A Tanács irányelve

(1971. március 1.)

a gépjárművek visszapillantó tükreire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(71/127/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a műszaki követelmények, amelyeknek az egyes tagállamok jogi előírásai alapján a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között vonatkoznak a gépjárművek visszapillantó tükreire is;

mivel ezek a követelmények tagállamonként különböznek; mivel ebből következően szükségszerű, hogy mindegyik tagállam vagy kiegészítésként, vagy jelenlegi szabályozása helyett azonos követelményeket fogadjon el, hogy ezáltal mindenekelőtt bármely járműtípushoz alkalmazni lehessen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv [3] szerinti EGK-típus-jóváhagyási eljárást;

mivel a visszapillantó tükörre megállapított követelmények a tükörnek mind a járműre való rögzítését, mind pedig szerkezeti kialakítását meghatározzák;

mivel a visszapillantó tükör harmonizált típus-jóváhagyási eljárásában minden tagállam ellenőrizheti, hogy betartásra kerülnek-e a gyártásra és vizsgálatra vonatkozó közös követelmények, és erről a megállapításról a visszapillantó tükör minden egyes típusáról kiállított típusbizonyítvány másolatának elküldésével tájékoztatja a többi tagállamot; mivel a jóváhagyott típussal megegyezően gyártott és EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott összes visszapillantó tükörnek felesleges a többi tagállamban történő műszaki ellenőrzése,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Az egyes tagállamoknak ki kell adniuk az EGK-típusjóváhagyást egy visszapillantó tükör bármely típusára, amely megfelel az I. melléklet 2. pontjában megállapított szerkezeti és vizsgálati követelményeknek.

(2) Az a tagállam, amely kiadja az EGK-típusjóváhagyást, meghozza – amennyiben szükséges, a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival együttműködve – az arra vonatkozó intézkedéseket, hogy a gyártásnak az engedélyezett típussal való megegyezését szükség esetén ellenőrizze. Az ilyen ellenőrzés szúrópróbákra korlátozódik.

2. cikk

A tagállamok egy visszapillantó tükör bármely típusára, amelyre kiadják az 1. cikk szerinti EGK-típusjóváhagyást, megadják a gyártónak vagy felhatalmazott képviselőjének az I. melléklet 2.6. pontja szerinti mintának megfelelő EGK-típus-jóváhagyási jelet.

A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést, hogy megakadályozzák azon típus-jóváhagyási jelek használatát, amelyek egy visszapillantó tükörnek az 1. cikk alapján EGK-típusjóváhagyással ellátott típusnak más berendezésekkel való összecseréléséhez vezethetnek.

3. cikk

(1) A tagállamok nem tilthatják meg a visszapillantó tükrök kereskedelmi forgalomba hozatalát szerkezetük és működésük alapján, ha azok EGK-típus-jóváhagyási jellel el vannak látva.

(2) E rendelkezés azonban nem akadályoz meg egy tagállamot abban, hogy ilyen intézkedéseket hozzon az EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott visszapillantó tükörrel kapcsolatban, amelynek jellemzői nincsenek összhangban a jóváhagyott típuséval.

E tagállam haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot a megtett intézkedésekről, és megindokolja határozatát. Az 5. cikk rendelkezései szintén alkalmazhatók.

A jóváhagyott típustól való eltérésről az (1) bekezdés értelmében akkor lehet beszélni, ha az I. melléklet 2.1., 2.2. és 2.4. pontjába foglalt követelmények nem teljesülnek.

4. cikk

Az egyes tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai egy hónapon belül eljuttatják a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz a típusbizonyítvány másolatát a visszapillantó tükör minden olyan típusáról, amelynek megadták vagy amelytől megtagadták a típusjóváhagyást.

5. cikk

(1) Ha az EGK-típusjóváhagyást odaítélő tagállam megállapítja, hogy számos, ugyanazzal az EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott visszapillantó tükör nem egyezik meg azzal a típussal, amelyre az EGK-típusjóváhagyást kiadta, meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a sorozatgyártás megegyezzen az engedélyezett típussal. E tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai tájékoztatják a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a megtett intézkedésekről, amelyek – rendszeres meg nem egyezés esetén – az EGK-típusjóváhagyás visszavonásához vezethetnek. Az említett hatóságok ugyanezeket az intézkedéseket hozzák meg, ha más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaitól ilyenfajta meg nem egyezésről kapnak tájékoztatást.

