0. ÁLTALÁNOS ADATOK

0.1. Gyártmány (a gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus:

0.2.1. Kereskedelmi név (nevek) (amennyiben van/vannak):

0.3. Típusazonosító jelölések, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön / alkotóelemen / önálló műszaki egységen (1) (3):

0.3.1. A jelölés helye:

0.4. A jármű kategóriája (4):

0.5. A gyártó vállalat neve és címe:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) neve és címe:

0.9. A gyártó képviselőjének (ha van) neve és címe:

1. A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSÉRE VONATKOZÓ JELLEMZŐK

1.1. A jóváhagyandó típust képviselő járműről / alkotóelemről / önálló műszaki egységről (1) készített fényképek, ábrák és/vagy rajzok:

0. ÁLTALÁNOS ADATOK

0.1. Gyártmány (a gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus:

0.2.1. Kereskedelmi név (nevek) (amennyiben van/vannak):

0.3. Típusazonosító jelölések, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön / alkotóelemen / önálló műszaki egységen (1) :

0.3.1. A jelölés helye:

0.4. A jármű kategóriája ( 2 ):

0.5. A gyártó neve és címe:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) neve és címe:

0.9. A gyártó képviselőjének (ha van) neve és címe:

1. A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSÉRE VONATKOZÓ JELLEMZŐK

1.1. A jóváhagyandó típust képviselő járműről készült fényképek és/vagy rajzok:

1. Kiegészítő adatok (értelemszerűen): lásd a kiegészítést.

2. A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3. A vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

4. A vizsgálati jegyzőkönyv száma:

5. Megjegyzések (adott esetben): lásd a kiegészítést.

6. Hely:

7. Dátum:

8. Aláírás:

1. ENSZ-előírás alapján EU-típusjóváhagyással rendelkező alkotóelemek vagy önálló műszaki egységek használata: igen / nem ( 3 )

2. Az (EU) 2018/858 rendelet 30. cikkének (7) bekezdése szerinti jóváhagyási eljárás (virtuális vizsgálat): igen / nem (3)

3. Az (EU) 2018/858 rendelet 72. cikkének (1) bekezdése és VII. melléklete szerinti jóváhagyási eljárás (belső műszaki szolgálat): igen / nem (3)

4. Alkotóelemek és önálló műszaki egységek esetében: példa az alkotóelem vagy önálló műszaki egységen feltüntetett típusjóváhagyási jelre:

5. Megjegyzések:

1.1. Általános követelmények

1.1.1. Minden járművet el kell látni az ebben a szakaszban leírt, jogszabályban előírt táblával.

1.1.2. A jogszabályban előírt táblát a jármű gyártójának vagy a járműgyártó képviselőjének kell a járműre erősítenie.

1.1.3. A jogszabályban előírt tábla:

1.1.4. A fémlemezeket szegecsekkel vagy hasonló megoldással kell felerősíteni.

1.1.5. A címkéken kétséget kizáróan látszódnia kell, ha megmásították őket, továbbá nem lehetnek hamisíthatók és sérülésmentesen eltávolíthatók.

1.2. A jogszabályban előírt táblán feltüntetendő információk

1.2.1. A jogszabályban előírt táblára a lent megadott sorrendben a következő információkat kell eltávolíthatatlanul rányomtatni:

1.2.2. Az 1.2.1. d) pontban említett információt legalább 4 mm-es karakterekkel kell megadni.

1.2.3. Az 1.2.1. pontban említett, a jármű-azonosító számon kívüli információkat legalább 2 mm-es karakterekkel kell megadni.

1.3. Különleges követelmények

1.3.1. Pótkocsik

1.3.1.1. Pótkocsiknál fel kell tüntetni a kapcsolási pontra jutó, műszakilag megengedett legnagyobb statikus függőleges terhelést.

1.3.1.2. A kapcsolási pontot tengelyként kell kezelni. E tengely száma „0”.

1.3.1.3. Az első tengely száma „1”, a másodiké „2”, és így tovább. A számokat kötőjellel kell elválasztani.

1.3.1.4. Az 1.2.1. f) pontban említett járműszerelvény tömegét ki kell hagyni.

1.3.2. Nehézgépjárművek

1.3.2.1. Az N3, O3 és O4 kategóriájú járművek vonatkozásában az egyes tengelycsoportokra jutó, műszakilag megengedett legnagyobb tömeget is fel kell tüntetni. A „tengelycsoportra” vonatkozó bejegyzést „T” betűvel kell jelölni, melyet kötőjel követ.

1.3.2.2. Az M3, N3, O3 és O4 kategóriájú járművek vonatkozásában a gyártó feltüntetheti a jogszabályban előírt táblán a nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez tervezett, megengedett legnagyobb össztömeget.

1.3.2.2.1. A jogszabályban előírt tábla azon részét, amelyen a tömegeket feltüntetik, két oszlopra kell tagolni: a nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez tervezett megengedett legnagyobb tömegeket a bal oldali oszlopban, a műszakilag megengedett legnagyobb össztömegeket pedig a jobb oldali oszlopban kell megadni.

1.3.2.2.2. A nyilvántartásba vétel tervezett helye szerinti ország kétbetűs kódját a bal oszlop tetején kell megadni. A kódnak összhangban kell lennie az ISO 3166-1:2006 szabvánnyal.

1.3.2.3. Az 1.3.2.1. pont követelményei nem alkalmazandók, ha:

1.4. Kiegészítő információk

1.4.1. A gyártó kiegészítő információkat is megadhat az előírt feliratok alatt vagy azok mellett, egy olyan világosan megjelölt négyszögön kívül, amely csak az 1.2. és 1.3. pontban előírt információkat tartalmazhatja.

1.5. Minták a jogszabályban előírt táblákra

1.5.1. A jogszabályban előírt tábla számos lehetséges mintáját a B. szakasz mutatja be.

1.5.2. A mintákon fiktív adatok szerepelnek.

1.6. A járművön való elhelyezésre vonatkozó követelmények

1.6.1. A jogszabályban előírt táblát szembetűnő és könnyen hozzáférhető helyen, szilárdan kell rögzíteni.

1.6.2. A táblát olyan részre kell rögzíteni, amelyet a használat során nem cserélnek ki.

2.0.1. A jármű-azonosító számot minden járművön fel kell tüntetni.

2.0.2. A jármű-azonosító számnak egyedinek kell lennie, és egyértelműen egyetlen járműhöz kell tartoznia.

2.0.3. A jármű-azonosító számot akkor kell az alvázon vagy a járművön feltüntetni, amikor a jármű elhagyja a gyártósort.

2.0.4. A gyártónak a jármű-azonosító számmal 30 éven keresztül biztosítania kell a jármű nyomonkövethetőségét.

2.0.5. A 2.0.4. pontban említett, a gyártó által a nyomonkövethetőség érdekében hozott intézkedések meglétét nem kell ellenőrizni a típusjóváhagyás időpontjában.

2.1. A jármű-azonosító számnak a következő három elemből és egy ellenőrző számjegyből kell állnia:

2.2. A gyártó világazonosítója a járműgyártóhoz rendelt, a járműgyártó azonosítására szolgáló kód.

2.2.1. A három alfanumerikus karakterből – latin nagybetűből vagy arab számból – álló kódot a gyártó üzleti tevékenységének fő helye szerinti ország illetékes hatósága jelöli ki.

2.2.2. Az illetékes hatóság az ISO 3780:2009 szabványban („Road vehicles – World manufacturer identifier (WMI) code”) említett nemzetközi szervezettel egyetértésben jár el.

2.2.3. Amennyiben a gyártó éves össztermelése nem haladja meg az 500 járművet, a harmadik karakternek mindig a „9” számnak kell lennie. E gyártók azonosítása céljából a jármű-azonosító szakasz (VIS) harmadik, negyedik és ötödik karakterét szintén a 2.2. pontban említett illetékes hatóság állapítja meg.

2.3. A járműleíró szakasz (VDS) öt alfanumerikus karakterből – latin nagybetűből vagy arab számból – áll, amelyek a jármű általános jellemzőinek jelzésére szolgálnak. Ha a gyártó nem használja fel mind az öt karaktert, a fel nem használt helyeket a gyártó döntése szerinti alfanumerikus karakterekkel kell kitölteni annak érdekében, hogy a szakasz öt karakterből álljon.

2.4. A jármű-azonosító szám kilencedik karakterének egy ellenőrző számjegynek kell lennie, amely matematikailag megfelel a C. szakaszban meghatározott képletnek.

2.5. A jármű-azonosító szakasz (VIS) nyolc alfanumerikus karakterből – latin nagybetűből vagy arab számból – áll, utolsó négy karaktere pedig csak szám lehet.

2.6. Az alvázon feltüntetett jármű-azonosító szám karaktereinek magassága legalább 7 mm kell, hogy legyen.

2.7. A karakterek között nem lehet szóköz.

2.8. Az „I”, az „O” és a „Q” betűk használata nem megengedett.

2.9. A jármű-azonosító szám elejét és végét a gyártó választása szerinti szimbólumnak kell határolnia. Ez a szimbólum sem latin nagybetű, sem arab szám nem lehet.

2.9.1. A 2.9. pont követelményeitől el lehet tekinteni, ha a jármű-azonosító számot egyetlen sorban tüntetik fel.

2.9.2. Amennyiben a jármű-azonosító számot két sorban tüntetik fel, a 2.9. pont szerinti követelmény mindkét sorra érvényes.

2.10. A jármű-azonosító szám járművön való elhelyezésére vonatkozó követelmények

2.10.1. A jármű-azonosító számot egyetlen sorban kell feltüntetni.

2.10.1.1. Ha a jármű-azonosító számot technikai okokból, például helyhiány miatt nem lehet egy sorban feltüntetni, a nemzeti hatóság a gyártó kérésére engedélyezheti a jármű-azonosító szám két sorban történő feltüntetését. Ebben az esetben a 2.1. pontban említett szakaszok nem szakíthatók meg.

2.10.2. A jármű-azonosító számot gépi kalapáccsal vagy a beütés módszerével kell az alvázon, a járműkereten vagy más hasonló szerkezeti elemen jelölni.

2.10.3. E technika helyett más módszereket is lehet alkalmazni, amennyiben ezek bizonyítottan ugyanolyan fokú védelmet nyújtanak a megmásítással vagy hamisítással szemben, mint a gépi kalapács.

2.10.4. A jármű-azonosító számot jól látható és könnyen hozzáférhető helyen kell feltüntetni oly módon, hogy a jelölést ne lehessen eltávolítani vagy megrongálni.

2.10.5. A jármű-azonosító számot a jármű jobb oldalán kell elhelyezni.

Megjegyzés:  a bal oldali oszlop opcionális

Megjegyzés:  a bal oldali oszlop opcionális

1.1. A jármű-azonosító számban szereplő számok mindegyikéhez a szám tényleges matematikai értékét, az egyes betűkhöz pedig az alábbiakban meghatározott értéket kell hozzárendelni:

1.2. A jármű-azonosító szám minden egyes karakteréhez hozzárendelt értéket meg kell szorozni az alábbiakban meghatározott, a karakter sorszáma szerinti súlyozó tényezővel:

1.3. Az így kapott értékeket össze kell adni, és az összeget el kell osztani 11-gyel.

1.4. Az ellenőrző számjegy (0–9 közötti szám vagy az „X” betű) a törtszámként vagy annak megfelelő tizedestörtként megadott (a legközelebbi ezredre kerekített) maradékon alapul az alábbi táblázatban felsoroltak szerint.

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

2. A jármű-azonosító szám helye:

3. A jogszabályban előírt tábla helye:

4. Több szakaszban gyártott jármű jogszabályban előírt táblája: igen / nem (1)

5. Megjegyzések:

1. E melléklet alkalmazásában:

1.1. „gyakorlatilag sík felület”: legalább 3 000  mm-es görbületi sugarú szilárd felület, amely lehet hálószerűen mintázott vagy rácsos felület is;

1.2. „hálószerűen mintázott felület”: olyan felület, amelynek mintáját egyenletes eloszlású, egymástól legfeljebb 15 mm-re elhelyezkedő, kör alakú, ovális, rombusz alakú, négyszögletű vagy négyzetes lyukak alkotják;

1.3. „rácsos felület”: egyenletes eloszlású, egymástól legfeljebb 15 mm-re elhelyezkedő, párhuzamos rudakból álló felület;

1.4. „névleges felület”: geometriailag tökéletes, elméleti felület, figyelmen kívül hagyva a felületi szabálytalanságokat, például a kitüremkedéseket vagy bemélyedéseket;

1.5. „a jármű hosszirányú középsíkja”: a jármű szimmetriasíkja, illetve nem szimmetrikus jármű esetében a jármű tengelyeinek közepén áthaladó, függőleges hosszirányú sík;

1.6. „dőlés”: a függőleges síkhoz viszonyított szögeltérés foka.

2. Műszaki követelmények

2.1. A járműveknek rendelkezniük kell a hátsó rendszámtábla felszerelésére és rögzítésére szolgáló hellyel.

2.1.1. Az M és N kategóriájú gépjárműveknek ezenkívül rendelkezniük kell az első rendszámtábla felszerelésére és rögzítésére szolgáló hellyel is.

2.1.2. Az O3 és O4 kategóriájú járműveknek két külön hellyel kell rendelkezniük a hátsó rendszámtáblák felszerelése és rögzítése céljából (azaz lehetővé kell tenni a vontatójármű opcionális azonosítását, ha azt a nemzeti hatóság előírja).

2.2. A rendszámtábla felszerelésére szolgáló hely alakja és mérete

2.2.1. A felszerelésre szolgáló helynek a következő minimumméretekkel rendelkező négyszögletes területből kell állnia:

2.3. Az első és a hátsó rendszámtáblák felszerelése és rögzítése.

2.3.1. Az első és a hátsó rendszámtábla felszerelésére szolgáló helynek sík vagy gyakorlatilag sík négyszögletes felületnek kell lennie.

2.3.1.1. A rendszámtábla felszerelésére szolgáló hely alapját egy rendszámtáblatartó is képezheti, ha az az alapfelszerelések közé tartozik. A rendszámtáblatartó olyan kialakítású is lehet, hogy csak rendszámtáblával együtt lehessen felszerelni a járműre.

2.3.1.2. A jármű gyártója választható vagy alternatív rendszámtáblák számára is helyet biztosíthat a járművön, amennyiben azok a helyek is megfelelnek a követelményeknek.

2.3.2. Az első vagy a hátsó rendszámtábla által eltakart felületen lehetnek lyukak vagy nyílások; e lyukak vagy nyílások azonban nem lehetnek 75 mm-nél magasabbak, tekintet nélkül a szélességükre.

2.3.3. Az első vagy a hátsó rendszámtábla által eltakart felületen lehetnek kinyúlások, feltéve, hogy azok legfeljebb 5,0 mm-re nyúlnak ki a névleges felület síkjából. A nagyon lágy anyagból készült felületű részeket – mint a rendszámtábla rezgésének megakadályozására szolgáló hab vagy filc – nem kell figyelembe venni.

2.3.4. Az első vagy a hátsó rendszámtábla felszerelésére szolgáló helynek biztosítania kell, hogy a 3.4. pontban meghatározott, a gyártó utasításainak megfelelően rögzített vizsgálati rendszámtáblát rászerelve teljesüljenek a következő követelmények:

2.3.4.1. Az első vagy a hátsó rendszámtábla felszerelésére szolgáló hely elhelyezkedése:

2.3.4.1.1. A jármű elülső részén a rendszámtábla felszerelésére szolgáló helynek biztosítania kell, hogy a rendszámtáblát teljes egészében azon két függőleges sík között lehessen elhelyezni, amely áthalad a jármű legkülső pontjain, a közvetett látást biztosító eszközöket figyelmen kívül hagyva. Maga a kijelölt hely nem képezheti a jármű legszélső pontját.

2.3.4.1.2. A jármű hátsó részén a rendszámtábla felszerelésére szolgáló helynek biztosítania kell, hogy a rendszámtáblát teljes egészében azon két függőleges sík között lehessen elhelyezni, amely áthalad a jármű legkülső pontjain, a közvetett látást biztosító eszközöket figyelmen kívül hagyva. Maga a kijelölt hely nem képezheti a jármű legszélső pontját.

2.3.4.1.3. Az első és a hátsó rendszámtáblának merőlegesnek kell lennie (± 5°) a jármű hosszirányú középsíkjára, a rendszámtábla közepénél mérve. ►M1  A típusjóváhagyó hatóság azonban legfeljebb ± 15° tűrést engedélyezhet, ha a gyártó azt kéri, hogy az első rendszámtáblát műszaki, aerodinamikai vagy egyéb okokból a jármű elejének középvonalától eltérő helyen helyezzék el. ◄

2.3.4.2. Az első és hátsó rendszámtábla elhelyezkedése a függőleges keresztirányú síkhoz viszonyítva:

2.3.4.2.1. A rendszámtábla a függőlegeshez képest legfeljebb – 5°-os, illetve legfeljebb 30°-os szöget zárhat be, ha a rendszámtábla felső széle legfeljebb 1 500  mm-re van a talajtól.

2.3.4.2.2. A rendszámtábla a függőlegeshez képest legfeljebb – 15°-os, illetve legfeljebb 5°-os szöget zárhat be, ha a rendszámtábla felső széle több mint 1 500  mm-re van a talajtól.

2.3.4.3. Az első és a hátsó rendszámtábla talajtól mért magassága:

2.3.4.3.1. Az első rendszámtábla alsó szélének legalább 100 mm-re kell lennie a talajtól.

2.3.4.3.2. A hátsó rendszámtábla alsó szélének legalább 200 mm-re kell lennie a talajtól.

2.3.4.3.3. Az első és a hátsó rendszámtábla felső széle és a talaj közötti távolság legfeljebb 1 500  mm lehet.

2.3.4.3.3.1. Különleges rendeltetésű járművek esetében, ahol a jármű felépítése miatt nem lehet betartani az első vagy a hátsó rendszámtábla helyének magasságára vonatkozó rendelkezéseket, a legnagyobb magasság – a 2.3.4.3.3. ponttól eltérve – meghaladhatja az 1 500  mm-t, feltéve, hogy a jármű felépítési jellemzői által megengedett lehető legnagyobb mértékben megközelíti ezt a határt.

2.3.4.4. Geometriai láthatóság:

2.3.4.4.1. Az első és a hátsó rendszámtáblának az alábbi négy síkkal határolt teljes térben láthatónak kell lennie:

2.3.4.4.2. A fentiekben ismertetett térben nem helyezkedhet el semmilyen szerkezeti elem, akkor sem, ha teljesen átlátszó.

2.3.4.5. A felszerelt és rögzített rendszámtábla szélei, valamint a rendszámtábla helyének tényleges felülete közötti távolság a rendszámtábla teljes körvonala mentén legfeljebb 5,0 mm lehet.

2.3.4.5.1. Ez a távolság túlléphető, ha azt a hálószerűen mintázott felület nyílásában vagy résében, illetve a rácsos felület párhuzamos rúdjai között mérik.

