Megállapodás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről

A TAGOK AZ ALÁBBIAKBAN ÁLLAPODNAK MEG:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

A támogatás meghatározása

1.1. E Megállapodás alkalmazásában támogatásnak minősül, ha

a) 1. a tag területén a kormány vagy más állami szerv (a továbbiakban: kormány) pénzügyi támogatást folyósít, azaz, ha

i. a kormány gyakorlata magában foglalja a közvetlen transzfereket (például vissza nem térítendő támogatás, hitelek és tőkeinjekciók) a pénzeszközök vagy források potenciális közvetlen átadását (például hitelgaranciát),

ii. a kormányt megillető jövedelmek elengedése vagy be nem szedése (például fiskális ösztönzők adókedvezmény formájában) [1] következik be,

iii. a kormány - az általános infrastruktúra biztosításán túl - árukat vagy szolgáltatásokat nyújt vagy vásárol,

iv. a kormány pénzösszegeket fizet valamely finanszírozási rendszerbe, vagy valamely magánszervezetet bíz meg vagy utasít arra, hogy a fenti i.-iii. alpontokban illusztrált funkciók közül egyet vagy többet ellásson, ami rendszerint a kormány feladata volna és ez a gyakorlat semmilyen valóságos értelemben nem különbözik a kormányok szokásos gyakorlatától;

vagy

2. az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében a jövedelem- vagy ártámogatás bármelyik formája merül fel;

és

b) ez által a kedvezményezett előnyhöz jut.

1.2. Az 1. pontban meghatározott támogatásokra a II. rész rendelkezései az irányadók, illetve amennyiben a támogatás a 2. cikk rendelkezései értelmében egyedi, akkor e Megállapodás III. vagy V. részének rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. cikk

Egyediség

2.1. Annak megállapításakor, hogy az 1. cikk 1 pontjában meghatározott támogatás egyedi-e, valamely vállalkozás vagy iparág, vagy vállalkozások vagy iparágak csoportja (a továbbiakban: meghatározott vállalkozás) tekintetében a támogatást nyújtó hatóság illetékességi körén belül az alábbi alapelveket kell alkalmazni:

a) Ha a támogatást nyújtó hatóság vagy az e hatóság működését meghatározó törvény kifejezetten a meghatározott vállalkozásokra korlátozza a támogatáshoz való hozzáférést, az ilyen támogatás egyedinek minősül.

b) Ha a támogatást nyújtó hatóság vagy az a törvény, amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik, objektív ismérveket vagy feltételeket [2] fektet le, amelyek irányadók a támogatásra való jogosultságra, valamint a támogatás összegére nézve, a támogatás nem minősül egyedinek, feltéve, hogy a jogosultság automatikus és az ilyen ismérveket és feltételeket szigorúan alkalmazzák. Az ismérveket vagy feltételeket világosan meg kell határozni törvényben, jogszabályban vagy más hivatalos okmányban oly módon, hogy igazolásuk lehetséges legyen.

c) Ha az a)-b) alpontokban lefektetett elvek alkalmazása azt eredményezi, hogy látszólag a támogatás nem tűnik egyedinek, mégis oka van azt hinni, hogy a támogatás a valóságban egyedi, más tényezőket is figyelembe lehet venni. Ilyen tényezők: ha egy támogatási programot csak egy korlátozott számú meghatározott vállalkozás vesz igénybe, ha lényegében a meghatározott vállalkozások veszik azt igénybe, ha meghatározott vállalkozásoknak a támogatásból aránytalanul nagy összegeket nyújtanak, illetve az a mód, amely szerint a diszkrecionális jogokat a támogatást nyújtó hatóság a támogatás odaítélésére vonatkozó döntés során alkalmazza [3]. A jelen alpont alkalmazása során figyelembe kell venni a támogatást nyújtó hatóság hatáskörén belül a gazdasági tevékenységek diverzifikációjának mértékét, valamint a támogatási program működésének időtartamát.

2.2. Az a támogatás, ami a támogatást nyújtó hatóság hatáskörén belüli kijelölt földrajzi régión belül elhelyezkedő meghatározott vállalkozásra korlátozódik, egyedinek minősül. Egyetértés született arra vonatkozóan, hogy az erre jogosult összes kormányzati szint által meghatározott vagy megváltoztatott általánosan alkalmazott adókulcsok nem tekintendők egyedi támogatásnak e Megállapodás céljaira.

2.3. Minden olyan támogatás, ami a 3. cikk rendelkezéseit kimeríti, egyedinek tekintendő.

2.4. Az e cikk rendelkezései szerinti egyediség megállapítását világosan alá kell támasztani pozitív bizonyítékokkal.

II. RÉSZ

TILTOTT TÁMOGATÁSOK

3. cikk

Tiltás

3.1. Kivéve a mezőgazdaságról szóló megállapodásban elrendelteket, az alábbi, az

1. cikkben meghatározott jelentésű támogatások tiltottak:

a) törvény szerint vagy ténylegesen az exportteljesítménytől függő támogatások [4], függetlenül attól, hogy ez az egyedüli feltétel-e vagy több feltétel egyike, beleértve azokat is, amelyeket az I. melléklet illusztrál [5];

b) az importált termékekkel szemben hazai termékek felhasználásától függő támogatások, függetlenül attól, hogy ez egyetlen feltétel vagy több más feltétel közül csak egy.

3.2. Egyetlen tag sem nyújthat vagy tarthat fenn az 1. pontban említett támogatásokat.

4. cikk

Jogorvoslatok

4.1. Amennyiben valamely tag okkal véli úgy, hogy egy másik tag tiltott támogatást nyújt vagy tart fenn, az ilyen tag konzultációt kérhet a másik ilyen tagtól.

4.2. Az 1. pont szerinti konzultációkra vonatkozó kérés foglaljon magába egy nyilatkozatot a rendelkezésre álló, az érintett támogatás létére, illetve jellegére vonatkozó bizonyítékról.

4.3. Az 1. pont szerinti konzultáció iránti kérésre az a tag, amelyről úgy vélik, hogy a kérdéses támogatást nyújtja vagy fenntartja, köteles a lehető legrövidebb időn belül az ilyen konzultáción részt venni. A konzultációk célja, hogy tisztázza a tényállást és kölcsönösen egyeztetett megoldást érjenek el.

4.4. Ha a konzultáció iránti kérés benyújtásától számított 30 napon belül [6] közösen egyeztetett megoldást nem sikerült elérni, bármely olyan tag, amely részt vesz az ilyen konzultációkon, az ügyet a Vitarendezési Testülethez (DSB) utalhatja egy vizsgálóbizottság azonnali felállításának céljából, kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy nem állít fel vizsgálóbizottságot.

4.5. Létrehozásakor a vizsgálóbizottság az Állandó Szakértői Csoport (a továbbiakban e Megállapodásban: PGE) segítségét kérheti [7] a tekintetben, hogy a kérdéses intézkedés tiltott támogatás-e. Ha ezt kérik, a PGE köteles azonnal felülvizsgálni a kérdéses intézkedés létére, illetve jellegére vonatkozó bizonyítékokat, és lehetőséget adni az intézkedést alkalmazó vagy fenntartó tag számára, hogy bizonyítsa, hogy a kérdéses intézkedés nem tiltott támogatás. A PGE jelentést készít következtetéseiről a vizsgálóbizottság számára a vizsgálóbizottság által meghatározott határidőn belül. A vizsgálóbizottság módosítás nélkül köteles elfogadni a PGE-nek arra a kérdésre vonatkozó következtetéseit, hogy vajon a kérdéses intézkedés tiltott támogatás-e.

4.6. A vizsgálóbizottság záró jelentését köteles a vitában részt vevő feleknek benyújtani. A jelentést a vizsgálóbizottság feladatmeghatározásának, illetve a jelentés összeállításának napjától számított 90 napon belül meg kell küldeni minden tagnak.

4.7. Ha a kérdéses intézkedést tiltott támogatásnak minősíti, a vizsgálóbizottság azt javasolja, hogy a támogató tag késedelem nélkül vonja vissza a támogatást. Ebben a vonatkozásban a vizsgálóbizottság ajánlásában meghatározza azt az időszakot is, amelyen belül az intézkedést vissza kell vonni.

4.8. A vizsgálóbizottság jelentésének az összes taghoz történt kiküldésétől számított 30 napon belül a DSB elfogadja azt, kivéve, ha a vitában részt vevő valamelyik Fél hivatalosan értesíti a DSB-t arról a döntéséről, hogy fellebbezni kíván, vagy ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy a jelentést nem fogadja el.

4.9. Ha fellebbezést nyújtanak be a vizsgálóbizottság jelentése ellen, a Fellebbezési Testület köteles döntését attól a naptól számított 30 napon belül kibocsátani, amikor a vitában részt vevő Fél hivatalosan bejelenti fellebbezési szándékát. Amennyiben a Fellebbezési Testület úgy ítéli meg, hogy 30 napon belül nem képes jelentését elkészíteni, köteles erről a DSB-t írásban tájékoztatni együtt a késedelem okaival, valamint azzal a becsült időtartammal, amelyen belül benyújtja jelentését. Az eljárás semmilyen esetben sem haladhatja meg a 60 napot. A fellebbezési jelentést a DSB jóváhagyja és azt a vitában részt vevő felek kötelesek feltétel nélkül elfogadni, kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy nem hagyja jóvá a fellebbezési jelentést a tagoknak történt kibocsátásától számított 20 napon belül [8].

4.10. Abban az esetben, ha a DSB ajánlását nem követik a vizsgálóbizottság által meghatározott időtartamon belül, amely a vizsgálóbizottság jelentésének vagy a Fellebbezési Testület jelentésének elfogadásával kezdődik, a DSB felhatalmazza a panasztevő tagot, hogy helyénvaló ellenintézkedéseket hozzon [9], kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy a kérést elutasítja.

4.11. Abban az esetben, ha a vitában részt vevő valamelyik Fél választott bírósági eljárást kérelmez a Vitarendezési Egyetértés (VRE) 22. cikkének (6) bekezdése szerint, a választottbírónak kell eldöntenie, hogy az ellenintézkedések helyénvalóak-e [10].

4.12. A jelen cikk szerint folytatott jogviták céljaira a Vitarendezési Egyetértés szerinti időtartamok az ilyen viták lefolytatására a VRE-ben előírt időtartam fele lesz, kivéve a jelen cikkben kifejezetten előírt határidőket.

III. RÉSZ

FELRÓHATÓ TÁMOGATÁSOK

5. cikk

Hátrányos hatások

Egyetlen tag sem okozhat az 1. cikk 1. és 2. pontjaiban említett bármely támogatás alkalmazásának révén más tagok érdekeit érintő hátrányos hatásokat, azaz

a) kárt valamely másik tag hazai iparának [11],

b) az 1994. évi GATT szerint más tagoknak közvetlenül vagy közvetetten járó előnyök hatálytalanítását vagy gyengítését, különös tekintettel az 1994. évi GATT II. cikke szerint lekötött engedmények előnyeire [12],

c) valamely más tag érdekeinek súlyos sérelmét [13],

A jelen cikk nem vonatkozik a mezőgazdaságról szóló megállapodás 13. cikke szerinti mezőgazdasági termékekre fenntartott támogatásokra.

6. cikk

Súlyos sérelem

6.1. Az 5. cikk c) pontjának értelmében súlyos sérelem fennállásának minősül az az eset, amikor

a) valamely termék teljes, érték szerinti támogatása [14] meghaladja az 5 %-ot [15];

b) valamely iparág által tartósan elszenvedett működési veszteségek fedezetére szolgálnak a támogatások;

c) valamely vállalkozás által tartósan elszenvedett működési veszteségek fedezetére nyújtanak támogatásokat, kivéve az egyszeri intézkedéseket, amelyek nem ismételhetők meg az adott vállalkozás számára, és amelyeket kizárólag azzal a céllal nyújtanak, hogy időt adjanak a hosszú távú megoldások kidolgozására és súlyos szociális problémák elkerülésére;

d) közvetlen adósságelengedés történik, azaz az állammal szembeni adósságok elengedése, illetve az adósság visszafizetésének fedezetére nyújtott vissza nem térítendő támogatás [16].

6.2. Az 1. pont rendelkezései mellett nem állapítható meg súlyos sérelem, amennyiben a támogatást nyújtó tag bizonyítja, hogy a kérdéses támogatás nem eredményezte a 3. pontban felsorolt hatások egyikét sem.

6.3. Az 5. cikk c) pontja értelmében súlyos sérelem merülhet fel bármely esetben, amelyekre az alább felsoroltak egyike vagy közülük több vonatkozik:

a) a támogatás hatása az, hogy valamely más tag hasonló termékének importját a támogatást nyújtó tag piacáról kiszorítja vagy az ilyen importot akadályozza;

b) a támogatás hatása az, hogy egy másik tag hasonló termékének exportját egy harmadik ország piacáról kiszorítja vagy az ilyen exportot akadályozza;

c) a támogatás hatása, hogy a támogatott termék lényegesen leszorítja az árakat, összehasonlítva egy másik tag hasonló termékének árával ugyanazon piacon, vagy lényegesen lenyomja az árakat vagy értékesítési lehetőségek elvesztését okozza ugyanazon a piacon;

d) a támogatás hatása a támogatást nyújtó tag világpiaci részesedésének növekedése egy adott támogatott elsődleges termék vagy árucikk [17] tekintetében ahhoz az átlagos piaci részesedéshez képest, amivel az előző hároméves időszak során rendelkezett és ez a növekmény következetes tendenciát mutat egy olyan időszakban, amikor a tag a támogatásokat nyújtotta.

6.4. A 3. pont b) alpontja céljaira az export kiszorítása vagy akadályozása magában foglal bármely olyan esetet, amelyben a 7. pont rendelkezéseitől függően bebizonyították, hogy változás történt a relatív piaci részesedésekben a nem támogatott hasonló termék kárára (egy megfelelő reprezentatív időszak alatt, mely elegendő hosszúságú ahhoz, hogy demonstrálja az érintett termék piacán bekövetkező világos trendeket, amely rendes körülmények között legalább egy év). A "relatív piaci részesedések változása" magában foglalja az alábbi helyzetek bármelyikét: a) a támogatott termék piaci részesedése nő; b) a támogatott termék piaci részesedése változatlan marad olyan körülmények között, amelyekben a támogatás hiányában annak csökkennie kellett volna; c) a támogatott termék piaci részesedése csökken, de alacsonyabb ütemben, mint ami történt volna a támogatás hiányában.

6.5. A 3. pont c) alpontja céljaira az árleszorítás magában foglal minden olyan esetet, amikor az ilyen árleszorítást a támogatott termék és a nem támogatott hasonló, ugyanazon piacra szállított termék árainak összehasonlításával bizonyították. Az összehasonlítást ugyanazon szintű kereskedés és összehasonlítható időpontok figyelembevételével kell megtenni, ugyancsak figyelembe véve minden más, az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezőt. Azonban, ha az ilyen közvetlen összehasonlítás nem lehetséges, az árleszorítás léte bizonyítható a fajlagos export értékek alapján is.

6.6. Minden olyan tag, melynek a piacán súlyos sérelem felmerülését vélelmezik, az V. melléklet 3. pontjának rendelkezéseitől függően köteles a 7. cikk szerint felmerülő vitában részt vevő feleknek, valamint a 7. cikk 4. pontja szerint létrehozott bizottságnak minden olyan releváns információt rendelkezésére bocsátani, ami beszerezhető a vitában részt vevő felek piaci részesedéseinek változásairól, illetve az érintett termékek árairól.

6.7. Súlyos sérelmet eredményező kiszorítás vagy akadályozás nem merül fel a 3. pont szerint, amennyiben az alábbi körülmények bármelyike fennáll [18] a releváns időszak alatt:

a) a panasztevő tag hasonló terméke exportjának tiltása vagy korlátozása, vagy a panasztevő tagtól származó, érintett harmadik ország piacára irányuló import tiltása vagy korlátozása;

b) az érintett termékben külkereskedelmi monopóliumot vagy állami külkereskedelmet működtető importáló kormány olyan döntése, hogy nem kereskedelmi okoknál fogva a panasztevő tagtól más országra vagy más országokra tereli át az importot;

c) természeti katasztrófák, sztrájkok, szállítási fennakadások vagy más vis maior, ami lényegesen befolyásolja a panasztevő tagtól származó exportra rendelkezésre álló termékek termelését, minőségét, mennyiségét vagy árait;

d) a panasztevő országtól származó export korlátozására vonatkozó megállapodások léte;

e) az érintett termék exportra történő rendelkezésre állásának önkéntes csökkentése a panasztevő tagnál (ideértve többek között azt a helyzetet, amikor a panasztevő tag cégei autonóm módon átirányították e termék exportját új piacokra);

f) az importáló ország szabványainak vagy más jogszabályi követelményeinek be nem tartása.

6.8. A 7. pontban említett körülmények hiányában a súlyos sérelem létét a bizottságnak benyújtott vagy általa megszerzett információ alapján kell meghatározni, ideértve az V. melléklet rendelkezései szerint benyújtott információt.

6.9. A jelen cikk nem vonatkozik a mezőgazdaságról szóló megállapodás 13. cikke szerinti mezőgazdasági termékekre fenntartott támogatásokra.

7. cikk

Jogorvoslat

7.1. Kivéve a mezőgazdaságról szóló megállapodás 13. cikkében elrendelteket, amikor valamely tagnak oka van úgy vélni, hogy valamely másik tag által nyújtott vagy fenntartott, az 1. cikkben említett bármely támogatás hazai iparának kárt, előny hatálytalanítást vagy gyengítést vagy súlyos sérelmet okoz, az ilyen tag konzultációt kérhet a másik ilyen tagtól.

7.2. Az 1. pont szerinti konzultáció iránti kérelemnek magában kell foglalnia egy nyilatkozatot a rendelkezésre álló bizonyítékokról a) az érintett támogatás létéről és jellegéről, valamint b) a belföldi iparnak okozott kárról, vagy az előnyök hatálytalanításáról vagy gyengítéséről, vagy a konzultációt kérő tag érdekeiben okozott súlyos sérelemről [19].

7.3. Az 1. pont szerinti konzultáció kérésekor az a tag, amelyről úgy vélik, hogy a kérdéses támogatási gyakorlatot folytatja vagy fenntartja, köteles a lehető legsürgősebben a konzultációkat megkezdeni. A konzultációk célja, hogy tisztázzák a helyzetre vonatkozó tényeket és közösen egyeztetett megoldást érjenek el.

7.4. Ha a konzultációk 60 napon belül [20] nem eredményeznek kölcsönösen egyeztetett megoldást, bármely tag, amely ilyen konzultációban részt vesz, az ügyet a DSB elé utalhatja, hogy vizsgálóbizottságot hozzon létre, kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy ilyen vizsgálóbizottságot nem állít fel. A vizsgálóbizottság összetételét és pontos feladatkörét létrehozásától számított 15 napon belül kell meghatározni.

