26.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/1

(1)

Kívánatos az elemekkel és akkumulátorokkal, valamint a hulladékelemekkel és -akkumulátorokkal kapcsolatos nemzeti intézkedések összehangolása. Ezen irányelv elsődleges célja, hogy a legkisebbre csökkentse az elemek és akkumulátorok, valamint a hulladékelemek és -akkumulátorok környezetre gyakorolt negatív hatását, hozzájárulva ezáltal a környezet minőségének védelméhez, megőrzéséhez és javításához. A jogalapot ezért a Szerződés 175. cikkének (1) bekezdése képezi. Helyénvaló azonban közösségi szinten intézkedéseket hozni a Szerződés 95. cikkének (1) bekezdése alapján is, az elemek és akkumulátorok nehézfémtartalmával és címkézésével kapcsolatos követelmények összehangolása érdekében, biztosítva ezáltal a belső piac akadálymentes működését, és a Közösségen belüli verseny torzulásának elkerülését.

(2)

A közösségi hulladékgazdálkodási stratégia felülvizsgálatáról szóló, 1996. július 30-i bizottsági közlemény iránymutatásokat fogalmazott meg a Közösség jövőbeni hulladékpolitikájára vonatkozóan. E közlemény hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a hulladékokban található veszélyes anyagok mennyisége csökkenjen, és rámutat az ilyen anyagok termékekben és gyártási eljárásokban való előfordulását korlátozó közösségi szintű szabályok lehetséges előnyeire. Kimondja továbbá, hogy amennyiben a hulladék keletkezése nem küszöbölhető ki, a hulladékot anyagáért vagy energiájáért újra fel kell használni, illetve újrahasznosítani kell.

(3)

A kadmium által okozott környezetszennyezés elleni küzdelemre vonatkozó közösségi cselekvési programról szóló, 1988. január 25-i tanácsi állásfoglalás (5) hangsúlyozta, hogy az emberi egészség és a környezet védelme céljából a kadmiumszennyezés elleni küzdelem stratégiájának fő elemei a kadmium használatának azon esetekre történő korlátozása, amikor nem létezik más megfelelő alternatíva, valamint a kadmiumot tartalmazó elemek begyűjtése és újrafeldolgozása.

(4)

Az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó elemekről és akkumulátorokról szóló, 1991. március 18-i 91/157/EGK tanácsi irányelv (6) közelítette a tagállamok e területre vonatkozó jogszabályait. Az irányelv célkitűzései azonban nem valósultak meg teljes mértékben. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (7), valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) is kiemelte a 91/157/EGK irányelv felülvizsgálatának szükségességét. A 91/157/EGK irányelvet ezért az átláthatóság érdekében felül kell vizsgálni és fel kell váltani.

(5)

Környezetvédelmi céljainak elérése érdekében ez az irányelv megtiltja egyes higanyt, illetve kadmiumot tartalmazó elemek és akkumulátorok forgalomba hozatalát. Az irányelv elősegíti továbbá a hulladékelemek és -akkumulátorok nagyarányú begyűjtését és újrafeldolgozását, valamint az elemek és akkumulátorok életciklusában közreműködő valamennyi szereplő, pl. gyártók, forgalmazók és végfelhasználók, különösen a hulladékelemek és -akkumulátorok kezelésében és újrafeldolgozásában közvetlenül részt vevő szereplők jobb környezeti teljesítményét. Az e cél eléréséhez szükséges egyedi szabályok kiegészítik a hulladékokról szóló hatályos közösségi jogszabályokat, különösen a hulladékokról szóló 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9), a hulladéklerakókról szóló 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvet (10) és a hulladékok égetéséről szóló 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11).

(6)

Annak elkerülése érdekében, hogy a hulladékelemektől és -akkumulátoroktól környezetszennyező módon váljanak meg, valamint hogy a végfelhasználók számára zavart okozzanak a különféle elemekre és akkumulátorokra vonatkozó különböző hulladékgazdálkodási követelmények, ezt az irányelvet kell alkalmazni a Közösségen belül forgalomba hozott valamennyi elemre és akkumulátorra. Ennek a széles körű hatálynak biztosítania kell továbbá a begyűjtés és újrafeldolgozás terén a méretgazdaságosságot, valamint az erőforrások optimális megőrzését.

(7)

A megbízható elemek és akkumulátorok nélkülözhetetlenek számos termék, készülék és szolgáltatás biztonságosságához, valamint alapvető energiaforrást jelentenek társadalmunkban.

