22.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 191/29

(1)

A tagállamoknak az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezései közötti eltérések akadályozhatják a kereskedelmet és torzíthatják a Közösségen belüli versenyt, ezáltal közvetlen hatással lehetnek a belső piac létrehozására és működésére. A nemzeti jogszabályok összehangolása az egyetlen eszköz a kereskedelmi akadályok kialakulása és a tisztességtelen verseny megelőzésére.

(2)

Az energiafelhasználó termékekre esik a Közösség természetierőforrás- és energiafogyasztásának nagy része. Ezenkívül számos egyéb fontos hatást gyakorolnak a környezetre. A közösségi piacon rendelkezésre álló termékcsoportok túlnyomó többségének rendkívül eltérő környezeti hatása van, még hasonló működési teljesítmény esetén is. A fenntartható fejlődés érdekében ösztönözni kell e termékek összesített környezeti hatásának folyamatos javítását, különösen a káros környezeti hatások fő forrásainak azonosításával, a környezetszennyezés továbbterjedésének elkerülésével, ha ez nem jár túlzott költségekkel.

(3)

A termékek környezetbarát tervezése az integrált termékpolitikára vonatkozó közösségi stratégia kulcskérdése. A termékek környezetvédelmi teljesítményének optimalizálását, ugyanakkor funkcionális minőségük megtartását is célzó, megelőzésre irányuló megközelítés valóban új lehetőségekkel szolgál mind a gyártók és a fogyasztók, mind a társadalom egésze számára.

(4)

Az energiahatékonyság javítása, melynek egyik lehetséges módja a villamos energia hatékonyabb végfelhasználása, jelentős hozzájárulást nyújt az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó közösségi célok eléréséhez. A villamos energia iránti igény a leggyorsabban növekvő energia-végfelhasználási fajta, és az e folyamatot ellensúlyozó politikai fellépés hiányában az előrejelzések szerint tovább fog növekedni az elkövetkezendő 20—30 évben. Az energiafogyasztásnak a Bizottság Európai Éghajlat-változási Programjában javasolt jelentős csökkentése lehetséges. Az éghajlatváltozás az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (3) megállapított hatodik közösségi környezetvédelmi akcióprogram egyik prioritása. Az energiamegtakarítás az ellátásbiztonság növelésének és a behozataltól való függőség csökkentésének a leginkább költséghatékony módszere. Ezért a keresleti oldalra vonatkozó jelentős intézkedéseket és célokat kell elfogadni.

(5)

Már az energiafelhasználó termékek tervezési szakaszában intézkedéseket kell hozni, mivel úgy tűnik, hogy ez a meghatározó szakasz a termék életciklusa alatt okozott környezetszennyezés szempontjából, és a legtöbb költség itt keletkezik.

(6)

A környezetbarát közösségi tervezési követelményeknek az energiafelhasználó termékekre történő alkalmazása érdekében összefüggő keretet kell kialakítani, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő termékek szabad mozgásának biztosítása és a környezetre gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében. Ezeknek a közösségi előírásoknak tiszteletben kell tartaniuk a tisztességes verseny és a nemzetközi kereskedelem alapelveit.

(7)

A környezetbarát tervezési követelményeket a hatodik környezetvédelmi akcióprogram céljainak és prioritásainak szem előtt tartásával kell megállapítani, adott esetben e program erre vonatkozó tematikus stratégiájának megfelelő céljait is beleértve.

(8)

Ez az irányelv az energiafelhasználó termékek lehetséges környezeti hatásainak csökkentése révén a magas szintű környezetvédelem megvalósítását tűzi ki célul, amely végső soron a fogyasztók és más végfelhasználók érdekeit szolgálja. A fenntartható fejlődés szükségessé teszi a tervezett intézkedések egészségügyi, társadalmi és gazdasági kihatásainak megfelelő figyelembevételét. A termékek hatékonyabb energiafelhasználása hozzájárul az energiaellátás biztonságának növeléséhez, amely az ésszerű gazdasági tevékenység és a fenntartható fejlődés előfeltétele.

