MELLÉKLET
V. MELLÉKLET
Vizsgálati módszer a C1 típusú gumiabroncsok nedvestapadási indexének (G) meghatározására
1. KÖTELEZŐ SZABVÁNYOK
Az alább felsorolt dokumentumokat kell alkalmazni.
|
1. |
ASTM E 303-93 (átdolgozott kiadás: 2008), Standard Test Method for Measuring Surface Frictional Properties Using the British Pendulum Tester (Szabványos vizsgálati módszer a felület súrlódási jellemzőinek brit ingás módszerrel történő mérésére); |
|
2. |
ASTM E 501-08, Standard Specification for Standard Rib Tire for Pavement Skid-Resistance Tests (Szabványos leírás szabványos bordázott abroncs esetén a csúszásellenállás vizsgálatához); |
|
3. |
ASTM E 965-96 (átdolgozott kiadás: 2006), Standard Test Method for Measuring Pavement Macrotexture Depth Using a Volumetric Technique (Szabványos vizsgálati módszer az útburkolat makrotextúramélységének térfogatmódszerrel történő mérésére); |
|
4. |
ASTM E 1136-93 (átdolgozott kiadás: 2003), Standard Specification for a Radial Standard Reference Test Tire (SRTT14″) (Szabványos leírás szabványos SRTT14″ radiál referencia-tesztabroncshoz); |
|
5. |
ASTM F 2493-08, Standard Specification for a Radial Standard Reference Test Tire (SRTT16″) (Szabványos leírás szabványos SRTT16″ radiál referencia-tesztabroncshoz). |
2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
A C1 típusú gumiabroncsok nedves tapadásának vizsgálatakor a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
|
1. |
»mérési menet«: terhelt gumiabronccsal végzett egyetlen áthaladás egy megadott mérőpálya-felületen; |
|
2. |
»tesztelt gumiabroncs(ok)«: a mérési menethez használt vizsgált gumiabroncs, referenciaabroncs vagy segédabroncs, illetve abroncsgarnitúra; |
|
3. |
»vizsgált gumiabroncs(ok) (T)«: a nedvestapadási index kiszámítása céljából vizsgált gumiabroncs vagy abroncsgarnitúra; |
|
4. |
»referenciaabroncs(ok) (R)«: az ASTM F 2493-08 szabványban leírt mutatókkal rendelkező gumiabroncs vagy abroncsgarnitúra, amelyet 16 hüvelykes etalonabroncsként (SRTT16″) említenek; |
|
5. |
»segédabroncs(ok) (C)«: közbenső gumiabroncs vagy közbenső abroncsgarnitúra, amelyet akkor használnak, ha a vizsgált gumiabroncs és a referenciaabroncs ugyanazon a járművön közvetlenül nem összehasonlítható; |
|
6. |
»a gumiabroncs fékereje«: a fékezési forgatónyomaték alkalmazásából származó hosszanti irányú erő Newtonban kifejezve; |
|
7. |
»a gumiabroncs fékerő-együtthatója (BFC)«: a fékerő és a függőleges terhelés arányszáma; |
|
8. |
»a gumiabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója«: a gumiabroncs fékerő-együtthatójának legnagyobb értéke közvetlenül a kerék blokkolása előtt, amint a fékezési forgatónyomatékot fokozatosan növelik; |
|
9. |
»a kerék blokkolása«: a kerék azon helyzete, amelyben a forgástengely körüli forgási sebessége nulla, és a forgatónyomaték alkalmazásakor sem tud forogni; |
|
10. |
»függőleges terhelés«: a gumiabroncsra az útfelületre merőlegesen ható terhelési erő Newtonban kifejezve; |
|
11. |
»az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű«: különleges célra szolgáló jármű, amely egy tesztelt abroncsra fékezés közben ható függőleges és hosszanti irányú erők mérésére alkalmas eszközökkel van felszerelve. |
3. ÁLTALÁNOS VIZSGÁLATI FELTÉTELEK
3.1. A pálya jellemzői
A mérőpályának a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:
|
1. |
A pálya felületének tömör aszfaltnak kell lennie, egyenletes lejtése nem haladhatja meg a 2 %-ot, és 6 mm-nél jobban nem térhet el egy 3 méteres egyenes vonalzóval végzett mérés során. |
|
2. |
A korát, az összetételét és a kopását tekintve egyformának kell lennie. A mérési felületen nem lehetnek idegen anyagok. |
|
3. |
A zúzalék legnagyobb mérete 10 mm lehet (8 mm és 13 mm közötti tűréshatárral). |
|
4. |
A felületszerkezet homokfoltmódszerrel mért mélysége 0,7 ± 0,3 mm lehet. A mérést az ASTM E 965-96 szabvány (átdolgozott kiadás: 2006) szerint kell elvégezni. |
|
5. |
A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit a 3.2. szakasz a) vagy b) pontjában leírt módszer szerint kell meghatározni. |
3.2. A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőinek meghatározására szolgáló módszerek
a) Brit ingás módszer (British Pendulum Number, BPN)
A brit ingás módszert az ASTM E 303-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2008) foglaltak szerint kell alkalmazni.
A csúszódarab összetételének és a fizikai jellemzőknek meg kell felelniük az ASTM E 501-08 szabványban előírtaknak.
