Hivatalos Lap C 291 , 13/10/2000 o. 0001 - 0044
A Bizottság közleménye. A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (2000/C 291/01) (EGT vonatkozású szöveg) TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS (1–7) 1. Az iránymutatás rendeltetése (1–4) 2. A 81. cikk alkalmazhatósága a vertikális megállapodásokra (5–7) II. AZON VERTIKÁLIS MEGÁLLAPODÁSOK, AMELYEK FŐSZABÁLYKÉNT NEM TARTOZNAK A 81. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK HATÁLYA ALÁ (8–20) 1. Csekély jelentőségű megállapodások, valamint a kis- és középvállalkozások megállapodásai (8–11) 2. Ügynöki megállapodások (12–20) III. A CSOPORTMENTESÍTÉSI RENDELET ALKALMAZÁSA (21–70) 1. A csoportmentesítési rendelet által létrehozott "védelmi övezet" (21–22) 2. A csoportmentesítési rendelet hatálya (23–45) 3. A csoportmentesítési rendeletben foglalt különösen súlyos korlátozások (46–56) 4. A csoportmentesítési rendeletben foglalt feltételek (57–61) 5. A jogellenesség vélelmének hiánya a csoportmentesítési rendelet hatálya alá nem tartozó esetekben (62) 6. Az elővigyázatosságból tett bejelentés szükségtelensége (63–65) 7. Elválaszthatóság (66–67) 8. Az azonos forgalmazási rendszerben forgalmazott termékek portfóliója (68–69) 9. Átmeneti időszak (70) IV. A CSOPORTMENTESÍTÉS VISSZAVONÁSA ÉS A CSOPORTMENTESÍTÉSI RENDELET ALKALMAZÁSÁNAK MELLŐZÉSE (71–87) 1. Visszavonási eljárás (71–79) 2. A csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzése (80–87) V. A PIAC MEGHATÁROZÁSA ÉS A PIACI RÉSZESEDÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE (88–99) 1. A Bizottság közleménye az érintett piac meghatározásáról (88) 2. Az érintett piac a csoportmentesítési rendeletben foglalt 30 %-os piaci részesedési küszöb kiszámítása esetén (89–95) 3. Az érintett piac az egyedi értékelés esetén (96) 4. A piaci részesedés kiszámítása a csoportmentesítési rendelet alkalmazása esetén (97–99) VI. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS ELVEI AZ EGYEDI ESETEKBEN (100–229) 1. Az elemzés keretei (103–136) 1.1. A vertikális korlátozások negatív hatásai (103–114) 1.2. A vertikális korlátozások pozitív hatásai (115–118) 1.3. A vertikális korlátozások értékelésének általános szabályai (119) 1.4. Az elemzés módszertana (120–136) 1.4.1. A 81. cikk (1) bekezdésében foglalt értékelés során alkalmazandó releváns tényezők (121–133) 1.4.2. A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt értékelés során alkalmazandó releváns tényezők (134–229) 2. Az egyes vertikális korlátozások elemzése (137–229) 2.1. Egyedüli márka kikötése (138–160) 2.2. Kizárólagos forgalmazás (161–177) 2.3. Kizárólagos vevőelosztás (178–183) 2.4. Szelektív forgalmazás (184–198) 2.5. Franchise (199–201) 2.6. Kizárólagos szállítás (202–214) 2.7. Árukapcsolás (215–224) 2.8. Ajánlott és legnagyobb viszonteladási ár (225–228) 2.9. Egyéb vertikális korlátozások (229) I. BEVEZETÉS 1. Az iránymutatás rendeltetése (1) Ez az iránymutatás az EK-szerződés 81. cikkében foglalt vertikális megállapodások értékelésének alapelveit határozza meg. A vertikális megállapodások meghatározását a Bizottság 1999. december 22-i 2790/1999/EK rendelete 2. cikkének (1) bekezdése tartalmazza, amely a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozik a vertikális megállapodások kategóriái és az összehangolt magatartások tekintetében [1] (csoportmentesítési rendelet) [lásd a (23)–(45) bekezdést]. Ez az iránymutatás nem érinti a Szerződés 82. cikkének a vertikális megállapodásokra történő párhuzamos alkalmazása lehetőségét. Az iránymutatás felépítése a következő: - A II. rész [(8)–(20) bekezdés] azokkal a vertikális megállapodásokkal foglalkozik, amelyek főszabályként nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, - A III. rész [(21)–(70) bekezdés] a csoportmentesítési rendelet alkalmazásához fűz magyarázatot, - A IV. rész [(71)–(87) bekezdés] a csoportmentesítés visszavonásának és a csoportmentesítési rendelet alkalmazása mellőzésének alapelveit határozza meg, - Az V. rész [(88)–(99) bekezdés] a piac meghatározásával és a piaci részesedés kiszámításával kapcsolatos kérdéseket érinti, - A VI. rész [(100)–(229) bekezdés] az elemzés általános kereteit és a Bizottságnak a vertikális megállapodásokat érintő, egyedi esetekben alkalmazott jogérvényesítési elveit határozza meg. (2) Az iránymutatásban az elemzés egyaránt vonatkozik árukra és szolgáltatásokra, bár bizonyos vertikális korlátozásokat főként az áruk forgalmazása során alkalmaznak. Hasonlóképpen a vertikális megállapodások egyaránt vonatkozhatnak közbenső termékekre, részszolgáltatásokra, illetve végtermékekre vagy végső szolgáltatásokra. Eltérő utalás hiányában a szövegben található elemzés és indokolás az áruk és a szolgáltatások minden fajtájára és a kereskedelem minden szintjére vonatkozik. A "termékek" kifejezés árukra és szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik. A "szállító" és "vevő" kifejezések a kereskedelem minden szintjét átfogják. (3) Az iránymutatás kibocsátásával a Bizottságnak az a célja, hogy segítséget nyújtson a gazdasági társaságok részére abban, hogy saját maguk végezzék el a vertikális megállapodások értékelését az EK versenyjogi szabályai alapján. Az ebben az iránymutatásban meghatározott normákat az adott eset konkrét körülményeinek figyelembevételével kell alkalmazni. Ez kizárja az iránymutatás gépies alkalmazását. Minden esetet az adott tényállás figyelembevételével kell értékelni. A Bizottság az iránymutatást ésszerűen és rugalmasan fogja alkalmazni. (4) Ez az iránymutatás a 81. cikknek a vertikális megállapodásokra történő alkalmazása tekintetében nem érinti az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága és Bírósága által adható értelmezést. 2. A 81. cikk alkalmazhatósága a vertikális megállapodásokra (5) Az EK-szerződés 81. cikke azokra a vertikális megállapodásokra vonatkozik, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek akadályozzák, korlátozzák vagy torzítják a gazdasági versenyt (a továbbiakban: vertikális korlátozások) [2] A vertikális korlátozásokkal kapcsolatban a 81. cikk megfelelő jogi kereteket nyújt az értékeléshez, elismerve a versenyellenes és a versenyt előmozdító hatások közötti különbségtételt. A 81. cikk (1) bekezdése tiltja az olyan megállapodásokat, amelyek felismerhetően korlátozzák vagy torzítják a gazdasági versenyt, míg a 81. cikk (3) bekezdése mentességet biztosít azon megállapodások számára, amelyek a versenyellenes hatásokat ellensúlyozó megfelelő mértékű előnyökkel járnak. (6) A legtöbb vertikális korlátozás esetében a gazdasági verseny szempontjai csak akkor merülnek fel, ha nem megfelelő a márkák közötti verseny, azaz ha a szállító, a vevő vagy mindkettőjük szintjén valamilyen fokú piaci erő tapasztalható. Ha nem megfelelő a márkák közötti verseny, akkor fontossá válik a márkák közötti és a márkán belüli verseny védelme. (7) A verseny védelme az EK versenypolitikájának elsődleges célja, mivel ez növeli a fogyasztói jólét szintjét és az erőforrások hatékony elosztását eredményezi. Az EK versenyjogi szabályainak alkalmazása során a Bizottság olyan gazdasági megközelítést alkalmaz, amely a piaci hatásokon alapul; a vertikális megállapodásokat saját jogi és gazdasági összefüggéseikben kell értelmezni. A csoportmentesítési rendelet 4. cikkében célok szerint felsorolt korlátozások esetén azonban a Bizottság nem köteles értékelni a tényleges piaci hatásokat. A piacok integrációja az EK versenypolitikájának egyik kiegészítő célja. A piacok integrációja növeli a Közösségen belüli gazdasági versenyt. Nem engedhető meg, hogy a gazdasági társaságok magánjogi korlátok formájában építsék újra a kereskedelem sikeresen eltörölt állami korlátait. II. AZON VERTIKÁLIS MEGÁLLAPODÁSOK, AMELYEK FŐSZABÁLYKÉNT NEM TARTOZNAK A 81. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK HATÁLYA ALÁ 1. Csekély jelentőségű megállapodások, valamint a kis- és középvállalkozások (8) Nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének a hatálya alá azok a megállapodások, amelyek nem alkalmasak arra, hogy jelentős hatást gyakoroljanak a tagállamok közötti kereskedelemre, illetve nem képesek céljuknál vagy hatásuknál fogva a versenyt jelentősen korlátozni. A csoportmentesítési rendelet csak azokra a megállapodásokra vonatkozik, amelyek a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Ez az iránymutatás nem érinti a jelenlegi vagy bármely jövőbeli "de minimis" közlemény [3] alkalmazását. (9) A különösen súlyos ("hardcore") korlátozásokról és a halmozott hatások kérdéseiről szóló "de minimis" közlemény 11., 18. és 20. pontjában meghatározott feltételek szerint azok a vertikális megállapodások, amelyeknek részesei olyan vállalkozások, amelyek piaci részesedése az érintett piacon nem haladja meg a 10 %-ot, főszabályként nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Nincs azonban olyan vélelem, hogy a 10 %-nál magasabb piaci részesedéssel bíró vállalkozások által kötött vertikális megállapodások automatikusan sértenék a 81. cikk (1) bekezdését. A 10 %-os küszöbértéknél magasabb piaci részesedéssel bíró vállalkozások által kötött megállapodások is lehetnek ugyanis olyanok, amelyek nincsenek jelentős hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, illetve nem jelentenek jelentős versenykorlátozást. [4] Ezeket a megállapodásokat jogi és gazdasági összefüggéseik fényében kell értékelni. Az egyedi megállapodások értékelésének szempontjait a (100)–(229) bekezdés tartalmazza. (10) A "de minimis" közleményben meghatározott különösen súlyos korlátozások tekintetében a 81. cikk (1) bekezdése a 10 %-os küszöbérték alatt is alkalmazható, feltéve hogy fennáll a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre gyakorolt jelentős hatás. Ebben a tekintetben a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság vonatkozó esetjoga alkalmazandó. [5] Itt utalunk arra az iránymutatás (119) bekezdése 10. pontjában említett egyedi helyzetre, amikor új termék kerül piaci bevezetésre, illetve amikor egy vállalkozás új piacra lép be. (11) A Bizottság úgy véli továbbá, hogy – a halmozott hatás és a különösen súlyos korlátozások figyelembe vétele mellett – a Bizottság 96/280/EK ajánlásának [6] mellékletében meghatározott kis- és középvállalkozások által kötött megállapodások esetében nem valószínűsíthető, hogy ezek képesek lennének a tagállamok közötti kereskedelemre a 81. cikk (1) bekezdése szerinti érzékelhető hatást gyakorolni, vagy érzékelhető versenykorlátozást eredményezni, így ezek a megállapodások főszabályként nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Azokban az esetekben azonban, ahol az ilyen megállapodások kimerítik a 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltételeit, a Bizottság általában tartózkodni fog attól, hogy eljárást indítson az erre irányuló megfelelő közösségi érdek hiánya miatt, kivéve ha az adott vállalkozások csoportosan vagy egyedileg erőfölényben vannak a közös piac egy jelentős részén. 2. Ügynöki megállapodások (12) A (12)–(20) bekezdések a kereskedelmi ügynökökkel kötött kizárólagos megbízotti szerződésekről szóló 1962. évi közlemény [7] rendelkezéseinek helyébe lépnek. A fenti bekezdéseket a Tanács 86/653/EGK irányelvével [8] együtt kell értelmezni. Ügynöki megállapodás alapján egy jogi vagy természetes személy (ügynök) olyan felhatalmazást kap, hogy egy másik személy (megbízó) megbízásából szerződésről tárgyaljon és/vagy azt meg is kösse az ügynök saját nevében, vagy pedig a megbízó nevében az alábbi tárgyakban: - áruk vagy szolgáltatások vásárlása a megbízó által, vagy - áruk vagy szolgáltatások eladása a megbízó által. (13) Valódi ügynöki megállapodások esetén az ügynökre ruházott kötelezettségek a megbízó megbízásából megtárgyalt és/vagy megkötött szerződések tekintetében nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának hatálya alá. A 81. cikk (1) bekezdése alkalmazhatóságának értékelése során az a meghatározó tényező, hogy milyen pénzügyi vagy kereskedelmi kockázatot vállal az ügynök azon tevékenységek vonatkozásában, amelyekre ő a megbízótól ügynöki megbízást kapott. Az értékelés szempontjából nem lényeges, hogy az ügynök egy vagy több megbízó megbízásából tevékenykedik. A nem valódi ügynöki megállapodásokra alkalmazható a 81. cikk (1) bekezdése, ezekben az esetekben a csoportmentesítési rendelet és az iránymutatás más bekezdései is alkalmazandók. (14) Az ügynöki megállapodások valódi voltának értékelése során a 81. cikk (1) bekezdése alapján kétfajta pénzügyi vagy kereskedelmi kockázat fennállása lehet lényeges szempont. Először is, vannak olyan kockázatok, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ügynök által a megbízó részére megkötött vagy megtárgyalt szerződésekhez – ilyen például a raktárkészletek finanszírozása. Másodsorban, vannak olyan kockázatok, amelyek egy adott piachoz kötődő beruházásra vonatkoznak. Ezek olyan beruházások, amelyek kifejezetten ahhoz a tevékenységfajtához kötődnek, amelyre vonatkozóan a megbízó az ügynököt megbízta, azaz ahhoz szükségesek, hogy az ügynök képes legyen megkötni és/vagy megtárgyalni az adott típusú szerződést. Az ilyen beruházások általában nem térülnek meg, ha az adott tevékenységi területről való kivonulás után a beruházás nem használható fel más célokra, vagy a befektetést csak jelentős veszteséggel lehet értékesíteni. (15) Az ügynöki szerződés valódinak minősül és így a 81. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esik, ha az ügynök nem, vagy csak jelentéktelen kockázatot visel a megbízó részére megkötött és/vagy megtárgyalt szerződések tekintetében, és az adott tevékenységi körben a piachoz kötődő beruházások vonatkozásában. Ilyen esetekben a szállítói vagy vásárlói magatartás annak ellenére részét képezi a megbízó tevékenységének, hogy az ügynök esetében önálló vállalkozásról van szó. Így a megbízó viseli az ügylethez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi kockázatokat, és az ügynök nem fejt ki független gazdasági tevékenységet azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyekre ő a megbízótól ügynöki megbízást kapott. Ellenkező esetben az ügynöki megállapodás nem minősül valódi ügynöki megállapodásnak, és alkalmazható rá a 81. cikk (1) bekezdése. Ebben az esetben az ügynök nem visel ilyen kockázatokat és független kereskedőnek minősül, aki szabadon határozhatja meg marketingstratégiáját annak érdekében, hogy elérje az adott szerződéshez vagy piachoz kötődő beruházásainak megtérülését. Az értékelés szempontjából nem lehet figyelembe venni az olyan kockázatokat, amelyek az ügynöki szolgáltatás nyújtásával általánosságban összefüggnek, mint például az, hogy az ügynök jövedelme attól függ, mennyire sikeres az ügynöki tevékenysége, illetve nem vehetők figyelembe az olyan általános jellegű beruházások, mint például az ingatlan- vagy személyzetfejlesztés. (16) A kockázat kérdését eseti alapon kell megítélni, inkább figyelembe véve a valós gazdasági helyzetet, mint a jogi formaságokat. A Bizottság véleménye szerint azonban a 81. cikk (1) bekezdése általában nem érvényes az ügynökre ruházott kötelezettségre a megbízó nevében megtárgyalt vagy megkötött szerződések tekintetében, ha a szerződéssel eladott vagy vett áruk tulajdonjoga nem száll át az ügynökre, illetve nem maga az ügynök nyújtja a szerződés szerinti szolgáltatásokat, valamint ha az ügynök: - nem járul hozzá a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások eladásának/vásárlásának költségeihez, ideértve az áruszállítás költségeit is. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ügynök végezze a szállítási szolgáltatást, feltéve, hogy annak költségeit a megbízó viseli, - nem köteles – közvetve vagy közvetlenül – befektetni az értékesítés ösztönzésébe, például a megbízó hirdetési költségvetéséhez történő hozzájárulással, - saját költségére vagy kockázatára nem tart fenn raktárkészletet a szerződés szerinti árukból, ideértve a raktárkészletek finanszírozását, illetve az ezeket érintő veszteségek viselését is, és jogosult külön költség nélkül visszajuttatni az eladatlan árut a megbízóhoz, kivéve, ha az ügynök vétkessége megállapítható (például nem tette meg az elvárható biztonsági intézkedéseket a készletet érintő veszteség elkerülésére), - nem biztosít és/vagy nem nyújt értékesítés utáni szolgáltatásokat, szervizszolgáltatást vagy garanciális javítást, kivéve, ha ennek költségeit teljes egészében a megbízó viseli, - nem hajt végre az adott piachoz kötődő eszköz- vagy ingatlanberuházásokat, illetve személyzeti képzést, például üzemanyag kiskereskedelmi tevékenységhez szükséges üzemanyag-tároló tartály beszerzését, vagy biztosítási kötvények eladásához szükséges különleges szoftver beszerzését biztosítási ügynöki tevékenység esetén, - nem vállal felelősséget harmadik személyek felé az eladott termék által okozott károk tekintetében (termékfelelősség), kivéve, ha ügynöki minőségében megállapítható a vétkessége ebben a tekintetben, - nem vállal felelősséget azért, ha a vevő nem teljesíti a szerződést – kivéve azt a következményt, hogy ügynöki megbízását elveszti – ide nem értve azt az esetet, ha az ügynök vétkessége megállapítható (például, ha nem teszi meg az elvárható biztonsági vagy vagyonvédelmi intézkedéseket, illetve nem teszi meg az elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy a lopást jelentse a megbízónak vagy a rendőrségnek, valamint nem juttat el a megbízóhoz minden olyan rendelkezésére álló információt, ami a vevő pénzügyi megbízhatóságára vonatkozik). (17) Ez a felsorolás nem kimerítő jellegű. Ha azonban az ügynök a fenti kockázatok vagy költségek valamelyikét – vagy közülük többet – felvállal, akkor alkalmazható a 81. cikk (1) bekezdése csakúgy, mint bármely más vertikális megállapodás esetében. (18) Ha egy ügynöki megállapodás nem tartozik a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, akkor az ügynök által a megbízó részére megkötött és/vagy megtárgyalt szerződésekhez kötődő minden ügynöki kötelezettség kívül esik a 81. cikk (1) bekezdésének hatályán. Az alábbi ügynöki kötelezettségek általában elválaszthatatlan részét képezik egy ügynöki megállapodásnak, mivel ezek mindegyike a megbízónak arra a jogára vonatkozik, hogy meghatározza az ügynök tevékenységi körét a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások tekintetében, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a megbízó vállalhassa a kockázatokat és így a kereskedelmi stratégiát meghatározó helyzetben legyen: - az áruk vagy szolgáltatások értékesítésének helyére vonatkozó korlátozás, - a vevő személyére vonatkozó korlátozás, - azok az árak és feltételek, amelyeket az ügynöknek alkalmaznia kell az áruk vagy szolgáltatások értékesítése vagy beszerzése során. (19) A szerződés szerinti áruk és szolgáltatások ügynök általi és a megbízó megbízásából történő eladása vagy megvásárlása feltételeinek szabályozásán túl az ügynöki megállapodások gyakran tartalmaznak rendelkezést az ügynök és a megbízó közötti kapcsolatra vonatkozóan. Így különösen olyan rendelkezést tartalmazhatnak, amely megtiltja a megbízónak, hogy más ügynököket is megbízzon egy adott ügylettípus, vevőkör vagy terület vonatkozásában (kizárólagos ügynöki rendelkezések) és/vagy megtiltja az ügynöknek, hogy ügynöki vagy forgalmazói feladatot lásson el a megbízó versenytársainak megbízásából (versenytilalomra vonatkozó rendelkezések). A kizárólagos ügynöki rendelkezések csak a márkán belüli versenyre vonatkoznak, és általánosságban nincsen versenykorlátozó hatásuk. A versenytilalomra vonatkozó rendelkezések – ideértve a megállapodás hatályának megszűnése utáni versenytilalomra vonatkozó rendelkezést – a márkák közötti versenyt érintik és sérthetik a 81. cikk (1) bekezdését, ha a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások vételének vagy eladásának érintett piacáról való kizáráshoz vezetnek (lásd a VI.2.1 szakaszt). (20) Az ügynöki megállapodás akkor is a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, ha a megbízó visel minden pénzügyi és kereskedelmi kockázatot, ha a megállapodás elősegíti a felek közötti összejátszást. Ez a helyzet állhat fenn például akkor, ha több megbízó ugyanazon ügynököket alkalmazza, míg kollektíven kizár másokat abból, hogy ugyanezen ügynököket alkalmazzák, vagy ha az ügynököket arra használják, hogy összejátsszanak marketingstratégiáik tekintetében, illetve szenzitív piaci információkat cseréljenek a megbízók között. III. A CSOPORTMENTESÍTÉSI RENDELET ALKALMAZÁSA 1. A csoportmentesítési rendelet által létrehozott "védelmi övezet" (21) A csoportmentesítési rendelet a jogszerűség vélelmét állítja fel a vertikális megállapodásokra vonatkozóan a szállító vagy a vevő piaci részesedésének függvényében. A csoportmentesítési rendelet 3. cikkével összhangban a csoportmentesítés alkalmazhatóságának meghatározásakor általában azt kell figyelembe venni, hogy a szállító mekkora részesedéssel rendelkezik azon a piacon, ahol a szerződés szerinti termékeit vagy szolgáltatásait értékesíti. A csoportmentesítés alkalmazásának feltétele, hogy a piaci részesedés ne haladja meg a 30 %-os küszöbértéket. Csak azokban az esetekben kell a vevő piaci részesedését figyelembe venni azon a piacon, ahol a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat beszerzi, amely a csoportmentesítés alkalmazásának feltételeként nem haladhatja meg a 30 %-os küszöbértéket, ha a megállapodás a csoportmentesítési rendelet 1. cikkének c) pontja szerinti kizárólagos szállítási kötelezettséget tartalmaz. A piaci részesedéssel kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban lásd az V. részt [(88)–(99) bekezdés]. (22) Gazdasági szempontból a vertikális megállapodásnak nemcsak a szállító és a vevő közötti piacra lehet hatása, hanem a termelési vagy értékesítési láncban a vevőt követő piacokra is. A csoportmentesítési rendelet egyszerűsített megközelítése, amely (az adott esettől függően) csak a szállító vagy a vevő piaci részesedését veszi figyelembe a két fél közötti piacon, igazolást nyer azáltal, hogy a 30 %-os küszöbérték alatt a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb elhelyezkedő piacokra gyakorolt hatás általában elenyésző. Ezen felül a szállító és a vevő közötti piac kizárólagos vizsgálata megkönnyíti a csoportmentesítési rendelet alkalmazását és növeli a jogbiztonságot, míg a visszavonás intézménye [lásd a (71)–(87) bekezdést] lehetőséget biztosít a további kapcsolódó piacokat érintő esetleges problémák orvoslására. 2. A csoportmentesítési rendelet hatálya i. A vertikális megállapodások meghatározása (23) A vertikális megállapodások fogalma a csoportmentesítési rendelet 2. cikke (1) bekezdésének meghatározásában "olyan megállapodások vagy összehangolt magatartások, amelyek két vagy több olyan vállalkozás között jönnek létre, amelyek mindegyike – a megállapodás tekintetében – a termelési vagy forgalmazási lánc különböző szintjein működik, és amely megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra olyan feltételek vonatkoznak, amelyek szerint a felek meghatározott árukat vagy szolgáltatásokat megvásárolhatnak, eladhatnak, vagy viszonteladás során értékesíthetnek". (24) A fenti meghatározásnak három fő eleme van: - a megállapodás vagy összehangolt magatartás két vagy több vállalkozás között jön létre. A nem vállalkozásként működő végső fogyasztókkal kötött vertikális megállapodásokra a meghatározás nem vonatkozik; általánosabban: a végső fogyasztókkal kötött megállapodások nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, mivel ez csak a vállalkozások közötti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire és az összehangolt magatartásokra vonatkozik. Ez nem akadályozza a Szerződés 82. cikke alkalmazásának lehetőségét, - a megállapodás vagy összehangolt magatartás olyan vállalkozások között áll fenn, amelyek mindegyike – a megállapodás tekintetében – a termelési vagy forgalmazási lánc különböző szintjein működik. Ez azt jelenti például, hogy az egyik vállalkozás olyan nyersanyagot gyárt, amit a másik vállalkozás alapanyagként felhasznál, vagy az első cég a gyártó, a második a nagykereskedő, a harmadik pedig a kiskereskedő. Ez nem zárja ki azt, hogy egy vállalkozás a termelési vagy forgalmazási lánc több szintjén is működjön, - a megállapodás vagy az összehangolt magatartás olyan feltételekre vonatkozik, amelyek szerint a szerződés felei, a szállító és a vevő, "meghatározott árukat vagy szolgáltatásokat megvásárolhatnak, eladhatnak vagy viszonteladás során értékesíthetnek". Ezáltal tükröződik a csoportmentesítési rendelet célja, hogy a beszerzési és forgalmazási megállapodásokat szabályozza. Ezek olyan megállapodások, amelyek a szállító által szállított áruk vagy szolgáltatások megvásárlásának, értékesítésének vagy viszonteladásának feltételeire és/vagy az ezeket az árukat, illetve szolgáltatásokat felhasználó vevő általi értékesítés feltételeire vonatkoznak. A csoportmentesítési rendelet alkalmazása szempontjából mind a szállító által szállított áruk vagy szolgáltatások, mind pedig a felhasználás eredményeként létrejött áruk és szolgáltatások szerződés szerinti árunak és szolgáltatásnak minősülnek. A meghatározás kiterjed minden végterméknek és közbenső terméknek minősülő árura és szolgáltatásra vonatkozó vertikális megállapodásra. Az egyetlen kivétel a gépjárműágazat, mindaddig, amíg erre az ágazatra fennáll egy olyan külön csoportmentesítési rendelet, mint például a Bizottság 1475/95/EK rendelete [9]. A szállító által biztosított árukat vagy szolgáltatásokat a vevő viszonteladóként értékesítheti, vagy alapanyagként felhasználhatja saját termékei vagy szolgáltatásai előállítása során. (25) A csoportmentesítési rendelet a harmadik fél részére történő bérbeadás céljára értékesített és vásárolt árukra is vonatkozik. A bérleti és lízingszerződések azonban nem tartoznak a rendelet hatálya alá, mivel ezekben az esetekben nincs szó áruk vagy szolgáltatások értékesítéséről a szállító által a vevő részére. Általánosabb fogalmazásban: a csoportmentesítési rendelet nem terjed ki olyan korlátozásokra és kötelezettségekre, amelyekre nem a vásárlás, értékesítés vagy viszonteladás valamely feltételei vonatkoznak, például egy olyan kötelezettségre, amely megtiltja a feleknek, hogy olyan önálló kutatási és fejlesztési tevékenységet folytassanak, amely kikötést a felek belefoglalhatnak egy egyébként vertikálisnak minősülő megállapodásba. A 2. cikk (2)–(5) bekezdései közvetve vagy közvetlenül kizárnak bizonyos vertikális megállapodásokat a csoportmentesítési rendelet alkalmazási köréből. ii. Vertikális megállapodások a versenytársak között (26) A csoportmentesítési rendelet 2. cikkének (4) bekezdése kifejezetten kizárja alkalmazási köréből a "versenytárs vállalkozások által kötött vertikális megállapodásokat". A versenytársak közötti vertikális megállapodásokkal – az összejátszás lehetséges hatásai tekintetében – a közeljövőben megjelenő, a 81. cikknek a horizontális együttműködésre vonatkozó alkalmazásáról szóló iránymutatás foglalkozik majd. [10] Az ilyen megállapodások vertikális hatásait azonban ezen iránymutatás szerint kell értékelni. A csoportmentesítési rendelet 1. cikkének a) pontja a versenytárs vállalkozásokat úgy határozza meg, mint amelyek "tényleges vagy lehetséges szállítók ugyanazon termék piacán", tekintet nélkül arra, hogy ugyanazon földrajzi piacon versenytársak vagy sem. Versenytárs vállalkozások azok a vállalkozások, amelyek tényleges vagy lehetséges szállítói a szerződés szerinti áruknak vagy szolgáltatásoknak, illetve olyan áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyek helyettesíthetik a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat. Lehetséges szállítónak minősül az a vállalkozás, amely ténylegesen nem állítja elő a versengő terméket, de erre képes lenne, és szándékában állna ezt tenni, ha nem jönne létre a megállapodás, válaszul a relatív árak kis mértékű folyamatos emelkedésére. