27.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 81/24

(1)

A vádlott azon joga, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson, az Emberi Jogok Európai Bírósága értelmezésében az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkében előírt, tisztességes eljáráshoz való jog része. A Bíróság kijelentette továbbá, hogy a vádlott azon joga, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson, nem abszolút érvényű, valamint hogy bizonyos körülmények között a vádlott szabad akaratából – kifejezetten vagy hallgatólagosan, de egyértelműen – lemondhat az említett jogról.

(2)

A jogerős bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló különböző tanácsi kerethatározatok nem kezelik következetesen az olyan tárgyalást követően hozott határozatok kérdését, amelyen az érintett személy nem volt személyesen jelen. Ezek a különbségek megnehezíthetik a jogalkalmazó munkáját, és akadályozhatják az igazságügyi együttműködést.

(3)

Az említett kerethatározatok által nyújtott megoldások nem kielégítőek az olyan esetek tekintetében, amelyeknél nem volt lehetőség a személynek az eljárásról való tájékoztatására. A kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló 2005/214/IB (2), a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006/783/IB (3), a kölcsönös elismerés elvének a szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy szabadságelvonással járó intézkedések során és azoknak az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909/IB (4) és a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbára bocsátást elrendelő határozatokra való, a próbára bocsátást elrendelő intézkedések és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/947/IB (5) kerethatározat lehetővé teszi a végrehajtó hatóság számára, hogy megtagadja az ilyen ítéletek végrehajtását. Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB kerethatározat (6) lehetővé teszi a végrehajtó hatóság számára, hogy megkövetelje a kibocsátó igazságügyi hatóságtól, hogy megfelelőnek ítélt garanciát nyújtson arra, hogy annak a személynek, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották, lehetősége lesz a kibocsátó tagállamban perújítást kérni, és az ítélet kihirdetésekor jelen lenni. Annak megítélése, hogy a garancia megfelelő-e, a végrehajtó hatóság feladata, ennélfogva végrehajtás megtagadásának esetei nehezen meghatározhatóak.

(4)

Ezért egyértelmű és közös okokat kell meghatározni olyan határozatok elismerésének megtagadására, amelyeket olyan tárgyalást követően hoztak, amelyen a személy nem volt személyesen jelen. E kerethatározat célja e közös okok meghatározásának pontosítása, amelyek lehetővé teszik, hogy a végrehajtó hatóság a személynek a tárgyalástól való távolmaradása ellenére végrehajtsa a határozatot, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor a személynek a védelemhez való jogát. E kerethatározatnak nem feladata szabályozni az ebben megjelölt eredmények eléréséhez használt formákat és módszereket – beleértve az eljárási szabályokat –, ezek ugyanis a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartoznak.

(5)

E változtatások szükségessé teszik a jogerős bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló, meglévő kerethatározatok módosítását. Az új rendelkezések az e területen elfogadandó jövőbeli jogi eszközök alapjaként is szolgálnak majd.

(6)

E kerethatározat egyéb kerethatározatokat módosító rendelkezései megállapítják azokat a feltételeket, amelyek esetén nem tagadható meg olyan határozat elismerése és végrehajtása, amelyet olyan tárgyalást követően hoztak, amelyen az érintett személy nem volt személyesen jelen. Ezek a feltételek vagylagosak; amennyiben közülük bármelyik teljesül, akkor az európai elfogatóparancs vagy a többi kerethatározathoz tartozó meghatározott tanúsítvány megfelelő részének kitöltésével a kibocsátó hatóság igazolja, hogy a követelmények teljesülnek vagy teljesülni fognak, aminek elegendőnek kell lennie a határozatnak a kölcsönös elismerés elve alapján történő végrehajtásához.

(7)

Valamely határozat elismerése és végrehajtása, amelyet olyan tárgyalást követően hoztak, amelyen az érintett személy nem volt személyesen jelen, nem tagadható meg, ha az érintettet személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták annak a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, amely a határozat meghozatalához vezetett, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett. Ezzel összefüggésben az érintettnek értelemszerűen „kellő időben” kellett tájékoztatást kapnia, vagyis elegendő időt biztosítva ahhoz, hogy lehetősége legyen részt venni a tárgyaláson, és ténylegesen élhessen a védelemhez való jogával.

