Hivatalos Lap L 087 , 25/03/2004 o. 0020 - 0030
A Bizottság határozata (2003. december 29.) a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozat végrehajtásához szükséges szabályok megállapításáról (az értesítés a C(2003) 5185. számú dokumentummal történt) (EGT vonatkozású szöveg) (2004/277/EK, Euratom) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre, tekintettel a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozatra [1], és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésének a)–e) és g) pontjára, mivel: (1) A 2001/792/EK határozattal létrehozott közösségi eljárás (a továbbiakban: az eljárás) célja támogatás biztosítása olyan súlyos veszélyhelyzetek esetén, amelyek sürgős intézkedést igényelhetnek, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés V. címében említett válságkezeléssel összefüggésben felmerülő veszélyhelyzeteket is. Ez utóbbi esetben az Európai Unióról szóló szerződés V. címében említett válságkezelést érintő közösségi polgári védelmi eljárás igénybevételéről szóló tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozatot kell figyelembe venni. (2) Az eljárás célja az emberek, a környezet és a javak hatékonyabb védelmének biztosítása súlyos veszélyhelyzetek esetén, beleértve a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködés közösségi kereteinek létrehozásáról szóló, 2000, december 20-i 2850/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozat [2] szerinti véletlen tengerszennyezést is. (3) A közösségi eljárásban a tagállamok vehetnek részt, de a részvétel lehetősége az EGT-megállapodás egyes, a négy alapszabadságon kívül eső területeken folytatott együttműködésről szóló 31. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, 2002. szeptember 27-i 135/2002 EGT-vegyesbizottsági határozat [3] alapján Norvégia, Izland és Liechtenstein számára is nyitva áll. Ami a tagjelölt országokat illeti, a részvétel lehetősége nyitva áll a Bizottsággal egyetértési megállapodást aláíró országok számára. (4) Létre kell hozni egy, az eljárásban részt vevő államokban a különböző típusú beavatkozások vonatkozásában rendelkezésre álló erőforrásokról naprakész tájékoztatást nyújtó eljárást, a beavatkozási egységek, szakértők és más erőforrások veszélyhelyzetek esetén történő mozgósításának megkönnyítése és ezen erőforrások hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében. (5) Az eljárásban részt vevő államok és a Bizottság támogatása céljából létre kell hozni egy a nap 24 óráján át elérhető és azonnali reagálásra képes megfigyelési és tájékoztatási központot. (6) A megfigyelési és tájékoztatási központ az eljárás alapvető alkotórészét képezi, mivel állandó összeköttetést biztosít az eljárásban részt vevő államok polgári védelmi kapcsolattartó pontjaival. A megfigyelési és tájékoztatási központ veszélyhelyzet esetén közvetlen hozzáférést biztosít a szakértőkre, beavatkozási egységekre és egyéb, rendelkezésre álló segítségnyújtási módokra vonatkozó alapvető információkról. (7) A megfigyelési és tájékoztatási központ, valamint a kijelölt kapcsolattartó pontok között az információk közlésének és cseréjének lehetővé tétele érdekében, veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszert (CECIS) kell létrehozni. (8) A CECIS az eljárás alapvető alkotórészét képezi, mivel biztosítja az eljárásban részt vevő államok között rendes körülmények mellett, illetve veszélyhelyzetben kicserélt információk hitelességét, integritását és titkosságát. (9) A CECIS-t egy általános cselekvési terv (GIP) alapján, a legutóbb a 2046/2002//EK határozattal [4] módosított, az igazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcserét (IDA) lehetővé tevő transzeurópai hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról, köztük közös érdekű projektek meghatározásáról szóló, 1999. július 12-i 1719/1999/EK európai parlamenti és tanácsi határozat [5], valamint a legutóbb a 2045/2002/EK határozattal [6] módosított, az igazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcserét (IDA) lehetővé tevő transzeurópai hálózatok együttműködtetési képességét és az e hálózatokhoz való hozzáférést biztosító cselekvés- és intézkedéssorozatok elfogadásáról szóló, 1999. július 12-i 1720/1999/EK európai parlamenti