31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/25

(1)

A Szerződés harmadik részének IV. címe megteremti a jogalapot arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén közösségi jogszabályokat fogadjanak el.

(2)

A tagállamok és harmadik országok között polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést hagyományosan a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások szabályozzák. Az ilyen megállapodások, amelyből igen sok létezik, gyakran különleges kapcsolatra utalnak egy tagállam és egy harmadik ország között, és céljuk, hogy megfelelő jogi keretet biztosítsanak az érintett felek sajátos igényeinek kielégítéséhez.

(3)

Az EK-Szerződés 307. cikke előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket minden olyan összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése érdekében, amely a közösségi vívmányok és a tagállamok és harmadik országok között létrejött nemzetközi szerződések között fennáll. Ennek során szükség lehet az ilyen megállapodások újratárgyalására.

(4)

Annak érdekében, hogy a megfelelő jogi keret biztosított legyen az adott tagállamnak egy harmadik országgal fennálló kapcsolatait érintő különleges igények kielégítéséhez, nyilvánvalóan szükségessé válhat továbbá, hogy a polgári igazságügynek a Szerződés harmadik része IV. címének alkalmazási körébe tartozó területein új megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(5)

Az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatos, 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, hogy a Közösség kizárólagos hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy harmadik országokkal a Luganói Egyezményhez hasonló nemzetközi megállapodásokat kössön a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben (2) (Brüsszel I.) meghatározott szabályokat érintő kérdésekben.

(6)

A Szerződés 300. cikkének megfelelően a Közösség és valamely harmadik ország közötti, a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket érintő megállapodások megkötése a Közösség feladata.

(7)

Az EK-Szerződés 10. cikke előírja a tagállamok számára, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés céljainak megvalósítását. A lojális együttműködés kötelezettsége általános érvényű, nem pedig annak függvénye, hogy a Közösség hatásköre kizárólagos vagy sem.

(8)

Tekintettel a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó, egyes polgári igazságügyi kérdésekről szóló, harmadik országokkal létrejött megállapodásokra, koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely felhatalmazza a tagállamokat a fennálló megállapodások módosítására, illetve új megállapodások tárgyalására és megkötésére, különösen, ha maga a Közösség nem jelezte, hogy gyakorolni kívánja a megállapodás megkötésére vonatkozó külső hatáskörét, egy már meglévő tárgyalási mandátum vagy tervbe vett tárgyalási mandátum útján. Ez az eljárás sem a Közösség kizárólagos hatáskörét, sem pedig a Szerződés 300. és 307. cikkének rendelkezéseit nem sérti. Kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

(9)

E rendelet nem alkalmazandó, amennyiben a Közösség azonos tárgykörben már kötött megállapodást az adott harmadik országgal. Két megállapodás csak akkor és csak olyan mértékben tekinthető ugyanarra a tárgyra vonatkozónak, amennyiben lényegileg ugyanazokat a konkrét jogi kérdéseket szabályozzák. Nem tekinthetők azonos tárgykörre vonatkozónak azok a rendelkezések, amelyek az ilyen kérdésekben való együttműködés általános szándékának egyszerű kinyilvánítását tartalmazzák.

(10)

Kivételesen e rendelet hatálya alá tartoznak a kisszámú tagállam és kisszámú harmadik ország (például kettő vagy három) között létrejött, helyi kérdések megoldására irányuló, bizonyos regionális megállapodások is, amelyekhez más államok nem csatlakozhatnak.

(11)

Annak érdekében, hogy egy tagállam által tervezett megállapodás ne fossza meg hatásaitól a közösségi jogot, és ne ássa alá a közösségi joggal létrehozott rendszer megfelelő működését vagy a Közösség által meghatározott közösségi külkapcsolati politikát, az érintett tagállamnak be kell jelentenie szándékait a Bizottságnak, hogy felhatalmazást kapjon valamely megállapodás hivatalos tárgyalásának megkezdésére vagy folytatására, vagy egy megállapodás megkötésére. Ezt a bejelentést levélben vagy elektronikus úton kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az összes olyan vonatkozó információt és dokumentációt, amelyek alapján a Bizottság értékelni tudja, hogy a tárgyalások várható kimenetele milyen módon hat a közösségi jogra.

(12)

Értékelni kell, hogy megfelelő közösségi érdek fűződik-e a Közösség és az érintett harmadik ország közötti kétoldalú megállapodás megkötéséhez, vagy adott esetben a tagállam és a harmadik ország között már fennálló kétoldalú megállapodás közösségi megállapodással történő felváltásához. E célból minden tagállamot tájékoztatni kell a Bizottsághoz beérkezett, valamely tagállam által tervezett megállapodásról szóló összes bejelentésről annak érdekében, hogy kifejezhessék érdeklődésüket a bejelentő tagállam kezdeményezéséhez történő csatlakozás iránt. Amennyiben az információk megosztása nyomán kellő közösségi érdek mutatkozik, a Bizottságnak meg kell vizsgálni a Közösség és az érintett harmadik ország közötti megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalási megbízás indítványozását.

(13)

Ha a Bizottság további tájékoztatást kér a tagállamtól annak felmérése céljából, hogy az adott tagállamot felhatalmazhatja-e a harmadik országgal történő tárgyalások megkezdésére, ez a kérés nem befolyásolhatja azt a határidőt, amelyen belül a Bizottságnak indokolással ellátott határozatot kell hoznia a tagállam kérelméről.

