02013D0131 — HU — 12.12.2017 — 001.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

Módosította:

▼B

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. március 4.)

az EMAS rendszerben való részvételhez szükséges lépéseket meghatározó felhasználói útmutatónak a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő létrehozásáról

(az értesítés a C(2013) 1114. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/131/EU)

1. cikk

A Bizottság az EMAS rendszerben való részvételhez szükséges lépések további pontosítása céljából elfogadja e felhasználói útmutatót.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

▼M1

I. MELLÉKLET

I.    BEVEZETÉS

Az uniós környezeti politika egyik célja a különböző típusú szervezetek arra való ösztönzése, hogy alkalmazzanak környezetvédelmi vezetési rendszert és csökkentsék környezeti hatásukat. A környezetvédelmi vezetési rendszerek a vállalatok és más szervezetek számára az egyik olyan eszközt jelentik, amelynek segítségével javíthatják környezeti teljesítményüket, ugyanakkor energiát és más erőforrásokat takaríthatnak meg. Az EU konkrétan arra kívánja ösztönözni a szervezeteket, hogy vegyenek részt a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS), amely egy vállalkozásoknak és szervezeteknek szánt, a környezeti teljesítmény értékelésére, bejelentésére és javítására szolgáló vezetési eszköz.

Az EMAS rendszert 1993-ban hozták létre, az évek során pedig továbbfejlesztették. A rendszer jogalapja az EMAS-rendelet ( 1 ), amelyet legutóbb 2009-ben módosítottak.

Az „EMAS felhasználói útmutató” az EMAS-rendelet 46. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően készült. E dokumentum célja, hogy az EMAS iránt érdeklődő szervezetek számára egyértelmű és egyszerű tanácsokat adjon. Készítői szándéka az volt, hogy könnyen teljesíthető, részletes utasításokat tartalmazzon. Az útmutató leírja azokat a fő lépéseket, amelyeket a rendszerben részt venni kívánó szervezeteknek meg kell tenniük. E dokumentum célja, hogy a szervezetek rendszerbe való belépésének elősegítése révén kiterjessze az EMAS vezetési rendszer alkalmazását. Fontos szem előtt tartani továbbá az európai rendelet általános célkitűzését, amely szerint valamennyi tagállamban össze kell hangolni a bevezetést és közös jogi keretet kell létrehozni. A „Globális EMAS” rendszerrel kapcsolatban felmerülő kérdések tekintetében az olvasónak azt javasoljuk, tekintse meg az 1221/2009/EK rendelet alapján kidolgozott, az európai uniós egyesített szervezeti nyilvántartásba, a harmadik országokban telephellyel rendelkező szervezetek nyilvántartásába és a globális szervezeti nyilvántartásba való felvételre vonatkozó útmutatóról szóló, 2011. december 7-i 2011/832/EU bizottsági határozatot ( 2 ).

II.    A KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETÉSI ÉS HITELESÍTÉSI RENDSZER (EMAS) BEMUTATÁSA

Az EMAS önkéntes eszköz, amely minden olyan szervezet számára rendelkezésre áll, amely az Európai Unión belül vagy kívül bármely gazdasági ágazatban tevékenykedik, és amely az alábbi célokat tűzte ki:

Alább található azon lépések leírása, amelyek a rendszer keretében történő nyilvántartásba vételhez és annak alkalmazásához szükségesek.

Az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek kötelesek:

Van néhány további követelmény is. A szervezetek kötelesek:

A nyilvántartásba vétel után a szervezetek jogosulttá válnak az EMAS-logó használatára.

III.    AZ EMAS BEVEZETÉSÉVEL JÁRÓ KÖLTSÉGEK ÉS HASZNOK

Általánosságban elmondható, hogy az EMAS-hoz hasonló környezetvédelmi vezetési rendszerek elősegítik, hogy a szervezetek fejlesszék az erőforrás-hatékonyságot, csökkentsék a kockázatokat, valamint a bevált gyakorlatok nyilvános alkalmazásával példát mutassanak. A rendszer bevezetésével elért megtakarítások meghaladják a költségeket.

Hasznok

Az EMAS rendszer keretében történő nyilvántartásba vétel költségeiről és hasznairól tanulmány ( 3 ) készült. Felmérés keretében a részt vevő szervezeteket felkérték, hogy egy adott listából válasszák ki a legkedvezőbbnek ítélt hatásokat. Az első helyre az „Energia- és erőforrás-megtakarítás” került (21 %), amint az az 1. ábrán is látható. A második helyet a „Kevesebb negatív esemény” (18 %), a harmadikat pedig a „Jobb kapcsolat az érdekeltekkel” hatás (17 %) foglalja el.

1. ábra

Az EMAS bevezetésének hasznai (az összes válasz %-os arányában)

A nagyobb hatékonyságból eredő megtakarítás

Az első helyre az „energia- és erőforrás-megtakarítás” formájában megvalósuló haszon került. A különböző méretű szervezetek mindegyike esetében bebizonyosodott, hogy az energiamegtakarítás önmagában meghaladta az EMAS fenntartásának éves költségeit. Ez arra utal, hogy a nagyobb szervezeteknél könnyen megtérülnek az EMAS bevezetése során felmerülő költségek.

Kevesebb negatív esemény

Ez a haszon a második helyre került. Ez a haszon számos tényezőt magában foglal, például a környezetvédelmi jogszabályok megszegésének ritkább előfordulását. Ez nyilvánvalóan összefügg a szabályozó hatóságokkal fenntartott kapcsolatok javulásából eredő hasznokkal.

Jobb kapcsolat az érdekeltekkel

A szervezetek a legfontosabb hasznok közé sorolták az érdekelt felekkel fenntartott kapcsolatok javulását, különösen a közigazgatás és a szolgáltató vállalatok esetében.

Több piaci lehetőség

Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel javíthatja az üzleti tevékenységet. Segíthet a meglévő ügyfelek megtartásában és új ügyfelek megszerzésében. A közbeszerzés esetében előnyt jelenthet, ha a szervezet EMAS környezetvédelmi vezetési rendszerrel rendelkezik. Noha a közbeszerzésben részt vevő szervezetek nem írhatják elő az ajánlattevők számára az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt, a nyilvántartásba vett vállalatok a regisztráció segítségével bizonyíthatják, hogy rendelkeznek a szerződésben szereplő, környezetvédelmi vezetéssel kapcsolatos követelmények teljesítéséhez szükséges technikai eszközökkel.

Ezenkívül a szervezetek saját környezeti politikájuk részeként arra ösztönözhetik szállítóikat, hogy ők is alkalmazzanak környezeti vezetési rendszert. Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel mindkét fél számára megkönnyítheti az egymással folytatott belső folyamatokat.

Szabályozási könnyítés

Az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek szabályozási könnyítésre lehetnek jogosultak. A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló jogszabályok ( 4 ) értelmében a gyártási ágazatban működő vállalatok előnyben részesülhetnek.

Számos tagállam biztosít előnyöket az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek az állami és regionális környezetvédelmi jogszabályokat és rendeleteket illetően. Ezen előnyök közé tartoznak például az egyszerűsített jelentéstételi követelmények, a ritkább ellenőrzések, az alacsonyabb hulladékdíjak, és az engedély hosszabb érvényessége.

Példaként említhetők a következők: a hulladékdíjak 50 %-os csökkentése; az engedélyezési eljárások díjának 20–30 %-os csökkentése; a nemzeti jogszabályok által előírt nyomon követés és végrehajtás díjának akár 100 %-os csökkentése; az állami szervek által nyújtott közszolgáltatások díjának 30 %-os csökkentése; a felszíni vízzel kapcsolatos engedélyezési eljárások, valamint a felszín alatti víz kivételére vonatkozó engedélyekkel és a hulladéklerakókkal kapcsolatos engedélyezési eljárások díjának 30 %-os csökkentése. Előnyökhöz lehet jutni továbbá a veszélyes vegyi anyagok nyomon követésének és kezelésének adminisztrációja, a hulladékártalmatlanítással kapcsolatos kötelezettségek (mivel nem kell bizonyítani a műszaki felügyeleti intézkedéseket) és az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követése tekintetében.

