A Tanács 2533/98/EK rendelete

(1998. november 23.)

az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányáról (a továbbiakban: Alapokmány) szóló (3. sz.) jegyzőkönyvre és különösen annak 5.4. cikkére,

tekintettel az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) ajánlására [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Bizottság véleményére [3],

az Európai Közösséget létrehozó szerződés 106. cikkének (6) bekezdésében és az Alapokmány 42. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

(1) mivel az Alapokmány 5.1. cikke értelmében, az EKB a nemzeti központi bankok közreműködésével összegyűjti a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől a Központi Bankok Európai Rendszere (a továbbiakban: KBER) feladatainak végrehajtásához szükséges statisztikai adatokat; mivel e feladatok végrehajtásának – amelyeket a Szerződés 105. cikke határozott meg – és különösen a monetáris politika folytatásának a megkönnyítése érdekében, ezek a statisztikai adatok elsősorban összesített statisztikai adatok előállítására szolgálnak, amelyek vonatkozásában az egyes gazdasági szereplők kilétének nincs jelentősége, viszont felhasználhatók az egyes gazdasági szereplők szintjén is; mivel az Alapokmány 5.2. cikke úgy rendelkezik, hogy az Alapokmány 5.1. cikkében meghatározott feladatokat – a lehetséges mértékben – a nemzeti központi bankok látják el; mivel az Alapokmány 5.4. cikke úgy rendelkezik, hogy a Tanács határozza meg az adatszolgáltatásra kötelezett természetes és jogi személyek körét, a titoktartási szabályokat és a végrehajtásra vonatkozó megfelelő rendelkezéseket; mivel az Alapokmány 5.1. cikkének alkalmazása érdekében a nemzeti központi bankok együttműködhetnek más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, beleértve a nemzeti statisztikai intézeteket és a piacfelügyeleti hatóságokat;

(2) mivel annak érdekében, hogy a statisztikai adatok hatékony eszközként segítsék a KBER feladatainak ellátását, az adatgyűjtésre vonatkozó meghatározásokat és eljárásokat úgy kell kialakítani, hogy az EKB-nak megfelelő időben és kellő rugalmassággal rendelkezésére álljanak a megváltozott gazdasági és pénzügyi feltételeket tükröző és az adatszolgáltató szervezetekre rótt terheket figyelembe vevő magas színvonalú statisztikák; mivel eközben nemcsak a KBER feladatainak megvalósítására és függetlenségének tiszteletben tartására kell ügyelni, hanem arra is, hogy az adatszolgáltató szervezetekre rótt terhek a lehető legalacsonyabb szinten maradjanak;

(3) mivel ennélfogva kívánatos – az érintett gazdasági egységek kategóriáiban és statisztikai alkalmazásokban kifejezve – meghatározni azt az adatszolgáltatói kört, amelyre az EKB statisztikai hatásköre korlátozódik, és amelyből az EKB szabályozási hatáskörének megfelelően kijelöli a tényleges adatszolgáltatói kört;

(4) mivel a részt vevő tagállamok monetáris pénzügyi intézmények ágazat összevont mérlegének elkészítéséhez – melynek fő célja átfogó statisztikai képet biztosítani az EKB részére az egységes gazdasági területnek tekintett részt vevő tagállamokban történt monetáris fejleményekről – homogén adatszolgáltató kör szükséges; mivel az EKB az intézmények egységes meghatározása alapján létrehozta és fenntartja a "Monetáris pénzügyi intézmények statisztikai célú jegyzékét";

(5) mivel az említett közös, statisztikai célú meghatározás értelmében a monetáris pénzügyi intézmények közé tartozik a közösségi jog alapján hitelintézetnek tekintett és minden egyéb rezidens pénzügyi intézmény, amelynek tevékenysége a monetáris pénzügyi intézményeken kívüli szervezetektől betétek és/vagy betéthelyettesítők saját számlára (legalábbis gazdasági értelemben) történő elfogadására, hitel nyújtására és/vagy értékpapír-befektetésekre terjed ki;

(6) mivel azok a postai elszámolóközpontok, amelyek ugyan nem feltétlenül felelnek meg a monetáris pénzügyi intézmények statisztikai célú közös meghatározásának, de jelentős mennyiségben fogadnak el betéteket és/vagy a betétek közeli helyettesítőit, és a fizetési rendszerhez kötött üzleti tevékenységeket folytathatnak, kötelesek legyenek monetáris statisztikai, valamint a fizetési rendszerre vonatkozó statisztikai adatokat szolgáltatni az EKB-nak;

(7) mivel a Nemzeti és Regionális Számlák 1995. évi Európai Rendszere értelmében [4] (a továbbiakban: ESA 95) a monetáris pénzügyi intézményi szektorhoz tartozik a "központi bank" és a "egyéb monetáris pénzügyi intézmények" alszektora, és a szektor egyedül az "egyéb pénzügyi közvetítők, a biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok kivételével" alszektorból származó intézménykategóriák beemelésén keresztül szélesíthető ki;

(8) mivel a fizetési mérlegről, a nemzetközi befektetési pozícióról, az értékpapírokról, az elektronikus pénzről és a fizetési rendszerekről szóló statisztikák szükségesek ahhoz, hogy az EKB önállóan teljesíthesse feladatait;

(9) mivel a monetáris, a bank-, valamint a fizetésimérleg-statisztikák területén az Alapokmány 5.4. cikkében szereplő "természetes és jogi személyek" kifejezést a tagállamokban kialakult gyakorlattal összhangban kell értelmezni, és ennek következtében ez a kifejezés kiterjed olyan szervezetekre is, amelyek saját nemzeti jogszabályaik alapján se nem jogi, se nem természetes személyek, viszont az ESA 95 adott alszektorához tartoznak; mivel az adatszolgáltatási kötelezettség ennélfogva olyan szervezeteket terhelhet, mint a személyek társulásai, a fióktelepek, az átruházható értékpapírokba kollektív alapon befektető vállalkozások (ÁÉKBV) és az olyan alapok, amelyek saját nemzeti jogszabályaik alapján nem rendelkeznek jogi személyiséggel; mivel ezekben az esetekben az adatszolgáltatási kötelezettség azokat a személyeket terheli, akik az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján jogszerűen képviselik az érintett szervezeteket;

