16.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 369/5

(1)

Az Európai Tanács 2002. június 21 – 22-i sevillai ülésén szorosabb együttműködést szorgalmazott a jogellenes bevándorlás elleni küzdelem terén, továbbá felkérte a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy a külső határok azonos szintű ellenőrzésének és őrizetének biztosítása érdekében tegyenek operatív lépéseket.

(2)

A schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló, 1985. június 14-i schengeni egyezménynek (2) és a Közös Kézikönyvnek (3) a külső határok átlépésére vonatkozó rendelkezései nem egyértelműek és nem kellően pontosak azon kötelezettség tekintetében, hogy a harmadik országok állampolgárainak úti okmányait a határátlépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni. Következésképpen ezek a rendelkezések a tagállamokban eltérő gyakorlathoz vezetnek, és megnehezítik annak az ellenőrzését, hogy az ilyen harmadik országbeli állampolgárok részére a tagállamok területén engedélyezett rövid távú – nevezetesen bármely hat hónapos időtartamon belül maximum három hónapos – tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételek teljesülnek-e.

(3)

A Tanács 2003. február 27 – 28-i ülésén támogatta a Bizottságnak az e téren hatályos szabályok egyértelművé tételére vonatkozó szándékát, amelyet a Bizottság mindenekelőtt azáltal kíván megvalósítani, hogy a tagállamok részére tanácsi rendelettervezet útján írja elő azt a kötelezettséget, hogy a harmadik országok állampolgárainak úti okmányait mind a kifelé, mind pedig a befelé irányuló határátlépéskor rendszeresen bélyegezni kell.

(4)

A Tanács 2003. május 8-i következtetéseiben az állampolgárság szerinti, jelekkel megkülönböztetett, külön ellenőrzési sávok alkalmazását szorgalmazta. A kishatárforgalomra vonatkozó közösségi szabályok javítani fogják a külső határoknak a felelős szervek által történő ellenőrzését, és megkönnyítik a harmadik országok állampolgárai úti okmányának a határátlépéskor való rendszeresen bélyegezése kötelezettségéből eredő esetleges gyakorlati nehézségek megoldását. Az intézkedések elősegítik továbbá annak biztosítását, hogy a külső határokon a személyek ellenőrzésének enyhítésére vonatkozó intézkedésekre csak kivételes esetben kerüljön sor.

(5)

A tagállamok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a harmadik országok állampolgárainak úti okmányait a tagállamok területére való belépéskor rendszeresen bélyegezzék, a személyek külső határokon való ellenőrzésének enyhítésére vonatkozó intézkedések elfogadásának körülményeire vonatkozó korlátozásokkal összefüggésben biztosítja annak a vélelmezhetőségét, hogy az ilyen úti okmányokban a bélyegzőlenyomat hiánya azt jelenti, hogy az úti okmány birtokosa már nem felel meg a rövid távú tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek.

(6)

Mindazonáltal az érintett harmadik országbeli állampolgárok számára lehetővé kell tenni ennek a vélelemnek bármely lényeges és hihető bizonyíték útján való megdöntését. Ilyen esetekben az illetékes nemzeti hatóságoknak igazolniuk kell a vonatkozó határátlépés idejét és helyét annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárt a rövid távú tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételek tiszteletben tartásának bizonyítékával lássák el.

(7)

Az úti okmányok bélyegzése lehetővé teszi a határátlépés időpontjának és helyének bizonyossággal történő megállapítását, anélkül, hogy minden esetben sor kerülne annak megállapítására, hogy az úti okmányok ellenőrzésére vonatkozó valamennyi szükséges intézkedésre sor került-e.

(8)

Ez a rendelet a személyek azon csoportjait is meghatározza, akiknek az úti okmányait nem kell rendszeresen bélyegezni a tagállamok külső határainak átlépésekor. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a kishatárforgalomra vonatkozó közösségi szabályok előkészítése folyamatban van, ideértve a határ menti lakosok úti okmányainak bélyegzéséről szóló szabályokat is. A kishatárforgalomra vonatkozó közösségi szabályok elfogadásáig fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy a határ menti lakosok úti okmányai a kishatárforgalomra vonatkozó, hatályos kétoldalú megállapodásoknak megfelelően mentesüljenek a bélyegzés kötelezettsége alól.

(9)

A schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló schengeni egyezmény és a Közös Kézikönyv rendelkezéseit ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása számára nem kötelező. Mivel e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, Dánia – az említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően – a rendelet Tanács általi elfogadásától számított hat hónapon belül dönt arról, hogy saját nemzeti jogába átülteti-e a rendeletet.

(11)

Izlandot és Norvégiát illetően ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (4) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek a megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK határozat (5) 1. cikkének A. pontjában említett terület hatálya alá tartoznak.

(12)

Svájcot illetően ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (6) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek – e megállapodásnak az Európai Unió, illetve az Európai Közösség nevében történő aláírásáról, valamint egyes rendelkezések ideiglenes alkalmazásáról szóló 2004. október 25-i tanácsi határozatok (7) 4. cikke (1) bekezdésével összefüggésben – a 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett terület hatálya alá tartoznak.

(13)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak (8) megfelelően nem vesz részt. Ezért az Egyesült Királyság nem vesz részt annak elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása számára nem kötelező.

(14)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak (9) megfelelően nem vesz részt. Ezért Írország nem vesz részt annak elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása számára nem kötelező,

—

a tagállamok illetékes hatóságaira vonatkozó azon kötelezettségnek az újbóli megerősítése, mely szerint az illetékes hatóságok kötelesek a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait rendszeresen bélyegezni, amikor azok átlépik a tagállamok külső határait;

—

azon feltételek meghatározása, amelyek alapján a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányában a bélyegzőlenyomat hiánya alapján vélelmezhető, hogy az ilyen országok állampolgárai a részükre a tagállamok területén a rövid távú tartózkodásra engedélyezett időtartamot túllépték.

1.

A 6. cikk (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„6a. cikk

Az 5. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell.

6b. cikk

(1)   Amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányaiban nem szerepel a beléptető bélyegző lenyomata, az illetékes nemzeti hatóságok vélelmezhetik, hogy az úti okmány birtokosa nem felel meg, vagy már nem felel meg az adott tagállamban való tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek.

(2)   A vélelem megdönthető, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár ezt olyan hitelt érdemlő módon – például utazási jegy vagy a tagállamok területén kívül való tartózkodásának bizonyítására alkalmas eszköz útján – bizonyítja, amelyből megállapítható, hogy teljesítette a rövid tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeket.

Ilyen esetekben:

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett vélelem megdöntése sikertelen, a harmadik országbeli állampolgárt az illetékes hatóságok kiutasíthatják az érintett tagállam területéről.”

1.

Az 1.3.5. pont helyébe a következő szöveg lép:

2.

A szöveg a következő ponttal egészül ki:

3.

A 2.1.1. pont a következőképpen módosul:

4.

A 2.1.5. pont a következő francia bekezdéssel egészül ki:

5.

A 3.4.2.3. pont a következő albekezdéssel egészül ki:

„A felelős tisztviselőknek az 1.3.5.4. pontnak megfelelően kell eljárni az ellenőrzések enyhítése esetén is.”