Az átlagos BPN-számnak hőmérséklet-korrekció után 42 és 60 BPN között kell lennie, az alábbiak szerint.
A BPN-számot a nedvesített pályafelület hőmérsékletével kell kiigazítani. Ha a brit inga gyártója nem adott ajánlásokat a hőmérséklet-korrekcióra, akkor a következő képlet használható:
BPN = BPN (mért érték) + hőmérséklet-korrekció
hőmérséklet-korrekció = – 0,0018 t 2 + 0,34 t – 6,1
ahol t = a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban.
A csúszódarab koptató hatásai: a vizsgálathoz használt csúszódarabot akkor kell teljesen elhasználódottnak tekinteni, amikor a csúszósaru élének kopása eléri a csúszósaru síkjában mért 3,2 mm-t, vagy a a csúszósaru síkjára merőlegesen mért 1,6 mm-t, az ASTM E 303-93 (átdolgozott kiadás: 2008) 5.2.2. szakaszával és 3. ábrájával összhangban.
Egy mérőberendezéssel ellátott személygépjármű nedves tapadásának méréséhez kapcsolódóan a mérőpálya BPN értékei egyenletességének ellenőrzése céljából a mérőpálya BPN értékei a féktávolság teljes hossza alatt nem térhetnek el annak érdekében, hogy csökkenjen a mérési eredmények szórása. A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit 10 méterenként, a BPN mérés minden egyes pontján ötször kell megmérni és az átlagos BPN-szám variációs együtthatója nem haladhatja meg a 10 %-ot.
b) ASTM E 1136 szabvány szerinti etalonabroncsot használó módszer (SRTT14″)
A 2. szakasz 4. pontjától eltérve ennél a módszernél olyan referenciaabroncsot használnak, amely az ASTM E 1136-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2003) leírt jellemzőkkel rendelkezik, és amelyet SRTT14″ (1) néven említenek.
Az SRTT14″ átlagos legnagyobb fékerő-együtthatója (μ peak,ave) 65 km/h sebességnél 0,7 ± 0,1 kell, hogy legyen.
Az SRTT14″ átlagos legnagyobb fékerő-együtthatóját (μ peak,ave) a nedvesített pályafelület hőmérsékletével az alábbiak szerint kell kiigazítani:
|
|
legnagyobb fékerő-együttható (μ peak,ave) = legnagyobb fékerő-együttható (mért) + hőmérséklet-korrekció |
|
|
hőmérséklet-korrekció = 0,0035 × (t – 20) |
ahol t = a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban.
3.3. Légköri viszonyok
A szélviszonyok nem zavarhatják a nedvesítést (szélfogók használata megengedett).
A nedvesített felület hőmérsékletének, valamint a külső hőmérsékletnek téli gumiabroncsok esetén egyaránt 2 °C és 20 °C, normál gumiabroncsok esetén pedig 5 °C és 35 °C között kell lennie.
A nedvesített felület hőmérséklete a mérés alatt 10 °C-nál nagyobb mértékben nem változhat.
A külső hőmérsékletnek a nedvesített felület hőmérséklete közelében kell maradnia; a kettő közötti különbségnek 10 °C alatt kell lennie.
4. A NEDVES TAPADÁS MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexének (G) kiszámításához a vizsgált gumiabroncs nedvestapadási fékhatását össze kell hasonlítani a referenciaabroncs nedvestapadási fékhatásával egy nedves útburkolaton egyenes irányban haladó járművön. Ezt a következő módszerek egyikével kell meghatározni:
|
— |
egy mérőberendezéssel ellátott személygépjárműre felszerelt abroncsgarnitúra vizsgálatából álló járműves módszerrel, |
|
— |
a vizsgált gumiabronccsal/gumiabroncsokkal felszerelt, járművel vontatott pótkocsi vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű alkalmazásával végzett vizsgálati módszerrel. |
4.1. Mérőberendezéssel ellátott személygépjárművel végzett vizsgálati módszer
4.1.1. Alapelv
Ennél a vizsgálati módszernél a C1 típusú gumiabroncsok fékezés közbeni lassulási teljesítményének meghatározására egy blokkolásgátló rendszerrel (ABS) felszerelt, mérőberendezéssel ellátott személygépjárművet használnak, ahol a »mérőberendezéssel ellátott személygépjármű« a vizsgálati módszer alkalmazása érdekében a 4.1.2.2. szakaszban szereplő mérőberendezéssel ellátott személygépjármű. Meghatározott kiindulási sebességgel indulva a fékeket a négy kerékre azonos időpontban olyan erővel kell megnyomni, hogy az működésbe hozza a blokkolásgátló rendszert. Az átlagos lassulást két előre meghatározott sebesség között kell mérni.
4.1.2. Mérőberendezés
4.1.2.1.
A személygépjárművön megengedett módosítások a következők:
|
— |
a járműre felszerelhető gumiabroncsok méretének a növelését lehetővé tevő módosítások, |
|
— |
a fékberendezés automatikus működésbe hozatalát lehetővé tevő módosítások. |
A fékrendszer bármely más módosítása tilos.
4.1.2.2.
