23.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/36

(1)

2011. május 13-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az Indiából származó egyes rozsdamentes acél kötőelemeknek és részeiknek (a továbbiakban: érintett termék) az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A Bizottság ugyanezen a napon az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (3) szubvencióellenes eljárás megindítását is bejelentette az Indiából származó egyes rozsdamentes acél kötőelemek és részeik Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított.

(3)

A panaszt 2011. március 31-én nyújtotta be az Európai Iparikötőelem-intézet (European Industrial Fasteners Institute, EiFi) (a továbbiakban: panaszos) olyan gyártók nevében, melyek termelése az egyes rozsdamentes acél kötőelemek és részeik teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki. Az említett termékek dömpingjére és az abból eredő jelentős kárra a panaszban felhozott prima facie bizonyítékokat a Bizottság elegendőnek ítélte vizsgálat megindításának indoklásához.

(4)

A Bizottság hivatalosan értesítette az eljárás megindításáról a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket, az általa ismert érintett felhasználókat és az indiai hatóságokat. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(5)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(6)

Tekintettel az indiai exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárás megindításáról szóló értesítésben a dömping meghatározására mintavételt alkalmaztak.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről, és adott esetben kiválaszthassa a mintát, az indiai exportáló gyártókat felkérték, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak általános tájékoztatást kivitelükről és belföldi értékesítéseikről, az érintett termék gyártásával és értékesítésével összefüggő pontos tevékenységükről, és valamennyi, az érintett termék gyártásába és értékesítésébe bevont kapcsolódó vállalat nevéről és tevékenységéről a 2010. április 1. és 2011. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozóan.

(8)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül összesen öt exportáló gyártó – beleértve indiai kapcsolódó vállalatok csoportjait – adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Ezen együttműködő vállalatok arról számoltak be, hogy a vizsgálati időszakban exportálták az érintett terméket az Unióba. Összehasonlítva az Eurostat behozatali adatait és az érintett termék Unióba irányuló kivitelének mennyiségeit, amelyeket az öt együttműködő vállalat a vizsgálati időszak tekintetében bejelentett, megállapítható, hogy az indiai exportáló gyártók csaknem 100 %-os együttműködést tanúsítottak. A mintát így az ezen öt exportáló gyártó által benyújtott információk alapján választották ki.

(9)

Az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a mintát az érintett termékből az Unióba irányuló azon legnagyobb reprezentatív exportvolumen alapján választották ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen kivizsgálható volt. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság a mintát abból a három exportáló gyártóból állította össze, amelyek a legnagyobb, az Unióba irányuló exportvolumennel rendelkeztek. A mintavételi információk alapján a vizsgálati időszakban a kiválasztott vállalatok vagy vállalatcsoportok adták a 99 %-át az érintett termék Unióba irányuló – az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott információk szerinti – exportmennyiségének. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy ilyen minta lehetővé tenné azt, hogy a vizsgálat ésszerű számú, a rendelkezésre álló idő alatt megvizsgálható exportáló gyártóra korlátozódjon, ugyanakkor pedig nagymértékű reprezentativitást biztosítson.

(10)

Az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a mintavétel kapcsán konzultáltak az érintett felekkel és az indiai hatóságokkal. A mintába fel nem vett két gyártó ragaszkodott ahhoz, hogy bekerüljenek a mintába. A javasolt mintának a (8) preambulumbekezdésben említett reprezentatív jellegére való tekintettel azonban megállapításra került, hogy nem szükséges a minta módosítása vagy kibővítése.

(11)

Két, a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártó egyedi vizsgálatot kért, és a határidőn belül visszaküldte a kitöltött dömpingellenes kérdőívet.

(12)

Tekintettel arra a következtetésre, hogy a jelenlegi dömpingellenes eljárást a továbbiakban részletesen kifejtett indokok alapján le kell zárni, az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmeknek nem adtak helyet.

(13)

Tekintettel az uniós gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben a kár megállapítása érdekében az alaprendelet 17. cikkének megfelelően mintavételt irányoztak elő.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztotta az uniós gyártók mintáját. E minta öt vállalatból állt, melyeket a vizsgálat megindítását megelőzően ismert 15 uniós gyártó közül választottak ki értékesítési volumenük, méretük és unióbeli földrajzi elhelyezkedésük alapján. E vállalatok képviselték a teljes uniós gyártás 37 %-át a vizsgálati időszak alatt. Az érdekelt feleket felkérték, hogy tanulmányozzák a dossziét, és a vizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételétől számított 15 napon belül nyilvánítsanak véleményt arról, megfelelőnek találják-e a választást. Egyik érdekelt fél sem ellenezte az öt vállalatból álló, javasolt mintát.

