3.5.2007 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 115/3 |
A BIZOTTSÁG HATÁROZATA
(2007. április 13.)
a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó tagállami felügyeleti programok végrehajtásáról és a 2004/450/EK határozat módosításáról
(az értesítés a C(2007) 1554. számú dokumentummal történt)
(2007/268/EK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
tekintettel az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozatra (1) és különösen annak 24. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdésére és 10. cikkére,
tekintettel a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről és a 92/40/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 20-i 2005/94/EK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
(1) |
Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK határozat meghatározza az állatbetegségek felszámolására, az ellenük való védekezésre és azok ellenőrzésére vonatkozó programokra irányuló közösségi pénzügyi hozzájárulást szabályozó eljárásokat. |
(2) |
A 2006/53/EK határozattal (3) módosított 90/424/EGK határozat előírja, hogy közösségi pénzügyi támogatás az alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) törzsek elleni küzdelem céljából a tagállamok által elvégzett azon felszámolási intézkedésekre nyújtható a tagállamoknak, amelyekről ismeretes, hogy potenciálisan magas patogenitású madárinfluenzává (HPAI) alakulhatnak át. Továbbá a 90/424/EGK határozat 24. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak minden évben legkésőbb április 30-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak azokat a következő évben kezdődő éves vagy többéves programokat, amelyekre a Közösségtől pénzügyi hozzájárulást szeretnének kapni. |
(3) |
A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. május 19-i 92/40/EGK tanácsi irányelv (4) meghatározza a magas patogenitású madárinfluenzának (HPAI) a baromfin való kitörése esetén alkalmazandó közösségi ellenőrző intézkedéseket. Nem írja azonban elő a H5 és H7 altípusú alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) elleni védekezést és e betegség baromfin és a vadon élő madarakon való rendszeres felügyeletét. |
(4) |
2002 óta a tagállamok kötelező felméréseket hajtottak végre a házi baromfi madárinfluenzájára vonatkozóan azáltal, hogy éves felügyeleti programokat nyújtottak be a Bizottságnak, amint azt a 2002/649/EK (5), 2004/111/EK (6), 2005/464/EK (7) és 2006/101/EK (8) bizottsági határozat előírja. |
(5) |
A 2005/94/EK irányelv előír bizonyos, a madárinfluenza felügyeletével és korai kimutatásával kapcsolatos megelőző intézkedéseket. Az említett irányelv tagállamok általi átültetésének végső időpontja 2007. július 1-je, és az irányelv előírja a 92/40/EGK irányelv ezen időponttól való hatályon kívül helyezését. |
(6) |
A 2005/94/EK irányelvben előírt, madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések a madárinfluenza H5 és H7 altípusa által a baromfiban okozott LPAI kitörések elleni védekezésre is vonatkoznak. E vírusok baromfiállományokban való lehetséges keringésének kimutatása érdekében a tagállamoknak kötelező felügyeleti programokat kell végrehajtaniuk. Ezek az ellenőrző intézkedések a H5 és H7 altípusú LPAI terjedésének megelőzését célozzák, mielőtt azok elterjednek a házibaromfi-állományban, hogy az esetleg pusztító következményekkel járó HPAI-vá alakulás veszélye megelőzhető legyen. |
(7) |
A 2005/94/EK irányelv a vadon élő madarakon elvégzendő felügyeleti programokat is előír annak érdekében, hogy rendszeresen frissített kockázatértékelés alapján hozzájáruljanak a vadon élő madarak által okozott veszélyekre vonatkozó ismerethez a madarak bármely madárinfluenza eredetű vírusával kapcsolatosan. |
(8) |