A járművet olyan érzékelővel kell felszerelni, amely alkalmas a sebesség nedves felületen történő mérésére, illetve két sebesség között megtett távolság meghatározására.
A jármű sebességének a meghatározásához egy ötödik kereket vagy egy nem érintkező sebességmérő rendszert kell alkalmazni.
4.1.3. A mérőpálya kondicionálása és nedvesítés
A mérőpályát a mérés megkezdése előtt legalább fél órával nedvesíteni kell, hogy kiegyenlítődjön a felület és a víz hőmérséklete. A külső locsolást ajánlott a mérés alatt mindvégig folytatni. A vízmagasságnak a mérőpálya egész területén az útburkolat legmagasabb pontjától számított 1,0 ± 0,5 mm nagyságúnak kell lennie.
A mérőpályát ezután a vizsgálati programban nem szereplő gumiabroncsokkal 90 km/h sebességgel végzett, legalább tíz mérési menettel kell kondicionálni.
4.1.4. Gumiabroncsok és felnik
4.1.4.1.
A vizsgált gumiabroncsot körbe kell nyírni, hogy a futófelületről minden olyan kiálló részt eltávolítsanak, amely az öntőforma légzőnyílásai vagy az öntőforma összeillesztéseinél lévő varratok révén került a felületre.
A vizsgált gumiabroncsot fel kell szerelni a gyártó által megadott tesztfelnire.
Az arra alkalmas kenőanyag használatával megfelelő peremülést kell kialakítani. A gumiabroncs felniről való lecsúszásának elkerülése érdekében nem ajánlatos túlzott mennyiségű kenőanyagot használni.
A tesztelt gumiabroncsokat/felniszerelvényeket a mérés előtt legalább két órán keresztül olyan helyen kell tárolni, ahol a külső hőmérséklet azonos. A napsugárzás okozta túlmelegedés megelőzése érdekében a tesztelt gumiabroncsokat/felniket naptól védett helyen kell tárolni.
A gumiabroncsok bejáratásához két fékpróbát kell végezni.
4.1.4.2.
A jármű tengelyeihez tartozó minden egyes gumiabroncsra ható statikus terhelésnek a vizsgált abroncsterhelési kapacitás 60 %-a és 90 %-a között kell lennie. Az azonos tengelyen lévő gumiabroncsokra ható terhelés 10 %-nál nagyobb mértékben nem térhet el.
4.1.4.3.
Az első és a hátsó tengelyen lévő felfújt gumiabroncsok nyomása 220 kPa kell, hogy legyen (a szabvány és a fokozott teherbírású gumiabroncsok esetében). A felfújt gumiabroncs nyomását közvetlenül a mérés előtt külső hőmérsékleten ellenőrizni kell, és szükség szerint újra be kell állítani.
4.1.5. Mérési eljárás
4.1.5.1.
A következő mérési eljárást kell alkalmazni minden egyes mérési menetre:
|
1. |
A személygépjárművet egyenes vonalon 85 ± 2 km/h sebességre kell felgyorsítani. |
|
2. |
Amint a személygépjármű elérte a 85 ± 2 km/h sebességet, a fékeket minden alkalommal a mérőpálya ugyanazon pontján kell működésbe hozni, amelyet »a fékezés kezdő pontja«-ként említenek, hosszanti irányban 5 méteres, keresztirányban 0,5 méteres tűréshatár mellett. |
|
3. |
A fékeket automatikusan vagy kézileg lehet működésbe hozni.
|
|
4. |
Az átlagos lassulást 80 km/h és 20 km/h között kell kiszámítani. |
Amennyiben a mérési menet során a fent felsorolt előírások bármelyike (ideértve a sebességre vonatkozó tűréshatárt, a fékezés kezdő pontjára vonatkozó hosszanti, illetve keresztirányú tűréshatárt és a fékidőt) nem teljesül, a mérést abba kell hagyni, és a teljes mérési menetet meg kell ismételni.
4.1.5.2.
A vizsgált gumiabroncs-garnitúra (T) nedvestapadási indexének meghatározása érdekében a következő eljárás szerint több mérési menetet végeznek, amely során a menetiránynak minden mérési menet esetében azonosnak kell lennie, és egy mérési menet alkalmával legfeljebb három különböző vizsgált gumiabroncs-garnitúrát lehet mérni:
|
1. |
Először egy referenciaabroncs-garnitúrát kell felszerelni a mérőberendezéssel ellátott személygépjárműre. |
|
2. |
A 4.1.5.1. szakasz szerint elvégzett legalább három érvényes mérés után a referenciaabroncs-garnitúra helyére egy vizsgált gumiabroncs-garnitúrát kell felszerelni. |
|
3. |
Miután a vizsgált gumiabroncsokkal hat érvényes mérést végeztek, a mérést további két vizsgált gumiabroncs-garnitúrával lehet folytatni. |
|
4. |
A mérési ciklus a kezdeti referenciaabroncs-garnitúrával elvégzett további három érvényes méréssel zárul. |
PÉLDÁK:
|
— |
A három garnitúra vizsgált gumiabroncsból (T1–T3) és egy garnitúra referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R |
|
— |
Az öt garnitúra vizsgált gumiabroncsból (T1–T5) és egy garnitúra referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R-T4-T5-R |
4.1.6. A mérési eredmények feldolgozása
4.1.6.1.