(15)

Ezt követően az öt uniós gyártó egyike beszüntette az együttműködést. A megmaradt négy vállalat termelése a teljes uniós gyártás 31 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. Ezért a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából kellően reprezentatívnak ítélték.

(16)

Tekintettel az eljárásban érintett importőrök esetlegesen nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének megfelelően az importőrök esetében mintavételt irányoztak elő. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül két importőr adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A jelentkező importőrök alacsony számára tekintettel az a döntés született, hogy nem alkalmaznak mintavételt.

(17)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek és minden más olyan félnek, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben megszabott határidőn belül jelentkezett. Ezért kérdőíveket küldtek a mintába felvett indiai exportáló gyártóknak, a mintába felvett uniós gyártóknak, az unióbeli együttműködő importőröknek és a vizsgálatban érintett ismert felhasználóknak.

(18)

A mintába felvett exportáló gyártóktól és négy, mintába felvett unióbeli gyártótól érkezett válasz. Egyik importőr sem válaszolt a kérdőívre.

(19)

A Bizottság a dömping, az ebből következő kár és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt, az érdekelt felektől származó valamennyi információt bekérte és ellenőrizte.

(20)

Az egyik fél azt állította, hogy az egyik exportáló gyártó túl sok adat tekintetében kérelmezte az adatok bizalmas kezelését, és nem nyújtott be kellően használható nyilvános verziót a kérdőívre adott válaszaiból. Ezért az ezen vállalat által szolgáltatott információkat indokolt lenne figyelmen kívül hagyni, magát a vállalatot pedig az eljárásban együtt nem működő vállalatnak kellene tekinteni.

(21)

A szóban forgó exportáló gyártó nem bizalmas jellegű válaszát azonban – amely egy első válaszból, valamint egy, a hiánypótlásra felszólító levél alapján benyújtott teljes változatból áll – a Bizotttság újból értékelte, és megállapította, hogy kellően teljesnek tekinthető ahhoz, hogy megfelelő nyilvános válaszként felhasználható legyen. Az állítást ezért a Bizotttság elutasította.

(22)

Az alábbi felek telephelyein tettek ellenőrző látogatásokat:

(23)

A dömping és a kár vizsgálata a 2010. április 1. és 2011. március 31. közötti időszakra irányult. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2008 januárjától a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(24)

Az érintett terméket a jelenleg a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30, 7318 15 51, 7318 15 61 és 7318 15 70 KN-kód alá besorolt, rozsdamentes acél kötőelemek és azok részei alkotják.

(25)

Megállapításra került, hogy az indiai belföldi piacon gyártott és értékesített, valamint az Unióban az uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített termékek és az érintett termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint alapvető felhasználási formái megegyeznek. Ezért azokat az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében azonosnak kell tekinteni.

(26)

A rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően történő meghatározásához a Bizottság először megállapította, hogy a hasonló termék mintába felvett indiai exportáló gyártók általi, független ügyfeleknek történő belföldi értékesítése reprezentatív mennyiségben történt-e, vagyis a vizsgálati időszakban ez az értékesítés elérte-e az Unióba irányuló teljes exportvolumenük legalább 5 %-át.

(27)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártóról kiderült, hogy a belföldi piacon nem volt reprezentatív értékesítése a hasonló termékből. Ennek az exportáló gyártónak az esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján kellett kiszámítani.

(28)

Az átfogóan reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező, a mintába felvett exportáló gyártók esetében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók által a belföldi piacon értékesített azon terméktípusokat, amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók az Unióba irányuló exportra értékesített típusokkal.

(29)

Egy terméktípus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon független vevőknek értékesített terméktípus mennyisége az uniós export keretében értékesített hasonló terméktípus teljes mennyiségének legalább 5 %-a volt.

(30)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, tekinthető-e úgy, hogy a vállalatok belföld értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendes kereskedelmi forgalomban történt. Erre úgy került sor, hogy minden egyes terméktípusnál megállapították, hogy a vizsgálati időszak folyamán mekkora volt a független fogyasztóknak a belföldi piacon történő, nyereséges értékesítések aránya.

(31)

Ha egy adott terméktípus teljes értékesítési mennyiségének több mint 80 %-át a számított termelési költséggel azonos vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesítették, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a termelési költséggel vagy meghaladta azt, akkor a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ennek az árnak a kiszámítása az adott terméktípus vizsgált időszakon belüli összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagára alapján történt, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem.

