Együttes fellépés

(1998. december 21.),

amelyet a Tanács az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikke alapján fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról [1]

(98/733/IB)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak K.3. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel a szervezett bűnözéssel foglalkozó magas rangú munkacsoportnak az amszterdami Európai Tanács által 1997. június 16–17-én jóváhagyott jelentésére, és különösen a cselekvési terv 17. ajánlására,

mivel a Tanács úgy véli, hogy a szervezett bűnözés egyes formáinak súlyossága és fejlődése miatt fokozni kell az Európai Unió tagállamainak együttműködését, különösen az alábbi bűncselekmények tekintetében: kábítószer-kereskedelem, emberkereskedelem, terrorizmus, műalkotásokkal folytatott kereskedés, pénzmosás, súlyos gazdasági bűncselekmények, zsarolás és más, a személyek élete, testi épsége vagy szabadsága ellen irányuló, illetve személyekkel szembeni közveszélyt jelentő erőszakos cselekmények;

mivel a tagállamokat érintő egyes fenyegetésekre történő reagálás érdekében közös megközelítésre van szükség a bűnszervezetek tevékenységeiben való részvétel megítélésében;

mivel a tagállamok ennek az együttes fellépésnek a végrehajtása során arra törekednek, hogy alkalmazzák és előmozdítsák az olyan tanúk és/vagy személyek védelmét szolgáló intézkedéseket, akik a bírósági eljárás során a hatósággal együttműködnek a nemzetközi szervezett bűnözéssel szembeni fellépésben, ahogy azt az 1995. november 23-i [2] és az 1996. december 20-i [3] tanácsi állásfoglalás előírja;

hangsúlyozva a tagállamok jogrendszereinek szerkezete és működése, valamint a tisztességes eljárás biztosításának képessége iránti bizalmát;

mivel a tagállamok biztosítani kívánják, hogy aki bűnszervezet tevékenységében vesz részt, ne kerülhesse el az ennek az együttes fellépésnek a hatálya alá tartozó bűncselekményekre irányuló nyomozást és büntetőeljárást; ezért a tagállamok előmozdítják az igazságszolgáltatási együttműködést e bűncselekményekre irányuló nyomozás és büntetőeljárás során;

emlékeztetve arra, hogy az Európai Unió az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek megfelelően, amelynek valamennyi tagállam részese, tiszteletben tartja az alapjogokat, különös tekintettel a vélemény-nyilvánítás szabadságára, a gyülekezés és az egyesülés szabadságára vonatkozó rendelkezésekre;

a Szerződés K.6. cikkének megfelelően folytatott konzultációt követően tanulmányozva az Európai Parlament véleményét [4],

ELFOGADTA EZT AZ EGYÜTTES FELLÉPÉST:

1. cikk

Ennek az együttes fellépésnek az értelmében a bűnszervezet olyan strukturált szervezetet jelent, amelyet adott időszakra kettőnél több személy összehangoltan hoz létre olyan bűncselekmények elkövetése céljából, amelyeket a törvény legalább négy évig tartó szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel, illetve ennél súlyosabb büntetéssel sújt, akár a bűncselekmény elkövetése maga a fő cél, akár ez az anyagi haszonszerzés és – adott esetben – az állami hatóságok törvényellenes befolyásolásának eszköze.

Az első albekezdésben említett bűncselekmények kiterjednek az Europol egyezmény 2. cikkében és annak mellékletében felsorolt cselekményekre, amelyeket legalább az első albekezdésben előírt szankciókkal egyenértékű ítélettel sújtanak.