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozás képes lenne megtenni és valószínűleg végre is hajtja majd a szükséges további beruházásokat, és egy éven belül pedig piacra lép. Ezt az értékelést reális alapon kell elvégezni; a piacra lépés puszta elméleti lehetősége nem elegendő. [11] (27) Három kivétel van a versenytársak közötti vertikális megállapodásokra vonatkozó általános kizárás alól, amelyek közül mindhárom a 2. cikk (4) bekezdésében található, és valamennyi a nem kölcsönös megállapodásokra vonatkozik. A nem kölcsönösség például azt jelenti, hogy bár az egyik gyártó forgalmazója lesz a másik gyártó termékeinek, az utóbbi nem lesz forgalmazója az első gyártó termékeinek. A versenytársak közötti nem kölcsönös megállapodásokra kiterjed a csoportmentesítési rendelet hatálya, ha (1) a vevő forgalma nem haladja meg a 100 millió eurót, vagy (2) a szállító az áruknak gyártója és forgalmazója is, míg a vevő a versengő termékeknek csak forgalmazója, de nem gyártója, vagy (3) a szállító olyan szolgáltató, amely a kereskedelem számos szintjén működik, míg a vevő nem kínál versengő szolgáltatásokat azon a kereskedelmi szinten, ahol megvásárolja a szerződés szerinti szolgáltatásokat. A második kivétel a kettős forgalmazás eseteire vonatkozik, azaz arra, amikor egy adott termék gyártója e termék forgalmazójaként is működik az ő termékeit forgalmazó független kereskedők versenytársaként. Az a forgalmazó, amely a gyártó részére termékleírást ad át abból a célból, hogy az meghatározott terméket gyártson a forgalmazó márkaneve alatt, nem tekinthető az ilyen saját márkájú termékek gyártójának. A harmadik kivétel hasonló kettős forgalmazási helyzetre vonatkozik a szolgáltatások vonatkozásában, amikor a szállító a vevő kereskedelmi szintjén szolgáltatóként is működik. iii. Kiskereskedői társulások (28) A csoportmentesítési rendeletet a 2. cikke (2) bekezdésének alapján alkalmazni kell olyan vertikális megállapodásokra is, amelyeket vállalkozások olyan társulásai kötnek, amelyek megfelelnek bizonyos feltételeknek, egyben a csoportmentesítési rendelet kizárja a hatálya alól a más társulások által kötött vertikális megállapodásokat. A társulás és annak tagjai vagy a társulás és annak szállítói között létrejött vertikális megállapodásokra csak abban az esetben vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, ha az összes tag áru-kiskereskedelemmel foglalkozik (nem pedig szolgáltatással), és ha a társulás minden egyes tagja 50 millió euró alatti forgalommal rendelkezik. Kiskereskedőnek minősülnek azok a forgalmazók, akik az áruk viszonteladói a végső fogyasztók felé. Ha a társulásnak csak korlátozott számú tagja rendelkezik az 50 millió eurós küszöbértéket nem jelentősen meghaladó forgalommal, ez alapesetben nincs hatással a 81. cikk szerinti értékelésre. (29) Vállalkozások társulásai mind horizontális, mind pedig vertikális megállapodásokat köthetnek. A horizontális megállapodásokat a közeljövőben megjelenő, a 81. cikknek a horizontális együttműködésre vonatkozó alkalmazásáról szóló iránymutatásban foglalt alapelvek szerint kell értékelni. Ha ebből az értékelésből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vállalkozások közötti együttműködés a beszerzés vagy értékesítés területén elfogadható, akkor további értékelésre van szükség a társulásnak a szállítóival vagy egyes tagjaival kötött vertikális megállapodások vizsgálatára. Az utóbbi értékelés során a csoportmentesítési rendelet szabályait és ezen iránymutatást kell alkalmazni. Így a társulás tagjai által kötött horizontális megállapodásokat vagy a társulás által elfogadott döntéseket, mint például az olyan döntést, amely a tagok kötelezettségévé teszi, hogy vásároljanak a társulástól, vagy az olyan döntést, amely a tagok részére kizárólagos terü leteket határoz meg, elsőként horizontális megállapodásként kell vizsgálni. Csak akkor lesz jelentősége a társulás és egyedi tagjai vagy a társulás és szállítói közötti vertikális megállapodások kiértékelésének, ha ez az értékelés pozitív. iv. A szellemi tulajdonjogokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó vertikális megállapodások (30) A csoportmentesítési rendelet 2. cikkének (3) bekezdése a hatálya alá vonja azokat a vertikális megállapodásokat, amelyek bizonyos rendelkezéseket tartalmaznak a szellemi tulajdonjogoknak a vevőre történő átruházása vagy hasznosításuk megengedése tárgyában, és így kizárja a csoportmentesítési rendelet hatálya alól a többi, szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos rendelkezést tartalmazó, vertikális megállapodást. A csoportmentesítési rendelet akkor alkalmazható a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó vertikális megállapodásokra, ha öt feltétel teljesül: - A szellemi tulajdonjogokra vonatkozó rendelkezésnek egy vertikális megállapodás részének kell lennie, azaz olyan megállapodásénak, amely arra nézve tartalmaz feltételeket, hogy a felek hogyan szerezhetnek be, értékesíthetnek, vagy viszonteladóként értékesíthetnek bizonyos árukat vagy szolgáltatásokat, - A szellemi tulajdonjogot a vevőre ruházzák át, vagy ő kap hasznosítási jogot, - A szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezés nem lehet a megállapodás elsődleges célja, - A szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezésnek közvetlenül kapcsolódnia kell az áruknak vagy szolgáltatásoknak a vevő, illetve annak vásárló általi használatához, értékesítéséhez vagy viszonteladóként történő értékesítéséhez. Franchise esetén, ha a szellemi tulajdonjog hasznosításának célja a marketing, az árukat vagy szolgáltatásokat a fő franchise vevő, vagy a franchise vevők forgalmazzák, - A szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések – a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások tekintetében – nem tartalmazhatnak olyan versenykorlátozásokat, amelyeknek célja, vagy hatása megegyezik az olyan vertikális korlátozásokéval, amelyek nem élveznek mentességet a csoportmentesítési rendelet alapján. (31) Ezek a feltételek biztosítják, hogy a csoportmentesítési rendeletet azokra a vertikális megállapodásokra alkalmazzák, ahol az áruk vagy szolgáltatások használata, értékesítése vagy viszonteladóként történő értékesítése hatékonyabban megvalósítható annak eredményeképpen, hogy a szellemi tulajdonjogokat vevőre ruházzák át, vagy a vevő használati jogot szerez ezekre. Más megfogalmazásban, a szellemi tulajdonjog átruházásának vagy a hasznosításuk megengedésének korlátozása akkor tartozik a rendelet hatálya alá, ha a megállapodás fő célja áruk vagy szolgáltatások megvásárlása vagy forgalmazása. (32) Az első feltétel megvilágítja, hogy a szellemi tulajdonjog átruházására vonatkozó ügylet egy áruvásárlásról vagy áruforgalmazásról, illetve szolgáltatások nyújtásáról vagy azok igénybevételéről szóló megállapodás, nem pedig olyan megállapodás, amely az áruk előállítása céljából átruházott vagy licenciába adott, szellemi tulajdonjogra vonatkozik, és nem is puszta licenciaadási megállapodás. A csoportmentesítési rendelet nem vonatkozik például az alábbiakra: - olyan megállapodás, ahol az egyik fél a másik fél részére átad egy receptet és megengedi, hogy az a recept alapján egy italt gyártson, - olyan megállapodás, amelyben az egyik fél a másik fél részére átad egy mintát vagy egy eredeti példányt, és megengedi, hogy az legyártsa és forgalmazza az ezek alapján készített termékeket, - védjegy vagy megjelölés használatának megengedése kereskedelmi céllal, - szponzori szerződés arról, hogy a fél jogosult magát egy esemény hivatalos szponzoraként hirdetni, - szerzői jogi szerződések, mint például olyan sugárzási szerződés, amely jogot biztosít egy esemény rögzítésére és/vagy sugárzására. (33) A második feltétel megvilágítja, hogy a csoportmentesítési rendelet nem alkalmazható abban az esetben, ha a szellemi tulajdonjogot a vevő adja át a szállítónak, tekintet nélkül arra, hogy a szellemi tulajdonjog a gyártás vagy a forgalmazás módjára vonatkozik-e. A csoportmentesítési rendelet nem alkalmazható olyan, a szállító részére történő szellemi tulajdonjog átruházására vonatkozó megállapodásra, amely esetleges korlátozásokat tartalmaz a szállító által végrehajtott értékesítések tekintetében. Ez azt jelenti, hogy különösen az olyan alvállalkozói szerződés, amely know-how átadását tartalmazza az alvállalkozó részére [12], nem tartozik a csoportmentesítési rendelet alkalmazásának hatálya alá. A csoportmentesítési rendelet azonban vonatkozik azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek alapján a vevő csupán termékleírást ad a szállítónak, meghatározva a szolgáltatandó árukat vagy szolgáltatásokat. (34) A harmadik feltétel alapján egyértelmű, hogy a megállapodás csak akkor tartozik a csoportmentesítési rendelet hatálya alá, ha annak nem elsődleges célja a szellemi tulajdonjog átruházása vagy licenciába adása. A megállapodás elsődleges céljának áruk vagy szolgáltatások megvásárlásnak vagy forgalmazásának kell lennie, és a szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezéseknek a vertikális megállapodás végrehajtását kell szolgálniuk. (35) A negyedik feltétel előírja, hogy a szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések segítsék elő az áruknak vagy szolgáltatásoknak a vevő vagy annak vásárlói általi használatát, értékesítését vagy viszonteladását. A használatra vagy viszonteladásra szánt árukat vagy szolgáltatásokat általában a licenciaadó szolgáltatja, de az is lehetséges, hogy a licenciavevő egy harmadik félként fellépő szállítótól vásárolja meg őket. Alapesetben a szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések az áruk vagy szolgáltatások marketingjére vonatkoznak. Például ez a helyzet akkor, amikor egy franchise-szerződésben a franchise adó eladja a franchise vevőnek az árukat viszonteladás céljára, továbbá megengedi, hogy a franchise vevő használja az ő védjegyét és know-how-ját az áruk piaci értékesítése során. Szintén a rendelet hatálya alá tartozik az az eset, amikor egy italkoncentrátum szállítója licenciát ad a vevőnek arra, hogy az felhígítás és palackozás után árusítsa az italt. (36) Az ötödik feltétel különös hangsúlyt helyez arra, hogy a szellemi tulajdonjogra vonatkozó rendelkezések nem célozhatnak és nem eredményezhetnek olyan hatásokat, amelyek a csoportmentesítési rendelet 4. cikkében található különösen súlyos korlátozások között vannak felsorolva, illetve olyan korlátozást, amelyet az 5. cikk kizár a csoportmentesítési rendelet hatálya alól [lásd a (46)–(61) bekezdést]. (37) Általában három fő területet érintenek azok a szellemi tulajdonjogok, amelyek a csoportmentesítési rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a vertikális megállapodások megvalósítását szolgálják: védjegyek, szerzői jogok és know-how. Védjegy (38) A licenciaadó termékeinek egy adott területen történő forgalmazásához a forgalmazó részére védjegyhasználati licenciát adhat. Kizárólagos licencia esetén a megállapodás kizárólagos forgalmazásnak minősül. Szerzői jog (39) A szerzői jog jogosultja a szerzői jogi védelmet élvező áruk (könyvek, szoftver stb.) viszonteladóit kötelezheti arra, hogy a viszonteladás során azzal a feltétellel kell eladniuk a terméket, hogy a vevő – aki lehet másik viszonteladó vagy végső felhasználó – nem sérti meg a szerzői jogokat. A viszonteladó ilyen kötelezettségei – ha azok a 81. cikk (1) bekezdése alá tartoznak – a csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartoznak. (40) Az olyan megállapodás, amelynek alapján egy szoftver fizikai példányait a szállító viszonteladás céljára adja át, és a viszonteladó a szoftverhez kapcsolódó semmiféle jogra nem szerez licenciát, csupán a fizikai példányok viszonteladására jogosult, a csoportmentesítési rendelet szerinti viszonteladási célú áruértékesítési megállapodásnak minősül. Az ilyen típusú forgalmazás során a szoftverlicencia átruházása a szerzői jog tulajdonosa és a szoftver végső felhasználója között jön létre. Ez történhet "hozzácsomagolt" licencia formájában, azaz úgy, hogy a licenciafeltételek a szoftver dobozában találhatók, és a csomag felbontásával a végső felhasználó hallgatólagosan elfogadja azokat. (41) A szerzői jog jogosultja kötelezheti azokat a vevőket, akik olyan hardvert vásárolnak, amely szerzői jogi védelmet élvező szoftvert is tartalmaz, hogy tartsák tiszteletben a szerzői jogokat, például ne másolják és adják el újra a szoftvert, vagy ne készítsenek olyan másolatot a szoftverről, amelyet másik hardveren futtatnak. Az ilyen felhasználási korlátozások – ha a 81. cikk (1) bekezdése alá tartoznak – a csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartoznak. Know-how (42) A franchise-megállapodások – az ipari franchise-megállapodások kivételével – a legjobb példák a know-how marketing célú átadására a vevő részére. A franchise-megállapodások szellemi alkotásokhoz fűződő jogokra vonatkozó licenciákat tartalmaznak a védjegyekkel, árujelzőkkel és know-how-val kapcsolatban az áruk forgalmazása vagy a szolgáltatások nyújtása során történő felhasználás céljából. A szellemi tulajdonjog licenciába adásán túl a franchise adó a megállapodás tartama alatt általában kereskedelmi és technikai segítséget is nyújt a franchise vevő részére, így beszerzési szolgáltatásokat, oktatást, ingatlan-tanácsadást, pénzügyi tervezést stb. A licencia és a segítségnyújtás a franchise tárgyát jelentő üzleti módszer elválaszthatatlan részét képezik. (43) A franchise-megállapodásban foglalt licenciaadásra vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, ha a 30. pontban felsorolt öt feltétel teljesül. Általában ez az eset áll fenn, mivel a legtöbb franchise-megállapodásban, ideértve a master (elsődleges) franchise-megállapodásokat is, a franchise adó árukat és/vagy szolgáltatásokat – különösen kereskedelmi vagy technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat – is átad, illetve szolgáltat a franchise vevő részére. Az átadott szellemi tulajdonjog segíti a franchise vevőt abban, hogy a franchise adó által – vagy a franchise adó által kijelölt szállító által – szolgáltatott árukat viszonteladóként értékesítse, vagy ezeket az árukat felhasználva értékesítse a keletkezett árukat vagy szolgáltatásokat. Ha a franchise-megállapodás kizárólag vagy elsődlegesen szellemi tulajdonjog licenciába adására vonatkozik, akkor erre nem alkalmazható a csoportmentesítési rendelet, azonban hasonló elbírálás alá tartozik, mint azok a franchise-megállapodások, amelyekre a csoportmentesítési rendelet vonatkozik. (44) Az alábbi, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kötelezettségek általában szükségesek a franchise adó szellemi tulajdonjogainak védelmére, és így ezekre – ha ezek a kötelezettségek a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak – szintén vonatkozik a csoportmentesítési rendelet: a) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy sem közvetetten, sem közvetlenül nem vesz részt hasonló üzleti vállalkozásban; b) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy versenytárs vállalkozásban nem szerez olyan pénzügyi részesedést, amely lehetővé tenné a franchise vevő részére az ilyen vállalkozás gazdasági magatartásának befolyásolását; c) nem hozza harmadik fél tudomására a franchise adó által szolgáltatott know-how-t, feltéve, hogy az még nem minősül köztudomású információnak; d) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise adó részére átad minden olyan tapasztalatot, ami a franchise felhasználása során keletkezett, továbbá, hogy a franchise adó és a többi franchise vevő részére nem kizárólagos licenciát ad az ilyen tapasztalatból eredő know-how használatára; e) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy tájékoztassa a franchise adót a licenciába adott szellemi tulajdonjogok megsértéséről, jogi eljárást indítson a jogsértők ellen, illetve, hogy segítséget nyújtson a franchise adónak a jogsértők elleni jogi eljárásokban; f) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise adó által licenciába adott know-how-t nem használja a franchise használatától eltérő célokra; g) a franchise vevő azon kötelezettsége, hogy a franchise adó jóváhagyása nélkül nem ruházza át a franchise-megállapodás szerinti jogokat és kötelezettségeket. v. Kapcsolat más csoportmentesítési rendeletekkel (45) A 2. cikk (5) bekezdése alapján a csoportmentesítési rendelet "nem alkalmazható olyan vertikális megállapodásokra, amelyeknek tárgya bármely más csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartozik". Ez azt jelenti, hogy a csoportmentesítési rendelet nem alkalmazható azokra a vertikális megállapodásokra, amelyekre az alábbiak vonatkoznak: a Bizottság 240/96/EK rendelete [13] a technológiaátadásról, a Bizottság 1475/1995/EK rendelete [14] a gépjármű-forgalmazásról vagy a 417/85/EGK [15] és a 418/85/EGK [16] rendeletek a horizontális megállapodásokkal összefüggésben kötött vertikális megállapodások mentesítéséről – a 2236/97/EK rendelet [17] szerinti utolsó módosítás szerint – vagy bármilyen jövőbeni hasonló rendelet. 3. A csoportmentesítési rendeletben foglalt különösen súlyos korlátozások (46) A csoportmentesítési rendelet 4. cikke tartalmazza azon különösen súlyos korlátozások felsorolását, amelyek következtében a csoportmentesítési rendelet hatálya alól kizárásra került a vertikális megállapodás egésze. A különösen súlyos korlátozásoknak ez a listája a közösségen belüli kereskedelemmel kapcsolatos vertikális megállapodásokra vonatkozik. A közösségen kívülre irányuló exporttal, illetve importtal/újraimportálással kapcsolatos vertikális megállapodások tekintetében lásd a Javico v Yves Saint Laurent ítéletet. Az ilyen különösen súlyos korlátozásokat tartalmazó vertikális megállapodások esetén az egyedi mentesítés sem valószínű. (47) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének a) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás a viszonteladási ár meghatározása, azaz olyan megállapodás kötése vagy összehangolt gyakorlat folytatása, amelynek közvetett vagy közvetlen célja olyan rögzített összegű vagy legalacsonyabb viszonteladási ár, illetve rögzített összegű vagy legalacsonyabb árszint meghatározása, amelyet a vevőnek figyelembe kell vennie. A korlátozás egyértelmű az olyan szerződéses kikötés vagy összehangolt magatartás esetén, ahol a viszonteladási ár közvetlenül meghatározásra kerül. A viszonteladási ár fenntartása azonban közvetett eszközökkel is elérhető. Ez utóbbira példa lehet az olyan megállapodás, amely megszabja a forgalmazási nyereség mértékét, meghatározza a legnagyobb árengedményt, amelyet a forgalmazó egy meghatározott árszintből engedhet, meghatározza a szállító részéről a rabatt nyújtását, vagy a promóciós költségek megtérítését egy adott árszint betartásához köti, az előírt viszonteladási árat a versenytársak viszonteladási áraihoz köti, illetve ilyen eszközök lehetnek a fenyegetések, megfélemlítések, figyelmeztetések, büntetések, szállítások késleltetése vagy felfüggesztése, illetve a szerződés felmondása egy adott árszint figyelembe nem vétele esetén. Az árrögzítés közvetlen vagy közvetett eszközei még hatékonyabbak akkor, ha olyan intézkedésekkel társítják őket, amelyek az árcsökkentő forgalmazók azonosítását szolgálják; ilyen eszköz például egy ármegfigyelő rendszer működtetése, illetve a kiskereskedők kötelezése arra, hogy jelentsék, ha a forgalmazási hálózat más tagjai eltérnek a meghatározott árszinttől. Ehhez hasonlóan a közvetlen vagy közvetett árrögzítés még hatékonyabb akkor, ha olyan intézkedésekkel társul, amelyek mérséklik a vevőnek a viszonteladási ár csökkentésére irányuló hajlandóságát; ilyen például az az eset, amikor a szállító a termékre rányomtatja az ajánlott viszonteladási árat, vagy a szállító arra kötelezi a vevőt, hogy a legnagyobb kedvezményt élvező vásárlóra vonatkozó kikötést alkalmazza. Ugyanezen közvetett eszközök és "támogató" intézkedések felhasználhatók arra, hogy a legmagasabb vagy ajánlott árak viszonteladási ár kikötésként működjenek. Az ajánlott árak vagy legmagasabb árak felsorolásának átadása a szállító által a vevő részére azonban önmagában még nem minősül viszonteladási ár kikötéséhez vezető lépésnek. (48) Ügynöki megállapodások esetén a megbízó főszabályként meghatározza az eladási árat, mivel az ügynök nem lesz az áruk tulajdonosa. Ha azonban egy ügynöki megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik [lásd a (12)–(20) bekezdéseket], akkor a csoportmentesítési rendelet 4. cikkének a) pontja szerinti különösen súlyos korlátozásnak minősül az a kötelezettség, amely megakadályozza, vagy korlátozza az ügynököt abban, hogy rögzített vagy változó összegű megbízási díját megossza a vásárlóval. Így az ügynök számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a vásárló által ténylegesen fizetett ár összegét mérsékelje, ha ezzel nem csökkenti a megbízó bevételét [18]. (49) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének b) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás olyan megállapodásokkal vagy összehangolt magatartásokkal foglalkozik, amelyeknek közvetett vagy közvetlen célja a vevő eladásainak korlátozása, ha ezek a korlátozások arra a területre, illetve azokra a vásárlókra vonatkoznak, ahol, illetve akiknek a vevő eladhatja a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat. A különösen súlyos korlátozás a területi vagy vásárlók szerinti piacfelosztásra vonatkozik. Ez lehet közvetlen kötelezettségek következménye, például kötelezettségvállalás arra, hogy a forgalmazó bizonyos vásárlók vagy bizonyos területeken jelentkező vásárlók részére nem végez értékesítést, vagy olyan kötelezettség, hogy az ilyen vásárlóktól kapott megrendeléseket más forgalmazókhoz továbbítja. Közvetett intézkedések is járhatnak ezzel az eredménnyel, ha a forgalmazót arra kívánják késztetni, hogy ilyen vásárlókat ne szolgáljon ki, ilyen például: a jutalékok vagy engedmények csökkentése, a szállítás visszautasítása, a szállított mennyiség mérséklése, illetve a szállított mennyiségnek a meghatározott területen vagy fogyasztói körben jelentkező kereslethez történő igazítása, a szerződés felmondásával való fenyegetés, vagy a kötelezés a nyereség átutalására. Az is járhat továbbá ilyen eredménnyel, ha a szállító nem nyújt az egész közösségre kiterjedő garanciális szolgáltatást, amellett, hogy az összes forgalmazó köteles garanciális szolgáltatás nyújtására és ezt a szolgáltatást részükre a szállító téríti meg még az olyan áruk esetében is, amelyet egy másik forgalmazó értékesített az ő területükön. Az ilyen magatartások esetében még valószínűbb, hogy azok a vevő eladásait korlátozónak minősülnek, ha a szállító egy nyomonkövetési rendszer működtetésével együtt alkalmazza őket abból a célból, hogy megbizonyosodjon az eladott áruk tényleges rendeltetési helyéről, például megkülönböztető címkék vagy gyári számok használatával. Az összes forgalmazóra kiterjedő olyan tilalom azonban, amely kizárja a meghatározott végső felhasználók számára történő értékesítést, nem minősül különösen súlyos korlátozásnak, ha ennek objektív indoka van az adott termék tekintetében; például biztonsági és egészségügyi okból hozott általános tilalom arra nézve, hogy veszélyes anyagokat bizonyos vásárlók részére eladjanak. Ez azt is magában foglalja, hogy maga a szállító sem szolgálhatja ki ezeket a vásárlókat. A viszonteladó azon kötelessége, hogy feltüntesse üzletében a szállító márkanevét, nem minősül különösen súlyos korlátozásnak. (50) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének b) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás alól négy kivétel van. Az első kivétel megengedi, hogy a szállító közvetlen vevőinek aktív értékesítéseit egy olyan területre vagy vásárlói csoportra korlátozza, amelyet kizárólagos jelleggel egy másik vevője részére biztosított, vagy amelyet a szállító saját magának tartott fenn. A terület vagy vevőcsoport kizárólagos kijelöléséről akkor beszélünk, ha a szállító beleegyezik abba, hogy termékeit csak egy forgalmazónak adja el abból a célból, hogy a forgalmazó azt az adott területen vagy meghatározott vevőcsoport részére forgalmazza, és a kizárólagos forgalmazó védelemben részesül az ő területén vagy vevőcsoportjában a szállító vagy a szállító más, Közösségen belüli vevői által végrehajtott aktív értékesítéssel szemben. A szállító összekapcsolhatja a kizárólagos területi és a kizárólagos vevőcsoportra vonatkozó jogot, például úgy, hogy kizárólagos képviselőt nevez ki egy adott területen található meghatározott vevőcsoport tekintetében. A kizárólagosan biztosított területek vagy vevőcsoportok védelme azonban nem akadályozhatja az ilyen területen vagy vevőcsoportok részére történő passzív értékesítést. A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének b) pontja alkalmazása tekintetében a Bizottság az "aktív" és "passzív" értékesítést a következőképpen értelmezi: - Az "aktív" eladás során aktívan fordulnak az egyedi vásárlóhoz a másik forgalmazó kizárólagos területén vagy kizárólagos vevőcsoportján belül, például közvetlen levélmegkeresésben (direct mail) vagy látogatással; ugyanígy minősül a másik forgalmazó részére kizárólagosan biztosított meghatározott vevőcsoport vagy meghatározott terület fogyasztóinak aktív megcélzása olyan médiahirdetés vagy más promóció útján, amely kifejezetten az adott vevőcsoportot vagy az adott területen található vevőket célozza meg; illetve raktár vagy forgalmazói kirendeltség létesítése a másik forgalmazó kizárólagos területén. - A "passzív" eladás az egyedi vásárlóktól azok felszólítása nélkül érkező kérésre adott válasz, ideértve az áruk leszállítását, illetve a szolgáltatások nyújtását az ilyen vásárlók részére. Passzív eladásnak minősül az olyan általános jellegű hirdetés vagy promóció a médiában vagy az interneten, amely elérheti ugyan a más forgalmazók kizárólagos területein vagy vevőcsoportjaiban található vásárlókat, de amely egyben ésszerű eszköze az ilyen területeken vagy vevőcsoportokon kívüli vásárlók – például a nem kizárólagos területen vagy a hirdető saját területén található vevők – elérésének. (51) Minden forgalmazó szabadon használhatja az internetet a termékei hirdetésére vagy értékesítésére. A forgalmazók korlátozása az internet használata tekintetében csak abban az esetben összeegyeztethető a csoportmentesítési rendelettel, ha az interneten történő hirdetés vagy értékesítés aktív értékesítéshez vezetne más forgalmazók kizárólagos területein vagy vevőcsoportjaiban. Általánosságban az internet használata nem minősül aktív értékesítésnek az ilyen területeken vagy vevőcsoportokban, mivel ez a vásárlók összessége elérésének ésszerű eszköze. Az a tény, hogy ez a hirdető saját területén vagy vevőcsoportján kívüli hatásokkal is járhat, a technológiából – azaz a könnyű elérhetőségből – ered. Passzív értékesítésnek minősül, ha a vásárló felkeresi a forgalmazó honlapját, kapcsolatba lép a forgalmazóval, és ez a kapcsolat értékesítéshez – és szállításhoz – vezet. Ebben a tekintetben rendszerint nincs szerepe a honlapon vagy a kommunikációban használt nyelvnek. Nem minősül a honlap alkalmazása aktív értékesítésnek, ha a honlap nem elsődlegesen a másik forgalmazó részére kizárólagosan biztosított területen vagy vevőcsoporton belüli vásárlókat célozza, például kifejezetten az ilyen kizárólagosan biztosított fogyasztók részére rendelkezésre álló szolgáltatók honlapjain elhelyezett bannerek (szalagreklámok) vagy linkek használatával. Az egyedi vásárlók, vagy meghatározott vevőcsoportok részére kérés nélkül küldött e-mailek azonban aktív értékesítésnek minősülnek. Ugyanezek vonatkoznak a katalógus útján történő értékesítésre. Ettől függetlenül a szállító minőségi követelményeket támaszthat az áruinak viszonteladását célzó internethonlap tekintetében, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan egy szállító általában minőségi követelményeket támaszthat egy üzlettel szemben vagy a reklámozással és hirdetéssel szemben. Az utóbbinak különösen a szelektív forgalmazás esetében lehet jelentősége. Az internetes vagy katalógus útján történő értékesítés nyílt megtiltása csak objektív indokok alapján lehetséges. A szállító semmilyen esetben sem tarthatja fenn magának az internetes értékesítés és/vagy hirdetés jogát. (52) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének b) pontja a második különösen súlyos korlátozás alól három további kivételt tesz. Mind a három kivétel korlátozásokat tesz lehetővé mind az aktív, mind pedig a passzív értékesítések tekintetében. Így megengedhető egy nagykereskedő korlátozása abban, hogy végső felhasználóknak értékesítsen árukat, szelektív forgalmazási rendszerben egy kijelölt forgalmazó korlátozása abban, hogy – bármely kereskedelmi szinten – nem szerződéses forgalmazók részére adjon el árukat olyan piacon, ahol ilyen rendszer működik, és a beépítés céljából alkotóelemeket vásárló vevő korlátozása abban, hogy azokat a szállító versenytársainak viszonteladóként értékesítse. Az "alkotóelem" kifejezés minden közbenső terméket magában foglal, míg a "beépítés" kifejezés bármely olyan felhasználást jelent, amelynek célja áru előállítása. (53) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének c) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás a végső felhasználók – akik lehetnek szakmai végső felhasználók vagy végső fogyasztók – részére történő, szelektív forgalmazási hálózat tagjai általi aktív és passzív értékesítést korlátozza. Ez azt jelenti, hogy a csoportmentesítési rendelet 1. cikkének d) pontjában meghatározott szelektív forgalmazási rendszerben működő kereskedők nem korlátozhatók abban, hogy mely felhasználók – vagy a felhasználók nevében működő vásárló ügynökök – részére értékesítenek. Például a kereskedő a szelektív forgalmazási rendszerben sem korlátozható abban, hogy az interneten hirdessen és értékesítsen. A szelektív forgalmazás összekapcsolható a kizárólagos forgalmazással abban az esetben, ha az aktív és passzív értékesítést sehol sem korlátozzák. A szállító így elkötelezheti magát abban a tekintetben, hogy egy adott területen csak egy kereskedőt vagy korlátozott számú kereskedőt szolgál ki. (54) Ezen túlmenően a szelektív forgalmazás keretében a kereskedő korlátozható abban, hogy hol létesít üzlethelyiséget. A kiválasztott kereskedők számára megtiltható, hogy eltérő telephelyekről működtessék a vállalkozásukat, vagy az, hogy más helyen egy új üzletet nyissanak. Ha a kereskedő üzlete nem helyhez kötött ("mozgóárus"), akkor meghatározható az a terület, amelyen kívül a mozgó üzlet nem működtethető. (55) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének d) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás a szelektív forgalmazási rendszeren belül kijelölt forgalmazók közötti kereszteladások korlátozására vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy egy megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak nem lehet közvetlen vagy közvetett célja az, hogy megakadályozza vagy korlátozza a szerződés szerinti áruk aktív vagy passzív értékesítését a kijelölt forgalmazók között. A kijelölt forgalmazók nem korlátozhatók abban, hogy a szerződés szerinti árukat szabadon megvásárolják más kijelölt forgalmazóktól a hálózaton belül attól függetlenül, hogy azok azonos vagy más kereskedelmi szinten működnek. Ez azt jelenti, hogy a szelektív forgalmazás nem kapcsolható össze olyan vertikális korlátozásokkal, amelyeknek célja a forgalmazók arra való kényszerítése, hogy a szerződés szerinti termékeket kizárólagosan egy adott forrásból szerezzék be, például kizárólagos beszerzés útján. Ez azt is jelenti, hogy egy szelektív forgalmazási hálózaton belül a kijelölt nagykereskedők nem korlátozhatók a kijelölt kiskereskedők részére teljesített értékesítéseik tekintetében. (56) A csoportmentesítési rendelet 4. cikkének e) pontjában foglalt különösen súlyos korlátozás olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek a végső felhasználókat, független javítószolgálatokat és szolgáltatókat akadályozzák vagy korlátozzák abban, hogy tartalék alkatrészeket közvetlenül az alkatrészgyártóktól szerezzenek be. Az alkatrészgyártó és a tartalék alkatrészeket a saját termékébe beépítő vevő [eredeti berendezések gyártója, "original equipment manufacturer", (OEM)] közötti megállapodás sem közvetve, sem pedig közvetlenül nem akadályozhatja vagy korlátozhatja az alkatrészgyártót abban, hogy a tartalék alkatrészeket végső felhasználók, független javítószolgálatok vagy szolgáltatók részére értékesítse. Közvetett korlátozás különösen abból eredhet, ha a tartalék alkatrész szállítóját korlátozzák abban, hogy átadja a tartalék alkatrésznek a használók, független javítószolgálatok vagy szolgáltatók általi használatához szükséges műszaki információt vagy különleges berendezést. A megállapodás azonban tartalmazhat korlátozásokat a tartalék alkatrészek értékesítése tekintetében az olyan javítószolgálatok és szolgáltatók részére, akiket az eredeti berendezés gyártója bízott meg saját áruinak javításával vagy szervizelésével. Más szavakkal, az eredeti berendezés gyártója igényelheti azt, hogy a saját javító- vagy szervizhálózata a tartalék alkatrészeket tőle vásárolja meg. 4. A csoportmentesítési rendeletben foglalt feltételek (57) A csoportmentesítési rendelet 5. cikke kizár bizonyos kötelezettségeket a csoportmentesítési rendelet hatálya alól, annak ellenére, hogy a piaci részesedés küszöbértékét az érintett felek nem lépik át. A csoportmentesítési rendelet azonban alkalmazandó marad a vertikális megállapodás fennmaradó részére, ha az a rész elválasztható a nem mentesített kötelezettségektől. (58) Az első kizárás a csoportmentesítési rendelet 5. cikkének a) pontjában található versenytilalmi kötelezettségekre vonatkozik. A versenytilalmi kötelezettség előírja a vevő részére, hogy a szerződés szerinti áruk, szolgáltatások és az azokat helyettesítő áruk/szolgáltatások tekintetében (lásd az 1. cikk b) pontjában található meghatározást) előző évi összes beszerzéseinek több mint 80 %-át köteles a szállítótól vagy a szállító által kijelölt más vállalkozástól beszerezni, és így akadályozza a vevőt abban, hogy versengő termékeket vagy szolgáltatásokat vásároljon, illetve ezek részesedését az összes beszerzések 20 %-ánál alacsonyabb mértékben határozza meg. Ha a szerződés megkötését megelőző évre nem állnak rendelkezésre adatok a vevő beszerzéseit illetően, akkor a vevő által legjobb tudomása szerint adott becslést kell használni az éves teljes beszerzési igény tekintetében. Az ilyen versenytilalmi kötelezettségekre nem vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, ha azok időtartama határozatlan vagy az öt évet meghaladja. Azokra a versenytilalmi kötelezettségekre sem vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, amelyek hallgatólagosan meghosszabbíthatók öt évnél hosszabb időtartamra. A rendelet azonban vonatkozik azokra a versenytilalmi kötelezettségekre, amelyeknek időtartama öt évben vagy rövidebb időben korlátozott, illetve ha az öt éven túli meghosszabbítás mindkét fél kifejezett hozzájárulásával lehetséges, és nincsenek olyan akadályok, amelyek a vevőt korlátoznák abban, hogy az ötéves időtartam végén joghatályosan felmondja a versenytilalmi kötelezettséget. Ha például a megállapodásban ötéves versenytilalmi kötelezettség található és a szállító kölcsönt nyújt a vevőnek, akkor a kölcsön visszafizetése nem akadályozhatja a vevőt abban, hogy az ötéves időtartam végén joghatályosan felmondja a versenytilalmi kötelezettséget; a visszafizetést egyenlő vagy csökkenő összegű részletekben kell meghatározni, az emelkedő részletösszegű visszafizetési kötelezettség nem megengedhető. Ez azonban nem korlátozza azt a lehetőséget – például egy új forgalmazói kirendeltség esetén –, hogy a visszafizetést az első egy vagy két évben elhalasszák, amíg az eladások el nem érnek egy bizonyos szintet. A vevő részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a fennmaradó adósságát – ha van még ilyen – visszafizesse a versenytilalmi kötelezettség megszűnésekor. Hasonlóképpen, ha a szállító a vevő részére olyan berendezést biztosít, amely nem minősül specifikusnak a kapcsolatukra nézve, a vevő részére lehetővé kell tenni azt, hogy a versenytilalmi kötelezettség lejártakor piaci eszközértéken megvásárolja a berendezést. (59) Nem alkalmazható az ötéves időtartam-korlátozás, ha az árukat vagy szolgáltatásokat a vevő viszonteladóként "olyan telephelyről és területről adja el, amely a szállító tulajdona, vagy amelyet a szállító a vevőhöz nem kapcsolódó harmadik féltől bérel". Ilyen esetekben a versenytilalmi kötelezettség lehet ugyanolyan hosszú, mint ameddig a vevő a területet vagy telephelyet használja (a csoportmentesítési rendelet 5. cikkének a) pontja). Ennek a kivételnek az az oka, hogy általában nem várható el a szállítótól, hogy megengedje, hogy hozzájárulása nélkül a tulajdonát képező területről és telephelyről a versenytársa termékeit árulják. Ez a kivétel nem vonatkozik az olyan színlelt tulajdonjogi ügyletekre, amelyeknek a célja az ötéves korlátozás megkerülése. (60) A csoportmentesítési rendelet 5. cikkének b) pontja tartalmazza a csoportmentesítés alóli második kizárást a megállapodás hatályának a megszűnése utáni versenytilalmi kötelezettségre vonatkozóan. Az ilyen kötelezettségekre rendszerint nem vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, hacsak a kötelezettség nem elengedhetetlenül szükséges a szállító által a vevő részére átadott know-how védelme érdekében, illetve ha arra a telephelyre vagy területre korlátozódik, amelyet a vevő a szerződés időtartama alatt üzemeltetett, illetve ha legfeljebb egyéves időszakra terjed ki. A csoportmentesítési rendelet 1. cikke f) pontjának meghatározása szerint az a feltétel, hogy a know-how "lényegi" legyen, azt jelenti, hogy "a know-how olyan információt tartalmazzon, amely nélkülözhetetlen a vevő számára a szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások használatához, értékesítéséhez vagy viszonteladásához". (61) A csoportmentesítés alóli harmadik kizárást a csoportmentesítési rendelet 5. cikkének c) pontja tartalmazza és a versengő termékek szelektív forgalmazási rendszerben történő értékesítésére vonatkozik. A csoportmentesítési rendelet vonatkozik a szelektív forgalmazásnak a versenytilalmi kötelezettséggel történő összekapcsolására, ami általánosan arra kötelezi a kereskedőket, hogy ne értékesítsék a versengő márkákat. Nem vonatkozik azonban a csoportmentesítési rendelet arra a kötelezettségre, ha a szállító kijelölt kereskedőit közvetve vagy közvetlenül megakadályozza abban, hogy viszonteladási céllal meghatározott versenytárs szállítóktól vásároljanak termékeket. A fenti kötelezettség kizárásának a célja az, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, ahol az azonos szelektív forgalmazási hálózatot használó szállítók megakadályozzák azt, hogy egy vagy több meghatározott versenytársuk ezt a hálózatot használja termékeik forgalmazására (a versenytárs szállító kizárása, ami a kollektív bojkott egy formája lenne) [19]. 5. A jogellenesség vélelmének hiánya a csoportmentesítési rendelet hatálya alá nem tartozó esetekben (62) A csoportmentesítési rendelet hatálya alá nem tartozó vertikális megállapodásoknak nem vélelmezik a jogellenességét, egyedi megvizsgálásukra azonban szükség lehet. A vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy külön bejelentés nélkül végezzék el saját értékelésüket. Ha a Bizottság végzi az egyedi vizsgálatot, akkor rá hárul a bizonyítási teher abban a vonatkozásban, hogy a szóban forgó megállapodás sérti a 81. cikk (1) bekezdését. Ha kimutathatók az érzékelhető versenyellenes hatások, a vállalkozások hivatkozhatnak a hatékonyság növekedésére és kifejthetik, hogy miért valószínűsíthető az, hogy az adott forgalmazási rendszer olyan előnyökkel jár, amelyek relevánsak a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítési feltételek szempontjából. 6. Az elővigyázatosságból tett bejelentés szükségtelensége (63) A legutóbb az 1216/1999/EK rendelettel [20] módosított, a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6-i 17. sz. első tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdése [21] értelmében a vertikális megállapodások a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítés kedvezményeit hatálybalépésüktől kezdve élvezhetik, még akkor is, ha a bejelentés ezen időpont után történik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs szükség elővigyázatosságból történő bejelentésre. Vita esetén lehetőség van arra, hogy a vállalkozás bejelentést tegyen, amely alapján a Bizottság visszamenőleges hatállyal mentesítheti a vertikális megállapodást annak hatálybalépésétől kezdve, ha az a 81. cikk (3) bekezdése mind a négy feltételének megfelel. A bejelentő fél nem köteles magyarázatot adni arra, miért nem jelentette be korábban a megállapodást és nem tagadható meg részére a visszamenőleges mentesítés pusztán abból az okból, hogy korábban nem tett bejelentést. Minden bejelentést érdemben kell elbírálni. A 17. rendelet 4. cikke (2) bekezdésének ez a módosítás kiküszöbölni kívánja a nemzeti bíróságok előtti rosszhiszemű perindítás lehetőségét, és így erősíteni a szerződések polgári jogi érvényesíthetőségét. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha a vállalkozások azért nem tettek bejelentést, mert úgy vélték, hogy a megállapodásra vonatkozik a csoportmentesítési rendelet. (64) Mivel a bejelentés időpontja már nem korlátozza a Bizottság általi mentesítés lehetőségét, a nemzeti bíróságoknak értékelniük kell, hogy a 81. cikk (1) bekezdése alá tartozó vertikális megállapodásokra alkalmazni kell-e a 81. cikk (3) bekezdését. Ha ez valószínűsíthető, akkor az eljárást a Bizottság álláspontjának kialakításáig fel kell függeszteni. A nemzeti bíróságok azonban elfogadhatnak ideiglenes intézkedéseket a Bizottság a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazhatóságáról szóló értékelésének meghozataláig ugyanúgy, ahogyan ezt előzetes kérdésnek az EK-szerződés 234. cikke alapján a Bíróság elé utalása esetén teszik. A közbenső határozat meghozatalára vonatkozó eljárás esetén nincs szükség felfüggesztésre, ha a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek a 81. cikk (3) bekezdése [22] alkalmazása valószínűségének értékelésére. (65) A vertikális megállapodásokról szóló bejelentések nem élveznek prioritást a Bizottság végrehajtási politikájában, ha nincs folyamatban per, vagy nem indítottak keresetet a nemzeti bíróságok előtt. A bejelentés nem biztosít ideiglenes érvényességet a megállapodás végrehajtásának. A Bizottság nem szab ki bírságot, ha a vállalkozások azért nem jelentették be a megállapodást, mert jóhiszeműen azt feltételezték, hogy nem lépték át a csoportmentesítési rendeletben foglalt piaci részesedési küszöbértéket. 7. Elválaszthatóság (66) A csoportmentesítési rendelet azzal a feltétellel mentesíti a vertikális megállapodásokat, hogy a megállapodás nem tartalmaz és annak segítségével nem gyakorolnak a 4. cikkben meghatározott különösen súlyos korlátozást. Egy vagy több különösen súlyos korlátozás fennállása esetén a csoportmentesítési rendelet kedvezményei a vertikális megállapodás egészére nézve elvesznek. A különösen súlyos korlátozások tekintetében nincs helye elválaszthatóságnak. (67) Az elválaszthatósági szabályt azonban alkalmazni kell a csoportmentesítési rendelet 5. cikkében meghatározott feltételekre. Ennek következtében a csoportmentesítés kedvezménye csak a vertikális megállapodás azon részére nézve szűnik meg, amely nem felel meg az 5. cikkben meghatározott feltételeknek. 8. Az azonos forgalmazási rendszerben forgalmazott termékek portfóliója (68) Ha egy szállító többféle áru vagy szolgáltatás forgalmazására ugyanazt a forgalmazási megállapodást használja, akkor ezek közül egyesek – tekintettel a piaci részesedési küszöbértékre – a csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartozhatnak, míg mások esetleg nem. Ebben az esetben a csoportmentesítési rendelet azokra az árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, amelyekre a feltételek teljesülnek. (69) Azon áruk és szolgáltatások esetében, amelyekre nem vonatkozik a csoportmentesítési rendelet, az általános versenyszabályok érvényesek, tehát: - nincs csoportmentesítés, de a jogellenességet sem kell vélelmezni, - ha nem mentesíthetően sérül a 81. cikk (1) bekezdése, vizsgálni lehet azt, hogy vannak-e megfelelő jogvédelmi intézkedések a versenyprobléma feloldására a fennálló forgalmazási rendszeren belül, - a megfelelő jogvédelmi intézkedések hiányában a szállító köteles más forgalmazási formákat alkalmazni. Ez a helyzet akkor is előállhat, ha a 82. cikk egyes termékek esetében igen, más termékek esetében viszont nem alkalmazható. 9. Átmeneti időszak (70) A csoportmentesítési rendelet 2000. június 1-jétől alkalmazandó. A csoportmentesítési rendelet 12. cikke átmeneti időszakot biztosít azon vertikális megállapodások számára, amelyek 2000. június 1. előtt már hatályban voltak és nem felelnek meg a csoportmentesítési rendelet által előírt mentesítési feltételeknek, viszont megfelelnek a 2000. május 31-én hatályát vesztő csoportmentesítési rendelet mentesítési feltételeinek (a Bizottság 1983/83/EGK rendelete, 1984/83/EGK rendelete, és 4087/88/EGK rendelete). Szintén megszűnik 2000. május 31-én a Bizottság az 1983/83/EGK és 1984/83/EGK rendeletekről szóló közleményének az alkalmazhatósága. Az utóbbi megállapodások 2001. december 31-ig továbbra is élvezhetik a hatályon kívül helyezett rendeletekből fakadó kedvezményt. A 30 %-os piaci részesedést el nem érő szállítók és vevőik által kötött, öt évet meghaladó időtartamú versenytilalmi megállapodásokra akkor vonatkozik e csoportmentesítési rendelet, ha 2002. január 1-jén a versenytilalmi megállapodás fennmaradó idejéből legfeljebb öt év van hátra. IV. A CSOPORTMENTESÍTÉS VISSZAVONÁSA ÉS A CSOPORTMENTESÍTÉSI RENDELET ALKALMAZÁSÁNAK MELLŐZÉSE 1. Visszavonási eljárás (71) A csoportmentesítési rendelet által biztosított jogszerűségi vélelem visszavonható, ha a vertikális megállapodás – akár elszigetelten, akár pedig versenytárs szállítók vagy vevők által érvényesített hasonló megállapodásokkal összefüggésben értékelve – a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá kerül, és nem teljesíti a 81. cikk (3) bekezdésében meghatározott összes feltételt. Ez előfordulhat akkor, ha – kizárólagos szállítási megállapodás esetén – egy 30 %-os piaci részesedést meg nem haladó szállító vagy vevő olyan vertikális megállapodást köt, amely nem eredményez olyan objektív előnyöket, amelyek kiegyenlítik a versenyt érintő hátrányokat. Különösen fennállhat ez a helyzet az áruk végső fogyasztók részére történő értékesítése esetén, akik gyakran sokkal gyengébb pozícióban vannak, mint a közbenső áruk szakmai vásárlói. A végső fogyasztók részére történő értékesítések esetén a vertikális megállapodás által okozott hátrányok erőteljesebb hatással járhatnak, mint a közbenső áruk értékesítése esetén. Ha a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei nem teljesülnek, a Bizottság a 6. cikk alapján visszavonhatja a csoportmentesítési rendelet által biztosított kedvezményt és megállapíthatja a 81. cikk (1) bekezdésének sérelmét. (72) A visszavonási eljárás alkalmazása esetén a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, és nem felel meg a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltételnek. (73) Különösen akkor nem teljesülnek a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítési feltételek, ha az érintett piacra való bejutást vagy az ottani versenyt jelentősen korlátozza a versenytárs szállítók vagy vevők által kötött hasonló vertikális megállapodások párhuzamos hálózatainak halmozott hatása. A vertikális megállapodások párhuzamos hálózatai akkor minősülnek hasonlónak, ha az ezekben foglalt korlátozások a piacon hasonló hatásokkal járnak. Általában akkor jelentkeznek hasonló hatások, ha a versenytárs szállítók vagy vevők által gyakorolt vertikális korlátozások a (104)–(114) bekezdésekben felsorolt négy csoport egyikébe tartoznak. Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha egy adott piacon bizonyos szállítók pusztán mennyiségi alapú szelektív forgalmazást folytatnak, míg más szállítók minőségi alapú szelektív forgalmazást alkalmaznak. Ilyen esetekben az értékelésnek figyelembe kell vennie a megállapodások egyes hálózatainak tulajdonítható versenyellenes hatásokat. Adott esetben a visszavonás csak azokra a mennyiségi korlátozásokra vonatkozhat, amelyeket bizonyos számú felhatalmazott forgalmazóra kényszerítettek. Visszavonási határozat hozható olyan esetekben is, ahol a vevő – például kizárólagos szállítás vagy forgalmazás keretében – jelentős piaci erővel rendelkezik a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb (valamelyik következő fázisban) elhelyezkedő olyan érintett piacokon, ahol az árukat viszonteladóként értékesíti vagy szolgáltatásokat nyújt. (74) Csak annak a vállalkozásnak róható fel a versenyellenes halmozott hatás, amelyeknek abban számottevő szerepe van. Nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alá [23], és így nem képezik tárgyát a visszavonási eljárásnak azok a megállapodások, amelyeket olyan vállalkozások kötnek, amelyeknek a halmozott hatáshoz való hozzájárulása elhanyagolható. Az ilyen hozzájárulásra vonatkozó értékelést a (137)–(229) bekezdésben foglalt szempontok alapján kell elvégezni. (75) A visszavonási határozatnak csak ex nunc hatálya lehet, ami azt jelenti, hogy az érintett megállapodások mentesítettségi helyzete nem változik a visszavonás hatályba lépéséig. (76) A csoportmentesítési rendelet 7. cikke szerint a tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága visszavonhatja a csoportmentesítési rendelet által nyújtott kedvezményt az olyan vertikális megállapodásokra vonatkozóan, amelyeknek a versenyellenes hatásai az érintett tagállamban, vagy annak egy földrajzilag elkülönült piacnak minősülő részén érezhetők. Ha a tagállamban nincs olyan hatályos jogszabály, amely a nemzeti versenyhatóságot felhatalmazná a közösségi versenyjog alkalmazására vagy legalább arra, hogy visszavonja a csoportmentesítési rendelet által biztosított kedvezményt, a tagállam felkérheti a Bizottságot, hogy indítson ilyen eljárást. (77) A Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra nézve, hogy a csoportmentesítési rendelet által biztosított kedvezményt visszavonja azon vertikális megállapodások tekintetében, amelyek a versenyt egy érintett, de egy tagállam területénél szélesebb földrajzi piacon korlátozzák. Ha az érintett földrajzi piac egyetlen tagállam területe vagy annak egy része, akkor a Bizottság és az érintett tagállam párhuzamos hatáskörrel rendelkeznek a visszavonásra. Az ilyen ügyekben gyakran alkalmazható a nemzeti versenyhatóságok általi decentralizált végrehajtás. A Bizottság azonban fenntartja a jogot arra, hogy maga intézkedjen olyan meghatározott ügyekben, amelyek valamely közösségi érdek szempontjából különös jelentőséggel bírnak, például új jogi kérdést vetnek fel. (78) A nemzeti jog által meghatározott eljárások keretében kell meghozni a visszavonásra vonatkozó nemzeti döntéseket, és ezek csak az adott tagállam területén belül hatályosak. Ezek a nemzeti döntések nem akadályozhatják a közösségi versenyjogszabályok egységes alkalmazását, valamint az e szabályok végrehajtása céljából elfogadott intézkedések tényleges érvényesülését [24]. Az ennek az alapelvnek történő megfelelés azt is magában foglalja, hogy a nemzeti versenyhatóságok a 81. cikk szerinti értékeléseiket kötelesek a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság által meghatározott szempontok fényében, valamint a Bizottság által elfogadott közlemények és korábbi határozatok figyelembevételével elvégezni. (79) A Bizottság álláspontja szerint a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti együttműködésről szóló közleményben [25] meghatározott eljárást célszerű követni az ellentmondó határozatok és megkettőzött eljárások elkerülése érdekében. 2. A csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzése (80) A csoportmentesítési rendelet 8. cikke megengedi a Bizottságnak, hogy rendelettel kizárja a csoportmentesítési rendelet hatálya alól a hasonló vertikális korlátozások párhuzamos hálózatait, ha azok az érintett piac több, mint 50 %-át lefedik. Az ilyen intézkedés nem egyedi vállalkozásokra vonatkozik, hanem minden olyan vállalkozásra, amelynek megállapodásaira a csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzéséről szóló rendelet kiterjed. (81) Míg a csoportmentesítési rendelet által nyújtott kedvezmény 6. cikk szerinti visszavonása során olyan határozatot hoznak, amely kimondja egy egyedi vállalkozás esetében a 81. cikk megsértését, a 8. cikk szerinti rendelet hatása pusztán az, hogy az érintett korlátozások és piacok tekintetében megszünteti a csoportmentesítési rendelet alkalmazásából eredő kedvezményt, és visszaállítja a 81. cikk (1) és (3) bekezdésének teljes alkalmazását. A Bíróság és az Elsőfokú Bíróság vonatkozó esetjoga által kialakított szempontok, valamint a Bizottság által elfogadott közlemények és korábbi határozatok segítik a 81. cikk alkalmazását az egyedi megállapodásokra, miután elfogadják azt a rendeletet, amely kimondja a csoportmentesítés alkalmazhatóságának mellőzését bizonyos vertikális korlátozásokra nézve egy adott piacon. Szükség esetén a Bizottság döntést hoz egyedi ügyben, amely iránymutatást adhat az adott piacon működő minden vállalkozás számára. (82) Az 50 %-os piaci lefedettségi arány kiszámítása során figyelembe kell venni a vertikális megállapodások minden olyan hálózatát, amely a piacon hasonló hatásokkal járó egyedi vagy összekapcsolt korlátozásokat tartalmaz. Általában akkor keletkeznek hasonló hatások, ha a korlátozások a (104)–(114) bekezdésben felsorolt négy csoport egyikébe tartoznak. (83) A 8. cikk nem jelent a Bizottság számára kötelezettséget arra nézve, hogy intézkedjen, ha az 50 %-os piaci lefedettségi arányt az érintett felek átlépik. Általánosságban akkor indokolt az alkalmazás mellőzése, ha valószínűsíthető az érintett piachoz való hozzáférés vagy a piacon uralkodó verseny érzékelhető mértékű korlátozása. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a piac több mint 50 %-át lefedő párhuzamos szelektív forgalmazási hálózatok olyan kiválasztási szempontokat alkalmaznak, amelyeket nem indokol az adott áruk természete, vagy hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak bizonyos, az adott árukat értékesíteni képes forgalmazási formákkal szemben. (84) A 8. cikk alkalmazása szükségességének értékelése során a Bizottság megvizsgálja, hogy megfelelőbb jogvédelmi intézkedés lenne-e az egyedi visszavonás alkalmazása. Ez függhet különösen a piaci halmozott hatáshoz hozzájáruló versenytárs vállalkozások vagy a Közösségen belül érintett földrajzi piacok számától. (85) A 8. cikk alapján elfogadott rendeletekben pontosan meg kell határozni azok hatályát. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a Bizottságnak meg kell határoznia az érintett terméket és földrajzi piac(ok)at, másodsorban pedig meg kell jelölnie, milyen típusú vertikális korlátozás tekintetében nem alkalmazható a jövőben a csoportmentesítési rendelet. Az utóbbi tekintetében a Bizottság megváltoztathatja rendeletének hatályát az általa megcélozni kívánt eredmény elérése érdekében. Míg az 50 %-os piaci lefedettségi arány számítása során például figyelembe veszik minden egyedüli márka kikötésére vonatkozó megállapodás párhuzamos hálózatát, a Bizottság megteheti, hogy az alkalmazás mellőzéséről szóló rendelet hatályát csak bizonyos időtartamot túllépő versenytilalmi kötelezettségekre korlátozza. Így előfordulhat, hogy a rövidebb időtartamú vagy kevésbé korlátozó természetű megállapodásokra nem vonatkozik a rendelet, figyelembe véve az ilyen korlátozásoknak tulajdonítható kizáró hatás alacsonyabb fokát. Hasonlóképpen, ha egy adott piacon a szelektív forgalmazást további korlátozásokkal – például versenytilalommal vagy a vevőre gyakorolt mennyiségi átvételi kényszerrel – kapcsolják össze, a csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzéséről szóló rendelet vonatkozhat csak az ilyen további korlátozásokra. Szükség esetén a Bizottság azzal is adhat iránymutatást, hogy meghatározza azt a piaci részesedési szintet, amely – az adott piac viszonylatában – elégtelennek tekinthető abból a szempontból, hogy az egyedi vállalkozás a halmozott hatáshoz jelentősen hozzájáruló vállalkozásnak minősülhessen. (86) A 8. cikk (2) bekezdése szerint a Bizottság által kötelezően megállapítandó legkevesebb hat hónapos átmeneti időszaknak elegendőnek kell lennie arra, hogy az érintett vállalkozások a csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzéséről szóló rendeletet figyelembe véve módosítsák megállapodásaikat. (87) A csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzéséről szóló rendelet a hatályba lépését megelőző időszakra nézve nem hat ki az érintett megállapodások mentesített helyzetére. V. A PIAC MEGHATÁROZÁSA ÉS A PIACI RÉSZESEDÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE 1. A Bizottság közleménye az érintett piac meghatározásáról (88) A Bizottság közleménye az érintett piac meghatározásáról a közösségi versenyjog céljaira [26] iránymutatást ad azokra a szabályokra, szempontokra és bizonyítékokra, amelyeket a Bizottság a piacmeghatározási kérdések eldöntése során figyelembe vesz. Ez az iránymutatás a továbbiakban nem részletezi a fenti közleményt, amelynek a piacmeghatározási kérdések alapjául kell szolgálnia. Ez az iránymutatás csak azokkal a speciális kérdésekkel foglalkozik, amelyek a vertikális korlátozásokkal összefüggésben merülnek fel, és amelyekről nem esik szó a piacmeghatározásról szóló általános közleményben. 