1.

A munkahelyi egészségvédelem és biztonság olyan kérdés, amelynek a kórházakban és az egészségügyi ágazatban mindenki számára fontosnak kell lennie. A szükségtelen sérülések megelőzése, illetve az ilyen sérülésekkel szembeni védekezés érdekében tett intézkedések – azok megfelelő végrehajtása esetén – kedvezően hatnak az erőforrásokra;

2.

A munkavállalók egészsége és biztonsága elsődleges fontosságú, és szorosan kapcsolódik a páciensek egészségéhez. Ez az ellátás minőségének alapja;

3.

Az éles vagy hegyes orvosi eszközökkel kapcsolatos politikákat szociális párbeszéd eredményeként kell kidolgozni és végrehajtani;

4.

A HOSPEEM (Európai Kórházi és Egészségügyi Munkáltatói Szövetség) és az EPSU (Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége), a kórházak és az egészségügyi ágazat elismert európai szociális partnerei, a következőkben állapodtak meg:

1.

Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 138. cikkére és 139. cikkének (2) bekezdésére (1);

2.

Tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (2);

3.

Tekintettel a munkavállalók által a munkájuk során használt munkaeszközök biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 1989. november 30-i 89/655/EGK tanácsi irányelvre (3);

4.

Tekintettel a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4);

5.

Tekintettel a 2007 és 2012 közötti időszakra szóló, a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiára (5);

6.

Tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6);

7.

Tekintettel az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i európai parlamenti állásfoglalásra (2006/2015(INI));

8.

Tekintettel az Európai Bizottság által az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről folytatott konzultáció első és második szakaszára;

9.

Tekintettel a tűszúrás által okozott sérülések témájában 2008. február 7-én tartott EPSU-HOSPEEM szakmai szeminárium eredményeire;

10.

Tekintettel a 89/391/EGK tanácsi irányelv 6. cikkében megállapított megelőzési alapelvek fontossági sorrendjére, valamint a 2000/54/EK irányelv 3., 5., és 6. cikkében meghatározott megelőző intézkedésekre;

11.

Tekintettel az ILO és a WHO által az egészségügyi szolgáltatásokról és a HIV/AIDS-ről kiadott közös iránymutatásokra, valamint a HIV-fertőzés megelőzése érdekében az expozíciót követően alkalmazott profilaxisról szóló, közös ILO/WHO iránymutatásokra;

12.

Maradéktalanul tiszteletben tartva a meglévő nemzeti jogszabályokat és a kollektív szerződéseket;

13.

Míg intézkedni szükséges a kórházakban és az egészségügyi ágazatban előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések gyakoriságának felmérése érdekében, a tudományos adatok azt bizonyítják, hogy a megelőző és a védelmi intézkedések jelentős mértékben csökkenthetik a balesetek és a fertőzések előfordulását;

14.

Mivel a teljes körű kockázatértékelési eljárás előfeltétele annak, hogy megfelelő intézkedésekre kerülhessen sor a sérülések és a fertőzések megelőzése érdekében;

15.

Mivel a munkáltatóknak, valamint a munkavállalók egészségvédelemért és biztonságért felelős képviselőinek együtt kell működniük annak érdekében, hogy a munkavállalókat megvédjék az éles vagy hegyes orvosi eszközök által okozott sérülésekkel és fertőzésekkel szemben, illetve megelőzzék az ilyen sérüléseket és fertőzéseket;

16.

Mivel az éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések elsősorban – de nem kizárólag – az egészségügyi munkavállalókat érintik;

17.

Mivel a képzésük részeként kórházi gyakorlaton részt vevő hallgatók e megállapodás értelmében nem minősülnek munkavállalónak, rájuk is vonatkozniuk kell a megállapodásban felvázolt megelőző és védelmi intézkedéseknek, az azokkal kapcsolatos felelősségre a nemzeti jog és a nemzeti gyakorlat szabályait alkalmazva.