Az átlagos lassulást (AD) m/s2-ben minden egyes érvényes mérési menetre az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
|
Sf a végső sebesség m/s-ban; Sf = 20 km/h = 5,556 m/s |
|
|
Si a kiindulási sebesség m/s-ban; Si = 80 km/h = 22,222 m/s |
|
|
d az Si és Sf között megtett távolság méterben. |
4.1.6.2.
Az AD variációs együtthatót az alábbiak szerint kell kiszámítani:
(szórás/átlag) × 100
Referenciaabroncsok (R) esetén: amennyiben az AD variációs együttható a referenciaabroncs-garnitúrával végzett három mérési menet bármely két egymást követő csoportja esetén meghaladja a 3 %-ot, akkor minden adatot el kell vetni, és a mérést minden tesztelt gumiabroncsra (a vizsgált gumiabroncsokra és a referenciaabroncsokra is) meg kell ismételni.
Vizsgált gumiabroncsok (T) esetén: az AD variációs együtthatókat minden egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrára ki kell számítani. Amennyiben az egyik variációs együttható 3 %-nál nagyobb, akkor az adatokat el kell vetni, és a mérést a vizsgált gumiabroncs-garnitúrára meg kell ismételni.
4.1.6.3
A fékerő-együttható kiszámításához használt referenciaabroncs-garnitúra átlagos lassulását (AD) annak megfelelően kell kiigazítani, hogy az egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrák egy adott mérési cikluson belül hol helyezkednek el.
A referenciaabroncs korrigált átlagos lassulását (Ra) m/s–2-ben kell kiszámítani az 1. táblázat szerint, ahol R1 az AD értékek átlaga a referenciaabroncs-garnitúra (R) első mérésénél és R2 az AD értékek átlaga a referenciaabroncs-garnitúra (R) második mérésénél.
1. táblázat
|
A vizsgált gumiabroncs-garnitúrák száma egy mérési cikluson belül |
Vizsgált gumiabroncs-garnitúra |
Ra |
|
1 (R1 -T1-R2 ) |
T1 |
Ra = 1/2 (R1 + R2) |
|
2 (R1 -T1-T2-R2 ) |
T1 |
Ra = 2/3 R1 + 1/3 R2 |
|
T2 |
Ra = 1/3 R1 + 2/3 R2 |
|
|
3 (R1 -T1-T2-T3-R2 ) |
T1 |
Ra = 3/4 R1 + 1/4 R2 |
|
T2 |
Ra = 1/2 (R 1 +R2 ) |
|
|
T3 |
Ra = 1/4 R1 + 3/4 R2 |
4.1.6.4.
A fékerő-együtthatót (BFC) a mindkét tengelyre ható fékezésre kell kiszámítani a 2. táblázat szerint, ahol Ta (a = 1, 2 vagy 3) a mérési ciklusban részt vevő minden egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrára (T) vonatkozó AD értékek átlaga.
2. táblázat
|
Tesztelt gumiabroncs |
Fékerő-együttható |
|
Referenciaabroncs |
BFC(R) = |Ra/g| |
|
Vizsgált gumiabroncs |
BFC(T) = |Ta/g| |
|
g a gravitációs gyorsulás, g= 9,81 m/s2 |
|
4.1.6.5.
A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
— |
t a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban a vizsgált gumiabroncs (T) mérésekor |
|
— |
t0 a nedvesített pályafelület hőmérsékleti referenciaviszonya, t0 = 20 °C normál gumiabroncsok esetén és t0 = 10 °C téli gumiabroncsok esetén |
|
— |
BFC(R0) a referenciaabroncs fékerő-együtthatója referenciaviszonyok között, BFC(R0) = 0,68 |
|
— |
a = – 0,4232 és b = – 8,297 normál gumiabroncsok esetén, a = 0,7721 és b = 31,18 téli gumiabroncsok esetén |
4.1.7. A vizsgált gumiabroncs és a referenciaabroncs nedvestapadási teljesítményének összehasonlítása segédabroncs használatával
4.1.7.1.
Amennyiben a vizsgált gumiabroncs mérete jelentős mértékben eltér a referenciaabroncs méretétől, úgy az összehasonlítást nem feltétlenül lehet közvetlenül elvégezni ugyanazzal a mérőberendezéssel ellátott személygépjárművel. Ennél a mérési módszernél a 2. szakasz 5. pontjának megfelelően közbenső gumiabroncsot (a továbbiakban: segédabroncs) használnak.
4.1.7.2.
Az alapelv szerint a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát és a referenciaabroncs-garnitúrát összehasonlító mérési ciklusban egy segédabroncs-garnitúrát és két különböző, mérőműszerrel ellátott személygépjárművet kell használni.
Az egyik, mérőműszerrel ellátott személygépjárműre először a referenciaabroncs-garnitúrát kell felszerelni, majd a segédabroncs-garnitúrát, a másik járműre pedig először a segédabroncs-garnitúrát, majd a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát.
A 4.1.2–4.1.4. szakaszokban szereplő előírásokat alkalmazni kell.
