Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/2675 RENDELETE

(2023. november 22.)

az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről

▼C1

▼B

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)

Ez a rendelet harmadik ország általi gazdasági kényszerítés esetén alkalmazandó. Szabályokat és eljárásokat állapít meg, hogy biztosítsa az Unió és tagállamai érdekeinek hatékony védelmét egy harmadik ország általi gazdasági kényszerítéssel szemben.

(2)

Ez a rendelet keretet hoz létre az Unió számára a gazdasági kényszerítésre való reagáláshoz azzal a céllal, hogy elrettentsen a gazdasági kényszerítéstől, vagy elérje a gazdasági kényszerítés megszüntetését, miközben lehetővé teszi az Unió számára, hogy végső megoldásként uniós válaszintézkedések révén fellépjen a gazdasági kényszerítéssel szemben.

Ez a rendelet keretet hoz létre az Unió számára ahhoz is, hogy adott esetben az Uniónak okozott sérelemért jóvátételt igényeljen.

(3)

Az e rendelet alapján hozott minden intézkedésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal, és azokat az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell végrehajtani.

(4)

E rendeletet a meglévő uniós eszközök és az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások, valamint az ezek alapján a közös kereskedelempolitika területén a nemzetközi joggal összhangban hozott intézkedések, továbbá az egyéb uniós szakpolitikák sérelme nélkül kell alkalmazni.

(5)

Ez a rendelet nem érinti az Unió és tagállamai közötti, a Szerződésekben meghatározott hatáskörmegosztást.

2. cikk

Gazdasági kényszerítés

(1)

E rendelet alkalmazásában gazdasági kényszerítés akkor áll fenn, amennyiben egy harmadik ország kereskedelmet vagy beruházást érintő, harmadik ország általi intézkedést alkalmaz, vagy ilyen intézkedés alkalmazásával fenyeget annak érdekében, hogy megakadályozza vagy elérje valamely meghatározott cselekménynek az Unió vagy egy tagállam általi megszüntetését, módosítását vagy elfogadását, ezáltal beavatkozva az Unió vagy valamely tagállam legitim, szuverén döntéseibe.

(2)

Annak megállapításakor, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek-e, a Bizottság és a Tanács a következőket veszi figyelembe:

a harmadik ország intézkedésének intenzitása, súlyossága, gyakorisága, időtartama, kiterjedése és nagyságrendje, ideértve az Unióval fennálló kereskedelmi vagy beruházási kapcsolatokra gyakorolt hatását, valamint az Unióra vagy valamely tagállamra gyakorolt, az intézkedésből eredő nyomást;

a harmadik ország olyan beavatkozó gyakorlatot folytat-e, amellyel az Unió, valamely tagállam vagy egy másik harmadik ország meghatározott cselekményeit kívánja megakadályozni vagy elérni;

a harmadik ország intézkedése milyen mértékben sérti az Unió vagy valamely tagállam szuverenitásának egy területét;

a harmadik ország nemzetközileg elismert legitim szempont alapján jár-e el;

a harmadik ország az intézkedésének bevezetése vagy alkalmazása előtt tett-e – és ha igen, milyen módon – komoly és jóhiszemű kísérletet arra, hogy nemzetközi koordináció vagy vitarendezés révén rendezze az ügyet, akár kétoldalúan, akár valamely nemzetközi fórumon.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

„harmadik ország intézkedése”: minden olyan cselekmény vagy mulasztás, amely a nemzetközi jog alapján a harmadik országnak betudható;

„meghatározott cselekmény”: az Unió vagy valamely tagállam vagy egy harmadik ország intézményének, szervének, hivatalának vagy ügynökségének bármely jogi aktusa vagy más cselekménye, ideértve egy álláspont kifejezését is;

„az Uniónak okozott sérelem”: a gazdasági kényszerítés által az Unióra vagy valamely tagállamra – többek között az uniós gazdasági szereplőkre – gyakorolt negatív hatás, ideértve a gazdasági kárt is;

„harmadik ország”: az Uniótól vagy a tagállamoktól eltérő bármely állam, különálló vámterület vagy a nemzetközi jog más alanya.

4. cikk

A harmadik ország intézkedésének vizsgálata

(1)

A Bizottság saját kezdeményezésére vagy kellően indokolt kérelem alapján a harmadik országok bármely intézkedését megvizsgálhatja annak megállapítása érdekében, hogy az megfelel-e a 2. cikk (1) bekezdése feltételeinek.

(2)

Amennyiben a Bizottság harmadik ország intézkedését megvizsgálja, gyorsan kell eljárnia. A vizsgálat rendszerint nem haladhatja meg a 4 hónapot.

A Bizottság a vizsgálatot saját kezdeményezésére gyűjtött vagy bármely megbízható forrásból, így különösen valamely tagállamtól, az Európai Parlamenttől, gazdasági szereplőktől vagy szakszervezetektől kapott megalapozott információk alapján végzi el.

A Bizottság a 15. cikkel összhangban biztosítja a bizalmas információk védelmét, ideértve szükség esetén az információt szolgáltató személy kilétének védelmét is.

A Bizottság biztonságos eszközt tesz nyilvánosan elérhetővé az információk Bizottsághoz történő benyújtásának megkönnyítése érdekében.

(3)

A Bizottság kellő időben tájékoztatja a tagállamokat a vizsgálatok megkezdéséről és a folyamatban lévő vizsgálatokkal kapcsolatos releváns fejleményekről.

(4)

A Bizottság adott esetben tájékoztatást kér a harmadik ország intézkedéseinek hatásáról.

A Bizottság kérheti a tagállamokat, hogy nyújtsák be az ilyen információkat, és a tagállamok az említett kérést követően gyorsan intézkednek.

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában és adott esetben más alkalmas nyilvános kommunikációs eszközökön keresztül közzétett értesítés útján felkérheti az érdekelt feleket, hogy nyújtsanak be információkat. A Bizottság a (2) bekezdés első albekezdésében megjelölt időtartam figyelembevételével meghatározza azon napot, ameddig az említett információkat be kell nyújtani.

Ha a Bizottság ilyen értesítést tesz közzé, értesíti az érintett harmadik országot a vizsgálat megkezdéséről.