és tanácsi határozat [7] szerinti, az igazgatási rendszerek közötti adatcserére vonatkozó program (IDA-program) keretében végrehajtott és finanszírozott PROCIV-NET projekt részeként kell létrehozni. (10) A beavatkozási egységek megszervezésére és koordinálására képes szakértők rendelkezésre állása a közösségi eljárás lényeges alkotórészét képezi. A szükséges szakértők hatékony kiválasztásának lehetővé tétele érdekében elengedhetetlen egységes kiválasztási kritériumok megállapítása. (11) A szakértők feladatait és a küldésükre vonatkozó eljárást meg kell állapítani. (12) Ki kell dolgozni egy képzési programot, amelynek célja a polgári védelmi segítségnyújtásra irányuló beavatkozások összehangolásának javítása a beavatkozási egységek között az összeegyeztethetőség és a kölcsönös kiegészítés biztosításával, valamint a szakértők szakértelmének javításával. A programnak ki kell terjednie közös tanfolyamokra és gyakorlatokra, és tartalmaznia kell egy csererendszert, mindezt kombinálva az egyes intézkedések tartalmához igazított előadásokkal, esettanulmányokkal, munkacsoportokkal, szimulációkkal és gyakorlati feladatokkal. Egy ilyen képzési program kidolgozása szintén megfelel a polgári védelmi képzés területén történő együttműködés megerősítéséről szóló, 2002. január 28-i 2002/C 43/01 tanácsi állásfoglalás [8] alapgondolatának. (13) A veszélyhelyzetek esetén történő hatékony segítségnyújtás biztosítása érdekében fontos a beavatkozásokra vonatkozó egyértelmű szabályoknak a közösségi eljárás keretében történő meghatározása. (14) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az 1999/847/EK tanácsi határozat [9] 4. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk E határozat tartalmazza a 2001/792/EK, Euratom határozat végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, a következők tekintetében: 1. a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozásokhoz rendelkezésre álló megfelelő erőforrásokra vonatkozó információk; 2. egy megfigyelési és tájékoztatási központ létesítése; 3. veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (a továbbiakban: CECIS) létrehozása; 4. helyzetértékelő és/vagy koordináló egységek, beleértve a szakértők kiválasztásának kritériumait is; 5. képzési program kidolgozása; 6. Közösségen belüli és kívüli beavatkozások. 2. cikk E határozat alkalmazásában: a) "részt vevő államok": a tagállamok, a Bizottsággal egyetértési megállapodást aláíró tagjelölt országok, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein; b) "harmadik országok": azon országok, amelyek nem vesznek részt az eljárásban. II. FEJEZET RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ERŐFORRÁSOK 3. cikk (1) A részt vevő államok megküldik a Bizottságnak a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások céljából rendelkezésre álló erőforrásokra vonatkozó következő információkat: a) a 2001/792/EK, Euratom határozat 3. cikkének a) pontjával összhangban kijelölt beavatkozási egységek, és különösen: i. az egységek nagysága és a tervbe vett mobilizálási idő, ii. a részt vevő államokban, illetve harmadik országokban történő beavatkozásokra való elérhetőségük, iii. rövid, közép- és hosszú távú küldetésekre való elérhetőségük, iv. a rendelkezésre álló szállítóeszközök, valamint önállóságuk foka, v. egyéb vonatkozó információk; b) a 2001/792/EK, Euratom határozat 3. cikkének b) pontjával összhangban kiválasztott szakértők. (2) Az (1) bekezdésben említett információkat rendszeresen frissíteni kell. (3) A 4. cikkel összhangban létesített megfigyelési és tájékoztatási központ gyűjti össze az e cikk (1) bekezdésében említett információkat és azokat a 7. cikkel összhangban létrehozott CECIS-en keresztül teszi elérhetővé. (4) Az (1) bekezdésben említett információk a részt vevő államokon belüli és kívüli beavatkozásokra vonatkozó küldetési forgatókönyvön alapulnak. III. FEJEZET MEGFIGYELÉSI ÉS TÁJÉKOZTATÁSI KÖZPONT 4. cikk A Bizottság épületében található székhellyel létrejön egy a nap 24 óráján át elérhető és azonnali reagálásra képes megfigyelési és tájékoztatási központ. 