1.

E megállapodás alkalmazásában, amennyiben az egyes rendelkezések másképpen nem rendelkeznek:

2.

Ez a megállapodás valamennyi tengerészre vonatkozik azon esetek kivételével, amikor erről kifejezetten eltérően rendelkezik.

3.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók e megállapodás értelmében tengerésznek minősülnek-e, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. E tekintetben kellően figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. (tengerészeti) ülésszakának a foglalkozási csoportokra vonatkozó tájékoztatásról szóló határozatát.

4.

Azon esetek kivételével, amelyekben e megállapodás kifejezetten másképpen rendelkezik, e megállapodás vonatkozik valamennyi olyan köz- vagy magántulajdonban lévő hajóra, amely rendes körülmények között kereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve a halászati, illetve hasonló tevékenységet folytató hajókat, valamint a hagyományos építésű hajókat, így például a laposfenekű vitorlásokat és a dzsunkákat. E megállapodás nem vonatkozik a hadihajókra, illetve a haditengerészeti segédhajókra.

5.

Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy e megállapodás vonatkozik-e valamely hajóra vagy a hajók valamely adott csoportjára, a kérdésben az adott tagállam illetékes hatósága határoz a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően.

1.

A foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korú személyek hajón nem állhatnak alkalmazásban, nem lehetnek szerződtetve, és ott nem dolgozhatnak.

2.

Az e megállapodásban meghatározott körülmények esetén magasabb alsó korhatárt kell megkövetelni.

1.

Kizárólag a feladataik elvégzésére kiképzett, vagy arra alkalmasnak minősített, vagy arra egyéb módon képesített tengerészek dolgozhatnak hajón.

2.

Kizárólag olyan tengerész munkavégzése engedélyezhető hajón, aki sikeresen elvégezte a hajófedélzeti személyi biztonságra vonatkozó képzést.

3.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott kötelező érvényű jogi aktusoknak megfelelő képzés és képesítés az e szabály 1. és 2. bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelőnek minősül.

1.

A tengerész foglalkoztatására vonatkozó kikötéseket és feltételeket egyértelmű, írásba foglalt, jogilag érvényesíthető szerződésbe kell foglalni vagy ilyen szerződésre kell hivatkozni, továbbá e kikötéseknek és feltételeknek összhangban kell állniuk az e megállapodásban megállapított előírásokkal.

2.

Biztosítani kell, hogy a tengerészek munkaszerződéseit az egyes tengerészek olyan feltételek között fogadják el, amely feltételek szavatolják, hogy a tengerésznek lehetősége legyen a szerződésben foglalt kikötéseket és feltételeket áttekinteni és azokról tanácsot kérni, valamint szavatolják, hogy a tengerész e kikötéseket és feltételeket szabad akaratából fogadhassa el, mielőtt a szerződést aláírja.

3.

A tengerészek munkaszerződései – az adott tagállam nemzeti jogával és gyakorlatával összeegyeztethető mértékig – úgy értelmezendők, mint amelyek magukban foglalják valamennyi vonatkozó kollektív szerződést.

1.

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, illetve rendeleteket kell elfogadni, amelyek előírják, hogy az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek a következő feltételeknek:

2.

Amennyiben valamely kollektív szerződés alkotja a tengerész munkaszerződés egészét vagy részét, e kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten kell tartani. Amennyiben a tengerész munkaszerződés, illetve bármely vonatkozó kollektív szerződés nem angol nyelven készült, úgy a következőknek rendelkezésre kell állniuk angol nyelven is (kivéve azokon a hajókon, amelyek kizárólag belföldi utakon közlekednek):

3.

E norma 1.e) pontjában említett dokumentum nem tartalmazhat semmilyen megállapítást a tengerészek munkájának minőségére, illetve a tengerészek munkabérére vonatkozóan. A dokumentum formátumát, az abba felveendő adatok körét és ezen adatok rögzítésének módját a nemzeti jogban kell meghatározni.

4.

Valamennyi tagállam köteles olyan jogszabályokat és normatív aktusokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi tengerész munkaszerződésben kötelezően szabályozandó feltételeket. A tengerész munkaszerződéseknek minden esetben tartalmazniuk kell az alábbiakban felsorolt adatokat:

5.

