi kereskedelmi szövetség rámutatott, hogy a beszállítóváltás bonyolult, mivel az importőrök komoly befektetéseket eszközöltek a meglévő beszállítóiknál. Azonban ez nem tűnik jelentős problémának egyes olyan importőrök számára, amelyek maguk is előnyben részesítik a beszállítói források váltására vonatkozó képességet. Továbbá a tény, hogy a kínált termékek és az uniós fogyasztás a divattal változik, azt mutatja, hogy az (új beszállítóktól származó) új termékek fejlesztése érdekében felmerülő költségek ennek az ágazatnak a természetes velejárói.

(207)

A mintában nem szereplő számos importőr azt állította, hogy az uniós gyárakat nem érdekli más márkanév alatti termékek gyártása. Azonban ennek ellentmond a mintában szereplő uniós gyártók (amelyek bizonyították, hogy gyártanak márkás árukat harmadik felek számára) tekintetében folytatott vizsgálat eredménye, egy másik importőr kijelentése, valamint a tény, hogy a termékeket a saját márkaneve alatt forgalmazó számos importőr a választéka egy részét az Unión belül szerzi be.

(208)

A mintában nem szereplő egyik importőr kifejezte, hogy nem hajlandó a termeléssel kapcsolatos ötleteket, a termékterveket és a házon belüli fejlesztéseket megosztani az asztali és konyhai kerámiaáruk egyes versenytárs uniós gyártóival. A vizsgálat azonban nem mutatta ki, hogy ez általános aggodalomra adna okot az importőrök körében. Meg kell jegyezni, hogy az érintett importőr jogvitában volt egyes németországi gyártókkal, valamint a kollekciója egy része közvetlenül az uniós gyártók kollekcióival versenyez.

(209)

Egyes importőrök azt állították, hogy az uniós gyártóktól nem tudnak árut beszerezni azok magasabb költségei, a kézműves termékek előállítására vonatkozó kapacitás hiánya, a kisebb gyártási szériák kínálására való képtelenség, a rugalmatlanság, a több terméket kínáló, nagyban dolgozó kiskereskedők megfelelő kiszolgálásához szükséges megfelelő szervezet hiánya, és/vagy bizonyos termelési eljárások, minőségi szintek, dekorációs típusok vagy formák hiánya miatt. Ezek a felek azt állították, hogy a problémák különösen jelentősek a kézműves és promóciós cikkek (pl. fazekasáru), bizonyos licenc keretében értékesített, márkanévvel ellátott termékek, bizonyos regisztrált típusmodellek és speciális mellék- vagy vendéglátó-ipari termékek (pl. nagy mennyiségű porceláncikkek) gyártása tekintetében. Egyesek azt állították, hogy a Kínából történő behozatalon kívül nincs más alternatívájuk. Ennek ellenére a vizsgálat megállapította, hogy a véleményüket kifejtő importőrök többsége számos forrásból szerez be asztali és/vagy konyhai kerámiaárukat, beleértve az uniós gyártókat is, a termékcsaládok és minőségi kategóriák széles köre tekintetében. Továbbá az uniós gyártók a termékek széles választékát kínálják és elegendő gyártási kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy még többet értékesítsenek az uniós piacon.

(210)

Összességében megállapítható, hogy előfordulhat, hogy az intézkedések elrendelése ténylegesen negatív hatással lesz egyes importőrök pénzügyi helyzetére. Általánosságban azonban ez a negatív hatás várhatóan nem gyakorol majd jelentős pénzügyi hatást az importőrök általános helyzetére nézve. Az az általános várakozás, hogy képesek (részben) támogatni az áremelkedéseket és/vagy (részben) áthárítani a vámot a fogyasztóikra (azaz a nagykereskedőkre, forgalmazókra, kiskereskedőkre), annál is inkább, mivel a vámok a piac legfőbb forrását érintik. A jelentkező, és egyben kiskereskedőként is működő importőrök esetében a vizsgálat azt mutatta ki, hogy az érintett termék a teljes üzleti tevékenységüknek csak nagyon kis hányadát teszi ki. Az e felek által benyújtott információk nem tették lehetővé a megfelelő számszerűsítést arra vonatkozóan, milyen mértékben lennének képesek felvenni a javasolt vámtételek által okozott áremelkedést, azonban a (202)–(203) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint az eddig begyűjtött információk nem utalnak arra, hogy nem lennének olyan helyzetben, hogy ezt megtehessék.

