az Európai Közösség és a Monacói Hercegség között a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv szabályaival egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás aláírásáról és az ahhoz fűzött szándéknyilatkozat jóváhagyásáról és aláírásáról

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 94. cikkére, összefüggésben annak 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével,

Az Európai Közösség és a Monacói Hercegség közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben (1) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló későbbi határozat elfogadására is figyelemmel, a Tanács elnöke felhatalmazást kap a megállapodás és az ahhoz fűzött szándéknyilatkozat, valamint a megállapodás 21. cikkének (2) bekezdése és a szándéknyilatkozat értelmében váltandó levelek aláírására felhatalmazott személyek kijelölésére.

A megállapodás és a szándéknyilatkozat szövegét csatolták ehhez a határozathoz.

Kelt Brüsszelben, 2004. december 7-én.

a Tanács részéről

G. ZALM

az elnök

az Európai Közösség és a Monacói Hercegség között a 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról

azzal a szándékkal, hogy a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv – a továbbiakban: az „irányelv” – által előírt szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket vezessenek be,

(1) Annak érdekében, hogy a megtakarításokból származó, a Monacói Hercegség területén, az Európai Közösség egyik tagállamában illetőséggel bírónak tekintett, a 2. cikk szerinti haszonhúzó természetes személyek számára kifizetett kamatjövedelmet ténylegesen figyelembe lehessen venni az ezen állam joga szerinti kötelező adókivetéskor, forrásadót kell kivetni, amelyet a Monacói Hercegség területén illetőséggel bíró kifizetők vonnak le az ezen megállapodás 7. és 8. cikkében meghatározott feltételek szerint, a 9. cikk szerinti önkéntes adatszolgáltatásra is figyelemmel.

(2) A Monacói Hercegség meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területén illetőséggel bíró kifizetők – a kamattal járó követelés kötelezettjének illetőségének sérelme nélkül – teljesítsék az ezen megállapodás végrehajtásával kapcsolatos feladatokat.

(1) E megállapodás alkalmazásában „haszonhúzó” bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek a részére kamatot írnak jóvá, kivéve ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem tekinthető haszonhúzónak, amennyiben:

(2) Amennyiben a kifizető olyan információkkal rendelkezik, amelyek arra utalnak, hogy a kamatban részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják, esetleg nem a haszonhúzó, és amennyiben sem az (1) bekezdés a) pontja, sem az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazandó erre a természetes személyre, a kifizető köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelő személyazonosságának megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, az érintett természetes személyt kell haszonhúzónak tekintenie.

(1) A Monacói Hercegség elfogadja a szükséges eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a kifizető számára a haszonhúzók és azok illetőségének e megállapodás alkalmazásában történő azonosítását.

E megállapodás alkalmazásában „kifizetők” a Monacói Hercegségben: a bankok, a természetes és jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok és olyan, állandó telephelyű külföldi társaságok, amelyek üzleti tevékenységük során harmadik személyek vagyoni eszközeit, elfogadják, birtokolják, befektetik vagy átruházzák, illetve – akár alkalomszerűen is – kamatot fizetnek vagy kamatot írnak jóvá.

E megállapodás alkalmazásában a Szerződő Felek „illetékes hatóságai” az I. mellékletben felsorolt hatóságok.

A harmadik országok esetében az illetékes hatóság az, amely adózási célokra illetőségigazolás kiállítására jogosult.

(2) Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés c) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatnak kell tekinteni.

(3) Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40 % felettinek kell tekinteni.

Amennyiben a haszonhúzó által szerzett jövedelem összege nem meghatározható, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.

(4) Nem tekinthető az (1) bekezdés c) és d) pontja értelmében vett kamatnak azon vállalkozások vagy szervezetek jövedelme, amelyek pénzeszközeik 15 %-áig terjedő mértékben az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelésekbe fektettek.

(5) Az (1) bekezdés d) pontjában és a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2011. január 1-jétől 25 %.

(6) Az (1) bekezdés d) pontjában – valamint az (5) bekezdésben – említett százalékos arányt az érintett vállalkozások vagy szervezetek alapszabályában vagy létesítő dokumentumaiban meghatározott befektetési politikájára, és ilyen szabályok hiányában az érintett vállalkozások vagy szervezetek eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni.