(8)

Helyénvaló megkülönböztetni egyrészről a hordozható elemeket és akkumulátorokat, másrészről az ipari és gépjárműelemeket és -akkumulátorokat. Az ipari és gépjárműelemek és akkumulátorok hulladéklerakó telepeken vagy elégetés útján történő ártalmatlanítását meg kell tiltani.

(9)

Az ipari elemek és akkumulátorok például magukban foglalják a kórházak, repülőterek, illetve irodák vészhelyzeti vagy tartalék áramforrásául szolgáló elemeket és akkumulátorokat, a vonatokon, illetve repülőgépeken használt elemeket és akkumulátorokat, valamint a tengeri olajfúró tornyokban és világítótornyokban használt elemeket és akkumulátorokat. Magukban foglalják például továbbá a kizárólag üzletek és éttermek hordozható POS-termináljaiba, üzletek vonalkód-leolvasó készülékeibe, a tévécsatornák és professzionális stúdiók professzionális videoberendezéseibe, valamint a szakmai tevékenység során használt bányászsisakra, illetve búvársisakra erősített bányászlámpákba, illetve búvárlámpákba tervezett elemeket és akkumulátorokat; az elektromos ajtók biztonsági rendszereiben használt tartalék elemeket és akkumulátorokat, amelyek az ajtók berekedését vagy emberek beszorulását hivatottak megakadályozni; valamint a mérőműszerek, illetve a különféle típusú mérőeszközök és mérőberendezések elemeit és akkumulátorait, valamint a napelemekkel, fotoelektromos és egyéb, megújuló energia felhasználásával kapcsolatos elemeket és akkumulátorokat. Az ipari elemek és akkumulátorok emellett magukban foglalják az elektromos gépjárművekben – elektromos autókban, tolókocsikban, kerékpárokon, repülőtéri járművekben és önjáró szállítójárművekben – használt elemeket és akkumulátorokat is. A példák e nem teljes körű felsorolásán kívül valamennyi nem burkolt és nem gépjárműelemet, illetve -akkumulátort iparinak kell tekinteni.

(10)

Hordozható elemek, illetve akkumulátorok – valamennyi olyan burkolt elem és akkumulátor, amelyet egy átlagos ember nehézség nélkül képes kézben hordozni, és amely nem gépjárműelem, illetve -akkumulátor, és nem ipari elem, illetve akkumulátor – például az egyetlen cellából álló elemek (például az AA és AAA elemek) és a fogyasztók által, illetve szakmai tevékenység során mobiltelefonokban, hordozható számítógépekben, vezeték nélküli villamos kézi szerszámokban, játékokban és háztartási készülékekben – így elektromos fogkefékben, borotvákban és kézi porszívókban (beleértve az iskolákban, üzletekben, éttermekben, repülőtereken, irodákban, illetve kórházakban használatos hasonló berendezéseket) – használt elemek és akkumulátorok, valamint minden olyan elem és akkumulátor, amelyet a fogyasztók a háztartásban a szokásos célokra esetlegesen igénybe vesznek.

(11)

A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy szükséges-e ezen irányelv kiigazítása, figyelembe véve a rendelkezésre álló műszaki és tudományos tényeket. A Bizottságnak így különösen felül kell vizsgálnia a kadmiumra vonatkozó tilalom alóli, vezeték nélküli villamos kézi szerszámokba szánt hordozható elemek és akkumulátorok tekintetében adott mentességet. A vezeték nélküli villamos kézi szerszámok magukban foglalják például a fogyasztók által, illetve szakmai tevékenység során esztergályozásra, maratásra, csiszolásra, köszörülésre, fűrészelésre, vágásra, nyírásra, fúrásra, lyukak fúrására, lyukasztásra, kalapálásra, szegecselésre, csavarozásra, polírozásra, illetve fa, fém és egyéb anyagok hasonló megmunkálására, valamint nyírásra, vágásra és egyéb kertészeti tevékenységre használt szerszámokat.

(12)

A Bizottságnak továbbá figyelemmel kell kísérnie, a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell az olyan technológiai fejlesztéseket, amelyek javítják az elemek és akkumulátorok környezeti teljesítményét teljes életciklusuk során, beleértve a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való részvételt.