2. Az érintett piac a csoportmentesítési rendeletben foglalt 30 %-os piaci részesedési küszöb kiszámítása esetén (89) A csoportmentesítési rendelet 3. cikke alapján általában a szállító piaci részesedése határozza meg a csoportmentesítési rendelet alkalmazását. A kiskereskedők társulása és ennek egyedi tagjai között kötött vertikális megállapodások esetén a társulás minősül szállítónak, és piaci részesedését szállítói részesedésként kell figyelembe venni. Csak a csoportmentesítési rendelet 1. cikkének c) pontjában meghatározott kizárólagos szállítás esetén kell a vevő piaci részesedését figyelembe venni, és ez a piaci részesedés csak ekkor meghatározó a csoportmentesítési rendelet alkalmazása szempontjából. (90) A piaci részesedés kiszámításához meg kell határozni az érintett piacot. Ehhez meg kell állapítani az érintett termékpiacot és az érintett földrajzi piacot. Az érintett termékpiac magában foglal minden olyan árut és szolgáltatást, amelyeket a vevő azok jellemzőire, árára vagy rendeltetésére tekintettel felcserélhetőnek tart. Az érintett földrajzi piac magában foglalja azt a területet, amelyen az érintett vállalkozások a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások keresletében és kínálatában szerepet játszanak, amelyen a versenyfeltételek kellően homogének, és amelyet meg lehet különböztetni a szomszédos földrajzi területektől különösen azon az alapon, hogy azokon a területeken a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek. (91) A csoportmentesítési rendelet alkalmazása tekintetében a szállító piaci részesedése azon érintett termék- és földrajzi piacon való részesedését jelenti, ahol a vevői részére értékesítést végez. [27] A (92) bekezdésben adott példában ez az "A" piac. A termékpiac meghatározása elsősorban a vevő szempontjából vizsgált helyettesíthetőségen alapul. Ha az eladott terméket más termék gyártásához használják fel és az általában nem felismerhető a végtermékben, akkor a termékpiacot főszabályként a közvetlen vevő preferenciái határozzák meg. A vevők vásárlói általában nem rendelkeznek erős preferenciával a vevő által felhasznált termékek tekintetében. A szállító és a felhasználásra kerülő termék vevője közötti vertikális korlátozásokat tartalmazó megállapodások általában csak a közbenső termék adásvételére vonatkoznak, nem pedig a feldolgozott termék eladására. Végtermékek forgalmazása esetén általában a végső fogyasztók preferenciái határozzák meg vagy befolyásolják azt, hogy a közvetlen vevő milyen helyettesítő terméket fogad el. A viszonteladóként működő forgalmazónak figyelembe kell vennie a végső fogyasztók preferenciáit a végtermékek beszerzése során. A forgalmazási szinten továbbá a vertikális korlátozások nemcsak a termékeknek a szállító és a vevő közti forgalmára, hanem azok viszonteladására is vonatkoznak. Mivel a különböző forgalmazási formák általában versenyeznek egymással, a piacokat általában nem lehet meghatározni az alkalmazott forgalmazási forma szerint. Ott, ahol a szállítók általában egy termékportfóliót árulnak, a teljes portfólió határozhatja meg a termékpiacot, ha a vevők a portfóliókat, nem pedig az egyedi termékeket tekintik helyettesíttőknek. Mivel az "A" piacon a vevők szakmai vevők, a földrajzi piac általában szélesebb, mint az a piac, ahol a termékeket a viszonteladók értékesítik a végső fogyasztóknak. Ez gyakran vezet a nemzeti piacok vagy szélesebb földrajzi piacok meghatározásához. (92) Kizárólagos szállítás esetén a vevő piaci részesedése az ő összes beszerzésből való részesedése az érintett beszerzési piacon. [28] Az alábbi példában ez szintén az "A" piac. +++++ TIFF +++++ (93) Ha a vertikális megállapodásban három olyan fél szerepel, amelyek mindegyike a kereskedelem más szintjein működik, akkor piaci részesedéseiknek minden szinten a 30 %-os piaci részesedési küszöbérték alatt kell maradni ahhoz, hogy részesüljenek a csoportmentesítés kedvezményében. Ha például egy gyártó, egy nagykereskedő (vagy kiskereskedők társulása) és egy kiskereskedő megállapodásukban versenytilalmi kötelezettségben egyeznek meg, akkor sem a gyártó, sem pedig a nagykereskedő (vagy kiskereskedők társulása) piaci részesedése nem haladhatja meg a 30 %-ot, ha részesülni kívánnak a csoportmentesítés kedvezményében. (94) Ha a szállító mind eredeti berendezést, mind pedig ehhez a berendezéshez pót- vagy cserealkatrészeket is gyárt, akkor gyakran ő az egyetlen, vagy a fő szállító a szerviz- és cserealkatrészek helyettesítési célokra való eladásának piacán. Ez akkor is előfordulhat, ha a szállító (OEM szállító) alvállalkozásba adja a pót- vagy cserealkatrészek gyártását. A csoportmentesítési rendelet alkalmazása tekintetében az érintett piac lehet az eredeti berendezés piaca, beleérve ebbe az alkatrészeket is, vagy létezhet egy különálló eredetiberendezés-piac és egy helyettesíési célokra való eladás piaca az eset körülményeitől függően, mint például a szóban forgó korlátozások hatásai, a berendezés élettartama, vagy a javítási illetve csere költségek nagysága [29]. (95) Ha a vertikális megállapodás a szerződés szerinti áruk értékesítésén felül a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz – mint például a szállító védjegyének használatára vonatkozó rendelkezést –, ami a vevőt segíti a szerződés szerinti áruk piaci értékesítésében, akkor a csoportmentesítési rendelet alkalmazása szempontjából döntő a szállító piaci részesedése azon a piacon, ahol a szerződés szerinti árukat értékesíti. Ha egy franchise adó nem értékesít árukat viszonteladási céllal, de egy szolgáltatáscsomagot nyújt szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos rendelkezésekkel összekapcsolva, amelyek így együttesen alkotják a franchise tárgyát képező üzleti módszert, akkor a franchise adónak az üzleti módszer szolgáltatójaként elért piaci részesedését kell figyelembe vennie. Ebből a célból a franchise adónak ki kell számolnia a piaci részesedését azon a piacon, ahol az üzleti módszert hasznosítják, azaz azon a piacon, ahol a franchise vevők hasznosítják az üzleti módszert a végső felhasználóknak történő áruértékesítés és szolgáltatás formájában. A franchise adónak piaci részesedése alapjául azon áruk és szolgáltatások értékét kell vennie, amelyeket az ő franchise vevői a piacon eladnak. Egy ilyen piacon a versenytársak lehetnek más franchise tárgyát képező üzleti megoldások szolgáltatói, vagy helyettesítő áruk illetve szolgáltatások olyan szállítói is, amelyek nem alkalmaznak franchise-t. Nem sértve az ilyen piac meghatározását, a gyorséttermi szolgáltatások piacán például az ott működő franchise adónak a piacon működő franchise vevőinek eladási adatai alapján kell kiszámolnia piaci részesedését. Ha a franchise adó az üzleti módszeren túl más hozzájárulást is szolgáltat, például húst és fűszereket értékesít, akkor azon a piacon is ki kell számolnia piaci részesedését, ahol ezeket az árukat értékesítik. 3. Az érintett piac az egyedi értékelés esetén (96) A csoportmentesítési rendelet hatálya alá nem tartozó vertikális megállapodások egyedi értékelése során esetleg szükségessé válhat további piacok vizsgálata a csoportmentesítési rendelet alkalmazása tekintetében meghatározott érintett piacon túl. A vertikális megállapodásnak esetleg nem csak a szállító és a vevő közti piacra lehetnek hatásai, hanem más, a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb elhelyezkedő piacokra is. A vertikális megállapodások egyedi értékelése során az érintett piacokat minden, a megállapodásban foglalt korlátozások által érintett kereskedelmi szinten meg kell vizsgálni az alábbi szempontokból: i. A vevő által a saját árujába vagy szolgáltatásba beépített "közbenső áruk vagy részszolgáltatások" tekintetében a vertikális korlátozások általában csak a szállító és a vevő közti piacra vannak hatással. A vevő számára előírt versenytilalmi kötelezettség például kizárhat más szállítókat, de a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb eső piacokon nem csökkenti az üzleten belüli versenyt. Kizárólagos szállítás esetében viszont jelentősége van annak is, hogy milyen helyzetben van a vevő a lejjebb eső piacon, mivel a vevő másokat kizáró magatartásának csak akkor van érzékelhető negatív hatása, ha a lejjebb eső piacon befolyással rendelkezik. ii. A "végtermékek" tekintetében nem valószínű, hogy elegendő a szállító és a vevő közötti piacra szűkíteni az elemzést, mivel a vertikális korlátozások negatív hatásokkal járhatnak a márkák közötti és/vagy márkán belüli verseny korlátozása formájában a viszonteladási piacon, azaz a vevőtől a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb található piacon. Például a kizárólagos forgalmazás nem csak a szállító és a vevő közötti piacon idézi elő mások kizárását, de végső soron korlátozza a márkán belüli versenyt a forgalmazók viszonteladási területein is. A viszonteladási piac különösen fontos akkor, ha a vevő olyan kiskereskedő, aki a végső fogyasztók számára értékesít. A gyártó és a nagykereskedő közötti versenytilalmi kötelezettség előidézheti azt, hogy az adott nagykereskedő számára kizárja, hogy más gyártók partnere legyen, de nagykereskedelmi szinten nem valószínű elárusítóhelyen belüli verseny gyengülése. Egy kiskereskedővel kötött ugyanilyen megállapodás viszont okozhatja az említett elárusítóhelyen belüli és márkán belüli verseny csökkentését a viszonteladási piacon. iii. "Helyettesítési célokra való eladások piacának (after-market)" egyedi értékelése során az eset körülményeitől függően az érintett piac lehet az eredeti berendezés piaca vagy a helyettesítési célokra való eladások piaca. A helyettesítési célokra való eladások elkülönült piacán fennálló helyzet értékelése során azonban mindenképpen figyelembe kell venni az eredeti berendezés piacán kialakult helyzetet. Az eredeti berendezés piacán elfoglalt kevésbé jelentős pozíció általában csökkenti a lehetséges versenyellenes hatásokat a helyettesítési célokra való eladások piacán. 4. A piaci részesedés kiszámítása a csoportmentesítési rendelet alkalmazása esetén (97) A piaci részesedés kiszámítása során főszabályként az értékösszegeket kell alapul venni. Ha ilyenek nem állnak rendelkezésre, megalapozott becslés is végezhető. Az ilyen becslések alapja lehet más megbízható piaci információ, például mennyiségi adatok (lásd a csoportmentesítési rendelet 9. cikkének (1) bekezdését]. (98) A házon belüli gyártás – azaz egy közbenső termék gyártása saját felhasználás céljára – nagyon fontos lehet a versenyelemzésben mint versenykorlátozó elem, illetve mint a vállalkozás piaci helyzetét kiemelő tényező. A piac meghatározása szempontjából azonban, valamint a közbenső áruk és részszolgáltatások piaci részesedésének kiszámítása során a házon belüli gyártást nem lehet figyelembe venni. (99) A végtermékek kettős forgalmazása esetében viszont – azaz akkor, amikor a végtermékek gyártója a piacon forgalmazóként is működik – a piac meghatározása és a piaci részesedés kiszámítása során figyelembe kell venni a gyártó és a versenytárs gyártók által integrált forgalmazóik és ügynökeik útján eladott árukat [lásd a csoportmentesítési rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontját]. Az "integrált forgalmazók" a csoportmentesítési rendelet 11. cikke szerinti kapcsolt vállalkozások. VI. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS ELVEI AZ EGYEDI ESETEKBEN (100) A vertikális korlátozások általában kevésbé károsak, mint a horizontális korlátozások. A vertikális korlátozások horizontális korlátozásoknál enyhébb elbírálásának fő oka az, hogy az utóbbiak az azonos vagy egymással helyettesíthető árukat, illetve szolgáltatásokat kínáló versenytársak közötti megállapodásokat érintik. Ilyen horizontális kapcsolatokban az egyik vállalkozás által gyakorolt piaci erő (termékének magasabb ára) előnnyel járhat a versenytársai számára. Ez arra ösztönözheti a versenytársakat, hogy egymást versenyellenes magatartásra késztessék. Vertikális kapcsolatokban az egyik fél termékét a másik fél használja fel. Ez azt jelenti, hogy a termelési vagy értékesítési láncban akár feljebb, akár lejjebb elhelyezkedő vállalkozás által gyakorolt piaci erő általában negatívan hat a másik fél terméke iránti keresletre. A megállapodásban érintett vállalkozások ezért általában abban érdekeltek, hogy megakadályozzák azt, hogy a másik fél piaci erejüket kihasználja. (101) Ezt az önkorlátozó vonást azonban nem szabad túlértékelni. Ha egy vállalkozásnak nincs piaci ereje, akkor csak úgy próbálhatja növelni a bevételeit, hogy optimalizálja a gyártási és forgalmazási folyamatait akár vertikális korlátozások segítségével, akár azok nélkül. Ha azonban van piaci ereje, akkor a közvetlen versenytársai kárára is megpróbálhatja saját nyereségét növelni úgy, hogy növeli azok költségeit, illetve a vevőinek a kárára és végső soron a fogyasztók kárára azáltal, hogy megpróbálja megszerezni többletük egy részét. Ez történik akkor, amikor a termelési vagy értékesítési láncban feljebb és lejjebb található vállalkozások megosztoznak a többletnyereségen, vagy amikor a kettő közül valamelyik vertikális korlátozást használ arra, hogy kisajátítsa az összes többletnyereséget. (102) Az egyedi ügyek értékelése során a Bizottság gazdasági megközelítésben fogja alkalmazni a 81. cikket a vertikális korlátozásokra. Ez a 81. cikk alkalmazását olyan vállalkozásokra fogja korlátozni, amelyek egy bizonyos mértékű piaci erővel rendelkeznek, ha a márkák közötti verseny nem kielégítő. Ezekben az esetekben a márkák közötti és a márkán belüli verseny fontos a hatékonyság és a fogyasztók részére biztosított előnyök szempontjából. 1. Az elemzés keretei 1.1. A vertikális korlátozások negatív hatásai (103) A vertikális korlátozásokból eredő, az EK versenyjoga által megelőzni kívánt negatív piaci hatások az alábbiak: i. más szállítók vagy vevők kizárása a piacra lépést akadályozó korlátok emelésével; ii. a márkák közötti verseny korlátozása a piacon működő vállalkozások között, ideértve a szállítók vagy vevők közötti összejátszást; összejátszás alatt értve mind a kifejezett, mind pedig a hallgatólagos összejátszást (tudatosan párhuzamos magatartás); iii. a márkán belüli verseny korlátozása az azonos márkák forgalmazói között; iv. akadályok állítása a piaci integráció elé, ideértve elsősorban a fogyasztók szabadságának korlátozását abban a tekintetben, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat választásuk szerint bármely tagállamban megvehessék. (104) Ilyen negatív hatások különféle vertikális korlátozásokból eredhetnek. Eltérő formájú megállapodásoknak is lehet lényegileg ugyanolyan hatásuk a versenyre. Az ilyen lehetséges negatív hatások elemzése érdekében célszerű a vertikális korlátozásokat négy csoportba sorolni: az egyedüli márka kikötésének csoportja, a korlátozott forgalmazások csoportja, a viszonteladási árat meghatározó csoport és a piacfelosztó csoport. Az egyes csoportokba tartozó vertikális korlátozások nagy vonalakban hasonló negatív hatásokkal járnak a versenyre. (105) A négy csoportba sorolás alapjául szolgáló szempontok a vertikális korlátozások alapösszetevőiként határozhatók meg. A (103)–(136) bekezdésben a négy különböző csoportot elemezzük. A (137)–(229) bekezdésben a vertikális megállapodásokat gyakorlati alkalmazásuk szempontjából elemezzük, mivel sok vertikális megállapodás többet is alkalmaz ezek közül az összetevők közül. Az egyedüli márka kikötésének csoportja (106) Az "egyedüli márka kikötése" fejezetben azokkal a megállapodásokkal foglalkozunk, amelyeknek fő eleme a vevő arra való késztetése, hogy egy adott típusú termékre vonatkozó megrendeléseit egy szállítónál koncentrálja. Ez az összetevő egyebek között megtalálható a vevőt kötelező versenytilalmi kötelezettségeknél és a mennyiségi átvételi kényszernél, ahol a szállító és a vevő közötti megállapodás szerinti kötelezettség vagy ösztönző rendszer arra készteti a vevőt, hogy egy adott termékre vagy az azt helyettesítő termékekre vonatkozó vételi igényeit kizárólag vagy túlnyomórészt egyetlen szállítótól történő beszerzéssel elégítse ki. Ugyanez az összetevő található meg az árukapcsolás esetében, ahol a kötelezettség vagy ösztönző rendszer egy olyan termékhez kapcsolódik, amit a vevőnek meg kell vennie ahhoz, hogy megvehessen egy másik terméket. Az első terméket nevezzük "kapcsolt" terméknek, a másodikat pedig "kapcsoló" terméknek. (107) Négy fő negatív hatásról beszélhetünk a verseny vonatkozásában: (1) az adott piacon más szállítók az adott terméket nem tudják eladni bizonyos vevőknek, és ez a piac kizárásához vezethet általában vagy – árukapcsolás esetén – a kapcsolt áru tekintetében; (2) megmerevíti a piaci részesedéseket és ez elősegítheti az összejátszást, ha több szállító is alkalmazza; (3) végtermékek forgalmazása esetén az érintett kiskereskedők csak egy adott márkát fognak árulni, és így nem lesz márkák közötti verseny a boltjaikban (üzleten belüli verseny hiánya); (4) árukapcsolás esetén pedig a vevő esetleg magasabb árat fizet a kapcsolt termékért, mint amit egyébként fizetne. Mindezek a hatások a márkák közötti verseny mérséklésével járhatnak. (108) A márkák közötti verseny csökkenését mérsékelheti a szállítók közötti kezdeti erős verseny az egyedüli márkát kikötő szerződések elnyerésére, de minél hosszabb a versenytilalmi kötelezettség időtartama, annál valószínűbb, hogy a fenti hatás nem lesz elég erős ahhoz, hogy kompenzálja a márkák közötti verseny csökkenését. A korlátozott forgalmazási csoport (109) A "korlátozott forgalmazás" csoportjába azok a megállapodások tartoznak, amelyeknek fő elemük az, hogy a gyártó csak egy vagy korlátozott számú, vevőnek szállít. Ennek célja lehet a vásárlók számának a korlátozása egy adott területen vagy egy adott vevőcsoportban, illetve az, hogy meghatározott típusú vevőknek szállítsanak csak. Ez az összetevő megtalálható többek között az alábbi esetekben: - kizárólagos forgalmazás és kizárólagos vevőelosztás, ahol a szállító eladásait egy adott területen csak egy vevőre vagy egy vásárlói rétegre korlátozza, - kizárólagos szállítás és a szállítót kötelező mennyiségi szállítási kényszer, ahol a szállító és a vevő közötti megállapodás szerinti kötelezettség vagy ösztönző rendszer arra készteti a szállítót, hogy kizárólag vagy túlnyomórészt csak egy vevő részére szállítson, - szelektív forgalmazás, ahol a kiválasztott kereskedőkre kötelezően vagy megállapodás szerint alkalmazott feltételek általában korlátozzák a számukat, - a helyettesítési célokra való eladásokra vonatkozó korlátozások, amelyek korlátozzák az alkatrész-forgalmazók eladási lehetőségeit. (110) Három fő negatív hatásról beszélhetünk a verseny vonatkozásában: (1) az adott piacon bizonyos vevők többé nem vásárolhatnak egy bizonyos szállítótól, ez pedig – különösen kizárólagos szállítás esetén – a vételi piac lezárásához vezethet, (2) ha a versenytárs szállítók nagy része vagy mindegyike korlátozza a kiskereskedők számát, ez erősítheti az összejátszásokat mind a forgalmazók, mind pedig a szállítók szintjén, és (3) mivel kevesebb forgalmazó fogja ajánlani a terméket, ez a márkán belüli verseny csökkenését is eredményezi. Széles körű kizárólagos területek alkalmazása vagy a kizárólagos vevőelosztás a márkán belüli verseny teljes eltörléséhez vezethet. A márkán belüli verseny ilyen csökkentése viszont a márkák közötti verseny gyengülésével járhat. A viszonteladási árat meghatározó csoport (111) A viszonteladási ármeghatározás fejezetbe tartoznak azok a megállapodások, amelyeknek fő eleme a vevő arra való kötelezése vagy ösztönzése, hogy a viszonteladás során ne alkalmazzon egy megadott árnál alacsonyabb, illetve magasabb árat, vagy egy megszabott áron értékesítsen. Ebbe a csoportba tartoznak a legkisebb, a legnagyobb és az ajánlott viszonteladási árak. A legnagyobb és az ajánlott viszonteladási árak – bár nem minősülnek különösen súlyos korlátozásnak – versenyt korlátozó hatással járhatnak. (112) Két fő negatív hatása van a viszonteladási ármeghatározásnak a verseny vonatkozásában: (1) a márkán belüli árverseny csökkentése és (2) az árak átláthatóságának növekedése. Rögzített vagy legkisebb viszonteladási ár meghatározása esetén a forgalmazók többé nem folytathatnak árversenyt az adott márkára vonatkozóan, ami a márkán belüli árverseny teljes megszűnéséhez vezet. A legnagyobb vagy ajánlott ár hatása az, hogy a viszonteladók erre az árra összpontosítanak, ami az adott árszint többé-kevésbé egységes alkalmazásához vezet. Az árak megnövekedett átláthatósága és az árváltozásokért való felelősség megkönnyíti a gyártók vagy a forgalmazók közötti horizontális összejátszást, legalábbis a koncentrált piacokon. A márkán belüli verseny csökkenése – mivel az adott áru ára tekintetében csökkenti az árlenyomó hatást – közvetett hatásként mérsékelheti a márkák közötti versenyt. A piacfelosztó csoport (113) A "piacfelosztás" fejezetébe tartoznak azok a megállapodások, amelyeknek fő eleme az, hogy a vevőt korlátozzák egy adott termék beszerzése vagy viszonteladása helyének megválasztásában. Ez az összetevő megtalálható a kizárólagos beszerzésben, ahol a szállító és a vevő közötti megállapodás szerinti kötelezettség vagy ösztönző rendszer arra készteti a vevőt, hogy egy adott termék – például X márkájú sör – iránti szükségletét kizárólag a kijelölt szállítótól való vásárlással elégítse ki, de a vevő továbbra is szabadon vásárolhat és adhat el versengő termékeket, például versengő márkájú sört. Ez az összetevő tartalmazza a területi viszonteladási korlátozásokat, az elsődleges felelősségi terület kijelölését, a forgalmazó működési helyének korlátozását és a vásárló általi viszonteladás korlátozását is. (114) A versenyre gyakorolt fő negatív hatás a márkán belüli verseny csökkenése, ami elősegítheti, hogy a szállító felossza a piacot és így nehezítse a piaci integrációt. Ez erősítheti az árdiszkriminációt. Ha a versenytárs szállítók mindegyike vagy nagy része korlátozza vevőik számára a beszerzési vagy viszonteladási lehetőségeket, ez erősítheti az összejátszást akár a forgalmazók, akár pedig a szállítók szintjén. 1.2. A vertikális korlátozások pozitív hatásai (115) Fontos felismerni, hogy a vertikális korlátozások gyakran járnak pozitív hatásokkal, különösen azáltal, hogy előmozdítják a nem árjellegű versenyt és a jobb minőségű szolgáltatásokat. Ha a vállalkozásnak nincs piaci ereje, akkor csak úgy próbálkozhat nyeresége növelésével, hogy optimalizálja a gyártási és forgalmazási folyamatait. Számos esetben a vertikális megállapodások segíthetnek ebben, hiszen a szokásos ügyletek a szállító és a vevő között, amelynek során csak az adott ügyletre vonatkozó árról és mennyiségről esik szó, azt eredményezheti, hogy nem érik el a beruházások és az eladások optimális szintjét. (116) A vertikális megállapodások különféle indokai korrekt áttekintésének szándéka ellenére ez az iránymutatás nem tekinthető teljesnek vagy kimerítőnek. Az alábbi indokok igazolhatják bizonyos vertikális korlátozások alkalmazását: 1. "A potyázás problémájának megoldása": Előfordulhat, hogy az egyik forgalmazó a másik forgalmazó által tett promóciós erőfeszítések előnyeit élvezi saját befektetés nélkül. Ez igen gyakori probléma mind a nagykereskedelemben, mind pedig a kiskereskedelemben. A kizárólagos forgalmazás vagy más hasonló korlátozások segíthetnek az ilyen potyázás elkerülésében. A potyázás a szállítók szintjén is megjelenhet, például ha az egyik szállító olyan általános jellegű, kiskereskedelmi szintű promóciós célú beruházásokat tesz a vevő telephelyén, amely versenytársainak vásárlói számára is vonzó. A versenytilalmi-típusú korlátozások segíthetnek a potyázás elkerülésében. Problémáról igazán csak akkor beszélhetünk, ha a potyázás kérdése valóban komoly. A vevők közötti potyázás csak az értékesítés előtti szolgáltatások terén jelentkezhet, az értékesítés utáni szolgáltatásoknál nem. A terméknek általában viszonylag újnak vagy technikailag összetettnek kell lennie, mivel egyéb esetben a vásárló a múltbeli tapasztalatai alapján nagyon jól tudja, hogy mit akar venni. A terméknek ezen felül viszonylag nagy értékűnek kell lennie ahhoz, hogy a vásárló hajlandó legyen az egyik boltban információt kérni és egy másik üzletben vásárolni. Végül pedig nem lehet a szállító számára praktikus az, hogy minden vevője számára szerződéses kötelezettségként írja elő az értékesítés előtti szolgáltatásokra vonatkozó alkalmazandó szolgáltatási feltételeket. A szállítók közötti potyázás szintén bizonyos helyzetekre korlátozott, nevezetesen azokra, amikor a promóció a vevő telephelyén valósul meg általános, nem pedig márkaspecifikus formában. 2. Új piacok megnyitása vagy azokra történő belépés. Amikor egy gyártó egy új földrajzi piacra szeretne belépni, például úgy, hogy először exportál egy másik országba, akkor ez különleges "indító beruházásokat" igényelhet a forgalmazótól, hogy megalapozza az adott márka piaci ismertségét. Annak érdekében, hogy egy helyi forgalmazó hajlandó legyen megtenni ezen beruházásokat, szükséges lehet, hogy a forgalmazó területi védelmet élvezzen és ezek a beruházásai megtérüljenek azáltal, hogy egy ideig magasabb áron tud eladni. A más piacokon működő forgalmazókat ezért korlátozni kell egy bizonyos ideig abban, hogy az új piacon eladjanak. Ez a (1) pontban elemzett jogosulatlan előnyhöz jutók problémájának egy speciális esete. 3. A "minőségtanúsítási potyázás" problémájának megoldása. Egyes ágazatokban bizonyos kiskereskedők arról ismertek, hogy csak "minőségi" termékeket árulnak. Ilyen esetben az ezeken a kiskereskedőkön keresztül történő eladás alapvető fontosságú az új termék bevezetéséhez. Ha a gyártó nem képes az induláskor eladásait a színvonalas üzletekre korlátozni, akkor azt kockáztatja, hogy alacsonyabb minőségűnek értékelik a termékét, és kudarcot vallhat. Ez azt jelenti, hogy indokolt lehet egy korlátozott ideig megengedni a kizárólagos forgalmazás vagy szelektív forgalmazás formájában megjelenő korlátozást. Ennek elegendőnek kell lennie arra, hogy biztosítsa az új termék bevezetését, de ne legyen olyan hosszú, hogy akadályozza a széles körű elterjesztést. Az ilyen előnyök inkább valószínűsíthetők az olyan "tapasztalati" áruknál vagy komplex áruknál, amelyek a végső fogyasztó számára aránylag nagy beszerzést jelentenek. 4. Az úgynevezett "lenyúlási probléma". Néha szükség van olyan ügyfélspecifikus beruházások megtételére akár a szállító, akár a vevő részéről, mint például egy speciális berendezés vagy oktatás. Például egy alkatrészgyártónak új gépeket vagy szerszámokat kell gyártania ahhoz, hogy egyik vevőjének egy bizonyos igényét ki tudja elégíteni. Elképzelhető, hogy a beruházó nem teszi meg a szükséges beruházásokat addig, amíg meghatározott szállítási megállapodásokat nem köt. Hasonlóan a többi potyázással kapcsolatos példához, számos feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy a nem kellő mértékű beruházás kockázata valós és jelentős legyen. Először is, a beruházásnak kapcsolatfüggőnek kell lennie. Akkor tekinthető a szállító által tett beruházás kapcsolatfüggőnek, ha a szerződés megszűnése után a beruházás nem használható fel a szállító által arra, hogy más vevőknek szállítson, és csak jelentős veszteséggel értékesíthető. Akkor tekinthető a vevő által tett beruházás kapcsolatfüggőnek, ha a szerződés megszűnése után a beruházás nem használható fel a vevő által arra, hogy más szállítók által szállított termékeket vásároljon és/vagy használjon, és csak jelentős veszteséggel értékesíthető a piacon. Így kapcsolatfüggőnek minősülhet egy beruházás például azon az alapon, hogy csak egy márkaspecifikus alkatrész gyártásához vagy egy adott márka raktározásához használható, és így nem használható nyereségesen felcserélhető termékek gyártásához vagy viszonteladásához. Másodsorban pedig hosszú távú beruházásnak kell lennie, amely rövidtávon nem térül meg. Harmadsorban pedig a beruházásnak aszimmetrikusnak kell lennie; azaz az egyik szerződéses fél többet fektet be, mint a másik. Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor általában megfelelően indokolt a vertikális korlátozás kikötése a beruházás teljes értékcsökkenésének időtartamára. A megfelelő vertikális korlátozás versenytilalmi vagy a mennyiségi átvételi kényszert alkalmazó típusú, ha a szállító végezte a beruházást, ha pedig a vevő végezte, akkor a kizárólagos forgalmazási, kizárólagos vevőkijelölési vagy a kizárólagos szállítási típus alkalmazása indokolt. 