(32)

Ha egy terméktípus nyereséges értékesítése az adott típus teljes értékesítési mennyiségének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy ha az adott típus súlyozott átlagára a termelési költség alatt volt, akkor a rendes érték a kizárólag az adott típusból történt nyereséges értékesítés súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi áron alapult.

(33)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusoknál a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján kellett kiszámítani. Ebből a célból a vizsgálati időszak alatt a terméktípusonként az exportőr saját átlagos előállítási költségéhez hozzáadták az értékesítési, általános és adminisztratív (selling, general and administrative, a továbbiakban: SGA-) költségeket és egy ésszerű haszonkulcsot. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az SGA-költségek aránya és a haszonkulcs a megfelelő exportáló gyártó egyes termékei rendes kereskedelmi forgalomban felmerülő SGA-költségeinek és haszonkulcsának súlyozott átlagán alapult.

(34)

A reprezentatív belföldi eladások nélküli együttműködő exportáló gyártók esetében a rendes ár az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint lett kiszámítva: a hasonló termék esetében a vállalat saját termelési költségeihez terméktípusonként hozzáadták a vizsgálati időszaki alatti SGA-költségeket és egy ésszerű haszonkulcsot. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az SGA-költségek aránya és a haszonkulcs az exportáló gyártó számára az egyes terméktípusok rendes kereskedelmi forgalomban történő értékesítésénél felmerülő SGA-költségek és haszonkulcs súlyozott átlagán alapult.

(35)

Az exportértékesítési árakat az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy kifizethető árak alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(36)

A rendes értéket és az exportárat gyártelepi (ex-works) alapon hasonlították össze egymással.

(37)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vettük azokat a különbségeket is, amelyek az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásolták.

(38)

Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – figyelembe vették a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos, csomagolási, hitelköltségeket, a számlán nem szereplő engedményeket és a jutalékokat.

(39)

A mintában szereplő vállalatok esetében az érintett termék Unióba exportált minden típusának rendes súlyozott átlagértékét összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára kiszabott exportár súlyozott átlagával, az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően.

(40)

A fenti módszer alapján megállapított dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson kiszámított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(41)

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az Unióba irányuló indiai export 87 %-át teszi ki azon indiai exportáló gyártók aránya, amelyeknél nem állapítottak meg dömpinget.

(42)

A Bizottság által összeállított, a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos dokumentum elemzése alapján a panaszos 25 %-os különbséget számított ki a mintába felvett, a megállapítások szerint dömpingelő exportáló gyártókra megállapított rendes érték és azon vállalatnál megállapított rendes érték között, amely a megállapítások szerint nem dömpingelt. A panaszos azt állította, hogy ilyen különbség versenypiacon nem fordulhat elő, és nem realisztikus a rozsdamentes acél kötőelemek ágazatában. Emellett a panaszos azt is állította, hogy a megállapítások szerint nem dömpingelő exportáló gyártó unióbeli, kapcsolatban álló vállalatoktól szerzett be rozsdamentesacél-hulladékot, ezért e nyersanyag beszerzési árai nem szolgálnak megbízható alapul a termelési költségek kiszámításához.

(43)

A megállapítások alapján nem dömpingelő együttműködő exportőr esetében a rendes érték alapjául a terméktípusonkénti termelési költség szolgált, amely alacsonyabb, mint a mintába felvett más exportáló gyártók esetében. Ez elsősorban annak a ténynek tudható be, hogy míg az előbbi vállalat magát a rozsdamentes acélt is rozsdamentesacél-hulladékból állítja elő, tehát termelése teljesen integrált, és részesül a méretgazdaságosság előnyeiből, a többi vállalat a szabad piacon – többek között a megállapítások szerint nem dömpingelő együttműködő exportőrtől – rozsdamentes acél hengerhuzalt szerez be, amely a rozsdamentes acél kötőelemek legfontosabb alapanyaga.

(44)

A megállapítások szerint dömpingelő együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket elsősorban a terméktípusonkénti belföldi ár alapján állapították meg. India belföldi piacán a verseny korlátozott mértékű, és a megállapítások szerint nem dömpingelő együttműködő exportőr a VI alatt belföldön csak nem reprezentatív mennyiségben értékesítette termékét.

(45)

A megállapítások szerint nem dömpingelő exportáló gyártó által beszerzett rozsdamentesacél-hulladék tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy e vállalat a hulladékot egyaránt beszerezte kapcsolatban álló és független beszállítóktól is, és ez utóbbiaktól szerezte be a teljes mennyiség 70 %-át. A beszerzési árszint mindkét beszerzéstípus esetében összehasonlítható volt, a hulladék osztályának figyelembe vételével is.

(46)

Ennek következtében a mintába felvett exportáló gyártók rendes értékének megállapítása megerősítésre kerül, a panaszos állításait pedig a Bizottság elutasítja.