(2) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai egy hónapon belül kölcsönösen tájékoztatják egymást egy odaítélt EGK-típusjóváhagyás visszavonásáról, és közlik a visszavonás okait.

(3) Ha az a tagállam, amely az EGK-típusjóváhagyást megadta, vitatja a számára jelzett meg nem egyezés tényét, akkor az érintett tagállamok a vita békés rendezésére törekednek. A Bizottságot folyamatosan értesítik erről. Szükség esetén a Bizottság a megoldás megtalálása érdekében konzultációkat kezdeményez.

6. cikk

Az ezen irányelv végrehajtását célzó rendelkezések alapján hozott, egy visszapillantó tükör EGK-típusjóváhagyását elutasító vagy visszavonó, kereskedelmi forgalomba hozatalát, valamint használatát megtiltó határozatot részletesen meg kell indokolni. A határozatról a tagállamokban érvényes jog szerinti jogorvoslati lehetőségek és jogorvoslati határidők megadásával együtt az érintetteket értesítik.

7. cikk

A tagállamok nem utasíthatják vissza egy jármű számára az EGK-típusjóváhagyás vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását a visszapillantó tükrök miatt, ha azokon van EGK-alkatrész-típusjóváhagyási jel, és beépítésük az I. melléklet 3. pontjában megállapított követelmények szerint történt.

8. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában "jármű": a sínhez kötött járművek, mező- vagy erdőgazdasági vontató- és munkagépek, valamint egyéb közmunkát végző munkagépek kivételével minden, a közúti forgalomban való részvételre szánt, felépítménnyel rendelkező vagy felépítmény nélküli gépjármű és pótkocsija, amelynek legalább négy kereke van, és szerkezeti kialakítása révén több mint 25 km/h legnagyobb sebesség elérésére képes.

9. cikk

Az I., II. és III. mellékletnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i tanácsi irányelv 13. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően lehet végrehajtani.

10. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1971. március 1-jén.

a Tanács részéről

az elnök

M. Schumann

[1] HL C 160., 1969.12.18., 7. o.

[2] HL C 48., 1969.4.16., 16. o.

[3] HL L 42., 1970.2.23. 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. "Visszapillantó tükör": olyan berendezés, amely a 3.5. pont szerint mértanilag meghatározott látótéren belül jó hátralátást biztosít úgy, hogy azt elfogadható határokon belül sem a jármű alkatrészei, sem pedig a jármű utasai nem takarják el.

1.2. "Belső visszapillantó tükör": az 1.1. pont szerinti olyan berendezés, amelyet a jármű utasterében rögzítenek.

1.3. "Külső visszapillantó tükör": az 1.1. pont szerinti olyan eszköz, amelyet a jármű külső részén szerelnek be.

1.4. "Visszapillantó tükrök osztálya": egy vagy több közös jellemzővel, egy vagy több közös funkcióval rendelkező visszapillantó tükrök összessége. A belső visszapillantó tükrök az I. osztályba, a külső visszapillantó tükrök a II., illetve III. osztályba tartoznak.

1.5. "A kategóriájú jármű": minden jármű, amelynek műszakilag megengedett össztömege nagyobb, mint 3,5 tonna.

1.6. "B kategóriájú jármű": minden jármű, amelynek műszakilag megengedett össztömege legfeljebb 3,5 tonna.

1.7. "A vezető szemeinek helye": az a két pont, amely egymástól 65 mm-re, a vezetőülés III. mellékletben meghatározott H-pontja felett pedig függőleges irányban 635 mm távolságra helyezkedik el. A két pontot összekötő egyenes merőleges a jármű függőleges hosszanti középsíkjára. A szem e két pontját összekötő szakasz középpontja a függőleges hosszanti középsíkban helyezkedik el, amely a kormányberendezés középpontján halad át. Ha ez a sík nem halad át a vezetőülés látszólagos középpontján, a sík oldalirányú helyzetében megfelelő változtatást kell végrehajtani.

1.8. "R": a tükör közepén mért főgörbület sugarainak középértéke mm-ben.

2. A VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

2.1. Általános előírások

2.1.1. Valamennyi visszapillantó tükörnek beállíthatónak kell lennie.

2.1.2. A visszapillantó tükör fényvisszaverő felületét olyan lekerekített peremű foglalatban kell elhelyezni, amelynek lekerekítési sugara legalább 3,5 mm.

