Az Európai Parlament és a Tanács 97/68/EK irányelve

(1997. december 16.)

a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 189b. cikkében [3] szabályozott eljárásnak megfelelően, az egyeztetőbizottság által 1997. november 11-én jóváhagyott közös szöveg figyelembevételével,

(1) mivel a Közösségnek a környezetvédelemre és a fenntartható fejlődésre [4] vonatkozó politikája és cselekvési programja alapelvnek tekinti, hogy minden ember hatékony védelmet élvezzen a légszennyezésből származó felismert egészségi kockázatokkal szemben, és hogy ez szükségessé teszi különösképpen a nitrogén-dioxid (NO2), a részecskék (R) – fekete füst, és más szennyező anyagok, mint pl. a szén-monoxid (CO) kibocsátásának szabályozását; mivel a troposzférában való ózonképződés (O3) és az ezzel járó egészségügyi és környezeti hatások megakadályozására való tekintettel csökkenteni kell az elővegyületet képező nitrogén-oxidok (NOx) és szénhidrogének (HC) kibocsátását; mivel a savasodás okozta környezetkárosodás miatt szintén kívánatos többek között a NOx és HC csökkentése;

(2) mivel a Közösség 1992 áprilisában aláírta az illékony szerves elegyek (ISE) csökkentéséről szóló ENSZ/EGB jegyzőkönyvet, és csatlakozott a NOx csökkentésre vonatkozó 1993. decemberi jegyzőkönyvhöz, amely jegyzőkönyvek kapcsolódnak az 1982 júliusában jóváhagyott, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez;

(3) mivel a nem közúti mozgó gépek motorjai szennyezőanyag-kibocsátása csökkentésének megvalósítására, valamint a motorok és gépek belső piacának létrehozására és működtetésére kielégítő módon az egyes tagállamok egyedül nem képesek, és ezért a célok jobban elérhetők a nem közúti mozgó gépekbe építendő motorok által okozott légszennyezés elleni intézkedésekről szóló tagállami jogszabályok közelítése útján;

(4) mivel a Bizottság által újabban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a nem közúti mozgó gépek motorjai által kibocsátott szennyezőanyagok jelentős részét képviselik az emberi tevékenység miatt keletkező bizonyos káros légszennyezők teljes mennyiségének; mivel a kompressziós gyújtású motorok, melyeket ezen irányelv szabályoz, jelentős mértékben felelősek a NOx és a részecskék általi légszennyezésért, különösen, ha a közúti fuvarozási ágazat által okozott szennyezéssel vetjük össze;

(5) mivel a földön működő, kompressziós gyújtású motorokkal felszerelt nem közúti mozgó gépek szennyezőanyag-kibocsátása, és különösen a NOx és a részecskék kibocsátása, e területen egyike a legfőbb gondoknak; mivel elsősorban ezeket a forrásokat kell szabályozni; mivel azonban ezt követően, megfelelő vizsgálati ciklusokra alapozva, helyénvaló lesz kiterjeszteni ezen irányelv hatályát más nem közúti mozgó gépek motorjainak szennyezőanyag-kibocsátására, beleértve a szállítható áramfejlesztő aggregátokat is, különösen pedig a benzinmotorok szennyezőanyag-kibocsátására; mivel a CO- és HC-kibocsátás jelentős mértékű csökkentése válhat elérhetővé az irányelv hatályának a benzinmotorokat is felölelő tervezett kiterjesztésével;

(6) mivel a lehető leghamarabb be kell vezetni a mezőgazdasági és erdészeti traktorok motorjai szennyezőanyag-kibocsátásának szabályozására vonatkozó előírásokat, amelyek biztosítják az ezen irányelv alapján megállapított szinttel azonos környezetvédelmi szintet, az irányelvvel teljes mértékben összhangban lévő szabványok és követelmények útján;

(7) mivel a tanúsítási eljárások tekintetében európai módszerként azt a típus-jóváhagyási szemléletmódot kell választani, amely a közúti járművek és alkatrészeik jóváhagyása terén kiállta az idők próbáját; mivel új elemként meghonosodott az a módszer, hogy egy motorcsoport (motorcsalád) képviseletében hasonló alkatrészekből, ugyanolyan szerkesztési elvek alapján felépített alapmotort hagyjanak jóvá;

(8) mivel az ezen irányelvben megállapított követelmények szerint gyártott motorokat megfelelően meg kell jelölni és erről értesíteni kell a jóváhagyó hatóságokat; mivel az igazgatási költségek alacsonyan tartása érdekében a hatóság lemondott arról, hogy közvetlenül szabályozza a szigorított követelmények betartása szempontjából irányadó motorgyártási időpontokat; mivel ez a gyártóknak nyújtott mentesítés megkívánja tőlük, hogy lehetővé tegyék a hatóság helyszíni ellenőrzésének előkészítését, és hogy rendszeres időközökben rendelkezésre bocsássák az aktuális termelési tervekre vonatkozó információkat; mivel az ezen eljárásnak az értelmében megtett bejelentésnek nem kötelező teljes mértékben megfelelni, de a nagymértékű megfelelés lehetővé tenné a jóváhagyó hatóságok számára a kiértékelés tervezését, és hozzájárulna a gyártók és a típusjóváhagyást végző hatóságok közötti bizalom megerősödéséhez;

(9) mivel a 88/77/EGK irányelv [5] és a 92/53/EGK irányelv [6] IV. melléklete II. függelékében felsorolt 02 sorozatú 49. ENSZ/EGB rendelet értelmében megadott jóváhagyásokat egyenértékűnek kell tekinteni az ezen irányelv által első lépésben előírt jóváhagyásokkal;

(10) mivel a tagállamokban meg kell engedni az ezen irányelv követelményeinek megfelelő és a hatálya alá tartozó motorok forgalomba hozatalát; mivel ezekre a motorokra nem írható elő egyetlen más nemzeti hatályú szennyezőanyag-kibocsátási követelményt sem; mivel a jóváhagyást megadó tagállam megteszi a szükséges ellenőrzési intézkedéseket;

(11) mivel az új vizsgálati eljárások és határértékek megállapításánál figyelembe kell venni az ilyen típusú motorok jellegzetes használati módjait;

(12) mivel helyénvaló ezeket az új szabványokat a kétszakaszos megközelítés bevált alapelve szerint bevezetni;

(13) mivel a nagyobb teljesítményű motorok esetében könnyebbnek látszik jelentősebb mértékű kibocsátáscsökkentés elérése, mert felhasználható a közúti járművek motorjaira kidolgozott, meglévő technológia; mivel ezt figyelembe véve tervezett a követelmények fokozatos bevezetése, kezdve az I. szakasz három teljesítménysávja közül a legmagasabbikkal; mivel ez az elv a II. szakaszban is érvényben marad, kivéve egy új, negyedik teljesítménysávot, amelyre az I. szakasz nem vonatkozik;

(14) mivel ezen irányelv megvalósításával a nem közúti mozgó gépeknek ettől a most szabályozott és a mezőgazdasági traktorok mellett legfontosabb ágazatától, a közúti fuvarozásból eredő szennyezőanyag-kibocsátással összehasonlítva, jelentős kibocsátáscsökkenés várható; mivel a dízelmotorok általában igen kedvező CO- és HC-kibocsátási értékei miatt a csökkentési lehetőségek a teljes kibocsátott mennyiséghez képest kicsik;

(15) mivel kivételes műszaki vagy gazdasági körülmények figyelembevételére olyan eljárások is beépültek, amelyek felmentést adhatnak a gyártóknak az ezen irányelvből származó kötelezettségek alól;

(16) mivel, ha egy motorra megadták a jóváhagyást, a "gyártásmegfelelőség" biztosítása érdekében a gyártóknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket; mivel a felfedett nem megfelelés esetére rendelkezések kerültek elfogadásra, amelyek szabályozzák az információs eljárásokat, a hiba kijavítására teendő intézkedéseket és az együttműködési eljárást, ami lehetővé teszi a tagállamok közötti, a jóváhagyott motorok megfelelőségét illető esetleges nézeteltérések rendezését;

(17) mivel a tagállamoknak azt a jogát, hogy a nem közúti mozgó gépeket használó dolgozók védelmére követelményeket állapítsanak meg, ezen irányelv nem érinti;

(18) mivel szükség lehet az ezen irányelv egyes mellékleteiben szereplő műszaki intézkedések kiegészítésére és, ha szükséges, a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására egy bizottsági eljárásnak megfelelően;

(19) mivel rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a motorokat a jó laboratóriumi gyakorlat szabályainak megfelelő módon vizsgálják;

(20) mivel ebben az ágazatban elő kell mozdítani az egész világra kiterjedő kereskedelmet a Közösség szennyezőanyag-kibocsátási szabványainak harmadik országokban alkalmazott vagy tervbe vett szabványokkal való minél teljesebb összehangolása révén;

(21) mivel ezért számolni kell a helyzet újbóli megfontolásának lehetőségével új technológiák meglétének és gazdaságos megvalósíthatóságának alapján, valamint a második szakasz végrehajtásában elért eredmények figyelembevételével;

(22) mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 1994. december 20-án [7] létrejött egy, a modus vivendire vonatkozó megállapodás a Szerződés 189b. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően elfogadott jogszabályok végrehajtási intézkedéseit illetően,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzések

Ennek az irányelvnek a célja a tagállamok nem közúti mozgó gépekbe építendő motorok szennyezőanyag-kibocsátási szabványaira és típus-jóváhagyási eljárásaira vonatkozó jogszabályainak közelítése. Hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben oltalmazza az emberek egészségét és a környezetet.

2. cikk

Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

- nem közúti mozgó gép: minden olyan önjáró gép, szállítható ipari berendezés vagy felépítménnyel ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe egy, az I. melléklet 1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve,

- típusjóváhagyás: olyan eljárás, amelynek során egy tagállam tanúsítja, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a motor(ok) által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék tekintetében teljesíti az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó műszaki követelményeket,

- motortípus: olyan motorok kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól a II. melléklet 1. függelékében meghatározott motorjellemzők tekintetében,

- motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok, amelyek kialakításuk következtében várhatóan hasonló szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bírnak, és amelyek teljesítik ezen irányelv követelményeit,

- alapmotor: egy motorcsaládból oly módon kiválasztott motor, hogy az megfeleljen az I. melléklet 6. és 7. pontjában foglalt követelményeknek,

- a motor teljesítménye: az I. melléklet 2.4. pontja szerint meghatározott hasznos teljesítmény,

- a motor gyártási időpontja: az az időpont, amikor a motor a gyártósor elhagyása után átesik az utolsó vizsgálaton. Ebben az állapotában a motor kiszállítható vagy raktárra helyezhető,

- forgalomba hozatal: egy ennek az irányelvnek a hatálya alá eső terméknek a Közösség piacán ellenérték fejében vagy ingyenes hozzáférhetővé tétele abból a célból, hogy azt a Közösségben elterjesszék és/vagy használják,

- gyártó: az a személy vagy testület, aki vagy amely a jóváhagyó hatósággal szemben minden szempontból felelős a típus-jóváhagyási eljárásért és a gyártásmegfelelőség biztosításáért. Nem szükségszerű, hogy a személy vagy testület közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában,

- jóváhagyó hatóság: egy tagállam illetékes hatósága vagy hatóságai, amely(ek) minden szempontból felelős(ek) egy motor vagy motorcsalád típusjóváhagyásáért, a típusbizonyítványok kiadásáért vagy visszavonásáért, a más tagállam jóváhagyó hatóságaival való kapcsolattartásért, és a gyártónak a gyártás megfelelősége érdekében tett intézkedései ellenőrzéséért,

- műszaki szolgálat: az(ok) a szervezete(k) vagy testület(ek), amelye(ke)t a tagállam jóváhagyó hatósága nevében végzendő vizsgálatok vagy ellenőrzések végrehajtására vizsgálólaboratóriumként kijelöltek. Ezt a feladatot maga a jóváhagyó hatóság is elvégezheti,

- adatközlő lap: a II. mellékletben megadott dokumentum, amely előírja a kérelmező által megadandó adatokat,

- adatközlő mappa: az a teljes iratgyűjtő, amelyben a kérelmező a műszaki szolgálatnak vagy a jóváhagyó hatóságnak az adatközlő lapban előírt adatokat, rajzokat, fényképeket stb. benyújtja,

- információs csomag: az adatközlő mappa és azok a vizsgálati jegyzőkönyvek vagy más dokumentumok, amelyeket a műszaki szolgálat vagy a jóváhagyó hatóság feladata végzése során az adatközlő mappához hozzáfűzött,

- az információs csomag tartalomjegyzéke: az a dokumentum, amelyben az információs csomag tartalma, az összes lap egyértelmű azonosíthatósága céljából megfelelően beszámozva vagy más módon megjelölve, fel van sorolva.

3. cikk

A típus-jóváhagyási kérelem

(1) A motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártónak kell benyújtania a tagállam jóváhagyó hatóságához. A kérelemhez mellékelni kell az adatközlő mappát, amelynek tartalma a II. melléklet adatközlő lapjában található. Egy, a II. melléklet 1. függelékében leírt motortípus-jellemzőknek megfelelő motort kell a jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére biztosítani.

(2) Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotort figyelembe véve a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben a II. melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, egy másik, vagy ha szükséges, egy további, a jóváhagyó hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni az 1. bekezdés szerinti jóváhagyáshoz.

(3) Egy motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó kérelmet nem lehet egynél több tagállamhoz benyújtani. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.

