Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/3019 IRÁNYELVE

(2024. november 27.)

a települési szennyvíz kezeléséről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására vonatkozó szabályokat állapít meg, a környezet megóvása és az emberi egészségnek az „egy egészség” megközelítésnek megfelelő védelme céljából, az üvegházhatású gáz (a továbbiakban: ÜHG) kibocsátás fenntartható szintre történő fokozatos csökkentése, a települési szennyvíz gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos tevékenységek energiamérlegének javítása, valamint a körforgásos gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulás mellett. Szabályokat állapít meg továbbá a mindenki számára elérhető szanitációra, a településiszennyvíz-ágazat átláthatóságára, a települési szennyvíz közegészségügyi szempontból releváns paraméterekkel kapcsolatos rendszeres felügyeletére, valamint „a szennyező fizet” elv végrehajtására vonatkozóan.

2 cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

„települési szennyvíz”: a következők valamelyike:

háztartási szennyvíz;

a háztartási szennyvíz és a nem háztartási szennyvíz keveréke;

a háztartási szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás keveréke;

a háztartási szennyvíz, a nem háztartási szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás keveréke;

„háztartási szennyvíz”: a lakóterületek, szolgáltató üzemek, valamint intézmények szennyvize, amely főleg emberi anyagcseréből vagy háztartási tevékenységekből, vagy mindkettőből származik;

„nem háztartási szennyvíz”: a háztartási szennyvíztől és a települési csapadékvíz-lefolyástól eltérő olyan szennyvíz, amelyet kereskedelmi tevékenység, vagy ipari vagy gazdasági tevékenységek folytatására szolgáló helyiségből bocsátanak ki:

„agglomeráció”: olyan terület, ahol a lakosegyenértékben kifejezett népesség – a gazdasági tevékenységekkel együtt vagy anélkül tekintve – elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy vagy több települési szennyvíztisztító telepre, vagy egy vagy több végső kibocsátási pontra vezessék;

„települési csapadékvíz-lefolyás”: az agglomerációkban egyesített vagy elválasztott rendszerű szennyvízcsatornák révén összegyűjtött csapadék;

„csapadékvíz-túlfolyás”: a kezeletlen települési szennyvíznek az egyesített rendszerű szennyvízcsatornákból a befogadó vizekbe történő, csapadék vagy rendszerhiba okozta kibocsátása;

„gyűjtőrendszer”: olyan vezetékrendszer, amely összegyűjti és elvezeti a települési szennyvizet;

„egyesített rendszerű szennyvízcsatorna”: a települési szennyvizet és a települési csapadékvíz-lefolyást egyben összegyűjtő és elvezető csatorna;

„elválasztott rendszerű szennyvízcsatorna”: olyan csatorna, amely elválasztva gyűjti össze és vezeti el az alábbiak egyikét:

háztartási szennyvíz;

nem háztartási szennyvíz;

a háztartási szennyvíz és a nem háztartási szennyvíz keveréke;

települési csapadékvíz-lefolyás;

10.

„1 lakosegyenérték” vagy „1 LE”: az a szerves, biológiailag lebontható napi terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI5) 60 g oxigén/nap;

11.

„elsődleges kezelés”: a települési szennyvíz fizikai vagy kémiai, vagy fizikai és kémiai kezelése, amely magában foglalja a lebegőanyag kiülepítését, vagy más eljárásokat, amelyek során a bejövő szennyvíz BOI5 értéke legalább 20 %-kal és az összes lebegőanyag mennyisége legalább 50 %-kal csökken a kibocsátás előtt;

12.

„másodlagos kezelés”: a települési szennyvíznek általában biológiai tisztítást és utóülepítést magában foglaló vagy más olyan eljárással való tisztítása, amely csökkenti a települési szennyvízben a biológiailag lebontható szerves anyag mennyiségét;

13.

„harmadlagos kezelés”: a települési szennyvíz kezelése olyan eljárással, amely a települési szennyvízben csökkenti a nitrogént vagy a foszfort, vagy mindkettőt;

14.

„negyedleges kezelés”: a települési szennyvíz kezelése olyan eljárással, amely csökkenti a mikroszennyező anyagok széles körét a települési szennyvízben;

15.

„iszap”: a települési szennyvíz települési szennyvíztisztító telepen történő kezeléséből származó szerves vagy szervetlen maradékanyagok a darabos szennyezés, a zsír, egyéb törmelék, valamint az előkezelési lépésből származó egyéb leválasztott és maradékanyagok kivételével;

16.

„eutrofizáció:” tápanyagoknak, különösen nitrogén- vagy foszforvegyületeknek, vagy mindkettőnek a vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

17.

„mikroszennyező anyag”: az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti olyan anyag, beleértve bomlástermékeit is, amely általában jelen van a vízi környezetben, a települési szennyvízben vagy az iszapban, és amely az 1272/2008/EK rendelet ( 1 ) I. mellékletének 3. és 4. részében meghatározott releváns kritériumok alapján a környezetre vagy az emberi egészségre veszélyesnek tekinthető, még alacsony koncentrációban is;

18.

„hígítási arány”: a befogadó vizek kibocsátás helyén mért éves vízhozama utolsó ötéves átlagának a felszíni vizekbe kibocsátott települési szennyvíz éves mennyiségének utolsó ötéves átlagához viszonyított aránya;

19.

„gyártó”: minden olyan előállító, importőr vagy forgalmazó, amely – többek között a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének 7. pontjában meghatározottak szerinti távollevők között kötött szerződések révén – szakmai tevékenysége keretében termékeket hoz forgalomba valamely tagállamban;

20.

„gyártói felelősségi szervezet”: a gyártók 9. és 10. cikk szerinti kötelezettségeinek teljesítése érdekében létrehozott, nemzeti szinten elismert szervezet;

21.

„szanitáció”: az emberi vizelet és széklet biztonságos, higiénikus, veszélytelen, valamint társadalmi és kulturális szempontból elfogadható kezelésére és ártalmatlanítására, valamint a menstruációs termékeknek a magánélet védelmét és a méltóságot biztosító cseréjére és ártalmatlanítására szolgáló létesítmények és szolgáltatások;

22.

„antimikrobiális rezisztencia”: mikroorganizmusok azon képessége, hogy életben maradjanak vagy növekedjenek valamely antimikrobiális szer olyan koncentrációjú jelenléte mellett, amely rendszerint elegendő ahhoz, hogy gátolja az ugyanazon fajhoz tartozó mikroorganizmusok növekedését vagy elpusztítsa azokat;

23.

„egy egészség”: az (EU) 2022/2371 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 3. cikke 7. pontjában meghatározottak szerinti „egy egészség”;

24.

„érintett nyilvánosság”: az ezen irányelv 6., 7. vagy 8. cikkében meghatározott kötelezettségek végrehajtására vonatkozó döntés meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, vagy abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában a környezet vagy az emberi egészség védelmét előmozdító olyan nem kormányzati szervezeteket, amelyek megfelelnek a nemzeti jog szerinti követelményeknek, érdekeltnek kell tekinteni;

25.

„biomédium”: a települési szennyvíz kezeléséhez szükséges baktériumok tenyésztéséhez használt, rendszerint műanyagból készült bármilyen hordozó;

26.

„forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása valamely tagállami piacon;

27.

„terhelés”: a települési szennyvízben a biológiailag lebontható szerves anyag biokémiai oxigénigényben (BOI5) mért, lakosegyenértékben (LE) kifejezett mennyisége, vagy bármely más szennyező anyag vagy tápanyag időben kifejezett fajlagos mennyisége;

28.

„egyedi rendszer”: olyan szanitációs létesítmény, amely a háztartási szennyvizet gyűjtőrendszerre rá nem kötött épületekből vagy épületrészekből összegyűjti, tárolja, kezeli vagy ártalmatlanítja.

3. cikk

Gyűjtőrendszerek és az agglomerációk terhelésének kiszámítása

(1)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden legalább2 000 LE terhelésű agglomeráció megfeleljen a következő követelményeknek:

rendelkezzen gyűjtőrendszerekkel;

valamennyi háztartásiszennyvíz-forrása rá legyen kötve a gyűjtőrendszerre.

(2)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a legalább 1 000 LE, de 2 000 LE alatti terhelésű agglomerációk 2035. december 31-re megfeleljenek az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek.

A tagállamok az első albekezdésben említett határidőtől legfeljebb a következő időtartammal térhetnek el:

8 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 50 %-a rendelkezik gyűjtőrendszerekkel, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 50 %-át gyűjtik gyűjtőrendszerekben;

10 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 25 %-a rendelkezik gyűjtőrendszerekkel, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 25 %-át gyűjtik gyűjtőrendszerekben.

Bulgária, Horvátország, és Románia az első albekezdésben említett határidőtől legfeljebb a következő időtartammal térhet el:

12 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 50 %-a rendelkezik gyűjtőrendszerekkel, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 50 %-át gyűjtik gyűjtőrendszerekben;

14 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 25 %-a rendelkezik gyűjtőrendszerekkel, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 25 %-át gyűjtik gyűjtőrendszerekben.

Amennyiben a tagállamok eltérnek az első albekezdésben említett határidőtől, biztosítják, hogy a 23. cikkben említett első nemzeti végrehajtási programjuk tartalmazza a következőket:

a legalább 1 000 LE, de 2 000 LE alatti terhelésű olyan agglomerációk száma, amelyek 2025. január 1-én nem rendelkeznek teljes gyűjtőrendszerrel; és

egy olyan terv, amely részletezi az ahhoz szükséges beruházásokat, hogy az említett agglomerációk a meghosszabbított határidőkön belül elérjék a teljes megfelelést; és

az első albekezdésben említett határidő meghosszabbítását indokoló műszaki vagy gazdasági okok.

Az első albekezdésben említett határidő meghosszabbítása csak a második vagy harmadik albekezdésben és a negyedik albekezdésben említett feltételek teljesülése esetén alkalmazandó. Amennyiben az említett feltételek 2028. július 31-ig nem teljesülnek, a Bizottság értesíti a tagállamokat.

(3)

Egy agglomeráció LE-ben kifejezett terhelését az év során az adott agglomerációban keletkezett maximális heti átlagterhelés alapján kell kiszámítani, figyelmen kívül hagyva a rendkívüli, például heves esőzés következtében előálló időjárási helyzeteket.

(4)

A gyűjtőrendszereknek meg kell felelniük az I. melléklet A. részében foglalt követelményeknek.

4. cikk

Egyedi rendszerek

(1)

A tagállamok csak akkor térhetnek el a 3. cikktől, ha a gyűjtőrendszer létrehozása vagy az arra való rákötés nem indokolt, mert nem járna környezeti vagy humánegészségügyi előnyökkel, műszakilag nem megvalósítható, vagy aránytalanul nagy költségekkel járna. A 3. cikktől való eltérés esetén a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a települési szennyvíz összegyűjtéséhez, tárolásához és adott esetben kezeléséhez egyedi rendszerek kerüljenek alkalmazásra a legalább 1 000 LE terhelésű agglomerációkban, vagy az ilyen agglomerációk egy részében.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett egyedi rendszereket úgy tervezzék meg, üzemeltessék és tartsák karban, hogy azok a környezet és az emberi egészség védelmének legalább ugyanolyan szintjét érjék el, mint a 6. és 7. cikkben említett másodlagos és harmadlagos kezelés.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 1 000 LE terhelésű agglomerációkban használt egyedi rendszerekről nyilvántartást vezessenek. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy e rendszereket az illetékes hatóság vagy valamely nemzeti, regionális vagy helyi szinten erre felhatalmazott bármely egyéb testület kockázatalapú megközelítés alapján rendszeresen a helyszínen ellenőrizze, vagy azokon egyéb módon rendszeres ellenőrzéseket vagy felülvizsgálatokat végezzen.

(4)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározására:

az (1) és (2) bekezdésben említett egyedi rendszerek tervezése, üzemeltetése és karbantartása; és

a (3) bekezdésben említett rendszeres helyszíni ellenőrzések, beleértve az ilyen helyszíni ellenőrzések minimális gyakoriságának meghatározását az egyedi rendszer típusától függően, és kockázatalapú megközelítés alapján.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat 2028. január 2-ig, a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A (2) és az ebben a bekezdésben említett tervezéshez kapcsolódó követelmények nem alkalmazandóak az (1) bekezdésében említett olyan egyedi rendszerekre, amelyek létrehozására 2025. január 1-t megelőzően került sor.

(5)

Azok a tagállamok, amelyek a legalább 2 000 LE terhelésű agglomerációkból származó településiszennyvíz-terhelés nemzeti szinten összesített több mint 2 %-ának összegyűjtésére és/vagy kezelésére egyedi rendszereket használnak, indokolást nyújtanak be a Bizottságnak az egyedi rendszerek használatáról. Az említett indoklásban:

igazolni kell, hogy az egyedi rendszerek használatára vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek;

ismertetni kell a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban hozott intézkedéseket;

igazolni kell a (4) bekezdésben említett minimumkövetelményeknek való megfelelést, amennyiben a Bizottság gyakorolta az említett bekezdésen alapuló végrehajtási hatáskörét;

igazolni kell, hogy az egyedi rendszerek használata nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy megfeleljenek a 2000/60/EK irányelv 4 cikkében meghatározott környezeti célkitűzéseknek.

(6)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az (5) bekezdésben említett információk benyújtásának formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

5. cikk

Integrált települési szennyvízgazdálkodási tervek

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy 2033. december 31-ig a legalább100 000 LE terhelésű agglomerációk vízgyűjtő területeire vonatkozóan integrált települési szennyvízgazdálkodási terv készüljön.

(2)

Legkésőbb hat hónappal a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek 2025. január 1-t követő első, a 2000/60/EK irányelv 13. cikke (7) bekezdése szerinti korszerűsítését követően, de legkésőbb 2028. június 22-ig a tagállamok összeállítják a 10 000 LE és 100 000 LE közötti terhelésű azon agglomerációk jegyzékét, amelyek esetében a múltbeli adatok, modellezés és a legkorszerűbb éghajlati előrejelzések – a szezonális hatásokat is beleértve –, valamint az emberi eredetű terhelések és a vízgyűjtő-gazdálkodási terv keretében végzett hatásvizsgálat alapján a következő feltételek közül egy vagy több teljesül:

a csapadékvíz-túlfolyás kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre;

a csapadékvíz-túlfolyás az éves összegyűjtött településiszennyvíz-terhelés több mint 2 %-át teszi ki az I. melléklet 1. táblázatában és adott esetben 2. táblázatában említett paraméterek alapján, száraz időben mért vízhozam alapján számítva;

a csapadékvíz-túlfolyás akadályozza a következők bármelyikének teljesítését:

az (EU) 2020/2184 irányelv 5. cikkében megállapított követelmények;

ii.

a 2006/7/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelmények;

iii.

a 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 3. cikkében meghatározott követelmények;

iv.

a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzések;

a 2008/56/EK irányelv 1. cikkében meghatározott követelmények;

vi.

a 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 3. cikkében megállapított követelmények;

az elválasztott rendszerű szennyvízcsatornákban olyan releváns pontokat azonosítottak, ahol a települési csapadékvíz-lefolyás várhatóan oly módon szennyezett, hogy a befogadó vizekbe történő bevezetése úgy tekinthető, hogy kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre nézve, vagy akadályozza a c) pontban említett követelmények vagy környezeti célkitűzések bármelyikének teljesítését.

A tagállamok az első albekezdésben említett jegyzéket annak létrehozását követően hatévente felülvizsgálják, és szükség esetén aktualizálják.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy 2039. december 31-ig a (2) bekezdésben említett agglomerációk vízgyűjtő területeire vonatkozóan integrált települési szennyvízgazdálkodási terv készüljön.

(4)

Az integrált települési szennyvízgazdálkodási terveket kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

(5)

Az integrált települési szennyvízgazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell legalább az V. mellékletben meghatározott elemeket, és lehetőség szerint előnyben kell részesíteniük a zöld- és a kékinfrastruktúra-megoldásokat.

(6)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a következők meghatározására:

az V. melléklet 3. pontjában említett intézkedések azonosítására szolgáló módszertanok;

az V. melléklet 2. pontjának a) alpontjában említett szennyezéscsökkentési indikatív célkitűzés elérésének ellenőrzésére szolgáló alternatív mutatók meghatározására szolgáló módszertanok;

azon formátum, amelyben az integrált települési szennyvízgazdálkodási terveket a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, amennyiben azt a (4) bekezdéssel összhangban kérik.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat 2028. január 2-ig, a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)

A tagállamok biztosítják, hogy az integrált települési szennyvízgazdálkodási terveket elkészülésük után legalább hatévente felülvizsgálják és szükség esetén aktualizálják. A (2) bekezdésben említett jegyzék aktualizálását követően a tagállamok biztosítják, hogy a jegyzékbe felvett agglomerációkra vonatkozóan a jegyzékbe kerülést követő hat éven belül integrált gazdálkodási terv készüljön.

