Az Európai Parlament és a Tanács

94/12/EK irányelve

(1994. március 23.)

a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről és a 70/220/EGK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság [1] javaslatára,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság [2] véleményére,

a Szerződés 189b. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően,

mivel a belső piac keretein belül intézkedéseket kell foganatosítani; mivel a belső piac egy olyan, belső határok nélküli területet foglal magában, amelyen belül az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított;

mivel az Európai Közösség a Tanács által 1973. november 22-én jóváhagyott első környezetvédelmi cselekvési programja [3] szerint a gépjárművek kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni küzdelem legújabb tudományos eredményeit is figyelembe kell venni, és a korábban elfogadott irányelveket ennek megfelelően módosítani kell; mivel az ötödik cselekvési programban foglaltak szerint, amelynek általános megfogalmazását a Tanács 1993. február 1-jei [4] határozatában hagyta jóvá, további erőfeszítéseket kell tenni a gépjárművek jelenlegi szennyezőanyag-kibocsátási szintjének jelentős csökkentése érdekében;

mivel a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentése, valamint a gépjárművek belső piaca létrehozásának és működtetésének céljai nem valósíthatóak meg hatásosan csak az egyes tagállamok által, hanem eredményesebben elérhetők a gépjárművek által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítése útján;

mivel általánosan elfogadott tény, hogy a Közösségben a közúti forgalom növekedése a környezet súlyos károsodásával jár; mivel több, a forgalom sűrűségének további növekedésére vonatkozó hivatalos becslés a tényleges adatok alattinak bizonyult; mivel ezen okból szükséges valamennyi gépjárműre vonatkozóan szigorú kibocsátási szabvány megalkotása;

mivel a Bizottság elfogadott egy európai programot (EPEFE) a szennyezőanyag-kibocsátás, a tüzelőanyagok és a motortechnológiák vonatkozásában; mivel e program annak biztosítására született, hogy a jövőbeni szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó irányelvi javaslatok mind a fogyasztók, mind a gazdaság számára optimális megoldással szolgáljanak; mivel a program figyelembe veszi a gépjárművek, valamint az üzemeltetésükhöz szükséges tüzelőanyagok ebben való részesedését;

mivel a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekkel foglalkozó 70/220/EGK [5] tanácsi irányelv egyike a gépjárművek és pótkocsijaik [6] típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvben megállapított típus-jóváhagyási eljárás szerinti külön irányelveknek;

mivel a 70/220/EGK irányelv meghatározza az ilyen motorok szén-monoxid- és el nem égetett szénhidrogének kibocsátása határértékeit; mivel ezeket a határértékeket először a 74/290/EGK [7] irányelv szállította lejjebb, a 77/102/EGK [8] bizottsági irányelvnek megfelelően kiegészítve a megengedett nitrogénoxid-kibocsátás határértékeivel; mivel e három szennyezőanyag-típus határértékeit a 78/665/EGK [9], a 83/351/EGK [10] és a 88/76/EGK [11] bizottsági irányelv folyamatosan lejjebb szállította; és a 88/436/EGK [12] irányelv határértékeket állapított meg a dízelüzemű motorok által kibocsátott légszennyező részecskékre; mivel a 89/458/EGK [13] irányelv bevezette az 1400 cm3 hengerűrtartalom alatti személygépjárművek gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásának szigorított európai szabványát; mivel ezen szabványok alkalmazása a továbbfejlesztett, városon kívüli menetciklust tartalmazó továbbfejlesztett európai vizsgálati eljárás alapján valamennyi személygépjárműre kiterjesztésre került, függetlenül a motor-lökettérfogattól; mivel a 91/441/EGK [14] irányelv előírásokat vezetett be a párolgási emissziókra és a párolgáshoz kapcsolódó gépjárműalkatrészek tartósságára, valamint a dízelüzemű gépjárműveknek a légszennyező részecskék kibocsátására vonatkozóan szigorúbb határértékeket határozott meg; mivel a hatnál több utas szállítására alkalmas vagy 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű személygépjárművek, könnyű haszongépjárművek és terepjárók, amelyek a 70/220/EGK irányelv hatálya alá esnek, és eddig enyhébb szabványok vonatkoztak rájuk, figyelembe véve az ezekkel a gépjárművek sajátos jellemzőit, ugyanolyan szigorú szabványok hatálya alá kerültek a 93/59/EGK irányelv révén, mint a személygépjárművek;