5. cikk A megfigyelési és tájékoztatási központ napi feladataihoz tartoznak különösen a következők: (1) a részt vevő államok által nyújtott, a 2001/792/EK, Euratom határozat 3. cikkének a) és b) pontjával összhangban kijelölt beavatkozási egységekre, illetve kiválasztott szakértőkre vonatkozó, valamint a beavatkozásokhoz esetleg rendelkezésre álló egyéb segítségnyújtási módokra és egészségügyi erőforrásokra vonatkozó információk rendszeres frissítése; (2) a részt vevő államok – szérumok és oltóanyagok vagy más szükséges egészségügyi erőforrások gyártásának fenntartásában megnyilvánuló – kapacitására, illetve az azon készletekre vonatkozó információk összegyűjtése, amelyek súlyos veszélyhelyzet esetén rendelkezésre állhatnak a beavatkozáshoz, továbbá ezen információknak a megfelelő szinten biztosított információs rendszerbe történő felvétele; (3) munkafolyamatának és veszélyhelyzetek esetén történő eljárásainak rendszeres frissítése; (4) a részt vevő államok kapcsolattartó pontjaival való rendszeres kapcsolatfelvétel, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés szükség szerinti elkészítése céljából; (5) a beavatkozásokból szerzett tapasztalatok kiértékelésére irányuló programban való részvétel, és a megfelelő eredmények terjesztése; (6) a képzési programok előkészítésében, megszervezésében és végrehajtásában való részvétel; (7) terep- és szimulációs gyakorlatok előkészítésében, megszervezésében és végrehajtásában való részvétel. 6. cikk Súlyos veszélyhelyzet esetén, a megfigyelési és tájékoztatási központ a VII. fejezet rendelkezései szerint jár el. IV. FEJEZET VESZÉLYHELYZET KEZELÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS KOMMUNIKÁCIÓS ÉS TÁJÉKOZTATÁSI RENDSZER 7. cikk Veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (CECIS) jön létre. 8. cikk A CECIS a következő három alkotórészből áll: a) a részt vevő államok illetékes hatóságait és kapcsolattartó pontjait a megfigyelési és tájékoztatási központtal összekötő fizikai hálózatból álló hálózati szint; b) a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások működéséhez és különösen az alábbiakhoz szükséges adatbázisokból és egyéb információs rendszerekből álló felhasználói szint: i. értesítések közlése, ii. információk közlésének és cseréjének biztosítása a megfigyelési és tájékoztatási központ, valamint az illetékes hatóságok és kapcsolattartó pontok között, iii. a szérumokra és oltóanyagokra vagy más egészségügyi erőforrásokra, illetve a megfelelő készletekre vonatkozó információk összegyűjtése, iv. a beavatkozásokból szerzett tapasztalatok terjesztése; c) a CECIS-ben tárolt, illetve a CECIS-en keresztül kicserélt adatok titkosságának biztosításához szükséges rendszerekből, szabályokból és eljárásokból álló biztonsági szint. 9. cikk (1) A CECIS felállítása és működése az 1719/1999/EK és az 1720/1999/EK határozattal összhangban valósul meg. (2) A hálózati szint működése az 1720/1999/EK határozat 4. cikkének rendelkezései szerinti általános célú IDA-szolgáltatásnak minősülő, az igazgatási rendszerek közötti transzeurópai telematikai szolgáltatásokon (TESTA) alapul. (3) A felhasználói szint egy webképes, többnyelvű, a TESTA-n keresztül elérhető, SMPT-n keresztüli rendes e-mail kapcsolattal rendelkező adatbázis. (4) A hálózati szint az 1720/1999/EK határozat 4. cikkének rendelkezései szerinti általános célú IDA-szolgáltatásnak minősülő, zárt felhasználói csoportokra vonatkozó nyilvános kulcsú infrastruktúrán (IDA PKI-CUG) alapul. 10. cikk A CECIS-en belül a "RESTREINT UE" biztonsági szintig besorolt dokumentumok, adatbázisok és információs rendszerek kezelése a 2001/264/EK tanácsi határozat [10] és a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat [11] rendelkezéseivel összhangban történik. A "CONFIDENTIEL UE" vagy ennél magasabb besorolású dokumentumok és információk továbbítása a feladó és a címzett(ek) által együttesen megállapított, különös rendelkezések alapján történik. A CECIS biztonsági minősítését szükség szerint felül kell vizsgálni. 11. cikk (1) A részt vevő államok a mellékletben található mintanyomtatvány felhasználásával továbbítják a Bizottságnak a szükséges információkat. (2) A részt vevő államok a polgári védelmi kapcsolattartó pontokról, illetve adott esetben a természeti és technológiai katasztrófák, a radiológiai vagy környezeti balesetek – beleértve a véletlen tengerszennyezést is – elhárításában közreműködő egyéb szolgálatokról nyújtanak információt. (3) A részt vevő államok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az (1) és (2) bekezdésben említett információkkal kapcsolatos bármely változásról. 