A Tanács 1999/22/EK irányelve

(1999. március 29.)

a vadon élő állatok állatkertben tartásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 130s. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [1];

a Szerződés 189c. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően [2];

mivel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EGK tanácsi rendelet [3] értelmében számos állatfaj esetében bizonyítani kell a Közösségbe történő behozatal engedélyezése előtt az élő példányok elhelyezésére és gondozására szolgáló megfelelő létesítmények meglétét; mivel az említett rendelet megtiltja az A. mellékletben felsorolt fajok példányainak a nagyközönség részére üzleti céllal történő bemutatását, amennyiben az oktatási, tudományos és tenyésztési célokra eltérő szabályozás nem vonatkozik;

mivel a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv [4] és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv [5] megtiltja számos faj befogását, tartását és kereskedelmét, valamint különleges célok, mint például a kutatás és az oktatás, az újratelepítés, a visszatelepítés és a tenyésztés tekintetében eltéréseket állapít meg;

mivel a Közösségben jelenleg hatályban lévő, illetve a jövőben hatályba lépő, a vadon élő állatvilág védelméről szóló jogszabályok megfelelő végrehajtása, valamint annak biztosításának szükségessége, hogy az állatkertek megfelelően töltsék be fontos szerepüket a fajok megőrzésében, a nagyközönség oktatásában és/vagy a tudományos kutatásban, szükségessé teszi a tagállamoknak az állatkertek működésének engedélyezésére és ellenőrzésére, az állatoknak állatkertben való tartására, az állatkerti dolgozók képzésére, valamint az állatkerteket látogató nagyközönség oktatására vonatkozó jogszabályai részére egy közös alap kidolgozását;

mivel közösségi szintű cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy a Közösség területén lévő állatkertek a Közösségnek – a Biológiai Sokféleség Egyezmény 9. cikkében foglalt rendelkezések értelmében – az ex situ védelemre vonatkozó intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettségeivel összhangban hozzájáruljanak a biológiai sokféleség megőrzéséhez;

mivel számos szervezet, például az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége iránymutatást dolgozott ki az állatok állatkertben történő gondozására és elhelyezésére vonatkozóan, amelyek adott esetben segítséget nyújthatnak a nemzeti szabványok kidolgozásához és elfogadásához;

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzés

Az irányelv célja a vadon élő állatvilág védelme és a biológiai sokféleség megőrzése azáltal, hogy a tagállamok a Közösségben működő állatkertek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket fogadnak el az állatkertek biológiai sokféleséget megőrző szerepének erősítése érdekében.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Ezen irányelv alkalmazásában az "állatkert" olyan állandó létesítmény, amelyben vadon élő állatok egyedeit évente 7 napnál hosszabb időn keresztül a nagyközönség részére történő bemutatás céljából tartják, a cirkuszok, a díszállat kereskedések, valamint az olyan létesítmények kivételével, amelyeket a tagállamok azért vonnak ki ezen irányelv hatálya alól, mert azok jelentősebb számú állatot, illetve állatfajt nem állítanak ki a nagyközönség részére, és a mentesség nem veszélyezteti ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósítását.

3. cikk

Az állatkertekkel szemben támasztott követelmények

A tagállamok megteszik a 4., 5., 6. és 7. cikkben foglalt intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi állatkert végrehajtsa a következő védelmi intézkedéseket:

- részvétel olyan kutatásokban, amelyekből az adott faj védelme szempontjából előnyök származnak, és/vagy természetvédelmi ismeretek oktatásában, és/vagy a fajok védelmével kapcsolatos információk cseréjében, és/vagy – adott esetben – a fogságban történő tenyésztésben, az újratelepítésben vagy az állatok természetes környezetükbe való visszatelepítésében;

- a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban a nagyközönség oktatása, illetve tudatosságának növelése, különösen a kiállított fajokra és azok természetes élőhelyére vonatkozó tájékoztatás megadása útján;

- az állatok olyan körülmények között történő elhelyezése, amely megfelel az egyes fajok biológiai és védelmi szükségleteinek, amelybe – többek között – az elkerített terület nagyságának faj szerinti meghatározása tartozik, magas színvonalú állattartás megvalósítása, amelyhez megelőző és gyógyító állatorvosi ellátás és takarmányozási program tartozik;

- az állatok szökésének megelőzése az őshonos állatokat fenyegető lehetséges ökológiai veszélyek kiküszöbölése, illetve külső kártevők és élősködők behatolásának megakadályozása érdekében;

- az állatkertben tartott fajok szempontjából lényeges adatok naprakész vezetése.