4. cikk

A típus-jóváhagyási eljárás

(1) A tagállam, amelyhez a kérelmet benyújtották, minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az adatközlő mappa adataival, és amely teljesíti ennek az irányelvnek a követelményeit.

(2) A tagállam minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kitölti a VI. mellékletben foglalt minta szerinti típusbizonyítvány minden alkalmazható pontját, és összeállítja vagy ellenőrzi az információs csomag tartalomjegyzékének tartalmát. A típusbizonyítványokat a VII. mellékletben leírt módszer szerint kell számozni. Az elkészült típusbizonyítványt és mellékleteit át kell adni a kérelmezőnek.

(3) Ha a jóváhagyandó motor csak a nem közúti mozgó gép egyéb részeivel összekapcsolva teljesíti feladatát vagy mutatja meg egy különleges tulajdonságát, és ez okból egyik vagy másik követelmény teljesülését csak akkor lehet ellenőrizni, ha a jóváhagyandó motor más, valós vagy szimulált géprészekkel összekapcsolva működik, a motor(ok) típusjóváhagyásának hatályát ennek megfelelően kell korlátozni. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típusbizonyítványában fel kell tüntetni minden korlátozást, ami a használatára, és minden feltételt, ami a beszerelésére vonatkozik.

(4) Minden tagállam jóváhagyó hatósága:

a) havonta a többi tagállam jóváhagyó hatóságának egy (a VIII. mellékletben feltüntetett részleteket tartalmazó) jegyzéket küld az adott hónap során általa kiadott motor- és motorcsalád-típusjóváhagyásokról, jóváhagyás-megtagadásokról vagy -visszavonásokról;

b) egy másik tagállam jóváhagyó hatóságától érkezett kérésre haladéktalanul köteles megküldeni:

- a motor vagy motorcsalád típusbizonyítványának másolatát az információs csomaggal együtt vagy anélkül, bármely motortípusra vagy motorcsaládra, amelyet jóváhagyott, melynek jóváhagyását megtagadta vagy visszavonta, és/vagy

- a megadott típusjóváhagyás szerint gyártott motorok jegyzékét a 6. cikk (3) bekezdésében leírtak szerint, a IX. mellékletben megadott részletességgel, és/vagy

- a 6. cikk (4) bekezdésében leírt nyilatkozat egy másolatát.

(5) Minden tagállam jóváhagyó hatósága évenként vagy akkor, ha ilyen irányú kérelem érkezik, megküldi meg a Bizottságnak a X. mellékletben látható, a legutóbbi bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó adatlap egy másolatát.

5. cikk

A jóváhagyás módosítása

(1) A típusjóváhagyást megadó tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy értesüljön minden változásról, amely az információs csomagban szereplő adatokat érinti.

(2) A típusjóváhagyás módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet kizárólag annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához kell benyújtani, amely az eredeti típusjóváhagyást is megadta.

(3) Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a tagállam jóváhagyó hatósága:

- szükség szerint kiadja az információs csomag módosított lapját (lapjait), minden lapon egyértelműen megjelölve a változás lényegét és az új kiadás időpontját. A módosított lapok kiadásakor a (típusbizonyítványhoz csatolt) információs csomag tartalomjegyzékét szintén módosítani kell, hogy az a módosított lapok utolsó időpontját tartalmazza, és

- egy (kiegészítő számmal jelzett) módosított típusbizonyítványt ad ki, ha azon bármilyen adat (a mellékletek kivételével) megváltozott, vagy ha ezen irányelv előírásai a jóváhagyáson feltüntetett időpont óta megváltoztak. A módosított bizonyítványnak világosan kell mutatnia a módosítás okát és az újbóli kiadás dátumát.

Ha az adott tagállam jóváhagyó hatósága úgy találja, hogy az információs csomag módosítása új vizsgálatok vagy ellenőrzések elvégzését teszi indokolttá, erről tájékoztatnia kell a gyártót, és a fent említett dokumentumokat csak az új vizsgálatok vagy ellenőrzések sikeres végrehajtása után adja ki.

6. cikk

Megfelelőség

(1) A gyártónak minden, a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártott egységet el kell látnia az I. melléklet 3. pontjában meghatározott jelzésekkel, beleértve a típus-jóváhagyási számot is.

(2) Ahol a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően a típusbizonyítvány korlátozásokat tartalmaz a használatra vonatkozóan, a gyártónak minden gyártott egységhez részletes tájékoztatást kell mellékelnie ezekről a korlátozásokról, és jeleznie kell a beszerelés feltételeit. Amennyiben egy gépgyártónak egy motortípus-sorozatot szállítanak, elegendő egy ilyen adatközlő lap egyszeri átadása, legkésőbb az első motor leszállításának alkalmával, amelyben a vonatkozó motorszámok is fel vannak sorolva.

(3) A jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó köteles megküldeni a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és közvetlenül minden alkalmazási időpont után, amelytől kezdve ezen irányelv követelményei megváltoznak, valamint haladéktalanul minden további időpont után, amelyet a hatóság előírhat, egy jegyzéket, amely minden motortípusra tartalmazza azoknak a motoroknak az azonosító számait, amelyeket ennek az irányelvnek a követelményei szerint az utolsó jelentés óta gyártottak, vagy amióta ennek az irányelvnek a követelményei először alkalmazhatók voltak. Ha a motor kódolási rendszeréből nem derül ki, e jegyzéknek jeleznie kell a megfelelő motortípus vagy motorcsalád azonosító számai és a típus-jóváhagyási számok közötti összefüggést. Ezenfelül a jegyzéknek részletes tájékoztatást kell tartalmaznia, ha a gyártó beszünteti egy jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását. Amennyiben e jegyzéket nem kötelező rendszeresen megküldeni a jóváhagyó hatóságnak, a gyártónak ezeket a nyilvántartásokat legalább 20 évig meg kell őriznie.

(4) A gyártónak a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és a 9. cikkben említett minden alkalmazási időpontban egy nyilatkozatot kell küldenie, amely megadja a motortípusokat és motorcsaládokat a vonatkozó motorazonosító kódszámokkal együtt azokra a motorokra, amelyeket attól az időponttól kezdve gyártani szándékozik.

7. cikk

Egyenértékű jóváhagyások elfogadása

(1) Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a Közösség és harmadik országok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodások keretében elismerheti az ebben az irányelvben foglalt motor-típusjóváhagyási feltételek és intézkedések egyenértékűségét nemzetközi rendeletekben vagy harmadik országok rendeleteiben megfogalmazott eljárásokkal.

(2) A 88/77/EGK irányelv szerinti, a 2. cikk A vagy B szakaszának és a 91/542/EGK [8] irányelv I. melléklete 6.2.1. pontjának megfelelő típusjóváhagyásokat és, adott esetben, az ezekhez tartozó jóváhagyási jeleket el kell fogadni az ezen irányelv 9. cikke (2) bekezdésében meghatározott I. szakasz esetében. Ez az érvényesség megszűnik ezen irányelv 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott II. szakasz kötelező végrehajtásának időpontjában.

8. cikk

Nyilvántartásba vétel és forgalomba hozatal

(1) A tagállamok nem tagadhatják meg új motorok nyilvántartásba vételét, adott esetben, vagy forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

(2) A tagállamok csak akkor engedélyezik új motorok nyilvántartásba vételét, adott esetben, vagy forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

(3) A típusjóváhagyást megadó tagállam jóváhagyó hatósága, ha szükséges, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, e jóváhagyással kapcsolatban megteszi az irányelv követelményeivel összhangban gyártott motorok azonosítási számainak nyilvántartásba vételéhez és ellenőrzéséhez szükséges intézkedéseket.

(4) Az azonosítási számok további ellenőrzése történhet meg a gyártás megfelelőségének a 11. cikkben leírt ellenőrzésével kapcsolatban.

(5) Az azonosítási számok ellenőrzése tekintetében a gyártónak vagy a Közösségben működő megbízottjának kívánságra haladéktalanul meg kell adnia a felelős jóváhagyó hatóságnak minden, a vevőjére vonatkozó szükséges információt, azoknak a motoroknak az azonosítási számaival együtt, amelyeknek a 6. cikk (3) bekezdésének megfelelő gyártását bejelentette. Ha a motorokat egy gépgyártónak adták el, további információra nincs szükség.

(6) Ha a jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó nem tudja igazolni a 6. cikkben megadott követelményeket, különösen ennek a cikknek az 5. bekezdésével kapcsolatban, a megfelelő motortípusra vagy motorcsaládra az ezen irányelv alapján megadott jóváhagyás visszavonható. Ekkor az információs eljárást a 12. cikk (4) bekezdése szerint kell lefolytatni.

9. cikk

Ütemterv

1. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

2. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS AZ I. SZAKASZBAN

(A/B/C MOTOR KATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a típusjóváhagyás megadását és a VI. melléklet szerinti dokumentum kiadását, és megtagadják bármilyen más típusjóváhagyás megadását motorral felszerelt nem közúti mozgó gépekre vonatkozóan:

1998. június 30-a után az

–A: | 130 kW ≤ P ≤ 560 kW, |

–B: | 75 kW ≤ P < 130 kW, |

–C: | 37 kW ≤ P < 75 kW |

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az I. melléklet 4.2.1. pontjában foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

3. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A II. SZAKASZBAN

(D/E/F/G MOTOR KATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a típusjóváhagyás megadását és a VI. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják bármilyen más típusjóváhagyás megadását motorral felszerelt nem közúti gépekre vonatkozóan:

–D: | 1999. december 31-e után a 18 kW ≤ P < 37 kW teljesítményű motorokra, |

–E: | 2000. december 31-e után a 130 kW ≤ P ≤ 560 kW teljesítményű motorokra, |

–F: | 2001. december 31-e után a 75 kW ≤ P < 130 kW teljesítményű motorokra, |

–G: | 2002. december 31-e után a 37 kW ≤ P < 75 kW |

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az I. melléklet 4.2.3. pontjában foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

4. NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL ÉS FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSI IDŐPONTJA

I. szakasz

- A kategória: 1998. december 31.

- B kategória: 1998. december 31.

- C kategória: 1999. március 31.

II. szakasz

- D kategória: 2000. december 31.

- E kategória: 2001. december 31.

- F kategória: 2002. december 31.

- G kategória: 2003. december 31.

10. cikk

Mentesség és alternatív eljárások

(1) A 8. cikk (1) és (2) bekezdésének és a 9. cikk (4) bekezdésének követelményei nem vonatkoznak:

- a fegyveres testületek által használt motorokra,

- a 2. bekezdés szerint felmentett motorokra.

(2) A gyártó kérésére minden tagállam felmentést adhat egy kifutott sorozat még raktáron lévő motorjaira, vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gépekre motorjaik tekintetében a 9. cikk (4) bekezdésben megadott forgalombahozatali határidő(k) betartása alól, az alábbi feltételek mellett:

- a gyártónak kérelmet kell benyújtania annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához, amely a szóban forgó motortípus(oka)t vagy motorcsaládo(ka)t jóváhagyta, még a határidő(k) lejárta előtt,

- a gyártó kérelméhez csatolni kell azoknak a motoroknak a 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott jegyzékét, amelyek nem kerülnek forgalomba hozatalra a határidő(kö)n belül; olyan motorok esetében, amelyek első ízben kerülnek ennek az irányelvnek a hatálya alá, a gyártónak annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához kell a kérelmet benyújtania, amelyben a motorokat tárolják,

- a kérelemben meg kell adni az alapjául szolgáló műszaki és/vagy gazdasági indokokat,

- a motoroknak egy olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak kell megfelelniük, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes vagy amelyre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség előírva, de amelyeket a határidő(k)nek megfelelően gyártottak,

- a motorok csak olyanok lehetnek, amelyeket az adott határidő(k) lejárta előtt fizikailag a Közösségen belül tároltak,

- az egyes tagállamokban az e mentesség alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok legnagyobb száma nem lehet nagyobb, mint a tagállamban az előző év során forgalmazott összes érintett típusú új motor 10 %-a,

- ha a tagállam elfogadja a kérelmet, akkor egy hónapon belül meg kell küldenie a többi tagállam jóváhagyó hatóságainak a gyártónak adott mentesség részleteit és indokait,

- az ezen cikk alapján mentességet adó tagállam felel annak biztosításáért, hogy a gyártó vonatkozó kötelezettségének eleget tesz,

- a jóváhagyó hatóság minden szóban forgó motorra kiad egy különleges bejegyzéssel ellátott megfelelőségi igazolást; adott esetben egy, az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum használható,

- a tagállamok minden évben megküldik a Bizottságnak a megadott mentességek indoklást is tartalmazó jegyzékét.

Ez a lehetőség 12 hónapra korlátozódik, attól az időponttól számítva, amikor a motorokra először vonatkoztak a forgalombahozatali határidők.

11. cikk

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

(1) A típusjóváhagyást megadó tagállam, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, még a típusjóváhagyás megadása előtt, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, megtették-e a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelősége hatékony ellenőrzésének biztosítására.

(2) A tagállam, amely megadott egy típusjóváhagyást, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, hogy az 1. bekezdésben említett intézkedések továbbra is megfelelőek, és hogy minden ennek az irányelvnek megfelelő típus-jóváhagyási számot viselő legyártott motor továbbra is megegyezik a jóváhagyott motortípus vagy -család típusbizonyítványában és mellékleteiben szereplő leírással.