(9)

Ha a végrehajtási intézkedés elfogadását követően egy tagállam szükségesnek tartja fenntartani nemzeti rendelkezéseit a környezetvédelemmel kapcsolatos jelentős szükségletekkel indokoltan, vagy újakat kíván bevezetni az adott tagállamban létező, alkalmazandó végrehajtási intézkedés elfogadását követően felmerülő környezetvédelmi probléma kezelése érdekében végzett tudományos kutatás eredményei alapján, megteheti ezt a Szerződés 95. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében foglalt feltételek szerint, amelyek a Bizottság előzetes értesítéséről és jóváhagyásáról rendelkeznek.

(10)

A tervezés tökéletesítéséből származó legnagyobb környezetvédelmi haszon eléréséhez tájékoztatni kell a fogyasztókat az energiafelhasználó termékek teljesítményéről és környezetvédelmi tulajdonságairól, és tanácsokkal kell őket ellátni arra vonatkozóan, hogyan lehet a terméket környezetbarát módon használni.

(11)

A hatodik környezetvédelmi akcióprogram legfontosabb és leginkább innovatív elemének, az integrált termékpolitikáról szóló zöld könyvnek a célja a termékek környezeti hatásainak teljes életciklusuk alatt való csökkentése. A környezetvédelmi javulást költséghatékony módon lehet elősegíteni, ha a termék környezeti hatásait már a tervezés szakaszában a teljes életciklus tekintetében figyelembe veszik. Elegendő rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy ezt a tényezőt már a termék tervezésekor figyelembe lehessen venni az egyéb műszaki, funkcionális és gazdasági megfontolásokkal együtt.

(12)

Bár kívánatos a környezetvédelmi teljesítmény átfogó megközelítése, a munkaterv elfogadásáig elsődleges környezetvédelmi célnak az üvegházhatást okozó gázok csökkentését kell tekinteni az energiafelhasználás hatásfokának növelése révén.

(13)

Szükséges és indokolt lehet egyes termékekre vagy ezek környezetvédelmi teljesítményére vonatkozóan külön számszerűsített környezetbarát tervezési követelményeket előírni, hogy környezeti hatásuk a lehető legkisebb legyen. Tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) Kiotói Jegyzőkönyve keretében vállalt kötelezettségek teljesítéséhez való hozzájárulás sürgősségére, és az ebben az irányelvben szorgalmazott integrált megközelítés sérelme nélkül, bizonyos elsőbbséget kell adni azoknak az intézkedéseknek, amelyek nagy valószínűséggel és alacsony költségkihatással csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az ilyen intézkedések is hozzájárulhatnak a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához, és jelentős hozzájárulást nyújtanak a fenntartható termelés és fogyasztás tízéves keretprogramjához, amelyet a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. szeptemberi johannesburgi világ-csúcstalálkozón fogadtak el.

(14)

Az energiafelhasználó terméket készenléti és kikapcsolt állapoti energiafogyasztását — általános alapelvként — a rendeltetésszerű működésükhöz szükséges minimumra kell csökkenteni.

(15)

Míg a piacon, így a nemzetközi piacon is elérhető, legjobb teljesítményt nyújtó termékeket vagy technológiákat referenciának kell tekinteni, a környezetbarát tervezési követelményszintet műszaki, gazdasági és környezetvédelmi elemzések alapján kell meghatározni. A követelményszint meghatározási módszerének rugalmassága tovább gyorsíthatja a környezetvédelmi teljesítmény növelését. Az érdekelt felekkel az elemzés során konzultációt kell folytatni, és aktív együttműködésükre van szükség. A kötelező erejű rendelkezések megállapításához az érdekelt felekkel megfelelő konzultációt kell folytatni. Az ilyen konzultáció során az intézkedések fokozatos bevezetésének vagy átmeneti intézkedések meghozatalának szükségességére derülhet fény. A közbenső célok megállapítása növeli a politika előreláthatóságát, lehetővé teszi a termékfejlesztési ciklushoz való alkalmazkodást, és megkönnyíti az érdekelt felek számára a hosszú távú tervezést.