(211)

Ezért ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az intézkedések bevezetése a javasolt szinten nem okoz jelentős káros hatást az érintett termék független importőreinek helyzetére nézve.

(212)

Számos importőr állította, hogy a bármilyen intézkedés bevezetése valószínűleg negatív hatással lesz a importőrök üzleti partnereire, a felületkezelést és dekorálást végző cégektől kezdve, egészen a nagykereskedőkig, forgalmazókig vagy kiskereskedőkig. Ezzel kapcsolatosan azt állították, hogy az intézkedések bevezetése miatt több állás szűnne meg a kapcsolódó vállalkozásoknál, például a tervezést vagy a logisztikai feladatokat végzők körében, mint ahány állást meg lehet őrizni/létre lehet hozni az uniós gazdasági ágazatban. Egyes importőrök azt is kifejtették, hogy az ajándéktárgy-ágazatot, a hirdetési iparágat, a szálloda- és vendéglátóipart, a csoportos vendéglátást és általánosságban a kereskedelmi fogyasztókat is közvetlenül érintené a termékek hiánya. Ez a nagy árengedményt kínáló outletek szintjén rövid időn belül az árverseny intenzívebbé válását eredményezné. Azokat az intézmények, amelyek általában szoros költségvetésből gazdálkodnak, mint például egészségügyi létesítmények, szintén hátrányosan érintené ezt a helyzetet. Egyes felek azt állították továbbá, hogy a dömpingellenes intézkedések a művészi és kreatív munkákhoz, például a porcelánfestők vagy kézműves-műhelyek munkájához szükséges nyersanyagok hiányát okoznák.

(213)

Ezen állítások mindegyikét megalapozatlannak találtuk. Egyrészről, ezen importőrök kijelentései láthatólag ellentmondásban vannak a nyilatkozataik azon pontjaival, amelyek szerint felvetik, hogy a kerámiacikkeket nem kerámia cikkekkel (például textilből készült ajándéktárgyak) váltanák ki, így minden esetben a fent említett megszokott üzleti partnerükkel folytatva tovább az együttműködést. Várható továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat kapcsolódó üzletágai hasznára válik majd az intézkedések bevezetése. Másrészről, a vizsgálat nem tudott arra a következtetésre jutni, hogy hiány lépne fel a termékekben, ha a Kínából származó behozatal nem dömpingelt áron versenyezne. Az intézkedések célja és szándéka, hogy egyenlő esélyeket biztosítson az asztali és konyhai kerámiaáruk minden beszállítója számára – nem pedig az, hogy méltánytalanul korlátozza az adott országból származó behozatalt. Az árverseny esetleges intenzívebbé válása pedig akár pozitív fejleményként is tekinthető, például azon intézmények által, amelyek általában szoros költségvetésből gazdálkodnak, mint például az egészségügyi létesítmények.

(214)

A svéd szövetség úgy vélte, hogy az intézkedések negatív gazdasági hatással lennének a svédországi nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ágazatokra. A szövetség a foglalkoztatottság (inkább fiatalok körében bekövetkező) 2-3 %-os csökkenését, és a behozatal 20 %-os csökkenését említette becslésében. Azonban a vázolt hatás túlzónak tűnik. E tekintetben fontos lehet, hogy az egyben kiskereskedőként is működő, a vizsgálat témakörében véleményüket kifejtő importőrök egyike sem jelezte azt, hogy a teljes termék kikerül a termékkínálatukból, ha bevezetésre kerülnek dömpingellenes vámok. Az egyikük által a foglalkoztatással kapcsolatban tett becslések alapvetően megegyeznek az intézkedések bevezetése esetében és intézkedések bevezetése nélküli esetben.

(215)

A CCCLA egy dán felmérésre hivatkozik, amely szerint az uniós gyártók által a kereskedelem védelme miatt nyert minden egyes euro után az uniós felhasználó vállalatoknak akár hatvanszor annyit kell fizetniük. Bár ez a kijelentés nagyon általános, nem kapcsolódik különösen ehhez a vizsgálathoz, és nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely arra vonatkozik, hogy e vizsgálat tárgyában ténylegesen ilyen hatás lenne várható.