Költségek és hasznok

A vállalkozásoknak az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt befektetésnek kell tekinteniük. Az EMAS bevezetése belső és külső költségekkel jár, ide tartoznak a tanácsadási szolgáltatások, a nyomonkövetési intézkedések végrehajtásához és nyomon követéséhez szükséges humánerőforrások, a regisztrációs díjak stb.

A tényleges költségek és hasznok széles skálán mozognak, például a szervezet méretének és tevékenységeinek, a környezeti vezetési gyakorlat jelenlegi állásának, az érintett országnak stb. függvényében. Általánosságban azonban elmondható, hogy az EMAS jelentős megtakarítást eredményez. Számos tanulmány igazolta, hogy a bevezetés költségei a megnövekedett bevétel révén a szervezetek számára viszonylag rövid idő alatt, a legtöbb esetben 1–2 év alatt megtérülnek ( 5 ) ( 6 ) ( 7 ) ( 8 ) ( 9 ).

Az EMAS „Eszköztár kisvállalkozásoknak” ( 10 ) számos további példát nyújt a költség/haszon megtakarításokra.

Összességében a mikro- és kisvállalkozások arányosan magasabb állandó és külső költségekkel szembesülnek, mint a közép- vagy nagyvállalkozások, mivel az utóbbiaknak előnyt jelent a méretgazdaságosság, a költségek nagyobb arányát viselik a belső környezetvédelmi részlegek, és alacsonyabbak a külső költségek, mivel ritkábban van szükségük tanácsadókra. Ugyanakkor még a nagyon nagy szervezetek esetében is tanácsos részletesen megvizsgálni a bevezetési költségeket.

Az EMAS és az energiagazdálkodási rendszerek, például az EN 16001 és az ISO 50001 sokban hasonlítanak egymásra. Mivel az energiafelhasználás irányítása az EMAS része, az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek eleve fejlesztik energiahatékonyságukat, ezáltal pedig teljesítik az EN 16001 és az ISO 50001 követelményeinek nagy részét. Így ez is költségcsökkentést eredményezhet.

Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt fontolgató szervezeteknek a tagállamok, a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok és az EMAS illetékes testületei által nyújtott technikai és pénzügyi támogatást is figyelembe kell venniük.

IV.    AZ EMAS-RENDELET

Az EMAS rendszert az 1221/2009/EK rendelet (más néven EMAS III rendelet) hozta létre, és az összes tagállamban közvetlenül alkalmazandó.

1.    ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

1.1.   ALKALMAZÁSI KÖR

2001 óta bármely állami vagy magánszervezet bevezetheti az EMAS-t. Az EMAS III révén a rendszer a nem európai szervezetek, illetve a nem európai országokban működő európai vállalatok számára is rendelkezésre áll. Ez utóbbi kérdésben létezik egy külön útmutató az európai uniós egyesített szervezeti nyilvántartásba, a harmadik országokban telephellyel rendelkező szervezetek nyilvántartásába és a globális szervezeti nyilvántartásba való felvételről.

A „szervezet” saját funkciókkal és igazgatással rendelkező, Közösségen belüli vagy kívüli társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény, vagy ezek része, vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik-e.

Az EMAS rendszer bevezethető bármely tevékenységi ágazat magán- vagy állami szervezeteinek egy, több vagy összes telephelyén ( 11 ). A legkisebb nyilvántartásba vehető egység a telephely.

A „telephely” a szervezet irányítási ellenőrzése alatt álló adott földrajzi hely, ahol tevékenységet végeznek, terméket állítanak elő és szolgáltatásokat nyújtanak, beleértve az infrastruktúrát, berendezést és anyagokat; a nyilvántartásba vétel tekintetében a telephely a legkisebb figyelembe vehető egység.

Az „adott földrajzi hely” a következőképpen értelmezendő:

Földterület, épületek, berendezések vagy infrastruktúrák fizikai folytonossága, amelyet esetlegesen külső elemek szakíthatnak meg, feltéve, hogy a tevékenységek funkcionális és szervezeti folytonossága biztosítva van.

1.2.   KÖVETELMÉNYEK

Az EMAS bevezetésének általános folyamata a következőképpen foglalható össze:

Az EMAS rendelet 46. cikke értelmében az Európai Bizottság a tagállamokkal és más érdekeltekkel konzultálva „ágazati referenciadokumentumokat” ( 12 ) dolgoz ki néhány kiemelt ágazatra vonatkozóan.

Minden dokumentum tartalmazza a következő elemeket:

Az adott ágazatra vonatkozóan a rendelkezésre állás függvényében az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek a referenciadokumentumokat két különböző szinten kell figyelembe venniük:

Az EMAS-ban való részvételt folyamatnak kell tekinteni. Keretében a szervezetnek minden olyan alkalommal célszerű áttekintenie az ágazati referenciadokumentum egy-egy részterülettel foglalkozó szakaszát, amikor értékeli környezeti teljesítményét és javításokat tervez, hogy abból merítsen ötleteket a következő lépésben kezelendő kérdéshez.

2. ábra

Az EMAS bevezetésének általános ütemterve

2.    AZ EMAS BEVEZETÉSE

2.1.   KÖRNYEZETI ÁLLAPOTFELMÉRÉS

Az EMAS megfelelő bevezetésének első lépését a szervezet belső felépítésének és tevékenységeinek alapos elemzése jelenti. A cél a környezeti hatásokkal kapcsolatos (az alábbiakban meghatározott) környezeti tényezők és hatások azonosítása. Ez a hivatalos környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításának alapja.

A „környezeti állapotfelmérés” a szervezet tevékenységeivel, termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolatos környezeti tényezők, környezeti hatások és a szervezet környezeti teljesítményének kezdeti átfogó elemzése.

Az elemzésnek ki kell terjednie a következőkre:

A „környezeti tényező” a szervezet tevékenységeinek, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre. A környezeti tényezők kapcsolódhatnak a bemeneti tényezőkhöz (például nyersanyagok és energia felhasználása) vagy a kimeneti tényezőkhöz (levegőbe történő kibocsátások, hulladéktermelés stb.).

3. ábra

A tevékenységek, környezeti tényezők és környezeti hatások közötti kapcsolat

A szervezetnek olyan eljárásokra van szüksége, amelyek biztosítják, hogy az első környezeti állapotfelmérésben jelentősként azonosított tevékenységeket később megfelelően nyomon lehessen követni. A környezeti tényezők és a kapcsolódó hatások – ugyanúgy, ahogy a szervezet tevékenységei is – változhatnak. Ha a változások jelentősek, a környezeti állapotfelmérést frissíteni kell. A szervezetnek tudnia kell továbbá az új fejleményekről, technikákról, kutatási eredményekről stb. annak érdekében, hogy ezek segítségével újraértékelhesse a környezeti tényezők jelentőségét, valamint a tevékenységek jelentős megváltozása esetén megfontolhassa egy új környezeti állapotfelmérés elkészítésének esetleges szükségességét.

Hogyan folyik a környezeti állapotfelmérés?

A szervezeteknek:

A szervezetnek a külső érdekeltek számára később rendelkezésre kell bocsátania a meghatározott környezeti tényezők leírását és az értékelés eredményeit.

Hogyan kell azonosítani a környezeti tényezőket?

Össze kell gyűjteni az összes lényeges információt.

Ez a következőket jelenti:

A közvetlen és a közvetett környezeti tényezőket egyaránt figyelembe kell venni, az alábbi fogalommeghatározások pedig segíthetnek ezek azonosításában:

Rendkívül fontos a közvetett tényezők figyelembevétele. Ez a magán- és az állami szektorra is vonatkozik, így a helyi hatóságoknak, a szolgáltató cégeknek vagy a pénzügyi intézményeknek például a telephelyekkel kapcsolatos tényezőkön túlra is ki kell terjeszteniük az állapotfelmérést.

A szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy azonosították a beszerzési eljárásaikkal kapcsolatos jelentős környezeti tényezőket, és hogy a vezetési rendszerben figyelembe vették az ezekhez kapcsolódó jelentős hatásokat.

A közvetlen környezeti tényezők közé kell tartozniuk a kapcsolódó jogi előírásoknak és az engedélyezett határértékeknek, pl. ha bizonyos szennyező anyagok kibocsátási határértékekhez vagy más követelményekhez vannak kötve, ezeket a kibocsátásokat közvetlen környezeti tényezőnek kell tekinteni.