(16)

Előnyben kell részesíteni az olyan alternatív fellépéseket, mint az ipar önszabályozása, ha ezzel gyorsabban vagy költséghatékonyabb módon lehet elérni a politikai célokat, mint kötelező erejű rendelkezésekkel. A jogi szabályozásra akkor van szükség, ha a piaci erők nem a kívánt irányba, vagy nem elfogadható gyorsasággal fejlődnek.

(17)

Az önszabályozás, ide értve az egyoldalú kötelezettségvállalásként felajánlott önkéntes ipari vállalásokat, a gyors és költséghatékony végrehajtásnak köszönhetően gyors fejlődéshez vezethet, továbbá lehetővé teszi mind a technológiai lehetőségekhez, mind a piac érzékenységéhez való rugalmas és megfelelő alkalmazkodást.

(18)

A végrehajtási intézkedések alternatíváiként bemutatott önkéntes megállapodások és egyéb önszabályozó intézkedések értékeléséhez legalább az alábbi kérdésekre vonatkozó információknak rendelkezésre kell állniuk: a részvétel nyitottsága, a hozzáadott érték, a reprezentatív jelleg, a számszerűsített és fokozatok szerint felállított célok, a civil társadalom részvétele, ellenőrzés és jelentések, az önszabályozó kezdeményezések működtetésének költséghatékonysága, fenntarthatóság.

(19)

A Bizottság „A közösségi szintű környezetvédelmi megállapodásokról a szabályozási környezet egyszerűsítésének és javításának akcióterve keretében” című közleményének 6. fejezete hasznos útmutatásul szolgál az ipar önszabályozásának értékeléséhez ennek az irányelvnek a tekintetében.

(20)

Ez az irányelv a környezetbarát tervezés bevezetését a kis- és középvállalkozások (KKV-k) és a mikrovállalkozások szintjén is ösztönözni kívánja. Ezt az érintett termékek fenntarthatóságáról szóló, széles körben és könnyen hozzáférhető információval lehet elősegíteni.

(21)

Az irányelv végrehajtási intézkedéseiben meghatározott, a környezetbarát tervezési követelményeknek megfelelő energiafelhasználó termékeket „CE” jelöléssel és megfelelő adatokkal kell ellátni, a belső piacon való szabad forgalomba hozataluk érdekében. A végrehajtási intézkedések következetes végrehajtása szükséges a szabályozott energiafelhasználó termékek környezetvédelmi hatásainak csökkentése és a tisztességes piaci verseny biztosítása érdekében.

(22)

A végrehajtási intézkedések és a munkaterv előkészítése során a Bizottság konzultációt folytat a tagállamok képviselőivel, továbbá az adott termékcsoportban érdekelt, például ipari felekkel, ideértve a KKV-kat és a kézműipart, szakszervezeteket, kereskedőket, kiskereskedőket, importőröket, környezetvédő csoportokat és fogyasztói szervezeteket.

(23)

A végrehajtási intézkedések előkészítése során a Bizottság — a tagállamokban meglévő és indokoltnak tartott védelmi szintek csökkentése nélkül — megfelelő mértékben figyelembe veszi a hatályos nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat is, különösen a mérgező anyagokról szóló jogszabályokat, amelyeket a tagállamok szerint továbbra is fenn kellene tartani.

(24)

Továbbá tekintetbe kell venni a műszaki harmonizációs irányelvekben felhasználásra szánt modulokat és szabályokat, amelyeket a megfelelőségértékelési eljárások különböző szakaszainak moduljairól és a CE megfelelőségi jelölés feltüntetését és használatát rögzítő, a műszaki harmonizációs irányelvekben használni kívánt szabályokról szóló, 1993. július 22-i 93/465/EGK tanácsi határozat (4) állapított meg.

