A BIZOTTSÁG 600/2012/EU RENDELETE

(2012. június 21.)

a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 15. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Célkitűzés

Ez a rendelet a 2003/87/EK irányelvnek megfelelően benyújtott jelentések hitelesítésére, valamint a hitelesítők akkreditálására és felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg.

E rendelet a 765/2008/EK rendelet sérelme nélkül meghatározza továbbá a hitelesítők kölcsönös elismerésére és a nemzeti akkreditáló testületek szakértői értékelésére vonatkozó, a 2003/87/EK irányelv 15. cikkének megfelelő rendelkezéseket.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és a tonnakilométer-adatoknak a 2013. január 1-jétől történő hitelesítésére vonatkozik, amelyeket a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének megfelelően jelentenek be.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 2003/87/EK irányelv 3. cikkében és a 601/2012/EU rendelet 3. cikkében foglalt fogalommeghatározásokon kívül az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „észlelési kockázat”: annak kockázata, hogy a hitelesítő nem vesz észre lényeges valótlanságot;

2.   „akkreditáció”: egy akkreditáló testület tanúsítványa arról, hogy a hitelesítő megfelel a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 9. pontja értelmében a harmonizált szabványokban meghatározott követelményeknek, valamint az üzemeltetők vagy légijármű-üzemeltetők jelentéseinek e rendeletnek megfelelő hitelesítéséhez szükséges, e rendeletben meghatározott követelményeknek;

3.   „hitelesítő”: olyan jogi személy vagy más jogalany, amely e rendeletnek megfelelően hitelesítési tevékenységeket végez, és amelyet a 765/2008/EK rendeletnek és e rendeletnek megfelelően az említett rendelet 5. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, a hitelesítői jelentés kiadásának idején nemzeti akkreditáló testület vagy egyéb módon felhatalmazott természetes személy akkreditált;

4.   „hitelesítés”: a hitelesítő által a hitelesítői jelentés kibocsátása érdekében e rendeletnek megfelelően végzett tevékenységek;

5.   „lényeges valótlanság”: olyan valótlanság, amely a hitelesítő véleménye szerint önmagában vagy más valótlanságokkal együttesen meghaladja a lényegességi szintet, vagy befolyásolhatja az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének illetékes hatóság általi kezelését;

6.   „üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentése”: az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető által a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (3) bekezdése értelmében benyújtott éves kibocsátási jelentés, vagy a légijármű-üzemeltető által az említett irányelv 3e. és 3f. cikke szerint a kibocsátási egységek kiosztására való jelentkezés céljából benyújtott tonnakilométer-jelentés;

7.   „az akkreditáció alkalmazási köre”: az I. mellékletben említett azon tevékenységek, amelyek akkreditálását kérték, vagy már megadták;

8.   „szakértelem”: egy tevékenység végrehajtásához szükséges ismeretek és készségek alkalmazásának képessége;

9.   „lényegességi szint”: számszerű küszöbérték vagy határpont, amely fölött a valótlanságokat, önmagukban vagy más valótlansággal összesítve a hitelesítő lényegesnek minősít;

10.   „ellenőrzési rendszer”: az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető kockázatértékelése és ellenőrzési tevékenységeinek összessége, ideértve ezek folyamatos irányítását, amelyet egy üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn a 601/2012/EU rendelet 58. cikke értelmében;

11.   „ellenőrzési tevékenységek”: bármely, az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető által az eredendő kockázatok csökkentése érdekében végrehajtott tevékenység vagy intézkedés;

12.   „eltérés”: az alábbiak egyikét jelenti:

13.   „telephely”: egy légijármű-üzemeltető kibocsátási vagy tonnakilométer-jelentésének hitelesítése vonatkozásában olyan helyszínek, ahol meghatározzák és irányítják a nyomonkövetési folyamatot, ideértve azokat a helyszíneket, ahol lényeges adatokat és információkat ellenőriznek és tárolnak;

14.   „ellenőrzési környezet”: olyan környezet, amelyben a belső ellenőrzési rendszer működik; illetve az üzemeltetők vagy légijármű-üzemeltetők irányításának általános intézkedései a belső ellenőrzési rendszer ismeretének biztosítása érdekében;

15.   „eredendő kockázat”: az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésében szereplő valamely paraméter érzékenysége olyan valótlanságokra, amelyek a kapcsolódó ellenőrzési tevékenységek hatásának figyelembevétele előtt önmagukban vagy más valótlanságokkal összesítve lényeges valótlanságok lehetnek;

16.   „ellenőrzési kockázat”: az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésében szereplő valamely paraméter érzékenysége olyan valótlanságokra, amelyek önmagukban vagy más valótlanságokkal együttesen lényeges valótlanságok lehetnek, és amelyeket az ellenőrzési rendszer nem tud időben megakadályozni, észlelni vagy korrigálni;

17.   „hitelesítési kockázat”: annak kockázata – az eredendő kockázat, az ellenőrzési kockázat és az észlelési kockázat függvényében –, hogy a hitelesítő nem megfelelő hitelesítő szakvéleményt ad olyan esetben, amikor az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentése lényeges valótlanságokat tartalmaz;

18.   „elvárható bizonyosság”: nagyfokú, de nem teljes bizonyosság – amely kifejezetten szerepel a hitelesítő szakvéleményben – a tekintetben, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető hitelesítés tárgyát képező jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságot;

19.   „analitikai eljárások”: az adatok ingadozásainak és tendenciáinak elemzése, ideértve az olyan összefüggéseket, amelyek nincsenek összhangban más lényeges információkkal, vagy eltérnek az előre jelzett mennyiségektől;

20.   „belső hitelesítő dokumentáció”: minden olyan belső dokumentáció, amelyet egy hitelesítő összegyűjtött az üzemeltetői vagy légijármű-üzemeltetői jelentés hitelesítése céljából végrehajtott tevékenységeket igazoló dokumentumok és indokolások nyilvántartására;

21.   „EU ETS vezető hitelesítő”: a hitelesítést végző csoport irányításáért és felügyeletéért felelős EU ETS hitelesítő, aki felelős az üzemeltetők vagy légijármű-üzemeltetők jelentésének hitelesítéséért és a hitelesítésre vonatkozó jelentés elkészítéséért;

22.   „EU ETS hitelesítő”: az EU ETS vezető hitelesítőn kívül az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének hitelesítéséért felelős hitelesítést végző csoport tagja;

23.   „külső szakértő”: olyan személy, aki a III. fejezet alkalmazásában a hitelesítési tevékenységek elvégzéséhez és az V. fejezet alkalmazásában az akkreditációs tevékenységek elvégzéséhez egy bizonyos témakörrel kapcsolatban részletes ismereteket és szakértelmet nyújt;

24.   „bizonyossági fok”: annak mértéke, hogy a hitelesítő a hitelesítési kötelezettségvállalás körülményeinek megfelelően mennyi bizonyosságot nyújt a hitelesítési kockázat csökkentésére vonatkozó cél figyelembevételével a hitelesítői jelentéssel kapcsolatban;

25.   „értékelő”: a nemzeti akkreditáló testület által arra kijelölt személy, hogy e rendelet értelmében egyénileg vagy az értékelést végző csoport tagjaként értékelést készítsen egy hitelesítőről;

26.   „vezető értékelő”: olyan értékelő, akire e rendelet értelmében a hitelesítők értékelésének átfogó felelősségét ruházzák;

27.   „valótlanság”: kihagyás, tévesen közölt információ vagy hiba az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésében foglalt adatokban, nem ideértve a 601/2012/EU rendelet 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint megengedett bizonytalanságot.

4. cikk

Megfelelőségre vonatkozó vélelem

Amennyiben a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 9. pontja értelmében egy hitelesítő bizonyítja az olyan, vonatkozó harmonizált szabványokban meghatározott kritériumoknak, vagy a kritériumok egy részének való megfelelőségét, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, feltételezni kell, hogy megfelel e rendelet II. és III. fejezetében meghatározott követelményeknek, amennyiben a vonatkozó harmonizált szabványok kiterjednek azon követelményekre.

5. cikk

Az akkreditáció általános kerete

Amennyiben e rendelet nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a nemzeti akkreditáló testületek összetételével vagy az akkreditációhoz kapcsolódó követelményekkel kapcsolatban, a 765/2008/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

II.   FEJEZET

HITELESÍTÉS

6. cikk

A hitelesítés megbízhatósága

A hitelesített kibocsátási jelentés megbízható a felhasználók számára. Hitelesen képviseli azt, amit jellegéből adódóan képvisel, vagy amit ésszerűen várható, hogy képviselni fog.

A kibocsátási adatokat tartalmazó jelentések hitelesítésének eljárása a minőségbiztosítási és minőségirányítási eljárások alátámasztásának hatékony és megbízható eszköze, mivel olyan információkat nyújt, amelyek alapján az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető intézkedhet a kibocsátás nyomon követésében és bejelentésében elért teljesítmény javítása érdekében.