(216)

Egy, a nagyobb mennyiséget értékesítő kiskereskedőknek világszerte speciális kiskereskedelmi promóciós akciókat kínáló szolgáltató arról számolt be, hogy vállalkozásának nagy mennyiségekre van szüksége rövid időn belül, a néhány hónapig futó kiskereskedelmi promóciókhoz. E fél szerint – amely a termékei körülbelül kétharmadát Ázsiából, elsősorban Kínából szerzi be – a jelentős mértékű vám kivetése lehetetlenné tenné a számára, hogy a jövőben promóciós árakon értékesítse a termékeket. El kell ismerni, hogy előfordulhat, hogy a dömpingellenes vámok negatív hatással lesznek az ilyen típusú üzleti tevékenységre. A vámoknak azonban nem az a célja, hogy kizárja a kínai árukat a piacról. Továbbá az elmúlt három év során uniós gyártók elégítették ki az e fél által „változékonynak” nevezett kereslet 33 %-át.

(217)

A jelenlegi előzetes szakaszban ezért megállapításra kerül, hogy az érintett termék behozatalára bevezetett ideiglenes intézkedések által a vizsgálat fennmaradó részében a károk megakadályozásából származó előnyöket nem haladhatja meg egyes más gazdasági ágazatokban okozott potenciális negatív hatás.

(218)

A közvetlenül a végfelhasználók érdekeit képviselő felek, mint például fogyasztói szövetségek nem tettek semmilyen előterjesztést.

(219)

Azonban a fenti (202) preambulumbekezdésben említett, nyilvánosan elérhető adatok fényében előzetesen megállapításra kerül, hogy a javasolt vámtételt az ellátási lánc felveszi, ezért az nem jelent majd magasabb fogyasztói árakat kiskereskedelmi szinten.

(220)

A CCCLA, valamint az importőrök és kiskereskedők érdekeit képviselő számos fél szerint a dömpingellenes vámok bevezetése az uniós fogyasztókat érintené a legérzékenyebben. Az Unióban a fogyasztók legnagyobb arányát alacsony jövedelmű fogyasztók alkotják, és így még inkább korlátozott választási lehetőséggel, valamint további érték kínálása nélküli magasabb árakkal találnák magukat szembe, és mindez az EU gazdaságának instabil szakaszában következne be. A termék állítólag pszichológiai árkorláttal rendelkezik, amely felett a fogyasztók már nem hajlandók megvásárolni. A termék bizonyos típusai eltűnnének a piacról, vagy helyükbe más anyagokból, például műanyagból, melaminból, fémből vagy fából készült termékek lépnének. Általánosságban ezek az alternatívák kevésbé környezetbarát termékeket jelentenének. Az állítások között szerepelt az is, hogy korlátozott lesz a választék, mivel a kereslet több mint 60 %-át kielégítő behozatal eltűnik az uniós piacról, miközben a kínálati hiány felnyomja majd az árakat. Ezzel összhangban egyes felek azt állítják, hogy a fogyasztók a lakóhelyük közelében vásárolnak, de az uniós gyártók nem képesek és nem hajlandók alacsony költségű termékeket kínálni a helyi ellátó létesítményekben. A tény, hogy német gyártók képesek nagyobb szabványos mennyiségeket kínálni alacsony áron, nem elégíti ki az uniós piacot, amely változatosságra vágyik a változó divattal és trendekkel összhangban. Egyes állásfoglalásokban hangsúlyozzák, hogy ha a kínai import továbbra is az uniós piacon marad, akkor valószínűleg erre lényegesen kisebb mennyiségben és lényegesen magasabb árakon kerül sor, méghozzá a magasabb kínai bérek és a további vámok miatt. Az állítások között szerepelt az is, hogy ha a termék nem elérhető árú, akkor az újabb generációk már nem részesülnek a termék kultúrájából.

(221)

A korlátozottabb választékra vonatkozó állítások kapcsán meg kell említeni, hogy a vizsgálat felfedte, hogy a uniós gazdasági ágazat a különböző piaci szegmenseket és forgalmazási csatornákat megcélzó termékek rendkívül széles választékát kínálja. Az intézkedések várhatóan segítik majd az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy teljes potenciálját kiaknázza és tovább gazdagítsa a piacot a termékeivel. Továbbá, azon importőrök közül, akik egyben kiskereskedők is, egyik sem jelezte, hogy fontolóra venné a termék teljes kivonását a termékkínálatából, amennyiben dömpingellenes vám bevezetésére kerül sor.