2.3.5. A hátsó rendszámtábla megvilágítására szolgáló berendezésre vonatkozó követelmények szempontjából a felszerelt és rögzített vizsgálati rendszámtábla fent meghatározott tényleges helyzetét és alakját, különösen annak görbületi sugarát kell figyelembe venni.

2.4. Egyéb követelmények

2.4.1. A rendszámtábla nem lehet része a jármű semmilyen más alkatrészének, alkotóelemének vagy berendezésének, továbbá nem szolgálhat alapul ezek felerősítéséhez, rögzítéséhez vagy felcsíptetéséhez (például a világítóberendezések tartóit nem lehet a rendszámtáblára rögzíteni).

2.4.2. A jármű egyetlen alkatrésze, alkotóeleme vagy berendezése, valamint a rendszámtáblatartó sem lazulhat meg vagy válhat le a rendszámtábla levétele következtében.

2.4.3. A felerősített rendszámtábla láthatósága szokásos és rendeltetésszerű használati viszonyok között nem lehet korlátozott, különösen rezgés vagy dinamikus erők, így a menetszél miatt.

2.4.4. Nem megengedett olyan helyet használni a rendszámtábla felszerelésére, amely szokásos vezetési feltételek (például zárt ajtók és szerelőpanelek) mellett könnyen elfordulhat lefelé és/vagy felfelé a 2.3.4.2.1. és a 2.3.4.2.2. pontban megadott szögeken túl a jármű szerkezetéhez képest.

2.4.5. Amennyiben a járműgyártó nyilatkozata szerint egy gépjármű teher vontatására alkalmas (az (EU) 2018/858 rendelet 24. cikkének (1) bekezdésben említett adatközlő lap 2.11.5. pontja), és a megfelelő, az adott gépjárműtípusra felszerelt vagy nem felszerelt mechanikus kapcsolószerkezet valamilyen része (részlegesen) eltakarhatja a hátsó rendszámtábla felszerelésére és rögzítésére szolgáló helyet, a következők alkalmazandók:

3. Vizsgálati eljárás

3.1. A vizsgálati rendszámtábla függőleges dőlésének és a talajtól számított magasságának meghatározása

3.1.1. A járművet sima, vízszintes felületen kell elhelyezni. A kormányzott kerekeknek egyenes helyzetben kell állniuk, és a mérések előtt a jármű tömegét a gyártó által megadott, vezető nélkül számított menetkész tömegre kell kiigazítani.

3.1.2. A hidropneumatikus, hidraulikus vagy pneumatikus felfüggesztésű, illetve a terheléstől függő szintszabályozó berendezéssel felszerelt járműveket a gyártó által meghatározott szokásos üzemi feltételeknek megfelelő felfüggesztéssel vagy berendezéssel kell vizsgálni.

3.1.3. Ha a vizsgálati rendszámtábla elsődleges és látható felülete lefelé néz, a dőlést negatív szögben kell kifejezni.

3.2. A kinyúló részek mérését a rendszámtábla által eltakart tényleges felületre merőlegesen, és közvetlenül az említett felülethez képest kell végezni.

3.3. A felszerelt és rögzített vizsgálati rendszámtábla széle és a felület közötti távolság mérését a rendszámtábla által eltakart tényleges felületre merőlegesen, és közvetlenül az említett felülethez képest kell végezni.

3.4. A megfelelőség ellenőrzéséhez használt rendszámtáblának a 2.2.1. pontban meghatározott két méret valamelyikével kell rendelkeznie, és vastagsága nem haladhatja meg a 4,0 mm-t. A sarkok sugarának 10 mm-esnek kell lennie.

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A rendszámtáblák (első és hátsó) helyének leírása:

2. A rendszámtábla helye legfeljebb a következő méretű rendszámtábla rögzítésére alkalmas (mm):

2.1. Első: 520 × 120 / 340 × 240 (2)

2.2. Hátsó: 520 × 120 / 340 × 240 (2)

2.3. A második hátsó rendszámtábla O3 és O4 kategóriájú járművek esetében: 520 × 120/340 × 240 (2)

4. Ha mechanikai kapcsolószerkezetet szerelnek fel, az eltakarja a hátsó rendszámtábla helyét: igen / nem (2)

5. Megjegyzések:

1. E melléklet alkalmazásában:

1.1. „törölt terület”: a szélvédő azon területe(i), amelye(ke)t a szélvédőtörlő lapát(ok) töröl(nek), amikor a törlőrendszer szokásos körülmények között üzemel;

1.2. „a törlőrendszer szakaszos működése”: a törlőrendszer automatikus, nem folyamatos működése, melynek keretében minden teljes ciklust egy olyan szakasz követ, amelynek során a törlőlapátok egy meghatározott helyzetben mozdulatlanok maradnak;

1.3. „a szélvédőmosó kezelőszerve”: az a berendezés, amellyel a szélvédőmosó rendszert manuálisan be, illetve ki lehet kapcsolni;

1.4. „szélvédőmosó-szivattyú”: az a berendezés, amely a folyadékot a szélvédőmosó-tartályból a szélvédő külső felületére juttatja;

1.5. „fúvóka”: az a berendezés, amely a folyadékot a szélvédőre irányítja;

1.6. „teljes kondicionáláson átesett rendszer”: olyan rendszer, amelyet szokásos körülmények között működtettek bizonyos ideig, és amelyben a folyadék áthaladt a szivattyún, a csöveken, majd távozott a fúvóká(ko)n;

1.7. „megtisztított terület”: az az előzőleg szennyezett terület, amelyen a teljes száradás után nincs vízcseppnyom vagy visszamaradt szennyeződés;

1.8. „A látómező”: a biztonsági üvegezésre alkalmas anyagok és azok járművekbe való beszerelésének jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezésekről szóló 43. sz. ENSZ-előírás ( 7 ) 21. mellékletének 2.2. szakaszában meghatározott A vizsgálati terület;

1.9. „B látómező”: a 43. sz. ENSZ-előírás 21. mellékletének 2.4. szakaszában meghatározott B vizsgálati terület a 2.4.1. szakaszban meghatározott terület kizárása nélkül (azaz az A látómezőt is tartalmazza);

1.10. „háromdimenziós koordináta-rendszer”: a járművek kialakításáról szóló összevont határozat (R.E.3) 1. mellékletében leírt referenciarács;

1.11. „a gépjármű főkapcsolója”: az a berendezés, amellyel a gépjármű fedélzeti elektronikai rendszerét kikapcsolt állapotból – amikor a gépjármű parkol, a vezető pedig nincs jelen – rendes üzemmódba kapcsolják.

2. Műszaki követelmények

2.1. Szélvédőtörlő rendszer

2.1.1. Minden, szélvédővel rendelkező járművet fel kell szerelni egy olyan szélvédőtörlő rendszerrel, amelynek működtetéséhez a gépjármű főkapcsolójának bekapcsolása után a vezetőnek nem kell mást tennie, mint bekapcsolt állapotba kapcsolnia a szélvédőtörlő rendszert elindító, illetve leállító kezelőszervet.

2.1.1.1. A szélvédőtörlő rendszernek egy vagy több, egyszerűen cserélhető szélvédőtörlő lapáttal ellátott szélvédőtörlő karból kell állnia.

2.1.2. A szélvédőtörlő rendszer által törölt területnek legalább az A látómező 98 %-át le kell fednie.

2.1.3. A szélvédőtörlő rendszer által törölt területnek legalább a B látómező 80 %-át le kell fednie.

2.1.4. Amikor a szélvédőtörlő rendszer a 2.1.5.1. pont szerinti törlési gyakorisággal működik, az általa törölt területnek meg kell felelnie a 2.1.2. és a 2.1.3. pont követelményeinek; a törölt területet az e melléklet 3.1.10–3.1.10.3. pontjában megállapított feltételek mellett kell vizsgálni.

2.1.5. A szélvédőtörlő rendszernek legalább két törlési gyakorisági fokozattal kell rendelkeznie:

2.1.5.1. egy olyan fokozattal, amely legalább 10 és legfeljebb 55 ciklus/perc törlési gyakoriságot jelent;

2.1.5.2. egy olyan fokozattal, amely legalább 45 teljes ciklus/perc törlési gyakoriságot jelent.

2.1.5.3. A legmagasabb és az egyik alacsonyabb gyakorisági fokozat közötti különbségnek legalább 15 ciklus/percnek kell lennie.

2.1.5.4. A 2.1.5.1–2.1.5.3. pont követelményeit a szélvédőtörlő rendszer szakaszos működtetésével is teljesíteni lehet.

2.1.6. A 2.1.5–2.1.5.3. pontban említett gyakorisági fokozatokat az e melléklet 3.1.1–3.1.6., valamint 3.1.8. pontjában előírt feltételek mellett kell vizsgálni.

2.1.7. Amikor a szélvédőtörlő rendszert a kezelőszerv kikapcsolt állapotba kapcsolásával leállítják, a szélvédőtörlő kar(ok)nak és a szélvédőtörlő lapát(ok)nak nyugvó helyzetbe kell visszatérniük.

2.1.8. A szélvédőtörlő rendszernek legalább 15 másodpercig el kell viselnie, ha elakad. Automatikus áramkörvédelmi eszközök alkalmazása megengedett, feltéve, hogy az esetleges újraindításhoz a szélvédőtörlő kezelőszervének működtetésén kívül más műveletre nincs szükség.

2.1.9. A szélvédőtörlő rendszer azon képességét, hogy a 2.1.8. pontban említett módon elviselje, ha elakad, az e melléklet 3.1.7. pontjában előírt feltételek mellett kell vizsgálni.

2.1.10. Amennyiben a szélvédőtörlő kar(ok) vagy a szélvédőtörlő lapát(ok) nyugvó helyzete nem a B látómezőn kívül található, a szélvédőtörlő karo(ka)t kézzel el kell tudni mozdítani úgy, hogy a szélvédő kézzel történő tisztítása érdekében a szélvédőtörlő lapáto(ka)t fel lehessen emelni a szélvédőről.

2.1.11. A szélvédőtörlő rendszernek – 18 °C-os környezeti hőmérsékleten, száraz szélvédőn 120 másodpercig teljesítményromlás nélkül kell működnie.

2.1.12. A szélvédőtörlő rendszer – 18 °C-on történő működését az e melléklet 3.1.11. pontjában előírt feltételek mellett kell vizsgálni.

2.1.13. A szélvédőtörlő rendszernek akkor is meg kell felelnie a hatékonyság romlása nélkül a 2.1.2. pontban előírt követelményeknek, ha a legnagyobb törlési gyakorisággal működik, és a jármű a legnagyobb tervezési sebességének 80 %-a, illetve 160 km/h közül az alacsonyabb értéknek megfelelő relatív légsebességnek van kitéve. A szélvédő A látómezejét a 3.1.8. és a 3.1.9. pont szerint kell előkészíteni. A szélvédő, valamint a szélvédőtörlő kar(ok) és a szélvédőtörlő lapát(ok) méretével és alakjával összefüggő aerodinamikai hatásokat az említett feltételek mellett, továbbá a 3.1.9.1. pont figyelembevételével kell ellenőrizni. A vizsgálat alatt a szélvédőtörlő lapát(ok)nak érintkeznie (érintkezniük) kell a szélvédővel, nem emelkedhet(nek) fel teljesen. A szélvédőnek a 2.1.2. pontban meghatározott területén a szélvédőtörlő lapát(ok)nak minden teljes ciklus alatt teljes hosszában (hosszukban) érintkeznie (érintkezniük) kell a szélvédővel, részlegesen sem emelkedhet(nek) fel sem a felfelé, sem a lefelé irányuló ütem alatt.

2.2. Szélvédőmosó rendszer

2.2.1. Minden, szélvédővel rendelkező járművet fel kell szerelni egy olyan szélvédőmosó rendszerrel, amely a gépjármű főkapcsolójának bekapcsolása után működőképes, és ellenáll az olyan esetben kialakuló terhelésnek és nyomásnak, amikor a rendszert eltömődött fúvókákkal az e melléklet 3.2.1.1–3.2.1.1.2. pontjában meghatározott eljárás szerint működtetik.

2.2.2. A szélvédőmosó rendszer működését az e melléklet 3.2.1–3.2.5. pontjában meghatározott hőmérsékleti ciklusok nem befolyásolhatják hátrányosan.

2.2.3. A szélvédőmosó rendszernek szokásos feltételek mellett, – 18 °C és 80 °C közötti környezeti hőmérsékleten képesnek kell lennie arra, hogy szivárgásra utaló nyomok, a csövek különválása és a fúvókák működési hibája nélkül folyadékot permetezzen a szélvédő megfelelő területére. Emellett a rendszer a fúvókák eltömődése esetén sem mutathatja szivárgás nyomait, és a csövek sem válhatnak szét.

2.2.3.1. Amennyiben a szélvédőmosó rendszert úgy tervezték, hogy a fúvókák eltömődése esetén a túlnyomást mérséklő funkciót (pl. nyomáscsökkentő szelepet) foglaljon magában, ezt a funkciót a 2.2.3. pont második mondatától eltérve engedélyezni kell, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

2.2.4. A szélvédőmosó rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy az e melléklet 3.2.6–3.2.6.4. pontjában megállapított feltételek mellett az A látómező legalább 60 %-ának a megtisztítására elegendő folyadékot permetezzen a szélvédőre.

2.2.5. A szélvédőmosó rendszernek a kezelőszerve révén manuálisan működtethetőnek kell lennie. Emellett a rendszer bekapcsolását és kikapcsolását a jármű bármely egyéb rendszerével is össze lehet hangolni, illetve egyesíteni lehet.

2.2.6. A folyadéktartály űrtartalmának legalább 1,0 liternek kell lennie.

3. Vizsgálati eljárás

3.1. A szélvédőtörlő rendszerre vonatkozó vizsgálati feltételek

3.1.1. Az alábbi vizsgálatokat eltérő rendelkezések hiányában a 3.1.2–3.1.5. pontban előírt feltételek mellett kell elvégezni.

3.1.2. A környezeti hőmérsékletnek 5 °C és 40 °C között kell lennie.

3.1.3. A szélvédőt folyamatosan nedvesen kell tartani.

3.1.4. Elektromos szélvédőtörlő rendszer esetében az alábbi kiegészítő feltételeket is alkalmazni kell.

3.1.4.1. A vizsgálat elején valamennyi akkumulátornak teljesen feltöltött állapotban kell lennie.

3.1.4.2. A motornak, amennyiben be van szerelve, a legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám 30 %-át nem meghaladó fordulatszámon kell működnie. Ha azonban bizonyos motorvezérlési stratégiák miatt ez nem bizonyul kivitelezhetőnek (például elektromos hibrid járművek esetében), reális forgatókönyvet kell kidolgozni, figyelembe véve a motor fordulatszámát, valamint a motorműködés szakaszos vagy teljes hiányát szokásos vezetési feltételek mellett. Ha a szélvédőtörlő rendszer a motor működése nélkül is teljesíteni tudja a követelményeket, akkor a motornak egyáltalán nem kell működnie.

3.1.4.3. A tompított fényszórót be kell kapcsolni.

3.1.4.4. Valamennyi beszerelt fűtő-, szellőztető, jégmentesítő és párátlanító rendszert (a járműben való elhelyezkedésétől függetlenül) a legnagyobb áramfogyasztás mellett kell működtetni.

3.1.5. A sűrített levegővel vagy vákuummal működtetett szélvédőtörlő rendszereknek a motor fordulatszámától és terhelésétől, illetve a gyártó által a rendes működéshez előírt legkisebb és legnagyobb akkumulátortöltési szintektől függetlenül folyamatosan az előírt törlési gyakorisággal kell működniük.

3.1.6. A szélvédőtörlő rendszer törlési gyakoriságának 20 perces, nedves felületen történő előzetes működtetést követően meg kell felelnie a 2.1.5–2.1.5.3. pontban foglalt követelményeknek.

3.1.7. A 2.1.8. pont követelményei akkor teljesülnek, ha a szélvédőtörlő karok 15 másodpercig a ciklus közepének megfelelő helyzetben elakadva maradnak úgy, hogy a szélvédőtörlő rendszer kezelőszerve a legnagyobb törlési gyakoriságra van állítva.

3.1.8. A szélvédő külső felületét alaposan zsírtalanítani kell metilalkohollal vagy bármely, ezzel egyenértékű zsírtalanító szerrel. A száradást követően legalább 3 %-os, de legfeljebb 10 %-os ammóniaoldatot kell rá felvinni. Az így kezelt felületet hagyni kell megszáradni, majd száraz pamutronggyal át kell törölni.

3.1.9. A 4. pont előírásainak megfelelő vizsgálati keveréket egyenletesen fel kell vinni a szélvédő külső felületére és hagyni kell megszáradni.

3.1.9.1. Amennyiben a szélvédő külső felületét a 3.1.8. és a 3.1.9. pont szerint készítették elő, a vonatkozó vizsgálatok alatt használni lehet a szélvédőmosó rendszert.

3.1.10. A szélvédőtörlő rendszer által törölt területet a 2.1.4. pontban foglaltak szerint a következőképpen kell meghatározni:

3.1.10.1. A szélvédő külső felületén a 3.1.8. és a 3.1.9. pont előírásai szerinti kezelést kell elvégezni.

3.1.10.2. A 2.1.2. és 2.1.3. pontban foglalt követelmények teljesülésének ellenőrzéséhez a szélvédőtörlő rendszert – a 3.1.9.1. pontot is figyelembe véve – be kell kapcsolni, a törölt terület körvonalát be kell jelölni és össze kell vetni az A és B látómező körvonalával.

3.1.10.3. A műszaki szolgálat más (például virtuális) vizsgálati eljárást is elfogadhat a 2.1.2. és 2.1.3. pontban előírt követelmények teljesülésének ellenőrzésére.

3.1.11. A 2.1.11. pont követelményeit – 18 ± 3 °C környezeti hőmérsékleten kell teljesíteni, és a vizsgálat előtt a járművet legalább négy órán át ezen a hőmérsékleten kell tárolni. A járművet a 3.1.4–3.1.5. pontban meghatározott feltételek szerint fel kell készíteni a működésre. A vizsgálat alatt a szélvédőtörlő rendszernek a szokásos módon, de a legnagyobb törlési gyakorisággal kell működnie. A törölt területet nem kell megfigyelni.

3.2. A szélvédőmosó rendszerre vonatkozó vizsgálati feltételek

3.2.1. 1. sz. vizsgálat A szélvédőmosó rendszert fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább négy órán át 20 ± 2 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A vizet ezen a hőmérsékleten kell stabilizálni.

3.2.1.1. A fúvókák összes nyílását be kell dugaszolni ott, ahol a folyadék kilép a nyílásokon, majd a szélvédőmosó kezelőszervét egy percen belül hatszor, minden alkalommal legalább három másodpercre működésbe kell hozni. Ha azonban a bedugaszolás műszakilag nem kivitelezhető ott, ahol a folyadék kilép, elvégezhető a fúvóka-nyíláso(ko)n belül.