(47)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók súlyozott átlagos dömpingkülönbözete az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően lett kiszámítva, a mintába felvett azon exportáló gyártók különbözete alapján, amelyek esetében a dömping tényét megállapították. Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözetet az uniós határparitáson számított CIF-ár (vámfizetés nélkül) 24,6 %-ában állapították meg.

(48)

Az egyik együttműködő indiai exportáló gyártó azt követően, hogy a Bizottság nyilvánosságra hozta az eljárás lezárására irányuló szándékát, kitartott azon állítása mellett, hogy egyedi vizsgálat iránti kérelmét a Bizottságnak el kell fogadnia, mivel a mintába fel nem vett, együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában nyilvánosságra hozott dömpingkülönbözet nem tükrözi helyzetét.

(49)

A Bizottság nem értékelte az egyedi vizsgálat iránti kérelmet, mivel eljárás lezárása esetén a dömpingkülönbözet megállapítása jelentőségét veszti.

(50)

Az összes többi indiai exportőr tekintetében a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Ennek alkalmával összehasonlította a mintavételi eljárás során a valamennyi együttműködő exportáló gyártó által adott válaszokban megjelölt összes kiviteli mennyiséget az Indiából származó összes behozatallal, amint azt az Eurostat statisztikái feltüntetik. Az együttműködés így megállapított százaléka 97 % volt. Ezen az alapon az együttműködés mértékét a Bizottság magasnak ítélte. Megfelelőnek ítélték, hogy az együtt nem működő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözetet a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók tekintetében megállapított átlagos dömpingkülönbözet szintjén állapítsák meg. A rendelkezésre álló információk alapján az együtt nem működő indiai exportőrök vizsgálati időszak alatt alkalmazott átlagos exportárai összhangban voltak az együttműködő exportáló gyártók áraival. Emellett nem áll rendelkezésre arra utaló információ, hogy a rendes érték más lenne a nem együttműködő exportáló gyártók esetében.

(51)

A dömping országos szintjét ezen az alapon az uniós határparitáson számított CIF-ár (vámfizetés nélkül) 24,6 %-ában állapították meg.

(52)

Valamennyi, az uniós gyártókra vonatkozóan rendelkezésre álló adatot, többek között a panaszban megadott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártók által benyújtott adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók kérdőívre adott, ellenőrzött válaszait felhasználták az uniós gyártás teljes mennyiségének megállapításához.

(53)

Ez alapján a teljes uniós termelés becsült értéke mintegy 52 000 tonna volt a vizsgálati időszakban. Ez a számadat magában foglalja valamennyi olyan uniós gyártó termelését, amely jelentkezett a Bizottságnál, és azon gyártók becsült termelését, amelyek nem vették fel a kapcsolatot a Bizottsággal az eljárás során.

(54)

A fenti (13) preambulumbekezdésben jelzetteknek megfelelően az uniós gyártók vizsgálatára mintavételt alkalmaztak. Az eljárás megindítását megelőzően adatot szolgáltató 15 uniós gyártó közül öt vállalatot vettek fel a mintába. A fenti (15) preambulumbekezdésnek megfelelően az egyik vállalat úgy döntött, hogy nem vesz részt a vizsgálatban. A fennmaradó együttműködő, mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatti teljes becsült uniós termelés mintegy 32 %-át tették ki, és a Bizottság úgy ítélte, hogy kellően reprezentatívak a teljes uniós gyártás szempontjából.

(55)

A fenti (52) preambulumbekezdésben említett valamennyi ismert uniós gyártót úgy tekintik, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot alkotják, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(56)

Az Eurostat releváns importstatisztikáit, valamint a panaszban szereplő, továbbá az uniós gyártóktól származó, a vizsgálat megindítását megelőzően és azt követően gyűjtött adatot, valamint a mintába felvett uniós gyártók kérdőívre adott, ellenőrzött válaszait is felhasználták a releváns kártényezők értékeléséhez.

(57)

A makrogazdasági adatokon – mint a termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, az eladási mennyiség, a piaci részesedés, a növekedés, a foglalkoztatottság és a termelékenység – alapuló kárelemzés az uniós gazdasági ágazat mint egész adatain alapul.

(58)

A mikrogazdasági adatokon – mint a tranzakciók árai, nyereségesség, pénzforgalom, beruházás, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, készletek, bérek – alapuló kárelemzés a mintába felvett uniós gyártók adatain alapul.