(25)

A piacfelügyelet javítása érdekében a felügyeleti hatóságok információcserét folytatnak az irányelv keretében tervezett intézkedésekről. Az ilyen együttműködésnek a lehető legnagyobb mértékben támaszkodnia kell az elektronikus távközlési eszközökre és a vonatkozó közösségi programokra. Meg kell könnyíteni a környezetvédelmi életciklus alatti teljesítményről és a tervezési megoldások eredményeiről szóló információcserét. A gyártók környezetbarát tervezési erőfeszítéseivel nyert tudásanyag összegyűjtése és terjesztése az irányelv egyik döntő jelentőségű haszna.

(26)

Az illetékes szerv általában olyan köz- vagy magánszerv, amelyet hatóság nevez ki, és amely garantálja az elfogulatlanságot és a technikai szakismeretek meglétét annak vizsgálata során, hogy a termék megfelel-e az alkalmazandó végrehajtási intézkedéseknek.

(27)

Figyelembe véve a meg nem felelés elkerülése érdekének jelentőségét, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy rendelkezésre álljanak a hatékony piacfelügyelethez és megfigyeléshez szükséges eszközök.

(28)

A KKV-k körében végzett környezetbarát tervezési képzés és tájékoztatás tekintetében helyénvaló lehet a kísérő tevékenységek számításba vétele is.

(29)

A belső piac működése érdekében közösségi szinten harmonizált szabványokra van szükség. Ha egy ilyen szabványra való hivatkozást már közzétettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az annak való megfelelés esetén vélelmezni lehet az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelményeknek való megfelelést, azonban a megfelelőséget más módon is lehet igazolni.

(30)

A harmonizált szabványok egyik fő szerepe, hogy segítsék a gyártókat az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedések alkalmazása tekintetében. Az ilyen szabványok alapvetőek a mérési és vizsgálati módszerek kidolgozása szempontjából. Az általános környezetbarát tervezési követelményeket tartalmazó harmonizált szabványoknak jelentősen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a gyártók termékeik ökológiai profilját az alkalmazandó végrehajtási intézkedések követelményeivel összhangban alakíthassák ki. Ezeknek a szabványoknak világosan meg kell határozniuk a viszonyt a mindenkori szabványelőírások és az általuk meghatározott követelmények között. A harmonizált szabványoknak nem lehet az a célja, hogy korlátokat állapítsanak meg a környezetvédelmi jellemzők vonatkozásában.

(31)

Az ebben az irányelvben használt fogalommeghatározásokat illetően kívánatos a vonatkozó nemzetközi szabványokra, így az ISO 14040-re való hivatkozás.

(32)

Ez az irányelv összhangban áll a műszaki harmonizáció és szabványosítás új megközelítési módjáról szóló, 1985. május 7-i tanácsi állásfoglalásban (5) megfogalmazott új megközelítés végrehajtására, valamint a harmonizált európai szabványokra történő hivatkozásokra vonatkozó egyes elvekkel. A Tanács a szabványosítás szerepéről Európában című, 1999. október 28-i állásfoglalásában (6) javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja meg, miként lehet az új megközelítés elvét kiterjeszteni a jobb és egyszerűbb jogszabályalkotás által még nem szabályozott területekre.

(33)

Ez az irányelv kiegészíti a meglevő közösségi eszközöket, így a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő feltüntetéséről szóló, 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelvet (7), a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló, 2001. november 6-i 2422/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9), az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) és az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelvet (12). Ezen irányelv és a hatályos közösségi jogszabályok közötti összjáték hozzájárul a hatékonyság növeléséhez és a gyártók által alkalmazandó összefüggő követelményrendszer létrehozásához.