5. cikk

A harmadik ország intézkedése tekintetében tett megállapítás

(1)

Amennyiben – a 4. cikkel összhangban elvégzett vizsgálatot követően – a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a harmadik ország intézkedése megfelel a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, végrehajtási jogi aktusra irányuló javaslatot nyújt be a Tanácsnak, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország intézkedése megfelel a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.

Az említett javaslatban a Bizottság kifejti, hogy az említett feltételek miként teljesülnek.

A javaslatnak meg kell határoznia a Bizottság számára egy indikatív időtartamot annak értékelésére, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e. Az említett időtartam nem haladhatja meg a 6 hónapot, kivéve, ha az eset sajátos körülményeire tekintettel, kellően indokolt hosszabb időtartam szükséges.

(2)

Az (1) bekezdésben említett javaslatban vagy egy azt követő, tanácsi végrehajtási jogi aktusra irányuló javaslatban a Bizottság adott esetben javaslatot tesz a Tanácsnak annak megállapítására, hogy a harmadik országot fel kell kérni az Uniónak okozott sérelem jóvátételére.

Annak értékelését, hogy helyénvaló-e a harmadik országot az Uniónak okozott sérelem jóvátételét felkérni, az eset valamennyi körülményére kell alapozni. Az említett értékelésnek különösen az okozott sérelem jellegén és mértékén, valamint a nemzetközi szokásjog szerinti azon általános kötelezettségen kell alapulnia, hogy a nemzetközi jogot sértő cselekmény által okozott sérelmet teljes mértékben jóvá kell tenni.

(3)

Az e cikk (1) bekezdésében említett javaslat benyújtását megelőzően, amennyiben az az említett bekezdésben említett értékelés szempontjából hasznos, a Bizottság – az érintett harmadik országgal a 6. cikk alapján folytatott együttműködés sérelme nélkül – felkéri a harmadik országot, hogy meghatározott időtartamon belül nyújtsa be észrevételeit. Az ilyen időtartamnak észszerűnek kell lennie, és nem késleltetheti indokolatlanul az e cikk (1) bekezdésében említett javaslat benyújtását.

(4)

Az e cikk (1) bekezdésében említett javaslat benyújtása előtt a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet a 4. cikkel összhangban elvégzett vizsgálat következtetéseiről.

(5)

A Tanács az (1) és a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat minősített többséggel fogadja el.

A Tanács minősített többséggel módosíthatja az (1) és (2) bekezdésben említett javaslatokat.

(6)

E cikk alkalmazásában a Tanács gyorsan jár el.

A Tanács az (1) és (2) bekezdésben említett javaslatok benyújtását követő 8 héten belül határoz.

A második albekezdéstől eltérve, a Tanács e nyolchetes időtartamot követően is határozhat, feltéve, hogy tájékoztatja a Bizottságot a késedelemről és e késedelem okairól.

A Tanács határozathozatalára vonatkozó teljes időtartam rendszerint nem haladhatja meg az (1) és (2) bekezdésben említett javaslatok benyújtásától számított 10 hetet.

Végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során a Tanácsnak alkalmaznia kell a 2. cikk (1) bekezdését, amely meghatározza a gazdasági kényszerítés fennállására vonatkozó feltételeket, valamint az e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott kritériumokat, továbbá ki kell fejtenie, hogy az említett feltételek miként teljesülnek, és a kritériumokat miként alkalmazzák.

(7)

Az e cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8)

Az Európai Parlamentet tájékoztatni kell az e cikk alapján javasolt vagy elfogadott bármely végrehajtási jogi aktusról.

(9)

Amennyiben a Tanács az (1) bekezdésben említettek szerinti végrehajtási jogi aktust fogad el, a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja a harmadik országot, és felkéri az említett harmadik országot, hogy haladéktalanul szüntesse meg a gazdasági kényszerítést.

(10)

Amennyiben a Tanács a (2) bekezdésben említettek szerinti végrehajtási jogi aktust fogad el, a Bizottság felkéri a harmadik országot, hogy észszerű időtartamon belül tegye jóvá az Uniónak okozott sérelmet.

6. cikk

Együttműködés a harmadik országgal

(1)

Végrehajtási jogi aktusnak az 5. cikkel összhangban történő elfogadását követően a Bizottság megfelelő lehetőséget biztosít a harmadik országgal folytatandó konzultációkra a gazdasági kényszerítés megszüntetésének, valamint – amennyiben az 5. cikk (10) bekezdése alapján ezt kérik – az Uniónak okozott sérelem jóvátételének elérése érdekében.

Amennyiben a harmadik ország jóhiszeműen konzultációkat kezd az Unióval, a Bizottság gyorsan megkezdi az ilyen konzultációkat.

Az ilyen konzultációk során a Bizottság különböző opciókat vehet számba a harmadik országgal, ideértve a következőket:

közvetlen tárgyalások;

az ügy nemzetközi vitarendezésre utalása;

harmadik fél általi közvetítés, békéltetés vagy jószolgálat az Unió és a harmadik ország e cikk szerinti erőfeszítéseinek támogatása érdekében.

(2)

Az (1) bekezdés sérelme nélkül a Bizottság azáltal is törekszik a gazdasági kényszerítés megszüntetésének elérésére, hogy az ügyet – adott esetben a Szerződésekkel összhangban a Tanáccsal folytatott konzultációt követően – felveti bármely releváns nemzetközi fórumon.

(3)

A 8. cikk szerinti uniós válaszintézkedések elfogadását követően a Bizottság továbbra is nyitott marad arra, hogy konzultációkat kezdjen a harmadik országgal, a 12. cikk (2) bekezdése szerinti uniós válaszintézkedések esetleges felfüggesztésével együtt.

7. cikk

Nemzetközi együttműködés

A Bizottság – adott esetben a Szerződésekkel összhangban a Tanáccsal folytatott konzultációt követően – konzultációt kezd, vagy együttműködik bármely más, azonos vagy hasonló gazdasági kényszerítés által érintett harmadik országgal vagy bármely más érdekelt harmadik országgal annak érdekében, hogy elérje a gazdasági kényszerítés megszüntetését.