12. cikk

A jóváhagyott típusnak vagy családnak való megfelelőség hiánya

(1) Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott típussal vagy családdal, ha eltérések találhatók a típusbizonyítványban és/vagy az információs csomagban szereplő adatokhoz képest, és ha ezeket az eltéréseket a típusjóváhagyást megadó tagállam nem engedélyezte az 5. cikk (3) bekezdése alapján.

(2) Ha egy, a típusjóváhagyást megadó tagállam úgy találja, hogy egy megfelelőségi igazolással ellátott, vagy egy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott típusnak vagy családnak, megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a gyártás alatt álló motorok ismét megegyezzenek a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ennek a tagállamnak a jóváhagyó hatóságai értesítik a többi tagállam hatóságait a megtett intézkedésekről, amelyek szükség esetén egészen a típusjóváhagyás visszavonásáig terjedhetnek.

(3) Ha egy tagállam bizonyítja, hogy a típus-jóváhagyási számot viselő motorok nem egyeznek meg a jóváhagyott típussal vagy családdal, kérheti a típusjóváhagyást megadó tagállamtól annak ellenőrzését, hogy a gyártás alatt álló motorok megegyeznek-e a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ezt az eljárást a kérés kelte utáni hat hónapon belül le kell folytatni.

(4) A tagállamok jóváhagyó hatóságai egy hónapon belül értesítik egymást minden típusjóváhagyás-visszavonásról és az intézkedés okairól.

(5) Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam vitatja a bejelentett megfelelőségi hiányosságot, a tagállamoknak törekedniük kell a vita rendezésére. A Bizottságot tájékoztatni kell, és ha szükséges, az megfelelő konzultációkat tart a megegyezés érdekében.

13. cikk

A munkavállalók védelmére vonatkozó követelmények

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy a Szerződés gondos figyelembevétele mellett olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyeket az ezen irányelvben említett gépeket használó munkavállalók védelmének biztosítása tekintetében szükségesnek tartanak, feltéve hogy ez nincs hatással a szóban forgó motorok forgalomba hozatalára.

14. cikk

A műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás

Minden módosítást, amely ahhoz szükséges, hogy ezen irányelv mellékletei igazodjanak a műszaki fejlődéshez, az I. melléklet 1. pontjában, a 2.1.–2.8. pontjában és a 4. pontjában meghatározott követelmények kivételével, a Bizottság fogad el a 92/53/EGK irányelv 13. cikke értelmében felállított bizottság támogatása mellett, az ezen irányelv 15. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően.

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság képviselője benyújtja a bizottsághoz a szükséges intézkedések tervezetét. A bizottság közli a tervezetre vonatkozó véleményét azon a határidőn belül, amelyet az ügy sürgősségétől függően az elnök állapít meg. Olyan határozatok esetében, amelyeket a Bizottság javaslatára a Tanácsnak kell elfogadnia, a véleményt a Szerződés 148. cikke (2) bekezdésében meghatározott többség adja meg. A bizottságban a tagállamok képviselőinek szavazatát az ezen cikkben leírt módon kell súlyozni. Az elnök nem szavaz.

(2) a) A Bizottság közvetlenül alkalmazandó intézkedéseket fogad el.

b) Mindazonáltal, ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, ezeket a Bizottságnak haladéktalanul közölnie kell a Tanáccsal. Ez esetben:

- a Bizottság elhalasztja az elfogadott intézkedések alkalmazását a közlés időpontjától számított három hónapnál nem hosszabb időre,

- a Tanács az első fordulatban említett határidőn belül, minősített többséggel más határozatot hozhat.

16. cikk

Jóváhagyó hatóságok és műszaki szolgálatok

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azon jóváhagyó hatóságok és a műszaki szolgálatok nevét és címét, amelyek felelősek ezen irányelv alkalmazásáért. A bejelentett szolgálatoknak meg kell felelniük a 92/53/EGK irányelv 14. cikkében meghatározott követelményeknek.

17. cikk

Átültetés a hazai jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1998. június 30-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

19. cikk

A kibocsátási határértékek további csökkentése

Az Európai Parlament és a Tanács a 2000. év végéig határoz egy, a kibocsátási határértékek további csökkentésére vonatkozó javaslatról, melyet a Bizottság 1999 vége előtt nyújt be, és amely figyelembe veszi a kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott légszennyező anyagok szabályozására világszerte rendelkezésre álló technikákat és a levegőminőség helyzetét.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1997. december 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. M. Gil-robles

a Tanács részéről

az elnök

J. Lahure

[1] HL C 328., 1995.12.7., 1. o.

[2] HL C 153., 1996.3.28., 2. o.

[3] Az Európai Parlament 1995. október 25-i véleménye (HL C 308., 1995.11.20., 29. o.), a Tanács 1997. január 20-i közös álláspontja (HL C 123., 1997.4.21., 1. o.) és az Európai Parlament 1997. május 13-i határozata (HL C 167., 1997.7.2., 22. o.). A Tanács 1997. december 4-i határozata és az Európai Parlament 1997. december 16-i határozata.

[4] A Tanács és a tagállamok kormányai képviselőinek 1993. február 1-jei ülésén hozott döntése alapján (HL C 138., 1993.5.17., 1. o.).

[5] A járművekben használt dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. december 3-i 88/77/EGK tanácsi irányelv (HL L 36., 1988.2.9., 33. o.). A legutóbb a 96/1/EK irányelvvel (HL L 40., 1996.2.17., 1. o.) módosított irányelv.

[6] A Tanács 1992. június 18-i 92/53/EGK irányelve a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/156/EGK irányelv módosításáról (HL L 225., 1992.8.10., 1. o.).

[7] HL C 102., 1996.4.4., 1. o.

[8] HL L 295., 1991.10.25., 1. o

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK, A MOTOR JELÖLÉSEI, MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA, A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK, AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

1. HATÁLY

Ezen irányelvet a nem közúti mozgó gépekbe építendő motorokra kell alkalmazni.

Ezen irányelvet nem kell alkalmazni az alábbiak hajtására szolgáló motorokra:

- a 70/156/EGK [1] és a 92/61/EGK [2] irányelvben meghatározott járművek,

- a 74/150/EGK [3] irányelvben meghatározott mezőgazdasági traktorok.

Továbbá ahhoz, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozzanak, a motorokat az alábbi különleges követelményeket kielégítő gépekbe kell beépíteni:

A. úttal ellátott vagy el nem látott talajon való mozgásra vagy mozgatásra szánt és alkalmas gép, amely olyan kompressziós gyújtású motorral van felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye 18 kW-nál nagyobb, de 560 kW-nál nem nagyobb [4], és inkább váltakozó fordulatszámon, mint egy meghatározott állandó fordulatszámon jár.

Azok a gépek, melyeknek motorjaira ez a meghatározás kiterjed, az alábbi, a teljesség igénye nélkül készült felsorolásban találhatók:

- ipari mélyfúró berendezések, kompresszorok stb.,

- építőipari gépek, többek között kerekes rakodógépek, földgyaluk, lánctalpas traktorok, lánctalpas rakodógépek, járműdaruk, terepjáró teherautók, hidraulikus exkavátorok stb.,

- mezőgazdasági berendezések, talajmarók,

- erdőgazdasági berendezések,

- önjáró mezőgazdasági járművek (a fent említett traktorok kivételével),

- anyagmozgató berendezések,

- villás targoncák,

- útjavító berendezések (motoros földgyaluk, úthengerek, aszfaltozógépek),

- hóekék,

- repülőtéri földi kiszolgálóberendezések,

- emelőkosarak,

- önjáró daruk.

Ezen irányelv nem alkalmazandó a következő felhasználásokra:

B. hajók;

C. vasúti mozdonyok;

D. repülőgépek;

E. áramfejlesztő aggregátok.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ennek az irányelvnek alkalmazásában:

2.1. kompressziós gyújtású (KGy) motor: olyan motor, amely a kompressziós gyújtás elvén működik (pl. dízelmotor);

2.2. gáz-halmazállapotú szennyező anyagok: a szén-monoxid, a szénhidrogének (C1:H1,85 arány feltételezésével) és nitrogén-oxidok, ez utóbbiakat nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.3. szilárd halmazállapotú szennyező anyagok (légszennyezőrészecskék): mindazon anyagok, amelyek egy kompressziós gyújtású motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;

2.4. hasznos teljesítmény: az az "EGK kW"-ban kifejezett teljesítmény, amely fékpadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén vehető le, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, a 80/1269/EGK irányelvben [5] meghatározott EGK-módszer szerint mérve, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele [6], továbbá be kell tartani az előírt vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz az ebben az irányelvben meghatározott referencia-tüzelőanyagot kell használni;

2.5. névleges fordulatszám: a regulátor által megengedett legnagyobb fordulatszám teljes terhelésnél, a gyártó adatai szerint;

2.6. százalékos terhelés: a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték hányada egy motorfordulatszámnál;

2.7. legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám: az a motorfordulatszám, amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó adatai szerint;

2.8. közbenső fordulatszám: az a motorfordulatszám, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:

- olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által megadott maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60 %-a és 75 %-a közé esik,

- ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a,

- ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75 %-a.

2.9. Jelölések és rövidítések

2.9.1. A vizsgálati paraméterek jelölései

Jelölés | Mértékegység | Meghatározás |

Ap | m2 | Az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe |

AT | m2 | A kipufogócső keresztmetszeti területe |

átl. | | Az alábbiak súlyozott átlagértékei: |

m3/h | –térfogatáram |

kg/h | –tömegáram |

C1 | – | Carbon 1 egyenértékű szénhidrogén |

conc | ppm térf. % | Koncentráció (indexben a szóban forgó komponens) |

concc | ppm térf. % | Háttér-korrigált koncentráció |

concd | ppm térf. % | A hígítólevegő koncentrációja |

DF | – | Hígítási tényező |

fa | – | Laboratóriumi légköri tényező |

FFH | – | Tüzelőanyag-fajlagos tényező, amely a nedves koncentrációknak a száraz koncentrációk hidrogén–szén arányából történő számításainál használatos |

GAIRW | kg/h | Beszívott levegő tömegárama nedves alapon |

GAIRD | kg/h | Beszívott levegő tömegárama száraz alapon |

GDILW | kg/h | Hígítólevegő tömegárama nedves alapon |

GEDFW | kg/h | Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |

GEXHW | kg/h | Kipufogógáz tömegáram nedves alapon |

GFUEL | kg/h | Tüzelőanyag-tömegáram |

GTOTW | kg/h | Hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |

HREF | g/kg | Az abszolút nedvességtartalom referenciaértéke 10,71 g/kg a NOx és a részecskék nedvességtartalom szerinti korrekciós tényezőjének számításához |

Ha | g/kg | A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma |

Hd | g/kg | A hígítólevegő abszolút nedvességtartalma |

i | – | Egy egyedi üzemmódot jelölő index |

KH | – | Nedvességkorrekciós tényező NOx-ra |

Kp | – | Nedvességkorrekciós tényező részecskére |

KW,a | – | Száraz → nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre |

KW,d | – | Száraz → nedves korrekciós tényező a hígítólevegőre |

KW,e | – | Száraz → nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra |

KW,r | – | Száraz → nedves korrekciós tényező a kezeletlen kipufogógázra |

L | % | A legnagyobb nyomatékhoz viszonyított százalékos nyomaték a vizsgálati fordulatszámon |

MDIL | kg | A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladt hígítólevegő minta tömege |

Tömeg | g/h | A szennyezőanyag-tömegáramot jelölő index |

MSAM | kg | A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladt hígított kipufogógáz minta tömege |

Md | mg | A hígítólevegőből összegyűjtött részecskeminta tömege |

Mf | mg | Az összegyűjtött részecskeminta tömege |

Pa | kPa | A motor által beszívott levegő telítési gőznyomása (ISO 3046: Psy = PSY környezeti teljes nyomás a vizsgálatnál) |

pB | kPa | Teljes légköri nyomás (ISO 3046: Px = PX helyszíni teljes nyomás Py = PY környezeti teljes nyomás a vizsgálatnál) |

pd | kPa | A hígítólevegő telítési gőznyomása |

ps | kPa | Száraz légköri nyomás |

P | kW | Teljesítmény, korrigálatlan fékpadi teljesítmény |

PAE | kW | E melléklet 2.4. pontjában nem megkövetelt, csak a vizsgálatokhoz felszerelt kiegészítő berendezések által felvett, gyártó által megadott összteljesítmény |

PM | kW | Vizsgálati körülmények között a vizsgálati fordulatszámon mért maximális teljesítmény (lásd a VI. melléklet 1. függelékét) |

Pm | kW | Különböző vizsgálati eljárásoknál mért teljesítmény |

q | – | Hígítási arány |

r | – | Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területeinek aránya |

Ra | % | A beszívott levegő relatív nedvességtartalma |

Rd | % | A hígítólevegő relatív nedvességtartalma |

Rf | – | A FID (lángionizációs detektor) választényezője |

S | kW | A próbapad beállítása |

Ta | K | A beszívott levegő abszolút hőmérséklete |

TD | K | Abszolút harmatpont hőmérséklet |

Tref | K | Referencia-hőmérséklet (az égési levegőé: 298 K) |

VAIRD | m3/h | Beszívott levegő térfogatárama száraz alapon |

VAIRW | m3/h | Beszívott levegő térfogatárama nedves alapon |

VDIL | m3 | A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladt hígítólevegő-minta térfogata |

VDILW | m3/h | Hígítólevegő térfogatárama nedves alapon |

VEDFW | m3/h | Egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáram nedves alapon |

VEXHD | m3/h | Kipufogógáz-térfogatáram száraz alapon |

VEXHW | m3/h | Kipufogógáz-térfogatáram nedves alapon |

VSAM | m3 | A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladt minta térfogata |

VTOTW | m3/h | Hígított kipufogógáz térfogatárama nedves alapon |

WF | – | Súlyozási tényező |

WFE | – | Tényleges súlyozási tényező |

2.9.2. A vegyi összetevők jelölései

CO | Szén-monoxid |

CO2 | Szén-dioxid |

HC | Szénhidrogének |

NOX | Nitrogén-oxidok |

NO | Nitrogén-monoxid |

NO2 | Nitrogén-dioxid |

O2 | Oxigén |

C2H6 | Etán |

PT | Részecske |

DOP | Di-oktilfalát |

CH4 | Metán |

C3H8 | Propán |

H2O | Víz |

PTFE | Politetrafluoretilén |

2.9.3. Rövidítések

FID | Lángionizációs detektor (flame ionization detector) |

HFID | Fűtött lángionizációs detektor (heated flame ionization detector) |

NDIR | Nem diszperzív infravörös-abszorpció elvén működő gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser) |

CLD | Kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (chemiluminescent detector) |

HCLD | Fűtött, kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (heated chemiluminescent detector) |

PDP | Térfogat-kiszorításos szivattyú (positive displacement pump) |

CFV | Kritikus áramlású Venturi-cső (critical flow Venturi) |

3. A MOTOR JELÖLÉSEI

3.1. A műszaki egységként jóváhagyott motoron fel kell tüntetni az alábbiakat:

3.1.1. a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

3.1.2. a motor típusa, a motorcsalád (ha van) és egy egyedi motorazonosító szám;

3.1.3. az EK-típusjóváhagyási szám a VII. mellékletben leírt módon.