6. cikk

Másodlagos kezelés

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 2 000 LE terhelésű agglomerációkból származó települési szennyvizet kezelő települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások – a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt – megfeleljenek a másodlagos kezelésre vonatkozóan az I. melléklet B. részében és 1. táblázatában meghatározott releváns követelményeknek, összhangban az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszerekkel. Az I. melléklet C. részének 1. pontjában említett más módszerek használatára vonatkozó lehetőség sérelme nélkül, az I. melléklet C. része és 4. táblázata meghatározza az I. melléklet B. részében és 1. táblázatában szereplő paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták maximálisan megengedett számát.

Azon legalább 2 000 LE, de 10 000 LE alatti terhelésű agglomerációk esetében, amelyekből a kibocsátás a 2000/60/EK irányelvben meghatározott parti tengervizekbe történik, és amelyek 2025. január 1-én a 91/271/EGK irányelv 7. cikkével összhangban megfelelő kezelést alkalmaznak, az első albekezdésben meghatározott kötelezettség 2037. december 31-ig nem alkalmazandó.

(2)

A 2025. január 1-én a 91/271/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett kevésbé érzékeny területekre települési szennyvizet kibocsátó agglomerációk esetében az (1)bekezdés első albekezdésében meghatározott kötelezettségeket 2037. december 31-től kell alkalmazni.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 1 000 LE, de 2 000 LE alatti terhelésű agglomerációk települési szennyvizét kezelő települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások – a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt – 2035. december 31-re megfeleljenek a másodlagos kezelésre vonatkozóan az I. melléklet B. részében és 1. táblázatában meghatározott követelményeknek, összhangban az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszerekkel. Az I. melléklet C. részének 1. pontjában említett más módszerek használatára vonatkozó lehetőség sérelme nélkül, az I. melléklet C. része és 4. táblázata meghatározza az I. melléklet B. részében és 1. táblázatában szereplő paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták maximális számát.

A tagállamok az első albekezdésben említett határidőtől legfeljebb a következő időtartammal térhetnek el:

8 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 50 %-a esetében kerül sor a településiszennyvíz-kibocsátásnak az I. melléklet B. részével és 1. táblázatával összhangban történő másodlagos kezelésére a tagállam területén, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 50 %-a esetében kerül sor az I. melléklet B. részével és 1. táblázatával összhangban történő másodlagos kezelésre a tagállam területén;

10 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 25 %-a esetében kerül sor a településiszennyvíz-kibocsátásnak az I. melléklet B. részével és 1. táblázatával összhangban történő másodlagos kezelésére a tagállam területén, vagy

ii.

az első albekezdésben említett agglomerációk településiszennyvíz-terhelésének kevesebb mint 25 %-a esetében kerül sor az I. melléklet B. részével és 1. táblázatával összhangban történő másodlagos kezelésre a tagállam területén.

Bulgária, Horvátország és Románia az első albekezdésben említett határidőtől legfeljebb a következő időtartammal térhet el:

12 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

ii.

14 évvel, amennyiben 2025. január 1-én:

az első albekezdésben említett agglomerációk kevesebb mint 25 %-a esetében kerül sor a kibocsátásnak az I. melléklet B. részével és 1. táblázatával összhangban történő másodlagos kezelésére a tagállam területén, vagy

ii.

Amennyiben a tagállamok eltérnek az első albekezdésben említett határidőtől, biztosítják, hogy a 23. cikkben említett első nemzeti végrehajtási programjuk tartalmazza a következőket:

a legalább 1 000 LE, de 2 000 LE alatti terhelésű olyan agglomerációk száma, amelyek esetében 2025. január 1-én nem kerül sor másodlagos kezelésre;

egy olyan terv, amely részletezi az ahhoz szükséges beruházásokat, hogy az említett agglomerációk a meghosszabbított határidőkön belül elérjék a teljes megfelelést; és

az első albekezdésében említett határidő meghosszabbítását indokoló műszaki vagy gazdasági okok.

(4)

A településiszennyvíz-kibocsátás 2045. december 31-ig az (1) és (3) bekezdésekben előírtaknál kevésbé szigorú kezelésnek is alávethetők, amennyiben a kibocsátás a következőkbe történik:

olyan magas hegyi régiókban (nevezetesen 1 500 m magasság felett) található vizek, ahol az alacsony hőmérséklet miatt nehéz hatékony biológiai tisztítást alkalmazni;

mélytengeri vizek az 150 000 LE alatti terhelésű olyan agglomerációkból származó településiszennyvíz-kibocsátás esetében, amely agglomerációk az EUMSZ 349. cikkének értelmében vett, olyan kevésbé lakott legkülső régiókban találhatók, amelyekben a terület domborzati és földrajzi viszonyai miatt nehéz hatékony biológiai tisztítást alkalmazni; vagy

a legalább 1 000 LE, de 2 000 LE alatti terhelésű kis agglomerációk esetében olyan, hideg éghajlatú régiókban található települési szennyvíz, ahol az alacsony hőmérséklet miatt nehéz hatékony biológiai tisztítást alkalmazni, amennyiben a befolyó ponton az átlagos negyedéves vízhőmérséklet nem éri el a 6o C-ot.

Az első albekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az érintett tagállam részletes tanulmányokkal igazolja a Bizottság felé, hogy az említett kibocsátások nem gyakorolnak káros hatást a környezetre és az emberi egészségre, és nem akadályozzák meg, hogy a befogadó vizek megfeleljenek a vonatkozó minőségi célkitűzéseknek és a más releváns uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek.

(5)

Az LE-ben kifejezett terhelést az év során a települési szennyvíztisztító telepre belépő maximális heti átlagterhelés alapján kell kiszámítani, figyelmen kívül hagyva a rendkívüli, például heves esőzés következtében előálló időjárási helyzeteket.

7. cikk

Harmadlagos kezelés

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 150 000 LE terhelést jelentő települési szennyvizet kezelő és 2025. január 1-én harmadlagos kezelést nem alkalmazó települési szennyvíztisztító telepek kibocsátása – a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt – a következő időpontokra megfeleljen a harmadlagos kezelésre vonatkozó releváns követelményeknek, összhangban az I. melléklet B. részével és 2. táblázatával:

az említett települési szennyvíztisztító telepek 30 %-ának kibocsátása tekintetében 2033. december 31-re;

az említett települési szennyvíztisztító telepek 70 %-ának kibocsátása tekintetében 2036. december 31-re;

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 150 000 LE terhelést jelentő települési szennyvizet kezelő települési szennyvíztisztító telepek összes kibocsátása – a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt – 2039. december 31-re megfeleljen az I. melléklet B. részében és 2. táblázatában foglalt, a harmadlagos kezelésre vonatkozó releváns követelményeknek.

(2)

A tagállamok 2027. december 31-ig elkészítik és nyilvánosságra hozzák a területükön található, eutrofizációra érzékeny területek jegyzékét. E jegyzékben tájékoztatást adnak arról, hogy az adott területek foszfor- vagy nitrogénérzékenyek, illetve foszfor- és nitrogénérzékenyek-e. Az említett jegyzéket 2033. december 31-től kezdődően hatévente aktualizálják.

Az első albekezdésben említett jegyzéknek tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott területeket.

Az első albekezdésben meghatározott követelmény nem alkalmazandó, ha egy tagállam a teljes területén harmadlagos kezelést alkalmaz az (5) bekezdéssel összhangban.

(3)

Az (1) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációkból származó települési szennyvizet kezelő települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásai – a(2) bekezdésben említett jegyzékben szereplő területekre történő kibocsátás előtt – a következő időpontokra megfeleljenek az I. melléklet B. részében és 2. táblázatában foglalt, a harmadlagos kezelésre vonatkozó releváns követelményeknek:

az említett agglomerációk 20 %-a tekintetében 2033. december 31-re;

az említett agglomerációk 40 %-a tekintetében 2036. december 31-re;

az említett agglomerációk 60 %-a tekintetében 2039. december 31-re;

az említett agglomerációk mindegyike tekintetében 2045. december 31-re.

(4)

A tagállamok legfeljebb nyolc évvel eltérhetnek a (3) bekezdés d) pontjában említett határidőtől, feltéve, hogy:

2025. január 1-én az érintett agglomerációk legalább 50 %-a nem alkalmaz a 91/271/EGK irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban lévő harmadlagos kezelést, vagy nem felel meg az említett irányelv I. mellékletének B. részében és 2. táblázatában szereplő követelményeknek; és

a 23. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott első nemzeti végrehajtási program tartalmazza a következőket:

a (3) bekezdésben említett azon agglomerációk száma, amelyek 2025. január 1-én nem alkalmaznak a 91/271/EGK irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban lévő harmadlagos kezelést, vagy nem felelnek meg az említett irányelv I. mellékletének B. részében és 2. táblázatában szereplő követelményeknek;

ii.

egy olyan terv, amely részletezi az ahhoz szükséges beruházásokat, hogy az említett agglomerációk a meghosszabbított határidőn belül elérjék a teljes megfelelést; és

iii.

a (3) bekezdés d) pontjában említett határidő meghosszabbítását indokoló műszaki vagy gazdasági okok.

Az e bekezdésben említett határidő meghosszabbítása csak az első albekezdésben említett feltételek teljesülése esetén léphet hatályba. Amennyiben az említett feltételek 2028. július 31-ig nem teljesülnek, a Bizottság értesíti a tagállamokat. A legalább150 000 LE terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepeknek azonban be kell tartaniuk az (1) bekezdésben meghatározott határidőket.

(5)

Az (1) és (3) bekezdésben említett településiszennyvíz-kibocsátásoknak meg kell felelniük az I. melléklet B. részében és 2. táblázatában foglalt releváns követelményeknek, összhangban az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszerekkel. A minták éves átlagának az I. melléklet 2. táblázatában említett minden egyes paraméter tekintetében meg kell felelniük az említett táblázatban meghatározott, releváns paraméter-határértékeknek.

(6)

Azon települési szennyvíztisztító telepekre, amelyek építés alatt vagy a harmadlagos kezelés tekintetében jelentős felújítás alatt állnak, vagy amelyeket 2020. december 31. után, de 2025. január 1. előtt helyeztek üzembe, a nitrogénre vonatkozó paraméterhez kapcsolódó, e cikkben említett követelmények alkalmazását legkésőbb az (1) és (3) bekezdésben meghatározott határidőktől számított öt éven belül meg kell kezdeni.

(7)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27. cikkben említett eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet C. részének módosítása céljából annak érdekében, hogy a harmadlagos kezeléssel kapcsolatos monitoring- és eredményértékelési módszereket a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítsa.

(8)

A (3) és az (5) bekezdéstől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a (3) és az (5) bekezdésben szereplő követelményeket nem kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett jegyzékben szereplő területek valamelyikén található valamely egyedi települési szennyvíztisztító telepre, ha igazolható, hogy az ezen a területen lévő összes települési szennyvíztisztító telepről származó teljes terhelés minimális csökkentési százaléka:

2025. január 1-től legalább az összes foszfortartalom 75 %-a és legalább az összes nitrogéntartalom 75 %-a;

2039. december 31-re az összes foszfortartalom 82,5 %-a és az összes nitrogéntartalom 80 %-a;

2045. december 31-re az összes foszfortartalom 87,5 %-a és az összes nitrogéntartalom 82,5 %-a.

(9)

A (2) bekezdésben említett jegyzékben szereplő, eutrofizációra érzékeny területek valamelyikének vízgyűjtő területére történő, a legalább10 000 LE terhelésű települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátásokra szintén alkalmazni kell a (3), az (5) és a (8) bekezdést.

(10)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett jegyzékbe a jegyzék ugyanezen bekezdésben előírt rendszeres aktualizálását követően felvett területek valamelyikén található települési szennyvíztisztító telepek kibocsátása a jegyzékbe vételtől számított hét éven belül megfeleljen a (3) és az (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

(11)

Amennyiben azon települési szennyvíztisztító telepek száma, amelyeket az (1) és a (3) bekezdésben említett célkitűzések nemzeti szintű teljesítése érdekében korszerűsíteni kell, nem egész szám, a települési szennyvíztisztító telepek számát a legközelebbi egész számra kell kerekíteni. Két egész számtól való egyenlő távolság esetén a számot lefelé kell kerekíteni.

8. cikk

Negyedleges kezelés

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább 150 000 LE terhelést jelentő települési szennyvizet kezelő települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások – a befogadó vizekbe történő kibocsátás előtt – a következő időpontokra megfeleljenek a negyedleges kezelésre vonatkozóan az I. melléklet B. részében és 3. táblázatában meghatározott releváns követelményeknek, összhangban az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszerekkel:

az említett települési szennyvíztisztító telepek 20 %-ának kibocsátása tekintetében 2033. december 31-re;

az említett települési szennyvíztisztító telepek 60 %-ának kibocsátása tekintetében 2039. december 31-re;

az említett települési szennyvíztisztító telepek minden kibocsátása tekintetében 2045. december 31-re.

Az I. melléklet 3. táblázatában szereplő paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták megengedett maximális számát az I. melléklet C. része és 4. táblázata határozza meg.

(2)

2030. december 31-ig a tagállamok összeállítják az országuk területén található azon területek jegyzékét, ahol a települési szennyvíztisztító telepekről származó mikroszennyező anyagok koncentrációja vagy felhalmozódása kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre. A tagállamok 2033-ban, majd ezt követően hatévente felülvizsgálják és szükség esetén aktualizálják az említett jegyzéket.

Az első albekezdésben említett jegyzéknek a következő területeket kell tartalmaznia:

az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjainak az (EU) 2020/2184 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban jellemzett vízgyűjtő területei, kivéve, ha az említett irányelv 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kockázatértékelés arra utal, hogy a települési szennyvíztisztító telepekből származó mikroszennyezőanyag-kibocsátás nem jelent olyan potenciális kockázatot, amely a vízminőség olyan mértékű romlását okozhatja, hogy az kockázatot jelenthet az emberi egészségre;

a 2006/7/EK irányelv hatálya alá tartozó fürdővizek, kivéve, ha az említett irányelv 6. cikkében és III. mellékletében említett fürdővízprofil azt mutatja, hogy a települési szennyvízből származó mikroszennyezőanyag-kibocsátás nem érint fürdővizeket, és nem károsítja a fürdőzők egészségét;

azok a területek, ahol az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) 4. cikke 25. pontjában meghatározottak szerinti akvakultúra-tevékenységekre kerül sor, kivéve, ha az illetékes nemzeti hatóságok meggyőződtek arról, hogy a települési szennyvízből származó mikroszennyezőanyag-kibocsátás nem érinti a végső termék formában lévő élelmiszerek biztonságosságát.

Az első albekezdésben említett jegyzéknek tartalmaznia kell továbbá a következő területeket is, azon kockázatok értékelése alapján, amelyeket a települési szennyvízben jelen lévő mikroszennyező anyagok kibocsátása jelent a környezetre vagy az emberi egészségre:

a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 5. pontjában meghatározottak szerinti tavak;

a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 4. pontjában meghatározottak szerinti vízfolyások vagy egyéb olyan vízáramok, amelyek esetében a hígítási arány 10 alatt van;

azok a területek, ahol a 2000/60/EK, a 2006/118/EK és a 2008/105/EK irányelvben meghatározott követelmények teljesítéséhez további kezelésre van szükség;

a 92/43/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) 1. cikkének l) pontjában meghatározottak szerinti különleges természetmegőrzési területek és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 4. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése szerint különleges védelmi területté minősített területek, amelyek a Natura 2000 ökológiai hálózat részei;

a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 7. pontjában meghatározottak szerinti parti tengervizek;

a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 6. pontjában meghatározottak szerinti átmeneti vizek;

a 2008/56/EK irányelv 3. cikke 1. pontjában meghatározottak szerinti tengervizek.

A harmadik albekezdésben említett kockázatértékelést kérésre közölni kell a Bizottsággal.

(3)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett kockázatértékelés formátumának és az e kockázatértékeléshez alkalmazandó módszernek a meghatározása céljából végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)

Az (1) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a legalább10 000 LE terhelésű agglomerációkból származó településiszennyvíz-kibocsátások – a (2) bekezdésben említett jegyzékben szereplő területekre történő kibocsátás előtt – a következő időpontokra megfeleljenek az I. melléklet B. részében és 3. táblázatában a negyedleges kezelésre vonatkozóan megfogalmazott releváns követelményeknek, összhangban az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszerekkel:

az említett agglomerációk 10 %-a tekintetében 2033. december 31-re;

az említett agglomerációk 30 %-a tekintetében 2036. december 31-re;

az említett agglomerációk 60 %-a tekintetében 2039. december 31-re;

az említett agglomerációk 100 %-a tekintetében 2045. december 31-re.

Az I. melléklet 3. táblázatában szereplő paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták megengedett maximális számát az I. melléklet C. része és 4. táblázata határozza meg.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27. cikkben említett eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet C. részének annak érdekében történő módosítása céljából, hogy a negyedleges kezeléssel kapcsolatos monitoring- és eredményértékelési módszereket a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítsa.