(34)

Mivel a folyékony vagy gáznemű tüzelőanyaggal működő új melegvíz-kazánok hatásfok-követelményeiről szóló, 1992. május 21-i 92/42/EGK tanácsi irányelv (13), a háztartási elektromos hűtőszekrények, fagyasztók és ezek kombinációi energiahatékonysági követelményeiről szóló, 1996. szeptember 3-i 96/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) és a fénycsőelőtétekre vonatkozó energiahatékonysági követelményekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) már tartalmaz rendelkezéseket az energiahatékonysági követelmények felülvizsgálatára vonatkozóan, ezeket integrálni kell ezen irányelv rendelet keretei közé.

(35)

A 92/42/EGK irányelv a kazánok energiahatékonyságának értékelésére csillaggal történő megjelölésen alapuló rendszert írt elő. Mivel a tagállamok és az ipar egyetértettek abban, hogy a csillaggal történő megjelölés rendszere nem hozta meg a kívánt eredményt, a 92/42/EGK irányelvet módosítani kell, ezzel utat nyitva a hatékonyabb rendszerek előtt.

(36)

Az új vagy már meglévő, nem ipari célú épületek helyiségeinek fűtésére vagy melegvíz-ellátására szolgáló hőfejlesztő berendezések teljesítményéről, valamint az új, nem ipari célú épületek hő- és melegvíz-elosztó hálózatának szigeteléséről szóló, 1978. február 13-i 78/170/EGK tanács irányelvben (16) meghatározott követelmények meghaladottá váltak a 92/42/EGK irányelv, a gázüzemű berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. június 29-i 90/396/EGK tanácsi irányelv (17) és az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) rendelkezései következtében. A 78/170/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(37)

A háztartási készülékek zajkibocsátásáról szóló, 1986. december 1-i 86/594/EGK tanácsi irányelv (19) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen készülékek által kibocsátott zajról információ közlését követelhetik meg a tagállamok, és megállapítja a zajszint meghatározására szolgáló eljárást. Harmonizációs célokból a zajkibocsátást be kell illeszteni a környezetvédelmi teljesítmény integrált értékelésébe. Mivel ez az irányelv tartalmaz egy ilyen integrált megközelítést, a 86/594/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(38)

Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni (20).

(39)

A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(40)

Emlékeztetni kell arra, hogy a jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (21) 34. cikke kimondja, hogy „a Tanács ösztönözi a tagállamokat, hogy — a maguk számára és a Közösség érdekében — készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé”.

(41)

Mivel a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a belső piac működésének a termékek megfelelő szintű környezetvédelmi teljesítménye megkövetelésével történő biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(42)

A Régiók Bizottságával konzultációt folytattak, azonban az nem nyilvánított véleményt,

1.

„energiafelhasználó termék”: az a termék, amelynek leadott teljesítménye a forgalomba hozatalt és/vagy eredeti rendeltetése szerinti használatbavételét követő energiafelvételétől (villamos energia, fosszilis üzemanyagok és megújuló energiaforrások), vagy az ilyen energia fejlesztésére, továbbítására és mérésére szolgáló termékektől függ, beleértve azokat az energiafelvételtől függő és ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékekbe beépítendő alkatrészeket is, amelyet a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyek környezetvédelmi teljesítményét önállóan lehet értékelni;

2.

„alkatrészek és részegységek”: azok az energiafelhasználó termékekbe beépítendő részek, amelyeket nem a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyeknek a környezetvédelmi teljesítményét nem lehet önállóan értékelni;

3.

„végrehajtási intézkedések”: ennek az irányelvnek az alapján elfogadott intézkedések, amelyek meghatározott energiafelhasználó termékek vonatkozásában megállapítják a környezetbarát tervezési követelményeket és a környezetvédelmi jellemzőket;

4.