Az ilyen konzultációk és együttműködés adott esetben a következőkre terjedhetnek ki:

a releváns információk és tapasztalatok megosztása az ilyen gazdasági kényszerítésre adandó koherens válasz elősegítése érdekében;

koordináció a releváns nemzetközi fórumokon;

koordináció a gazdasági kényszerítésre való válaszadás során.

A Bizottság adott esetben felkéri a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ilyen konzultációkban és együttműködésben.

Az ilyen konzultációk és együttműködés nem késleltethetik indokolatlanul az e rendelet szerinti eljárást.

8. cikk

Az uniós válaszintézkedések

(1)

A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján uniós válaszintézkedéseket fogad el, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

az 5. és 6. cikk szerinti fellépés nem eredményezte ésszerű időtartamon belül a gazdasági kényszerítés megszüntetését, és – amennyiben azt az 5. cikk (10) bekezdése alapján kérik – az Uniónak okozott sérelem jóvátételét;

az uniós válaszintézkedések elfogadása szükséges a konkrét esetben az Unió és tagállamai érdekeinek és jogainak védelméhez, a rendelkezésre álló lehetőségek fényében;

az uniós válaszintézkedések elfogadása – a 9. cikkben megállapítottakkal összhangban – az Unió érdekében áll.

Amennyiben a gazdasági kényszerítés megszűnt, de a harmadik ország az Uniónak okozott sérelmet nem tette jóvá teljes mértékben, annak ellenére, hogy erre kérték, a Bizottság az eset valamennyi körülményére alapozza annak értékelését, hogy az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett feltétel teljesül-e. Az említett értékelésnek különösen az okozott sérelem jellegén és mértékén, valamint a nemzetközi szokásjog szerinti azon általános kötelezettségen kell alapulnia, hogy a nemzetközi jogot sértő cselekmény által okozott sérelmet teljes mértékben jóvá kell tenni.

Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)

A Bizottság az I. mellékletben meghatározott intézkedések közül választja ki a megfelelő uniós válaszintézkedéseket. Az uniós válaszintézkedések kiválasztására és kialakítására vonatkozó, a 11. cikkben meghatározott kritériumok alapján állapítja meg, hogy az említett intézkedések közül melyek megfelelőek.

Az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban a Bizottság megindokolja, hogy miért véli úgy, hogy a szóban forgó bekezdésben említett feltételek teljesülnek, és miért véli úgy, hogy az uniós válaszintézkedések a 11. cikkben említett kritériumok fényében helyénvalók.

(3)

Az uniós válaszintézkedéseket a következő formában kell elfogadni:

általános érvényű intézkedésekként; vagy

olyan intézkedésekként, amelyek bizonyos természetes vagy jogi személyekre vonatkoznak, akik vagy amelyek az EUMSZ 207. cikkének hatálya alá tartozó tevékenységeket folytatnak vagy folytathatnak, és a harmadik ország kormányához kapcsolódnak vagy ahhoz köthetők.

Az első albekezdés a) pontjában említett uniós válaszintézkedéseket úgy is ki lehet alakítani, hogy azok a II. mellékletben meghatározott származási és állampolgársági szabályokkal összhangban a harmadik ország bizonyos ágazatait, régióit vagy gazdasági szereplőit érintsék.

(4)

Amennyiben a harmadik ország intézkedése nemzetközi jogot sértő cselekménynek minősül, az uniós válaszintézkedések olyan intézkedésekből is állhatnak, amelyek a harmadik országgal szembeni nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelentik.

(5)

A Bizottság biztosítja az uniós válaszintézkedések elfogadásának összehangolását azon intézkedésekkel, amelyeket az e rendelettől eltérő uniós jogi aktusok alapján a gazdasági kényszerítésre való reagálás céljából fogad el.

(6)

Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusnak rendelkeznie kell az alkalmazás elhalasztott kezdőnapjáról, amely nem lehet későbbi, mint az elfogadásának napjától számított 3 hónap, kivéve, ha – különleges körülmények fényében – az alkalmazás későbbi kezdőnapjáról rendelkeznek.

A Bizottság a körülmények figyelembevételével határozza meg az említett kezdőnapot, hogy lehetőség legyen a harmadik ország (7) bekezdés szerinti értesítésére, valamint arra, hogy a harmadik ország a gazdasági kényszerítést megszüntesse, és – ha ezt kérik – az Uniónak okozott sérelmet jóvátegye.

(7)

Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus elfogadását követően a Bizottság értesíti erről a harmadik országot, és:

felszólítja a harmadik országot, hogy haladéktalanul szüntesse meg a gazdasági kényszerítést, és – adott esetben, ha ezt kérik – tegye jóvá az Uniónak okozott sérelmet;

felajánlja, hogy a megoldásról tárgyal a harmadik országgal; és

értesíti a harmadik országot arról, hogy az uniós válaszintézkedések alkalmazandók lesznek, kivéve, ha a gazdasági kényszerítés megszűnik, és – adott esetben, ha ezt kérik – a harmadik ország jóváteszi az Uniónak okozott sérelmet.

(8)

Amennyiben a Bizottság hiteles információkkal rendelkezik arról, hogy a gazdasági kényszerítés megszűnt, vagy hogy a harmadik ország konkrét lépéseket tett a gazdasági kényszerítés megszüntetésére, és – adott esetben – az alkalmazásnak a (6) bekezdéssel összhangban meghatározott elhalasztott kezdőnapja előtt jóvátette az Uniónak okozott sérelmet, az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusban az alkalmazás kezdőnapjának további elhalasztásáról kell rendelkezni. E halasztást az említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott időtartamra kell megállapítani, és oly módon, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a gazdasági kényszerítés tényleges megszűnésének ellenőrzését.

Abban az esetben, ha a Bizottság hiteles információkkal rendelkezik, értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben jelzi, hogy ilyen információkkal rendelkezik, és jelzi az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus alkalmazásának az e bekezdés első albekezdésével összhangban elhalasztott kezdőnapját.

(9)

Ha a harmadik ország az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapja előtt megszünteti a gazdasági kényszerítést, és adott esetben jóváteszi az Uniónak okozott sérelmet, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amely hatályon kívül helyezi az említett végrehajtási jogi aktust.