mivel a Bizottság e téren folytatott tevékenysége bebizonyította, hogy a Közösség jelenleg rendelkezésre álló legjobb technológiái továbbfejleszthetők, a személygépjárművek meg tudnak felelni további, jelentős mértékben csökkentett szennyezőanyag-kibocsátási határértéknek; mivel a javasolt szabványokat az új gépjárműtípusok jóváhagyása, valamint a gyártás megfelelőségének ellenőrzése során egyaránt alkalmazni kell, mivel a mintavétel és a statisztikai kiértékelés megváltozott módszere megszüntette a határértékeknél alkalmazott, a 70/220/EGK irányelv korábbi változataiban még megengedett tűréseket;

mivel a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátása és annak szerepe az üvegházhatásért felelős gázok képződésében aggasztó méreteket öltött, és emiatt ezek, különösen a szén-dioxid-kibocsátás az 1992-ben, Rióban aláírt, a környezeti változásról szóló keretmegállapodásnak megfelelő csökkentése szükséges; mivel a szén-dioxid a fosszilis tüzelőanyagok elégetésének közvetlen terméke; mivel a szén-dioxid-kibocsátás mindenekelőtt alacsonyabb tüzelőanyag-fogyasztással csökkenthető; mivel ez a motorok és gépjárművek kialakításának, továbbá a tüzelőanyagok minőségének a javítását igényeli; mivel a Bizottság későbbi javaslatai mindezen tényezőket figyelembe fogják venni;

mivel meg kell engedni, hogy a tagállamok adókedvezményekkel segítsék olyan gépjárművek forgalomba helyezését, amelyek eleget tesznek a közösségi szinten elfogadott előírásoknak; mivel ezeknek az adókedvezményeknek összhangban kell lenniük a Szerződés rendelkezéseivel, és teljesíteniük kell bizonyos, a belső piac torzulásának elkerülése érdekében meghatározott feltételeket; mivel ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy a szennyező- és egyéb anyagok kibocsátásának mértékét is figyelembe vegyék a gépjárműadók számítása során;

mivel az ezen irányelvben foglalt előzetes értesítési kötelezettség nem sérti a közösségi jog rendelkezéseiben, különösen a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettséget;

mivel a Tanács legkésőbb 1996. június 30-ig elfogadja a 2000. évtől bevezetendő követelményeit az 1994. december 31-ig a Bizottság által benyújtott javaslat alapján; mivel az a javaslat a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának lényeges csökkentését irányozza elő;

mivel a Bizottság által kezdeményezett, az érdekelt körök által 1992. szeptember 21-én és 22-én tartott széles körű konzultáció, melynek kiemelkedő eseménye a "Gépjármű-kibocsátás 2000" volt, megmutatta, hogy ennek a megközelítésnek, amelynek súlypontja a kipufogógáz-kibocsátásra helyeződik, egyik elemének kell lennie az ezen irányelv követelményeinek teljesítésén túlmutató fejlődési szakasznak, egy sokoldalú, a közúti forgalomból származó levegőszennyezés csökkentésére irányuló, valamennyi intézkedést magában foglaló megközelítés részeként; mivel az azonosított, a szennyezést jelentősen befolyásoló jellemzők jelenleg csak felsorolás formájában mutathatók be; mivel a Bizottság megvizsgálja a környezeti, technológiai és a költség-haszonelemző szempontokat, a célból, hogy 1994. december vége előtt számszerűsített célkitűzéseket határozzon meg a 2000. évi közösségi intézkedésekre vonatkozóan;

mivel a gépjárművek által kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége csökkentésének feltétele, hogy a Bizottság a 2000. év után alkalmazandó intézkedésekre vonatkozó javaslatainak megalkotásakor és, többek között a 4. cikk szerinti, kiegészítő műszaki intézkedések fényében olyan célokat fogalmazzon meg, amelyek a kibocsátás további jelentős csökkentéséhez vezetnek,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 70/220/EGK irányelv I. melléklete ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

(1) 1994. július 1-jétől, illetve, ha ezen irányelvet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában legkésőbb 1993. december 31-ig nem hirdetik ki, akkor a megjelenés után hat hónappal a tagállamok elismerik a 70/156/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének és a 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv követelményeinek való megfelelést.