(5)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett jegyzékbe a jegyzék ugyanezen bekezdésben előírt valamely rendszeres aktualizálását követően felvett területek valamelyikén található települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott települési szennyvíz az említett jegyzékbe vételtől számított hét éven belül, de legkésőbb a (4) bekezdésben meghatározott határidőkön belül megfeleljen a (4) bekezdésben, valamint az I. melléklet B. részében és 3. táblázatában meghatározott követelményeknek.

(6)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az I. melléklet 3. táblázatában meghatározott mutatók települési szennyvízben való jelenlétének és mennyiségének mérésére a tagállamok által alkalmazandó monitoring- és mintavételi módszerek meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)

Amennyiben azon települési szennyvíztisztító telepek száma, amelyeket az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett célkitűzések nemzeti szintű teljesítése érdekében korszerűsíteni kell, nem egész szám, a települési szennyvíztisztító telepek számát a legközelebbi egész számra kell kerekíteni. Két egész számtól való egyenlő távolság esetén a számot lefelé kell kerekíteni.

(8)

E cikk egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, annak biztosítása érdekében, hogy a kezelt települési szennyvíz újrafelhasználása biztonságos legyen a környezetre és az emberi egészségre nézve, a tagállamok adott esetben biztosítják, hogy az újrafelhasznált vagy újrafelhasználni tervezett települési szennyvizet az I. melléklet B. részében és 3. táblázatában a negyedleges kezelésre vonatkozóan meghatározott követelményekkel összhangban kezeljék. A tagállamok biztosítják, hogy a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági célokra történő újrafelhasználása esetén figyelembe veszik az (EU) 2020/741 rendelet alapján elvégzett kockázatértékelések eredményét.

9. cikk

Kiterjesztett gyártói felelősség

(1)

A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a III. mellékletben felsorolt termékek bármelyikét forgalomba hozó gyártók 2028. december 31-re kiterjesztett gyártói felelősséggel tartozzanak.

Ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy az említett gyártók fedezzék a következőket:

a 8. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés teljes költségének legalább 80 %-a, beleértve a települési szennyvíznek az általuk forgalomba hozott termékekből és e termékek maradványaiból származó mikroszennyező anyagok eltávolítása céljából történő negyedleges kezelésébe való beruházásokat és a negyedleges kezelés üzemeltetési költségeit, valamint a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett mikroszennyező anyagok monitorozásának költségeit;

a forgalomba hozott termékekre vonatkozó adatok gyűjtésének és ellenőrzésének költségei; valamint

a kiterjesztett gyártói felelősségük gyakorlásához szükséges egyéb költségek.

(2)

A tagállamok mentesítik a gyártókat az (1) bekezdés szerinti kiterjesztett gyártói felelősségük alól, ha a gyártók igazolni tudják a következők bármelyikét:

az általuk az uniós piacon forgalomba hozott termékekben található anyagok mennyisége nem éri el az évi 1 tonnát;

az általuk forgalomba hozott termékekben található anyagok a szennyvízben biológiailag gyorsan lebonthatóak vagy a termékek életciklusának végén nem keletkeznek belőlük a szennyvízbe kerülő mikroszennyező anyagok.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett gyártók együttesen, a 10. cikkben meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő szervezeten keresztül gyakorolják kiterjesztett gyártói felelősségüket.

A tagállamok gondoskodnak a következőkről:

az említett gyártók kötelesek legyenek évente egyszer a gyártói felelősségi szervezetek rendelkezésére bocsátani a következőket:

a III. mellékletben felsorolt azon termékekben található anyagok éves mennyisége, amelyeket szakmai tevékenységük keretében hoznak forgalomba;

ii.

információk arról, hogy az i. pontban említett termékekben található anyagok a települési szennyvízben mennyire veszélyesek, valamint életciklusuk végén biológiailag mennyire bonthatók le;

iii.

adott esetben a (2) bekezdéssel összhangban mentesített termékek jegyzéke;

az említett gyártók a kiterjesztett gyártói felelősségükből eredő költségek fedezése érdekében kötelesek legyenek pénzügyi hozzájárulást fizetni a gyártói felelősségi szervezeteknek;

a b) pontban említett, az egyes gyártók által fizetendő hozzájárulás a forgalomba hozott termékekben található anyagok települési szennyvízbe kerülő mennyisége és veszélyessége alapján kerüljön meghatározásra;

a gyártói felelősségi szervezeteket évente független auditnak vessék alá pénzgazdálkodásuk tekintetében, beleértve az (1) bekezdésben említett költségek fedezésére való képességüket, az a) pont alapján gyűjtött információk minőségét és megfelelőségét, valamint a b) pont alapján beszedett hozzájárulások megfelelőségét;

megtegyék az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak a hulladékképződés megelőzésére irányuló intézkedésekről, a visszavételi és gyűjtési rendszerekről, valamint a III. mellékletben felsorolt termékek nem megfelelő hulladékártalmatlanítási módjainak, továbbá az ilyen termékek helytelen és túlzott használatának a települési szennyvíz gyűjtésére, kezelésére és kibocsátására gyakorolt hatásáról.

(4)

A tagállamok gondoskodnak a következőkről:

az összes érintett szereplő, köztük az (1) bekezdésben említett gyártók, a gyártói felelősségi szervezetek, a települési szennyvíztisztító telepek magán- vagy közszférabeli üzemeltetői és az illetékes helyi hatóságok szerepének és felelősségének egyértelmű meghatározása;

a 8. cikk (1), (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek és határidőknek, valamint a kiterjesztett gyártói felelősség végrehajtása szempontjából relevánsnak ítélt bármely más mennyiségi vagy minőségi célkitűzésnek való megfelelés érdekében a települési szennyvíz kezelésére vonatkozó célkitűzések meghatározása;

működő jelentéstételi rendszer a gyártók által forgalomba hozott, az (1) bekezdésben említett termékekre vonatkozó adatok, a települési szennyvíz negyedleges kezelésére vonatkozó adatok, valamint e bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából releváns egyéb adatok gyűjtésére;

az e cikkben és a 10. cikkben foglalt követelmények teljesítése érdekében az illetékes hatóságok rendszeresen kommunikáljanak és osszák meg a szükséges adatokat más releváns illetékes hatóságokkal.

(5)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek megfelelő termékek meghatározott kategóriáira, valamint e termékek biológiai lebonthatóságára, vagy veszélyességére történő egységes alkalmazására vonatkozó részletes kritériumok megállapítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni legkésőbb 2027. december 31-ig.

10. cikk

A gyártói felelősségi szervezetekre vonatkozó minimumkövetelmények

(1)

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 9. cikk (3) bekezdése alapján létrehozott gyártói felelősségi szervezetek:

egyértelműen meghatározott földrajzi lefedettséggel rendelkezzenek, amely összhangban van a 8. cikkben meghatározott követelményekkel;

rendelkezzenek a gyártók kiterjesztett gyártói felelősségből eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges pénzügyi és szervezeti eszközökkel, beleértve a települési szennyvíz 8. cikkel összhangban történő negyedleges kezelésének folyamatosságát minden körülmények között biztosító pénzügyi garanciákat is;

nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék a következőkkel kapcsolatos információkat:

tulajdonosi körük és tagjaik;

ii.

a gyártók által fizetett pénzügyi hozzájárulás a 9. cikk (3) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett követelményekkel összhangban;

iii.

az általuk évente végzett tevékenységek, beleértve a pénzügyi eszközök felhasználásának módjára vonatkozó egyértelmű információkat is.

A tagállamok biztosítják, hogy az említett intézkedések magukban foglaljanak egy nemzeti elismerési eljárást, amely a gyártói felelősségi szervezetek tényleges létrehozását és működésének megkezdését megelőzően tanúsítja, hogy megfelelnek az e bekezdésben meghatározott követelményeknek.

A nyilvánosság részére történő, e cikk szerinti információszolgáltatás nem érinti az üzleti adatok bizalmasságának a vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban történő tiszteletben tartását.

(2)

A tagállamok megfelelő monitoring és végrehajtási keretet hoznak létre annak biztosítása érdekében, hogy a gyártói felelősségi szervezetek átlátható módon teljesítsék kötelezettségeiket, hogy a gyártói felelősségi szervezetek pénzügyi eszközei megfelelően kerüljenek felhasználásra, és hogy a kiterjesztett gyártói felelősséggel rendelkező valamennyi szereplő megbízható adatokat jelentsen az illetékes hatóságoknak és kérésre a gyártói felelősségi szervezeteknek.

(3)

Amennyiben egy tagállam területén több gyártói felelősségi szervezet működik, az érintett tagállam legalább egy, magánérdekektől független szervet jelöl ki a 9. cikk végrehajtásának felügyeletére, vagy egy hatóságot bíz meg ezzel.

(4)

A tagállam biztosítja, hogy a más tagállam vagy harmadik ország területén letelepedett, de az említett tagállamnak a piacán termékeket forgalomba hozó gyártók:

kijelöljenek egy, e tagállamnak a területén letelepedett jogi vagy természetes személyt mint meghatalmazott képviselőt a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek e tagállam területén történő teljesítése céljából; vagy

az a) pontban említettekkel egyenértékű intézkedéseket hozzanak.

(5)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer végrehajtása – különösen a költségek és a hasznok szempontjából – a lehető legoptimálisabb legyen, a tagállamok rendszeres párbeszédeket szerveznek a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer végrehajtásáról. Ez magában foglalhatja az illetékes hatóságok által többek között az alábbiak céljából meghozandó intézkedések azonosítására irányuló támogatást:

a mikroszennyező anyagok által jelentett terhelés csökkentése a forrásnál; és

a negyedleges kezelés legmegfelelőbb technológiáinak meghatározása.

A tagállamok biztosítják, hogy az említett párbeszédbe bevonják a kiterjesztett gyártói felelősség végrehajtásában részt vevő érintett érdekelt feleket és adott esetben az érdekelt felek szövetségeit, beleértve a gyártókat és forgalmazókat, a gyártói felelősségi szervezeteket, a települési szennyvíztisztító telepek magán- vagy közszférabeli üzemeltetőit, a helyi hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket.

(6)

2025. január 1-ig a Bizottság gondoskodik a 9. és az e cikk végrehajtásával kapcsolatos információk, tapasztalatok és legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről, különösen a következőkre vonatkozóan:

a gyártói felelősségi szervezetek létrehozásának, elismerésének és működésének ellenőrzésére irányuló intézkedések;

az annak ellenőrzésére irányuló intézkedések, hogy a gyártók megfelelnek-e az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeiknek;

az alábbiak hatékony végrehajtása:

a 9. cikk (1) bekezdésében említett költségek fedezése; és

ii.

a gyártók hozzájárulásának a gyártói felelősségi szervezet általi kiszámítására vonatkozó, a 9. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett módszerek ellenőrzése;

a 9. cikk (2) bekezdése szerinti mentesítések;

a 9. cikk és e cikk hatékony végrehajtásával kapcsolatos bármely egyéb kérdés;

a 9. cikkben említett követelmények alkalmazásának lehetséges hatásai az uniós piacon forgalomba hozott gyógyszerek hozzáférhetőségére, rendelkezésre állására és megfizethetőségére.

A Bizottság közzéteszi az ezekkel és a más releváns szempontokkal kapcsolatos információk, tapasztalatok és legjobb gyakorlatok cseréjének eredményeit, és adott esetben ajánlásokat vagy iránymutatásokat – vagy mindkettőt – nyújt a tagállamok számára.

(7)

A Bizottság a tagállamok által szolgáltatott információk alapján összeállítja és rendszeresen aktualizálja a gyártók által a 9. cikk (2) bekezdése alapján a tagállamokhoz benyújtott, mentesítés iránti kérelmek jegyzékét. Ezt a jegyzéket kérésre a tagállamok illetékes hatóságai rendelkezésére kell bocsátani.

11. cikk

Energiasemlegesség

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy az üzemelő települési szennyvíztisztító telepek és gyűjtőrendszerek esetében négyévente az (EU) 2023/1791 irányelv 2. cikkének 32. pontjában meghatározottak szerinti energetikai auditra kerüljön sor. Ezen auditok magukban foglalják az energiafelhasználás csökkentésére és a megújuló energia felhasználásának és előállításának az ÜHG-kibocsátás csökkentése melletti növelésére irányuló költséghatékony intézkedésekben rejlő lehetőségek azonosítását, különös tekintettel a biogáztermeléssel, vagy a hulladékhő visszanyerésével és a helyszínen, vagy pedig központi energiaellátás keretében történő felhasználásával kapcsolatos potenciál azonosítására és kihasználására. Az első energetikai auditokat a következők szerint kell elvégezni:

a legalább100 000 LE terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepek és az azokhoz csatlakozó gyűjtőrendszerek esetében 2028. december 31-ig;

a legalább 10 000 LE, de 100 000 LE alatti terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepek és az azokhoz kapcsolódó csatlakozó gyűjtőrendszerek esetében 2032. december 31-ig.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy a legalább10 000 LE terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepek tulajdonosai vagy üzemeltetői által vagy nevében a helyszínen vagy azon kívül, az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes éves mennyisége – függetlenül attól, hogy az említett telepek tulajdonosai vagy üzemeltetői a szennyvíztisztító telepen, vagy azon kívül használják-e fel az említett energiát – nemzeti szinten legalább a következőkkel legyen egyenértékű:

2030. december 31-re az ilyen telepek által felhasznált energia teljes éves mennyiségének 20 %-a;

2035. december 31-re az ilyen telepek által felhasznált energia teljes éves mennyiségének 40 %-a;

2040. december 31-re az ilyen telepek által felhasznált energia teljes éves mennyiségének 70 %-a;

2045. december 31-re az ilyen telepek által felhasznált energia teljes éves mennyiségének 100 %-a.

A települési szennyvíztisztító telep tulajdonosai vagy üzemeltetői által vagy nevében előállított megújuló energiának nem képezi részét a megvásárolt megújuló energia.

(3)

A (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy tagállam annak ellenére nem teljesíti a (2) bekezdés d) pontjában említett célkitűzést, hogy végrehajtott minden energiahatékonysági intézkedést és a megújuló energia előállításának növeléséhez szükséges minden – különösen az (1) bekezdésben említett energetikai auditok során azonosított – intézkedést, a tagállamok kivételesen megengedhetik nem fosszilis tüzelőanyag-forrásokból előállított energia vásárlását. Az említett vásárlásokat a nem fosszilis tüzelőanyagokból előállított energia esetében a (2) bekezdés d) pontjában említett célkitűzéshez viszonyítva 35 %-ra kell korlátozni.

(4)

A (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy tagállam annak ellenére nem teljesíti a (2) bekezdés c) pontjában említett célkitűzést, hogy végrehajtott minden energiahatékonysági intézkedést, és a megújuló energia előállításának növelésére irányuló minden – különösen az (1) bekezdésben említett energetikai auditok során azonosított –intézkedést, a tagállamok kivételesen megengedhetik nem fosszilis tüzelőanyag-forrásokból előállított energia vásárlását. Az említett vásárlásokat a (2) bekezdés c) pontjában említett célkitűzés legfeljebb 5 százalékpontjára kell korlátozni. Az említett eltérés csak olyan tagállamok számára biztosítható, amelyek 2040. december 31-ig igazolni tudják, hogy a (3) bekezdésben említett 35 %-nyi, nem fosszilis tüzelőanyagból előállított külső energiát szükséges megvásárolni a (2) bekezdés d) pontjában említett célkitűzés eléréséhez, figyelembe véve minden energiahatékonysági intézkedést, és a megújuló energia előállításának növeléséhez szükséges minden – különösen az (1) bekezdésben említett energetikai auditok során azonosított – intézkedést.

(5)

A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogadhat el az annak értékelésére szolgáló módszerek meghatározására, hogy teljesültek-e a (2) bekezdésben foglalt célkitűzések. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

12. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1)

A környezetvédelmi vonatkozású vízügyi kérdésekről szóló vonatkozó hatályos nemzetközi megállapodások vagy rendelkezések sérelme nélkül, ha az egyik tagállam fennhatósága alá eső területen lévő vizekre egy másik tagállam vagy egy harmadik ország településiszennyvíz-kibocsátása kedvezőtlen hatással van, az a tagállam, amelynek vizei érintettek, tájékoztatja a másik tagállamot vagy a harmadik országot és a Bizottságot a releváns tényekről.

Ezt a tájékoztatást azonnal meg kell tenni, ha a szennyezés jelentős hatással lehet az alvízi víztestekre. A valamely másik tagállamban az egészségre vagy a környezetre hatással lévő kibocsátás esetében az a tagállam, amelynek területén a kibocsátás történt, biztosítja, hogy a másik tagállam illetékes hatósága és a Bizottság haladéktalanul tájékoztatást kapjon.

(2)

A tagállamok a másik tagállamtól az (1) bekezdéssel összhangban kapott értesítést követően – az esemény típusának, jelentőségének és lehetséges következményeinek megfelelően – időben válaszolnak egymásnak.