Mivel a HPAI H5N1 újabban széles körben előfordult Európában a vadon élő madarakon, fontos tovább erősíteni a felügyeleti tevékenységeket, figyelembe véve a tagállamokban 2003 és 2006 között elvégzett felmérések eredményeit és az újabban az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) (9) által az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának ORNIS tudományos munkacsoportjával együttműködve elvégzett tudományos munkát. Ezek a szervek folytatni fogják munkájukat, amelynek eredményei további frissítésekhez vezethetnek. |
(9) |
A vadon élő madarak felügyeleti programjainak végrehajtásakor teljes figyelmet kell szentelni a Közösségben természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelméről és megőrzéséről szóló 79/409/EGK tanácsi irányelv (10) követelményeinek. |
(10) |
Az állatbetegségek felszámolására, folyamatos ellenőrzésére és az ellenük való védekezésre irányuló programok közösségi finanszírozására vonatkozó kérelmek tartalmára vonatkozó szabványos követelmények megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/450/EK bizottsági határozat (11) megállapítja az állatbetegségek felszámolására, folyamatos ellenőrzésére és az ellenük való védekezésre irányuló programok közösségi finanszírozására vonatkozó kérelmek tartalmával kapcsolatos szabványos követelményeket. |
(11) |
Mivel a 90/424/EGK határozat most előírja, hogy közösségi pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani a tagállamok bizonyos állatbetegségek – beleértve a madárinfluenzát – felszámolására, az ellenük való védekezésre és azok folyamatos ellenőrzésére irányuló nemzeti programjai finanszírozására felmerült költségeire, a tagállamok a 90/424/EGK határozat 24. cikkének (2) bekezdése értelmében minden évben legkésőbb április 30-ig közösségi pénzügyi hozzájárulásra madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti programokat nyújthatnak be a Bizottságnak. A 2004/450/EK határozatot módosítani kell, hogy megállapítsák a madárinfluenzával kapcsolatos felügyeleti programok közösségi finanszírozására vonatkozó kérelmek tartalmára vonatkozó szabványos követelményeket. |
(12) |
Ezért a 2004/450/EK határozatot ennek megfelelően módosítani kell. |
(13) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
Madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti programok jóváhagyása
A baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó, tagállami felügyeleti programoknak a 2005/94/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésével összhangban meg kell felelniük az e határozat I. és II. mellékletében megállapított iránymutatásoknak.
2. cikk
A 2004/450/EK határozat módosításai
A 2004/450/EK határozat a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk a következő c) ponttal egészül ki:
|
2. |
Az I. melléklet a következő C. résszel egészül ki: „C. RÉSZ Az 1. cikk c) pontjában említett betegség Madárinfluenza.” |
3. |
A határozat új IV. melléklettel egészül ki, amelynek szövege e határozat III. mellékletében van megállapítva. |
3. cikk
Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2007. április 13-án.
a Bizottság részéről
Markos KYPRIANOU
a Bizottság tagja
(1) HL L 224., 1990.8.18., 19. o. A legutóbb a 2006/965/EK tanácsi határozattal (HL L 397., 2006.12.30., 22. o.) módosított határozat.
(2) HL L 10., 2006.1.14., 16. o.
(3) HL L 29., 2006.2.2., 37. o.
(4) HL L 167., 1992.6.22., 1. o. A legutóbb a 2006/104/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 352. o.) módosított irányelv.
(5) HL L 213., 2002.8.9., 38. o.
(6) HL L 32., 2004.2.5., 20. o. A legutóbb a 2004/615/EK határozattal (HL L 278., 2004.8.27., 59. o.) módosított határozat.
(7) HL L 164., 2005.6.24., 52. o. A 2005/726/EK határozattal (HL L 273., 2005.10.19., 21. o.) módosított határozat.
(8) HL L 46., 2006.2.16., 40. o.
(9) A vonuló madarak és a magas patogenitású madárinfluenza elterjesztésének általuk betöltött lehetséges szerepéről szóló tudományos vélemény (EFSA, 2006. május 12.) és annak kiegészítése (2006. december 11.).
(10) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. A legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.
(11) HL L 155., 2004.4.30., 90. o. A 2006/282/EK határozattal (HL L 104., 2006.4.13., 40. o.) módosított határozat.