Az említett hatályon kívül helyező végrehajtási jogi aktust a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(10)

A (7), (8) és (9) bekezdés ellenére az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus rendelkezhet úgy, hogy az uniós válaszintézkedések anélkül alkalmazandók, hogy a Bizottság a (7) bekezdés a) pontja alapján először felszólítaná az érintett harmadik országot a gazdasági kényszerítés megszüntetésére vagy adott esetben az Uniónak okozott sérelem jóvátételére, vagy a (7) bekezdés c) pontja alapján értesítené az érintett harmadik országot arról, hogy uniós válaszintézkedések lesznek alkalmazandók, amennyiben erre kellően indokolt esetben az Unió vagy egy tagállam jogainak és érdekeinek – különösen az uniós válaszintézkedések hatékonyságának – védelme érdekében szükség van.

(11)

A (6) és (8) bekezdéstől eltérve, amennyiben a gazdasági kényszerítés a 2. cikk (1) bekezdésének megfelelően kereskedelmet vagy beruházást érintő, harmadik ország általi intézkedés alkalmazásával való fenyegetést jelent, az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktust az említett harmadik ország általi intézkedés alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.

A Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben feltünteti az e cikk (1) bekezdésében említettek szerinti végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapját.

9. cikk

Az uniós érdek megállapítása

Az uniós válaszintézkedések meghozatalához, felfüggesztéséhez, módosításához vagy megszüntetéséhez fűződő uniós érdek megállapításának valamennyi rendelkezésre álló információn kell alapulnia, és a szóban forgó különböző érdekek összességének értékeléséből kell állnia. Az említett érdekek elsősorban az Unió és tagállamai azon képességének megőrzését foglalják magukban, hogy gazdasági kényszerítéstől mentes, legitim, szuverén döntéseket hozhassanak, valamint az Unió vagy a tagállamok valamennyi más, az üggyel kapcsolatos érdekét, az uniós gazdasági szereplők – köztük az upstream és downstream iparágak – érdekeit, továbbá a gazdasági kényszerítés vagy az uniós válaszintézkedések által érintett vagy potenciálisan érintett uniós végső fogyasztók érdekeit.

10. cikk

A meghatározott természetes vagy jogi személyekkel szembeni uniós válaszintézkedések alkalmazásának feltételei

(1)

A 8. cikk (3) bekezdése első albekezdése b) pontjának alkalmazásában egy természetes vagy jogi személy akkor tekinthető a harmadik ország kormányával kapcsolatban állónak vagy ahhoz köthetőnek, ha:

az említett kormány az ilyen jogi személyben több mint 50%-os tőkerészesedés tényleges tulajdonosa, közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok több mint 50%-át gyakorolja, vagy joga van arra, hogy kinevezze az igazgatók többségét, vagy egyébként jogszerűen irányítsa annak tevékenységét;

az ilyen személy az érintett harmadik ország kormánya által jogszabály által vagy ténylegesen biztosított kizárólagos vagy különleges jogokkal vagy kiváltságokkal rendelkezik, amennyiben olyan ágazatban működik, amelyben az említett kormány a beszállítók vagy vevők számát egyre vagy többre korlátozza, vagy az említett kormány közvetlenül vagy közvetve megengedi a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító gyakorlatok gyakorlását; vagy

az ilyen személy ténylegesen az érintett harmadik ország kormányának nevében, irányítása alatt vagy felbujtására jár el.

(2)

Amennyiben a Bizottság okkal feltételezi, hogy egy természetes vagy jogi személy megfelel a 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak, és az említett személyre vonatkozóan uniós válaszintézkedések elfogadását mérlegeli, tájékoztatja az említett személyt a következőkről:

azon indokok, amelyek miatt a Bizottság úgy véli, hogy az említett személy megfelel az említett kritériumoknak;

azon uniós válaszintézkedések, amelyeket a Bizottság az említett személyre vonatkozóan tervez elfogadni;

az említett személy lehetősége arra, hogy észszerű időtartamon belül észrevételeket nyújtson be arra vonatkozóan, hogy az említett személy megfelel-e az említett kritériumoknak.

(3)

A (2) bekezdés alkalmazásában a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és lehetőség szerint közvetlenül értesíti az érintett személyt.

Az említett értesítésben a Bizottság lehetőséget biztosít a többi érdekelt fél számára, hogy észrevételeket tegyenek.

(4)

E cikk alkalmazásában a Bizottság bármely általa relevánsnak ítélt információt bekérhet, többek között azáltal, hogy a tagállamoktól kér ilyen információkat.

(5)

A 12. cikk sérelme nélkül, amennyiben a 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett uniós válaszintézkedések elfogadását követően új érdemi bizonyítékot nyújtanak be a Bizottsághoz, a Bizottság felülvizsgálja, hogy az érintett személyek továbbra is megfelelnek-e a 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak, és ennek megfelelően tájékoztatja az érintett személyeket.

11. cikk

Az uniós válaszintézkedések kiválasztásának és kialakításának kritériumai

(1)

Az uniós válaszintézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és nem haladhatják meg az Uniónak okozott sérelem mértékét, figyelembe véve a gazdasági kényszerítés súlyosságát, annak az Unióra vagy valamely tagállamra, valamint az Unió és tagállamai jogaira gyakorolt gazdasági hatását.

(2)

A Bizottság megfelelő uniós válaszintézkedéseket választ ki és alakít ki a rendelkezésre álló – többek között a 13. cikk szerint gyűjtött – információk alapján, valamint figyelembe véve az 5. cikk alapján tett megállapítást, a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat, az uniós érdeknek a 9. cikk szerinti megállapítását, az Unió közös kül- és biztonságpolitikája szerinti bármely releváns intézkedést, továbbá a következő kritériumokat:

az uniós válaszintézkedések hatékonysága többek között a tekintetben, hogy előidézi-e a gazdasági kényszerítés megszüntetését és – ha ezt kérik – az Uniónak okozott sérelem jóvátételét;

a következőkre gyakorolt negatív hatás elkerülése vagy minimálisra csökkentése:

az uniós válaszintézkedések által érintett uniós szereplők, annak fényében többek között, hogy rendelkezésre állnak-e alternatívák – így például az áruk vagy szolgáltatások alternatív beszerzési forrásai – az ilyen érintett szereplők számára;

ii.

