13.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/11

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. június 5.)

a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkében említett, a biztonsági célok elérésének értékelésére alkalmazandó közös biztonsági módszer elfogadásáról

(az értesítés a C(2009) 4246. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/460/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (vasútbiztonsági irányelv) (1) és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Vasúti Ügynökség által 2008. április 29-én a Bizottság számára eljuttatott, a közös biztonsági célok első csoportjának keretein belül a meghatározás, értékelés és végrehajtás céljaira alkalmazandó közös biztonsági módszerekről szóló ajánlására,

mivel:

(1)

A közös biztonsági célokat és a közös biztonsági módszereket a 2004/49/EK irányelvvel összhangban fokozatosan kell bevezetni a magas szintű biztonság fenntartása és – amennyiben ez szükséges és ésszerű keretek között megvalósítható – javítása érdekében.

(2)

Az Európai Bizottságnak a 2004/49/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban közös biztonsági módszereket kell elfogadnia. Ezeknek a 2004/49/EK irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően többek között meg kell határozniuk, hogy a biztonsági szint és a közös biztonsági célok elérése milyen módon kerül értékelésre.

(3)

Annak érdekében, hogy a vasúti rendszer jelenlegi biztonsági színvonala egy tagállamban sem csökkenjen, indokolt meghatározni a közös biztonsági célok első csoportját. Ennek a tagállami vasúti rendszerek jelenlegi céljai és biztonsági színvonala vonatkozásában elvégzett vizsgálatra kell alapulnia.

(4)

Továbbá a vasúti rendszer jelenlegi biztonsági színvonalának fenntartása érdekében a biztonsági szinteket a kockázatelfogadási kritériumok tekintetében a teljes nemzeti vasúti rendszerekre kiterjedően harmonizálni kell. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a különböző tagállamokban betartják-e a biztonsági szintekre vonatkozó követelményeket.

(5)

A közös biztonsági célok első csoportjának a 2004/49/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti kialakítása érdekében számszerűen meg kell határozni a tagállamok vasúti rendszereinek jelenlegi biztonsági színvonalát, és ennek az Európai Vasúti Ügynökség („az Ügynökség”), valamint a Bizottság által kiszámított és alkalmazott nemzeti referenciaértékek segítségével kell történnie. A közös biztonsági célok első, illetve második csoportjának kidolgozására tekintettel ezeket a nemzeti referenciaértékeket csak 2009-ben, illetve 2011-ben kell kiszámítani.

(6)

A nemzeti referenciaértékek egységességének biztosítása, illetve az indokolatlan terhek elkerülése érdekében a helyiérdekű vasutaknak, a funkcionálisan elkülönülő hálózatoknak, a magánkézben lévő és kizárólag a tulajdonos által használt vasúti infrastruktúráknak, valamint a történelmi, múzeumi és turistavasutaknak mentesülniük kell e határozat hatálya alól.

(7)

Mivel a vasúti rendszernek a 2004/49/EK irányelv 7. cikke (4) bekezdésében említett részeinek biztonsági színvonaláról nem állnak rendelkezésre harmonizált és megbízható információk, bizonyossá vált, hogy a közös biztonsági célok első csoportjának az egyének különböző kategóriái és a társadalom egésze tekintetében meghatározott kockázatelfogadási kritériumokon alapuló kidolgozása jelenleg csak a teljes vasúti rendszer tekintetében lehetséges, annak részei tekintetében nem.

(8)

A balesetekkel és következményeikkel kapcsolatos nemzeti statisztikai adatok fokozatos – a vasúti közlekedés statisztikájáról szóló, 2002. december 16-i 91/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) és a 2004/49/EK irányelvvel összhangban történő – harmonizációját követően a tagállamokban lévő vasúti rendszerek biztonsági színvonalának ellenőrzésére és biztonsági céljainak kijelölésére szolgáló közös módszerek kidolgozása során tekintettel kell lenni a statisztikai bizonytalanságokra, valamint meg kell hagyni a mérlegelés lehetőségét annak eldöntésekor, hogy nem csökkent-e a biztonsági színvonal az adott tagállamban.