I. MELLÉKLET
A baromfi madárinfluenzájára vonatkozó tagállami felügyeleti programok végrehajtásával kapcsolatos iránymutatások
A. Célkitűzések, általános követelmények és a felügyelet kritériumai
A.1. Célkitűzések
Az LPAI baromfiban előforduló H5 és H7 altípusai szerológiai felügyeletének a következőket kell céloznia:
1. |
kimutatni a H5 és H7 altípusú LPAI szubklinikai fertőzéseket, ezáltal kiegészíteni a korai észlelő rendszereket és következésképpen megelőzni e vírusok HPAI-vá való lehetséges átalakulását; |
2. |
kimutatni a H5 és H7 altípusú LPAI fertőzéseket a különösen veszélyeztetett baromfiállományban, tenyésztési rendszerük vagy az egyedi fajok fogékonysága miatti különös fertőzésveszély esetén; |
3. |
hozzájárulni egy bizonyos ország, régió vagy térség bejelentési kötelezettség alá tartozó madárinfluenzától való mentességének bizonyításához az OIE szabályoknak megfelelő nemzetközi kereskedelem keretében. |
A.2. Általános követelmények és kritériumok
1. |
A mintavétel nem nyúlhat túl a program végrehajtási éve december 31-én. Baromfik esetében a mintavételnek szükség szerint minden baromfi-kategória esetében a megfelelő tenyésztési időszakoknak megfelelő időszakra kell kiterjednie. |
2. |
Források megtakarítása érdekében ajánlatos más célokra gyűjtött minták használata. |
3. |
A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti laboratóriumaiban (NL) vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett és az NL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végrehajtani. |
4. |
Az összes (mind szerológiai, mind virológiai) eredményt egyeztetés céljából meg kell küldeni a madárinfluenzát vizsgáló közösségi referencialaboratóriumnak (CRL). Megfelelő információáramlást kell biztosítani. A CRL technikai támogatást nyújt és megnövelt diagnosztikai reagenskészletet tart fenn. |
5. |
A közösségi jogszabályokkal összhangban az összes madárinfluenzavírus-izolátumot át kell adni a CRL-nek, kivéve, ha a 2006/437/EK bizottsági határozat (1) tárgyát képező diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (Differenciáldiagnózis) 4. bekezdésének megfelelően eltérés engedélyezett. A H5/H7 altípushoz tartozó vírusokat késedelem nélkül át kell adni, és a diagnosztikai kézikönyv szerinti standard jellemzési vizsgálatoknak kell alávetni (nukleotidszekvenciálás/IVPI). |
6. |
Valahányszor lehetséges, a nemzeti laboratóriumoknak (NL) át kell adniuk a CRL-nek a lúdalakúakból gyűjtött H5- vagy H7-pozitív szérumokat, a jövőbeli vizsgálatok fejlődését előmozdító archívum létrehozása céljából. |
B. A madárinfluenza felügyelete a baromfikban
1. |
Az összes pozitív eredményt visszamenőlegesen meg kell vizsgálni a gazdaságban, és e vizsgálat következtetéseit jelenteni kell a Bizottságnak és a CRL-nek. |
2. |
A CRL biztosítja a számára küldött anyag mellé csatolandó különleges protokollokat és a felügyeleti adatok összegyűjtésére szolgáló jelentési táblázatokat. E táblázatokban az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati módszereket kell feltüntetni. A rendelkezésre bocsátott táblázatok arra szolgálnak, hogy az eredmények egyetlen dokumentumban legyenek átadhatók. |
3. |
Az összes baromfifajból, beleértve a szabad tartásban tenyésztett fajokat is, szerológiai vizsgálat céljából gazdaságonként legalább 5–10 madártól kell vérmintát venni (a kacsák, ludak és fürjek kivételével), ha több ól van a gazdaságban, akkor az egyes ólakból külön-külön. Több ól esetén a gazdaságonkénti mintanagyságot megfelelően növelni kell. Ólanként legalább 5 madár ajánlott. |