(10) mivel az Alapokmány 19.1. cikkében említett intézmények mérlegére vonatkozó statisztikai adatszolgáltatás felhasználható azoknak a kötelező tartalékoknak a kiszámítására is, amelyek képzése kötelezővé tehető;

(11) mivel az EKB Kormányzótanácsának feladata, hogy – figyelembe véve az Alapokmány 5.2. cikkében meghatározott elvet, valamint azokat a feladatokat is, amelyek a nemzeti hatóságokra hatáskörük keretei között hárulnak majd az egységesen magas színvonalú statisztikák elérése céljából – meghatározza a statisztikai adatok összegyűjtése és ellenőrzése, valamint végrehajtása során a feladatok megosztásának módját az EKB és a nemzeti központi bankok között;

(12) mivel az adatgyűjtési rendszer meglévő korlátai miatt, a közös valutaövezet létezésének első éveiben a költséghatékonyság megkövetelheti az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek átmeneti eljárások alapján történő teljesítését; mivel ez különösen a fizetési mérleg pénzügyi számlájának esetében, azt jelentheti, hogy az egységes gazdasági területnek tekintett, részt vevő tagállamok határokon túlnyúló pozícióira vagy tranzakcióira vonatkozó adatok a közös valutaövezet első éveiben összeállíthatók a részt vevő tagállamokban és más országokban rezidensek közötti összes pozíció vagy tranzakció felhasználásával;

(13) mivel azokat a kereteket és feltételeket, amelyek mellett az EKB szankciót szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget az EKB rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek, az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló, 1998. november 23-i 2532/98/EK tanácsi rendelet [5] az Alapokmány 34.3. cikkével összhangban meghatározta; mivel, ha az említett rendelet és e rendelet – amely lehetővé teszi, hogy az EKB szankciókat alkalmazzon – előírásai között ellentét merül fel, ennek a rendeletnek az előírásai lesznek az irányadók; mivel az e rendeletben meghatározott kötelezettségek elmulasztása miatt kiszabott szankciók nem érintik a KBER lehetőségét a megfelelő végrehajtási rendelkezések meghozatalára az ügyfeleivel fennálló kapcsolataiban, beleértve az adatszolgáltató szervezet részleges vagy teljes kizárását a monetáris politikai műveletekből, a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek súlyos megsértése esetén;

(14) mivel az EKB által az Alapokmány 34.1. cikke alapján hozott rendeletek nem ruháznak jogokat és nem rónak kötelezettségeket a nem részt vevő tagállamokra;

(15) mivel Dánia, hivatkozva az egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 12. jegyzőkönyv (1) bekezdésére, elküldte az értesítést arról, hogy – az 1992. december 12-i edinburgh-i határozat alapján – nem vesz részt a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában; mivel ezért, az említett jegyzőkönyv (2) bekezdésével összhangban a Szerződés és az Alapokmány összes, átmeneti szabályozásra hivatkozó cikke és rendelkezése alkalmazható Dániára;

(16) mivel az egyes, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló 11. jegyzőkönyv (8) bekezdése alapján az Alapokmány 34. cikke nem vonatkozik az Egyesült Királyságra, kivéve ha részt vesz a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában;

(17) mivel, mindamellett, hogy az EKB-kal szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok nem azonosak a részt vevő és a nem részt vevő tagállamok esetében, az Alapokmány 5. cikke vonatkozik mind a részt vevő, mind a nem részt vevő tagállamokra; mivel ez a tény – a Szerződés 5. cikkével együtt – azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek ítélnek az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok összegyűjtésének biztosítása érdekében, nemzeti szinten tervezzenek meg és hajtsanak végre, valamint tegyék meg az időszerű előkészületeket a statisztika területén annak érdekében, hogy részt vevő tagállamokká váljanak;

(18) mivel a bizalmas természetű statisztikai adatokat, amelyekre az EKB-nak és a nemzeti központi bankoknak szüksége van a KBER feladatainak végrehajtásához, védelemben kell részesíteni az adatszolgáltató szervezetek bizalmának megszerzése és megtartása érdekében; mivel e rendelet elfogadását követően nem lehet többé a bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezésekre hivatkozva meggátolni a KBER feladataival kapcsolatos bizalmas statisztikai adatok cseréjét, figyelemmel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseire is [6];

(19) mivel az Alapokmány 38.1. cikke úgy rendelkezik, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok irányító szerveinek és személyzetének tagjai megbízatásuk megszűnését követően sem fedhetnek fel szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozó adatot, és az Alapokmány 38.2. cikke szerint a titoktartási kötelezettséget előíró közösségi jogi rendelkezések az e rendelkezések hatálya alá tartozó adatokhoz hozzáférő személyekre is vonatkoznak;

(20) mivel az EKB munkatársait kötelező szabályok megsértése, akár szándékosan, akár gondatlanságból követik el, fegyelmi szankciót von maga után, és adott esetben jogi következményei lehetnek a szolgálati titok megsértésének az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. és 18. cikke együttes rendelkezéseinek megfelelően;

(21) mivel miközben a statisztikai adatok lehetséges felhasználása a KBER közvetítésével elvégzendő feladatok végrehajtásához, a Szerződés 105. cikkének megfelelően csökkenti az adatszolgáltatási terhek egészét, maga után vonja, hogy az e rendeletben meghatározott titoktartási szabályozásnak bizonyos mértékig különböznie kell a statisztikai adatok bizalmasságára vonatkozó közösségi és általános nemzetközi elvektől, és különösen a közösségi statisztikákról szóló 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet statisztikai adatok bizalmasságára vonatkozó rendelkezéseitől [7]; mivel e pont függvényében az EKB figyelembe fogja venni a 322/97/EK rendelet 10. cikkében meghatározott, a Közösség statisztikáira vonatkozó elveket;