(1) Az Európai Közösség valamely tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzó esetén a Monacói Hercegség, e megállapodás 14. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, a 17. cikkben említett időpontot követő első három évben 15 %, a következő három évben 20 %, ezt követően pedig 35 % mértékű forrásadót von le.

(3) A (2) bekezdés a), b) és c) pontjainak alkalmazásában a forrásadót a haszonhúzó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, illetve üzletrész futamidejével, illetve fennállásával arányosan kell kivetni. Ha a kifizető a rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tudja meghatározni ezt az időtartamot, akkor úgy kell tekintenie a haszonhúzót, mintha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény vagy üzletrész teljes futamideje, illetve fennállása alatt rendelkezett volna, kivéve ha a haszonhúzó bizonyítékot szolgáltat ezek megszerzésének időpontjáról.

(4) Az e megállapodásban megállapított forrásadón felül az ugyanazt a kamatot terhelő adókat és levonásokat az e cikk szerint kiszámított forrásadóból le kell vonni.

(5) A forrásadó levonása egy Monacóban illetőséggel bíró kifizető részéről nem zárja ki, hogy az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó adózás szerinti illetősége van, saját nemzeti jogának megfelelően adóztassa meg a jövedelmet. Abban az esetben, ha az adófizető egy, a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kifizető által kifizetett kamatjövedelmet tüntet fel az Európai Közösség azon tagállamának adóhatóságainak benyújtott bevallásában, ahol a lakóhelye van, a kamatot ott ugyanolyan mértékben és ugyanolyan általános feltételek mellett kell megadóztatni, mint az ezen tagállamban szerzett kamatokat.

(1) A Monacói Hercegség a 7. cikkben említett forrásadó levonásából származó bevételének 25 %-át megtartja, és annak 75 %-át az Európai Közösség azon tagállamának utalja át, ahol a kamatok haszonhúzója a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint illetőséggel bír.

(2) Ezek az átutalások minden naptári évre vonatkozóan tagállamonként egyetlen ügylettel történnek, legkésőbb hat hónappal a Monacói Hercegség adóévének végét követően.

(3) A Monacói Hercegség meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a bevételmegosztás rendszerének megfelelő működését.

A Monacói Hercegség e célból az érintett tagállamot megillető bevételeket az e megállapodás I. mellékletében megjelölt illetékes hatósághoz utalja át.

(1) A Monacói Hercegség megállapítja a 2. cikk alapján meghatározott haszonhúzó számára a 7. cikk szerinti forrásadó elkerülését lehetővé tévő eljárást, amely alapján a haszonhúzó felhatalmazza a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kifizetőjét, hogy tájékoztassa a kamatkifizetésekről a Monacói Hercegség illetékes hatóságát. Az ilyen felhatalmazás minden, a kifizető által a haszonhúzó részére teljesített kamatkifizetésre vonatkozik.

(2) A haszonhúzó kifejezett felhatalmazása esetén a kifizető által szolgáltatott adatok legalább a következőket tartalmazzák:

(3) Az illetékes hatóság a Monacói Hercegségben a (2) bekezdésben említett adatokat közli a haszonhúzó illetősége szerinti európai közösségi tagállam illetékes hatóságával. Az adott évben teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó adatokat évente legalább egyszer, a Monacói Hercegség adóévének végét követő hat hónapon belül kell közölni.

(1) Az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó adózás szerinti illetősége van, gondoskodik arról, hogy megszűnjön az ezen cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a 7. cikkben említett forrásadó levonásából adódható kettős adózás.

(2) Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamat 7. cikkben említett forrásadója a Monacói Hercegségben egy kifizető által levonásra kerül, az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó illetőséggel bír, a saját nemzeti jogának megfelelően a forrásadó összegével megegyező beszámítást biztosít. Amennyiben ez az összeg meghaladja az illetőség szerinti tagállam nemzeti joga szerint a forrásadó hatálya alá tartozó kamat teljes összege után fizetendő adó összegét, az illetőség szerinti tagállam a levont adó többletként jelentkező összegét – minden egyéb elszámolási mechanizmus vagy közigazgatási gyakorlat ellenére – visszatéríti a haszonhúzónak.