A környezeti tényezők értékelése

A következő lépés a tényezők környezetre gyakorolt hatásaikkal való összekapcsolása. A 4. táblázat egy példát mutat be ezekre a kapcsolatokra.

A tényezők és hatásaik azonosítását követően a következő lépés ezek részletes értékelése a lényeges környezeti tényezők meghatározása céljából.

A „jelentős környezeti tényező” olyan környezeti tényező, amely jelentős környezeti hatással jár vagy járhat.

A jelentőség értékelése során az alábbi pontokat kell figyelembe venni:

E kritériumok alapján a szervezet belső eljárást hozhat létre vagy más eszközöket is használhat a környezeti tényezők jelentőségének értékelésére. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) tapasztalni fogják, hogy az EMAS kkv-eszköztára ( 13 ) hasznos információkat tartalmaz.

A környezeti tényezők jelentőségének értékelése során fontos, hogy ne csupán a rendes működési körülményeket vegyék figyelembe, hanem az újraindítási, leállási és vészhelyzeti körülményeket is. Figyelembe kell venni a régi, jelenlegi és tervezett tevékenységeket is.

Az egyes környezeti tényezők esetében a megfelelő hatást az alábbiak alapján kell osztályozni:

Hogyan lehet ellenőrizni a jogszabályok betartását?

„A jogszabályok betartása” a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírások – köztük az engedélyezési feltételek – maradéktalan teljesítése.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szervezetek legalább az alábbi kérdésekben tájékoztatást és segítséget kapjanak:

A végrehajtó hatóságok kötelesek válaszolni legalább a kis szervezetek információkérésére a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokra vonatkozóan, valamint tájékoztatniuk kell a szervezeteket arról, hogy milyen módon felelhetnek meg a jogi előírásoknak.

Az összes vonatkozó jogi előírás azonosítása azzal jár, hogy figyelembe kell venni a környezetvédelmi jogszabályok különböző szintjeit, például a nemzeti, regionális vagy helyi követelményeket, ideértve az engedélyeket és igazolásokat is.

A szervezetnek más vonatkozó követelményeket is figyelembe kell vennie, például azokat a közbeszerzési feltételeket, üzleti szerződéseket, önkéntes megállapodásokat, amelyeket a szervezet aláírt, vagy amelyek betartása mellett elkötelezte magát stb.

Ebben a szakaszban nagyon fontos a jogi előírások megállapítása annak érdekében, hogy a szervezet kiválaszthassa azokat, amelyek teljesítése kérdéses lehet. A szervezeteknek szükség esetén intézkedniük kell annak érdekében, hogy az összes vonatkozó környezetvédelmi jogszabályt betartsák (lásd a 2.2.5.2. pontot a jogszabályok betartásának értékeléséről).

2.2.   KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETÉSI RENDSZER

A „környezetvédelmi vezetési rendszer” az általános vezetési rendszer része, amely magában foglalja a szervezeti felépítést, a tervezési tevékenységeket, a felelősségi köröket, az eljárásokat, a környezeti politika kidolgozásának, bevezetésének, megvalósításának, vizsgálatának és fenntartásának folyamatait és eszközeit, valamint a környezeti tényezők kezelését.

2.2.1.    Általános követelmények

A szervezet első lépésként meghatározza és dokumentálja környezetvédelmi vezetési rendszerének alkalmazási körét.

Az EMAS követelményeit az EMAS keretében nyilvántartásba vett összes telephelynek teljesítenie kell.

A szervezetnek az EN ISO 14001 szabvány 4. szakaszának megfelelő környezetvédelmi vezetési rendszert kell létrehoznia, dokumentálnia, bevezetnie és fenntartania. Ha a szervezet (az ISO 14001 szabványtól eltérő) olyan környezetvédelmi vezetési rendszert vezetett be, amelyet a Bizottság elismert ( 14 ), az EMAS követelmények teljesítése során nem kell megismételnie azokat a tételeket, amelyeket már hivatalosan elismertek.

2.2.2.    Környezeti politika

A „környezeti politika” egy szervezet környezeti teljesítményére vonatkozó, a felső vezetés által hivatalosan kifejezett átfogó szándékait és irányát jelenti a környezetvédelem terén (…). Keretet biztosít a környezeti fellépésekhez és a környezeti célok és célkitűzések meghatározásához.

A környezeti politikának a következőket kell tartalmaznia:

A környezeti politika keretet biztosít a környezeti fellépésekhez és a környezeti célok és célkitűzések meghatározásához (lásd alább). Egyértelműnek kell lennie, és ki kell terjednie a legfontosabb prioritásokra, amelyek alapján pontosítani lehet a konkrét célkitűzéseket és célokat.

2.2.3.    Tervezés

A fent leírt alapvető kérdések tisztázása után a folyamat következő lépése, a tervezés következik.

2.2.3.1.    Környezeti célok és célkitűzések

A „környezeti cél” a környezeti politikából eredő környezeti cél, amelyet egy szervezet tűzött ki maga elé, és amelyet, ha lehetséges, számszerűsítenek.

A „környezeti célkitűzés” a szervezet egészére vagy annak részeire vonatkozó részletes teljesítménykövetelmény, amely a környezeti célokból ered, s amelyet a környezeti célok elérése érdekében kell meghatározni és teljesíteni.

A szervezeteknek a környezeti politikájukkal összhangban meg kell határozniuk és dokumentálniuk kell a szervezet esetében lényeges tényezőkre vonatkozó célokat és részletes célkitűzéseket.

A célok meghatározása után a következő lépés a megfelelő célkitűzések megfogalmazása. A célkitűzések révén meg lehet adni azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek a megfelelő környezetvédelmi irányítás eléréséhez szükségesek.

Példa:

A céloknak és célkitűzéseknek lehetőség szerint mérhetőnek kell lenniük, valamint meg kell felelniük a szervezet környezeti politikájának. Hasznosak lehetnek a „SMART” kritériumok:

Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, az EMAS-rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezeteknek használniuk kell azok releváns elemeit. Ezeket figyelembe kell venni az adott szervezet környezeti céljainak és célkitűzéseinek a környezeti állapotfelmérés során azonosított vonatkozó környezeti tényezőkkel összhangban történő meghatározása és felülvizsgálata során. Ugyanakkor a kiválósági referenciakövetelmények teljesítése nem kötelező, mivel az EMAS alapján maguk az érintett szervezetek dönthetik el a költségek és a hasznok elemzése alapján, hogy ez számukra mennyire megvalósítható.

2.2.3.2.    Környezeti program

A „környezeti program” a környezeti célok és célkitűzések elérése érdekében bevezetett vagy előirányzott intézkedések, felelősségi körök és eszközök leírása, továbbá a környezeti célok és célkitűzések elérésének határideje.

A környezeti program olyan eszköz, amely segítségével a szervezet napról napra megtervezheti és végrehajthatja a fejlesztéseket. Mindig aktualizálni kell, és elég részletesnek kell lennie ahhoz, hogy áttekintést nyújtson a célkitűzések elérése felé megtett haladásról. A programban meg kell adni a célok és célkitűzések eléréséért felelős személyek nevét, valamint az érintett erőforrások és időkeretek részleteit. Az erőforrások (pl. pénzügyi, technikai vagy személyzeti eszközök) önmagukban nem lehetnek környezeti célok.

A gyakorlatban a program sokszor táblázatos formában készül el, és az alábbiakat foglalja magában:

A program kialakításánál a közvetlen és a közvetett tényezőket egyaránt figyelembe kell venni. A szervezetnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy folyamatosan javítja környezeti teljesítményét.

Annak eldöntésekor, hogy környezeti teljesítményük javítása érdekében milyen intézkedéseket hajtsanak végre, a szervezeteknek figyelembe kell venniük az EMAS-rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumok releváns elemeit, feltéve, hogy az adott ágazatra vonatkozóan rendelkezésre állnak ilyen dokumentumok.

Különösen figyelembe kell venniük a környezeti teljesítmény (további) javítását szolgáló intézkedések és lépések meghatározása és az esetleges kiemelt területek kijelölése során felhasznált bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat és a kiválósági referenciakövetelményeket (amelyek az ágazat legjobban teljesítő szervezetei által elért környezeti teljesítményt képviselik).

Ugyanakkor a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok alkalmazása vagy a kiválósági referenciakövetelmények teljesítése nem kötelező, mivel az EMAS keretében maguk az érintett szervezetek dönthetik el a költségek és a hasznok elemzése alapján, hogy ez számukra mennyire megvalósítható.