7.5. A vizsgálóbizottság köteles felülvizsgálni az ügyet és zárójelentését a vitában részt vevő feleknek benyújtani. A jelentést a vizsgálóbizottság összetételének és feladatkörének meghatározásától számított 120 napon belül meg kell küldeni minden tagnak.

7.6. 30 napon belül attól a naptól fogva, hogy a vizsgálóbizottság jelentését megküldték az összes tagnak, a DSB elfogadja a jelentést [21], kivéve, ha a vitában részt vevő felek valamelyike hivatalosan értesíti a DSB-t fellebbezési döntéséről, vagy ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy a jelentést nem fogadja el.

7.7. Amikor a vizsgálóbizottság jelentése ellen fellebbezést nyújtanak be, a Fellebbezési Testület köteles döntését attól a naptól számított 60 napon belül meghozni, amikor a vitában részt vevő fél hivatalosan értesíti fellebbezési szándékáról. Amennyiben a Fellebbezési Testület úgy dönt, hogy jelentését 60 napon belül nem tudja meghozni, köteles tájékoztatni a DSB-t írásban a késedelem okairól, valamint arról a becsült időtartamról, amire szüksége lesz jelentésének benyújtásához. Az eljárás azonban semmilyen esetben sem haladhatja meg a 90 napot. A fellebbezési jelentést a DSB jóváhagyja és azt a vitában részt vevő felek kötelesek feltétel nélkül elfogadni, kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy nem fogadja el a fellebbezési jelentést, annak a tagoknak történő kibocsátásától számított 20 napon belül [22].

7.8. Amennyiben olyan bizottsági jelentést vagy fellebbezési testületi jelentést fogadnak el, amelyben megállapítják, hogy bármely támogatás valamely más tag érdekeire hátrányos hatásokat eredményezett az 5. cikk értelmezése szerint, az ilyen támogatást nyújtó vagy fenntartó tag köteles a helyénvaló intézkedéseket foganatosítani ahhoz, hogy az ilyen hátrányos hatásokat megszüntesse, vagy köteles a támogatást visszavonni.

7.9. Abban az esetben, ha a tag nem foganatosított helyénvaló intézkedéseket a támogatás hátrányos hatásainak megszüntetésére, vagy nem vonta vissza a támogatást attól az időponttól számított 6 hónapon belül, hogy a DSB elfogadta a vizsgálóbizottság jelentését vagy a Fellebbezési Testület jelentését, kompenzációra vonatkozó megállapodás hiányában a DSB felhatalmazza a panasztevő tagot, hogy ellenintézkedéseket tegyen, melyeknek mértékükben összhangban kell állniuk a megállapítás szerint fennálló hátrányos hatások mértékével és jellegével, kivéve, ha a DSB konszenzussal úgy dönt, hogy a kérést elutasítja.

7.10. Abban az esetben, ha a vitában részt vevő bármely fél választottbírósági eljárást kér a VRE 22. cikkének (6) bekezdése alapján, a választottbíró köteles eldönteni, hogy az ellenintézkedések összhangban állnak-e a ténymegállapítás szerint létező hátrányos hatások jellegével és mértékével.

IV. RÉSZ

NEM FELRÓHATÓ TÁMOGATÁSOK

8. cikk

A nem felróható támogatások meghatározása

8.1. Az alábbi támogatások nem minősülnek felróhatónak [23]:

a) a 2. cikk értelmezése szerint egyedinek nem minősülő támogatások;

b) a 2. cikk értelmezése szerint egyedinek minősülő támogatások, amelyek azonban megfelelnek az alábbi 2. pont a), b) vagy c) alpontjában felsorolt összes feltételnek.

8.2. A III. és V. részek rendelkezései mellett az alábbi támogatások nem felróhatóak:

a) cégek által folytatott vagy a felsőoktatás vagy kutatóintézetek által cégekkel kötött szerződés alapján folytatott kutatási tevékenység támogatása, ha: [24] [25] [26] a támogatás [27] az ipari kuta tás [28] költségeinek nem több mint 75 %-át, illetve a verseny előtti fejlesztési tevékenység [29] költségeinek nem több mint 50 %-át fedezi [30],és feltéve, hogy az ilyen támogatás kizárólag az alábbiakra korlátozódik:

i. személyi jellegű költségekre (kutatók, technikusok és más kisegítő alkalmazottak, akiket kizárólag a kutatási tevékenység céljaira foglalkoztatnak);

ii. kizárólagosan és állandóan a kutatási tevékenység céljaira használt eszközök, berendezések, föld és épületek költségeire (kivéve, amikor azokat üzleti alapon elidegenítik);

iii. a kizárólag kutatási tevékenység céljaira használt tanácsadói és ezzel egyenértékű szolgáltatások költségeire, ideértve a kívülről megvásárolt kutatást, műszaki tudást, szabadalmakat stb.;

iv. a kutatási tevékenység eredményeként közvetlenül felmerülő addicionális általános költségekre;

v. egyéb működési költségekre (például anyagköltségek, fogyóeszközök és hasonlók), amelyek közvetlenül a kutatási tevékenység eredményeként merülnek fel.

b) a regionális fejlesztés általános keretein [31] belül nyújtott támogatás a tag területén belüli hátrányos helyzetű régióknak, valamint a 2. cikk értelmezése szerinti nem egyedi támogatás az arra jogosult régióknak, feltéve, hogy

i. minden hátrányos helyzetű régiónak világosan elhatárolt, összefüggő földrajzi területnek kell lennie, meghatározható gazdasági és közigazgatási identitással;

ii. a régiót semleges és objektív ismérvek [32] alapján minősítik hátrányos helyzetűnek, jelezve, hogy a régió nehézségei nem pusztán átmeneti körülményekből adódnak; az ilyen ismérveket világosan meg kell határozni törvényben, jogszabályban vagy más hivatalos okmányban oly módon, hogy az igazolható legyen;

iii. az ismérvek magukban foglalják a gazdasági fejlettség mérését, ami az alábbi tényezők legalább egyikére kell, hogy épüljön:

- vagy a fejenkénti jövedelem, vagy a háztartások jövedelme fejenként, vagy fejenkénti GDP, amely nem haladhatja meg az érintett felségterület átlagának 85 %-át;

- munkanélküliségi ráta, aminek legalább az érintett felségterület átlaga 110 %-ot kell kitennie;

hároméves időtartam alatt mérve; az ilyen mérések azonban lehetnek összetettek és tartalmazhatnak más tényezőket is.

c) meglévő berendezések [33] a törvény vagy jogszabály által bevezetett új környezetvédelmi követelményekhez történő igazodásának elősegítésére nyújtott támogatás, amely a cégek számára súlyosabb korlátokat és nagyobb pénzügyi terhet jelent, feltéve, hogy a támogatás

i. egyszeri és vissza nem térő intézkedés, valamint

ii. az adaptációs költségek 20 %-ára korlátozódik, valamint

iii. nem fedezi a támogatott berendezés pótlásának vagy működésének költségét, melyet teljes mértékben a cégeknek kell viselniük, valamint

iv. közvetlenül kapcsolódik zavaroknak és környezetszennyezésnek a cég által tervezett csökkentéséhez, azzal arányos és nem fedez semmilyen termelési költségmegtakarítást, amely ezáltal elérhető, valamint

v. minden olyan cég rendelkezésére áll, amely az új berendezéseket és/vagy termelési eljárásokat képes befogadni.

8.3. Azt a támogatási programot, amelyre a 2. pont rendelkezéseit meghivatkozzák, még végrehajtása előtt be kell jelenteni a bizottságnak a VII. rész rendelkezései szerint. Az ilyen bejelentésnek elég pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye más tagok számára, hogy értékeljék a programot, annak a 2. pont releváns rendelkezéseiben elrendelt feltételekkel és ismérvekkel való összhangját. A tagok kötelesek a bizottság rendelkezésére bocsátani az ilyen bejelentések évente naprakésszé tett változatait is, különösen az egyes programokra fordított globális ráfordításra, valamint a program bármilyen módosítására vonatkozó információ nyújtásával. A többi tag jogosult információt kérni a bejelentett programok szerinti támogatás egyedi eseteiről [34].

8.4. Valamely tag kérésére a Titkárság köteles felülvizsgálni a 3. pont alapján tett bejelentést, és ahol szükséges, követelhet további információt a támogatást nyújtó tagtól a felülvizsgálat alatt lévő bejelentett programmal kapcsolatban. A Titkárság köteles ténymegállapításairól jelentést tenni a bizottságnak. A bizottság kérésre köteles a Titkárság ténymegállapítását azonnal felülvizsgálni (vagy, ha a Titkárság nem kérte a felülvizsgálatot, akkor magát az értesítést) azzal a céllal, hogy eldöntse, hogy a 2. pontban lefektetett feltételek és ismérvek teljesültek-e. Az e pont szerinti eljárást a bizottságnak a támogatási program bejelentését követő első rendes ülésén kell a legkésőbb befejezni, feltéve, hogy az ilyen bejelentés és a bizottság rendes ülése között legalább 2 hónap telt el. Az e pontban leírt felülvizsgálati eljárás kérésre a 3. pontban említett éves módosított bejelentésekben foglalt lényegesen megváltoztatott programra is vonatkozik.

8.5. Valamely tag kérésére a 4. pontban említett bizottsági döntést vagy a bizottság elmarasztó döntésének hiányát, valamint egyedi esetekben, a bejelentett programban lefektetett feltételek megsértését kötelező érvényű választottbírósági eljárás elé kell utalni. A választottbíróság a következtetéseit a tagoknak 120 napon belül köteles bemutatni attól a naptól fogva, amikor az ügyet hozzá utalták. Kivéve, ha a jelen pont erről másképpen rendelkezik, a VRE vonatkozik az e pont szerinti választottbírósági eljárásra.

9. cikk

Konzultációk és jóváhagyott jogorvoslatok

9.1. Ha a 8. cikk 2. pontjában említett program végrehajtása során, mindamellett, hogy a program összhangban áll az abban a pontban lefektetett kritériumokkal, valamely tagnak oka van úgy vélni, hogy ez a program súlyosan hátrányos hatásokkal járt ezen tag hazai iparára oly módon, hogy az nehezen helyrehozható kárt okoz, az ilyen tag konzultációt kérhet a támogatást nyújtó vagy fenntartó tagtól.

9.2. Az 1. pont szerinti konzultációkra irányuló kérésre a kérdéses támogatási programot nyújtó vagy fenntartó tag köteles a lehető leggyorsabban az ilyen konzultációt megkezdeni. A konzultációk célja, hogy a helyzet tényeit tisztázzák, és közösen elfogadható megoldást érjenek el.

9.3. Ha kölcsönösen elfogadható megoldást nem sikerül elérni a 2. pont szerinti konzultációk során az ilyen konzultációkéréstől számított 60 napon belül, a konzultációt kérő tag az ügyet a bizottság elé utalhatja.

9.4. Ha az ügyet a bizottság elé utalták, a bizottság köteles késedelem nélkül az érintett tényeket és az 1. pontban említett hatásokra vonatkozó bizonyítékot felülvizsgálni. Ha a bizottság azt állapítja meg, hogy ilyen hatások léteznek, ajánlhatja a támogatást nyújtó tagnak, hogy az módosítsa a programját oly módon, hogy ezek a hatások megszűnjenek. A bizottság köteles konklúzióit attól a naptól számított 120 napon belül bemutatni, amikor az ügyet a 3. pont szerint hozzá utalták. Amennyiben az ajánlást 6 hónapon belül nem követik, a bizottság köteles felhatalmazni a hozzáforduló tagot, hogy a fennállóként megállapított tények természetével és jellegével összhangban álló helyénvaló ellenintézkedéseket hozzon.

V. RÉSZ

KIEGYENLÍTŐ INTÉZKEDÉSEK

10. cikk

A GATT 1994 VI. cikkének alkalmazása [35]

A tagok kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni, hogy biztosítsák, hogy az a kiegyenlítő vám [36], amelyet bármely tag területéről bármely más tag területére importált termékre kivetnek, összhangban álljon az 1994. évi GATT VI. cikk rendelkezéseivel, valamint az Egyezmény feltételeivel. Kiegyenlítő vámok kizárólag az Egyezmény és a Mezőgazdasági Egyezmény rendelkezései szerint kezdeményezett [37] és lefolytatott vizsgálatok alapján vethetők ki.

11. cikk

Kezdeményezés és a rákövetkező vizsgálat

11.1. Kivéve a 6. pontban foglaltakat, valamely vélelmezett támogatás fennállásának, mértékének és hatásának megállapítását célzó vizsgálatot a hazai ipar által vagy nevében benyújtott írásos kérelemre kell kezdeményezni.

11.2. Az 1. pont szerinti kérelemnek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia a) a támogatás létéről, és ha lehetséges, annak összegéről; b) az 1994. évi GATT VI. cikkének értelmében az e Megállapodás értelmezése szerinti kár létéről; valamint c) a támogatott import és a vélelmezett kár közötti okozati összefüggésről. A releváns bizonyítékkal alá nem támasztott egyszerű nyilatkozat nem tekinthető elegendőnek a jelen pont követelményeinek kielégítésére. A kérelemnek tartalmaznia kell mindazt az információt, ami a kérelmező számára ésszerűen rendelkezésre áll, az alábbiakkal kapcsolatban:

i. a kérelmező kiléte és a hasonló termék hazai előállítása volumenének és értékének leírása a kérelmező által. Amikor az írásos kérelmet a hazai iparág nevében nyújtják be, a kérelemnek meg kell jelölnie azt az iparágat, amelynek nevében a kérelmet benyújtották a hasonló termék minden ismert belföldi előállítójának listájával (vagy a hasonló termék belföldi előállítóinak szövetségei listájával) és, amennyire lehetséges, az ilyen termelők által a hasonló termékből belföldön előállított mennyiség volumenének és értékének leírása;

ii. a vélelmezetten támogatott termék teljes leírása, az érintett származási vagy exportáló ország vagy országok nevei, minden egyes ismert exportőr vagy külföldi termelő kiléte, és egy lista az összes ismert személyről, akik az érintett terméket importálják;

iii. bizonyíték a kérdéses támogatás létére, összegére és jellegére;

iv. bizonyíték, hogy a belföldi iparágat ért vélelmezett kárt a támogatott import okozta a támogatások hatásai révén; az ilyen bizonyíték tartalmazzon információt a vélelmezetten támogatott import volumenének alakulásáról, ezen importnak a hasonló terméknek a hazai piacon lévő áraira gyakorolt hatásáról, és ennek következtében az importnak a hazai iparágra gyakorolt hatásáról, ahogyan azt a hazai iparág állapotát bemutató releváns tényezők és indexek bizonyítják, mint például amelyek a 15. cikk 2. és 4. pontjaiban felsorolásra kerültek.

11.3. A hatóságok kötelesek felülvizsgálni a kérelemben bemutatott bizonyíték pontosságát és adekvát voltát, hogy meghatározhassák, hogy a bizonyíték elegendő-e egy vizsgálat kezdeményezésének indoklására.

11.4. Az 1. pont szerint nem lehet vizsgálatot kezdeményezni, csak akkor, ha a hatóságok megállapították a hasonló termék belföldi előállítói által a kérelemre kifejezett támogatás vagy ellenzés mértékének vizsgálata alapján [38], hogy a kérelmet a belföldi iparág vagy annak nevében nyújtották be [39]. A kérelmet akkor kell úgy tekinteni, hogy azt a "belföldi iparág vagy annak nevében nyújtották be", ha azt azok a belföldi gyártók támogatják, akiknek a kollektív termelése a kérelemre vonatkozó támogatását, vagy azzal szembeni ellenvetését kifejező belföldi iparági rész által a hasonló termékből előállított össztermelésnek több mint 50 %-át adják. Azonban a vizsgálatot nem lehet kezdeményezni, amikor a kérelmet kifejezetten támogató belföldi gyártók a belföldi iparág által a hasonló termékből termelt össztermelésnek kevesebb, mint 25 %-át adják.

11.5. Amennyiben döntés nem született a vizsgálat megindítására, a hatóságok kötelesek elkerülni a vizsgálat megindítására benyújtott kérelem bármiféle közzétételét.

11.6. Amennyiben különleges körülmények között az érintett hatóságok úgy döntenek, hogy megindítják a vizsgálatot anélkül, hogy az ilyen vizsgálat megindítására a belföldi iparágtól vagy annak nevében írásos kérelmet kaptak volna, csak akkor folytathatják le az eljárást, ha elegendő bizonyítékuk van a támogatás, a kár és az okozati kapcsolat létére a 2. pont szerint ahhoz, hogy a vizsgálat megindítását megindokolhassák.

11.7. Mind a támogatásra, mind a kárra vonatkozó bizonyítékot egyidejűleg kell figyelembe venni a) abban a döntésben, hogy a vizsgálatot megindítsák-e vagy sem, valamint b) a vizsgálat folyamán, amelynek indulása nem lehet későbbi annál a legkorábbi időpontnál, amikor e Megállapodás rendelkezései szerint ideiglenes intézkedések alkalmazhatók.

11.8. Azokban az esetekben, amikor a termékeket nem közvetlenül a származási országból importálják, hanem az importáló taghoz egy közvetítő országból exportálják, e Megállapodás rendelkezései teljeskörűen alkalmazandók, és e Megállapodás alkalmazásában az ilyen tranzakciót vagy tranzakciókat úgy kell tekinteni, mintha azok a származási ország és az importáló tag között jöttek volna létre.

11.9. Az 1. pont szerinti kérelmet el kell utasítani és a vizsgálatot haladéktalanul le kell zárni, amint az érintett hatóságok meggyőződtek arról, hogy nincs elegendő bizonyíték akár a támogatás tényéről, akár a kárról ahhoz, hogy indokolja az eljárás további folytatását. Azonnal meg kell szüntetni az eljárást azokban az esetekben, amikor a támogatás összege minimális, vagy ahol a támogatott import volumene, legyen az tényleges vagy potenciális, illetve a kár elhanyagolható. A jelen pont céljaira a támogatás összege akkor tekintendő minimálisnak, ha a támogatás kevesebb az értékben számított 1 %-nál.

11.10. A vizsgálat nem hátráltathatja a vámkezelési eljárásokat.

11.11. Kivéve a különleges körülményeket, a vizsgálatokat egy éven belül be kell fejezni és a megindítástól számított a 18 hónapot egyetlen esetben sem haladhatják meg.

12. cikk

Bizonyíték

12.1. Az érdekelt tagoknak és a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálatban részt vevő összes érdekelt feleknek értesítést kell kapniuk arról az információról, amit a hatóságok megkövetelnek, és bőséges lehetőséget kell kapniuk arra, hogy írásban bemutassák mindazt a bizonyítékot, amit relevánsnak tekintenek a kérdéses vizsgálat vonatkozásában.