7. cikk

A hitelesítő általános kötelezettségei

(1)   A hitelesítő a hitelesítést és az e fejezetben előírt tevékenységeket azzal a céllal végzi, hogy olyan hitelesítői jelentést készítsen, amely elvárható bizonyosságot nyújt arról, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2)   A hitelesítő a hitelesítést kritikus szakmai hozzáállással tervezi és végzi, szem előtt tartva, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek miatt az üzemeltető vagy a légijármű-üzemeltető jelentésében lényeges valótlanságok szerepelhetnek.

(3)   A hitelesítőnek a hitelesítést közérdekből kell elvégeznie, függetlenül az üzemeltetőtől vagy légijátmű-üzemeltetőtől és a 2003/87/EK irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoktól.

(4)   A hitelesítő a hitelesítés során az alábbiakat értékeli:

E bekezdés c) pontjának alkalmazásában a hitelesítő egyértelmű és objektív bizonyítékokat szerez az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzemeltetőtől a jelentésben szereplő összesített kibocsátás vagy tonnakilométer igazolása érdekében, figyelembe véve minden más, az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésében szereplő információt.

(5)   Amennyiben a hitelesítő megállapítja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető nem felel meg a 601/2012/EU rendeletnek, ezt a meg nem felelési problémát jelezni kell a hitelesítői jelentésben akkor is, ha az illetékes hatóság jóváhagyta a nyomonkövetési tervet.

(6)   Amennyiben az illetékes hatóság a 601/2012/EU rendelet 11. cikke értelmében nem hagyta jóvá a nyomonkövetési tervet, a nyomonkövetési terv hiányos, vagy a jelentési időszakban az említett rendelet 15. cikkének (3) vagy (4) bekezdésében szereplő olyan jelentős változások történtek, amelyeket az illetékes hatóság nem hagyott jóvá, a hitelesítő azt javasolja az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzemeltetőnek, hogy szerezze meg a szükséges jóváhagyást az illetékes hatóságtól.

Az illetékes hatóság jóváhagyását követően a hitelesítő értelemszerűen folytatja, megismétli vagy módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

Amennyiben a jóváhagyást nem szerezték meg a hitelesítői jelentés kibocsátásáig, a hitelesítő ezt jelzi a hitelesítői jelentésben.

8. cikk

A szerződéskötést megelőző kötelezettségek

(1)   A hitelesítőnek, mielőtt elfogadja a hitelesítési kötelezettségvállalást, teljes körűen meg kell ismernie az üzemeltetőt vagy légijármű-üzemeltetőt, és meg kell állapítania, hogy el tudja-e végezni a hitelesítést. Ennek érdekében a hitelesítő legalább a következő tevékenységeket elvégzi:

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető ellátja a hitelesítőt minden lényeges információval, amelynek segítségével a hitelesítő elvégezheti az (1) bekezdésben említett tevékenységeket.

9. cikk

Időbeosztás

(1)   A 8. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett hitelesítési kötelezettségvállalás időbeosztásának meghatározásakor a hitelesítő legalább a következőket figyelembe veszi:

(2)   A hitelesítő gondoskodik arról, hogy a hitelesítési szerződés a szerződésben meghatározott időtartamon felül további idő elszámolására is lehetőséget nyújtson, amennyiben kiderül, hogy a stratégiai elemzéshez, a kockázatelemzéshez vagy más hitelesítési tevékenységekhez további időre lesz szükség. Azon helyzetek köre, amelyekben további időre lehet szükség, legalább az alábbiakat tartalmazza:

(3)   A hitelesítő az időbeosztást a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja.

10. cikk

Az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzemeltetőtől származó információk

(1)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető a stratégiai elemzés előtt és a hitelesítés során más időpontokban az alábbiak mindegyikével köteles ellátni a hitelesítőt:

(2)   Mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a jóváhagyott és belső ellenőrzésen hitelesített végleges üzemeltetői vagy légijármű-üzemeltetői jelentést.

11. cikk

Stratégiai elemzés

(1)   A hitelesítés kezdetén a hitelesítő a létesítménnyel vagy a légijármű-üzemeltetővel kapcsolatos tevékenységek stratégiai elemzése révén megállapítja a hitelesítési feladatok várható jellegét, méretét és összetettségét.

(2)   A létesítmény vagy a légijármű-üzemeltető által végzett tevékenységek megismerésének céljából a hitelesítő összegyűjti és áttekinti azokat az információkat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy a hitelesítést végző csoport elegendő szakértelemmel rendelkezik-e a hitelesítés elvégzéséhez, annak meghatározásához, hogy a szerződésben feltüntetett időbeosztás helyes-e, valamint annak biztosításához, hogy a hitelesítő el tudja végezni a szükséges kockázatelemzést. Ezek az információk legalább a következőkre terjednek ki:

(3)   A (2) bekezdésben említett információk áttekintése során a hitelesítő legalább az alábbiakat értékeli:

(4)   A stratégiai elemzés elvégzésekor a hitelesítő az alábbiakat ellenőrzi:

12. cikk

Kockázatelemzés

(1)   A hitelesítő a következő elemeket határozza meg és elemzi a hatékony hitelesítés kidolgozása, megtervezése és végrehajtása érdekében:

(2)   Az (1) bekezdésben említett elemek meghatározása és elemzése során a hitelesítő legalább a következőket figyelembe veszi:

(3)   Amennyiben a hitelesítő megállapította, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető kockázatelemzésében nem tüntette fel a lényeges eredendő kockázatokat és ellenőrzési kockázatokat, a hitelesítő tájékoztatja erről az üzemeltetőt vagy légijármű-üzemeltetőt.

(4)   A hitelesítés során szerzett információk alapján a hitelesítő adott esetben felülvizsgálja a kockázatelemzést és módosítja vagy megismétli a hitelesítési tevékenységeket.

13. cikk

Hitelesítési terv

(1)   A hitelesítő felvázolja a hitelesítési tervet, amely összhangban van a stratégiai elemzés és a kockázatelemzés során megszerzett információkkal és megállapított kockázatokkal, és legalább a következőket tartalmazza:

(2)   A hitelesítő olyan módon hozza létre az (1) bekezdés b) pontjában említett vizsgálati tervet, hogy segítségével megállapíthassa, hogy a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett követelményeknek való megfelelés értékelése esetén milyen mértékben veheti alapul a lényeges ellenőrzési tevékenységeket.

Az ellenőrzési tevékenységek vizsgálata során alkalmazott mintaméret és adatgyűjtési tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbiakat veszi figyelembe:

(3)   Az (1) bekezdés c) pontjában említett adatok mintavétele során alkalmazott mintaméret és adatgyűjtési tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbi elemeket veszi figyelembe:

(4)   A hitelesítő úgy készíti el és hajtja végre a hitelesítési tervet, hogy a hitelesítési kockázatot elfogadható szintre csökkentse annak érdekében, hogy elvárható bizonyosságot lehessen elérni azzal kapcsolatban, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(5)   Amennyiben a hitelesítő a hitelesítés során olyan további kockázatokat állapít meg, amelyeket mérsékelni kell, vagy ha alacsonyabb a tényleges kockázat, mint azt eredetileg várták, naprakésszé teszi a kockázatelemzést és a hitelesítési tervet, és módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

14. cikk

Hitelesítési tevékenységek

A hitelesítő végrehajtja a hitelesítési tervet, és a kockázatelemzés alapján ellenőrzi az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv végrehajtását.

E célból a hitelesítő átfogó vizsgálatot végez, amely legalább analitikai eljárásokból, adathitelesítésből és a nyomonkövetési módszer ellenőrzéséből áll, és ellenőrzi az alábbiakat:

A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a hitelesítő figyelemmel kíséri az adatkezelést olyan módon, hogy nyomon követi az adatkezelési tevékenységek sorrendjét és kölcsönhatását az elsődleges forrásadatoktól az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének összeállításáig.

15. cikk

Analitikai eljárások

(1)   A hitelesítő analitikai eljárások segítségével értékeli az adatok hitelességét és teljességét, amennyiben az eredendő kockázat, az ellenőrzési kockázat és az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető ellenőrzési tevékenységeinek jellege alapján szükség van ilyen analitikai eljárásokra.

(2)   Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások végrehajtása során a hitelesítő értékeli a jelentésekben foglalt adatokat a potenciális kockázati területek meghatározása, valamint a tervezett hitelesítési tevékenységek későbbi hitelesítése és testreszabása érdekében. A hitelesítő legalább:

(3)   Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások alkalmazása során a hitelesítő a következő eljárásokat végzi el:

(4)   Amennyiben a hitelesítő kiugróan eltérő adatokat, ingadozásokat, tendenciákat, illetve hiányos adatokat vagy olyan adatokat talál, amelyek nincsenek összhangban más lényeges információkkal, vagy jelentősen eltérnek a várakozások szerinti mennyiségektől vagy arányoktól, a hitelesítő magyarázatokat kér az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzemeltetőtől, amelyeket lényeges kiegészítő bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A benyújtott magyarázatok és további bizonyítékok alapján a hitelesítő értékeli a hitelesítési tervre és az elvégzendő hitelesítési tevékenységekre gyakorolt hatást.