2.1.3. A külső tükröknek nem lehetnek olyan kiálló alkatrészei, amelyek görbületi sugara kisebb, mint 3,5 mm.

2.2. Méretek

2.2.1. Belső visszapillantó tükrök (I. osztály)

15 cm ×

1 +

2.2.2. Külső visszapillantó tükrök (II. és III. osztály)

2.2.2.1. A fényvisszaverő felület méreteinek olyanoknak kell lenniük, hogy az alábbi síkidom legyen beleírható:

- egy 4 cm magasságú téglalap, amelynek alapja a táblázat szerinti "a" cm,

- a téglalap magasságával párhuzamos szakasz, amely a táblázat szerinti "b" cm.

A visszapillantó tükör osztálya | A jármű kategóriája, amelyhez a visszapillantó tükröt tervezték | a | b |

II. | A | 171 + 1000R | 20 |

III. | B | 131 + 1000R | 7 |

2.2.2.2. 2.3. A fényvisszaverő felület és a fényvisszaverési tényező

2.3.1. A fényvisszaverő felület határoló görbéjének egyszerű domború alakúnak kell lennie.

2.3.2. A fényvisszaverő felületnek az időjárási hatásoktól függetlenül, szokásos üzemi körülmények között a 2.3.5. pontban megállapított tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

2.3.3. A fényvisszaverő felületeknek sík- vagy gömbfelületű domború tükrökből kell állniuk. A fő síkokban lévő görbületi sugarak közötti különbség a tükör középrészének egyetlen pontján sem lehet nagyobb, mint 0,25 R.

2.3.4. A görbületi sugarak 1.8. pont szerinti R középértéke nem lehet kisebb az alábbi értékeknél:

- 1800 mm a II. osztályba tartozó visszapillantó tükröknél,

- 1200 mm az I. és III. osztályba tartozó visszapillantó tükröknél.

2.3.5. A fényvisszaverő felület rendes fényvisszaverési tényezője nem lehet kisebb 35 %-nál. A változtatható ("nappali" és "éjszakai") állású tükröknél a rendes fényvisszaverési tényező éjszakai állásban nem lehet kisebb, mint 4 %. A visszapillantó tükröt úgy kell kialakítani, hogy a közúti jelzések színei felismerhetők legyenek.

2.4. Vizsgálatok

2.4.1. A visszapillantó tükröt a 2.4.2. pont szerinti ütközéses vizsgálatnak és a tartószerkezeten rögzített foglalattal együtt a 2.4.3. pont szerinti hajlításvizsgálatnak kell alávetni.

2.4.2. Ütközéses vizsgálat

2.4.2.1. A vizsgálóberendezés leírása

2.4.2.1.1. A vizsgálóberendezés egy lengőkarból és egy arra rögzített ütközőfejből álló inga. A vizsgálati test megfogására az ingaállványhoz mereven rögzített tartószerkezetet kell elhelyezni (1. ábra).

Az ütközéses berendezés fő méretei

+++++ TIFF +++++

2.4.2.1.2. Az ütést végző fej homlokrészének 165 mm ± 5 mm átmérőjű gömbsüvegnek kell lennie. Az ütést végző fejnek merevnek kell lennie, és legalább 50 mm vastagságú, 50-es keménységű gumibevonattal kell rendelkeznie.

2.4.2.1.3. m

= m

1a ).

2.4.2.2. A vizsgálat menete

2.4.2.2.1. A visszapillantó tükröt úgy kell a befogásra szolgáló tartószerkezeten rögzíteni, hogy az ne jelentsen akadályt a tükör mozgatható alkatrészei számára. A tükör befogása és a tartószerkezet beállítása a visszapillantó tükröt vizsgálatra benyújtó személy által javasolt módon történik.

2.4.2.2.2. Azoknál a visszapillantó tükröknél, melyek a felszerelési síktól való távolság beállítására szolgáló berendezéssel is rendelkeznek, a távolságot a legkisebb értékre kell beállítani.

2.4.2.2.3. A vizsgálat abban áll, hogy az ütőfejet a függőlegeshez képest 60°-os ingakitérésnek megfelelő magasságból kell elengedni, amely leesve a visszapillantó tükröt a függőleges ingaállásnál úgy éri, hogy az ütőfej ütközési pontja az inga ütközési középpontján átmenő vízszintesen fekszik.