12. cikk Létrejön egy, a részt vevő államok által kinevezett képviselőkből álló felhasználói csoport. A felhasználói csoport támogatja a Bizottságot a CECIS validációjánál és tesztelésénél. 13. cikk (1) A CECIS felállítása céljából létrejön egy általános cselekvési terv (GIP). Az általános cselekvési tervvel összhangban a Bizottság: a) a mindenkori IDA-keretszerződések alapján a hálózati és a biztonsági szint megvalósítására irányuló egyedi megállapodásokat köt; b) nyílt ajánlati felhívás alapján megállapodásokat köt a felhasználói szint kifejlesztésére és érvényesítésére, valamint a megvalósíthatósági tanulmányokra; c) biztosítja, hogy a fejlesztési és az érvényesítési szakaszban, valamint az azt követő megvalósíthatósági tanulmányokban részt vevő valamennyi személy megfelelő felhatalmazással rendelkezik legalább a 2001/264/EK határozat, illetve a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat szerinti "CONFIDENTIEL UE" besorolású információk kezelésére; d) biztosítja a projektigazgatást a CECIS végső üzembeállítása tekintetében. Ezzel összefüggésben a Bizottság végzi az általános tervezést és annak frissítését, valamint a részt vevő államokkal és a kiválasztott szerződéses partnerrel, illetve partnerekkel koordinálja a fejlesztési, az érvényesítési és a végrehajtási szakaszt. A Bizottság emellett figyelembe veszi a részt vevő államok szükségleteit és igényeit is; e) a felhasználói csoport segítségével nyomon követi, érvényesíti és vizsgálja a különböző szinteket, valamint a CECIS-rendszer egészét; f) gondoskodik az oktatók képzéséről és továbbképzéséről, továbbá biztosítja a résztvevő államok rendszeres tájékoztatását a projekt előrehaladásáról; g) különösen az érzékeny információk nem engedélyezett terjesztésének megakadályozásával biztosítja a projekt biztonságát; h) a Bizottság számítóközpontján keresztül biztosítja a szervernek a TESTA-val való megfelelő összekapcsolását, és hogy a szerver legalább olyan szolgálati szinten álljon rendelkezésre, mint a hálózat többi része; i) a távközlési központon keresztül biztosítja a PKI végrehajtását; j) a projekt végrehajtási szakasza alatt megadja a szükséges támogatást, utána pedig gondoskodik a szükséges karbantartásról és támogatásról. (2) A részt vevő államok biztosítják a mintanyomtatvány keretében vállalt kötelezettségeknek – mint például a TESTA II. hálózattal való összekapcsolás, megfelelő web-böngésző, illetve e-mail kliens rendelkezésre állása, valamint a PKI-eljárások végrehajtása – a jóváhagyott tervezéssel összhangban történő teljesítését. V. FEJEZET ÉRTÉKELŐ ÉS/VAGY KOORDINÁLÓ EGYSÉGEK, BELEÉRTVE A SZAKÉRTŐK KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMAIT 14. cikk A részt vevő államok rendelkezésre bocsátják és rendszeresen frissítik a 2001/792/EK, Euratom határozat 3. cikkének b) pontjával összhangban kiválasztott szakértőkre vonatkozó információikat. 15. cikk A szakértők a következő kategóriákba sorolhatók be: a) műszaki szakértők; b) értékelő szakértők; c) a koordináló egységek tagjai; d) a koordináció vezetője. 16. cikk (1) A műszaki szakértők különleges, nagyfokú szaktudást igénylő kérdések, valamint az azokkal összefüggő kockázatok tekintetében adnak tanácsokat, továbbá küldetések céljából rendelkezésre állnak. (2) Az értékelő szakértők helyzetértékelést végeznek, valamint tanácsokat adnak a szükséges megfelelő intézkedés tekintetében, továbbá küldetések céljából rendelkezésre állnak. (3) A koordináló egységek tagjai közé tartozhat a koordináció helyettes vezetője, a logisztikáért, valamint a kapcsolattartásért felelős személyek, valamint a további szükséges személyzet. Szükség szerint a műszaki és az értékelő szakértők is bevonhatók a koordináló egységbe a koordináció vezetőjének a küldetés egész tartama folyamán történő támogatása érdekében. (4) A koordináció vezetője felel az értékelő és a koordináló egységnek a beavatkozás során történő vezetéséért. Megfelelő kapcsolatot tart fenn az érintett ország