5. A "lényeges know-how átruházásakor felmerülő különleges lenyúlási probléma". A know-how-t átadása után már nem lehet visszavenni, viszont a know-how átadója elvárhatja, hogy azt a versenytársai vagy azok javára más ne használja. Ha a know-how nem volt a vevő részére készen elérhető, valamint az a megállapodás szerinti működéshez lényeges és elengedhetetlen, akkor az ilyen átruházás indokolja a versenytilalmi jellegű korlátozást. Ez rendszerint nem tartozik a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. 6. "A méretnagyságból adódó gazdaságosság a forgalmazásban". A gazdaságos méretnagyságból adódó előnyök kihasználása és így terméke számára alacsonyabb kiskereskedelmi ár elérése érdekében előfordulhat, hogy a gyártó termékének viszonteladását korlátozott számú forgalmazóra koncentrálja. Ennek érdekében alkalmazhat kizárólagos forgalmazást, mennyiségi átvételi kényszert minimális vásárlási követelmény formájában, ilyen kikötést tartalmazó szelektív forgalmazást, illetve kizárólagos beszerzést. 7. "A tőkepiac tökéletlenségei". A szokásos tőkekihelyezők (bankok, részvénypiacok) gyakran csak optimális szint alatti tőkekihelyezést végeznek, ha hiányos információjuk van a kölcsönvevő minőségéről, illetve ha nincs megfelelő fedezet a tőke biztosítására. A vevőnek vagy a szállítónak viszont lehetnek jobb információi, és így – a kizárólagos kapcsolat révén – képes lehet arra, hogy kiegészítő biztosítékot szerezzen a befektetésére. Ha a szállító nyújt kölcsönt a vevőnek, ez eredményezheti a versenytilalmi vagy mennyiségi átvételi kényszer kikötését a vevőre nézve. Ha a vevő nyújtja a kölcsönt a szállítónak, akkor ez indokolhatja a kizárólagos szállítás vagy a mennyiségi szállítási kényszer kikötését a szállító vonatkozásában. 8. "Egységesség és minőségi szabványosítás". Egy vertikális megállapodás elősegítheti az értékesítések számának növelését a márkaarculat megteremtésével, és így növelheti a termék vonzerejét a végső fogyasztók számára azáltal, hogy egy bizonyos szintű egységességre és minőségi szabványosításra készteti a forgalmazókat. Ez jelenik meg például a szelektív forgalmazás és a franchise esetében. (117) A (116) bekezdésben említett nyolc eset megvilágítja, hogy bizonyos körülmények fennállása esetén a vertikális megállapodások valószínűsíthetően elősegítik a hatékonyságot és az új piacok kialakítását, ez pedig ellensúlyozhatja az esetleges negatív hatásokat. Általában ez az indok a legerősebben azon korlátozott időtartamú vertikális megállapodásokra igaz, amelyek új komplex termékek bevezetését segítik, vagy kapcsolatfüggő beruházásokat védenek. Néha szükséges lehet egy vertikális megállapodás addig, amíg a szállító eladja áruját a vevőnek [lásd különösen a (116) bekezdés 1., 5., 6., és 8. pontjaiban leírt helyzeteket]. (118) A különböző vertikális megállapodások nagymértékben felcserélhetők egymással. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a hatékonysági probléma különböző vertikális korlátozásokkal is megoldható. Nagyságrendi megtakarítás elérhető például kizárólagos forgalmazással, szelektív forgalmazással, mennyiségi átvételi/szállítási kényszerrel vagy kizárólagos beszerzéssel is. Ez azért fontos, mert a különböző vertikális korlátozásoknak eltérő a versenyre gyakorolt negatív hatásuk. Ennek a 81. cikk (3) bekezdése szerinti nélkülözhetetlenség tárgyalása során van szerepe. 1.3 A vertikális korlátozások értékelésének általános szabályai (119) A vertikális korlátozásokat a versenypolitika szemszögéből vizsgálva néhány általános szabály állapítható meg: 1. A legtöbb vertikális korlátozás esetében a gazdasági verseny szempontjai csak akkor merülnek fel, ha nem elégséges a márkák közötti verseny, azaz ha a szállító, a vevő vagy mindkettőjük szintjén valamilyen fokú piaci erő tapasztalható. Elviekben a piaci erő azt jelenti, hogy az erő birtokosa képes az árat a versenyszint fölé emelni és – legalább is rövidtávon – extra profitot elérni. A gazdasági társaságoknak lehet piaci erejük a piaci dominancia szintje alatt is, ami a 82. cikk alkalmazásának küszöbértéke. Ha egy nem koncentrált piacon sok vállalkozás versenyez, feltételezhető, hogy a nem szigorú vertikális korlátozásoknak nem lesz érzékelhető negatív hatásuk. A piac akkor minősül nem koncentráltnak, ha a HHI index, azaz az érintett piacon működő vállalkozások egyedi piaci részesedései négyzetének összege 1000 alatt van. 2. A márkák közötti versenyt korlátozó vertikális korlátozások általában károsabbak, mint a márkán belüli versenyt korlátozók. A versenytilalmi kötelezettségek például feltehetően több negatív hatással járnak, mint a kizárólagos forgalmazás. Az előbbi azáltal, hogy más márkáktól feltehetően elzárja a piacot, akadályozhatja ezeket abban, hogy piacra lépjenek. Az utóbbi – bár korlátozza a márkán belüli versenyt – nem akadályozza azt, hogy az áruk eljussanak a végső fogyasztókhoz. 3. A korlátozott forgalmazási csoportba tartozó vertikális korlátozások – megfelelő márkák közötti verseny hiányában – jelentősen csökkenthetik a fogyasztók számára rendelkezésre álló választási lehetőségeket. Ezek a korlátozások még károsabbak akkor, ha hatékonyabb forgalmazókat vagy más forgalmazási módszert alkalmazó kereskedőket zárnak ki. Ez csökkentheti a forgalmazás fejlődését, és a fogyasztókat elzárja az említett forgalmazók szolgáltatásaitól vagy összekapcsolt árszolgáltatás ajánlataitól. 4. A kizárólagos kereskedelmi megállapodások általában károsabbak a versenyre nézve, mint a nem kizárólagos megállapodások. A kizárólagos kereskedelemben – a szerződés kifejezett megfogalmazása vagy annak gyakorlati hatásai következtében – az egyik fél köteles igényeit teljesen vagy csaknem teljesen a másik féltől kielégíteni. A versenytilalmi kötelezettség alapján például a vevő csak egyetlen márkát vásárolhat. A mennyiségi átvételi kényszer ellenben hagy egy kis teret a vevőnek arra, hogy versengő termékeket is beszerezzen. Így a mennyiségi átvételi kényszernél a kizárási hatás alacsonyabb lehet. 5. A nem márkás árukra és szolgáltatásokra vonatkozó vertikális korlátozások általában kevésbé károsak, mint a márkás áruk és szolgáltatások forgalmazását érintő korlátozások. A márkanév alatti forgalmazás a termék megkülönböztetése irányába hat és csökkenti a termék helyettesíthetőségét, ami a kereslet rugalmasságának csökkenéséhez vezet és növeli az áremelés lehetőségét. A márkás és nem márkás áruk és szolgáltatások közötti különbségtétel gyakran egybeesik a közbenső áruk és részszolgáltatások, valamint a végtermékek és végső szolgáltatások közötti megkülönböztetéssel. A közbenső árukat és részszolgáltatásokat olyan vállalkozások vásárolják, amelyek azokat felhasználják más termékek és szolgáltatások előállításában, és ezek általában nem felismerhetőek a végtermékben vagy végső szolgáltatásban. A közbenső áruk vásárlói általában jól tájékozott vevők, akik képesek a minőséget mérlegelni, így kevésbé hat rájuk a márka és az arculat. A végtermékeket – közvetve, vagy közvetlenül – a végső fogyasztóknak adják el, akikre gyakran jobban hat a márka és az arculat. Mivel a forgalmazóknak (kiskereskedőknek, nagykereskedőknek) a végső fogyasztók keresletére kell válaszolniuk, a versenyt nagyobb kár éri, ha forgalmazókat zárnak ki abból, hogy egy vagy több márkát áruljanak, mint amikor a közbenső termékek vevőit akadályozzák abban, hogy egy adott beszerzési forrásból vásároljanak versengő termékeket. A közbenső árukat vagy részszolgáltatásokat vásárló vállalkozásoknak általában van szakosodott részlegük vagy tanácsadójuk, aki figyelemmel kíséri a kínálati piac fejleményeit. Mivel ezek a vállalkozások nagy tételben vásárolnak, a piackutatási költségek általában nem korlátozó tényezők. A márkán belüli versenyt érő veszteség ezért kevésbé fontos a közbenső szinten. 6. A vertikális korlátozások összekapcsolása általában növeli azok negatív hatásait. Bizonyos vertikális korlátozások összekapcsolása azonban előnyösebb a verseny számára, mint azok elszigetelt alkalmazása. A kizárólagos forgalmazási rendszerben például a forgalmazó hajlamos lehet arra, hogy emelje a termékek árát, mivel csökkent a márkán belüli verseny. A mennyiségi átvételi kényszer alkalmazása vagy a legmagasabb viszonteladási ár meghatározása korlátot szabhat az ilyen áremeléseknek. 7. A vertikális korlátozások lehetséges negatív hatásai felerősödnek, ha számos szállító és azok vevői ugyanolyan módon szervezik meg a kereskedelmüket. Ezek az úgynevezett halmozott hatások sok ágazatban problémát jelenthetnek. 8. Minél inkább kötődik a vertikális korlátozás a know-how átadáshoz, annál inkább várható, hogy hatékony lesz, és annál inkább szükséges lehet a vertikális korlátozás az átadott know-how vagy a felmerült beruházási költségek védelmének érdekében. 9. Minél inkább kötődik a vertikális korlátozás kapcsolatfüggő beruházásokhoz, annál több létjogosultságuk van bizonyos vertikális korlátozásoknak. A korlátozás indokolt időtartama a beruházás teljes értékcsökkenési leírásához szükséges idő hosszától függ. 10. Új termék esetén, illetve akkor, amikor egy létező terméket legelőször hoznak forgalomba egy másik földrajzi piacon, nehézséget okozhat a vállalkozás számára, hogy meghatározza a piaci részesedését, vagy ez a részesedés nagyon magas lesz. Ez azonban nem lehet komoly probléma, mivel az új termék bevezetéséhez vagy új piac feltárásához kötődő vertikális korlátozások általában nem korlátozzák a versenyt. Ez a szabály – a vállalkozás piaci részesedésének mértékétől függetlenül – alkalmazandó a termék első piaci bevezetésétől számított két évig. A szabály vonatkozik minden nem különösen súlyos korlátozásra és – új földrajzi piac esetén – azokra az aktív és passzív értékesítési korlátozásokra, amelyek a szállító más piacon működő közvetlen vevőire vonatkoznak az új piacon működő közvetítők vonatkozásában. Egy új terméknek korlátozott területen vagy egy korlátozott vevőkörön belüli eredeti tesztelése során az új termék tesztpiaci értékesítésére kijelölt forgalmazók legfeljebb 1 évig korlátozhatók a tesztpiacon kívüli aktív értékesítéseikben anélkül, hogy a 81. cikk (1) bekezdése vonatkozna rájuk. 1.4. Az elemzés módszertana (120) A vertikális korlátozások értékelése általában az alábbi négy lépésből áll: 1. Elsőként az érintett vállalkozásoknak meg kell határozniuk az érintett piacot annak érdekében, hogy megállapítsák – az adott vertikális korlátozástól függően – a szállító vagy a vevő piaci részesedését [lásd a (88)–(99) bekezdést, különösen a (89)–(95) bekezdést]. 2. Ha a piaci részesedés nem haladja meg a 30 %-os küszöbértéket, akkor a vertikális megállapodásra vonatkozik a csoportmentesítési rendelet – a különösen súlyos korlátozások és a megállapodás feltételeinek figyelembevételével. 3. Ha a piaci részesedés meghaladja a 30 %-os küszöbértéket, akkor értékelni kell, hogy a vertikális megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e. 4. Ha a vertikális megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, akkor meg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítés feltételeinek. 1.4.1. A 81. cikk (1) bekezdésében foglalt értékelés során alkalmazandó releváns tényezők (121) A 30 %-os piaci részesedési küszöbértéket meghaladó esetekben a Bizottság teljes versenyelemzést végez. Az alábbi tényezők a legfontosabbak annak megállapítása során, hogy a vertikális megállapodás érzékelhető versenykorlátozást jelent-e a 81. cikk (1) bekezdése alapján: a) a szállító piaci helyzete; b) a versenytársak piaci helyzete; c) a vevő piaci helyzete; d) piacra lépési korlátok; e) a piac érettsége; f) a kereskedelem szintje; g) a termék jellege; h) egyéb tényezők. (122) Az egyes tényezők fontossága esetről esetre változhat és függ a többi tényezőtől. Például a szállító magas piaci részesedése általában jól jelzi a piaci erejét, de alacsony piacra lépési korlátok esetén mégsem jelent piaci erőt. A fentiek miatt nem lehetséges szigorú szabályokat megállapítani az egyes tényezők fontosságáról. Az alábbiakat azonban megállapíthatjuk: A szállító piaci helyzete (123) A szállító piaci helyzetét elsősorban és leginkább az érintett termék- és földrajzi piacon való piaci részesedése határozza meg. Minél magasabb a piaci részesedése, valószínűsíthetően annál nagyobb a piaci ereje. A szállító piaci helyzetét tovább erősíti, ha versenytársaival szemben bizonyos költségelőnyökkel rendelkezik. Ezek a versenyelőnyök eredhetnek abból, hogy elsőként tett lépéseket a piacon (a legjobb helyen van stb.), főszabadalom birtokosa, magasabb szintű technológiával rendelkezik, márkavezető, illetve magasabb minőségű portfolióval rendelkezik. A versenytársak piaci helyzete (124) A versenytársak piaci helyzete ugyanilyen jellemzőkkel – azaz a piaci részesedéssel és a lehetséges versenyelőnyökkel – írható le. Minél erősebbek a működő versenytársak és minél többen vannak, annál kisebb a kockázata annak, hogy a szóban forgó szállító vagy vevő képes lesz egyedül kizárni másokat a piacról, és annál kisebb a márkán belüli verseny csökkentésének kockázata. Ha viszont a versenytársak száma meglehetősen alacsony lesz és piaci helyzetük (méret, költségek, K + F képesség stb.) megközelítőleg hasonló, ez a piacszerkezet növelheti az összejátszások veszélyét. A hullámzó vagy gyorsan változó piaci részesedések általában az intenzív verseny jelei. A vevő piaci helyzete (125) A vásárlóerő a vevő piaci helyzetéből fakad. A vásárlóerő első mutatója a vevő piaci részesedése a vételi piacon. Ez a részesedés jelzi keresletének fontosságát a lehetséges szállítók számára. Más jellemzők a vevőnek a viszonteladási piacán elfoglalt piaci helyzetére vonatkoznak, így például az üzletei elhelyezkedésének széles földrajzi kiterjedtsége, a vevő/forgalmazó saját márkái és arculata a végső fogyasztók körében. A különböző vertikális korlátozások esetében eltérő a vásárlóerő hatása a versenyellenes következmények bekövetkezésének valószínűsége szempontjából. A vásárlóerő különösen erősítheti a negatív hatásokat a korlátozott forgalmazási és piacfelosztó csoportba tartozó korlátozások esetén, ilyenek például a kizárólagos értékesítés, a kizárólagos forgalmazás és a mennyiségi alapú szelektív forgalmazás. Piacra lépési korlátok (126) A piacra lépési korlátok mértéke attól függ, hogy a piacon lévő vállalkozások mennyire tudják áraikat a versenyszint – általában a minimális átlagos összköltség – fölé emelni, és extraprofitot termelni anélkül, hogy más vállalkozások piacra lépésétől kellene tartaniuk. Piacra lépési korlátok hiányában más vállalkozások könnyű és gyors piacra lépése következtében megszűnne az ilyen nyereség. A piacra lépési korlátozások alacsonynak mondhatók, ha a tényleges piacra lépés, amely megelőzné vagy felmorzsolná az extraprofitot, feltehetően egy vagy két éven belül bekövetkezik. (127) A piacra lépési korlátok sokféle tényezőből eredhetnek, így nagyságrendi és kiterjedési előnyökből, kormányzati rendelkezésekből – különösen akkor, ha azok kizárólagos jogokat létesítenek, segélyt nyújtanak, importvámokat állapítanak meg – szellemi alkotásokra vonatkozó jogokból, erőforrások feletti rendelkezésből ott, ahol a kínálat korlátozott – például a természeti korlátok miatt [30] –, lényeges kedvezményekből, az első lépés előnyéből, valamint az erőteljes reklámozással kialakított fogyasztói márkahűségből. A vertikális korlátozások és a vertikális integráció szintén működhet piacra lépési korlátként azáltal, hogy nehezebbé teszi a piacra lépést és így a (potenciális) versenytársakat kizárhatja. A piacra lépési korlátok megjelenhetnek csak a szállító vagy a vevő szintjén, illetve mindkét szinten. (128) Az, hogy ezek közül a tényezők közül melyeket nevezhetünk piacra lépési korlátoknak, attól függ, hogy összefüggenek-e a meg nem térülő költségekkel. Meg nem térülő költségek azok a költségek, amelyek szükségesek a piacra lépéshez vagy a piaci cselekvéshez, de amelyek elvesznek a piac elhagyásakor. A fogyasztói hűséget építő reklámköltségek általában meg nem térülő költségek, hacsak a piacról távozó cég nem tudja eladni a márkanevét, vagy azt máshol veszteség nélkül tovább használni. Minél több a meg nem térülő költség, annál komolyabban kell a lehetséges piacra lépőknek mérlegelni a belépés kockázatát, és a piacon működők annál megalapozottabban fenyegethetnek azzal, hogy állni fogják az új versenyt, mivel a meg nem térülő költségek miatt a piacon működőknek költséges lenne elhagyni a piacot. Ha például a forgalmazókat versenytilalmi kötelezettség köti a gyártóhoz, erősebb lesz a kizárási hatás, ha a saját forgalmazói hálózat felállítása meg nem térülő költségekkel jár a lehetséges piacra lépő számára. (129) A piacra lépés általában csekélyebb vagy komolyabb meg nem térülő költségekkel jár. Ennek következtében a tényleges verseny általában hatékonyabb és nagyobb súllyal esik latba az adott eset értékelése során, mint a potenciális verseny. A piac érettsége (130) Az érett piac olyan piac, amely már egy ideje működik, ahol a használt technológia jól ismert, széles körben elterjedt és nem sokat változik, ahol nincsenek alapvető újdonságok a márkák tekintetében, és ahol a kereslet aránylag állandó, illetve csökkenő. Ilyen piacokon valószínűbbek a negatív hatások, mint a dinamikusabb piacokon. A kereskedelem szintje (131) A kereskedelem szintje a közbenső és végső áruk és szolgáltatások közötti különbségtételhez kapcsolható. Amint azt már korábban említettük, a negatív hatások általában kevésbé valószínűek a közbenső áruk és részszolgáltatások szintjén. A termék jellege (132) A termék természete különösen a végtermékek esetében játszik szerepet mind a feltételezhető negatív, mind pozitív hatások értékelése során. A feltételezhető negatív hatások értékelése során fontos az, hogy a piacon lévő termékek inkább homogének vagy heterogének, drága-e a termék, a fogyasztó költségvetéséből nagy részt igényel-e vagy olcsó, valamint az, hogy a termék egyszeri és végső vásárlás tárgya vagy többszöri ismételt vásárlásé. Általában véve, ha a termék heterogénebb, olcsóbb és inkább egyszeri vásárlásra emlékeztet, akkor valószínűbb, hogy a vertikális korlátozás negatív hatásokkal fog járni. Egyéb tényezők (133) Az adott korlátozások értékelése során más tényezőket is figyelembe kell venni. Ezen tényezők közé tartozik a halmozott hatás, vagyis az, ha a piacot hasonló megállapodások fedik le, valamint az "egyoldalú" megállapodás (főként az egyik felet terhelik a korlátozások vagy kötelezettségek) vagy "kölcsönös" megállapodás (mindkét felet kötnek kötelezettségek vagy korlátozások), a szabályozási környezet és magatartás, amely jelezheti vagy erősítheti az olyan összejátszást, mint az árdiktálás, előre bejelentett árváltozások és megállapodások a "megfelelő" árról, árszigorítás, mintegy válaszként többletkapacitásra, árdiszkrimináció és múltbeli összejátszó magatartás. 1.4.2. A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt értékelés során alkalmazandó releváns tényezők (134) A 81. cikk (3) bekezdése alkalmazásának négy halmozott feltétele van: - a vertikális megállapodásnak hozzá kell járulnia a termelés vagy a forgalmazás fejlesztéséhez, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, - a vertikális megállapodásnak ezekből az előnyökből egy méltányos részt a fogyasztók számára kell biztosítania, - a vertikális megállapodás nem sújthatja az érintett vállalkozásokat olyan vertikális korlátozásokkal, amelyek nem elengedhetetlenek a fenti előnyök elérése érdekében, - a vertikális megállapodás nem járhat azzal a lehetőséggel a vállalkozások számára, hogy kiküszöböljék a versenyt a szóban forgó termékek jelentős része tekintetében. (135) A verseny kizárásáról szóló utóbbi feltétel a szóban forgó termékek jelentős része tekintetében az erőfölény problémájával függ össze. Ha egy vállalkozás erőfölényben van, vagy erőfölénybe kerül a vertikális megállapodás következtében, akkor elvileg nem zárható ki az érzékelhető versenykorlátozással járó vertikális korlátozás megjelenése. A vertikális megállapodás azonban kívül eshet a 81. cikk (1) bekezdésének hatályán, ha objektíven igazolható, hogy például szükség van rá a kapcsolatfüggő beruházások védelme vagy olyan lényeges know-how átruházása érdekében, amely nélkül az adott áruk vagy szolgáltatások eladása, illetve vétele nem jött volna létre. (136) Ha a szállító vagy a vevő nincs erőfölényben, fontossá válik a másik három szempont. Az első, amelyik a termelés vagy a forgalmazás fejlesztésére, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítására vonatkozik, a (115)–(118) bekezdésben jellemzett hatékonysági elemekre utal. Ezeknek a hatékonysági elemeknek bizonyíthatóknak kell lenniük és összességükben pozitív hatással kell járniuk. A jogosulatlan előnyhöz jutók kiküszöbölésére utaló spekulatív állítások vagy költségmegtakarításokra vonatkozó általános kijelentések nem fogadhatók el. A piaci erő puszta gyakorlásából vagy versenyellenes magatartásból fakadó költségmegtakarítások sem fogadhatók el. Másodsorban a gazdasági előnyöket nem csak a megállapodás feleinek kell élvezniük, hanem a fogyasztónak is. A fogyasztók előnyökből történő részesedése általában az érintett piacon tapasztalható verseny intenzitásától függ. A verseny nyomása általában biztosítja azt, hogy a költségmegtakarítások alacsonyabb árak formájában adódnak tovább, vagy a vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy azok a lehető leggyorsabban új termékeket dobjanak a piacra. Éppen ezért, ha fenntartható a piacon a megfelelő verseny, ami hatékonyan korlátozza a megállapodást kötő feleket, akkor a versenyfolyamatok általában biztosítják azt, hogy a fogyasztók méltányos részt kapjanak a gazdasági előnyökből. A harmadik szempont abban játszik szerepet, hogy a legkevésbé versenyellenes korlátozást válasszák a meghatározott pozitív hatások elérésére. 2. Az egyes vertikális korlátozások elemzése (137) A vertikális megállapodások tartalmazhatják a (103)–(114) bekezdésben jellemzett vertikális korlátozás-összetevők közül kettőnek vagy többnek az összekapcsolását is. Az alábbiakban a (120)–(136) bekezdésben bemutatott elemzési módszertant követve elemezzük a leggyakoribb vertikális korlátozásokat és azok összekapcsolását. 2.1. Egyedüli márka kikötése (138) A versenytilalmi kikötés olyan kötelezettségen vagy ösztönző rendszeren alapul, amely arra készteti a vevőt, hogy egy adott piacon egy szállítótól szerezze be szükségleteinek gyakorlatilag a teljes mennyiségét. Ez nem azt jelenti, hogy a vevő közvetlenül csak egy szállítótól vásárolhat, hanem azt, hogy a vevő nem fog versengő termékeket vagy szolgáltatásokat vásárolni, viszonteladás során értékesíteni, illetve beépíteni. A versenyre nézve potenciális veszély a piac elzárása a versenytárs szállítóktól és lehetséges szállítóktól, a szállítók közötti összejátszás erősítése a halmozott alkalmazás esetén, ha pedig a vevő viszonteladóként a végső fogyasztók felé forgalmaz, akkor az üzleten belüli márkák közötti verseny csökkenése. Mind a három korlátozó hatás közvetlenül kihat a márkák közötti versenyre. (139) Az egyedüli márka kikötését akkor mentesíti a csoportmentesítési rendelet, ha a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot, és vonatkozik rá a versenytilalmi kötelezettséget korlátozó legfeljebb ötéves határidő. A piaci küszöbérték feletti vagy az időkorlátozást meghaladó egyedi esetekben az alábbi iránymutatás vonatkozik az értékelésre. (140) A "szállító piaci helyzete" a legfontosabb a versenytilalmi kötelezettségek lehetséges versenyellenes hatásainak értékelése során. Az ilyen típusú kötelezettséget általában szállító írja elő, és a szállító hasonló megállapodásokat köt más vevőivel is. (141) Nem csak a szállító piaci helyzete a lényeges, hanem az is, hogy milyen körben és milyen időtartamra írja elő a versenytilalmi kötelezettséget. Minél magasabb a szállító lekötött piaci részesedése, vagyis az egyedüli márkakötelezettség alatt eladott termékeinek piaci részesedése, annál nagyobb a kizárás valószínűsége. Hasonlóképpen, minél hosszabb a versenytilalmi kötelezettség időtartama, annál valószínűbb a jelentős kizárás fennállása. A nem erőfölényben lévő vállalkozások által előírt, egy évnél rövidebb versenytilalmi kötelezettségek esetében általában nem vélelmezhető az érzékelhetően versenyellenes hatások vagy összességében negatív hatások keltése. A nem erőfölényben lévő vállalkozások által előírt, egy és öt év közötti tartamú versenytilalmi kötelezettségek esetében általában szükséges a versenyellenes és a versenyt támogató hatások megfelelő kiegyensúlyozása, míg az öt évet meghaladó versenytilalmi kötelezettségek a beruházások legnagyobb része esetén nem szükségesek az említett hatékonysági elemek eléréséhez, vagy a hatékonysági elemek nem kellően ellensúlyozzák a kizáró hatásukat. Az erőfölényben lévő vállalkozások nem köthetnek ki versenytilalmi kötelezettségeket vevőik számára, hacsak nem tudják objektíven igazolni az ilyen kereskedelmi magatartást a 82. cikk alapján. (142) A szállító piaci erejének értékelése során a "versenytársainak piaci helyzete" is fontos. Amíg a piacon kellően sok és erős versenytárs van, addig nem várhatók érzékelhető versenyellenes hatások. Csak akkor valószínű, hogy a versenytárs szállítókat kizárják, ha azok jelentősen kisebbek, mint a versenytilalmi kötelezettséget alkalmazó szállító. Kevésbé valószínű a versenytársak kizárása, ha hasonló a piaci helyzetük és hasonlóan vonzó termékeket árulnak. Azonban ilyen esetben is jelentkezhet kizárás a lehetséges piacra lépők vonatkozásában, ha több nagyobb szállító versenytilalmi szerződéseket köt az érintett piac vevőinek jelentős részével (halmozott hatás). Ebben a helyzetben továbbá a versenytilalmi megállapodások erősíthetik a versenytárs szállítók közötti összejátszást. Ha ezek a szállítók egyedileg a csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartoznak, akkor szükséges lehet a csoportmentesítés visszavonása az ilyen negatív halmozott hatások felszámolására. Az 5 % alatti lekötött piaci részesedés általában nem tekinthető a halmozott kizárási hatáshoz jelentősen hozzájáruló tényezőnek. (143) Azokban az esetekben, ahol a legnagyobb szállító piaci részesedése 30 % alatt marad, és az öt legnagyobb szállító piaci részesedése 50 % alatti (5-ös koncentrációs arány), nem valószínű az egyedi vagy halmozott versenyellenes hatás fennállása. Ha egy lehetséges piacra lépő mégsem tud nyereségesen belépni a piacra, akkor ennek feltehetően nem a versenytilalmi kötelezettségek az okai, hanem más tényezők, például a fogyasztók preferenciái. Nem valószínű például, hogy versenyprobléma keletkezzen akkor, amikor 50 vállalkozás van éles versenyben egy adott piacon, s ezek egyike sem rendelkezik jelentős piaci részesedéssel. (144) A "piacra lépési korlátok" abból a szempontból fontosak, hogy van-e tényleges kizárás. Ha valahol aránylag könnyű a versenytárs szállítóknak új vagy alternatív vevőket találni a termékükre, akkor ott nem valószínű, hogy a kizárás valós probléma lesz. Gyakran találhatók viszont piacra lépési korlátok mind a gyártók, mind pedig a forgalmazók szintjén. (145) Figyelembe kell venni a "kiegyenlítő erőt", mivel a piaci erővel rendelkező vevők nem könnyen engedik magukat elzárni a versengő termékektől vagy szolgáltatásoktól. Ennek következtében a nem hatékonyságon alapuló kizárás, amelynek káros hatásai vannak a végső fogyasztókra nézve, főként szétaprózódott vevők esetén jelent veszélyt. Ha viszont a versenytilalmi megállapodásokat erős vevőkkel kötik meg, ennek komoly kizárási hatása lehet. (146) Végül, a "kereskedelem szintje" is fontos a kizárás szempontjából. Közbenső termék esetén kevésbé valószínű a kizárás. Ha a közbenső termék szállítója nincs erőfölényben, a versenytárs szállítók számára rendelkezésre áll egy jelentős mértékű "szabad" kereslet. Az erőfölény szint alatt is jelentkezhet azonban komoly kizárási hatás a tényleges, vagy potenciális versenytársak tekintetében, ha halmozott hatás tapasztalható. Komoly halmozott hatás viszont nem valószínű, ha a piacnak kevesebb, mint 50 %-a van lekötve. Ha a szállító erőfölényben van, minden olyan kötelezettség, ami azzal jár, hogy kizárólag vagy főként az erőfölényben lévő szállítótól lehet csak megvenni a termékeket, könnyen vezethet jelentős kizáráshoz a piacon. Minél nagyobb az erőfölény, annál nagyobb a versenytársak kizárásának a kockázata. (147) Ha a megállapodás végtermék szolgáltatására vonatkozik nagykereskedelmi