a beruházási környezet az Unióban vagy egy tagállamban, ideértve a foglalkoztatásra és a regionális fejlesztési politikára gyakorolt hatást;

a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előmozdítására gyakorolt negatív hatás elkerülése vagy minimálisra csökkentése a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme révén, mint az innováció és a tudásalapú gazdaság előmozdításának eszköze az Unióban vagy egy tagállamban;

a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplők számára történő segítségnyújtás lehetősége;

az uniós válaszintézkedések egyéb uniós szakpolitikákra vagy célkitűzésekre gyakorolt negatív hatásainak elkerülése vagy minimálisra csökkentése;

az uniós válaszintézkedések alkalmazása során az aránytalan adminisztratív terhek és költségek elkerülése;

az ugyanazon vagy hasonló gazdasági kényszerítés által érintett harmadik országok által hozott válaszintézkedések megléte és jellege, ideértve adott esetben a 7. cikk szerinti bármely koordinációt is;

a nemzetközi jogban megállapított bármely releváns kritérium.

Az uniós válaszintézkedések kiválasztásakor a Bizottság előnyben részesíti azon intézkedéseket, amelyek a leghatékonyabban biztosítják az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott kritériumoknak való megfelelést.

(3)

A (2) bekezdés sérelme nélkül, az olyan eljárást érintő megfelelő válaszintézkedés kiválasztása és kialakítása esetén, amelynek során egy uniós hatóság kereskedelmi tevékenységei céljából engedélyt ad ki, nyilvántartásba vesz, licencet vagy egyéb jogokat biztosít egy természetes vagy jogi személy számára, a Bizottság az uniós válaszintézkedések elfogadását a következő hierarchikus sorrendben mérlegeli:

a 8. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépését követően kezdeményezett eljárásokat érintő intézkedések;

amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem állnak rendelkezésre, a 8. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésekor még le nem zárt eljárásokat érintő intézkedések.

Amennyiben az első albekezdésben említett intézkedések egyike sem lehetséges, a Bizottság – kivételes körülmények között – egyéb válaszintézkedéseket is mérlegelhet, amennyiben – a 13. cikk alapján gyűjtött információk és vélemények fényében – bizonyított, hogy az említett egyéb intézkedések biztosítanák a hatékonyságot anélkül, hogy aránytalanul érintenék az Unión belüli upstream iparágakat, downstream iparágakat vagy végső fogyasztókat, vagy aránytalan terhet rónának a releváns nemzeti szabályozások igazgatási folyamatára.

Az első albekezdésben említett uniós válaszintézkedés kiválasztásakor és kialakításakor a Bizottság figyelembe veszi a harmonizáció szintjét, és előnyben részesíti az uniós szinten vagy olyan területen alkalmazott eljárásokat érintő intézkedéseket, amelyre kiterjedt uniós jog vonatkozik.

Az első albekezdésben említett uniós válaszintézkedések nem avatkozhatnak be az uniós és tagállami hatóságok tudományos bizonyítékok értékelésén alapuló közigazgatási határozataiba.

(4)

Amennyiben e rendelet célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, a Bizottság elfogadhat olyan uniós válaszintézkedéseket, amelyek érintik a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek az Unióba bejutását vagy a szolgáltatáskereskedelmet, és amelyek az Unióban letelepedett és a harmadik országbeli személyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló egy vagy több jogi személy által az Unión belül nyújtott szolgáltatásokra vagy végrehajtott közvetlen tőkebefektetésekre alkalmazandók.

A Bizottság akkor fogadhat el ilyen uniós válaszintézkedéseket, ha azoknak az ilyen nyújtott szolgáltatásokra és végrehajtott közvetlen beruházásokra való alkalmazásának elmaradása elégtelen volna e rendelet célkitűzésének eléréséhez, különösen, ha az uniós válaszintézkedések hatását a harmadik ország vagy az érintett személy egyébként megkerülhetné vagy kijátszhatná.

Annak értékelésekor, hogy elfogadjon-e ilyen uniós válaszintézkedéseket, a Bizottság – az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kritériumokon túlmenően – többek között a következő kritériumokat veszi figyelembe:

a szolgáltatáskereskedelem és a beruházások szerkezete a tervezett uniós válaszintézkedések által megcélzott ágazatban, valamint bármely olyan uniós válaszintézkedésnek a harmadik ország vagy az érintett személy általi megkerülésének kockázata, amelyek nem alkalmazandók az Unión belül nyújtott szolgáltatásokra vagy végrehajtott közvetlen tőkebefektetésekre irányulnak;

az első albekezdésben említett uniós válaszintézkedések lehetséges tényleges hozzájárulása a gazdasági kényszerítés megszüntetésének és az Uniónak okozott sérelem jóvátételének eléréséhez;

olyan alternatív intézkedések megléte, amelyek képesek elérni a gazdasági kényszerítés megszüntetését és az Uniónak okozott sérelem jóvátételét, és amelyek észszerűen rendelkezésre állnak, és kevésbé korlátozzák az Unión belüli szolgáltatáskereskedelmet vagy beruházásokat.

Az ilyen uniós válaszintézkedéseket – az e bekezdésben meghatározott kritériumok fényében – megfelelően indokolni kell a 8. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban.

12. cikk

Az uniós válaszintézkedések módosítása, felfüggesztése és megszüntetése

(1)

A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja a gazdasági kényszerítést, valamin az uniós válaszintézkedések hatékonyságát és azoknak az uniós érdekre gyakorolt hatásait.

(2)

Amennyiben a harmadik ország felfüggeszti a gazdasági kényszerítést, a Bizottság a harmadik ország általi felfüggesztés időtartamára felfüggeszti az uniós válaszintézkedések alkalmazását.

Amennyiben a harmadik ország és az Unió vagy az érintett tagállam – akár az említett harmadik ország ajánlata alapján – megállapodást kötöttek, hogy az ügyet kötelező erejű, nemzetközi harmadik fél általi vitarendezésnek vetik alá, és az említett harmadik ország felfüggeszti a gazdasági kényszerítését, a Bizottság a vitarendezési eljárás időtartamára felfüggeszti az uniós válaszintézkedések alkalmazását.