3.2.1.1.1. Ha a szélvédőmosó rendszer a vezető izomerejével működik, kézzel működtetett szivattyú esetében a kifejtett erőnek 11,0–13,5 daN mértékűnek kell lennie. Lábbal működtetett szivattyú esetében a kifejtett erőnek 40,0–44,5 daN mértékűnek kell lennie.

3.2.1.1.2. Elektromos szivattyúk esetében a vizsgálati feszültség nem lehet kevesebb a névleges feszültségnél, és nem lehet több a névleges feszültség plusz 2 V-nál.

3.2.1.2. A szélvédőmosó rendszer teljesítményének a vizsgálat végén meg kell felelnie a 2.2.3. pontban előírt követelményeknek.

3.2.2. 2. sz. vizsgálat A szélvédőmosó rendszert fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább négy órán át – 18 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni.

3.2.2.1. A szélvédőmosó kezelőszervét a 3.2.1.1.1. és a 3.2.1.1.2. pont szerint egy percen belül hatszor, minden alkalommal legalább három másodpercre működésbe kell hozni. A rendszert ezután 20 ± 2 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani, amíg a jég teljesen fel nem olvad. A vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni. Ezután a szélvédőmosó rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a rendszer működését.

3.2.3. 3. sz. vizsgálat Alacsony hőmérsékleten végrehajtott ciklusok vizsgálata

3.2.3.1. A szélvédőmosó rendszert fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább négy órán keresztül – 18 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani, hogy a szélvédőmosó rendszerben lévő összes víz megfagyjon. A rendszert ezután 20 ± 2 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani, amíg a jég teljesen fel nem olvad, de legfeljebb négy órán át. Ezt a fagyasztási/olvasztási ciklust hatszor kell megismételni. Végül, miután a szélvédőmosó rendszert a jég teljes felolvadásáig 20 ± 2 °C-os környezeti hőmérsékleten tartották (noha a vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni), a rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a szélvédőmosó rendszer működését.

3.2.3.2. A szélvédőmosó rendszert fel kell tölteni fagyálló szélvédőmosó folyadékkal, amely 50 %-os metanol vagy izopropil-alkohol és legfeljebb 205 mg/l (Ca) keménységű víz keverékéből áll, és teljes kondicionálást kell végrehajtani a rendszeren. A rendszert legalább négy órán át – 18 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A folyadékot nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni. Ezután a szélvédőmosó rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a rendszer működését.

3.2.4. 4. sz. vizsgálat Magas hőmérsékleten végrehajtott ciklusok vizsgálata

3.2.4.1. Ha a szélvédőmosó rendszer valamelyik része a motortérben van elhelyezve, akkor a rendszert teljesen fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább nyolc órán keresztül 80 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni. Ezután a szélvédőmosó rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a rendszer működését.

3.2.4.2. Ha a szélvédőmosó rendszer egyik része sincs a motortérben elhelyezve, akkor a rendszert teljesen fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább nyolc órán keresztül 80 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni. A rendszert ezután 20 ± 2 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. Miután a víz hőmérséklete stabilizálódott, a rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a szélvédőmosó rendszer működését. Ezt követően a rendszert teljesen fel kell tölteni vízzel, teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta, és legalább nyolc órán át 60 ± 3 °C-os környezeti hőmérsékleten kell tartani. A vizet nem kell ezen a hőmérsékleten stabilizálni. Ezután a szélvédőmosó rendszert a 3.2.1.1–3.2.1.2. pont szerint működtetve ellenőrizni kell a rendszer működését. A gyártó kérheti, hogy a szélvédőmosó rendszert ehelyett a 3.2.4.1. pontban előírt feltételek mellett vizsgálják.

3.2.5. A szélvédőmosó rendszernek a 3.2.1–3.2.4.2. pontban meghatározott vizsgálatait ugyanazon a szélvédőmosó rendszeren, egymás után kell elvégezni. A rendszert akár külön, akár abba a járműbe beépítve is lehet vizsgálni, amelyikre az EU-típusjóváhagyást kérik. Amennyiben az EU-típusjóváhagyási kérelem önálló műszaki egységre vonatkozik, a rendszert külön kell vizsgálni.

3.2.6. 5. sz. vizsgálat A szélvédőmosó rendszer alkalmassági vizsgálata

3.2.6.1. A szélvédőmosó rendszert teljesen fel kell tölteni vízzel és teljes kondicionálást kell végrehajtani rajta. Álló jármű mellett és jelentősebb szélhatás hiányában a fúvóká(ka)t a szélvédő külső felületén a célterületre lehet irányítani.

3.2.6.2. A szélvédő külső felületén a 3.1.8. és a 3.1.9. pont előírásai szerinti kezelést kell elvégezni.

3.2.6.3. A szélvédőmosó rendszert a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni, figyelembe véve a 3.2.1.1.1. és a 3.2.1.1.2. pontban foglaltakat. A vizsgálat teljes időtartama nem haladhatja meg a legnagyobb törlési gyakoriságra állított, automatikusan működő szélvédőtörlő rendszer 10 teljes ciklusának hosszát.

3.2.6.4. A 2.2.4. pontban foglalt követelmények teljesülésének ellenőrzéséhez a megfelelő megtisztított terület körvonalát be kell jelölni és össze kell vetni az A látómező körvonalával. Ha megfigyeléssel megállapítható, hogy a követelmények teljesülnek, a körvonalak bejelölése nem szükséges.

3.2.7. A 3.2.6–3.2.6.4. pontban meghatározott vizsgálatot mindig azon a járművön kell elvégezni, amelyikre az EU-típusjóváhagyást kérik, még akkor is, ha jóváhagyott önálló műszaki egység van a járműbe építve.

4. A szélvédőtörlő és szélvédőmosó rendszerek vizsgálatához használt keverékre vonatkozó előírások

4.1. A 3.1.9. pontban említett vizsgálati keveréknek az alábbiakból kell állnia:

4.1.1. 205 mg/l-nél (Ca) kisebb keménységű víz: 92,5 térfogatszázalék

4.1.2. telített vizes sóoldat (nátrium-klorid): 5,0 térfogatszázalék

4.1.3. az alábbi 4.1.3.1–4.1.3.2.6. pont előírásainak megfelelő por: 2,5 térfogatszázalék

4.1.3.1. A vizsgálathoz használt por összetételére vonatkozó előírások

4.1.3.1.1. 68 ± 1 tömegszázalék SiO2

4.1.3.1.2. 4 ± 1 tömegszázalék Fe2O3

4.1.3.1.3. 16 ± 1 tömegszázalék Al2O3

4.1.3.1.4. 3 ± 1 tömegszázalék CaO

4.1.3.1.5. 1,0 ± 0,5 tömegszázalék MgO

4.1.3.1.6. 4 ± 1 tömegszázalék lúg

4.1.3.1.7. 2,5 ± 0,5 tömegszázalék hevítési veszteség

4.1.3.2. A durva szemcséjű por szemcseméret-eloszlására vonatkozó előírások

4.1.3.2.1. 12 ± 2 % 0–5 μm méretű szemcse

4.1.3.2.2. 12 ± 3 % 5–10 μm méretű szemcse

4.1.3.2.3. 14 ± 3 % 10–20 μm méretű szemcse

4.1.3.2.4. 23 ± 3 % 20–40 μm méretű szemcse

4.1.3.2.5. 30 ± 3 % 40–80 μm méretű szemcse

4.1.3.2.6. 9 ± 3 % 80–200 μm méretű szemcse

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A szélvédőtörlő és szélvédőmosó rendszerek működési módjának leírása:

1.3. A szélvédőtörlő rendszer részletes leírása (többek között a lapátok száma, hossza, a szélvédőtörlő karok méretei stb.):

1.4. A szélvédőmosó rendszer részletes leírása (többek között a fúvókák száma, a fúvókák nyílásainak száma, a szélvédőmosó-szivattyú, a folyadéktartály, a szélvédőmosófolyadék-tömlők, valamint csatlakozásuk a szivattyúhoz és a fúvókákhoz stb.):

1.5. A folyadéktartály űrtartalma (literben):

1.6. A jármű legnagyobb tervezési sebessége (km/h):

2. A vezető helye: bal / jobb (2)

3. A rendszer balkormányos és jobbkormányos járművekben is használható: igen / nem (2)

4. A szélvédőtörlő karra / szélvédőtörlő lapátra (2) aerodinamikai légterelő van felszerelve a vezető oldalán / középen / az utas oldalán / … (2)

5. Megjegyzések:

1. Kiegészítő információk:

1.1. Az önálló műszaki egység típusának rövid leírása:

1.2. A szélvédőmosó rendszer részletes leírása:

1.2.1. A fúvókák száma:

1.2.2. A nyílások száma fúvókánként:

1.2.3. A szélvédőmosófolyadék-tömlők, valamint a szivattyúval és a fúvókákkal való csatlakozásuk leírása:

1.2.4. A szélvédőmosó szivattyú leírása:

1.2.5. A folyadéktartály űrtartalma (literben):

2. Vezető helye: bal / jobb (3)

3. A rendszer bármelyik részét el lehet helyezni a motortérben: igen / nem (3)

4. Önálló műszaki egység: univerzális / járműspecifikus (3)

5. Megjegyzések:

6. Azon járműtípusok felsorolása, amelyekhez az önálló műszaki egységet jóváhagyták (adott esetben):

1. Az önálló műszaki egységeknek az (EU) 2018/858 rendelet 38.cikke (2) bekezdésében említett EU-típusjóváhagyási jele a következőkből áll:

1.1. egy téglalap, benne a nyomtatott kis „e” betű, amelyet azon tagállam megkülönböztető száma követ, amely az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását megadta, az alábbiak szerint:

1.2. A téglalap közelében két számjegy (jelenleg „00”) jelzi az azon követelményeket megállapító módosítássorozat számát, amelyeknek az adott önálló műszaki egység megfelel; majd egy szóköz után az (EU) 2018/858 rendelet IV. mellékletének 2.4. pontjában említett ötjegyű szám következik.

2. Az önálló műszaki egységek EU-típusjóváhagyási jelét eltávolíthatatlanul és jól olvashatóan kell elhelyezni.

3. Az 1. ábra az önálló műszaki egységek EU-típusjóváhagyási jelét szemlélteti.

Jelmagyarázat Az önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását 00406 sorszámmal Hollandia adta ki. Az első két számjegy (00) azt jelzi, hogy az önálló műszaki egységet e rendelettel összhangban hagyták jóvá.

1. E melléklet alkalmazásában:

1.1. „a gumiabroncs befoglaló teste”: a gumiabroncs legnagyobb profilszélessége és külső átmérője a tűrésekkel együtt, az alkotóelem-jóváhagyásban meghatározottaknak megfelelően;

1.2. „a havon való tapadást biztosító eszköz”: a jármű gumiabroncs/kerék kombinációjára felszerelhető, a havon való tapadást biztosító hólánc vagy más egyenértékű eszköz, amely nem hó-, téli, univerzális vagy más gumiabroncs.

2. Műszaki követelmények

2.1. Általános követelmények

2.1.1. A jármű minden kerekét kerékdobbal kell ellátni.

2.1.2. A kerékdobot a felépítmény részei vagy különálló sárvédők is alkothatják. Úgy kell kialakítani, hogy lehetőség szerint védje az úthasználókat a kövek, a sár, a jég, a hó és a víz felcsapódásától, és csökkentse a forgó kerekekkel való érintkezés jelentette veszélyt.

2.2. Különleges követelmények

2.2.1. A kerékdoboknak meg kell felelniük a 2.2.1.1–2.2.1.4. pont követelményeinek a gyártó által bejelentett menetkész tömegnek megfelelő tömegre beállított tömegű járművön, amelyben adott esetben egy kísérő utas ül az első üléssorban, és a jármű kormányzott kerekei egyenesen előre néznek.

2.2.1.1. A kerékközép előtti 30°-os és a kerékközép mögötti 50°-os sugárirányú síkok által bezárt részben (lásd az 1. ábrát) a kerékdob teljes szélességének (q) legalább a gumiabroncsok teljes szélességét (b) le kell fednie, figyelembe véve a gumiabroncs befoglaló testét, valamint a kerékabroncs/kerék kombináció(k) gyártó által megadott határhelyzeteit is. Ikerkerekeknél a gumiabroncsok befoglaló testét és a két gumiabroncs teljes szélességét (t) kell figyelembe venni.

2.2.1.1.1. A 2.2.1.1. pontban említett szélességek meghatározásához a gumiabroncs oldalán lévő jelöléseket (címkéket), díszítéseket, védőszalagokat vagy bordákat nem kell figyelembe venni.

2.2.1.2. A kerékdob hátsó része nem érhet véget a kerekek forgástengelye felett 150 mm-re elhelyezkedő vízszintes sík felett, továbbá:

2.2.1.2.1. Szimpla kerekek esetében a kerékdob hátsó széle és a 2.2.1.2. pontban említett vízszintes sík közötti metszéspontnak (lásd az 1. ábra A pontját) a gumiabroncs hosszirányú középsíkján kívül kell elhelyezkednie.

2.2.1.2.2. Ikerkerekek esetében a kerékdob hátsó széle és a 2.2.1.2. pontban említett vízszintes sík közötti metszéspontnak (lásd az 1. ábra A pontját) a külső keréknél a legkülső gumiabroncs hosszirányú középsíkján kívül kell elhelyezkednie.

2.2.1.3. Valamennyi kerékdob alakjának és elhelyezésének olyannak kell lennie, hogy a kerékdobok a lehető legközelebb essenek a gumiabroncshoz. A 2.2.1.1. pontban említett sugárirányú síkok által bezárt részen belül mindenekelőtt a következő követelményeknek kell teljesülniük:

2.2.1.3.1. A gumiabroncs tengelyének függőleges síkjában elhelyezkedő – a kerékdob külső és belső szélétől a kerékdob belsejében található kerékközépen áthaladó függőleges hosszanti síkon mért – bemélyedésnek (p) legalább 30 mm mélynek kell lennie. Ez a mélység (p) fokozatosan nullára csökkenhet a 2.2.1.1. pontban meghatározott sugárirányú síkok irányában.

2.2.1.3.2. A kerékdob alsó szélei és a kerekek forgásközéppontján átmenő tengely közötti távolság (c) nem haladhatja meg a sugár kétszeresét, ahol a sugár (r) a gumiabroncs statikus sugara.

2.2.1.4. Az állítható magasságú felfüggesztéssel rendelkező járműveknél a 2.2.1.3.1. és a 2.2.1.3.2. pontban foglalt követelményeknek akkor kell teljesülniük, amikor a jármű a gyártó által meghatározott szokásos haladási helyzetben van.

2.2.2. A kerékdobok állhatnak több részből, feltéve hogy összeszerelt állapotban nem marad hézag az egyes részekben, illetve közöttük.

2.2.3. A kerékdobokat szilárdan kell rögzíteni. Megengedett azonban, hogy egy egységként vagy alkatrészenként eltávolíthatók legyenek.

2.3. A havon való tapadást biztosító eszközök használata

2.3.1. A csak két hajtott kerékkel rendelkező járműveknél a gyártónak tanúsítania kell, hogy a jármű kialakítása lehetővé teszi, hogy a havon való tapadást biztosító eszközök legalább egy típusát felszereljék a jármű hajtott tengelyére jóváhagyott legalább egy gumiabroncs/kerék kombinációra. A járműtípushoz használható, havon való tapadást biztosító eszközt és gumiabroncs/kerék kombináció(ka)t a gyártó határozza meg az adatközlő lap 6.6.4. rovatában.

2.3.2. Az összkerék-meghajtású járműveknél, beleértve azokat a járműveket is, amelyeknél egyes hajtott tengelyek manuálisan vagy automatikusan lekapcsolhatók, a gyártónak tanúsítania kell, hogy a jármű kialakítása lehetővé teszi, hogy a havon való tapadást biztosító eszközök legalább egy típusát felszereljék a jármű le nem kapcsolható hajtott tengelyére jóváhagyott legalább egy gumiabroncs/kerék kombinációra. A járműtípushoz használható, havon való tapadást biztosító eszközt és gumiabroncs/kerék kombináció(ka)t a gyártó határozza meg az adatközlő lap 6.6.4. rovatában.

2.3.3. A jármű gyártójának a gépjármű használati utasításában (például a jármű kézikönyvében) meg kell adnia a meghatározott havon való tapadást biztosító eszközök helyes használatára vonatkozó megfelelő utasításokat.

(1) A gumiabroncs szélességét (b) a gumiabroncs felső részén kell meghatározni (a gumiabroncs profilszélessége a 2.2.1.1. pontban említett sugárirányú síkok között).

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A kerékdobok leírása:

1.3. Gumiabroncs/kerék kombináció(k) (megadva a gumiabroncsméretet, a kerékpántméretet és a besajtolási mélységet):

1.4. A járműhöz használható, havon való tapadást biztosító eszköz(ök) leírása:

1.5. A havon való tapadást biztosító eszközzel (eszközökkel) használandó gumiabroncs-kerék kombináció(k) (megadva a gumiabroncsméretet, a kerékpántméretet és a besajtolási mélységet):

2. Folyamatosan hajtott tengely(ek): 1. tengely / 2. tengely / … (1)

3. Állítható magasságú felfüggesztés: igen / nem (1)

4.  Egy egységként / alkatrészenként (1) eltávolítható / nem eltávolítható (1) kerékdobok

5. Megjegyzések:

1.1. „jégmentesített felület”: a szélvédő azon területe, amelynek külső felülete száraz, vagy amelynek külső felületét teljesen vagy részben olvadt (nedves) dér borítja, amelyet a jármű szélvédőtörlő rendszere el tud távolítani;

1.2. „páralecsapódás”: az a kondenzátumréteg, amely a szélvédő üvegezett felületének belső oldalán jelenik meg;

1.3. „páramentesített felület”: a szélvédő azon területe, amelynek belső felülete száraz és nincsenek rajta vízcseppek vagy -nyomok, miután korábban páralecsapódás borította;

1.4. „A látómező”: a 43. sz. ENSZ-előírás 21. mellékletének 2.2. szakaszában meghatározott A vizsgálati terület;

1.5. „B látómező”: a 43. sz. ENSZ-előírás 21. mellékletének 2.4. szakaszában meghatározott B vizsgálati terület a 2.4.1. szakaszban meghatározott terület kizárása nélkül (azaz az A látómezőt is tartalmazza);

1.6. „a gépjármű főkapcsolója”: az a berendezés, amellyel a gépjármű fedélzeti elektronikai rendszerét kikapcsolt állapotból – amikor a gépjármű parkol, a vezető pedig nincs jelen – rendes üzemmódba kapcsolják.

2.1.1. Minden, szélvédővel rendelkező járművet fel kell szerelni a dérnek és a jégnek a szélvédő külső üvegfelületéről való eltávolítására szolgáló rendszerrel. A szélvédő-jégmentesítő rendszernek kellőképpen hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy hideg időben is megfelelő látási viszonyokat biztosítson a szélvédőn át.