(13)

A környezet védelme érdekében a hulladékelemeket és -akkumulátorokat be kell gyűjteni. A hordozható elemek és akkumulátorok tekintetében magas begyűjtési arányt elérő begyűjtési rendszereket kell létrehozni. Ez azt jelenti, hogy begyűjtési rendszereket kell felállítani annak érdekében, hogy a végfelhasználók nehézség nélkül és költségmentesen dobhassák el a hulladék hordozható elemeket és akkumulátorokat. A különböző gyűjtési rendszereknek és finanszírozási szabályoknak meg kell felelniük a különféle elem- és akkumulátortípusoknak.

(14)

Szükséges, hogy a tagállamok magas begyűjtési és újrafeldolgozási arányokat érjenek el a hulladékelemek és -akkumulátorok tekintetében annak érdekében, hogy a környezetvédelem és az anyagok újrahasznosítása magas szinten valósuljon meg a Közösség egész területén. Ezen irányelvnek ezért minimális begyűjtési és újrafeldolgozási célkitűzéseket kell megállapítania a tagállamok számára. Helyénvaló a begyűjtési arányt az előző évek éves értékesítési átlaga alapján kiszámítani annak érdekében, hogy valamennyi tagállam a nemzeti elem- és akkumulátor-felhasználással arányos, összehasonlítható célkitűzésekkel rendelkezzék.

(15)

Különös újrafeldolgozási előírásokat kell megállapítani a kadmium- és ólomtartalmú elemek, illetve akkumulátorok tekintetében annak érdekében, hogy az anyagok újrahasznosítása a Közösség egész területén magas szinten valósuljon meg, és hogy ne legyenek egyenlőtlenségek a tagállamok között.

(16)

Valamennyi érdekelt fél számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy részt vegyen a begyűjtési, kezelési és újrafeldolgozási rendszerekben. Ezeket a rendszereket úgy kell kialakítani, hogy el lehessen kerülni a behozott elemekkel és akkumulátorokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést, a kereskedelmi akadályokat és a verseny torzulását.

(17)

A begyűjtési és újrafeldolgozási rendszereket optimalizálni kell, különösen a költségek és a szállítás káros környezeti hatásának csökkentése érdekében. A kezelési és újrafeldolgozási rendszereknek a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (12) 2. cikkének 11. bekezdésében meghatározott elérhető legjobb technikákat kell alkalmazniuk. Az újrafeldolgozás fogalma nem terjed ki az energetikai hasznosításra. Az energetikai hasznosítás fogalmát egyéb közösségi jogszabályok határozzák meg.

(18)

Az elemek és akkumulátorok begyűjthetők vagy elkülönítetten – a nemzeti elemgyűjtési rendszerek révén – vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékával együttesen a 2002/96/EK irányelv szerint kialakított nemzeti begyűjtési rendszerek révén. Utóbbi esetben minimális kezelési követelményként az elemeket és akkumulátorokat el kell távolítani a begyűjtött elektromos és elektronikus berendezések hulladékából. Eltávolításukat követően az elemekre és akkumulátorokra ezen irányelv követelményeit kell alkalmazni, így azokat be kell számítani a begyűjtési célkitűzésbe, valamint eleget kell tenniük az újrafeldolgozási követelményeknek.

(19)

A hulladékelemekkel és -akkumulátorokkal való gazdálkodás finanszírozására vonatkozó alapelveket közösségi szinten kell meghatározni. A finanszírozási rendszereknek elő kell segíteniük a magas begyűjtési és újrafeldolgozási arányok elérését, valamint a gyártói felelősség elvének érvényre juttatását. Az ezen irányelv értelmében vett valamennyi gyártót nyilvántartásba kell venni. A gyártóknak viselniük kell valamennyi begyűjtött elem és akkumulátor begyűjtési, kezelési és újrafeldolgozási költségeit, levonva ebből a visszanyert anyagok értékesítése útján szerzett nyereséget. Bizonyos körülmények között azonban indokolt lehet a kisüzemi gyártók tekintetében de minimis szabályok alkalmazása.

(20)

Az eredményes begyűjtéshez nélkülözhetetlen a végfelhasználók tájékoztatása a szelektív hulladékgyűjtés kívánatos voltáról, a rendelkezésre álló begyűjtési rendszerekről és a végfelhasználóknak a hulladékelemekkel és -akkumulátorokkal való gazdálkodásban játszott szerepéről. Részletes szabályokat kell megállapítani egy olyan címkézési rendszerre vonatkozóan, amely átlátható, megbízható és egyértelmű információkat nyújt az elemekről és akkumulátorokról, valamint a bennük található minden nehézfémről.