(9)

Annak érdekében, hogy a tagállamok vasúti biztonsági színvonalát igazságos és átlátható módon lehessen összehasonlítani, a tagállamok a vasúti rendszer biztonsági célkitűzéseit meghatározó és az azok teljesítését kimutatni képes közös megközelítést alkalmazva értékeljék önmagukat.

(10)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2004/49/EK irányelv 27. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Tárgy

A határozat a 2004/49/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában az Európai Vasúti Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) által a közös biztonsági célok meghatározására és elérésük értékelésére használandó közös biztonsági módszert határoz meg.

2. cikk

Alkalmazási kör

A határozat valamennyi tagállam teljes vasúti rendszerére alkalmazandó. Nem alkalmazandó azonban az alábbiakra:

a)

metrók, villamosok és más helyiérdekű vasúti rendszerek;

b)

a vasúti rendszer többi részétől funkcionálisan elkülönülő és kizárólag a helyi, városi vagy elővárosi utasforgalom kiszolgálására szánt hálózatok, illetve a kizárólag ilyen hálózatokon működő vasúttársaságok;

c)

magántulajdonban lévő, kizárólag az infrastruktúra tulajdonosa által, saját fuvarozási tevékenységéhez használt vasúti infrastruktúra;

d)

a nemzeti hálózatokon közlekedő, történelmi járművek, amennyiben megfelelnek a nemzeti biztonsági szabályoknak és szabályzatoknak, figyelemmel az ilyen járművek biztonságos üzemeltetésének biztosítására;

e)

történelmi, múzeumi és turistavasutak, amelyek saját hálózatukon működnek, ideértve a műhelyeket, a járműveket és a személyzetet is.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 2004/49/EK irányelv és a 91/2003/EK rendelet szerinti meghatározások alkalmazandók.

A fentiek mellett az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)   „nemzeti referenciaérték”: referencia-mértékegység, amely az érintett tagállam esetében a maximális elfogadható kockázat szintjét adja meg egy adott vasúti kockázati kategóriára vonatkozóan;

b)   „kockázati kategória”: a 2004/49/EK irányelv 7. cikke (4) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott vasúti kockázati kategóriák egyike;

c)   „biztonságfokozási terv”: egy vagy több kockázati kategória kockázatának csökkentéséhez szükséges szervezeti struktúra, felelősségi körök, eljárások, tevékenységek, képességek és források kialakításának ütemterve;

d)   „halálesetek és súlyozott komoly sérülések (HSKS-ek)”: a súlyos balesetek következményeinek számszerűsítése a halálesetek és a komoly sérülések összegzésével oly módon, hogy 1 komoly sérülés statisztikailag 0,1 halálesetnek felel meg;

e)   „szintbeli átjárót használók”: az összes személy, aki a vasútvonalon bármely közlekedési mód használatával vagy gyalogosan szintbeli átjárón kel át;

f)   „személyzet” vagy „az alvállalkozók személyzetével kiegészülő állomány tagja”: bármely személy, aki a vasúttal kapcsolatos munkahelyen áll alkalmazásban és a baleset pillanatában a munkáját végzi; ide tartozik a vonat személyzete, valamint a gördülőállományt és az infrastrukturális létesítményeket kezelő személyzet;

g)   „a vasút területén jogosulatlanul tartózkodó személy”: bármely személy, aki a vasút olyan területén van jelen, amelyen az ő jelenléte nem megengedett, kivéve a szintbeli átjárót használókat;

h)   „mások (harmadik felek)”: „utasnak”, „az alvállalkozók személyzetével kiegészülő állomány tagjának”, „szintbeli átjárót használónak” vagy „a vasút területén jogosulatlanul tartózkodó személynek” nem minősülő bármely személy;

i)   „a társadalom egészét érintő kockázat”: a 2004/49/EK irányelv 7. cikke (4) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott valamennyi kategóriába eső személyekre vonatkozó teljes kockázat;

j)   „személyvonat-kilométer”: személyvonat által megtett egy kilométer elmozdulást kifejező mértékegység; csak az adatszolgáltató ország saját területén megtett távolságot kell figyelembe venni;

k)   „pályakilométer”: a vasútvonal-hálózat kilométerben oly módon kifejezett hossza a tagállamokban, hogy a többvágányú vasútvonalak minden egyes pályáját külön számolják.

