30.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/14

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdése a hitelminősítő intézetek számára szigorú, szisztematikus, folyamatos és – az utóteszteléseket is beleértve – a korábbi tapasztalatokra épülő minősítési módszerek alkalmazását írja elő.

(2)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) által létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által elvégzett értékelés átláthatóságának, valamint az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében előírt követelményekre vonatkozó egységes szabályok biztosításához szükséges.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 15. cikke szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmek vizsgálatakor az EÉPH-nak értékelnie kell a hitelminősítő intézetek megfelelését az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében foglalt előírásoknak. A nyilvántartásba vételt követően az EÉPH-nak az általa gyakorolt folyamatos felügyelet részeként mindazon esetekben értékelnie kell a hitelminősítő intézetek folyamatos megfelelését a 8. cikk (3) bekezdésében foglalt előírásoknak, amikor ezt szükségesnek tartja.

(4)

Az 1060/2009/EK rendelet és különösen annak 23. cikke az EÉPH, a Bizottság és a tagállami hatóságok számára tiltja, hogy befolyásolják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit. E rendeletnek kell meghatároznia azokat a szabályokat, amelyek alapján az említett módszerek értékelhetők, de a rendelet nem teszi lehetővé a hatóságok részére azt, hogy az említett módszerek alapján kibocsátott hitelminősítések pontosságáról határozzanak.

(5)

Az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése az I. melléklet A. szakaszának 9. pomtjával összefüggésben értelmezve a hitelminősítő intézet számára előírja a felülvizsgálati funkció létrehozását, amely felelős a hitelminősítő intézet módszereinek, modelljeinek és főbb minősítési, úgymint matematikai és korrelációs feltevéseinek időszakos felülvizsgálatáért, továbbá azok jelentős változásaiért és módosításaiért, illetve annak ellenőrzéséért, hogy az említett felhasznált vagy felhasználni javasolt módszerek, modellek és főbb értékelési feltevések megfelelőek-e új pénzügyi eszközök értékelésére.

(6)

E rendeletnek az EÉPH által az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottsághoz jóváhagyásra benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezet képezi az alapját.

(7)

Az EÉPH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az ezekkel összefüggésben felmerülő költségeket és hasznokat, és kikérte az 1095/2010/EU rendelet 37. cikke alapján létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét. Az EÉPH emellett 2011 májusában felhívást tett közzé a piaci szereplők álláspontjának megismerése érdekében,

a)

olyan egyértelmű és szilárd kontrollokat és eljárásokat tartalmaznak a kidolgozásukra és ez érintett jóváhagyásokra vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik a módszer hatékonyságának érdemi ellenőrzését;

b)

a minősített szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelképességének megállapításához szükségesnek tartott összes tényezőt magukban foglalják, statisztikai, múltbeli tapasztalatokon vagy bizonyítékokon alapuló adatokkal alátámasztva;

c)

figyelembe veszik az egyazon kockázati tényező által érintett minősített szervezetek vagy pénzügyi eszközök és azon kockázati tényezők közötti modellezett kapcsolatot, amelyre a hitelminősítési módszerek érzékenyek;

d)

megbízható, releváns és minőségfüggő analitikus modelleket, valamint a legfontosabb hitelminősítési feltevéseket és kritériumokat tartalmazzák, amennyiben ezek részei a módszernek.

a)

az összes kvalitatív tényező, ideértve az egyes tényezőkhöz tartozó kvalitatív értékelés szempontjait;

b)

az összes kvantitatív tényező, ideértve a kulcsfontosságú változókat, adatforrásokat, fő feltevéseket, modellezési és kvantitatív technikákat.

a)

a hitelminősítési módszerben alkalmazott egyes kvalitatív és kvantitatív tényezők fontosságára vonatkozó nyilatkozat, adott esetben e tényezőkhöz rendelt súlyok ismertetésével és indokolásával, valamint a hitelminősítésre kifejtett hatásukkal együtt;

b)

a hitelminősítési módszerben alkalmazott legfontosabb feltevések és a makrogazdasági vagy pénzügyi adatokból származó kritikus kockázati tényezők közötti kapcsolat értékelése; valamint

c)

a hitelminősítési módszerben alkalmazott legfontosabb feltevések és a módszer alkalmazásával az eddigiek során kapott hitelminősítések volatilitása közötti kapcsolat értékelése.

a)

a hitelminősítő intézet igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának független tagjai;

b)

a hitelminősítő intézet felülvizsgálati funkciót betöltő egysége;

c)

a hitelminősítési módszerek nyomon követésében és felülvizsgálatában részt vevő egyéb érintett személy vagy bizottság.

a)

folyamatosan használják azokat, kivéve, ha valamilyen objektív ok a hitelminősítési módszer megváltoztatását vagy használatának megszüntetését indokolja;

b)

a folyamatban lévő monitoringból vagy felülvizsgálatból származó megállapításokat azonnal beépítsék, különösen akkor, ha a strukturális makrogazdasági vagy a pénzügyi piaci feltételeket érintő változások befolyásolhatják az adott módszer által előállított hitelminősítéseket;

c)

összehasonlítsák különböző eszközosztályok hitelminősítéseit.

a)

az adott módszer alkalmazásával megfelelő időintervallumon keresztül és különböző eszközosztályokra vonatkozóan kibocsátott hitelminősítések múltbeli adatokra épülő megalapozottsága és előrejelző képessége;

b)

a minősítési modellben használt feltevéseknek a tényleges nemteljesítési és veszteségrátáktól való eltérési foka.

a)

a hitelminősítési módszernek a mögöttes feltevések változására való érzékenységét vizsgálja, ideértve a kvalitatív és kvantitatív tényezők változására való érzékenységet is;

b)

helyesen és megfelelően értékeli az adott hitelminősítési módszer által előállított korábbi hitelminősítéseket;

c)

megbízható inputadatokat használ, aminek része a megfelelő méretű adatminták kiválasztása is;

d)

a minősítési kategóriák (például strukturált pénzügyi eszközök, állampapírok, vállalatok, pénzügyi intézmények, biztosítók, államháztartás) mindegyike tekintetében megfelelőképpen figyelembe veszi a minősített szervezetek vagy pénzügyi eszközök meghatározó földrajzi területeit.

a)

a minősített szervezetek és pénzügyi eszközök rendszeres hitelminősítési és teljesítményértékelési felülvizsgálatát;

b)

a mintán belüli és a mintán kívüli tesztelést;

c)

a hitelesítésre vagy utótesztelésre vonatkozó korábbi információkat.

a)

biztosítja azt, hogy a hitelminősítési módszerek megbízható előrejelzői a hitelképességnek;

b)

belső eljárásait következetes módon, tartósan és piaci szegmensektől függetlenül alkalmazza;

c)

rendelkeznek olyan eljárásokkal, amelyek biztosítják, hogy az utótesztelés által jelzett rendszerszintű hitelminősítési anomáliákat észlelik és megfelelően kezelik.