12.1.1. Válaszadásra legalább 30 napot [40] kell adni a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálat során alkalmazott kérdőíveket megkapó exportőröknek, külföldi gyártóknak vagy érdekelt tagoknak. Megfelelően figyelembe kell venni a 30 napos határidő meghosszabbítására irányuló kérelmet, és indokok bemutatása esetén, amikor gyakorlatilag lehetséges, a meghosszabbítás iránti kérelmet teljesíteni kell.

12.1.2. A bizalmas információ védelmének követelménye fenntartásával valamely érdekelt tag vagy érdekelt fél által írásban benyújtott bizonyítékot azonnal a többi, a vizsgálatban résztvevő, érdekelt tag vagy érdekelt fél rendelkezésére kell bocsátani.

12.1.3. Amint a vizsgálatot megindították, a hatóságok kötelesek a 11. cikk (1) bekezdése alapján kézhez vett írásos kérelem teljes szövegét az ismert exportőröknek [41] és az exportáló tag hatóságainak megküldeni, és kérésre az érintett más érdekelt feleknek is rendelkezésre bocsátani. Megfelelő figyelemmel kell lenni a bizalmas információ védelmére, ahogyan azt a 4. pont elrendeli.

12.2. Az érdekelt tagok és érdekelt felek indokolt esetben jogosultak az információt szóban előterjeszteni. Amennyiben az ilyen információt szóban terjesztik elő, az érdekelt tagokat és érdekelt feleket utóbb fel kell kérni, hogy az ilyen előterjesztéseket írásban is nyújtsák be. A vizsgálatot lefolytató hatóságok döntése csak olyan információra és olyan érvekre épülhet, amelyek az ilyen hatóság írásos nyilvántartásaiban megtalálhatók, és amelyeket a vizsgálatban részt vevő érdekelt tagok és érdekelt felek rendelkezésére bocsátottak, megfelelő figyelemmel a bizalmas információ védelmének szükségességére.

12.3. Amikor a gyakorlatban lehetséges, a hatóságok kötelesek időben lehetőséget biztosítani az összes érdekelt tagnak és érdekelt félnek, hogy láthassák mindazt az információt, ami releváns ügyük bemutatásához, ami nem bizalmas a 4. pont meghatározása szerint, és amit a hatóságok a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálat során felhasználnak, és hogy előterjesztéseiket az ilyen információ alapján készíthessék el.

12.4. Bármely információt, ami jellege folytán bizalmas (például, mert annak nyilvánosságra hozatala lényeges versenyelőnyt adna a konkurenciának, vagy súlyosan hátrányos hatással járna az információt nyújtó személyre vagy arra a személyre, akitől az információt nyújtó azt beszerezte), vagy amelyet a felek bizalmas alapon nyújtanak, megfelelő indok esetén, a hatóságok kötelesek bizalmasként kezelni. Az ilyen információ nem adható ki az azt nyújtó fél kifejezett engedélye nélkül [42].

12.4.1. A hatóságok kötelesek megkövetelni a bizalmas információt nyújtó érdekelt tagoktól vagy érdekelt felektől, hogy ezekről nem bizalmas összegzést is nyújtsanak be. Az ilyen összegzéseket elegendő részletezettséggel kell elkészíteni ahhoz, hogy a bizalmasan benyújtott információ lényegét ésszerű határokon belül meg lehessen érteni. Kivételes körülmények között az ilyen tagok vagy felek jelezhetik, hogy az ilyen információt nem lehetséges összegezni. Ilyen kivételes körülmények között nyilatkozatot kell adni arról, hogy miért nem lehetséges az ilyen összegzés.

12.4.2. Ha a hatóságok úgy találják, hogy a bizalmas kezelésre irányuló kérelem nem indokolt, és ha az információ előterjesztője vagy nem hajlandó az információt nyilvánosságra hozni, vagy felhatalmazást adni annak általánosított vagy összegzett formában történő közzétételére, a hatóságok figyelmen kívül hagyhatják az ilyen információt, kivéve, ha számukra meggyőzően bizonyítható, más helyénvaló forrásokból, hogy az információ helyes [43].

12.5. A 7. pont rendelkezései szerinti körülményektől eltekintve, a hatóságoknak meg kell győződniük a vizsgálat során az érdekelt tag vagy érdekelt felek által benyújtott információ pontosságáról, amelyre ténymegállapításaikat alapozzák.

12.6. A vizsgálatot végző hatóságok vizsgálódásaikat szükség szerint más tagok területén is végezhetik, feltéve, hogy a kérdéses tagot kellő időben erről értesítették, és a tag nem támaszt ellenvetést a vizsgálattal szemben. Továbbá, a vizsgálatot végző hatóságok vizsgálódásaikat végezhetik a cég telephelyein, és megvizsgálhatják a cég nyilvántartásait, ha a) a cég ehhez hozzájárul; és b) a kérdéses tagot erről értesítették és az nem támaszt ellenvetést. A VI. mellékletben foglalt eljárások vonatkoznak a valamely cég telephelyein végzett vizsgálatokra. A bizalmas információ védelmére vonatkozó követelmények fenntartása mellett a hatóságok kötelesek az ilyen vizsgálatok eredményeit azoknak a cégeknek a rendelkezésére bocsátani, amelyekre azok vonatkoznak, illetve ezeket a 8. pont szerint közzétenni, illetve az ilyen eredményeket a kérelmet benyújtók rendelkezésére bocsátani.

12.7. Azokban az esetekben, amikor bármely érdekelt tag vagy érdekelt Fél nem teszi lehetővé a szükséges információhoz való hozzáférést, vagy azt másképpen nem adja meg ésszerű időtartamon belül, vagy lényegesen gátolja a vizsgálatot, előzetes és végleges ténymegállapítások, akár megerősítők vagy elutasítók tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.

12.8. A végleges döntés meghozatala előtt a hatóságok kötelesek az összes érdekelt tagot és érdekelt felet a mérlegelés tárgyát képező lényeges tényekről tájékoztatni, amelyek annak a döntésnek az alapját képezik, hogy alkalmazzanak-e végleges intézkedéseket vagy sem. Az ilyen tájékoztatásnak megfelelő időben kell történnie ahhoz, hogy a felek megvédhessék érdekeiket.

12.9. Az Egyezmény alkalmazásában az "érdekelt felek" magukban foglalják:

i. a vizsgálat tárgyát képező termék exportőrét vagy külföldi gyártóját vagy importőrét, vagy azt a kereskedelmi vagy üzleti szövetséget, melynek a tagjainak a többsége az ilyen termék gyártója, exportőre vagy importőre, valamint

ii. a hasonló termék előállítóit az importáló tagban, vagy az olyan kereskedelmi vagy üzleti szövetséget, melynek a tagjainak a többsége az importáló tag területén a hasonló terméket állítja elő.

E lista nem akadályozhatja meg a tagokat abban, hogy lehetővé tegyék a fent említetteken kívüli hazai vagy külföldi felek érdekelt félként történő bevonását.

12.10. A hatóságok kötelesek alkalmat adni a vizsgálat tárgyát képező termék ipari felhasználói és a reprezentatív fogyasztói szervezetek számára azokban az esetekben, amikor a terméket rendszerint a kiskereskedelemben is értékesítik, hogy a vizsgálat szempontjából releváns információt nyújtsanak a támogatás, a kár és az okozati összefüggés viszony tekintetében.

12.11. A hatóságok kötelesek megfelelően figyelembe venni az érdekelt felek esetleges nehézségeit, különös tekintettel a kis társaságokra, a kért információ benyújtásával kapcsolatban, és kötelesek a lehetséges segítséget megadni.

12.12. A fent rögzített eljárások nem célozzák bármely tag hatóságait megakadályozni abban, hogy sürgősen járjanak el a vizsgálat kezdeményezése, az előzetes vagy végleges ténymegállapítás elérése - függetlenül attól, hogy az helytadó vagy elutasító -, illetve az ideiglenes vagy végleges intézkedések alkalmazása tekintetében a jelen Megállapodás releváns rendelkezései szerint.

13. cikk

Konzultációk

13.1. A 11. cikk alapján benyújtott kérelem elfogadása utáni legrövidebb időn belül, de mindenképpen bármiféle vizsgálat megindítása előtt azon tagokat, amelyeknek a termékei az ilyen vizsgálat tárgyát képezhetik, meg kell hívni konzultációkra abból a célból, hogy tisztázzák a helyzetet a 11. cikk (2) bekezdésében említett kérdések tekintetében, és kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak.

13.2. Továbbá, a vizsgálat teljes időszakában azon tagoknak, amelyeknek a termékei a vizsgálat tárgyát képezik, ésszerű lehetőséget kell adni a konzultációk folytatására azzal a céllal, hogy tisztázzák a tényleges helyzetet és kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak [44].

13.3. A konzultációkra vonatkozó ésszerű lehetőség nyújtását illető kötelezettség sérelme nélkül a konzultációkra vonatkozó rendelkezéseknek nem célja valamely tag hatóságát megakadályozni abban, hogy sürgősen járjon el a vizsgálat kezdeményezése, az előzetes vagy végleges ténymegállapítás elérése tekintetében, legyen az megerősítő vagy negatív, vagy hogy a jelen Megállapodás rendelkezései szerint ideiglenes vagy végleges intézkedéseket alkalmazzon.

13.4. Az a tag, melynek szándékában áll bármiféle vizsgálat kezdeményezése vagy ilyen vizsgálatot folytat, kérésre köteles engedélyezni, hogy azon tag vagy tagok, amelyeknek a termékei az ilyen vizsgálat tárgyát képezik, hozzáférhessenek a nem bizalmas bizonyítékokhoz, ideértve a vizsgálat megindításához vagy lefolytatásához felhasznált bizalmas adatok nem bizalmas összegzését is.

14. cikk

A támogatás összegének kiszámítása a kedvezményezett előnye alapján

Az V. rész céljaira, bármilyen módszerről, amelyet a vizsgáló hatóság alkalmaz a támogatásban részesülő előnye kiszámítására az 1. cikk (1) bekezdése szerint, az érintett tag nemzeti törvényeiben vagy végrehajtási jogszabályaiban kell rendelkezni, és annak alkalmazásának minden egyes esetben átláthatónak és megfelelő módon megmagyarázottnak kell lennie. Továbbá, bármely ilyen módszernek összhangban kell állnia az alábbi iránymutatásokkal:

a) a kormányzati alaptőke-hozzájárulás nem tekinthető előny nyújtásának, kivéve, ha a befektetési döntés nem áll összhangban az adott tag területén a magánbefektetők szokásos befektetési gyakorlatával (ideértve a kockázati tőke nyújtását is);

b) a kormány által nyújtott hitel nem tekinthető előny nyújtásának, kivéve azt az esetet, amikor különbség van a között az összeg között, amit a hitelfelvevő cég a kormányhitel után fizet, illetve amit az ilyen cég egy hasonló olyan kereskedelmi hitel után fizetne, amelyet a pénzpiacon ténylegesen meg tudna szerezni. Ebben az esetben az előny az e két összeg különbözete;

c) a kormány által nyújtott hitelgarancia nem tekinthető előny nyújtásának, kivéve, ha különbözet van a között az összeg között, amit a garanciában részesülő cég fizet a kormány által garantált hitelre és aközött, amit egy összehasonlítható kormánygarancia nélküli kereskedelmi hitel után fizetne. Ebben az esetben az előny az e két összeg különbözete, melyet a díjakban fennálló esetleges különbségekre korrigálni kell;

d) a kormány által nyújtott termékek vagy szolgáltatások vagy az általa történő áruvásárlások nem tekinthetők előny nyújtásának, kivéve, ha az ilyen termék vagy szolgáltatásnyújtás ellenértéke kevesebb mint megfelelő, vagy ha a vásárlás ellenértéke több mint megfelelő. Az ellenérték megfelelőségét a termék vagy szolgáltatásnyújtás, illetve vásárlás országában az érintett termék vagy szolgáltatás adott piaci feltételei szerint kell meghatározni (ideértve az árat, a minőséget, a rendelkezésre állást, a forgalomképességet, a szállítást és a vásárlás vagy értékesítés egyéb feltételeit).

15. cikk

A kár meghatározása [45]

15.1. Az 1994. évi GATT VI. cikkének céljaira a kár meghatározása pozitív bizonyítékra kell hogy épüljön, és magában kell hogy foglalja a a) támogatott import volumenének és a támogatott importnak a hasonló termék [46] belföldi piaci árára gyakorolt hatásának, valamint b) az ilyen importnak az ilyen termékek belföldi előállítóira gyakorolt hatásának objektív vizsgálatát.

15.2. A támogatott import volumenének tekintetében a vizsgáló hatóságok kötelesek mérlegelni, hogy lényegesen megnövekedett-e a támogatott import akár abszolút értelemben, akár az importáló tag termeléséhez vagy fogyasztásához képest. Ami a támogatott importnak az árakra gyakorolt hatását illeti, a vizsgáló hatóságok kötelesek mérlegelni, hogy a támogatott import lényegesen leszorította-e az árakat az importáló tag hasonló termékének árához képest, vagy, hogy az ilyen import hatása másképpen vezetett-e az árak lényeges lenyomásához vagy olyan áremelések megakadályozásához, amelyek egyébként megtörténtek volna. Az ilyen tényezők közül sem egy, sem több nem adhat szükségszerűen döntő iránymutatást.

15.3. Amikor valamely terméknek több mint egy országból származó importját egyidejűleg vetik alá a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálatnak, a vizsgálatot lefolytató hatóságok halmozottan mérhetik fel az ilyen import hatásait, de csak akkor, ha megállapították, hogy a) az egyes országokból származó import vonatkozásában a támogatás összege meghaladja, a 11. cikk 9. pontjában meghatározott minimális értéket és az egyes országokból származó import volumene nem elhanyagolható; valamint b) az import hatásainak halmozott felmérése helyénvaló az importált termékek versenyfeltételei és az importált termékek és a hasonló belföldi termékek közötti versenyfeltételek fényében.

15.4. A támogatott import által a hazai iparágra gyakorolt hatás vizsgálata magában kell hogy foglalja az összes releváns gazdasági tényező és minden olyan mutató értékelését, amely vonatkozik az iparág állapotára, ideértve a termelés, az értékesítés, a piaci részesedés, a nyereség, a termelékenység, a befektetések megtérülése vagy a kapacitáskihasználtság tényleges vagy potenciális csökkenését; a belföldi árakat befolyásoló tényezőket; a cash flow-ra, készletekre, foglalkoztatásra, bérekre, növekedésre, tőke vagy befektetések megszerzésére vonatkozó képességre és a mezőgazdaság esetében arra vonatkozó tényleges és potenciális negatív hatásokat, hogy megnövekedett-e ezzel a kormányzati támogatási programok terhelése. Ez a felsorolás nem teljes, és e tényezők közül sem egy, sem több nem adhat szükségszerűen döntő iránymutatást.

15.5. Bizonyítani kell, hogy a támogatott import a támogatások hatásai [47] révén kárt okoz a jelen Megállapodás értelmezése szerint. A támogatott import és a belföldi iparágnak okozott kár közötti okozati összefüggés bizonyítását a hatóságok előtt álló összes releváns bizonyíték vizsgálatára kell építeni. A hatóságok kötelesek megvizsgálni bármely, a támogatott importon kívüli egyéb ismert tényezőt, ami ugyanabban az időpontban kárt okoz a belföldi iparágnak. Az ezen egyéb tényezők által okozott károkat nem lehet a támogatott importnak tulajdonítani. Azok a tényezők, amelyek relevánsak lehetnek ebben a vonatkozásban, egyebek között magukban foglalják a kérdéses termék nem támogatott importjának volumenét és árait, a kereslet szűkülését vagy a fogyasztási szokások változását, a külföldi és belföldi termelők kereskedelem-korlátozó gyakorlatát, illetve a közöttük folyó versenyt, a technológia fejlődését és a belföldi iparág exportteljesítményét, illetve termelékenységét.

15.6. A támogatott import hatását a hasonló termék belföldi előállításához képest kell felmérni, amikor a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik az ilyen termelés elkülönített meghatározását olyan ismérvek alapján, mint a termelési folyamat, a termelők árbevétele és nyeresége. Ha az ilyen termelés ilyen elkülönített beazonosítása nem lehetséges, a támogatott import hatásait azon legszűkebb termékcsoport vagy -skála termelésének vizsgálatára kell építeni, amely magában foglalja a hasonló terméket, amire a szükséges információ megadható.

15.7. Az anyagi kár veszélyének megállapítását tényekre és nem pusztán vélelmekre, vádaskodásra vagy távlati lehetőségre kell alapozni. A körülmények azon változásának, ami olyan helyzetet teremt, amelyben a támogatás kárt okozna, világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie. A anyagi kárveszély létének megállapítása során a vizsgálatot lefolytató hatóságoknak figyelembe kell venniük egyebek között olyan tényezőket, mint

i. a kérdéses támogatás vagy támogatások jellegét és a belőlük várhatóan felmerülő kereskedelmi kihatásokat;

ii. a támogatott import ütemének lényeges növekedését a belföldi piacra, jelezve a lényegesen megnövekedett importálás valószínűségét;

iii. az exportőrnél elegendő szabad kapacitást vagy annak lényeges növekedését a közeljövőben, jelezve a lényegesen megnövelt támogatott export valószínűségét az importáló tag piacára, figyelembe véve az egyéb exportpiacok rendelkezésre állását is, amelyek felszívhatják a további addicionális exportot;

iv. hogy az import olyan áron lép-e be, amelynek lényeges az árleszorító vagy árlenyomó hatása a belföldi árakra, és valószínűleg megnövelné a keresletet a további import iránt; valamint

v. a vizsgálat alatt álló termékből felhalmozott készleteket.

Ezen tényezők egyike sem adhat szükségszerűen döntő iránymutatást önmagában, de az összes figyelembe vett tényező el kell, hogy vezessen ahhoz a következtetéshez, hogy a további támogatott export közeli, és amennyiben védintézkedést nem hoznak, lényeges kár merülne fel.

15.8. Azokban az esetekben, amikor a támogatott import a kár veszélyével fenyeget, a kiegyenlítő intézkedések alkalmazását különös gonddal kell megfontolni és eldönteni.

16. cikk

A belföldi iparág meghatározása

16.1. A jelen Megállapodás céljaira a "belföldi iparág" kifejezés, kivéve a 2. pont rendelkezéseit, úgy értelmezendő, hogy az a hasonló termékek belföldi előállítóira mint egészre utal, vagy közülük azokra, akiknek az adott termék előállításából a kollektív termelése az azon termékek belföldi előállításának nagyobb részét alkotja, kivéve amikor az előállítók az exportőrökkel vagy importőrökkel kapcsolt viszonyban állnak [48], vagy maguk is importőrei az állítólagosan támogatott terméknek vagy egy hasonló terméknek más országokból, ilyenkor a "belföldi iparág" kifejezés értelmezhető úgy, hogy az a többi termelőre utal.