(21)

Amennyiben ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósításához és különösen a magas szelektív hulladékgyűjtési és újrafeldolgozási arányok eléréséhez a tagállamok gazdasági eszközöket, például differenciált adókulcsokat használnak, erről megfelelően tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

(22)

A forgalomba hozott, begyűjtött és újrafeldolgozott elemek és akkumulátorok mennyiségéről megbízható és összehasonlítható adatok szükségesek annak ellenőrzéséhez, hogy ezen irányelv céljai megvalósultak-e.

(23)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(24)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (13) 34. bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, továbbá hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(25)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (14) összhangban kell elfogadni.

(26)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a környezet védelmét és a belső piac megfelelő működésének biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és így az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a fenti célok eléréséhez szükséges mértéket.

(27)

Ezt az irányelvet a biztonsági, minőségi és egészségügyi követelményekről szóló közösségi jogszabályok és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó különös közösségi jogszabályok, így különösen az elhasználódott járművekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) és a 2002/96/EK irányelv sérelme nélkül kell alkalmazni.

(28)

A gyártói felelősség vonatkozásában az elemek és akkumulátorok gyártói, valamint az egyéb, elemet és akkumulátort tartalmazó termékek gyártói felelősek az általuk forgalomba hozott elemekkel és akkumulátorokkal kapcsolatos hulladékgazdálkodásért. Helyénvaló a rugalmas megközelítés annak érdekében, hogy a finanszírozási rendszerek tükrözhessék az országonként eltérő körülményeket, és figyelembe vehessék a már meglévő rendszereket, különösen a 2000/53/EK és a 2002/96/EK irányelveknek való megfelelés érdekében felállított rendszereket, a kettős fizetési kötelezettség elkerülése mellett.

(29)

Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (16) nem kell alkalmazni az elektromos és elektronikus berendezésekben használt elemekre és akkumulátorokra.

(30)

A gépjárművekben használt gépjármű-, illetve ipari elemeknek és akkumulátoroknak meg kell felelniük a 2000/53/EK irányelv követelményeinek, különösen az annak 4. cikkében foglaltaknak. Ezért meg kell tiltani a kadmiumnak az elektromos gépjárművekbe szánt ipari elemekben és akkumulátorokban történő felhasználását, kivéve ha azok az említett irányelv II. melléklete alapján mentességet élveznek,

1.

az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat és különösen a veszélyes anyagokat tartalmazó elemek és akkumulátorok forgalomba hozatalának tilalmát; valamint

2.

a hulladékelemek és -akkumulátorok begyűjtésére, kezelésére, újrafeldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozó különös szabályokat a hulladékokról szóló irányadó közösségi jogszabályok kiegészítése, valamint a hulladékelemek és -akkumulátorok magas szintű begyűjtésének és újrafeldolgozásának ösztönzése érdekében.

a)

olyan berendezések, amelyek a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelmével kapcsolatosak, továbbá a fegyverek, lőszerek és hadianyagok, a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek kivételével;

b)

a világűrben való felhasználásra tervezett berendezések.

1.

„elem” vagy „akkumulátor”: bármely olyan elektromos energiaforrás, amely kémiai energia közvetlen átalakulása útján keletkezik, és amely egy vagy több elsődleges (nem újratölthető) vagy másodlagos (újratölthető) cellából áll;

2.

„elem-, illetve akkumulátorcsomag”: olyan elemek vagy akkumulátorok bármely csoportja, amelyeket összekapcsolnak és/vagy külső borítással látnak el annak érdekében, hogy oszthatatlan egységet alkossanak, amelyet a végfelhasználó nem bonthat szét és nem nyithat fel;

3.

„hordozható elem vagy akkumulátor”: minden olyan elem, gombelem, elem-, illetve akkumulátorcsomag valamint akkumulátor, amely:

4.

„gombelem”: bármely olyan kisméretű, kerek, hordozható elem vagy akkumulátor, amelynek átmérője nagyobb, mint a vastagsága, és amelyet különleges célokra – például hallókészülékekhez, karórákhoz, kisméretű hordozható berendezésekhez és tartalék áramforrásként – használnak fel;

5.

„gépjárműelem, illetve -akkumulátor”: gépjármű indításához, világításához, illetve gyújtásához használt bármely elem, illetve akkumulátor;

6.

„ipari elem, illetve akkumulátor”: bármely, kizárólag ipari vagy szakmai felhasználásra szánt, vagy bármely elektromos gépjárműben használt elem, illetve akkumulátor;

7.