Az érintett tagállamok az érintett vizek védelme céljából együttműködnek a kérdéses kibocsátás azonosítása és a forrásnál megteendő intézkedések megtétele érdekében, hogy biztosítsák az ezen irányelvnek való megfelelést.

(3)

Az érintett tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett bármely együttműködésről. A Bizottság az érintett tagállamok kérésére részt vesz az ilyen együttműködésben.

13. cikk

Helyi éghajlati viszonyok

A tagállamok biztosítják, hogy a 6., 7., és 8. cikkben meghatározott követelmények kielégítése érdekében épített települési szennyvíztisztító telepek úgy legyenek megtervezve, megépítve, működtetve és karbantartva, hogy a szokásos helyi éghajlati viszonyok mindegyike mellett megfelelő teljesítményt biztosítsanak. Az (EU) 2022/2557 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedések sérelme nélkül, a települési szennyvíztisztító telepek és a gyűjtőrendszerek tervezésekor, megépítésekor és üzemeltetésekor értékelni kell és figyelembe kell venni a terhelés évszakoktól függő változásait, valamint az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységet.

14. cikk

A nem háztartási szennyvíz kibocsátása

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a nem háztartási szennyvíz gyűjtőrendszerekbe és a települési szennyvíztisztító telepekre történő bevezetése az illetékes hatóság, vagy az erre felhatalmazott testület általi előzetes szabályozáshoz vagy egyedi engedélyhez, vagy mindkettőhöz legyen kötve.

Amennyiben a gyűjtőrendszerekbe és települési szennyvíztisztító telepekre történő kibocsátásra vonatkozóan egyedi engedélyt adnak, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

az említett egyedi engedélyek megadása előtt konzultáljon azon gyűjtőrendszerek és települési szennyvíztisztító telepek üzemeltetőivel, amelyekbe a nem háztartási szennyvizet kibocsátják, és tájékoztassa őket;

lehetővé tegye a nem háztartási szennyvíz-kibocsátásokat fogadó gyűjtőrendszerek és települési szennyvíztisztító telepek üzemeltetői számára, hogy kérésre betekintsenek a vízgyűjtő területükre vonatkozó említett egyedi engedélyekbe, lehetőleg azok megadását megelőzően;

Amennyiben a gyűjtőrendszerekbe és a települési szennyvíztisztító telepekre történő kibocsátásra vonatkozóan előzetes szabályozást fogadnak el, a tagállamok biztosítják, hogy az említett szabályozás elfogadása előtt konzultációra kerüljön sor azon gyűjtőrendszerek és települési szennyvíztisztító telepek üzemeltetőivel, amely rendszerekbe, illetve telepekre a nem háztartási szennyvizet kibocsátják.

(2)

Az (1) bekezdésben említett előzetes szabályozásnak és egyedi engedélyeknek biztosítaniuk kell, hogy:

az egyéb uniós jogban – többek között a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvben – meghatározott vízminőségi követelmények teljesüljenek, valamint hogy adott esetben monitorozzák a nem háztartási szennyvíz releváns kibocsátásainak minőségét és mennyiségét, és különösen azt, hogy a települési szennyvíztisztító telepről kibocsátott szennyezőanyag-terhelés ne vezessen a befogadó víztest állapotának romlásához, és ne akadályozza, hogy e víztest a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott célkitűzésekkel összhangban elérje az említett állapotot;

a kibocsátott szennyező anyagok ne akadályozzák a települési szennyvíztisztító telep működését, valamint ne károsítsák a gyűjtőrendszereket, a települési szennyvíztisztító telepeket vagy a kapcsolódó berendezéseket, és ne korlátozzák az erőforrások visszanyerésével kapcsolatos bármely kapacitást, beleértve a kezelt víz újrafelhasználását, valamint tápanyagoknak vagy más anyagoknak a települési szennyvízből vagy az iszapból való visszanyerését;

a kibocsátott szennyező anyagok ne károsítsák a gyűjtőrendszereken és a települési szennyvíztisztító telepeken dolgozó személyzet egészségét;

a települési szennyvíztisztító telep tervezése és felszereltsége biztosítsa a kibocsátott szennyező anyagok csökkentését;

amennyiben egy települési szennyvíztisztító telep a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 4. cikkében említett engedéllyel rendelkező létesítmény kibocsátásait kezeli, az említett létesítmény kibocsátásaiból származó szennyezőanyag-terhelés ne haladja meg azt a szennyezőanyag-terhelést, mint amelyet a létesítményből történő közvetlen és az ezen irányelvvel összhangban alkalmazandó kibocsátási határértékeknek megfelelő kibocsátások jelentenének.

A tagállamok biztosítják, hogy a nem háztartási szennyvíz olyan gyűjtőrendszerekbe és települési szennyvíztelepekre történő kibocsátása esetében, amelyekből a kibocsátás emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjainak vízgyűjtő területeire kerül, ne adjanak egyedi engedélyt, illetve semmilyen előzetes szabályozás ne engedje meg a nem háztartási szennyvíz ilyen kibocsátását az (EU) 2020/2184 irányelv 8. cikkében említett, az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjainak vízgyűjtő területeire vonatkozó kockázatértékelés és kockázatkezelés, valamint az említett cikk alapján hozott kockázatkezelési intézkedések figyelembe vétele nélkül.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vagy az erre felhatalmazott testületek megtegyék a megfelelő intézkedéseket – beleértve az (1) bekezdésben említett előzetes szabályozás és egyedi engedélyek felülvizsgálatát és szükség esetén visszavonását is – annak érdekében, hogy azonosítsák, megelőzzék és a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a nem háztartási szennyvíz e cikk (1) bekezdésében említett szennyezési forrásait, amennyiben a következő helyzetek bármelyike fennáll:

a 21. cikk (3) bekezdése szerinti monitoring alatt álló települési szennyvíztisztító telep befolyó és kibocsátási pontjainál szennyező anyagokat azonosítottak;

a települési szennyvíz kezeléséből származó iszap felhasználásra kerül a 86/278/EGK tanácsi irányelvvel ( 10 ) összhangban;

a kezelt települési szennyvíz újrafelhasználásra kerül az (EU) 2020/741 rendelettel összhangban, vagy újrafelhasználásra kerül mezőgazdasági alkalmazástól eltérő célokra;

a befogadó vizeket az (EU) 2020/2184 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott, emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használják;

a gyűjtőrendszerbe vagy a települési szennyvíztisztító telepre kibocsátott háztartási szennyvíz szennyezettsége kockázatot jelent a rendszer vagy a telep működésére nézve.

(4)

Az (1) bekezdésben említett előzetes szabályozásnak és egyedi engedélyeknek meg kell felelniük a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27. cikkben említett eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (2) bekezdésben említett követelmények módosítására vonatkozóan annak érdekében, hogy azokat a környezetvédelem területén elért műszaki és tudományos fejlődéshez igazítsa.

(5)

Az (1) bekezdésben említett egyedi engedélyeket legalább tízévente felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell.

A (1) bekezdésben említett előzetes szabályozást rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és szükség esetén módosítani kell.

Ha a nem háztartási szennyvíz, a települési szennyvíztisztító telep vagy a befogadó víztest jellemzői jelentősen megváltoznak, az egyedi engedélyeket felül kell vizsgálni, és az említett változásokhoz kell igazítani.

15. cikk

A víz újrafelhasználása és a települési szennyvíz kibocsátása

(1)

A tagállamok adott esetben szisztematikusan előmozdítják az összes települési szennyvíztisztító telepen kezelt szennyvíz valamennyi megfelelő célra történő újrafelhasználását, különösen a vízhiánnyal küzdő területeken. A kezelt szennyvíz újrafelhasználására nyíló potenciált olyan módon kell értékelni, amely figyelembe veszi a 2000/60/EK irányelv alapján kidolgozott vízgyűjtő-gazdálkodási terveket (a továbbiakban: a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek), valamint az (EU) 2020/741 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti tagállami határozatokat. A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kezelt települési szennyvíz újrafelhasználásra kerül, vagy ha annak újrafelhasználását tervezik, az ne veszélyeztesse a befogadó vizek ökológiai vízigényét, és ne legyen káros hatással a környezetre vagy az emberi egészségre. Amennyiben a kezelt szennyvíz mezőgazdasági öntözés céljából kerül újrafelhasználásra, annak meg kell felelnie az (EU) 2020/741 rendelet követelményeinek. Amennyiben tagállami szinten rendelkezésre állnak az alkalmazkodóképes vízgazdálkodásra vonatkozó stratégiák, azokban mérlegelni kell a kezelt szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítására és a magára az újrafelhasználásra vonatkozó intézkedéseket.

Amennyiben a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözés céljából kerül újrafelhasználásra, a tagállamok eltérhetnek az I. melléklet B. részében és 2. táblázatában a harmadlagos kezelésre vonatkozóan meghatározott követelményektől a kezelt települési szennyvíz azon hányada tekintetében, amelyet kizárólag mezőgazdasági öntözés céljára való újrafelhasználásra szánnak, amennyiben a következők mindegyike igazolható:

a szennyvíz újrafelhasznált hányadának tápanyagtartalma nem haladja meg az öntözni kívánt növények tápanyagszükségletét;

nem áll fenn – különösen az ugyanazon vízgyűjtő területen található vizek eutrofizációjával kapcsolatos – környezeti kockázat;

nem áll fenn az emberi egészséget érintő kockázat, különös tekintettel a kórokozókra;

a települési szennyvíztisztító telep elegendő kapacitással rendelkezik a települési szennyvíz kezelésére és tárolására, a települési szennyvizet befogadó vizekbe kerülő olyan kibocsátás elkerülése érdekében, amely nem felel meg az I. melléklet B. részében és 2. táblázatában meghatározott követelményeknek az I. melléklet C. részében meghatározott monitoring- és eredményértékelési módszerekkel összhangban.

(2)

A tagállamok biztosítják legalább azt, hogy a legalább 1 000 LE terhelésű települési szennyvíztisztító telepekről történő minden kibocsátásra előzetes szabályozás vagy egyedi engedélyek – vagy mindkettő – vonatkozzanak. Az ilyen szabályozás elfogadása során, és az ilyen engedélyek megadásakor biztosítani kell az I. melléklet B. részében meghatározott követelmények teljesülését.

(3)

A (2) bekezdésben említett előzetes szabályozást és egyedi engedélyeket legalább tízévente felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell. Annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is teljesüljenek az I. melléklet B. részében meghatározott követelmények, az egyedi engedélyek rendelkezéseit aktualizálni kell azokban az esetekben, amikor a befolyó települési szennyvizek jellemzői, vagy a települési szennyvíztisztító telep kibocsátásának vagy a befogadó víztestnek a jellemzői jelentősen megváltoznak.

(4)

A tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúrájukat hozzáigazítsák a megnövekedett háztartásiszennyvíz-terheléshez, beleértve szükség esetén új infrastruktúra építését is.

Az első albekezdésben meghatározott intézkedések meghozatala során úgy kell tekinteni, hogy a tagállamok megfelelnek a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzéseknek, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a települési szennyvíztisztító telepeknek a megnövekedett háztartásiszennyvíz-terhelés vagy az egyébként kezeletlen háztartási szennyvízzel való terhelés kezelése céljából történő építése vagy bővítése ezen irányelvvel összhangban előzetes engedélyhez kötött;

az a) pontban említett települési szennyvíztisztító telep előnyei a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalanul nagy költségek miatt nem érhetők el más olyan eszközökkel – ideértve a települési szennyvíztisztító telepeken alternatív kibocsátási pontok kialakításának megfontolását is –, amelyek hozzájárulnának a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzések eléréséhez;

minden műszakilag megvalósítható mérséklő intézkedést meghoznak a települési szennyvíztisztító telep érintett víztestekre gyakorolt negatív hatásainak minimalizálása érdekében, és ezeket az intézkedéseket az ezen irányelv 14. cikkében és az ebben a cikkben említett egyedi engedélyek meghatározzák; az említett intézkedéseknek – amennyiben szükséges – a háztartásiszennyvíz-terhelés növekedése előtt alkalmazottnál szigorúbb kezelési követelményeket kell magukban foglalniuk az ezen irányelv I. melléklete B. részének 6. pontjában említett irányelvek követelményeinek való megfelelés érdekében;

minden műszakilag megvalósítható mérséklő intézkedést végrehajtanak annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen az ugyanazon víztestekben hasonló terhelést okozó egyéb tevékenységek negatív hatása.

Amennyiben valamely felszíni víztest esetében az állapotromlás megelőzése vagy a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzések elérése az a) pont szerinti engedély megadása miatt hiúsul meg, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben kifejezetten meg kell jelölni az említett egyedi engedélyt és indokolással kell szolgálni a második albekezdésben említett feltételekkel kapcsolatban.

16. cikk

Biológiailag lebontható nem háztartási szennyvíz

(1)

A tagállamok az érintett iparág jellegének megfelelő követelményeket állapítanak meg a biológiailag lebontható nem háztartási szennyvíz kibocsátására vonatkozóan, amely követelmények legalább az I. melléklet B. részében meghatározott követelményekkel azonos szintű védelmet biztosítanak a környezet számára.

(2)

Az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő feltételek teljesülése esetén kell alkalmazni:

a szennyvíz olyan, legalább 4 000 LE terhelést kezelő telepekről származik, amelyek a IV. mellékletben felsorolt ipari szektorokhoz tartoznak, és amelyek a 2010/75/EU irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek egyikét sem végzik; és

a befogadó vizekbe történő kibocsátást megelőzően a szennyvíz nem kerül települési szennyvíztisztító telepre (a továbbiakban: közvetlen kibocsátás).

17. cikk

A települési szennyvízzel kapcsolatos felügyelet

(1)

A tagállamok a közegészségügyért felelős illetékes hatóságok és a települési szennyvízkezelésért felelős illetékes hatóságok közötti együttműködésre és koordinációra szolgáló nemzeti rendszert hoznak létre a következők tekintetében:

figyelembe véve többek között az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság (HERA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendelkezésre álló ajánlásait,azon releváns közegészségügyi paraméterek meghatározása, amelyeket legalább a települési szennyvíztisztító telepek befolyó pontjainál monitorozni kell ––, amelyek például a következők:

SARS-CoV-2 vírus és annak variánsai;

ii.

poliovírus;

iii.

influenzavírus;

iv.

újonnan megjelenő kórokozók;

minden egyéb olyan közegészségügyi paraméter, amelyet az illetékes hatóságok a monitoring szempontjából relevánsnak tartanak;

a szerepek, felelősségi körök és költségek egyértelmű elosztása az üzemeltetők és a releváns illetékes hatóságok között, többek között a mintavétellel és az elemzéssel kapcsolatban;

a települési szennyvízből való mintavétel helyének, valamint a mintavétel és az elemzés gyakoriságának meghatározása minden egyes, az a) ponttal összhangban azonosított közegészségügyi paraméter esetében, tehát tekintettel a rendelkezésre álló egészségügyi adatokra és a közegészségügyi adatigényre, valamint adott esetben a helyi járványügyi helyzetekre;

a monitoring eredményeinek megfelelő és időben történő, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó hatályos jognak megfelelő közlésének megszervezése a közegészségügyért felelős illetékes hatóságok, valamint adott esetben az (EU) 2020/2184 irányelv 8. cikke végrehajtásának elősegítése érdekében az ivóvízért felelős illetékes hatóságok, továbbá az uniós platformok felé, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen platformok.

(2)

Amennyiben egy tagállam közegészségügyért felelős illetékes hatósága közegészségügyi szükséghelyzetet hirdet ki, a releváns közegészségügyi paramétereket – amennyiben azok megtalálhatók a települési szennyvízben – monitorozni kell a tagállami lakosság eloszlását tükröző reprezentatív településiszennyvízmintában. Az említett monitorozást addig kell folytatni, amíg az illetékes hatóság bejelenti, hogy a közegészségügyi szükséghelyzet megszűnt, vagy hosszabb ideig, ha az említett illetékes hatóság más célból hasznosnak ítéli.

Annak megállapításához, hogy fennáll-e közegészségügyi szükséghelyzet, az illetékes hatóság figyelembe veszi a Bizottságnak az (EU) 2022/2371 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott határozatait, az ECDC értékeléseit és a WHO-nak a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokkal összhangban hozott határozatait.

(3)

A legalább 100 000 LE terhelésű agglomerációk esetében a tagállamok a második albekezdésben említett végrehajtási jogi aktus elfogadásának napjától számított második év utolsó napjára biztosítják az antimikrobiális rezisztencia monitorozását a települési szennyvízben.

A Bizottság 2026. július 2-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el a mintavétel minimális gyakorisága, valamint a települési szennyvíz antimikrobiális rezisztenciájának mérésére szolgáló harmonizált módszertan meghatározása érdekében, figyelembe véve legalább a nemzeti közegészségügyi hatóságoktól és az antimikrobiális rezisztencia monitoringjáért felelős hatóságoktól származó minden rendelkezésre álló adatot. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)

Az e cikkben említett monitoring eredményeiről a 22. cikk (1) bekezdése h) pontjának megfelelően jelentést kell tenni.