16. cikk

Adathitelesítés

(1)   A hitelesítő az adatok részletes vizsgálata révén hitelesíti az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésében foglalt adatokat, ideértve az adatok visszakövetését az elsődleges adatforráshoz, az adatok és a külső adatforrások egyeztetését, az összeegyeztetések végrehajtását, a megfelelő adatokra vonatkozó küszöbértékek ellenőrzését és az újraszámítások elvégzését.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adathitelesítés részeként és a jóváhagyott nyomonkövetési terv figyelembevételével, ideértve a tervben foglalt eljárásokat is, a hitelesítő ellenőrzi az alábbiakat:

(3)   A (2) bekezdés c) pontjában említett repülések teljességének ellenőrzése esetén a hitelesítő a légijármű-üzemeltető légiforgalmi adatait használja, ideértve a Eurocontroltól és más érintett szervezetektől szerzett adatokat, amelyek a Eurocontrol számára elérhető légiforgalmi adatokhoz hasonló adatok feldolgozására képesek.

17. cikk

A nyomonkövetési módszer helyes alkalmazásának hitelesítése

(1)   A hitelesítő ellenőrzi az illetékes hatóság által a nyomonkövetési tervben jóváhagyott nyomonkövetési módszer helyes alkalmazását és végrehajtását, ideértve a nyomonkövetési módszer konkrét részleteit is.

(2)   Az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése céljából a hitelesítő ellenőrzi a 601/2012/EU rendelet 33. cikkében említett, az illetékes hatóság által jóváhagyott adatgyűjtési terv alkalmazását és végrehajtását.

(3)   Amennyiben a CO2-t a 601/2012/EU rendelet 48. és 49. cikkével összhangban adják át, és az átadott CO2-t az átadó és az átvevő létesítmény is méri, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a két létesítményben mért értékek közötti különbségek magyarázhatók-e a mérőrendszerek bizonytalanságával, és a mért értékek pontos számtani átlagát használták-e mindkét létesítmény kibocsátási jelentésében.

Amennyiben a két létesítményben mért értékek közötti különbségek nem magyarázhatók a mérőrendszerek bizonytalanságával, a hitelesítő ellenőrzi, hogy végeztek-e módosításokat a mért értékek közötti különbségek kiigazítására, ezek a módosítások mérsékeltek voltak-e, és az illetékes hatóság jóváhagyta-e ezeket a módosításokat.

(4)   Amennyiben a 601/2012/EU rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján az üzemeltetők kötelesek további olyan elemeket foglalni a nyomonkövetési tervbe, amelyek lényegesek a 2011/278/EU bizottsági határozat (10) 24. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése szempontjából, a hitelesítő ellenőrzi az említett rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében említett eljárások helyes alkalmazását és végrehajtását. Ennek során a hitelesítő azt is ellenőrzi, hogy az üzemeltető a jelentési időszak december 31-éig benyújtott-e az illetékes hatósághoz bármely, egy adott létesítmény kapacitásán, tevékenységszintjén és működésén végrehajtandó tervezett vagy fennálló módosításról szóló tájékoztatást.

18. cikk

A hiányos adatok esetén alkalmazott módszerek hitelesítése

(1)   Amennyiben az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott módszereket használták a hiányos adatok kiegészítésére a 601/2012/EU rendelet 65. cikke alapján, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az alkalmazott módszerek megfeleltek-e az adott helyzetnek, és hogy helyesen alkalmazták-e őket.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető megszerezte az illetékes hatóság jóváhagyását ahhoz, hogy a 601/2012/EU rendelet 65. cikkének első albekezdésében említett módszerektől eltérő módszereket használhasson, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a jóváhagyott megközelítést megfelelően alkalmazták és dokumentálták-e.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető nem tud időben ilyen jóváhagyást szerezni, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető által a hiányzó adatok kiegészítésére használt megközelítés biztosítja-e, hogy a kibocsátás mértékét nem becsülik alá, és hogy ez a megközelítés nem vezet-e lényeges valótlanságokhoz.

(2)   A hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető által a 601/2012/EU rendelet 65. cikkének (1) bekezdésében említett hiányos adatok előfordulásának megelőzése érdekében végrehajtott ellenőrzési tevékenységek hatékonyak-e.

19. cikk

A bizonytalanság meghatározása

(1)   Amennyiben a 601/2012/EU rendelet előírja az üzemeltetőnek, hogy igazolja a tevékenységre vonatkozó adatok és a számítási tényezők esetében meghatározott bizonytalansági küszöbértékek betartását, a hitelesítő megerősíti a jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott bizonytalansági szintek kiszámításához használt információk hitelességét.

(2)   Amennyiben az üzemeltető a 601/2012/EU rendelet 22. cikkében említett, nem a meghatározási szinteken alapuló nyomonkövetési módszert alkalmazza, a hitelesítő az alábbiak mindegyikét ellenőrzi:

(3)   Amennyiben a 601/2012/EU rendelet arra kötelezi a légijármű-üzemeltetőt, hogy igazolja, nem lépte túl az előírt bizonytalansági szinteket, a hitelesítő ellenőrzi az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott bizonytalansági szintek betartását igazoló információk hitelességét.

20. cikk

Mintavétel

(1)   A 14. cikk b) és c) pontjában említett ellenőrzési tevékenységek és eljárások megfelelésének ellenőrzése, valamint a 15. és 16. cikkben említett ellenőrzések elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat a létesítményekre vagy légijármű-üzemeltetőkre nézve meghatározott mintavételi módszereket, amennyiben a kockázatelemzés alapján indokolt a mintavétel.

(2)   Amennyiben a hitelesítő mintavétel közben eltérést vagy valótlanságot talál, felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzemeltetőt, hogy indokolja meg az eltérés vagy valótlanság legfőbb okait annak érdekében, hogy megállapítsa az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását. Az említett értékelés eredményének függvényében a hitelesítő meghatározza, hogy szükség van-e további hitelesítésre, hogy a mintaméretet kell-e növelni, és hogy az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzemeltetőnek mely adatokat kell korrigálnia.

(3)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja a 14., 15., 16. és 17. cikkben említett ellenőrzések eredményeit, ideértve a további minták részleteit.

21. cikk

Helyszíni szemlék

(1)   A hitelesítési eljárás során a hitelesítő egyszer vagy többször helyszíni szemlét végez, hogy értékelje a mérőműszerek és mérőrendszerek működését, szóbeli adatgyűjtést folytasson, végrehajtsa az e fejezetben előírt tevékenységeket, valamint hogy elegendő információt és bizonyítékot gyűjtsön ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentése tartalmaz-e lényeges valótlanságot.

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető hozzáférést biztosít a hitelesítőnek a telephelyeihez.

(3)   Az üzemeltető kibocsátási adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a létesítmény határainak, valamint a forrásanyagok és kibocsátó források teljességének megállapítása érdekében is végez helyszíni szemlét.

(4)   Az üzemeltető kibocsátási adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése céljából a hitelesítő a kockázatelemzés alapján eldönti, hogy szükség van-e további telephelyek meglátogatására, ideértve azokat az eseteket, amikor az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek lényeges részét más telephelyeken végzik, például a vállalati központban vagy más helyszínen lévő irodákban.

22. cikk

A valótlanságok és eltérések kezelése

(1)   Amennyiben a hitelesítő valótlanságokat vagy eltéréseket talál a hitelesítés során, haladéktalanul értesíti erről az üzemeltetőt vagy légijármű-üzemeltetőt, és felszólítja a megfelelő korrekciók megtételére.

Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető minden közölt valótlanságot és eltérést korrigál.

(2)   A hitelesítő dokumentálja és a belső hitelesítő dokumentációban megoldottként jelöli meg az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető által a hitelesítés során korrigált valótlanságokat és eltéréseket.

(3)   Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető nem korrigálja a hitelesítő által az (1) bekezdés értelmében közölt valótlanságokat vagy eltéréseket, mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, a hitelesítő felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzemeltetőt, hogy magyarázza el az eltérés vagy valótlanság főbb okait annak érdekében, hogy értékelhesse az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását.

A hitelesítő megállapítja, hogy a kijavítatlan valótlanságoknak – egyesével vagy más valótlanságokkal összesítve – van-e lényegi hatása a bejelentett összes kibocsátásra vagy tonnakilométer-adatokra. A valótlanságok lényegességének megállapítása során a hitelesítő figyelembe veszi a valótlanság mértékét és jellegét, valamint előfordulásának pontos körülményeit.

A hitelesítő megállapítja, hogy a kijavítatlan eltéréseknek – egyesével vagy más eltérésekkel együtt – van-e hatása a bejelentett adatokra, és hogy ez lényeges valótlanságokhoz vezet-e.

A valótlanságok mértéke és jellege, valamint előfordulásuk pontos körülményei alapján a hitelesítő lényegesnek minősítheti a valótlanságokat, még akkor is, ha ezek a valótlanságok – egyesével vagy más valótlanságokkal összesítve – nem érik el a 23. cikkben meghatározott lényegességi szintet.