(22) mivel az e rendeletben meghatározott titoktartási szabályozás kizárólag az EKB-nak továbbított, a KBER feladatainak végrehajtásához szükséges bizalmas statisztikai adatokra vonatkozik, és nem érinti az EKB-nak továbbítandó egyéb típusú adatokkal kapcsolatos egyedi nemzeti vagy közösségi rendelkezéseket; mivel tiszteletben kell tartani a nemzeti statisztikai intézetek és a Bizottság által alkalmazott statisztikai titoktartásra vonatkozó szabályokat a saját nevükben gyűjtött statisztikai adatokra vonatkozóan;

(23) mivel az Alapokmány 5.1. cikkének megvalósítása céljából az EKB együttműködik a statisztika területén a közösségi intézményekkel és szervekkel, a tagállamok vagy harmadik államok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, valamint a nemzetközi szervezetekkel; mivel az EKB és a Bizottság úgy állapítják meg a statisztikai együttműködés megfelelő formáit, hogy feladataikat a lehető leghatékonyabban lássák el, és a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék az adatszolgáltatókek ezzel kapcsolatos terheit;

(24) mivel a KBER-t és az EKB-t bízták meg azzal a feladattal, hogy dolgozzák ki az euróövezetre vonatkozó statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségeket, úgy, hogy teljeskörűen működjenek a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában (a továbbiakban: harmadik szakasz); mivel az időben történő felkészülés a statisztika területén alapvető feltétele annak, hogy a KBER el tudja látni a harmadik szakaszban reá váró feladatokat; mivel a felkészülés alapvető eleme az EKB statisztikai rendeleteinek elfogadása még a harmadik szakaszt megelőzően; mivel kívánatos a piaci szereplőket 1998 folyamán részletesen tájékoztatni azokról a rendelkezésekről, amelyeket az EKB szükségesnek tart elfogadni a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek bevezetéséhez; mivel ennélfogva az EKB-t, e rendelet hatálybalépésétől kezdve, szabályozói hatáskörrel kell felruházni;

(25) mivel e rendelet előírásai kizárólag akkor alkalmazhatók eredményesen, ha a részt vevő tagállamok mindegyike megtette a Szerződés 5. cikkében foglaltaknak megfelelően a szükséges intézkedéseket, annak érdekében, hogy hatóságaik rendelkezzenek az EKB-val való teljes körű együttműködéshez és a tevékenysége támogatásához szükséges hatáskörökkel a statisztikai adatok ellenőrzése és kötelező gyűjtése során,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség: azok a statisztikai adatok, amelyeket az adatszolgáltatók kötelesek szolgáltatni, és amelyek szükségesek a KBER feladatainak ellátásához;

2. adatszolgáltatók: azok a természetes és jogi személyek, valamint a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott szervezetek, amelyek az EKB-val szemben statisztikai adatszolgáltatásra kötelesek;

3. részt vevő tagállam: az a tagállam, amely a Szerződéssel összhangban elfogadta a közös valutát;

4. rezidens: akinek gazdasági érdekeltségének központja az A. mellékletben meghatározott ország gazdasági területén van; ezzel összefüggésben a "határokon átnyúló pozíciók" és a "határokon átnyúló tranzakciók" a részt vevő egységes gazdasági területnek tekintett tagállamok rezidenseinek olyan eszközei és kötelezettségei, illetve ezekkel kapcsolatos olyan tranzakciói, amelyek a nem részt vevő tagállamok és harmadik országok rezidenseivel szemben állnak fenn;

5. nemzetközi befektetési pozíciók: a határokon átnyúló pénzügyi eszközök és források egyenlegét jelentik;

6. elektronikus pénz: elektronikus úton, műszaki eszköz segítségével tárolt monetáris érték, beleértve az előre kifizetett kártyákat is, amelyek széles körben felhasználhatók a kibocsátón kívüli szervezetek részére teljesítendő kifizetésekre anélkül, hogy szükséges lenne bankszámlát igénybe venni a tranzakció lebonyolításához, de amelyek előre kifizetett, bemutatóra szóló eszközként működnek.

2. cikk

Adatszolgáltatói kör

(1) Az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek biztosítása érdekében, az EKB-nak – az Alapokmány 5.2. cikkével összhangban és a nemzeti központi bankok közreműködésével – joga van a KBER feladatainak ellátásához szükséges mértékben statisztikai adatokat gyűjteni az adatszolgáltatói körtől.

(2) Az adatszolgáltatói kör a következő adatszolgáltatókból áll:

a) az EKB-val szemben a monetáris és bankstatisztika, valamint a fizetési rendszerekre vonatkozó statisztika területén fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértékben a B. melléklet rendelkezései szerint meghatározott "központi bankok", "egyéb monetáris pénzügyi intézmények" és "egyéb pénzügyi közvetítők, kivéve a biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok" alszektorokhoz tartozó olyan természetes és jogi személyek, amelyek az egyik tagállamban székhellyel rendelkeznek;

b) postai elszámolóközpont, amennyiben szükséges az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez, a monetáris és bankstatisztikák, valamint a fizetési rendszerekre vonatkozó statisztikák területén;

c) tagállamok rezidens természetes és jogi személyei, amennyiben határokon átnyúló pozíciókkal rendelkeznek vagy határokon átnyúló tranzakciókat hajtanak végre, és amennyiben az ilyen pozíciókhoz vagy tranzakciókhoz kapcsolódó statisztikai adatok szükségesek az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez a fizetési mérleg vagy a nemzetközi befektetési pozíció statisztikáinak területén;

d) tagállamok rezidens természetes és jogi személyei, amennyiben az általuk kibocsátott értékpapírokkal vagy elektronikus pénzzel kapcsolatos statisztikai adat szükséges az EKB-val szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez.

(3) Azt a szervezetet, amely egyébként a (2) bekezdésben szereplő meghatározás körébe tartozna, de amely a székhely szerinti ország nemzeti jogszabályainak megfelelően se nem jogi személy, se nem természetes személyek csoportja, ugyanakkor jogok és kötelezettségek alanya lehet, adatszolgáltatónak kell tekinteni. Az ilyen szervezet adatszolgáltatási kötelezettségét a szervezetet törvényesen képviselő személyek teljesítik.