Valamennyi tagállam köteles olyan törvényeket, illetve rendeleteket elfogadni, amelyek meghatározzák a tengerész munkaszerződés lejárat előtti megszűnése esetén a tengerész, illetve a hajótulajdonos részéről adandó kötelező legrövidebb felmondási időt. A kötelező legrövidebb felmondási időszakok hosszát a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően kell meghatározni, de semmi esetre sem lehetnek hét napnál rövidebbek.

6.

A kötelező legrövidebb felmondási időnél rövidebb felmondási idővel is megszűnhet a szerződés olyan körülmények esetében, amelyek fennállása a nemzeti törvények, rendeletek, illetve a vonatkozó kollektív szerződések szerint indokolttá teszi a munkaszerződés rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással történő megszüntetését. Az ilyen körülmények meghatározása során valamennyi tagállam biztosítja a tengerész azon igényének figyelembevételét, hogy munkaszerződését rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással is megszüntethesse, mégpedig szankciók elszenvedése nélkül, ha erre különleges családi események miatt vagy egyéb sürgős okból szüksége van.

1.

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon alkalmazásban álló tengerészek e megállapodással, valamint a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött (az e megállapodás A. mellékletének megfelelően módosítandó) európai megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK (módosítandó) tanácsi irányelvvel összhangban, megfelelő feltételek mellett fizetett éves szabadságot kapjanak.

2.

Egészségük és jóllétük biztosítása érdekében a tengerészeknek kötelező partraszállási eltávozásra engedélyt kell adni a beosztásuk üzemeltetési követelményeinek megfelelően.

1.

A tengerészek jogosultak a saját költségvállalás nélküli repatriálásra.

2.

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók pénzügyi biztosítékot nyújtsanak a tengerészek megfelelő repatriálásának biztosítására.

1.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek jogosultak legyenek repatriálásra a következő feltételek esetén:

2.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy törvényei és rendeletei, illetve egyéb intézkedései vagy a kollektív szerződések olyan megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek előírják az alábbiakban felsoroltakat:

3.

Valamennyi tagállamnak meg kell tiltania a hajótulajdonosoknak azt, hogy a tengerészektől a munkaviszonyuk kezdetén a repatriálásuk költségeire vonatkozó előleg megfizetését követeljék meg; továbbá azt is, hogy a repatriálás költségeit a tengerészek munkabéréből vagy egyéb járandóságaiból levonják, kivéve abban az esetben, ha a tengerészről – a nemzeti törvényeknek, rendeleteknek, illetve egyéb intézkedéseknek, vagy a vonatkozó kollektív szerződéseknek megfelelően – bebizonyosodott, hogy tengerészi munkaviszonyából eredő kötelezettségeit illetően súlyos mulasztást követett el.

4.

A nemzeti törvények és rendeletek nem érintik a hajótulajdonosnak arra vonatkozó jogát, hogy harmadik személyekkel fennálló szerződéses megállapodások értelmében megkaphassák a repatriálás költségeit.

5.

Abban az esetben, ha valamely hajótulajdonos a repatriálásra jogosult tengerészek vonatkozásában elmulaszt intézkedéseket tenni a repatriálásra, vagy elmulasztja kifizetni a repatriálás költségeit, akkor:

6.

Az a tagállam, amely megfizette a repatriálás költségeit, a vonatkozó nemzetközi jogi okmányok – így többek között a hajók feltartóztatásáról szóló 1999. évi nemzetközi egyezmény („International Convention on Arrest of Ships”) – figyelembevételével jogosult feltartóztatni az érintett hajótulajdonos hajóit, illetve jogosult indítványozni azok feltartóztatását, mindaddig, amíg a költségek megtérítése e norma 5. bekezdésével összhangban meg nem történik.

7.

Valamennyi tagállamnak elő kell segítenie az adott tagállam valamely kikötőjét érintő, valamint valamely felségvizén vagy belvizén áthaladó hajókon szolgáló tengerészek repatriálását, továbbá a fedélzeten való pótlásukat is.

8.

A fenti rendelkezés értelmében különösen egyetlen tagállam sem tagadhatja meg a repatriálás jogát egyetlen tengerésztől sem a hajótulajdonos anyagi körülményeire való hivatkozással, és arra való hivatkozással sem, hogy a hajótulajdonos nem képes vagy nem hajlandó valamely tengerész pótlásáról gondoskodni.

9.