2.4.2.2.4. A visszapillantó tükör ütközéses vizsgálatát az alábbi feltételek mellett kell végezni:

2.4.2.2.4.1. Belső visszapillantó tükör

1. vizsgálat: – Az ütközés a tükör felületére merőlegesen történik, amelynek során az ütközési pontot úgy kell megválasztani, hogy az ütközési irány átmenjen a tükör házának befogószerkezetén. Az ütésnek a fényvisszaverő felületre kell irányulnia.

2. vizsgálat: – A tükör házának peremére mért ütés, melynek során az ütés iránya a tükör síkjával 45°-os szöget zár be, és a tükör házának befogószerkezetén keresztülhaladó vízszintes síkban fekszik. Az ütésnek a fényvisszaverő felületre kell irányulnia.

2.4.2.2.4.2. Külső visszapillantó tükör

1. vizsgálat: – Az ütközés a tükör felületére merőlegesen történik, amelynek során az ütközési pontot úgy kell megválasztani, hogy az ütközési irány átmenjen a tükör házának befogószerkezetén.

1”. vizsgálat: – A tükröt egy, a tartószerkezetre hátulról mért ütéssel kell vizsgálni (a kalapácsnak a szorítósíktól való távolsága ugyanakkora, mint az 1. vizsgálatnál, miközben a tükör az ütközés központja által leírt pályára merőlegesen áll).

2. vizsgálat: – A tükör házának peremére mért ütés, amelynek során az ütés iránya a tükör síkjával 45°-os szöget zár be, és a tükör házának befogószerkezetén átmenő vízszintes síkban fekszik. Az ütésnek a fényvisszaverő felületre kell irányulnia.

2.4.2.2.4.3. Általános észrevételek

2.4.2.2.4.3.1. Referenciapontként a tükör középpontját kell választani, ha a vizsgált berendezések nem rendelkeznek egyértelműen meghatározott tartószárral, illetve ha a befogási pont a tükör szélén helyezkedik el.

2.4.2.2.4.3.2. Ha a 2.4.2.2. pontban leírt vizsgálatokat nem lehet elvégezni, az ütközési pontot az inga szimmetriasíkjában oly módon kell eltolni, hogy az ütőfej legalsó pontja a szorítósíktól 40 mm távolságra legyen.

2.4.3. Tartószerkezeten rögzített ház hajlításvizsgálata

2.4.3.1. A vizsgálat menete

A tükör házát vízszintes helyzetben kell beszorítani egy berendezésbe úgy, hogy a tartószerkezet az adott helyzetében biztonságosan legyen rögzítve. A tükör házának a tükörkar befogási helyéhez legközelebb eső végét a legnagyobb mérete irányában egy 15 mm széles, a tükör házát teljes szélességében lefedő, merev ütközővel kell rögzíteni.

A másik végén egy hasonló ütközőt kell a tükör házára felhelyezni és azt a meghatározott vizsgálati terheléssel ellátni (2. ábra).

Példa a tükör házának hajlításvizsgálatához szükséges berendezésre

+++++ TIFF +++++

2.4.3.2. A vizsgálati teher 25 kg. Ezzel 1 percig kell a próbatestet terhelni.

2.5. Az eredmények értékelése

2.5.1. A 2.4.2. pont szerint elvégzett valamennyi vizsgálatnál az ingának az ütközést követően folytatnia kell mozgását, és a függőlegeshez képest legalább 2 fokos szöget kell elérnie.

2.5.2. A 2.4.2. pont szerinti vizsgálatoknál a visszapillantó tükör tartószerkezetének törése esetén a fennmaradó rész az alaplapzathoz képest legfeljebb 1 cm nagyságú kiugró résszel rendelkezhet. Ha a tartószerkezet leválik, a fennmaradó alapzaton nem maradhatnak veszélyes kiugrások.

2.5.3. A 2.4.2. és 2.4.3. pont szerinti vizsgálatoknál a tükör nem törhet el. Az alábbi feltételek teljesülése esetén azonban a tükör törése megengedett:

2.5.3.1. a letört darabok a tükör házán vagy egy, a házzal szoros kapcsolatban álló felületen tapadnak meg anélkül, hogy több mint 5 mm szélességben leválásra kerülne sor;

2.5.3.2. a tükör biztonsági üvegből készült.