2.2.4.    Bevezetés és működés

2.2.4.1.    Erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör

Az EMAS sikeréhez a felső vezetésnek biztosítania kell a rendszer támogatásához szükséges erőforrásokat és szervezeti struktúrát. Ide tartoznak a humánerőforrások és a személyzet szakértelme, a szervezeti infrastruktúra, a technológia és a pénzügyi erőforrások.

A környezeti állapotfelmérés keretében ekkorra már megvizsgálják a jelenlegi szervezeti infrastruktúrát, vezetési gyakorlatokat és eljárásokat. Ezen a ponton szükség esetén módosítani kell a belső struktúrákat és eljárásokat.

A szervezet felső vezetésének ki kell jelölnie a vezetés külön képviselőjét, vagyis egy olyan személyt, aki a környezetvédelmi vezetési rendszerért felel. A képviselőnek gondoskodnia kell arról, hogy teljesüljön a környezeti vezetési rendszer összes követelménye, hogy a rendszer működjön és naprakész legyen, valamint tájékoztatnia kell a vezetőséget a rendszer működéséről. Be kell számolnia a rendszer erősségeiről és hiányosságairól, valamint a szükséges fejlesztésekről.

A képviselőnek képzettnek és tapasztaltnak kell lennie környezeti kérdésekben, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi előírásokban, irányítási kérdésekben, a munkacsoportok működésében, valamint vezetési és koordinációs készségekkel kell rendelkeznie. A szervezetnek biztosítania kell, hogy ezek a készségek a szervezeten belül rendelkezésre álljanak.

A szervezetnek meg kell határoznia, hogy a jó környezetvédelmi vezetési teljesítmény elérése érdekében az alkalmazottaknak milyen tapasztalatokra és tudásra van szüksége.

A szervezetnek eljárást kell kidolgoznia, bevezetnie és fenntartania, amelynek segítségével megállapíthatóak a képzési igények és megtehetők a szükséges lépések ahhoz, hogy a környezetvédelmi vezetési rendszerben részt vevő személyzet megfelelő ismeretekkel rendelkezzen az alábbiakról:

A szervezet minden alkalmazottjának és mindenkinek, aki a szervezet képviseletében dolgozik, ismernie kell a szerepét az EMAS rendszerben, valamint tisztában kell lennie a rendszer környezetvédelmi hasznaival. Mindenki számára képzést vagy legalább képzési lehetőséget kell biztosítani a környezeti tudatosságról, valamint a szervezet környezetvédelmi vezetési rendszeréről.

A környezetvédelmi tudatosságot képzés vagy más tevékenységek, pl. tájékoztató kampányok, felmérések stb. révén lehet elérni.

Az aktívan részt vevő alkalmazottak előremozdítják a folyamatos, sikeres fejlődést, és segíthetnek az EMAS szervezeten belüli elfogadtatásában. Például környezetvédelmi bizottságban és munkacsoportokban vehetnek részt javaslattételi rendszerek, ösztönző programok vagy más tevékenységek révén.

A rendszer kialakítása és bevezetése során különböző szinteken lehet feladatokat kiosztani az alkalmazottaknak. Részt vehetnek például az alábbiakban:

A vezetésnek folyamatos visszajelzést kell biztosítania a munkavállalóknak, és ki kell kérnie a véleményüket.

2.2.4.2.    Kommunikáció

Az EMAS keretében nyilvántartásba vett környezetvédelmi vezetési rendszer sikeres bevezetéséhez nagyon fontos a jól működő belső és külső, kétirányú kommunikáció. A szervezetnek fel kell ismernie, hogy az érdekeltekkel kommunikálni kell a környezeti kérdésekben, és hogy ez értéket képvisel. A szervezet köteles közzétenni a környezetvédelmi nyilatkozatot, amelyben meg kell határoznia, hogy kivel mit fog közölni. Nyomon kell követnie a kommunikáció eredményeit, és meg kell állapítania, hogy az hatékony volt-e.

A belső kommunikációnak mindkét irányba kell folynia (fentről lefelé és alulról felfelé). Erre sor kerülhet intranet, prospektusok, belső kiadványok, hírlevelek, ötletládák, értekezletek, hirdetőtáblák stb. segítségével.

A külső kommunikációra példa lehet az EMAS környezetvédelmi nyilatkozat, az internet, akciónapok, sajtóközlemények, prospektusok, és az EMAS-logó lehetőség szerinti használata, ha ez engedélyezett ( 15 ).

2.2.4.3.    Dokumentáció és a dokumentumok kezelése

A környezetvédelmi vezetési rendszert dokumentálni kell az alábbiak feltüntetésével:

A dokumentációnak a bonyodalmak és félreértések elkerülése érdekében egyértelműnek és tömörnek kell lennie.

Az EMAS dokumentumokat integrálni lehet más vezetési rendszerekbe (minőség, energia, egészség és biztonság stb.) azok optimalizálása, valamint az ismétlés elkerülése és a bürokrácia csökkentése céljából.

A kkv-knak arra kell törekedniük, hogy az alkalmazottaiknak egyértelmű, egyszerű, könnyen használható dokumentációt biztosítsanak.

A kézikönyv a környezeti politikát, a környezetvédelmi jegyzőkönyveket és tevékenységeket tartalmazza. A kézikönyvet integrálni kell a szervezet éves gazdálkodási tervébe. A kézikönyvnek nem kell hosszúnak és bonyolultnak lennie. Célja, hogy az alkalmazottaknak segítsen megérteni, hogy a szervezet hogyan építette fel és strukturálta környezetvédelmi vezetési rendszerét, hogyan kapcsolódnak össze a környezetvédelmi vezetési rendszer különböző részei, és hogy az egyes személyek milyen szerepet játszanak a rendszerben. E kézikönyv elkészítése nem kötelező, bár a legtöbb szervezet a kidolgozás mellett dönt.

Az eljárásokkal kapcsolatos dokumentumok azt írják le, hogy HOGYAN, MIKOR és KINEK kell az egyes intézkedéseket végrehajtani.

Példák arra, hogy mivel kapcsolatban lehet eljárásokat megadni:

A munkafolyamatokra vonatkozó utasításokat egyértelmű és könnyen érthető formában kell meghatározni. Részletesen le kell írniuk a tevékenység jelentőségét, a hozzá kapcsolódó környezeti kockázatot, az elvégzéséért felelős személyzet különleges képzését és felügyeletének módját. Hasznos lehet képek, piktogramok segítségével szemléltetni vagy más módon biztosítani, hogy az alkalmazottak könnyen megértsék az utasításokat.

A szervezetnek eljárást kell létrehoznia, bevezetnie és fenntartania a környezetvédelmi vezetési rendszer vonatkozásában elkészített dokumentumok kezelésére. Különleges figyelmet kell fordítani a nyilvántartásokra (lásd a 2.2.5.4. pontot).

Ehhez az alábbi eljárásra van szükség:

A rendszernek biztosítania kell, hogy a dokumentumok különböző változatai később is rendelkezésre álljanak, és olvashatóak és azonosíthatóak maradjanak.

A külső forrásból származó dokumentumokat is be lehet vonni, mivel ezek gyakran nagyon fontos szerepet játszanak a környezetvédelmi vezetési rendszer megfelelő működésében. Ilyenek lehetnek a helyi hatóságoktól és a közigazgatási szervektől kapott információk, a berendezések használati útmutatói, az egészségügyi és biztonsági adatlapok stb.

2.2.4.4.    A működés szabályozása

A működés szabályozása magában foglalja az üzletpolitikával, a célokkal és célkitűzésekkel összhangban lévő jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatos tevékenységek azonosítását és tervezését (lásd a 7. ábrát). Olyan tevékenységekre is kiterjedhet, mint a berendezések karbantartása, az újraindítás és a leállás, a telephelyen dolgozó alvállalkozók irányítása, illetve a szállítók vagy gyártók által nyújtott szolgáltatások. Olyan eljárásokat kell bevezetni, amelyek segítségével kezelhetőek a feltárt kockázatok, meghatározhatóak a célok és mérhető a környezeti teljesítmény (lehetőleg egyértelmű környezeti mutatók segítségével). Az eljárásokban meg kell határozni a rendes körülményeket. Meg kell határozni és le kell írni továbbá az abnormális körülményeket és a vészhelyzeteket. A működést ellenőrző eljárásokat részletesen dokumentálni kell és belső ellenőrzés alá kell vonni.