szinten, akkor az a kérdés, hogy valószínűsíthető-e a versenyprobléma jelentkezése az erőfölényszint alatt, nagymértékben függ a nagykereskedelem típusától és a nagykereskedelmi szinten található piacra lépési korlátoktól. A kizárás veszélye nem valós, ha a versenytárs gyártók könnyen megvalósíthatják saját nagykereskedelmi műveleteiket. Az, hogy a piacra lépési korlátok alacsonyak-e, függ a nagykereskedelem típusától, azaz attól, hogy a nagykereskedők csak a megállapodás által érintett termékkel tudnak hatékonyan kereskedni (például fagylalttal), vagy hatékonyabb számukra egy egész termékskálával való kereskedés (például fagyasztott élelmiszerek). Az utóbbi esetben a kizárólag egy terméket szállító gyártó számára nem kifizetődő saját nagykereskedelmi műveletekbe kezdeni. Ebben az esetben a versenyellenes hatások az erőfölény szintje alatt is megjelenhetnek. Ezen felül a halmozott hatás problémája is jelentkezhet, ha a sok szállító leköti a rendelkezésre álló nagykereskedők nagy részét. (148) Végtermékek esetén általában valószínűbb a kizárás megjelenése a kiskereskedelmi szinten, figyelembe véve azt, hogy a legtöbb gyártó számára jelentős piacra lépési korlátok állnak fenn arra nézve, hogy kiskereskedelmi üzleteket nyissanak kizárólag a saját termékeik számára. Ezen felül a kiskereskedelmi szint az, ahol a versenytilalmi megállapodások csökkenthetik az üzleten belüli és a márkák közötti versenyt. Ezek az okai annak, hogy végtermékek esetén a kiskereskedelmi szinten jelentős versenyellenes hatások jelentkezhetnek – figyelembe véve más releváns tényezőket is –, ha a nem erőfölényben lévő szállító az érintett piacnak több mint 30 %-át leköti. Egy erőfölényben lévő gazdasági társaság esetében már a mérsékelt lekötött piaci részesedés is vezethet jelentős versenyellenes hatásokhoz. Minél nagyobb a gazdasági társaság erőfölénye, annál nagyobb a versenytársak kizárásának a kockázata. (149) Kiskereskedelmi szinten halmozott kizárási hatás is jelentkezhet. Ha az összes gazdasági társaság piaci részesedése 30 % alatt marad, akkor nem valószínű a halmozott kizárási hatás, ha a lekötött piaci részesedés összesen nem éri el a 40 %-ot, így ilyen esetben nem kell a csoportmentesítés visszavonásával számolni. Ez a határérték magasabb is lehet, ha más tényezők – például a versenytársak száma, a piacra lépési korlátok stb. – is figyelembe vehetők. Ha nem minden gazdasági társaságnak marad a piaci részesedése a csoportmentesítési rendelet szerinti küszöbérték alatt, de egyikük sincs erőfölényben, akkor nem valószínűsíthető a kizárási hatás, feltéve hogy a lekötött piaci részesedések összege 30 % alatt van. (150) Ha a vevő olyan telephelyről és területről értékesít, amely a szállító tulajdona vagy azt a szállító a vevőhöz nem kapcsolódó harmadik féltől bérli, akkor korlátozott lehetőség van csak arra, hogy az esetleges kizárási hatás miatt hatékony jogvédelmi intézkedéseket alkalmazzanak. Ebben az esetben az erőfölényszint alatt nem valószínű, hogy a Bizottság beavatkozik. (151) Bizonyos ágazatokban egynél több márka egy adott üzletben történő értékesítése nehéz lehet, ilyenkor a kizárási probléma jobban orvosolható a szerződések időtartamának korlátozásával. (152) Az úgynevezett "angol klauzula" – ami előírja a vevő számára, hogy bejelentsen minden számára tett jobb ajánlatot, azzal, hogy azt csak akkor fogadhatja el, ha a szállító nem tesz ugyanolyan ajánlatot – ugyanolyan hatással járhat, mint a versenytilalmi kötelezettség, különösen akkor, ha a vevőnek fel kell fednie, ki tette az ajánlatot. Ezenkívül a piac átláthatóságának növelésével ez a szállítók közötti összejátszást is erősítheti. Az "angol klauzula" mennyiségi átvételi kényszerként is működhet. A vevőt sújtó mennyiségi átvételi kényszer a versenytilalom egy enyhébb formája, ahol a szállító és a vevő közötti megállapodás szerinti kötelezettség vagy ösztönző rendszer arra készteti a vevőt, hogy beszerzéseit túlnyomórészt egy szállítónál tegye meg. A mennyiségi átvételi kényszer megjelenhet például minimális vásárlási előírás, vagy olyan nem lineáris árképzés formájában, mint a mennyiségi rabatt rendszerek, a hűségrabatt rendszerek vagy a kétrészes ártétel (rögzített összeg + egységár). A vevőt sújtó mennyiségi átvételi kényszernek a versenytilalmi kötelezettséghez hasonló, de gyengébb kizárási hatásai vannak. Ezeknek a különböző formáknak az értékelése a piacra gyakorolt hatásuktól függ. Azonban a 82. cikk kifejezetten megtiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozások az angol klauzulát a vagy hűségrabatt rendszert alkalmazzák. (153) Ha megállapítható, hogy fennállnak az érzékelhető versenyellenes hatások, felmerül a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés lehetősége, hacsak a szállító nincs erőfölényben. A versenytilalmi kötelezettségek esetén különösen fontosak lehetnek a (116) bekezdés 1. pontjában (potyázás a szállítók között), 4. és 5. pontjában (lenyúlási problémák), és 7. pontjában (tőkepiaci hiányosságok) jellemzett hatékonysági elemek. (154) A (116) bekezdés 1., 4., és 7. pontjában bemutatott hatékonysági esetekben a vevőt sújtó mennyiségi átvételi kényszer valószínűleg kevésbé korlátozó alternatíva lenne. Elképzelhető, hogy a (116) bekezdés 5. pontjában leírt hatékonysági cél elérésére (a know-how átadáshoz kapcsolódó lenyúlási probléma) a versenytilalmi kötelezettség az egyetlen járható út. (155) A szállító által tett kapcsolatfüggő beruházás esetén [lásd a (116) bekezdésben leírt negyedik hatékonysági elemet] a beruházás teljes értékcsökkenésének időtartamára megállapodással kikötött versenytilalom vagy mennyiségi átvételi kényszer általában megfelel a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Kiterjedt kapcsolatfüggő beruházások esetén az öt évet meghaladó versenytilalmi kötelezettség is indokolt lehet. Kapcsolatfüggő beruházás lehet például egy berendezés szállító által történő üzembehelyezése vagy átalakítása, ha ezt a berendezést ezek után csak egy adott vevő részére történő alkatrészgyártásra lehet használni. Általában nem tekinthetők kapcsolatfüggőnek az általános vagy piacfüggő kapacitási (kapacitásnövelő) beruházások. Azonban ha egy szállító különösen egy adott vevő működéséhez kapcsolódóan teremt új kapacitást – például egy konzervdobozokat gyártó cég új kapacitást hoz létre annak érdekében, hogy egy élelmiszergyártó csomagolóüzemének területén vagy annak szomszédságában konzervdobozokat gyártson –, akkor lehetséges, hogy ez az új kapacitás csak az adott vevő részére történő gyártás esetén gazdaságos, és ebben az esetben a beruházás kapcsolatfüggőnek minősül. (156) Ha a szállító kölcsönt nyújt a vevő részére vagy nem kapcsolatfüggő berendezést ad neki át, ez önmagában általában nem elégséges a piaci kizárási hatás alóli mentesítés indokoltságának igazolására. A tőkepiaci hiányosságok esetei, amikor is egy termék szállítója által hatékonyabban valósítható meg a hitelnyújtás, mint egy bank által, igen korlátozottak [lásd a (116) bekezdésben leírt hetedik hatékonysági elemet]. Még ha a termék gyártója hatékonyabb tőkehitelező lenne is, mint egy bank, a kölcsön csak akkor indokolja a versenytilalmi kötelezettség kikötését, ha a vevőt nem akadályozza abban, hogy a versenytilalmi kötelezettséget bármikor megszüntethesse a kölcsön hátralevő részének megfizetésével egyidejűleg, bármilyen kötbérfizetési kötelezettség nélkül. Ez azt jelenti, hogy a kölcsön visszafizetését egyenlő vagy csökkenő összegű részletekben kell meghatározni – az emelkedő részletösszegű visszafizetési kötelezettség nem megengedhető –, és a vevő részére lehetővé kell tenni azt, hogy piaci eszközértéken megvegye a szállító által szolgáltatott berendezést. Ez azonban nem korlátozza azt a lehetőséget – például egy új forgalmazóhely esetén –, hogy a visszafizetést az első egy vagy két évben elhalasszák, amíg az értékesítés el nem ér egy bizonyos szintet. (157) A fő know-how átadása [a (116) bekezdésben leírt 5. hatékonysági elem] általában igazolja a versenytilalmi kötelezettséget a szállítási megállapodás teljes időtartamára, mint például franchise esetében. (158) Az erőfölény szintje alatt a versenytilalmi kötelezettségek összekötése a kizárólagos forgalmazással szintén indokolhatja azt, hogy a versenytilalmi kötelezettség a megállapodás teljes időtartamára kiterjedjen. Az utóbbi esetben a versenytilalmi kötelezettség feltehetően segíti a kizárólagos forgalmazó forgalmazási erőfeszítéseit a területén [lásd a (161)–(177) bekezdést]. (159) Példa a versenytilalmi kötelezettség Egy nemzeti piacon egy "impulzus-fogyasztói" termék piacvezetője, amely 40 %-os piaci részesedéssel rendelkezik, termékeinek legnagyobb részét (90 %) lekötött kiskereskedőkön keresztül adja el (lekötött piaci részesedése 36 %). A megállapodások arra kötelezik a kiskereskedőket, hogy legalább négy évig csak a piacvezetőtől vásároljanak. A piacvezető részesedése különösen magas a sűrűn lakott területeken, például a fővárosban. Versenytársai közül – akik tízen vannak és egy részük csak az adott helyen elérhető – mindnek sokkal alacsonyabb a piaci részesedése, a legmagasabbé is csak 12 %. Ez a 10 versenytárs együttesen további 10 %-át látja el a piacnak lekötött üzleteken keresztül. A piacon erős a márka- és termékdifferenciálódás. A piacvezető rendelkezik a legerősebb márkákkal. Csak ő folytat rendszeresen országos reklámkampányokat. Lekötött kiskereskedőit a termékei értékesítéséhez szükséges különleges tároló szekrényekkel látja el. Végeredményben a piac összesen 46 %-ban (36 % + 10 %) el van zárva a potenciális piacra lépő és a kötött üzletekkel nem rendelkező versenytársak elől. A potenciális piacra lépők számára még nehezebb a belépés a sűrűn lakott területeken, ahol a kizárási arány még magasabb, bár éppen ezek azok a területek, ahol ők be szeretnének lépni a piacra. Ezen felül az erős márka- és termékdifferenciálódás, valamint a termék árához viszonyítva magas piackutatási költségek következtében az üzleten belüli márkák közötti verseny hiánya a fogyasztók számára súlyosabb jóléti veszteséget eredményez. A kizárólagos üzletek lehetséges hatékonysági elemei, amelyek a piacvezető állítása szerint a szállítási költségek csökkenéséből és a tárolószekrényekkel kapcsolatos esetleges lenyúlási problémából erednek, valójában korlátozottak és nem ellensúlyozzák a versenyre gyakorolt negatív hatásokat. A hatékonysági elemek korlátozottak, mivel a szállítási költségek a mennyiséggel függnek össze, nem pedig a kizárólagossággal, a tárolószekrények pedig nem tartalmaznak különleges know-how-t és nem márkafüggők. Mindezek alapján nem valószínű, hogy teljesülnek a mentesítés feltételei. (160) Példa a mennyiségi átvételi kényszerre A 40 %-os piaci részesedéssel rendelkező X gyártó termékeinek 80 %-át olyan szerződésekkel értékesíti, amelyek előírják, hogy a viszonteladó köteles az adott típusú termékre vonatkozó igényeinek legalább 75 %-át X-től beszerezni. Cserébe X finanszírozást és kedvező árú berendezéseket ajánl. A szerződések 5 évre szólnak, amely idő alatt a kölcsönt egyenlő részletekben kell visszafizetni. Az első két év után azonban a vevők jogosultak arra, hogy hathónapos felmondással megszüntessék a szerződést, feltéve hogy visszafizetik a fennmaradó kölcsönt, a berendezést pedig piaci eszközértéken átveszik. Az ötéves időszak végén a berendezés tulajdonjoga a vevőre száll. A versenytárs gyártók többsége kicsi, összesen tizenketten vannak, a legnagyobbnak 20 % a piaci részesedése, és hasonló szerződéseket kötöttek különböző időtartamokra. A 10 % alatti piaci részesedésű gyártók gyakran hosszabb idejű szerződéseket kötöttek, kevésbé nagyvonalú felmondási feltételekkel. X gyártó szerződései az igények 25 %-át hagyják szabadon versenytársai számára. Az elmúlt három évben két új gyártó lépett be a piacra és szerzett összesen körülbelül 8 %-os piaci részesedést részben úgy, hogy számos viszonteladó kölcsönfizetési kötelezettségét átvállalták és cserébe szerződéseket kötöttek velük. X gyártó lekötött piaci részesedése 24 % (0,75 × 0,80 × 40 %). A többi gyártó lekötött piaci részesedése körülbelül 25 %. Következésképpen a piacnak összesen körülbelül 49 %-a van elzárva a potenciális piacra lépők és a lekötött üzletekkel nem rendelkező versenytársak elől, legalábbis a szállítási szerződések első két éve alatt. A piac példája azt mutatja, hogy a viszonteladók gyakran nehezen szereznek hitelt a bankoktól, és általában túl kicsik ahhoz, hogy más módon, például részvénykibocsátással szerezzenek tőkét. Ezen felül X gyártó példája azt mutatja, hogy eladásait korlátozott számú viszonteladóra összpontosítva jobban tudja tervezni eladásait és szállítási költségeket takarít meg. Figyelembe véve az X gyártó szerződéseiben meghatározott 25 %-os nem kötött részt, a szerződés korábbi felmondásának valós lehetőségét, az új gyártók közelmúltbeli belépését, valamint azt a tényt, hogy a viszonteladóknak körülbelül a fele nincs elkötelezve, az X gyártó által előírt 75 %-os mennyiségi átvételi kényszer feltehetően megfelel a mentesítés követelményeinek. 2.2. Kizárólagos forgalmazás (161) A kizárólagos forgalmazási megállapodásban a szállító vállalja, hogy termékeit csak egy forgalmazónak értékesíti viszonteladásra egy adott területen. Ugyanakkor a forgalmazó általában korlátozva van aktív értékesítéseiben más kizárólagosan kijelölt területeken. A lehetséges veszélyek a versenyre nézve főként a csökkentett márkán belüli verseny és a piacfelosztás, ami különösen erősítheti az árdiszkriminációt. Ha az összes vagy a legtöbb szállító kizárólagos forgalmazást alkalmaz, ez erősítheti az összejátszást mind a szállítók, mind pedig a forgalmazók szintjén. (162) A kizárólagos forgalmazást mentesíti a csoportmentesítési rendelet, ha a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot, még akkor is, ha más, nem különösen súlyos korlátozással van összekapcsolva – mint például öt évnél nem hosszabb versenytilalmi kötelezettséggel, mennyiségi átvételi kényszerrel vagy kizárólagos beszerzéssel. A kizárólagos forgalmazás és a szelektív forgalmazás összekapcsolását csak akkor mentesíti a csoportmentesítési rendelet, ha a más területeken való aktív értékesítést nem korlátozza. A 30 %-os piaci részesedési küszöbérték felett az alábbi iránymutatás segíti a kizárólagos forgalmazással összefüggő egyedi esetek értékelését. (163) A szállító és versenytársainak piaci helyzete nagyon fontos, mivel a márkán belüli verseny csökkenése csak akkor veszélyes, ha a márkák közötti verseny korlátozott. Minél erősebb a "szállító helyzete", annál komolyabb a márkán belüli verseny csökkenése. A 30 %-os piaci részesedési küszöbérték felett fennáll a márkán belüli verseny jelentős csökkenésének kockázata. A mentesíthetőséghez az szükséges, hogy a márkán belüli verseny csökkenését tényleges hatékonysági elemek ellensúlyozzák. (164) A "versenytársak helyzetének" kettős jelentősége lehet. Ha a versenytársak erősek, ez általában azt jelenti, hogy a márkán belüli verseny csökkenését ellensúlyozza a márkák közötti megfelelő verseny. Ha viszont a versenytársak száma viszonylag alacsony és piaci helyzetük a piaci részesedésük, kapacitásuk és forgalmazási hálózatuk tekintetében viszonylag hasonló, akkor fennáll az összejátszás veszélye. A márkán belüli verseny csökkenése növelheti ezt a veszélyt, különösen akkor, ha sok szállító működtet hasonló forgalmazási rendszereket. A többmárkás kizárólagos forgalmazások – vagyis ha különböző szállítók ugyanazt a kizárólagos forgalmazót bízzák meg egy adott területen – tovább erősíthetik az összejátszás veszélyét. Ha egy kereskedő kizárólagos jogot szerez arra, hogy két vagy több lényeges versengő terméket ugyanazon a területen forgalmazzon, akkor valószínű, hogy e márkák esetében a márkák közötti verseny lényegesen korlátozódik. Minél magasabb a többmárkás forgalmazó által forgalmazott márkák halmozott piaci részesedése, annál nagyobb az összejátszás esélye, és annál erősebben csökken a márkák közötti verseny. Az ilyen halmozott hatású helyzetek alapot szolgáltathatnak a csoportmentesítési rendelet által biztosított kedvezmény visszavonására, ha a szállítók piaci részesedése a csoportmentesítési rendeletben foglalt küszöbérték alatt van. (165) A "piacra lépési korlátozások", amelyek akadályozhatják a szállítókat abban, hogy új forgalmazókat hozzanak létre vagy alternatív forgalmazókat találjanak, kevésbé fontosak a kizárólagos forgalmazás lehetséges versenyellenes hatásainak értékelése során. Nincs szó más szállítók kizárásáról mindaddig, amíg a kizárólagos forgalmazáshoz nem kapcsolódik egyedüli márkakikötés. (166) A többi forgalmazó kizárása nem probléma, ha a kizárólagos forgalmazási rendszert működtető szállító sok kizárólagos forgalmazót jelöl ki ugyanazon a piacon, és ezeket a forgalmazókat nem korlátozza abban, hogy más, nem kijelölt forgalmazóknak értékesítsenek. A többi forgalmazó kizárása problémává válhat viszont akkor, ha "vásárlóerő" és piaci erő áll fenn a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb elhelyezkedő piacon, különösen a nagyon nagy területek esetén, ahol a kizárólagos forgalmazó válik az egész piac kizárólagos vevőjévé. Példa erre az olyan szupermarketlánc, amely egy vezető márka egyedüli forgalmazójává válik az országos élelmiszer-kiskereskedelmi piacon. A többi forgalmazó kizárását erősítheti a többmárkás kizárólagos forgalmazói megbízás esete. A csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartozó ilyen esetben – ha mindegyik szállítónak 30 % alatt van a piaci részesedése – indokolt lehet a csoportmentesítés visszavonása. (167) A "vásárlóerő" a vevői oldalon is erősítheti az összejátszás veszélyét, ha a kizárólagos forgalmazási feltételeket olyan fontos vevők kötik ki egy vagy több szállító tekintetében, akik esetleg különböző területeken helyezkednek el. (168) Fontos a "piac érettsége", mivel a márkán belüli verseny csökkenése és az árdiszkrimináció komoly probléma lehet egy érett piacon, de kevésbé lehet jelentős egy növekvő keresletű piacon, ahol változnak a technológiák és a piaci helyzetek. (169) Fontos a "kereskedelem szintje", mivel a lehetséges negatív hatások eltérőek a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi szinteken. A kizárólagos forgalmazást főként a végtermékek és szolgáltatások értékesítésében alkalmazzák. A márkán belüli verseny csökkenése különösen valószínű a kiskereskedelmi szinten akkor, ha nagy területhez kapcsolódik, mivel a végső fogyasztók számára kevés lehetőség áll rendelkezésre arra, hogy választhassanak a magas árat/magas szintű szolgáltatást és az alacsony árat/alacsony szintű szolgáltatást kínáló forgalmazók között egy fontos márka vonatkozásában. (170) Az a gyártó, amely egy nagykereskedőt kizárólagos forgalmazójának választ, ezt általában egy nagyobb területre – például egy egész tagállamra – vonatkozóan teszi meg. Amíg a nagykereskedő korlátozás nélkül eladhatja a termékeket a lejjebb eső piacokon működő kiskereskedőknek, addig nem valószínű, hogy érzékelhető versenyellenes hatások jelentkeznének, ha a gyártó nincs erőfölényben. A márkán belüli versenyt érintő esetleges csökkenést a nagykereskedelem szintjén könnyen ellensúlyozhatják a logisztika, promóció stb. révén előálló hatékonyságnövelő tényezők, különösen akkor, ha a gyártó más országban működik. Az adott területen a többi nagykereskedő kizárása nem valószínű, mivel egy 30 %-os piaci részesedés feletti szállító általában megfelelő alkupozícióval rendelkezik ahhoz, hogy ne egy kevésbé hatékony nagykereskedőt válasszon. A márkák közötti versenyt érintő lehetséges veszélyek a többmárkás kizárólagos forgalmazás esetén azonban nagyobbak a nagykereskedelem szintjén, mint a kiskereskedelemben. (171) A kizárólagos forgalmazásnak az egyedi márka kijelölésével való összekapcsolása következtében előállhat a többi szállító piacról való kizárásának a veszélye – különösen a kizárólagos forgalmazók sűrű hálózata esetén, ha ezek kis területekkel rendelkeznek, illetve a halmozott hatás eredményeként. Ez szükségessé teheti az egyedi márka kikötésével kapcsolatban a fentiekben kifejtett elvek alkalmazását. Ha viszont a fenti összekapcsolás nem vezet jelentős kizáráshoz, akkor a kizárólagos forgalmazás és az egyedi márka kikötése elő is segítheti a versenyt azáltal, hogy növelheti a kizárólagos forgalmazónak az arra történő ösztönzését, hogy tevékenységét egy adott márkára koncentrálja. Ennek következtében – a fenti kizáró hatás hiányában – a kizárólagos forgalmazás és a versenytilalom összekapcsolása mentesíthető a megállapodás teljes tartamára nézve, különösen a nagykereskedelem szintjén. (172) A kizárólagos forgalmazásnak a kizárólagos beszerzéssel történő összekapcsolása növeli a versenyt érintő lehetséges veszélyeket a csökkentett márkán belüli versenyre, valamint a piacfelosztásra vonatkozóan, s ez különösen az árdiszkriminációt erősítheti. Már maga a kizárólagos forgalmazás is korlátozza a vevők szabadságát, mivel limitálja a forgalmazók számát, és általában korlátozza a forgalmazót abban, hogy szabadon végezzen aktív értékesítéseket. A kizárólagos beszerzés – amely előírja a kizárólagos forgalmazók számára, hogy az adott márkából készleteiket közvetlenül a gyártótól szerezzék be – ezen felül megszünteti a kizárólagos forgalmazók szabad választási jogát azáltal, hogy megtiltja számukra a rendszer más forgalmazóitól történő vásárlást. Ez növeli annak a lehetőségét, hogy a szállító korlátozza a márkán belüli versenyt, az eladásra pedig eltérő feltételeket alkalmaz. Mindezek alapján a kizárólagos forgalmazás és a kizárólagos beszerzés összekapcsolásának mentesítése nem várható olyan szállítók esetén, akiknek a piaci részesedése meghaladja a 30 %-ot, kivéve ha nagyon világos és lényeges hatékonyságnövelés mutatható ki, amely minden végső fogyasztó számára árcsökkenést eredményez. Ilyen hatékonysági elemek hiányában akkor is elképzelhető a csoportmentesítés visszavonása, ha a szállító piaci részesedése nem éri el a 30 %-ot. (173) Kizárólagos forgalmazás esetén a "termék jellege" nem fontos szempont a lehetséges versenyellenes hatások értékelése során. Figyelembe kell venni viszont ezt a szempontot az esetleges hatékonysági elemek tárgyalása során, azután, hogy az érzékelhető mértékű versenyellenes hatást megállapították. (174) A kizárólagos forgalmazás eredményezhet hatékonyságnövelést, különösen akkor, ha a forgalmazó beruházásait a márka arculatának megalapozása vagy védelme teszi szükségessé. A hatékonysági elemekre való hivatkozás általában az új termékek esetében, a komplex termékek esetében, illetve azon termékek esetében, amelyeknek minősége nehezen megítélhető a fogyasztás előtt (úgynevezett tapasztalati termékek), valamint azon termékek esetében, amelyeknek a minősége még a fogyasztás után is nehezen ítélhető meg (úgynevezett bizalmi termékek) a legmegalapozottabb. Ezen felül a kizárólagos forgalmazás eredményezheti a logisztikai költségek csökkenését is a szállítás és a forgalmazás terén elért nagyságrendi megtakarítások következtében. (175) Példa a nagykereskedelmi szintű kizárólagos forgalmazásra Egy tartós fogyasztási cikk piacán "A" a piacvezető. Kizárólagos nagykereskedőkön keresztül értékesíti termékét. A nagykereskedők területei kisebb tagállamok esetében az egész tagállamra, nagyobb tagállamok esetében pedig egy régióra terjednek ki. Ezek a kizárólagos nagykereskedők végzik az értékesítéseket a területükön található összes kiskereskedő felé. Végső fogyasztók részére nem értékesítenek. A nagykereskedők felelősek a piacukon a promócióért. Ide tartozik a helyi események szponzorálásán túl az is, hogy a területükön található kiskereskedők számára az új termékeket elmagyarázzák és népszerűsítsék. Ezen a piacon meglehetősen gyors a műszaki- és a termékinnováció, és így fontos szerepe van a kiskereskedők és a végső fogyasztók részére nyújtott értékesítés előtti szolgáltatásoknak. A nagykereskedők nem kötelesek az "A" szállító márkájára vonatkozó minden beszerzési szükségletüket a gyártón keresztül kielégíteni, és a nagykereskedők, valamint a kiskereskedők szabadon mérlegelhetnek, mivel a szállítási költségek a termék értékéhez viszonyítva aránylag alacsonyak. A nagykereskedőket nem terheli versenytilalmi kötelezettség. A kiskereskedők szintén számos versenytárs szállító márkáját árulják, és kiskereskedelmi szinten nincsenek kizárólagos vagy szelektív forgalmazási megállapodások. Az európai nagykereskedelmi eladási piacon "A" – nak körülbelül 50 %-os piaci részesedése van. A különböző nemzeti kiskereskedelmi piacokon részesedése 40 % és 60 % között mozog. "A" – nak minden nemzeti piacon 6-10 versenytársa van. "B", "C" és "D" a legnagyobb versenytársai, akik szintén jelen vannak minden nemzeti piacon 5 % és 20 % közötti piaci részesedéssel. A többi gyártó nemzeti szinten működik és piaci részesedésük is kisebb. "B", "C" és "D" hasonló forgalmazási hálózattal rendelkezik, míg a helyi gyártók közvetlenül a kiskereskedők részére értékesítenek. A fent jellemzett nagykereskedelmi piacon alacsony a márkán belüli verseny csökkentésének és az árdiszkriminációnak a kockázata. A mérlegelési lehetőség nincs korlátozva, a márkán belüli verseny hiánya pedig nagykereskedelmi szinten nem túl jelentős kérdés. Kiskereskedelmi szinten sem a márkák közötti, sem pedig a márkán belüli verseny nincs korlátozva. Sőt, a márkák közötti versenyt alapvetően nem érintik a nagykereskedelmi szintű kizárólagos megállapodások. Ez valószínűsíti azt, hogy a mentesítés feltételei fennállnak, ha vannak versenyellenes hatások. (176) Példa többmárkás kizárólagos forgalmazásra egy oligopolisztikus piacon Egy végtermék nemzeti piacán négy piacvezető működik, mindegyikük piaci részesedése 20 % körüli. Ez a négy piacvezető termékeit kizárólagos forgalmazókon keresztül értékesíti kiskereskedelmi szinten. A kiskereskedők kizárólagos területtel rendelkeznek, amely megegyezik azzal a várossal, ahol működnek, illetve nagyobb városok esetén a város vonzáskörzetével. A legtöbb területen a négy piacvezető ugyanazokat a kizárólagos forgalmazókat bízta meg ("többmárkás forgalmazói minőség"), amelyek gyakran a városközpontban helyezkednek el és meglehetősen termékspecifikus üzletek. A nemzeti piac fennmaradó 20 %-án kis helyi gyártók osztoznak, amelyek közül a legnagyobb 5 %-os részesedéssel rendelkezik a nemzeti piacon. Ezek a helyi gyártók általában más kiskereskedőkön keresztül forgalmazzák áruikat, részben azért, mert a négy legnagyobb gyártó kizárólagos forgalmazói általában nem mutatnak készséget a kevésbé ismert és olcsóbb márkák forgalmazására. A piacon erős a márka- és termékdifferenciálódás. A négy piacvezető nagy országos reklámkampányokat folytat és erős márkaarculattal rendelkezik, míg a kisebb gyártók nem reklámozzák termékeiket országosan. A piac érettnek mondható, a kereslet stabil, nincs jelentős műszaki- és termékinnováció. A termék aránylag egyszerű. Egy ilyen oligopolisztikus piacon fennáll a veszélye a négy piacvezető közötti összejátszásnak. Ezt a veszélyt növeli a többmárkás forgalmazás. A márkán belüli versenyt korlátozza a területi kizárólagosság. Kiskereskedelmi szinten korlátozott a négy vezető márka közötti verseny, hiszen minden területen egy kiskereskedő határozza meg mind a négy márka árát. A többmárkás forgalmazási helyzet azzal jár, hogy ha az egyik gyártó csökkenti a márkája árát, akkor a kiskereskedőnek nincs késztetése arra, hogy ezt az árcsökkentést továbbítsa a végső fogyasztó felé, mivel ezzel csökkentené a másik márkák eladásait és az azokból eredő nyereségét. Következésképpen csökken a gyártóknak az az érdeke, hogy egymással árversenyt kezdjenek. A márkák közötti verseny főként a kisebb gyártók által eladott alacsony márkaarculattal rendelkező áruk tekintetében létezik. A (közös) kizárólagos forgalmazók esetleges hatékonysági elemeivel való érvelés csak korlátozott lehet, mivel a termék aránylag egyszerű, a viszonteladás nem igényel különös beruházást vagy oktatást, a reklámozást pedig főként a gyártók végzik. Bár mindegyik piacvezető alatta marad a küszöbértéknek, a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés valószínűleg nem indokolt, és sor kerülhet a csoportmentesítés visszavonására. (177) Példa a kizárólagos beszerzéssel összekapcsolt kizárólagos forgalmazásra "A" gyártó az európai piacvezető egy nagy terjedelmű tartós fogyasztási cikk tekintetében, piaci részesedése a legtöbb nemzeti kiskereskedelmi piacon 40 % és 60 % közötti. Minden tagállamban körülbelül 7 versenytársa van, amelyeknek sokkal kisebb a piaci részesedésük, a legerősebb versenytárs piaci részesedése 10 %. Ezek a versenytársak csak egy vagy két nemzeti piacon vannak jelen. "A" termékeit a nemzeti leányvállalatain keresztül adja el kiskereskedelmi szintű kizárólagos forgalmazóinak, akik nem jogosultak aktív értékesítésekre egymás területein. Ezen felül a kiskereskedők kötelesek az "A" gyártó termékeit kizárólag a gyártónak a saját országukban működő nemzeti leányvállalatától megvenni. Az "A" gyártó márkáját értékesítő kiskereskedők az adott típusú termék fő viszonteladói a területükön. Versengő termékeket is árulnak, de eltérő sikerrel és lelkesedéssel. "A" a piacok között 10-15 %-os árkülönbözetet, a piacokon belül pedig alacsonyabb különbségeket alkalmaz. Ez a kiskereskedelmi szinten kisebb árkülönbségeket eredményez. A piac viszonylag stabil a keresleti és a kínálati oldalon, és nincsenek jelentős technológiai változások. Ezeken a piacokon a márkán belüli versenyt nem csak a területi kizárólagosság csökkenti a kiskereskedelmi szinten, de ezt erősíti a kiskereskedőkre hárított kizárólagos beszerzési kötelezettség is. A kizárólagos beszerzési kötelezettség elősegíti a piacok és a területek elkülönítését azáltal, hogy lehetetlenné teszi a kizárólagos kiskereskedők közötti szabad választást. A kizárólagos kiskereskedők sem végezhetnek aktív értékesítéseket egymás területein, és a gyakorlatban arra törekszenek, hogy elkerüljék a saját területeiken kívüli szállításokat. Ez lehetővé teszi az árdiszkriminációt. A fogyasztók és a független kereskedők részéről végrehajtható arbitrázsügyletek lehetősége szűk a termék nagy mennyisége miatt. A rendszer lehetséges hatékonysági elemeit kiemelő érvek – nagyságrendi megtakarítások kiskereskedelmi szinten a szállítás és a promóció tekintetében – feltehetően nem ellensúlyozzák kellően az árdiszkrimináció és a csökkentett márkán belüli verseny negatív hatásait. Mindezek alapján nem valószínű, hogy teljesülnek a mentesítés feltételei. 