16.2. Kivételes körülmények között a tag felségterülete a kérdéses termelés szempontjából felosztható két vagy több egymással versengő piacra, és az egyes piacokon belüli termelők tekinthetők különálló iparágnak, ha a) az ilyen piacon lévő termelők az érintett termékből előállított termelésük egészét vagy majdnem egészét azon a piacon adják el; valamint b) az adott piacon a keresletet a kérdéses termékből semmilyen lényeges mértékben nem a felségterület más részein lévő termelők elégítik ki. Ilyen körülmények között a kár léte megállapítható még akkor is, ha a teljes belföldi iparág nagyobb részét nem éri kár, feltéve, hogy a támogatott import koncentrációja egy ilyen elszigetelt piacra fennáll, valamint továbbá, hogy a támogatott import az ilyen piacon lévő termelés egészének vagy majdnem egészének gyártóinak kárt okoz.

16.3. Amikor a belföldi iparágat úgy értelmezik, mint ami egy bizonyos terület termelőire utal, azaz a 2. pontban meghatározott piacra, a kiegyenlítő vámok csak azon kérdéses termékekre vethetők ki, amelyeket az ilyen területen szántak végső fogyasztásra. Amikor az importáló tag alkotmányos jogszabályai nem teszik lehetővé a kiegyenlítő vámok kivetését ilyen alapon, az importáló tag korlátozás nélkül csak akkor vetheti ki a kiegyenlítő vámokat, ha a) az exportőröknek lehetőséget adtak, hogy leállítsák a támogatott áru exportot az érintett területre vagy más módon adjanak biztosítékokat a 18. cikk szerint, és ebben a vonatkozásban nem adtak azonnal megfelelő biztosítékokat; valamint b) az ilyen vámok csak olyan meghatározott termelők termékeire vethetők ki, amelyek az érintett területet látják el.

16.4. Amennyiben két vagy több ország az 1994. évi GATT XXIV. cikke (8) bekezdése a) pontjának rendelkezései alapján olyan szintű integrációt ért el, hogy jellemzően egy egységes piacot képeznek, az integráció teljes területén lévő iparág tekintendő az 1. és 2. pontokban említett belföldi iparágnak.

16.5. A 15. cikk 6. pontjának rendelkezései alkalmazandók erre a cikkre is.

17. cikk

Ideiglenes intézkedések

17.1. Ideiglenes intézkedések csak akkor alkalmazhatók, ha

a) a 11. cikk rendelkezései szerint indítottak meg vizsgálatot, erről értesítést tettek közzé, és az érdekelt tagoknak és érdekelt feleknek elegendő lehetőséget adtak információ benyújtására és az észrevételezésre;

b) előzetes megerősítő ténymegállapítás történt, hogy a támogatás létezik, és hogy a támogatott import kárt okozott a belföldi iparágnak; valamint

c) az érintett hatóságok az ilyen intézkedést szükségesnek találják ahhoz, hogy a kár okozását megakadályozzák a vizsgálat időtartama alatt.

17.2. Az ideiglenes intézkedések ölthetik az ideiglenes kiegyenlítő vámok formáját, melyet a támogatás összegének ideiglenes kiszámított összegével egyenértékű készpénzletéttel vagy óvadékkal kell garantálni.

17.3. Az ideiglenes intézkedés nem alkalmazható a vizsgálat kezdeményezésétől számított 60 napnál előbb.

17.4. Az ideiglenes intézkedések alkalmazását a lehető legrövidebb időszakra kell korlátozni, amely nem haladhatja meg a 4 hónapot.

17.5. A 19. cikk releváns rendelkezéseit kell követni az ideiglenes intézkedések alkalmazásakor.

18. cikk

Vállalások

18.1. Az eljárást fel lehet [49] függeszteni vagy meg lehet szüntetni ideiglenes intézkedések vagy kiegyenlítő vámok kivetése nélkül, kielégítő önkéntes vállalások kézhezvételekor, melyek szerint:

a) az exportőr tag kormánya hozzájárul a támogatás eltörléséhez vagy korlátozásához vagy más intézkedéseket foganatosít annak hatásaival kapcsolatban; vagy

b) az exportőr hozzájárul, hogy módosítsa árait oly módon, hogy a vizsgálatot lefolytató hatóságok meggyőződhetnek arról, hogy a támogatás károkozó hatásait megszüntették. Az ilyen vállalások szerinti áremelések nem lehetnek magasabbak, mint ami szükséges a támogatás összegének kiegyenlítéséhez. Kívánatos, hogy az áremelés a támogatás összegénél kevesebb legyen, ha az ilyen áremelés elegendő ahhoz, hogy a belföldi iparágat ért kárt megszüntesse.

18.2. Vállalások nem kérhetők és nem fogadhatók el, kivéve, ha az importáló tag hatóságai előzetesen megerősítő megállapítást tettek a támogatás létéről és az ilyen támogatások által okozott kárról, és az exportőröktől származó vállalások esetén megszerezték az exportőr tag hozzájárulását.

18.3. A felajánlott vállalásokat nem szükséges elfogadni, ha az importáló tag hatóságai gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tartják elfogadásukat, például, ha a tényleges vagy potenciális exportőrök száma túl nagy vagy más okoknál fogva, ideértve az általános gazdaságpolitikai indokokat. Amennyiben az eset felmerül, és gyakorlatilag megvalósítható, a hatóságok kötelesek az exportőrnek megadni azokat az indokokat, amelyek arra vezették őket, hogy a vállalás elfogadását nem helyénvalónak tekintsék, és amennyiben lehetséges, kötelesek lehetőséget adni az exportőrnek az erre vonatkozó észrevételeinek közlésére.

18.4. Ha egy vállalást elfogadnak, a támogatás és a kár kivizsgálását ezzel együtt is folytatni kell, ha az exportáló tag így kívánja, vagy ha az importőr tag így dönt. Ilyen esetben, ha a támogatás vagy kár tényéről negatív megállapítás születik, a vállalás automatikusan hatályát veszti, kivéve azokban az esetekben, amikor az ilyen ténymegállapítás nagyrészt a vállalás létének tulajdonítható. Ilyen esetekben az érintett hatóságok megkövetelhetik, hogy a vállalást e Megállapodás rendelkezéseivel összhangban álló ésszerű időtartamra tartsák fenn. Abban az esetben, ha a támogatás és a kár létéről megerősítő ténymegállapítás születik, a vállalás a saját feltételeivel és e Megállapodás rendelkezéseivel összhangban fennmarad.

18.5. Az importáló tag hatóságai javasolhatnak árra vonatkozó vállalásokat, de egyetlen exportőr sem kényszeríthető arra, hogy ilyen vállalást elfogadjon. Az a tény, hogy kormányok vagy exportőrök nem ajánlanak fel ilyen vállalásokat, vagy nem fogadják el az erre vonatkozó felhívást, semmiképpen sem sértheti az eset elbírálását. A hatóságok azonban szabadon dönthetik el, hogy a kár veszélye valószínűbb-e, ha a támogatott importálás folytatódik.

18.6. Valamely importáló tag hatóságai megkövetelhetik bármely kormánytól vagy exportőrtől, amelytől vállalást fogadtak el, hogy időszakonként olyan információt nyújtson, amely releváns az ilyen vállalás teljesítése szempontjából, és hogy engedélyezzék a vonatkozó adatok igazolását. A vállalás megsértése esetén az importáló tag hatóságai a jelen Megállapodás alapján annak rendelkezéseivel összhangban gyorsított intézkedéseket foganatosíthatnak, amelyek állhatnak az ideiglenes intézkedések azonnali alkalmazásából a rendelkezésre álló legjobb információ felhasználásával. Ilyen esetekben végleges vámokat lehet kivetni a jelen Megállapodással összhangban a fogyasztásra beléptetett termé kekre az ilyen ideiglenes intézkedés alkalmazása előtt nem több mint 90 nappal, de az ilyen visszamenőleges kivetés nem vonatkozhat olyan importra, amit a vállalás megsértése előtt léptettek be.

19. cikk

A kiegyenlítő vámok kivetése és beszedése

19.1. Amennyiben, miután ésszerű erőfeszítéseket tettek a konzultáció befejezésére, valamely tag véglegesen megállapítja a támogatás létét és összegét, és azt, hogy a támogatás hatásai folytán a támogatott import kárt okoz, kiegyenlítő vámot vethet ki a jelen cikk rendelkezései szerint, kivéve, ha a támogatást vagy támogatásokat visszavonják.

19.2. Az a döntés, hogy vajon kivessék-e a kiegyenlítő vámot olyan esetekben, amikor az ilyen kivetés összes követelményei teljesültek, illetve az a döntés, hogy a kivetendő kiegyenlítő vám összege a támogatás teljes összege legyen-e vagy annál kevesebb, az importáló tag hatóságaira tartozik. Kívánatos, hogy a kivetés megengedő legyen az összes tag területén, hogy a vám kevesebb legyen, mint a támogatás teljes összege, ha az alacsonyabb összegű vám elegendő lenne ahhoz, hogy a belföldi iparágat ért kárt megszüntesse, és hogy eljárásokat léptessenek életbe, amelyek lehetővé tennék az illetékes hatóságoknak, hogy megfelelő módon figyelembe vegyék a belföldi érdekelt felek [50] nyilatkozatait, akiknek az érdekeit a kiegyenlítő vám kivetése hátrányosan érintheti.

19.3. Amikor kiegyenlítő vámot vetnek ki bármely termékre, az ilyen kiegyenlítő vámot minden esetben a megfelelő összegben kell kivetni megkülönböztetésmentesen az ilyen termék minden olyan forrásból származó importjára, ahol megállapították, hogy az import támogatott és kárt okoz, kivéve az azon forrásokból származó importra, amelyek lemondtak a kérdéses támogatásokról, vagy amelyektől a jelen Megállapodás feltételei szerinti vállalásokat elfogadták. Minden olyan exportőr, amelynek az exportja végleges kiegyenlítő vám hatálya alá esik, de amelyet ténylegesen nem vizsgáltak az együttműködés visszautasításától eltérő okoknál fogva, jogosult gyorsított felülvizsgálatra annak érdekében, hogy a vizsgálatot lefolytató hatóságok azonnali hatállyal megállapíthassák az ezen exportőrre vonatkozó egyedi kiegyenlítő vámtarifát.

19.4. Semmilyen importált termékre nem lehet kiegyenlítő vámot kivetni [51], amelynek összege meghaladná a létezőként megállapított támogatás összegét, melyet a támogatott és exportált termék egységére vetített támogatás alapján kell számítani.

20. cikk

Visszamenőleges hatály

20.1. Ideiglenes intézkedéseket és kiegyenlítő vámokat csak azokra a termékekre lehet kivetni, amelyeket fogyasztásra az után az időpont után léptettek be, amikor a 17. cikk 1. pontja, illetve a 19. cikk 1. pontja szerinti döntések hatályba lépnek, függően a jelen cikkben lefektetett kivételektől.

20.2. Amikor véglegesen megállapítják a kárt (de nem annak veszélyét vagy valamely iparág létrejöttének lényegi hátráltatását), vagy abban az esetben, amikor véglegesen megállapítják a kár veszélyét, amikor is a támogatott import hatása ideiglenes intézkedések hiányában a kár megállapításához vezetett volna, kiegyenlítő vámokat visszamenőlegesen is ki lehet vetni arra az időszakra, amikor ideiglenes intézkedéseket alkalmaztak, ha volt ilyen.

20.3. Ha a végleges kiegyenlítő vám magasabb, mint a készpénzletéttel vagy óvadékkal garantált összeg, a különbözetet nem lehet beszedni. Ha a végleges vám kevesebb, mint a készpénzletéttel vagy óvadékkal garantált összeg, a többletet vissza kell fizetni, vagy az óvadékot fel kell szabadítani gyorsított módon.

20.4. Kivéve a 2. pont szerinti rendelkezéseket, amikor megállapítják a kár veszélyét vagy a lényeges hátráltatás tényét (de amikor kár még nem merült fel) végleges kiegyenlítő vám csak a kár veszélyének vagy a lényeges hátráltatás tényének megállapításának időpontjától vethető ki, és az ideiglenes intézkedések alkalmazása időszakában tett bármiféle készpénzletétet vissza kell téríteni, és az esetleges óvadékot fel kell szabadítani gyorsított módon.

20.5. Amikor a végleges ténymegállapítás negatív, az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időszakában tett esetleges készpénzletéteket vissza kell téríteni, és az óvadékot fel kell szabadítani gyorsított módon.

20.6. Kritikus körülmények között, ahol a hatóságok azt állapítják meg, hogy az érintett támogatott termékeknél az 1994. évi GATT és a jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangban nem álló módon fizetett vagy nyújtott támogatásokból előnyt élvező termék viszonylag rövid időn belüli tömeges importja nehezen helyrehozható kárt okoz, és ahol az ilyen importra visszamenőleges hatállyal kiegyenlítő vám kivetését szükségesnek találják annak érdekében, hogy az ilyen kár ismétlődését megakadályozzák, a végleges kiegyenlítő vám kivethető olyan importra, amelyet fogyasztásra az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időpontja előtt nem több, mint 90 nappal léptettek be.

21. cikk

A kiegyenlítő vámok és vállalások időtartama és felülvizsgálata

21.1. A kiegyenlítő vám csak addig maradhat hatályban, ameddig az szükséges a kárt okozó támogatás ellentételezésére.

21.2. A hatóságok kötelesek felülvizsgálni a vám folytatólagos kivetésének szükségességét, ahol indokolt, saját kezdeményezésükre vagy, feltéve, hogy ésszerű időtartam telt el a végleges kiegyenlítő vám kivetése óta, bármely olyan érdekelt Fél kérésére, amely pozitív információt nyújt be alátámasztva a felülvizsgálat szükségességét. Az érdekelt felek jogosultak felkérni a hatóságokat, hogy azok megvizsgálják, hogy a vám folytatólagos kivetése szükséges-e a támogatás kiegyenlítésére, hogy a kár valószínűsíthetően folytatódnék-e vagy megismétlődne-e, ha a vámot megszüntetnék vagy megváltoztatnák vagy mindkét intézkedést végrehajtanák. Ha a jelen pont szerinti felülvizsgálat eredményeként a hatóságok azt állapítják meg, hogy a kiegyenlítő vám már nem indokolt, akkor azt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

21.3. Az 1. és 2. pontok rendelkezései mellett bármely végleges kiegyenlítő vámot meg kell szüntetni, kivetésétől számított nem később mint öt évvel (vagy a 2. pont szerinti legutóbbi felülvizsgálat dátumától számított öt évvel abban az esetben, ha az ilyen felülvizsgálat során vizsgálták mind a támogatást, mind a kárt, vagy a jelen pont szerint), kivéve, ha a hatóságok az ilyen időpont előtt kezdeményezett felülvizsgálat során, melyet vagy saját kezdeményezésükre vagy a belföldi iparág által vagy annak nevében tett megfelelően alátámasztott kérelemre folytatnak le az ilyen időpont előtti ésszerű időtartamon belül, hogy a vám lejárata valószínűsíthetően a támogatás és a kár folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne [52]. A vám hatályban maradhat az ilyen felülvizsgálat eredményétől függően.

21.4. A 12. cikknek a bizonyítékokra és eljárásokra vonatkozó rendelkezései vonatkoznak a jelen cikk szerint végzett bármely felülvizsgálatra is. Bármilyen ilyen felülvizsgálatot gyorsított módon kell végrehajtani, és azt rendszerint a felülvizsgálat kezdeményezésétől számított 12 hónapon belül be kell fejezni.

21.5. A jelen cikk rendelkezései értelemszerűen a 18. cikk szerint elfogadott vállalásokra is vonatkoznak.

22. cikk

Hirdetmény és a megállapítások magyarázata

22.1. Amikor a hatóságok meggyőződtek arról, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a 11. cikk szerinti vizsgálat megindításának indoklására, azt a tagot vagy tagokat, melynek vagy melyeknek a termékei az ilyen vizsgálat alá esnek, és más érdekelt feleket, amelyekről a vizsgálatot lefolytató hatóságok tudják, hogy érdekeltek, értesíteni kell és hirdetményt kell közzétenni.

22.2. A vizsgálat megindításáról szóló hirdetményben vagy más módon, külön jelentésben [53] elegendő információt kell közölni az alábbiakról:

i. az exportőr ország vagy országok és az érintett termék neve;

ii. a vizsgálat kezdeményezésének időpontja;

iii. a vizsgálandó támogatási gyakorlat vagy gyakorlatok leírása;

iv. azon tényezők összegzése, amelyekre a kár vélelmét alapozták;

v. az a cím, amelyre az érdekelt tagok és érdekelt felek nyilatkozataikat megküldhetik; valamint

vi. az érdekelt tagok és érdekelt felek számára véleményük ismertetésére nyitva álló határidők.

22.3. Hirdetményt kell közzétenni bármely előzetes vagy végleges ténymegállapításról, legyen az megerősítő vagy negatív, bármely, a 18. cikk szerinti vállalás elfogadásáról szóló döntésről, az ilyen vállalás megszüntetéséről, valamint a végleges kiegyenlítő vám megszüntetéséről. Minden ilyen hirdetményben megfelelő részletességgel ismertetni kell, vagy más módon külön jelentésben rendelkezésre kell bocsátani a vizsgálatot lefolytató hatóságok által lényegesnek tekintett tény-, illetve jogkérdésekkel kapcsolatos megállapításokat és következtetéseket. Minden ilyen hirdetményt és jelentést el kell juttatni ahhoz a taghoz vagy tagokhoz, amelynek vagy amelyeknek a termékei az ilyen ténymegállapítás vagy vállalás hatálya alá esnek, és minden olyan érdekelt Félhez, amelyről ismert, hogy az adott ügyben érdekeltek.

22.4. Az ideiglenes intézkedések foganatosításáról szóló hirdetményben rögzíteni kell vagy külön jelentésben másképpen rendelkezésre kell bocsátani a támogatás, illetve a kár fennállására vonatkozó előzetes ténymegállapítások megfelelően részletezett magyarázatát, és utalni kell azokra a tény-, illetve jogkérdésekre, amelyek az érvek elfogadásához vagy elutasításához vezettek. Az ilyen hirdetménynek vagy jelentésnek, megfelelő figyelemmel a bizalmas információ védelmének követelményeire, különösen az alábbiakat kell tartalmazniuk:

i. a szállítók neve vagy ahol ez gyakorlatilag nem megvalósítható, az érintett szállító országok;

ii. a terméknek vámcélokra elegendő leírása;

iii. a megállapított támogatás összege és az alap, amelyre hivatkozva a támogatás létezését megállapították;

iv. a kár megállapításához releváns megfontolások a 15. cikkben rögzítettek szerint;

v. a ténymegállapításhoz vezető legfontosabb okok.