2.6. A típus-jóváhagyási jel

2.6.1. A típus-jóváhagyási jel egy téglalapból áll, melyben egy e betű van elhelyezve, amelyet a típusjóváhagyást kiadó ország számjele vagy betűjele (1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 6 – Belgium és L – Luxemburg) követ, majd a típusjóváhagyás száma, amely megfelel az adott típusra kiállított típusbizonyítvány számának, és amelyet a téglalap közelében egy tetszőleges helyen helyeznek el.

2.6.2. A típus-jóváhagyási jelet (jelzést vagy számot) úgy kell a visszapillantó tükör egy lényeges részén elhelyezni, hogy letörölhetetlen és a visszapillantó tükör járművön történő rögzítése után is jól látható legyen.

EGK-típus-jóváhagyási jel [1] mintája

+++++ TIFF +++++

Jelmagyarázat

A fenti EGK-típus-jóváhagyási jellel ellátott berendezés olyan, I. osztályba tartozó berendezés (belső visszapillantó tükör), amelyet Németországban 1471-es számon hagytak jóvá.

3. A JÁRMŰVÖN VALÓ RÖGZÍTÉSRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

3.1. Általános előírások

3.1.1. A visszapillantó tükröket úgy kell a járművön rögzíteni, hogy szokásos üzemi körülmények között helyzetüket megőrizzék.

3.1.2. Az A kategóriájú járműveken a II., a B kategóriájú járműveken pedig a III. osztályba tartozó visszapillantó tükröket kell rögzíteni.

3.2. A visszapillantó tükrök száma

3.2.1. Minden járművön egy belső és egy külső visszapillantó tükröt kell rögzíteni, utóbbit a jármű bal oldalán.

3.2.2. Ha a belső visszapillantó tükör látóterére a 3.5. pontban megállapított feltételek nem teljesülnek, a külső visszapillantó tükröt a jármű jobb oldalán kell rögzíteni. Ebben az esetben, amennyiben a belső visszapillantó tükör semmilyen kilátást sem biztosít hátrafelé, belső visszapillantó tükröt nem szükséges felszerelni.

3.3. A felszerelés helye

3.3.1. A visszapillantó tükröket úgy kell elhelyezni, hogy a vezető szokásos vezetési testtartásban az üléséről láthassa az úttest jármű mögötti részét.

3.3.2. A külső visszapillantó tükröknek az oldalablakokon keresztül vagy a szélvédő ablaktörlő által bejárt felületén keresztül láthatónak kell lenniük. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelvben meghatározott M2 és M3 jelű nemzetközi osztályú járművek jobb oldalán rögzített külső visszapillantó tükrökre.

3.3.3. A balkormányos járműveknél a külső tükröt úgy kell a jármű bal oldalán rögzíteni, hogy a jármű hosszirányú függőleges középsíkja, valamint a járművezető szemeinek helye közötti szakasz középpontján és a bal oldali tükör középpontján átmenő függőleges sík közötti szög ne legyen nagyobb 55°-nál.

3.3.4. A visszapillantó tükör a jármű külső felépítményéből nem állhat ki lényegesen nagyobb mértékben annál, mint amelyet a 3.5. pontban megállapított látótér betartása indokol.

3.3.5. Ha a külső visszapillantó tükör alsó pereme a jármű terhelt állapotában az úttesttől számítva 2 m-nél alacsonyabban van, a külső visszapillantó tükör legfeljebb 0,20 m-rel nyúlhat túl a jármű tükör nélkül mért legnagyobb szélességén.

3.3.6. A 3.3.4. és 3.3.5. pont szerinti követelményekre is figyelemmel, a külső tükrök túlnyúlhatnak a jármű megengedett legnagyobb szélességén.

3.4. Beállítás

3.4.1. A belső visszapillantó tükröt a vezetőnek szokásos vezetési testtartásban kell tudni beállítani.

3.4.2. A vezető oldalán elhelyezett külső tükröt a jármű belsejéből csukott ajtó mellett kell tudni beállítani. Mindamellett a kívánt helyzetben való reteszelés történhet kívülről [2].

3.4.3. A 3.4.2. pont követelményei nem alkalmazhatók azokra a külső visszapillantó tükrökre, amelyek egy ütést követő elfordulás után beállítás nélkül kerülhetnek újra eredeti helyzetükbe.