(2) 1996. január l-jét követően a tagállamok nem adhatnak ki

- a 70/156/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerinti EK-típusjóváhagyást, vagy

- nemzeti típusjóváhagyást, kivéve ha a 70/156/EGK irányelv 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezései kerülnek alkalmazásra,

semmilyen gépjárműtípusra a kibocsátás által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos okokból, ha a gépjárműtípus az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv előírásainak nem felel meg.

(3) 1997. január 1-jétől a tagállamok:

- a 70/156/EGK irányelv alapján az új gépjárműre kiállított megfelelőségi igazolást ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában nem tekintik többé érvényesnek, és

- megtiltják az olyan új gépjárművek bejegyzését, értékesítését vagy forgalomba helyezését, amelyekre nem adtak ki a 70/156/EGK irányelv követelményeinek megfelelő megfelelőségi igazolást, kivéve ha a 70/156/EGK irányelv 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazzák,

a kibocsátás által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos okokból, ha a gépjármű az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv előírásainak nem felel meg.

3. cikk

A tagállamok csak olyan gépjárművekre adhatnak adókedvezményt, amelyek az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelvnek megfelelnek. Az ilyen kedvezményeknek meg kell felelniük a Szerződésnek és az alábbi követelményeknek:

- a tagállamban minden piaci értékesítésre kerülő új gépjárműre alkalmazzák, amely az ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv követelményeinek előre megfelel,

- megszűnnek azon időpontban, amelytől kezdődően a 2. cikk (3) bekezdése szerinti kibocsátási határértékeket kötelezően kell az új gépjárművekre alkalmazni,

- minden gépjárműtípus esetében jelentősen alacsonyabb összeget kell képviselniük, mint az olyan tényleges többletköltség, amely az előírt értékek betartása céljából alkalmazott műszaki megoldást és annak a gépjárműbe történő beszerelési költségét tartalmazza.

A Bizottságnak valamennyi, az első bekezdésben említett adókedvezmény bevezetésére vagy módosítására vonatkozó tervről az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatást kell kapnia.

4. cikk

A Tanács a Szerződésben rögzített feltételek alapján legkésőbb 1996. június 30-ig határoz a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni közösségi intézkedések továbbfejlesztési javaslatai tárgyában, amelyet a Bizottság 1994. december 31-ig terjeszt elő. Az intézkedéseket a 2000. évtől kell alkalmazni.

A Bizottság javaslatainak alapját a következő megközelítés képezi:

- olyan intézkedésekre van szükség, amelyek hatása megfelel a Közösségben a levegőminőséggel szemben támasztott követelményeknek és az azokkal kapcsolatban álló céloknak,

- minden intézkedést költség-haszon számításnak kell megelőznie; ezen átfogó értékelés során, többek között, figyelembe kell venni, hogy

- a közlekedés szabályozása, pl. a környezetvédelmi költségek célszerű megosztása,

- a városi tömegközlekedés színvonalának javítása,

- az új meghajtási rendszerek (pl. elektromos üzem), és

- az alternatív tüzelőanyagok alkalmazása (pl. bio-tüzelőanyag) hozzájárulnak a levegő minőségének javulásához,

- a szükséges intézkedéseknek ésszerűnek kell lenniük és arányban kell állniuk a kitűzött célokkal.