2.1.2. A rendszer hatékonyságát úgy kell ellenőrizni, hogy beindítás után rendszeres időközönként meg kell határozni a jégmentesített szélvédőfelület nagyságát, miután a járművet egy ideig hűtőkamrában tartották.

2.1.3. A 2.1.1. és a 2.1.2. pont követelményeinek teljesülését az e melléklet 3.1. pontja szerinti módszerrel kell ellenőrizni.

2.1.4. Az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

2.1.4.1. a vizsgálat megkezdése után 20 perccel az A látómezőnek 80 %-ban jégmentessé kell válnia;

2.1.4.2. a vizsgálat megkezdése után 25 perccel az utas oldalán jégmentesített szélvédőfelületnek megközelítőleg azonos méretűnek kell lennie a 2.1.4.1. pont szerint a vezető oldalára vonatkozóan meghatározott felülettel;

2.1.4.3. a vizsgálat megkezdése után 40 perccel a B látómezőnek 95 %-ban jégmentessé kell válnia.

2.2.1. Minden, szélvédővel rendelkező járművet fel kell szerelni a párának a szélvédő belső üvegfelületéről való eltávolítására szolgáló rendszerrel.

2.2.2. A párátlanító rendszernek kellőképpen hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy helyreállítsa a szélvédőn keresztüli látási viszonyokat, ha a szélvédő bepárásodott. A rendszer hatékonyságát a 3.2. pontban leírt eljárásnak megfelelően kell ellenőrizni.

2.2.3. Az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

2.2.3.1. az A látómezőnek 10 perc alatt 90 %-ban páramentessé kell válnia;

2.2.3.2. a B látómezőnek 10 perc alatt 80 %-ban páramentessé kell válnia.

3.1.1. A vizsgálatot – 8 ± 2 °C vagy – 18 ± 3 °C hőmérsékleten kell végrehajtani, a gyártó döntése szerint.

3.1.1.1. A vizsgálatot akkora hűtőkamrában kell végrehajtani, amelyben az egész jármű elfér, és amely megfelelően fel van szerelve ahhoz, hogy a járművet a vizsgálat teljes ideje alatt a 3.1.1. pontban megadott hőmérsékletek egyikén tartsák, a hideg levegő pedig keringjen. A vizsgálat – melynek során a járművet kiteszik a hideg hatásának – kezdete előtt legalább 24 órával le kell hűteni a hűtőkamrát az előírt vagy annál alacsonyabb hőmérsékletre. ►M1  Ha azonban ellenőrizhető, hogy a hűtőkamrának a reprezentatív helyeken, például a levegőkimenetnél vagy a falakon mért hőmérséklete az előírt vizsgálati hőmérsékleten stabilizálódott-e, a 24 órás időtartam lerövidíthető. ◄

3.1.2. Mielőtt a járművet a vizsgálathoz használt kamrába helyeznék, a szélvédő belső és külső felületét alaposan zsírtalanítani kell metilalkohollal vagy ezzel egyenértékű zsírtalanító szerrel. A száradást követően legfeljebb 2 %-os vagy addiktív illatanyagok hozzáadása nélküli, kereskedelemben kapható ammóniaoldatot kell rá felvinni. Az így kezelt felületeket hagyni kell megszáradni, majd száraz pamutronggyal át kell törölni.

3.1.3. A járművet le kell állítani, és a vizsgálat megkezdése előtt legalább 10 órán át a vizsgálati hőmérsékleten kell tartani.

3.1.3.1. A 3.1.3. pontban említett időtartam rövidebb is lehet, ha megállapítható, hogy a motor hűtőközegének és kenőanyagának hőmérséklete már stabilizálódott a vizsgálati értéken.

3.1.4. A 3.1.3. pontban előírt idő elteltével a szélvédő teljes külső felületén egyenletes vastagságú, 0,044 g/cm2-es jégréteget kell létrehozni egy 3,5 ± 0,2 bar nyomással működő vízfecskendővel.

3.1.4.1. A fecskendő fúvókáját maximális átfolyásra és úgy kell beállítani, hogy a létrejövő sugár minél szétterjedtebb legyen, a fecskendőt pedig a szélvédőtől 200–250 mm-re, az üvegfelületre merőlegesen kell tartani, és úgy kell irányítani, hogy a szélvédő egyik oldalától a másikig egyenletes vastagságú jégréteg képződjön.

3.1.4.1.1. A 3.1.5. pont követelményeinek teljesítéséhez olyan szórófejre lehet szükség, amely 1,7 mm-es átmérőjű fúvókával és 0,395 liter/perces átbocsátással rendelkezik, és amely az üvegfelülettől 200 mm-es távolságból 300 mm-es átmérőjű területen beszórja az üvegfelületet. Bármely más olyan eszköz is alkalmazható, amellyel teljesíteni lehet az itt leírt követelményeket.

3.1.5. Miután a szélvédőn létrejött a jégréteg, a járművet még legalább 30, de legfeljebb 40 percig a hűtőkamrában kell hagyni.

3.1.6. A 3.1.5. pontban megadott idő eltelte után egy vagy két megfigyelőnek helyet kell foglalnia a járműben, majd a jármű főkapcsolóját bekapcsolt állapotba lehet kapcsolni, és valamelyik motort – szükség esetén külső segédeszköz igénybevételével – el lehet indítani. A jármű főkapcsolójának bekapcsolásával a vizsgálat azonnal kezdetét veszi.

3.1.6.1. Ha a jármű motorral van felszerelve, a vizsgálati idő első öt percében a motort a gyártó által hideg időben való bemelegítésre ajánlott fordulatszámon lehet járatni.

3.1.6.2. A vizsgálat utolsó 35 percében (illetve a teljes vizsgálat során, ha nincs betervezve 5 perces bemelegítési idő) a következő követelmények érvényesek:

3.1.6.2.1. A motornak, amennyiben be van szerelve, a legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám 50 %-át nem meghaladó fordulatszámon kell működnie. Ha azonban bizonyos motorvezérlési stratégiák miatt ez nem bizonyul kivitelezhetőnek (például elektromos hibrid járművek esetében), reális forgatókönyvet kell kidolgozni a legrosszabb esetre. A forgatókönyvnek figyelembe kell vennie a motor fordulatszámát, és azt, hogy – 8 °C-os vagy – 18 °C-os környezeti hőmérsékleten (attól függően, hogy a gyártó melyiket választotta vizsgálati hőmérsékletnek) szokásos vezetési feltételek mellett a motorműködés szakaszos vagy teljes hiánya lehet jellemző. Ha a rendszer működő motor nélkül is teljesíteni tudja a jégmentesítésre vonatkozó követelményeket, akkor a motornak egyáltalán nem kell működnie.

3.1.6.3. A vizsgálat elején valamennyi akkumulátornak teljesen feltöltött állapotban kell lennie. Az elektromos erőátviteli rendszerrel rendelkező járművek nagyfeszültségű akkumulátorait azonban 60 %-nál nagyobb mértékben kell feltölteni.

3.1.6.5. A vizsgálathoz használt kamrában a hőmérsékletet a szélvédő magasságában kell mérni, olyan helyen, ahol a vizsgált jármű által leadott hő nem befolyásolja lényegesen a hőmérsékletet.

3.1.6.6. A kamra hűtésére használt levegőáram vízszintes összetevőjének sebességét közvetlenül a vizsgálat előtt, a jármű középsíkjában, a szélvédő alja előtt 300 mm-re, a szélvédő középmagasságában kell mérni; a mért sebességnek a lehető legkisebbnek kell lennie, és semmiképpen sem haladhatja meg a 8 km/h-t.

3.1.6.7. Amennyiben fel vannak szerelve, a motorháztetőnek, a tetőnek, valamennyi ajtónak, ablaknak és szellőzőnyílásnak (kivéve a fűtő- és szellőztetőberendezés be- és kilépő nyílásait) zárva kell lennie, azonban a gyártó kívánságára egy vagy két ablakot függőlegesen összesen legfeljebb 25 mm-re ki lehet nyitni.

3.1.7.8. A jármű jégmentesítő rendszerének kezelőszervét a járműgyártó ajánlásának megfelelően be kell állítani a vizsgálati hőmérsékletre.

3.1.6.9. A szélvédőtörlők a vizsgálat során használhatók, ha ez – a jármű belsejében bármely kezelőszerv használatát leszámítva – kézi segítség nélkül lehetséges.

3.1.7. A megfigyelőnek (megfigyelőknek) a vizsgálat megkezdése után ötperces időközönként meg kell rajzolnia (rajzolniuk) a szélvédő belső oldalán a jégmentesített felület körvonalát.

3.1.8. A vizsgálat befejeztével a 3.1.7. pont szerint fel kell jegyeznie (jegyezniük) a szélvédő belső felületén felrajzolt jégmentesített felület alakját, és meg kell jelölnie (jelölniük) azt az A, illetve a B látómező meghatározásához.

3.2.1. Mielőtt a járművet a vizsgálathoz használt kamrába helyeznék, a szélvédő belső és külső felületét alaposan zsírtalanítani kell metilalkohollal vagy ezzel egyenértékű zsírtalanító szerrel. A száradást követően legfeljebb 2 %-os vagy addiktív illatanyagok hozzáadása nélküli, kereskedelemben kapható ammóniaoldatot kell rá felvinni. Az így kezelt felületeket hagyni kell megszáradni, majd száraz pamutronggyal át kell törölni.

3.2.2. A vizsgálatot akkora klímakamrában kell végrehajtani, amelyben az egész jármű elfér, és amely alkalmas arra, hogy – 3 ± 1 °C értékű vizsgálati hőmérsékletet állítson elő és tartson a vizsgálat teljes időtartama alatt.

3.2.2.1. A vizsgálathoz használt kamrában a hőmérsékletet a szélvédő magasságában kell mérni, olyan helyen, ahol a vizsgált jármű által leadott hő nem befolyásolja lényegesen a hőmérsékletet.

3.2.2.2. A kamra hűtésére használt levegőáram vízszintes összetevőjének sebességét közvetlenül a vizsgálat előtt, a jármű középsíkjában, a szélvédő alja előtt 300 mm-re, a szélvédő középmagasságában kell mérni; a mért sebességnek a lehető legkisebbnek kell lennie, és semmiképpen sem haladhatja meg a 8 km/h-t.

3.2.2.3. Amennyiben fel vannak szerelve, a motorháztetőnek, a tetőnek, valamennyi ajtónak, ablaknak és szellőzőnyílásnak (kivéve a fűtő- és szellőztetőberendezés be- és kilépő nyílásait) zárva kell lennie, azonban a gyártó kívánságára a páramentesítési vizsgálat kezdetén egy vagy két ablakot függőlegesen összesen legfeljebb 25 mm-re ki lehet nyitni.

3.2.3. A páralecsapódást a 4. pontban leírt gőzfejlesztővel kell létrehozni. A gőzfejlesztőnek elegendő vizet kell tartalmaznia ahhoz, hogy – 3 °C-os környezeti hőmérsékleten a gyártó által kijelölt valamennyi ülőhelyen legalább 70 ± 5 g/óra gőzt lehessen létrehozni.

3.2.4. Mielőtt a járművet a klímakamrába helyezték, a szélvédő belső felületét a 3.2.1. pontban előírtak szerint meg kell tisztítani. Ezután csökkenteni és – 3 ± 1 °C-on stabilizálni kell a környezeti hőmérsékletet. A járművet le kell állítani, és a vizsgálat megkezdése előtt legalább 10 órán át a vizsgálati hőmérsékleten kell tartani. Ez a 10 órás időtartam azonban rövidebb is lehet, ha megállapítható, hogy a motor hűtőközegének és kenőanyagának hőmérséklete már stabilizálódott az előírt vizsgálati értéken.

3.2.5. A gőzfejlesztőt úgy kell elhelyezni, hogy kivezető nyílásai a jármű középsíkjában, a jármű második üléssorában legyenek. A gőzfejlesztőt általában az első ülések háttámlája mögé kell helyezni. Ha ez az elrendezés a jármű belső terének kialakítása miatt nem lehetséges, akkor a gőzfejlesztőt az üléstámlák előtt kell elhelyezni olyan helyzetben, amely a leginkább megfelel a fentiekben megadottaknak.

3.2.6. Miután a gőzfejlesztő már öt perce működik a járműben, egy vagy két megfigyelőnek mihamarabb be kell szállnia a járműbe úgy, hogy az ajtókat összesen legfeljebb 8 másodpercre nyitja (nyitják) ki, és helyet kell foglalnia (foglalniuk) az első ülése(ke)n; a gőzfejlesztő teljesítményét ekkor megfigyelőnként 70 ± 5 g/óra értékkel csökkenteni kell.

3.2.7. Egy perccel az után, hogy a megfigyelő(k) helyet foglalt(ak) a járműben, a jármű főkapcsolóját bekapcsolt állapotba lehet kapcsolni, és bármelyik motort – szükség esetén külső segédeszköz igénybevételével – el lehet indítani. A jármű főkapcsolójának bekapcsolásával a vizsgálat azonnal kezdetét veszi.

3.2.7.1. Ha a jármű motorral van felszerelve, a legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszám 50 %-át nem meghaladó fordulatszámon kell működnie. Ha azonban bizonyos motorvezérlési stratégiák miatt ez nem bizonyul kivitelezhetőnek (például elektromos hibrid járművek esetében), reális forgatókönyvet kell kidolgozni a legrosszabb esetre. A forgatókönyvnek figyelembe kell vennie a motor fordulatszámát, és azt, hogy – 1 °C-os környezeti hőmérsékleten szokásos vezetési feltételek mellett a motorműködés szakaszos vagy teljes hiánya lehet jellemző. Ha a rendszer működő motor nélkül is teljesíteni tudja a páramentesítésre vonatkozó követelményeket, akkor a motornak egyáltalán nem kell működnie.

3.2.7.2. A jármű párátlanító rendszerének kezelőszervét a járműgyártó ajánlásának megfelelően be kell állítani a vizsgálati hőmérsékletre.

3.2.7.3. A vizsgálat elején valamennyi akkumulátornak teljesen feltöltött állapotban kell lennie. Az elektromos erőátviteli rendszerrel rendelkező járművek nagyfeszültségű akkumulátorait azonban 60 %-nál nagyobb mértékben kell feltölteni.

3.2.8. A vizsgálat befejezése után a páramentes felület határait rögzíteni kell, fel kell jegyezni, illetve meg kell jelölni az A, illetve a B látómező meghatározásához.

4.1. A vizsgálathoz használt gőzfejlesztőnek a következő általános jellemzőkkel kell rendelkeznie:

4.1.1. A víztartálynak legalább 2,25 literes űrtartalommal kell rendelkeznie.

4.1.2. Forrásponton a hőveszteség nem haladhatja meg a 75 W-ot – 3 ± 1 °C környezeti hőmérsékleten.

4.1.3. A ventilátor kapacitásának 0,07 és 0,10 m3/perc között kell lennie 0,5 mbar statikus nyomáson.

4.1.4. A gőzfejlesztő tetején hat gőzkivezető nyílásnak kell elhelyezkednie, a perem körül egyenlő távolságban (lásd az 1. ábrát).

4.1.5. A gőzfejlesztőt – 3 ± 1 °C-os hőmérsékleten kell kalibrálni, úgy, hogy minden egyes 70 ± 5 g/óra kibocsátást követően leolvasható legyen a mért érték az említett kibocsátási érték legfeljebb n-szereséig, ahol n egyenlő a gyártó által tervezett ülőhelyek maximális számával.

4.2. Az egyes részeknek az alábbi méretekkel és anyagjellemzőkkel kell rendelkezniük:

4.2.1. Fúvóka

4.2.1.1. Méretek:

4.2.1.1.1. Hossz: 100 mm

4.2.1.1.2. Belső átmérő: 15 mm

4.2.1.2. Anyag:

4.2.1.2.1. Sárgaréz

4.2.2. Diszperziós kamra

4.2.2.1. Méretek:

4.2.2.1.1. A cső külső átmérője 75 mm

4.2.2.1.2. Falvastagság: 0,38 mm

4.2.2.1.3. Hossz: 115 mm

4.2.2.1.4. Hat 6,3 mm átmérőjű, a diszperziós kamra alja felett 25 mm-re, egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedő lyuk.

4.2.2.2. Anyag:

4.2.2.2.1. Sárgaréz

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A jégmentesítő és párátlanító rendszerek leírása:

1.3. A belső berendezések vagy szerelvények leírása, melyek befolyásolhatják a vizsgálatok eredményét:

1.4. Az ülőhelyek maximális száma:

1.5. A szélvédő jellemzői:

1.6. Az elektromos berendezés névleges feszültsége (V):

2. A vezető helye: bal / jobb (1)

3. Motor: szikragyújtású / kompressziós gyújtású / elektromos / hibrid elektromos / (1)

4. A jégmentesítési vizsgálathoz alkalmazott hőmérséklet: – 8 °C / – 18 °C (1)

5. Megjegyzések:

1.1.1. Minden gépjármű elejére vonóberendezést kell felszerelni.

1.1.2. Az (EU) 2018/858 rendelet I. mellékletének A. részében meghatározott M1 kategóriájú járműveket, a teher vontatására nem alkalmas járművek kivételével, hátul is fel kell szerelni vonóberendezéssel.

1.1.3. Az 55. sz. ENSZ-előírással összhangban a hátsó vonóberendezést mechanikus kapcsolószerkezettel is lehet helyettesíteni, feltéve, hogy az 1.2.1. pontban foglalt követelmények teljesülnek.

1.2.1. A járműre felszerelt valamennyi vonóberendezésnek ellen kell állnia a jármű műszakilag megengedett legnagyobb össztömegének legalább felére ható nehézségi erővel egyenértékű, statikus vonó-, illetve nyomóerőnek.

1.3.1. Annak érdekében, hogy az elakadt gépjárművet el lehessen távolítani az útról a saját kerekein gördülve, lehetővé kell tenni a jármű vontatását vagy vontatásra alkalmas üzemmódba helyezését a jármű kulcsának jelenlétében, a nem erre a célra tervezett különleges szerszámok használata vagy alkatrészek szétszerelése nélkül, a gépjármű használati utasításában a gyártó által megadott eljárás szerint. A gyártó a visszafordíthatatlan károsodás elkerülése érdekében a használati utasításban korlátozhatja a vontatási feltételeket a vontatási sebesség és távolság tekintetében, de ennek lehetővé kell tennie, hogy a vontatási távolság 10 percnél rövidebb idő alatt legalább 100 m legyen.

2.1. A járműre szerelt minden egyes vonóberendezést ki kell tenni mind vonó-, mind nyomóerőnek megfelelő vizsgálati terhelésnek.