(3) Amennyiben a 7. cikkben említett forrásadón kívül a haszonhúzó által kapott kamatot az e megállapodásban megállapítottakon felül egyéb adók és forrásadók terhelik, és az Európai Közösség illetőség szerinti tagállama a nemzeti jogának vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően az ilyen adókra és forrásadókra vonatkozóan beszámítást biztosít, akkor az ilyen egyéb adókat és forrásadókat a (2) bekezdés szerinti eljárás alkalmazását megelőzően be kell számítani.

(4) Az Európai Közösségnek az a tagállama, ahol a haszonhúzó adózási illetőséggel bír, a (2) és a (3) bekezdésben említett beszámítási rendszert a 7. cikkben említett forrásadó visszatérítésével helyettesítheti.

(1) A 17. cikkben említett időponttól kezdődően, és e megállapodás 14. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, mindaddig, amíg a Monacói Hercegség a 7. cikkben említett forrásadó levonását végzi, illetve az Európai Közösség legalább egy tagállama ilyen levonást alkalmaz, de legkésőbb 2010. december 31-ig, nem tekinthetők a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak az olyan belföldi és nemzetközi kötvények és egyéb hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok, amelyek először 2001. március 1-je előtt kerültek kibocsátásra, vagy amelyek eredeti kibocsátási tájékoztatóját az e tekintetben illetékes hatóságok ezen időpont előtt jóváhagyták – feltéve, hogy 2002. március 1-jén vagy azt követően nem bocsátanak ki további ilyen hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokat.

Mindazonáltal mindaddig, amíg az Európai Közösségnek legalább egy tagállama hasonló rendelkezéseket alkalmaz, ennek a cikknek a rendelkezéseit 2010. december 31. után is alkalmazni kell azoknak a hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapíroknak a tekintetében:

Amennyiben azonban valamennyi tagállam megszünteti a 7. cikkhez hasonló rendelkezések alkalmazását, e cikk rendelkezéseit csak a következő átruházható értékpapírokra vonatkozóan kell továbbra is alkalmazni:

Amennyiben egy kormány vagy ahhoz kapcsolódó, a II. mellékletben felsorolt hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szervezet által kibocsátott, a korábbiakban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen értékpapír kibocsátásának teljes egészét – amely az eredeti kibocsátásból és bármely további kibocsátásból áll – e megállapodás 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

Amennyiben a fenti albekezdés által nem szabályozott kibocsátó által kibocsátott, a fent említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen további kibocsátást a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak kell tekinteni.

(2) Ez a cikk nem akadályozza azonban az Európai Közösség tagállamait és a Monacói Hercegséget abban, hogy az (1) bekezdésben említett, hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból eredő jövedelmeket a nemzeti joguknak megfelelően adóztassák.

(1) A Monacói Hercegség és az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságai tájékoztatják egymást azokról a magatartásokról, amelyek az e megállapodás hatálya alá tartozó jövedelem tekintetében a megkeresett állam joga szerint adócsalásnak minősülnek.

Amennyiben a Monacói Hercegség a megkeresett állam, a következő cselekmények minősülnek a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatása tekintetében adócsalásnak:

Amennyiben valamennyi, a monacói büntető törvénykönyv 13. cikke 3. pontjában meghatározott feltételek ténylegesen teljesülnek, a fentiekben meghatározott megkeresett állam joga szerinti adócsalásokkal egyenértékű és azonos súlyú jogsértő cselekmények esetében is a tájékoztatásra vonatkozó, e cikkben meghatározott elveket kell alkalmazni.

Egy, az alábbi (3) bekezdésnek megfelelően kellően megalapozott megkeresésre a megkeresett állam tájékoztatást nyújt a megkereső állam által kezdeményezett, az adott államban adóköteles megtakarításokból származó jövedelmekkel kapcsolatban folyamatban lévő, közigazgatási, polgári vagy büntetőjogi eljárás tárgyát képező, fent említett cselekményekről.

Az e megállapodás 9. cikkének (2) bekezdésében említett információkat átadható információknak kell tekinteni.

