31.3.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 85/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 265/2010/EU RENDELETE

(2010. március 25.)

a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek, valamint az 562/2006/EK rendeletnek a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező személyek mozgása tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjára, valamint 79. cikke (2) bekezdése a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslataira,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)

A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (2) (a továbbiakban: „a Schengeni Egyezmény”) lefekteti a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumra vonatkozó szabályokat, melyek feljogosítják e vízum birtokosait a tagállamok területén való átutazásra. A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) megállapítja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának feltételeit. További intézkedéseket kell hozni annak megkönnyítése érdekében, hogy a harmadik országok hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal rendelkező állampolgárai szabadon mozoghassanak a schengeni vívmányokat teljeskörűen alkalmazó tagállamok területén („a schengeni térségen”) belül.

(2)

A tagállamoknak a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum birtokában területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumát a tagállam területére történő beutazást követően kellő időben tartózkodási engedéllyel kell felváltaniuk annak érdekében, hogy tartózkodásuk során beutazhassanak a többi tagállamba, illetve a hazájukba való visszatérés során átutazhassanak a többi tagállam területén. Azonban a tagállamok egyre több esetben nem, vagy csak jelentős késéssel váltják fel tartózkodási engedéllyel a harmadik országbeli állampolgárok hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumát a területükre való beutazást követően. Ez a jogi és gyakorlati helyzet lényeges kedvezőtlen hatással van azon harmadik országbeli állampolgároknak a schengeni térségen belüli szabad mozgáshoz való jogára, akik valamely tagállamban hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal tartózkodnak jogszerűen.

(3)

A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal valamely tagállamban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok problémáinak megoldása érdekében e rendelet a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra is ki kell, hogy terjessze a schengeni vívmányokat teljeskörűen végrehajtó tagállamok által kiadott tartózkodási engedélyek, illetve rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok közötti egyenértékűség elvét. Ebből kifolyólag a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumoknak a birtokos schengeni térségen belüli szabad mozgáshoz való joga tekintetében azonos hatással kell bírniuk a tartózkodási engedélyekkel.

(4)

A valamely tagállam által kiadott, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum harmadik országbeli állampolgár birtokosa számára ezért engedélyezni kell, hogy bármely hathónapos időszakban három hónapos időtartamra a tartózkodási engedély jogosultjával azonos feltételekkel utazzon más tagállamokba. E rendelet nem érinti a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának feltételeire vonatkozó szabályokat.

(5)	E rendelet – a tagállamok jelenlegi gyakorlatával összhangban – azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy az 1683/95/EK tanácsi rendeletben (4) meghatározott egységes formátumú hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokat adjanak ki.

(6)

A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok iránti kérelmek feldolgozására is alkalmazni kell a tartózkodási engedély iránti kérelmek feldolgozásánál irányadószabályt, miszerint le kell kérdezni a Schengeni Információs Rendszert, és ha figyelmeztetést találnak, konzultálni kell a többi tagállammal. A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok birtokosainak a többi tagállamban a szabad mozgáshoz való joga ezért nem jelenthet további biztonsági kockázatot a tagállamok számára.

(7)	Ennek megfelelően módosítani kell a Schengeni Egyezményt, valamint az 562/2006/EK rendeletet.

(8)

E rendeletnek nem célja az, hogy visszaszorítsa a tagállami tartózkodási engedélyek kiadását, illetve nem érinti a tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy tartózkodási engedélyeket adjanak ki a harmadik országok állampolgárainak bizonyos más uniós jogi eszközökben – így különösen a 2005/71/EK (5), 2004/114/EK (6), 2004/38/EK (7), a 2003/109/EK (8) és a 2003/86/EK (9) irányelvben – meghatározott csoportjai részére.

(9)

A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) összhangban a valamely tagállam területén illegálisan tartózkodó, és egy másik tagállam által kiállított, érvényes tartózkodási engedéllyel vagy más, tartózkodásra feljogosító engedéllyel – például hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal – rendelkező harmadik országbeli állampolgárokat fel kell szólítani, hogy haladéktalanul térjenek vissza az engedélyt kiadó tagállam területére.

(10)

Mivel e rendelet célját – vagyis a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokkal való szabad mozgásra vonatkozó szabályok megállapítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedésléptéke és hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(11)	Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket. E rendeletet a tagállamoknak a nemzetközi védelemre és a visszaküldés tilalmára vonatkozó kötelezettségeivel összhangban kell alkalmazni.

(12)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (11) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (12) 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartoznak.

(13)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (13) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. és C. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (14) 3. cikkével.

(14)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. és C pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK tanácsi határozat (15) 3. cikkével.

(15)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. sz. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia – az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően – hat hónapon belül azt követően hogy a Tanács döntött e rendeletről, határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(16)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság nem vesz részt, összhangban a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal (16). Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(17)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország nem vesz részt, összhangban az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (17). Írország ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(18)	Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(19)	Ez a rendelet a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A Schengeni Egyezmény a következőképpen módosul:

A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

(1) A három hónapot meghaladó időtartamú tartózkodásra jogosító vízum (»hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum«) olyan nemzeti vízum, amelyet valamely tagállam nemzeti jogszabályainak vagy az uniós jognak megfelelően adott ki. Az ilyen vízumokat az 1683/95/EK tanácsi rendeletben (18) meghatározott egységes formátumban kell kiadni, a vízum típusát a fejlécben feltüntetett »D« betűvel jelölve. A vízumbélyegeket a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (vízumkódex) (19) VII. mellékletének irányadó rendelkezései szerint kell kitölteni.