4. cikk

A nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok meghatározásának módszertana, valamint elérésük értékelése

(1)   A mellékletben meghatározott módszertan alkalmazandó a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok értékének meghatározására, valamint elérésük értékelésére.

(2)   Az Ügynökség a melléklet 2.1. szakaszának megfelelően kiszámított nemzeti referenciaértékeket, illetve a nemzeti referenciaértékekből a melléklet 2.2. szakaszában meghatározott módszertan alapján származtatott közös biztonsági célokat terjeszt a Bizottság elé. Miután a Bizottság a nemzeti referenciaértékeket és a közös biztonsági célokat elfogadta, az Ügynökség a melléklet 3. fejezete alapján értékeli, hogy a tagállamok elérik-e ezeket.

(3)   A közös biztonsági célok becsült költségeinek és várható hasznának a 2004/49/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében említett értékelését csak azon tagállamokban kell elvégezni, amelyek nemzeti referenciaértékei bármely kockázati kategóriában magasabbak, mint a vonatkozó közös biztonsági célok értékei.

5. cikk

Végrehajtási lépések

A értékelésnek a melléklet 3.1.5. pontja szerinti végeredményétől függően a következő végrehajtási lépéseket kell megtenni:

a)

amennyiben „elképzelhető, hogy a biztonsági színvonal csökkent”: az érintett tagállam(ok) jelentést küld(enek) a Bizottságnak, amelyben kifejti(k) az eredmény feltételezhető okait;

b)

amennyiben „a biztonsági színvonal valószínűleg csökkent”: az érintett tagállam(ok) jelentést küld(enek) a Bizottságnak, amelyben kifejti(k) az eredmény feltételezhető okait és adott esetben biztonságfokozási tervet nyújt(anak) be.

A Bizottság a tagállamok által az a) és b) pontban említett eljárásnak megfelelően benyújtott bármely információ és bizonyíték értékelése céljából felkérheti az Ügynökséget, hogy adjon ki műszaki szakvéleményt.

6. cikk

Címzettek

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. június 5-én.

a Bizottság részéről

Antonio TAJANI

alelnök

(1)  HL L 164., 2004.4.30., 44. o.

(2)  HL L 14., 2003.1.21., 1. o.

MELLÉKLET

1.   A nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok értékének kiszámításához használt statisztikai források és mutatók

1.1.   Statisztikai források

1.1.1.

A nemzeti referenciaértékeket és a közös biztonsági célok értékeit a vasúti balesetekkel és következményeikkel kapcsolatos adatok alapján kell kiszámítani, amelyekről a 91/2003/EK rendelet H. melléklete, valamint a 2004/49/EK irányelv 5. és 18. cikkének rendelkezései, valamint I. melléklete alapján tettek jelentést.

1.1.2.

A közös biztonsági célok első csoportja meghatározása során, amennyiben az 1.1.1. pontban említett két forrásból származó adatok között eltérések mutatkoznak, úgy a 91/2003/EK rendelet H. melléklete szerint jelentett adatok tekintendők elsődlegesnek.

1.1.3.

Azon adatok idősorainak, amelyeket arra használnak, hogy a nemzeti referenciaértékekhez és a közös biztonsági célokhoz értéket rendeljenek, a legutóbbi négy olyan évre kell vonatkozniuk, amelyekről jelentés készült. Az Ügynökségnek legkésőbb 2011. január 31-én javasolnia kell a Bizottságnak a nemzeti referenciaértékekre és közös biztonsági célokra vonatkozó naprakésszé tett, és a legutóbbi hat olyan év adatai alapján kiszámított értékek elfogadását, amelyekről jelentés készült.

1.2.   A nemzeti referenciaértékek mutatói

1.2.1.