(2) A tájékoztatásra irányuló megkeresés teljesíthetőségének elbírálásakor nem a megkeresett, hanem a megkereső állam joga szerinti elévülési szabályokat kell alkalmazni. Semmilyen körülmények között nem lehet átadni a 2005. július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos információkat.

(3) A megkeresés megalapozottságának megállapítása céljából a megkereső fél illetékes hatóságának a következő információkat kell a megkeresett állam hivatalos nyelvén szolgáltatnia:

(4) Amennyiben e megállapodásnak a megkeresés nem tesz eleget, a megkeresett fél megtagadhatja a kért információk átadását.

Minden, ilyen módon adott tájékoztatást bizalmasnak kell tekinteni, és az nem hozható a tudomására másnak, mint a Szerződő Fél azon illetékes személyeinek vagy hatóságainak, amelyek illetékességgel rendelkeznek az 1. cikkben említett kamatfizetések adóztatására. Ezek a személyek vagy hatóságok az így kapott információkról nyilvános bírósági eljárások vagy olyan bírósági határozatok alkalmával, amelyek tárgya ez az adókivetés – kizárólag a megkereső államban – nyilatkozatot tehetnek.

Az információk nem közölhetők semmilyen más személlyel vagy hatósággal, kivéve ha az információkat közlő Szerződő Fél illetékes hatósága ehhez előzetesen írásos hozzájárulását adta.

(1) Amennyiben e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását illetően a Monacói Hercegség illetékes hatósága és az Európai Közösség tagállamainak az 5. cikknek megfelelő egy vagy több más hatósága között nézeteltérés merül fel, ezeknek a hatóságoknak törekedniük kell annak kölcsönös egyeztetéssel történő megoldására. Konzultációik eredményeiről haladéktalanul értesítik az Európai Közösségek Bizottságát és a többi tagállam illetékes hatóságait.

Értelmezési kérdésekkel kapcsolatosan a Bizottság, az illetékes hatóságok bármelyikének kérésére, részt vehet a konzultációban.

(2) A fenti (1) bekezdés rendelkezései mellett, a Szerződő Felek bármely Szerződő Fél kérelmére, de legalább háromévente konzultációt folytatnak ezen megállapodás gyakorlati működésének felülvizsgálata és – amennyiben a Szerződő Felek azt szükségesnek ítélik – javítása céljából.

A Szerződő Felek egyetértenek az e megállapodás tárgyát képező területet érintő nemzetközi fejlemények jelentőségében, és amennyiben szükséges, az e bekezdésben előírt konzultációk alkalmával egyeztetnek egymással annak megvizsgálása érdekében, hogy e fejlemények fényében szükség van-e a megállapodás módosítására.

(3) A tagállamok és a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatása terén a Monacói Hercegséggel azonos kötelezettségek alá eső harmadik országok és a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások megkötésére való tekintettel, a Monacói Hercegség megvizsgálja a 12. cikkben meghatározott elvek alkalmazási területét és végrehajtási feltételeit az említett cikkben meghatározott adócsalás bűncselekményével egyenértékű és azonos súlyú jogsértések elkövetése esetén. A Monacói Hercegség e célból konzultációkat kezd az Európai Közösségek Bizottságával.

(4) A konzultációt a kérelmet követő egy hónapon belül, vagy sürgős esetekben a lehető legkorábbi időpontban tartják meg.

(5) A fent említett konzultáció céljából, mindkét Szerződő Fél tájékoztatja a másikat azokról a fejleményekről, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják e megállapodás megfelelő működését. Ezek közé tartozhat bármely, a Szerződő Felek egyike és egy harmadik ország között létrejött, vonatkozó megállapodás is.

(1) E megállapodás alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok – a (Gazdasági és Pénzügyi) Tanács által az Európai Tanács 2000. június 19–20-i, santa maria da feira-i ülésére készített jelentésben említett – függő és társult területei, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Liechtenstein, Svájc és San Marino valamennyien olyan rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak vagy egyenértékűek a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben vagy az e megállapodásban foglaltakkal, valamint a végrehajtásra azonos időpontokat írnak elő.

