A Tanács irányelve

(1973. február 26.)

a háromkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(73/44/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. Cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel a textiltermékek elnevezésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i tanácsi irányelv [1] rendelkezéseket állapít meg a textiltermékek szálösszetételen alapuló címkézéséről;

mivel a textiltermékek szálösszetételének meghatározása céljából a tagállamokban végzett hivatalos vizsgálatoknál alkalmazott módszereknek mind a próbadarab előkezelése, mind pedig a termék mennyiségi elemzése tekintetében egységesnek kell lenniük;

mivel a fent említett tanácsi irányelv 13. cikke úgy rendelkezik, hogy a textiltermékek szálösszetételének meghatározása céljából valamennyi tagállamban alkalmazandó mintavételi és elemzési módszereket külön irányelvekben kell meghatározni; mivel e körülményekre tekintettel a kétkomponensű textilszálkeverék mennyiségi elemzésének egyes módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. július 17-i tanácsi irányelvben [2] a vizsgálati minták és próbadarabok elkészítésére vonatkozóan olyan rendelkezéseket fogadtak el, amelyek a háromkomponensű szálkeverékek esetében is alkalmazhatóak;

mivel ezen irányelv tárgya a háromkomponensű textilszálkeverék mennyiségi elemzését szabályozó rendelkezések meghatározása;

mivel bizonyos kétkomponensű szálkeverékek elemzésére vonatkozó pontos módszereket az 1972. július 17-i irányelv írja le részletesen; mivel a jelenlegi gyakorlat még nem teszi lehetővé egységes eljárás meghatározását; mivel a komponensek szelektív feloldására több változatot is elő kell terjeszteni;

mivel azonban valamennyi háromkomponensű szálkeverék elemzésére általános érvényű szabályozást kell kidolgozni; mivel ezen szabályok célja a megfelelően alkalmazható különböző módszerek, valamint minden egyes változatra vonatkozó százalékos összetétel kiszámítási módjának a meghatározása;

mivel a műszaki előírásokat minél gyorsabban hozzá kell igazítani a műszaki fejlődéshez; mivel e célból az 1972. július 17-i irányelv 6. cikkében megállapított eljárást kell alkalmazni;

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a háromkomponensű textikszálkeverékek kézi vagy kémiai úton történő szétválasztásával vagy e két módszer kombinációjával történő mennyiségi elemzéssel foglalkozik.

2. cikk

A vizsgálati minták és próbadarabok elkészítésére vonatkozóan a kétkomponensű szálkeverék mennyiségi elemzésének egyes módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. július 17-i tanácsi irányelv I. mellékletében leírt rendelkezéseket kell alkalmazni.

3. cikk

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a textiltermékek elnevezésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i tanácsi irányelvnek megfelelően piacra kerülő, háromkomponensű szálkeverékből előállított textiltermékek összetételének meghatározása céljából végzett hivatalos vizsgálatoknál alkalmazzák mind az ezen irányelv I. mellékletében, mind a 2. cikkben említett irányelv I. mellékletében leírt rendelkezéseket.

4. cikk

A háromkomponensű textilszálkeverékek vizsgálatáért felelős laboratóriumoknak az I. melléklet V. pontjában említett valamennyi tényezőt be kell mutatniuk a vizsgálati jelentésben.

5. cikk

Az I., II. és III. mellékletben szereplő előírásoknak a műszaki fejlődés miatt szükségessé váló módosításait az 1972. július 17-i irányelv 6. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítést követő tizennyolc hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1973. február 26-án.

a Tanács részéről

az elnök

E. Glinne

[1] HL L 185., 1971.8.16., 16. o.

[2] HL L 173., 1972.7.31., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

A HÁROMKOMPONENSŰ TEXTILSZÁLKEVERÉKEK MENNYISÉGI ELEMZÉSE

ÁLTALÁNOS RÉSZ

Bevezetés

A szálkeverékek mennyiségi elemzésénél alkalmazott módszerek két eljáráson alapulnak: a szálféleségek kézi, illetve kémiai úton történő szétválasztásán.

Amennyiben lehetséges, a kézi szétválasztás módszerét alkalmazzuk, mert általában pontosabb eredményt ad a kémiai módszernél. Minden olyan textília esetében alkalmazható, amelynek szálkomponensei nem alkotnak közvetlen keveréket, így például a több alkotóelemből összeállított fonalakban, ahol mindegyik alkotóelem csak egy szálféleségből készült, illetve olyan kelméknél, ahol a láncfonál eltér a vetülékfonál anyagától, vagy olyan felfejthető kötött kelméknél, amelyek különböző szálféleségekből készültek.

A kémiai módszerrel történő mennyiségi elemzés általában az egyes komponensek szelektív feloldásán alapszik. Ennek a módszernek négy lehetséges változata van:

1. Két különböző próbadarab alkalmazásával az első próbadarabból kioldják az (a) komponenst, a második próbadarabból pedig, kioldják a (b) komponenst. A próbadarabból az oldhatatlan visszamaradt anyag tömegét megmérik, és a minták tömegveszteségéből kiszámítják a két oldható komponens százalékos arányát. A harmadik (c) komponens százalékos arányát a különbségből számítják ki.

2. Két különböző próbadarab alkalmazásával az első próbadarabból kioldják az (a) komponenst, a második próbadarabból pedig, kioldanak két komponenst (az (a)-t és a (b)-t). Megmérik az első próbadarabból az oldhatatlan visszamaradt anyag tömegét, és a tömegveszteségből kiszámítják az (a) komponens százalékos arányát. Megmérik a második próbadarabból az oldhatatlan visszamaradt anyag tömegét; ez a (c) komponensnek felel meg. A harmadik (b) komponens százalékos arányát a különbségből számítják ki.

3. Két különböző próbadarab alkalmazásával az első próbadarabból kioldanak két komponenst (az (a)-t és a (b)-t), a második mintából pedig kioldanak ugyancsak két komponenst (a és b)-t és a (c)-t). A két mintából visszamaradó oldhatatlan anyag a (c), illetve az (a) komponensnek felelnek meg. A harmadik, (b) komponens százalékos arányát a különbségből számítják ki.