4. |
A mintavételt az egész tagállam területén úgy kell rétegezni, hogy a mintákat a tagállam egészére vonatkozóan reprezentatívnak lehessen tekinteni, figyelembe véve:
|
5. |
A kockázatértékelés és az érintett tagállamban lévő egyedi helyzet alapján a mintavételi tervben a következőket is figyelembe kell venni:
|
1. táblázat
Az egyes baromfi-kategóriákban mintavétel alá eső gazdaságok száma (a pulyka-, kacsa- és libatartó gazdaságok kivételével)
Gazdaságok száma/baromfi-kategória/tagállam |
A mintavétel alá eső gazdaságok száma |
max. 34 |
az összes |
35–50 |
35 |
51–80 |
42 |
81–250 |
53 |
> 250 |
60 |
2. táblázat
Mintavétel alá eső pulyka-, kacsa- és libatartó gazdaságok
Gazdaságok száma/tagállam |
A mintavétel alá eső gazdaságok száma |
max. 46 |
az összes |
47–60 |
47 |
61–100 |
59 |
101–350 |
80 |
> 350 |
90 |
C. A H5/H7 altípusú madárinfluenza-fertőzések kacsákban, libákban és fürjekben történő kimutatására vonatkozó különleges követelmények
1. |
A szerológiai vizsgálat céljára szolgáló vérmintákat lehetőleg a szabadban tartott madarakból kell venni. |
2. |
Minden egyes kiválasztott gazdaságban 40–50 vérmintát kell venni szerológiai vizsgálat céljából. |
3. |
Amennyiben árubaromfi-állományok nincsenek jelen, a felügyeletet el lehet végezni a háztáji állományokon. |
D. Laboratóriumi vizsgálat
1. |
A laboratóriumi vizsgálatokat a madárinfluenza megállapítására és differenciáldiagnózisára szolgáló eljárásokat megállapító, madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyvvel (2006/437/EK határozat) összhangban kell végezni (beleértve a kacsákból és ludakból gyűjtött szérumok vizsgálatát a hemagglutináció-gátlási (HAG) próbával). |
2. |
Ha azonban sem a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyvben, sem pedig az OIE Világ Kézikönyvben nem meghatározott laboratóriumi vizsgálatokat irányoznak elő, a tagállamoknak programjaik Bizottság számára jóváhagyásra való benyújtásával együtt meg kell adniuk a szükséges érvényesítési adatokat a CRL számára. |
3. |
A madárinfluenzát vizsgáló nemzeti laboratóriumok egy hemagglutináció-gátlási próbával megerősítik az összes pozitív szerológiai megállapítást, amelyhez a madárinfluenzát vizsgáló közösségi referencialaboratórium által biztosított kijelölt törzseket használják:
|
II. MELLÉKLET
A vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó tagállami felügyeleti programok végrehajtásával kapcsolatos iránymutatások
A. Célkitűzések, általános követelmények és a felügyelet kritériumai
A1. Célkitűzések
A vadon élő madarak madárinfluenzája virológiai felülvizsgálatának az a célja, hogy meghatározza a madárinfluenza-vírusok (LPAI és HPAI) háziasított baromfiba történő behurcolásának kockázatát a következők által:
— |
a HPAI H5N1 korai kimutatásának biztosítása a vadon élő madarak, különösen a kiválasztott „magasabb kockázatot” képviselő fajok megbetegedésének és elhullásának gyakoribb előfordulásainak vizsgálatával, |
— |
amennyiben vadon élő madarakban HPAI H5N1-et mutatnak ki, ezt követően felülvizsgálatot kell végezni élő és elhullott vadon élő madarakon annak meghatározásához, hogy vadon élő madarak más fajai lehetnek-e tünetmentes hordozók, illetve „hídként szolgáló fajok” (lásd e melléklet E. részét), |
— |
a vadon élő vonuló madarak különböző fajai „alapfelügyeletének” folytatása, az LPAI vírusok folyamatos ellenőrzésének részeként. A lúdalakúaknak (víziszárnyasok) és a lilealakúaknak (parti madarak és sirályok) kell az elsődleges mintavételi célpontoknak lenniük annak értékeléséhez, hogy hordoznak-e H5 és H7 altípusú LPAI vírusokat (amely mindenképpen kimutatná a HPAI H5N1 és más HPAI vírusokat is, ha jelen vannak). A „magasabb kockázatot” képviselő fajokra különös figyelmet kell összpontosítani. |