„forgalomba hozatal”: az energiafelhasználó termékeknek a közösségi piacon első alkalommal történő megjelenése a Közösségen belüli forgalmazás vagy használat céljából, akár ellenszolgáltatás fejében, akár térítésmentesen, és az alkalmazott eladási technikáktól függetlenül;

5.

„használatbavétel”: energiafelhasználó termékek első, közösségi végfelhasználó részéről történő rendeltetésszerű használatbavétele;

6.

„gyártó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékeket gyárt, és felelős azért, hogy az energiafelhasználó termék — saját neve vagy védjegye alatt, vagy a gyártó saját használatára történő — forgalomba hozatalára és/vagy használatbavételére tekintettel megfeleljen ennek az irányelvnek. Az első mondatban meghatározott gyártó vagy a 8. pontban meghatározott importőr hiányában gyártónak kell tekinteni bármely természetes vagy jogi személyt, aki az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó terméket forgalomba hoz és/vagy használatba vesz;

7.

„meghatalmazott képviselő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben székhellyel rendelkezik, és írásos meghatalmazást kapott a gyártótól, hogy nevében eljárva teljesítse az ebben az irányelvben meghatározott valamennyi kötelezettséget és alaki követelményt, vagy azok egy részét;

8.

„importőr”: a Közösségben székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy, aki üzleti tevékenysége során egy harmadik országból származó terméket a közösségi piacon forgalomba hoz;

9.

„anyagok”: minden olyan anyag, amelyet a termék életciklusa alatt felhasználtak;

10.

„terméktervezés”: azon eljárások sorozata, amelyekkel a termék jogi, műszaki, biztonsági, funkcionális, piaci vagy egyéb követelményeit az energiafelhasználó termékek műszaki adataivá alakítják át;

11.

„környezetvédelmi jellemző”: az energiafelhasználó termékek eleme vagy funkciója, amely a termékek életciklusa alatt a környezettel kölcsönhatásba léphet;

12.

„környezeti hatás”: a környezet bármilyen megváltoztatása, amely részben vagy egészben az energiafelhasználó termékek miatt, azok életciklusa alatt következett be;

13.

„életciklus”: az energiafelhasználó termékek egymásra következő és egymással kapcsolatban levő szakaszai a nyersanyag felhasználásától a végső ártalmatlanításig;

14.

„újrafelhasználás”: bármely olyan művelet, amely révén egy energiafelhasználó terméket vagy alkatrészeit az első használatot követően az eredeti rendeltetésével azonos célra használják, beleértve a begyűjtőhelyre, forgalmazóhoz, újrahasznosítóhoz vagy gyártóhoz visszajuttatott energiafelhasználó termékek folyamatos használatát, továbbá az energiafelhasználó termékek felújítást követő újra használatbavételét;

15.

„újrafeldolgozás”: olyan termelési folyamat, amelynek során a hulladékot az eredeti célra, vagy más, az energia visszanyerésétől eltérő célra dolgozzák fel;

16.

„energia-visszanyerés”: a hulladék tüzelőanyagként, közvetlen égetéssel történő felhasználása energiafejlesztés céljából más hulladékkal együtt, vagy anélkül, de a fejlesztett hő visszanyerésével;

17.

„visszanyerés”: bármilyen, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (22) II. B. mellékletében előírt művelet alkalmazása;

18.

„hulladék”: bármilyen anyag vagy tárgy, amely a 75/442/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott kategóriákba sorolható, amelyet selejteztek vagy selejtezni szándékoznak, vagy azok selejtezése szükséges;

19.

„veszélyes hulladék”: minden olyan hulladék, amely az 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (23) 1. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik;

20.

„ökológiai profil”: az energiafelhasználó termékekre vonatkozó végrehajtási intézkedésekkel összhangban az a leírás, amely az energiafelhasználó termékekhez a teljes életciklusuk során kapcsolódó, a környezeti hatások szempontjából jelentős és mérhető fizikai mennyiségekkel kifejezhető inputokat és outputokat (anyagokat, emissziót és hulladékot) tartalmazza;

21.