4. cikk

Engedélyezés és ellenőrzés

(1) A tagállamok intézkedéseket fogadnak el a már meglévő, illetve az újonnan létesítendő állatkertek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozóan a 3. cikkben foglalt követelmények teljesítésének biztosítása érdekében.

(2) Az irányelv hatálybalépését követő négy éven belül, illetve – újonnan létesítendő állatkertek esetében – a nagyközönség részére történő megnyitást megelőzően valamennyi állatkertnek működési engedéllyel kell rendelkeznie.

(3) Valamennyi működési engedélynek tartalmaznia kell a 3. cikkben foglalt követelmények betartását biztosító feltételeket. A követelmények betartását többek között rendszeres ellenőrzéssel, illetve a rendelkezések betartását biztosító egyéb intézkedések által figyelemmel kell kísérni.

(4) A működési engedély megadását, elutasítását, érvényességének meghosszabbítását, illetve jelentős módosítását megelőzően a tagállamok illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy az állatkert eleget tesz-e az engedélyezési feltételeknek, illetve a javasolt engedélyezési feltételeknek.

(5) Amennyiben az állatkert működési engedélye nem felel meg az ezen irányelvben foglalt előírásoknak vagy az állatkert az engedélyezési feltételeknek nem tesz eleget, az állatkertet vagy annak részét:

a) az illetékes hatóság a nagyközönség elől bezárja; és/vagy

b) a megfelelő, az illetékes hatóság által előírt követelmények teljesítésére kötelezik a működési engedélyhez szükséges feltételek megteremtésének biztosítása érdekében.

Amennyiben az említett követelményeket az illetékes hatóságok által meghatározott időtartam, azonban legfeljebb két év alatt nem teljesítik, az illetékes hatóság visszavonja vagy módosítja a működési engedélyt és az állatkertet vagy annak egy részét bezárja.

5. cikk

A 4. cikkben meghatározott engedélyezési követelményeket nem kell alkalmazni, ha valamely tagállam a Bizottságnak bizonyítja, hogy az 1. cikkben foglalt célok, illetve az állatkertek részére a 3. cikkben megállapított követelmények teljesítése egy szabályozási vagy nyilvántartási rendszer révén folyamatosan biztosított. E rendszernek – többek között – az állatkertek ellenőrzésére és bezárására vonatkozóan a 4. cikk (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel egyenértékű előírásokat kell tartalmaznia.

6. cikk

Az állatkertek bezárása

Az állatkert vagy annak egy részének bezárásra esetében az illetékes hatóság biztosítja, hogy az érintett állatok ellátása vagy elhelyezése olyan körülmények között történjen, amelyet az adott tagállam ezen irányelv céljaival és előírásaival összhangban állónak ítél.

7. cikk

Illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik ezen irányelv célkitűzéseinek végrehajtásához szükséges illetékes hatóságokat.

8. cikk

Szankció

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti előírások megsértése esetén alkalmazható szankciókat. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erővel rendelkezőnek kell lenniük.

9. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2002. április 9-e előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

10. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

11. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1999. március 29-én.

a Tanács részéről

az elnök

F. Müntefering

[1] HL C 204., 1996.7.15., 63. o.

[2] Az Európai Parlament 1998. január 29-i véleménye (HL C 56., 1998.2.23., 34. o.), a Tanács 1998. július 20-i közös álláspontja (HL C 364., 1998.11.25., 9. o.), valamint az Európai Parlament 1999. február 10-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem került kihirdetésre).

[3] HL L 61., 1997.3.3., 1. o. A legutóbb a 2307/97/EGK bizottsági rendelettel (HL L 325., 1997.11.27., 1. o.) módosított rendelet.

[4] HL L 103., 1979.4.25., 1. o. A legutóbb a 97/49/EK irányelvvel (HL L 223., 1997.8.13., 9. o.) módosított irányelv.

[5] HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb a 97/62/EK bizottsági irányelvvel (HL L 305., 1997.8.11., 42. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------