18. cikk

Kockázatértékelés és -kezelés

(1)

A tagállamok 2027. december 31-ig, a szezonális hatásokat és a szélsőséges eseményeket figyelembe véve azonosítják és értékelik a települési szennyvíz kibocsátásának a környezetre és az emberi egészségre jelentett kockázatait, és legalább a következőkkel kapcsolatos kockázatokat:

az (EU) 2020/2184 irányelv 2. cikke 1. pontjában meghatározottak szerinti emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek minősége;

a 2006/7/EK irányelv hatálya alá tartozó fürdővizek minősége;

azon víztestek minősége, amelyekben az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke 25. pontjának fogalommeghatározása szerinti akvakultúra-tevékenységekre kerül sor;

a befogadó felszín alatti víztestnek a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének 19. pontjában meghatározottak szerinti állapota, valamint a befogadó felszín alatti víztestre vonatkozóan az említett irányelv 4. cikkében meghatározottak szerinti minden egyéb környezetvédelmi célkitűzés;

a tengeri környezetnek a 2008/56/EK irányelv 3. cikke 5. pontjában meghatározottak szerinti állapota;

a befogadó felszíni víztestnek a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 17. pontjában meghatározottak szerinti állapota, valamint a befogadó felszíni víztestre vonatkozóan az említett irányelv 4. cikkében meghatározottak szerinti minden egyéb környezetvédelmi célkitűzés.

(2)

Amennyiben az (1) bekezdéssel összhangban kockázatokat azonosítottak, a tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadnak el azok kezelésére, beleértve adott esetben a következő intézkedéseket:

a 14. cikk (3) bekezdésében említett intézkedések kiegészítéseként további intézkedések meghozatala a települési szennyvíz szennyezettségének a forrásnál történő megelőzése és csökkentése érdekében, amennyiben erre a befogadó víztest vízminőségének védelme érdekében szükség van;

a 3. cikkel összhangban gyűjtőrendszerek létrehozása az 1 000 LE alatti terhelésű agglomerációk esetében;

a 6. cikkel összhangban másodlagos kezelés alkalmazása az 1 000 LE alatti terhelésű agglomerációk települési szennyvizeinek kibocsátására;

a 7. cikkel összhangban harmadlagos kezelés alkalmazása a 10 000 LE alatti terhelésű agglomerációk települési szennyvizeinek kibocsátására;

a 8. cikkel összhangban negyedleges kezelés alkalmazása a 10 000 LE alatti terhelésű agglomerációk települési szennyvizeinek kibocsátására, különösen amikor a települési szennyvíz kibocsátása emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestekbe, fürdővízbe, vagy olyan víztestekbe történik, ahol akvakultúra-tevékenységekre kerül sor, továbbá amikor a kezelt települési szennyvizet mezőgazdasági célokra újrafelhasználják;

az 5. cikkel összhangban integrált települési szennyvízgazdálkodási tervek kidolgozása a 10 000 LE alatti terhelésű agglomerációkra vonatkozóan, valamint az V. mellékletben említett intézkedések elfogadása;

az összegyűjtött települési szennyvíz kezelése tekintetében az I. melléklet B. részében meghatározott követelményeknél szigorúbb követelmények alkalmazása.

(3)

Az e cikk (1) bekezdésével összhangban elvégzett kockázatazonosítást a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felülvizsgálatára vonatkozó ütemezésnek megfelelően hatévente felül kell vizsgálni, 2033. december 31-étől kezdve. A megfelelő vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe és a 23. cikkben említett nemzeti végrehajtási programokba bele kell foglalni az azonosított kockázatok összefoglalóját, az e cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott intézkedések leírásával együtt, és azt kérésre közölni kell a Bizottsággal. Ezt az összefoglalót a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

19. cikk

A szanitációhoz való hozzáférés

A szubszidiaritás és az arányosság elvének sérelme nélkül és a szanitációval kapcsolatos helyi és regionális szempontok és körülmények figyelembevételével a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák a szanitációhoz való hozzáférést mindenki számára, különösen a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok számára.

A tagállamok ebből a célból 2029. január 12-ig:

azonosítják a szanitációs létesítményekhez való hozzáféréssel nem vagy csak korlátozottan rendelkező személyeket, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra, valamint megindokolják a hozzáférés hiányát;

felmérik a szanitációs létesítményekhez való hozzáférés javításának lehetőségeit az említett személyek tekintetében;

minden legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációban ösztönzik, hogy a közterületeken elegendő számú, ingyenesen és – különösen a nők számára – biztonságosan hozzáférhető szanitációs létesítmény kerüljön létrehozásra, és gondoskodnak a nyilvánosság e létesítményekről való megfelelő tájékoztatásáról.

minden legalább 5 000 LE terhelésű agglomerációban ösztönzik az illetékes hatóságokat, hogy a középületekben – különösen a közigazgatási célú épületekben – elegendő számú ingyenes szanitációs létesítményt bocsássanak rendelkezésre;

ösztönzik, hogy az éttermekben, üzletekben és hasonló, a nyilvánosság előtt nyitott magánterületeken található szanitációs létesítményeket mindenki számára rendelkezésre bocsássák, ingyenesen vagy alacsony szolgáltatási díj ellenében.

20. cikk

Az iszap hasznosítása és az erőforrások visszanyerése

(1)

A tagállamok ösztönzik az értékes erőforrások visszanyerését, és megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az iszapgazdálkodás megfeleljen a 2008/98/EK irányelv 4. cikkében előírt hulladékhierarchiának. Az iszapgazdálkodás keretében:

maximalizálni kell a megelőzést;

elő kell készíteni az erőforrások – különösen a foszfor és a nitrogén – újrahasználatát, újrafeldolgozását, valamint egyéb módon való visszanyerését, figyelembe véve a gazdasági hasznosulás nemzeti vagy helyi szintű lehetőségeit; és

minimálisra kell csökkenteni a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat.

(2)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 27. cikkben említett eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben ezen irányelv kiegészítése céljából meghatározza az iszapból és a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt eltérés értelmében újrafelhasználásra nem kerülő települési szennyvízből származó foszfor összesített minimális újrafelhasználási és újrafeldolgozási arányát, figyelembe véve a foszfor visszanyerésére rendelkezésre álló technológiákat, erőforrásokat és a visszanyerés gazdasági életképességét, továbbá az iszap foszfortartalmát és a nemzeti piac telítettségének szintjét a más forrásokból származó szerves foszfor tekintetében, biztosítva mindeközben az iszap biztonságos kezelését, valamint a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások hiányát. A Bizottság 2028. január 2-ig elfogadja az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat.

21. cikk

Monitoring

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vagy az erre felhatalmazott testületek monitorozzák:

a települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásait az I. melléklet B. részében foglalt követelmények betartásának ellenőrzése érdekében, az I. melléklet C. részében megállapított monitoring- és eredményértékelési módszereknek megfelelően; a monitoringnak ki kell terjednie az I. melléklet B. részében felsorolt paraméterek terhelésére és koncentrációjára;

az iszap mennyiségét, összetételét és rendeltetését, figyelembe véve a 86/278/EGK irányelvnek a mezőgazdasági felhasználásra szánt iszapra vonatkozó követelményeit;

a 15. cikk (1) bekezdésében említett eltérés hatálya alá tartozó, mezőgazdasági öntözésre újrafelhasznált települési szennyvíz éves és havi mennyiségeit; a mezőgazdasági öntözésre újrafelhasznált településiszennyvíz-hányad tápanyagtartalmát és azon időszakot, amelynek során az említett hányadot újrafelhasználják, összehasonlítva az újrafelhasznált települési szennyvízzel öntözni kívánt növények havi víz- és tápanyagigényével;

a legalább 10 000 LE teljesítményű települési szennyvíztisztító telepek által kibocsátott üvegházhatású gázokat, legalább a CO2, N2O és CH4 tekintetében, elemzés, számítások vagy adott esetben modellezés útján;

a legalább 10 000 LE terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepek tulajdonosai vagy az ilyen telepek üzemeltetői által felhasznált és előállított energiát, függetlenül attól, hogy azt a helyszínen vagy azon kívül használják-e fel vagy állították-e elő, összhangban a 11. cikk (2) bekezdésében említett követelményekkel, valamint a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében említett eltérések alapján vásárolt energiát.

(2)

A tagállamok az 5. cikk (1) és (3) bekezdésében említett agglomerációk esetében biztosítják, hogy az illetékes hatóságok, az erre felhatalmazott testületek szervek, vagy a gyűjtőrendszer üzemeltetői a releváns pontokon elvégezzék a víztestekbe kerülő csapadékvíz-túlfolyások és az elválasztott rendszerekből származó települési csapadékvíz-lefolyásokból eredő kibocsátások reprezentatív monitorozását az I. melléklet 1. táblázatában és adott esetben 2. táblázatában felsorolt paraméterek koncentrációjának és terhelésének, valamint a mikroműanyag- és a releváns szennyezőanyag-tartalomnak a becslése érdekében. A tagállamok adott esetben felhasználhatják az említett monitorozás eredményeit modellezés céljára.

(3)

A tagállamok valamennyi, legalább10 000 LE terhelésű agglomeráció esetében biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vagy az erre felhatalmazott testületek a települési szennyvíztisztító telepek befolyó és kibocsátási pontjainál monitorozzák a következő elemek települési szennyvízben mérhető koncentrációját és terhelését:

a települési szennyvízben valószínűsíthetően megtalálható, a következőkben felsorolt szennyező anyagok:

a 2000/60/EK irányelv VIII. és X. melléklete, a 2008/105/EK irányelv I. melléklete, a 2006/118/EK irányelv I. melléklete és a 2006/118/EK irányelv II. mellékletének B. része;

ii.

a 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat ( 11 ) melléklete;

iii.

a 166/2006/EK rendelet II. melléklete;

iv.

a 86/278/EGK irányelv I. és II. melléklete;

az (EU) 2020/2184 irányelv III. mellékletének B. részében felsorolt paraméterek, amennyiben a települési szennyvizet az említett irányelv 8. cikkében említett vízgyűjtő területre bocsátják ki; melynek alapján a tagállamok perfluor- és polifluor-alkil vegyületek (a továbbiakban: PFA vegyületek) esetében dönthetnek úgy, hogy az „összes PFA vegyület” és a „PFA vegyületek összege” paraméterek közül csak az egyiket, vagy mindkettőt alkalmazzák, amennyiben rendelkezésre áll egy módszertan az (5) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktussal összhangban;

a 2006/7/EK irányelv I. mellékletében felsorolt paraméterek, amennyiben a fürdési idény alatt a települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások közvetlenül a fürdővizekbe kerülnek, ami akadályozhatja a 2006/7/EK irányelvnek való megfelelést;

mikroműanyagok jelenléte;

Az a) és b) pontban említett szennyező anyagok és paraméterek kizárhatók az e bekezdésben említett monitorozásból, amennyiben – többek között a monitoringeredmények alapján – igazolható, hogy nincsenek jelen a települési szennyvízben.

A tagállamok valamennyi, legalább 10 000 LE terhelésű agglomeráció esetében biztosítják, hogy az illetékes hatóságok vagy az erre felhatalmazott testületek adott esetben monitorozzák a mikroműanyagok iszapban való jelenlétét, különösen akkor, ha azt a mezőgazdaságban újrafelhasználják.

Az e bekezdésben említett monitorozást a következő gyakorisággal kell végezni:

a legalább 150 000 LE terhelésű agglomerációk esetében évente legalább két minta, amelyek között legfeljebb 6 hónap telhet el;

a 10 000 LE és 150 000 LE közötti terhelésű agglomerációk esetében kétévente legalább egy minta.

Ez a monitorozási gyakoriság a következő években a felére csökkenthető, ha az e bekezdésben említett szennyező anyagokra vonatkozó monitoring eredményei három egymást követő mintában a 2008/105/EK irányelv alapján alkalmazandó környezetminőségi előírások szintje alatt vannak. A monitorozás gyakoriságát legalább évente felül kell vizsgálni.

(4)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy módszertanokat határozzon meg a települési szennyvíztisztító telepekből származó közvetlen és közvetett ÜHG-kibocsátás, valamint a települési szennyvízben és iszapban található mikroműanyagok mérésére, becslésére, valamint modellezésére. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat 2027. július 2-ig, a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el annak érdekében, hogy módszertant határozzon meg az „összes PFA vegyület” és a „PFA vegyületek összege” mutatók települési szennyvízben való mérésére. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat 2027. január 2-ig, a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)

A tagállamok jelentése alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el annak érdekében, hogy meghatározza a települési szennyvízben valószínűsíthetően megtalálható releváns szennyező anyagok minimumjegyzékét, és módszertant dolgozzon ki a települési szennyvízben valószínűsíthetően megtalálható releváns szennyező anyagok azonosítására, figyelembe véve a helyi körülményeket és a vonatkozó uniós jog alapján elvégzett kockázatértékelést, valamint az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében bizonyos szennyező anyagok kizárásának felülvizsgálatára vonatkozóan meghatározott kritériumokat és a felülvizsgálat gyakoriságát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

22. cikk

A végrehajtás monitorozásával kapcsolatos tájékoztatás

(1)

A tagállamok az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) segítségével:

2028. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza a 21. cikkel összhangban gyűjtött információkat, többek között a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett paraméterekről, valamint az I. melléklet C. részében megállapított megfelelési kritériumok tekintetében végzett vizsgálatok eredményeiről, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2028. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely feltünteti a 3. cikkel összhangban összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz százalékos arányát, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2028. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely információkat tartalmaz a 4. cikk (5) bekezdésének végrehajtásáról és a 2 000 LE feletti terhelésű agglomerációk egyedi rendszerekben kezelt településiszennyvíz-terhelésének százalékos arányáról, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2028. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely információkat tartalmaz a begyűjtött minták számáról és az I. melléklet C. részével összhangban vett azon minták számáról, amelyek nem feleltek meg a paramétereknek, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2029. január 12-ig adatkészletet állítanak össze, amely információkat tartalmaz a 19. cikk a), b) és c) pontjával összhangban a szanitációhoz való hozzáférés javítása érdekében hozott intézkedésekről, beleértve az arra vonatkozó információkat, hogy a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációkban a lakosság mekkora aránya rendelkezik hozzáféréssel szanitációs létesítményekhez és szolgáltatásokhoz, majd ezt követően hatévente frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely információkat tartalmaz minden egyes legalább 10 000 LE teljesítményű települési szennyvíztisztító telep tekintetében az ÜHG-kibocsátásról a különböző gázok szerinti bontásban, valamint az egyes említett települési szennyvíztisztító telepek által felhasznált összes energiáról és az általuk előállított megújuló energia teljes mennyiségéről, továbbá számítást tartalmaz a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott célértékek teljesítésének százalékos arányáról, a nem fosszilis tüzelőanyag-forrásokból vásárolt energia százalékos arányáról, mellékelve – ha rendelkezésre áll – a 11. cikk (3) bekezdésében említett eltérés alkalmazása esetén a felhasznált nem fosszilis tüzelőanyag-források különböző típusok szerinti bontását, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely információkat tartalmaz az V. melléklet 3. pontjával összhangban hozott intézkedésekről, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza a 17. cikk (1) és (3) bekezdésében említett monitorozás eredményeit, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza az eutrofizációra érzékenyként azonosított területek jegyzékét, majd ezt követően a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza az olyan területként azonosított területek jegyzékét, ahol a mikroszennyező anyagok koncentrációja vagy felhalmozódása kockázatot jelent a környezetre vagy az emberi egészségre, majd ezt követően a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban frissítik az említett adatkészletet;

biomédium használata esetén 2030 december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza a használt biomédium típusát, valamint a biomédiumot használó települési szennyvíztisztító telepek által a környezetbe jutás elkerülése érdekében hozott intézkedések rövid leírását, majd ezt követően ötévente frissítik az említett adatkészletet;

2030. december 31-ig adatkészletet állítanak össze, amely tartalmazza a 21. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett monitoring eredményeit a 15. cikk (1) bekezdésében említett, a kezelt települési szennyvíz újrafelhasznált hányadával öntözni kívánt növények havi víz- és tápanyagigényének összehasonlításával együtt, majd ezt követően évente frissítik az említett adatkészletet.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság és az EEA hozzáféréssel rendelkezzen az (1) bekezdésben említett adatkészletekhez.

(3)

A tagállamok által a 166/2006/EK rendelet 5. cikkével összhangban jelentett információkat figyelembe kell venni az e cikkben előírt jelentéstétel során azon szennyező anyagok tekintetében, amelyek összefüggenek a települési szennyvízzel.

Az e cikk (1) bekezdésében említett információk tekintetében az EEA a 166/2006/EK rendelet alapján létrehozott Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartáson keresztül hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára a releváns adatokhoz.