2.2.4.5.    Készültség és reagálás vészhelyzet esetén

A szervezetnek megfelelő eljárásokat kell létrehoznia, bevezetnie és fenntartania a potenciális vészhelyzetek és balesetek azonosítására; ennek célja:

A vészhelyzeti terv alapvető fontosságú az iparban és a potenciálisan kockázatos tevékenységeket végző szervezetek esetében.

A szervezetnek rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia vészhelyzeti készültségi eljárásait (ideértve a megfelelő képzést is) és reagálási eljárásait. Szükség esetén módosítania kell ezeket, különösen vészhelyzetek vagy balesetek után. Az eljárásokat rendszeres időközönként tesztelni is kell.

2.2.5.    Ellenőrzés

2.2.5.1.    Nyomon követés és mérés

A szervezetnek eljárást kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania a jelentős paraméterek, például a levegőbe történő kibocsátások, a hulladék, a víz és a zaj rendszeres nyomon követésére és mérésére annak érdekében, hogy ezek eredménye alapján hozzáadott értéket kapjon. Köteles ezenkívül beszámolni az alapvető teljesítménymutatókról (lásd a 2.3.2. pontot).

Figyelembe kell venni a nyomon követéssel kapcsolatos jogi előírásokat, a nyomonkövetési kritériumoknak, például az ellenőrzések gyakoriságának és az alkalmazott módszernek pedig meg kell ezeknek felelnie. Az ezekkel kapcsolatos információk segítségével biztosítható:

A szervezet igényeinek függvényében más tényezőket is lehet mérni és nyomon követni:

A mérőműszereket rendszeresen kalibrálni kell a jogszabályoknak való megfelelés és a pontos eredmények érdekében.

2.2.5.2.    A jogszabályok betartásának értékelése

A jogszabályok betartása az EMAS-rendelet egyik legfontosabb követelménye és a szervezeteket e követelmény teljesítése nélkül nem lehet nyilvántartásba venni, így olyan eljárást is alkalmazniuk kell, amely segítségével ezt rendszeresen felülvizsgálhatják és értékelhetik.

Erre az a legjobb módszer, ha a szervezet az összes vonatkozó jogszabályról és követelményről listát vezet, majd ezt a listát összehasonlítja saját körülményeivel (lásd a 6. táblázatot). A nagyobb, összetettebb szervezeteknek esetleg adatbázisokat kell használniuk vagy külső segítséget kell kérniük.

Ha a hitelesítő az előírások olyan be nem tartását állapítja meg, amelyet nem korrigáltak, nem hitelesítheti a környezetvédelmi nyilatkozatot, valamint nem írhatja alá a végső nyilatkozatot (VII. melléklet).

2.2.5.3.    Eltérések, korrekciós és megelőző intézkedések

A szervezetnek eljárást kell létrehoznia, bevezetnie és fenntartania az EMAS-követelményektől való eltérés potenciális eseteinek kezelésére.

Az eljárásnak a következőkre kell módszerekkel szolgálnia:

Az eltérés az eljárásokban és műszaki utasításokban megadott alapvető követelmények be nem tartását jelenti.

Az eltérés lehet emberi mulasztás vagy végrehajtási hiba eredménye. Minél hamarabb be kell vezetni a korrekciós és az újbóli előfordulás elkerülésére irányuló változtatásokat.

Az eltéréseket az alábbiak segítségével lehet feltárni:

A vezetőség EMAS-képviselőjét tájékoztatni kell az eltérésekről annak érdekében, hogy szükség esetén döntés születhessen a korrekciós intézkedésekről.

A vezetőség EMAS-képviselőjét tájékoztatni kell, ha potenciális eltéréseket tártak fel, így szükség esetén dönthetnek a megelőző intézkedésekről.

A korrekciós és megelőző intézkedéseket egyaránt rögzíteni kell. Ezek eredményeképpen szükségessé válhat a környezetvédelmi vezetési rendszer dokumentációjának módosítása.

2.2.5.4.    A nyilvántartás kezelése

A szervezetnek rendszert kell létrehoznia a nyilvántartás kezelésére, így bizonyíthatja, hogy megfelel környezetvédelmi vezetési rendszere követelményeinek.

A szervezetnek eljárást kell kialakítania, végrehajtania és fenntartania a nyilvántartásai kezelésére. Ennek ki kell terjednie például a nyilvántartások azonosítására, tárolására, védelmére, visszakeresésére, megőrzésére és megsemmisítésére.

A nyilvántartásnak azonosíthatónak, olvashatónak, naprakésznek és visszakövethetőnek kell lennie és ilyennek kell maradnia.

Példák a nyilvántartásokra:

2.2.6.    Belső ellenőrzés

Az EMAS-rendelet a III. mellékletben külön figyelmet fordít a belső ellenőrzésre.

A „belső környezetvédelmi ellenőrzés” a szervezet környezeti teljesítményének, a környezet védelmét szolgáló vezetési rendszerének és eljárásainak szisztematikus, dokumentált, rendszeres és objektív értékelése.

A szervezetnek a vezetési rendszer részeként belső ellenőrzési eljárást kell létrehoznia. Ennek ki kell terjednie az ellenőrzések tervezéséhez és végrehajtásához, valamint az ezek eredményeiről szóló jelentésekhez és a róluk készült nyilvántartás megőrzéséhez kapcsolódó felelősségi körökre és követelményekre, az ellenőrzési kritériumok, az alkalmazási kör, a gyakoriság és a módszerek meghatározására.

A belső ellenőrzés célja:

Az ellenőrzést független személyzetnek, objektíven kell elvégeznie. A belső ellenőr lehet a személyzet ilyen célú képzésben részesült tagja, vagy külső személy vagy csoport.

Általános szabályok

A belső ellenőrzés lépései

2.2.6.1.    Környezetvédelmi ellenőrzési program és az ellenőrzések gyakorisága

a programnak a következőket kell tartalmaznia:

A szervezeteknek évente egyszer belső ellenőrzést kell tartaniuk annak érdekében, hogy megfelelően áttekintsék a jelentős környezeti tényezőket. Az ellenőrzési ciklust, amely a szervezet összes tevékenységére kiterjed, három éven belül le kell zárni. A kisebb szervezetek ezt az időtartamot kiterjeszthetik négy évre.

Az egyes tevékenységek ellenőrzésének gyakorisága az alábbiaktól függően eltérhet:

A jelentősebb környezeti hatással járó, bonyolultabb tevékenységeket általában gyakrabban kell ellenőrizni.

A kielégítő eredmények eléréséhez a belső ellenőrzésben részt vevő összes alkalmazottnak tisztában kell lennie az ellenőrzés környezetvédelmi célkitűzéseivel, és az összes résztvevő (igazgatók, középvezetők, alkalmazottak, ellenőrök stb.) konkrét feladataival.

2.2.6.2.    Belső ellenőrzési tevékenységek

A belső ellenőrzésre fontos előre felkészülni. Először is meg kell nevezni az ellenőrt/ellenőrző csoportot. A szervezet választhat saját alkalmazottai közül, vagy külső ellenőröket is alkalmazhat. Az ellenőröknek objektívnek és pártatlannak kell lenniük, valamint megfelelő készségekkel és képzettséggel kell rendelkezniük. Az ellenőrnek/ellenőrző csoportnak:

Ahhoz, hogy az ellenőrzés eredményes legyen, az ellenőrző csoportnak meg kell vizsgálnia a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelést, továbbá azt, hogy teljesültek-e a célok és a célkitűzések, valamint hogy a vezetési rendszer eredményes és megfelelő-e.

Az ellenőrzési folyamatban a következő lépéseket kell megtenni:

2.2.6.3.    A környezetvédelmi ellenőrzés eredményeinek és következtetéseinek jelentése

Az ellenőrzési jelentés célja, hogy a vezetőség számára biztosítsa az alábbiakat:

A jelentést a vezetőség képviselőjéhez kell benyújtani, aki véglegesíti a korrekciós intézkedéseket, ha eltéréseket állapítottak meg (ideértve adott esetben az előírások be nem tartását is).