22.5. Valamely végleges vám kivetéséről vagy egy vállalás elfogadásáról rendelkező pozitív ténymegállapítás esetében a vizsgálat befejezéséről vagy felfüggesztéséről szóló hirdetménynek vagy egyéb módon rendelkezésre bocsátott külön jelentésnek tartalmaznia kell minden releváns információt a tény- és jogkérdésekről, valamint indokokról, amelyek a végleges intézkedések foganatosításához vagy a vállalás elfogadásához vezettek, megfelelő figyelemmel a bizalmas információ védelmének követelményeire. A hirdetménynek vagy jelentésnek tartalmaznia kell különösen a 4. pontban leírt információt, valamint az érdekelt tagok, az exportőrök és az importőrök releváns érvei vagy igényei elfogadásának vagy elutasításának az indokait.

22.6. Valamely vállalás elfogadása után a vizsgálat befejezéséről vagy elfogadásáról szóló hirdetménynek vagy a más módon rendelkezésre bocsátott külön jelentésnek tartalmaznia kell az ilyen vállalás nem bizalmas részeit.

22.7. E cikk rendelkezései értelemszerűen a 21. cikk szerinti felülvizsgálatok kezdeményezésére és lezárására, valamint a 20. cikk szerinti, a visszamenőleges vámok alkalmazására vonatkozó döntésekre is irányadók.

23. cikk

Bírósági felülvizsgálat

Minden tag, amelynek a nemzeti törvényei rendelkeznek kiegyenlítő vámintézkedésekről, köteles bírósági, választottbírósági vagy közigazgatási bíróságokat vagy eljárásokat fenntartani, többek között azzal a céllal, hogy a 21. cikk értelmezése szerinti végleges ténymegállapításokhoz, illetve ilyen ténymegállapítások felülvizsgálatához kapcsolódó közigazgatási intézkedéseket azonnal felülvizsgálja. Az ilyen bíróságoknak vagy eljárásoknak függetleneknek kell lenniük a kérdéses ténymegállapításért vagy felülvizsgálatért felelős hatóságoktól, és kötelesek minden érdekelt fél számára, amelyek a közigazgatási eljárásban részt vettek, és amelyeket a közigazgatási intézkedések közvetlenül és egyénileg érintettek, hozzáférést biztosítani a felülvizsgálathoz.

VI. RÉSZ

INTÉZMÉNYEK

24. cikk

A Támogatások és Kiegyenlítő Intézkedések Bizottsága, valamint az alárendelt testületek

24.1. Ezennel létrejön a Támogatások és Kiegyenlítő Intézkedések Bizottsága, mely minden egyes tag képviselőiből áll. A bizottság maga választja meg elnökét, és évente legalább kétszer vagy az Egyezmény releváns rendelkezései szerint ül össze bármely tag kérésére. A bizottság az e Megállapodás alapján vagy a tagok által ráruházott feladatokat látja el, és köteles a tagoknak lehetőséget biztosítani a konzultációra bármely, az Egyezmény működéséhez vagy céljai elősegítéséhez kapcsolódó ügyben. A WTO Titkárság látja el a bizottság titkárságának feladatait.

24.2. A bizottság szükség szerint állít fel alárendelt testületeket.

24.3. A bizottság létrehozza az Állandó Szakértői Csoportot, mely öt független személyből áll, akik magasan képzettek a támogatások és kereskedelmi kapcsolatok területén. A szakértőket a bizottság választja meg és évente egy tagot cserél. Az Állandó Szakértői Csoportot fel lehet kérni valamely, a 4. cikk 5. pontjában elrendelt vizsgálóbizottság segítésére. A bizottság szakértői véleményt is kérhet bármely támogatás létéről, illetve jellegéről.

24.4. Az Állandó Szakértői Csoporttal bármely tag konzultálhat, és az szakértői véleményt adhat az adott tag által bevezetni kívánt vagy jelenleg fenntartott támogatás jellegéről. Az ilyen szakértői vélemény bizalmas, és nem hívható fel a 7. cikk szerinti eljárás során.

24.5. Funkcióik végrehajtása során a bizottság és annak bármely alárendelt testülete az általa helyénvalónak tekintett bármely forrással konzultálhat és kérhet tőle információt. Mielőtt azonban a bizottság vagy annak valamely alárendelt testülete ilyen információt kér valamely tag fennhatóságán belüli forrásból, köteles az érintett tagot tájékoztatni.

VII. RÉSZ

BEJELENTÉSEK ÉS FELÜGYELET

25. cikk

Bejelentések

25.1. A tagok egyetértenek, hogy az 1994. évi GATT XVI. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül a támogatásokról szóló értesítéseiket legkésőbb minden év június 30-ig be kell nyújtaniuk és be kell tartaniuk a 2-6. pontok rendelkezéseit.

25.2. A tagok kötelesek bármely olyan, a területükön nyújtott vagy fenntartott támogatást az 1. cikk 1. pontjának meghatározása szerint bejelenteni, amely a 2. cikk meghatározása szerint egyedinek minősül.

25.3. A jelentések tartalma legyen megfelelően konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye a többi tag számára, hogy kiértékeljék annak kereskedelmi kihatását, és megértsék a bejelentett támogatási programok működését. Ebben a vonatkozásban és a támogatásokra vonatkozó kérdőív tartalmának és formátumának [54] sérelme nélkül a tagok kötelesek biztosítani, hogy a bejelentés az alábbi információt tartalmazza:

i. a támogatás formája (azaz vissza nem térítendő támogatás, kölcsön, adókedvezmény stb.);

ii. a támogatás egységenként vagy olyan esetekben, ha ez nem adható meg, a támogatás teljes összege vagy az adott támogatásra az éves költségvetésben allokált összeg (jelezve ha lehetséges, az előző évi, egységenkénti átlagtámogatást);

iii. a támogatás gazdaságpolitikai célja vagy céljai;

iv. a támogatás időtartama és/vagy bármilyen hozzáfűzött más határidő;

v. statisztikai adatok, amelyek lehetővé teszik a támogatás kereskedelmi kihatásainak felmérését.

25.4. Amennyiben a 3. pont valamely alpontjában kért információt nem adják meg, az erre vonatkozó magyarázatot magában a bejelentésben kell megtenni.

25.5. Ha a támogatást meghatározott termékekre vagy ágazatoknak nyújtják, a bejelentést termék vagy ágazat szerinti bontásban kell megtenni.

25.6. Azok a tagok, amelyek úgy vélik, hogy területükön nincsenek olyan intézkedések, amelyeket az 1994. évi GATT XVI. cikkének (1) bekezdése és e Megállapodás szerint be kellene jelenteni, kötelesek erről a Titkárságot írásban értesíteni.

25.7. A tagok elismerik, hogy valamely intézkedés bejelentése nem prejudikál sem annak jogállására az 1994. évi GATT és e Megállapodás szerint, sem annak az e Megállapodás szerinti hatásaira, sem pedig magának az intézkedésnek a jellegére.

25.8. Bármely tag bármely időben írásban információt kérhet egy más tag által nyújtott vagy fenntartott bármilyen támogatás jellegéről és mértékéről (ideértve a IV. részben említett bármely támogatást is), vagy magyarázatot azokról az indokokról, amelyek alapján egy konkrét intézkedést úgy tekintettek, hogy az nem tartozik a bejelentési kötelezettség hatálya alá.

25.9. Az így felkért tagok kötelesek az ilyen információt a lehető leggyorsabban és átfogó módon megadni, és kérésre készen kell állniuk arra, hogy további információt adjanak az ezt kérő tagnak. Megfelelő részletezettségű tájékoztatást kell adniuk különösen ahhoz, hogy lehetővé tegye a másik tag számára, hogy az felmérje, hogy a tagok megfelelnek-e a jelen Megállapodás feltételeinek. Bármely tag, amely úgy ítéli meg, hogy az ilyen információt nem adták meg, az ügyet a bizottság figyelmébe ajánlhatja.

25.10. Bármely tag, amelyik úgy véli, hogy egy másik tag által megtett bármilyen intézkedést, amelynek valamely támogatással egyező hatásai vannak, nem jelentettek be az 1994. évi GATT XVI. cikkének (1) bekezdése, illetve a jelen cikk rendelkezései szerint, az ügyre felhívhatja az ilyen másik tag figyelmét. Ha a vélelmezett támogatást közvetlenül ez után nem jelentik be, az ilyen tag maga hívhatja fel a bizottság figyelmét a kérdéses vélelmezett támogatásra.

25.11. A tagok késedelem nélkül kötelesek bejelenteni a bizottságnak minden előzetes vagy végleges, a kiegyenlítő vámokkal kapcsolatban megtett intézkedést. Az ilyen jelentések a Titkárságon más tagok számára betekintésre rendelkezésre állnak. A tagok félévente kötelesek benyújtani az előző 6 hónapban megtett bármilyen kiegyenlítő vámmal kapcsolatos intézkedésről szóló jelentéseket is. A féléves jelentéseket a Megállapodás szerinti szabványos formátumban kell benyújtani.

25.12. Minden egyes tag köteles értesíteni a bizottságot a) arról, hogy melyek a 11. cikkben említett vizsgálatok megindítására és lefolytatására illetékes hatóságai; valamint b) hogy milyen belföldi eljárásai vannak, amelyek az ilyen vizsgálatok megindítására és lefolytatására irányulnak.

26. cikk

Felügyelet

26.1. A bizottság a háromévente megtartott rendkívüli ülésein megvizsgálja az 1994. évi GATT XVI. cikkének (1) bekezdése és e Megállapodás 25. cikkének 1. pontja alapján benyújtott új és teljes körű bejelentéseket. A közbeeső években benyújtott bejelentéseket (a naprakésszé tett bejelentéseket) a bizottság rendes ülésein kell megvizsgálni.

26.2. A bizottság a 25. cikk 11. pontja szerint benyújtott jelentéseket a bizottság egyes rendes ülésein vizsgálja meg.

VIII. RÉSZ

FEJLŐDŐ ORSZÁG TAGOK

27. cikk

A fejlődő ország tagoknak nyújtott különleges és eltérő elbánás

27.1. A tagok elismerik, hogy a támogatások fontos szerepet játszhatnak a fejlődő ország tagok gazdaságfejlesztési programjaiban.

27.2. A 3. cikk 1. pontjának a) alpontjában említett tiltás nem vonatkozik:

a) a VII. mellékletben említett fejlődő ország tagokra;

b) más fejlődő ország tagokra a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított nyolcéves időtartamra, függően attól, hogy a 4. pont rendelkezéseit betartják-e.

27.3. A 3. cikk 1. pontja b) alpontjában említett tiltása nem vonatkozik a fejlődő ország tagokra a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított ötéves időtartamra, és nem vonatkozik a legkevésbé fejlett ország tagokra, ugyanettől az időponttól számított nyolc évig.

27.4. A 2. pont b) alpontjában említett bármely fejlődő ország tag köteles e nyolcéves időszak alatt exporttámogatásait fokozatosan, lehetőleg progresszív módon megszüntetni. Azonban egyetlen fejlődő ország tag sem növelheti exporttámogatásainak szintjét [55], és köteles azokat az e pontban elrendelt időszaknál rövidebb idő alatt megszüntetni, amikor az ilyen exporttámogatások alkalmazása nem áll összhangban a tag fejlődési szükségleteivel. Ha valamely fejlődő ország tag szükségesnek véli az ilyen támogatásokat a nyolcéves időszakon túl is alkalmazni, köteles az ilyen időszak letelte előtt legkésőbb egy évvel konzultációkat kezdeni a bizottsággal, amely eldönti, hogy ezen időtartam meghosszabbítása indokolt-e az érintett fejlődő ország tag releváns gazdasági, pénzügyi és fejlesztési szükségleteinek megvizsgálása után. Ha a bizottság úgy dönt, hogy a meghosszabbítás indokolt, az érintett fejlődő ország tag köteles évente konzultációkat folytatni a bizottsággal, hogy megállapítsák, hogy szükség van-e a támogatások fenntartására. Ha a bizottság ilyen megállapítást nem tesz, a fejlődő ország tag köteles még fennálló exporttámogatásait az utolsó engedélyezett időszak végétől számított két éven belül felszámolni.

27.5. Az a fejlődő ország tag, amely bármely termék tekintetében elérte az export-versenyképességet, köteles az ilyen termék(ek)re vonatkozó exporttámogatásait kétéves időszak alatt leépíteni. A VII. mellékletben említett fejlődő ország tag esetében azonban, amely egy vagy több termékre export-versenyképességet ért el, az ilyen termékekre nyújtott exporttámogatásokat fokozatosan, nyolcéves időszak alatt kell megszüntetni.

27.6. Valamely termék export-versenyképessége akkor áll fenn, ha valamely fejlődő ország tag ezen termékből való exportja a világkereskedelemből legalább 3,25 %-os részesedést ért el két egymást követő naptári évben. Az export-versenyképesség vagy a) az export-versenyképességet elért fejlődő ország tag bejelentése alapján, vagy b) bármely tag kérésére a Titkárság által végzett számítás alapján áll fenn. A jelen pont céljaira a termék a harmonizált vámnómenklatúra rendszer fejezetcímeként határozandó meg. A bizottság e rendelkezés működését a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított öt évvel felülvizsgálja.

27.7. A 4. cikk rendelkezései nem vonatkoznak fejlődő ország tag olyan exporttámogatásaira, amelyek a 2-5. pontok rendelkezéseivel összhangban állnak. Az ilyen esetre releváns rendelkezések a 7. cikk rendelkezései.

27.8. Nem lehet feltételezni a 6. cikk (1) bekezdése szerint, hogy valamely fejlődő ország tag által nyújtott támogatás a jelen Megállapodás meghatározása szerinti súlyos sérelmet eredményez. Az ilyen súlyos sérelmet, ahol ez alkalmazható a 9. pont feltételei szerint, pozitív bizonyítékokkal kell alátámasztani a 6. cikk 3-8. pontjainak rendelkezései szerint.

27.9. A 6. cikk (1) bekezdésében említetteken kívüli valamely fejlődő ország tag által nyújtott vagy fenntartott felróható támogatások tekintetében a 7. cikk szerint intézkedés nem engedélyezhető és nem foganatosítható, kivéve, ha vámtarifaengedmények vagy az 1994. évi GATT szerinti más kötelezettségek válnak semmissé, vagy sérülnek az ilyen támogatás eredményeként a megállapítás szerint oly módon, hogy az egy másik tag hasonló termékének importját a támogatást nyújtó fejlődő ország tag piacáról kiszorítja, vagy annak bevitelét akadályozza, vagy kivéve, ha az importáló tag piacán a belföldi iparág kárt szenved.

27.10. Valamely fejlődő ország tagból származó termék bármilyen kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálatát meg kell szüntetni, amint az érintett hatóságok megállapítják, hogy

a) a kérdéses termékre nyújtott támogatások általános szintje nem haladja meg annak egységenként számított értékének 2 %-át; vagy

b) a támogatott import volumene az importáló tagban a hasonló termék összes importjából kevesebb, mint 4 %-ot képvisel, kivéve, ha az olyan fejlődő ország tagoktól származó import, amelyeknek az összimportból való részesedése kevesebb ugyan 4 %-nál, összesen azonban az importáló tagban a hasonló termék importjából együttesen több mint 9 %-kal részesednek.

27.11. A 2. pont b) alpontjának alkalmazási körén belül azon fejlődő ország tagoknál, amelyek a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított nyolcéves időtartam lejárta előtt megszüntették exporttámogatásaikat, valamint a VII. mellékletben említett fejlődő ország tagoknál a 10. pont a) alpontjában említett mérték 3 % lesz 2 % helyett. Ez a rendelkezés alkalmazandó attól az időponttól, hogy az exporttámogatások megszüntetését bejelentették a bizottságnak, és mindaddig, ameddig a bejelentést tevő fejlődő ország tag nem nyújt exporttámogatásokat. Ez a rendelkezés a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított nyolc év elteltével lejár.

27.12. A 10. és 11. pontok rendelkezései az irányadók a minimum meghatározására a 15. cikk 3. pontja szerint.

27.13. A III. rész rendelkezései nem vonatkoznak az adósságok közvetlen elengedésére, a szociális költségek fedezetére nyújtott támogatásokra, bármilyen formát öltsenek is azok, ideértve a kormányzati bevételekről való lemondást és a forrásoknak más transzferét, amikor az ilyen támogatásokat a fejlődő ország tag privatizációs programján belül, illetve ahhoz közvetlenül kapcsolódva nyújtják, feltéve, hogy mind az ilyen program, mind pedig az érintett támogatások korlátozott időtartamra vonatkoznak és a bizottságot erről értesítik, és a program az érintett vállalkozás tényleges privatizációját eredményezi.

27.14. A bizottság köteles valamely érdekelt fél kérésére a fejlődő ország tag konkrét exporttámogatási gyakorlatát felülvizsgálni azzal a céllal, hogy megvizsgálja, hogy e gyakorlat összhangban áll-e az ilyen tag fejlesztési szükségleteivel.

27.15. A bizottság köteles valamely érdekelt fejlődő ország tag kérésére felülvizsgálni a konkrét kiegyenlítő intézkedést azzal a céllal, hogy megvizsgálja, hogy összhangban áll-e a 10. és 11. pontok rendelkezéseivel, ahogyan azok a kérdéses fejlődő ország tagra vonatkoznak.

IX. RÉSZ

ÁTMENETI MEGÁLLAPODÁSOK

28. cikk

A meglévő programok

28.1. Azon támogatási programokat, amelyeket bármely tag területén azelőtt vezettek be, hogy az ilyen tag aláírta volna a WTO-egyezményt, és amelyek nem állnak összhangban e Megállapodás rendelkezéseivel:

a) be kell jelenteni a bizottságnak nem később, mint 90 nappal azután, hogy az ilyen tag számára a WTO-egyezmény hatályba lép; valamint

b) összhangba kell hozni e Megállapodás rendelkezéseivel a WTO-egyezménynek az ilyen tag számára történő hatálybalépésétől számított három éven belül, és addig az időpontig az ilyen támogatási program nem tartozik a II. rész hatálya alá.

28.2. Egyetlen tag sem bővítheti bármely ilyen program alkalmazási körét, és nem újíthatja azt meg annak lejáratakor.

29. cikk

Piacgazdasággá történő átalakulás

29.1. A központilag tervezett gazdaságból a szabad vállalkozásra épülő piacgazdaságra történő áttérés folyamatában lévő tagok alkalmazhatnak az ilyen átalakuláshoz szükséges programokat és intézkedéseket.