(4)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az (1) bekezdéssel összhangban szolgáltatandó információk formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében, 2028. december 31-ig kell elfogadni az (1) bekezdés e), f), g), h), j), k) és l) pontjában említett információk tekintetében.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdés a), b), c), d) és i) pontjával összhangban szolgáltatandó információk formátumának meghatározása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

23. cikk

Nemzeti végrehajtási program

(1)

A tagállamok 2028. január 1-ig nemzeti végrehajtási programot dolgoznak ki ezen irányelv végrehajtására.

A program a következőket foglalja magában:

a 3–8. cikk végrehajtási szintjének értékelése;

az ezen irányelv végrehajtásához szükséges beruházások azonosítása és tervezése minden egyes agglomeráció tekintetében, beleértve az indikatív pénzügyi becslést, és a 10. cikkel összhangban létrehozott gyártói felelősségi szervezetek pénzügyi hozzájárulására vonatkozó becslést, amennyiben az rendelkezésre áll, és e beruházások rangsorolását az agglomeráció mérete és a kezeletlen településiszennyvíz-kibocsátás környezeti hatásának mértéke, valamint a környezetre vagy az emberi egészségre jelentett kapcsolódó kockázatok alapján;

a meglévő településiszennyvíz-infrastruktúra – többek között a gyűjtőrendszerek – felújításához, korszerűsítéséhez vagy lecseréléséhez szükséges beruházások becslése az értékcsökkenési ráták, valamint a műszaki és a működési feltételek alapján, az esetleges elszivárgás, a gyűjtőrendszerekbe való esetleges beszivárgás és a műszakilag hibás rákötés miatti befolyás megelőzése érdekében, adott esetben digitális eszközök felhasználásával;

a lehetséges állami finanszírozási források azonosítása, vagy legalább jelzése, amennyiben ez a felhasználói díjak kiegészítéséhez szükséges;

adott esetben a 6. cikk (3) bekezdése és a 7. cikk (4) bekezdése alapján előírt információk.

A tagállamok továbbra is felhasználhatják a rendelkezésre álló uniós finanszírozást ezen irányelv végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár egyenlő mértékben részesüljön a települési szennyvíz hatékony gyűjtésének és kezelésének előnyeiből. A tagállamok emellett megoszthatják egymással legjobb gyakorlataikat azzal kapcsolatban, hogy miként javítható az uniós források felhasználása.

Amennyiben valamely tagállam a nemzeti végrehajtási programja végrehajtása során megállapítja, hogy – a kulturális örökség megőrzésének szükségessége miatt – meghatározott területeken a 3. cikk (2) bekezdésében említett határidő vagy a 6. cikk (3) bekezdésében említett határidő betartása nem lehetséges, vagy egyik határidő betartása sem lehetséges, aktualizálja a nemzeti végrehajtási programját. Az említett aktualizálásnak tartalmaznia kell az érintett területeken található agglomerációk jegyzékét, azt igazoló részletes indokolást, hogy az előírt infrastruktúra megépítése különösen nehéz a kulturális örökség megőrzésének szükségessége miatt, valamint az előírt infrastruktúrának az említett területeken való befejezésének kiigazított ütemtervét. A 3. cikk (2) bekezdésében és a 6. cikk (3) bekezdésében említett határidő-hosszabbításoknak konkrét területekre, és a lehető legrövidebb időre kell vonatkozniuk, és nem haladhatják meg a 8 évet. Az aktualizált nemzeti végrehajtási programot az aktualizálás évében december 31-ig kell benyújtani a Bizottságnak.

(2)

A tagállamok 2028. január 1-ig benyújtják a Bizottságnak nemzeti végrehajtási programjukat, kivéve, ha a 21. cikkben említett monitoring eredményei alapján igazolják, hogy megfelelnek a 3–8. cikknek.

(3)

A tagállamok legalább hatévente aktualizálják nemzeti végrehajtási programjaikat. Az aktualizált programokat az aktualizálás évében december 31-ig benyújtják a Bizottságnak, kivéve, ha igazolni tudják, hogy megfelelnek a 3–8. cikknek.

(4)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, annak érdekében, hogy meghatározza a nemzeti végrehajtási programok benyújtásának módszereit és formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

24. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére vonatkozóan minden 1 000 LE feletti terhelésű agglomeráció vagy minden releváns közigazgatási terület tekintetében megfelelő, könnyen elérhető és naprakész információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére online, felhasználóbarát és az igényekre szabott módon. Az információk között szerepelniük kell legalább a VI. mellékletben felsorolt adatoknak.

Az (1) bekezdésben említett információkat indokolt kérésre más úton is rendelkezésre kell bocsátani.

(2)

Emellett amennyiben a költségeket vízdíjrendszeren keresztül egészben vagy részben megtéríttetik, a tagállamok biztosítják, hogy a 10 000 LE feletti terhelésű és lehetőleg az 1 000 LE feletti terhelésű agglomerációkban a gyűjtőrendszerekre rákötött valamennyi háztartás rendszeresen, de legalább évente egyszer a lehető legmegfelelőbb és legkönnyebben hozzáférhető formában – például adott esetben a számláján vagy digitális úton, többek között intelligens alkalmazásokon vagy honlapokon keresztül – kérés nélkül megkapja a következő információkat:

a települési szennyvíz összegyűjtése és kezelése tekintetében a 3., 4., 6., 7. és 8. cikknek való megfelelésre vonatkozó információk, beleértve a befogadó vizekbe ténylegesen kibocsátott szennyező anyagok összehasonlítását az I. melléklet B. részében és 1., 2. és 3. táblázatában meghatározott határértékekkel; az említett információkat olyan módon kell bemutatni, amely lehetővé teszi a könnyű összehasonlítást, például a megfelelés százalékos arányának formájában;

az adott háztartás vagy a bekötött egység tekintetében az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz éves vagy számlázási időszakonként meghatározott mennyisége vagy becsült mennyisége köbméterben, a tendenciákat is feltüntetve, valamint az említett háztartásra vonatkozóan a települési szennyvíz összegyűjtésének és kezelésének ára (literenkénti és köbméterenkénti költség);

az adott háztartás tekintetében az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz éves mennyiségének összehasonlítása és az érintett agglomerációban található háztartások átlagos szennyvíz-mennyiségének feltüntetése;

az (1) bekezdésben említett online tartalomra mutató link.

Amennyiben az egyéni felhasználásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre információk, a fenti a)–d) pontban említett információkat – felhasználóbarát módon, honlapon vagy intelligens alkalmazáson keresztül – agglomerációs szinten kell rendelkezésre bocsátani.

(3)

A Bizottság a 27. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el annak érdekében, hogy módosítsa e cikk (2) bekezdését és a VI. mellékletet oly módon, hogy frissíti a nyilvánosság számára online közzéteendő és a gyűjtőrendszerekhez csatlakozó háztartások rendelkezésére bocsátandó információk körét, hogy e követelményeket hozzáigazítsa a műszaki fejlődéshez és a területen rendelkezésre álló adatokhoz.

(4)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben meghatározza az (1) és (2) bekezdéssel összhangban szolgáltatandó információk formátumát és bemutatásának módjait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

25. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a releváns nemzeti jogrendszerrel összhangban az érintett nyilvánosság tagjai – amennyiben a következő feltételek közül legalább egy teljesül – felülvizsgálati eljárás bíróság vagy jogszabály által létrehozott, más független és pártatlan testület előtti lefolytatását kérhessék, hogy megtámadják a 6., 7. vagy 8. cikk hatálya alá tartozó határozatok, intézkedések vagy mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségét:

kellő érdekeltséggel rendelkeznek;

jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

A felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül költséges, továbbá megfelelő és hatékony jogorvoslati mechanizmusokat kell nyújtania, ideértve adott esetben a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslatot is.

(2)

A felülvizsgálati eljárásban a kereshetőségi jog nem függhet attól, hogy az érintett nyilvánosság tagja milyen szerepet töltött be az ezen irányelv szerinti döntéshozatali eljárások részvételi szakaszában.

(3)

A tagállamok meghatározzák, hogy az (1) bekezdésben említett határozatok, cselekmények vagy mulasztások mely szakaszban támadhatók meg.

(4)

A tagállamok biztosítják, hogy az e cikkben említett közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokhoz való hozzáférésről gyakorlati információkat bocsássanak a nyilvánosság rendelkezésére.

26. cikk

Kártérítés

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése következtében károsodott az emberi egészség, az érintett személyek jogosultak legyenek arra, hogy az említett kár tekintetében a nemzeti szabályokkal összhangban kártérítést igényelhessenek és kaphassanak a releváns természetes vagy jogi személyektől.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy a környezet vagy az emberi egészség védelmét előmozdító és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek –az érintett nyilvánosság részeként – képviselhessék az érintett személyeket. A tagállamok biztosítják, hogy a kárhoz vezető jogsértés miatti kárigényt ne lehessen kétszer –az érintett személyek és az e bekezdésben említett nem kormányzati szervezetek által is – érvényesíteni.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a kártérítési igényekkel kapcsolatos nemzeti szabályokat és eljárásokat úgy alakítsák ki és alkalmazzák, hogy azok ne tegyék lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az (1) bekezdés szerinti jogsértés által okozott kár megtérítéséhez való jog gyakorlását.

(4)

A tagállamok az (1) bekezdésben említett kártérítési kereset indítására vonatkozóan elévülési időt állapíthatnak meg. Az elévülési idő nem kezdődhet meg a jogsértés megszűnése előtt, és azelőtt, hogy a kártérítést igénylő személynek tudomása lenne arról, vagy észszerűen elvárható módon tudnia kellene arról, hogy őt a jogsértésből eredő kár érte az (1) bekezdés alapján.

(5)

A tagállamok biztosítják, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a kártérítés igényléséhez való jogukról.

27. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)

A Bizottságnak a 7. cikk (7) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, a 20. cikk (2) bekezdésében és a 24. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2025. január 1-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)

Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (7) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, a 20. cikk (2) bekezdésében és a 24. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)

A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)

A 7. cikk (7) bekezdésének, a 8. cikk (4) bekezdésének, a 14. cikk (4) bekezdésének, a 20. cikk (2) bekezdésének és a 24. cikk (3) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

28. cikk

A bizottsági eljárás

(1)

A Bizottságot a 91/271/EGK irányelvvel létrehozott, a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával és végrehajtásával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

29. cikk

Szankciók

(1)

Az (EU) 2024/1203 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) szerinti tagállami kötelezettségek sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk alapján megállapított szankciók adott esetben kellően figyelembe vegyék a következőket:

a jogsértés jellege, súlyossága és mértéke;

adott esetben a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellege;

a jogsértés által érintett lakosság vagy környezet, szem előtt tartva a jogsértés által a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének elérésére irányuló célkitűzésre gyakorolt hatást;

a jogsértés ismétlődő vagy egyszeri jellege;

a felelősségre vont természetes vagy jogi személy pénzügyi helyzete.

(3)

A tagállamok az (1) bekezdésben említett szabályokról és intézkedésekről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot, és tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat és intézkedéseket érintő minden későbbi módosításról.

30. cikk

Értékelés

(1)

A Bizottság 2033. december 31-ig és 2040. december 31-ig elvégzi ezen irányelv értékelését, különösen a következő elemek alapján:

az ezen irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok;

a 22. cikk (1) bekezdésében említett adatkészletek;

releváns tudományos, analitikai és járványügyi adatok, beleértve az Unió által finanszírozott kutatási projektek eredményeit is;

a WHO ajánlásai, amennyiben rendelkezésre állnak;

Az említett értékelés tartalmazza legalább a következők elemzését:

a 17. cikk (1) bekezdésében említett, a tagállamok által monitorozandó közegészségügyi paraméterek megfelelősége;

konkrét közegészségügyi paraméterek kötelező monitorozásának hozzáadott értéke;

az, hogy esetleg szükséges-e kiigazítani a kiterjesztett gyártói felelősség hatálya alá tartozó termékek jegyzékét a forgalomba hozott termékek körének alakulása nyomán, a mikroszennyező anyagok települési szennyvízben való jelenlétével, valamint a környezetre és a közegészségre gyakorolt hatásukkal kapcsolatos ismeretek bővülése fényében, valamint a települési szennyvíztisztító telepek befolyó és kibocsátási pontjainál kimutatható mikroszennyező anyagokra vonatkozó új monitoringkötelezettségekből származó adatokra tekintettel, továbbá egy arra vonatkozó elemzést, hogy szükséges-e felülvizsgálni a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, a kiterjesztett gyártói felelősség alóli mentesítésre vonatkozó feltételt;

a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós szakpolitikák és jog alakulásának figyelembe vételével a nemzeti célértékeket és intézkedéseket tartalmazó, kötelező nemzeti víz-újrafelhasználási tervek előírásának hozzáadott értéke és helyénvalósága;

az energiasemlegességre vonatkozó célkitűzés, az ágazat magasabb szintű energetikai autonómiája műszaki és gazdasági megvalósíthatóságának, valamint környezeti és éghajlati előnyeinek elemzése érdekében;

a településiszennyvíz-ágazatból származó közvetlen és közvetett ÜHG-kibocsátás mérésének lehetőségei, beleértve a 21. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említettektől eltérő ÜHG- kibocsátást is, valamint a monitoringgal összefüggésben a tényleges mérésekre vonatkozó követelmények megállapításának lehetőségei, figyelembe véve az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által a településiszennyvíz-ágazat ÜHG-kibocsátások mérésére vonatkozóan meghatározott legújabb módszereket;

a tagállamok által a gyártókra vonatkozóan meghatározott és a 9. cikk (1) bekezdésében említett, potenciálisan eltérő hozzájárulási arányoknak a belső piac működésére gyakorolt lehetséges hatásai;

az olyan termékekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer kidolgozásának megvalósíthatósága és megfelelősége, amelyek a települési szennyvízben PFA-vegyületek és mikroműanyagok megjelenéséhez vezetnek, különösen a települési szennyvíztisztító telepek befolyó és kibocsátási pontjainál mért, a PFA-vegyületekre és mikroműanyagokra vonatkozó, 21. cikkben meghatározott monitoringadatok alapján;

az, hogy lehetséges-e a települési szennyvízkezelési ágazat klímasemlegességének elérése, és az ahhoz szükséges idő;

annak megvalósíthatósága és helyénvalósága, hogy az iszapból vagy a települési szennyvízből, vagy mindkettőből származó nitrogénre vonatkozóan uniós szintű minimális újrafelhasználási és újrafeldolgozási arányokat állapítsanak meg.

A Bizottság az első albekezdésben említett értékelés fő megállapításairól jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé, amelyet – amennyiben a Bizottság ezt helyénvalónak ítéli – megfelelő jogalkotási javaslat kísér.

(2)

A tagállamok megadják a Bizottságnak az (1) bekezdés második albekezdésében említett jelentés elkészítéséhez szükséges információkat.

31. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság ötévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv végrehajtásáról. Az említett jelentés alapján a Bizottság korai előrejelzést küldhet azoknak a tagállamoknak, amelyek nem teljesítik, vagy amelyeknél fennáll annak a kockázata, hogy nem teljesítik a 3., az 5., a 6., a 7., a 8. és a 11. cikkben megállapított célkitűzéseket és határidőket.

32. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1)

Az ezen irányelv VII. mellékletének A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 91/271/EGK irányelv 2027. augusztus 1-ével hatályát veszti, az ezen irányelv VII. mellékletének B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.

(2)

Mayotte tekintetében ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését 2030. december 31-től kell alkalmazni, és ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdését és 6. cikkének (3) bekezdését pedig 2040. december 31-től kell alkalmazni.

A 91/271/EGK irányelv 3. cikke (1a) bekezdésének első franciabekezdését és 4. cikke (1a) bekezdésének első franciabekezdését továbbra is alkalmazni kell 2030. december 30-ig.

(3)

A legalább 150 000 LE terhelést kezelő települési szennyvíztisztító telepek által kezelt települési szennyvíz kibocsátására továbbra is a 91/271/EGK irányelv 5. cikkét kell alkalmazni:

2033. december 31-ig azon települési szennyvíztisztító telepek esetében, amelyeknek 2025. január 1-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2036. december 31-ig azon települési szennyvíztisztító telepek esetében, amelyeknek 2033. december 31-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2039. december 31-ig azon települési szennyvíztisztító telepek esetében, amelyeknek 2036. december 31-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációkból származó településiszennyvíz-kibocsátásokra továbbra is alkalmazni kell a 91/271/EGK irányelv 5. cikkét:

2033. december 31-ig azon agglomerációk esetében, amelyeknek 2025. január 1-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2036. december 31-ig azon agglomerációk esetében, amelyeknek 2033. december 31-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2039. december 31-ig azon agglomerációk esetében, amelyeknek 2036. december 31-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2045. december 31-ig azon agglomerációk esetében, amelyeknek 2039. december 31-ig nem kell megfelelniük az ezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

2053. december 31-ig azon agglomerációk esetében, amelyekre az ezen irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében említett eltérést kell alkalmazni.