2.3. Kizárólagos vevőelosztáss (178) A kizárólagos vevőelosztási megállapodásban a szállító vállalja, hogy termékeit csak egy forgalmazónak adja el viszonteladásra egy adott vevőcsoportban. Ugyanakkor a forgalmazó általában korlátozott aktív értékesítéseiben más kizárólagosan kijelölt vevőcsoportokban. A lehetséges veszélyek a versenyre nézve főként a csökkentett márkán belüli verseny és a piacfelosztás, amelyek különösen erősíthetik az árdiszkriminációt. Ha az összes vagy a legtöbb szállító kizárólagos vevőelosztást alkalmaz, ez erősítheti az összejátszást, mind a szállítók, mind pedig a forgalmazók szintjén. (179) A kizárólagos vevőelosztást mentesíti a csoportmentesítési rendelet, ha a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-os küszöbértéket, még akkor is, ha más, nem különösen súlyos korlátozással van összekapcsolva, mint például versenytilalommal, mennyiségi átvételi kényszerrel vagy kizárólagos beszerzéssel. A kizárólagos vevőelosztás és a szelektív forgalmazás összekapcsolása általában különösen súlyos korlátozás, mivel legtöbbször nem hagyják meg a kijelölt forgalmazók szabadságát arra nézve, hogy a végső fogyasztók felé aktív értékesítéseket végezzenek. A 30 %-os piaci részesedési küszöbérték felett a (161)–(177) bekezdésben adott iránymutatás az értelemszerű változtatásokkal alkalmazandó a kizárólagos vevőelosztásra is, az alábbi külön megjegyzésekkel. (180) A vevőelosztás általában megnehezíti a fogyasztók számára a szabad választást. Ráadásul, mivel minden kijelölt forgalmazónak megvan a saját fogyasztói osztálya, a ki nem jelölt forgalmazók, akiknek nincs ilyen osztályuk, nehezen tudják beszerezni a terméket. Ez csökkenti a ki nem jelölt forgalmazók számára a szabad választás lehetőségét. Következésképpen a csoportmentesítési rendeletben meghatározott 30 %-os piaci részesedési küszöb felett nem várható a kizárólagos vevőelosztás mentesíthetősége, kivéve ha világos és lényeges hatékonyságnövelő hatások jelentkeznek. (181) A kizárólagos vevőelosztást főként közbenső termékek esetében alkalmazzák, valamint nagykereskedelmi szinten a végtermékek esetében, ha megkülönböztethetők olyan vevőcsoportok, amelyek a termékre vonatkozó különleges eltérő követelményekkel rendelkeznek. (182) A kizárólagos vevőelosztás eredményezhet hatékonyságnövelést, különösen akkor, ha a forgalmazóknak beruházásokat kell tenniük, például egy különleges berendezés beszerzése, képesség megszerzése vagy know-how átvétele formájában, annak érdekében, hogy megfeleljenek az adott fogyasztói osztály igényeinek. Ezeknek a beruházásoknak az értékcsökkenési időtartama jelzi, hogy mennyi ideig indokolt a kizárólagos vevőelosztási rendszer fenntartása. Az indokoltság általában az új vagy komplex termékek, valamint az egyedi fogyasztó igényeihez igazítandó termékek esetében a legmegalapozottabb. Az azonosítható differenciált igények általában inkább a közbenső termékek esetében jelentkeznek, mivel ezeket különféle szakmai vevőknek értékesítik. A végső fogyasztók körének a meghatározása esetében semmiféle hatékonyságjavulás nem valószínűsíthető, így a mentesítés sem valószínű. (183) Példa a kizárólagos vevőelosztásra Egy vállalkozás kifejlesztett egy bonyolult szórófejes tűzoltó berendezést. A vállalkozásnak jelenleg 40 % a piaci részesedése a szórófejes tűzoltó berendezések piacán. Amikor elkezdte értékesíteni ezt a bonyolult tűzoltó berendezést, akkor még csak 20 % volt a piaci részesedése egy régebbi termékkel. Az új típusú tűzoltó berendezés felszerelése függ attól, hogy milyen típusú épületben szerelik fel, és függ az épület rendeltetésétől (iroda, vegyi üzem, kórház stb.). A vállalkozás több forgalmazót bízott meg a tűzoltó berendezés eladásával és felszerelésével. Minden forgalmazónak ki kellett képeznie a dolgozóit a tűzoltó berendezésnek az egyes fogyasztói osztályoknál történő felszerelése általános és különös követelményeinek ismeretére. A forgalmazók specializálódásának biztosítására a vállalkozás minden forgalmazó számára kijelölt egy kizárólagos fogyasztói osztályt és megtiltotta, hogy aktív értékesítéseket végezzenek egymás kizárólagos fogyasztói osztályaiban. Öt év elteltével minden kizárólagos forgalmazó jogosult lesz aktív értékesítésekre minden fogyasztói osztályban, így megszűnik a kizárólagos vevőelosztás rendszere. Ekkor a szállító is értékesíthet majd az új forgalmazóknak. A piac viszonylag dinamikus, két új piacra lépővel és számos technikai fejlesztéssel. A versenytársak, akiknek piaci részesedése 25 % és 5 % között mozog, szintén fejlesztik termékeiket. mivel a kizárólagosság korlátozott időtartamú, elősegíti azt, hogy a forgalmazók befektetései megtérüljenek, és kezdetben értékesítéseiket egy meghatározott fogyasztói körre összpontosítsák annak érdekében, hogy beletanuljanak a szakmába, valamint tekintettel arra, hogy az esetleges versenyellenes hatások a dinamikus piacon korlátozottnak tűnnek, a mentesítés feltételei feltehetően fennállnak. 2.4. Szelektív forgalmazás (184) A szelektív forgalmazási megállapodások – a kizárólagos forgalmazási megállapodásokhoz hasonlóan – egyrészről a felhatalmazott forgalmazók számát, másrészről pedig a viszonteladás további lehetőségeit korlátozzák. A kizárólagos forgalmazáshoz képest az az eltérés, hogy a kereskedők számának korlátozása nem a területek számától függ, hanem olyan kiválasztási szempontoktól, amelyek elsősorban a termék jellegéhez kapcsolódnak. A kizárólagos forgalmazáshoz képest a másik különbség az, hogy a viszonteladási korlátozás nem egy adott területre vonatkozó aktív értékesítési tilalom, hanem a korlátozás a nem kijelölt forgalmazóknak történő bármely értékesítésre vonatkozik, így lehetséges vásárlóként csak a kijelölt kereskedők és a végső fogyasztók maradnak. A szelektív forgalmazást csaknem mindig márkás végtermékek forgalmazása esetében használják. (185) A versenyt érintő lehetséges kockázatok közé tartozik a márkán belüli verseny csökkenése, valamint – különösen a halmozott hatás esetén – bizonyos típusú forgalmazók kizárása, és a szállítók és vevők közötti összejátszás megkönnyítése. A szelektív forgalmazás a 81. cikk (1) bekezdése szerinti lehetséges versenyellenes hatásainak értékelése céljából különbséget kell tenni a tisztán minőségi szelektív forgalmazás és a mennyiségi szelektív forgalmazás között. A tisztán minőségi szelektív forgalmazás során a kereskedők kiválasztása kizárólag olyan objektív szempontokon alapul, amelyeket a termék jellege indokol, például a szállítók képzettsége, az eladás helyén nyújtott szolgáltatások, az értékesítésre kínált termékskála stb. [31] Az ilyen szempontok alkalmazása nem jelent közvetlen korlátozást a kereskedők számára nézve. A tisztán minőségi szelektív forgalmazás általában a 81. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esőnek minősül a versenyellenes hatások hiánya miatt, feltéve hogy három feltételnek megfelel. Először is a szóban forgó termék jellegének szükségessé kell tennie a szelektív forgalmazási rendszert abban az értelemben, hogy egy ilyen rendszer alkalmazásának az érintett termék jellegére, minőségének megőrzésére és helyes használatának biztosítására való tekintettel jogszerű követelménynek kell lennie. Másodszor, a viszonteladókat olyan minőségi jellegű objektív szempontok alapján kell kiválasztani, amelyek egységesen vonatkoznak minden potenciális viszonteladóra és alkalmazásuk módja nem diszkriminatív. Harmadszor, az alkalmazott kiválasztási szempontnak nem szabad a szükséges mértéken túllépnie. [32] A mennyiségi szelektív forgalmazás esetén további olyan szempontokat alkalmaznak, amelyek közvetlenül korlátozzák a lehetséges kereskedők számát, például legkisebb vagy legnagyobb eladási korlát előírásával, a kereskedők számának rögzítésével stb. (186) A minőségi és a mennyiségi szelektív forgalmazást a csoportmentesítési rendelet a 30 %-os piaci részesedési határig mentesíti, akkor is, ha össze van kapcsolva más, nem szigorú vertikális korlátozásokkal, mint például a versenytilalom vagy a kizárólagos forgalmazás, feltéve hogy a felhatalmazott forgalmazók általi, egymás és a végső fogyasztók felé történő aktív értékesítéseket nem korlátozzák. A csoportmentesítési rendelet az érintett termék jellegére való tekintet nélkül mentesíti a szelektív forgalmazást. Ha azonban a termék jellege nem teszi szükségessé a szelektív forgalmazást, akkor az ilyen forgalmazási rendszer általában nem eredményez olyan hatékonyságnövelő hatásokat, amelyek képesek ellensúlyozni a márkán belüli versenyt érintő komoly csökkenést. Ha érzékelhető versenyellenes hatások jelentkeznek, akkor valószínű, hogy a csoportmentesítési rendelet kedvezményét visszavonják. Ezenkívül az alábbi iránymutatás segíti a párhuzamos szelektív forgalmazási hálózatokból eredő halmozott hatások eseteiben történő értékelést, illetve a szelektív forgalmazás olyan egyedi esetekben történő értékelését, amelyek nem tartoznak a csoportmentesítési rendelet hatálya alá. (187) A szállító és versenytársainak piaci helyzete központi fontosságú a lehetséges versenyellenes hatások értékelése szempontjából, mivel a márkán belüli verseny csökkenése csak akkor veszélyes, ha a márkák közötti verseny korlátozott. Minél erősebb a "szállító helyzete", annál problematikusabb a márkán belüli verseny csökkenése. Az azonos piacon jelen lévő szelektív forgalmazási hálózatok száma szintén fontos szempont. Ha a szelektív forgalmazást csak egy olyan szállító alkalmazza, aki nincs erőfölényben, akkor a mennyiségi szelektív forgalmazás összességében nem jár negatív hatásokkal, feltéve, hogy a szerződés szerinti áruk jellege szükségessé teszi a szelektív forgalmazási rendszer alkalmazását, illetve, hogy az alkalmazott kiválasztási szempont szükséges a szóban forgó termék hatékony forgalmazásának biztosításához. A valóságban azonban a szelektív forgalmazást gyakran számos szállító alkalmazza egy adott piacon. (188) A versenytársak helyzetének kettős jelentősége lehet, és különösen a halmozott hatás esetén játszik szerepet. Ha a versenytársak erősek, ez általában azt jelenti, hogy a márkán belüli verseny csökkenését könnyen ellensúlyozza a márkák közötti megfelelő verseny. Ha viszont a legnagyobb szállítók többsége alkalmazza a szelektív forgalmazást, akkor jelentős veszteség éri a márkán belüli versenyt, és megnő a veszélye bizonyos típusú forgalmazók esetleges kizárásának, valamint az említett fő szállítók közötti összejátszásnak. A hatékonyabb forgalmazók kizárásának a veszélye mindig nagyobb a szelektív forgalmazás esetén, mint a kizárólagos forgalmazásban, mivel a szelektív forgalmazásban korlátozva vannak a nem kijelölt forgalmazóknak történő értékesítések. Ez arra szolgál, hogy a szelektív forgalmazási rendszerek zárt jellegűek legyenek, lehetetlenné téve a nem felhatalmazott kereskedők számára a beszerzést. Ennek következtében a szelektív forgalmazás különösen alkalmas arra, hogy kiszűrjék a gyártó, illetve a kijelölt kereskedők nyereségének kárára történő árengedményt adó piaci szereplőket. (189) Ha a csoportmentesítési rendelet egyedi szelektív forgalmazási hálózatokra vonatkozik, akkor halmozott hatások esetén elképzelhető a csoportmentesítés visszavonása vagy a csoportmentesítési rendelet alkalmazásának mellőzése. Nem valószínű viszont, hogy a halmozott hatás problémája jelentkezik, ha a szelektív forgalmazás által lefedett piaci részesedés nem éri el az 50 %-ot. Szintén nem valószínű, hogy problematikus lenne az 50 %-os piaclefedettségi arány túllépése, ha az öt legnagyobb szállító összesített piaci részesedése (CR5) 50 % alatt marad. Ha mind a CR5, mind pedig a szelektív forgalmazás által lefedett piaci részesedés meghaladja az 50 %-ot, akkor az értékelés attól függ, hogy mind az öt legnagyobb szállító alkalmaz-e szelektív forgalmazást. Minél erősebb a szelektív forgalmazást nem alkalmazó versenytársak helyzete, annál kisebb a többi forgalmazó kizárásának a veszélye. Ha mind az öt legnagyobb szállító szelektív forgalmazást alkalmaz, akkor a verseny szempontjából különös jelentősége van annak, hogy vannak-e olyan megállapodások, amelyek a meghatalmazott kereskedők számának közvetlen korlátozásával mennyiségi kiválasztási szempontokat alkalmaznak. Általában nem valószínű a 81. cikk (3) bekezdése feltételeinek való megfelelés, ha az adott szelektív forgalmazási rendszer akadályozza az olyan új forgalmazók piacra jutását, akik képesek a szóban forgó terméket megfelelően forgalmazni – különös tekintettel az árengedményt alkalmazókra –, és így a forgalmazást néhány létező csatorna javára és a végső fogyasztók kárára korlátozni. A mennyiségi szelektív forgalmazás közvetettebb formái esetében – például tisztán minőségi szempontok összekapcsolása a kereskedők arra való kötelezésével, hogy elérjenek egy minimális éves értékesítési szintet – kevésbé valószínű, hogy összességében negatív hatásokkal járjanak, feltéve, hogy ez az értékesítési szint nem meghatározó hányada a kereskedő teljes forgalmának a szóban forgó terméktípus tekintetében, és a korlátozás nem megy túl azon a határon, ami ahhoz szükséges, hogy a szállító számára megtérüljenek a kapcsolatfüggő beruházásai és/vagy nagyságrendi megtakarítást érjen el a forgalmazásban. Ami az egyedi hozzájárulásokat illeti, az 5 %-nál alacsonyabb piaci részesedéssel rendelkező szállító általában nem tekinthető úgy, hogy jelentősen hozzájárul a halmozott hatáshoz. (190) A "piacra lépési korlátoknak" főként a nem felhatalmazott kereskedőknek a piacról való kizárása esetén van jelentősége. A piacra lépési korlátok általában jelentősek, mivel a szelektív forgalmazást főként márkás termékek gyártói alkalmazzák. A kizárt kiskereskedők számára általában sok időt és jelentős befektetést igényel, hogy saját márkákat dobjanak piacra, vagy máshonnan szerezzenek be versenyképes terméket. (191) A "vásárlóerő" növelheti az összejátszás veszélyét a forgalmazók között, és így számottevően megváltoztathatja a szelektív forgalmazás versenyellenes hatásainak elemzését. A hatékonyabb kiskereskedők kizárása különösen akkor állhat fenn, ha egy erős kereskedői szervezet határozza meg a szállító számára a kiválasztási szempontokat azzal a céllal, hogy a forgalmazást csak a szervezet tagjai végezhessék. (192) A csoportmentesítési rendelet 5. cikkének c) pontja kimondja, hogy a szállító nem írhat elő – közvetve vagy közvetlenül – olyan kötelezettséget a felhatalmazott kereskedők számára, hogy nem forgalmazhatják egyes versenytárs szállítók termékeit. Ez a feltétel kifejezetten az olyan horizontális összejátszások megelőzését célozza, amelyek kizárnak bizonyos márkákat azáltal, hogy létrehozzák a vezető szállítók kiválasztott márkáinak csoportját. Ez a fajta kötelezettség nem valószínű, hogy mentességet kap, ha a CR5 50 %, vagy annál magasabb, kivéve ha az ilyen kötelezettséget előíró szállítók egyike sem tartozik a piac öt legnagyobb szállítója közé. (193) A többi szállító kizárása alapesetben nem probléma, amíg a többi szállító igénybe veheti ugyanazokat a forgalmazókat, azaz addig, amíg a szelektív forgalmazási rendszert nem kapcsolják össze az egyedüli márka kikötésével. A felhatalmazott forgalmazók sűrű hálózata vagy halmozott hatás esetén a szelektív forgalmazás és a versenytilalmi kötelezettség összekapcsolása következtében előállhat a többi forgalmazó kizárásának a veszélye. Ebben az esetben az egyedüli márkakikötéssel kapcsolatban fent írt alapelveket kell alkalmazni. Ha nem is kapcsolják össze a szelektív forgalmazást versenytilalmi kikötéssel, még mindig problémát okozhat a versenytárs szállítók kizárása a piacról, ha a vezető szállítók nem tisztán minőségi kiválasztási szempontokat alkalmaznak, hanem bizonyos további kötelezettségeket írnak elő a kereskedőik számára, például minimális polchely fenntartását a termékeik számára, vagy annak biztosítását, hogy a termékeiknek a kereskedő általi értékesítése legalább a kereskedő teljes forgalmának egy bizonyos százalékát érje el. Nem valószínű ilyen probléma, ha a szelektív forgalmazás által lefedett piaci részesedés 50 % alatt van, vagy – ha a fenti lefedettségi arányt túllépik – ha az öt legnagyobb szállító piaci részesedése 50 % alatt marad. (194) Fontos a "piac érettsége", mivel a márkán belüli verseny csökkenése és a szállítók vagy kereskedők esetleges kizárása komoly probléma lehet egy érett piacon, de kevésbé jelentős egy növekvő keresletű piacon, ahol változnak a technológiák és a piaci helyzetek. (195) A szelektív forgalmazás akkor lehet hatékony, ha a logisztikai költségek csökkenését eredményezi a szállítást érintő nagyságrendi megtakarítások következtében, és ez a termék jellegétől függetlenül is bekövetkezhet (a (116) bekezdésben leírt hatodik hatékonysági elem]. Azonban ez általában csak egy marginális hatékonyságnövelő tényező a szelektív forgalmazási rendszerekben. Nagyon fontos viszont a termék jellege a jogosulatlan előnyhöz jutó forgalmazók problémájának megoldásában [a (116) bekezdésben leírt első hatékonysági elem], illetve a márkaarculat megteremtésének elősegítésében [a (116) bekezdésben leírt nyolcadik hatékonysági elem]. A hatékonysági elemekre történő hivatkozás általában az új termékek esetében, a komplex termékek esetében, valamint azon termékek esetében, amelyeknek minősége nehezen megítélhető a fogyasztás előtt (úgynevezett tapasztalati termékek), illetve azon termékek esetében, amelyeknek a minősége még a fogyasztás után is nehezen ítélhető meg (úgynevezett bizalmi termékek) a legmegalapozottabb. A szelektív és a kizárólagos forgalmazás összekapcsolása feltehetőleg sérti a 81. cikket, ha olyan szállító alkalmazza, akinek a piaci részesedése a 30 %-ot meghaladja, illetve akkor, ha halmozott hatások tapasztalhatóak – még akkor is, ha nem tiltják a területek közötti aktív értékesítést. Az ilyen összekapcsolás kivételesen megfelelhet a 81. cikk (3) bekezdésének, ha elengedhetetlen a felhatalmazott kereskedők által tett lényeges és kapcsolatfüggő beruházások védelméhez [a (116) bekezdésben leírt negyedik hatékonysági elem]. (196) A legkevésbé versenyellenes korlátozás kiválasztásához azt kell megvizsgálni, hogy ugyanezek a hatékonysági elemek kizárólag szolgáltatási előírásokkal is elérhetőek-e összemérhető áron. (197) Példa a mennyiségi szelektív forgalmazásra: Egy tartós fogyasztási cikk piacon a piacvezető ("A" márka) 35 % piaci részesedéssel rendelkezik, és termékeit szelektív forgalmazási hálózaton keresztül értékesíti a végső fogyasztóknak. A hálózatba történő belépésnek számos feltétele van: képzett szállítókat kell alkalmazni az üzletben, értékesítés előtti szolgáltatásokat kell nyújtani, az üzletben a terméket – és hasonló magas műszaki színvonalú termékeket – egy erre a célra elkülönített részen kell árulni, az üzlet köteles a szállító modelljeinek széles skáláját árulni és azokat a vásárlóközönség számára vonzó módon kell elhelyezni. Ezen felül a hálózatba történő belépésre jogosult kiskereskedők számát közvetlenül korlátozzák azzal, hogy meghatározzák minden tartományban vagy városi körzetben az egységnyi lakosságszámra jutó kiskereskedők maximális számát. "A" gyártónak 6 versenytársa van ezen a piacon. Legnagyobb versenytársainak: "B" – nek, "C" – nek és "D" – nek 25, 15, és 10 % a piaci részesedésük, míg a többi gyártó kisebb piaci részesedéssel rendelkezik. Csak "A" gyártó alkalmaz szelektív forgalmazást. Az "A" márka szelektív forgalmazói mindig értékesítenek néhány versengő márkát is. A versengő márkákat viszont széles körben értékesítik az "A" szelektív forgalmazási hálózatába nem tartozó üzletek is. A forgalmazási csatornák változatosak: a "B" és "C" márkákat például értékesítik a legtöbb olyan boltban is, amelyek "A" kijelölt üzletei, de más olyan boltokban is, amelyek magas szintű szolgáltatást nyújtanak, valamint hipermarketekben is. A "D" márkát főként magas szintű szolgáltatást nyújtó üzletekben árulják. A piacon meglehetősen gyorsan fejlődik a technológia, és a fő szállítók reklámozással tartják meg termékeik jó minőségének az arculatát. Ezen a piacon a szelektív forgalmazás 35 %-os részesedést ér el. A márkák közötti versenyt nem érinti közvetlenül "A" szelektív forgalmazási rendszere. Az "A" márka márkán belüli versenye esetleg csökkenhet, de a fogyasztók hozzáférnek az "A" márka minőségi arculatával összemérhető "B" és "C" márkák alacsony szintű szolgáltatást és alacsony árat kínáló kiskereskedőihez. Ráadásul nincs kizárva a más márkákat forgalmazó, magas szintű szolgáltatást nyújtó kiskereskedőkhöz való hozzáférés, mivel a kiválasztott forgalmazók szabadon forgalmazhatnak versengő márkákat, és az "A" márkát áruló kiskereskedők számára vonatkozó mennyiségi korlátozás következtében más, magas szintű szolgáltatást nyújtó kiskereskedők szabadon forgalmazhatnak versengő márkákat. Ebben az esetben – tekintettel a szolgáltatási követelményekre és az ezektől feltehetően várható hatékonysági elemekre, valamint a márkán belüli versenyre gyakorolt korlátozott hatásra – valószínű, hogy fennállnak a feltételei "A" szelektív forgalmazási hálózatának mentesítésére. (198) Példa a halmozott hatásokkal járó szelektív forgalmazásra: Egy bizonyos sportszer piacán hét gyártó található az alábbi piaci részesedésekkel: 25 %, 20 %, 15 %, 15 %, 10 %, 8 % és 7 %. Az öt legnagyobb gyártó termékeit mennyiségi szelektív forgalmazásban értékesíti, míg a két legkisebb más típusú forgalmazási rendszert használ, ennek következtében a szelektív forgalmazási mód piaci részesedése 85 %. A gyártók meglehetősen egységes szempontokat alkalmaznak a szelektív forgalmazási hálózatokba való belépésre: az üzletben képzett személyzetet kell alkalmazni, értékesítés előtti szolgáltatásokat kell nyújtani, az üzletben elkülönített területet kell kialakítani az áru értékesítésére, egyben ennek a területnek a minimális méretét is meghatározták. Az üzlet köteles az adott márka széles termékskáláját értékesíteni és a terméket a vásárlóközönség számára vonzó módon elhelyezni, az üzletnek vásárlóutcában kell lennie, és az adott árucikk-típus a bolt teljes forgalmának legalább 30 %-át kell, hogy képviselje. Általában ugyanazon kereskedő mind az öt márka értékesítésére kijelölt szelektív forgalmazó. A két márka gyártója, akik nem alkalmaznak szelektív forgalmazást, általában olyan kevésbé specializált kiskereskedőkön keresztül forgalmaznak, akik alacsonyabb szolgáltatási szintet ajánlanak. A piac mind a kínálati, mind pedig a keresleti oldalon stabil, jellemző a márkaarculat és a termékek differenciálódása. Az öt piacvezető márkaarculata tekintélyes, amit reklámozással és szponzorálással érnek el, míg a két kisebb gyártónak a stratégiája az, hogy gyengébb márkaarculatú, de olcsóbb termékeket árulnak. Ezen a piacon az öt vezető márka közé nem lehet betörni általános árengedményt kínálóknak. Sőt az a követelmény, hogy az ilyen termék legalább 30 %-át kell, hogy képviselje a kereskedő forgalmának, valamint a kiállításra és az eladás előtti szolgáltatásokra vonatkozó szempont kizárja az árengedményre alapozó kereskedőket a felhatalmazott forgalmazók hálózatából. Következésképpen a fogyasztóknak nincs más választásuk, mint a magas szintű szolgáltatást magas áron kínáló üzletekben megvásárolni az öt vezető márkát. Ez csökkenti az öt vezető márka tekintetében a márkák közötti versenyt. Az a tény, hogy a két legkisebb márka beszerezhető az alacsony szolgáltatási szintet alacsony áron kínáló üzletekben, nem kompenzálja ezt, mert az öt piacvezetőnek sokkal jobb a márkaarculata. A márkák közötti versenyt a többmárkás forgalmazói rendszer is korlátozza. Bár van bizonyos szintű márkán belüli verseny, és a kiskereskedők száma közvetlenül nem korlátozott, a belépés feltételei elég szigorúak ahhoz, hogy minden területen az öt vezető márkát csak kevés kiskereskedő forgalmazza. Ezek a mennyiségi szelektív forgalmazási rendszerek alacsony szintű hatékonysági elemeket tartalmaznak: a termék nem túlzottan összetett és nem igényel különösen magas szintű szolgáltatást. Ha gyártók nem tudják bizonyítani, hogy a szelektív forgalmazási hálózatuk egyértelmű hatékonysági elemeket tartalmaz, valószínű, hogy a csoportmentesítést visszavonják a halmozott hatások miatt, amelyek a fogyasztók részére kisebb választékot és magasabb árakat idéztek elő. 2.5. Franchise (199) A franchise-megállapodások szellemi alkotásokra vonatkozó jogokhoz kötődő licenciákat tartalmaznak, különösen a védjegyek, árujelzések és know-how tekintetében az áruk forgalmazása vagy a szolgáltatások nyújtása során történő felhasználás céljából. A szellemi tulajdonjogok licenciába adásán túl a franchise adó a franchise vevő részére általában kereskedelmi vagy technikai segítséget is nyújt a megállapodás tartama alatt. A licencia és a segítségnyújtás elválaszthatatlan elemei a franchise tárgyát képező üzleti módszernek. A franchise adó részére a franchise vevő általában franchise-díjat fizet az adott üzleti módszer használatáért. A franchise lehetővé teheti a franchise adó számára, hogy termékeit korlátozott mértékű befektetéssel egy egységes hálózaton keresztül forgalmazza. Az üzleti módszer szolgáltatásán felül a franchise-megállapodások általában a forgalmazott termékre vonatkozó különböző vertikális korlátozások kombinációit tartalmazzák, így különösen szelektív forgalmazást és/vagy versenytilalmat és/vagy kizárólagos forgalmazást, illetve ezek gyengébb formáit. (200) A csoportmentesítési rendelet hatályát a franchise-megállapodásokban található, a szellemi tulajdonjogok licenciába adása tekintetében a (23)–(45) bekezdés részletezi. A franchise-megállapodásokban található, az áruk és szolgáltatások vételére, értékesítésére és viszonteladására vonatkozó vertikális korlátozások – például szelektív forgalmazás, versenytilalom vagy kizárólagos forgalmazás – a csoportmentesítési rendelet a 30 %-os piaci részesedési küszöbértékig alkalmazható a franchise adó vagy a franchise adó által megjelölt szállítóra nézve. [33] A fenti típusú korlátozásokkal kapcsolatban korábban írt iránymutatások a franchise-ra is vonatkoznak az alábbi külön megjegyzésekkel: 1) Összhangban a 8. általános szabállyal [lásd a (119) bekezdést], minél fontosabb a know-how átadása, annál könnyebben felel meg a vertikális korlátozás a mentesítés feltételeinek. 