Az első mérési ciklusban a segédabroncs-garnitúrát kell összehasonlítani a referenciaabroncs-garnitúrával.
A második mérési ciklusban a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát kell összehasonlítani a segédabroncs-garnitúrával. A mérést ugyanazon a mérőpályán kell elvégezni az első mérési ciklussal megegyező napon. A nedvesített pályafelület hőmérséklete az első mérési ciklushoz képest ± 5 °C kell, hogy legyen. Az első és a második mérési ciklusban ugyanazt a segédabroncs-garnitúrát kell használni.
A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
G(T) = G 1 × G 2
ahol:
|
— |
G1 a segédabroncs (C) relatív nedvestapadási indexe a referenciaabroncshoz (R) viszonyítva, amelyet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
|
|
— |
G 2 a vizsgált gumiabroncs (T) relatív nedvestapadási indexe a segédabroncshoz (C) viszonyítva, amelyet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
|
4.1.7.3.
Nagyon fontos, hogy a segédabroncs-garnitúra minden gumiabroncsát azonos feltételek között tárolják. Amint a segédabroncs-garnitúra és a referenciaabroncsok összehasonlító mérése megtörtént, az ASTM E 1136-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2003) előírt különleges tárolási körülményeket kell alkalmazni.
4.1.7.4.
Amennyiben a vizsgálatok során rendellenes kopás vagy károsodás következne be, illetve amennyiben a kopás befolyásolja a mérési eredményeket, a gumiabroncsok használatát be kell szüntetni.
4.2. Járművel vontatott pótkocsi vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű alkalmazásával végzett vizsgálati módszer
4.2.1. Alapelv
A méréseket egy járművel (a továbbiakban: vontató jármű) vontatott pótkocsira, vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműre szerelt tesztelt gumiabroncsokon végzik. A féket a mérési helyen olyan erővel kell megnyomni, hogy az 65 km/h mérési sebességnél a kerekek blokkolása előtt elegendő fékező nyomatékot biztosítson a legnagyobb fékerő eléréséhez.
4.2.2. Berendezés
4.2.2.1.
|
— |
A vontató járműnek vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműnek képesnek kell lennie arra, hogy a legnagyobb fékerő alkalmazásakor is tartani tudja a méréshez előírt 65 ± 2 km/h sebességet. |
|
— |
A pótkocsin vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművön lennie kell egy olyan helynek, ahova az abroncsot mérési célból fel lehet szerelni (a továbbiakban: mérési hely), illetve rendelkeznie kell az alábbi eszközökkel:
|
|
— |
A legnagyobb függőleges terhelés mellett a mérési helyen az összetartás és a dőlés szöge legfeljebb ± 0,5°-kal változhat. A felfüggesztő karoknak és hüvelyeknek kellően merevnek kell lenniük a szabad mozgás minimalizálásához és a legnagyobb fékerő alkalmazásakor a megfelelőség biztosításához. A felfüggesztő rendszernek megfelelő teherbíró képességgel és olyan kialakítással kell rendelkeznie, amely elszigeteli a felfüggesztésből eredő rezgést. |
|
— |
A mérési helyre fel kell szerelni egy jellegzetes vagy különleges gépjármű-fékrendszert, amely az előírt feltételek mellett elegendő fékező nyomatékot tud szolgáltatni, hogy a vizsgálathoz használt kerékre ható hosszanti irányú maximális fékerő elérje a legnagyobb értéket. |
|
— |
A fékező rendszernek képesnek kell lennie a fékezés kezdő időpontja és a legnagyobb hosszanti irányú erő közötti időintervallum 4.2.7.1. szakasz szerinti szabályozására. |
|
— |
A pótkocsit vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet úgy kell kialakítani, hogy arra a mérni kívánt különböző méretű vizsgált gumiabroncsokat fel lehessen szerelni. |
|
— |
A pótkocsihoz vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműhöz biztosítani kell a függőleges terhelés 4.2.5.2. szakaszban foglalt beállítására vonatkozó előírásokat. |
4.2.2.2.
|
— |
A pótkocsin vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló járművön a méréshez használt kerék mérési helyére fel kell szerelni egy, a kerék forgási sebességét mérő rendszert, valamint egy jelátalakítót, amely a méréshez használt keréken a fékerőt és a függőleges terhelést méri. |
|
— |
A mérőrendszerre vonatkozó általános követelmények: a műszerrendszernek 0 °C és 45 °C közötti külső hőmérsékleten meg kell felelnie az alábbi általános követelményeknek:
|
|
— |
A jármű sebessége: a jármű sebességének meghatározásához egy ötödik kereket vagy egy nem érintkező sebességmérő rendszert kell alkalmazni. |
|
— |
Fékerők: a fékerőt mérő jelátalakító a fék alkalmazásának eredményeként a gumiabroncs és a pályafelület találkozásánál fellépő hosszanti irányú erőt az alkalmazott függőleges terhelés 0 %-a és legalább 125 %-a közötti tartományban méri. A jelátalakító kialakításának és elhelyezésének minimális szintre kell csökkentenie a tehetetlenségi nyomatékot és a rezgés okozta gépi rezonanciát. |
|
— |
Függőleges terhelés: a függőleges terhelést mérő jelátalakító a függőleges terhelést méri a mérési helyen a fékezés időtartama alatt. A jelátalakítónak a korábban felsorolt előírásoknak kell megfelelnie. |
|
— |
Jelszabályozás és regisztráló rendszer: minden jelszabályozó és rögzítő berendezésnek lineáris kimenetet kell biztosítania a szükséges erősítővel és adatolvasási képességgel annak érdekében, hogy megfeleljenek a korábbiakban előírt követelményeknek. Ezen felül az alábbi követelményeket kell alkalmazni:
|
4.2.3. A mérőpálya kondicionálása
A mérőpályát a vizsgálati programban nem szereplő gumiabroncsokkal 65 ± 2 km/h sebességgel végzett, legalább tíz mérési menettel kell kondicionálni.