Amennyiben egy jogi személy, természetes személyek csoportja vagy az első albekezdésben meghatározott szervezet egy másik országban fiókteleppel rendelkezik, a fióktelepet saját jogán adatszolgáltató szervezetnek kell tekinteni függetlenül attól, hogy a székhelye hol található, feltéve hogy az önálló jogi személyiségtől eltekintve megfelel a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek. Amennyiben egy gazdasági ágazathoz tartoznak, az ugyanabban a tagállamban felállított fióktelepeket, számuktól függetlenül egyetlen fióktelepnek kell tekinteni. A fióktelep adatszolgáltatási kötelezettségét az a személy teljesíti, aki a törvényes képviselője.

3. cikk

A statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség meghatározásának részletes szabályai

A statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség tartalmának és alanyainak meghatározása során, az EKB a 2. cikkben meghatározott adatszolgáltatási körön belül kijelöli a ténylegesen adatszolgáltató népességet. Az EKB, a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének sérelme nélkül:

a) a lehető legkisebbre csökkenti az adatszolgáltatás okozta terheket, beleértve a meglévő statisztikák lehetőség szerinti felhasználását;

b) figyelembe veszi a közösségi és nemzetközi statisztikai szabványokat;

c) részlegesen vagy teljesen mentesítheti az adatszolgáltatók meghatározott csoportjait a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek alól.

4. cikk

A tagállamok kötelezettségei

A tagállamok maguk szervezik meg a statisztikai adatszolgáltatást, és teljes körűen együttműködnek a KBER-ével az Alapokmány 5. cikkéből fakadó kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében.

5. cikk

Az EKB szabályozói hatásköre

(1) Az EKB rendeletben határozhatja meg a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség tartalmát és alanyait a részt vevő tagállamok tényleges adatszolgáltató körére vonatkozóan.

(2) A vonatkozó információs követelményeket kielégítő statisztikák előállításához szükséges koherencia biztosítása érdekében az EKB egyezteti a Bizottsággal rendeletei tervezetét, amennyiben azok összefüggnek a Bizottság által bevezetett statisztikai követelményekkel. A Monetáris, Pénzügyi és Fizetési Mérleg Statisztikák Bizottsága saját hatásköre keretei között részt vesz a Bizottság és az EKB közötti együttműködés folyamatában.

6. cikk

Az ellenőrzés joga és a statisztikai adatok kötelező gyűjtése

(1) Ha egy részt vevő tagállamban rezidens adatszolgáltató szervezet azzal gyanúsítható, hogy a 7. cikk második bekezdésében meghatározott módon megsértette az EKB-kal szemben fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségeit, az EKB és – az Alapokmány 5.2. cikkével összhangban – az érintett részt vevő tagállam nemzeti központi bankja jogosult ellenőrizni a statisztikai adat pontosságát és minőségét, valamint lefolytatni a kötelező adatgyűjtést. Mindazonáltal, amennyiben az érintett statisztikai adatra a tartalékképzési kötelezettség teljesítésének bizonyítása érdekében van szükség, az ellenőrzést a kötelező tartalék Európai Központi Bank által történő alkalmazásáról szóló, 1998. november 23-i 2531/98/EK tanácsi rendelet 6. cikkével összhangban kell végrehajtani [8]. A statisztikai adat ellenőrzésének vagy a kötelező adatgyűjtés lefolytatásának joga magában foglalja a jogosultságot:

a) okmányok benyújtásának követeléséhez;

b) adatszolgáltatók könyveinek és nyilvántartásainak vizsgálatához;

c) könyvekről és nyilvántartásokról másolatok vagy kivonatok készítéséhez;

d) írásbeli vagy szóbeli magyarázatok kéréséhez.

(2) Az EKB vagy a hatáskörrel rendelkező nemzeti központi bank írásban értesíti az adatszolgáltató szervezetet a statisztikai adatok ellenőrzésére vagy a kötelező gyűjtés lefolytatására vonatkozó határozatáról, megjelölve az ellenőrzési kérelem teljesítésének határidejét és a nem teljesítés esetén alkalmazható szankciókat, valamint a felülvizsgálat jogát. Az EKB és az érintett nemzeti központi bank tájékoztatja egymást az ilyen ellenőrzési kérelmekről.

(3) A statisztikai adatok ellenőrzését és kötelező gyűjtésüket a nemzeti eljárásoknak megfelelően kell lefolytatni. Az eljárások költségeit az érintett adatszolgáltató szervezet viseli, amennyiben megállapítást nyer, hogy az adatszolgáltató szervezet megszegte a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségeit.

(4) Az EKB rendeletben határozhatja meg azokat a feltételeket, amelyek szerint a statisztikai adatok ellenőrzésének és kötelező gyűjtésének jogát gyakorolni lehet.

(5) A részt vevő tagállamok nemzeti hatóságai a hatáskörük keretei között biztosítják a szükséges támogatást az EKB és a nemzeti központi bankok részére az e cikkben meghatározott hatáskör gyakorlása során.

(6) Amikor egy adatszolgáltató szervezet ellenzi vagy akadályozza az igényelt statisztikai adatok ellenőrzésének vagy kötelező gyűjtésének eljárását, a részt vevő tagállam, amelyben az adatszolgáltató szervezet helyiségei találhatóak, biztosítja a szükséges támogatást, beleértve a bejutás lehetővé tételét az adatszolgáltató szervezet helyiségeibe az EKB vagy a nemzeti központi bank számára, abból a célból, hogy az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlása lehetővé váljon.

7. cikk

Szankciók megállapítása

(1) Az EKB jogosult az e cikkben meghatározott szankciók megállapítására azokkal az adatszolgáltatásra kötelezett és egy részt vevő tagállamban rezidens adatszolgáltatókkal szemben, amelyek elmulasztják az e rendeletből vagy az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeit és annak alanyait meghatározó rendeleteiből és határozataiból eredő kötelezettségeik teljesítését.