2) A franchise vevő versenytilalmi kötelezettsége az általa vásárolt áruk és szolgáltatások tekintetében nem tartozik a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, ha ez a kötelezettség szükséges a franchise-hálózat egységes jellegének és színvonalának fenntartásához. Ilyen esetekben a versenytilalmi kötelezettség időtartamának sincs jelentősége a 81. cikk (1) bekezdése szempontjából, ha nem haladja meg a franchise-megállapodás időtartamát. (201) Példa a franchise-ra: A gyártó kifejlesztett egy olyan új módszert a bonbonok eladására, ahol az úgynevezett "kedvenc boltokban" ("fun shop") a bonbonokat a vevő kérése alapján színezik. A bonbonok gyártója kifejlesztette a bonbonok színezésére alkalmas gépeket is. A gyártó állítja elő a színező folyadékokat is. A folyadék minősége és frissessége alapvető fontosságú a jó bonbonok készítéséhez. A gyártó sikeresen forgalmazta a bonbonjait néhány saját kiskereskedelmi üzletében, amelyek mindegyike ugyanazon márkanév alatt és egységesen vidám arculat szerint működött (az üzletek megjelenése, közös reklámozás stb.). Az értékesítések növelése érdekében a gyártó franchise-rendszert indított be. A franchise vevők kötelesek a gyártótól megvenni a bonbonokat, a folyadékot és a színezőgépet annak érdekében, hogy ugyanazon arculat és márkanév alatt működjenek; kötelesek franchise-díjat fizetni, hozzájárulni a közös reklámozáshoz, és titokban tartani a franchise adó által készített működési kézikönyv tartalmát. Ezen kívül, a franchise vevők csak a megállapodás szerinti üzlethelyiségben árusíthatnak, csak végső fogyasztóknak, vagy a többi franchise vevőnek adhatnak el és nem forgalmazhatnak más bonbonokat. A franchise adó köteles tartózkodni attól, hogy másik franchise vevőt nevezzen ki, és ő maga sem üzemeltethet kiskereskedelmi üzletet az adott szerződéses területen. A franchise adó arra is köteles, hogy korszerűsítse és fejlessze a termékeit, az üzlet külső képét, valamint a működési kézikönyvet, és ezeket a fejlesztéseket az összes franchise vevő kiskereskedő részére hozzáférhetővé tegye. A franchise-megállapodásokat 10 éves időtartamra kötik. A bonbon-kiskereskedők a bonbonokat az országos piacon szerzik be, vagy olyan nemzeti gyártóktól veszik, akik a nemzeti ízlést kielégítik, illetve olyan nagykereskedőktől, akik a nemzeti gyártók termékein túl külföldi gyártóktól is importálnak bonbont. Ezen a piacon a franchise adó termékei versenyben vannak más bonbonmárkákkal. A franchise adó 30 %-os piaci részesedéssel rendelkezik a kiskereskedők részére eladott bonbonok piacán. A versenytársak között számos nemzeti és nemzetközi márka található, amelyek közül némelyeket nagy, széles termékskálával rendelkező élelmiszergyártók állítanak elő. A bonbonok forgalmazására sok lehetséges eladási hely áll rendelkezésre: dohányboltok, élelmiszerboltok, kávézók és bonbon szaküzletek. Az élelmiszerszínező gépek piacán a franchise adó piaci részesedése 10 % alatti. A franchise-megállapodásokban foglalt kötelezettségek zöme szükségesnek értékelhető a franchise-hálózathoz kapcsolódó szellemi alkotások jogainak védelme vagy a közös identitás és jó hírnév fenntartása érdekében, így ezek nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Az értékesítésre vonatkozó korlátozások (szerződéses terület és szelektív forgalmazás) arra ösztönzik a franchise vevőket, hogy fektessenek be a színezőgép megvásárlásába és a franchise-módszerbe, valamint, ha ez esetleg nem szükségesek, hogy legalább segítséget nyújtsanak a közös identitás fenntartásához, így a márkán belüli versenyt érő veszteség kiegyenlítésre kerül. A versenytilalmi klauzula, amely a megállapodás teljes időtartamára kizár más bonbonmárkákat az üzletekből, biztosítja a franchise adó számára az üzletek megjelenésének egységességét és annak megelőzését, hogy a versenytársai előnyt szerezzenek az ő márkanevéből. Ez nem vezet semmiféle komoly kizáráshoz, tekintettel arra, hogy a más bonbongyártók részére számos lehetséges értékesítési hely áll rendelkezésre. A szóban forgó franchise adó franchise-megállapodásai feltehetően megfelelnek a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítési feltételeknek, feltéve, hogy az azokban foglalt kötelezettségek a 81. cikk (1) bekezdése alá tartoznak. 2.6 Kizárólagos szállítás (202) A csoportmentesítési rendelet 1. cikkének c) pontjában meghatározott kizárólagos szállítás a korlátozott forgalmazás szélsőséges formájának minősül a vevők számának korlátozását tekintve: a megállapodásban kikötik, hogy a Közösségen belül csak egy vevő részére adhat el a szállító egy meghatározott végterméket. A közbenső áruk vagy részszolgáltatások esetében a kizárólagos szállítás azt jelenti, hogy a Közösségen belül csak egy vevő lehet, vagy hogy egy meghatározott célú felhasználás tekintetében lehet csak egy vevő a Közösségen belül. A közbenső áruk és részszolgáltatások esetében a kizárólagos szállítást gyakran ipari szállításnak is nevezik. (203) A csoportmentesítési rendelet 1. cikkének c) pontjában meghatározott kizárólagos szállítást a 2. cikk (1) bekezdése mentesíti a csoportmentesítési rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alól abban az esetben, ha a vevő piaci részesedése nem éri el a 30 % százalékot, még akkor is, ha más – nem szigorú – vertikális korlátozásokkal, például versenytilalommal van összekapcsolva. A piaci részesedési küszöbérték felett az alábbi iránymutatás segíti a kizárólagos szállítással összefüggő egyedi esetek értékelését. (204) A kizárólagos szállítás fő kockázata a versenyre nézve a többi vevő kizárása. A vevő piaci részesedése a termelési vagy értékesítési láncban feljebb elhelyezkedő vételi piacon nyilvánvalóan fontos szempont annak értékelése során, hogy a vevő képes-e olyan kizárólagos szállítást "előírni", amely kizárja a többi vevőt a beszerzéshez történő hozzáférésből. A vevőnek a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb eső piacon való fontossága viszont olyan tényező, amely meghatározza, hogy felmerül-e versenyprobléma. Ha a vevőnek nincs piaci ereje a lejjebb eső piacon, akkor nem várható érzékelhető mértékű negatív hatás a fogyasztókra nézve. Negatív hatások várhatók azonban, ha a vevő részesedése a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb eső kínálati piacon és a feljebb található vételi piacon meghaladja a 30 %-ot. Akkor is jelentkezhetnek jelentős kizárási hatások, ha a vevő piaci részesedése a termelési vagy értékesítési láncban feljebb lévő piacon nem haladja meg a 30 %-ot, különösen, ha a vevő piaci részesedése a lejjebb eső piacon meghaladja a 30 %-ot. Ilyen esetekben szükséges lehet a csoportmentesítés visszavonása. Ha egy vállalkozás erőfölényben van a lejjebb eső piacon, akkor minden olyan kötelezettség, ami arra vonatkozik, hogy a termékeket kizárólag vagy túlnyomórészt csak az erőfölényben lévő vevőnek lehet értékesíteni, könnyen eredményezhet komoly versenyellenes hatásokat. (205) Nemcsak a vevő helyzete fontos a termelési vagy értékesítési láncban feljebb és lejjebb eső piacokon, hanem az is, hogy milyen terjedelemben és milyen időtartamban alkalmazza a kizárólagos szállítási kötelezettséget. Minél magasabb a lekötött értékesítés aránya, és minél hosszabb a kizárólagos szállítás időtartama, annál jelentősebb a kizárás valószínűsége. A nem erőfölényben lévő vállalkozások által előírt, öt évnél rövidebb időtartamú versenytilalmi kötelezettségek esetében általában szükséges a versenyellenes és a versenyt támogató hatások megfelelő kiegyensúlyozása, míg az öt évet meghaladó megállapodások a beruházások legnagyobb része esetén nem szükségesek az említett hatékonysági elemek eléréséhez, vagy a hatékonysági elemek nem kellően ellensúlyozzák az ilyen hosszú távú kizárólagos szállítási megállapodások kizáró hatását. (206) Fontos a versenytárs vásárlók piaci helyzete a feljebb eső piacon, mivel csak akkor valószínűsíthető, hogy a versenytárs vevőket versenyellenes okokból zárják ki, például a költségeik növelésével, ha jelentősen kisebbek, mint a kizárást végrehajtó vevő. A versenytárs vevők kizárása nem túl valószínű, ha ezek a versenytársak azonos vásárlóerővel rendelkeznek és a szállítóknak hasonló értékesítési lehetőségeket kínálnak. Ilyen esetben kizárás csak a lehetséges piacra lépők esetében jelentkezhet, akik esetleg nem lesznek képesek beszerzéseiket biztosítani, ha a legnagyobb vevők jelentős számban kizárólagos szállítási megállapodásokat kötnek a piaci szállítók többségével. Ilyen halmozott hatás esetén esetleg visszavonható a csoportmentesítési rendelet által biztosított kedvezmény. (207) A szállító szintjén jelentkező piacra lépési korlátoknak abból a szempontból van jelentőségük, hogy van-e tényleges kizárás. Amíg a versenytárs vevők számára hatékony az, hogy maguk részére az árukat és szolgáltatásokat a termelési vagy értékesítési láncban felfelé megvalósított vertikális integrációval biztosítsák, addig nem valószínű, hogy a kizárás igazi probléma lesz. Viszont gyakran komoly piacra lépési korlátok állnak fenn. (208) Figyelembe kell venni a szállítók kiegyenlítő erejét, mivel a fontos szállítók nem könnyen egyeznek bele abba, hogy elzárják magukat az alternatív vevőktől. A kizárás veszélye ezért főként gyenge szállítók és erős vevők esetén áll fenn. Erős szállítók esetén a kizárólagos szállítás esetleg a versenytilalommal összekapcsolva jelentkezik. A versenytilalommal való összekapcsolás következtében az egyedüli márkakijelölésre kifejlesztett szabályokat is figyelembe kell venni. Ha mindkét oldalon kapcsolatfüggő beruházások jelentkeznek (lenyúlási probléma), akkor a kizárólagos szállítás és a versenytilalom összekapcsolása, azaz a kölcsönös kizárólagosság általában megengedett az ipari szállítási megállapodásokban, ha nem érik el az erőfölény szintjét. (209) Végül pedig figyelembe kell venni a kizárás tekintetében a kereskedelmi szintet és a termék jellegét. A kizárás kevésbé valószínű közbenső termék esetén, vagy ha a termék homogén. Először is, a kizárt gyártó, amely egy adott terméket (inputot) használ, általában rugalmasabban képes válaszolni a vevői igényére, mint a nagy-/kiskereskedő a fogyasztók igényeire, akik számára a márka szerepe nagyobb. Másodszor, egy lehetséges beszerzési forrás elvesztése kevésbé számít a kizárt vevők számára, ha homogén termékről van szó, mint heterogén termékek esetében, amelyek eltérő fokozatokkal és minőségi szintekkel rendelkeznek. (210) Homogén közbenső termékek esetében a versenyellenes hatások feltehetőleg mentesíthetők, ha nincs szó erőfölényről. Márkás végtermékek vagy differenciált közbenső termékek esetén, ha vannak piacra lépési korlátok, a kizárólagos szállítás érzékelhető versenyellenes hatásokkal járhat, ha a versenytárs vevők viszonylag kicsik a kizáró vevőhöz képest – még akkor is, ha az utóbbi nincs erőfölényben a termelési vagy értékesítési láncban lejjebb eső piacon. (211) Ha megállapítható, hogy jelentkeznek az érzékelhetően versenyellenes hatások, felmerülhet a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés lehetősége, ha csak a szállító nincs erőfölényben. Hatékonyságjavulás elképzelhető a lenyúlási probléma esetében [a (116) bekezdés 4. és 5. pontja], és ez a közbenső termékeknél valószínűbb, mint a végtermékeknél. Más hatékonysági elemek jelentkezése nem valószínű. Nem valószínű, hogy a forgalmazásban jelentkező esetleges nagyságrendi megtakarítások [(116) bekezdés 6. pontja] igazolhatnák a kizárólagos szállítást. (212) Lenyúlási probléma esetén, és még inkább nagyságrendi forgalmazási megtakarítások esetén a szállítót kötelező mennyiségi szállítási kényszer – például minimális szállítási kötelezettség – egy sokkal kevésbé korlátozó jellegű alternatív megoldás lehet. (213) Példa a kizárólagos szállításra: Egy bizonyos típusú alkatrész piacán (közbenső termékpiac) "A" szállító megegyezik "B" vevővel, hogy saját know-how-ját felhasználva, új gépek vásárlását is magában foglaló komoly beruházással és a "B" vevő által adott műszaki leírás segítségével kifejleszti az adott alkatrész újabb változatát. "B" – nek komoly beruházást jelent az új alkatrész beépítése. Megegyeznek, hogy az első piacra lépést követő öt évig "A" az új terméket csak "B" vevőnek értékesíti. Ugyanezen öt év alatt "B" csak "A" – tól vásárolhatja meg az új terméket. Mind "A", mind pedig "B" továbbra is jogosult máshol értékesíteni, illetve megvenni az alkatrész más kiviteleit. "B" vevő piaci részesedése mind a termelési vagy értékesítési láncban feljebb eső alkatrészpiacon, mind pedig a lejjebb eső végtermékpiacon 40 %. Az alkatrész szállítójának piaci részesedése 35 %. Van még a piacon két másik alkatrészszállító körülbelül 20-25 % piaci részesedéssel, valamint számos kisebb szállító. A jelentős beruházások figyelembevételével valószínű, hogy a megállapodás megfelel a mentesítés feltételeinek, tekintettel a hatékonysági elemekre és a korlátozott kizárási hatásra. A további vevők ki vannak zárva a 35 %-os piaci részesedéssel rendelkező szállító termékének egy adott változata tekintetében, és vannak más alkatrészszállítók, akik ki tudnak fejleszteni hasonló új termékeket. A "B" vevő általi, más szállítók felé irányuló kereslet kizárása legfeljebb a piac 40 %-át érinti. (214) A kizárólagos szállítás alapja egy olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, ami a szállítót arra kötelezi, hogy csak egy vevőnek értékesítsen. A szállítót kötelező mennyiségi szállítási kényszer alapja a szállító és a vevő megállapodásával meghatározott olyan ösztönző erő, amely a szállítót arra készteti, hogy értékesítését főként egy vevőre összpontosítsa. A szállítót kötelező mennyiségi szállításikényszernek a kizárólagos szállításhoz hasonló, de annál mérsékeltebb hatásai lehetnek. A mennyiségi szállítási kényszer értékelése attól függ, hogy milyen fokú a termelési vagy értékesítési láncban feljebb álló piacon más vevők kizárása. 2.7. Árukapcsolás (215) Árukapcsolás akkor áll fenn, ha a szállító egy termék értékesítését egy eltérő termék megvásárlásától teszi függővé – akár a szállítótól, akár egy általa kijelölt más személytől. Az első terméket nevezzük "kapcsoló" terméknek, a másodikat pedig "kapcsolt" terméknek. Ha az árukapcsolást nem indokolja objektíven a termékek jellege vagy a kereskedelmi szokás, akkor az ilyen gyakorlat visszaélésnek minősülhet a 82. cikk alapján [34]. A 81. cikk alkalmazható a versenytárs szállítók közötti olyan horizontális megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra, amelyek egy termék értékesítését egy eltérő termék megvásárlásától teszik függővé. Az árukapcsolás a 81. cikk hatálya alá tartozó vertikális korlátozásnak is minősülhet, ha az eredménye egyedüli márkakikötési típusú kötelezettség (lásd (138)–(160) bekezdés] a kapcsolt termék vonatkozásában. Ez az iránymutatás csak az utóbbi helyzetre vonatkozik. (216) Az, hogy mi minősül eltérő terméknek, elsősorban a vevők keresletétől függ. Két termék eltérő, ha az árukapcsolás hiányában – a vevők szempontjait figyelembe véve – a termékeket két eltérő piacon vásárolnák meg. Például, mivel a vevők a cipőt cipőfűzővel együtt szeretnék megvenni, az lett a kereskedelmi szokás, hogy a cipőgyártók fűzővel együtt szállítják a cipőket. Így a cipők fűzővel történő értékesítése nem minősül árukapcsolásnak. Gyakran az összekapcsolásokat elfogadja a gyakorlat, mivel a termék jellege műszakilag nehézzé tenné az egyik termék értékesítését a másik termék nélkül. (217) Az árukapcsolásnak a versenyre gyakorolt fő negatív hatása a kapcsolt termék piacának esetleges lezárása. Az árukapcsolás azt jelenti, hogy a vevőt a mennyiségi átvételi kényszer egy formája kötelezi a kapcsolt áru megvásárlására. Ha a kapcsolt termék esetében még versenytilalmi kötelezettséget is kikötnek, ez növeli a kapcsolt termék piacán az esetleges kizárási hatást. Az árukapcsolás versenyár feletti árat is előidézhet, különösen három esetben. Először, ha a kapcsoló termék és a kapcsolt termék a vevő számára egymást részben helyettesítő termékek. Másodszor, ha az árukapcsolás árdiszkriminációra ad lehetőséget attól függően, hogy a vevő hogyan használja a kapcsoló terméket, például tintapatron eladásának a fénymásoló gép eladásához való kötése (adagolás) Harmadszor, ha hosszú távú szerződések esetén vagy pedig a hosszú csereidejű eredeti berendezések helyettesítési célokra való beszerzésének a piacán a fogyasztók nehezen tudják felmérni az árukapcsolás következményeit. Végül pedig az árukapcsolás növelheti a piacra lépési korlátokat mind a kapcsoló termék, mind pedig a kapcsolt termék piacán. (218) Az árukapcsolást a csoportmentesítési rendelet 2. cikkének (1) bekezdése mentesíti, közös olvasatban a 3. cikkel, ha a szállító piaci részesedése mind a kapcsoló termék, mind pedig a kapcsolt termék piacán 30 % alatt marad. Ez összekapcsolható más, nem szigorú, vertikális korlátozásokkal is, mint például versenytilalommal vagy mennyiségi átvételi kényszerrel a kapcsoló termék tekintetében, illetve kizárólagos beszerzéssel. A piaci részesedési küszöbérték felett az alábbi iránymutatás segíti az árukapcsolással összefüggő egyedi esetek értékelését. (219) A lehetséges versenyellenes hatások értékelése tekintetében a szállító piaci helyzete a kapcsoló termék piacán természetesen a legfontosabb szempont. Általában a szállító írja elő az ilyen megállapodás megkötését. A szállító fontossága a kapcsoló termék piacán a fő oka annak, hogy a vevő számára nehéz visszautasítani az árukapcsolást. (220) A szállító piaci erejének értékeléséhez ismerni kell a kapcsoló termék piacán működő versenytársak piaci helyzetét. Amíg a szállító versenytársai kellő számban vannak jelen és erősek, addig nem várhatók versenyellenes hatások, mivel a vevőknek van megfelelő lehetőségük arra, hogy a kapcsoló terméket megvegyék a kapcsolt termék nélkül, hacsak más szállítók nem alkalmaznak hasonló árukapcsolást. Ezenkívül a kapcsoló termék piacának korlátai is fontos információval szolgálnak a szállító piaci helyzetének meghatározásához. Jelentősen megerősíti a szállító helyzetét, ha az árukapcsolást versenytilalmi kötelezettséggel kapcsolják össze a kapcsoló termék tekintetében. (221) A vásárlóerő azért fontos, mert az erős vevőket nem lehet könnyen arra kényszeríteni, hogy az árukapcsolást elfogadják úgy, hogy a lehetséges hatékonyságnövelő elemek legalább egy részéből ne részesüljenek. A hatékonyságnövelés nélküli árukapcsolás tehát főként akkor jár kockázattal, ha a vevőknek nincs jelentős vásárlóerejük. (222) Ha megállapítható, hogy érzékelhető versenyellenes hatások jelentkeznek, akkor felmerül a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt mentesítés lehetősége, ha a vállalkozás nincs erőfölényben. Az árukapcsolási kötelezettség hatékonyságnöveléssel járhat közös gyártás vagy közös forgalmazás esetén. Ha nem a szállító gyártja a kapcsolt terméket, akkor hatékonyságnövelő elem lehet az, ha a szállító nagy mennyiséget vásárol a kapcsolt termékből. Az árukapcsolás azonban csak akkor mentesíthető, ha bizonyítható, hogy a költségcsökkentéseknek legalább egy részét áthárítják a fogyasztókra is. Így általában nem mentesíthető az árukapcsolás, ha a kiskereskedő rendszeresen be tudja szerezni ugyanazt vagy az egyenértékű terméket ugyanolyan vagy jobb feltételekkel, mint amelyekkel az árukapcsolást alkalmazó szállító kínálja a terméket. A másik lehetséges hatékonysági elem az, ha az árukapcsolás elősegíti az egységesítést és a minőségi szabványok alkalmazását [lásd a (116) bekezdésben írt 8. hatékonysági elemet]. Azt azonban bizonyítani kell, hogy a pozitív hatásokat nem lehetne ugyanilyen hatékonyan elérni azzal, ha a vevő részére előírnák, hogy a minimális minőségi szabványoknak megfelelő termékeket használjon vagy értékesítsen viszonteladóként anélkül, hogy arra köteleznék a vevőt, hogy ezeket a szállítótól vagy az általa kijelölt más személytől vegye meg. A minimális minőségi szabványokra vonatkozó követelmények főszabály szerint nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Ha a kapcsoló termék szállítója meghatározza a vevő részére, hogy az mely szállítóktól köteles megvenni a kapcsolt terméket – például azért mert minimális minőségi szabványok meghatározása nem lehetséges –, ez szintén nem tartozik a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, különösen akkor nem, ha a kapcsoló szállítója nem húz közvetlen (anyagi) hasznot a kapcsolt termék szállítóinak kijelöléséből. (223) A versenyárnál magasabb árakat előidéző hatás önmagában is versenyellenes. A kizárási hatás attól függ, hogy a kapcsolt termék piacán az összes értékesítés hány százaléka minősül kapcsoltnak. Abban a kérdésben, hogy a 81. cikk (1) bekezdése alapján mi minősül érzékelhető kizárásnak, az egyedüli márkakijelölésnél használt elemzés alkalmazható. A 30 %-os piaci részesedési küszöbérték felett az árukapcsolás mentesítése nem valószínű, kivéve, ha egyértelmű hatékonyságnövelés áll fenn, ami – legalább részben – a fogyasztókra is áthárul. A mentesítés még kevésbé valószínű, ha az árukapcsolást versenytilalommal kapcsolják össze, akár a kapcsoló termék, akár pedig a kapcsolt termék tekintetében. (224) A csoportmentesítés visszavonása akkor valószínű, ha nem ered hatékonyságnövelés az árukapcsolásból, vagy ha az ilyen hatékonysági elemeket nem hárítják tovább a fogyasztókra [lásd (222) bekezdés]. A visszavonás halmozott hatás esetén is valószínűsíthető, ha a szállítók többsége hasonló árukapcsolási módokat alkalmaz anélkül, hogy az esetleges hatékonyságnövelés eredményét legalább részben a fogyasztókra hárítaná. 2.8. Ajánlott és legnagyobb viszonteladási ár (225) Az a gyakorlat, hogy a viszonteladó részére előírják az ajánlott viszonteladási árat vagy a legmagasabb eladási árat – a viszonteladási ár meghatározására vonatkozó, a (46)–(56) bekezdésekben írt megjegyzések figyelembevételével – a csoportmentesítési rendelet hatálya alá tartozik, ha a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-os küszöbértéket. A piaci részesedési küszöbérték feletti esetekre és a csoportmentesítés visszavonására az alábbi iránymutatás vonatkozik. (226) A legnagyobb és az ajánlott viszonteladási árak lehetséges kockázata a versenyre nézve elsősorban az, hogy a legnagyobb vagy az ajánlott árat a viszonteladók célárnak tekintik, és legtöbbjük azt alkalmazza. A második veszély a versenyre nézve az, hogy a legnagyobb vagy az ajánlott ár erősítheti a szállítók közötti összejátszást. (227) A legnagyobb vagy ajánlott viszonteladási árak lehetséges versenyellenes hatásainak értékelése során a legfontosabb tényező a szállító piaci helyzete. Minél erősebb a szállító piaci helyzete, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a legnagyobb vagy az ajánlott viszonteladási ár az adott árszintnek a viszonteladók általi többé-kevésbé egységes alkalmazásához vezet, mivel azt esetleg központi árként használják. Esetleg nehéz lehet számukra eltérni attól az ártól, amit ők úgy értékelnek, hogy az a piac egy fontos szállítója által ajánlott, preferált viszonteladási ár. Ilyen körülmények között a legnagyobb vagy ajánlott viszonteladási ár sértheti a 81. cikk (1) bekezdését, ha egységes árszintet eredményez. (228) A legnagyobb vagy az ajánlott viszonteladási árak gyakorlata lehetséges versenyellenes hatásainak értékelése során a második legfontosabb tényező a versenytársak piaci helyzete. Különösen a szűk oligopólium esetén a legnagyobb vagy ajánlott árak használata vagy közzététele erősítheti a szállítók közötti összejátszást úgy, hogy információt cserélnek a preferált árszintről, és csökkentik az alacsonyabb viszonteladási árak alkalmazásának lehetőségét. A maximális viszonteladási ár előírása vagy a viszonteladási ár ilyen hatással járó ajánlása szintén sértheti a 81. cikk (1) bekezdését. 2.9. Egyéb vertikális korlátozások (229) A vertikális korlátozások és összekapcsolásaik fenti leírása nem kimerítő felsorolás. Léteznek más korlátozások és ezeknek kombinációi is, amelyekre itt nem adtunk közvetlen iránymutatást. Ezek megítélése során ugyanezen alapelveket, ugyanezen általános szabályok segítségével fogjuk alkalmazni, ugyanígy hangsúlyozva a piacra gyakorolt hatást. [1] HL L 336., 1999.12.29., 21. o. [2] Lásd többek között az Európai Közösségek Bíróságának ítéletét az 56/64 és 58/64 közös esetekben: Grundig-Consten kontra Bizottság [1966] ECR 299; 56/65 eset: Technique Minière kontra Machinenbau Ulm [1966] ECR 235; és az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának ítéletét a T-77/92 Parker Pen kontra Bizottság ügyben [1994] ECR II 549. [3] Lásd a csekély jelentőségű megállapodásokról szóló, 1997. december 9-i közleményt, HL C 372., 1997.12.9., 13. o. [4] Lásd az Elsőfokú Bíróság ítéletét a T-7/93 sz. Langnese-Iglo kontra Bizottság ügyben [1995] ECR II-1533, (98) bekezdés. [5] Lásd a Bíróság ítéletét a 5/69 sz. Völk kontra Vervaecke ügyben [1969] ECR 295; a 1/71 sz. Cadillon kontra Höss ügyben [1971] ECR 351 és a C-306/96 sz. Javico kontra Yves Saint Laurent ügyben [1998] ECR I-1983, (16) és (17) bekezdés. [6] HL L 107., 1996.4.30., 4. o. [7] HL 139., 1962.12.24., 2921/62. o. [8] HL L 382., 1986.12.31., 17. o. [9] HL L 145., 1995.6.29., 25. o. [10] A tervezet szövege megjelent: HL C 118., 2000.4.27, 14. o. [11] Lásd a Bizottság közleményét az érintett piac meghatározásáról a közösségi versenyjog tekintetében, HL C 372., 1997.12.9, 5. o., (20)–(24) bekezdések, a Bizottság tizenharmadik versenypolitikai jelentésének 55. pontját, és a Bizottság 90/410/EGK határozatát a IV/32. 009 sz. ügyben – Elopak/Metal Box-Odin, HL L 209., 1990.8.8, 15. o. [12] Lásd az alvállalkozásról szóló közleményt, HL C 1., 1979.1.3, 2. o. [13] HL L 31., 1996.2.9., 2. o. [14] HL L 145., 1995.6.29., 25. o. [15] HL L 53., 1985.2.22., 1. o. [16] HL L 53., 1985.2.22., 5. o. [17] HL L 306., 1997.11.11., 12. o. [18] Lásd például a Bizottság 91/562/EGK határozatát a IV/32. 737 sz. ügyben – Eirpage, HL L 306., 1991.11.7, 22, o., különösen a 6. pontot. [19] Az ilyen kizáró hatásokkal járó közvetett intézkedésekre található példa a Bizottság 92/428/EGK határozatában a IV/33. 542 sz. ügyben – Parfum Givenchy (HL L 236., 1992.8.19, 11. o.). [20] HL L 148., 1999.6.15., 5. o. [21] HL L 13., 1962.2.21., 204/62. o. [22] C-234/89 eset: Delimitis kontra Henninger Br u [1991] ECR I-935, (52) bekezdés. [23] A Delimitis ügyben hozott ítélet. [24] A Bíróság ítélete a 14/68 sz. Walt Wilhelm és mások kontra Bundeskartellamt ügyben [1969] ECR (1), (4) bekezdés, valamint a Delimitis ügyben hozott ítélet. [25] HL C 313., 1997.10.15., 3. o., 49-53 pont. [26] HL C 372., 1997.12.9., 5. o. [27] Példa erre a teherautókon és buszokon használt új pótabroncsok hollandiai piaca a Michelin ügyben (322/81. sz. ügy – Nederlandsche Banden-Industrie Michelinv kontra Commission [1983] ECR 3461), a különböző húspiacok a dán vágóhíd ügyben: a Bizottság 2000/42/EK határozata a IV/M.1313. sz. ügyben – Danish Crown/Vestjyske Slagterier, HL L 20., 2000.1.25., 1. o. [28] Példaként a beszerzési piacra lásd a Bizottság 1999/674/EK határozatát a IV/M.1221. sz. ügyben – Rewe/Meinl, HL L 274., 1999.10.23., 1. o. [29] Lásd például a Pelikan/Kyocera ügyet a XXV. Versenypolitikai Jelentés 87. pontjában, és a Bizottság 91/595/EGK határozatát a IV/M.12. sz. ügyben – Varta/Bosch, HL L 320., 1991.11.22., 26. o., a Bizottság határozatát a No IV/M.1094. sz. ügyben – Caterpillar/Perkins Engines, HL C 94., 1998.3.28., 23. o., és a Bizottság határozatát a IV/M.768. sz. ügyben– Lucas/Varity, HL C 266., 1996.9.13., 6. o. Lásd még az Eastman Kodak Co kontra Image Technical Services, Inc és mások, 90 1029. sz. ügyet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságánál. Lásd még a közösségi versenyjog tekintetében az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény 56. pontját. [30] Lásd a Bizottság 97/26/EK határozatát (a IV/M.619. sz. – Gencor/Lonrho ügyben), (HL L 11., 1997.1.14., 30. o.). [31] Lásd például az Elsőfokú Bíróság ítéletét a T-88/92. számú, Groupement d'achat Édouard Leclerc kontra Bizottság ügyben [1996] ECR II-1961. [32] Lásd a Bíróság ítéletét a 31/80. sz. L'Oréal kontra PVBA ügyben [1980] ECR 3775, (15) és (16) bekezdések; a 26/76. sz. Metro I ügyben [1977] ECR 1875, (20) és (21) bekezdések; a 107/82. sz. AEG ügyben [1983] ECR 3151, (35) bekezdés; és az Elsőfokú Bíróság ítéletét a T-19/91. sz. Vichy kontra Bizottság ügyben [1992] ECR II-415, (65) bekezdés. [33] Lásd még az AEG ügyet, [1983] ECR 3151, (35) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság ítéletét a T-19/91. sz. Vichy kontra Bizottság ügyben [1992] ECR II-415, (65) bekezdés. Lásd még a (89)–(95) bekezdéseket, különösen a (95) bekezdést. [34] A Bíróság ítélete a C-333/94. sz. P Tetrapak kontra Bizottság ügyben[1996] ECR I-5951, (37) bekezdés. --------------------------------------------------