3.2. E jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon, és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.

3.3. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor rendes működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt rendes körülmények között nem kell kicserélni.

3.3.1. Ezeket a jelöléseket úgy kell elhelyezni, hogy azokat egy átlagos személy jól láthassa, miután a motort minden, a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel felszereltek.

3.3.2. Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot, és amit szükség esetén úgy kell elhelyezni, hogy a 3.1. pontban említett jelöléseket egy átlagos személy számára jól láthatóvá és könnyen hozzáférhetővé tegye, a motor gépbe való beépítése után.

3.4. A motorok azonosítási száma kódolásának olyannak kell lennie, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.

3.5. A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.

3.6. A motor jelöléseinek pontos helyét a VI. melléklet 1. pontjában meg kell adni.

4. MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

4.1. Általános megjegyzések

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljen az ebben az irányelvben előírt követelményeknek.

A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyező anyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, szokásos üzemi körülmények között. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.2.1., 4.2.3., illetve 5.3.2.1. pont rendelkezései teljesülnek.

Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, amelyet maga végezhet el megfelelő mérnöki gyakorlat alapján, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek az utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2., és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátáscsökkentő rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történhet. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a jóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell venni az irányelv II. mellékletében leírt adatközlő lapba.

4.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék mennyiségét az V. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:

- a kezeletlen kipufogógázban lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok mérésére az V. melléklet 2. ábráján látható rendszer,

- egy teljes átáramlású hígítórendszer hígított kipufogógázában lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyag mérésére az V. melléklet 3. ábráján látható rendszer,

- a légszennyezőrészecske-kibocsátásra a teljes átáramlású hígítórendszer, amely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és az V. melléklet 13. ábráján látható.

A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.

Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5 %-on belüli megegyezése. Ehhez a III. melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.

Ahhoz, hogy az irányelvbe új rendszer kerüljön be, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt megismételhetőségi és reprodukálhatósági számításra kell alapozni.

4.2.1. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek az I. szakaszban nem haladhatják meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Hasznos teljesítmény (P) (kW) | Szén-monoxid (CO) (g/kWh) | Szénhidrogének (HC) (g/kWh) | Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) | Részecskék (PT) (g/kWh) |

130 ≤ P ≤ 560 | 5,0 | 1,3 | 9,2 | 0,54 |

75 ≤ P < 130 | 5,0 | 1,3 | 9,2 | 0,70 |

37≤ P < 75 | 6,5 | 1,3 | 9,2 | 0,85 |

4.2.2. A 4.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz-utókezelő készüléken áthaladna.

4.2.3. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek az II. szakaszban nem haladhatják meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket:

Hasznos teljesítmény (P) (kW) | Szén-monoxid (CO) (g/kWh) | Szénhidrogének (HC) (g/kWh) | Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) | Részecskék (PT) (g/kWh) |

130 ≤ P ≤ 560 | 3,5 | 1,0 | 6,0 | 0,2 |

75 ≤ P < 130 | 5,0 | 1,0 | 6,0 | 0,3 |

37 ≤ P < 75 | 5,0 | 1,3 | 7,0 | 0,4 |

18 ≤ P < 37 | 5,5 | 1,5 | 8,0 | 0,8 |

4.2.4. Ha egy, a II. melléklet 2. függelékével összefüggésben a 6. pont meghatározása szerinti motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásmegfelelőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a jóváhagyás megadását.

4.3. Beépítés a mozgó gépbe

A motor mozgó gépbe való beépítésének meg kell felelnie a típusjóváhagyás alkalmazási körében meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:

4.3.1. a szívási vákuum ne legyen nagyobb annál, ami a II. melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadásra került;

4.3.2. a kipufogó-ellennyomás ne legyen nagyobb annál, ami a II. melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadásra került.

5. A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA

5.1. Tekintettel a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító kielégítő intézkedések és eljárások meglétének a típusjóváhagyás megadása előtti megállapításának szükségességére, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia, hogy a gyártó az EN 29002 harmonizált szabvány (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra) vagy egy ezzel egyenértékű akkreditációs szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot minden, ennek érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont követelményei folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.

5.2. A jóváhagyás birtokosa köteles, különösképpen az alábbiakra:

5.2.1. biztosítani a termék minősége hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;

5.2.2. rendelkezni az egyes jóváhagyott típusok megfelelőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;

5.2.3. biztosítani, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és hogy a csatolt dokumentumok a jóváhagyó hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;

5.2.4. elemezni mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve az ipari termelési folyamat változásait;

5.2.5. biztosítani, hogy minden olyan motor- vagy alkatrészminta, amely a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem megfelelőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártásmegfelelőség helyreállítása érdekében.

5.3. A jóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

5.3.1. Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó jegyzőkönyveket és a gyártásfelügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.

5.3.2. Ha úgy tűnik, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont alkalmazásával kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi eljárást kell követni:

5.3.2.1. egy motort kell kiemelni a sorozatból, és azt a III. mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek nem haladhatják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeire is figyelemmel, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket;

5.3.2.2. ha a sorozatból kiemelt motor nem teljesíti az 5.3.2.1 pont követelményeit, a gyártó kérheti mérések elvégzését a sorozatból kivett azonos jellemzőkkel rendelkező motorok egy mintacsoportján, amelyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A mintacsoport n nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyezőanyagra meg kell határozni a mintával nyert eredmények (

x

) számtani közepét. A sorozatgyártás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:

[7]

ahol:

L az egyes figyelembe vett szennyezőanyagokra vonatkozó, a 4.2.1./4.2.3. pontban előírt határérték;

k az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező:

n | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

k | 0,973 | 0,613 | 0,489 | 0,421 | 0,376 | 0,342 | 0,317 | 0,296 | 0,279 |

n | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |

k | 0,265 | 0,253 | 0,242 | 0,233 | 0,224 | 0,216 | 0,210 | 0,203 | 0,198 |

k =

0,8602n

5.3.3. A gyártásmegfelelőség megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság vagy műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.

5.3.4. Az illetékes hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártásmegfelelőség lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.

6. A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK

A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozhatják meg, amelyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek.

Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, azoknak az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:

6.1. Munkafolyamat:

- 2 ütemű

- 4 ütemű

6.2. Hűtőközeg:

- levegő

- víz

- olaj

6.3. Hengerenkénti hengerűrtartalom:

- a motorok teljes szórásának 15 %-on belül kell lennie

- kipufogógáz-utókezelő készülékkel felszerelt motoroknál a hengerek száma

6.4. A szívás rendszere:

- atmoszferikus szívás

- feltöltött

6.5. Az égéstér típusa/kialakítása:

- előkamrás

- örvénykamrás

- nyitott kamrás

6.6. Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:

- hengerfej

- hengerpalást

- forgattyúház

6.7. Tüzelőanyag-ellátó rendszer:

- szivattyú – vezeték – befecskendezőfúvóka

- beépített szivattyú

- elosztó rendszerű adagolószivattyú

- egyelemes

- egyedi befecskendező fúvóka

6.8. Különféle jellemzők:

- kipufogógáz-visszavezető rendszer

- vízbefecskendezés/emulzió

- levegőbefecskendezés

- feltöltőlevegő-hűtő rendszer

6.9. A kipufogógáz utókezelése:

- oxidációs katalizátor

- redukáló katalizátor

- hőreaktor

- részecskecsapda

7. AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

7.1. A család alapmotorja kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

7.2. Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

[1] HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb a 93/81/EGK irányelvvel (HL L 264., 1993.10.23., 49. o.) módosított irányelv.

[2] HL L 225., 1992.8.10., 72. o.

[3] HL L 84., 1974.3.28., 10. o. A legutóbb a 88/297/EGK irányelvvel (HL L 126., 1988.5.20., 52. o.) módosított irányelv.

[4] Egy, az EGB 49. előírása 02 sorozatú módosításának 1/2 helyesbítése értelmében megadott jóváhagyás egyenértékűnek tekintendő a 88/77/EGK irányelvnek megfelelően megadott jóváhagyással (lásd az 92/53/EGK irányelv IV. mellékletének II. pontját).

[5] HL L 375., 1980.12.31., 46. o. A legutóbb a 89/491/EGK irányelvvel (HL L 238., 1989.8.15., 43. o.) módosított irányelv.

[6] Ez azt jelenti, hogy a 80/1269/EGK irányelv I. melléklete 5.1.1.1. pontjának követelményeivel ellentétben a motor hasznos teljesítményének vizsgálata során nem szabad felszerelni a motorhűtő ventilátort (ha

[7] St2 = ∑ x − x−2n − 1ahol x az n mintával kapott egyedi eredmények bármelyike.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

… sz. ADATKÖZLŐ LAP

nem közúti, mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok típusjóváhagyására, valamint gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátásaelleni intézkedésekre vonatkozóan

(A legutóbb a…/…/EK irányelvvel módosított 97/68/EK irányelv)

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

A VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

1. BEVEZETÉS

1.1. E melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék mennyiségének meghatározási módszerét írja le.

1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, motorfékpaddal összekapcsolt motorral kell végezni.

2. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1. Általános követelmények

Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

2.2. A motor vizsgálati feltételei

2.2.1. Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az fa paramétert az alábbi előírások szerint:

Atmoszferikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:

f

=

p

sT2980,7

Turbófeltöltős motor levegő-visszahűtéssel vagy anélkül:

f

=

p

×

T2981,5

2.2.2. A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat akkor tekinthető érvényesnek, ha fa-ra fennáll a következő összefüggés:

0,98 ≤ f

≤ 1,02

2.2.3. Töltőlevegő-hűtővel felszerelt motorok

A hűtőközeg és a feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.

2.3. A motor levegőszívó rendszere

A vizsgálati motort olyan levegőbevezető rendszerrel kell ellátni, amely akkora levegőszívási ellenállást képvisel, mint amekkora a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.

Olyan vizsgálólaboratóriumi rendszer használható, amelyben a motor tényleges üzemi viszonyai előállíthatók.

2.4. A motor kipufogórendszere

A vizsgálati motort olyan kipufogórendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást képvisel, mint amekkora a gyártó által megadott felső határérték a gyártó által megadott legnagyobb teljesítményt adó üzemi viszonyok mellett.

2.5. A hűtési rendszer

A motorhűtő rendszer teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket.

2.6. A kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.7. A vizsgálatokhoz használt tüzelőanyag

A IV. mellékletben megadott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a VI. melléklet 1. függeléke 1.1.1., 1.1.2. pontjában.

A tüzelőanyag hőmérsékletének a befecskendezőszivattyúnál 306–316 K (33–43°C) között kell lennie.

2.8. A motorfékpad-beállítások meghatározása

A szívási ellenállás és a kipufogócső-ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.3. és 2.4. pontnak megfelelően.

A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó legnagyobb nyomatékértékeket kísérleti úton kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében, amelyeket nem úgy terveztek, hogy egy teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám-tartományban működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó legnagyobb nyomatékot a gyártó állapítja meg.

Az egyes vizsgálati módokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:

S =

P

+ P

L

100

− P

AE

Ha a hányados

P

P

≥ 0,03

a PAE értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság igazolhatja.

3. A VIZSGÁLAT

3.1. A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített petricsészébe, és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ez után a szűrőt (párt) zárt petricsészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.

3.2. A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelően kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

3.3. A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni, amíg minden hőmérséklet és nyomás stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).

3.4. A hígítási arány beállítása

Az egyszűrős módszer esetében (amely a többszűrős módszer helyett választható) a részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken át kell járatni. A hígítólevegő részecske-háttérszintjét a hígítólevegőnek a részecskeszűrőkön való átengedésével lehet meghatározni. Szűrt hígítólevegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor, a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígítólevegő nincs szűrve, legalább három időpontban kell mérni, indulás után, leállás előtt és a ciklus közepe táján, és az értékeket átlagolni kell.