4. Egyetlen próbadarab alkalmazásával az egyik komponens eltávolítása után a próbadarabból – a másik két komponensből álló – az oldhatatlan visszamaradt anyag tömegét megmérik, és a tömegveszteségből kiszámítják az oldható komponens százalékos arányát. A visszamaradó részt alkotó egyik szálat feloldják, az oldhatatlan komponenst megmérik, a tömegveszteségből kiszámítják a második oldódó komponens százalékos arányát.

Ha lehet választani, az első három változat valamelyikét tanácsos alkalmazni.

Amennyiben vegyi elemzést alkalmaznak, az elemzésért felelős szakértőnek ügyelnie kell arra, hogy olyan módszert válasszon, ahol az oldószer csak a megfelelő szála(ka)t oldja, míg a többi szála(ka)t sértetlenül hagyja.

Példaképpen a III. mellékletben szerepel egy táblázat, amely tartalmaz néhány háromkomponensű szálkeveréket, és mellettük bemutat néhány olyan, kétkomponensű textilszálkeveréknél alkalmazott módszert, amelyek elvben a feltüntetett háromkomponensű textilszálkeverékek elemzésénél is alkalmazhatóak.

A hibalehetőségek minimalizálása érdekében ajánlott, hogy minden lehetséges esetben olyan kémiai elemzést végezzenek el, amely a fent említett négy változat közül legalább kettőt alkalmaz.

A szálkeverékekben a feldolgozás során és kisebb mértékben a késztermékben is találhatóak akár természetes úton előforduló, akár a feldolgozás megkönnyítése érdekében hozzáadott, nemszálasanyagok, például zsírok, viaszok, kikészítőszerek vagy vízoldható anyagok. A nemszálasanyagokat az elemzés előtt el kell távolítani. Ezért megadunk egy módszert az olajok, zsírok, viaszok és vízoldható anyagok eltávolítására is.

Ezen túlmenően a textiltermékek gyantát vagy egyéb olyan anyagot tartalmazhatnak, amelyet különleges tulajdonságok kialakítása érdekében adtak a szálakhoz. Az ilyen anyagok, kivételes esetben akár a színezőanyagok is, megzavarhatják a reagenseknek az oldható komponensre kifejtett hatását, és/vagy a reagens teljesen vagy részlegesen eltávolíthatja azokat. Az ilyen típusú hozzáadott anyag hibák forrása lehet, ezért a próbadarab elemzését megelőzően el kell távolítani ezeket. Ha az ilyen jellegű hozzáadott anyag eltávolítása nem lehetséges, akkor az e mellékletben ismertetett vegyi mennyiségi elemzési módszerek nem alkalmazhatók

A színezett szálakban lévő színezőanyagot a szál szerves részének tekintendő, ezért nem kell eltávolítani.

Az elemzéseket a száraz tömeg alapján végzik; a száraz tömeg meghatározására adott egy eljárás.

Az eredményt úgy kapjuk meg, ha az egyes szálak száraz tömegére az a textiltermékek elnevezéséről szóló irányelvnek a II. mellékletében felsorolt, a száraztömegre számított egyezményes járulékanyag-hányadot alkalmazzuk.

Mielőtt bármelyik elemzéshez hozzálátnánk, a keverékben jelenlévő összes szálféleség azonosítását el kell végezni. Egyes módszereknél előfordulhat, hogy a keverék oldható komponensének eltávolítására szolgáló reagensben az oldhatatlan komponens is részben feloldódik. A reagenseket lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy csak csekély vagy semmilyen hatásuk ne legyen az oldhatatlan komponensre. Ha ismeretes, hogy az elemzés során tömegveszteség várható, az eredményeket ennek megfelelően kell korrigálni; az erre vonatkozó korrekciós tényezők adottak. A tényezőket több laboratóriumban határozták meg úgy, hogy az előkezeléssel megtisztított szálakat az adott elemzési módszerben használt reagenssel kezelték. Ezek a korrekciós tényezők csak az ép szálakra vonatkoznak, amennyiben a szálak a feldolgozás alatt vagy még azt megelőzően károsodtak, más korrekciós tényezőkre lehet szükség. Ha a negyedik változatot alkalmazzák, ahol egy szövetszálat két különböző oldószer egymást követő hatásának vetnek alá, alkalmazni a két kezelés során korrekciós tényezőket kell a szál tömegében bekövetkezett veszteség végett. Mind a kézi, mind a kémiai szétválasztás esetében legalább két meghatározást kell elvégezni.

I. A HÁROMKOMPONENSŰ TEXTIKSZÁLKEVERÉKEK KÉMIAI ELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREIRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ISMERTETŐ

A háromkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi kémiai elemzéséhez megadott módszerekével megegyező tájékoztatás.

I.1. Cél és alkalmazási kör

A kétkomponensű textilszálkeverékek elemzésére szolgáló egyes módszerek alkalmazási köre meghatározza, hogy a módszer mely szálakra alkalmazható. (ld. a kétkomponensű textilszálkeverék mennyiségi elemzésének egyes módszereiről szóló irányelv II. mellékletét).

I.2. Alapelv

A keverék komponenseinek azonosítása után megfelelő előkezeléssel el kell távolítani a nemszálasanyagot, majd a bevezetésben leírt szelektív kioldási eljárás négy változata közül egyet vagy többet kell alkalmazni. Azon esetek kivételével, ahol ez technikai nehézségekkel jár, előnyösebb a nagyobb részarányú szálkomponenst feloldani, hogy így végleges visszamaradt anyagként a kisebb részarányú szálkomponenst kapjuk.

I.3. Eszközök és reagensek

I.3.1. Eszközök

I.3.1.1. Szűrőtégelyek és olyan mérőedények, amelyek elég nagyok a tégelyek befogadására, vagy egyéb ezzel megegyező eredményt biztosító eszközök.

I.3.1.2. Szívópalack.

I.3.1.3. Exszikkátor, amely nedvességindikátorral megfestett szilikagélt tartalmaz.