„hulladékelem, illetve -akkumulátor”: bármely olyan elem, illetve akkumulátor, amely a 2006/12/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében hulladéknak minősül;

8.

„újrafeldolgozás”: a hulladékanyagok újrafeldolgozása valamely termelési folyamatban azok eredeti rendeltetésére vagy attól eltérő rendeltetésre, kivéve az energetikai hasznosítást;

9.

„ártalmatlanítás”: a 2006/12/EK irányelv IIA. mellékletében meghatározott valamennyi alkalmazandó művelet;

10.

„kezelés”: minden olyan tevékenység, amelyet hulladékelemeken, illetve -akkumulátorokon végeznek az után, hogy átadták őket egy kezelőlétesítménynek válogatás, valamint újrafeldolgozásra vagy ártalmatlanításra történő előkészítés céljából;

11.

„készülék”: bármely olyan, a 2002/96/EK irányelvben foglalt meghatározás szerinti elektromos vagy elektronikus berendezés, amelynek áramforrását részben vagy egészben elemek, illetve akkumulátorok biztosítják, vagy amely alkalmas erre;

12.

„gyártó”: az a személy valamely tagállamban, aki az alkalmazott értékesítési módszertől függetlenül – beleértve a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (17) meghatározott, távközlő eszközökön keresztül történő értékesítést is – elemeket, illetve akkumulátorokat, beleértve a készülékbe vagy gépjárműbe építetteket is –, először hoz üzletszerűen forgalomba az adott tagállam területén;

13.

„forgalmazó”: az a személy, aki a végfelhasználó részére üzletszerűen kínál elemeket és akkumulátorokat;

14.

„forgalomba hozatal”: harmadik személy részére, akár ellenérték fejében, akár ingyenesen való szolgáltatás vagy rendelkezésre bocsátás a Közösségen belül, amely magában foglalja a Közösség vámterületére történő behozatalt is;

15.

„gazdasági szereplők”: gyártók, forgalmazók, begyűjtők, újrafeldolgozók, valamint a kezelőlétesítmények egyéb üzemeltetői;

16.

„vezeték nélküli villamos kézi szerszám”: minden olyan kézi készülék, amelynek áramforrását elem vagy akkumulátor biztosítja, és karbantartási, építési, illetve kertészeti tevékenységre szolgál;

17.

„begyűjtési arány”: egy adott tagállam esetében egy adott naptári év tekintetében kifejezett százalékos arány, amely az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése vagy a 2002/96/EK irányelv alapján abban a naptári évben hulladékként begyűjtött hordozható elemek és -akkumulátorok tömegének, és az adott naptári év és a két megelőző naptári év során a gyártók által végfelhasználók részére eladott vagy harmadik személyeknek végfelhasználók részére történő eladás céljából szállított hordozható elemek és akkumulátorok átlagos tömegének hányadosa.

a)

minden olyan elem vagy akkumulátor, akár készülékbe építve, akár nem, amely több mint 0,0005 tömegszázalék higanyt tartalmaz; valamint

b)

azok a hordozható elemek vagy akkumulátorok, beleértve a készülékbe építetteket is, amelyek több mint 0,002 tömegszázalék kadmiumot tartalmaznak.

a)

vészjelző és riasztórendszerek, beleértve a vészvilágítást is;

b)

orvosi felszerelések; vagy

c)

vezeték nélküli villamos kézi szerszámok.

a)

lehetővé kell, hogy tegyék a végfelhasználók számára, hogy – a népsűrűséget is figyelembe véve – a közelben, megközelíthető gyűjtőhelyen dobhassák el a hulladék hordozható elemeket vagy akkumulátorokat;

b)

előírják, hogy a forgalmazók – amennyiben hordozható elemeket vagy akkumulátorokat értékesítenek – díjmentesen visszavegyék a hulladék hordozható elemeket vagy akkumulátorokat, kivéve ha felmérés alapján kimutatható, hogy ezen irányelv környezetvédelmi céljai legalább ugyanilyen hatékonyan megvalósíthatók meglévő alternatív rendszerek révén is. A tagállamoknak közzé kell tenniük e felméréseket;

c)

nem keletkeztethetnek költséget a végfelhasználók számára a hulladék hordozható elemek és akkumulátorok eldobásakor, sem pedig új elem, illetve akkumulátor vásárlására való kötelezettséget;

d)

a 2002/96/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésében említett rendszerekkel együttesen kell, hogy üzemeltethetők legyenek.