(59)

A mintába felvett négy uniós gyártót a 2012. január 7-én lezárult, a Kínából és Tajvanról származó rozsdamentes acél kötőelemek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata során is beválasztották a mintába (4). Az említett felülvizsgálatban egy másik, az ezen vizsgálat keretében a mintába be nem kerülő vállalatot is felvettek a mintába. Mivel a kárelemzés szempontjából figyelembe vett időszak egybeesik a hatályvesztési felülvizsgálatéval, a 2008-ra és 2009-re vonatkozó adatok az említett egy vállalat kivételével megegyeznek. A 2008-ra és 2009-re vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalával lehetséges lenne a jelenlegi eset mintájába fel nem vett vállalat adatainak kikövetkeztetése. Ezért indexált formában tüntették fel az olyan mikromutatókat, mint a készletek, bérek, beruházások, pénzforgalom, a beruházások megtérülése és a nyereségesség.

(60)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat által az Unióban elért értékesítési volumen alapján határozták meg, a panaszban foglaltaknak megfelelően, és az adatokat a mintavétel kérdőívére adott válaszok, valamint a mintába felvett gyártóktól származó, kontrollált adatok alapján ellenőrizték. Emellett tekintetbe vették a figyelembe vett időszakra vonatkozó, az Eurostattól származó adatokon alapuló importvolument is.

(61)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1.   táblázat

(62)

A figyelembe vett időszak alatt a felhasználás összességében 9 %-kal nőtt az EU piacán. 2008 és 2009 között drasztikus, 16 %-os csökkenés következett be, ami az állítások szerint a gazdasági válság piacra gyakorolt negatív hatásainak volt tulajdonítható; ezt követően a fogyasztás helyreállt, és 2009 és 2010 között 21 %-kal, 2010 és a VI között pedig újabb 7 %-kal nőtt.

(63)

Az Indiából származó, az Unióba irányuló behozatal tehát a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

2.   táblázat

(64)

Az Indiából származó behozatal jelentősen, 65 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. E növekedés 2008 és 2009 között volt a legnagyobb, amikor a behozatal 30 %-kal nőtt, a fogyasztás pedig 16 %-kal visszaesett. Az indiai behozatal 2010-ben és a VI alatt évről évre tovább nőtt (16 %-kal, illetve 10 %-kal).

(65)

Az Indiából származó behozatal átlagárai a figyelembe vett időszak során összesen 9 %-kal csökkentek. Ez megmagyarázza, hogyan nőhetett az indiai behozatal piaci részesedése 12,1 %-ról 18,3 %-ra ugyanezen időszak alatt. A legnagyobb növekedés 2008 és 2009 között következett be, amikor az indiai exportőrök piaci részesedésüket csaknem 6 százalékponttal növelték.

(66)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás elemzése céljából összehasonlították a mintába felvett uniós gyártók által kapcsolatban nem álló fogyasztók részére az uniós piacon felszámított, terméktípusonként kínált gyártelepi szinten kiigazított, súlyozott átlagos értékesítési árakat az Indiából származó behozatal első független uniós vásárló részére történő értékesítéshez CIF alapon megállapított, a fennálló vámokkal és az importálás utáni költségekkel megfelelően kiigazított, súlyozott átlagáraival.

(67)

Az árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén történő tranzakciókat vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, levonva az engedményeket és visszatérítéseket. Az összehasonlítás eredménye – a mintába felvett uniós gyártók VI alatti forgalmának százalékában kifejezve – alapján az áralákínálás 3 % és 13 % között volt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy annál az indiai exportőrnél mutatták ki a legnagyobb mértékű alákínálást, amelynél nem állapítottak meg dömpinget.

(68)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását célzó vizsgálatnak ki kell terjednie az összes olyan közgazdasági mutatószám kiértékelésére, amelyet az uniós gazdasági ágazat tekintetében az elemzett időszakban megállapítottak.

(69)

A táblázatból kitűnik, hogy a termelés a figyelembe vett időszak során jelentősen, 25 %-kal csökkent. A kereslet csökkenésével összhangban a termelés 2009-ben drámaian, 19 %-kal visszaesett, majd 2010-ben mintegy 10 %-os fellendülés következett be. A VI alatt – annak ellenére, hogy az uniós felhasználás 7 %-kal nőtt – az uniós termelés újra, körülbelül 17 %-kal csökkent az előző évhez viszonyítva.

(70)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása hozzávetőleg 21 %-kal csökkent. A kapacitáskihasználás szintén csökkent a figyelembe vett időszakban, és folyamatosan 50 % alatt maradt.