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a repatriálásra vonatkozó, alkalmazandó nemzeti rendelkezések egy – valamely megfelelő nyelven írt – példányát a fedélzeten tartsák és a tengerészek számára hozzáférhetővé tegyék.

1.

Valamennyi tagállamnak olyan szabályokat kell alkotnia, amelyek biztosítják, hogy valamennyi esetben, amikor bármely hajó megsemmisül, illetve elsüllyed, a hajótulajdonos köteles legyen az ilyen megsemmisülésből, illetve elsüllyedésből eredő munkanélküliség esetére szóló segélyt fizetni a fedélzeten tartózkodó valamennyi tengerész számára.

2.

E norma 1. bekezdésében említett szabályok nem érintenek semmiféle egyéb – a hajó megsemmisüléséből, illetve elsüllyedéséből eredő veszteségekre, illetve sérülésekre vonatkozó – jogot, amellyel a tengerész az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében rendelkezik.

1.

Valamennyi tagállamnak olyan nemzeti irányelveket kell kidolgoznia, amelyek ösztönzik a tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségek és munkalehetőségek bővülését, annak érdekében, hogy a tengerészeti ágazat stabil és hozzáértő munkaerőhöz jusson.

2.

E norma 1. bekezdésében említett irányelveknek az a célja, hogy segítsék a tengerészeket a képességeik, képesítéseik és munkalehetőségeik körének bővítésében.

3.

Valamennyi tagállamnak a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően világos célkitűzéseket kell meghatározni azoknak a tengerészeknek nyújtott pályaválasztási tanácsadást, oktatást és képzést illetően – beleértve a folyamatos képzést is –, akik a hajók fedélzetén elsősorban a hajó biztonságos üzemeltetéséhez és navigációjához kapcsolódó feladatokat végeznek.

1.

A szúnyogok által ellepett kikötőket rendszeresen látogató hajókat fel kell szerelni az illetékes hatóság által előírt megfelelő berendezésekkel.

2.

A tengerészek számára megfelelő szabadidős létesítményeket, szórakozási lehetőségeket és szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek alkalmasak a hajón élő és dolgozó tengerészek különleges szükségleteinek kielégítésére, és a fedélzeten valamennyi tengerésznek szolgálatára állnak, az egészség- és biztonságvédelmi, valamint baleset-megelőzési előírások figyelembevételével.

3.

Az illetékes hatóságnak elő kell írnia, hogy valamennyi hajón gyakori ellenőrzést folytassanak a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján, annak biztosítása érdekében, hogy a tengerészek lakóterei tiszták, normálisan lakhatóak, valamint jól karbantartott állapotúak legyenek. Az ilyen ellenőrzések megállapításait rögzíteni kell, és a feljegyzéseket megtekintés céljából hozzáférhetővé kell tenni.

4.

Olyan hajók esetében, ahol felmerül annak szükségessége, hogy megkülönböztetés-mentesen figyelembe vegyék a különböző és eltérő vallási és társadalmi gyakorlatot követő tengerészek érdekeit, az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően engedélyezheti e normától való tisztességesen alkalmazott eltéréseket, azzal a feltétellel, hogy az ilyen eltérések nem eredményeznek összességükben annál kedvezőtlenebb lehetőségeket nyújtó létesítményeket, mint amelyek e norma alkalmazásából fakadnának.

1.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet szállítsanak és szolgáljanak fel, amelynek megfelelően fedeznie kell a hajó élelmiszer- és ivóvízigényét, valamint figyelembe kell vennie a kulturális és vallási különbségeket.

2.

A hajón szolgáló tengerészeket szerződésük időtartama alatt térítésmentesen kell élelmiszerrel ellátni.

3.

A hajószakácsként alkalmazott tengerészeknek, akik felelősek az ételek elkészítéséért, megfelelő képzettséggel és végzettséggel kell rendelkezniük a hajón betöltött beosztásuk ellátásához.

1.

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, rendeleteket, illetve egyéb intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek minimumkövetelményeket állapítanak meg az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében az élelmiszer és az ivóvíz mennyiségét és minőségét, valamint a tengerészeknek felszolgált ételekre vonatkozó étkeztetési normákat illetően; továbbá valamennyi tagállam köteles oktatási tevékenységet folytatni e bekezdésben hivatkozott normák mind szélesebb körű ismeretének és alkalmazásának előmozdítása érdekében.