Amennyiben a vitarendezési határozat vagy a harmadik országgal elért rendezés megkívánja a harmadik ország általi végrehajtást, a Bizottság felfüggeszti az uniós válaszintézkedések alkalmazását, feltéve, hogy a harmadik ország megkezdi az említett vitarendezési határozat vagy rendezés végrehajtását.

A Bizottság felfüggeszti vagy újraindítja az uniós válaszintézkedések alkalmazását, amennyiben ez a 9. cikk alapján megállapított uniós érdek fényében szükséges, vagy amennyiben ez az uniós válaszintézkedések elfogadását követően a 6. cikk (3) bekezdése szerinti folyamatos együttműködés elősegítéséhez szükséges.

A Bizottság az uniós válaszintézkedések alkalmazását végrehajtási jogi aktusok révén függeszti fel vagy indítja újra. E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)

Amennyiben az uniós válaszintézkedéseket a 2. és 11. cikkre vagy további fejleményekre – többek között a harmadik ország reakciójára – tekintettel ki kell igazítani, a Bizottság adott esetben – végrehajtási jogi aktusok útján – módosítja az uniós válaszintézkedéseket.

E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)

A Bizottság a következő körülmények bármelyike esetén megszünteti az uniós válaszintézkedéseket:

a gazdasági kényszerítés megszűnt, és – amennyiben a Tanács az 5. cikk (10) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az Uniónak okozott sérelem jóvátételét kéri – az Uniónak okozott sérelmet jóvátették;

a gazdasági kényszerítés megszűnt, de – annak ellenére, hogy a Tanács az 5. cikk (10) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az Uniónak okozott sérelem jóvátételét kéri – a harmadik ország nem tette jóvá az Uniónak okozott sérelmet, kivéve, ha e rendelet céljának eléréséhez – az eset valamennyi körülményét figyelembe véve – szükséges az uniós válaszintézkedések fenntartása;

kölcsönösen elfogadott megoldás született;

a gazdasági kényszerítés tárgyára vonatkozó, nemzetközi harmadik fél általi vitarendezés keretében hozott kötelező erejű határozat az uniós válaszintézkedés megszüntetését írja elő;

az uniós válaszintézkedés megszüntetése helyénvaló a 9. cikk alapján megállapított uniós érdek fényében.

A Bizottság az uniós válaszintézkedéseket végrehajtási jogi aktusok útján szünteti meg. E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)

Kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben – így például az Uniónak vagy valamely tagállamnak történő helyrehozhatatlan károkozás elkerülése, vagy a gazdasági kényszerítés felfüggesztése vagy megszüntetése eredményeképpen az Unió nemzetközi jog szerinti kötelezettségeivel való összhang további biztosítása céljából – a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el az uniós válaszintézkedések felfüggesztése vagy módosítása érdekében.

E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni, és azok legfeljebb 2 hónapig maradnak hatályban.

13. cikk

Az uniós válaszintézkedésekkel kapcsolatos információgyűjtés

(1)

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés és adott esetben más megfelelő nyilvános kommunikációs eszköz útján a Bizottság az uniós válaszintézkedések elfogadása vagy módosítása előtt információkat és véleményeket kér, és az ilyen intézkedések felfüggesztése vagy megszüntetése előtt információkat és véleményeket kérhet az uniós gazdasági szereplőkre gyakorolt gazdasági hatásról.

Az értesítésben meg kell jelölni az időpontot, ameddig az információkat és véleményeket be kell nyújtani a Bizottsághoz.

A Bizottság az első albekezdésben említett információk és vélemények gyűjtését az általa megfelelőnek tartott bármely időpontban megkezdheti.

(2)

Az (1) bekezdés alkalmazásában a Bizottság tájékoztatja az olyan érdekelt feleket, különösen az uniós gazdasági szereplők nevében eljáró egyesületeket és a szakszervezeteket, amelyeket érinthetnek a lehetséges uniós válaszintézkedések, valamint az olyan ágazatokat szabályozó jogszabályok előkészítésében vagy végrehajtásában részt vevő tagállami hatóságokat, amelyeket érinthetnek az említett intézkedések, és konzultál velük.

(3)

Anélkül, hogy indokolatlanul késleltetné az uniós válaszintézkedések elfogadását, a Bizottság azonosítja a lehetséges uniós válaszintézkedésekre vonatkozó lehetőségeket, és különösen a következőkről kér információkat és véleményeket:

az ilyen intézkedések hatása a harmadik országbeli szereplőkre és azok Unión belüli versenytársaira, üzleti partnereire vagy ügyfeleire, valamint az Unión belüli felhasználókra, végső fogyasztókra vagy munkavállalókra;

az ilyen intézkedések kölcsönhatása a releváns tagállami jogszabályokkal;

az ilyen intézkedések által esetlegesen okozott adminisztratív teher;

(4)

A Bizottság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi az e cikk alapján gyűjtött információkat és véleményeket.

A végrehajtási jogi aktus tervezetének a 18. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében a bizottságnak történő benyújtásakor a Bizottság biztosítja a tervezett intézkedések és lehetséges hatásaik elemzését.

Az említett elemzésnek magában kell foglalnia az Unión belüli upstream és downstream iparágakra, valamint végső fogyasztókra egyaránt gyakorolt hatások alapos értékelését, és adott esetben rá kell mutatnia az esetleges aránytalan hatásokra.

(5)

Az azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusnak a 12. cikk (5) bekezdésével összhangban történő elfogadása céljából a Bizottságnak célzott módon kell információkat és véleményeket kérnie az érintett érdekelt felektől, kivéve, ha a rendkívül sürgős és kivételes helyzet olyan, hogy objektív okokból – így például az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés biztosítása érdekében – az információk és vélemények gyűjtése nem lehetséges vagy nem szükséges.

14. cikk

Központi kapcsolattartó pont

(1)

A Bizottságnak a Bizottságon belül központi kapcsolattartó pontot kell biztosítania e rendelet alkalmazására és annak bármely releváns uniós jogi aktussal való összehangolására, továbbá információk gyűjtésére, valamint költség- és adatelemzések nyújtására a gazdasági kényszerítés jellegének meghatározása céljából.