I.3.1.4. Szellőztethető szárítószekrény a próbadarabok szárítására 105° ± 3 °C.

I.3.1.5. 0,0002 g-os pontosságú analitikai mérleg.

I.3.1.6. Soxhlet extraháló készülék, vagy olyan készülék, amely azonos eredményt biztosít.

I.3.2. Reagensek

I.3.2.1. Újradesztillált petroléter, 40–60°C forráspont.

I.3.2.2. Az egyéb reagensek az eljárás szövegének megfelelő részeiben vannak meghatározva. Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

I.3.2.3. Desztillált vagy ioncserélt víz.

I.4. Kondicionálás és vizsgálati légtér

Miután szárazanyag-tartalom meghatározására kerül sor, szükségtelen a próbadarabokat kondicionálni vagy az elemzést klimatizált légtérben végezni.

I.5. Laboratóriumi vizsgálati minta

Olyan laboratóriumi vizsgálati mintát készítsünk, amely reprezentálja a laboratóriumi nyersmintát, és előállítható belőle az összes szükséges, legalább 1 g tömegű próbadarab.

I.6. A laboratóriumi vizsgálati minta előkezelése

Ha a termékben olyan anyag található, amelyet a százalékos számításokhoz nem szabad figyelembe venni (ld. a textiltermékek elnevezéséről szóló irányelv a 12. cikk (3) bekezdését), azt először el kell távolítani egy olyan módszerrel, amely az egyik szálkomponensre sincs hatással.

Ennek érdekében a vízzel és petroléterrel eltávolítható nemszálasanyagok kivonása úgy történik, hogy a légszáraz próbadarabot Soxhlet extrakciós készülékben egy órán keresztül petroléteres kivonásnak vetjük alá, óránként legalább 6 ciklus sebességgel. A petrolétert engedjük elpárologni a mintából, majd közvetlen kezeléssel extrahálunk, ami abból áll, hogy a próbadarabot szobahőmérsékleten egy órán keresztül vízben áztatjuk, majd ezt követően az áztatást egy további órán keresztül megismételjük 65 ± 5 °C hőmérsékletű vízben, a folyadékot időnként felkeverve. A folyadék és a próbadarab aránya 100:1 legyen. A felesleges vizet kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással távolítsuk el a mintából, majd hagyjuk, hogy levegőn megszáradjon.

Ha a nemszálasanyag petroléterrel, illetve vízzel nem vonható ki, a fentebb leírt vizes eljárást célszerű olyan megfelelő módszerrel helyettesíteni, amely a szál összetevőit nem változtatja meg számottevő mértékben. Némely fehérítetlen, természetes növényi rostot tartalmazó szál esetében (például juta vagy kókuszrost) megjegyzendő, hogy a petroléterrel vagy vízzel végzett normál előkezelés nem távolítja el az összes nemszálasanyagot; ennek ellenére nem alkalmazunk kiegészítő előkezelést, hacsak a minta nem tartalmaz vízben és petroléterben egyaránt oldhatatlan appretálószereket.

Az elemzésről készült jelentésnek részletesen ki kell térnie az alkalmazott előkezelési módszerekre.

I.7. Vizsgálati eljárás

I.7.1. Általános útmutatás

I.7.1.1. Szárítás

Az összes szárítási eljárást legalább négy, de legfeljebb 16 óra hosszat kell végezni 105 ± 3 °C-on szellőztetett szárítószekrényben, amelynek ajtaját végig zárva tartjuk. Ha a szárítás időtartama nem haladja meg a 14 órát, a próbadarabot a tömegállandóság végett meg kell mérni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha további 60 perces szárítást követően a tömegváltozás kisebb mint 0,05 %.

A szárítási, hűtési, valamint mérési eljárások során igyekezzünk elkerülni a szűrőtégelyek, mérőedények, próbadarabok vagy visszamaradt anyag puszta kézzel történő érintését.

A próbadarabokat mérőedényben szárítsuk, úgy, hogy a fedelet az edény mellé helyezzük. A szárítást követően a szárítószekrényből való kivételt megelőzően fedjük be a mérőedényt, és gyorsan helyezzük át az exszikkátorba.

A szűrőtégelyt mérőedényben szárítsuk, úgy, hogy közben a fedelet az edény mellé helyezzük. A szárítást követően fedjük be a mérőedényt, és gyorsan helyezzük át a exszikkátorba.

Ha nem szűrőtégelyt használtunk, a szárítószekrényben végzett szárítási folyamatot úgy kell kialakítani, hogy a szálak száraz tömegét veszteség nélkül meg lehessen határozni.

I.7.1.2. Hűtés

A exszikkátort a mérleg mellé helyezve minden hűtési műveletet addig folytatunk, amíg a mérőedény teljesen le nem hűlt, és ez két óránál nem lehet rövidebb.

I.7.1.3. Mérés

A hűtés után a mérőedényt az exszikkátorból kivéve, 2 percen belül mérjük le; 0,0002 g pontossággal.

I.7.2. Eljárás

Az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából legalább 1 g tömegű próbadarabot készítünk. Vágjunk a szövetből, illetve fonalból körülbelül 10 mm hosszú darabokat, minél jobban bontsuk szét őket. A próbadarabokat mérőedényben megszárítjuk, az exszikkátorban visszahűtjük, majd megmérjük. A próbadarabot a vonatkozó uniós módszer megfelelő szakaszában meghatározott üvegedénybe tesszük át, a mérőedényt azonnal megmérjük és különbségképzéssel meghatározzuk a próbadarab tömegét. Az alkalmazott módszer megfelelő pontjában leírtaknak megfelelően befejezzük a vizsgálatokat. A visszamaradt anyagot mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, hogy meggyőződjünk róla, a kezelés valóban teljes mértékben eltávolította a fonalból az oldható szálat.

I.8. Az eredmények kiszámítása és megadása

Az egyes szálkomponensek tömegét a keverékben lévő összes szál teljes tömegének százalékában kell kifejezni. Az eredményeket tiszta, száraz tömegre adjuk meg és (a) a egyezményes járulékanyag-hányaddal, valamint (b) az előkezelés és az elemzés során előforduló tömegveszteség figyelembevételéhez szükséges korrekciós tényezővel pontosítjuk.