2.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek az alábbi minimumkövetelményeknek:

3.

A hajótulajdonosok kötelesek biztosítani, hogy a hajószakácsként szerződtetett tengerészek az érintett tagállam törvényeiben és rendeleteiben meghatározott követelményeknek megfelelően rendelkeznek a megfelelő képzettséggel és végzettséggel, és alkalmasak a beosztás betöltésére.

4.

E norma 3. bekezdése szerinti követelmények magukban foglalják az illetékes hatóság által jóváhagyott vagy elismert képzési tanfolyam elvégzését, amelynek része a gyakorlati szakácsi tevékenység, az élelmiszer- és személyi higiénia, az élelmiszertárolás, a készletgazdálkodás, a környezetvédelem, valamint az étkeztetésre vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi szabályok.

5.

A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő hajók esetében – amelyeknél a személyzet létszámából vagy a hajó kereskedelmi tevékenységének jellegéből adódóan az illetékes hatóság eltekinthet a teljes körűen képesített szakács szerződtetésének követelményétől – csak olyan személyek foglalkozhatnak élelmiszer-feldolgozással a hajókonyhán, akik képzésben vagy oktatásban részesültek többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

6.

Kivételes esetben, kényszerítő erejű körülmények között az illetékes hatóság felmentést adhat ki, amely lehetővé teszi egy nem teljes körűen képesített szakács alkalmazását valamely meghatározott hajón, mégpedig valamely meghatározott és korlátozott időszakra vonatkozóan, vagy a legközelebbi alkalmas érintett kikötőig, vagy egy hónapnál nem hosszabb időtartamra, mindezt azzal a feltétellel, hogy az a személy, akinek a részére a felmentést kibocsátották, már képzésben vagy oktatásban részesült többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

7.

Az illetékes hatóság előírja, hogy a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján rendszeres, dokumentált ellenőrzéseket folytatnak a hajókon a következőkre kiterjedően:

8.

A 18. életévét be nem töltött tengerész hajószakácsként nem alkalmazható, nem szerződtethető, és nem is dolgozhat ilyen beosztásban.

1.

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon valamennyi tengerész egészségének védelme érdekében megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre, és a hajón történő munkavégzés ideje alatt valamennyien hozzájussanak az azonnali és megfelelő orvosi ellátáshoz.

2.

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a területén közlekedő hajókon lévő, azonnali orvosi ellátásra szoruló tengerészek hozzáférhessenek az adott tagállam szárazföldi egészségügyi létesítményeihez.

3.

A fedélzeti egészségvédelem és orvosi ellátás követelményei magukban foglalják az olyan intézkedésekre vonatkozó normákat is, amelyek célja, hogy a tengerészek részére biztosítsák a szárazföldi munkavállalók számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegyező szolgáltatásokat.

1.

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetén dolgozó tengerészek egészségvédelmét és orvosi ellátását – az alapvető fogászati ellátást is beleértve – biztosító olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek:

2.

Az illetékes hatóság az orvosi jelentéshez rendszeresített formanyomtatvány-mintát fogad el a hajóparancsnokok, illetve az érintett szárazföldi és fedélzeti egészségügyi személyzet általi használatra. Kitöltés után a formanyomtatványt és tartalmát bizalmasan kell kezelni, és az kizárólag a tengerészek orvosi kezelésének elősegítésére használható fel.

3.

Valamennyi tagállam meghozza azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek megállapítják az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a fedélzeti kórházi és orvosi ellátási létesítményekre, felszerelésekre, valamint a képzésre vonatkozó követelményeket.

4.

A nemzeti törvényeknek és rendeleteknek legalább a következőkről kell rendelkezniük:

1.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy olyan intézkedések érvényesüljenek a lobogója alatt közlekedő hajókon, amelyek az ezen hajókon alkalmazott tengerészeknek biztosítják a jogot a hajótulajdonostól eredő anyagi segítségnyújtásra és támogatásra az olyan betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeinek vonatkozásában, amely betegség, sérülés, illetve haláleset valamely tengerész munkaszerződés alapján végzett szolgálat idején következik be, vagy az ilyen szerződés hatálya alatt fennálló munkaviszonyból ered.

2.

E szabály nem érint semmiféle egyéb, a tengerészek által igénybe vehető jogorvoslatot.