(71)

A növekvő felhasználás (+9 %) összefüggésében az Unióban az első független vevőnek eladott hasonló termék értékesítési volumene a figyelembe vett időszakban 14 %-kal csökkent. Ennek következtében a piaci részesedés a 2008. évi 46,5 %-ról a VI alatt 36,6 %-ra esett vissza. Az értékesítési volumenben 2009-ben bekövetkezett drámai (-20 %) visszaesést követően 2010-ben és a VI alatt kismértékű fellendülés következett be.

(72)

Az uniós felhasználás 2008 és a VI között 9 %-kal nőtt. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége 14 %-kal, piaci részesedése 21 %-kal esett vissza ebben az időszakban. Ugyanebben az időszakban az Indiából származó behozatal mennyisége jelentősen, 65 %-kal nőtt.

(73)

Az uniós gazdasági ágazatban történt leépítések hatására a munkavállalók száma 24 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az egy munkavállalóra jutó foglalkoztatási költségek 2008 és a vizsgálati időszak között 6 %-kal nőttek.

(74)

Az uniós gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége – az éves foglalkoztatottak számára vetített kibocsátás mennyiségében mérve – a figyelembe vett időszakban kismértékben, 1 %-kal csökkent. A legalacsonyabb szintet 2009-ben érte el, majd ezt követően a VI-hez közeledve némileg fellendült.

(75)

A figyelembe vett időszakban az átlagos eladási árak 2 %-kal nőttek. 2009-ben az uniós gazdasági ágazatnak eladási árait 36 %-kal csökkentenie kellett a gazdasági válság és az Indiából származó behozatal árainak drámai csökkenése (–21 %) hatására. 2010-ben és a VI alatt az uniós gazdasági ágazat eladási árai újra nőttek.

(76)

A vizsgálat rávilágított arra, hogy a 2009-ben az eladási árakban bekövetkező csökkenés tükrözte a költségek csökkenését, melyek a 2008-as szinthez viszonyítva 18 %-kal visszaestek. A költségcsökkenés oka elsősorban a nyersanyagok, főként az egyenetlen árdinamikájú nikkel árának csökkenésével magyarázható. Az uniós gazdasági ágazat azonban az olcsó indiai behozatal 2009. évi expanziója miatt arra kényszerült, hogy nagyobb mértékben csökkentse eladási árait, mint amilyen mértékben a költségek csökkentek.

(77)

A vizsgálat megmutatta, hogy jóllehet az eladási árak csökkenése részben a költségek csökkenését tükrözte, az uniós gazdasági ágazat árait az Indiából származó rozsdamentes acél kötőelemek behozatala nyomás alatt tartotta. Az uniós gazdasági ágazat nyereségessége a figyelembe vett időszak kezdetétől negatív volt. Különösen 2009-ben kényszerült arra az uniós gazdasági ágazat, hogy a költségek csökkenésénél nagyobb mértékben csökkentse eladási árait, tekintettel az olcsó indiai behozatal expanziójára. Ennek hatására az érintett évben jelentősen romlott a nyereségesség. 2010-ben és a VI alatt azonban a nyereségesség javult, bár továbbra is negatív maradt.

(78)

A pénzforgalom (az ágazat képessége arra, hogy saját maga finanszírozza tevékenységeit) a nyereségességhez hasonlóan alakult. A legalacsonyabb szintet 2009-ben érte el, majd ezt követően növekvő tendenciát mutatott, a VI alatt pedig pozitívba fordult.

(79)

A rozsdamentes acél kötőelemek gyártásába eszközölt, 2008. évi beruházások után a beruházások a figyelembe vett időszakban mintegy 94 %-kal estek vissza. A beruházások megtérülése hasonlóképpen negatívan alakult, összhangban az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszakban elért negatív eredményekkel, és végig negatív maradt.

(80)

A nyereségesség és a pénzforgalom alakulása, valamint a beruházások alacsony mértéke hangsúlyozza azt a tényt, hogy a mintába felvett uniós gyártók nehézségekbe ütközhettek a tőkebevonás terén.

(81)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége 3 %-kal növekedett a vizsgált időszakban. 2009-ben a készletek szintje 8 %-kal csökkent; ezt követően, 2010-ben és a VI alatt 8 %-kal, illetve 3 %-kal nőtt.

(82)

Emlékeztetni kell arra, hogy a legnagyobb indiai exportáló gyártóról – amelynek kivitele az Unióba irányuló indiai export 87 %-át teszi ki – megállapították, hogy nem dömpingel. Ennek következtében a dömpingelt behozatal az Indiából az Unióba behozott rozsdamentes acél kötőelemek teljes volumenének 13 %-át teszi ki. A dömpingelt indiai behozatal mennyiségét, piaci részesedését és árait tekintve a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak.