4.2.4. Nedvesítés
A vontató járművet vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet locsolórendszerrel lehet felszerelni, de pótkocsi esetén a tartályt a vontató járműre kell rögzíteni. A vizet olyan kialakítású locsolórózsából kell a tesztelt gumiabroncsok előtt az útburkolatra juttatni, amely megfelelően biztosítja, hogy a tesztelt gumiabronccsal érintkező vízréteg keresztmetszete a mérési sebességnél – a legkevesebb spriccelés és túlpermetezés mellett – egyenletes legyen.
A locsolórózsák beállításának és elhelyezésének biztosítania kell, hogy a kilövellt vízsugarak a tesztelt gumiabroncsra irányuljanak, és az útburkolatot 20–30°-os szögben érjék.
A vízsugaraknak a pályafelületet az abroncsnyom közepe előtt 0,25 m és 0,45 m között kell elérniük. A locsolórózsának az útburkolat felett 25 mm magasságban kell lennie vagy legalább olyan magasságban, hogy elkerülje a felületen esetleg ott lévő akadályokat, de nem lehet magasabban 100 mm-nél.
A vízrétegnek legalább 25 mm-rel szélesebbnek kell lennie a tesztelt gumiabroncsnál, és a vizet úgy kell locsolni, hogy a gumiabroncs a szélek között középen helyezkedjen el. A locsolás ütemének 1,0 ± 0,5 mm vízmélységet kell biztosítania, és a mérés teljes időtartama alatt ± 10 százalékon belül egyenletesnek kell lennie. A nedvesített szélesség egységére eső vízmennyiségnek egyenesen arányosnak kell lennie a mérési sebességgel. 65 km/h sebességnél az alkalmazott vízmennyiségnek 18 liter/s-nak kell lennie a nedvesített pályafelület szélességének 1 méterére számolva 1,0 mm vízmélység esetén.
4.2.5. Gumiabroncsok és felnik
4.2.5.1.
A vizsgált gumiabroncsot körbe kell nyírni, hogy a futófelületről eltávolítsanak minden olyan kiálló részt, amely az öntőforma légzőnyílásai vagy az öntőforma összeillesztéseinél lévő varratok révén került a felületre.
A vizsgált gumiabroncsot fel kell szerelni a gyártó által megadott tesztfelnire.
Az arra alkalmas kenőanyag használatával megfelelő peremülést kell kialakítani. A gumiabroncs felniről való lecsúszásának elkerülése érdekében nem ajánlatos túlzott mennyiségű kenőanyagot használni.
A tesztelt gumiabroncsokat/felniszerelvényeket a mérés előtt legalább két órán keresztül olyan helyen kell tárolni, ahol a külső hőmérséklet azonos. A napsugárzás okozta túlmelegedés megelőzése érdekében a tesztelt gumiabroncsokat/felniket naptól védett helyen kell tárolni.
A gumiabroncs bejáratásához a 4.2.5.2., 4.2.5.3. és 4.2.7.1. pontokban előírt terhelés, nyomás és sebesség mellett két fékpróbát kell végezni.
4.2.5.2.
A tesztelt gumiabroncsra ható mérési terhelésnek a vizsgált abroncsterhelési kapacitás 75 ± 5 %-ának kell lennie.
4.2.5.3.
A tesztelt gumiabroncs hideg abroncsnyomása 180 kPa kell, hogy legyen szokványos teherbírású gumiabroncsok esetén. Fokozott teherbírású gumiabroncsok esetében a hideg abroncsnyomás 220 kPa.
A felfújt gumiabroncs nyomását közvetlenül a mérés előtt külső hőmérsékleten ellenőrizni kell és szükség szerint újra be kell állítani.
4.2.6. A vontató jármű és a pótkocsi, illetve az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű előkészítése
4.2.6.1.
A mérési eredmények megzavarásának elkerülése érdekében az egytengelyű pótkocsik esetében a vonófej magasságát és a keresztirányú helyzetet a tesztelt gumiabroncsra ható előírt mérési terhelés beállítása után újra be kell állítani. A vonószerkezet csuklópontjának középvonala és a pótkocsi tengelyének keresztirányú középvonala között a hosszirányú távolságnak legalább a »vonófej magasságának« vagy a »vonószerkezet (vonófej) magasságának« a tízszeresét kell kitennie.
4.2.6.2.
Az ötödik kereket, amennyiben szükséges, a gyártó előírásainak megfelelően kell felszerelni és a vontató vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű középvonalához a lehető legközelebb kell elhelyezni.