23. cikk

Lényegességi szint

(1)   A lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 5 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

(2)   A lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 2 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

(3)   A légijármű-üzemeltetők tonnakilométer-jelentéseinek hitelesítése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes tonnakilométer-adat 5 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban.

24. cikk

A hitelesítés eredményeire vonatkozó következtetés levonása

A hitelesítés elvégzése és a hitelesítés során szerzett információk figyelembevétele során a hitelesítő:

25. cikk

Független felülvizsgálat

(1)   A hitelesítő a hitelesítői jelentés közzététele előtt független bírálónak nyújtja be a belső hitelesítő dokumentációt és a hitelesítői jelentést.

(2)   A független bíráló nem végezhet olyan hitelesítési tevékenységet, amely az általa végzett felülvizsgálat tárgyát képezi.

(3)   A független felülvizsgálat hatóköre az e fejezetben leírt és a belső hitelesítő dokumentációban rögzített teljes hitelesítési eljárásra kiterjed.

A független bíráló úgy végzi el a felülvizsgálatot, hogy azzal biztosítja, hogy a hitelesítési eljárást e rendelettel összhangban hajtsák végre, hogy a 40. cikkben említett hitelesítési tevékenységek eljárásait helyesen, és megfelelő szakmai gondossággal és megítéléssel végezzék el.

A független bíráló azt is értékeli, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtöttek-e össze ahhoz, hogy a hitelesítő elvárható bizonyossággal bocsáthassa ki hitelesítői jelentését.

(4)   Amennyiben olyan körülmények merülnek fel, amelyek miatt a felülvizsgálat után változtatásokra kerülhet sor a hitelesítői jelentésben, a független bíráló ezeket a változtatásokat és azok bizonyítékait is felülvizsgálja.

(5)   A hitelesítő kellő felhatalmazást ad egy személynek arra, hogy jóváhagyja a független bíráló következtetésein és a belső hitelesítő dokumentációban foglalt bizonyítékokon alapuló hitelesítői jelentést.

26. cikk

Belső hitelesítő dokumentáció

(1)   A hitelesítő előkészíti és összeállítja a belső hitelesítő dokumentációt, amely legalább a következőket tartalmazza:

(2)   Az (1) bekezdésben említett belső hitelesítő dokumentációt olyan módon kell felvázolni, hogy a 25. cikkben említett független bíráló és a nemzeti akkreditáló testület értékelni tudja, hogy a hitelesítést e rendelettel összhangban végezték-e el.

A hitelesítői jelentés 25. cikk (5) bekezdésének megfelelő jóváhagyása után a hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációba foglalja a független felülvizsgálat eredményeit.

(3)   A hitelesítő, amennyiben felkérik, hozzáférést biztosít az illetékes hatóságnak a belső hitelesítő dokumentációhoz a hitelesítés illetékes hatóság általi értékelésének elősegítése érdekében.

27. cikk

Hitelesítői jelentés

(1)   A hitelesítő a hitelesítés során gyűjtött információk alapján hitelesítői jelentést nyújt be az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzemeltetőnek minden olyan kibocsátási jelentésről vagy tonnakilométer-jelentésről, amely a hitelesítés tárgyát képezte. A hitelesítői jelentés a következő megállapítások legalább egyikét tartalmazza:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában az üzemeltető vagy a légijármű-üzemeltető jelentése kizárólag akkor tekinthető kielégítőnek, ha az üzemeltető vagy a légijármű-üzemeltető jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető a hitelesítői jelentést az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető érintett jelentésével együtt benyújtja az illetékes hatóságnak.

(3)   A hitelesítői jelentés legalább a következő elemeket tartalmazza:

(4)   A hitelesítő a hitelesítői jelentésben részletesen ismerteti a valótlanságokat és eltéréseket annak érdekében, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető, valamint az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon az alábbiakról:

(5)   Amennyiben a tagállam előírja a hitelesítőnek, hogy a (3) bekezdésben meghatározott elemeken kívül további, a hitelesítő szakvélemény megértéséhez nem feltétlenül szükséges információkat nyújtson be a hitelesítési eljárással kapcsolatban, az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető hatékonysági okokból a hitelesítői jelentéstől elkülönülve, más időpontban, de legkésőbb ugyanazon év május 15-ig benyújthatja ezeket a kiegészítő információkat az illetékes hatóságnak.

28. cikk

A hatókör korlátozása

A hitelesítő az alábbi helyzetek bármelyikében dönthet úgy, hogy a 27. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett hitelesítési hatókör túlságosan korlátozott:

29. cikk

Kiemelkedő, nem lényegi eltérések kezelése

(1)   A hitelesítő értékeli, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető korrigálta-e a hitelesítő által a hitelesítői jelentésben meghatározott, a korábbi nyomonkövetési időszakkal kapcsolatos eltéréseket a 601/2012/EU rendelet 69. cikkének (4) bekezdésében foglalt, az üzemeltetőre vonatkozó követelményeknek megfelelően.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető a 601/2012/EU rendelet 69. cikke (4) bekezdésének megfelelően nem javította ki ezeket az eltéréseket, a hitelesítő mérlegeli, hogy ez a mulasztás növeli vagy növelheti-e a valótlanságok kockázatát.

A hitelesítő a hitelesítői jelentésben jelzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető korrigálta-e ezeket az eltéréseket.

(2)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban rögzíti, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető a hitelesítés során mikor és hogyan korrigálta a megállapított eltéréseket.

30. cikk

A nyomonkövetési és a jelentési eljárás javítása

(1)   Amennyiben a hitelesítő meghatározza az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető e bekezdés a)–d) pontjához kapcsolódó teljesítményének javításra javasolt területeit, javaslatokat fogalmaz meg a hitelesítői jelentésben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető teljesítményének javítására e pontok tekintetében:

(2)   A javításra vonatkozó javaslatok hitelesítői jelentésbe történő belefoglalásának évét követő hitelesítés során a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető végrehajtotta-e és milyen módon hajtotta végre a javításra vonatkozó javaslatokat.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető nem hajtotta végre ezeket a javaslatokat, vagy nem megfelelően hajtotta végre azokat, a hitelesítő megállapítja, hogy ez hogyan befolyásolja a valótlanságok és eltérések kockázatát.

31. cikk

A létesítmények egyszerűsített hitelesítése

(1)   A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő – az illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében, e cikk második albekezdésének megfelelően – a kockázatelemzés eredménye alapján dönthet úgy, hogy nem végez helyszíni szemlét azután, hogy megállapította, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzáférhet, és hogy betartották a helyszíni szemlék elhagyásának a Bizottság által meghatározott feltételeit. A hitelesítő a lehető legkorábban tájékoztatja erről az üzemeltetőt.

Az üzemeltető kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, amelyben azt kéri az illetékes hatóságtól, hogy hagyja jóvá a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését.

Ha a hitelesítő az érintett üzemeltető által benyújtott kérelemmel kapcsolatban arról határoz, hogy jóváhagyja-e a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését, az alábbi elemeket veszi figyelembe:

(2)   Az illetékes hatóság (1) bekezdésben említett jóváhagyása nem szükséges a 601/2012/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett kis kibocsátású létesítmények helyszíni szemléjének az elhagyásához.

(3)   Az illetékes hatóság az alábbi helyzetekben minden esetben helyszíni szemlét végez:

32. cikk

Légijármű-üzemeltetők egyszerűsített hitelesítése

(1)   E rendelet 21. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő dönthet úgy, hogy a 601/2012/EU rendelet 54. cikke (1) bekezdésében említett kis kibocsátók esetében nem végez helyszíni szemlét, amennyiben a hitelesítő a kockázatelemzése alapján azt a következtetést vonja le, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzáférhet.

(2)   Amennyiben a légijármű-üzemeltető a 601/2012/EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdésében említett egyszerűsített eszközöket használja a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározására, és a bejelentett adatokat ilyen eszközökkel állapították meg függetlenül a légijármű-üzemeltető hozzájárulásától, a hitelesítő a kockázatelemzés alapján dönthet úgy, hogy nem végzi el e rendelet 14. cikkében, 16. cikkében, 17. cikkének (1) bekezdésében, valamint 17. cikke (2) bekezdésében, továbbá 18. cikkében említett ellenőrzéseket.

33. cikk

Egyszerűsített hitelesítési tervek

Amennyiben a hitelesítő egyszerűsített hitelesítési tervet használ, a hitelesítő a belső hitelesítési dokumentációban nyilvántartja e tervek használatának indokait, köztük az arra vonatkozó bizonyítékokat is, hogy teljesültek az egyszerűsített hitelesítési tervek használatának feltételei.

III.   FEJEZET

A HITELESÍTŐKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

34. cikk

Az akkreditáció ágazati hatálya

A hitelesítő csak olyan üzemeltetőnek vagy légijármű-üzemeltetőnek állít ki hitelesítői jelentést, amely az I. mellékletben említett azon tevékenység hatálya alá tartozó tevékenységet végez, amelyre a hitelesítőt a 765/2008/EK rendelet és e rendelet rendelkezéseinek megfelelően akkreditálták.