I.8.1. A tiszta, száraz szálak százalékos tömegének kiszámítása, a szálak tömegében az előkezelés során bekövetkezett veszteségek figyelmen kívül hagyásával.

I.8.1.1. – 1. VÁLTOZAT –

Azokban az esetekben alkalmazható képletek, amikor a keverék egyik komponensét az egyik próbadarabból, a másik komponensét pedig a második próbadarabból távolítják el:

P

% =

d

d

d

r

m

r

m

1 -

d

d

× 100

P

% =

d

d

d

r

m

r

m

1 -

d

d

× 100

P

% = 100 -

P1% + P2%

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékos aránya (az első próbadarab komponense az első reagensben feloldva);

P2% a második tiszta, száraz komponens százalékos aránya (a második próbadarab komponense a második reagensben feloldva);

P3% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékos aránya (mindkét próbadarabban feloldatlan komponens);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a visszamaradt anyag száraz tömege az első reagensben lévő első próbadarab első komponensének eltávolítása után;

r2 a visszamaradt anyag száraz tömege a második reagensben lévő második próbadarab második komponensének eltávolítása után;

d1 az első próbadarabban oldhatatlan második komponensének a tömegében az első reagensben bekövetkezett tömegveszteség [1] korrekciós tényezője;

d2 az első próbadarabban oldhatatlan harmadik komponensének a tömegében az első reagensben bekövetkezett tömegveszteség1 korrekciós tényezője;

d3 a második próbadarab oldhatatlan első komponensének a tömegében a második reagensben bekövetkezett tömegveszteség1 korrekciós tényezője;

d4 a második próbadarabban fel nem oldódott harmadik komponensének a tömegében a második reagensben bekövetkezett veszteség1 korrekciós tényezője.

I.8.1.2. – 2. VÁLTOZAT –

Azokban az esetekben alkalmazandó képletek, amikor az (a) komponenst távolítják el az elsõ próbadarabból, meghagyva a másik két komponenst (b + c), illetve amikor két komponenst (a + b) távolítanak el a második próbadarabból, meghagyva a harmadik komponenst (c):

P

% = 100 -

P2% + P3%

P

% = 100 ×

d

r

m

-

d

d

× P

%

P

% =

d

r

m

× 100

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékos aránya (az első reagensben oldódó első próbadarab komponense);

P2% a második tiszta, száraz komponens százalékos aránya (oldható komponens, a második reagensben a második próbadarab első komponensével egy időben);

P3% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékos aránya (mindkét próbadarabban levő oldhatatlan komponens);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a visszamaradt anyag száraz tömege az első reagensben lévő első próbadarab, első komponensének eltávolítása után;

r2 a visszamaradt anyag száraz tömege a második reagensben lévő második próbadarab, első és második komponensének eltávolítása után;

d1 az első próbadarabban oldhatatlan második komponens tömegére tekintettel, az első reagensben bekövetkezett tömegveszteség [2] korrekciós tényezője;

d2 az első próbadarabban oldhatatlan harmadik komponens tömegére tekintettel az első reagensben bekövetkezett tömegveszteség1 korrekciós tényezője;

d4 a második próbadarabban oldhatatlan harmadik komponens tömegére tekintettel a második reagensben bekövetkezett tömegveszteség1 korrekciós tényezője.

I.8.1.3. – 3. VÁLTOZAT –

Azokban az esetekben alkalmazandó képletek, amikor két komponenst (a + b) távolítanak el egy próbadarabból, meghagyva a harmadik komponenst (c), majd egy másik próbadarabból két komponenst (b + c) távolítanak el, meghagyva a harmadik komponenst (a):

P

% =

d

r

m

× 100

P

% = 100 -

P

% + P

%

P

% =

d

r

m

× 100

P1% az első tiszta, száraz komponens (a reagens által feloldott komponens) százalékos aránya;

P2% a második tiszta, száraz komponens (a reagens által feloldott komponens) százalékos aránya;

P3% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékos aránya (a reagens által a második próbadarabban feloldott komponens);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a visszamaradt anyag száraz tömege az első és második komponensnek az első próbadarabból, az első reagenssel való eltávolítása után;

r2 a visszamaradt anyag száraz tömege a második és harmadik komponensnek a második próbadarabból, a második reagenssel való eltávolítása után;

d2 az első próbadarabban az első reagenssel oldhatatlan harmadik komponens tömegére tekintettel bekövetkezett tömegveszteség [3] korrekciós tényezője;

d3 a második próbadarabban a második reagenssel fel nem oldott első komponens tömegében bekövetkezett tömegveszteség1 korrekciós tényezője.

I.8.1.4. – 4. VÁLTOZAT –

Azokban az esetekben alkalmazandó képletek, amikor ugyanannak a próbadarabnak a segítségével sikeresen távolítanak el két komponenst a keverékbõl:

P1% = 100 -

P2% + P3%

P

% =

× 100 -

× P

%

P

% =

d

r

× 100

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékos aránya (első oldható komponens);

P2% a második tiszta, száraz komponens százalékos aránya (második oldható komponens);

P3% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékos aránya (nem oldható komponens);

m a próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a visszamaradt anyag száraz tömege az első komponensnek az első reagenssel való eltávolítása után;

r2 a visszamaradt anyag száraz tömege az első és második komponensnek az első és második reagenssel való eltávolítása után;

d1 az első reagensben lévő második komponens tömegére tekintettel bekövetkezett tömegveszteség korrekciós tényezője [4];

d2 az első reagensben lévő harmadik komponens tömegére tekintettel bekövetkezett tömegveszteség korrekciós tényezője1;

d3 az első és második reagensben lévő harmadik komponens tömegében bekövetkezett tömegveszteség korrekciós tényezője [5].