„környezetvédelmi teljesítmény”: az energiafelhasználó termékek esetében a gyártónak az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzői terén elért eredményei, amelyeket a műszaki dokumentációban foglalnak össze;

22.

„a környezetvédelmi teljesítmény növelése”: az energiafelhasználó termékek környezetre gyakorolt hatását több generáción keresztül csökkentő eljárások, bár nem szükségszerűen a termék valamennyi környezetvédelmi jellemzőjére egyszerre kiterjedően;

23.

„környezetbarát tervezés”: a környezetvédelmi szempontok integrálása a termék tervezésébe azzal a céllal, hogy növeljék az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi teljesítményét azok egész életciklusára kiterjedően;

24.

„környezetbarát tervezési követelmény”: az energiafelhasználó termékekkel kapcsolatos minden olyan követelmény, vagy az energiafelhasználó termékek terve, amelynek célja a környezetvédelmi teljesítmény növelése, vagy bármely olyan információszolgáltatási követelmény, amely az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzőivel kapcsolatos;

25.

„általános környezetbarát tervezési követelmény”: bármely, az ökológiai profilra, mint egészre alapozott környezetbarát tervezési követelmény, egyes különös környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó meghatározott határértékek nélkül;

26.

„különös környezetbarát tervezési követelmény”: számszerűsített és mérhető környezetbarát tervezési követelmény, amely az energiafelhasználó termékek egy különös környezetvédelmi jellemzőjére vonatkozik, például a használat közbeni energiafogyasztásra, és amelyet az adott kimenő teljesítmény egységére számítottak ki;

27.

„harmonizált szabvány”: egy elismert szabványügyi testület által a Bizottság megbízása alapján a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) megállapított eljárásokkal összhangban az európai követelmény meghatározására elfogadott, kötelező erővel nem bíró műszaki feltételek.

i.

a szükséges megfelelőségi vizsgálatoknak a megfelelő terjedelemben történő lebonyolítására, és a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a nem megfelelő terméknek a piacról történő visszahívására való kötelezésére a 7. cikk értelmében;

ii.

a végrehajtási intézkedésekkel összhangban, az érintett felek részéről minden szükséges információ rendelkezésre bocsátása;

iii.

termékmintavétel és a termékminták megfelelőségi vizsgálata.

—

biztosítani, hogy a forgalomba hozott vagy használatba vett energiafelhasználó termék megfeleljen ennek az irányelvnek és az alkalmazandó végrehajtási intézkedésnek,

—

rendelkezni a megfelelési nyilatkozattal és az elérhető műszaki dokumentációval.

a)

a tájékoztatás feltüntethető-e harmonizált szimbólumok vagy elismert kódok, vagy más intézkedések segítségével;

b)

az energiafelhasználó termékek feltételezhető felhasználóinak körét és a szolgáltatandó tájékoztatás jellegét.

a)

az alkalmazandó végrehajtási intézkedés rendelkezéseinek be nem tartása;

b)

a 10. cikk (2) bekezdésben említett harmonizált szabványok helytelen alkalmazása;

c)

a 10. cikk (2) bekezdésében említett harmonizált szabványban előforduló hiányosság.

—

a termék tartós felhasználhatóságában a fogyasztók által esetlegesen betöltött szerep,

—

amennyiben a végrehajtási intézkedések megkívánják, a termék ökológiai jellemzői és a környezetbarát tervezés előnyei.