35. cikk

Folyamatos alkalmassági eljárás

(1)   A hitelesítő alkalmassági eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítési feladatokkal megbízott személyzet alkalmas legyen a rábízott feladatok elvégzésére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás részeként a hitelesítő legalább a következőket határozza meg, dokumentálja, hajtja végre és tartja fenn:

Az első albekezdés b) pontjában említett szakértelemmel kapcsolatos kritériumok az akkreditáció minden olyan hatálya esetében egyediek, amelyben ezek a személyek hitelesítési tevékenységeket folytatnak.

Az első albekezdés c) pontjának megfelelő személyzet szakértelmének értékelése során a hitelesítő az a) és a b) pontban említett, szakértelemre vonatkozó kritériumok alapján értékeli a szakértelmet.

Az első albekezdés e) pontjában említett eljárás részét képezi továbbá egy eljárás annak megállapítására, hogy a hitelesítést végző csoport rendelkezik-e az adott üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető hitelesítési tevékenységeinek elvégzéséhez szükséges szakértelemmel és személyzettel.

A hitelesítő a 36. cikk (4) bekezdésében és a 37., a 38. és a 39. cikkben meghatározott kritériumokkal összhangban lévő, szakértelemmel kapcsolatos, általános és konkrét kritériumokat alakít ki.

(3)   A hitelesítő rendszeres időközönként ellenőrzi a hitelesítési tevékenységeket folytató személyzet teljesítményét a személyzet folyamatos alkalmasságának megerősítése érdekében.

(4)   A hitelesítő rendszeres időközönként áttekinti az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárást az alábbiak biztosítása érdekében:

(5)   A hitelesítő egy rendszer segítségével rögzíti az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás során végrehajtott tevékenységek eredményeit.

(6)   Egy megfelelő szakértelemmel rendelkező értékelő értékeli egy EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő alkalmasságát és teljesítményét.

E célból a szakértő értékelő nyomon követi e hitelesítőket az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének hitelesítése során a létesítményben vagy a légijármű-üzemeltető telephelyén annak érdekében, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak.

(7)   Ha a személyzet egy tagja nem igazolja, hogy egy konkrét rábízott feladat esetében meghatározott, szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak teljes mértékben megfelel, a hitelesítő további képzést vagy ellenőrzött szakmai gyakorlatot határoz meg és szervez, továbbá ellenőrzi az említett személyt, amíg a hitelesítő megelégedésére igazolja, hogy megfelel a szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak.

36. cikk

Hitelesítést végző csoportok

(1)   A hitelesítő minden egyes hitelesítési tevékenység esetében összeállítja a II. fejezetben említett hitelesítési tevékenységek elvégzésére alkalmas hitelesítést végző csoportot.

(2)   A hitelesítést végző csoport legalább egy EU ETS vezető hitelesítőből és, amennyiben a hitelesítőnek a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett értékelés során levont következtetései és a stratégiai elemzés alapján szükséges, megfelelő számú EU ETS hitelesítőből és külső szakértőből áll.

(3)   Egy bizonyos hitelesítéshez kapcsolódó hitelesítési tevékenységek független felülvizsgálatához a hitelesítő kiválaszt egy független bírálót, aki nem lehet a hitelesítést végző csoport tagja.

(4)   A csoport minden tagja:

(5)   A hitelesítést végző csoport legalább egy olyan személyt tartalmaz, aki rendelkezik az I. mellékletben említett, a létesítmény vagy a légijármű-üzemeltető által végzett tevékenységekhez kapcsolódó különleges műszaki nyomonkövetési és jelentési aspektusok értékeléséhez szükséges műszaki szakértelemmel és tudással, valamint egy olyan személyt, aki képes kommunikálni azon a nyelven, amely az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének hitelesítéséhez szükséges abban a tagállamban, amelyben a hitelesítő a hitelesítést végzi.

(6)   Amennyiben a hitelesítést végző csoport egytagú, ez a személy megfelel minden, az EU ETS hitelesítőre és EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumnak, valamint a (4) és (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

37. cikk

Az EU ETS hitelesítőkre és az EU ETS vezető hitelesítőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   Az EU ETS hitelesítő rendelkezik a hitelesítés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel. Ennek érdekében az EU ETS hitelesítő legalább a következők birtokában van:

(2)   Az EU ETS vezető hitelesítő megfelel az EU ETS hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek, és igazolta, hogy alkalmas a hitelesítést végző csoport vezetésére, és arra, hogy ő feleljen a hitelesítési tevékenységek e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

38. cikk

A független bírálókra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   A független bíráló megfelelő meghatalmazással rendelkezik a hitelesítői jelentés és a belső hitelesítő dokumentáció tervezetének áttekintésére a 25. cikk értelmében.

(2)   A független bíráló megfelel a 37. cikk (2) bekezdésében említett, az EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek.

(3)   A független bíráló rendelkezik a megfelelő szakértelemmel a benyújtott információk elemzéséhez, az információ teljességének és valódiságának megerősítéséhez, a hiányos vagy ellentmondásos információk kétségbe vonásához, valamint az adatok eredetének ellenőrzéséhez, amely annak megállapításához szükséges, hogy a belső hitelesítő dokumentáció teljes-e, és hogy elegendő információt nyújt-e a hitelesítői jelentés tervezetének alátámasztásához.

39. cikk

Külső szakértők alkalmazása

(1)   A hitelesítési tevékenységek elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat külső szakértőket, hogy részletes ismereteiket és szakértelmüket egy konkrét kérdésben az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő rendelkezésére bocsássák.

(2)   Amennyiben a független bíráló nem rendelkezik a felülvizsgálati eljárás során felmerülő probléma értékeléséhez szükséges szakértelemmel, a hitelesítő külső szakértő segítségét kéri.

(3)   A külső szakértő rendelkezik az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő, vagy szükség esetén a független bíráló támogatásához szükséges hozzáértéssel és szakértelemmel abban a kérdésben, amely miatt a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértő ezenkívül megfelelő tudással rendelkezik a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja értelmében előírt kérdésekben.

(4)   A külső szakértő a független bíráló, vagy azon hitelesítést végző csoport EU ETS vezető hitelesítője irányítása és teljes felelőssége alatt végzi a meghatározott feladatokat, amelynek a szakértő tagja.

40. cikk

Hitelesítési tevékenységekre vonatkozó eljárások

(1)   A hitelesítő egy vagy több eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn a II. fejezetben meghatározott hitelesítési tevékenységek és a II. mellékletben előírt eljárások és folyamatok esetében. Ezen eljárások és folyamatok létrehozása és végrehajtása során a hitelesítő elvégzi a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelő tevékenységeket.

(2)   A hitelesítő minőségirányítási rendszert tervez, dokumentál, hajt végre és tart fenn az (1) bekezdésben említett eljárások és folyamatok következetes kialakításának, végrehajtásának, javításának és felülvizsgálatának a II. mellékletben említett harmonizált szabványoknak megfelelő biztosítása érdekében.

41. cikk

Feljegyzések és kommunikáció

(1)   A hitelesítő nyilvántartást vezet, ideértve a személyzet szakértelmére és pártatlanságára vonatkozó nyilvántartást is, az e rendeletnek való megfelelés igazolására.

(2)   A hitelesítő a II. mellékletben említett harmonizált szabványoknak megfelelően rendszeresen információkat bocsát az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető és más érdekelt felek rendelkezésére.

(3)   A hitelesítő a II. mellékletben említett harmonizált szabványoknak megfelelően bizalmasan kezeli a hitelesítés során birtokába került információkat.

42. cikk

Pártatlanság és függetlenség

(1)   A hitelesítő független az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzemeltetőtől, és pártatlanul végzi hitelesítési tevékenységeit.

Ennek érdekében a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része nem lehet üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető, üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, és a hitelesítő nem állhat olyan kapcsolatban az üzemeltetővel vagy légijármű-üzemeltetővel, amely befolyásolhatja függetlenségét vagy pártatlanságát. A hitelesítő független továbbá a 2003/87/EK irányelv 19. cikkének megfelelően létrehozott, üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszere keretében kibocsátási egységekkel kereskedő szervezetektől.

(2)   A hitelesítőt olyan módon kell felkészíteni, hogy objektivitása, függetlensége és pártatlansága oltalmat élvezzen. E rendelet alkalmazásában a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(3)   A hitelesítő nem végez hitelesítési tevékenységeket olyan üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető számára, amely elfogadhatatlan kockázattal jár a pártatlanságára, vagy összeférhetetlenséget okoz a számára. A hitelesítő nem alkalmaz vagy szerződtet olyan személyeket az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének hitelesítése során, akiknek a szerepvállalása tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséggel jár. A hitelesítő azt is biztosítja, hogy a személyzet vagy a szervezetek tevékenységei ne érintsék a hitelesítés bizalmasságát, objektivitását, függetlenségét és pártatlanságát.