I.8.2. Az egyes komponensek százalékos arányának kiszámítása az egyezményes járulékanyag-hányad, illetve adott esetben az előkezelési folyamatok során bekövetkezett tömegveszteségekre vonatkozó korrekciós tényezőkkel kiigazítva:

Adott:

A = 1 +

a

+ b

B = 1 +

a

+ b

C = 1 +

a

+ b

3100

ekkor:

P

% =

P

A

P

A + P

B + P

C

× 100

P

% =

P

B

P

A + P

B + P

C

x 100

P

% =

P

C

P

A + P

B + P

C

x 100

P1A% az első tiszta, száraz komponens százalékos aránya, beleértve a járulékanyag-hányadot és az előkezelés során bekövetkezett tömegveszteséget;

P2A% a második tiszta, száraz komponens százalékos aránya, beleértve a járulékanyag-hányadot és az előkezelés során bekövetkezett tömegveszteséget;

P3A% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékos aránya, beleértve a járulékanyag-hányadot és az előkezelés során bekövetkezett tömegveszteséget;

P1 az első tiszta, száraz komponens az I.8.1. pontban megadott képletek valamelyikével nyert százalékos aránya;

P2 a második tiszta, száraz komponens az I.8.1. pontban megadott képletek valamelyikével nyert százalékos aránya;

P3 a harmadik tiszta, száraz komponens az I.8.1. pontban megadott képletek valamelyikével nyert százalékos aránya;

a1 az első komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

a2 a második komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

a3 a harmadik komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

b1 az első komponens tömegében az előkezelés során bekövetkezett veszteség százalékos aránya;

b2 a második komponens tömegében az előkezelés során bekövetkezett veszteség százalékos aránya;

b3 a harmadik komponens tömegében az előkezelés során bekövetkezett veszteség százalékos aránya;

Ahol különleges előkezelést alkalmaztunk, a b1 és b2 értékeit lehetőség szerint úgy kell meghatározni, hogy az elemzés során alkalmazott előkezelésnek mindkét összetevőt alávetjük. Tiszta szálnak azt tekintjük, amely mentes a nemszálasanyagoktól (akár természeténél fogva, akár a gyártási eljárás következtében) kivéve azokat, amelyeket rendes körülmények között abban az állapotban (fehérítetlen vagy fehérített), amelyben az elemzett anyagban megtalálható.

Amennyiben nem áll rendelkezésre az elemzésre szánt anyag gyártási eljárása során alkalmazott tiszta, elkülönített szálkomponens, a b1, b2, és b3 azon átlagos értékeit kell használni, amelyeket az elemzés alatt álló keverékben találhatóhoz hasonló tiszta szálakkal végzett elemzések során nyertek.

Amennyiben az előkezelést petroléterrel és vízzel való extrahálással végzik, a b1, b2, és b3 korrekciós tényezőket általában el lehet hagyni, kivéve fehérítetlen pamut, fehérítetlen len és fehérítetlen kender esetén, ahol az előkezelésből származó veszteség elfogadott értéke általában 4 %, polipropilén esetében pedig 1 %.

Egyéb szálak esetében az előkezelésnek tulajdonítható veszteségeket általában figyelmen kívül hagyják a számításokban.

I.8.3. Megjegyzés

A számításokra vonatkozó példák ezen irányelv II. mellékletében találhatók.

II. A HÁROMKOMPONENSÛ TEXTILSZÁLKEVERÉKEK KÉZI SZÉTVÁLASZTÁSSAL VÉGZETT MENNYISÉGI ELEMZÉSÉNEK MÓDSZERE

II.1. Cél

Ez a módszer minden szálféleségre alkalmazható, feltéve, hogy komponensei nem alkotnak intim keveréket és kézzel szétválaszthatók.

II.2. Alapelv

A textil komponensek azonosítása után, a megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk a nemszálasanyagot, ezután a szálakat kézzel szétválasztjuk, megszárítjuk és lemérjük, annak érdekében, hogy a keverékben meg lehessen határozni az egyes szálak részarányát.

II.3. Eszközök

II.3.1. Mérőedény vagy más, azonos eredményt biztosító eszköz.

II.3.2. Exszikkátor, amely nedvességindikátorral megfestett szilikagélt tartalmaz.

II.3.3. 105 ± 3°C-os szellőztethető szárítószekrény a próbadarabok szárítására.

II.3.4. 0,0002 g mérési pontosságú analitikai mérleg.

II.3.5. Soxhlet extraháló készülék, vagy olyan készülék, amely azonos eredményt biztosít.

II.3.6. Tű.

II.3.7. Sodratszámláló vagy hasonló készülék.

II.4. Reagensek

II.4.1. Petroléter, újradesztillált, 40–60°C forráspont között.

II.4.2. Desztillált vagy ioncserélt víz.

II.5. Kondicionálás és vizsgálati légtér

Ld. I.4.

II.6. Laboratóriumi vizsgálati minta

Ld. I.5

II.7. A laboratóriumi vizsgálati minták előkezelése

Ld. I.6.

II.8. Eljárás

II.8.1. A fonal elemzése

Az elõkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából vegyen egy 1 g-nál nem kisebb tömegû próbadarabot. Nagyon finom fonal esetén az elemzést legalább egy 30 méteres hosszúságú szálon el lehet végezni, függetlenül annak tömegétõl.

Vágjuk a szálat megfelelő hosszúságú darabokra, és egy tű, illetve szükség esetén sodratszámláló segítségével különítsük el a különböző szálakat. Az így nyert szálféleségeket egy előre lemért mérőedénybe kell helyezni és 105 ± 3°C-on az I.7.1. és I.7.2. pontban leírt tömegállandóságig kell szárítani.

II.8.2. A szövet elemzése

Az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából a szélektől jókora távolságban válasszunk ki egy legalább 1 g tömegű próbadarabot, amelyet a kirojtosodás elkerülése érdekében a szélek mentén gondosan levágunk, és amely a lánc vagy vetülékfonalakkal párhuzamosan, vagy kötött anyag esetén a szemsorok és szemoszlopok vonalában fut. Válasszuk szét a különböző szálféleségeket, gyűjtsük össze előre lemért mérőedényekben és folytassuk az eljárást a II.8.1. pontban leírtaknak megfelelően.