3.5. Látótér

3.5.1. Általános előírások

Az alábbiakban meghatározott látóterek olyan, két szemmel történő látásra vonatkoznak, ahol a megfigyelő szemei egybeesnek az 1.7. pontban meghatározott "a vezető szemeinek helyével". A látótér meghatározása olyan üres járműnél történik, amelyben csupán egy megfigyelő ül. A látótérnek olyan ablaküvegen keresztül kell érvényesülnie, amelynek teljes fényáteresztési tényezője nagyobb, mint 70 %.

3.5.2. Belső visszapillantó tükör

A látótérnek olyannak kell lennie, hogy a vezető az úttestnek legalább egy olyan sík és vízszintes részét láthassa, amely a jármű hosszanti középsíkjához viszonyítva központosan helyezkedik el, 20 m széles, és a jármű végétől mért 60 m-től a horizontig terjed (3. ábra).

3.5.3. Bal oldali külső visszapillantó tükör

A látótérnek olyannak kell lennie, hogy a vezető az úttestnek legalább egy olyan, 2,5 m széles, sík és vízszintes részét láthassa, amelyet jobb oldalról egy, a jármű függőleges hosszanti középsíkjával párhuzamos, a jármű bal oldali legkülső szélességi pontján átmenő sík határol, és amely a vezető szem-pontjától mérve a jármű mögött 10 m-re elhelyezkedő, a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges síktól a horizontig terjed (4. ábra).

3.5.4. Jobb oldali külső visszapillantó tükör

A látótérnek olyannak kell lennie, hogy a vezető az úttestnek legalább egy olyan, 3,5 m széles, sík és vízszintes részét láthassa, amelyet bal oldalról egy, a jármű függőleges hosszanti középsíkjával párhuzamos, a jármű jobb oldali legkülső szélességi pontján átmenő sík határol, és amely a vezető szemeinek helye mögött 30 m-re húzódó, a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges síktól a horizontig terjed.

Továbbá a vezetőnek a vezető szemeinek helyén átmenő függőleges sík mögött 4 m távolságra, 0,75 m szélességben be kell tudnia látni az úttestet (4. ábra).

Belső visszapillantó tükör

+++++ TIFF +++++

Külső visszapillantó tükör

+++++ TIFF +++++

[1] A számok csupán például szolgálnak.

[2] A jövőben kívánatos megállapítani azt, hogy a reteszelőrendszerrel nem rendelkező külső visszapillantó tükrök esetében a vezetőnek vezetési testtartásban képesnek kell lennie a jármű belsejéből csukott ajtó mellett beállítani azokat. E javítás ezen irányelvbe való felvételére tekintettel a 9. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni, amint a műszaki fejlődés következtében a gyártás és rögzítés módszerei gazdaságossá és egyszerűvé váltak.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET [1]

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS H-PONT MEGHATÁROZÁSÁRA

1. Fogalommeghatározás

"H-pont": olyan pont, amely a jármű utasterében ülő személy helyzetét jellemzi; egy emberi testet reprezentáló próbabábu lába és felsőteste között húzódó elméleti forgástengely és egy függőleges hosszanti sík döféspontja.

2. A H-pont meghatározása

2.1. A vezetőüléshez tartozó H-pontot meg kell határozni.

(2.1.1.) (2.1.2.) 2.2. A H-pont minden egyes meghatározásánál az ülésnek a gyártó által a tervezés során meghatározott szokásos vezetési testtartásban kell lennie, a háttámlát pedig, amennyiben annak dőlésszöge állítható, közelítően függőleges helyzetbe kell állítani.

3. A próbabábu leírása

3.1. Olyan háromdimenziós próbabábut kell alkalmazni, amelynek tömege és méretei egy átlagos magasságú felnőtt férfiének felelnek meg. A próbabábut az 1. és 2. ábrák mutatják.

3.2. A próbabábu az alábbiakból áll:

3.2.1. két olyan rész, amelyek közül az egyik a hátnak, a másik pedig a test ülőfelületének felel meg, és amelyek egy, a felsőtest és a comb közötti forgástengely körül elforgathatók. E tengelynek a próbabábu oldalán lévő döféspontja adja a H-pontot;

3.2.2. két olyan rész, amelyek a lábakat alkotják, és amelyek az ülőfelületnek megfelelő részhez képest elforgathatók;

3.2.3. két olyan rész, amelyek a lábfejeket alkotják, és amelyeket a lábszárakkal a bokának megfelelő csuklópántok kötnek össze;

3.2.4. továbbá egy, az ülőfelületnek megfelelő rész, amely a keresztirányú dőlés vizsgálatára szolgáló libellával van ellátva.