(4)

A 91/271/EGK irányelv 7. cikkét 2037. december 30-ig továbbra is alkalmazni kell a 2 000 LE és 10 000 LE közötti terhelésű agglomerációkra, amelyekből 2025. január 1-én a kibocsátás parti tengervizekbe történik és az említett irányelv 7. cikkével összhangban megfelelő kezelést alkalmaznak.

(5)

A 91/271/EGK irányelv 6. cikkét 2037. december 30-ig továbbra is alkalmazni kell azokra az agglomerációkra, amelyekből 2025. január 1-én a kibocsátás kevésbé érzékeny területekre történik és az említett irányelv 6. cikkével összhangban enyhébb követelményű kezelést alkalmaznak.

(6)

A 91/271/EGK irányelv 15. cikkének (4) bekezdését 2028. december 31-ig kell alkalmazni a tagállamokra.

(7)

A 91/271/EGK irányelv 17. cikke és a 2014/431/EU bizottsági végrehajtási határozatot ( 13 )2028. január 1-ig kell alkalmazni a tagállamokra.

(8)

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a VIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

33. cikk

Átültetés

(1)

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2–11.és a 14–26. cikknek, valamint az I., a III., az V. és a VI. mellékletnek legkésőbb 2027. július 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

34. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 12. és a 13. cikket, valamint a II. és a IV. mellékletet 2027. augusztus 1-től kell alkalmazni.

35. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A. rész

Gyűjtőrendszerek

A gyűjtőrendszereknél figyelembe kell venni a települési szennyvízkezelés követelményeit.

A gyűjtőrendszerek kialakítását, megépítését és karbantartását a legjobb műszaki ismeretek alapján kell végezni, túlzott költségek okozása nélkül, különösen a következők tekintetében:

—

a települési szennyvíz mennyisége és összetétele,

—

a településiszennyvíz-elszivárgásoknak, valamint a gyűjtőrendszerekbe való beszivárgás és a műszakilag hibás rákötés miatti befolyás megelőzése,

—

a befogadó vizek csapadékvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása, figyelemmel az 5. cikkben és az V. mellékletben foglalt releváns követelményekre.

B. rész

Kibocsátás a települési szennyvíztisztító telepekről a befogadó vizekbe

1. A települési szennyvíztisztító telepeket úgy kell tervezni vagy átalakítani, hogy reprezentatív mintákat lehessen venni a befolyó szennyvízből és az elfolyó kezelt szennyvízből, mielőtt azt a befogadó vizekbe bocsátanák.

2. A települési szennyvíztisztító telepekről, valamint a 6., 7. és 8. cikkben említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 1. táblázatának követelményeit.

3. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek a 2. pontban említett követelményeken felül ki kell elégíteniük az e melléklet 2. táblázatának követelményeit is, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a 7. cikk (8) bekezdését kell alkalmazni.

4. A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 3. táblázatában rögzített követelményeket.

5. A biomédiumot használó települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó előzetes szabályozásnak és egyedi engedélyeknek a következőket kell tartalmazniuk:

—

a települési szennyvíztisztító telep által végzett kezelés során alkalmazott, biomédiumot felhasználó technológiák leírása, ideértve a telepen használt biomédium típusát és mennyiségét, valamint a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának elkerülése érdekében hozott intézkedések leírását;

—

kötelezettség a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának állandó monitorozására és minden ilyen kibocsátás megelőzésére;

—

arra vonatkozó kötelezettség, hogy haladéktalanul jelentsék az illetékes hatóságoknak a biomédiumok befogadó vizekbe történő, bármely jelentős kibocsátását.

6. Az 1., 2. és 3. táblázatban megadottaknál szigorúbb követelményeket kell alkalmazni ott, ahol ez szükséges annak biztosításához, hogy a befogadó vizek megfeleljenek a 2000/60/EK, a 2008/56/EK, a 2008/105/EK és a 2006/7/EK irányelv követelményeinek.

7. A települési szennyvíz kibocsátási pontjait úgy kell megválasztani, hogy a lehető legkisebb mértékben legyenek káros hatással a befogadó vizekre.

C. rész

Monitoring- és eredményértékelési módszerek

1. A tagállamok biztosítják, hogy olyan monitoringmódszer kerüljön alkalmazásra, amely megfelel a 2–5. pontban foglalt követelményeknek. Adott esetben minden elemzési módszernek a 2009/90/EK irányelvben és más vonatkozó szabályokban meghatározottakkal azonos minimális teljesítménykritériumoknak kell megfelelnie.

A 2., 3. és 4. pontban említettek mellett más módszerek is alkalmazhatók, ha igazolható, hogy egyenértékű eredményeket adnak.

A tagállamok minden vonatkozó információt megadnak a Bizottságnak az alkalmazott monitoringmódszereket illetően.

2. Vízhozammal arányos vagy 24 órás mintákat kell venni a települési szennyvíztisztító telep kibocsátási, és ha szükséges, befolyó oldalán is, mindig ugyanazon a jól meghatározott ponton. A mikroszennyező anyagok monitorozására használt időalapú mintáknak azonban 48 órás mintáknak kell lenniük.

Elismert nemzetközi laboratóriumi gyakorlatot kell alkalmazni annak érdekében, hogy a minták változása a mintavétel és az elemzés között eltelő időszakban minimális legyen.

3. Az éves minimális mintavételszámot a tisztító telep méretétől függően kell meghatározni és az év során rendszeres időközönként kell a mintákat venni:

1 000 –9 999 LE:	Havonta egy minta (lásd az 1. megjegyzést)
10 000 –49 999 LE:	Havonta két minta Mikroszennyező anyagokra havonta egy minta
50 000 –149 999 LE:	Hetente egy minta Mikroszennyező anyagokra havonta két minta
legalább 150 000 LE:	Hetente két minta Mikroszennyező anyagokra havonta két minta

1. megjegyzés: Az idényjellegű tevékenység által érintett agglomerációk esetében legfeljebb két hónap telhet el a mintavételek között, feltéve, hogy az idényjellegű tevékenység hónapjaiban további mintákat vesznek. Az év során összesen 12 mintát kell venni.

4. A kezelt települési szennyvíz akkor felel meg a vonatkozó paramétereknek, ha a vízminták minden egyedileg megvizsgált paraméterre vonatkozóan azt mutatják, hogy az kielégíti a vonatkozó paraméter-határértékeket az alábbiak szerint:

az 1. és a 3. táblázatban meghatározott paraméterek esetében a 4. táblázatban van megadva a koncentrációban vagy százalékos csökkentésben, vagy mindkettőben kifejezett követelményeket ki nem elégítő minták maximálisan megengedhető száma;

az 1. táblázatban meghatározott, koncentrációban kifejezett paraméterek esetében a normális üzemi körülmények között vett, a paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták eltérése a paraméter-határértéktől nem lehet 100 %-nál nagyobb, kivéve az összes lebegőanyag paraméterét, amely esetében a paraméter-határértékektől legfeljebb 150 %-os eltérés fogadható el;

a 2. táblázatban megadott paraméterek tekintetében a minták éves átlaga minden egyes paraméter tekintetében meg kell feleljen az említett táblázatban meghatározott vonatkozó paraméter-határértéknek; vagy a koncentrációra, vagy a minimális százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni;

a 3. táblázatban meghatározott paraméterek tekintetében a C. rész 3. pontjában említett mintavételi gyakoriság azt jelenti, hogy egy mintát vesznek a települési szennyvíztisztító telep befolyó pontjánál, egyet pedig a kibocsátási pontjánál, a 3. táblázat szerinti minimális százalékos eltávolítási aránynak való megfelelés ellenőrzése céljából; annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális eltávolítási arányt, a számításhoz figyelembe vett minden anyag átlagos százalékos eltávolítási arányát használni kell.

5. A mintákat úgy kell venni, hogy azok a száraz időben mért hozam szerinti szennyezést tükrözzék. A szélsőséges vízminőség-értékeket nem kell figyelembe venni, ha ezek heves esőzés okozta rendkívüli helyzet következményei.

6. A tavas szennyvíztisztításból származó kibocsátásokra vonatkozó elemzést szűrt mintákon kell elvégezni; azonban az összes lebegőanyag koncentrációja az ilyen kibocsátások szűretlen vízmintáiban nem haladhatja meg a 150 mg/l értéket.

1. táblázat: Az ezen irányelv 6. cikkének hatálya alá eső települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó követelmények. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.

Paraméterek	Koncentráció	A csökkentés minimális százaléka (lásd a 4. megjegyzést)	Mérési referenciamódszer
Biokémiai oxigénigény (BOI5, 20 oC-on) nitrifikáció nélkül (lásd az 1. megjegyzést)	25 mg/l O2	70–90 A 6. cikk (4) bekezdése esetében 40	Homogenizált, szűretlen, ülepítetlen minta. Az oldott oxigén meghatározása 20 oC ± 1 oC-on, teljes sötétségben, öt napon át végzett inkubáció előtt és után. Nitrifikációt gátló adalék hozzáadásával.
Kémiai oxigénigény (KOI) (lásd a 2. megjegyzést)	125 mg/l O2	75	Homogenizált, szűretlen, ülepítetlen minta. Kálium-dikromátos
Összes szervesszén-tartalom (lásd a 2. megjegyzést)	37 mg/l	75	EN 1484
Összes lebegőanyag	35 mg/l (lásd a 3. megjegyzést)	90 (lásd a 3. megjegyzést)	— Reprezentatív minta szűrése 0,45 μm-es szűrőmembránon. Szárítás 105 oC-on és mérlegelés. — Reprezentatív minta centrifugálása (legalább öt percig 2 800 és 3 200 g közötti átlagos gyorsulásnál), szárítás 105 oC-on és mérlegelés

1. megjegyzés: A paraméter helyettesíthető más paraméterrel: az összes szervesszén-tartalommal (TOC) vagy teljes oxigénigénnyel (TOI), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítő paraméter között.

2. megjegyzés: A tagállamok vagy a kémiai oxigénigényt (KOI), vagy a teljes szervesszén-tartalmat (TOC) mérik.

3. megjegyzés: Ez a követelmény opcionális.

4. megjegyzés: Csökkentés a befolyás terheltségéhez képest.

2. táblázat: A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepek, illetve a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepek harmadlagos kezelésből származó kibocsátásaira vonatkozó követelmények. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekből kibocsátott szennyvízre mindkét paramétert alkalmazni kell. A 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációk esetében a helyi sajátosságoktól függően az egyik vagy mindkét paraméter alkalmazható. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.

Paraméterek

Koncentráció

A csökkentés minimális százaléka

(lásd az 1. és a 2. megjegyzést)

Mérési referenciamódszer

Összes foszfortartalom (lásd a 4. megjegyzést)

0,7 mg/l (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

0,5 mg/l (legalább 150 000 LE)

87,5 (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

90 (legalább 150 000 LE)

Molekuláris abszorpciós spektrofotometria

Összes nitrogéntartalom (lásd a 4. megjegyzést)

10 mg/l (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

8 mg/l (legalább 150 000 LE)

(lásd az 5. megjegyzést)

(lásd a 3. megjegyzést)

Molekuláris abszorpciós spektrofotometria

1. megjegyzés: A befolyás terheltségéhez vagy az agglomerációban keletkező terheléshez viszonyított csökkentés, ha a környezet védelmének azonos szintje biztosítható.

2. megjegyzés: Ha a kezelt települési szennyvíz egy adott hányadát mezőgazdasági öntözésre használják fel, az adott hányad tápanyagtartalmát figyelembe lehet venni a befolyó terhelés kiszámításakor, és ki lehet vonni a kibocsátott terhelésből.

▼C1

3. megjegyzés: Különleges helyi körülményekből adódó kivételes helyzetekben a természetes nitrogénvisszatartást figyelembe lehet venni azokban a tagállamokban, ahol a természetes nitrogénvisszatartást a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához figyelembe vették, és amennyiben igazolták, hogy a települési szennyvízből származó nitrogén egy része ltávolítható a befogadó vizekben 2045. december 31-ig az e melléklet 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼B

a kibocsátott szennyvíz átlagos hidraulikus tartózkodási ideje legalább 1,5 év, mielőtt eléri a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny területet;

az összes nitrogéntartalom paraméter tekintetében biztosított a folyamatos monitoring- és értékelési program:

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny terület vízgyűjtő területén található valamennyi települési szennyvíztisztító telep kibocsátási pontjainál és adott esetben a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk települési csapadékvíz-lefolyásában;

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület releváns befolyó pontjainál;

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület vízgyűjtő területén a befogadó vizekben és az érintett víztestekben található reprezentatív mintavételi helyeken;

teljesül a 2. táblázatban a nitrogénre vonatkozóan szereplő csökkentés minimális százaléka; ezt a százalékos arányt a 2. pontban említett folyamatos monitoring- és értékelési program keretében gyűjtött adatok alapján kell kiszámítani;

igazolható, hogy a vízgyűjtő területen található települési szennyvíztisztító telepek nitrogénkibocsátása nem káros a környezetre – többek között a biológiai sokféleségre – és az emberi egészségre, és nem módosítja az ökoszisztémát;

a 2. feltétel c) pontjában említett területeken a tápanyagok koncentrációja megfelel a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.2.1. pontja szerinti, az említett területek jó ökológiai állapotának meghatározása céljából megállapított feltételnek;

a természetes nitrogénvisszatartás kihasználását a 22. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban jelentik a Bizottságnak és a potenciálisan érintett szomszédos tagállamoknak, az 1., 2., 3., 4. és 5. feltétel teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges valamennyi elemmel együtt.

4. megjegyzés: Ezt a követelményt 2025. január 1-től kell alkalmazni a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidők betartására kötelezett meglévő települési szennyvíztisztító telepekre és a 7. cikk (3) bekezdése szerinti agglomerációkra. Az említett határidők teljesítéséig az említett települési szennyvíztisztító telepekre a 32. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségeket kell alkalmazni.

5. megjegyzés: Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 12 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében, amennyiben a következők mindegyike igazolható:

biztosított, hogy a környezetet nem éri káros hatás;

a 2. táblázatban szereplő nitrogénértékek elérése túlzott költségekkel vagy túlzott energiafogyasztással járna.

Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 5 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében.

3. táblázat: A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről és/vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások negyedleges kezelésére vonatkozó követelmények.

Mutatók	Az eltávolítás minimális százalékos aránya a befolyás terheltségéhez viszonyítva
Olyan anyagok, amelyek még alacsony koncentrációban is szennyezhetik a vizet (lásd az 1. megjegyzést)	80 % (lásd a 2. megjegyzést)

1. megjegyzés: Az a) és a b) pontban említett szerves anyagok koncentrációját mérni kell.

1. kategória (nagyon könnyen kezelhető anyagok):

amiszulprid (CAS-szám 71675-85-9),

ii.

karbamazepin (CAS-szám 298-46-4),

iii.

citaloprám (CAS-szám 59729-33-8),

iv.

klaritromicin (CAS-szám 81103-11-9),

diklofenák (CAS-szám 15307-86-5),

vi.

hidroklorotiazid (CAS-szám 58-93-5),

vii.

metoprolol (CAS-szám 37350-58-6),

viii.

venlafaxin (CAS-szám 93413-69-5);

2. kategória (könnyen eltávolítható anyagok):

benzotriazol (CAS-szám 95-14-7),

ii.

kandezartán (CAS-szám 139481-59-7),

iii.

irbezartán (CAS-szám 138402-11-6),

iv.

a 4-metil-benzotriazol (CAS-szám: 29878-31-7) és az 5-metil-benzotriazol (CAS-szám: 136-85-6) keveréke.

2. megjegyzés: Az eltávolítás százalékos arányát száraz időben mért hozamra, legalább hat anyagra ki kell számítani. Az 1. kategóriába tartozó anyagok száma kétszerese legyen a 2. kategóriába tartozó anyagok számának. Ha hatnál kevesebb anyag mérhető kellő koncentrációban, az illetékes hatóság szükség esetén más anyagokat jelöl ki az eltávolítás minimális százalékos arányának kiszámításához. A számításhoz figyelembe vett minden egyes anyag konkrét százalékos eltávolítási arányának átlagát kell használni annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális százalékos eltávolítási arányt.

4. táblázat: A mintákra vonatkozó követelmények

Éves mintavételek száma	A nem megfelelő minták maximálisan megengedett száma
4–7	1
8–16	2
17–28	3
29–40	4
41–53	5
54–67	6
68–81	7
82–95	8
96–110	9
111–125	10
126–140	11
141–155	12
156–171	13
172–187	14
188–203	15
204–219	16
220–235	17
236–251	18
252–268	19
269–284	20
285–300	21
301–317	22
318–334	23
335–350	24
351–365	25

II. MELLÉKLET

AZ EUTROFIZÁCIÓRA ÉRZÉKENY TERÜLETEK

1. A Balti-tenger, a Fekete-tenger, az Északi-tenger és az Adriai-tenger azon vízgyűjtőiben található területek, amelyeket a 2008/56/EK vagy a 2000/60/EK irányelv alapján eutrofizációra érzékenyként azonosítottak.