A2. Általános követelmények és kritériumok
1. |
A mintavétel nem nyúlhat túl a program végrehajtási éve december 31-én. |
2. |
A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti laboratóriumaiban (NL) vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett és az NL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végrehajtani. |
3. |
Az összes eredményt egyeztetés céljából meg kell küldeni a madárinfluenzát vizsgáló közösségi referencialaboratóriumnak (CRL). Megfelelő információáramlást kell biztosítani. A CRL technikai támogatást nyújt és megnövelt diagnosztikai reagenskészletet tart fenn. |
4. |
A közösségi jogszabályokkal összhangban a vadon élő madarak esetében az összes madárinfluenzavírus-izolátumot át kell adni a CRL-nek, kivéve, ha a 2006/437/EK határozat tárgyát képező, madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (Differenciáldiagnózis) 4. bekezdésének megfelelően eltérés engedélyezett. A H5/H7 altípushoz tartozó vírusokat késedelem nélkül át kell adni, és az említett diagnosztikai kézikönyvnek megfelelően standard jellemzési vizsgálatoknak kell alávetni (nukleotidszekvenciálás/IVPI). |
B. A madárinfluenza felügyelete a vadon élő madarakban
Tervezés és végrehajtás
A felügyelet tervezése, a fajmeghatározásban való segítségnyújtás és a mintavétel optimalizálása érdekében biztosítani kell a szoros együttműködést az epidemiológusokkal, az ornitológusokkal és a természetvédelemért felelős illetékes hatósággal. A felügyelet tervezését a nemzeti körülményekhez kell igazítani a mintavételre szánt fajoknak a predomináns fajok és a madárállomány méretei szerinti kiválasztása tekintetében. A mintavételnek tekintetbe kell vennie a vonulási minták évszakhoz kötődő jellegzetességeit, amelyek eltérhetnek a különböző tagállamokban. Figyelembe kell vennie a madárfajoknak a vonulási útvonalak, a fő élőhelyek, a csoportos közlekedés és a vándorlás során való keveredés mértéke tekintetében való viselkedését, valamint a 2003–2006 közötti előző felügyeletből nyert eredményeket. Továbbá folyamatos felülvizsgálatot és visszajelzést fog biztosítani a madárinfluenza vadon élő madarakban való előfordulása felügyeletéért felelős munkacsoport, amely elemzi az új adatokat, amint azok elérhetőek lesznek.
A H5N1 HPAI vonatkozásában mindezeket a tényezőket tekintetbe kell venni a vadon élő madarak fertőzött baromfira és vadon élő madarakra való expozíciójának valószínűségével kapcsolatosan a kitörési területeken és a vadon élő madarak háziasított baromfival való érintkezésének valószínűségével kapcsolatosan a baromfi-tenyésztési rendszerekben a különböző tagállamokban.
E valószínűségek értékeléséhez az EFSA véleményében (1) foglalt döntéshozatali ábrák és táblázatok – amelyeket az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságával együttműködve dolgoztak ki – hatékony eszközt biztosíthatnak ahhoz, hogy a tagállamok helyi kockázatértékelése a tagállamok közötti szoros együttműködés és véleménycsere révén igazodjon egy kialakuló helyzethez.
Ösztönözni kell a madármegőrző/megfigyelő intézményekkel és madárgyűrűző állomásokkal való kapcsolatokat. A mintavételt adott esetben e csoportok/állomások személyzetének felügyelete alatt, vadászoknak és más, ornitológiai szakismerettel rendelkező személyeknek kell végrehajtani.