29.2. Az ilyen tagoknál a 3. cikk alkalmazási körébe eső és a 3. pont szerint bejelentett támogatási programokat a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított hét éven belül kell felszámolni, vagy a 3. cikkel összhangba hozni. Ilyen esetben a 4. cikk nem alkalmazható. Ezenkívül ugyanezen időszak alatt:

a) a 6. cikk 1. pontja d) alpontjának alkalmazási körébe eső támogatási programok nem felróhatóak a 7. cikk alapján;

b) más felróható támogatások tekintetében a 27. cikk 9. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.

29.3. A 3. cikk alkalmazási körébe eső támogatási programokat be kell jelenteni a bizottságnak a WTO-egyezmény hatálybalépése utáni legkorábbi gyakorlatilag megvalósítható időpontban. Az ilyen támogatásokra vonatkozó további bejelentéseket a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított két évig lehet megtenni.

29.4. Kivételes körülmények között az 1. pontban említett tagoknak a bizottság engedélyezheti a bejelentett programjaiktól és intézkedéseiktől, illetve azok időkeretétől való eltérést, amennyiben az ilyen eltéréseket az átalakulási folyamat szempontjából szükségesnek tartják.

X. RÉSZ

VITARENDEZÉS

30. cikk

Az e Megállapodás hatálya alá tartozó konzultációkra és vitarendezésekre az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértéssel kiegészített és értelmezett XXII. és XXIII. cikke rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha e Megállapodás erre vonatkozóan kifejezetten másképpen rendelkezik.

XI. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

Ideiglenes alkalmazás

A 6. cikk 1. pontjának és a 8. és 9. cikknek a rendelkezéseit ötéves időtartamra kell alkalmazni, mely időtartam a WTO-egyezmény hatálybalépésével kezdődik. Ezen időszak vége előtt nem később, mint 180 nappal a bizottság felülvizsgálja ezen rendelkezések működését azzal a céllal, hogy meghatározza, hogy ki kell-e terjeszteni azok alkalmazását akár a jelenlegi szövegezés szerint vagy módosított formában, egy további időszakra.

32. cikk

Egyéb záró rendelkezések

32.1. Egy másik tag támogatása ellen konkrét intézkedést nem lehet hozni, kivéve, ha az összhangban áll az 1994. évi GATT-nak az e Megállapodás szerint értelmezett rendelkezéseivel [56].

32.2. E Megállapodás egyetlen rendelkezésével kapcsolatban sem lehet fenntartást kikötni a többi tag hozzájárulása nélkül.

32.3. A 4. ponttól függően a jelen Megállapodás rendelkezéseit kell alkalmazni azon meglévő intézkedések vizsgálataira és felülvizsgálataira, amelyeket olyan kérelmek szerint indítottak meg, amelyeket a WTO-egyezménynek az adott tagra történő hatálybalépésének időpontjában vagy azután kezdeményeztek.

32.4. A 21. cikk 3. pontjának céljaira a meglévő kiegyenlítő intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy azokat egy olyan időpontban hozták meg, amely nem későbbi, mint a WTO-egyezménynek az adott tagra nézve történő hatálybalépésének időpontja, kivéve azokat az eseteket, ha valamely tag hatályos belföldi törvényei ebben az időpontban már tartalmaztak az ebben a pontban említett típusú kikötést.

32.5. Minden tag köteles megtenni a szükséges általános vagy egyedi jellegű lépéseket annak biztosítására, hogy legkésőbb a WTO-egyezménynek a tag vonatkozásában történő hatálybalépéséig a tag törvényi, rendeleti előírásai és közigazgatási eljárásai összhangba kerüljenek az Egyezmény rendelkezéseivel, amennyiben azok az érintett tagra vonatkoznak.

32.6. Minden tag köteles tájékoztatni a bizottságot az e Megállapodás szempontjából releváns törvényi, illetve jogszabályi változásairól, illetve az ilyen törvények és jogszabályok végrehajtásában bekövetkezett változásokról.

32.7. A bizottság évente vizsgálja felül e Megállapodás végrehajtását és működését, figyelembe véve annak céljait. A bizottság évente tájékoztatja az Árukereskedelmi Tanácsot az ilyen felülvizsgálatok tárgyát képező időszakok fejleményeiről.

32.8. A mellékletek e Megállapodás szerves részét képezik.

[1] Az 1994. évi GATT XVI. cikke (és a Megjegyzések a XVI. cikkhez), valamint e Megállapodás 1-111. melléklete rendelkezéseinek megfelelően nem minősül támogatásnak, hogy az exporttermék a hazai felhasználásra szánt hasonló termékre kivetett adók és vámok alól mentesül, vagy az ilyen vámoknak vagy adóknak a megfizetettet meg nem haladó összegben történő visszatérítése.

[2] E szóhasználat szerint az objektív ismérvek vagy feltételek olyan ismérveket vagy feltételeket jelölnek, amelyek semlegesek, nem részesítenek előnyben meghatározott vállalatokat másokkal szemben, és amelyek jellegükben gazdaságiak és alkalmazásukban horizontálisak, mint például alkalmazottak száma vagy a vállalkozás mérete.

[3] Ebben a vonatkozásban különösen a támogatások iránti kérelmek visszautasításának, illetve jóváhagyásának gyakoriságára, illetve az ilyen döntések okaira vonatkozó információt kell figyelembe venni.

[4] Ez a norma akkor teljesül, amikor a tények azt bizonyítják, hogy a támogatás nyújtása, bár nem a törvények teszik függővé az exportteljesítménytől, a valóságban a tényleges vagy várható exportáláshoz vagy exportjövedelmekhez kötődik. Önmagában az a tény, hogy a támogatást olyan vállalatoknak nyújtják, amelyek exportálnak, pusztán ezen oknál fogva nem minősül exporttámogatásnak e rendelkezés értelmezése szerint.

[5] Az 1. mellékletben exporttámogatásnak nem minősülőként hivatkozott intézkedések nem tiltottak e Megállapodás ezen vagy bármely más rendelkezése szerint.

[6] E cikkben említett minden időszak kölcsönös megállapodás esetén meg hosszabbítható.

[7] Amint azt a 24. cikk szerint létrehozzák.

[8] Ha ebben az időszakban a D 88 ülése nincs betervezve, ebből a célból ilyen ülést kell tartani.

[9] Ez a kifejezés nem jelentheti olyan ellenintézkedések engedélyezését, amelyek aránytalanok annak a ténynek a fényében, hogy e rendelkezések olyan támogatásokkal foglalkoznak, amelyek tiltottak.

[10] Ez a kifejezés nem jelentheti olyan ellenintézkedések engedélyezését, amelyek aránytalanok annak a ténynek a fényében, hogy e rendelkezések olyan támogatásokkal foglalkoznak, amelyek tiltottak.

[11] A hazai iparnak okozott kár kifejezés ugyanabban az értelemben használandó, mint az V. részben.

[12] A hatálytalanítás vagy gyengítés kifejezést e Megállapodás ugyanabban az értelemben használja, mint az 1994. évi GATT releváns rendelkezései és az ilyen hatálytalanítás vagy gyengítés meglétét e rendelkezések alkalmazási gyakorlatának megfelelően kell megállapítani.

[13] A más tag érdekének súlyos sérelme kifejezést e Megállapodás ugyanabban az értelemben használja, mint az 1994. évi GATT XVI. cikkének (1) bekezdése, és ez magában foglalja a súlyos sérelem veszélyét is.

[14] Az értékarányosan megállapított támogatás összértékét a VI. melléklet rendelkezései szerint kell kiszámítani.

[15] Miután várható, hogy a polgári alkalmazású légi járművekre specifikus multilaterális szabályok vonatkoznak majd, az ezen alpontban hivatkozott küszöb nem vonatkozik a polgári légi járművekre.

[16] A tagok elismerik, hogy amennyiben valamely polgári légi jármű program jogdíj alapú finanszírozását nem fizetik vissza teljes mértékben, mert a tényleges értékesítés szintje az előre jelzett szint alá esik, ez önmagában nem képez súlyos sérelmet ezen alpont céljaira.

[17] Kivéve, ha más multilaterális megállapodás szerint specifikus szabályok vonatkoznak a kérdéses termék vagy árucikk kereskedelmére.

[18] Az a tény, hogy e pont hivatkozik bizonyos körülményekre, önmagában nem ruház rájuk semmilyen jogi státuszt akár az 1994. évi GATT, akár e Megállapodás szerint. Ezek a körülmények nem lehetnek elszigeteltek, szórványosak vagy más módon lényegtelenek.

[19] Abban az esetben, ha a kérelem olyan támogatásra vonatkozik, amelyről azt vélik, hogy az a 6. cikk (1) bekezdése szerint súlyos sérelmet okozott, a súlyos sérelemre vonatkozó rendelkezésre álló bizonyíték korlátozódhat arra a rendelkezésre álló bizonyítékra, ami arra vonatkozik, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének feltételei teljesültek-e vagy sem.

[20] E cikkben említett bármely határidőt közös megegyezéssel meg lehet hosszabbítani.

[21] Ha a DSB ülését erre az időszakra nem tervezték, az ilyen ülést erre a célra össze kell hívni.

[22] Ha a DSB ülését erre az időszakra nem tervezték, az ilyen ülést erre a célra össze kell hívni.

[23] A tagok elismerik, hogy széles körben nyújtanak kormányzati támogatást különféle célokra, és az a puszta tény, hogy az ilyen támogatás esetleg nem minősül nem felróható támogatásnak e cikk rendelkezései szerint, még önmagában nem korlátozza a tagok lehetőségét az ilyen támogatás nyújtására.

[24] Mivel várható, hogy a polgári légi járművekre specifikus multilaterális szabályok vonatkoznak majd, ezen alpont rendelkezései erre a termékre nem vonatkoznak.

[25] A WTO-egyezmény hatálybalépésének napjától számított nem később, mint 18 hónappal, a 24. cikkben előírt Támogatási és Kiegyenlítő Intézkedések Bizottsága (e Megállapodásban a továbbiakban: Bizottság) köteles felülvizsgálni a 2. pont a) alpontja rendelkezéseinek működését azzal a céllal, hogy megtegye az összes szükséges módosítást ezen rendelkezések működésének javítására. Az esetleges módosítások mérlegelésekor a Bizottság köteles gondosan felülvizsgálni az ezen alpontban felsorolt kategóriák definícióit a tagoknak a kutatási programok működésére és a más releváns nemzetközi intézményekben folytatott munkára vonatkozó tapasztalatainak fényében.

[26] E Megállapodás nem vonatkozik a felsőoktatás vagy a kutatóintézetek által függetlenül végzett alapkutatásokra. Az alapkutatás kifejezés az általános, tudományos vagy műszaki tudás bővítését jelenti, amely nem kapcsolódik ipari vagy üzleti célokhoz.

[27] A fel nem róható támogatás engedélyezett szintjét, melyre ezen alpont utal, az adott egyedi projekt tartama alatt felmerülő összes elfogadott költségre történő hivatkozással kell megállapítani.

[28] Az ipari kutatás kifejezés új tudás felfedezésére irányuló tervezett kutatást vagy kritikai vizsgálatot jelent azzal a céllal, hogy az ilyen tudás hasznosítható legyen új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztésénél vagy meglévő termékek, eljárások vagy szolgáltatások lényeges javításának elérésében.

[29] A verseny előtti fejlesztési tevékenység kifejezés az ipari kutatás eredményeinek valamely tervvé vagy ipari formatervvé történő átalakítását jelenti új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások céljaira, függetlenül attól, hogy azt értékesítésre vagy felhasználásra szánták, ideértve az első prototípus elkészítését is, amelyet nem lehet üzletileg hasznosítani. Magában foglalhatja termékek, eljárások vagy szolgáltatások alternatíváinak koncepcionális kialakítását és megtervezését, az első demonstrációkat vagy kísérleti projekteket, feltéve, hogy ugyanezen projektek nem alakíthatók át és nem használhatók fel ipari alkalmazás vagy üzleti hasznosítás céljaira. Nem foglalja azonban magában a meglévő termékek, gyártósorok, gyártási eljárások, szolgáltatások és más folyamatos műveletek rutinszerű vagy időről időre történő változtatását még akkor sem, ha ezek a változtatások javulást eredményeznek.

[30] Olyan programok esetében, amelyek átfogják az ipari kutatást és a verseny előtti fejlesztő tevékenységet, a nem felróható támogatás engedélyezett szintje nem haladhatja meg a fenti két kategóriára alkalmazható nem felróható támogatás engedélyezett szintjének egyszerű átlagát, amelyet e pont i-v. alpontjában lefektetett elfogadható költségek alapján kell kiszámítani.

[31] A regionális fejlesztés általános kerete azt jelenti, hogy a regionális támogatási programok egy belsőleg következetes és általánosan alkalmazandó regionális fejlesztési politika részét képezik, valamint azt, hogy a regionális fejlesztési támogatásokat nem nyújtják elszigetelt földrajzi pontokon, amelyeknek nincs vagy gyakorlatilag nincs hatásuk a régió fejlődésére.

[32] A semleges és objektív ismérvek olyan ismérveket jelent, amelyek nem preferálnak adott régiókat azon túl, mint ami helyénvaló a regionális fejlesztési politika keretein belül a régiók közötti aránytalanságok megszüntetéséhez vagy csökkentéséhez. Ebben a vonatkozásban a regionális támogatási programoknak magukban kell foglalniuk az egyes támogatott projektekre nyújtható támogatás összegére vonatkozó maximális összeget is. Az ilyen maximális összegeket a támogatott régiók fejlettségei szintjei szerint kell differenciálni, és a beruházási költségek vagy a munkahelyteremtés költségei szerint kell kifejezni. Az ilyen maximált összegeken belül a támogatást elég széles körben kell nyújtani, és el kell kerülni, hogy a támogatást elsődlegesen a 2. cikkben hivatkozott bizonyos vállalatok használják fel, vagy hogy nekik aránytalanul nagy összegű támogatásokat nyújtsanak.

[33] A meglévő berendezések kifejezés olyan berendezésekre utal, a melyek az új környezetvédelmi követelmények bevezetésének idején már legalább két éve működésben voltak.

[34] A tagok elismerik, hogy ebben a bejelentési rendelkezésben semmi sem követeli meg a bizalmas információ nyújtását, ideértve a bizalmas üzleti információt.

[35] A II. vagy III. rész rendelkezéseit is meg lehet hivatkozni az V. rész rendelkezéseivel párhuzamosan; azonban az importáló tag hazai piacán egy bizonyos támogatás hatásait tekintve a kárenyhítésnek csak egy formája (vagy egy kiegyenlítő vám, vagy ha az V. rész követelményei teljesülnek, a 4. vagy a 7. cikk szerinti kiegyenlítő intézkedés) állhat rendelkezésre. A III. és V. részek rendelkezéseit nem lehet meghivatkozni a nem felróhatónak tekintett intézkedések vonatkozásában a IV. rész rendelkezései szerint. Azonban a VIII. cikk (1) bekezdésének a) pontjában hivatkozott intézkedések kivizsgálhatók annak érdekében, hogy meg lehessen határozni, hogy egyediek-e a 2. cikk értelmezése szerint. Ezenkívül a 8. cikk (2) bekezdésében hivatkozott támogatás esetén, melyet a 8. cikk (3) bekezdése szerint nem jelentettek be, a III. vagy V. rész rendelkezései meghivatkozhatók, de az ilyen támogatást nem felróhatóként kell kezelni, ha azt állapítják meg, hogy a 8. cikk (2) bekezdésében lefektetett szabványokkal összhangban áll.

[36] A kiegyenlítő vám kifejezés azt a speciális vámot jelenti, amelyet bármely árucikk gyártására, előállítására vagy exportálására közvetlenül vagy közvetetten nyújtott bármely támogatás kiegyenlítésének céljából vetnek ki az 1994. évi GATT VI. cikke (3) bekezdésének rendelkezései szerint.

[37] A kezdeményezett kifejezés, amint azt a Megállapodás a továbbiakban használja, azt az eljárási cselekményt jelenti, amellyel valamely tag hivatalosan megindítja a 11. cikkben elrendelt vizsgálatot.

[38] Rendkívül nagyszámú előállítót tartalmazó, szétaprózott iparágak esetén, a hatóságok statisztikailag érvényes mintavételi módszerek alkalmazásával is meghatározhatják a támogatást vagy ellenzést.

[39] A tagok tudatában vannak, hogy bizonyos tagok területén a hasonló termék hazai gyártóinak alkalmazottai vagy az ilyen alkalmazottak képviselői is benyújthatnak vagy támogathatnak kérelmet az 1. pont szerinti vizsgálatra.

[40] Általános szabályként, az exportőrök számára megszabott határidőt a kérdőív kézhezvételének napjától kell számítani, ami erre a célra egy héttel az után tekintendő kézhez vettnek, hogy azt a válaszadónak feladták, vagy az exportáló tag megfelelő diplomáciai képviseletének átadták, vagy egy külön vámterület WTO tag esetében, amikor az exportőr terület hivatalos képviselőjének azt átadták.

[41] Ezt úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az érintett exportőrök száma különösen magas, a kérelem teljes szövegét ehelyett csak az exportáló tag hatóságainak vagy a releváns kereskedelmi szövetségeknek kell rendelkezésére bocsátani, akik ezután továbbítják a példányokat az érintett exportőröknek.

[42] A tagok tudatában vannak, hogy bizonyos tagok területén a közzététel szűkre szabott védelmi rendelkezés szerint követelhető meg.

[43] A tagok egyetértenek, hogy a bizalmas kezelésre irányuló kérelmeket nem szabad önkényesen elutasítani. A tagok továbbá abban is egyetértenek, hogy a vizsgálatot végző hatóság a bizalmas kezelésről történő lemondást csak az eljáráshoz releváns információ tekintetében kérheti.

[44] Különösen fontos e pont rendelkezései szerint, hogy megerősítő ténymegállapítást, legyen az előzetes vagy végleges, nem lehet tenni anélkül, hogy ésszerű lehetőséget adnának a konzultációkra. Az ilyen konzultációk hozhatják létre a II., III. vagy X. rész rendelkezései szerinti eljárás alapját.

[45] E Megállapodás szerint a kár kifejezés, kivéve, ha másként határozták meg, a belföldi ipar súlyos kárát vagy annak veszélyét vagy az ilyen ipar létrehozásának súlyos hátráitatását jelenti és azt e cikk rendelkezései szerint kell értelmezni.

[46] E Megállapodásban a hasonló termék ("produit similaire") kifejezést úgy kell értelmezni, hogy azt a terméket jelenti, amelyik azonos, azaz hasonló minden vonatkozásban a megfontolás tárgyát képező termékhez, vagy ilyen termék hiányában egy másik terméket, amelyik bár nem minden vonatkozásban hasonló, rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek nagyban hasonlítanak a megfontolás tárgyát képező termékeihez.