1.

Valamennyi tagállamnak olyan törvényeket, illetve rendeleteket kell elfogadnia, amelyek előírják, hogy az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai felelősséget vállalnak a hajóik fedélzetén dolgozó valamennyi tengerész egészségvédelméért és orvosi ellátásáért, mégpedig az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó normáknak megfelelően:

2.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek a hajótulajdonosnak az orvosi ellátás, valamint élelmezés és szállás költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettségét olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

3.

Amennyiben a betegség, illetve sérülés munkaképtelenséget eredményez, akkor a hajótulajdonos köteles:

4.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek a hajótulajdonosnak arra vonatkozó kötelezettségét, hogy teljes egészében vagy részben kifizesse a már nem a hajófedélzeten tartózkodó tengerészek munkabérét, olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

5.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek kizárhatják a hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettségét azon esetekre vonatkozóan, amelyekben

6.

A nemzeti törvények, illetve rendeletek olyan mértékben mentesíthetik a hajótulajdonost azon kötelezettsége alól, hogy viselje az orvosi ellátás, élelmezés és szállás, valamint temetés költségeit, amilyen mértékben ezen kötelezettséget a hatóságok átvállalják.

7.

A hajótulajdonosoknak, illetve képviselőiknek intézkedéseket kell hozni a célból, hogy a beteg, sérült, illetve elhalálozott tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi hozzátartozóiknak.

1.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon lévő tengerészek munkahelyi egészségvédelemben részesüljenek, és a hajók fedélzetén biztonságos és higiénikus körülmények között élhessenek, munkát végezhessenek és tanulhassanak.

2.

Valamennyi tagállamnak nemzeti iránymutatásokat kell kidolgoznia és érvényesítenie a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkahelyi biztonság és egészségügy irányítása céljából, mégpedig a hajótulajdonosok és a tengerészek érdekképviseleti szervezeteivel folytatott egyeztetést követően, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek, a nemzeti közigazgatások és a tengerészeti iparágat képviselő szervezetek által javasolt vonatkozó szabályzatokat, útmutatókat és normákat.

3.

Valamennyi tagállamnak az ezen megállapodásban meghatározott területek szabályozását célzó törvényeket, rendeleteket és egyéb intézkedéseket kell elfogadnia, figyelembe véve a kapcsolódó nemzetközi jogi aktusokat, továbbá normákat kell kidolgoznia a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet, valamint baleset-megelőzést illetően.

1.

A 4.3. szabály 3. bekezdésének megfelelően elfogadandó törvényeknek, rendeleteknek és egyéb intézkedéseknek a következő területek szabályozására kell kiterjedniük:

2.

Az e norma 1. bekezdésében említett rendelkezésekben:

3.

A 4.3. szabály 3. bekezdésében említett törvényeket, rendeleteket és egyéb intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselőivel való egyeztetés során, és ha szükséges, ki kell igazítani azokat, hogy figyelembe vegyék a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeket, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsák a munkavédelemre vonatkozó politikák és programok folyamatos javítását, valamint biztonságos munkakörülményeket biztosítsanak az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészeknek.

4.

A hajók fedélzetén történő munkahelyi veszélyeknek való kitettség elfogadható szintjeiről szóló, valamint a hajók munkahelyi biztonsági és egészségügyi politikáinak és programjainak kidolgozásáról és megvalósításáról szóló, vonatkozó nemzetközi jogi okmányok követelményeinek való megfelelést úgy kell tekinteni, mint e megállapodás követelményeinek való megfelelést.

5.

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy:

6.

A munkavédelemmel kapcsolatos események jelentésére és kivizsgálására szolgáló eljárásokat úgy kell létrehozni, hogy biztosítsák a tengerészek személyes adatainak védelmét.

7.

Az illetékes hatóságnak együtt kell működnie a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel azon intézkedések meghozatalában, amelyek segítségével valamennyi tengerészt tájékoztatni lehet a hajók fedélzetén felmerülő egyes veszélyekről, például megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések elhelyezésével.

8.

Az illetékes hatóság előírja, hogy a munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosok e tevékenység során figyelembe vegyék a saját hajóikról, valamint az illetékes hatóság által rendelkezésükre bocsátott általános statisztikákból származó megfelelő statisztikai adatokat.