II.9. Az eredmények kiszámítása és megadása

Az egyes szálkomponensek tömegét a keverék teljes tömegének százalékában fejezzük ki. Az eredményeket tiszta, száraz tömegre adjuk meg és (a) az egyezményes járulékanyag-hányaddal, valamint (b) az előkezelés során előforduló tömegveszteség figyelembevételéhez szükséges korrekciós tényezővel pontosítjuk.

II.9.1. A tiszta, száraz szálak tömegszázalékos kiszámítása, az előkezelés során fellépő, a szálak tömegében bekövetkezett veszteségek figyelmen kívül hagyásával:

P

% =

100 m

m

+ m

+ m

=

1+

m

+m

3m1

P

% =

100 m

m

+ m

+ m

=

1 +

m

+ m

3m2

P

% = 100 -

P1% + P2%

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P2% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P3% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya;

m1 az első komponens tiszta, száraz tömege;

m2 a második komponens tiszta, száraz tömege;

m3 a harmadik komponens tiszta, száraz tömege.

II.9.2. Az egyes összetevők száraz tömegéhez, egyezményes járulékanyag-hányaddal, valamint szükség esetén az előkezelés során bekövetkezett tömegveszteségre tekintettel alkalmazandó korrekciós tényezőkkel helyesbített százalékarányának kiszámításához lásd az I.8.2. pontban leírtakat.

III. A HÁROMKOMPONENSŰ SZÁLKEVERÉKEK KÉZI ÉS KÉMIAI SZÉTVÁLASZTÁSSAL VÉGZETT MENNYISÉGI ELEMZÉSÉNEK MÓDSZERE

Ahol lehetséges, kézi szétválasztást kell alkalmazni az egyes különálló komponensek bármilyen kémiai kezelése előtt, a szétválasztott komponensek arányának figyelembevételével.

IV. A MÓDSZEREK PONTOSSÁGA

A kétkomponensű keverékek egyes elemzési módszereiben jelzett pontosság a megismételhetőségre vonatkozik (ld. a kétkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének egyes módszereiről szóló irányelv II. mellékletét).

A megismételhetőség a megbízhatóságot jelenti, vagyis azt, hogy a különböző laboratóriumok személyzete által, illetve eltérő időpontokban elvégzett vizsgálatok eredményeként kapott kísérleti értékek mennyire szoros egyezést mutatnak, ha ugyanazt a módszert alkalmazzák és azonos, állandó keverékből származó próbadarabokból nyernek egyedi eredményeket.

A megismételhetőség fokát az eredményeknek 95 %-os konfidencia szinten megadott konfidencia határok fejezik ki.

Ez azt jelenti, hogy a módszer azonos és állandó szálkeverékre történő szabályos és helyes alkalmazása esetében a különböző laboratóriumokban végzett elemzések sorozatában két eredmény eltérése 100 esetből csak 5-ben haladja meg a konfidencia határt.

A háromkomponensű keverék elemzési pontosságának meghatározásához adottak azok az értékeke, amelyek a kétkomponensű keverékek elemzésére szolgáló módszereknél vannak feltüntetve, és a háromkomponensű keverék elemzéséhez a szokásos módon használjuk.

mivel a háromkomponensű keverékek mennyiségi kémisi elemzésének négy változata két kioldást igényel (az első három változat esetén két külön próbadarab alkalmazásával, a negyedik változatban egyetlen próbadarab alkalmazásával), és tekintve azt, hogy E1 és E2 jelöli a kétkomponensű keverékek elemzésére szolgáló két módszer pontosságát, az egyes komponensekre kapott eredmények pontosságát a következő táblázat tartalmazza:

VáltozatokSzálkomponens | | 1 | 2 és 3 | 4 |

A | E1 | E1 | E1 |

B | E2 | E1 + E2 | E1 + E2 |

C | E1 + E2 | E2 | E1 + E2 |

A negyedik változat használatakor a pontosság mértéke alacsonyabb lehet, mint a fent jelzett módszerrel kiszámított pontosság, tekintettel az első reagensnek a b. és c. komponensekből álló visszamaradt anyagra gyakorolt lehetséges hatása, amelyet nehéz lenne felmérni.

V. VIZSGÁLATI JELENTÉS

V.1. Fel kell tüntetni az elemzés elvégzéséhez alkalmazott változatot, az alkalmazott módszereket, reagenseket és korrekciós tényezőket.

V.2. Meg kell adni a különleges előkezelések adatait, ha voltak ilyenek (ld. I.6.).

V.3. Meg kell adni az egyéni eredményeket és a számtani középértéket, egy tizedesjegy pontossággal.

V.4. Ahol lehetséges, jelezni kell az elemzések pontosságát az egyes komponensek tekintetében, a IV. fejezetben szereplő táblázatnak megfelelően kiszámítva.

[1] A „d” értékei a kétkomponensű keverékek elemzésének különböző módszereire vonatkozó irányelvek megfelelő részeiben vannak feltüntetve.

[2] A „d” értékei a kétkomponensű keverékek elemzésének különböző módszereire vonatkozó irányelvek megfelelő részeiben vannak feltüntetve.

[3] A „d” értékei a kétkomponensű keverékek elemzésének különböző módszereire vonatkozó irányelvek megfelelő részeiben vannak feltüntetve.

[4] A „d” értékei a kétkomponensű keverékek elemzésének különböző módszereire vonatkozó irányelvek megfelelő részeiben vannak feltüntetve.

[5] Ahol lehetséges, a d3-t előzetesen kísérleti úton kell meghatározni.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

PÉLDÁK EGYES HÁROMKOMPONENSŰ KEVERÉKEKBEN LÉVŐ KOMPONENSEK SZÁZALÉKOS ARÁNYÁNAK KISZÁMÍTÁSÁRA, AZ I. MELLÉKLET I.8.1. PONTJÁBAN MEGHATÁROZOTT EGYES VÁLTOZATOK ALKALMAZÁSÁVAL

Vegyük azt az esetet, amikor egy szálkeverék minõségi elemzésekor a következõ komponenseket kapjuk a keverékben: 1. kártolt gyapjú; 2. nejlon (poliamid); 3. fehérítetlen pamut.