(222)

A magasabb árakra vonatkozó állításokat illetően fontos, hogy a vizsgálat célja az egyenlő esélyek biztosítása, nem pedig a kínai árucikkek kizárása az uniós piacról. Objektív módon nem lehet olyan árkorlátot meghatározni, amely felett a fogyasztók ne vásárolnák meg ezt a típusú terméket. Továbbá, mivel az importőröket gyakran árlisták kötik legalább egy évre, összességében nem várható, hogy rövid távon a fogyasztóikra tudnák hárítani az áremelkedést. Ennél fontosabb, hogy tekintve az intézkedések mértékét és a behozatali ár és a viszonteladói ár közötti jelentős különbséget nem valószínű, hogy a felhasználóknak és a fogyasztóknak lényegesen magasabb árakat kellene fizetnie – a vám a CIF behozatali ár alapján kerül kiszámításra, a kiskereskedelmi árak pedig többszörösei a behozatali árnak. Így a legvalószínűbb, hogy a vám összegét az ellátási lánc veszi majd fel, az importőrtől kezdve, egészen a végső fogyasztóig. Ha történik is árnövekedés, az csak kis mértékű lesz és nem lesz hatással a fogyasztói döntésre. Nem várható, hogy a dömpingellenes intézkedések miatt olyan új generációk jelennének meg, amelyek nem vásárolnak asztali és konyhai kerámiaárut. Meg kell továbbá említeni azt is, hogy a vizsgálat felfedte, hogy az uniós gazdasági ágazat képes versenyképes árakat kínálni.

(223)

Nem lehet megállapítani azt sem, hogy az intézkedések jelentős hatással lennének a konyhai és asztali árukhoz felhasznált anyagokra. Az anyag típusa nem mindig a legfőbb szempont egy adott kerámia ajándéktárgy kiválasztása során. Egyértelmű azonban, hogy az anyagok nem mindig helyettesíthetők egymással: például az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok bizonyos követelményeket írnak elő az élelmiszerekkel érintkező anyagokra vonatkozóan. Említésre méltó az is, hogy egy már régóta működő importőr (amely egyben kiskereskedőként is tevékenykedik) szintén úgy véli, hogy az emberek továbbra is kerámiából készült tányérból fognak étkezni, nem más típusú anyagokból készült tányérokból – és ennek megfelelően alakítja a bővítési terveit.

(224)

A kínálati problémákra vonatozó állítások nem elfogadhatóak, mivel egyrészt, az egyenlő esélyek megteremtésének és tisztességes árak használatának ténye nem egyenértékű a Kínából származó behozatal teljes megszüntetésével. Éppen ellenkezőleg, várhatóan a világon mindenki előnyére szolgál egy tisztességesebb kereskedelmi környezet. Másrészről megállapítást nyert, hogy az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat jelenleg képes a teljes uniós fogyasztás egyharmadát biztosítani nem ássa alá azt a tényt, hogy a Kínából érkező behozatalnak nem dömpingelt árakon kellene bejutnia az uniós piacra. Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, valamint a tény, hogy nem üzemelt teljes kapacitással a figyelembe vett időszak során azt sugallja, hogy az uniós gyártók ténylegesen képesek lennének többet értékesíteni az uniós piacon, ha a dömpingelt behozatal megszűnne. Végül, de nem utolsósorban Kína nem az egyetlen behozatali forrás az Unióba.

(225)

A CCCLA által említett dán felmérés, valamint a svéd szövetség által említett svéd kutatás egyaránt arra utal, hogy a dömpingellenes intézkedések általában a fogyasztók számára költségesek. Bár ezek a kijelentések nagyon általánosak, nem kapcsolódnak különösen ehhez a vizsgálathoz, és nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely igazolja, hogy e vizsgálat tárgyában ténylegesen ilyen hatás lenne várható.

(226)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapításra kerül, hogy az intézkedések bevezetése általánosságban nem lenne jelentős hatással a fogyasztókra, például a háztartásokra.