(14)

A hivatalos tárgyalások megkezdésére irányuló felhatalmazás esetén, ha szükséges, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani, hogy tárgyalási iránymutatásokat javasoljon, illetve bizonyos záradékoknak a tervezett megállapodásba való beépítését kérje. A tárgyalások különböző szakaszaiban folyamatosan, teljeskörűen tájékoztatni kell a Bizottságot annyiban, amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó ügyekről esik szó, és lehetővé kell tenni számára az említett ügyekkel kapcsolatban a tárgyalásokon megfigyelőként való részvételt.

(15)

A harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó szándékukról szóló bejelentés során a tagállamok csak azon elemekről tájékoztatják a Bizottságot, amelyek a Bizottság által elvégzendő értékelés szempontjából relevánsak. A Bizottság általi felhatalmazás és az esetleges tárgyalási iránymutatások, vagy adott esetben a Bizottság általi elutasítás kizárólag az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozhat.

(16)

Minden tagállamot tájékoztatni kell a tervezett vagy megtárgyalt megállapodásokról szóló, a Bizottsághoz beérkező összes bejelentésről, valamint a Bizottság e rendelet értelmében hozott indokolással ellátott összes határozatáról. E tájékoztatásnak azonban maradéktalanul meg kell felelnie az esetleges titoktartási követelményeknek.

(17)

Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bizalmasnak minősített információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kezelik.

(18)

Ha a Bizottság értékelése alapján nem kíván felhatalmazást adni a hivatalos tárgyalások megkezdésére vagy a megtárgyalt megállapodás megkötésére, indokolással ellátott határozatának meghozatala előtt véleményt kell nyilvánítania az érintett tagállam számára. Megtárgyalt megállapodás megkötésére vonatkozó felhatalmazás megtagadása esetén a véleményt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is be kell nyújtani.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megtárgyalt megállapodás ne akadályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén folytatott közösségi külpolitika végrehajtását, a megállapodásokban a Közösség vagy a Közösség és tagállamai és az érintett harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás esetén a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról vagy a vonatkozó előírásoknak az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő előírásaival való közvetlen helyettesítéséről is rendelkezni kell.

(20)

Átmeneti intézkedésekről is rendelkezni kell az olyan helyzetekre, amikor egy tagállam a rendelet hatálybalépésének időpontjában már tárgyalásokat folytat egy harmadik országgal, vagy pedig már le is zárta e tárgyalásokat, de a megállapodást még nem ismerte el magára nézve kötelező erejűnek.

(21)

Annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásával kapcsolatban elég tapasztalat halmozódjék fel, ezen alkalmazásra vonatkozó jelentését a Bizottság legkorábban nyolc évvel e rendelet elfogadása után terjeszti elő. E jelentésben, előjogaival élve, a Bizottság megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét vagy megvizsgálja, hogy e rendelet új, azonos tárgykörű, vagy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó bizonyos ügyeket is tartalmazó és az (5) preambulumbekezdésben említettekhez hasonló, más közösségi eszközök irányította rendelettel kell-e felváltani.

(22)

Ha a Bizottság által benyújtott jelentés megerősíti e rendelet ideiglenes mivoltát, a tagállamoknak e jelentés benyújtását követően is módjukban áll értesíteni a Bizottságot a már folyó vagy bejelentett tárgyalásokról, a hivatalos tárgyalások megkezdésére való felhatalmazás megszerzésének szándékával.

(23)

A Szerződés 5. cikkében foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célja eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentették, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(25)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú megállapodás;

b)

korlátozott számú tagállam és a tagállamokkal szomszédos, vagy környező harmadik ország között létrejött regionális megállapodás, amely helyi kérdések megoldására törekszik, és amelyhez más államok nem csatlakozhatnak.

a)

az adott tagállam rendelkezésre bocsátott olyan információkat, amelyekből kitűnik, hogy – a tagállam és az érintett harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális történelmi, társadalmi vagy politikai kapcsolatoknak tulajdoníthatóan – konkrét érdeke fűződik ahhoz, hogy megállapodást kössön;

b)

a tagállam által nyújtott tájékoztatás alapján a tervezett megállapodás megkötése a közösségi jogot nem fosztja meg hatásaitól, és nem ássa alá a közösségi jog vonatkozó szabályai révén létrehozott rendszer megfelelő működését; és

c)

a tervezett megállapodás nem sérti a Közösség külkapcsolati politikájának a Közösség által meghatározott tárgyát és célját.

a)

a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról az egyrészről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és másrészről ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén; vagy

b)

a vonatkozó rendelkezéseknek az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő rendelkezéseivel való közvetlen helyettesítéséről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén.

Az első albekezdés a) pontjában említett záradékot lehetőség szerint az alábbiaknak megfelelően kell megfogalmazni: „(A tagállam(ok) neve(i)) egészben vagy részben felmondja e megállapodást, ha és amikor a Közösség vagy a Közösség és tagállamai (a harmadik ország(ok) neve(i))-val/vel megállapodást kötnek ugyanazon polgári igazságügyi ügyekben, mint amelyeket e megállapodás szabályoz.”

Az első albekezdés b) pontjában említett záradékot lehetőség szerint az alábbiaknak megfelelően kell megfogalmazni: „Ez a megállapodás vagy e megállapodás egyes rendelkezései nem alkalmazható(k) az egyrészről a Közösség vagy a Közösség és tagállamai, és másrészről (a harmadik ország(ok) neve(i)) között létrejött megállapodás hatálybalépésének napjától, az ezen megállapodással szabályozott ügyek tekintetében.”

a)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett feltételnek;

b)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételnek, amennyiben az említett feltétellel összefüggő új, kivételes körülményekről van szó; továbbá

c)

megfelel-e az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett követelménynek.

a)

megerősíti, hogy e rendeletnek hatályát kell vesztenie a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott időpontban; vagy

b)

javasolja, hogy azon időponttól kezdődően e rendelet helyébe új rendelet lépjen.