2.2. A vizsgálati terhelést a járműhöz viszonyítva vízszintesen, hosszanti irányban kell kifejteni.

1. Kiegészítő információk:

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A vonóberendezések száma és elhelyezkedése:

1.3. A járműhöz való csatlakoztatás módja:

1.4. A jármű műszakilag megengedett legnagyobb össztömege (kg):

2. Elülső vonóberendezés(ek): leszerelhető / nem leszerelhető (1) horog / szem / egyéb (1)

3. Hátsó vonóberendezés(ek): leszerelhető / nem leszerelhető (1) horog / szem / egyéb / nincs (1)

4. A jármű teher vontatására alkalmas / nem alkalmas (1)

5. Megjegyzések:

1.1. „sárvédő”: olyan merev vagy félmerev alkotóelem, amelynek célja a mozgó gumiabroncsok által felhordott víz megállítása és a talajfelszín felé történő irányítása. A sárvédők teljesen vagy részlegesen a jármű felépítményének vagy egyéb részeinek (például a rakfelület alsó részének stb.) szerves részét képezhetik;

1.2. „sárfogó”: olyan rugalmas alkotóelem, amelyet függőlegesen a kerék mögé, az alváz vagy a rakfelület alsó részére vagy a sárvédőre szerelnek. A sárfogó feladata, hogy csökkentse a gumiabroncsok által a talajról felszedett kisebb tárgyak – elsősorban kavicsok – felfelé vagy oldalra, a többi úthasználó irányába történő kirepülésének a kockázatát;

1.3. „levegő/víz szétválasztó”: a sárvédő kötény és/vagy a sárfogó részét képező alkotóelem, amely átereszti a levegőt, miközben csökkenti a porlasztott víz szóródását;

1.4. „energiaelnyelő”: a sárvédő és/vagy a sárvédő kötény és/vagy a sárfogó részét képező alkotóelem, amely elnyeli a vízpermet energiáját, és ily módon csökkenti a porlasztott víz szóródásának a mértékét;

1.5. „külső sárvédő kötény”: a jármű hosszirányú síkjával párhuzamos, körülbelül függőleges síkban elhelyezkedő alkotóelem, amely a sárvédő vagy a jármű felépítményének a részét képezheti;

1.6. „kormányzott kerekek”: olyan kerekek, amelyeket a jármű kormányrendszere hoz működésbe;

1.7. „önbeálló tengely”: valamely központi ponthoz forgócsappal rögzített olyan tengely, amely vízszintes ív leírására képes;

1.8. „saját kormányzású kerekek”: olyan kerekek, amelyeket nem a jármű kormányberendezése működtet, és amelyek – a talajjal való súrlódás következtében – legfeljebb 20o-os szögben tudnak elfordulni;

1.9. „felemelhető tengely”: a XIII. melléklet 2. része A. szakaszának 1.34. pontjában meghatározott tengely;

1.10. „terheletlen jármű”: a XIII. melléklet 2. része A. szakaszának 1.3. pontja szerinti menetkész jármű;

1.11. „futófelület”: a gumiabroncsnak a 30. sz. ENSZ-előírás ( 13 ) 2.8. pontjában vagy adott esetben az 54. sz. ENSZ-előírásban ( 14 ) meghatározott része;

2.1. Általános követelmények

2.2. Szükséges vizsgálatok

2.3. A típusjóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálathoz a következőket kell benyújtani:

2.4. Jelölések

2.5. Az energiaelnyelő típusú berendezések esetében „A” betűvel, a levegő/víz szétválasztó típusú berendezések esetében „S” betűvel kell kiegészíteni a jóváhagyási jelet a 3. rész C. szakaszával összhangban.

3.1.  Az energiaelnyelő típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközökre vonatkozó vizsgálatok

3.1.1. Alapelv

3.1.2. Felszerelés

3.1.3. Vizsgálati körülmények

3.1.3.1. A vizsgálatokat zárt helyiségben, légmozgás nélküli környezetben kell elvégezni.

3.1.3.2. A környezeti hőmérsékletnek és a vizsgált darabok hőmérsékletének 21 (± 3) °C-nak kell lennie.

3.1.3.3. Ionmentes vizet kell használni.

3.1.3.4. A vizsgált darabokat mindegyik vizsgálathoz nedvesítéssel kell előkészíteni.

3.1.4. Eljárás

3.1.4.1. A vizsgálandó eszköznek egy 500 (+ 0/– 5) mm széles és 750 mm hosszú mintáját a vizsgálóberendezés függőleges vázához kell erősíteni, meggyőződve arról, hogy a minta jól helyezkedik el a gyűjtőtartály határfelületei között, továbbá hogy a vizet semmilyen akadály nem tudja eltéríteni sem a becsapódás előtt, sem azután.

3.1.4.2. A víz áramlási sebességét 0,675 (+/– 0,01) l/s értékre kell beállítani, és 500 (+/– 2) mm-es vízszintes távolságból rá kell irányítani a mintára legalább 90 liter, de legfeljebb 120 liter vizet (lásd a függelék 8. ábráját).

3.1.4.3. Hagyni kell, hogy a víz a mintáról a gyűjtőtartályba csepegjen. Ki kell számítani az összegyűjtött víznek a szétszóródott víz mennyiségéhez viszonyított százalékos arányát.

3.1.4.4. A vizsgálatot ötször kell elvégezni a mintán a 3.1.4.2. és a 3.1.4.3. pontnak megfelelően. Ki kell számítani az öt vizsgálatból álló sorozat átlagos százalékos arányát.

3.1.5. Eredmények

3.1.5.1. A 3.1.4.4. pontban kiszámított átlagos százalékos aránynak legalább 70 %-nak kell lennie.

3.1.5.2. Amennyiben egy öt vizsgálatból álló sorozatban az összegyűjtött víz legnagyobb és legkisebb százalékos aránya több mint 5 %-kal eltér az átlagértéktől, az öt vizsgálatból álló sorozatot meg kell ismételni.

3.1.5.3. Ellenőrizni kell, hogy a berendezés függőleges helyzete befolyásolja-e a kapott eredményeket. Ha igen, akkor a 3.1.4.1–3.1.4.4. pontban leírt eljárást meg kell ismételni azokban a helyzetekben, amelyek az összegyűjtött víz legnagyobb és legkisebb százalékos arányát eredményezték; a 3.1.5.2. pont szerinti követelményeket kell alkalmazni.

3.2. A levegő/víz szétválasztó típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközökre vonatkozó vizsgálat

3.2.1. Alapelv

3.2.2. Berendezés

3.2.3. Vizsgálati körülmények

3.2.3.1. A vizsgálatokat zárt helyiségben, légmozgás nélküli környezetben kell elvégezni.

3.2.3.2. A környezeti hőmérsékletnek és a vizsgált darabok hőmérsékletének 21 (± 3) °C-nak kell lennie.

3.2.3.3. Ionmentes vizet kell használni.

3.2.3.4. A vizsgált darabokat mindegyik vizsgálathoz nedvesítéssel kell előkészíteni.

3.2.4. Eljárás

3.2.4.1. Egy 305 × 100 mm-es mintát függőlegesen rögzíteni kell a vizsgálati berendezésben. Gondoskodni kell arról, hogy a minta és a felső ívelt lemez között ne legyen rés, valamint hogy a tálca megfelelő helyzetben legyen. A porlasztótartályt meg kell tölteni 1 ± 0,005 liter vízzel, és az ábrán látható módon kell elhelyezni.

3.2.4.2. A porlasztót a következők szerint kell beállítani:

3.2.4.3. A vizet addig kell porlasztani, amíg eloszlik a vízköd, és fel kell jegyezni az eltelt időt. Hagyni kell, hogy a víz 60 másodpercen keresztül a mintából a tálcára folyjon, majd meg kell mérni az összegyűjtött víz mennyiségét. A porlasztótartályban maradt víz mennyiségét is meg kell mérni. Ki kell számítani az összegyűjtött víz térfogatának a szétszóródott víz térfogatához viszonyított százalékos arányát.

3.2.4.4. A vizsgálatot ötször kell elvégezni, és ki kell számítani az összegyűjtött mennyiség átlagos százalékos arányát. Minden egyes vizsgálat előtt ellenőrizni kell a tálca, a porlasztótartály, valamint a mérőedény száraz voltát.

3.2.5. Eredmények

3.2.5.1. A 3.2.4.4. ponttal összhangban kiszámított átlagos százalékos aránynak legalább 85 %-nak kell lennie.

3.2.5.2. Amennyiben egy öt vizsgálatból álló sorozatban az összegyűjtött víz legnagyobb és legkisebb százalékos aránya több mint 5 %-kal eltér az átlagértéktől, az öt vizsgálatból álló sorozatot meg kell ismételni. Amennyiben a második öt vizsgálatból álló sorozatban a visszanyert víz legnagyobb és legkisebb százalékos aránya ismét több mint 5 %-kal eltér az átlagértéktől, és ha az alsó érték nem felel meg a 3.2.5.1. pont követelményeinek, akkor a típusjóváhagyás nem adható meg.

3.2.5.3. Amennyiben a berendezés függőleges helyzete befolyásolja a kapott eredményeket, úgy a 3.2.4.1–3.2.4.4. pontban leírt eljárást olyan helyzetekben kell megismételni, amelyek az összegyűjtött víz legnagyobb és legkisebb százalékos arányát eredményezik; a 3.2.5.2. pont szerinti követelményeket kell alkalmazni.

4.1. Az (EU) 2018/858 rendelet I. mellékletében meghatározott terepjáró járművek kivételével az N és O kategóriájú járműveket az e mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően kell kialakítani és/vagy a felcsapódó víz elleni védőrendszerekkel kell felszerelni. Az alvázas/vezetőfülkés járművek esetében ezek a követelmények csak a vezetőfülke által fedett kerekekre alkalmazhatók.

4.2. A 2. cikk (19) bekezdésében meghatározott, felcsapódó víz elleni védőeszközökre vonatkozóan e mellékletben megállapított követelmények nem kötelezőek a legfeljebb 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű N, O1 és O2 kategóriájú járművek, az alvázas/vezetőfülkés járművek, a felépítmény nélküli járművek vagy az olyan járművek esetében, ahol a felcsapódó víz elleni védőeszközök jelenléte összeegyeztethetetlen a jármű használati módjával. Ha azonban e járműveket mégis ellátják ilyen védőeszközökkel, akkor azoknak teljesíteniük kell az e rendeletben foglalt követelményeket.

4.3. A jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy felcsapódó víz elleni védőrendszerrel felszerelt, a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet.

4.4. Tengelyek

4.4.1.  Felemelhető tengelyek

4.4.2.  Önbeálló tengelyek

4.5.  A külső sárvédő kötény helyzete

4.6.  A jármű állapota

4.7.  A felcsapódó víz elleni védőrendszer

4.7.1. A felcsapódó víz elleni védőrendszernek a 4.8. vagy a 4.10. pontban foglalt követelményeknek kell megfelelnie.

4.7.2. A felépítmény padlója, illetve a rakfelület alsó része által takart nem kormányzott, illetve saját kormányzású kerekek felcsapódó víz elleni védőrendszerének a 4.8. vagy 4.10. pontban foglalt, vagy a 4.9. pontban foglalt követelményeknek kell megfelelnie.

4.8.  Az energiaelnyelő típusú, felcsapódó víz elleni védőrendszerekkel kapcsolatos követelmények kormányzott, saját kormányzású vagy nem kormányzott kerekekkel ellátott tengelyek esetében

4.8.1. Sárvédők

4.8.1.1. A sárvédőknek a közvetlenül a gumiabroncs vagy gumiabroncsok fölötti, előtti és mögötti zónát a következőképpen kell takarniuk:

4.8.1.2. A sárvédő hátsó részének elülső oldalára egy, a 3.1. pont szerinti előírásoknak megfelelő felcsapódó víz elleni védőeszközt kell felszerelni. Ennek az anyagnak a kerék középpontjától induló és a vízszintes síkkal legalább 30°-os szöget bezáró egyenes vonal által meghatározott magasságig kell fednie a sárvédő belső oldalát (lásd a függelék 3. ábráját).

4.8.1.3. Ha a felszerelt sárvédők több alkotóelemből állnak, akkor azokon nem lehet semmilyen olyan nyílás, amelyen a jármű mozgása közben vízpermet hatolhat át. Ez a követelmény akkor tekinthető teljesítettnek, ha a jármű akár terhelt, akár terheletlen állapotában a kerék középpontjából kifelé a gumiabroncs futófelületének teljes szélességén és a sárvédők által takart tartományon belül áramló radiális vízsugár mindig nekiütközik a felcsapódó víz elleni védőrendszer egy részének.

4.8.2. Külső sárvédő kötények

4.8.2.1. Szimpla tengelyek esetében a külső sárvédő kötény alsó széle nem helyezkedhet el az alábbi, a kerék középpontjától mért távolságokon és sugarakon kívül, a legalsó szélső pontok kivételével, amelyek le lehetnek kerekítve (lásd a függelék 2. ábráját).

4.8.2.2. Tengelycsoportok esetében a 4.8.2.1. pontban meghatározott követelmények nem vonatkoznak az első és az utolsó tengely középpontján áthaladó függőleges keresztirányú síkok közötti részre, ahol a külső sárvédő kötények egyenesek lehetnek a felcsapódó víz elleni védőrendszer folytonosságának biztosítása érdekében (lásd a függelék 4. ábráját).

4.8.2.3. A felcsapódó víz elleni védőrendszer legfelső és legalsó pontja (a sárvédő és a külső sárvédő kötény) közötti távolság – a sárvédőre merőleges bármelyik keresztmetszetben mérve (lásd a függelék 1b. és 2. ábráját) – a kerék középpontján vagy tengelycsoportok esetében az első kerék középpontján keresztülhaladó függőleges vonal mögötti egyik pontnál sem lehet 45 mm-nél kevesebb. Ez a távolság e függőleges vonal előtt fokozatosan csökkenhet.

4.8.2.4. A külső sárvédő kötényeken, illetve a külső sárvédő kötények és a sárvédők egyéb részei között nem lehet olyan nyílás, amely a jármű mozgása közben lehetővé teszi a vízpermet kiszivárgását.

4.8.2.5. A 4.8.2.3. és a 4.8.2.4. pont követelményeit nem szükséges helyileg figyelembe venni, ha a sárvédő kötény több különböző, egymáshoz képest elmozduló elemből tevődik össze.

4.8.2.6. Az (ISO 612:1978 szabvány 6.20. pontjában meghatározott) alacsony alvázú félpótkocsikhoz használható vontatók, nevezetesen azok, amelyek nyeregtalpának a magassága legfeljebb 1 100  mm, megtervezhetők olyan módon, hogy mentesüljenek a 4.8.1.1. a), a 4.8.1.3. és a 4.8.2.4. pont követelményei alól. Ebben a tekintetben, amikor az említett vontatók félpótkocsihoz vannak csatlakoztatva, a sárvédők és a sárvédő kötények nem takarhatják el a hátsó tengelyek gumiabroncsai fölött közvetlenül elhelyezkedő területet annak érdekében, hogy a felcsapódó víz elleni védőrendszer ne váljon használhatatlanná. Az ilyen járművek sárvédőinek és sárvédő kötényeinek azonban meg kell felelniük a 4.8.1.1. a), a 4.8.1.3. és a 4.8.2.4. pont követelményeinek azokban a szakaszokban, amelyek 60o-nál nagyobb szöget zárnak be a kerék középpontján áthaladó függőleges vonallal, e gumiabroncsok előtt és mögött.

4.8.3. Sárfogók

4.8.3.1. A sárfogó szélességének teljesítenie kell a 4.8.1.1. c) pontban megadott, „q”-ra vonatkozó követelményt, kivéve, amikor a sárfogó valamely része a sárvédővel közös. Ilyen esetben a sárfogó említett részének legalább olyan szélesnek kell lennie, mint a gumiabroncs futófelülete.

4.8.3.2. A sárfogónak alapvetően függőleges irányban kell elhelyezkednie.

4.8.3.3. Az alsó szél legnagyobb magassága nem haladhatja meg a 200 mm-t (lásd a függelék 3. ábráját).

4.8.3.4. A sárfogó nem lehet – vízszintesen mérve – 300 mm-nél távolabb a gumiabroncs leghátsó szélétől.

4.8.3.5. Az olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti „d” távolság 250 mm-nél kisebb, csak a hátsó kerekekhez kell sárfogókat felszerelni. Ha a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti „d” távolság legalább 250 mm (lásd a függelék 4. ábráját), valamennyi kerék mögé sárfogót kell szerelni.

4.8.3.6. A sárfogók nem hajolhatnak el 100 mm-nél jobban a jármű hátsó része felé a sárfogó alsó széle fölött 50 mm-rel lévő ponton fellépő, 100 mm-es sárfogószélességenként 3 N mértékű erő hatására.

4.8.3.7. Az előírt legkisebb méretekkel rendelkező sárfogó elülső felületének egészére olyan felcsapódó víz elleni védőeszközt kell felszerelni, amely megfelel a 3.1. pontban foglalt előírásoknak.

4.8.3.8. A sárvédő alsó és hátsó széle, valamint a sárfogó között nem lehet olyan nyílás, amely lehetővé teszi a vízpermet kiszivárgását.

4.8.3.9. Amennyiben a felcsapódó víz elleni védőeszköz megfelel a sárfogókra vonatkozó, a 4.8.3. pontban meghatározott előírásoknak, úgy további sárfogóra nincs szükség.

4.9.  Az energiaelnyelő típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközökkel felszerelt felcsapódó víz elleni védőrendszerekkel kapcsolatos követelmények egyes, nem kormányzott és saját kormányzású kerekekkel ellátott tengelyek esetében (lásd az 5.2. pontot)

4.9.1. Sárvédők

4.9.1.1. A sárvédőknek el kell takarniuk a közvetlenül a gumiabroncs vagy gumiabroncsok fölött található zónát. A sárvédők elülső és hátulsó végének legalább a gumiabroncs vagy gumiabroncsok felső szélét érintő vízszintes síkig kell kinyúlnia (lásd a függelék 5. ábráját). A sárvédők hátsó vége azonban sárfogóval is helyettesítő, ez esetben a sárfogónak a sárvédő (vagy azzal egyenértékű alkotóelem) felső részéig kell kinyúlnia.

4.9.1.2. A sárvédő belső oldalának teljes hátsó részét olyan felcsapódó víz elleni védőeszközzel kell ellátni, amely megfelel a 3.1. pontban szereplő követelményeknek.

4.9.2. Külső sárvédő kötények

4.9.2.1. Szimpla tengelyek vagy olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos gumiabroncsok közötti távolság legalább 250 mm, a külső sárvédő köténynek a sárvédő alsó részétől a felső részéig terjedő felületet kell eltakarnia egészen addig az egyenes vonalig, amelyet a gumiabroncs vagy gumiabroncsok felső szélének érintője képez, és amely a gumiabroncs elejének érintője által alkotott függőleges sík és a kerék vagy kerekek mögött található sárvédő vagy sárfogó között húzódik (lásd a függelék 5b. ábráját).

4.9.2.2. A külső sárvédő kötény, valamint a sárvédő belseje között nem lehet olyan nyílás, amely lehetővé teszi a vízpermet kiszivárgását.

4.9.2.3. Amennyiben nincs minden egyes kerék mögött sárfogó (lásd a 4.8.3.5. pontot), úgy a külső sárvédő köténynek folyamatosnak kell lennie a sárfogó külső széle és az első tengelyen levő gumiabroncs elejének legtávolabbi pontját érintő függőleges sík között (lásd a függelék 5a. ábráját).