4.2.7. Mérési eljárás
4.2.7.1.
A következő mérési eljárást kell alkalmazni minden egyes mérési menetre:
|
1. |
A vontató járművet vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet egyenes vonalon az előírt 65 ± 2 km/h mérési sebességre kell felgyorsítani. |
|
2. |
A regisztráló rendszert el kell indítani. |
|
3. |
(Belső locsolórendszer alkalmazása esetén) a vizet körülbelül 0,5 másodperccel a fék megnyomását megelőzően a tesztelt gumiabroncs elé az útburkolatra kell juttatni. |
|
4. |
A pótkocsi fékjeit a 3.1. szakasz 4. és 5. pontjai szerint a nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit és a homokmélységet vizsgáló mérési ponthoz képest 2 méteren belül működésbe kell hozni. A fékezésnek olyan mértékűnek kell lenni, hogy a fékezés kezdő időpontja és a legnagyobb hosszanti irányú erő közötti időintervallum 0,2 és 0,5 másodperc között legyen. |
|
5. |
A regisztráló rendszert le kell állítani. |
4.2.7.2.
A vizsgált gumiabroncs-garnitúra (T) nedvestapadási indexének meghatározása érdekében a következő eljárás szerint néhány mérési menetet végeznek, amelynek során minden egyes mérési menetet a mérőpálya egyazon pontján, azonos menetirányban kell elvégezni. Egy mérési menet alkalmával legfeljebb három vizsgált gumiabroncsot lehet mérni, azzal a feltétellel, hogy a méréseket ugyanazon a napon végzik.
|
1. |
Először a referenciaabroncsot kell mérni. |
|
2. |
Miután a 4.2.7.1. szakasznak megfelelően legalább hat érvényes mérést elvégeztek, a referenciaabroncsot le kell cserélni a vizsgált gumiabroncsra. |
|
3. |
Miután a vizsgált gumiabronccsal is elvégeztek hat érvényes mérést, további két vizsgált gumiabronccsal lehet folytatni a mérést. |
|
4. |
A mérési ciklus a kezdeti referenciaabronccsal elvégzett további hat érvényes méréssel zárul. |
PÉLDÁK:
|
— |
A három vizsgált gumiabroncsból (T1–T3) és a referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R |
|
— |
Az öt vizsgált gumiabroncsból (T1–T5) és a referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R-T4-T5-R |
4.2.8. A mérési eredmények feldolgozása
4.2.8.1.
A gumiabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója (μpeak) a μ(t) kerekek blokkolása előtti legnagyobb értéke, amelyet minden egyes mérési menetre az alábbiak szerint kell kiszámítani. Az analóg jeleket a zajok megszüntetése érdekében ki kell szűrni. A digitálisan rögzített jeleket mozgóátlagmódszerrel kell szűrni.
ahol:
|
|
μ(t) a gumiabroncs dinamikus fékerő-együtthatója valós időben; |
|
|
fh(t) a dinamikus fékerő valós időben, N-ban; |
|
|
fv(t) a dinamikus függőleges terhelés valós időben, N-ban. |
4.2.8.2.
A μpeak variációs együtthatót a következőképpen kell kiszámítani:
(szórás/átlag) × 100
Referenciaabroncs (R) esetén: amennyiben a referenciaabroncs legnagyobb fékerő-együtthatójának (μpeak) variációs együtthatója meghaladja az 5 %-ot, akkor minden adatot el kell vetni, és a mérést minden tesztelt gumiabroncsra (a vizsgált gumiabroncs(ok)ra, valamint a referenciaabroncsra is) meg kell ismételni.
A vizsgált gumiabroncs(ok) (T) esetén: a legnagyobb fékerő-együttható (μpeak) variációs együtthatóját minden egyes vizsgált gumiabroncsra ki kell számítani. Amennyiben az egyik variációs együttható 5 %-nál nagyobb, akkor az adatokat el kell vetni, és a mérést erre a vizsgált gumiabroncsra meg kell ismételni.
4.2.8.3.
A referenciaabroncs fékerő-együtthatója kiszámításához használt átlagos legnagyobb fékerő-együtthatót annak megfelelően kell kiigazítani, hogy az egyes vizsgált gumiabroncsok egy adott mérési cikluson belül hol helyezkednek el.
A referenciaabroncs korrigált átlagos legnagyobb fékerő-együtthatóját (Ra) a 3. táblázat szerint kell kiszámítani, ahol R1 az átlagos legnagyobb fékerő-együttható a referenciaabroncs (R) első mérésénél és R2 az átlagos legnagyobb fékerő-együttható ugyanannak a referenciaabroncsnak (R) a második mérésénél.
3. táblázat
|
A vizsgált gumiabroncsok száma egy mérési cikluson belül |
Vizsgált gumiabroncs |
Ra |
|
1 (R1 -T1-R2 ) |
T1 |
Ra = 1/2 (R1 + R2 ) |
|
2 (R1 -T1-T2-R2 ) |
T1 |
Ra = 2/3 R1 + 1/3 R2 |
|
T2 |
Ra = 1/3 R1 + 2/3 R2 |
|
|
3 (R1 -T1-T2-T3-R2 ) |
T1 |
Ra = 3/4 R1 + 1/4 R2 |
|
T2 |
Ra = 1/2 (R1 +R2 ) |
|
|
T3 |
Ra = 1/4 R1 + 3/4 R2 |
4.2.8.4.