2.2.7.    Vezetőségi felülvizsgálat

A felső vezetésnek rendszeresen (legalább évente egyszer) felül kell vizsgálnia a környezetvédelmi vezetési rendszert a rendszer célszerűségének és hatékonyságának biztosítása érdekében. A vezetőségi felülvizsgálatot rögzíteni kell, és nyilvántartásba kell venni.

A vezetőségi felülvizsgálat tartalma

Bemeneti tényezők:

A kimeneti tényezők közé tartozik az összes döntés és tevékenység, illetve a környezeti politika, a célok, a célkitűzések és a környezetvédelmi vezetési rendszer más tényezőinek módosításai.

2.3.   EMAS KÖRNYEZETVÉDELMI NYILATKOZAT

A „környezetvédelmi nyilatkozat” a nyilvánosság és egyéb érdekelt felek számára nyújtott átfogó tájékoztatás egy szervezettel kapcsolatosan a következőkről: felépítés és tevékenységek; környezeti politika és környezetvédelmi vezetési rendszer; környezeti tényezők és hatások; környezeti program, környezeti célok, célkitűzések; környezeti teljesítmény, illetve a hatályos környezetvédelmi jogi előírásoknak való megfelelés.

A nyilatkozat az EMAS egyedi jellemzői közé tartozik, amellyel a többi környezetvédelmi vezetési rendszer nem rendelkezik.

A nyilvánosság számára megerősíti a szervezet környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalását.

A szervezet számára pedig jó alkalom annak kinyilvánítására, hogy mit tesz a környezet javítása érdekében.

Noha az EMAS a nyilatkozatot illetően megad néhány minimumkövetelményt, a szervezet maga döntheti el, hogy mennyire megy bele a részletekbe, valamint amennyiben a szöveg egyértelmű, megbízható, hiteles és pontos marad, dönthet a dokumentum szerkezetéről és elrendezéséről. A szervezet eldöntheti, hogy környezeti nyilatkozatát belefoglalja-e az éves jelentésébe vagy más jelentésekbe, például a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentésbe.

2.3.1.    Az EMAS környezetvédelmi nyilatkozat minimális tartalma

1.    Az EMAS-ban nyilvántartásba vételre kerülő szervezet világos és egyértelmű leírása és tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak, valamint bármilyen anyaszervezettel való kapcsolatainak összegezése

A tartalom szemléltetésére ábrákat, térképeket, folyamatábrákat, légi felvételeket stb. lehet használni. Ezenkívül a tevékenységek leírása során NACE-kódokat kell használni.

2.    A szervezet környezeti politikája és környezetvédelmi vezetési rendszerének rövid leírása

A rendszer megfelelő leírása fontos a munkastruktúráról való egyértelmű tájékoztatás érdekében. Bele kell foglalni a környezeti politikát is.

3.    Az összes, jelentős környezeti hatást kiváltó közvetlen és közvetett, jelentős környezeti tényező leírása, és az e tényezőkkel kapcsolatos hatások jellegének ismertetése (az EMAS rendelet I. mellékletének 2. pontja)

A közvetlen és közvetett környezeti tényezőket külön-külön kell megadni. Mindkét típus hatásait le kell írni táblázatok vagy folyamatábrák segítségével.

4.    A jelentős környezeti tényezőkkel és hatásokkal kapcsolatos környezeti célok és célkitűzések leírása

Fel lehet sorolni a célkitűzéseket és célokat, valamint a teljesítmény javulásának értékelésére szolgáló mutatókat. A környezeti programot is bele kell foglalni és le kell írni a teljesítmény javítására irányuló megtett vagy tervezett intézkedéseket.

5.    A szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzése összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és az EMAS-rendelet IV. mellékletének C. szakaszában meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítménymutatókról.

Az alapmutatók hat fő területre összpontosulnak: energia, anyagok, víz, hulladék, biológiai sokféleség (a földhasználaton keresztül) és kibocsátások (lásd a 2.3.2.2. pontot).

A szervezeteknek teljesítményükről a környezeti állapotfelmérésben említett jelentős környezeti tényezőkhöz kapcsolódó egyéb, konkrétabb mutatók segítségével is jelentést kell tenniük. (lásd a 2.3.2.3. pontot). Amennyiben egy jelentős közvetlen vagy közvetett környezeti tényező tekintetében nem állnak rendelkezésre számszerűsített adatok a jelentéstételhez, a szervezeteknek ezekről minőségi mutatók alapján kell jelentést tenniük.

Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, az EMAS-rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezetnek a környezeti teljesítményre vonatkozó jelentéstételhez használandó mutatók ( 16 ) kiválasztásakor az ágazati referenciadokumentumban szereplő, releváns ágazatspecifikus környezeti teljesítménymutatókat kell figyelembe venniük.

6.    A környezeti teljesítménnyel kapcsolatos egyéb tényezők, többek között a jelentős környezeti hatásokkal kapcsolatos jogi rendelkezések betartása

Táblázatok és/vagy ábrák segítségével kell összehasonlítani a jogszabályi vonatkoztatási értékeket, valamint a szervezet által mért és/vagy kiszámított határértékeket.

A környezeti teljesítményt nem mindig lehet adatokkal mérni. A „lágy” tényezők is fontosak, ezek közé tartozhat a magatartás megváltozása, a folyamatok fejlesztése és a környezeti teljesítmény javítását célzó egyéb intézkedések.

Az ezen egyéb tényezőkről való jelentésételkor a szervezeteknek figyelembe kell venniük az EMAS-rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumok releváns elemeit. Környezeti nyilatkozatukban ezért említést kell tenniük arról, hogy a környezeti teljesítmény (további) javítását szolgáló intézkedések és lépések meghatározása és az esetleges kiemelt területek kijelölése során hogyan használták fel a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat és – amennyiben vannak ilyenek – a kiválósági referenciakövetelményeket.

A bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok és kiválósági referenciakövetelmények relevanciáját és alkalmazhatóságát a szervezeteknek a környezeti állapotfelmérésben azonosított jelentős környezeti hatások, valamint műszaki és pénzügyi hatások alapján kell értékelniük.

Az ágazati referenciadokumentum olyan elemeit (teljesítménymutatók, bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok, kiválósági referenciakövetelmények), amelyek a szervezet által a környezeti állapotfelmérésben azonosított jelentős környezeti hatások szempontjából nem relevánsak, nem kell sem jelenteni, sem bemutatni a környezetvédelmi nyilatkozatban.

7.    A környezettel kapcsolatos hatályos jogi előírásokra történő hivatkozás

Az EMAS előírja a jogszabályok betartását. A környezetvédelmi nyilatkozat jó lehetőséget nyújt annak leírására, hogy a szervezet ezt hogyan éri el.

Noha az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek rendelkezniük kell egy belső jegyzékkel az összes jogi előírásról, ezeket nem kell belefoglalni a környezetvédelmi nyilatkozatba. E tekintetben elegendő egy vázlat is.

8.    A környezetvédelmi hitelesítő neve és akkreditálási vagy engedélyezési száma, valamint az érvényesítés időpontja

Ha a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatát egy másik jelentés részeként teszi közzé, akkor azonosítania kell a nyilatkozatot és jeleznie kell, hogy azt környezetvédelmi hitelesítő hitelesítette. Nem kötelező, de hasznos lehet a 25. cikk (9) bekezdésében említett nyilatkozatot hozzácsatolni az EMAS környezetvédelmi nyilatkozathoz.

2.3.2.    Alapmutatók és más meglévő releváns környezeti teljesítménymutatók

2.3.2.1.    Alapmutatók

A szervezeteknek be kell számolniuk azokról az alapvető környezeti teljesítménymutatókról (más néven fő teljesítménymutatók), amelyek a szervezet közvetlen környezeti tényezőire vonatkoznak. A konkrétabb környezeti tényezőkre vonatkozó egyéb teljesítménymutatókat is jelenteniük kell. Figyelembe kell venniük az ágazati referenciadokumentumokat, amennyiben ezek rendelkezésre állnak.

Az alapmutatók valamennyi szervezettípusra alkalmazandók. Ezek a mutatók a következő alapvető területek teljesítményét mérik:

Minden alapmutató egy „A” számból (felhasználás), egy „B” számból (kibocsátás) és egy „R” = (A/B) arányszámból áll.

i.    „A” szám (felhasználás)

A felhasználást („A” szám) a következőképpen kell bejelenteni:

A b) mutató a szervezet által megújuló energiaforrásokból ténylegesen előállított energiának a teljes éves energiafogyasztáshoz viszonyított százalékos arányát fejezi ki. Ez a mutató nem terjed ki az energiaszolgáltatóktól beszerzett energiára, amely a „zöld közbeszerzési” intézkedések részének tekinthető.