(2) Az egyes statisztikai adatok – az EKB vagy a nemzeti központi bankok részére történő – megküldésére vonatkozó kötelezettség megszegését jelenti, ha:

a) a kitűzött határidőre az EKB vagy a nemzeti központi bank semmilyen statisztikai adatot nem kap;

b) a statisztikai adat nem felel meg a valóságnak, hiányos, vagy olyan alakban nyújtották be, amely nem felel meg a vonatkozó követelményeknek.

(3) A kötelezettség – amely szerint az EKB és a nemzeti központi bankok számára lehetővé kell tenni az adatszolgáltatók által az EKB vagy a nemzeti központi bankok részére benyújtott statisztikai adatok pontosságának és minőségének ellenőrzését – megszegésének kell tekinteni minden olyan esetet, amikor egy adatszolgáltató szervezet akadályozza ezt a tevékenységet. Ilyen akadályozásnak minősül többek között a dokumentumok eltávolítása és az EKB, illetve a nemzeti központi bankok fizikai hozzáférésének megakadályozása, amikor azoknak szükségük lenne a dokumentumokra ellenőrzési vagy kötelező adatgyűjtési feladataik ellátásához.

(4) Az EKB a következő szankciókat szabhatja ki az adatszolgáltatókra:

a) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettségszegés esetén napi 10000 eurót meg nem haladó összegű pénzbírság, a bírság teljes összege nem haladhatja meg a 100000 eurót;

b) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott kötelezettségszegés esetén 200000 eurót meg nem haladó összegű pénzbírság; és

c) a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségszegés esetén 200000 eurót meg nem haladó összegű pénzbírság.

(5) A 6. cikk (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően, a (4) bekezdésben meghatározott szankciók kiegészítik az adatszolgáltató személy vagy szervezet ellenőrzési és kötelező adatgyűjtési eljárással kapcsolatban felmerült költségviselési kötelezettségét.

(6) Az e cikkben előírt hatáskörök gyakorlása során, az EKB a 2532/98/EK rendeletben meghatározott elvekkel és eljárásokkal összhangban jár el.

8. cikk

Titoktartási rend

(1) E rendelet, valamint a KBER feladatainak ellátásához szükséges statisztikai adatokra vonatkozó titoktartási rend alkalmazásában a statisztikai adat akkor tekinthető bizalmas jellegűnek, ha lehetővé teszi az adatszolgáltató szervezet vagy bármely más jogi és természetes személy, szervezet vagy fióktelep azonosítását, akár közvetlenül név, lakcím vagy hivatalosan hozzárendelt kód alapján, akár közvetve, deduktív úton felfedve az egyéni adatokat. Annak megállapítása során, hogy az adatszolgáltató szervezet vagy bármely más jogi és természetes személy, szervezet vagy fióktelep azonosítható-e, figyelembe kell venni minden, harmadik fél által az említett adatszolgáltató szervezet vagy más jogi és természetes személy, szervezet vagy fióktelep azonosítására ésszerűen felhasználható eszközt. Az a statisztikai adat, amely – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – a nyilvánosság számára hozzáférhető forrásból származik, nem bizalmas természetű.

(2) A nemzeti központi bankok a bizalmas jellegű statisztikai adatokat olyan mértékben és részletességgel továbbítják az EKB részére, amely a KBER feladatainak végrehajtásához a Szerződés 105. cikkével összhangban szükséges.

(3) Az adatszolgáltató szervezeteket tájékoztatják azokról a statisztikai és más közigazgatási alkalmazásokról, amelyekhez az általuk szolgáltatott statisztikai adatok felhasználhatók. Az adatszolgáltató szervezeteknek joguk van az adatátadás/továbbítás és a védőintézkedések elfogadásának jogalapjáról szóló tájékoztatáshoz.

(4) Az EKB a részére átadott bizalmas jellegű statisztikai adatokat kizárólag a KBER feladatainak megvalósítása céljából használhatja fel, kivéve:

a) ha az azonosítható adatszolgáltató szervezet vagy egyéb jogi személy, természetes személy, szervezet vagy fióktelep kifejezetten hozzájárult az említett statisztikai adat más célú felhasználásához; vagy

b) a 322/97/EK rendelet 9. cikke alapján a Bizottság és az EKB között létrejött megállapodásnak megfelelően készített egyedi közösségi statisztikákhoz; vagy

c) a nemzeti jogszabályok sérelme nélkül, és az adatot átadó nemzeti hatóság előzetes kifejezett hozzájárulásával, a tudományos kutató szervezetek számára az olyan, bizalmas jellegű statisztikai adatokhoz való hozzáférés biztosításához, amelyek nem teszik lehetővé a közvetlen azonosítást.

(5) A nemzeti központi bankok az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítése céljából gyűjtött bizalmas jellegű statisztikai adatokat kizárólag a KBER feladatainak megvalósításához használhatják fel, kivéve:

a) ha az adatszolgáltató szervezet vagy egyéb olyan jogi személy, természetes személy, szervezet vagy fióktelep, amely azonosítható, kifejezetten hozzájárult az említett statisztikai adat más célra történő felhasználásához; vagy

b) amennyiben a nemzeti statisztikai hivatalok és a nemzeti központi bankok közötti megállapodás alapján nemzeti szinten használják fel az adatokat statisztikai célra, vagy a 322/97/EK rendelet 9. cikkének megfelelően készített közösségi statisztikákhoz; vagy

c) amennyiben a prudenciális felügyelet területén, vagy az Alapokmány 14.4. cikke szerinti, az Alapokmányban foglaltakon kívüli egyéb feladatok ellátásához használják fel azokat; vagy

d) a tudományos kutató szervezetek számára az olyan, bizalmas jellegű statisztikai adatokhoz való hozzáférés biztosításához, amelyek nem teszik lehetővé a közvetlen azonosítást.

(6) E cikk rendelkezései nem zárják ki az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítésén túl vagy egyéb célok érdekében gyűjtött bizalmas jellegű statisztikai adatok felhasználását ezen egyéb célok érdekében.

(7) E cikk kizárólag az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítéséhez szükséges bizalmas jellegű statisztikai adatok gyűjtésére és továbbítására vonatkozik; nem érinti az EKB-nak továbbítandó egyéb adattípusokkal kapcsolatos különös nemzeti vagy közösségi rendelkezéseket.