A nemzeti referenciaértékek mutatóit a kockázat matematikai definíciójával összhangban kell kifejezni. A balesetek következménye – amelyet minden kockázati kategóriára meg kell állapítani – a HSKS-ek száma.

1.2.2.

Az 1. függelék határozza meg az egyes kockázati kategóriákon belül a nemzeti referenciaértékek számszerűsítésére használatos mutatókat; ezek a mutatók az 1.2.1. és adott esetben az 1.2.3. pontban említett elvek és meghatározások alkalmazásával alakultak ki. A nemzeti referenciaértékek normálásához használt mutatók tartalmazzák az 1. függelékben felsorolt vonatkoztatási alapokat.

1.2.3.

Mind az „utasok”, mind a „szintbeli átjárót használók” kategóriára két különböző – az 1. függelékben említett két különböző mutató segítségével kifejezett – nemzeti referenciaértéket kell meghatározni. A 3. fejezetben említett értékelés céljaira legalább az egyik ilyen nemzeti referenciaértéknek meg kell felelni.

1.3.   A közös biztonsági célok mutatói

1.3.1.

Az egyes kockázati kategóriák esetében a közös biztonsági célok számszerűsítésére használt mutatók ugyanazok, mint az 1.2. szakaszban a nemzeti referenciaértékek esetében megadott mutatók.

2.   A nemzeti referenciaértékek kiszámításának és a közös biztonsági célok származtatásának módszertana

2.1.   A nemzeti referenciaértékek kiszámításának módszertana

2.1.1.

A nemzeti referenciaértékeket minden kockázati kategóriára és tagállamra a következő eljárás lépéseinek megadott sorrendben történő alkalmazásával kell kiszámolni:

a)

az 1. függelékben felsorolt mutatók segítségével kifejezett értékek kiszámítása figyelembe véve az 1.1. szakaszban említett adatokat és rendelkezéseket;

b)

az a) pontban leírt eljárás eredményeinek elemzése, felmérve, hogy az adott években a megfigyelt biztonsági színvonal esetében előfordul-e, illetve ismétlődik-e nullás érték a HSKS-eknél;

c)

ha a b) pontban említett nullás érték legfeljebb kétszer fordul elő, akkor az a) pontban említett értékek súlyozott átlagával és a 2.3. szakaszban leírtaknak megfelelően történik a számítás; az eredmény pedig a nemzeti referenciaérték;

d)

ha a b) pontban említett nullás érték kettőnél többször fordul elő, akkor az Ügynökség az érintett tagállammal történő konzultáció során megállapított tetszőleges értéket tesz meg referenciaértékké.

2.2.   A közös biztonsági célok nemzeti referenciaértékekből történő származtatásának módszertana

2.2.1.

Miután a 2.1. szakaszban leírt eljárásnak megfelelően minden tagállam esetében, minden kockázati kategóriára nézve kiszámították a nemzeti referenciaértéket, a vonatkozó közös biztonsági cél értéke az alábbi értékek közül az alacsonyabb lesz:

a)

a tagállamok nemzeti referenciaértékei közül a legmagasabb;

b)

azon kockázat átlagos európai értékének tízszerese, amelyre az adott nemzeti referenciaérték vonatkozik.

2.2.2.

A 2.2.1.b) pontban említett európai átlagot az összes tagállam vonatkozó adatainak aggregálásával, valamint az 1. függelékben felsorolt, megfelelő mutatók, illetve a 2.3. szakaszban meghatározott súlyozott átlag alkalmazásával kell kiszámítani.

2.3.   A nemzeti referenciaértékek kiszámítása során alkalmazandó súlyozott átlagolási eljárás

2.3.1.