hatóságaival, a megfigyelési és tájékoztatási központtal, más nemzetközi szervezetekkel, valamint a részt vevő államokon kívüli polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások esetén az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállammal, illetve annak képviselőjével, továbbá a Bizottságnak az érintett államban található küldöttségével és az Európai Közösség Humanitárius Segélyek Hivatalának (ECHO) az ezen országban lévő irodájával vagy hivatalos képviselőjével is. 17. cikk A szakértőkre vonatkozó információkat a Bizottság a "szakértők adatbázisába" gyűjti össze, és azok a CECIS-en keresztül érhetők el. 18. cikk A szakértők szükség szerint részt vesznek a 21. cikkben említett képzési programban. 19. cikk Segítségnyújtás iránti megkeresés esetén a részt vevő államok felelnek a rendelkezésre álló szakértők aktivizálásáért és köztük, valamint a megfigyelési és tájékoztatási központ között a kapcsolat kialakításáért. 20. cikk (1) A megfigyelési és tájékoztatási központnak a szakértőknek a részt vevő államok általi aktivizálását követő nagyon rövid határidőn belül képesnek kell lennie a kijelölt szakértők mobilizálására és küldésére. (2) A megfigyelési és tájékoztatási központ által alkalmazott küldési eljárás a küldetések Bizottság általi, a szakértők veszélyhelyzetekben történő kirendelése tekintetében alkalmazott megerősítésén alapul, amely a következőket tartalmazza: a) a küldetés írásban történő megerősítése; b) a küldetés célja; c) a küldetés tervezett időtartama; d) a helyi kapcsolattartó személy adatai; e) biztosítási fedezet; f) a kiadások fedezésére szolgáló napidíj; g) különleges fizetési feltételek; h) a műszaki szakértők, az értékelő szakértők, a koordinációért felelős szakértők, valamint a vezetők számára szóló iránymutatások. VI. FEJEZET KÉPZÉSI PROGRAM 21. cikk (1) Ki kell dolgozni egy, a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozásokra vonatkozó képzési programot. A program általános és szaktanfolyamokat, gyakorlatokat, valamint egy szakértői csererendszert tartalmaz. A program a 22. cikkben említett célcsoportokat célozza meg. (2) A képzési program koordinálásáért és megszervezéséért, valamint annak tartalma és ütemterve kidolgozásáért a Bizottság felel. 22. cikk A képzési program célcsoportjai a következők: a) a részt vevő államok beavatkozási egységei; b) a részt vevő államok beavatkozási egységeinek vezetői, azok helyettesei és összekötő tisztviselői; c) a részt vevő államoknak a 15. cikk szerinti szakértői; d) a nemzeti kapcsolattartóknál kulcspozíciókat betöltő személyzet; e) a közösségi szervek tisztviselői. 23. cikk Az általános és szaktanfolyamok a 22. cikk b)–e) pontjában említett egyes célcsoportokra irányulnak. 24. cikk A gyakorlatok – különösen a 22. cikk a) pontjában említett célcsoportra tekintettel – a következőkre irányulnak: a) a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozásokban való részvétel feltételeinek megfelelő egységek reakcióképességének javítása és a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal való ellátása; b) az eljárások javítása és felülvizsgálata, valamint a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások koordinálását célzó közös nyelv kifejlesztése, továbbá súlyos veszélyhelyzetek esetén a reakcióidő lecsökkentése; c) a részt vevő államok polgári védelmi szolgálatai közötti működési együttműködés javítása; d) a megszerzett tapasztalatok kicserélése. 25. cikk A csererendszer magába foglalja szakértőknek a részt vevő államok és/vagy a Bizottság közötti cseréjét annak érdekében, hogy a szakértők: 1. más területeken is tapasztalatokat gyűjthessenek; 2. többféle technikával és működési eljárással ismerkedhessenek meg; 3. egyéb részt vevő segélyszolgálatok és intézmények módszereit tanulmányozhassák. 26. cikk Adott esetben a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások zavartalan és hatékony működésére tekintettel megállapított szükségleteknek megfelelő egyéb képzési lehetőségek is nyújthatók. 