(8) Ezt a rendeletet a 95/46/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

A nemzeti statisztikai hivatalok, valamint a Bizottság által gyűjtött és az EKB-nak továbbított adatok esetében, a statisztikai adatok bizalmasságára vonatkozóan e rendeletet a 322/97/EK rendelet sérelme nélkül kell alkalmazni.

(9) Az EKB és a nemzeti központi bankok megtesznek minden szükséges szabályozói, igazgatási, technikai és szervezeti lépést a bizalmas statisztikai adatok védelmének biztosítása érdekében. Az EKB meghatározza azokat a közös- és minimumszabályokat, amelyek a jogellenes adatközlés és a jogosulatlan adatfelhasználás megakadályozásához szükségesek. A védőintézkedéseket minden, az (1) bekezdésben meghatározott bizalmas statisztikai adat esetén alkalmazni kell.

(10) A tagállamok elfogadnak minden olyan intézkedést, amely a bizalmas statisztikai adatok védelmének biztosításához szükséges, beleértve a szabályok megsértése esetén a tagállamok által alkalmazott megfelelő végrehajtási intézkedések meghozatalát is.

9. cikk

Záró rendelkezések

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Az 5. cikket, a 6. cikk (4) bekezdését és a 8. cikk (9) bekezdését e rendelet hatálybalépésétől kell alkalmazni. A többi cikket 1999. január 1-jétől.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1998. november 23-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. Edlinger

[1] HL C 246., 1998.8.6., 12. o.

[2] HL C 328., 1998.10.26.

[3] 1998. október 8-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[4] HL L 310., 1996.11.30., 1. o.

[5] HL L 318., 1998.11.27., 4. o.

[6] HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[7] HL L 52., 1997.2.22., 1. o.

[8] HL L 318., 1998.11.27., 1. o.

--------------------------------------------------

A. MELLÉKLET

A NEMZETGAZDASÁG KÖRÜLHATÁROLÁSA

2.04. Azok az akár intézményi, helyi gazdasági vagy homogén termelési egységek, amelyek egy ország gazdaságát alkotják, és amelyek tranzakcióit az ESA rendszerében nyilvántartják, azok, amelyek gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területén található. Ezek a rezidens egységnek nevezett egységek nem feltétlenül rendelkeznek az ország állampolgárságával; nem feltétlenül jogi személyek; valamint nincsenek feltétlenül jelen az ország gazdasági területén egy tranzakció lebonyolításakor. Mivel a rezidens egységek határozzák meg a nemzetgazdaság kereteit, szükséges a gazdasági terület és a gazdasági érdekeltség központja kifejezések jelentésének meghatározása is.

2.05. Egy ország gazdasági területe:

a) az adott ország földrajzi területe, amelyen belül a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozog;

b) a vámszabad területek, beleértve a vámszabad raktárakat és a vámellenőrzés alatt álló üzemeket;

c) a nemzeti légtér, a felségvizek és az a kontinentális talapzat, amely nemzetközi vizek alatt fekszik, és amely felett az ország kizárólagos jogokkal rendelkezik [1];

d) a területi enklávék, vagyis olyan földrajzi területek, amelyek a világ egyéb részein helyezkednek el, és amelyeket nemzetközi egyezmények vagy államközi megállapodások alapján az ország kormányzati intézményei használnak (követségek, konzulátusok, katonai támaszpontok, tudományos intézmények stb.);

e) az olaj-, földgáz-, stb., lelőhelyek, melyek nemzetközi vizeken, az ország kontinentális talapzatán kívül helyezkednek el és amelyeket az előző albekezdésekben meghatározottak szerint rezidens egységek működtetnek.

2.06. Nem tartoznak a gazdasági területhez a területen kívüli enklávék, vagyis az ország földrajzi területének azok a részei, amelyet nemzetközi egyezmények vagy államközi megállapodások alapján más országok államigazgatási intézményei, az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek intézményei használnak [2].

2.07. A gazdasági érdekeltség központja kifejezés arra a tényre utal, hogy a gazdasági területen belül található egy hely, ahol, vagy ahonnan egy egység folytatja vagy folytatni szándékozik gazdasági tevékenységét és jelentős mértékű ügyleteket köt határozatlan időre, vagy határozott, de viszonylag hosszabb időre szólóan (egy vagy több évre). Ennélfogva, amennyiben egy egység az ilyen tranzakciókat több ország gazdasági területén hajtja végre, úgy kell tekinteni, hogy minden egyes országban található gazdasági érdekeltségeinek egy központja. A gazdasági területen belül elhelyezkedő földterület vagy épület tulajdonjoga önmagában elegendő ahhoz, hogy a tulajdonos gazdasági érdekeltségeinek központja az adott helyen legyen.

2.08. Ezen meghatározások alapján egy ország rezidens egységein belül a következő csoportokat lehet megkülönböztetni:

a) olyan egységek, amelyek minden ügylete elsősorban termeléssel, pénzügyekkel, biztosítással vagy újraelosztással kapcsolatos, kivéve a földterület és az épületek tulajdonlásával kapcsolatos tevékenységeket;

b) olyan egységek, amelyek minden ügylete elsősorban fogyasztással [3] kapcsolatos, kivéve a földterület és az épületek tulajdonlásával kapcsolatos tevékenységeket;

c) minden egység a földterület és épület tulajdonosi minőségében, kivéve a területen kívüli enklávék tulajdonosait, amelyek más országok gazdasági területét képezik, vagy sui generis államok (lásd 2.06 bekezdés).

2.09. Az olyan egységeken belül, amelyek minden ügylete elsősorban termeléssel, pénzügyekkel, biztosítással vagy újraelosztással kapcsolatos, kivéve a földterület és az épületek tulajdonjogával kapcsolatos tevékenységeket, a következő két csoport különböztethető meg:

a) kizárólag az ország gazdasági területén folytatott tevékenység: azok az egységek, amelyek ilyen tevékenységet végeznek, az ország rezidens egységei;

b) egy évig vagy hosszabb ideje, több ország gazdasági területén folytatott tevékenység: az egységnek kizárólag az a része tekinthető rezidens gazdasági egységnek, amely gazdasági érdekeltségeinek központja az ország gazdasági területén van. Ez lehet:

1. rezidens intézményi egység, melynek az egy éve vagy hosszabb ideje a külföldön folytatott tevékenysége elkülönített és külön kezelt [4]; vagy

2. fiktív rezidens egység, melynek egy másik országban rezidens egység által az országban egy éve vagy hosszabb ideje folytatott tevékenységet tulajdonítják.

