az egyes építési termékek tűzzel szembeni viselkedés szerinti osztályainak megállapításáról szóló 2003/43/EK határozatnak a gipszkarton lapok tekintetében történő módosításáról

tekintettel az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK irányelvre (1) és különösen annak 20. cikke (2) bekezdésére,

A 2003/43/EK határozat melléklete e határozat mellékletének megfelelően módosul.

MELLÉKLET

A 2003/43/EK határozat mellékletében a 2. táblázat helyére a következő táblázat és megjegyzés kerül:

„2. TÁBLÁZAT

Gipszkarton lapok tűzzel szembeni viselkedés szerinti osztályai

Gipszkarton lapok	Névleges lapvastagság (mm)	Gipszmag		A papír tömege (1) (g/m2)	Hordozófelület	Osztály (2) (kivéve a padlóburkolatok)
		Sűrűség (kg/m3)	Tűzzel szembeni viselkedés szerinti osztály
Az EN 520 szabványnak megfelelő (a perforált lapok kivételével)	≥ 6,5 < 9,5	≥ 800	A1	≤ 220	≥ 400 kg/m3 sűrűségű fa alapanyagú vagy más, legalább A2-s1, d0 osztályú termék	A2-s1, d0
				> 220 ≤ 320		B-s1, d0
	≥ 9,5	≥ 600		≤ 220	≥ 400 kg/m3 sűrűségű fa alapanyagú vagy más, legalább A2-s1, d0 osztályú termék vagy legalább E-d2 osztályú, az első módszer szerint használt szigetelőanyag	A2-s1, d0
				> 220 ≤ 320		B-s1, d0

Megjegyzés: Szerelés és rögzítés

A gipszkarton lapokat (a továbbiakban: gipsztáblák) az alábbi három módszer egyikével lehet felszerelni és rögzíteni:

1. módszer – Mechanikai rögzítés megtámasztó szerkezetre

A gipsztáblákat vagy (többrétegű rendszerek esetében) legalább a lapok legkülső rétegét egy (az EN 14195 szabványban részletezett összetevőkből készült) fém megtámasztó szerkezetre vagy (az EN 336 szabvánnyal és az EN 1995-1-1 szabvánnyal összhangban elkészített) fa megtámasztó szerkezetre kell mechanikusan rögzíteni.

Ha a megtámasztó szerkezet csak egy irányban biztosít tartóelemeket, a tartóelemek közötti legnagyobb távolság nem haladhatja meg a gipsztáblák vastagságának ötvenszeresét.

Ha a megtámasztó szerkezet két irányban biztosít tartóelemeket, a tartóelemek közötti legnagyobb távolság egyik irányban sem haladhatja meg a gipsztáblák vastagságának százszorosát.

A mechanikus rögzítést csavarokkal, U-szegekkel vagy közönséges szegekkel kell elkészíteni; a kötőelemeket az egyes megtámasztó tartóelemek hossza mentén mérve legfeljebb 300 mm-enként kell a gipsztáblák teljes vastagságán keresztül a megtámasztó tartóelemekhez rögzíteni.

A gipsztáblák mögött légrésnek vagy szigetelőanyagnak kell helyet hagyni. A hordozófelületek az alábbiak lehetnek:

a)	tetszőleges fa alapanyagú ≥ 400 kg/m3 sűrűségű termék, vagy tetszőleges A2-s1, d0 osztályú termék, ha a gipsztábla névleges vastagsága ≥ 6,5 mm és < 9,5 mm, alapsűrűsége ≥ 800 kg/m3; vagy

b)	tetszőleges fa alapanyagú ≥ 400 kg/m3 sűrűségű termék vagy tetszőleges A2-s1, d0 osztályú termék, ha a gipsztábla névleges vastagsága ≥ 9,5 mm, alapsűrűsége ≥ 600 kg/m3; vagy

c)	tetszőleges, legalább E-d2 osztályú szigetelőanyag, ha a gipsztáblák névleges vastagsága ≥ 9,5 mm és alapsűrűsége ≥ 600 kg/m3.

A szomszédos gipsztáblák illesztési hézagai között egy ≤ 4 mm vastagságú résnek kell lennie. Ez a rendelkezés minden illesztési hézagra vonatkozik, függetlenül attól, hogy az illesztési hézagot a tartóelemeket megtámasztó szerkezet közvetlenül vagy nem közvetlenül biztosítja, és függetlenül attól, hogy a hézag ki van-e töltve tömítőanyaggal vagy sem.

Az a) és b) esetekben az összes olyan szomszédos gipsztáblák közötti illesztési hézagot ki kell tölteni az EN 13963 szabványban meghatározott tömítőanyaggal (a többi illesztési hézag kitöltetlenül maradhat), amelyet nem biztosít közvetlenül egy tartóelemeket megtámasztó szerkezet, és amelyek vastagsága 1 mm-nél kisebb.

A c) esetben az összes, szomszédos gipsztáblák közötti illesztési hézagot ki kell tölteni az EN 13963 szabványban meghatározott tömítőanyaggal.

2. módszer – Mechanikai rögzítés szilárd fa alapanyagú hordozófelületen

A gipsztáblákat mechanikusan egy ≥ 400 kg/m3 sűrűségű szilárd faalapú hordozófelülethez kell rögzíteni.

A gipsztáblák és a hordozófelület között nem szabad üregnek maradnia.

A mechanikus rögzítést csavarokkal, U szegekkel vagy közönséges szegekkel kell elkészíteni. A mechanikus rögzítések közötti távolságnak az első módszerben megadott szabályoknak kell megfelelnie.

A szomszédos gipsztáblák illesztési hézagai között egy ≤ 4 mm vastagságú rést kell hagyni, amely kitöltetlenül maradhat.

3. módszer – Mechanikus rögzítés vagy ragasztás szilárd hordozófelületen (szárazvakolat-rendszer)

A gipsztáblákat közvetlenül egy legalább A2-s1, d0 tűzzel szembeni viselkedés szerinti osztályba tartozó szilárd hordozófelülethez kell rögzíteni.

A gipszkarton lapok teljes vastagságukon keresztül csavarokkal vagy szegekkel a szilárd hordozófelülethez rögzíthetők vagy az EN 14496-os szabványban meghatározottak szerint gipszalapú ragasztóanyag »cseppjeivel« a hordozófelülethez ragaszthatók.

A csavarokat vagy szegeket, illetve a ragasztóanyag »cseppjeit« függőlegesen és vízszintesen egyaránt legfeljebb 600 mm-es távolságokban kell elhelyezni.

A szomszédos gipsztáblák közötti illesztési hézagok kitöltetlenül hagyhatók.”

(1) Az EN ISO 536 szabvány szerint meghatározva, legfeljebb 5 % szervesadalék-tartalommal.

(2) A 2000/147/EK bizottsági határozat mellékletének 1. táblázatában előírt osztályok.