27. cikk (1) A Bizottság biztosítja a képzés színvonalának és tartalmának a koherenciáját. (2) A részt vevő államok és a Bizottság minden képzéssel kapcsolatos rendezvény tekintetében megjelölik a képzésen való részvétel céljából általuk küldött személyeket. (3) A Bizottság megfelelő rendszert hoz létre a végrehajtott képzési intézkedések értékelésére. VII. FEJEZET A KÖZÖSSÉGEN BELÜLI ÉS KÍVÜLI BEAVATKOZÁSOK 28. cikk Riasztás (1) A részt vevő államokon belüli súlyos veszélyhelyzet vagy olyan közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet esetén, amely határokon átnyúló hatásokat vált vagy válthat ki, illetve egy vagy több ország részéről a megfigyelési és tájékoztatási központon keresztüli segélykéréshez vezethet, azon állam illetékes hatósága és/vagy kapcsolattartó pontjai, amelyben a veszélyhelyzet bekövetkezett vagy annak közvetlen veszélye fennáll, a létrehozott kommunikációs csatornákon keresztül haladéktalanul tájékoztatják a megfigyelési és tájékoztatási központot. (2) Amennyiben a Bizottságot harmadik országban bekövetkező olyan súlyos veszélyhelyzetről tájékoztatták, amely polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozás megtételét teheti szükségessé, úgy a megfigyelési és tájékoztatási központ kapcsolatba lép az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam illetékes hatóságaival, illetve a Bizottság egyéb illetékes szervezeti egységeivel és tájékoztatja őket a kialakult helyzetről. (3) A megfigyelési és tájékoztatási központ összegyűjti a korai előrejelzéshez szükséges alapvető információkat és azokat a létrehozott kommunikációs csatornákon és hálózatokon keresztül továbbítja a részt vevő államok mindegyikének illetékes polgári védelmi hatóságaihoz és/vagy kapcsolattartó pontjaihoz. (4) Amennyiben fennáll a határokon átnyúló hatások veszélye, úgy a súlyos veszélyhelyzet által érintett részt vevő állam tájékoztatja a megfigyelési és tájékoztatási központot a helyzet alakulásáról. Ezután a megfigyelési és tájékoztatási központ tájékoztatja a többi részt vevő államot, illetve a Bizottság illetékes szervezeti egységeit, valamint a helyzet alakulásának függvényében rendszeresen frissíti az információit. 29. cikk Segítségnyújtás iránti megkeresések (1) Amennyiben egy súlyos veszélyhelyzet által érintett részt vevő állam vagy harmadik ország a közösségi eljárás keretében történő segítségnyújtásra tart igényt, úgy polgári védelmi segítségnyújtásra irányuló hivatalos megkeresést juttat el a megfigyelési és tájékoztatási központhoz. (2) Harmadik országban bekövetkező olyan súlyos veszélyhelyzet esetén, amely polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozás megtételét teheti szükségessé, a Bizottság saját kezdeményezésére úgy dönthet, hogy tájékoztatja a harmadik országot a közösségi segítségnyújtás lehetőségéről. A megfigyelési és tájékoztatási központ rendszeresen tájékoztatja az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállamot a helyzet alakulásáról. (3) A segítségnyújtást kérő állam a megfigyelési és tájékoztatási központ rendelkezésére bocsátja a helyzettel összefüggő valamennyi információt, különösen pedig a különleges szükségletekre, a kért támogatásra és a katasztrófa helyszínére vonatkozó információkat. Amennyiben a támogatást szakértők és/vagy beavatkozási egységek, illetve eszközök formájában kéri, úgy a segítségnyújtást kérő állam tájékoztatja a megfigyelési és tájékoztatási központot a támogatás megérkezésének időpontjáról és helyszínéről, valamint a veszélyhelyzet helyszíni kezelésével megbízott illetékes kapcsolattartó pontról. (4) A megfigyelési és tájékoztatási központ és a segítségnyújtást kérő állam közötti egyeztetést követően a megfigyelési és tájékoztatási központ a segítségnyújtás iránti megkeresést megküldi a részt vevő államoknak, valamint adott esetben kapcsolatba lép az erőforrások adatbázisával, továbbá tájékoztatja a Bizottság megfelelő szervezeti egységeit. A segítségnyújtást kérő állam által a segítségnyújtás iránti eredeti megkeresésben tett bármely módosítást haladéktalanul továbbítani kell a részt vevő államok mindegyikének. (5) A hivatalos megkeresést követően a részt vevő államok haladéktalanul tájékoztatják a megfigyelési és tájékoztatási központot a segítségnyújtás céljából felhasználható tényleges kapacitásukról, továbbá megjelölik e segítségnyújtás terjedelmét és feltételeit. (6) A megfigyelési és tájékoztatási központ összegyűjti és a segítségnyújtást kérő