1. |
A beteg és elhullott vadon élő madarak a következőkre kell összpontosulnia:
|
2. |
Továbbá azokon a területeken, ahol H5N1-eseteket mutattak ki, az élő vagy elhullott vadon élő madarak vizsgálata ideális esetben a következő madarakra összpontosul:
|
3. |
Élő és klinikailag egészséges és/vagy klinikailag beteg, sérült vagy levadászott (2) madarak a következőkre kell összpontosulnia:
|
Mintavételi eljárások
1. |
Virológiai vizsgálat céljára garat- és kloákakeneteket látszólag egészséges, vadon élő madaraktól kell venni. Ha bármilyen oknál fogva nem végrehajtható a vadon élő madarak kloákájából való kenetvétel, alternatív megoldásként gondosan összegyűjtött friss bélsárminta szolgálhat. Ugyanakkor a különböző madárfajok által látogatott vegyes telepek esetén biztosítani kell a nyomon követhetőséget. |
2. |
Elhullott vagy lelőtt vadon élő madarakból kloáka- és légcső-/garatkeneteket és/vagy szöveteket (mégpedig agy-, szív-, tüdő-, légcső-, vese- és bélmintákat) kell gyűjteni vírusizoláció és molekuláris szintű kimutatás (PCR) céljából. |
3. |
Különleges gonddal kell eljárni a minták tárolása és szállítása során. A kenetmintákat jégen vagy fagyasztott gélcsomagok segítségével azonnal le kell hűteni és a lehető leghamarabb el kell őket juttatni a laboratóriumba. A mintákat csupán végszükséglet esetén szabad mélyhűteni. Amennyiben rendelkezésre áll, a kenetmintákat antibiotikus vagy különleges vírusszállító eszközbe kell helyezni oly módon, hogy teljesen elmerüljenek. A kenetminták szállítási eszközbe helyezésének a hűtést kiegészítve kell történnie, nem pedig a hűtés alternatívájaként. Ilyen eszköz hiányában a kenetmintákat vissza kell helyezni foglalatukba és száraz állapotban kell őket eljuttatni. Ha nem garantált a laboratóriumba történő 48 órán belüli gyors szállítás (4 °C hőmérsékletű szállítóközegben), a mintákat késedelem nélkül szárazjégben kell lefagyasztani, tárolni, majd szállítani. A minták tárolását és szállítását több tényező is befolyásolhatja, ezért a kiválasztott módszernek a célnak megfelelőnek kell lennie. |
4. |
A mintavételi eljárásokat a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyvvel (2006/437/EK határozat) összhangban kell elvégezni, amely meghatározza a madárinfluenza megállapítására és differenciáldiagnózisára vonatkozó eljárásokat. |
C. Laboratóriumi vizsgálat
1. |
A laboratóriumi vizsgálatokat a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyvvel (2006/437/EK határozat) összhangban kell elvégezni, amely meghatározza a madárinfluenza megállapítására és differenciáldiagnózisára alkalmas eljárásokat. |
2. |
Ha azonban sem a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyvben, sem pedig az OIE Világ Kézikönyvben nem meghatározott laboratóriumi vizsgálatokat irányoznak elő, a tagállamoknak a programjaik Bizottság számára jóváhagyásra való benyújtásával együtt meg kell adniuk a szükséges érvényesítési adatokat a CRL számára. |
3. |
A vadon élő madarak madárinfluenzájának felügyelete során gyűjtött összes mintát a lehető leghamarabb meg kell vizsgálni molekulatechnikákkal, amennyiben rendelkezésre állnak, és a diagnosztikai kézikönyvvel (2006/437/EK határozat) összhangban. Ezeket a vizsgálatokat csak olyan laboratóriumokban lehet elvégezni, amelyek garantálni tudják a minőségbiztosítást, és amelyek a CRL által a madárinfluenza vizsgálatára elismert módszereket alkalmaznak. Továbbá az alkalmazott módszereknek elfogadható eredményeket kell adniuk a nemzeti laboratóriumok legújabb összehasonlító gyűrűpróbáján. Az M gén PCR-ral való kezdeti vizsgálata ajánlott, H5 pozitívok gyors (de két héten belüli), vizsgálatával, és pozitív eredmény esetén, el kell végezni a hasadási hely leghamarabbi vizsgálatát annak meghatározása céljából, hogy magas patogenitású (HPAI) vagy alacsony patogenitású (LPAI) madárinfluenzát tartalmaz-e. Amennyiben a H5 HPAI megléte megerősítést nyer, további gyors vizsgálatokat kell végezni az N-típus meghatározása céljából (ez is csak azt képes bebizonyítani, hogy ki lehet zárni az N1-altípus jelenlétét). |
4. |
A laboratóriumban legfeljebb öt, azonos fajból, azonos helyen és időben gyűjtött minta egyesítése engedélyezhető, amennyiben biztosítható, hogy pozitív eredmény esetén az egyes minták azonosíthatók és újra vizsgálhatók. |