—

megteremtse a lehető legbiztonságosabb munkakörnyezetet,

—

megelőzze az éles vagy hegyes orvosi eszközök által a munkavállalóknak okozott sérüléseket (ideértve a tűszúrás okozta sérüléseket is),

—

megvédje a kockázatnak kitett munkavállalókat,

—

integrált megközelítést hozzon létre, amely politikákat alakít ki a kockázatértékelés, a kockázatok megelőzése, a képzés, a tájékoztatás, a figyelem felkeltése és az ellenőrzés terén,

—

reagálási és utókövetési eljárásokat hozzon létre.

1.

A jól képzett, erőforrásokkal megfelelően ellátott és stabil egészségügyi munkaerő megléte alapvető fontosságú az éles vagy hegyes orvosi eszközök által okozott sérülések és fertőzések kockázatának megelőzéséhez. A munkavégzés során szerzett sérülések vagy fertőzések kockázatának megszüntetéséhez vagy minimálisra csökkentéséhez az expozíció megelőzése jelenti a legfontosabb stratégiát.

2.

A biztonsági és egészségvédelmi képviselők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a kockázatmegelőzésben és a védekezésben.

3.

A munkáltatónak kötelessége gondoskodni a munkavállalók biztonságáról és egészségük védelméről a munkavégzéshez kapcsolódó valamennyi területen, ideértve a pszichoszociális tényezőket és a munkaszervezést is.

4.

Az egyes munkavállalók feladata, hogy – amennyire csak lehetséges – a számukra nyújtott képzéssel és a munkáltató utasításaival összhangban ügyeljenek saját egészségükre és biztonságukra, illetve azon személyek egészségére és biztonságára is, akiket munkahelyi tevékenységük érint.

5.

A munkáltatónak olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a munkavállalók és képviselőik részt vesznek a biztonsági és egészségvédelmi politikák és gyakorlatok kidolgozásában.

6.

Az e megállapodás 5–10. szakaszában említett egyedi megelőző intézkedések elve azt jelenti, hogy sohasem szabad azt feltételezni, hogy nincs kockázat. Az általános megelőzési elveknek a 89/391/EGK irányelv 6. cikke, valamint a 2000/54/EK irányelv 3., 5. és 6. cikke szerinti fontossági sorrendje irányadó.

7.

A munkáltatók és munkavállalók képviselőinek a megfelelő szinten együtt kell működniük a kockázatok megszüntetése és megelőzése, a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, valamint a biztonságos munkakörnyezet megteremtése érdekében, többek között a biztonságos eszközök kiválasztásával és használatával kapcsolatos konzultációkkal, valamint a képzés, a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés leghatékonyabb módjának meghatározása terén.

8.

Tájékoztatás és konzultáció útján intézkedésekre van szükség a nemzeti joggal és/vagy a kollektív szerződésekkel összhangban.

9.

A figyelemfelkeltést célzó intézkedések hatékonysága érdekében a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és képviselőiknek közösen kell kötelezettségeket vállalniuk.

10.

A lehető legbiztonságosabb munkakörnyezet megvalósítása érdekében alapvető fontosságú a tervezési, a figyelemfelkeltő, a tájékoztatási, a képzési, a megelőzési és az ellenőrzési intézkedések együttes alkalmazása.

11.

Fontos egy olyan kultúra előmozdítása, amely nem a személyes felelősségre vonáson alapul. A váratlan események jelentésére szolgáló eljárásoknak a rendszertényezőkre kell összpontosítaniuk, nem pedig az egyéni hibákra. A rendszeres jelentéstételt szokásos eljárásnak kell tekinteni.

1.

A kockázatértékelési eljárásokat a 2000/54/EK irányelv 3. és 6. cikkével, valamint a 89/391/EGK irányelv 6. és 9. cikkével összhangban kell lefolytatni.

2.

A kockázatértékelésnek magában kell foglalnia az expozíció meghatározását, az erőforrásokkal megfelelően ellátott és jól szervezett munkakörnyezet fontosságának elismerését, és ki kell terjednie minden olyan helyzetre, amikor sérülés történik, illetve vér vagy más fertőzésveszélyes anyag van jelen.

3.

A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie a technológiát, a munkaszervezést, a munkakörülményeket, a képesítések szintjét, a munkához kapcsolódó pszichoszociális tényezőket, valamint a munkakörnyezethez kapcsolódó tényezők hatásait. A kockázatértékelés:

1.