(2) A Szerződő Felek legalább hat hónappal a 17. cikkben említett időpontot megelőzően közös megegyezéssel megállapítják, hogy a vonatkozó szabályoknak az érintett harmadik országokban és az érintett függő vagy társult területeken történő hatálybalépésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele teljesült-e. Amennyiben a Szerződő Felek megállapítják, hogy a feltétel nem fog teljesülni, a 17. cikk céljából közös megegyezéssel új időpontot fogadnak el. Az Európai Közösség e célból értesíti a Monacói Hercegséget arról, hogy az Európai Közösség tagállamai, az érintett függő vagy társult területek és harmadik államok az azonos vagy egyenértékű intézkedéseket ténylegesen végrehajtották.

(3) Intézményi rendelkezéseinek sérelme nélkül, és az előzőekre is figyelemmel, Monaco ezt a megállapodást a 17. cikkben említett időpontig végrehajtja, és erről értesíti az Európai Közösséget.

(4) Bármely Szerződő Fél a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján azonnali hatállyal felfüggesztheti e megállapodás vagy a megállapodás bármely részének alkalmazását, amennyiben a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv, vagy az irányelv egy részének alkalmazása a közösségi joggal összhangban átmenetileg szünetel vagy véglegesen megszűnik, illetve ha valamely tagállam az irányelv végrehajtási jogszabályainak alkalmazását felfüggeszti.

(5) Bármelyik Szerződő Fél szintén felfüggesztheti ezen megállapodás alkalmazását a többi Szerződő Félhez intézett értesítés útján, ha a fent említett öt ország (Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Liechtenstein, Svájc és San Marino) vagy az Európai Közösség tagállamainak a (2) bekezdésben említett függő vagy társult területei egyike a későbbiekben megszünteti a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben említett, azonos vagy egyenértékű intézkedések alkalmazását. Az alkalmazás felfüggesztésére legkorábban az értesítést követő két hónap elteltével kerülhet sor. Ezt a megállapodást újra alkalmazni kell, amint a szabályok ismét hatályossá válnak.

Az Európai Közösség a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben megállapított átmeneti időszak alatt megbeszéléseket kezd más jelentős pénzügyi helyszínekkel, azzal a céllal, hogy az érintett joghatóságok az Európai Közösségen belül alkalmazott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre.

(1) E megállapodás megkötésének feltétele, hogy azt a Szerződő Felek saját eljárásaiknak megfelelően megerősítsék vagy jóváhagyják. A Szerződő Felek kölcsönösen értesítik egymást ezen eljárások végrehajtásáról. E megállapodás az utolsó értesítést követő második hónap első napján lép hatályba.

(2) E megállapodás mindaddig hatályban marad, amíg azt egy Szerződő Fél fel nem mondja.

(3) Bármely Szerződő Fél felmondhatja ezt a megállapodást a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján. Ebben az esetben a megállapodás az értesítés kézbesítésének napját követő tizenkét hónap elteltével hatályát veszti.

A 14. cikk sérelme nélkül, a Szerződő Felek végrehajtják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek e megállapodás 2005. július 1-jétől kezdődő alkalmazásához.

(1) E megállapodás megszűnése, vagy alkalmazásának részleges vagy teljes felfüggesztése a harmadik személyek által a 10. cikknek megfelelően benyújtott követeléseket nem érinti.

(2) Monaco e megállapodás alkalmazhatóságának végét megelőzően minden esetben záróelszámolást készít, és az Európai Közösség tagállamai részére zárókifizetést teljesít.

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Közösséget létrehozó szerződés alkalmazandó, az abban a szerződésben meghatározott feltételekkel, másrészről Monaco területén.

(2) Az I. mellékletben található illetékes hatóságok listáját az a) pontban említett hatóságokra vonatkozóan Monaco a másik Szerződő Fél értesítésével egyszerűen módosíthatja, a többi hatóságra vonatkozóan a Közösség módosíthatja a listát.

A II. mellékletben felsorolt kapcsolódó szervezetek listája kölcsönös megegyezéssel módosítható.

(1) Ez a megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, cseh, észt, dán, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

(2) A máltai nyelvi változatot a Szerződő Felek levélváltás útján hitelesítik. E nyelvi változat az (1) bekezdésben említett szövegekkel megegyezően hiteles.