Minden tagállam és kockázati kategória esetében, amelyre a 2.1.1.c) pont szerinti súlyozott átlagolás alkalmazható, a következő lépések alkalmazásával kell kiszámítani az Y évre (ahol Y = 2009, illetve Y = 2011) vonatkozó NRVY-t:

a)

az évi megfigyelések OBSi (ahol i a megfigyelés éve) meghatározása az 1. függelékben felsorolt mutatók segítségével; a bemeneti adatok a legutóbbi n [kezdetben n = 4, majd 2011-től kezdődően n = 6] olyan év adatai, amelyekről az 2.1.1.a) pontban említettek szerint jelentés készült;

b)

az évi megfigyelések (OBSi ) n évre vonatkozó számtani átlagának (AV) kiszámítása;

c)

az egyes évi megfigyelések (OBSi ) és az átlag (AV) közötti eltérés abszolút értékének (ABSDIFFi ) kiszámítása. Ha ABSDIFFi < 0,01 × AV, akkor ABSDIFFi legyen a 0,01 × AV-vel egyenlő konstans érték;

d)

az ABSDIFFi reciprokának kiszámításával a súlyérték (Wi ) meghatározása minden egyes i évre;

e)

az NRVY súlyozott átlag kiszámítása a következőképpen:

Formula;

ahol i természetes szám és

ha Y = 2009: x = Y – 5; N = Y – 2

ha Y = 2011: x = Y – 7; N = Y – 2

3.   Keretrendszer a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérésének értékeléséhez

3.1.   Módszertan a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérésének értékeléséhez

3.1.1.

A nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérésének értékelésekor a következő alapelveknek kell érvényesülniük:

a)

valamennyi olyan tagállam és kockázati kategória esetében, ahol a nemzeti referenciaérték egyenlő a vonatkozó közös biztonsági cél értékével vagy alacsonyabb annál, a nemzeti referenciaérték teljesítése automatikusan a közös biztonsági cél teljesülését is jelenti. A nemzeti referenciaérték elérését a 3.2. szakaszban meghatározott eljárás szerint kell értékelni, és – a tűréshatárra a 3.2.3. pontban foglalt rendelkezések sérelme nélkül – a nemzeti referenciaérték jelentse a kockázat legnagyobb elfogadható szintjét abban a kategóriában, amelyre vonatkozik;

b)

valamennyi olyan tagállam és kockázati kategória esetében, ahol a nemzeti referenciaérték magasabb a vonatkozó közös biztonsági cél értékénél, a közös biztonsági cél jelentse a kockázat legnagyobb elfogadható szintjét abban a kategóriában, amelyre vonatkozik. A közös biztonsági célok elérését a hatásvizsgálatból és adott esetben a közös biztonsági céloknak – a 2004/49/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint történő – fokozott bevezetésére vonatkozó ütemtervből adódó követelményeknek megfelelően kell értékelni.

3.1.2.

Az Ügynökség – figyelembe véve a legutóbbi négy olyan évet, amelyekről jelentés készült – minden tagállamra és minden kockázati kategóriára vonatkozóan évente értékeli a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérését.

3.1.3.

Az Ügynökség minden évben legkésőbb március 31-ig jelentést tesz a Bizottságnak a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérésének általános értékelési eredményeiről.

3.1.4.

Az 1.1.3. pontban meghatározott rendelkezésekre tekintettel, 2012-től az Ügynökség úgy értékeli évente a nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok elérését, hogy a legutóbbi öt olyan évet veszi figyelembe, amelyről jelentés készült.

3.1.5.

A 3.1.1. pontban említett értékelés eredménye a következőképpen minősítendő:

a)

elfogadható biztonsági színvonal;

b)

elképzelhető, hogy a biztonsági színvonal csökkent;

c)

a biztonsági színvonal valószínűleg csökkent.

3.2.   A 3.1.1.a) pontban említett eljárás lépésenkénti leírása

3.2.1.

A nemzeti referenciaértékek elérésének értékelési eljárása négy különböző, az alábbi pontokban szereplő lépésből áll. Az eljárás teljes döntéshozási folyamatábrája a 2. függelékben található: ebben a különböző értékelési lépésekhez kapcsolódóan a válaszható „igen” és „nem” ágak felelnek meg a „megfelelt”, „nem felelt meg” eredményeknek.

3.2.2.