(2) A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum érvényességi ideje legfeljebb egy év. Amennyiben egy tagállam a külföldi számára egy évnél hosszabb idejű tartózkodást engedélyez, a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot annak lejárta előtt tartózkodási engedéllyel kell felváltani.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Azok a külföldiek, akik valamely tagállam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, a tartózkodási engedély és érvényes úti okmány birtokában bármely hathónapos időszakban három hónapig szabadon mozoghatnak a többi tagállam területén, feltéve, hogy megfelelnek a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 5. cikke (1) bekezdésének a), c) és e) pontjában említett beutazási feltételeknek, és nem szerepelnek az érintett tagállam figyelmeztető jelzésekről vezetett nemzeti listáján.

b)	a szöveg a (2) bekezdés után az alábbi bekezdéssel egészül ki: „(2a) Az (1) bekezdésben megállapított szabad mozgáshoz való jog azokra a külföldiekre is alkalmazandó, akik valamely tagállam által a 18. cikk szerint kiadott érvényes, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkeznek.”.

(3)

A 25. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben egy tagállam tartózkodási engedély kiadásáról dönt, rendszeresen keresést kell végeznie a Schengeni Információs Rendszerben. Amennyiben a tagállam tartózkodási engedély kiadásáról olyan külföldi vonatkozásában dönt, akire nézve beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki, először konzultálnia kell a figyelmeztető jelzést kiadó tagállammal, és figyelembe kell vennie annak érdekeit; a tartózkodási engedély csak alapos indok alapján, különösen humanitárius okokból vagy nemzetközi kötelezettségvállalásokra tekintettel adható ki.

Ha a tartózkodási engedélyt kiadták, a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam visszavonja a figyelmeztető jelzést, de az érintett külföldit felveheti a figyelmeztető jelzésekről vezetett nemzeti listájára.”.;

a szöveg az (1) bekezdést követően az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A 96. cikk szerinti, beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés kiadása előtt a tagállamok ellenőrzik a kiadott hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokról vagy tartózkodási engedélyekről vezetett nemzeti nyilvántartásaikat.”

c)	a szöveg az alábbi bekezdéssel egészül ki: „(3) Az (1) és (2) bekezdés a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra is alkalmazandó.”.

2. cikk

Az 562/2006/EK rendelet 5. cikke a következőképpen módosul:

Az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

érvényes vízummal rendelkeznek, amennyiben az szükséges a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet (21) értelmében, kivéve, ha érvényes tartózkodási engedéllyel vagy érvényes hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkeznek.

A (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

az (1) bekezdésben foglalt feltételeket nem teljesítő, de valamely tagállam által kiadott tartózkodási engedéllyel, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal vagy visszautazásra jogosító vízummal – vagy, amennyiben szükséges, tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal és visszautazásra jogosító vízummal – rendelkező harmadik országbeli állampolgárok átutazás céljából jogosultak belépni a többi tagállam területére annak érdekében, hogy eljussanak annak a tagállamnak a területére, amely a tartózkodási engedélyt, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot vagy visszautazásra jogosító vízumot kiadta, kivéve, ha beutazás vagy átutazás megtagadására vonatkozó figyelmeztető jelzés hatálya alatt állnak azon tagállam nemzeti listáján, amelynek külső határát át kívánják lépni;”.

3. cikk

E rendelet nem érinti a tagállamoknak a más uniós jogi eszközök által előírt azon kötelezettségét, hogy tartózkodási engedélyt adjanak ki a harmadik országbeli állampolgárok részére.

4. cikk

A Bizottság és a tagállamok a harmadik országbeli állampolgárok részére e rendeletről teljes körű és pontos tájékoztatást adnak.

5. cikk

A Bizottság 2012. április 5-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Adott esetben a jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslat kíséri.

6. cikk

Ez a rendelet 2010. április 5-én lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, 2010. március 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

D. LÓPEZ GARRIDO

(1) Az Európai Parlament 2010. március 9-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. március 22-i határozata.

(2) HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(3) HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

(4) HL L 164., 1995.7.14., 1. o.

(5) A Tanács 2005/71/EK irányelve (2005. október 12.) a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról (HL L 289., 2005.11.3., 15. o.)

(6) A Tanács 2004/114/EK irányelve (2004. december 13.) a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről (HL L 375., 2004.12.23., 12. o.)

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (HL L 158., 2004.4.30., 77. o. Helyesbített változat: HL L 229., 2004.6.29., 35. o.)

(8) A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.)

(9) A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.)

(10) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

(11) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(12) HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(13) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(14) HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(15) HL L 83., 2008.3.26., 3. o.

(16) HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

(17) HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

(18) HL L 164., 1995.7.14., 1. o.

(19) HL L 243., 2009.9.15., 1. o.”.

(20) HL L 105., 2006.4.13., 1. o.”;

(21) HL L 81., 2001.3.21., 1. o.”;