Az első albekezdés első mondatában említett, pártatlanságot veszélyeztető elfogadhatatlan kockázat vagy összeférhetetlenség akkor merül fel, ha többek között az alábbi esetek egyike fennáll:

(4)   A hitelesítő és az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető közötti kapcsolatokban akkor merül fel összeférhetetlenség, ha többek között az alábbi esetek egyike fennáll:

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a hitelesítő pártatlansága akkor válik kétségessé, ha a hitelesítő és a tanácsadó testület, a műszaki segítséget nyújtó testület vagy más szervezet közötti kapcsolatok közös tulajdonoson, közös irányításon vagy személyzeten, közös erőforrásokon, közös pénzügyeken, közös szerződéseken vagy forgalmazáson és közös forgalmi jutalékon vagy az új ügyfelek szerzésének más indítékain alapulnak.

(5)   A hitelesítő nem von be alvállalkozókat a független felülvizsgálat elvégzésébe és a hitelesítői jelentés kibocsátásába. E rendelet alkalmazásában alvállalkozók más hitelesítési tevékenységekbe való bevonása esetén a hitelesítőnek be kell tartania a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

Egyének hitelesítési tevékenységek elvégzésére történő szerződtetése nem minősül azonban az első albekezdés alkalmazásában alvállalkozó bevonásának, amennyiben a hitelesítő ilyen egyének szerződtetése esetén betartja a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

(6)   A hitelesítő olyan eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn, amely biztosítja a hitelesítő, az ugyanazon jogi személy részei, az (4) bekezdésben említett más szervezetek és a hitelesítésben részt vevő személyzet és szerződtetett személyek folyamatos pártatlanságát és függetlenségét. Ez az eljárás a hitelesítő pártatlanságát és függetlenségét óvó mechanizmust tartalmaz, és megfelel a II. mellékletben említett harmonizált szabványokban meghatározott lényeges követelményeknek.

IV.   FEJEZET

AKKREDITÁCIÓ

43. cikk

Akkreditáció

Az üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető számára hitelesítői jelentést kibocsátó hitelesítőt az I. mellékletben említett azon tevékenységek körére kell akkreditálni, amelyeket a hitelesítő egy üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető jelentésének hitelesítéséhez végez.

44. cikk

Az akkreditáció céljai

Az akkreditációs eljárás és az akkreditált hitelesítők ellenőrzése során minden nemzeti akkreditáló testület megállapítja, hogy a hitelesítési tevékenységeket végző hitelesítő és személyzete:

45. cikk

Akkreditáció iránti kérelem

(1)   Bármely jogi személy vagy más jogalany kérelmezheti akkreditációját a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és e fejezet rendelkezései értelmében.

A kérelemnek a III. mellékletben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

(2)   E cikk (1) bekezdésében említett információkon kívül a kérelmezőnek a 44. cikknek megfelelő értékelés megkezdése előtt a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

46. cikk

Felkészülés az értékelésre

(1)   A 44. cikkben említett értékelés előkészítése során minden nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a hatáskör összetettségét, amelyre vonatkozóan a kérelmező az akkreditációt kérelmezi, valamint a 40. cikk (2) bekezdésében említett minőségirányítási rendszer összetettségét, a 40. cikk (1) bekezdésében említett folyamatokra vonatkozó eljárásokat és információkat, továbbá azokat a földrajzi területeket, amelyeken a kérelmező a hitelesítést végzi vagy végezni kívánja.

(2)   E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott minimumkövetelményeknek.

47. cikk

Értékelés

(1)   Az 57. cikkben említett értékelést végző csoport legalább a következő tevékenységeket végrehajtja a 44. cikkben említett értékelés elvégzésének céljából:

Ezen tevékenységek végzése során az értékelést végző csoportnak meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek.

(2)   Az értékelést végző csoport értesíti a kérelmezőt az eredményekről és eltérésekről a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően, és felkéri a kérelmezőt, hogy reagáljon a jelzett eredményekre és eltérésekre az említett rendelkezéseknek megfelelően.

(3)   A kérelmező korrekciós intézkedést hoz a (2) bekezdés értelmében jelzett eltérések kezelésére, és az értékelést végző csoport által jelzett eredményekre és eltérésekre vonatkozó válaszában jelzi, hogy a nemzeti akkreditáló testület által megszabott határidőn belül milyen intézkedéseket tesz vagy tervez a feltüntetett eltérések kijavítása érdekében.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület felülvizsgálja a kérelmező által az eredményekre és eltérésekre a (3) bekezdés értelmében adott válaszokat.

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a kérelmező válasza nem megfelelő vagy nem hatékony, további információkat vagy intézkedéseket kér a kérelmezőtől. A nemzeti akkreditáló testület továbbá az intézkedések hatékony végrehajtására vonatkozó bizonyítékokat kérhet, vagy nyomon követő értékelést végezhet a korrekciós intézkedések hatékony végrehajtásának értékelése érdekében.

48. cikk

Akkreditációra vonatkozó döntés, akkreditálási okirat

(1)   A nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket, amikor előkészíti és meghozza a döntést arról, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja-e a kérelmező akkreditációját.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy dönt, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja a kérelmező akkreditációját, erre vonatkozó akkreditálási okiratot állít ki.

Az akkreditálási okiratnak legalább a III. mellékletben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat tartalmaznia kell.

Az akkreditálási okirat a nemzeti akkreditáló testület általi kibocsátásának időpontját követő maximum öt évig érvényes.

49. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A nemzeti akkreditáló testület évente felülvizsgálatot végez minden olyan hitelesítővel kapcsolatban, amelynek akkreditálási okiratot bocsátott ki.

A felülvizsgálat legalább az alábbiakból áll:

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő első felülvizsgálatát az (1) bekezdésnek megfelelően legkésőbb 12 hónappal az akkreditálási okirat kibocsátása után végzi.

(3)   A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő felülvizsgálatára vonatkozó tervét úgy készíti elő, hogy a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően értékelni lehessen az akkreditáció alkalmazási körének reprezentatív mintáit.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat eredményei alapján eldönti, hogy megerősítse-e az akkreditáció folytatását.

(5)   Amennyiben a hitelesítő más tagállamban végez hitelesítést, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megkérheti azon tagállam nemzeti akkreditáló testületét, amelyben a hitelesítést végzik, hogy az ő nevében és felelősségére végezzen felülvizsgálati tevékenységeket.

50. cikk

Újraértékelés

(1)   Az akkreditálási okirat lejárata előtt a nemzeti akkreditáló testület újraértékeli azt a hitelesítőt, amelynek a nemzeti akkreditáló testület akkreditálási okiratot bocsátott ki, annak érdekében, hogy megállapítsa, meghosszabbítható-e az akkreditálási okirat érvényessége.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő újraértékelésére vonatkozó tervét olyan módon készíti elő, hogy értékelni lehessen az akkreditáció alkalmazási körének reprezentatív mintáit. A felülvizsgálat tervezése és végrehajtása során a nemzeti akkreditáló testület betartja a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

51. cikk

Különleges értékelés

(1)   A nemzeti akkreditáló testület bármikor különleges értékelést hajthat végre a hitelesítőn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítő teljesítse e rendelet követelményeit.

(2)   Annak érdekében, hogy a nemzeti akkreditáló testület meg tudja állapítani, hogy szükség van-e különleges értékelésre, a hitelesítő késedelem nélkül értesíti a nemzeti akkreditáló testületet minden, a helyzetének vagy működésének bármely aspektusát érintő, az akkreditációjával kapcsolatos jelentős változásról. A jelentős változások közé a III. mellékletben említett harmonizált szabványban említett változások tartoznak.

52. cikk

A hatály kiterjesztése

A nemzeti akkreditáló testület, válaszul a megadott akkreditáció alkalmazási körének kiterjesztésére vonatkozó, hitelesítő által benyújtott kérelemre, megteszi a szükséges lépéseket annak megállapítása érdekében, hogy a hitelesítő megfelel-e a 44. cikkben meghatározott, az akkreditáció alkalmazási körének kért kiterjesztésére vonatkozó követelményeknek.

53. cikk

Igazgatási intézkedések

(1)   A nemzeti akkreditáló testület felfüggesztheti, visszavonhatja vagy szűkítheti egy adott hitelesítő akkreditációját, amennyiben a hitelesítő nem felel meg e rendelet követelményeinek.

A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő kérésére felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti a hitelesítő akkreditációját.

A nemzeti akkreditáló testület eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn az akkreditáció felfüggesztésére, visszavonására és hatályának szűkítésére.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület az alábbi esetek bármelyikében felfüggeszti az akkreditációt vagy szűkíti az akkreditáció alkalmazási körét:

(3)   A nemzeti akkreditáló testület visszavonja az akkreditációt, amennyiben:

(4)   A nemzeti akkreditáló testület arra vonatkozó döntése, hogy a (2) vagy (3) bekezdés értelmében felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti az akkreditáció alkalmazási körét, megtámadható.

A tagállamok eljárásokat hoznak létre ezen fellebbezések kezelésére.

(5)   A nemzeti akkreditáló testületnek az akkreditáció alkalmazási körének felfüggesztésére, visszavonására vagy szűkítésére vonatkozó döntése a hitelesítő értesítését követően azonnal hatályba lép.