[47] Amint azt a 2. és 4. pontok lefektetik.

[48] E pont céljaira az előállítók, illetve gyártók akkor tekintendők úgy, hogy kapcsolt viszonyban állnak az exportőrökkel vagy importőrökkel, ha és amennyiben a) egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzése alatt tartja a másikat; vagy b) mindkettőjüket közvetve vagy közvetlenül egy harmadik személy tartja ellenőrzése alatt; vagy c) ők együttesen, közvetve vagy közvetlenül, ellenőrzésük alatt tartanak egy harmadik személyt, feltéve, hogy okkal lehet azt vélelmezni vagy arra gyanakodni, hogy e viszony hatása olyan, hogy az érintett gyártó eltérően viselkedik az ilyen viszonyban nem álló gyártóktól. E pont céljaira egy személy akkor minősül olyannak mint ami, vagy aki ellenőrzést gyakorol egy másik felett, amikor az előző jogi vagy működési szempontból olyan helyzetben van, hogy a másikat korlátozza vagy irányítsa.

[49] lehet kifejezés nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi az eljárás folytatását egyidejűleg a vállalások végrehajtásával, kivéve a 4. pont rendelkezéseit.

[50] E pont céljaira a belföldi érdekelt felek kifejezés magában foglalja a vizsgálat tárgyát képező importált termék fogyasztóit és ipari felhasználóit is.

[51] Ezen Egyezmény szóhasználata szerint a kivetés valamely vám vagy adó definitív vagy végleges törvényes meghatározását vagy beszedését jelenti.

[52] Amikor visszamenőleges alapon vetik ki a kiegyenlítő vám összegét, a legutóbbi felmérési eljárásnak azon ténymegállapítása, hogy vámot nem kell kivetni, önmagában nem követeli meg a hatóságoktól, hogy a végleges vámot megszüntessék.

[53] Ahol a hatóságok az információt és a magyarázatokat e cikk szerint külön jelentésben adják meg, kötelesek biztosítani, hogy az ilyen jelentés a nyilvánosság rendelkezésére álljon.

[54] A Bizottság létrehoz egy Munkacsoportot, hogy felülvizsgálja a BISD/9S 193-194. oldalán talált kérdőív tartalmát és formátumát.

[55] A WTO-egyezmény hatálybalépésekor exporttámogatást nem nyújtó fejlődő ország tagra e pont az 1986-ban nyújtott exporttámogatások szintjének alapján vonatkozik.

[56] E pont nem célozza az 1994. évi GATT releváns rendelkezései alapján hozott intézkedések megakadályozását, ha ez helyénvaló.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

EXPORTTÁMOGATÁSOK SZEMLÉLTETŐ LISTÁJA

a) Valamely kormány exportteljesítménytől függő közvetlen támogatást nyújt valamely vállalkozásnak vagy iparágnak.

b) Deviza-visszatartó programok vagy egyéb hasonló gyakorlat, amely az export kedvezményezésével jár.

c) Kormányok által a belföldi célú szállítmányoknál kedvezőbb feltételek mellett nyújtott vagy előírt belföldi szállítási és fuvarköltségek az exportra kerülő szállítmányokra.

d) Valamely kormány vagy annak valamely szerve, akár közvetlenül, akár kormányutasításon alapuló program által közvetve, olyan kikötések vagy feltételek mellett látja el az exportálandó termékek előállítását importált vagy hazai termékkel, illetve szolgáltatással, amelyek kedvezőbbek, mint azok, amelyek a belső fogyasztásra szánt termékek előállításában felhasznált hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekre vonatkoznak, vagyis ha (termékek esetében) az ilyen kikötések vagy feltételek kedvezőbbek az exportőrök számára, mint amelyek a világpiaci kereskedelemben rendelkezésre állnak [1].

e) Exportra vonatkozóan az ipari vagy kereskedelmi vállalkozások által fizetett vagy fizetendő közvetlen adókat [2] vagy társadalombiztosítási járulékokat teljesen vagy részlegesen elengedik vagy halasztják, illetve azok alól részleges vagy teljes mentességet adnak [3].

f) Különleges adóalap-csökkentő tételek engedélyezése, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az exporthoz vagy exportteljesítményhez, a belső fogyasztásra szánt termelésnél engedélyezettet meghaladó mértékben.

g) Az exportált termékek előállítása és elosztása tekintetében a közvetett adók [4] elengedése vagy az alóluk való mentesség meghaladja azt, amelyet a belső fogyasztásra eladott hasonló termék előállítására és elosztására kivetett adók kapcsán engedélyeztek.

h) Az exportált termékek előállítására használt áruk vagy szolgáltatások tekintetében az input, halmozott közvetett adókat [5] nagyobb mértékben engedik el vagy halasztják, mint azt a belső fogyasztásra szánt hasonló termék előállítására használt áruk és szolgáltatások esetében teszik. Halaszthatók vagy elengedhetők azonban az input, halmozott adók, illetve ezek alól mentesség adható exportált termékekre, miközben belső fogyasztásra eladott termékek esetében ezek halasztását és elengedését nem engedélyezik, illetve alóluk mentességet nem adnak, ha az input halmozott adókat olyan inputokra vetik ki, amelyeket az exportált termék előállítása során felhasználnak (szokásos mértékű veszteség mellett) [6]. Ezt az tételt a termelő folyamatban felhasznált inputokról szóló, a II. mellékletben lefektetett iránymutatások szerint kell értelmezni.

i) Az exportált termék előállítása során felhasznált importált inputokra kivetett importvámok [7] elengedése vagy visszatérítése az exportált termék termelése során felhasznált inputokra kivetett importvámokat meghaladó mértékben (a veszteség miatti szokásos engedmény mellett); azzal azonban, hogy bizonyos esetekben a vállalkozás felhasználhat belső piaci inputokat, amelyek mind minőségben, mind tulajdonságaikban megegyeznek az importált inputokkal, hogy helyettesítse azokat és részesüljön ezen rendelkezés előnyéből, amennyiben mind az import-, mind a megfelelő exportművelet egyazon, ésszerű, legfeljebb 2 éves időszakon belül zajlik le. Ezt az tételt a termelő folyamatban felhasznált inputokról szóló, a II. mellékletben lefektetett iránymutatások, valamint a helyettesítő vámvisszatérítési rendszereknek mint exporttámogatásoknak a meghatározására vonatkozó, a III. mellékletben foglalt iránymutatások szerint kell értelmezni.

j) Valamely kormány (vagy az általa irányított külön intézmény) exporthitel-garanciát vagy biztosítási programokat, az exportált termékek növekvő költségei ellen biztosító, illetve garanciális programokat vagy árfolyam-biztosító programokat nyújt olyan biztosítási díj ellenében, amely hosszú távon nem fedezi ezen programok működési költségeit és veszteségeit.

k) Valamely kormány (vagy az általa irányított és/vagy a felhatalmazásával működő külön intézmény) exporthitelt nyújt olyan kamatláb mellett, amely jóval alacsonyabb, mint amelyet valójában fizetni kell a bevont alapokért (vagy fizetni kellene, ha a nemzetközi tőkepiacon vettek volna fel ugyanolyan lejárattal, feltételekkel és pénznemben és ugyanabban a valutában kölcsönt, mint az exporthitel); illetve részben vagy teljesen megtéríti az exportőröknek vagy pénzintézeteknek a hitelfelvétel során felmerülő költségeit, amennyiben ezeket arra használják, hogy számottevő előnyhöz jussanak az exporthitel-feltételek terén.

Ha azonban valamely tag félként vesz részt valamely nemzetközi, hivatalos exporthitellel kapcsolatos kötelezettségvállalásban, amelyben 1979. január 1-jétől fogva e Megállapodás legalább 12 eredeti tagja félként vesz részt (és amely lehet ezen eredeti tagok által elfogadott jogfolytonos kötelezettségvállalás is), vagy ha a tag a vonatkozó kötelezettségvállalás kamatlábakról szóló rendelkezéseit alkalmazza, akkor az ezen rendelkezéseknek megfelelő exporthitel-gyakorlat nem tekintendő a jelen Megállapodás által tiltott exporttámogatásnak.

l) Minden, az 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében vett exporttámogatás, amely a költségvetést terheli.

[1] A kereskedelemben rendelkezésre álló fogalma azt jelenti, hogy a hazai és az importált termék közötti választás korlátlan, azt csak üzleti megfontolások határozzák meg.

[2] Ezen Rendelet, illetve mellékletei céljaira:A közvetlen adó fogalmán a bérekre, nyereségre, kamatra, bérleti díjakra, jogdíjakra, minden egyéb jövedelemre, illetve ingatlan tulajdonra kivetett adó értendő;Az importadók fogalmán a vámok, illetékek és egyéb másutt fel nem sorolt, importra kivetett kincstári adók értendők;A közvetett adók fogalmán értékesítési, fogyasztási, forgalmi, hozzáadott érték adókat, vagyonátruházási, névhasználati engedélyre, készletekre és berendezésekre kivetett adókat, bélyegilletéket, valamint vámhatáron kivetett adókat, és minden más nem közvetlen adót és nem importvámot kell érteni;Az input közvetett adó a termék előállítására használt termékekre és szolgáltatásokra kivetett adót jelenti;A halmozott közvetett adók azon többfokozatú adókat jelentik, amelyeket akkor vetnek ki, amikor nincsen az adó utólagos jóváírására szolgáló mechanizmus, ha a termelés egyik szakaszában megadóztatott terméket vagy szolgáltatást a termelés következő szakaszában használják;Az adók elengedése magába foglalja az adók visszatérítését;A vámvisszatérítés magába foglalja az importvámok alóli teljes vagy részleges mentességet, illetve azok halasztását.

[3] A tagok elismerik, hogy a halasztás nem szükségszerűen képez exporttámogatást, ahol például megfelelő kamatköltségeket szednek be. A tagok megerősítik azt az elvet, hogy az egymás ellenőrzése vagy ugyanazon ellenőrzés és irányítás alatt álló exportőr vállalatok és külföldi vevők közötti tranzakcióknál a termékek árai adózási célokra ugyanazok az árak lesznek, amelyeket egymástól független vállalatok, összefonódásmentes tranzakció során felszámítanának. Bármely tag felhívhatja egy másik tag figyelmét azon közigazgatási vagy egyéb gyakorlatra, ami ezzel az elvvel ellentétes, és ami a közvetlen adók lényeges megtakarítását eredményezi export tranzakciókban. Ilyen körülmények között a tagok rendszerint megkísérlik véleményeltéréseiket a létező bilaterális adózási egyezmények vagy más specifikus nemzetközi mechanizmusok segítségével feloldani a tagoknak az 1994.évi GATT alapján fennálló jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélkül, ideértve a konzultációhoz fűződő jogot, amelyet az előző mondat hoz létre.

[4] Ezen Rendelet, illetve mellékletei céljaira:A közvetlen adó fogalmán a bérekre, nyereségre, kamatra, bérleti díjakra, jogdíjakra, minden egyéb jövedelemre, illetve ingatlan tulajdonra kivetett adó értendő;Az importadók fogalmán a vámok, illetékek és egyéb másutt fel nem sorolt, importra kivetett kincstári adók értendők;A közvetett adók fogalmán értékesítési, fogyasztási, forgalmi, hozzáadott érték adókat, vagyonátruházási, névhasználati engedélyre, készletekre és berendezésekre kivetett adókat, bélyegilletéket, valamint vámhatáron kivetett adókat, és minden más nem közvetlen adót és nem importvámot kell érteni;Az input közvetett adó a termék előállítására használt termékekre és szolgáltatásokra kivetett adót jelenti;A halmozott közvetett adók azon többfokozatú adókat jelentik, amelyeket akkor vetnek ki, amikor nincsen az adó utólagos jóváírására szolgáló mechanizmus, ha a termelés egyik szakaszában megadóztatott terméket vagy szolgáltatást a termelés következő szakaszában használják;Az adók elengedése magába foglalja az adók visszatérítését;A vámvisszatérítés magába foglalja az importvámok alóli teljes vagy részleges mentességet, illetve azok halasztását.

[5] Ezen Rendelet, illetve mellékletei céljaira:A közvetlen adó fogalmán a bérekre, nyereségre, kamatra, bérleti díjakra, jogdíjakra, minden egyéb jövedelemre, illetve ingatlan tulajdonra kivetett adó értendő;Az importadók fogalmán a vámok, illetékek és egyéb másutt fel nem sorolt, importra kivetett kincstári adók értendők;A közvetett adók fogalmán értékesítési, fogyasztási, forgalmi, hozzáadott érték adókat, vagyonátruházási, névhasználati engedélyre, készletekre és berendezésekre kivetett adókat, bélyegilletéket, valamint vámhatáron kivetett adókat, és minden más nem közvetlen adót és nem importvámot kell érteni;Az input közvetett adó a termék előállítására használt termékekre és szolgáltatásokra kivetett adót jelenti;A halmozott közvetett adók azon többfokozatú adókat jelentik, amelyeket akkor vetnek ki, amikor nincsen az adó utólagos jóváírására szolgáló mechanizmus, ha a termelés egyik szakaszában megadóztatott terméket vagy szolgáltatást a termelés következő szakaszában használják;Az adók elengedése magába foglalja az adók visszatérítését;A vámvisszatérítés magába foglalja az importvámok alóli teljes vagy részleges mentességet, illetve azok halasztását.

[6] A h) pont nem alkalmazható hozzáadott-érték adórendszerekre és az ennek fejében történő vámhatár-illeték korrekciókra; az hozzáadott-érték adó túlzott elengedésére kizárólag a g) pont vonatkozik.

[7] Ezen Rendelet, illetve mellékletei céljaira:A közvetlen adó fogalmán a bérekre, nyereségre, kamatra, bérleti díjakra, jogdíjakra, minden egyéb jövedelemre, illetve ingatlan tulajdonra kivetett adó értendő;Az importadók fogalmán a vámok, illetékek és egyéb másutt fel nem sorolt, importra kivetett kincstári adók értendők;A közvetett adók fogalmán értékesítési, fogyasztási, forgalmi, hozzáadott érték adókat, vagyonátruházási, névhasználati engedélyre, készletekre és berendezésekre kivetett adókat, bélyegilletéket, valamint vámhatáron kivetett adókat, és minden más nem közvetlen adót és nem importvámot kell érteni;Az input közvetett adó a termék előállítására használt termékekre és szolgáltatásokra kivetett adót jelenti;A halmozott közvetett adók azon többfokozatú adókat jelentik, amelyeket akkor vetnek ki, amikor nincsen az adó utólagos jóváírására szolgáló mechanizmus, ha a termelés egyik szakaszában megadóztatott terméket vagy szolgáltatást a termelés következő szakaszában használják;Az adók elengedése magába foglalja az adók visszatérítését;A vámvisszatérítés magába foglalja az importvámok alóli teljes vagy részleges mentességet, illetve azok halasztását.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

A TERMELŐ FOLYAMAT SORÁN FELHASZNÁLT INPUTOKRÓL SZÓLÓ IRÁNYMUTATÁSOK [1]

I.

1. A közvetett adók visszatérítési rendszerei lehetővé teszik az exportált termék előállítása során felhasznált inputokra kivetett korábbi, halmozott közvetett adók elengedését vagy halasztását, illetve az alóluk való mentességet (a veszteség miatti szokásos mértékű engedmény mellett). Ehhez hasonlóan a visszatérítési rendszerek is lehetővé teszik az exportált termék előállítása során elhasznált ráfordításokra kivetett importvámok elengedését vagy visszatérítését (a veszteség miatti szokásos mértékű engedmény mellett).

2. Az exporttámogatások e Megállapodás I. mellékletében foglalt szemléltető listájának h) és i) pontja utal a "termelő folyamat során felhasznált input" fogalmára. A h) pont értelmében a közvetett adó-visszatérítési rendszerek képezhetnek exporttámogatást, amennyiben a korábbi halmozott közvetett inputadók oly mérvű elengedését, halasztását, illetve az azok alól való mentességet eredményezik, amely meghaladja a termelő folyamatban felhasznált inputokra ténylegesen kivetett adók összegét. Az i) pont értelmében a visszatérítési rendszerek is képezhetnek exporttámogatást, amennyiben az importvámok oly mérvű visszatérítését vagy elengedését eredményezik, amely meghaladja a termelő folyamat során felhasznált inputokra ténylegesen kivetett vámok összegét. Mindkét pont kiköti, hogy a termelő folyamat során felhasznált inputokkal kapcsolatos ténymegállapításokban a szokásos veszteség miatti engedményt meg kell adni. Az i) pont az importhelyettesítés lehetőségét is megadja, amennyiben az helyénvaló.

II.

Amikor valamely kiegyenlítő vámmal kapcsolatos, e Megállapodás szerinti vizsgálat során azt vizsgálják, hogy valamely exportált termék előállítása során felhasználnak-e inputokat, a vizsgálatot végző hatóságnak a következőképpen kell eljárnia:

1. Ha az a gyanú merül fel, hogy a közvetett adók valamely visszatérítési rendszere vagy valamely vámvisszatérítési rendszer támogatást nyújt azáltal, hogy az exportált termék előállítása során felhasznált inputokra kivetett közvetlen adók vagy importvámok visszatérítése vagy elengedése túlzott, a vizsgálatot végző hatóságnak először azt kell megállapítania, hogy az exportáló tagnak van-e olyan rendszere vagy eljárása, és azt alkalmazza-e, amellyel meghatározható, hogy mely inputokat használnak fel valamely exportált termék előállítása során, és milyen mennyiségben. Ha alkalmaznak ilyen rendszert vagy eljárást, először azt kell a vizsgálatot végző hatóságnak megállapítania, hogy ez a rendszer vagy eljárás mennyiben ésszerű, megfelel-e a kívánt célnak, és általánosan elfogadott kereskedelmi szokásokon alapul-e az exportáló országban. A vizsgálatot végző hatóság szükségesnek tarthatja a 12. cikk 6. pontja értelmében vett bizonyos gyakorlati vizsgálatok végrehajtását az információ ellenőrzése végett, illetve, hogy nyugtázza a maga számára, hogy az eljárást vagy rendszert hatékonyan alkalmazzák.

2. Ha nincs ilyen rendszer vagy eljárás, vagy ha az ésszerűtlen, illetőleg azt bevezették és ésszerűnek találják, de nem alkalmazzák, illetve nem hatékonyan alkalmazzák, az exportáló tagnak további vizsgálatot kell végeznie az érintett tényleges inputok alapján, hogy megállapítsa, történt-e túlfizetés. Ha a vizsgálatot végző hatóság szükségesnek tartja, további vizsgálat hajtható végre az 1. ponttal összhangban.