2. cikk

(1) A bűnszervezetekkel szembeni fellépés támogatása érdekében minden tagállam a 6. cikkben előírt eljárásnak megfelelően biztosítja, hogy az alábbiakban meghatározott egyik vagy mindkét magatartásformát hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankció sújtja:

a) annak a személynek a magatartását, aki – szándékosan és ismerve vagy a szervezet célját és általános bűnözői tevékenységét, vagy annak az adott bűncselekmények elkövetésére irányuló szándékát – aktívan részt vesz:

- a szervezetnek az 1. cikk hatálya alá tartozó bűnözői tevékenységében, még akkor is, ha személyesen nem vesz részt az érintett bűncselekmények tényleges végrehajtásában, és – az érintett tagállam büntetőjogának általános elveitől függően – még akkor is, ha az érintett bűncselekményeket ténylegesen nem követik el;

- a szervezet egyéb ténykedéseiben annak tudatában, hogy részvétele hozzájárul a szervezet – 1. cikk hatálya alá tartozó – bűnözői tevékenységének megvalósulásához;

b) a személy olyan magatartását, amely egy vagy több személy megállapodásából áll olyan cselekmények elkövetésére, amelyek megvalósulásuk esetén az 1. cikk hatálya alá tartozó bűncselekmény elkövetését jelentenék, még akkor is, ha a személy a tevékenység tényleges végrehajtásában nem vesz részt.

(2) Tekintet nélkül arra, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett magatartásformákat bűncselekménnyé nyilvánították-e, a tagállamok a lehető legátfogóbb támogatást nyújtják egymásnak az e cikk hatálya alá tartozó bűncselekmények, úgyszintén az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, a Tanács által kidolgozott 1996. szeptember 27-i egyezmény 3. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében.

3. cikk

Minden tagállam a nemzeti jogában előírt eljárásoknak megfelelően biztosítja a jogi személyek büntetőjogi, illetve ennek hiányában más jellegű felelősségre vonásának lehetőségét a 2. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekmények általuk történt elkövetéséért. A jogi személy e felelőssége nem érinti azoknak a természetes személyeknek a büntetőjogi felelősségét, akik a bűncselekmények elkövetői vagy részesei voltak. A tagállamok biztosítják különösen azt, hogy a jogi személyeket hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetésekkel sújtsák, és azt, hogy reájuk vagyoni és egyéb, gazdasági jellegű szankciók legyenek kiróhatók.

4. cikk

Minden tagállam biztosítja, hogy a területén megvalósuló, a 2. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett magatartásformák büntetőeljárást vonjanak maguk után, függetlenül attól, hogy a szervezet a tagállamok területén hol rendelkezik székhellyel, hol folytatja bűnözői tevékenységét, illetve hol valósul meg a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett megállapodás körébe tartozó tevékenység.

Ha több tagállamnak van joghatósága a bűnszervezetben való részvétellel megvalósuló cselekmények tekintetében, a hatékony büntetőeljárás érdekében történő fellépésük összehangolása céljából konzultálnak egymással, figyelembe véve különösen a bűnszervezet egyes részeinek elhelyezkedését az érintett tagállamok területén.

5. cikk

(1) Azokban az esetekben, amikor az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, a Tanács által kidolgozott 1996. szeptember 27-i egyezményt kell alkalmazni, ez az együttes fellépés semmiképpen sem érinti az egyezményben megállapított kötelezettségeket vagy azok értelmezését.

(2) Ennek az együttes fellépésnek egyetlen rendelkezése sem képezi akadályát annak, hogy a tagállamok bármelyike a 2. cikk (1) bekezdése előírásainál szélesebb értelemben határozza meg a bűnszervezettel kapcsolatos magatartást.

6. cikk

Ennek az együttes fellépésnek a hatálybalépését követő évben minden tagállam megteszi a végrehajtásra vonatkozó megfelelő javaslatait, hogy az illetékes hatóságok mérlegeljék azok elfogadását.

7. cikk

Ez az együttes fellépés kihirdetése napján lép hatályba.

8. cikk

Ezt az együttes fellépést a Hivatalos Lapban ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 1998. december 21-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. Bartenstein

[1] A belga küldöttség parlamenti vizsgálati fenntartásával.

[2] HL C 327., 1995.12.7., 5. o.

[3] HL C 10., 1997.1.11., 1. o.

[4] Az 1997. november 20-i vélemény.

--------------------------------------------------