Amennyiben a kockázatértékelés éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések és/vagy fertőzés kockázatát mutatják ki, a munkavállalók ilyen kockázatoknak való kitettségét a következő intézkedések megtételével kell megszüntetni, nem feltétlenül az alábbi sorrendben:

2.

A tevékenység és a kockázatértékelés figyelembevételével a kockázatnak való kitettség mértékét az érintett munkavállalók biztonságának és egészségének megfelelő védelméhez szükséges minimális szintre kell csökkenteni. A kockázatértékelés eredményeit tekintetbe véve a következő intézkedéseket kell alkalmazni:

3.

Amennyiben az 5. szakaszban említett kockázatértékelés kimutatja, hogy a munkavállalók egészségét és biztonságát fenyegető veszély olyan biológiai anyagoknak történő expozícióból származik, amelyek ellen hatásos oltóanyag létezik, a munkavállalók számára fel kell ajánlani a védőoltást.

4.

Az oltást és szükség esetén az újraoltást a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban kell elvégezni, beleértve a védőoltások típusának meghatározását is.

—

figyelemfelhívás a különféle kockázatokra,

—

útmutatás a meglévő jogszabályokról,

—

a váratlan események/balesetek megelőzésével és nyilvántartásba vételével kapcsolatos bevált gyakorlatok támogatása,

—

figyelemfelkeltés a képviseletet ellátó szakszervezetekkel és/vagy a munkavállalók képviselőivel együttműködésben kidolgozott tevékenységek és tájékoztató anyagok segítségével,

—

a rendelkezésre álló támogatási programokkal kapcsolatos tájékoztatás.

—

az orvosi eszközök helyes használata az éles vagy hegyes orvosi eszközökkel szembeni védelmi mechanizmusra is kiterjedően,

—

bevezető tájékoztatás minden új és ideiglenes alkalmazott számára,

—

a vérnek és testnedveknek való expozícióval kapcsolatos kockázat,

—

a munkahelyi eljárásoknak megfelelő megelőző intézkedések, beleértve a szokásos óvintézkedéseket, a biztonságos munkarendszereket, a helyes alkalmazási és ártalmatlanítási eljárásokat és a védőoltások fontosságát,

—

a jelentéstétellel, reagálással és ellenőrzéssel kapcsolatos eljárások, valamint ezek fontossága,

—

sérülések esetén hozandó intézkedések.

1.

Ez magában foglalja a meglévő jelentéstételi eljárásoknak a biztonsági és egészségvédelmi képviselőkkel és/vagy a megfelelő munkáltatói/munkavállalói képviselőkkel közösen végzett felülvizsgálatát is. A jelentéssel kapcsolatos mechanizmusoknak magukban kell foglalniuk a helyi, a nemzeti és az európai szintű rendszereket.

2.

A munkavállalók kötelesek azonnal jelenteni a munkáltatóknak és/vagy az illetékesnek és/vagy a munkahelyi biztonságért és egészségvédelemért felelős személynek minden olyan balesetet vagy váratlan eseményt, amely éles vagy hegyes orvosi eszközök használata során történt.

—

a munkáltató megteszi a sérült munkavállaló ellátásához szükséges azonnali lépéseket, beleértve az expozíciót követően alkalmazott profilaxist és az egészségügyi okokból javasolt, szükséges orvosi vizsgálatokat, valamint a 6. szakasz 2. pontjának c) alpontja szerinti, megfelelő egészségügyi felülvizsgálatot,

—

a munkáltató kivizsgálja a sérülés okait és körülményeit, nyilvántartásba veszi a balesetet/váratlan eseményt, és – adott esetben – megteszi a szükséges lépéseket. A munkavállalónak a megfelelő időben tájékoztatást kell nyújtania annak érdekében, hogy a baleset vagy váratlan esemény részletei megismerhetők legyenek,

—

a munkáltató – sérülés esetén – mérlegeli a következő lépéseket, ideértve – szükség esetén – a munkavállalóknak biztosított tanácsadást és az orvosi ellátást. A rehabilitációnak, a további foglalkoztatásnak és a kártérítésnek összhangban kell állnia a nemzeti és/vagy ágazati megállapodásokkal vagy jogszabályokkal.