(8)

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése szerint a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz való jogát az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény garantálja. Ebbe a jogba beletartozik az érintett joga ahhoz, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson. Ahhoz, hogy az érintett személy élhessen e jogával, tudomással kell bírnia a kitűzött tárgyalásról. E kerethatározat értelmében valamennyi tagállamnak a nemzeti jogával összhangban kell biztosítania, hogy a személy a tárgyalásról tudomást szerezzen, azzal a feltétellel, hogy ennek meg kell felelnie az említett egyezmény követelményeinek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint annak megítélésekor, hogy a tájékoztatás módja kielégítő-e annak biztosításához, hogy a személy tudomást szerezzen a tárgyalásról, különös figyelem fordítható adott esetben arra is, hogy az érintett személy milyen gondosságot tanúsított annak érdekében, hogy a neki címzett információt megkapja.

(9)

A tárgyalás kitűzött időpontja gyakorlati okokból kezdetben rövid időszakon belüli több lehetséges dátumként is megadható.

(10)

Valamely határozat elismerése és végrehajtása, amelyet olyan tárgyalást követően hoztak, amelyen az érintett személy nem volt személyesen jelen, nem tagadható meg, amennyiben a kitűzött tárgyalás az érintett személy előtt ismert, és őt a tárgyalás során olyan jogi képviselő védte, akit ő erre meghatalmazott, biztosítva azt, hogy gyakorlati és tényleges jogi segítségnyújtásról van szó. Ezzel kapcsolatban nincs jelentősége annak, hogy a jogi képviselőt az érintett személy választotta, hatalmazta meg és fizette, vagy pedig az állam rendelte ki és fizette, feltéve, hogy az érintett személy kifejezetten úgy határozott, hogy a tárgyaláson történő személyes megjelenés helyett jogi képviselővel képviselteti magát. A jogi képviselő kijelölése és a kapcsolódó kérdések a nemzeti jog hatálya alá tartoznak.

(11)

A meglévő vonatkozó kerethatározatokban az el nem ismerés okaira vonatkozó közös megoldásoknak figyelembe kell venniük az érintett személyek a perújításhoz vagy fellebbezéshez való joga tekintetében fennálló helyzetek sokféleségét. A perújítás vagy fellebbezés célja a védelemhez való jog biztosítása, és a következő elemek jellemzik: az érintett személynek joga van jelen lenni, sor kerül az ügy újból történő érdemi vizsgálatára – beleértve az új bizonyítékokat –, és az eljárás az eredeti határozat megváltoztatásához vezethet.

(12)

A perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogot biztosítani kell akkor, ha a határozatot már kézbesítették, valamint az európai elfogatóparancs esetén akkor is, ha a határozat kézbesítésére még nem került sor, de arra az átadást követően haladéktalanul sor kerül. Az utóbbi eset olyan helyzetre utal, amikor a hatóságoknak nem sikerült kapcsolatba lépniük a személlyel, különösen azért, mert az igyekezett elkerülni az igazságszolgáltatást.

(13)

Amennyiben az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátják ki, és az érintett személy előzőleg nem kapott hivatalos tájékoztatást arról, hogy büntetőeljárás van ellene folyamatban, valamint nem kézbesítették neki az ítéletet, akkor az adott személy számára a végrehajtó tagállamban benyújtott kérelmére – kizárólag tájékoztatás céljából – el kell juttatni az ítélet egy példányát. A kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságoknak adott esetben konzultálniuk kell egymással arról, hogy szükség, valamint mód van-e arra, hogy az érintett személy megkapja az ítéletnek vagy az ítélet lényeges részeinek egy számára érthető nyelven elkészített fordítását. Az ítélet ilyen rendelkezésre bocsátása nem késleltetheti sem az átadási eljárást, sem az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó határozatot.