A nemzeti akkreditáló testület véget vet az akkreditálási okirat felfüggesztésének, amennyiben kielégítő tájékoztatást kapott arról, és biztos abban, hogy a hitelesítő megfelel e rendelet követelményeinek.

V.   FEJEZET

AZ ETS HITELESÍTŐK AKKREDITÁLÁSÁT VÉGZŐ AKKREDITÁLÓ TESTÜLETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

54. cikk

Nemzeti akkreditáló testület

(1)   Az akkreditálással kapcsolatos feladatokat e rendelet szerint a 765/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében kijelölt nemzeti akkreditáló testületek végzik.

(2)   Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy e rendelet értelmében lehetővé teszi a természetes személyek hitelesítőként való minősítését, e hitelesítők minősítésével kapcsolatos feladatokkal nem a 765/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében kijelölt nemzeti akkreditáló testületet, hanem más nemzeti hatóságot kell megbízni.

(3)   Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy a (2) bekezdésben foglalt lehetőséggel él, biztosítja, hogy az érintett nemzeti hatóság megfeleljen e rendelet követelményeinek, ideértve a 70. cikkben foglalt követelményeket is, és a 765/2008/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően benyújtja az előírt igazoló dokumentumokat.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület az említett rendelet 14. cikke értelmében elismert testület tagja.

(5)   Amennyiben az akkreditálást nem közvetlenül a hatóságok végzik, egy nemzeti akkreditáló testületet bíznak meg azzal, hogy az akkreditálást hatósági tevékenységként végezze, és hivatalos elismerést kap a tagállamtól.

(6)   E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően kell gyakorolnia hatásköreit.

55. cikk

Határokon átnyúló akkreditálás

Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy gazdasági szempontból nem fontos vagy nem fenntartható nemzeti akkreditáló testületet kijelölni vagy akkreditációs szolgáltatásokat nyújtani a 2003/87/EK irányelv 15. cikke értelmében, a tagállamnak biztosítani kell egy másik tagállam nemzeti akkreditáló testületéhez való hozzáférést.

Az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

56. cikk

Függetlenség és pártatlanság

(1)   A nemzeti akkreditáló testületet úgy kell felépíteni, hogy teljes mértékben független legyen az általa értékelt hitelesítőktől, és pártatlanul végezze akkreditációs tevékenységeit.

(2)   Ennek érdekében a nemzeti akkreditáló testület nem kínál vagy végez olyan tevékenységeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket a hitelesítők nyújtanak, nem nyújt tanácsadó szolgáltatásokat, illetve nem rendelkezik saját részesedéssel vagy más pénzügyi vagy irányítási érdekeltséggel a hitelesítőben.

(3)   Az 54. cikk (2) bekezdése sérelme nélkül a nemzeti akkreditáló testület felépítését, kötelezettségeit és feladatait egyértelműen meg kell különböztetni az illetékes hatóságétól és más nemzeti hatóságokétól.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület hozza az összes, a hitelesítők akkreditálására vonatkozó végleges döntést.

A nemzeti akkreditáló testület azonban bevonhat alvállalkozókat bizonyos tevékenységek végzésébe, amelyekre a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelmények vonatkoznak.

57. cikk

Az értékelést végző csoport

(1)   A nemzeti akkreditáló testület minden egyes értékeléshez értékelést végző csoportot jelöl ki.

(2)   Az értékelést végző csoport konkrét akkreditációs hatályonként egy vezető értékelőből és – szükség esetén – megfelelő számú értékelőből vagy külső szakértőből áll.

Az értékelést végző csoport legalább egy olyan személyt tartalmaz, aki ismeri az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 601/2012/EU rendeletnek megfelelő nyomon követésének és jelentésének az akkreditáció alkalmazási körével kapcsolatban lényeges nyomonkövetési és jelentési aspektusait és megfelelő szakértelemmel és tudással rendelkezik a létesítmény vagy légijármű-üzemeltető hitelesítési tevékenységeinek értékeléséhez az adott alkalmazási körre vonatkozóan, valamint legalább egy olyan személyt, aki ismeri a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és iránymutatást.

58. cikk

Az értékelőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   Az értékelő alkalmas arra, hogy a hitelesítő értékelése során elvégezze a IV. fejezetben előírt tevékenységeket. Ennek érdekében az értékelő:

(2)   A vezető értékelő megfelel az (1) bekezdésben említett, az értékelőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek, és igazolta, hogy alkalmas az értékelést végző csoport vezetésére, és arra, hogy ő feleljen az értékelés e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

(3)   A belső bírálók és az akkreditáció megadására, meghosszabbítására és megújítására vonatkozó döntéseket meghozó személyek – az (1) bekezdésben említett, szakértelemmel kapcsolatos követelményeken kívül – megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkeznek az akkreditáció értékeléséhez.

59. cikk

Külső szakértők

(1)   A nemzeti akkreditáló testület külső szakértőket is bevonhat az értékelést végző csoportba annak érdekében, hogy a szakértő egy bizonyos témával kapcsolatos részletes ismereteivel és szakértelmével támogassa a vezető értékelőt vagy az értékelőt az értékelési tevékenységek elvégzésében.

(2)   A külső szakértő rendelkezik a vezető értékelő és értékelő támogatásához szükséges szakértelemmel abban a kérdésben, amely miatt a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértő ezenkívül:

(3)   A külső szakértő a meghatározott feladatokat az érintett értékelést végző csoport vezető értékelőjének irányítása és teljes felelőssége alatt végzi.

60. cikk

Eljárások

A nemzeti akkreditáló testület megfelel a 765/2008/EK rendelet 8. cikkének megfelelően megállapított követelményeknek.

61. cikk

Panaszok

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testülethez panasz érkezik be az illetékes hatóságtól a hitelesítővel, az üzemeltetővel vagy légijármű-üzemeltetővel, vagy más érdekelt felekkel kapcsolatban, a nemzeti akkreditáló testület ésszerű határidőn belül:

62. cikk

Nyilvántartások és dokumentáció

A nemzeti akkreditáló testület nyilvántart minden, az akkreditációs eljárásban részt vevő személyt. E nyilvántartások tartalmazzák az e rendeletnek való megfelelés bizonyításához szükséges képesítéseket, képzést, tapasztalatot, pártatlanságot és szakértelmet.

63. cikk

Az információhoz való hozzáférés, bizalmasság

(1)   A nemzeti akkreditáló testület rendszeresen nyilvánosságra hozza és frissíti az akkreditációs tevékenységei során szerzett információkat.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet 8. cikke 4. pontjának megfelelően adott esetben megteszi a megszerzett információk bizalmasságának megóvásához szükséges intézkedéseket.

64. cikk

Szakértői értékelés

(1)   A nemzeti akkreditáló testületek rendszeresen szakértői értékelésen esnek át.

A szakértői értékelést a 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület szervezi meg.

(2)   A 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület megfelelő szakértői értékelési kritériumokat és hatékony és független szakértői értékelési eljárást alkalmaz az alábbiak értékelése érdekében:

A kritériumok közé tartoznak a szakértői értékelést végző személyekre és csoportokra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, amelyek a 2003/87/EK irányelvnek megfelelően létrehozott, üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerére vonatkoznak.

(3)   A 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület közzéteszi és közli a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelésének eredményét a Bizottsággal, a tagállam nemzeti akkreditáló testületéért felelős nemzeti hatóságaival és a tagállamok illetékes hatóságával, vagy a 69. cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatási központtal.

(4)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése előtt sikeresen átesett a 765/2008/EK rendelet 14. cikkének megfelelően elismert testület által szervezett szakértői értékelésen, a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése után mentesül az új szakértői értékelés alól, amennyiben igazolni tudja az e rendeletnek való megfelelését.

E célból az érintett nemzeti akkreditáló testület benyújtja a kérelmet és a szükséges dokumentációt a 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testületnek.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület dönt arról, hogy betartották-e a mentesítés megadásának feltételeit.

A mentesítés a nemzeti akkreditáló testületnek a döntésről való értesítésének dátumát követően maximum három évig érvényes.

(5)   Az 54. cikk (2) bekezdése értelmében a hitelesítőként működő természetes személyek hitelesítésével kapcsolatos feladatokkal megbízott nemzeti hatóság e rendelet értelmében eléri azon nemzeti akkreditáló testületek hitelességének szintjét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen.

E célból az érintett tagállam közvetlenül azután, hogy engedélyezi a nemzeti hatóságnak a hitelesítés elvégzését, a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó igazoló dokumentumot. E rendelet értelmében a nemzeti hatóságok addig nem minősíthetnek hitelesítőket, amíg az érintett tagállam be nem nyújtja az említett igazoló dokumentumokat.

Az érintett tagállam rendszeresen felülvizsgálja a nemzeti hatóság működését annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is elérje a fent említett hitelességi szintet, és tájékoztatja erről a Bizottságot.