Az első értékelési lépés során azt kell ellenőrizni, hogy a megfigyelt biztonsági színvonal megfelel-e a nemzeti referenciaértéknek vagy sem. A megfigyelt biztonsági színvonalat az 1. függelékben felsorolt mutatókkal és az 1.1. szakaszban említett adatokkal kell meghatározni, valamint olyan idősorokat kell felhasználni, amelyek a 3.1. szakaszban foglaltaknak megfelelően a megfigyelések legutóbbi éveire vonatkoznak. A megfigyelt biztonsági színvonalat az alábbiakban kell kifejezni:

a)

a megfigyelt biztonsági színvonal a legutóbbi olyan évben, amelyről jelentés készült;

b)

a 3.3. szakaszban meghatározott súlyozott mozgó átlag (MWA).

Az a) és b) pont alkalmazásával kapott értékeket össze kell hasonlítani a nemzeti referenciaértékkel, és ha az értékek egyike nem lépi túl a nemzeti referenciaértéket, akkor a biztonsági színvonal elfogadhatónak tekinthető. Ha nem így van, akkor a folyamat a második értékelési lépéssel folytatódik.

3.2.3.

A második értékelési lépés során a biztonsági színvonal akkor tekinthető elfogadhatónak, ha az MWA nem lépi túl a nemzeti referenciaérték 20 %-os tűréshatárral kiegészített értékét. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor az Ügynökség felkéri az érintett tagállam biztonsági kérdésekért felelős hatóságát, hogy adja meg a 3.1. szakaszban említett legutóbbi megfigyelési évek legsúlyosabb következményekkel járó balesetének adatait (HSKS-ben kifejezve), nem tekintve azokat az éveket, amelyek alapján a nemzeti referenciaértéket meghatározták.

Amennyiben a következményeit tekintve ez a baleset súlyosabb, mint a nemzeti referenciaérték meghatározásakor használt adatokban szereplő legsúlyosabb baleset, akkor a statisztika kialakításához nem szabad figyelembe venni. Ilyenkor az MWA értékét újra ki kell számítani, és ellenőrizni, hogy belül marad-e a fent említett tűréshatáron. Amennyiben igen, úgy a biztonsági színvonalat elfogadhatónak kell tekinteni. Ha nem így van, akkor a folyamat a harmadik értékelési lépéssel folytatódik.

3.2.4.

A harmadik értékelési lépésnek azt kell megállapítania, hogy először fordul-e elő a legutóbbi három évben, hogy a második értékelési lépés során a biztonsági színvonal nem bizonyult elfogadhatónak. Ha így van, akkor a harmadik értékelési lépés a „megfelelt” eredményre vezet. Az eljárás a harmadik lépés eredményétől függetlenül a negyedik lépéssel folytatódik.

3.2.5.

A negyedik értékelési lépés célja annak megállapítása, hogy az elmúlt évekre tekintettel állandó maradt-e (vagy csökkent) a súlyos balesetek száma vonatkilométerenként. Ezt annak alapján kell értékelni, hogy beállt-e statisztikailag jelentős növekedés a vonatkozó súlyos balesetek vonatkilométerenkénti számában. Ennek megítéléséhez a Poisson-eloszlás felső tűréshatárát kell alkalmazni, amellyel a különböző tagállamokban történt balesetek száma alapján meg lehet határozni a szórás elfogadható nagyságát.

Ha a súlyos balesetek vonatkilométerenkénti száma nem lépi túl a fent említett tűréshatárt, akkor feltehető, hogy nem történt statisztikailag jelentős növekedés, és az értékelési lépés a „megfelelt” eredményre vezet.

Attól függően, hogy a különböző értékelt nemzeti referenciaértékek melyik kockázati kategóriára vonatkoznak, ezen értékelési lépés céljaira a következő súlyos baleseteket kell figyelembe venni:

a)

az utasokat érintő kockázat: minden releváns súlyos baleset;

b)

a személyzetet vagy az alvállalkozók személyzetével kiegészülő állomány tagjait érintő kockázat: minden releváns súlyos baleset;

c)

a szintbeli átjárót használókat érintő kockázat: minden releváns, a „szintbeli átjárót érintő baleset” kategóriába tartozó súlyos baleset;

d)

a vasút területén jogosulatlanul tartózkodó személyeket érintő kockázat: minden releváns, a „mozgásban lévő gördülőállomány által okozott személyi baleset” kategóriába tartozó súlyos baleset;

e)

a másokat érintő kockázat: minden releváns, súlyos baleset;

f)

a társadalom egészét érintő kockázat: minden súlyos baleset.