A hígítólevegő mennyiségét úgy kell beszabályozni, hogy a szűrő felületének legmagasabb hőmérséklete bármelyik mérési módnál 325 K (52 °C) vagy annál kevesebb legyen. A teljes hígítási aránynak legalább négynek kell lennie.

Az egyszűrős módszer esetében a szűrőn áthaladó minta tömegáramát a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegáram mértékének állandó hányadán kell tartani, minden üzemmódban. Ennek a tömegaránynak ±5 %-on belül kell lennie, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében. Egyszűrős módszert használó részleges átáramlású hígítórendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáramaránynak minden üzemmódban ±5 %-on belül állandónak kell lennie, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében.

CO2-vagy NOx-koncentrációszabályozással működő rendszereknél a hígítólevegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígítólevegő CO2 vagy NOx koncentrációmérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.

Amennyiben csak a hígított kipufogógáz koncentrációinak méréséhez használnak gázelemző rendszert, a hígítólevegő háttér-koncentrációjának megállapításához a teljes vizsgálati folyamat során mintát kell gyűjteni egy mintavevő zsákba.

Folyamatos (nem zsákos) háttérkoncentráció-mérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején végén és közepe táján, és az értékeket átlagolni kell. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.

3.5. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készüléken el kell végezni a nullapont-beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.

3.6. A vizsgálati ciklus

3.6.1. Az I. melléklet 1. pontja szerinti "A" előírású gép esetében:

3.6.1.1. Az alábbi 8 üzemmódú ciklust [1] kell követni motorfékpad-üzemben a vizsgált motorral:

Üzemmód száma | Motorfordulatszám | Terhelés (%) | Súlyozási tényező |

1 | Névleges | 100 | 0,15 |

2 | Névleges | 75 | 0,15 |

3 | Névleges | 50 | 0,15 |

4 | Névleges | 10 | 0,1 |

5 | Közbenső | 100 | 0,1 |

6 | Közbenső | 75 | 0,1 |

7 | Közbenső | 50 | 0,1 |

8 | Üresjárati | – | 0,15 |

3.6.2. A motor előkészítése

A motort és a rendszert maximális fordulatszámon és nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.

Megjegyzés:

Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogórendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.

3.6.3. A vizsgálat lefolytatása

Meg kell kezdeni a vizsgálatsorozatot. A vizsgálatot a fenti vizsgálati ciklus üzemmódszámai szerinti sorrendben kell végezni.

A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1 %-án vagy ±3 min–1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűréseken kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán nem térhet el ±2 %-nál többel a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatéktól.

Minden mérési ponton legalább 10 perc szükséges. Ha egy motor vizsgálatánál ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze hosszabb mintavételi időre van szükség, a vizsgálati üzemmód szakasz szükség szerint meghosszabbítható.

Az üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás koncentrációját az adott üzemmód utolsó három percében kell megmérni és feljegyezni.

A részecske-mintavételt és a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor el nem érte a gyártó szerint megadott stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.

A tüzelőanyag hőmérsékletét a tüzelőanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél kell mérni, vagy a gyártó által meghatározott helyen, és a mérés helyét fel kell jegyezni.

3.6.4. A gázelemző készülék kijelzése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztrálókészülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át a gázelemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell elemezni és feljegyezni.

3.6.5. Részecske-mintavétel

A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék, 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.

Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt kell a mintavétel során figyelembe venni, a minta átáramló mennyiségének vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.

A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.

3.6.6. A motor üzemállapota

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni, a motor üzemének stabilizálódása után.

Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és tüzelőanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén és oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját).

Minden más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd a 3. függelék 1.1. és 1.2. pontját).

3.7. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és ugyanazt a kalibrálógázt kell használni az ellenőrzés megismétléséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2 %-nál kisebb.

[1] Azonos az ISO 8178-4 szabványtervezet C1 ciklusával.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOKHOZ ÉS A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSÉHEZ HASZNÁLANDÓ REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI JELLEMZŐI

NEM KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK REFERENCIA-TÜZELŐANYAGA1

Megjegyzés:

A motor teljesítménye/szennyezőanyag-kibocsátása szempontjából legfontosabb tulajdonságok ki vannak emelve.

1. megjegyzés:

Ha egy motor vagy jármű termikus hatásfokát kell kiszámítani, a tüzelőanyag fűtőértékét az alábbi összefüggés alapján lehet kiszámítani:

Fajlagos energia

MJ/kg =

×

+ 9,42 · s − 2,499 · x

ahol:

d = sűrűség 288 K (15 °C) hőmérsékleten

x = víztartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

y = hamutartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

s = kéntartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

2. megjegyzés:

A leírásban megadott értékek "valós értékek". A határértékek meghatározása az "Alap meghatározása olajtermékek minőségi vitáihoz" című, ASTM D 3244 szabvány alapján történt, és a legmagasabb érték meghatározásakor a zérus feletti 2R legkisebb különbség lett figyelembe véve; a legmagasabb és legalacsonyabb értékek meghatározásánál a legkisebb különbség 4R (R = reprodukálhatóság).

E statisztikai okokból szükséges intézkedéstől függetlenül a tüzelőanyag gyártójának törekednie kell a zérus értékre, ha a megadott legnagyobb 2R, és egy középértékre, ha maximum és minimum van megadva. Annak tisztázására, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e e specifikációk követelményeinek, az ASTM D 3244 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

3. megjegyzés:

A megadott számok az elgőzölögtetett mennyiségeket mutatják (visszanyert % + veszteség %)

4. megjegyzés:

A cetánszámtartomány nincs összhangban a minimális 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. Mindazonáltal a tüzelőanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén az ASTM D 3244 előírásait lehet használni az ilyen viták feloldására, feltéve hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi ismételt mérést végeznek, amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.

5. megjegyzés:

Még ha ellenőrzik is az oxidációs stabilitást, a tárolási időtartam valószínűleg korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az élettartamra vonatkozóan.

6. megjegyzés:

Ez a tüzelőanyag csak közvetlen lepárlású és krakkolt szénhidrogén-desztillációs összetevőkből áll; kéntelenítés megengedett. Nem tartalmazhat semmiféle fémes adalékot vagy cetánszámjavító adalékokat.

7. megjegyzés:

Alacsonyabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag cetánszámát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

8. megjegyzés:

Magasabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag kéntartalmát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

9. megjegyzés:

Folyamatosan felül kell vizsgálni a piac alakulásának fényében. Egy motor első jóváhagyása alkalmával, ha nem alkalmaznak kipufogógáz-utókezelést, a kérelmező kívánságára megengedhető 0,050 % legalacsonyabb kéntartalom; ebben az esetben a mért részecskeszintet felfelé kell helyesbíteni a tüzelőanyag kéntartalmára névlegesen megadott átlagos értékre (0,150 tömeg %), az alábbi képlet segítségével:

PT

= PT +

SFC × 0,0917 × NSLF − FSF

ahol:

PTadj = a helyesbített PT-érték (g/kWh)

PT = a részecskekibocsátás mért súlyozott fajlagos értéke (g/kWh)

SFC = súlyozott fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás (g/kWh) az alábbi képlettel számolva

NSLF = a névlegesen megadott kéntartalom-tömeghányad (azaz 0,15 %/100) átlaga

FSF = az üzemanyag kéntartalom tömeghányada (%/100)

A súlyozott fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás számításának képlete:

SFC =

∑

G

× WF

∑

P

× WF

i

ahol:

Pi = Pm,i + PAE,i

Az I. melléklet 5.3.2 pontja szerinti gyártásmegfelelőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-tüzelőanyaggal kell teljesíteni, amelynek kéntartalma megegyezik a 0,1/0,2 tömeg % maximum/minimum szintekkel.

10. megjegyzés:

Magasabb, egészen 855 kg/m3-ig terjedő értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-tüzelőanyag sűrűségét fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben. Az I. melléklet 5.3.2 pontja szerinti gyártásmegfelelőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-tüzelőanyaggal kell teljesíteni, amelynek sűrűsége megegyezik a 835/845 kg/m3 maximum/minimum szintekkel.

11. megjegyzés:

Minden tüzelőanyag jellemzőt és határértéket folyamatosan felül kell vizsgálni a piac alakulásának fényében.

12. megjegyzés:

A hatálybalépés időpontjától kezdve az EN/ISO 6245 szabvánnyal kell felváltani.

| Határértékek és egységek2 | Vizsgálati módszer |

Cetánszám4 | minimum 457 maximum 50 | ISO 5165 |

Sűrűség 15 °C-on | minimum 835 kg/m3 maximum 845 kg/m3 10 | ISO 3675, ASTM D 4052 |

Desztilláció3 –95 % pont | maximum 370 °C | ISO 3405 |

Viszkozitás 40 °C-on | minimum 2,5 mm2/s maximum 3,5 mm2/s | ISO 3104 |

Kéntartalom | minimum 0,1 tömeg %9 maximum 0,2 tömeg %8 | ISO 8754, EN 24260 |

Lobbanáspont | minimum 55 °C | ISO 2719 |

CFPP | minimum – maximum +5 °C | EN 116 |

Vörösréz korrózió | maximum 1 | ISO 2160 |

Conradson-szám (10 % DR) | maximum 0,3 tömeg % | ISO 10370 |

Hamutartalom | maximum 0,01 tömeg % | ASTM D 48212 |

Víztartalom | maximum 0,05 tömeg % | ASTM D 95, D 1744 |

Közömbösítési (erős sav) szám | minimum 0,20 mg KOH/g | |

Oxidációs stabilitás5 | maximum 2,5 mg/100 ml | ASTM D 2274 |

Adalékok6 | | |

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

1. ELEMZŐ ÉS MINTAVEVŐ RENDSZER

GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZEREK

Ábraszám | Megnevezés |

2 | Kezeletlen kipufogógáz elemző rendszere |

3 | Hígított kipufogógáz elemző rendszere |

4 | Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, szívóventilátor-vezérlés, részmintavétel |

5 | Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, nyomóventilátor-vezérlés, részmintavétel |

6 | Részleges átáramlás, CO2- vagy NOx-vezérlés, részmintavétel |

7 | Részleges átáramlás, CO2- és szénegyensúly, teljes mintavétel |

8 | Részleges átáramlás, egy Venturi-cső és koncentrációmérés, részmintavétel |

9 | Részleges átáramlás, kettős Venturi-cső vagy fojtótárcsa és koncentrációmérés, részmintavétel |

10 | Részleges átáramlás, többcsöves megosztás és koncentrációmérés, részmintavétel |

11 | Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, teljes mintavétel |

12 | Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, részmintavétel |

13 | Teljes átáramlás, térfogat-kiszorításos szivattyú vagy kritikus áramlású Venturi-cső, részmintavétel |

14 | Részecske-mintavevő rendszer |

15 | Teljes átáramlású rendszer hígítórendszere |

1.1. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok meghatározása

Az 1.1.1.pont és a 2. és 3. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavételi és elemző rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.

1.1.1. A CO, CO2, HC, NOx gáz-halmazállapotú összetevők

A kezeletlen vagy hígított gáz-halmazállapotú szennyező anyagok meghatározására szolgáló elemző rendszer leírása az alábbiak használatán alapul:

- HFID-elemző készülék a szénhidrogének mérésére,

- NDIR-elemző készülék a szén-monoxid és szén-dioxid mérésére,

- HCLD- vagy egyenértékű elemző készülék a nitrogén-oxid mérésére.

A kezeletlen kipufogógáz (lásd a 2. ábrát) esetében a mintát az összes összetevőhöz egyetlen mintavevő szondával vagy két szorosan egymás mellett elhelyezett szondával lehet venni, belső megosztással a különböző elemző készülékekhez. Ügyelni kell arra, hogy az elemzőrendszer egyetlen pontján se következhessék be a kipufogógáz-összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

Hígított kipufogógáznál (lásd a 3. ábrát) a szénhidrogén-mintát más mintavevő szondával kell venni, mint a többi összetevő mintáját. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következhessék be a kipufogógáz-összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

+++++ TIFF +++++

2. ábraKipufogógáz CO, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

+++++ TIFF +++++

3. ábraHígított kipufogógáz CO, CO2, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

Magyarázatok – 2. és 3. ábra

Általános megállapítás:

Minden olyan alkatrészt, amelyen a gázminta áthalad, a megfelelő rendszerre előírt hőmérsékleten kell tartani.

- SP1 kezeletlen gázmintavevő szonda (csak a 2. ábrán)

Rozsdamentes acélból készült egyenes, zárt, soklyukú szonda alkalmazása ajánlott. A szonda belső átmérője ne legyen nagyobb a mintavevő vezeték belső átmérőjénél. A szonda falvastagsága ne legyen nagyobb 1 mm-nél. A szondán legalább három, három különböző sugárirányú síkban elhelyezett lyuknak kell lennie, úgy méretezve, hogy mindegyiken közel azonos nagyságú áramlás álljon elő. A szondának a kipufogócső átmérőjének legalább 80 %-át át kell érnie.

- SP2 hígított kipufogógáz HC mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)

A szonda (szondának):

- meghatározása: a szénhidrogén-mintavevő vezeték (HSL3) első 254–762 mm-es szakasza,

- belső átmérőjének legalább 5 mm-nek kell lennie,

- a DT hígító alagút (1.2.1.2 pont) olyan pontján elhelyezendő, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett (azaz kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép az alagútba),

- (sugárirányban) elég messze kell lennie a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy sodor- és örvényhatásoktól mentes legyen,

- úgy legyen fűtve, hogy a szondából való kilépés helyén a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értékre emelje.