5. |
Szerológiai felügyeletet nem kell alkalmazni a vadon élő madarak madárinfluenzájának vizsgálataihoz, mert a szerológiai módszerek nem tudnak különbséget tenni a HP és LP törzsek között, és az antitest-eredmények alapján nem lehet következtetni a vadon élő madarak megfertőződésének valószínűsíthető helyére. A szerológiai felügyelet ugyanakkor fontos lehet annak tanulmányozásához, hogy mely fészekülő vagy vonuló madárfajokban vannak/voltak elterjedve H5/H7 vírusok (vagy endémiások). Ilyen vizsgálat csak szakosodott laboratóriumok által végezhető, amelyek gondosan kiválasztott antigéntáblát használnak annak biztosítására, hogy a haemagglutinin-specifikus antitestek kimutatását biztosítsák (pl. az N-specifikus antitestekből való interferencia lehetőségének megszüntetésére). |
A madárinfluenza szempontjából nagyobb kockázatot jelentő vadon élő madárfajok jegyzéke (4)
Köznapi Elnevezés |
Tudományos Név |
Kis hattyú |
Cygnus columbianus |
Énekes hattyú |
Cygnus cygnus |
Bütykös hattyú |
Cygnus olor |
Libák |
|
Rövidcsőrű lúd |
Anser brachyrhynchus |
Vetési lúd |
Anser fabalis |
Nagy lilik (Európai faj) |
Anser albifrons albifrons |
Kis lilik |
Anser erythropus |
Nyári lúd |
Anser anser |
Apácalúd |
Branta leucopsis |
Örvös lúd |
Branta bernicla |
Vörösnyakú lúd |
Branta ruficollis |
Kanadai lúd |
Branta canadensis |
Kacsák |
|
Fütyülő réce |
Anas penelope |
Csörgő réce |
Anas crecca |
Tőkés réce |
Anas platyrhynchos |
Nyílfarkú réce |
Anas acuta |
Böjti réce |
Anas querquedula |
Kanalas réce |
Anas clypeata |
Márványos réce |
Marmaronetta angustirostris |
Üstökös réce |
Netta rufina |
Barátréce |
Aythya ferina |
Kontyos réce |
Aythya fuligula |
Gázlómadarak |
|
Bíbic |
Vanellus vanellus |
Aranylile |
Pluvialis apricaria |
Goda |
Limosa limosa |
Pajzsos cankó |
Philomachus pugnax |
Sirályok |
|
Dankasirály |
Larus ridibundus |
Viharsirály |
Larus canus |
Házi baromfi közelében élő madarak jegyzéke (5)
Köznapi elnevezés |
Tudományos név |
Baromfival való érintkezés valószínűsége |
1. csoport. Az európai baromfitenyésztéshez közvetlenül kapcsolódó fajok |
||
Házi lúd |
Anser anser domesticus |
magas |
Tőkés réce |
Anas platyrhynchos |
magas |
Pézsmaréce |
Cairina moschata |
magas |
Parlagi galamb |
Columba livia |
magas |
Házi veréb |
Passer domesticus |
magas |
2. csoport. Olyan közös farmterületen élő fajok, amelyeket Észak-Európában a háziasított baromfi is használ |
||
Aranylile |
Pluvialis apricaria |
alacsony |
Bíbic |
Vanellus vanellus |
közepes |
Dankasirály |
Larus ridibundus |
magas |
Viharsirály |
Larus canus |
magas |
Ezüstsirály |
Larus argentatus |
alacsony |
Örvös galamb |
Columba palumbus |
magas |
Balkáni gerle |
Streptopelia decaocto |
magas |
Fácán |
Phasianus colchicus |
magas |
Pacsirtafajok |
Alauda & Galerida spp |
alacsony |
Pityerek |
|
alacsony |
Barázdabillegető |
|
közepes |
Fenyőrigó |
Turdus pilaris |
közepes |
Szőlőrigó |
Turdus iliacus |
közepes |
Szarka |
Pica pica |
magas |
Csóka |
Corvus monedula |
magas |
Vetési varjú |
Corvus frugilegus |
közepes |
Kormos varjú |
Corvus corone |
közepes |
Holló |
Corvus corax |
alacsony |
Seregély |
Sturnus vulgaris |
magas |
Egyszínű seregély |
Sturnus unicolor |
magas |
Házi veréb |
Passer domesticus |
magas |
Mezei veréb |
Passer montanus |
magas |
Pintyfélék |
|
közepes |
Sármányok |
Miliaria, Emberiza spp |
közepes |
3. csoport. Olyan közös vizes élőhelyeken élő fajok, amelyeket Észak-Európában a háziasított vízi madarak is használnak |
||
Kócsagok |
Egretta spp. |
alacsony |
Gémek |
Ardea és egyéb spp. |
közepes |
Kárókatona |
Phalacrocorax carbo |
közepes |
Gólyafélék |
Ciconia spp. |
alacsony |
Bütykös hattyú |
Cygnus olor |
közepes |
Nyári lúd |
Anser anser |
közepes |
Kanadai lúd |
Branta canadensis |
alacsony |
Kacsák |
Anas & Aythya spp. |
alacsony |
Tőkés réce |
Anas platyrhynchos |
magas |
Szárcsa |
Fulica atra |
közepes |
Vízityúk |
Gallinula chloropus |
közepes |
(1) A vonuló madarak és a magas patogenitású madárinfluenza elterjesztésének általuk betöltött lehetséges szerepéről szóló tudományos vélemény (EFSA 2006. május 12.).