A legnagyobb fékerő-együtthatók átlagértékét (μpeak,ave ) a 4. táblázat szerint kell kiszámítani, ahol Ta (a = 1, 2 vagy 3) az egy vizsgált gumiabroncsra mért legnagyobb fékerő-együtthatók átlaga egy mérési meneten belül.
4. táblázat
|
Tesztelt gumiabroncs |
μpeak,ave |
|
Referenciaabroncs |
μpeak,ave(R) = Ra a 3. táblázat szerint |
|
Vizsgált gumiabroncs |
μpeak,ave (T) = Ta |
4.2.8.5.
A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
— |
t a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban a vizsgált gumiabroncs (T) mérésekor |
|
— |
t0 a nedvesített pályafelület referencia hőmérsékleti viszonya |
|
— |
t0 = 20 °C normál gumiabroncsok esetén és t0 = 10 °C téli gumiabroncsok esetén |
|
— |
μpeak,ave(R0) = 0,85 a referenciaabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója referencia-viszonyok között |
|
— |
a = – 0,4232 és b = – 8,297 normál gumiabroncsok esetén, a = 0,7721 és b = 31,18 téli gumiabroncsok esetén. |
A. Melléklet
Példák a nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyvekre
1. PÉLDA: Nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyv pótkocsis módszer alkalmazása esetén
|
Mérési jegyzőkönyv száma: |
|
Mérés dátuma: |
|
Pályafelület típusa: |
|
Textúramélység (mm): |
|
μ peak (SRTT14″ E 1136): |
|
BPN: |
|
Sebesség (km/h): |
|
Vízmélység (mm): |
|
Sz. |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
|
|
Méret |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerviz jelölése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A gumiabroncs azonosítása |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Felni |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mintázat |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Terhelés (N) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyomás (kPa) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
μpeak |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
4 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
7 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Átlag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szórás σ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(σ/average) ≤ 5 % |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ra, korrigált |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nedvestapadási index |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A pályafelület hőmérséklete. (°C) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Külső hőmérséklet (°C) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Megjegyzések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2. PÉLDA: Nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyv személygépjárműves módszer alkalmazása esetén
|
Járművezető: |
|
Mérés dátuma: |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pálya: |
|
Személygépkocsi: |
|
Kezdeti sebesség (km/h): |
|
|
|
Textúramélység (mm): |
|
Gyártmány: |
|
Végső sebesség (km/h): |
|
BPN: |
|
Modell: |
|
|
|
|
Vízmélység (mm): |
|
Típus |
|
|
|
|
Sz. |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
||||||
|
Márka |
Uniroyal |
TYRE B |
TYRE C |
TYRE D |
Uniroyal |
||||||
|
Mintázat |
ASTM F 2493 SRTT16″ |
PATTERN B |
PATTERN C |
PATTERN D |
ASTM F 2493 SRTT16″ |
||||||
|
Méret |
P225/60R16 |
SIZE B |
SIZE C |
SIZE D |
P225/60R16 |
||||||
|
Szerviz jelölése |
97S |
LI/SS |
LI/SS |
LI/SS |
97S |
||||||
|
A gumiabroncs azonosítása |
XXXXXXXXX |
YYYYYYYYY |
ZZZZZZZZZ |
NNNNNNNNN |
XXXXXXXXX |
||||||
|
Felni |
|
|
|
|
|
||||||
|
Az első tengelyre eső nyomás (kPa) |
|
|
|
|
|
||||||
|
A hátsó tengelyre eső nyomás (kPa) |
|
|
|
|
|
||||||
|
Az első tengely terhelése (N) |
|
|
|
|
|
||||||
|
A nedvesített pálya hőmérséklete (°C) |
|
|
|
|
|
||||||
|
Külső hőmérséklet (°C) |
|
|
|
|
|
||||||
|
|
Féktávolság (m) |
Átlagos lassulás (m/s2) |
Féktávolság (m) |
Átlagos lassulás (m/s2) |
Féktávolság (m) |
Átlagos lassulás (m/s2) |
Féktávolság (m) |
Átlagos lassulás (m/s2) |
Féktávolság (m) |
Átlagos lassulás (m/s2) |
|
|
Mérés |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
4 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
7 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
9 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
10 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Átlagos AD (m/s2) |
|
|
|
|
|
||||||
|
Szórás (m/s2) |
|
|
|
|
|
||||||
|
Az eredmények hitelesítése Variációs együttható (%) < 3 % |
|
|
|
|
|
||||||
|
A ref. abroncs R a korrigált átlagos AD értéke (m/s2) |
|
|
|
|
|
||||||
|
BFC(R) referenciaabroncs (SRTT16″) |
|
|
|
|
|
||||||
|
BFC(T) vizsgált gumiabroncs |
|
|
|
|
|
||||||
|
Nedvestapadási index (%) |
|
|
|
|
|
||||||
(1) Az ASTM E 1136 SRTT mérete P195/75R14.