- SP3 hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)

A szonda (a szondának):

- az SP2-vel azonos síkban kell lennie,

- (sugárirányban) elég messze kell lennie a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy sodor- és örvényhatásoktól mentes legyen,

- a vízkondenzáció elkerülése érdekében legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre legyen fűtve és legyen teljes hosszában hőszigetelve.

- HSL1 fűtött mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték a gázmintát egy szondától a szétosztási pont(ok)hoz és a HC-elemző készülékhez vezeti.

A mintavevő vezeték(nek):

- belső átmérőjének legalább 5 mm-nek, legfeljebb 13,5 mm-nek kell lennie,

- rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből kell készülnie,

- minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve fenn kell tartania egy 463 K (190 °C) ±10 K csőfalhőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) vagy annál alacsonyabb,

- fenn kell tartania egy 453 K (180 °C) értéknél magasabb csőfalhőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) értéknél magasabb,

- fenn kell tartania egy 463 K (190 °C) ±10 K gázhőmérsékletet közvetlenül az (F2) fűtött szűrő és a HFID előtt.

- HSL2 fűtött NOx mintavevő vezeték

A mintavevő vezetéknek:

- fenn kell tartania egy 328–473 K (55–200 °C) csőfalhőmérsékletet a konverterig, ha használnak hűtőfürdőt, és a gázelemző készülékig, ha nem használnak hűtőfürdőt,

- rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből kell készülnie.

Mivel a mintavevő vezeték fűtésére csak a víz és a kénsav kondenzációjának megakadályozása céljából van szükség, a mintavevő vezeték hőmérséklete a tüzelőanyag kéntartalmától függ.

- SL CO (CO2) mintavevő vezeték

A vezetéknek PTFE-ből vagy rozsdamentes acélból kell készülnie. Fűtött is, fűtetlen is lehet.

- BK háttérzsák (választható; csak a 3. ábrán)

A háttér-koncentrációk méréséhez.

- BG mintavevő zsák (választható; csak a 3. ábrán, a CO-nál és CO2-nél)

A mintakoncentrációk méréséhez.

- F1 fűtött előszűrő (választható)

A hőmérsékletnek a HSL1-ével azonosnak kell lennie.

- F2 fűtött szűrő

A szűrőnek le kell választania minden szilárd részecskét a gázmintából a gázelemző készülék előtt. A hőmérsékletnek a HSL1-ével azonosnak kell lennie. A szűrő szükség szerint cserélendő.

- P fűtött mintavevő szivattyú

A szivattyút a HSL1 hőmérsékletére kell fűteni.

- HC

Fűtött lángionizációs detektor (HFID) a szénhidrogének meghatározására. A hőmérsékletet 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.

- CO, CO2

NDIR elemző készülékek a szén-monoxid és a szén-dioxid meghatározására.

- NO2

(H)CLD elemző készülék a nitrogén-oxidok meghatározására. HLCD alkalmazása esetén azt 328–473 K (55–200 °C) hőmérsékleten kell tartani.

- C konverter

Konvertert kell alkalmazni a NO2-nak NO-dá való katalitikus redukciójához, még a CLD-ben vagy HCLD-ben való elemzés előtt.

- B hűtőfürdő

A kipufogógáz mintában lévő víz lehűtésére és kondenzálására. A fürdőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273–277 K (0–4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása választható, ha a gázelemző készülék a III. melléklet 3. függeléke 1.9.1. és 1.9.2. pontja szerint mentes a vízgőz-keresztérzékenységtől.

Kémiai szárítókat nem szabad a minta víztelenítéséhez használni.

- T1, T2, T3 hőmérséklet-érzékelő

A gázáram hőmérsékletének figyelésére.

- T4 hőmérséklet-érzékelő

A NO2–NO konverter hőmérsékletének mérésére.

- T5 hőmérséklet-érzékelő

A hűtőfürdő hőmérsékletének figyelésére.

- G1, G2, G3 manométer

A mintavevő vezetékek nyomásának mérésére.

- R1, R2 nyomásszabályozó

A levegő, illetve a tüzelőanyag anyag nyomásának szabályozására a HFID számára.

- R3, R4, R5 nyomásszabályozó

A mintavevő vezetékek nyomásának és a gázelemző készülékekhez folyó áramlásnak a szabályozására.

- FL1, FL2, FL3 áramlásmérők

A minta megkerülőáramának figyelésére.

- FL4–FL7 áramlásmérők (választható)

A gázelemző készülékeken átfolyó áramlás figyelésére.

- V1–V6 választószelepek

Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy a gázelemző készülékbe minta, kalibrálógáz vagy nullázógáz folyjon.

- V7, V8 mágnesszelep

A NO2–NO konverter megkerülésére.

- V9 tűszelep

Az áramlásnak a NO2–NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyensúlyozására.

- V10, V11 tűszelepek

A gázelemző készülék gázáramának szabályozására.

- V12, V13 kétállású szelepek

A B fürdő kondenzátumának leeresztésére.

- V14 választószelep

A mintavevő vagy a háttérzsák kiválasztására.

1.2. A részecskék meghatározása

Az 1.2.1. és 1.2.2. pont és a 4–15. ábrák részletesen ismertetik az ajánlott hígító- és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összetétellel is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.

1.2.1. A hígítórendszer

1.2.1.1. Részleges átáramlású hígítórendszer (4–12. ábra)

Ez egy olyan hígítórendszer leírása, amely a kipufogógáz-áram egy részének hígításán alapul. A gázáram felosztása és azt követő hígítása különböző fajta hígítórendszerekkel oldható meg. A rákövetkező részecskegyűjtés céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben kell átengedni a részecskegyűjtő rendszeren (1.2.2. pont, 14. ábra). Az első módszert teljes mintavevő típusúnak, a másodikat részmintavevő típusúnak nevezik.

A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszertől függ.

Az alábbi rendszereket célszerű használni:

- izokinetikus rendszerek (4. és 5. ábra)

Ezeknél a rendszereknél az átvezetőcsőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás függvényében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Meg kell jegyezni, hogy az izokinézis alkalmazásakor csak az áramlási viszonyok érvényesülnek, a méreteloszlásnak nincs jelentősége. Ez utóbbira jellemző módon nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.

- áramlásszabályozású rendszerek koncentrációméréssel (6–10. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban természetesen előforduló keresőgázok, mint a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígítólevegőben lévő koncentrációt meg kell mérni, míg a kezeletlen kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy a tüzelőanyag-áram és a szénegyensúly képlet segítségével állapítható meg, ha ismert a tüzelőanyag összetétele. A rendszerek a számított hígítási arány alapján (6. és 7. ábra) vagy az átvezetőcsőbe áramló gáz mennyisége alapján (8., 9. és 10. ábra) vezérelhetők.

- áramlásszabályozású rendszerek áramlásméréssel (11. és 12. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának beállításával. A hígítási arány a két áramlás nagyságának különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két áramlás relatív nagysága jelentős hibákat okozhat nagyobb hígítási arányok esetén (9. és ez utáni ábrák). Az áramlás szabályozása itt igen közvetlen, mert a hígítandó kipufogógáz-áram állandó értéken tartása mellett szükség esetén a hígítólevegő áramlása változtatható.

A részleges átáramlású hígítórendszerek előnyeinek kiaknázása érdekében ügyelni kell az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére, mint a részecskék elveszése az átvezetőcsőben, biztosítva, hogy a minta valóban a motor kipufogógázát képviselje, és a megosztási arány meghatározására.

A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.

+++++ TIFF +++++

4. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer izokinetikus szondával és részmintavétellel (SB vezérlés)

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezetőcső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomásjeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül, amely úgy vezérli az SB szívóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ilyen körülmények között az EP-ben és az SP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány az átáramló hígítólevegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

+++++ TIFF +++++

5. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer izokinetikus szondával és részmintavétellel (PB vezérlés)

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezetőcső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomásjeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül, amely úgy vezérli a PB nyomóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ez az FM1 áramlásmérő készülékkel már megmért hígítólevegő egy kis részének elvételével és egy pneumatikus kifolyónyíláson át a TT-be vezetésével történik. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és a TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígítólevegőt az SB szívóventilátor szívja át a DT-n, az átáramló mennyiséget az FM1 méri a DT belépőnyílásánál. A hígítási arány az átáramló hígítólevegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

+++++ TIFF +++++

6. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer CO2 vagy NOx koncentrációméréssel és részmintavétellel

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezetőcső továbbítja a DT hígító alagútba. A keresőgáz- (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a jelek az FC2 áramlásszabályozóba kerülnek, amely vagy a PB nyomóventilátort vagy az SB szívóventilátort vezérli annak érdekében, hogy a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztás és hígítási arány álljon fenn. A hígítási arány a kezeletlen kipufogógáz, a hígított kipufogógáz és a hígítólevegő keresőgáz-koncentrációjából számítható.

+++++ TIFF +++++

7. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer CO2 koncentrációméréssel, szénegyensúllyal és teljes mintavétellel

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezetőcső továbbítja a DT hígító alagútba. A CO2 koncentrációkat a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). A CO2 és a tüzelőanyag-áramlás GFUEL jelei vagy az FC2 áramlásszabályozóba vagy a részecske-mintavevő rendszer FC3 áramlásszabályozójába kerülnek (lásd a 14. ábrát). Az FC2 a PB nyomóventilátort, míg az FC3 a részecske-mintavevő rendszert vezérli (lásd a 14. ábrát), ezáltal szabályozva a rendszerbe belépő, illetve abból kilépő áramokat és fenntartva a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztást és hígítási arányt. A hígítási arány a CO2-koncentrációból és a GFUEL-ből számítható a szénegyensúly-feltevés alkalmazásával.

+++++ TIFF +++++

8. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer egy Venturi-csővel, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezetőcsövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, a DT-ben elhelyezett VN Venturi-cső által létrehozott szívás hatására. A TT-n átáramló gáz mennyisége a Venturi-zónában létrejövő mozgásmennyiség-változástól függ, és ezért függ a gáz abszolút hőmérsékletétől a TT-ből való kilépés helyén. Következésképpen egy adott alagút-áramlási értéknél a kipufogógáz-megosztás nem állandó, és a hígítási arány kis terhelésnél egy kicsit kisebb, mint nagy terhelésnél. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz elemzőkészülék(ek) méri(k), és a hígítási arány ezekből a mért értékekből számítható.

+++++ TIFF +++++

9. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer két Venturi-csővel vagy két fojtótárcsával, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezetőcsövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, egy fojtótárcsákból vagy Venturi-csövekből álló áramlásmegosztó útján. Az első (FD1) az EP-ben van, a második (FD2) a TT-ben. Ezenfelül még két nyomásszabályozó szelepre (PCV1 és PCV2) is szükség van az állandó kipufogógáz-megosztás fenntartásához, az EP ellennyomásának és a DT nyomásának szabályozása útján. A PCV1 az SP után van elhelyezve az EP-ben, a PCV2 a PB nyomóventilátor és a DT között. A keresőgáz- (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek, és a PCV1 és PCV2 beszabályozásához is felhasználhatók a pontos megosztásszabályozás érdekében. A hígítási arány a keresőgáz-koncentrációkból számítható ki.

+++++ TIFF +++++

10. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer többcsöves megosztással, koncentrációméréssel és részmintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből a TT átvezetőcsövön keresztül kerül a DT hígító alagútba az FD3 áramlásmegosztó segítségével, amely egy sor azonos méretű (átmérőjű, hosszúságú és hajlítási sugarú) csőből áll, az EP-be szerelve. A kipufogógáz e csövek egyikén át a DT-be kerül, a maradék pedig a többi cső útján a DC csillapítókamrán halad át. Így a kipufogógáz megosztásának mértékét az összcsőszám határozza meg. Az állandó megosztási arány szabályozásához az kell, hogy a DC, valamint a TT kilépőnyílása közötti nyomáskülönbség, amit a DPT nyomáskülönbség-jeladó mér, zérus legyen. A zérus nyomáskülönbség úgy érhető el, hogy friss levegőt fecskendezünk a DT-be a TT kilépőnyílása közelében. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek és felhasználhatók a befecskendezett levegő mennyiségének szabályozására a pontos megosztásszabályozás érdekében. A hígítási arány a keresőgáz-koncentrációkból számítható ki.

+++++ TIFF +++++

11. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer áramlásszabályozással és teljes mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezetőcsövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot az FC3 áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P mintavevő szivattyúja (lásd a 16. ábrát) szabályozza. A hígítólevegő áramát a kívánt kipufogógáz-megosztás beállításához az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely vezérlőjelként a GEXH, GAIR vagy GFUEL értékeket használhatja. A DT-be áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiség és a hígítólevegő mennyiségének különbsége. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer (lásd a 14. ábrát) FM3 áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

+++++ TIFF +++++

12. ábraRészleges átáramlású hígítórendszer áramlásszabályozással és részmintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezetőcsövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. A kipufogógáz megosztását és DT-be áramlását az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely megfelelő módon állítja be a PB nyomóventilátor és az SB szívóventilátor által létrehozott gázáramot (vagy fordulatszámukat). Ez azért lehetséges, mert a részecske-mintavevő rendszerrel kivett minta visszatér a DT-be. Az FC2 vezérlőjeleként a GEXH, GAIR vagy GFUEL használható. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget az FM2 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

Magyarázatok – 4–12. ábra

- EP kipufogócső

A kipufogócső szigetelt lehet. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél. A centrifugális erő hatására bekövetkező lerakódások csökkentése érdekében a hajlatokat minimalizálni kell. Ha a rendszerben próbapadi hangtompító is van, ez is lehet hőszigetelt.