(83)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kármutatók többsége – például a termelés (–25 %), a kapacitáskihasználás (–6 %), az értékesítési volumen (–14 %), a piaci részesedés (–21 %) és a foglalkoztatottság (–24 %) – kedvezőtlenül alakult a figyelembe vett időszakban. A növekvő felhasználás kontextusában mind az értékesítési volumen, mind a piaci részesedés csökkent. Az értékesítési volumen kismértékben nőtt 2010-ben és a VI alatt 2009-hez viszonyítva, de az uniós gazdasági ágazat nem volt képes visszaszerezni elveszített piaci részesedését az indiai behozatal expanziója miatt, amely a figyelembe vett időszakban folyamatosan, az uniós gazdasági ágazat árainak végig alákínálva nőtt.

(84)

Emellett jelentősen romlottak az uniós ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, például a pénzforgalom és a nyereségesség. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képessége is gyengült.

(85)

A fentiek figyelembevételével azt a következtetést lehetett levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(86)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek alapján azt lényegesnek lehet minősíteni. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatot ugyanabban az időben kárral fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(87)

Emlékeztetni kell arra, hogy megállapításra került: a (40) és (41) premabulumbekezdésben említett legnagyobb indiai exportáló gyártó, melynek behozatala az indiai behozatalok 87 %-át teszi ki, nem dömpingel. Ennélfogva az érintett termék Unióba irányuló behozatalának mindössze 13 %-át dömpingelték a VI alatt. A dömpingelt behozatal piaci részesedése a VI alatt 2 % volt.

(88)

A vizsgálatból kitűnt, hogy az uniós felhasználás 9 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, miközben az uniós gazdasági ágazat 14 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig 21 %-kal visszaesett.

(89)

Az árak tekintetében megállapították, hogy a dömpingelt behozatal átlagos importárai az uniós piacon alákínálnak az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási árainak. Ezek az árak azonban mintegy 12 %-kal magasabbak voltak, mint annak az indiai vállalatnak az árai, amelyről megállapították, hogy nem dömpingel.

(90)

Az alábbiak alapján a Bizottság úgy véli, hogy a nem dömpingelt behozatalnál magasabb árakat alkalmazó, dömpingelt indiai behozatal korlátozott volumene legfeljebb csak kis szerepet játszhatott az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásában.

(91)

Az Indiából származó behozatal teljes volumene a figyelembe vett időszakban drámaian, 65 %-kal nőtt, és ezáltal a piaci részesedés 12,1 %-ról 18,3 %-ra emelkedett. A fentiekben már elmondottaknak megfelelően azonban a nem dömpingelt behozatal tette ki a teljes indiai kivitel 87 %-át a VI alatt, ami a VI alatt 15 % piaci részesedésnek felel meg, míg ugyanebben az időszakban az Indiából származó, dömpingelt behozatal piaci részesedése 2 % volt.

(92)

Az Indiából származó behozatal árai a figyelembe vett időszakban 9 %-kal csökkentek, és mindig alacsonyabbak maradtak, mint a többi ország által alkalmazott behozatali árak, illetve az uniós gazdasági ágazat eladási árai. Figyelemreméltó ugyanakkor, amint a (89) premabulumbekezdésben is szerepel, hogy megállapították: a nem dömpingelt behozatal árai az uniós gazdasági ágazat árainak jobban alákínáltak, mint a dömpingelt behozatal árai.

(93)

Az Eurostat adatai alapján a más harmadik országokból származó rozsdamentes acél kötőelemek Unióba irányuló behozatalának volumene a figyelembe vett időszak alatt 18 %-kal nőtt. Ugyanakkor a behozatal átlagára mintegy 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a piaci részesedés pedig 9 %-kal nőtt.

(94)

2005. november 19-e óta dömpingellenes intézkedések voltak hatályban a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó rozsdamentes acél kötőelemek behozatalára vonatkozóan. Az intézkedések ellenére a figyelembe vett időszakban nőtt a két országból érkező behozatal mennyisége, habár piaci részesedésük viszonylag szerény maradt (2,5 % és 5,1 % a VI alatt). A behozatal egyéb fő forrásai a Fülöp-szigetek és Malajzia. Mindenekelőtt a Fülöp-szigetekről származó behozatal nőtt jelentősen a figyelembe vett időszakban: piaci részesedése a 2008-as 5,8 %-ról a VI idejére 13,8 %-ra nőtt.

(95)

Malajzia tekintetében a figyelembe vett időszakban csökkenő tendencia volt megfigyelhető, ugyanakkor a behozatal piaci részesedése továbbra is 7,6 % volt a VI alatt. A Fülöp-szigeteki behozatal volumene a figyelembe vett időszak alatt jelentősen nőtt. A vizsgálatból ugyanakkor kitűnt, hogy a Fülöp-szigetekről származó behozatal átlagos importárai jóval magasabbak voltak (mintegy 20 %), mint az indiai rozsdamentes acél kötőelemek átlagára.