Az előzőekben leírt módszereket figyelembe vevő, az ezen irányelv hatálya alá tartozó gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának jelentős csökkentését célzó javaslatok különösképpen a következő elemeket tartalmazzák:

1. Az ezen irányelvben megadott követelmények továbbfejlesztése:

a következők értékelése alapján:

- a hagyományos motor- és utóégető technológia lehetőségei,

- a vizsgálati eljárások lehetséges fejlesztése, pl. hidegindítás, alacsony hőmérsékleten történő, illetve téli indítás, időjárással szembeni ellenállóság (pl. a megfelelőségi vizsgálatok során), párolgási kibocsátások,

- a típusjóváhagyás területén szükséges intézkedések, szigorúbb előírások az ellenőrzések és karbantartás terén, beleértve pl. a fedélzeti diagnosztikai rendszert,

- a forgalomba helyezett gépjárművek megfelelőségi ellenőrzésének lehetősége,

- megfelelő igény:

i. egyedi HC és NOx határérték megállapítására a kumulált érték kiegészítéseként; és

ii. az eddig nem szabályozott szennyezőanyagokra vonatkozó intézkedésekre.

2. További műszaki jellegű, külön irányelvek keretein belüli intézkedések, beleértve a következőket:

- a tüzelőanyagok minőségének javítása, ha a gépjárművek kibocsátása veszélyes anyagot (különösen, ha benzolt) tartalmaz;

- az ellenőrzési és karbantartási program követelményeinek szigorítása.

Az új irányelv tárgyát képező csökkentett határértékeket az új típusjóváhagyásokra 2000. január 1-jét megelőzően nem kell alkalmazni. A Tanács határoz azon feltételekről, amelyek alapján az adókedvezmények adhatók e határértékek alapján.

5. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1993. július 1-je előtt, illetve ha ezen irányelvet legkésőbb 1993. december 31-ig az Európai Közösség Hivatalos Lapjában nem hirdetik ki, akkor hat hónappal a közzétételt követően megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1994. március 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

E. Klepsch

a Tanács részéről

az elnök

Th. Pangalos

[1] HL C 56., 1993.2.26., 34. o.

[2] HL C 201., 1993.7.26., 9. o.

[3] HL C 112., 1973.12.20., 1. o.

[4] HL C 138., 1993.5.17., 1. o.

[5] HL L 76., 1970.4.6., 1. o. A legutóbb a 93/59/EGK irányelvvel módosított irányelv (HL L 186., 1993.7.28., 21. o.)

[6] HL L 42., 1970.2.23., 1. o. A legutóbb a 93/81/EGKbizottsági irányelvvel módosított irányelv (HL L 264., 1993.10.23., 49. o.)

[7] HL L 159., 1974.6.15., 61. o.

[8] HL L 32., 1977.2.3., 32. o.

[9] HL L 223., 1978.8.14., 48. o.

[10] HL L 197., 1983.7.20., 1. o.

[11] HL L 36., 1988.2.9., l. o.

[12] HL L 214., 1988.8.6., l. o.

[13] HL L 226., 1989.8.3., l. o.

[14] HL L 242., 1991.8.30., l. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 93/59/EGK IRÁNYELV ÁLTAL MÓDOSÍTOTT 70/220/EGK IRÁNYELV MELLÉKLETEINEK MÓDOSÍTÁSAI

I. MELLÉKLET

1.A 3.1. pont helyébe a következő rendelkezés lép:

"3.1. A 70/156/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott típusjóváhagyás iránti kérelmet az egyes gépjárműtípusokra a kipufogógáz-kibocsátás, a párolgási emissziót és a szennyezőanyag-kibocsátást csökkentő elemek tartóssága vonatkozásában a gépjármű gyártója nyújtja be."

2.A 4. pont helyébe a következő rendelkezés lép:

"4. AZ EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

4.1. A vonatkozó követelmények teljesülése esetén az EK-típusjóváhagyást a 70/156/EGK irányelv 4. cikke (3) bekezdésében foglaltak szerint adják meg.

4.2. A IX. melléklet tartalmaz mintát az EK-típusjóváhagyási bizonyítványra vonatkozóan."

3.5.3.1.4. pontAz oszlopok fejléce és a táblázat első, az M kategóriájú gépjárművekre vonatkozó sora az alábbiakkal módosul:

"Gépjármű-kategória | Referenciatömeg RM (kg) | Határérték |

Szén-monoxid-tömeg L1 (g/km) | Szénhidrátok és nitrogénoxidok együttes tömege L2 (g/km) | Részecskék tömege L3 (g/km) |

benzin | dízel | benzin | dízel | dízel |

M | teljes | 2,2 | 1,0 | 0,5 | 0,7 | 0,08 |

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------