A különböző felhasznált anyagok éves tömegárama tonnában kifejezve, kivéve az energiahordozókat és a vizet.

A különböző felhasznált anyagok éves tömegárama az anyagok felhasználása alapján csoportosítható. Ide tartozhatnak a nyersanyagok, például a fémek, a fa vagy a vegyi anyagok, vagy pedig a közbenső termékek, a szervezet tevékenységei függvényében.

Teljes éves vízfogyasztás m3-ben kifejezve.

E mutató esetében jelenteni kell a szervezet által évente elfogyasztott víz teljes mennyiségét.

Hasznos lehet a vízfogyasztás különböző típusainak tisztázása és a fogyasztás forrása szerinti bejelentése, pl. felszíni víz, felszín alatti víz.

További hasznos információ lehet a szennyvíz, a tisztított és újrafelhasznált szennyvíz, az esővíz és az újrahasznosított szürke víz mennyisége.

Idetartozik a teljes éves:

A hulladékra és veszélyes hulladékra vonatkozó jelentéstétel az EMAS-rendelet értelmében kötelező. Bevált gyakorlat, hogy a hulladékot mindkét hulladékáram estében típus szerinti bontásban adják meg. A környezeti állapotfelmérés eredményeit kell alapul venni, ideértve a hulladékkal kapcsolatos jelentéstételre vonatkozó jogi kötelezettségeket. Az európai hulladékjegyzéket alkalmazó nemzeti hulladékosztályozási rendszerrel összhangban részletesebb jelentéstétel is lehetséges.

A különböző hulladéktípusokat hosszan felsoroló jegyzékek benyújtása kommunikációs szempontból célszerűtlen és zavaró lehet, tehát választható az információk európai jegyzék szerinti csoportosítása. Ilyen esetben a hulladék mennyiségét a különböző típusokra lebontva lehet megadni, pl. fémek, műanyag, papír, iszap, hamu stb. Hasznos lehet továbbá, ha a hasznosított, újrahasznosított, energiatermeléshez használt vagy hulladéklerakókban elhelyezett hulladék mennyiségével kapcsolatos információk is feltüntetésre kerülnek.

Földhasználat, a beépített terület m2-ében kifejezve.

A biológiai sokféleség összetett és viszonylag új tényező az alapmutatók között. Néhány olyan tényezőt, amelyek hozzájárulnak a biológiai sokféleség csökkenéséhez (éghajlatváltozás, kibocsátás/szennyezés), már magukban foglalnak az EMAS-rendeletben lévő környezeti tényezők és kapcsolódó mutatók, ideértve az energia- és vízfogyasztást, a kibocsátásokat, a hulladékot stb.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutatók közül nem mindegyik releváns az összes ágazat/szervezet esetében, és e tényezők alkalmazásakor nem lehet mindegyiket közvetlenül figyelembe venni. A környezeti állapotfelmérés segíthet feltárni a releváns tényezőket. A szervezetnek nem csupán a helyi hatásokat, hanem a biológiai sokféleségre szélesebb körben gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat is figyelembe kell vennie, pl. a nyersanyagok kinyerése, beszerzési/ellátási lánc, gyártás és termék, szállítás és logisztika, marketing és kommunikáció. Nincs egyetlen olyan mutató, amely az összes szervezetre vonatkozna.

A földhasználatra vonatkozó, biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutató, amelyről az EMAS-rendelet IV. melléklete rendelkezik, közös nevezőnek tekinthető. Ez csak a szervezet telephelyére vonatkozik a beépített terület tekintetében. Ajánlott azonban a lezáródott földterületeket is bevonni a földhasználatra vonatkozó mutatóba.

Megjegyzés: Mivel ezen anyagok hatása különböző, nem szabad összeadni őket.

Tisztázni kell a kibocsátások – főleg, ami az üvegházhatást okozó gázokat és levegőszennyező anyagokat illeti – számszerűsítésének módszerét ( 17 ). Kiindulásként a szervezetnek figyelembe kell vennie a meglévő jogi előírásokat. Egyértelműen ez a helyzet azon szervezetek esetében, amelyek létesítményei az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének vagy az Európai szennyező anyag-kibocsátási és Hulladékszállítási Nyilvántartásnak a hatálya alá tartoznak. Más esetekben európai, világszerte elismert vagy nemzeti/regionális szinten elterjedt módszereket is lehet alkalmazni.

Noha az alapmutatókkal kapcsolatos jelentéstétel csak a közvetlen tényezők esetében kötelező, a szervezetnek figyelembe kell vennie az összes jelentős – akár közvetlen, akár közvetett – környezeti tényezőt Ezért az a legjobb, ha a jelentős közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás a jelentésben a közvetlen kibocsátásoktól elkülönítve szerepel.

ii.    „B” szám (kibocsátás)

A teljes éves kibocsátás („B” szám) minden területen azonos, de a szervezetek típusától függően különböző eredmény értendő alatta:

2.3.2.2.    Alapmutatók és kapcsolódó rugalmassági elemek – indokolás

Fontos megérteni, hogy milyen okok mentén történik a mutatók és az EMAS-rendeletben (az EMAS-rendelet IV. mellékletében) megadott rugalmassági elemek megállapítása.

A IV. melléklet C.1. pontja értelmében a mutatókra az alábbi követelmények vonatkoznak:

Ezek a fő teljesítménymutatók legfontosabb feladatai.

A mutatók használatakor azonban van lehetőség némi rugalmasságra, ha az elősegíti, hogy a mutatók betöltsék a feladatukat.

Ez az alábbiak szerint történik:

2.3.2.3.    Egyéb releváns környezetvédelmi teljesítménymutatók

A szervezeteknek teljesítményükről a környezeti állapotfelmérésben említett jelentős környezeti tényezőkhöz kapcsolódó egyéb, releváns mutatók segítségével is jelentést kell tenniük.

Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, az EMAS-rendelet 46. cikkében említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezet környezeti teljesítményének értékelésekor a vonatkozó dokumentumot figyelembe kell venni.

A szervezeteknek ezért a környezeti teljesítményre vonatkozó jelentéstételhez használandó mutatók ( 18 ) kiválasztásakor az ágazati referenciadokumentumban szereplő, releváns ágazatspecifikus környezeti teljesítménymutatókat kell figyelembe venniük. Figyelembe kell venniük a megfelelő ágazati referenciadokumentumban szereplő mutatókat és azok relevanciáját a szervezet által a környezeti állapotfelmérésben azonosított jelentős környezeti hatások szempontjából. Csak a környezeti állapotfelmérésben azonosított legjelentősebb környezeti hatások szempontjából releváns mutatókat kell használni.

2.3.2.4.    Helyi számadási kötelezettség

A helyi számadási kötelezettség fontos része az EMAS-nak. Emiatt az EMAS keretében nyilvántartásba vett összes szervezetnek minden telephelyre vonatkozóan jelentést kell tennie a jelentős környezeti hatásokról, a rendelet IV. mellékletében leírtak szerint.

A levegőbe és vízbe történő kibocsátás, a vízfogyasztás, az energiafelhasználás és a hulladékmennyiség tekintetében megfigyelhető tendenciákról az egyes telephelyek szintjén mindenképpen jelentést kell tenni. A több telephellyel rendelkező szervezetekre vonatkozó, az e felhasználói útmutató 2.4.3. szakaszában leírt ellenőrzési eljárás alkalmazása esetén a szóban forgó információk megadhatók telephelycsoportokként is, feltéve, hogy az értékek pontosan tükrözik a telephelyek szintjén megfigyelhető tendenciákat.

A szervezet csak akkor indexálhatja az információkat, ha titoktartási kérdések merülnek fel (lásd a 2.3.2.2. pontot).