65. cikk

Korrekciós intézkedés

(1)   A tagállamok rendszeres időközönként ellenőrzik nemzeti akkreditáló testületüket annak biztosítása érdekében, hogy folyamatosan betartsák az e rendeletben meghatározott követelményeket, figyelembe véve a 64. cikknek megfelelően elvégzett szakértői értékelés eredményeit.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület nem tartja be az e rendeletben meghatározott követelményeket vagy kötelezettségeit, az érintett tagállam megfelelő korrekciós intézkedéseket tesz, vagy gondoskodik ilyen korrekciós intézkedések megtételéről, és értesíti erről a Bizottságot.

66. cikk

A hitelesítők kölcsönös elismerése

(1)   A tagállamok elismerik azon nemzeti akkreditáló testületek által nyújtott szolgáltatások egyenértékűségét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen. A tagállamok elfogadják az említett nemzeti akkreditáló testületek által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, és tiszteletben tartják ezen hitelesítők arra vonatkozó jogát, hogy az akkreditációjuk hatálya alatt hitelesítést végezzenek.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület 2014. december 31-ig nem esik át teljes szakértői értékelésen, a tagállamok elfogadják a nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, amennyiben a 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület elkezdte a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelését, és nem talált e rendeletnek való meg nem felelést.

(3)   Amennyiben a hitelesítők hitelesítését az 54. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóság végzi, a tagállamok elfogadják az ilyen hatóság által kibocsátott okiratot, és tiszteletben tartják a minősített hitelesítők azon jogát, hogy minősítésük hatálya alatt hitelesítést végezzenek.

67. cikk

A nyújtott szolgáltatások ellenőrzése

Amennyiben a tagállam a 2006/123/EK irányelv 31. cikke (4) bekezdésének megfelelően végzett ellenőrzés során megállapítja, hogy a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek, a tagállam illetékes hatósága vagy nemzeti akkreditáló testülete haladéktalanul értesíti hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet.

A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület az említett információ közlését e rendelet 61. cikke értelmében vett panasznak tekinti, és e rendelet 72. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően megteszi a megfelelő intézkedést és válaszol az illetékes hatóságnak vagy a nemzeti akkreditáló testületnek.

68. cikk

Elektronikus adatcsere és az automatizált rendszerek használata

(1)   A tagállamok arra kötelezhetik a hitelesítőket, hogy a 601/2012/EU rendelet 74. cikke (1) bekezdésének megfelelően elektronikus formanyomtatványokat vagy különleges fájlformátumokat használjanak a hitelesítői jelentések elkészítésénél.

(2)   Szabványosított elektronikus formanyomtatványokat vagy alkalmazandó fájlformátumokat is közzé lehet tenni a hitelesítői jelentés benyújtása céljából és az üzemeltető, a légijármű-üzemeltető, a hitelesítő, az illetékes hatóság és a nemzeti akkreditáló testület közötti egyéb típusú kommunikáció esetében, a 601/2012/EU rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében.

VI.   FEJEZET

INFORMÁCIÓCSERE

69. cikk

Információcsere és tájékoztatási központok

(1)   A tagállam lehetővé teszi a megfelelő információk hatékony cseréjét, és együttműködést hoz létre a nemzeti akkreditáló testülete, vagy adott esetben a hitelesítők hitelesítésével megbízott nemzeti hatóság és az illetékes hatóság között.

(2)   Amennyiben a 2003/87/EK irányelv 18. cikkének megfelelően több illetékes hatóságot jelölnek ki egy tagállamban, a tagállam felhatalmazza az egyik illetékes hatóságot az információcsere tájékoztatási központjaként az (1) bekezdésben említett együttműködés összehangolására és az e fejezetben említett tevékenységek elvégzésére.

70. cikk

Akkreditálási munkaprogram és vezetői jelentés

(1)   A nemzeti akkreditáló testület minden év december 30-ig akkreditálási munkaprogramot bocsát minden tagállam illetékes hatóságának a rendelkezésére, amely listát tartalmaz az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítőkről, és azon hitelesítőkről, amelyek a 76. cikk értelmében arról tájékoztatták, hogy hitelesítést kívánnak végezni az említett tagállamokban. Az akkreditálási munkaprogram minden hitelesítő esetében legalább a következő információkat tartalmazza:

(2)   Az akkreditálási munkaprogram (1) bekezdésnek megfelelő benyújtása után az illetékes hatóság a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére bocsát minden lényeges információt, ideértve az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat és iránymutatásokat is.

(3)   Minden év június 1-jéig a nemzeti akkreditáló testület az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a vezetői jelentést. A vezetői jelentés minden, az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítő esetében tartalmazza legalább a következő információkat:

71. cikk

Információcsere az igazgatási intézkedésekről

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület igazgatási intézkedéseket vezet be a hitelesítővel kapcsolatban az 53. cikknek megfelelően, vagy amennyiben az akkreditáció felfüggesztése véget ér, vagy a fellebbezési eljárásban hozott ítélet érvénytelenítette a nemzeti akkreditáló testület arra vonatkozó döntését, hogy az 53. cikknek megfelelő igazgatási intézkedéseket vezessen be, a nemzeti akkreditáló testület az alábbi feleket értesíti:

72. cikk

Az illetékes hatóság információcseréje

(1)   Azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a hitelesítő hitelesítést végez, legalább a következőkről tájékoztatja évente a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett információk bizonyítják, hogy az illetékes hatóság megállapította a hitelesítő e rendeletnek való meg nem felelését, a nemzeti akkreditáló testület ezen információ közlését az illetékes hatóság hitelesítőre vonatkozó panaszának minősíti a 61. cikk értelmében.

A nemzeti akkreditáló testület megteszi a megfelelő intézkedéseket ezen információk kezelésére, és legkésőbb három hónappal a tájékoztatás beérkezése után válaszol az illetékes hatóságnak. A nemzeti akkreditáló testület válaszában tájékoztatja az illetékes hatóságot az általa tett lépésről és adott esetben a hitelesítővel kapcsolatban bevezetett igazgatási intézkedésekről.

73. cikk

Információcsere a felülvizsgálatról

(1)   Amennyiben a hitelesítő által végzett hitelesítés helyszínéül szolgáló tagállam nemzeti akkreditáló testületét a 49. cikk (5) bekezdése értelmében felkérték, hogy felülvizsgálatot végezzen, a nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő akkreditálását végző nemzeti akkreditáló testülettel közli a megállapításait, kivéve, ha a két nemzeti akkreditáló testület másképp állapodott meg.

(2)   A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett megállapításokat annak értékelése során, hogy a hitelesítő megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett megállapítások bizonyítják, hogy a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megfelelő lépéseket tesz e rendelet értelmében, és az alábbiakról tájékoztatja a felülvizsgálatot végző nemzeti akkreditáló testületet:

74. cikk

Információcsere azzal a tagállammal, amelyben a hitelesítő székhellyel rendelkezik

Amennyiben nem azon tagállam nemzeti akkreditáló testülete akkreditálta a hitelesítőt, amelyben a hitelesítő székhellyel rendelkezik, az akkreditálási munkaprogramot, a vezetői jelentést, a 70. cikkben említett információt és a 71. cikkben említett információt azon tagállam illetékes hatóságához is be kell nyújtani, amelyben a hitelesítő székhellyel rendelkezik.

75. cikk

Az akkreditált hitelesítők adatbázisai

(1)   A nemzeti akkreditáló testületek, vagy adott esetben az 54. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóságok adatbázist hoznak létre és kezelnek, amelyhez hozzáférést biztosítanak más nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzemeltetők és illetékes hatóságok számára.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület elősegíti és összehangolja az adatbázisok hozzáférhetőségét, és egységes és központosított adatbázisba vonja össze őket, annak érdekében, hogy elősegítse a nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzemeltetők és illetékes hatóságok közötti eredményes és költséghatékony kommunikációt.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adatbázis legalább a következő információkat tartalmazza:

Ezek az információk a nyilvánosság számára elérhetőek.

76. cikk

A hitelesítők általi értesítés

(1)   Az akkreditálási munkaprogram és a 70. cikkben említett vezetői jelentés tervezetének a nemzeti akkreditáló testület által történő elkészítésének elősegítése érdekében a hitelesítő minden év november 15-ig az alábbiakról értesíti a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

(2)   Amennyiben megváltoznak az (1) bekezdésben említett információk, a hitelesítő ezen változásokat a nemzeti akkreditáló testülettel való megállapodásban rögzített határidőn belül közli.

VII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

77. cikk

Átmeneti rendelkezések

A 2013. január 1-je előtt előforduló kibocsátást és – adott esetben – tevékenységre vonatkozó adatokat a 2007/589/EK határozatban (11) meghatározott követelményeknek megfelelően kell hitelesíteni.

78. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.

(1)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2)  Lásd e Hivatalos Lap 30 oldalát.

(3)  HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

(4)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(5)  HL L 218., 2008.8.13., 82. o.

(6)  HL L 342., 2009.12.22., 1. o.

(7)  HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

(8)  HL L 140., 2009.6.5., 114. o.

(9)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(10)  HL L 130., 2011.5.17., 1. o.

(11)  HL L 229., 2007.8.31., 1. o.