a)

előírhatják a gyártók számára, hogy ilyen rendszereket hozzanak létre;

b)

előírhatják a többi gazdasági szereplő számára, hogy részt vegyenek az ilyen rendszerekben;

c)

fenntarthatják a már meglévő rendszereket.

a)

25 % 2012. szeptember 26-ig;

b)

45 % 2016. szeptember 26-ig.

a)

a (2) bekezdés követelményeinek való megfelelés terén jelentkező, sajátos nemzeti körülményekből fakadó nehézségek kezelésére bármely tagállamban átmeneti rendelkezéseket lehet megállapítani;

b)

2007. szeptember 26-ig közös módszertant kell kidolgozni a hordozható elemek és akkumulátorok végfelhasználók részére történt éves értékesítésének kiszámítására vonatkozóan.

a)

a gyártók, illetve a harmadik személyek rendszereket hozzanak létre az egészség- és a környezetvédelmi szempontból elérhető legjobb technikák alkalmazásával a hulladékelemek és -akkumulátorok kezelése és újrafeldolgozása céljából; és

b)

ezen irányelv 8. cikkének, illetve a 2002/96/EK irányelvnek megfelelően begyűjtött valamennyi azonosítható elem és akkumulátor átessen kezelésen és újrafeldolgozáson olyan rendszerekben, amelyek megfelelnek legalább a közösségi jogszabályoknak, különösen az egészség, a biztonság és a hulladékgazdálkodás tekintetében.

a)

az újrafeldolgozási hatékonysági mutatók kiszámítására vonatkozó részletes szabályokkal legkésőbb 2010. március 26-ig ki kell egészíteni; és

b)

a minimális újrafeldolgozási hatékonysági mutatókat rendszeresen értékelni kell, valamint az elérhető legjobb technikák és az (1) bekezdés második albekezdésében említett fejlődés figyelembevételével ki kell igazítani őket.

a)

a 8. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban begyűjtött hulladék hordozható elemek és akkumulátorok begyűjtése, kezelése és újrafeldolgozása; és

b)

a 8. cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban begyűjtött hulladék ipari és gépjárműelemek és -akkumulátorok begyűjtése, kezelése és újrafeldolgozása.

a)

az elemekhez és akkumulátorokhoz felhasznált anyagoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásairól;

b)

a hulladékelemek és -akkumulátorok nem szelektált települési hulladékként történő ártalmatlanításának nemkívánatos voltáról, és a szelektív begyűjtésükben való részvétel kívánatosságáról a kezelés és az újrafeldolgozás megkönnyítése érdekében;

c)

a rendelkezésükre álló begyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekről;

d)

hozzájárulásukról a hulladékelemek és -akkumulátorok újrafeldolgozásához;

e)

a II. mellékletben szereplő áthúzott kerekes szemétgyűjtő tartály ábrájának, valamint a Hg, Cd és Pb vegyjeleknek a jelentéséről.

a)

az elemekben és akkumulátorokban található nehézfémek és egyéb veszélyes anyagok mennyiségét csökkentő fejlesztések, beleértve a gyártók önkéntes lépéseit is;

b)

új újrafeldolgozási és hulladékkezelési technológiák;

c)

a gazdasági szereplők részvétele a környezetgazdálkodási rendszerekben;

d)

az érintett területeken végzett kutatások; és

e)

a hulladékképződés megelőzését célzó intézkedések.

a)

a nehézfémeket tartalmazó elemekre és akkumulátorokra vonatkozó további kockázatkezelési intézkedések megfelelősége;

b)

valamennyi hulladék hordozható elemre és akkumulátorra vonatkozóan a 10. cikk (2) bekezdésében meghatározott minimális begyűjtési célkitűzések megfelelősége, és a további célkitűzések bevezetésének lehetősége az elkövetkező évekre, tekintetbe véve a műszaki fejlődést és a tagállamokban összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat;

c)

a III. melléklet B. részében meghatározott minimális újrafeldolgozási előírások megfelelősége, tekintetbe véve a tagállamoktól kapott információkat, valamint a műszaki fejlődést és a tagállamokban összegyűlt gyakorlati tapasztalatokat.

a)

végrehajthatóaknak kell lenniük;

b)

célokat kell meghatározniuk, a hozzájuk tartozó határidőkkel együtt;

c)

ezeket az adott tagállam hivatalos közlönyében vagy a nyilvánosság számára ugyanúgy hozzáférhető hivatalos dokumentumban közzé kell tenni és a Bizottság részére meg kell küldeni.