EN FE DE LO CUAL, los plenipotenciarios abajo firmantes suscriben el presente Acuerdo.

NA DŮKAZ ČEHOŽ připojili níže podepsaní zplnomocnění zástupci k této smlouvě své podpisy.

TIL BEKRÆFTELSE HERAF har undertegnede befuldmægtigede underskrevet denne aftale.

ZU URKUND DESSEN haben die unterzeichneten Bevollmächtigten ihre Unterschriften unter dieses Abkommen gesetzt.

SELLE KINNITUSEKS on täievolilised esindajad käesolevale lepingule alla kirjutanud.

ΣΕ ΠΙΣΤΩΣΗ ΤΩΝ ΑΝΩΤΕΡΩ, οι υπογράφοντες πληρεξούσιοι έθεσαν την υπογραφή τους κάτω από την παρούσα συμφωνία.

IN WITNESS WHEREOF, the undersigned Plenipotentiaries have signed the present Agreement.

EN FOI DE QUOI, les plénipotentiaires soussignés ont apposé leurs signatures au bas du présent accord.

IN FEDE DI CHE, i plenipotenziari sottoscritti hanno apposto la propria firma in calce al presente accordo.

TO APLIECINOT, attiecīgi pilnvarotas personas ir parakstījušas šo nolīgumu.

TAI PALIUDYDAMI, šį Susitarimą pasirašė toliau nurodyti įgaliotieji atstovai.

A FENTIEK HITELÉÜL az alulírott meghatalmazottak e megállapodást alább kézjegyükkel látták el.

B'XIEHDA TA' DAN, il-Plenipotenzjari hawn taħt iffirmati ffirmaw dan il-Ftehim.

TEN BLIJKE WAARVAN de ondergetekende gevolmachtigden hun handtekening onder deze overeenkomst hebben geplaatst.

NA DOWÓD CZEGO niżej podpisani pełnomocnicy podpisali niniejszą Umowę.

EM FÉ DO QUE, os plenipotenciários abaixo assinados apuserem as suas assinaturas no final do presente Acordo.

NA DÔKAZ ČOHO dolupodpísaní splnomocnení zástupcovia podpísali túto dohodu.

V POTRDITEV TEGA so spodaj podpisani pooblaščenci podpisali ta sporazum.

TÄMÄN VAKUUDEKSI allamainitut täysivaltaiset edustajat ovat allekirjoittaneet tämän sopimuksen.

TILL BEVIS HÄRPÅ har undertecknade befullmäktigade undertecknat detta avtal.

Hecho en Bruselas, el siete de diciembre del dos mil cuatro.

V Bruselu dne sedmého prosince dva tisíce čtyři.

Udfærdiget i Bruxelles, den syvende december to tusind og fire.

Geschehen zu Brüssel am siebten Dezember zweitausendundvier.

Kahe tuhande neljanda aasta detsembrikuu seitsmendal päeval Brüsselis.

Έγινε στις Βρυξέλλες, στις εφτά Δεκεμβρίου δύο χιλιάδες τέσσερα.

Done at Brussels on the seventh day of December in the year two thousand and four.

Fait à Bruxelles, le sept décembre deux mille quatre.

Fatto a Bruxelles, addì sette dicembre duemilaquattro.

Briselē, divi tūkstoši ceturtā gada septītajā decembrī.

Pasirašyta du tūkstančiai ketvirtų metų gruodžio septintą dieną Briuselyje.

Kelt Brüsszelben, a kettőezer negyedik év december hetedik napján.

Magħmul fi Brussel fis-seba' jum ta' Diċembru tas-sena elfejn u erbgħa.

Gedaan te Brussel, de zevende december tweeduizendvier.

Sporządzono w Brukseli dnia siódmego grudnia roku dwutysięcznego czwartego.

Feito em Bruxelas, em sete de Dezembro de dois mil e quatro.

V Bruseli siedmeho decembra dvetisícštyri.

Podpisano v Bruslju, dne sedmega decembra leta dva tisoč štiri.

Tehty Brysselissä seitsemäntenä päivänä joulukuuta vuonna kaksituhattaneljä.

Som skedde i Bryssel den sjunde december tjugohundrafyra.