Izokinetikus rendszerekben a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon ne legyenek a kipufogócsőben könyökök, hajlatok és hirtelen átmérőváltozások. A mintavételi zónában a gázsebességnek 10 m/s-nál nagyobbnak kell lennie, az alapjárati üzemmód kivételével. A kipufogógázok nyomásingadozásai átlagban nem haladhatják meg a ±500 Pa értéket. A nyomásingadozások csökkentésére tett intézkedések (hangtompítót és utókezelő berendezést is tartalmazó) dobozos típusú kipufogórendszer alkalmazásán kívül, nem változtathatják meg a motor teljesítményét és nem okozhatnak részecskelerakódást.

Nem izokinetikus szondával ellátott rendszereknél ajánlatos, hogy a cső a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon egyenes legyen.

- SP mintavevő szonda (6–12. ábra)

A minimális belső átmérőnek 4 mm-nek kell lennie. A kipufogócső és a mintavevő szonda belső átmérőjének arányának legalább 4-nek kell lennie. A szondának az áramlással szembe fordított nyitott csőnek kell lennie a kipufogócső középvonalában elhelyezve, vagy egy, az 1.1.1. pontban SP1 alatt leírt többlyukú szondának kell lennie.

- ISP izokinetikus mintavevő szonda (4. és 5. ábra)

Az izokinetikus mintavevő szondát a kipufogócső középvonalában az áramlással szembefordítva kell elhelyezni ott, ahol a kipufogócső áramlási viszonyai biztosítják, hogy a minta a kezeletlen kipufogógázzal arányos legyen. A belső átmérőnek legalább 12 mm-nek kell lennie.

Az izokinetikus kipufogógáz megosztásánál egy szabályozó rendszerre van szükség, amely az EP és az ISP közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebességek alakulnak ki, és az ISP-n átfolyó tömegáram a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. Az ISP-t egy nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. Az EP és az ISP közötti nyomás zérus értéken tartását egy ventilátor fordulatszámának szabályozásával vagy egy áramlásszabályozóval lehet elérni.

- FD1, FD2 áramlásmegosztó (9. ábra)

Az EP kipufogócsőbe, illetve a TT átvezetőcsőbe egy-egy Venturi-cső vagy fojtótárcsa van beépítve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. Egy, az EP-ben és a DT-ben keletkező nyomást szabályozó, PCV1 és PCV2 szelepből álló szabályozó rendszerre van szükség az arányos áramlásmegosztáshoz.

- FD3 áramlásmegosztó (10. ábra)

Egy csőkészlet (többcsöves egység) van az EP kipufogócsőbe építve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. A csövek egyike a kipufogógázt a DT hígító alagútba vezeti, a többi egy DC csillapítókamrába. A csöveknek azonos méretűeknek (azonos átmérő, hossz, hajlítási sugár) kell lenniük, így a kipufogógáz megosztása a csövek számától függ. Az arányos megosztáshoz egy szabályozórendszerre van szükség, amely a többcsöves egység DC-be ömlésének és TT-be ömlésének helye közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen viszonyok mellett a kipufogógáz-sebességek az EP-ben és az FD3-ban arányosak, és a TT áramlás a kipufogógáz-áramnak mindig azonos hányada. A két pontot egy DPT nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. A zérus nyomáskülönbséget az FC1 áramlásszabályozó biztosítja.

- EGA kipufogógáz-elemző készülék (6–10. ábra)

CO2- és NOx-elemzők használhatók (szénegyensúly módszer esetében csak CO2). A gázelemző készülékeket úgy kell kalibrálni, mint a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mérésére szolgáló készülékeket. A koncentrációkülönbségek meghatározására egy vagy több elemző készülék használható.

A mérőrendszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy a GEDFW,i vagy VEDFV,i pontossága ±4 %-on belül maradjon.

- TT átvezetőcső (4–12. ábra)

A részecskeminta-átvezetőcső(nek):

- a lehető legrövidebbnek kell lennie, de 5 méternél semmiképpen se legyen hosszabb,

- átmérőjének a szondáéval azonosnak vagy annál nagyobbnak kell lennie, de ne haladja meg a 25 mm-t,

- kiömlőnyílásának a hígító alagút közepén kell lennie és az áramlás irányába (nem azzal szembe) kell néznie.

Ha a cső 1 méter hosszú vagy annál rövidebb, akkor legfeljebb 0,05 W/(m · K) hővezető-képességű anyaggal kell szigetelni, és a szigetelés sugárirányú vastagsága feleljen meg a szonda átmérőjének. Ha a cső 1 méternél hosszabb, szigetelni és fűteni kell, úgy hogy a minimális csőfal-hőmérséklet 523 K (250 °C) legyen.

Alternatívaként az átvezetőcső megkívánt falhőmérsékletét szokásos hővezetési számításokkal is meg lehet határozni.

- DPT nyomáskülönbség-jeladó (4., 5. és 10. ábra)

A nyomáskülönbség-jeladó érzékelési tartománya ±500 Pa-nak vagy kisebbnek kell lennie.

- FC1 áramlásszabályozó (4., 5. és 10. ábra)

Izokinetikus rendszereknél (4. és 5. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség zérus értéken való tartására. A szabályozás történhet:

a) az (SB) szívóventilátor fordulatszámának vagy szállításának szabályozásával és a (PB) nyomóventilátor fordulatszámának állandó értéken tartásával minden üzemmódban (4. ábra);

vagy

b) az (SB) szívóventilátor hígított kipufogógáz tömegáramának állandó értékre való beállításával és a PB nyomóventilátor áramának szabályozásával, ezáltal szabályozva a kipufogógáz-minta átáramló mennyiségét a (TT) átvezetőcső végső szakaszában (5. ábra).

Nyomásszabályozott rendszer esetében a maradó hiba a szabályozókörben nem lehet ±3 Pa-nál nagyobb. A nyomásingadozások átlaga a hígító alagútban nem lehet nagyobb ±250 Pa-nál.

Többcsöves rendszerben (10. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az arányos kipufogógáz-megosztáshoz, hogy a többcsöves egység és a TT végpontjai közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartsa. A szabályozás a TT végpontja közelében a DT-be fecskendezett levegőáram szabályozásával végezhető.

- PCV1, PCV2 nyomásszabályozó szelep (9. ábra)

A két Venturi-csöves vagy két fojtótárcsás rendszerben az arányos áramlásmegosztáshoz két nyomásszabályozó szelepre van szükség, melyek az EP ellennyomását és a DT-ben fennálló nyomást szabályozzák. A szelepeket az EP-ben az SP után, és a PB és DT között kell elhelyezni.

- DC csillapítókamra (10. ábra)

A többcsöves egység kilépésénél egy csillapítókamrát kell beépíteni az EP kipufogócső nyomásingadozásainak minimalizálása céljából.

- VN Venturi-cső (8. ábra)

A DT hígító alagútba egy Venturi-csövet kell beépíteni, hogy szívóhatás keletkezzék a TT átvezetőcső kilépésének környezetében. A TT-n átfolyó gázáramot a Venturi-zónában keletkező mozgásmennyiség-változás határozza meg, és alapjában véve arányos a PB nyomóventilátor áramával, ezáltal állandó hígítási arányt biztosítva. Mivel a mozgásmennyiség-változás függ a TT kilépésénél uralkodó hőmérséklettől és az EP és DT közötti nyomáskülönbségtől, a tényleges hígítási arány kis terhelésnél valamivel kisebb, mint nagy terhelésnél.

- FC2 áramlásszabályozó (6., 7., 11. és 12. ábra; választható)

A PB nyomóventilátor és/vagy az SB szívóventilátor áramának szabályozásához egy áramlásszabályozó használható. Ezt a kipufogógáz-áram vagy az üzemanyagáram jele és/vagy a CO2 vagy NOx különbség jele vezérelheti.

Nyomás alatti levegőszállítás esetén (11. ábra) az FC2 közvetlenül szabályozza a levegőáramot.

- FM1 áramlásmérő készülék (6., 7., 11. és 12. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígítólevegő áramlásának mérésére. Ha a PB kalibrálva van az áramlás mérésére, az FM1 választható.

- FM2 áramlásmérő készülék (12. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígított kipufogógáz áramának mérésére. Ha az SB szívóventilátor kalibrálva van az áram mérésére, az FM2 választható.

- PB nyomóventilátor (4., 5., 6., 7., 8., 9. és 12. ábra)

A hígítólevegő áramlásának szabályozására a PB kapcsolatban állhat az FC1 vagy FC2 áramlásszabályozóval. Pillangószelep használata esetén a PB alkalmazására nincs szükség. Ha kalibrálva van, a PB a hígítólevegő áramlásának mérésére is használható.

- SB szívóventilátor (4., 5., 6., 9., 10. és 12. ábra)

Csak részmintavevő rendszerekben. Ha kalibrálva van, az SB a hígított kipufogógáz áramlásának mérésére is használható.

- DAF hígítólevegő-szűrő (4–12. ábra)

Ajánlatos a hígítólevegőt szűrni és aktív szénen átengedni a háttér-szénhidrogének eltávolítására. A hígítólevegő hőmérsékletének 298 K (25 °C) ±5 K-nek kell lennie.

A gyártó kívánságára a hígítólevegőből mintát lehet venni a jó mérnöki gyakorlatnak megfelelően, a háttér részecskeszennyezettségi szintjének meghatározására, amit aztán le lehet vonni a hígított kipufogógáz mért értékeiből.

- PSP részecske-mintavevő szonda (4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra)

A szonda a PTT bevezető szakasza és

- azt az áramlással szembe fordítva kell beépíteni olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító alagút középvonalában kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra az után a pont után, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

- felfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- DT hígító alagút (4–12. ábra)

A hígító alagútnak:

- elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő turbulens áramlási viszonyok között teljesen összekeveredjen,

- rozsdamentes acélból kell készülnie:

- 0,025 vagy kisebb falvastagság/átmérő aránnyal 75 mm-nél nagyobb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,

- 1,5 mm-nél nem kisebb névleges falvastagsággal 75 mm vagy annál kisebb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,

- részmintavétel esetén átmérőjének legalább 75 mm-nek kell lennie,

- ajánlatos, hogy teljes mintavétel esetén átmérője legalább 25 mm legyen.

Felfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfalhőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba.

Szigetelt lehet.

A motor kipufogógázát alaposan össze kell keverni a hígítólevegővel. Részmintavevő rendszereknél a keveredés minőségét üzembe állítás után ellenőrizni kell járó motor mellett, az alagút CO2 profiljának felvételével (legalább négy egyenletesen elosztott ponton). Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható.

Megjegyzés:

Ha a környezeti hőmérséklet a (DT) hígító alagút környezetében 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék azáltal, hogy lerakódnak a hígító alagút hideg falára. Ezért ajánlatos az alagutat a fent megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni.

Nagy motorterhelések esetén az alagutat nem agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

- HE hőcserélő (9. és 10. ábra)

A hőcserélő teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az SB szívóventilátor belépőoldalán a hőmérsékletet a vizsgálat során megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklethez képest ±11 K értéken tartsa.

1.2.1.2. Teljes átáramlású hígítórendszer (13. ábra)

Ez egy olyan hígítórendszer leírása, amely a teljes kipufogógáz-áram hígításán alapul, és amely az állandó térfogatú mintavétel (constant volume sampling, CVS) elvét alkalmazza. A kipufogógáz és hígítólevegő keverék teljes térfogatát meg kell mérni. Erre a PDP vagy a CFV rendszer használható.

A rákövetkező részecskegyűjtés céljából a hígított kipufogógázból vett mintát át kell engedni a részecske-mintavevő rendszeren (1.2.2. pont, 14. és 15. ábra). Ha ez közvetlenül történik, egyszeri hígításról beszélünk. Ha a mintát egy második hígító alagútban még egyszer felhígítják, kétszeri hígításról van szó. Ez akkor hasznos, ha a szűrő felületi hőmérsékletére vonatkozó követelményt egyszeri hígítással nem lehet teljesíteni. Bár a kétszeri hígítórendszer részben valóban hígítórendszer, leírása az 1.2.2. pontban és a 15. ábrán mégis mint a részecske-mintavevő rendszer változata szerepel, mivel nagyobb részében egy tipikus részecske-mintavevő rendszerrel azonos.

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátását ugyancsak meg lehet határozni egy teljes átáramlású rendszer hígító alagútjában. Ezért a gáz-halmazállapotú összetevők mintavevő szondái szerepelnek a 13. ábrán, de a magyarázó jegyzékben nem jelennek meg. A vonatkozó követelményeket az 1.1.1. pont írja le.

Magyarázatok – 13. ábra

- EP kipufogócső

A kipufogócső hossza a motor kipufogó gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő kilépőcsonkjától vagy az utókezelő készüléktől a hígító alagútig ne legyen hosszabb 10 méternél. Ha a rendszer hosszabb, mint 4 m, akkor minden 4 m-en felüli csövet szigetelni kell, kivéve egy, a csőbe épített füstölésmérőt, ha van ilyen. A szigetelés sugárirányú vastagságának legalább 25 mm-nek kell lennie. A szigetelőanyag hővezető képessége nem lehet nagyobb 0,1 W/(m · K) értéknél, 673 K (400 °C) hőmérsékleten mérve. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél.