(2)

E rendelet alkalmazásában a központi kapcsolattartó pont – a titoktartás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett – a gazdasági kényszerítés által érintett uniós vállalkozások és magánszférabeli érdekelt felek fő kapcsolattartó pontjaként működik, többek között a folyamatban lévő gazdasági kényszerítéssel összefüggésben az említett vállalkozásoknak és érdekelt feleknek biztosítandó segítségnyújtás tekintetében.

15. cikk

Bizalmas kezelés

(1)

Az e rendelet alapján kapott információk csak arra a célra használhatók fel, amelyre azokat megadták, kérték vagy beszerezték.

(2)

Az (1) bekezdésben említett információkat benyújtó személy kérheti az ilyen információk bizalmas kezelését. Az említett kérelemhez csatolni kell az érintett információk nem bizalmas jellegű és érdemi összefoglalóját, vagy indokolást, amely kifejti, hogy az érintett információkat miért nem lehet összefoglalni.

(3)

Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a tagállamok vagy mindezek tisztviselői nem hozhatják nyilvánosságra az e rendelet alapján kapott bizalmas jellegű információkat az ilyen információkat szolgáltató személy külön engedélye nélkül.

(4)

A (2) és a (3) bekezdés nem zárja ki, hogy a Bizottság általános információkat érdemi összefoglaló formában nyilvánosságra hozzon, feltéve, hogy a nyilvánosságra hozatal nem teszi lehetővé az információkat szolgáltató személy kilétének megismerését.

Az ilyen általános információk nyilvánosságra hozatala során figyelembe kell venni az érintett felek ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy bizalmas információkat ne hozzanak nyilvánosságra.

(5)

A tagállami tisztviselőket az e rendelettel kapcsolatos hivatalos feladataik ellátása során tudomásukra jutott bármely bizalmas információ tekintetében szakmai titoktartási kötelezettség terheli.

(6)

A Bizottság egy biztonságos és kódolt rendszert biztosít a tagállami tisztviselőkkel történő közvetlen együttműködés és információcsere támogatására.

16. cikk

Származási és állampolgársági szabályok

(1)

E rendelet alkalmazásában az áru vagy szolgáltatás származását, vagy a szolgáltató, a beruházás vagy a szellemitulajdonjog-jogosult állampolgárságát a II. melléklettel összhangban kell meghatározni.

(2)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet 2. és 3. pontjának módosítása céljából a nemzetközi jogi eszközökkel kapcsolatos releváns fejlemények és az e rendelet vagy más uniós jogi aktusok alkalmazása során szerzett tapasztalatok figyelembevétele érdekében.

17. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)

A Bizottságnak a 16. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása 5 évre szól 2023. december 27-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb 9 hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb 3 hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)

Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 16. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)

A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)

A 16. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

18. cikk

Bizottsági eljárás

(1)

A Bizottság munkáját egy bizottság támogatja. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

(3)

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

19. cikk

Jelentéstétel és felülvizsgálat

(1)

A Bizottság a 182/2011/EU rendelet sérelme nélkül rendszeresen és időben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos releváns fejleményekről a harmadik ország általi intézkedések vizsgálata során, ideértve annak megkezdését is, a harmadik országgal való együttműködésről és a nemzetközi együttműködésről, továbbá azon időszakban, amelyben az uniós válaszintézkedések hatályban vannak.

A kapott információk fényében az Európai Parlament vagy a Tanács adott esetben felkérheti a Bizottságot véleménycserére.

Az Európai Parlament bármely megfelelő módon kifejtheti véleményét.

(2)

A Bizottság a 8. cikk alapján elfogadott uniós válaszintézkedéseket az azok megszűnését követő 6 hónapon belül értékeli, figyelembe véve az érdekelt felek inputját, az Európai Parlament és a Tanács által nyújtott információkat és minden egyéb releváns információt, és értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Az értékelő jelentés megvizsgálja az uniós válaszintézkedés hatékonyságát és működését, továbbá adott esetben levonja a következtetéseket a jövőbeli uniós válaszintézkedések céljából, valamint e rendeletnek a (3) bekezdés szerinti felülvizsgálatára vonatkozóan.

(3)

Legkésőbb 3 évvel az első végrehajtási jogi aktus 5. cikk szerinti elfogadását követően, vagy 2028. december 27-ig, attól függően, hogy melyik következik be korábban, és azt követően 5 évente a Bizottság felülvizsgálja ezt a rendeletet és annak végrehajtását, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E felülvizsgálat céljából a Bizottság különös figyelmet fordít minden olyan kérdésre, amely e rendelet más meglévő uniós eszközökkel való kapcsolata tekintetében felmerülhet.

20. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A 8. cikk szerinti uniós válaszintézkedések

(1) Új vámok vagy megemelt vámtételek kivetése – ideértve a vámoknak a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére való visszaállítását vagy a vámoknak a legnagyobb kedvezményes elbánásnál magasabb szinten való kivetését, vagy bármely további árubehozatali vagy -kiviteli díj/teher bevezetését –, amelyek szükség szerint a vámengedmények tekintetében az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(2) Az áruk – ideértve az árukiviteli ellenőrzés alá tartozó árukat is – behozatalára vagy kivitelére vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése – mely korlátozások érvényesülhetnek kvóták, behozatali vagy kiviteli engedélyek vagy más intézkedések formájában –, vagy az árukért történő fizetésre vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése, amelyek szükség szerint az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(3) Az árukereskedelemre vonatkozó korlátozások bevezetése tranzitárukra alkalmazandó intézkedések vagy árukra alkalmazandó belső intézkedések révén, amelyek szükség szerint az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(4) A következő intézkedések, amelyek szükség szerint a közbeszerzés terén az ajánlattételi eljárásokban való részvétel jogára vonatkozóan az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik:

az érintett harmadik ország áruinak, szolgáltatásainak, árubeszállítóinak és szolgáltatóinak kizárása a közbeszerzésekből, vagy az olyan ajánlatok kizárása a közbeszerzésekből, amelyek összértékén belül az érintett harmadik országból származó áruk vagy szolgáltatások aránya meghaladja az 50%-ot, kivéve, ha az eset rendkívüli körülményei fényében alacsonyabb százalékos arány szükséges, és feltéve, hogy az áruk vagy szolgáltatások fennmaradó százalékos arányára nem vonatkoznak a közbeszerzésről szóló, a Kereskedelmi Világszervezet keretében kötött megállapodás vagy egy másik, az Unió és az érintett harmadik országtól eltérő harmadik ország között kötött közbeszerzési megállapodás alapján fennálló uniós kötelezettségvállalások; vagy

pontszám-kiigazítás ( 1 ) bevezetése az érintett harmadik országbeli árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó vagy az érintett harmadik országbeli árubeszállítóktól vagy szolgáltatóktól származó ajánlatok tekintetében.