3. A vizsgálatot végző hatóság akkor tekinti úgy, hogy valamely input beépült valamely exportált termékbe, ha az a termelő eljárás során elhasználódik, és fizikailag jelen van az exportált termékben. Valamely inputnak nem kell olyan formában jelen lennie a végtermékben, mint amilyenben a termelési folyamatba bekerült.

4. Az exportált termék előállítása során elhasznált input mennyiségének megállapításakor tekintettel kell lenni a "veszteség miatti szokásos engedmény"-re, és az ilyen veszteséget úgy kell felfogni, mint ami az exportált termék előállítása során felhasználódott. A "veszteség" fogalma azt jelenti, hogy valamely adott input, amelynek a termelő eljárásban nincsen önálló funkciója, nem használódik fel az exportált termék előállítása során (például a hatékonyság hiánya okán), és ugyanazon gyártó nem nyeri vissza, nem használja fel és nem értékesíti.

5. Amikor a vizsgálatot végző hatóság azt határozza meg, hogy a veszteség miatti engedmény mennyiben "szokásos", figyelembe kell vennie a termelő eljárást, az exportáló ország iparágának átlagos tapasztalatát és egyéb helyénvaló műszaki tényezőket. A vizsgálatot végző hatóságnak tudatában kell lennie, hogy mennyire fontos az a kérdés, hogy az exportáló tag mennyiben számította ki pontosan a veszteség mennyiségét, amikor ezt a mennyiséget bele szándékozza foglalni az adó- vagy vámvisszatérítésbe.

[1] A termelő folyamat során felhasznált input olyan input, amely fizikailag beépül a termékbe, a termelési eljárás során felhasznált energia, tüzelőanyag és olaj, valamint katalizátorok, amelyek az exportált termék előállítása során felhasználásra kerülnek.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

A HELYETTESÍTŐ VÁMVISSZATÉRÍTÉSI RENDSZER MINT EXPORTTÁMOGATÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK IRÁNYMUTATÁSAI

I.

A visszatérítési rendszerek lehetővé tehetik valamely más termék előállítása során felhasznált inputokra kivetett importvámok visszafizetését vagy visszatérítését, és ott, ahol ezen utóbbi termék exportjába olyan belső inputok is beépülnek, amelyek minőségükben és jellemzőikben megfelelnek az importált inputoknak. Az exporttámogatások I. mellékletben foglalt szemléltető listájának i) pontja szerint a helyettesítő vámvisszatérítési rendszerek képezhetnek exporttámogatást, amennyiben az importvámok oly mérvű visszatérítését eredményezik, amely meghaladja az eredetileg importált inputokra kivetett vámokat, amelyre vonatkozóan a visszatérítést igénylik.

II.

Amikor valamely e Megállapodás értelmében vett kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálat során valamely visszatérítési rendszert vizsgál, a vizsgálatot végző hatóságnak a következők szerint kell eljárnia:

1. A szemléltető lista i) pontja kiköti, hogy az exportált termék előállításában belső piaci inputtal helyettesíthető az importált termék, amennyiben az mennyiség, minőség és jellemzők tekintetében megfelel a helyettesített importált inputnak. Lényeges, hogy legyen ellenőrző rendszer vagy eljárás, mert ezzel az exportáló tag kormánya biztosítani és bizonyítani tudja, hogy az input mennyisége, amely után a visszatérítést igénylik, semmilyen formában nem haladja meg a hasonló exportált termékek mennyiségét, és hogy az importvám-visszatérítés nem haladja meg az érintett importált inputokra eredetileg kivetett vámot.

2. Ha felmerül a gyanú, hogy valamely helyettesítő vámvisszatérítési rendszer támogatást jelent, a vizsgálatot végző hatóságnak először azt kell megállapítania, hogy az exportáló tag kormányának van-e ellenőrző rendszere vagy eljárása, és ezt alkalmazza-e. Ha alkalmaznak ilyen rendszert vagy eljárást, először azt kell a vizsgálatot végző hatóságnak megállapítania, hogy ez a rendszer mennyiben ésszerű, megfelel-e a kívánt célnak, és az általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlaton alapul-e az exportáló országban. Ha vizsgálata során a vizsgálatot végző hatóság megállapítja, hogy ezen eljárások megfelelőek, és azokat hatékonyan alkalmazzák, akkor azt kell feltételeznie, hogy nincs támogatás. A vizsgálatot végző hatóság szükségesnek tarthatja a 12. cikk 6. pontja értelmében vett bizonyos gyakorlati vizsgálatok végrehajtását az információ ellenőrzése végett, illetve, hogy nyugtázza a maga számára, hogy az ellenőrző eljárást vagy rendszert hatékonyan alkalmazzák.

3. Ha ilyen ellenőrző eljárás nincsen, vagy ha ésszerűtlen, vagy ha bevezették és ésszerűnek találják, de nem alkalmazzák, illetve nem alkalmazzák hatékonyan, ebben az esetben létezhet támogatás. Ilyen esetben az exportáló tagnak további, az érintett valóságos tranzakciókon alapuló vizsgálatot kell végeznie, hogy megállapítsa, történt-e túlfizetés. Ha a vizsgálatot végző hatóság szükségesnek tartja, további vizsgálat hajtható végre a 2. ponttal összhangban.

4. Önmagában az, hogy valamely helyettesítő vámvisszatérítési rendelkezés értelmében az exportőrök bizonyos importszállítmányok közül választhatnak, amelyekre visszatérítést igényelhetnek, még nem tekintendő támogatásnak.

5. Az i) pont értelmében túlzott importvám-visszatérítésnek tekintendő, amikor a kormányok a vámvisszatérítési rendszerben visszatérített pénzek után a ténylegesen fizetett vagy fizetendő kamatok mértékéig fizetnek kamatot.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

AZ ÖSSZES ÉRTÉKBEN MEGADOTT TÁMOGATÁS SZÁMÍTÁSA (A 6. CIKK 1. PONTJÁNAK A) ALPONTJA) [1]

1. A 6. cikk 1. pontja a) alpontjának céljaira a támogatás összegének bármiféle számítását az azt nyújtó kormánynál felmerülő költségekhez viszonyítva kell elvégezni.

2. Kivéve a 3-5. pontokban foglaltakat, annak meghatározásánál, hogy vajon az általános támogatási ráta meghaladja-e a termék értékének 5 %-át, a termék értékét úgy kell kiszámítani, mint a kedvezményezett cég [2] legutóbbi olyan 12 hónapos időszak során elért árbevételének összértéke, amelyre értékesítési adatok rendelkezésre állnak, és amely megelőzi a támogatás nyújtásának időszakát [3].

3. Amennyiben a támogatás egy adott termék előállításához vagy értékesítéséhez kötődik, a termék értékét úgy kell számítani, mint a kedvezményezett cég legutóbbi olyan 12 hónapos időszakban azon termékből elért árbevételének összértéke, amelyre értékesítési adatok rendelkezésre állnak, és amely megelőzi a támogatás nyújtásának időszakát.

4. Amennyiben a kedvezményezett cég kezdő vállalkozás, súlyos sérelem fennállásának kell tekinteni, ha a támogatás általános mértéke meghaladja az összes befektetett pénzeszköz 15 %-át. A jelen pont céljaira az indulási időszak nem haladhatja meg a termelés első évét [4].

5. Ahol a kedvezményezett cég inflációs gazdaságú országban van, a termék értékét úgy kell számítani, mint a kedvezményezett cég összes árbevétele (vagy, amennyiben a támogatás kötött, a releváns termékből származó árbevétele) a megelőző naptári évben, melyet a támogatás nyújtásának hónapját megelőző 12 hónap inflációs rátájával kell indexálni.

6. Egy adott évben az általános támogatási ráta meghatározásához a tag területén a különféle programok alapján és különféle hatóságok által nyújtott támogatásokat összesíteni kell.

7. A WTO-egyezmény hatálybalépésének napját megelőzően nyújtott támogatásokat, melyek hasznát jövőbeni termelésre allokálják, az általános támogatási rátába be kell számítani.

8. Az e Megállapodás releváns rendelkezései szerint nem felróhatónak minősülő támogatásokat nem lehet beszámítani a 6. cikk 1. pontja a) alpontjának céljaira a támogatás összegének megállapításába.

[1] A tagoknak egymás között megállapodásra kell jutniuk, szükség szerint, azokban az ügyekben, amelyeket e melléklet nem határoz meg, vagy amelyek esetében a 6. cikk (1) bekezdése a) pontjának céljaira további tisztázásra van szükség.

[2] A kedvezményezett cég a támogatást nyújtó tag felségterületén lévő cég.

[3] Az adózáshoz kapcsolódó támogatások esetén a támogatás értékét úgy kell számítani, mint a kedvezményezett cég azon adóévben elért árbevételének összértékét, amelyben az adóhoz kapcsolódó támogatást megszerezte.

[4] Az indulási helyzet magában foglal olyan eseteket is, ahol termékfejlesztés vagy a támogatásból részesülő termékek gyártásához a berendezések megépítésére pénzügyi kötelezettségvállalások történtek, még akkor is, ha a termelés még nem kezdődött meg.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

A SÚLYOS SÉRELEMMEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓ ÖSSZEGYŰJTÉSÉRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

1. Minden tag köteles együttműködni a 7. cikk 4-6. pontja szerinti eljárás során a valamely vizsgálóbizottság által megvizsgálandó bizonyíték kialakításában. A vitában részt vevő felek és bármely érintett harmadik ország tag köteles a DSB-t értesíteni, mihelyt a 7. cikk 4. pontjának rendelkezéseitigénybe vették, arról a szervezetről, amely ennek a rendelkezésnek a végrehajtásáért felel saját területén belül, és azokról az eljárásokról, amelyeket alkalmazni kell az információkérések kielégítése érdekében.

2. Olyan esetekben, amikor a 7. cikk 4. pontja alapján a DSB elé utalnak ügyeket, a DSB köteles kérésre eljárást kezdeményezni, hogy információt szerezzen a támogató tag kormányától a szükséges mértékben ahhoz, hogy megállapíthassa a támogatás tényét és összegét, a támogatott cégek összes árbevételének értékét, valamint a támogatott termék által okozott hátrányos hatások elemzéséhez szükséges információt [1]. Ez a folyamat, amennyiben helyénvaló, magában foglalhatja a támogatást nyújtó tag, illetve a panaszos tag kormányához kérdések intézését információ összegyűjtése céljából, valamint azért, hogy a vitában részt vevő felek rendelkezésére álló információt tisztázza és részletezze a VII. részben lefektetett bejelentési eljárások révén [2].

3. A harmadik piacokra gyakorolt hatások esetén a vitában részes bármelyik fél gyűjthet információt, akár a harmadik ország tag kormányának feltett kérdéseken keresztül, amely szükséges a hátrányos hatások elemzéséhez, és ami egyébként ésszerűen nem áll rendelkezésre a panasztevő tagtól vagy a támogatást nyújtó tagtól. Ezt a követelményt oly módon kell teljesíteni, hogy az ne okozzon ésszerűtlen terhet a harmadik ország tag számára. Az ilyen tagtól különösen nem várható el, hogy kifejezetten erre a célra piac- vagy árelemzéseket készítsen. Benyújtandó az az információ, ami már rendelkezésre áll vagy amit az ilyen tag nehézség nélkül megszerezhet (például a releváns statisztikai szolgálatok által már összegyűjtött legutóbbi statisztikai adatok, amelyeket még nem hoztak nyilvánosságra, az importra, illetve az érintett termékek deklarált értékeire vonatkozó vámadatok stb.). Ha a vitában részes valamelyik fél saját költségére részletes piaci elemzést készíttet, az ilyen elemzést készítő személy vagy cég feladatát a harmadik ország tag hatóságainak segítenie kell, és az ilyen személynek vagy cégnek minden olyan információhoz hozzáférést kell biztosítani, amit a kormány rendes körülmények között nem kezel bizalmasként.

4. A DSB képviselőt jelöl ki az információgyűjtési folyamat elősegítésének funkciójára. A képviselő egyedüli célja, hogy biztosítsa a vita utóbb következő gyors multilaterális felülvizsgálatához szükséges információ időbeni összeállítását. A képviselő módokat javasolhat a szükséges információ leghatékonyabb összegyűjtésének módjára, és ösztönözheti a felek közötti együttműködést.

5. A 2-4. pontokban vázolt információgyűjtési folyamatot attól a naptól számítva 60 napon belül be kell fejezni, amikor a 7. cikk 4. pontja szerint az ügyet a DSB elé utalták. Az e folyamat során megszerzett információt a DSB által a X. rész rendelkezései szerint létrehozott vizsgálóbizottságnak kell benyújtani. Az ilyen információ egyebek között tartalmazzon adatokat a kérdéses támogatás összegéről (és ahol ez alkalmazható, a támogatott cégek értékesítési árbevételéről) a támogatott termék árairól, a nem támogatott termék árairól, a piac más szállítóinak árairól, az érintett piacon a támogatott termék kínálatának változásairól, illetve a piaci részesedések változásairól. Tartalmazzon ezenkívül ellenbizonyítékokat, valamint minden olyan kiegészítő információt, amit a vizsgálóbizottság következtetései levonása során relevánsnak talál.

6. Amennyiben a támogatást nyújtó és/vagy a harmadik országbeli tag nem működnék együtt az információgyűjtési folyamatban, a panasztevő tag súlyos sérelemre vonatkozó keresetét a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján, a támogatást nyújtó és/vagy a harmadik ország tag együttműködésének hiányára vonatkozó tényekkel és körülményekkel együtt nyújtja be. Ahol információ nem áll rendelkezésre a támogatást nyújtó és/vagy a harmadik ország tag együttműködésének hiánya miatt, a bizottság kiegészítheti az adatokat, szükség szerint, az egyébként rendelkezésre álló legjobb információra támaszkodva.

7. Ténymegállapítása során a vizsgálóbizottságnak hátrányos következtetéseket kell levonnia az információgyűjtési folyamatban érintett bármely fél együttműködésének hiányából.

8. Annak eldöntésekor, hogy vajon a rendelkezésre álló legjobb információt használja-e fel, vagy hátrányos következtetéseket vonjon le, a vizsgálóbizottság köteles a DSB a 4. pont szerint kinevezett képviselőjének a tanácsát figyelembe venni az esetleges információkérés ésszerűségére nézve, valamint arra, hogy a felek e kérésekre együttműködően és időben tettek-e erőfeszítéseket.

9. Ebben az információgyűjtési folyamatban semmi sem korlátozza a vizsgálóbizottság azon lehetőségét, hogy további információt keressen, amit lényegesnek talál a vita megfelelő lezárásához, és amelyet a folyamat során megfelelő módon nem kerestek vagy állítottak össze. A vizsgálóbizottság azonban rendszerint ne kérjen további információt az adatok kiegészítésére abban az esetben, ha az információ valamelyik fél pozícióját támasztaná alá, és az információ hiánya az ezen fél részéről az információgyűjtési folyamat során tanúsított együttmüködés ésszerűtlen hiányának az eredménye.

[1] Azokban az esetekben, ahol a súlyos sérelem tényét bizonyítani kell.

[2] A DSB információgyűjtési folyamata során figyelembe kell vennie a jellege folytán bizalmas vagy a folyamatban érintett bármely tag által bizalmasan nyújtott információ védelmének szükségességét.

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

A 12. CIKK 6. PONTJA SZERINT VÉGZETT HELYSZÍNI VIZSGÁLATOKRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

1. A vizsgálat megindításakor az exportáló tag hatóságait és az összes ismert, az ügyben érdekelt céget tájékoztatni kell a helyszíni vizsgálat folytatására irányuló szándékról.

2. Ha kivételes esetekben a vizsgálóbizottságba nem kormányzati szakértőt is be kívánnak vonni, erről tájékoztatni kell az exportáló tag vállalkozásait és hatóságait. Az ilyen nem kormányzati szakértőkre a titkossági követelmények esetén hathatós szankciókat kell alkalmazni.

3. A látogatás időpontjának végleges kitűzése előtt, általános gyakorlatként meg kell szerezni az érintett cég kifejezett hozzájárulását.

4. Az érintett cég hozzájárulásának megszerzését követően, a vizsgálatot végző hatóságoknak azonnal közölniük kell az exportáló tag hatóságaival a felkeresendő cégek nevét és címét, valamint a látogatás kitűzött időpontját.

5. Az érintett céget a látogatás előtt elegendő idővel értesíteni kell.

6. A kérdőív magyarázatának céljából csak az exportáló cég kérésére tehető látogatás. Ilyen látogatás csak akkor tehető, ha a) az importáló tag hatóságai értesítik az érintett tag képviselőit, és b) az utóbbiak nem emelnek kifogást a látogatás ellen.

7. Mivel a helyszíni vizsgálat célja a rendelkezésre bocsátott információ ellenőrzése, illetve további részletek megismerése, a vizsgálatot a kérdőívre adott válasz kézhezvétele után kell lebonyolítani, kivéve, ha a vállalkozás beleegyezik az ettől eltérő idejű látogatásba, és a várható látogatásról a hatóságok az exportáló tag kormányát is értesítik, és az nem emel kifogást ellene; általános gyakorlatnak kell továbbá lennie annak is, hogy az érintett cégeket a látogatást megelőzően tájékoztatják az ellenőrzendő információ általános jellegéről, és arról, hogy milyen további információt kell biztosítaniuk, bár ez nem zárja ki azt, hogy a helyszínen, az újonnan szerzett információ fényében további részletek kiszolgáltatását kérjék.

8. Az exportáló tag által feltett, és a helyszíni vizsgálat sikerének szempontjából alapvető kérdésekre és információkérésre, amennyiben lehetséges, a látogatást megelőzően választ kell adni.

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

A 27. CIKK 2. PONTJÁNAK A) ALPONTJÁBAN EMLÍTETT FEJLŐDŐ ORSZÁG TAGOK

A 27. cikk 2. pontja a) alpontjának feltételei szerint a 3. cikk 1. pontja a) alpontja rendelkezéseinek hatálya alá nem tartozó fejlődő ország tagok az alábbiak:

a) az ENSZ által legkevésbé fejlett országnak tekintett azon országok, amelyek a WTO tagjai;

b) az alábbi fejlődő országok, amelyek a WTO tagjai, azon rendelkezések hatálya alá tartoznak, amelyek más fejlődő ország tagokra is vonatkoznak a 27. cikk 2. pontjának a) alpontja szerint, attól fogva, amikor a fejenkénti GNP eléri az 1000 $/év összeget [1]: Bolívia, Dominikai Köztársaság, Egyiptom, Elefántcsontpart, Fülöp-szigetek, Ghána, Guatemala, Guayana, India, Indonézia, Kamerun, Kenya, Kongó, Marokkó, Nicaragua, Nigéria, Pakisztán, Srí Lanka, Szenegál és Zimbabwe.

[1] A b) pont szerinti listában fejlődő ország tagok bevonása a Világbank legutóbbi fejenkénti GNP adataira épül.

--------------------------------------------------