(227)

A fentiek fényében ideiglenesen megállapításra került, hogy összességében – az uniós érdekre vonatkozóan rendelkezésre álló információk alapján – nem áll fenn kényszerítő ok a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések elrendelésével szemben.

(228)

Ezt a következtetést nem tudják kétségbe vonni a számos fél által előterjesztett megfontolások sem, nevezetesen, hogy a dömpingellenes vámok általában visszavetik azon törekvéseiket, hogy bizonyos uniós értékeket eljuttassanak nem uniós országokba, például a beszállítók szociális helyzetének javítása, a gyermekmunka elleni fellépés, vagy a környezet védelme, illetve általános fejlesztési programok tekintetében. Ezek a problémák nem áshatják alá a nyílt és tisztességes kereskedelem elérésének célját, azzal, hogy védik az uniós termelést a nemzetközi kereskedelem olyan torzulásai ellen, mint például a dömping, kereskedelemvédelmi eszközöket alkalmazva az uniós joggal és a WTO szabályaival összhangban.

(229)

A fentiek ellenére ez az előzetes értékelés további alapos elemzést tehet szükségessé, az érdekelt felek észrevételeinek beérkezését követően.

(230)

Tekintettel a dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatosan levont következtetésekre, ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a dömpingelt behozatal az uniós gazdasági ágazatnak további kárt okozzon.

(231)

Ezen intézkedések szintjének meghatározásához figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám mértékét.

(232)

A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie az uniós gazdasági ágazat számára, hogy gyártási költségeit fedezni tudja, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet az adott szektorban egy ilyen típusú gazdasági ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül elérhetne, hasonló terméknek az Unió területén történő értékesítésével. A fenti (135) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a forgalom 6 %-os haszonkulcsa ideiglenesen megfelelő minimumnak tekinthető, amelyet az uniós gazdasági ágazat elérhetett volna a káros dömping fennállása nélkül.

(233)

Ez alapján kiszámításra került a hasonló termék kárt nem okozó ára az uniós gazdasági ágazat tekintetében. A kárt nem okozó ár számításakor a tényleges nyereség levonásra került a gyártelepi árból, majd hozzáadásra került az uniós gazdasági ágazat így kiszámított megtérülési eladási árhoz a fent említett 6 %-os haszonkulcs.

(234)

A szükséges árnövelést ezt követően úgy határozták meg, hogy összehasonlították a Kínai Népköztársaság együttműködő exportáló gyártói súlyozott átlagos behozatali árát (az ár-alákínálási számításokhoz megállapított módon) az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített termékek kárt nem okozó árával. Az összevetésből fakadó esetleges különbséget ezt követően a teljes CIF-importérték átlagának százalékában fejezték ki.

(235)

A fentiekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra a dömping- és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – az alacsonyabb összegű vám szabályával összhangban – ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni.

(236)

A fentiek alapján a dömpingellenes vámtételek ez esetben a dömpingkülönbözetek szintjén kerültek megállapításra.

(237)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket a vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennélfogva kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó és az említett vállalatok, így a konkrétan említett jogalanyok által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében konkrétan nem említett vállalatok – beleértve a konkrétan említettekkel kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre; melyekre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételek alkalmazandók.

(238)

Az e konkrét vállalatokra vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló valamennyi kérelmet (pl. a jogi személy nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz (12) kell intézni, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártó és értékesítő egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával ennek megfelelően módosítják.

(239)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a maradványvámszintet a nem együttműködő exportáló gyártók mellett azokra a gyártókra is alkalmazni kell, amelyek a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(240)

Az egyik fél azt kérte, hogy az intézkedések, adott esetben, minimumár formájában kerüljenek bevezetésre. Az adott fél kifejtette, hogy az ad valorem vámok különösen kedvezőtlen hatással lennének a vevőire, akik kiváló minőségű és/vagy nagy mennyiségű importált terméket vásárolnak. A vizsgálat azonban felfedte, hogy – a termékkörbe tartozó árucikkek figyelembevételével – az intézkedések semmilyen egyéb formája nem lenne megfelelőbb.

(241)

A fentiek alapján a megállapított dömping- és kárkülönbözetek, valamint az ideiglenes vámtételek a következők:

(242)

A megfelelő ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül azok az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek, írásban ismertethetik az álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. A vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,