(2) A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK tanácsi irányelv követelményeinek betartásával történő vadászat.
(3) Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának kell gondoskodnia róla.
(4) Ez a lista nem kimerítő, hanem csupán arra szánták, hogy azonosítsa azokat a vonuló fajokat, amelyek magas kockázatot jelenthetnek a madárinfluenza Közösségbe való behurcolására, vonulási mintájuk alapján, amely olyan területeket foglal magában, ahol H5N1 HPAI vadon élő madarakban vagy baromfiban előfordult. Az EFSA Állat-egészségügyi és Állatjólléti Testülete által 2006. május 12-én elfogadott „Vonuló madarak és lehetséges szerepük a magas patogenitású madárinfluenza terjesztésében” című tudományos véleményen, valamint az ORNIS-bizottság és az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának szerződő felei által elvégzett munkán alapul. A lista azonban további tudományos vizsgálatok eredményeit követően frissíthető, amint azok hozzáférhetőek lesznek, valamint a nemzeti hatóságok által sajátos ornitológiai helyzetük figyelembevételével elvégzett kockázatértékelés alapján.
(5) Ez a lista nem kimerítő, hanem csupán arra szánták, hogy azonosítsa azokat a fészeklakó vagy nem vonuló európai madárfajokat, amelyek a háziasított baromfi közelében élnek (különösen ÉNY-Európában), és amelyek esetében fennáll a HPAI H5N1 átadásának potenciális képessége tünetmentesen fertőzött vadon élő madaraktól („hídként szolgáló fajok”). Az EFSA Állat-egészségügyi és Állatjólléti Testülete által 2006. május 12-én elfogadott „Vonuló madarak és lehetséges szerepük a magas patogenitású madárinfluenza terjesztésében” című tudományos véleményen, valamint az ORNIS-bizottság és az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának (DG ENV) szerződő felei által elvégzett munkán alapul. Ez a lista azonban további tudományos vizsgálatok eredményeit követően frissíthető és bővíthető, amint azok hozzáférhetőek lesznek. A DG ENV megbízta elsősorban a Wetland internationalt és az EURING-ot, hogy felülvizsgálja, frissítse és bővítse a magasabb kockázatot képviselő fajok és helyek előzetes vizsgálatát az Európában 2006-ban történt H5N1-kitörések fényében, és hogy más magas kockázatot képviselő madárfajokat azonosítson, amelyek „hídként szolgáló fajokként” viselkedhetnek a vadon élő madarak és baromfi és/vagy emberek között Európa különböző részein. Az eredmények 2007. júniusának végéig elérhetőek lesznek.
(http://ec.europa.eu/environment/nature/nature_conservation/focus_wild_birds/avian_influenza/pdf/avian_influenza_report.pdf) Ez a magasabb kockázatot jelentő fajok és az EU-ban baromfival való érintkezés kockázatának sokkal megbízhatóbb előzetes listáját biztosítja, és célirányosabb megközelítést ír elő.
III. MELLÉKLET
„IV. MELLÉKLET