+++++ TIFF +++++

13. ábraTeljes átáramlású hígítórendszer

A DT hígító alagútban a kezeletlen kipufogógáz teljes mennyisége összekeveredik a hígítólevegővel.

A hígított kipufogógáz áramát vagy egy PDP térfogat-kiszorításos szivattyúval vagy egy CFV kritikus átáramlású Venturi-csővel kell mérni. Az arányos részecske-mintavételhez és az áram meghatározásához egy HE hőcserélő vagy egy EFC elektronikus áramláskiegyenlítő használható. Mivel a részecskék tömegének meghatározása a teljes hígított kipufogógáz áramon alapul, a hígítási arányt nem kell kiszámítani.

- PDP térfogat-kiszorításos szivattyú

A PDP a teljes hígított kipufogógáz áramot a szivattyú által megtett fordulatok számával és a szivattyú egy fordulatra eső térfogat-kiszorításával méri. A kipufogórendszer ellennyomását a PDP vagy a hígítólevegő-bevezető rendszer nem csökkentheti művi úton. A működő CVS rendszer mellett mért statikus kipufogó ellennyomás nem térhet el ±1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motorfordulatszámnál és -terhelésnél a CVS-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető.

A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a PDP előtt nem térhet el ±6 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.

Áramláskiegyenlítés csak akkor használható, ha a hőmérséklet a PDP-be való belépésnél nem magasabb, mint 50 °C (323 K).

- CFV kritikus átáramlású Venturi-cső

A CFV a teljes hígított kipufogógáz áramot azzal méri, hogy az áramlást fojtott állapotban tartja (kritikus áramlás). A működő CFV-rendszer mellett mért statikus kipufogó-ellennyomás nem térhet el ±1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motorfordulatszámnál és -terhelésnél a CFV-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a CFV előtt nem térhet el ±11 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.

- HE hőcserélő (EFC használata esetén választható)

A hőcserélő teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a hőmérsékletet a fent megkívánt határok közötti tartsa.

- EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (HE használata esetén választható)

Ha a PDP vagy CFV bemeneténél a hőmérséklet nem a fent megadott határok között van, egy áramláskiegyenlítő rendszerre van szükség a gázáram folyamatos mérésére és az arányos mintavétel szabályozására a részecskerendszerben.

Ebből a célból a folyamatosan mért gázáramjelek szolgálnak a részecske-mintavevő rendszer részecske szűrőin áthaladó mintaáram korrigálására (lásd a 14. és 15. ábrát).

- DT hígító alagút

A hígító alagút(nak):

- elég kis átmérőjűnek kell lennie ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-számnak nagyobbnak kell lennie 4000-nél), és elég hosszúnak ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő tökéletesen összekeveredjen. Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható,

- átmérőjének legalább 75 mm-nek kell lennie,

- szigetelt lehet.

A motor kipufogógázát áramlásirányba fordított csövön kell a hígító alagútba bevezetni és jól el kell keverni.

Egyszeri hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a részecske-mintavevő rendszerbe kerül (1.2.2. pont, 14. ábra). A PDP vagy CFV átfolyási teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.

Kétszeres hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a másodlagos hígító alagútba kerül, ahol tovább hígul, majd így halad át a mintavevő szűrőkön (1.2.2. pont, 15. ábra).

A PDP vagy CFV átfolyási teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a DT-ben áramló hígított kipufogógáz hőmérsékletét a mintavevő zónában 464 K (191 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa. A másodlagos hígítórendszernek elegendő másodlagos hígítólevegőt kell szolgáltatnia ahhoz, hogy a kétszeresen hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.

- DAF hígítólevegő-szűrő

Ajánlatos a hígítólevegőt szűrni és aktív szénszűrőn átbocsátani, a háttérszénhidrogének eltávolítása céljából. A hígítólevegő hőmérsékletének 298 K (25 °C) ±5 K-nek kell lennie. A gyártó kérésére a hígítólevegőből, helyesen megítélt műszaki szempontok alapján, mintát kell venni a háttér részecskeszintjének meghatározására, amit aztán le lehet vonni a hígított kipufogógázzal mért értékekből.

- PSP részecske-mintavevő szonda

A szonda a PTT bevezető szakaszát képezi és

- szembe kell fordítani az áramlással olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszer DT hígító alagútjának középvonalában, áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

- fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

1.2.2. Részecske-mintavevő rendszer (14. és 15. ábra)

A részecske-mintavevő rendszer feladata a részecskék összegyűjtése a részecskeszűrőn. A hígított részleges gázáram teljes mintavételezése esetén, amelynél az egész hígított kipufogógáz minta áthalad a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 7. és 11. ábra) és mintavevő rendszer általában egy egységet képez. A hígított részleges gázáram rész-mintavételezése vagy teljes átáramlású hígítás esetén, amikor a hígított kipufogógáznak csak egy része halad át a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra és 1.2.1.2. pont 13. ábra) és mintavevő rendszer általában külön egységeket képez.

Ebben az irányelvben egy teljes átáramlású hígítórendszer DDS kétszeres hígítórendszere (15. ábra) a 14. ábrán látható tipikus részecske-mintavevő rendszer egy sajátos változatának tekinthető. A kétszeres hígítórendszerben megtalálható a részecske-mintavevő rendszer minden lényeges eleme, mint a szűrőtartók és a mintavevő szivattyú, s ezenfelül még egyes, a hígítással kapcsolatos elemek, mint a hígítólevegő-ellátás és a másodlagos hígító alagút.

A szabályozó körök hirtelen igénybevételének elkerülése érdekében ajánlatos a mintavevő szivattyút az egész vizsgálati eljárás alatt járatni. Az egyszűrős módszer esetében megkerülő rendszert kell alkalmazni, hogy a minta a megkívánt időpontokban haladjon át a szűrőkön. Az átkapcsolásnak a szabályozó körökre gyakorolt hatását a legkisebbre kell korlátozni.

Magyarázatok – 14. és 15. ábra

- PSP részecske-mintavevő szonda (14. és 15. ábra)

Az ábrákon látható részecske-mintavevő szonda a PTT részecske átvezetőcső bevezető szakasza.

A szondá(t):

- szembe kell fordítani az áramlással olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszer DT hígító alagútjának középvonalában (lásd az 1.2.1. pontot), áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérőjének legalább 12 mm-nek kell lennie,

- fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

+++++ TIFF +++++

14. ábraRészecske-mintavevő rendszer

A részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígítórendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecske átvezetőcsövön keresztül a P mintavevő szivattyú hígított kipufogógáz mintát vesz. A minta áthalad az FH szűrőtartó(ko)n, amelyek a részecske-mintavevő szűrőket foglalják magukban. A mintagázáram erősségét az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.

+++++ TIFF +++++

15. ábraHígítórendszer (csak teljes átáramlás esetén)

A teljes átáramlású hígítórendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecske átvezetőcsövön keresztül hígított kipufogógáz-minta jut az SDT másodlagos hígító alagútba, ahol még egyszer felhígul. Ezután a minta áthalad az FH szűrőtartó(ko)n, amelyek a részecske-mintavevő szűrőket foglalják magukban. A hígítólevegő árama általában állandó, míg a minta áramát az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a teljes hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.

- PTT-részecske-átvezetőcső (14. és 15. ábra)

A részecske-átvezetőcső nem lehet hosszabb 1020 mm-nél, és a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A méretek az alábbiakra érvényesek:

- a részleges átáramlást hígító, részmintavevő rendszernél és a teljes átáramlású egyszeresen hígítórendszernél a szonda csúcsától a szűrőtartóig,

- a részleges átáramlást hígító, teljes mintavevő rendszernél a hígító alagút végétől a szűrőtartóig,

- a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél a szonda csúcsától a másodlagos hígító alagútig.

Az átvezetőcső:

- fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- SDT másodlagos hígító alagút (15. ábra)

A másodlagos hígító alagút átmérőjének legalább 75 mm-nek kell lennie, és elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a kétszeresen hígított minta legalább 0,25 másodpercig benne tartózkodjék. Az FH elsődleges szűrőtartó 300 mm-nél ne legyen távolabb az SDT kilépőnyílásától.

A másodlagos hígító alagút:

- fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- FH szűrőtartó(k) (14. és 15. ábra)

Az elsődleges és a pótszűrőkhöz egy szűrőház vagy külön-külön szűrőház használható. A III. melléklet 1. függeléke 1.5.1.3. pontjának követelményeit teljesíteni kell.

A szűrőtartó(k):

- fűthető(k) lehet(nek) legfeljebb 325 K (52 °C) csőfalhőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével, feltéve hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket,

- szigetelt(ek) lehet(nek).

- P mintavevő szivattyú (14. és 15. ábra)

A részecske-mintavevő szivattyúnak elég messze kell lennie az alagúttól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.

- DP hígítólevegő szivattyú (15. ábra) (csak teljes átáramlású kétszeres hígítás esetén)

A hígítólevegő-szivattyút úgy kell elhelyezni, hogy a másodlagos hígítólevegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K legyen.

- FC3 áramlásszabályozó (14. és 15. ábra)

Ha más eszköz nem áll rendelkezésre, egy áramlásszabályozót kell használni a részecskeminta-áramnak a minta útvonalán előforduló hőmérséklet- és ellennyomás-változások miatti kompenzálására. Az áramlásszabályozóra az EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (lásd a 13. ábrát) használata esetén van szükség.

- FM3 áramlásmérő készülék (14. és 15. ábra) (részecskeminta-áram)

A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készüléknek elég messze kell lennie a mintavevő szivattyútól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.

- FM4 áramlásmérő készülék (15. ábra) (hígítólevegő, csak a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél)

A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készüléket úgy kell elhelyezni, hogy a belépő gáz hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K maradjon.

- BV gömbcsap (választható)

A gömbcsap átmérőjének legalább akkorának kell lennie, mint a mintavevő cső belső átmérője, és kapcsolási idejének 0,5 s-nál rövidebbnek kell lennie.

Megjegyzés:

Ha a PSP, PTT, SDT és FH közelében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék azáltal, hogy lerakódnak e részek hideg falára. Ezért ajánlatos ezeket az alkatrészeket a megfelelő helyeken megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni. Az is ajánlatos, hogy a szűrő felületének hőmérséklete a mintavétel alatt ne legyen alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket nem agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

A TÍPUSBIZONYÍTVÁNY SZÁMOZÁSI RENDSZERE

(lásd a 4. cikk (2) bekezdését)

1. A szám öt, "*" jellel elválasztott szakaszból áll.

1. szakasz 1. Németország esetében

2. Franciaország esetében

3. Olaszország esetében

4. Hollandia esetében

5. Svédország esetében

6. Belgium esetében

9. Spanyolország esetében

11. Egyesült Királyság esetében

12. Ausztria esetében

13. Luxemburg esetében

17. Finnország esetében

18. Dánia esetében

21. Portugália esetében

23. Görögország esetében

IRL Írország esetében

2. szakasz ezen irányelv száma. Mivel ez különböző végrehajtási időpontokat és különböző műszaki szabványokat tartalmaz, két betűjel is járul hozzá. Ezek a betűk a szigorúsági szakaszok különböző alkalmazási időpontjaira, valamint a motornak különböző mozgó gépekben való alkalmazására utalnak, amely adatok alapján a típusjóváhagyást megadták. Az első betű a 9. cikkben van meghatározva. A második betű az I. melléklet 1. pontjában van meghatározva, a III. melléklet 3.6. pontjában meghatározott vizsgálati mód figyelembevételével.

3. szakasz a jóváhagyásra alkalmazható utolsó módosító irányelv száma. Ha szükséges, két további betű is hozzáfűthető, a 2. szakaszban leírt feltételektől függően, még akkor is, ha az új paraméterek következtében csak az egyik betűt kellett megváltoztatni. Ha ezek a betűk nem változtak, elhagyhatók.

4. szakasz egy négyjegyű sorszám (ha szükséges, az első számjegyek zérusok) az alap-jóváhagyási szám jelölésére. A számozás 0001-gyel kezdődik.

5. szakasz egy kétjegyű sorszám (ha szükséges, az első számjegy zérus) a kiterjesztés számának jelölésére. A számozás minden alap-jóváhagyási számra 01-gyel kezdődik.

2. Példa az "A" alkalmazási időpontnak (I. szakasz, felső teljesítménysáv) és a motor "A" meghatározású mozgó gépben való alkalmazásának megfelelő, az Egyesült Királyság által megadott harmadik jóváhagyására (eddig kiterjesztés nélkül):

e 11*98/…AA*00/000XX*0003*00

3. Példa az "E" alkalmazási időpontnak (II. szakasz, középső teljesítménysáv) és ugyanolyan gépben (A) való alkalmazásnak megfelelő, Németország által megadott negyedik jóváhagyás második kiterjesztésére:

e 1*01/…EA*00/000XX*0004*02

--------------------------------------------------

VIII. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

IX. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

X. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

A Bizottság nyilatkozata a 15. cikkre vonatkozóan

A Bizottság megerősíti, hogy a bizottsági eljárásra vonatkozó modus vivendi betűjének és szellemének megfelelően teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet azokra az ezen irányelvből eredő végrehajtási intézkedésekre vonatkozóan, amelyeknek elfogadását javasolja.

--------------------------------------------------