2.10. Az olyan egységek közül, amelyek tevékenysége elsődlegesen fogyasztással kapcsolatos, kivéve a földterület és épületek tulajdonjogával kapcsolatos tevékenységeket, rezidensnek kell tekinteni azokat a háztartásokat, melyek gazdasági érdekeltségeik központját az országban alakították ki, akkor is, ha rövid (egy évnél rövidebb) időszakokra külföldre utaznak. Ide tartoznak különösen a következők:

a) határ menti ingázók, vagyis olyan személyek, akik naponta átlépik a határt, hogy egy szomszédos országban dolgozzanak;

b) idénymunkások, vagyis olyan emberek, akik több hónapra, de egy évnél rövidebb időre elhagyják az országot, hogy egy másik országban olyan ágazatokban dolgozzanak, amelyekben időszakosan több munkaerőre van szükség;

c) turisták, orvosi szolgáltatást igénybe vevők, diákok [5], kiküldetésben lévő tisztviselők, üzletemberek, kereskedelmi képviselők, művészek és járművek személyzetének tagjai, akik külföldre utaznak;

d) a területen kívüli enklávékban, külföldi államigazgatási intézmények által alkalmazott helyi személyzet;

e) az Európai Unió és a polgári vagy katonai nemzetközi szervezetek azon intézményeinek személyzete, amelyek székhelye területen kívüli enklávéban található;

f) az ország kormányának hivatalos, civil vagy katonai képviselői (beleértve háztartásukat is), akik területi enklávékban dolgoznak.

2.11. Minden egység, amely a gazdasági terület részét képező földterület és/vagy épületek tulajdonosának minőségében tevékenykedik, annak az országnak a rezidens vagy fiktív rezidens egységének tekinthető, amelyben a szóban forgó föld vagy épületek elhelyezkednek.

[1] A halászhajókat, egyéb hajókat, fúrószigeteket és légi járműveket az ESA-rendszer szerint úgy kell kezelni, mint bármely más mozgó berendezést, amely akár rezidens tulajdonában és/vagy üzemeltetésében van, akár a nem rezidens tulajdonos mellett rezidens egység az üzemeltető. Azokat az ügyleteket, amelyek az ilyen típusú berendezések tulajdonjogára (bruttó felhalmozás) és használatára (bérlet, biztosítás stb.) vonatkoznak, annak az országnak a gazdasága javára kell írni, amelyben a tulajdonos és/vagy üzemeltető rezidens. Pénzügyi lízing esetén feltételezik a tulajdonjog megváltozását.

[2] Az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek intézményei által használt területek ily módon sui generis állami területet alkotnak. Az ilyen államok sajátossága az, hogy az egyedüli rezidens egységek maguk az intézmények (lásd a 2.10. bekezdés e) pontját).

[3] A fogyasztás nem az egyetlen lehetséges tevékenység, amelyet a háztartások folytathatnak. A háztartások vállalkozóként bármilyen gazdasági tevékenységet folytathatnak.

[4] Kizárólag abban az esetben nem kell elkülöníteni ezt a tevékenységet a termelő intézményi egység egyéb tevékenységeitől, ha azt egy évnél rövidebb ideig folytatják. Abban az esetben sem kell elkülöníteni, ha a tevékenységet egy évnél hosszabb ideig folytatják, de viszonylag jelentéktelen vagy, ha valamilyen berendezés külföldi üzembe állítását szolgálja. Mindazonáltal, ha az építési tevékenység bruttó felhalmozást eredményez, az olyan, egy országban rezidens egységet, amely egy másik országban, egy évnél rövidebb ideig építési tevékenységet folytat, úgy kell tekinteni, mint amely gazdasági érdekeltségeinek központja ebben az országban található. Az ilyen egységet ennélfogva úgy kell kezelni, mint fiktív rezidens egységet.

[5] A diákokat mindig rezidensnek tekintik, függetlenül attól, hogy milyen hosszú ideig tanulnak külföldön.

--------------------------------------------------

B. MELLÉKLET

ALSZEKTOR: KÖZPONTI BANK (S.121)

2.45. Meghatározás: A központi bank alszektor (S.121) magában foglalja az összes olyan pénzügyi és pénzügyi jellegű vállalkozást, melynek fő feladata a pénzkibocsátás, a valuta belső és külső értékének fenntartása és az ország devizatartalékainak részben vagy egészben történő kezelése.

2.46. Az S.121 alszektorba a következő pénzügyi közvetítők tartoznak:

a) nemzeti központi bank, abban az esetben is, ha részt vesz a Központi Bankok Európai Rendszerében;

b) olyan, elsősorban állami jellegű központi monetáris intézmények (pl. devizatartalékokat kezelő vagy pénzkibocsátó intézmények), amelyek teljes körű számlavezetést végeznek, és döntéshozatali autonómiával rendelkeznek a központi kormányzattal szemben. E tevékenységeket többnyire a központi kormányzaton vagy a központi bankon belül végzik. Ez utóbbi esetekben elkülönült szervezeti egységek nem léteznek.

2.47. Nem tartoznak az S.121 alszektorba az olyan intézmények vagy testületek – a központi bank kivételével –, amelyek pénzügyi vállalkozásokat vagy pénzügyi piacokat szabályoznak, illetve felügyelnek.