1.

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, amennyiben a területén jóléti létesítmények találhatók, hogy azok valamennyi tengerész számára hozzáférhetőek és használhatóak legyenek, függetlenül a tengerészek állampolgárságától, faji hovatartozásától, bőrszínétől, nemi hovatartozásától, vallásától, politikai meggyőződésétől és társadalmi hátterétől, valamint függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy munkát végeznek.

2.

Valamennyi tagállamnak elő kell mozdítania a jóléti létesítmények létrehozását az ország megfelelő kikötőiben, és a hajótulajdonosok, valamint a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően meg kell határoznia, hogy mely kikötőket kell e tekintetben megfelelőnek tekinteni.

3.

Valamennyi tagállamnak ösztönöznie kell a jóléti bizottságok felállítását, amelyek azt követően rendszeresen ellenőrzik a jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat, annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelőek maradjanak a tengerészek szükségletei megváltozásának fényében a hajózási iparban bekövetkező technikai, üzemeltetési és egyéb fejlemények következtében.

1.

Valamennyi tagállamnak elő kell írnia a lobogója alatt közlekedő hajóktól, hogy fedélzeti eljárásokkal rendelkezzenek a tengerészek olyan panaszainak tisztességes, hatékony és gyors kezelésére, amelyek az egyezmény előírásainak (beleértve a tengerészek jogait is) megszegéséhez kapcsolódnak.

2.

Valamennyi tagállamnak meg kell tiltania és szankcionálnia kell a panaszt tevő tengerészekkel szembeni bárminemű megtorlás alkalmazását.

3.

E szabály rendelkezései nem érintik a tengerészek azon jogát, hogy az általuk alkalmasnak talált bárminemű jogi úton érvényesítsék jogorvoslati igényüket.

1.

A fedélzeti eljárásokat – az ilyen eljárások számára esetlegesen bármiféle szélesebb hatályt biztosító nemzeti törvények, rendeletek, illetve kollektív szerződések sérelme nélkül – a tengerészek arra használhatják, hogy panasszal éljenek az egyezmény előírásainak (beleértve a tengerészek jogait is) állítólagos megszegését képező bármely ügyhöz kapcsolódóan.

2.

Valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy törvényei, illetve rendeletei olyan alkalmas fedélzeti panasztételi eljárásokat állapítsanak meg, amelyek szavatolják az 5.1.5 szabály előírásainak való megfelelést. Ezen eljárásoknak arra kell irányulniuk, hogy a panaszok a lehető legalacsonyabb szintjén orvoslásra kerüljenek. Ugyanakkor a tengerészek részére minden esetben biztosítani kell azt a jogot, hogy közvetlenül a hajóparancsnoknál, és amennyiben ezt szükségesnek találják, a megfelelő külső hatóságnál tegyenek panaszt.

3.

A fedélzeti panasztételi eljárásoknak magukban kell foglalniuk a tengerészek azon jogát, hogy a panasztételi eljárás során kísérettel együtt, illetve képviselőn keresztül legyenek jelen, továbbá magukban kell foglalniuk a panaszt tevő tengerészekkel szemben alkalmazott megtorlás lehetősége ellen védelmet nyújtó intézkedéseket. A „megtorlás alkalmazása” kifejezés magában foglal minden olyan lépést, amelyet egy tengerész ellen irányulóan bármely személy tesz azzal kapcsolatban, hogy a tengerész panaszt nyújtott be, amennyiben a panasz megtétele nyilvánvalóan nem zaklatás céljából, illetve nem rosszhiszeműen történt.

4.

Valamennyi tengerésznek – a saját tengerész munkaszerződésének egy példányán felül – rendelkezésére kell bocsátani a hajón hatályos fedélzeti panasztételi eljárások leírásának egy példányát. Ennek a dokumentumnak tartalmaznia kell a lobogó szerinti állam és – amennyiben az előbbitől eltér – a tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes hatóságának elérhetőségeit, továbbá a hajó fedélzetén található azon személy(ek) nevét, aki(k) az ügyeket bizalmasan kezelve pártatlan tanáccsal szolgálhat(nak) a tengerészek számára a panaszukkal kapcsolatban, és egyéb módon is segítséget nyújthat(nak) számukra a hajó fedélzetén rendelkezésükre álló panasztételi eljárások igénybevétele során.