3.3. A mindenkori testrész súlypontjának megfelelő pontokon a különböző testrészeknek megfelelő terhelősúlyokat kell elhelyezni, mégpedig úgy, hogy a próbabábu teljes súlya 75,8 kp (74,4 daN) legyen. A különböző súlyokról a 2. ábrához tartozó táblázat közöl részletes adatokat.

4. A próbabábu elhelyezése

A háromdimenziós bábu elhelyezését az alábbi módon kell végezni:

4.1. a járművet vízszintes helyzetbe kell állítani, és az ülést a 2.2. pont előírásai szerint kell beállítani;

4.2. a próbabábu megfelelő elhelyezésének megkönnyítésére az ülést egy alkalmas szövettel be kell vonni;

4.3. a próbabábut fel kell ültetni az ülésre;

4.4. a próbabábu lábfejeit az alábbi módon kell elhelyezni:

4.4.1. a jobb lábfejet a gázpedálra kell helyezni nyugalmi helyzetben, a bal lábfejet pedig úgy kell elhelyezni, hogy az ülés keresztirányú dőlésének vizsgálatára szolgáló libella újra vízszintes helyzetet mutasson.

(4.4.2.) (4.4.3.) 4.5. A súlyokat fel kell helyezni a combrészekre, az ülőfelületet újra vízszintes helyzetbe kell állítani, majd a súlyokat fel kell helyezni a próbabábu ülőfelületének megfelelő részére.

4.6. A térdeknek megfelelő csuklópánttal ellátott rúd működtetésével a próbabábut el kell választani a háttámlától, és a próbabábu hátrészét előre kell dönteni. Ezután a próbabábut újra el kell helyezni az ülésen úgy, hogy az ülőfelületet addig kell hátra tolni, míg az ellenállásba nem ütközik. Ezután a próbabábu hátrészét újra hátra kell állítani, és a háttámlának kell dönteni.

4.7. A próbabábura kétszer kell egy kb. 10,2 kp (10 daN) nagyságú, vízszintes irányú erőt gyakorolni. Az erő irányát és támadáspontját a 2. ábrán egy fekete nyíl jelzi.

4.8. Fel kell helyezni a jobb és a bal oldalra való, majd ezt követően a felsőtestre való terhelősúlyokat. Eközben a próbabábu ülőfelületét vízszintes helyzetben kell tartani.

4.9. A próbabábu-ülőfelület vízszintes helyzetének fenntartása mellett a próbabábu hátát előre kell dönteni addig, míg a felsőtest terhelősúlyai a H-pont fölé nem kerülnek, annak érdekében, hogy a háttámlával való mindenfajta súrlódás ki legyen zárva.

4.10. Ekkor a próbabábu hátát óvatosan újra fel kell egyenesíteni, amivel az elhelyezés befejeződött. A próbabábu ülőfelületének vízszintes helyzetben kell állnia. Ellenkező esetben a fenti műveleteket meg kell ismételni.

5. Eredmények

5.1. Ha a próbabábu elhelyezése a 4. pont szerint történt, az ülés H-pontja a próbabábun megadott H-pontnak felel meg.

5.2. A H-pont Descartes-koordinátáinak mérésekor nem adódhatnak 1 mm-nél nagyobb eltérések. Ugyanez vonatkozik a jármű utasterében pontosan meghatározott jellemző pontok koordinátáira is. E pontoknak a függőleges hosszanti síkra vonatkoztatott vetületeit egy vázlatrajzra kell átvinni.

A háromdimenziós próbabábu részei

+++++ TIFF +++++

A próbabábu méretei

+++++ TIFF +++++

A próbabábu tömegadatai | kg |

A hátat és az ülést reprezentáló részek | 16,6 |

A törzs terhelőtömegei | 31,2 |

Az ülőfelület terhelőtömegei | 7,8 |

A comb terhelőtömegei | 6,8 |

A lábszárak terhelőtömegei | 13,2 |

Összesen: | 75,6 |

[1] A III. melléklet szó szerinti szövege megfelel a 14. rendeletnek. A melléklet egyes pontjai megfelelnek a szabályozás azonos számú pontjainak. Ezért, ha a 14. rendelet egy pontja számára ez az irányelv nem tartalmaz előírást, az adott pont számát emlékeztetőül zárójelek között megadjuk.

--------------------------------------------------