ALSZEKTOR: EGYÉB MONETÁRIS PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK (S.122)

2.48. Meghatározás: Az egyéb monetáris pénzügyi intézmények alszektor (S.122), a központi bank alszektorhoz tartozók kivételével magában foglalja az összes olyan pénzügyi és pénzügyi jellegű vállalkozást, amely elsődlegesen pénzügyi közvetítő tevékenységet folytat, és amelynek a tevékenysége betétek és/vagy betétek közeli helyettesítőinek elfogadásából a monetáris pénzügyi intézményeken kívüli intézményi egységektől, valamint saját számlára történő hitelnyújtásból és/vagy értékpapír-befektetésekből áll.

2.49. A monetáris pénzügyi intézményi szektor magában foglalja a központi bank alszektort (S.121) és az egyéb monetáris pénzügyi intézmények alszektort (S.122), valamint azonos az Európai Monetáris Intézet (EMI) által statisztikai célból meghatározott monetáris pénzügyi intézményekkel.

2.50. A monetáris pénzügyi intézmények nem nevezhetők egyszerűen banknak, mivel magukban foglalhatnak olyan pénzügyi vállalatokat is, melyek nem nevezik magukat banknak, és olyanokat is, amelyek számára bizonyos országokban nem engedélyezik a bank elnevezés használatát, ugyanakkor néhány egyéb pénzügyi vállalat, amely magát banknak nevezi valójában nem monetáris pénzügyi intézmény. Általában a következő pénzügyi közvetítőket sorolják az S.122 alszektorba:

a) kereskedelmi bankok, univerzális bankok, "általános célú" bankok;

b) takarékbankok (beleértve a takarékbankokat, takarékpénztárakat és takarékszövetkezeteket);

c) postai elszámolóközpontok, postabankok;

d) vidéki hitelbankok, mezőgazdasági hitelbankok;

e) szövetkezeti hitelintézetek, hitelszövetkezetek;

f) szakosított bankok (pl. külkereskedelmi bankok; kibocsátóházak; magánbankok).

2.51. A következő pénzügyi közvetítők szintén az S.122 alszektorba sorolhatók, amennyiben tevékenységük visszafizetendő pénzeszközök ügyfelektől történő elfogadásából – akár betétek gyűjtése, akár más egyéb, mint például kötvény és más hasonló értékpapírok kibocsátása útján – áll. Egyéb esetekben ezeket az S.123 alszektorba kell besorolni:

a) jelzáloghitelekkel foglalkozó vállalkozások (beleértve a lakástakarék-pénztárakat, a jelzálogbankokat és a jelzáloghitel-intézeteket);

b) befektetési alapok (beleértve a befektetési társaságokat, alapokat és más kollektív befektetési formákat, pl. az átruházható értékpapírokba közösen befektető vállalkozásokat);

c) önkormányzati hitelintézetek.

2.52. Nem tartoznak az S.122 alszektorba:

a) a pénzügyi holdingtársaságok, amelyek csak ellenőriznek és irányítanak egy csoportot, amely túlnyomórészt egyéb monetáris pénzügyi intézményekből áll, de amelyek maguk nem minősülnek egyéb monetáris pénzügyi intézménynek. Ezek a pénzügyi holdingtársaságok az S.123 alcsoportba tartoznak;

b) azok az önálló jogi személyiséggel rendelkező nonprofit intézmények, amelyek más monetáris pénzügyi intézmények tevékenységét segítik, de maguk nem foglalkoznak pénzügyi közvetítéssel.

ALSZEKTOR: EGYÉB PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐK, KIVÉVE BIZTOSÍTÓTÁRSASÁGOK ÉS NYUGDÍJALAPOK (S.123)

2.53. Meghatározás: Az egyéb pénzügyi közvetők, kivéve biztosítótársaságok és nyugdíjalapok alszektor (S.123) magában foglalja az összes olyan pénzügyi és pénzügyi jellegű vállalkozást, melynek fő feladata olyan pénzügyi közvetítéssel összefüggő szolgáltatások nyújtása, melyek nem készpénzhez, monetáris pénzügyi intézményeken kívüli intézményi egységektől történő betét és/vagy betéthelyettesítő-elfogadáshoz, vagy biztosítástechnikai tartalékokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalásból erednek.

2.54. Az S.123 alszektor a pénzügyi közvetítők különböző típusait foglalja magában, különösen azokat, amelyek túlnyomórészt hosszú távú finanszírozással foglalkoznak. Az esetek többségében az ilyen lejáratok túlsúlya képezi a megkülönböztetés alapját az egyéb monetáris pénzügyi intézmények alszektorral szemben. A biztosítástechnikai tartalékokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások hiánya alapján lehet meghatározni a biztosítási vállalkozások és a nyugdíjalapok alszektorától megkülönböztető határvonalat.

2.55. Amennyiben nem tartoznak a monetáris pénzügyi intézmények közé, különösen a következő pénzügyi és pénzügyi jellegű vállalkozások tartoznak az S.123 alszektorba:

a) a pénzügyi lízinggel foglalkozó vállalkozások;

b) a részletvásárlás finanszírozásával, valamint a személyi vagy áruvásárlási hitelekkel foglalkozó vállalkozások;

c) a faktoring üzletekkel foglalkozó vállalkozások;

d) az értékpapírokkal és derivatívákkal (saját számlára) kereskedő brókerek;

e) szakosított pénzügyi vállalkozások, úgymint kockázatitőke- és fejlesztésitőke-társaságok, valamint export- és importfinanszírozási társaságok;

f) értékpapírosított eszközök tartására létesített speciális pénzügyi közvetítő vállalkozások;

g) pénzügyi közvetítők, melyek kizárólag monetáris pénzügyi intézményektől fogadnak el betéteket és/vagy betéthelyettesítőket;

h) pénzügyi holdingtársaságok, amelyek csak ellenőriznek és irányítanak egy leányvállalati csoportot és amelyek elsődlegesen pénzügyi közvetítéssel foglalkoznak és/vagy kiegészítő pénzügyi tevékenységet folytatnak, de maguk nem pénzügyi vállalkozások.

2.56. Nem tartoznak az S.123 alszektorba az olyan önálló jogi személyiségű nonprofit intézmények, amelyek a biztosítótársaságok és nyugdíjalapok kivételével más pénzügyi közvetítők, tevékenységét segítik, de maguk nem foglalkoznak pénzügyi közvetítéssel.

--------------------------------------------------