4.9.2.4. A külső sárvédő köténynek legalább 100 mm magasnak kell lennie, teljes belső felületét pedig olyan energiaelnyelő típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközzel kell ellátni, amely megfelel a 3.1. pontban foglalt követelményeknek.

4.9.3. A sárfogóknak a sárvédő alsó részéig kell kinyúlniuk, és meg kell felelniük a 4.8.3.1–4.8.3.9. pontban foglaltaknak.

4.10  A levegő/víz szétválasztó típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközökkel felszerelt felcsapódó víz elleni védőrendszerekkel kapcsolatos követelmények kormányzott és nem kormányzott kerekkel ellátott tengelyek esetében

4.10.1. Sárvédők

4.10.1.1. A sárvédőknek meg kell felelniük a 4.8.1.1. c) pontban foglalt követelményeknek.

4.10.1.2. Szimpla tengelyek vagy olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti távolság 300 mm-nél nagyobb, a sárvédőknek a 4.8.1.1. a) pontban foglalt követelményeknek is meg kell felelniük.

4.10.1.3. Az olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti távolság nem haladja meg a 300 mm-t, a sárvédőknek a 7. ábrán látható mintának is meg kell felelniük.

4.10.2. Külső sárvédő kötények

4.10.2.1. A külső sárvédő kötények alsó széleit az e mellékletben foglalt követelményeknek megfelelő levegő/víz szétválasztó típusú, felcsapódó víz elleni védőeszközzel kell felszerelni.

4.10.2.2. Szimpla tengelyek vagy olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti távolság nagyobb, mint 300 mm, a külső sárvédő kötényre felszerelt felcsapódó víz elleni védőeszköz alsó szélének az alábbi – a kerék középpontjából mért – távolságokon, illetve sugarakon belül kell elhelyezkednie (lásd a függelék 6. és 7. ábráját):

4.10.2.3. Olyan tengelycsoportok esetében, ahol a szomszédos tengelyeken lévő gumiabroncsok közötti távolság nem haladja meg a 300 mm-t, a tengelyek közötti résben található külső sárvédő kötényeket a 4.10.1.3. pontban meghatározott távolságokra kell elhelyezni, és azoknak úgy kell lefelé nyúlniuk, hogy legfeljebb 100 mm-rel legyenek a kerekek középpontján keresztülhaladó vízszintes vonal fölött (lásd a függelék 7. ábráját).

4.10.2.4. A külső sárvédő kötény mélysége a kerék középpontján keresztülhaladó függőleges vonal mögötti egyik pontnál sem lehet 45 mm-nél kevesebb. Ez a mélység e függőleges vonal előtt fokozatosan csökkenhet.

4.10.2.5. A külső sárvédő kötényeken, illetve a külső sárvédő kötények és a sárvédők között nem lehet olyan nyílás, amely lehetővé teszi a vízpermet kiszivárgását.

4.10.3. Sárfogók

4.10.3.1. A sárfogóknak meg kell felelniük az alábbi követelménycsoportok valamelyikének:

4.10.3.2. A 4.10.3.1. b) pontban említett sárfogókra a függelék 4. pontjában szereplő előírásoknak megfelelő, felcsapódó víz elleni védőeszközt kell felszerelni, legalább a teljes szél mentén.

4.10.3.2.1. A felcsapódó víz elleni védőeszköz alsó széle legfeljebb 200 mm-rel lehet a talaj fölött. A sárfogó alsó szélének útfelülettől mért legnagyobb magassága 300 mm-re emelhető, ha azt a gyártó a felfüggesztési jellemzők figyelembevételével műszakilag megfelelőnek tartja.

4.10.3.2.2. A felcsapódó víz elleni védőeszköznek legalább 100 mm mélységűnek kell lennie.

4.10.3.2.3. Az alsó résztől eltekintve – amely magában foglalja a felcsapódó víz elleni védőeszközt – a 4.10.3.1. b) pontban említett sárfogó nem hajolhat el 100 mm-nél jobban hátrafelé az üzemi helyzetben lévő, felcsapódó víz elleni védőeszköz és a sárfogó találkozási pontjánál mért és a sárfogó alsó széle fölött 50 mm távolságban fellépő, 100 mm-es sárfogószélességenként 3 N mértékű erő hatására.

4.10.3.3. A sárfogó nem lehet – vízszintesen mérve – 200 mm-nél távolabb a gumiabroncs leghátsó szélétől.

4.11. Tengelycsoport esetében a leghátsó tengelyen kívüli tengelyek felcsapódó víz elleni védőrendszerének nem kell feltétlenül elfednie a gumiabroncs futófelületének teljes szélességét, amennyiben helyileg fennáll annak a lehetősége, hogy kölcsönhatás alakul ki a felcsapódó víz elleni védőrendszer és a tengelyek, a felfüggesztés vagy az alváz szerkezete között.

Megjegyzés: A számok e melléklet 2. részének 4.8.1.1. c) pontjára vonatkoznak.

1. Az idézett számok e melléklet 2. részének 4.8.2., 4.8.2.3., 4.8.1.1. és 4.8.1.1. a) pontjára vonatkoznak.

2. T: a sárvédő kiterjedése

Megjegyzés:  Az idézett számok e melléklet 2. részének 4.8.1.2, 4.8.3 és 4.8.3.3 pontjára vonatkoznak.

a) Tengelycsoport, ahol a gumiabroncsok közötti távolság kisebb, mint 250 mm

b) Szimpla tengely vagy tengelycsoport, ahol a gumiabroncsok közötti távolság legalább 250 mm

1. A számok e melléklet 2. részének megfelelő pontjaira utalnak.

2. T: a sárvédő kiterjedése

1. A számok e melléklet 2. részének megfelelő pontjaira utalnak.

2. T: a sárvédő kiterjedése

1. Kiegészítő információk

1.1. A felcsapódó víz elleni védőeszközök jellemzői (típus, rövid leírás, védjegy vagy kereskedelmi név, alkotóelem-típusjóváhagyási szám(ok)):

5. Megjegyzések (adott esetben):

1. Kiegészítő információk

1.1. A berendezés működési elve: energiaelnyelő / levegő/víz szétválasztó (2):

1.2. A felcsapódó víz elleni védőeszközök jellemzői (rövid leírás, védjegy vagy kereskedelmi név, szám(ok)):

5. Megjegyzések (adott esetben):

1. Az önálló műszaki egységeknek az (EU) 2018/858 rendelet 38.cikke (2) bekezdésében említett EU-típusjóváhagyási jele a következőkből áll:

1.1. egy téglalap, benne a nyomtatott kis „e” betű, amelyet azon tagállam megkülönböztető száma követ, amely az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását megadta, az alábbiak szerint:

1.2. A téglalap közelében két számjegy (jelenleg „00”) jelzi az azon követelményeket megállapító módosítássorozat számát, amelyeknek az adott önálló műszaki egység megfelel; majd egy szóköz után az (EU) 2018/858 rendelet IV. mellékletének 2.4. pontjában említett ötjegyű szám következik.

2. Az önálló műszaki egységként történő EU-típusjóváhagyás jelét eltávolíthatatlanul kell elhelyezni a felcsapódó víz elleni védőeszközön, úgy, hogy akkor is jól olvasható legyen, amikor a berendezés be van építve a járműbe.

3. Az 1. ábra az önálló műszaki egységek EU-típusjóváhagyási jelét szemlélteti.

Jelmagyarázat Az önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását 00406 sorszámmal Hollandia adta ki. Az első két számjegy (00) azt jelzi, hogy az önálló műszaki egységet e rendelettel összhangban hagyták jóvá. Az „A” betű energiaelnyelő típusú berendezést jelez.

1.1. „kézi sebességváltó”: olyan sebességváltó, amely oly módon működtethető, hogy a váltás az összes vagy néhány sebességfokozat között a járművezető által végzett művelet közvetlen következménye, tekintet nélkül a fizikai végrehajtás módjára; ez a meghatározás nem terjed ki azon rendszerekre, amelyekben a járművezetőnek csak egy bizonyos sebességváltási stratégia előzetes kiválasztására vagy a vezetés közben rendelkezésre álló sebességfokozatok számának korlátozására van módja, és amelyekben a tényleges sebességváltás indítása a vezető döntésétől függetlenül, bizonyos vezetési módoknak megfelelően történik;

1.2. „a jármű üzemi állapota”: a jármű azon állapota, amelyben legalább két előremeneti sebességfokozat közötti váltás elvégezhető;

1.3. „kézi üzemmód”: a jármű azon üzemi állapota, amelyben az összes vagy néhány sebességfokozat közötti váltás mindig a járművezető tevékenységének közvetlen következménye;

1.4. „kipufogógáz-kibocsátás”: a 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 6. pontjában meghatározott kipufogócső-kibocsátás.

2.1. Az e részben meghatározott követelmények azokra az M1 kategóriájú gépjárművekre vonatkoznak, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

2.2. A 2.1. pontban említett követelmények nem vonatkoznak a 715/2007/EK rendelet 3. cikkének 2. c) pontjában meghatározott „különös szociális igények teljesítésére tervezett járművekre”.

2.3. Egy sebességváltás-jelzővel felszerelt jármű EU-típusjóváhagyásának kérelmezésekor a gyártónak teljesítenie kell az alábbi feltételek egyikét:

4.1. A sebességváltásra vonatkozó ajánlást jól megkülönböztethető vizuális jel formájában kell megjeleníteni, azaz lehet például egy magasabb, illetve egy alacsonyabb/magasabb sebességfokozatba való kapcsolást jelző egyértelmű piktogram, vagy a konkrét sebességfokozat megadása a járművezető számára. A vizuális jelet egyéb jelekkel, pl. hangjelzéssel is ki lehet egészíteni, amennyiben ez nem veszélyezteti a biztonságot.

4.2. A sebességváltás-jelző nem zavarhatja a kötelezően felszerelendő vagy a jármű biztonságos működését elősegítő egyik visszajelző, kezelőszerv vagy kijelző működését sem, illetve nem takarhatja el azokat. A 4.3. ponttól függetlenül a jel nem terelheti el a vezető figyelmét, és nem zavarhatja a jármű megfelelő és biztonságos működését.

4.3. A sebességváltás-jelzőt a 121. sz. ENSZ-előírás ( 18 ) 5.1.2. szakaszának megfelelően kell elhelyezni. Úgy kell kialakítani, hogy ne lehessen összetéveszteni a jármű többi visszajelzőjével, kezelőszervével vagy kijelzőjével.

4.4. A sebességváltás-jelzések megjelenítésére többfunkciós kijelző is használható, feltéve hogy e jelzések világosan elkülönülnek a többi jeltől, valamint jól láthatók és azonosíthatók a járművezető számára.

4.5. Kivételes helyzetekben más jelek automatikusan felülírhatják vagy kikapcsolhatják a sebességváltás-jelzést. Ilyen kivételes helyzet lehet például, amikor a jármű biztonságos működése vagy épsége forog kockán, amit többek között a kipörgésgátló vagy a menetstabilizáló rendszerek bekapcsolódása, a vezetéstámogató rendszerek jelzéseinek átmeneti bekapcsolódása, illetve a jármű hibás működésével kapcsolatos egyéb események jeleznek. A sebességváltás-jelzőnek a kivételes helyzet megszűnését követően 10 másodpercen belül vissza kell váltania a szokásos üzemmódra; különleges műszaki vagy viselkedésbeli okok esetén ez az időtartam 10 másodpercnél több is lehet.

5.1. A sebességváltás-jelzőnek az 5.2. és az 5.3. pontban meghatározott követelményeket is figyelembe véve akkor kell sebességváltást javasolnia, ha a javasolt sebességfokozat mellett a becslések szerint alacsonyabb lenne az üzemanyag-fogyasztás, mint az adott pillanatban használt sebességfokozat mellett.

5.2. A sebességváltás-jelzőt úgy kell kialakítani, hogy az észszerűen feltételezhető vezetési körülményekre optimalizált, környezetkímélő vezetési módra ösztönözze a járművezetőt. A sebességváltás-jelző fő célja, hogy – amennyiben a járművezető követi a jelzéseit – a lehető legkisebbre csökkentse a jármű üzemanyag-fogyasztását. A szabályozott kipufogógáz-kibocsátás azonban a sebességváltás-jelző javaslatainak követése miatt nem növekedhet aránytalanul az eredeti állapothoz képest. Ezenkívül a sebességváltás-jelző stratégiájának meg kell könnyítenie a kibocsátáscsökkentő berendezések, például a katalizátorok hidegindítás utáni, megfelelő időben történő működésbe lépését, minimálisra csökkentve a bemelegedési idejüket. E célból a járműgyártónak műszaki dokumentációt kell a típusjóváhagyó hatóságok rendelkezésére bocsátania, amelyben bemutatja, hogy a sebességváltás-jelző stratégiája hogyan hat a szabályozott kipufogógáz-kibocsátásra, legalább állandósult járműsebesség mellett, és hogyan csökkenti a kipufogógáz-utókezelő rendszer bemelegedési idejét hidegindítás után.

5.3. A sebességváltás-jelző javaslatainak követése miatt a jármű biztonságos működése nem kerülhet veszélybe, azaz nem fulladhat le a motor, a motorfék mértéke elegendő kell, hogy maradjon, és a motor forgatónyomatéka nagyobb energiaigény esetén is elégséges kell, hogy legyen.

6.1. A gyártónak az alábbi információkat kell a következő két dokumentációcsomag formájában a típusjóváhagyó hatóság rendelkezésére bocsátania:

6.1.1. A hivatalos dokumentációcsomagnak a következő információkat kell tartalmaznia:

6.1.2. A részletes dokumentációcsomagnak a sebességváltás-jelző kialakításának részleteit is tartalmaznia kell, különös tekintettel a berendezés funkcionális jellemzőire.

6.1.3. E rendelet 13. cikkének rendelkezéseitől függetlenül a típusjóváhagyó hatóságnak és a gyártónak szigorúan bizalmasan kell kezelnie a részletes dokumentációcsomagot. A dokumentációcsomagot megőrizheti a típusjóváhagyó hatóság, illetve annak jóváhagyásával a gyártó is. Ha a gyártó őrzi meg a részletes dokumentációcsomagot, a típusjóváhagyó hatóságnak azonosító jelzéssel és dátummal kell ellátnia a csomagot annak felülvizsgálatát és jóváhagyását követően. A dokumentációcsomagot a jóváhagyás során, illetve a jóváhagyás érvényességének időtartama alatt vizsgálat céljából bármikor hozzáférhetővé kell tenni a típusjóváhagyó hatóság számára.

7.1. Azon járműsebességek meghatározása, amelyeknél a sebességváltás-jelző a magasabb fokozatba való kapcsolást javasolja

7.2. Szabványos sebességváltási pontok

7.3. Az üzemanyag-fogyasztást a sebesség függvényében ábrázoló görbék

7.4. A jármű sebességeloszlása

7.5. Az üzemanyag-fogyasztás meghatározása a modell szerint

7.6. Adatrögzítés

8. A 7.1. pontban említett járműsebesség-profil leírása

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

2. Hagyományos kézi sebességváltóval felszerelt jármű: igen / nem (4)

3. Kézi üzemmóddal rendelkező, robotizált hagyományos sebességváltóval felszerelt jármű: igen / nem (4)

4. Kézi üzemmóddal rendelkező automata sebességváltóval felszerelt jármű: igen / nem (4)

5. Megjegyzések (adott esetben):

1. E melléklet alkalmazásában:

1.1. „bejárati padlószint”: az ajtónyílás vagy egyéb szerkezeti egység azon legalacsonyabb pontja – a kettő közül a magasabbik pont –, amelynek magasságába az utastérbe való bejutáshoz fel kell lépni.

2. Általános követelmények

2.1. A járműtípus tervezési jellemzőinek lehetővé kell tenniük, hogy az utastérbe történő beszállás és az onnan való kiszállás teljesen biztonságos legyen, továbbá az utastér bejáratait úgy kell kialakítani, hogy azokat könnyedén, minden veszély nélkül lehessen használni.

3. Fellépők és lépcsők

3.1. A kerékagy, az abroncsok és a kerék egyéb részei e rendelet alkalmazásában nem szolgálhatnak fellépőként vagy lépcsőként, kivéve olyan esetben, amikor konstrukciós vagy használati okok miatt a járművön máshová nem szerelhető fel fellépő vagy lépcső.

3.2. A bejárati padlószint magasságát vagy közvetlenül a talajtól, vagy a közvetlenül az ajtónyílás alatt elhelyezkedő lépcső hosszanti oldalának közepén áthaladó vízszintes síktól kell mérni.

4. A 7,5 tonnánál nagyobb össztömegű N2, valamint az N3 kategóriájú járművek utasterének ajtajain történő be- és kilépésre vonatkozó követelmények

4.1. Az utastérbe vezető lépcsők (1. ábra)

4.1.1. Vízszintes és egyenletes felületen álló, menetkész állapotban lévő járművön mérve a talaj és a legalsó lépcsőfok felső felületének (A) távolsága legfeljebb 600 mm lehet.

4.1.1.1. Terepjáró járművek esetében azonban az (A) távolság akár 700 mm is lehet.

4.1.2. A lépcsőfokok felső felülete közötti (B) távolság legfeljebb 400 mm lehet. Az egymást követő lépcsőfokok közötti függőleges távolság értékei legfeljebb 50 mm-rel térhetnek el egymástól. A függőleges távolságra vonatkozó követelmény azonban nem vonatkozik a legfelső lépcsőfok és az utastér bejárati padlószintje közötti távolságra.

4.1.2.1. Terepjáró járművek esetében a függőleges távolság 4.1.2. pont szerint megengedett eltérése 100 mm-ig növelhető.

4.1.3. Ezenkívül a következő mértani előírásokat kell betartani:

4.1.3.1. Terepjáró járművek esetében a 4.1.3. c) pontban meghatározott (F) érték 200 mm-re csökkenthető.

4.1.4. Terepjáró járművek esetében a legalsó lépcsőfok szerkezeti vagy használati okok miatt létrafok is lehet. Ilyen esetben a létrafok (R) mélységének legalább 20 mm-nek kell lennie.

4.1.4.1. Kör keresztmetszetű létrafok alkalmazása nem megengedett.

4.1.5. A legfelső lépcsőfok helyzetének könnyen felismerhetőnek kell lennie az utastérből való kiszálláskor.

4.1.6. Valamennyi lépcső kialakításának olyannak kell lennie, hogy az kizárja a megcsúszás kockázatát. Ezenfelül a menet közben az időjárásnak és szennyeződésnek kitett lépcsőknek megfelelő elvezető rendszerrel vagy víztelenítő felülettel kell rendelkezniük.

4.2. Az utastérbe vezető kapaszkodók hozzáférhetősége (lásd az 1. ábrán)

4.2.1. Az utastérbe történő bejutás megkönnyítéséhez a járművet egy vagy több megfelelő korláttal, fogantyúval vagy ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszközzel kell felszerelni.