1. VÁLTOZAT

Ennek a változatnak az alkalmazásával, vagyis két különböző próbadarab használatával, ahol az egyik komponenst (a = gyapjú) az első próbadarabból, egy másik komponenst (b = poliamid) pedig, a második próbadarabból távolítanak el kioldással, az alábbi eredményeket lehet elérni:

1.Az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után: | (m1) | = 1,6000 g |

2.A visszamaradt anyag száraz tömege, lúgos nátrium-hipoklorittal való előkezelés után (poliamid + pamut) | (r1) | = 1,4166 g |

3.A második próbadarab száraz tömege az előkezelés után: | (m2) | = 1,8000 g |

4.A visszamaradt anyag száraz tömege, hangyasavval való előkezelés után (gyapjú + pamut) | (r2) | = 0,9000 g |

Az lúgos nátrium-hipoklorittal való kezelés nem okoz tömegveszteséget a poliamidnál, míg a fehérítetlen pamut 3 %-ot veszít tömegéből, ezért d1 = 1,0 és d2 = 1,03.

A hangyasavval való kezelés nem okoz tömegveszteséget a gyapjúnál sem a fehérítetlen pamutnál, ezért d3 és d4 = 1,0.

Ha a kémiai elemzéssel elért eredményeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I. melléklet I.8.1.1 pontjában szereplő képletbe, az alábbi eredményt kapjuk:

P

% (gyapjú) =

1.03

1.0

1.4166

1.6000

0.9000

1.8000

1 -

× 100 = 10.30

P

% (poliamid) =

- 1.0 ×

+

×

1.0

1.0

× 100 = 50.00

P

% pamut) = 100 -

= 39.70

Az egyes tiszta, száraz szálak százaléka a keverékben a következő:

Gyapjú | 10,30 % |

Poliamid | 50,00 % |

Pamut | 39,70 % |

Ezeket a százalékokat az I. melléklet I.8.2. pontjában szereplő képleteknek megfelelően, az egyezményes járulékanyag-hányadok és az előkezelés okozta bármilyen tömegveszteség miatti a korrekciós tényezők figyelembevételével javítani kell.

A textiltermékek elnevezéseiről szóló irányelv II. mellékletében jelzett egyezményes járulékanyag-hányadok a következők: kártolt gyapjú 17,0 %, poliamid 6,25 %, pamut 8,5 %; a fehérítetlen pamutban ezenkívül 4 %-os tömegveszteség mutatható ki a petroléterrel és vízzel történő előkezelés után. Így:

P

% (gyapjú) =

10.30 ×

100

10.30 ×

100

+ 50.00 ×

100

+ 39.70 ×

100

× 100 = 10.97

P

% (poliamid) =

50.00 ×

100

× 100 = 48.37

P

% (pamut) = 100 -

= 40.66

A fonal összetétele tehát a következõ:

Poliamid | 48,4 % |

Pamut | 40,6 % |

Gyapjú | 11,0 % |

| 100,0 % |

4. VÁLTOZAT

Vegyük azt az esetet, amikor egy szálkeverék minõségi elemzése során a következõ komponenseket lehet kapni a keverékben: kártolt gyapjú, viszkóz, fehérítetlen pamut.

Tekintve, hogy a 4. változatot alkalmazása során egyetlen próbadarab keverékébõl egymást követõen távolítunk el két komponenst, az alábbi eredmények születnek:

1.A próbadarab száraz tömege az előkezelés után: | (m1) | = 1,6000 g |

2.A visszamaradt anyag száraz tömege, lúgos nátrium-hipoklorittal való első kezelés után (viszkóz + pamut) | (r1) | = 1,4166 g |

3.A visszamaradt anyag száraz tömege, a cink-kloriddal/hangyasavval való második kezelés után (pamut) | (r2) | = 0,6630 g |

A lúgos nátrium-hipoklorittal való kezelés nem okoz tömegveszteséget a viszkóznál, míg a fehérítetlen pamut 3 %-ot veszít a tömegéből, ezért d1 =1,0 és d2 = 1,03.

A cink-kloriddal/hangyasavval való kezelés eredményeképpen a pamut tömege 4 %-kal nő, így d3 = (1,03 × 0,96) = 0,9888, kerekítve 0,99, (ahol d3 a harmadik komponens korrekciós tényezője az első és második reagensben bekövetkező tömegveszteségre vagy tömegnövekedésre vonatkozóan).

Ha a kémiai elemzéssel elért eredményeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I. melléklet I.8.1.4 pontjában szereplő képletbe, a következő eredményt kapjuk:

P

% (viszkóz) =

× 100 -

× 40.98 = 48.75%

P

% (pamut) =

× 100 = 41.02%

P

% (gyapjú) = 100 -

= 10.23%

Mint azt már az 1. változatnál jeleztük, a százalékokat korrigálni kell az I. melléklet I.8.2 pontjában szereplõ képletekkel.

P

% P1A%(gyapjú) = =

10.23 ×

100

10.23 ×

100

+ 48.75 ×

100

+ 41.02 ×

100

× 100 = 10.57%

P

% (viszkóz) =

48.75 ×

100

× 100 = 48.65%

P

% (pamut) = 100 -

= 40.78%

Így a keverék összetétele tehát:

Viszkóz | 48,6 % |

Pamut | 40,8 % |

Gyapjú | 10,6 % |

| 100,0 % |

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

OLYAN JELLEMZŐ HÁROMKOMPONENSŰ KEVERÉKEK TÁBLÁZATA, AMELYEK A KÉTKOMPONENSŰ KEVERÉKEK ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT KÖZÖSSÉGI MÓDSZEREKKEL ELEMEZHETŐK

(szemléltetés céljából)

Keverék száma | Szálkomponensek | Változat [1] | A kétkomponensű közösségi módszer és reagens száma |