2. Eutróf állapotú, vagy megelőző intézkedések hiányában a közeli jövőben eutróffá váló természetes édesvizű tavak, más édesvizű víztestek vagy torkolati- és parti vizek.

Az alábbi elemeket kell figyelembe venni annak megfontolásakor, hogy milyen tápanyagot kell csökkenteni további kezelés során:

tavak, valamint folyók, amelyek olyan tavakba/tározókba/zárt öblökbe folynak, amelyekben kicsi a vízcsere és ezáltal bekövetkezhet a tápanyagok feldúsulása. Ezeken a területeken gondoskodni kell a foszfor eltávolításáról, kivéve, ha bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére. Nagy agglomerációkból származó vízkibocsátás esetén a nitrogén eltávolítását is meg kell fontolni;

gyenge vízcseréjű torkolatok, öblök és más parti vizek, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül. Ezeken a területeken a kisebb agglomerációk kibocsátásainak általában nincs nagy jelentősége, de nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor vagy nitrogén vagy mindkettő eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére.

3. Ivóvíz kivételére szánt felszíni édesvizek, amelyek nitrátkoncentrációja megfelelő védelmi intézkedések hiányában nagyobb lehet, mint amelyet az (EU) 2020/2184 irányelv vonatkozó rendelkezései megállapítanak.

4. Olyan területek, ahol az ezen irányelv 7. cikkében előírtakon túlmenően további kezelésre van szükség az egyéb uniós környezetvédelmi jogi aktusoknak való megfeleléshez, különösen a 2000/60/EK irányelv hatálya alá tartozó azon víztestek, amelyeknél fennáll annak a kockázata, hogy nem tudják megőrizni vagy elérni a jó ökológiai állapotot vagy potenciált.

5. Minden egyéb olyan terület, amely a tagállamok szerint érzékeny az eutrofizációra.

III. MELLÉKLET

A KITERJESZTETT GYÁRTÓI FELELŐSSÉG HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERMÉKEK JEGYZÉKE

1. A 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ) hatálya alá tartozó, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek.

2. Az 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 15 ) hatálya alá tartozó kozmetikai termékek.

IV. MELLÉKLET

IPARI SZEKTOROK

1. Tejfeldolgozás

2. Gyümölcs- és zöldségtermékek gyártása

3. Alkoholmentes italok gyártása és palackozása

4. Burgonya-feldolgozás

5. Húsipar

6. Sörfőzdék

7. Alkohol és alkoholos italok gyártása

8. Állati takarmány gyártása növényi termékekből

9. Zselatin és enyv gyártása bőrből és csontból

10. Malátázó üzemek

11. Halfeldolgozó ipar

V. MELLÉKLET

AZ INTEGRÁLT TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK TARTALMA

1. Az érintett agglomeráció vízgyűjtő területén fennálló kiindulási helyzet elemzése, amely legalább a következőket tartalmazza:

a gyűjtőrendszerek hálózatának, e hálózatnak a települési szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás tárolására és elvezetésére való kapacitásainak, valamint az esőzés esetén meglévő települési szennyvízkezelési kapacitások részletes leírása;

egyesített rendszerű szennyvízcsatornák esetében a települési szennyvizek esőzés esetén jelentkező áramlásainak dinamikus elemzése monitoring adatok vagy olyan hidrológiai, hidraulikus és vízminőségi modellek felhasználása alapján, amelyek figyelembe veszik a legkorszerűbb éghajlati előrejelzéseket, valamint az esőzés esetén a befogadó vizekbe jutó szennyezési terhelés becslését az I. melléklet 1. táblázatában és adott esetben 2. táblázatában említett paraméterek, valamint a mikroműanyagok és a releváns szennyezőanyagok tekintetében;

elválasztott rendszerű szennyvízcsatornák esetében a monitoringkövetelmények részletes leírása az elválasztott rendszereknek az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint azonosított azon releváns pontjaira vonatkozóan, ahol a települési csapadékvíz-lefolyásokból eredő kibocsátás várhatóan szennyezett, az ezen melléklet 3. pontjában előírtak szerinti megfelelő és kivitelezhető intézkedések meghatározása érdekében.

2. A csapadékvíz-túlfolyásból származó szennyezés csökkentésére vonatkozó célkitűzések, beleértve a következőket:

egy nem kötelező erejű, indikatív célkitűzés, amely a csapadékvíz-túlfolyásra olyan kis százalékos arányt határoz meg, amely nem lehet több, mint az éves összegyűjtött településiszennyvíz-mennyiség 2 %-a száraz időjárási körülmények között számítva; ezt az indikatív, nem kötelező erejű célkitűzést a következők szerint kell teljesíteni:

2039. december 31-ig minden legalább 100 000 LE terhelésű agglomeráció esetében;

ii.

2045. december 31-ig az 5. cikkben említett legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk esetében;

a makroműanyagok fokozatos csökkentése.

3. A 2. pontban említett célkitűzéseknek az említett pontban meghatározott határidőkkel összhangban történő elérése érdekében meghozandó intézkedések, az intézkedések végrehajtására vonatkozó ütemtervvel, valamint a már meglévő és a meghozandó intézkedések közötti különbségtétellel együtt. Tartalmaznia kell továbbá az integrált települési szennyvízgazdálkodási terv végrehajtásába bevont szereplőknek és azok felelősségének egyértelmű meghatározását.

4. A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik a 3. pont alapján meghozandó intézkedések értékelésekor legalább a következőket vegyék figyelembe:

a nem szennyezett esővizek gyűjtőrendszerekbe való bejutásának elkerülését célzó megelőző intézkedések, ideértve a természetes vízmegtartást előmozdító vagy az esővíz gyűjtésére irányuló intézkedéseket, valamint a városi területek zöldterületeinek és kék infrastruktúráinak a csapadékvíz-túlfolyás mérséklését célzó bővítését, vagy az agglomerációkban a vízzáró felületek korlátozását célzó intézkedéseket;

a meglévő infrastruktúra – többek között a gyűjtőrendszerek, a tárolókapacitások és a települési szennyvíztisztító telepek – jobb kezelésére és használatának optimalizálására irányuló intézkedések, amelyek célja a kezeletlen települési szennyvíz vagy a szennyezett települési csapadékvíz-lefolyás befogadó vizekbe történő kibocsátásának minimálisra csökkentése;

amennyiben a 2. pontban említett célkitűzések eléréséhez szükséges, további mérséklő intézkedések, beleértve a települési szennyvíz összegyűjtésére, tárolására és kezelésére használt infrastruktúra átalakítását – például adott esetben az újonnan épített városi területek elválasztott rendszerű csatornákra való csatlakoztatását – vagy új infrastruktúra létrehozását, amely során prioritást kell biztosítani a zöld és a kék infrastruktúrának, például a növényzettel beültetett árkoknak, a víztisztító vizes élőhelyeknek és a víztározó tavaknak, amelyeket a biológiai sokféleséget támogató módon kell kialakítani. Az 5. cikkben említett integrált települési szennyvízgazdálkodási tervek kidolgozásának összefüggésében adott esetben meg kell fontolni a víz újrafelhasználását.

VI. MELLÉKLET

A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK TARTALMA

1. Az illetékes hatóság és a települési szennyvíz összegyűjtéséért és kezeléséért felelős üzemeltető(k) neve, beleértve az üzemeltetők tulajdonosi szerkezetére és elérhetőségére vonatkozó információkat.

2. Az agglomerációban keletkező teljes településiszennyvíz-terhelés lakosegyenértékben (LE) kifejezve, megadva e terhelésen belül az alábbiak arányát (%-ban):

az összegyűjtött és a települési szennyvíztisztító telepeken kezelt mennyiség;

a nyilvántartásba vett egyedi rendszerekkel kezelt mennyiség;

a nem gyűjtött vagy kezelt mennyiség.

3. Adott esetben annak indoklása, hogy a települési szennyvíz bizonyos mennyiségét miért nem gyűjtik vagy kezelik.

4. Az agglomerációból az egyes befogadó víztestekbe kibocsátott települési szennyvíz minőségére vonatkozó információk, többek között a következő elemek:

a 21. cikk hatálya alá tartozó minden egyes települési szennyvíztisztító telep tekintetében a kibocsátott szennyező anyagok éves átlagos koncentrációja és az ezek által jelentett éves szennyezőanyag-terhelés;

az I. melléklet 1. és 2. táblázatában említett paraméterek tekintetében az egyedi rendszerek által kibocsátott becsült terhelés;

a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk esetében az I. melléklet 1. és 2. táblázatában említett paraméterek tekintetében az egyesített rendszerű szennyvízcsatornákból és a csapadékvíz-túlfolyásból származó kibocsátások által jelentett becsült terhelés.

5. Az összes éves beruházási költség és az összes éves üzemeltetési költség – megkülönböztetve a gyűjtési és a kezelési költségeket, a személyzettel, az energiával, a fogyóeszközökkel, az adminisztrációval kapcsolatos összes éves költséget és az egyéb költségeket –, továbbá az átlagos éves beruházási és üzemeltetési költség az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterére vetítve, valamint egy átlagos háztartásra vetítve, amennyiben a költségeket részben vagy egészben a vízdíjrendszer keretében téríttetik meg, vagy egyéb esetekben agglomerációs szintekre vetítve.

6. Az 5. pontban említett költségek fedezésének módjára vonatkozó információk, valamint – amennyiben a költségeket díjrendszeren keresztül megtéríttetik – az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterenkénti díjának szerkezetére vonatkozó információk, az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterenkénti vagy a szolgáltatott víz köbméterenkénti díjának szerkezetére vonatkozó információk, beleértve az állandó és a változó költségek megkülönböztetését, valamint a gyűjtési, a kezelési, az adminisztratív és egyéb költségek bontását.

7. Az agglomeráció szintjén a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúrára vonatkozó beruházási tervek, ezek várható hatása a települési szennyvízkezelési szolgáltatások díjaira, valamint a szándékolt pénzügyi és társadalmi előnyök.

8. A legalább10 000 LE terhelésű települési szennyvíztisztító telepek kapcsán az alábbi adatok:

a kezelt teljes terhelés (LE-ben) és a települési szennyvíz -kezeléséhez szükséges energia (összesen kWh-ban és köbméterenként);

az előállított megújuló energia teljes éves mennyisége (GWh/év), magában foglalva egy energiaforrásonkénti bontást.

9. Minden egyes, legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációban a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúra üzemeltetése során évente keletkezett vagy elkerült teljes közvetlen ÜHG-kibocsátás (tonna CO2-egyenértékben), és amennyiben rendelkezésre áll, különösen az említett infrastruktúra építése során keletkezett teljes közvetett ÜHG-kibocsátás (tonna CO2-egyenérték).

10. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos panaszok jellegének és statisztikáinak, valamint a települési szennyvíztisztító telepek üzemeltetői által ezekre adott válaszoknak az összefoglalása.

11. Indokolt kérésre hozzáférést kell biztosítani a fogyasztók számára a 2., 4., 8. és 9. pont szerinti korábbi információkhoz legfeljebb 10 évre – de 2025. január 1-nél nem korábbi időpontig – visszamenőleg.

VII. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak későbbi módosításai (a 32. cikkben említettek szerint)

A Tanács 91/271/EGK irányelve (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.)
A Bizottság 98/15/EK irányelve (HL L 67., 1998.3.7., 29. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	kizárólag a III. melléklet 21. pontja
Az Európai Parlament és a Tanács 1137/2008/EK rendelete (HL L 311., 2008.11.21., 1. o.)	kizárólag a melléklet 4.2. pontja
A Tanács 2013/64/EU irányelve (HL L 353., 2013.12.28., 8. o.)	kizárólag az 1. cikk

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó (a 32. cikkben említett) határidők

Irányelv	Az átültetés határideje
91/271/EGK	1993. június 30.
98/15/EK	1998. szeptember 30.
2013/64/EU	az 1. cikk (1), (2) és (3) bekezdése tekintetében 2018. december 31. az 1. cikk (5) bekezdésének a) pontja tekintetében 2014. június 30. az 1. cikk (5) bekezdésének b) pontja tekintetében 2014. december 31.

VIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

91/271/EGK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk	1. cikk
2. cikk bevezető fordulat	2. cikk bevezető fordulat
2. cikk 1–4. pont	2. cikk 1–4. pont
—	2. cikk 5. és 6. pont
2. cikk 5. pont	2. cikk 7. pont
—	2. cikk 8. és 9. pont
2. cikk 6. pont	2. cikk 10. pont
2. cikk 7. pont	2. cikk 11. pont
2. cikk 8. pont	2. cikk 12. pont
—	2. cikk 13. és 14. pont
2. cikk 10. pont	2. cikk 15. pont
2. cikk 11. pont	2. cikk 16. pont
—	2. cikk 17–28. pont
3. cikk (1) bekezdés	3. cikk (1) bekezdés
—	3. cikk (2) és (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés	3. cikk (4) bekezdés
3. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés	4. cikk (1) bekezdés
—	4. cikk (2) bekezdés
—	4. cikk (3) bekezdés
—	4. cikk (4) bekezdés
—	4. cikk (5) bekezdés
—	4. cikk (6) bekezdés
—	5. cikk
4. cikk (1) bekezdés	6. cikk (1) bekezdés
—	6. cikk (2) bekezdés
—	6. cikk (3) bekezdés
4. cikk (2) bekezdés	6. cikk (4) bekezdés
4. cikk (4) bekezdés	6. cikk (5) bekezdés
—	7. cikk (1) bekezdés
—	7. cikk (2) bekezdés
5. cikk (2) bekezdés	7. cikk (3) bekezdés
—	7. cikk (4) bekezdés
5. cikk (3) bekezdés	7. cikk (5) bekezdés
—	7. cikk (6) és (7) bekezdés
5. cikk (4) bekezdés	7. cikk (8) bekezdés
5. cikk (5) bekezdés	7. cikk (9) bekezdés
5. cikk (7) bekezdés	7. cikk (10) bekezdés
—	7. cikk (11) bekezdés
—	8. cikk
—	9. cikk
—	10. cikk
—	11. cikk
9. cikk	12. cikk (1) és (2) bekezdés
—	12. cikk (3) bekezdés
10. cikk	13. cikk
11. cikk (1) bekezdés	14. cikk (1) bekezdés
—	14. cikk (2) bekezdés
—	14. cikk (3) bekezdés
—	14. cikk (4) bekezdés
11. cikk (3) bekezdés	14. cikk (5) bekezdés
12. cikk (1) bekezdés	15. cikk (1) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés	15. cikk (2) bekezdés
12. cikk (3) bekezdés	15. cikk (3) bekezdés
—	15. cikk (4) bekezdés
13. cikk (1) bekezdés	16. cikk (1) és (2) bekezdés
—	17. cikk
—	18. cikk
—	19. cikk
14. cikk (1) bekezdés	20. cikk (1) bekezdés
—	20. cikk (2) bekezdés
15. cikk (1) bekezdés	21. cikk (1) bekezdés
—	21. cikk (2) bekezdés
—	21. cikk (3)–(6) bekezdés
—	22. cikk
17. cikk (1) bekezdés	23. cikk (1) bekezdés
—	23. cikk (2) bekezdés
17. cikk (3) bekezdés	23. cikk (3) bekezdés
—	23. cikk (4) bekezdés
—	24. cikk
—	25. cikk
—	26. cikk
—	27. cikk
18. cikk	28. cikk
—	29. cikk
—	30. cikk
—	31. cikk
—	32. cikk
19. cikk	33. cikk
—	34. cikk
20. cikk	35. cikk
I.A. melléklet	I.A. melléklet
I.B. melléklet	I.B. melléklet
I.C. melléklet	—
I.D. melléklet	I.C. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
—	III. melléklet
III. melléklet	IV. melléklet
—	V. melléklet
—	VI. melléklet
—	VII. melléklet
—	VIII. melléklet

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európafi parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2371 rendelete (2022. november 23.) a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és az 1082/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 314., 2022.12.6., 26. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (HL L 372., 2006.12.27., 19. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

( ) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.)

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari és az állattartással összefüggő kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

( ) A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2455/2001/EK határozata (2001. november 20.) a vízpolitika területén az elsőbbségi anyagok jegyzékének megállapításáról és a 2000/60/EK irányelv módosításáról (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1203 irányelve (2024. április 11.) a környezet büntetőjog általi védelméről, valamint a 2008/99/EK és a 2009/123/EK irányelv felváltásáról (HL L, 2024/1203, 2024.4.30,, ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1203/oj).

( ) A Bizottság 2014/431/EU végrehajtási határozata (2014. június 26.) a 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtását célzó nemzeti programokról szóló jelentéstétel formanyomtatványairól (HL L 197., 2014.7.4., 77. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

( ) Az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.).