4.2.1.1. A korlátokat, fogantyúkat vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszközöket úgy kell elhelyezni, hogy könnyen megfoghatók legyenek, és ne zavarják az utastérbe való bejutást.

4.2.1.2. A korlátok, fogantyúk vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszközök fogási felületének folytonossága legfeljebb 100 mm-en szakadhat meg.

4.2.1.3. Több mint két lépcsőn keresztül megközelíthető utastér esetében a korlátokat, fogantyúkat vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszközöket úgy kell elhelyezni, hogy a kapaszkodó személy egyidejűleg két kézzel és egy lábon, vagy két lábon és egy kézzel tudja tartani magát.

4.2.1.4. A lépcsősorokat kivéve a korlátok, fogantyúk vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszközök kialakításának és elhelyezésének arra kell ösztönözniük a használót, hogy az utastér irányába nézve szálljon ki.

4.2.1.5. A kormány használható kapaszkodóként.

4.2.2. Vízszintes és egyenletes felületen álló, menetkész állapotban lévő járművön legalább az egyik korlát, fogantyú vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszköz alsó szélének a talajtól mért (N) távolsága legfeljebb 1 850  mm lehet.

4.2.2.1. Terepjáró járművek esetében a 4.2.2. pontban meghatározott (N) magasság 1 950  mm-re növelhető.

4.2.2.2. Ha az utastér bejárati padlószintjének talajtól mért magassága nagyobb mint N, akkor ezt az értéket kell N-nek tekinteni.

4.2.2.3. Továbbá a korlát(ok), fogantyú(k) vagy az ezekkel egyenértékű egyéb kapaszkodóeszköz(ök) felső szélének az utastér bejárati padlószintjétől mért (P) minimális távolságára a következő előírások vonatkoznak:

4.2.3. A következő mértani előírásokat kell betartani:

5. A 7,5 tonnánál nagyobb össztömegű N2, valamint az N3 kategóriájútól eltérő kategóriába tartozó járművek utasterének ajtajain történő be- és kilépésre vonatkozó követelmények

5.1. Fellépők és lépcsők

5.1.1. Az M1 és N1, valamint a legfeljebb 7,5 tonna össztömegű N2 kategóriájú járműveknek legalább egy fellépővel vagy lépcsővel kell rendelkezniük, ha a vízszintes és egyenletes felületen álló, menetkész állapotban lévő jármű utasterének bejárati padlószintje a talajnál 600 mm-rel magasabban van.

5.1.1.1. Terepjáró járművek esetében az utastér bejárati padlószintjének 5.1.1. pontban meghatározott magassága 700 mm-re növelhető.

5.1.1.2. Valamennyi fellépő és lépcső kialakításának olyannak kell lennie, hogy az kizárja a megcsúszás kockázatát. Ezenfelül a menet közben az időjárásnak és szennyeződésnek kitett fellépőknek és lépcsőknek megfelelő elvezető rendszerrel vagy víztelenítő felülettel kell rendelkezniük.

1. Kiegészítő információk

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2.  M1 / N1 / legfeljebb 7,5 tonna össztömegű N2 kategóriájú jármű (1), amely fel van szerelve / nincs felszerelve (1) fellépőkkel vagy lépcsőkkel.

1.3. Terepjáró jármű igen / nem (1)

5. Megjegyzések:

1. Általános követelmények

1.1. Minden gépjárművet fel kell szerelni egy, a vezetőülésből könnyen kezelhető, hátramenetet biztosító berendezéssel.

1.2. A hátramenet kiválasztásának pillanata és a tényleges aktiválódásának pillanata között rövid késés megengedett.

1. Kiegészítő információk

1.1. A járműtípus rövid ismertetése a szerkezete, méretei, körvonalai és szerkezeti anyagai tekintetében:

1.2. A hátramenetet biztosító berendezés: sebességváltó / egyéb berendezés (1)

1.3. A hátramenetet biztosító berendezés rövid leírása, amennyiben ezt a funkciót nem a sebességváltó látja el:

5. Megjegyzések:

1. E melléklet alkalmazásában:

1.1. „az elülső védelmi rendszer sarokpontja”: az elülső védelmi rendszer érintkezési pontja egy olyan függőleges síkkal, amely 60°-os szöget zár be a jármű függőleges hosszirányú síkjával, és érinti az elülső védelmi rendszer külső felületét (lásd az 1. ábrát);

1.2. „főbb külső elülső méretek”: a vizsgálókeret olyan szilárd pontjai a térben, amelyek az érintett tényleges járműtípus összes olyan pontját reprezentálják, amelyeknél a vizsgálat során az elülső védelmi rendszer erőhatást gyakorolhat a járműre;

1.3. „az elülső védelmi rendszer aljának magassága”: bármely keresztmetszeti pozícióban a talaj és az elülső védelmi rendszer alsó referenciavonala közötti távolság, amikor a jármű normál menethelyzetben van;

1.4. „az elülső védelmi rendszer alsó referenciavonala”: a gyalogos és az elülső védelmi rendszer közötti főbb érintkezési pontok alsó határát meghatározó vonal. Ez a vonal egy 700 mm hosszú egyenes mérőrúd és az elülső védelmi rendszer közötti legalsó érintkezési pontok mértani összekötő vonala, ha a jármű függőleges hosszirányú síkjával párhuzamosan tartott és a függőleges helyzethez képest 25°-kal előre döntött egyenes mérőrudat a jármű elején keresztben mozgatják oly módon, hogy az közben a talajjal és az elülső védelmi rendszer felületével érintkezik (lásd a 2. ábrát);

1.5. „az elülső védelmi rendszer harmada”: az elülső védelmi rendszer egyes sarokpontjai között hajlékony szalaggal mért, az elülső védelmi rendszer külső vízszintes körvonalát követő mértani nyomvonal egyharmad része;

1.6. „az elülső védelmi rendszer tetejének magassága”: bármely keresztmetszeti pozícióban a talaj és az elülső védelmi rendszer felső referenciavonala közötti távolság, amikor a jármű normál menethelyzetben van;

1.7. „az elülső védelmi rendszer felső referenciavonala”: a gyalogos és az elülső védelmi rendszer közötti főbb érintkezési pontok felső határát meghatározó vonal. Ez a vonal egy 700 mm hosszú egyenes mérőrúd és az elülső védelmi rendszer közötti legfelső érintkezési pontok mértani összekötő vonala, ha a jármű függőleges hosszirányú síkjával párhuzamosan tartott és a függőleges helyzethez képest 20 °-kal hátrafelé döntött egyenes mérőrudat a jármű elején keresztben mozgatják oly módon, hogy az közben a talajjal és az elülső védelmi rendszer felületével érintkezik (lásd a 3. ábrát).

1.8. „ráhajlási hossz”: az elülső felső felületen vagy az elülső védelmi rendszeren egy hajlékony szalag egyik végével leírt mértani nyomvonal, amikor a szalagot a jármű függőleges hosszirányú síkjában tartva ráfektetik az elülső felső felületre vagy az elülső védelmi rendszerre. A szalagot a művelet során mindvégig feszesen kell tartani úgy, hogy az egyik vége a talaj referenciavonalán, függőlegesen a lökhárító vagy az elülső védelmi rendszer homlokfelülete alatt legyen, a másik vége pedig az elülső felső felülettel vagy az elülső védelmi rendszerrel érintkezzen (lásd például a 4. ábrát). A járműnek normál menethelyzetben kell lennie.

2. Általános követelmények

2.1. A gyártónak a típusjóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátania a jóváhagyandó elülső védelmi rendszer egy mintapéldányát. Amennyiben a műszaki szolgálat szükségesnek látja, további mintákat kérhet. A mintá(ko)n jól láthatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni a kérelmező kereskedelmi nevét vagy védjegyét és a típusmegjelölést. A gyártónak ezt követően gondoskodnia kell a kötelező EU-típusjóváhagyási jel feltüntetéséről.

2.2. Amennyiben a vizsgálandó elülső védelmi rendszert egynél több M1 vagy N1 kategóriájú járműtípusra tervezték, a rendszer típusjóváhagyását minden olyan járműtípusra külön el kell végezni, amelyhez a rendszert szánták.

2.3. A vizsgálatot vagy olyan típusú járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel kell elvégezni, amelyre azt szánják, vagy pedig az érintett járműtípus főbb külső elülső méreteivel minél közelebbről egyező méretű vizsgálókeretre felszerelt elülső védelmi rendszerrel. Ha a vizsgálatot vizsgálókerettel végzik és az elülső védelmi rendszer a vizsgálat közben a kerettel érintkezik, a vizsgálatot meg kell ismételni olyan típusú járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel, amelyre azt szánják. Járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel végzett vizsgálat esetében a C. szakasz feltételei alkalmazandók.

2.4. Az elülső védelmi rendszer EU-típusbizonyítványának függelékében felsorolt járműtípusoknak az Aoszlop vagy az elülső védelmi rendszer előtti részen történő minden olyan módosítását, amely érinti a jármű vagy az elülső védelmi rendszer szerkezetét, fő méreteit vagy külső felületeinek anyagát, a rögzítési módszereket, illetve a külső vagy belső alkotóelemek elrendezését, és amely jelentős hatással lehet a vizsgálatok eredményeire, a (EU) 2018/858 rendelet 33. cikke szerinti módosításnak kell tekinteni, amely az elülső védelmi rendszer tekintetében új EU-típusjóváhagyást tesz szükségessé.

2.5. Ha az e rendelet XII. mellékletének 2. részében meghatározott vonatkozó követelmények teljesülnek, a típusjóváhagyási szám 3. szakasza és különösen a használandó betűk tekintetében a következő jeleket kell alkalmazni:

3. Különleges követelmények

3.1. A következő követelmények egyaránt vonatkoznak az M1 vagy N1 kategóriájú új járművekre szerelt elülső védelmi rendszerekre, valamint az M1 vagy N1 kategóriájú, meghatározott járművekre önálló műszaki egységként szerelendő elülső védelmi rendszerekre.

3.1.1. Az elülső védelmi rendszerek alkotóelemeit úgy kell megtervezni, hogy valamennyi merev felületük, amelyet egy 100 mm-es gömb érinthet, legalább 5,0 mm-es görbületi sugárral rendelkezzen.

3.1.2. Az elülső védelmi rendszer össztömege – a tartószerkezeteket és rögzítéseket is beleértve – nem haladhatja meg azon jármű legnagyobb össztömegének 1,2 %-át, amelyhez tervezték, és legfeljebb 18 kg lehet.

3.1.3. A járműre felszerelt elülső védelmi rendszer legfeljebb 50 mm-rel lehet magasabb a motorházfedél elülső élének a 127. sz. ENSZ-előírás szerint meghatározott referenciavonalánál.

3.1.4. Az elülső védelmi rendszer nem haladhatja meg azon jármű szélességét, amelyre felszerelték. Amennyiben az elülső védelmi rendszer teljes szélessége nagyobb, mint a jármű szélességének 75 %-a, a berágódás veszélyének minimalizálása érdekében az elülső védelmi rendszer széleit a külső felület felé kell befordítani. Ez a követelmény akkor teljesül, ha az elülső védelmi rendszer süllyesztett vagy a felépítménybe van beépítve, illetve ha az elülső védelmi rendszer szélét olyan módon fordították befelé, hogy azt egy 100 mm-es gömbbel nem lehet megérinteni, továbbá az elülső védelmi rendszer széle és az azt körülvevő felépítmény közötti rés nem haladja meg a 20 mm-t.

3.1.5. A 3.1.4. pontra is figyelemmel az elülső védelmi rendszer alkotóelemei és az alattuk lévő külső felület közötti rés nem haladhatja meg a 80 mm-t. Az alapfelépítmény általános körvonalának helyenkénti megszakadását (rácsok nyílásai, levegőbemeneti nyílások stb.) nem kell figyelembe venni.

3.1.6. Annak érdekében, hogy a jármű lökhárítója által nyújtott védelmi hatások megmaradjanak, a jármű bármely oldalsó pontján a lökhárító legelöl lévő része és az elülső védelmi rendszer legelöl lévő része közötti hosszirányú távolság nem haladhatja meg az 50 mm-t.

3.1.7. Az elülső védelmi rendszer nem csökkentheti jelentősen a lökhárító hatékonyságát. Ez a követelmény akkor teljesül, ha az elülső védelmi rendszer függőleges alkotóelemei közül legfeljebb kettő, vízszintes alkotóelemei közül pedig egy sem fedi a lökhárítót.

3.1.8. Az elülső védelmi rendszer nem dőlhet a függőlegeshez képest előre. Az elülső védelmi rendszer felső részei felfelé vagy hátrafelé (a szélvédő felé) nem nyúlhatnak túl 50 mm-nél nagyobb mértékben a jármű-motorházfedél elülső élének referenciavonalán, amelyet az elülső védelmi rendszer leszerelt állapotában kell meghatározni.

3.1.9. Az elülső védelmi rendszer felszerelése nem veszélyeztetheti a járműre vonatkozó típusjóváhagyás követelményeinek való megfelelést.

3.1.10. A típusjóváhagyó hatóság úgy dönthet, hogy az e mellékletben meghatározott bármely vizsgálat követelményei teljesülnek a 127. sz. ENSZ-előírás szerinti bármely egyenértékű vizsgálat elvégzése révén (pl. egy járműtípus részeként végzett vizsgálat során, amikor az adott járműtípus opcionálisan felszerelhető elülső védelmi rendszerrel, lásd a C. szakasz 1. és 3.1. pontját).

1.1. A teljes jármű vizsgálata tekintetében a járműveknek az 1.1.1., az 1.1.2. és az 1.1.3. pontban leírt feltételeknek kell eleget tenniük.

1.1.1. A járműnek normál menethelyzetben kell lennie, és vagy emelt támasztékokra kell biztonságosan ráerősíteni, vagy pedig sima felületen, nyugalmi állapotban kell állnia behúzott rögzítőfékkel.

1.1.2. A veszélyeztetett úthasználók védelmére szolgáló valamennyi eszközt előzetesen megfelelően aktiválni kell, és/vagy azoknak a megfelelő vizsgálat során aktívnak kell lenniük. A jóváhagyás kérelmezőjének felelőssége annak igazolása, hogy a gyalogossal való ütközés során az eszközök rendeltetésszerűen működnek.

1.1.3. A jármű megfelelőségét minden olyan jármű-alkotóelem esetében, amely alakot vagy helyzetet válthat – a gyalogosok védelmére szánt aktív eszközöktől eltekintve –, és amely egynél több rögzített alakkal vagy helyzettel rendelkezik, az alkotóelemek minden egyes alakja vagy helyzete tekintetében biztosítani kell.

2.1. Amennyiben csak a jármű egy alrendszerét vizsgálják, annak meg kell felelnie a 2.1.1., a 2.1.2., a 2.1.3. és a 2.1.4. pontban előírt feltételeknek.

2.1.1. A járműszerkezet valamennyi olyan részét, a motorházfedelet és a motorházfedél alatti vagy a szélvédő mögötti alkotóelemeket, amelyek a veszélyeztetett úthasználókkal való frontális ütközésben szerepet játszhatnak, be kell vonni a vizsgálatba az összes érintett jármű-alkotóelem teljesítményének és interakcióinak igazolása céljából.

2.1.2. A járműalrendszert a jármű normál menethelyzetében kell biztonságosan felszerelni.

2.1.3. A veszélyeztetett úthasználók védelmére szolgáló valamennyi eszközt előzetesen megfelelően aktiválni kell, és/vagy azoknak a megfelelő vizsgálat során aktívnak kell lenniük. A jóváhagyás kérelmezőjének felelőssége annak igazolása, hogy a gyalogossal való ütközés során az eszközök rendeltetésszerűen működnek.

2.1.4. A jármű megfelelőségét minden olyan jármű-alkotóelem esetében, amely alakot vagy helyzetet válthat – a gyalogosok védelmére szánt aktív eszközöktől eltekintve –, és amely egynél több rögzített alakkal vagy helyzettel rendelkezik, az alkotóelemek minden egyes alakja vagy helyzete tekintetében biztosítani kell.

1.1. A járműre szerelt elülső védelmi rendszernek meg kell felelnie az A. szakasz 3–3.1.10. pontjában megállapított feltételeknek.

1.2. A járműnek normál menethelyzetben kell lennie, és vagy emelt támasztékokra kell biztonságosan ráerősíteni, vagy pedig sima felületen, nyugalmi állapotban kell állnia behúzott rögzítőfékkel. A járművet fel kell szerelni a vizsgálandó elülső védelmi rendszerrel. Követni kell az elülső védelmi rendszer gyártójának felszerelési utasításait, amelyeknek tartalmazniuk kell minden rögzítés meghúzási nyomatékát.

1.3. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmére szolgáló valamennyi eszközt előzetesen megfelelően aktiválni kell, és/vagy azoknak a megfelelő vizsgálat során aktívnak kell lenniük. A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy az eszközök rendeltetésszerűen működnek, ha a jármű gyalogossal vagy más veszélyeztetett úthasználóval ütközik.

1.4. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmére szánt aktív eszközöktől eltekintve minden olyan jármű-alkotóelemet, amely alakot vagy helyzetet válthat (ideértve a „felnyíló” első fényszórókat is) olyan alakban vagy helyzetben kell beállítani, amelyet a műszaki szolgálat az említett vizsgálatok tekintetében a legmegfelelőbbnek ítél.

2.1. Amennyiben csak az elülső védelmi rendszert vizsgálják, a rendszernek olyan járműtípusra felszerelve kell megfelelnie az A. szakasz 3–3.1.10. pontjában foglalt feltételeknek, amelyre az adott önálló műszaki egység típusjóváhagyása vonatkozik.

2.2. A vizsgálatot vagy olyan típusú járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel kell elvégezni, amelyre azt szánják, vagy pedig az érintett járműtípus főbb külső elülső méreteivel minél közelebbről egyező méretű vizsgálókeretre felszerelt elülső védelmi rendszerrel. Ha a vizsgálatot vizsgálókerettel végzik és az elülső védelmi rendszer a vizsgálat közben a kerettel érintkezik, a vizsgálatot meg kell ismételni olyan típusú járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel, amelyre azt szánják. Járműre felszerelt elülső védelmi rendszerrel végzett vizsgálat esetében az 1. pont feltételei alkalmazandók.

3.1. Valamennyi elülső védelmi rendszer esetében – függetlenül attól, hogy az egy opcionálisan elülső védelmi rendszerrel felszerelt jármű elülső védelmi rendszer tekintetében való típusjóváhagyásának része vagy pedig önálló műszaki egységként kerül sor a típusjóváhagyására – csatolni kell az azon jármű(vek)re vonatkozó információkat, amely(ek)re azt felszerelés céljából jóváhagyták.

3.2. Valamennyi, önálló műszaki egységként típusjóváhagyott elülső védelmi rendszer esetében részletes felszerelési utasításokat kell csatolni, amelyek elegendő információt tartalmaznak ahhoz, hogy egy hozzáértő személy a rendszert megfelelően fel tudja szerelni a járműre. Az említett utasításokat azon tagállam nyelvén (nyelvein) kell elkészíteni, amely(ek)ben az elülső védelmi rendszert értékesítésre szánják.