(5) A szolgáltatáskereskedelmet érintő intézkedések bevezetése, amelyek szükség szerint a szolgáltatáskereskedelem tekintetében az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(6) A közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek az Unióba bejutását érintő intézkedések bevezetése, amelyek szükség szerint az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(7) A szellemitulajdon-jogok védelmére vagy kereskedelmi hasznosítására vonatkozó korlátozások bevezetése az érintett harmadik ország állampolgárságával rendelkező jogosultak tekintetében, amelyek szükség szerint a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai tekintetében fennálló alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(8) A banki és biztosítási tevékenységekre, az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésre és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó korlátozások bevezetése, amelyek szükség szerint a pénzügyi szolgáltatások tekintetében az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(9) A vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó áruk uniós piacon történő forgalomba hozatalának lehetőségére vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése, amelyek szükség szerint az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

(10) Az uniós állat- és növényegészségügyi jogi aktusok hatálya alá tartozó áruk uniós piacon történő forgalomba hozatalának lehetőségére vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése, amelyek szükség szerint az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek nemteljesítését jelenthetik.

II. MELLÉKLET

Származási és állampolgársági szabályok

(1) Egy áru származását a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 2 ) összhangban kell meghatározni.

(2) Egy szolgáltatás származását – ideértve a közbeszerzés területén nyújtott szolgáltatásokat is – a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy állampolgársága alapján kell meghatározni.

A szolgáltató állampolgárságának minősül a következő:

természetes személy esetén azon ország, amelynek a személy az állampolgára, vagy amelyben a személy állandó tartózkodási joggal rendelkezik;

jogi személy esetén a következők bármelyike:

ha a szolgáltatást nem az Unión belüli kereskedelmi jelenléten keresztül nyújtják, azon ország, ahol a jogi személyt az említett ország jogszabályai alapján alapították vagy más módon létrehozták, és amelynek területén a jogi személy jelentős üzleti tevékenységet folytat;

ii.

ha a szolgáltatást az Unión belüli kereskedelmi jelenléten keresztül nyújtják:

ha a jogi személy olyan jelentős üzleti tevékenységet folytat azon tagállam területén, ahol letelepedett, amelynek révén az említett tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, a letelepedés helye szerinti tagállam, vagy, ha uniós válaszintézkedések alkalmazandók az említett személyre, azon természetes vagy jogi személy vagy személyek állampolgársága vagy állandó lakhelye, aki(k)nek vagy amely(ek)nek az Unióban a jogi személy a tulajdonában van, vagy az irányítása alatt áll;

ha a szolgáltatást nyújtó jogi személy nem folytat olyan jelentős üzleti tevékenységet, amelynek révén a letelepedésének helye szerinti tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, azon természetes vagy jogi személyek származási helye, akiknek vagy amelyeknek a tulajdonában van, vagy az irányítása alatt áll.

Akkor tekintendő úgy, hogy a jogi személy egy adott országból származó személyek „tulajdonában van”, ha a tőkerészesedés több mint 50 %-ának az említett országból származó személyek a tényleges tulajdonosai, és akkor tekintendő úgy, hogy egy adott országból származó személyek „irányítása alatt áll”, ha az ilyen személyeknek jogukban áll az igazgatók többségét kinevezni, vagy egyébként annak tevékenységeit jogszerűen irányítani.

(3) A beruházások állampolgárságát a következők szerint kell meghatározni:

ha a beruházás részt vesz olyan jelentős üzleti tevékenységben a letelepedése szerinti tagállam területén, amelynek révén az említett tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, a letelepedése szerinti tagállam állampolgársága, vagy, ha uniós válaszintézkedések alkalmazandók azon természetes vagy jogi személyre, akinek vagy amelynek az unióbeli beruházás a tulajdonában van, vagy az irányítása alatt áll, az említett természetes vagy jogi személy állampolgársága vagy állandó lakhelye;

ha a beruházás nem vesz részt olyan jelentős üzleti tevékenységben, amelynek révén a letelepedése szerinti tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban állna, azon természetes vagy jogi személy állampolgársága, akinek vagy amelynek a tulajdonában van, vagy az irányítása alatt áll.

Akkor tekintendő úgy, hogy a beruházás egy adott országból származó személyek „tulajdonában van”, ha a beruházás tőkerészesedései több mint 50 %-ának az említett országból származó személyek a tényleges tulajdonosai, és akkor tekintendő úgy, hogy az adott országból származó személyek „irányítása alatt áll”, ha az ilyen személyeknek jogukban áll az igazgatók többségét kinevezni, vagy egyébként a tevékenységeit jogszerűen irányítani.

(4) A szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásai tekintetében az „állampolgárok” kifejezést a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-megállapodás (TRIPS) 1. cikkének (3) bekezdésében és annak bármilyen jövőbeli módosításaiban használttal azonosan kell érteni.

E rendelet tekintetében két nyilatkozat megtételére került sor, amelyek megtalálhatók: HL C, C/2023/1340, 2023.12.7., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/1340/oj ; és HL C, C/2023/1341, 2023.12.7., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/1341/oj.

( 1 ) Pontszám-kiigazítás: a közbeszerzési eljárásokat lefolytató ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők számára előírt azon kötelezettség, hogy – bizonyos kivételektől eltekintve – egy adott százalékkal relatíve csökkentsék a releváns közbeszerzési dokumentumokban meghatározott szerződés-odaítélési szempontok alapján az ajánlatnak ítélt pontszámot. Azokban az esetekben, amikor az ár vagy a költség az egyetlen szerződés-odaítélési szempont, a pontszám-kiigazítás az ajánlattevő által ajánlott árnak az ajánlatok értékelése céljából adott százalékkal történő relatív növelését jelenti.

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).