3.3.   A nemzeti referenciaértékek elérésének éves értékelése során alkalmazandó súlyozott mozgóátlagolási eljárás

3.3.1.

Valamennyi tagállam és kockázati kategória esetében, amelyre a 3.2. szakaszban meghatározott értékelési lépések elvégzéséhez minden Y évben (Y = 2010 és az azt követő évek) a súlyozott mozgóátlagolás (MWA) alkalmazandó, a következő lépések alkalmazásával kell kiszámítani a MWAY-t:

a)

az 1. függelékben felsorolt, vonatkozó mutatók segítségével kifejezett OBSi évi megfigyelések meghatározása; miután a vonatkozó évekre az 1.1. szakaszban említett forrásokból a bemeneti adatok megállapításra kerültek (az i index értéke a lenti összefüggés alapján határozandó meg);

b)

az évi megfigyelések (OBSi ) n évre vonatkozó számtani átlagának (AV) kiszámítása [kezdetben n = 4, 2012-től n = 5];

c)

az egyes évi megfigyelések (OBSi ) és az átlag (AV) közötti eltérés abszolút értékének (ABSDIFFi ) kiszámítása. Ha ABSDIFF i < 0,01 × AV, akkor ABSDIFFi legyen a 0,01 × AV-vel egyenlő konstans érték;

d)

az ABSDIFFi reciprokának kiszámításával a súlyérték (Wi ) meghatározása;

e)

az MWAY kiszámítása a következőképpen:

Formula;

ahol i természetes szám és

ha Y = 2010 vagy 2011: x = Y – 5; N = Y – 2

ha Y ≥ 2012: x = Y – 6; N = Y – 2

1. FÜGGELÉK

A nemzeti referenciaértékek és a közös biztonsági célok mutatói

Kockázati kategória

Mutatók

Vonatkoztatási alap

1.

Utasok

1.1

Súlyos balesetek által okozott, utasokat érintő HSKS-ek éves száma/a személyvonat-kilométerek összege éves szinten

Személyvonat-kilométerek összege éves szinten

1.2

Súlyos balesetek által okozott, utasokat érintő HSKS-ek éves száma/az utaskilométerek összege éves szinten

Utaskilométerek összege éves szinten

2.

Alkalmazottak

Súlyos balesetek által okozott, alkalmazottakat érintő HSKS-ek éves száma/a vonatkilométerek összege éves szinten

Vonatkilométerek összege éves szinten

3.

Szintbeli átjárót használók

3.1

Súlyos balesetek által okozott, szintbeli átjárót használókat érintő HSKS-k éves száma/a vonatkilométerek összege éves szinten

Vonatkilométerek összege éves szinten

3.2

Súlyos balesetek által okozott, szintbeli átjárót használókat érintő HSKS-ek éves száma/[(a vonatkilométerek összege éves szinten × a szintbeli átjárók száma)/pályakilométer)]

(A vonatkilométerek összege éves szinten × a szintbeli átjárók száma)/pályakilométer

4.

Mások

Súlyos balesetek által okozott, „mások” kategóriájába tartozó személyeket érintő HSKS-ek éves száma/a vonatkilométerek összege éves szinten

Vonatkilométerek összege éves szinten

5.

A vasút területén jogosulatlanul tartózkodó személyek

Súlyos balesetek által okozott, a vasút területén jogosulatlanul tartózkodó személyeket érintő HSKS-ek éves száma/a vonatkilométerek összege éves szinten

Vonatkilométerek összege éves szinten

6.

A társadalom egésze

Súlyos balesetek által okozott HSKS-ek éves összege/a vonatkilométerek összege éves szinten

Vonatkilométerek összege éves szinten

2. FÜGGELÉK

A melléklet 3.1.1.a) pontjában említett eljárás döntéshozási folyamatábrája

Image