(14)

E kerethatározat a kölcsönös elismerés elvének végrehajtásáról szóló jogi eszközökben foglalt el nem ismerési okok meghatározásának pontosítására korlátozódik. Ennélfogva a perújításhoz való joggal kapcsolatos rendelkezések hatálya például csak az el nem ismerés ezen okainak meghatározására korlátozódik. A nemzeti jogszabályok harmonizálása nem céljuk. Ez a kerethatározat nem érinti az Európai Uniónak azokat a későbbi jogi aktusait, amelyek célja a tagállamok jogszabályainak közelítése a büntetőjog területén.

(15)

A megtagadás okai nem kötelező jellegűek. Mindazonáltal a tagállamoknak az ezen okok nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó mérlegelési jogkörére nézve különösen irányadó a tisztességes eljáráshoz való jog, figyelembe véve e kerethatározatnak a személyek eljárási jogainak megerősítésére és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés megkönnyítésére vonatkozó általános célkitűzését is,

1.

A kerethatározat a következő cikkel egészül ki:

„4a. cikk

Határozatok, amelyeket olyan tárgyaláson hoztak, amelyeken az érintett személy nem volt személyesen jelen

(1)   A végrehajtó igazságügyi hatóság abban az esetben is megtagadhatja a szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, ha az érintett személy személyesen nem volt jelen a határozat meghozatalát eredményező tárgyaláson, kivéve, ha az európai elfogatóparancs szerint a kibocsátó tagállam nemzeti jogában meghatározott további eljárási követelményekkel összhangban:

(2)   Amennyiben az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátják ki az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételek szerint, és az érintett személy előzőleg nem kapott hivatalos tájékoztatást arról, hogy büntetőeljárás folyik ellene, akkor az adott személy az európai elfogatóparancs tartalmáról való tájékoztatása alkalmával kérheti, hogy átadását megelőzően bocsássák rendelkezésére az ítélet egy példányát. Amint tudomást szerez erről a kérésről, a kibocsátó hatóság a végrehajtó hatóság közvetítésével eljuttatja a keresett személynek az ítélet egy példányát. A keresett személy kérése nem késleltetheti sem az átadási eljárást, sem az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó határozatot. Az ítéletnek az érintett rendelkezésére bocsátása kizárólag tájékoztatási célt szolgál; nem tekinthető az ítélet hivatalos kézbesítésének, és nem befolyásolhatja a perújítási vagy fellebbezési eljárás kérelmezésére nyitva álló határidőket.

(3)   Amennyiben a személyt az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételek szerint adják át, és perújítási kérelmet vagy fellebbezést nyújtott be, a perújítási vagy fellebbezési tárgyalásra váró személynek az ezen eljárások lezárásáig tartó fogva tartását rendszeresen, vagy az érintett személy kérelmére felül kell vizsgálni a kibocsátó tagállam jogával összhangban. E felülvizsgálatnak magában kell foglalnia különösen a szabadságelvonás felfüggesztésének vagy félbeszakításának a lehetőségét. A perújítási vagy fellebbezési eljárást az átadás után kellő időben kell megindítani.”

2.

Az 5. cikk (1) bekezdését el kell hagyni.

3.

A melléklet („EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS”) d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 7. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 7. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés c), g), i) és j) pontjában említett esetekben a határozat elismerésének és végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadására vonatkozó döntés meghozatala előtt a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megfelelő módon konzultál a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságával, és szükség esetén felkéri, hogy haladéktalanul küldjön meg számára minden szükséges információt.”

3.

A melléklet („TANÚSÍTVÁNY”) h) pontjában a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 8. cikk (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A melléklet („TANÚSÍTVÁNY”) j) pontja helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 9. cikk (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az I. melléklet („TANÚSÍTVÁNY”) i) pontjában az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 11. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

Az I. melléklet („TANÚSÍTVÁNY”) h) pontja helyébe a következő szöveg lép:

a)

a tagállamok mennyiben tették meg az e kerethatározatnak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket; valamint

b)

e kerethatározat alkalmazása.