állam, illetve a többi részt vevő állam számára haladéktalanul megküldi az (5) bekezdésben említett információkat. (7) A segítségnyújtást kérő állam tájékoztatja a megfigyelési és tájékoztatási központot az általa kiválasztott beavatkozási egységekről és eszközökről. (8) A megfigyelési és tájékoztatási központ tájékoztatja a részt vevő államokat a segítségnyújtást kérő állam által kiválasztott beavatkozási egységekről és eszközökről. A segítséget nyújtó részt vevő államok rendszeresen tájékoztatják a megfigyelési és tájékoztatási központot az általuk küldött beavatkozási egységekről és eszközökről. (9) A szakértők küldésére irányuló megkeresés vonatkozásában a megfigyelési és tájékoztatási központ: a) a 17. cikkel összhangban felállított "szakértők adatbázisának" felhasználásával kapcsolatba lép a részt vevő államokkal és tájékozódik azon szakértők elérhetőségéről, akik szükség szerint a kijelölésüket követő három órán belül készek az indulásra; b) a segítségnyújtást kérő állammal történő egyeztetést követően választ a rendelkezésre álló szakértők közül és erről tájékoztatja a részt vevő államokat; c) haladéktalanul kapcsolatba lép a szakértőkkel és intézkedik azoknak a 20. cikk (2) bekezdésében említett küldési eljárással összhangban történő kiküldéséről; d) a segítségnyújtást kérő állam naprakész jelentése alapján, azok kiküldése előtt kidolgozza a szakértőkre és a beavatkozási egységek vezetőire vonatkozó utasításokat. (10) Harmadik országban bekövetkező súlyos veszélyhelyzet esetén a megfigyelési és tájékoztatási központ szorosan együttműködik az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállammal, illetve a Bizottság illetékes szervezeti egységeivel. (11) A segítségnyújtást kérő állam megteszi saját intézkedéseit a küldött támogatás nemzeti, illetve regionális szinten történő koordinációja érdekében. A segítségnyújtást kérő állam megkönnyíti a segítségnyújtási beavatkozás céljából történő határátlépést, továbbá logisztikai támogatást biztosít. 30. cikk A beavatkozások vezetése (1) A Közösségen belül bekövetkező súlyos veszélyhelyzet esetén a segítségnyújtást kérő állam a segítségnyújtási beavatkozást a 2001/792/EK, Euratom határozat 5. cikke (3) és (4) bekezdésével összhangban vezeti. (2) A Közösségen kívül bekövetkező súlyos veszélyhelyzet esetén a helyzetértékelő és koordináló egységek a feladataikat a 16. cikkel összhangban látják el. A koordinációról az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam, illetve annak képviselője gondoskodik. 31. cikk Harmadik országokban történő beavatkozások Harmadik országokban a közösségi segítségnyújtási beavatkozás akár az érintett harmadik ország és a megfigyelési és tájékoztatási központ, illetve az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam képviselője közötti önálló intézkedésként, akár az EU vagy valamely nemzetközi szervezet által vezetett beavatkozás részeként is végrehajtható. 32. cikk Szakértői küldetések (1) A kiküldött szakértők a feladataikat a 16. cikk szerint látják el. Rendszeresen jelentést tesznek a segítségnyújtást kérő állam hatóságai, valamint a megfigyelési és tájékoztatási központ számára. (2) A megfigyelési és tájékoztatási központ tájékoztatja a részt vevő államokat a szakértői küldetés előrehaladásáról. (3) A harmadik országokban megvalósuló szakértői küldetések előrehaladásáról a megfigyelési és tájékoztatási központ tájékoztatja a Bizottságnak az érintett országban lévő küldöttségét, illetve az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam képviselőjét, továbbá a Bizottság illetékes szervezeti egységeit. (4) A segítségnyújtást kérő állam rendszeresen tájékoztatja a megfigyelési és tájékoztatási központot a beavatkozás helyszínén folyó tevékenységek előrehaladásáról. (5) Harmadik országokban történő beavatkozások esetén a koordináció vezetője rendszeresen tájékoztatja a megfigyelési és tájékoztatási központot a beavatkozás helyszínén folyó tevékenységek előrehaladásáról. (6) A megfigyelési és tájékoztatási központ összegzi a beérkezett információkat és megküldi azokat a részt vevő államok kapcsolattartó pontjainak és illetékes hatóságainak. 