(96)

Az importárak tekintetében a más harmadik országok átlagárai viszonylag stabilak maradtak a figyelembe vett időszak alatt, és folyamatosan az uniós gazdasági ágazat és az indiai behozatal átlagárai alatt maradtak.

(97)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy az ezen országokból származó behozatal nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(98)

A gazdasági válság részben magyarázatot nyújt az uniós fogyasztás 2009-ben végbemenő zsugorodására. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a fogyasztásban 2009-ben bekövetkezett 16 %-os csökkenés ellenére az indiai behozatal volumene 30 %-kal nőtt.

(99)

2010-ben és a VI alatt az uniós felhasználás az általános gazdasági fellendüléssel összhangban nőtt. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene azonban csak kismértékben, 3 %-kal növekedett 2010-ben, továbbá 4,7 %-kal a VI alatt. Az indiai behozatal ezzel szemben évente 16 %-kal, illetve 10 %-kal nőtt.

(100)

Rendes gazdasági körülmények között és az erőteljes árnyomás hatásának hiányában, illetve az Indiából származó behozatali szint emelkedésének hiányában az uniós gazdasági ágazatnak okozhatott volna némi nehézséget, hogy megbirkózzon a fogyasztás csökkenésével és az állandó egységnyi költségek emelkedésével, amely az tapasztalt alacsony kapacitáskihasználtság következtében lépett fel. Az olcsó indiai behozatal ugyanakkor, melynek nagy részéről megállapították, hogy nem dömpingelték, fokozta a gazdasági visszaesés hatását, és az uniós gazdasági ágazat még az általános gazdasági fellendülés időszakában sem volt képes arra, hogy magához térjen és visszaszerezze piaci részesedését, amelyet az indiai behozatal következményeként veszített el.

(101)

Ezért, jóllehet a 2008–2009-es gazdasági válság hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat rossz teljesítményéhez, nem tekinthető úgy, hogy jelentős hatással lett volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárra.

(102)

A figyelembe vett időszakban a mintában szereplő uniós ágazati szereplők exportértékesítéseinek mennyisége 9 %-kal, az átlagos exportárak pedig 10 %-kal csökkentek. Habár nem zárható ki, hogy az exportteljesítményben jelentkező negatív tendencia további kedvezőtlen hatást gyakorolhatott az uniós gazdasági ágazatra, a Bizottság úgy véli, hogy tekintettel a kivitelnek az uniós piacon megvalósult értékesítésekhez viszonyítva kis volumenére, ez a hatás nem volt jelentős a megállapított kár tekintetében.

(103)

A fenti elemzés azt igazolta, hogy a figyelembe vett időszakban jelentősen növekedett az Indiából származó, olcsó behozatal volumene és piaci részesedése. Emellett az is megállapításra került, hogy ezek a behozatalok folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak az uniós piacon.

(104)

Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy a legnagyobb indiai exportáló gyártó, amelynek kivitele a VI alatt az Unióba irányuló indiai export 87 %-át tette ki, nem exportált rozsdamentes acél kötőelemeket az Unióba dömpingelt áron, a Bizottság úgy véli, hogy az Indiából exportált teljes mennyiség mindössze 13 %-át kitevő dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati viszony nem eléggé megalapozott. Nem lehet azt állítani, hogy a dömpingelt indiai export, tekintettel korlátozott mennyiségére és piaci részesedésére (2 %), valamint arra a tényre, hogy áraik átlagosan 12 %-kal magasabbak voltak a nem dömpingelt behozatalénál, okozza az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(105)

Más ismert tényezők elemzése, melyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak – beleértve a nem dömpingelt behozatalt, a más harmadik országokból érkező behozatalt, a gazdasági válságot és a mintába felvett uniós gyártók exportteljesítményét – azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt valószínűleg az Unióba irányuló teljes indiai export 87 %-át kitevő, nem dömpingelt behozatal okozza, melynek árai jelentősen alacsonyabbak a dömpingelt behozataléinál.

(106)

Mivel nem áll fenn jelentős ok-okozati viszony a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, a Bizottság úgy véli, hogy a dömpingellenes intézkedések nem szükségesek, ezért a jelenlegi dömpingellenes eljárást az alaprendelet 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően le kell zárni.

(107)

Az érdekelteket a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított észrevételeik megtételére. A kapott észrevételek nem változtattak azon a következtetésen, hogy a jelenlegi dömpingellenes eljárást le kell zárni,