a)

az energiafelhasználó terméknek a Közösségen belül értékesített mennyisége jelentős, amire az utal, hogy ez a mennyiség a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint meghaladja az évi 200 000 egységet;

b)

figyelembe véve a forgalomba hozott és/vagy használatba vett mennyiségeket, az energiafelhasználó termék az 1600/2002/EK döntésben meghatározott közösségi stratégiai prioritások értelmében jelentős környezeti hatást gyakorol a Közösségen belül;

c)

az energiafelhasználó termék környezeti hatására nézve, annak jelentős javítására van lehetőség anélkül, hogy ez túlzott költségekkel járna, különös tekintettel az alábbiakra:

a)

az 1600/2002/EK határozatban, illetve a Bizottság Európai Éghajlat-változási Programjában (European Climate Change Program — ECCP) meghatározott közösségi környezetvédelmi prioritásokat;

b)

a vonatkozó közösségi jogszabályokat és önszabályozást, ideértve az önkéntes vállalásokat, amelyek a 17. cikknek megfelelő értékelést követően feltételezhetőleg gyorsabban vagy kevesebb költséggel érik el a stratégiai célokat, mint a kötelező előírások.

a)

figyelembe veszi a termék életciklusát és valamennyi jelentős környezetvédelmi jellemzőjét, többek között az energiahatékonyságot. A környezetvédelmi jellemzők elemzésének mélysége és javításuk megvalósíthatósága arányban áll a jelentőségükkel. Az energiafelhasználó termékek jelentős környezetvédelmi jellemzőire vonatkozó környezetbarát tervezési követelmények elfogadása nem húzódhat el indokolatlanul az egyéb jellemzőkkel kapcsolatos bizonytalanságok miatt;

b)

értékelést készít a környezetre, a fogyasztókra és a gyártókra (beleértve a KKV-kat) gyakorolt hatásról a versenyképesség — beleértve a Közösségen kívüli piacokon fennálló versenyképességet is —, az innováció, a piacra jutás, valamint a költségek és nyereségek tekintetében;

c)

figyelembe veszi a tagállamok által lényegesnek tekintett nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat;

d)

megfelelő konzultációt folytat az érdekelt felekkel;

e)

indoklást készít a b) pontban említett értékelés alapján tervezett végrehajtási intézkedésekről;

f)

meghatározza az átültetés időpontját (időpontjait), minden közbenső szakaszt vagy átmeneti intézkedést vagy időszakot, különös tekintettel a KKV-kra, vagy az elsősorban általuk gyártott egyedi termékcsoportokra gyakorolt lehetséges hatásokra.

a)

a felhasználó szempontjából nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a termék működőképességére;

b)

nem gyakorolhatnak káros hatást az egészségre, biztonságra és a környezetre;

c)

nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a fogyasztókra, különösen a termék elérhetőségére és az életciklusa alatti költségekre tekintettel;

d)

nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást az ipar versenyképességére;

e)

elvben a környezetbarát tervezési követelmények előírása nem eredményezheti azt, hogy a gyártókra egy meghatározott, oltalom alatt álló technológiát kényszerítsenek;

f)

nem járhat túlzott adminisztratív terhekkel a gyártókra nézve.

—

végrehajtási intézkedéseket azokkal a termékekkel kezdve, amelyeket az ECCP úgy határozott meg, mint amelyek igen nagy jelentőségűek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésében, így például a fűtő- és vízmelegítő berendezések, az elektromos motorrendszerek, a világítás mind a háztartási, mind pedig szolgáltatói szektorokban, a háztartási berendezések, az irodai berendezések mind a háztartási, mind pedig szolgáltatói szektorokban, a szórakoztató elektronika, valamint a HVAC (hűtő, szellőztető és légkondicionáló) rendszerek,

—

egy külön végrehajtási intézkedést, amely egy termékcsoportra csökkenti a készenléti veszteségeket.

1.

A 6. cikket el kell hagyni.

2.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

Ez az irányelv a használat alatti energiahatékonyság tekintetében az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 15. cikke szerinti, az említett irányelvvel összhangban álló végrehajtási intézkedés, és a 2005/32/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni.

3.

Az I. melléklet 2. szakaszát el kell hagyni.

4.

A II. mellékletet el kell hagyni.