Por la Comunidad Europea

Za Evropské společenství

For Det Europæiske Fællesskab

Für die Europäische Gemeinschaft

Euroopa Ühenduse nimel

Για την Ευρωπαϊκή Κοινότητα

For the European Community

Pour la Communauté européenne

Per la Comunità europea

Eiropas Kopienas vārdā

Europos bendrijos vardu

az Európai Közösség részéről

Għall-Komunità Ewropea

Voor de Europese Gemeenschap

W imieniu Wspólnoty Europejskiej

Pela Comunidade Europeia

Za Európske spoločenstvo

za Evropsko skupnost

Euroopan yhteisön puolesta

På Europeiska gemenskapens vägnar

Pour la Principauté de Monaco

E megállapodás 11. cikkének alkalmazásában a következő szervezetek tekintendők „kapcsolódó, hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szervezet”-nek:

A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: az irányelv) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket megállapító megállapodás megkötésekor az Európai Bizottság és a Monacói Hercegség aláírták ezt a megállapodást kiegészítő szándéknyilatkozatot.

Amennyiben az egyik Fél jelentős eltéréseket állapít meg az információcsere teljesítésében, amelyek következtében a megállapodás nyilvánvalóan nem alkalmazható méltányos módon, a Szerződő Felek haladéktalanul konzultálnak egymással annak érdekében, hogy meghatározzák az egyenlő bánásmód biztosításához szükséges részletes feltételeket. Az Európai Közösségek Bizottsága e konzultációkról azonnal jelentést készít a Tanácsnak, és javaslatokat tesz az egyenlő bánásmód visszaállításához szükséges intézkedésekre. Az ehhez szükséges időszak alatt valamennyi, a megállapodás 12. cikkének megfelelően megfogalmazott és az e bekezdés alkalmazásának alapját képezők megkeresésekkel azonos természetű információkérést az említett konzultációk keretében vizsgálnak meg.

Amennyiben jelentős eltérést állapítanak meg a 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv és a megállapodás alkalmazási területe között ez utóbbi 4. és 6. cikkének tekintetében, a Szerződő Felek a megállapodás 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően haladéktalanul konzultálnak egymással az e megállapodásban előírt rendelkezések egyenértékűségének fenntartása érdekében.

E szándéknyilatkozat aláírói kijelentik, hogy az első albekezdésben említett megállapodás és e szándéknyilatkozat egy kiegyensúlyozott és elfogadható megállapodás, amely védi a Felek érdekeit. Ebből következően jóhiszeműen alkalmazni fogják azokat a rendelkezéseket, amelyekről megállapodtak, és tartózkodni fognak az olyan egyoldalú intézkedésektől, amelyek ezt a megállapodás jogos indok nélkül veszélyeztetnék.

Az Európai Közösség a Monacói Hercegség kormányával kész megvizsgálni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik egyes pénzügyi és biztosítási szolgáltatási eszközök területén a Monaco és a Közösség közötti cserék megerősítését, miután megállapítást nyer, hogy az alkalmazandó prudenciális szabályok és az érintett monacói szereplők felügyeleti intézkedései alkalmasak a szóban forgó szektorokban a belső piac megfelelő működésének biztosítására. Ennélfogva és a Közösségnek a korábbi, hasonló megkeresések tekintetében elfogadott külső politikájával összhangban egy esetleges megállapodás előfeltétele, hogy a Monacói Hercegség az érintett tevékenységi szektorokban átvegye és végrehajtsa a meglévő vagy jövőbeni közösségi vívmányokat. Ugyancsak elő kell irányozni, hogy a Monacói Hercegség más, meglévő vagy jövőbeni, a szóban forgó szektorokban a belső piac megfelelő működéséhez szükséges – például a verseny szabályozásával és az adóztatással kapcsolatos – intézkedéseket is végrehajtson.

E szándéknyilatkozat aláírói tudomásul veszik, hogy az adócsalás meghatározása csak a megállapodás keretében a megtakarítások adóztatására vonatkozik.

Kelt Brüsszelben, 2004. december 7-én, készült két-két eredeti példányban angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

A máltai nyelvi változatot az aláírók levélváltás útján hitelesítik. Ez az előző bekezdésben említett nyelvi változatokkal megegyezően hiteles.