33. cikk A beavatkozás befejezése (1) Amennyiben a segítségnyújtás már nem szükséges, illetve annak további teljesítése már nem biztosítható, úgy a segítségnyújtást kérő állam, illetve a segítséget nyújtó érintett részt vevő államok tájékoztatják erről a megfigyelési és tájékoztatási központot, valamint a helyszínre küldött közösségi szakértőket és beavatkozási egységeket. A tulajdonképpeni kivonás megfelelő formában történő megszervezése a segítségnyújtást kérő állam és a részt vevő államok feladata; a megfigyelési és tájékoztatási központot tájékoztatni kell erről. (2) Harmadik országok esetén, amennyiben a segítségnyújtás már nem szükséges, illetve annak további teljesítése már nem biztosítható, úgy erről a koordináció vezetője jelentést készít a megfigyelési és tájékoztatási központ számára. A megfigyelési és tájékoztatási központ ezen információt továbbítja a Bizottságnak az érintett országban lévő küldöttsége, az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam képviselője, továbbá a Bizottság illetékes szervezeti egységei számára. Az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállammal, valamint a segítségnyújtást kérő állammal egyeztetve a megfigyelési és tájékoztatási központ biztosítja a beavatkozás befejezését. 34. cikk Jelentéstétel és tapasztalatok (1) A segítségnyújtást kérő állam és a segítséget nyújtó részt vevő államok illetékes hatóságai, valamint a kiküldött közösségi szakértők benyújtják a megfigyelési és tájékoztatási központnak a beavatkozás minden vonatkozására kiterjedő következtetéseiket. A megfigyelési és tájékoztatási központ ezután összefoglaló jelentést készít a segítségnyújtásról. (2) A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások értékelése és javítása érdekében, a megfigyelési és tájékoztatási központ gondoskodik a megszerzett tapasztalatok terjesztéséről. 35. cikk Költségek (1) Ezzel ellentétes megállapodás hiányában, a részt vevő államok által biztosított segítségnyújtás költségét a segítségnyújtást kérő állam viseli. (2) A segítséget nyújtó részt vevő állam – különösen a veszélyhelyzet jellegének, valamint az esetleges károk nagyságának figyelembevételével – részben vagy teljesen ingyenesen nyújthat segítséget. Ezen kívül ezen állam bármikor lemondhat a költségei megtérítésének egészéről vagy annak egy részéről. (3) Ezzel ellentétes megállapodás hiányában, a segítségnyújtási beavatkozás teljes időtartama alatt a segítségnyújtást kérő állam gondoskodik a részt vevő államok beavatkozási egységeinek elszállásolásáról és ellátásáról, és amennyiben ezek készletei kimerülnek, úgy azoknak a saját költségén történő pótlásáról. Azonban a beavatkozási egységeknek eleinte egy – a felhasznált beavatkozási eszközökhöz mérten – ésszerű időszakra logisztikailag függetleneknek és önellátóaknak kell lenniük, és erről tájékoztatniuk kell a megfigyelési és tájékoztatási központot. (4) A közösségi szakértők kiküldéséből származó költségeket a 20. cikkel összhangban kell kezelni. E költségeket a Bizottság viseli. 36. cikk Kártérítés (1) A segítségnyújtást kérő állam lemond arról, hogy a tulajdonában keletkezett vagy a személyzetének okozott károkért a részt vevő államoktól kártérítést követeljen, amennyiben e károk az e határozat szerinti segítségnyújtási beavatkozásokkal összefüggésben keletkeztek, kivéve amennyiben ezek bizonyítottan csalásra vagy súlyos kötelességszegésre vezethetők vissza. (2) Harmadik félnél, a segítségnyújtási beavatkozás következtében keletkezett károk esetében a segítségnyújtást kérő állam és a segítséget nyújtó részt vevő állam együttműködnek az említett károk megtérítésének megkönnyítése érdekében. 37. cikk Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2003. december 29-én. a Bizottság részéről Margot Wallström a Bizottság tagja [1] HL L 297., 2001.11.15., 7. o. [2] HL L 332., 2000.12.28., 1. o. [3] HL L 336., 2002.12.12., 36. o. [4] HL L 316., 2002.11.20., 4. o. [5] HL L 203., 1999.8.3., 1. o. [6] HL L 316., 2002.11.20., 1. o. [7] HL L 203., 1999.8.3., 9. o. [8] HL C 43., 2002.2.16., 1. o. [9] HL L 327., 1999.12.21., 53. o. [10] HL L 101., 2001.4.11., 1. o. [11] HL L 317., 2001.12.3., 1. o. -------------------------------------------------- MELLÉKLET +++++ TIFF +++++ +++++ TIFF +++++ +++++ TIFF +++++ --------------------------------------------------