1.1. Valamennyi vizsgálatot 40 km/h ütközési sebesség mellett kell elvégezni.

1.2. A 78/2009/EK rendelet I. mellékletének 2. szakaszában vagy a 2003/102/EK irányelv I. mellékletének 3.1. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő járművekre való felszerelésre jóváhagyott elülső védelmi rendszer esetében a mediális kollaterális térdszalag maximális dinamikus nyúlásának abszolút értéke nem haladhatja meg a 40 mm-t, az elülső keresztszalag, valamint a hátulsó keresztszalag maximális dinamikus nyúlása pedig nem haladhatja meg a 13 mm-t. A sípcsontnál a dinamikus hajlítónyomaték abszolút értéke nem haladhatja meg a 380 Nm-t.

1.3. A 78/2009/EK rendelet I. mellékletének 3. szakaszában vagy a 2003/102/EK irányelv I. mellékletének 3.2. pontjában vagy a 127. sz. ENSZ-előírásban foglalt követelményeknek megfelelő járművekre való felszerelésre jóváhagyott elülső védelmi rendszer esetében a mediális kollaterális térdszalag maximális dinamikus nyúlásának abszolút értéke nem haladhatja meg a 22 mm-t, az elülső keresztszalag, valamint a hátulsó keresztszalag maximális dinamikus nyúlása pedig nem haladhatja meg a 13 mm-t. A sípcsontnál a dinamikus hajlítónyomaték abszolút értéke nem haladhatja meg a 340 Nm-t.

1.4. A csak olyan járművekre való felszerelésre jóváhagyott elülső védelmi rendszerek esetében, amelyek nem felelnek meg a 78/2009/EK rendeletben, a 2003/102/EK irányelvben vagy az 127. sz. ENSZ-előírásban foglalt követelményeknek, az 1.2. és az 1.3. pontban meghatározott vizsgálati követelmények helyett a következő vizsgálati követelményeket lehet alkalmazni:

2.1. Az elülső védelmi rendszer vizsgálatához a láb formájú ütközőtestnek az ütközés pillanatában szabadeséssel kell mozognia, a 127. sz. ENSZ-előírás 5. melléklete 1.8. szakaszának rendelkezéseivel összhangban. Az ütközőtestet a járműtől olyan távolságra kell kioldani a szabadesés megkezdéséhez, hogy a vizsgálat eredményeit ne befolyásolja az ütközőtest és a mozgatórendszer érintkezése az ütközőtest visszapattanása során.

2.2. Az ütközőtestet minden esetben indíthatja levegős, rugós vagy hidraulikus ágyú, illetve más olyan eszköz, amely igazolhatóan ugyanolyan eredményt biztosít. A láb formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 6. mellékletének 1. szakasza szerint kell hitelesíteni.

3.1. Az elülső védelmi rendszer és a láb formájú ütközőtest ütközésére vonatkozóan legalább három vizsgálatot kell elvégezni az elülső védelmi rendszer felső és alsó referenciavonala közötti vizsgálati pontokon. A vizsgálati pontoknak olyan helyeken kell lenniük, amelyek a műszaki szolgálat megítélése szerint a legnagyobb valószínűséggel okoznak sérülést. Amennyiben a vizsgálandó területen eltérő szerkezettípusok váltakoznak, a vizsgálatokat a szerkezet különféle típusain kell elvégezni. A műszaki szolgálat által vizsgált pontokat a vizsgálati jelentésben kell ismertetni.

3.2. Olyan járművek esetében, ahol az elülső védelmi rendszer alsó referenciavonalának magassága kevesebb, mint 425 mm, e szakasz követelményei alkalmazandók.

4.1. A jármű vagy az alrendszer helyzetének meg kell felelnie a C. szakaszban előírt követelményeknek. A vizsgálati berendezés és a jármű vagy az önálló műszaki egység stabilizált hőmérsékletének 20 °C ± 4 °C-nak kell lennie.

4.2. A láb formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 4. melléklete mutatja be.

4.3. Az ütközőtestet a vizsgálat előtt a 127. sz. ENSZ-előírás 5. mellékletének 1.2. és 1.3. szakasza szerint kell tárolni és kezelni.

4.4. A vizsgálatokat a 127. sz. ENSZ-előírás 5. mellékletének 1.6–1.14. szakasza szerint kell elvégezni.

4.5. Az ütközőtest és az elülső védelmi rendszer érintkezése során az ütközőtest nem érintheti a talajt, illetve nem érinthet olyan tárgyakat, amelyek nem részei az elülső védelmi rendszernek vagy a járműnek.

1.1. Valamennyi vizsgálatot 40 km/h ütközési sebesség mellett kell elvégezni.

1.2. Egy adott időintervallumon belül az ütközési erők pillanatnyi összege nem haladhatja meg a 7,5 kN-t, és a vizsgálati ütközőtesten a hajlítónyomaték nem haladhatja meg az 510 Nm-t.

1.3. A csak olyan járművekre való felszerelésre jóváhagyott elülső védelmi rendszerek esetében, amelyek nem felelnek meg a 78/2009/EK rendeletben, a 2003/102/EK irányelvben vagy az 127. sz. ENSZ-előírásban foglalt követelményeknek, az 1.2. pontban meghatározott vizsgálati követelmények helyett a következő vizsgálati követelményeket lehet alkalmazni:

2.1. A csípő formájú ütközőtestet az elülső védelmi rendszerrel való ütközés vizsgálata céljából nyomatékkorlátozó csuklóval kell a mozgatórendszerre felszerelni, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a terelőrendszert károsító nagyobb, nem középre irányuló terhelés. A terelőrendszert kis súrlódású terelőkkel kell ellátni, amelyek nem érzékenyek a nem a tengely mentén történő terhelésre, és amelyek révén az ütközésmérő csak az ütközés meghatározott irányában mozoghat az elülső védelmi rendszerrel való érintkezés során. A terelőknek meg kell akadályozniuk a más irányban történő mozgást, ideértve a bármely tengely körüli forgást is.

2.2. A csípő formájú ütközőtestet minden esetben indíthatja levegős, rugós vagy hidraulikus ágyú, illetve más olyan eszköz, amely igazolhatóan ugyanolyan eredményt biztosít. A csípő formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 6. mellékletének 2. szakasza szerint kell hitelesíteni.

3.1. Az elülső védelmi rendszer és a csípő formájú ütközőtest ütközésére vonatkozóan legalább három vizsgálatot kell elvégezni az elülső védelmi rendszer felső és alsó referenciavonala közötti vizsgálati pontokon. A vizsgálati pontoknak olyan helyeken kell lenniük, amelyek a műszaki szolgálat megítélése szerint a legnagyobb valószínűséggel okoznak sérülést. Amennyiben a vizsgálandó területen eltérő szerkezettípusok váltakoznak, a vizsgálatokat a szerkezet különféle típusain kell elvégezni. A műszaki szolgálat által vizsgált pontokat a vizsgálati jelentésben kell ismertetni.

3.2. Olyan járművek esetében, ahol az elülső védelmi rendszer alsó referenciavonalának magassága legalább 500 mm, e szakasz követelményei alkalmazandók.

4.1. A jármű vagy az alrendszer helyzetének meg kell felelnie a C. szakaszban előírt követelményeknek. A vizsgálati berendezés és a jármű vagy az önálló műszaki egység stabilizált hőmérsékletének 20 °C ± 4 °C-nak kell lennie.

4.2. A csípő formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 4. melléklete mutatja be.

4.3. Az ütközőtestet a vizsgálat előtt a 127. sz. ENSZ-előírás 5. mellékletének 2.2. és 2.3. szakasza szerint kell tárolni és kezelni.

4.5. A vizsgálatokat a 127. sz. ENSZ-előírás 5. mellékletének 2.6. és 2.7. szakasza szerint kell elvégezni.

1.1. Valamennyi vizsgálatot 35 km/h ütközési sebességnél, 3,5 kg-os gyerekfej / kis méretű felnőttfej formájú ütközőtesttel kell elvégezni. A gyorsulásmérő idősorainak eredőjéből számított HPC (a fej terhelési kritériuma) egyik esetben sem haladhatja meg az 1 000 -et.

2.1. A gyerekfej / kis méretű felnőttfej formájú ütközőtestnek az elülső védelmi rendszerrel való ütközés vizsgálata során az ütközésmérőnek az ütközés pillanatában szabadeséssel kell mozognia. Az ütközőtestet az elülső védelmi rendszertől olyan távolságra kell kioldani a szabadesés megkezdéséhez, hogy a vizsgálat eredményeit ne befolyásolja az ütközőtest és a mozgatórendszer érintkezése az ütközőtest visszapattanása során.

2.2. Az ütközőtestet minden esetben indíthatja levegős, rugós vagy hidraulikus ágyú, illetve más olyan eszköz, amely igazolhatóan ugyanolyan eredményt biztosít. A fej formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 6. mellékletének 3. szakasza szerint kell hitelesíteni.

3.1. A fej formájú próbatestekkel legalább három ütközésvizsgálatot kell végrehajtani, olyan helyzetekben, amelyek a műszaki szolgálat megítélése szerint a legnagyobb valószínűséggel okoznak sérülést. Amennyiben a vizsgálandó területen eltérő szerkezettípusok váltakoznak, a vizsgálatokat a szerkezet különféle típusain kell elvégezni. A műszaki szolgálat által vizsgált pontokat a vizsgálati jelentésben kell ismertetni.

3.2. A gyerekfej / kis méretű felnőttfej formájú ütközőtest vizsgálati pontjait az elülső védelmi rendszer olyan részein kell kiválasztani, ahol az elülső védelmi rendszer ráhajlási hossza (WAD) meghaladja a 900 mm-t a normál menethelyzetű járművön vagy a céljármű normál menethelyzetének megfelelő vizsgálókeretre szerelt elülső védelmi rendszeren mérve.

4.1. A jármű vagy az alrendszer helyzetének meg kell felelnie a C. szakasz 1. pontjában előírt követelményeknek. A vizsgálati berendezés és a jármű vagy az önálló műszaki egység stabilizált hőmérsékletének 20 °C ± 4 °C-nak kell lennie.

4.2. A gyerekfej / kis méretű felnőttfej formájú ütközőtestet a 127. sz. ENSZ-előírás 4. melléklete mutatja be.

4.3. Az ütközőtestet a 2.1. és a 2.2. pontban meghatározottak szerint kell felszerelni és indítani.

4.4. A vizsgálatokat a 127. sz. ENSZ-előírás 5. mellékletének 3–3.3.1 és 4.4–4.7. szakasza szerint kell elvégezni.

1. Kiegészítő információk

1.1. Rögzítési mód:

1.2. Összeszerelési és felszerelési utasítások:

2. Azon járművek listája, amelyekre az elülső védelmi rendszer felszerelhető, a használati utasítások és a felszereléshez szükséges feltételek:

5. Megjegyzések

6. Az (EU) 2021/535 rendelet XII. melléklete 2. részének követelményei szerint elvégzett vizsgálat eredményei.

1. Az alkotóelemeknek és önálló műszaki egységeknek az (EU) 2018/858 rendelet 38.cikke (2) bekezdésében említett EU-típusjóváhagyási jele a következőkből áll:

1.1. egy téglalap, benne a nyomtatott kis „e” betű, amelyet azon tagállam megkülönböztető száma követ, amely az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását megadta:

1.2. A téglalap közelében két számjegy (jelenleg „00”) jelzi az azon követelményeket megállapító módosítássorozat számát, amelyeknek az adott önálló műszaki egység megfelel; majd egy szóköz után az (EU) 2018/858 rendelet IV. mellékletének 2.4. pontjában említett ötjegyű szám következik.

2. Az önálló műszaki egységek típusjóváhagyási jelét eltávolíthatatlanul és jól olvashatóan kell elhelyezni.

3. Az 1. ábra az önálló műszaki egységek EU-típusjóváhagyási jelét szemlélteti.

Jelmagyarázat Az önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását 00646 sorszámmal Bulgária adta ki. Az első két számjegy (03) azt jelzi, hogy az önálló műszaki egységet e rendelettel összhangban hagyták jóvá. Az „X” betű azt jelzi, hogy az elülső védelmi rendszer csak olyan M1 vagy N1 kategóriájú járművekre szerelhető fel, amelyek nem felelnek meg a 78/2009/EK rendeletben, a 2003/102/EK irányelvben vagy a 127. sz. ENSZ-előírásban foglalt követelményeknek.

1. E melléklet alkalmazásában:

2. Általános követelmények

2.1. A gyártónak, függetlenül a jármű készültségi állapotától, a következő tömegeket kell meghatároznia a járműtípusokon belüli egyes változatok esetében:

2.1.1. A 2.1. pontban említett tömegeket a gyártónak a helyes műszaki gyakorlat és a rendelkezésre álló legpontosabb műszaki ismeretek felhasználásával kell meghatároznia a műszaki meghibásodás kockázatának (különösen az anyagfáradásból eredő kockázatok) minimalizálása és a közúti infrastruktúra károsodásának megelőzése érdekében.

2.1.2. A 2.1. pontban említett tömegeket a gyártónak a jármű kialakítása által lehetővé tett legnagyobb sebesség figyelembevételével kell meghatároznia.

2.1.3. A 2.1. pontban említett tömegek meghatározásakor a gyártó nem írhat elő korlátozásokat a jármű használatára vonatkozóan, kivéve azokat a korlátozásokat, amelyek az 54. sz. ENSZ-előírással összhangban megengedettek a gumiabroncs-kapacitásnak a jármű kialakítása által lehetővé tett legnagyobb sebességhez való hozzáigazítása tekintetében.

2.1.4. A további gyártási szakaszt igénylő nem teljes járművek esetében, ideértve a járóképes alvázas járműveket is, a gyártónak valamennyi lényeges információt a következő szakaszért felelős gyártók rendelkezésére kell bocsátania az e rendelet követelményeinek való folyamatos megfelelés érdekében.

2.1.5. Az M2, M3, N2 és N3 kategóriába tartozó, felépítmény nélküli nem teljes járműveket olyan módon kell kialakítani, hogy a következő szakaszokért felelős gyártók teljesíteni tudják a C. szakasz 7. és 8. pontjában, valamint a D. szakasz 6. és 7. pontjában foglalt követelményeket.

3. A tömegeloszlás kiszámítása érdekében a gyártónak a típusjóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátania a járműtípusba tartozó valamennyi, az 1. rész A. szakasza szerinti adatközlő lap alkalmazandó pontjaiban megadott értékek által meghatározott műszaki kialakításra vonatkozóan az alábbi tömegek meghatározásához szükséges adatokat:

3.1. Amennyiben a nem kötelező felszerelések jelentősen befolyásolják a jármű tömegeit és méreteit, a gyártónak meg kell adnia a műszaki szolgálat számára a járműre felszerelhető nem kötelező felszerelések helyét és tömegét, valamint a tömegközéppontjuknak a tengelyekhez viszonyított mértani helyzetét.

3.2. Tengelycsoportok esetében a gyártónak meg kell adnia a tengelycsoportra jutó össztömeg eloszlását az egyes tengelyek között. Szükség esetén a gyártónak meg kell adnia a tömegeloszlási képleteket, illetve be kell mutatnia az alkalmazandó tömegeloszlási diagramokat.

3.3. A típusjóváhagyó hatóság vagy a műszaki szolgálat kérésére a gyártónak vizsgálati célokra rendelkezésre kell bocsátania egy, a jóváhagyandó típust képviselő járművet.

3.4. A jármű gyártója kérelmet nyújthat be a típusjóváhagyó hatósághoz a pneumatikus felfüggesztés helyett alkalmazott felfüggesztés egyenértékűségének elismerésére.

3.4.1. A felfüggesztésnek a pneumatikus felfüggesztéssel való egyenértékűségét a típusjóváhagyó hatóságnak el kell ismernie, amennyiben az L. szakaszban meghatározott követelmények teljesülnek.

3.4.2. Amennyiben a műszaki szolgálat elismeri a felfüggesztés és a pneumatikus felfüggesztés egyenértékűségét, vizsgálati jegyzőkönyvet kell kiadnia, amelyet a felfüggesztés műszaki leírásával együtt csatolni kell az EU-típusbizonyítványhoz.

4. A nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez megengedett legnagyobb tömegekre vonatkozó különös rendelkezések

4.1. Az e rendelet szerint típusjóváhagyást kapott járművek nyilvántartásba vétele és forgalomba helyezése céljából a nemzeti hatóságok a járműtípusba tartozó minden egyes változatra és kivitelre vonatkozóan meghatározhatják a következő, a 96/53/EK irányelv alapján nemzeti vagy nemzetközi forgalomban engedélyezett tömegeket:

4.2. A nemzeti hatóságoknak meg kell állapítaniuk a 4.1. pontban említett, a nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez megengedett legnagyobb tömegek meghatározásának módszerét. Ezenfelül ki kell jelölniük az e tömegek meghatározásáért felelős illetékes hatóságot, és meg kell határozniuk azokat az információkat, amelyeket az említett illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

4.3. A 4.1. pontban említett eljárással összhangban meghatározott, a nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez megengedett legnagyobb tömegek nem haladhatják meg a 2.1. pontban említett legnagyobb tömegeket.

4.4. Annak érdekében, hogy a jármű rendszerei megfelelően működjenek – különösen ami a fék- és kormányrendszert illeti – az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a gyártóval a tengelyekre vagy tengelycsoportokra eső tömegeloszlással kapcsolatban.

4.5. A nyilvántartásba vételhez / forgalomba helyezéshez megengedett legnagyobb tömegek meghatározása során a nemzeti hatóságoknak biztosítaniuk kell az (EU) 2018/858 rendelet II. mellékletének I. és II. részében felsorolt rendeleti jellegű jogi aktusok követelményeinek folyamatos teljesülését.

4.6. Ha a nemzeti hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy (EU) 2018/858 rendelet II. mellékletének I. és II. részében felsorolt rendeleti jellegű jogi aktusok valamelyikének követelményei – e rendelet kivételével – többé már nem teljesülnek, új vizsgálatok elvégzését és új típusjóváhagyást, vagy az esettől függően a típusjóváhagyás kiterjesztését írhatják elő, amelyet a szóban forgó rendeleti jellegű jogi aktus alapján az eredeti típusjóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak kell elkészítenie.

1. Legnagyobb megengedett méretek

1.1. A méretek nem léphetik túl az alábbi értékeket:

1.1.1. Hosszúság: 12,00 m

1.1.2. Szélesség:

1.1.3. Magasság: 4,00 m

1.2. A hosszúság, a szélesség és a magasság mérése során a menetkész tömegű járműnek vízszintes és sík felületen kell állnia, a gumiabroncsokat pedig a gyártó által javasolt nyomásra kell felfújni.

1.3. Az F. szakaszban említett berendezéseket és felszereléseket a hosszúság, a szélesség és a magasság meghatározásakor nem kell figyelembe venni.