1. komponens | 2. komponens | 3. komponens |

1 | gyapjú vagy szőr | viszkóz, réz-acetát, vagy modálszál egyes fajtái | pamut | 1 és/vagy 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 3(cink-klorid/hangyasav) |

2 | gyapjú vagy szőr | poliamid 6 vagy 6-6 | pamut, viszkóz, réz-acetát, vagy modálszál | 1 és/vagy 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

3 | gyapjú, szőr vagy selyem | egyes klórtartalmú szálak | viszkóz, réz-acetát, modálszál vagy pamut | 1 és/vagy 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány) |

4 | gyapjú vagy szőr | poliamid 6 vagy 6-6 | poliészter, polipropilén, akril- vagy üvegszál | 1 és/vagy 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

5 | gyapjú, szőr vagy selyem | egyes klórtartalmú szálak | poliészter, poliamid, akril- vagy üvegszál | 1 és/vagy 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány) |

6 | selyem | gyapjú vagy szőr | poliészter | 2 | 11(kénsav 75 tömeg%)és 2(lúgos nátrium-hipoklorit) |

7 | poliamid 6 vagy 6-6 | akril | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modálszál | 1 és/vagy 4 | 4(hangyasav 80 tömeg%)és8 (dimetil-formamid) |

8 | bizonyos klórtartalmú szálak | poliamid 6 vagy 6-6 | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modálszál | 1 és/vagy 4 | 8(dimetil-formamid)és 4(hangyasav 80 tömeg%)vagy 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

9 | akril | poliamid 6 vagy 6-6 | poliészter | 1 és/vagy 4 | 8(dimetil-formamid)és4 (hangyasav 80 tömeg%) |

10 | acetát | poliamid 6 vagy 6-6 | viszkóz, pamut, réz-acetát, vagy modálszál | 4 | 1(aceton)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

11 | bizonyos klórtartalmú szálak | akril | poliamid | 2 és/vagy 4 | 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány)és 8(dimetil-formamid) |

12 | bizonyos klórtartalmú szálak | poliamid 6 vagy 6-6 | akril | 1 és/vagy 4 | 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

13 | poliamid 6 vagy 6-6 | viszkóz, réz-acetát, modálszál vagy pamut | poliészter | 4 | 4(hangyasav 80 tömeg%)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

14 | acetát | viszkóz, réz-acetát, modálszál vagy pamut | poliészter | 4 | 1(aceton)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

15 | akril | viszkóz, réz-acetát, modál vagy pamut | poliészter | 4 | 8(dimetil-formamid)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

16 | acetát | gyapjú, szőr vagy selyem | pamut, viszkóz, réz-acetát, modálszál, poliamid, poliészter, akril | 4 | 1(aceton)és 2(lúgos nátrium-hipoklorit) |

17 | triacetát | gyapjú, szőr vagy selyem | pamut, viszkóz, réz-acetát, modálszál, poliamid, poliészter, akril | 4 | 6(diklór-metán)és 2(lúgos nátrium-hipoklorit) |

18 | akril | gyapjú, szőr vagy selyem | poliészter | 1 és/vagy 4 | 8(dimetil-formamid)és 2(lúgos nátrium-hipoklorit) |

19 | akril | selyem | gyapjú vagy szőr | 4 | 8(dimetil-formamid)és 1(kénsav 75 tömeg%) |

20 | akril | gyapjú, szőr vagy selyem | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modálszál | 1 és/vagy 4 | 8(dimetil-formamid)és 2(lúgos nátrium-hipoklorit) |

21 | gyapjú, szőr vagy selyem | pamut, viszkóz, réz-acetát, modálszál | poliészter | 4 | 2(lúgos nátrium-hipoklorit)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

22 | viszkóz, réz, vagy modálszál egyes fajtái | pamut | poliészter | 2 és/vagy 4 | 3(cink-klorid/hangyasav)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

23 | akril | viszkóz, réz-acetát, vagy modálszál egyes fajtái | pamut | 4 | 8(dimetil-formamid)és 3(cink-klorid/hangyasav) |

24 | egyes klórtartalmú szálak | viszkóz, réz vagy modálszál egyes fajtái | pamut | 1 és/vagy 4 | 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány)és 3(cink-klorid/hangyasav)vagy 8(dimetil-formamid)és 3(cink-klorid/hangyasav) |

25 | aceton | viszkóz, réz-acetát, vagy modál szál egyes fajtái | pamut | 4 | 1(aceton)és 3(cink-klorid/hangyasav) |

26 | triacetát | viszkóz, réz-acetát, vagy modál szál egyes fajtái | pamut | 4 | 6(diklór-metán)és 3(cink-klorid/hangyasav) |

27 | acetát | selyem | gyapjú vagy szőr | 4 | 1(aceton)és 11(kénsav 75 tömeg%) |

28 | triacetát | selyem | gyapjú vagy szőr | 4 | 6(diklór-metán)és 11(kénsav 75 tömeg%) |

29 | acetát | akril | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modál szál | 4 | 1(aceton)és8 (dimetil-formamid) |

30 | triacetát | akril | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modál szál | 4 | 6(diklór-metán)és 8(dimetil-formamid) |

31 | triacetát | poliamid 6 vagy 6-6 | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modál szál | 4 | 6(diklór-metán)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

32 | triacetát | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modál szál | poliészter | 4 | 6(diklór-metán)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

33 | acetát | poliamid 6 vagy 6-6 | poliészter vagy akril | 4 | 1(aceton)és 4(hangyasav 80 tömeg%) |

34 | acetát | akril | poliészter | 4 | 1(aceton)és 8(dimetil-formamid) |

35 | egyes klórtartalmú szálak | pamut, viszkóz, réz-acetát vagy modál szál | poliészter | 4 | 8(dimetil-formamid)és 7(kénsav 75 tömeg%)vagy 9(szén-diszulfid/aceton 55·5/44·5 súlyarány)és 7(kénsav 75 tömeg%) |

[1] A 4. változat alkalmazásakor először távolítsa el az első komponenst az első reagens használatával.

--------------------------------------------------