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy az állandó telephelyeken el lehet érni folyamatos fejlesztéseket, átmeneti telephelyeken azonban nem. Ha ez a kérdés felmerül, azt jelezni kell a környezeti állapotfelmérésben. Alternatív intézkedések megvalósításának lehetőségét, például „lágy” (kvalitatív) mutatók alkalmazását is figyelembe kell venni. Mindenesetre az EMAS ágazati referenciadokumentumok hatálya alá tartozó ágazatok esetében figyelembe lehet venni az átmeneti telephelyekkel kapcsolatos információkat is.

2.4.   HITELESÍTÉSI ÉS ÉRVÉNYESÍTÉSI ELJÁRÁS

A „hitelesítés” a környezetvédelmi hitelesítő által végzett megfelelőség-értékelési eljárás annak bizonyítása érdekében, hogy a szervezet környezeti állapotfelmérése, környezeti politikája, környezetvédelmi vezetési rendszere és környezetvédelmi ellenőrzési eljárásai és végrehajtása összhangban álljanak e rendelet előírásaival.

Az „érvényesítés” a hitelesítést végző környezetvédelmi hitelesítő által adott arra vonatkozó megerősítés, hogy a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában és frissített környezetvédelmi nyilatkozatában foglalt információk és adatok megbízhatók, hitelt érdemlők és helyesek, illetve, hogy azok megfelelnek e rendelet előírásainak.

2.4.1.    Ki hitelesítheti és érvényesítheti az EMAS-t?

Ezeket a feladatokat csak akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítők végezhetik el.

A „környezetvédelmi hitelesítő” a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 19 ) meghatározott megfelelőségértékelő testület, vagy ezen testületek egyesülése vagy csoportja, amelyek e rendeletnek megfelelően akkreditációban részesültek; vagy bármely olyan természetes vagy jogi személy, illetve az ilyen személyek egyesülése vagy csoportja, amely a hitelesítés és érvényesítés végrehajtására feljogosító engedélyt szerzett ezzel a rendelettel ( 20 ) összhangban.

Megjegyzés: A szervezetnek érdemes ellenőriznie, hogy a hitelesítő legalább négy héttel a hitelesítés előtt tájékoztatta-e az illetékes akkreditáló vagy engedélyező testületet az EMAS-rendelet 24. cikkében említett információkról, az azon tagállam akkreditáló vagy engedélyező testülete által végzett felügyeleti tevékenység lehetővé tétele érdekében, amelyben a szervezet működni kíván. Felügyelet hiányában az illetékes testület visszautasíthatja a szervezet nyilvántartásba vételét.

2.4.2.    Melyek a környezetvédelmi hitelesítők feladatai?

1. megjegyzés: A hitelesítőnek ellenőriznie kell, hogy a szervezet kidolgozott, bevezetett és fenntartott-e eljárást/eljárásokat annak rendszeres értékelésére, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásokat mennyire tartják be ( 24 ). A hitelesítő részletekbe menően ellenőrzi, hogy a vállalat betartja-e a jogszabályokat. E feladat része a benyújtott tárgyi bizonyítékok ellenőrzése arra nézve, hogy nem szegik-e meg a környezetvédelmi jogszabályokat ( 25 ). A hitelesítők felhasználhatják a végrehajtó hatóságok megállapításait. Ha semmilyen jel nem utal az előírások be nem tartására, ezt belefoglalják a környezetvédelmi nyilatkozatba, amelyet a hitelesítő aláír. A hitelesítőnek azonban kötelessége a megszokott ellenőrzési eljárások segítségével ellenőrizni, hogy a szervezet teljesíti-e a rendeletben foglalt követelményeket. Ez azt jelenti, hogy nem tudja majd ugyanúgy ellenőrizni a jogi előírások betartását, mint a végrehajtó hatóságok.

2. megjegyzés: Ha a hitelesítő két regisztráció közötti időszakban meg nem felelést vagy a követelmények be nem tartását állapítja meg, az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre. Bejelentheti az illetékes hatóságnak, hogy a szóban forgó szervezetet törölni kell az EMAS nyilvántartásából. Vagy ha a szervezet bizonyítja, hogy a végrehajtó hatóságokkal együttműködve kellő időben intézkedett a jogszabályok betartásának visszaállításáról, a hitelesítő a rendelet VII. melléklete értelmében aláírhatja a hitelesítési és érvényesítési tevékenységekről szóló nyilatkozatot.

Figyelembe véve azonban a hitelesítő feladatait és a jogszabályi megfelelésre vonatkozó nyilatkozatát, a látogatások beosztása során biztosítani kell, hogy az érintett, több telephellyel rendelkező szervezet nyilvántartási száma alatt szereplő telephelyeket minden 36 hónapos ciklusban legalább egyszer meglátogassák (teljes mértékben hitelesítsék). A hitelesítők akkor teljesítik az EMAS III rendelet által előírt feladataikat, ha az összes telephelyet egy cikluson belül legalább egyszer teljes mértékben hitelesítik. Ez azt is jelenti, hogy egy szervezet első regisztrációja előtt a környezetvédelmi hitelesítőnek a több telephellyel rendelkező szervezet összes telephelyét meg kell látogatnia.

E szabály alól kivételt képeznek a több telephellyel rendelkező szervezetek, amelyek ellenőrzése mintavételi módszerrel is történhet. Bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetőség van arra, hogy a hitelesítő egy 36 hónapos ciklusban a telephelyek egy olyan csoportjánál tegyen látogatást, amelyek reprezentatívak a szervezet tevékenysége szempontjából, és ennek alapján adjon megbízható értékelést egy szervezet általános környezeti teljesítményéről és az EMAS-rendelet követelményeinek való megfeleléséről.

A mintavételi módszer csak a környezetvédelmi hitelesítővel egyetértésben alkalmazható, és kizárólag az e felhasználói útmutató 2.4.3. szakaszában meghatározott követelmények és 2.4.4. szakaszában meghatározott végrehajtási iránymutatások betartása mellett.

Ezért, ha egy szervezet a mintavételi módszer alkalmazását kéri, a hitelesítő az alábbi tényezőket ellenőrzi annak eldöntésére, hogy a mintavételi módszer alkalmazható-e:

A környezetvédelmi hitelesítő továbbá dönthet úgy, hogy korlátozza a mintavétel körét, amennyiben a telephelyek mintavétellel való ellenőrzése révén bizonyos tényezők miatt nem lehet kellő bizonyosságot szerezni a vezetési rendszer hatékonyságáról. Az ilyen korlátozást a környezetvédelmi hitelesítőnek az alábbiakra való hivatkozással kell meghatároznia:

Ebben az esetben a hitelesítőnek dokumentálnia kell azokat a konkrét okokat, amelyek korlátozzák a szervezeteknek a mintavétel alkalmazására való jogosultságát.

A környezetvédelmi hitelesítő értékeli továbbá a hasonló területek 2.4.3.2. szakasz szerinti csoportosításának átláthatóságát, és a csoportosításnak a környezetvédelmi nyilatkozat tartalmára és a szervezet általános környezeti teljesítményére gyakorolt hatását. Az értékelés eredményeit és megállapításait dokumentálni kell a hitelesítési jelentésben.

A környezetvédelmi hitelesítő részletes nyilvántartást vezet az összes olyan ellenőrzéséről, amikor több helyszínt mintavétel útján ellenőriznek, és abban megindokolja a mintavételi módszertant és az alkalmazott paramétereket/kritériumokat, és igazolja, hogy a mintavétel e dokumentumnak megfelelően történik.

2.4.3.    A több telephellyel rendelkező szervezetek ellenőrzése céljából mintavételi eljárás alkalmazására vonatkozó követelmények

2.4.3.1.    Általános elvek

A több telephellyel rendelkező szervezetek esetében a mintavételi módszer alkalmazása azért lehet hasznos, mert lehetővé teszi az ellenőrzési munka oly módon való kiigazítását, hogy az ne veszélyeztesse a jogszabályok betartásába vetett bizalmat és az irányítási rendszer teljeskörű végrehajtását, hogy a környezeti teljesítmény folyamatosan javítható legyen valamennyi, az EMAS-nyilvántartás hatálya alá tartozó területen.

Amennyiben a 2.4.3.2. szakaszban meghatározott kritériumok alapján lehetőség van rá, a szervezet kérésére a környezetvédelmi hitelesítő(k) megállapodhatnak abban, hogy több telephellyel rendelkező szervezetek ellenőrzése céljából mintavételi módszert alkalmaznak.

2.4.3.2.    A szervezetekre vonatkozó alkalmassági kritériumok

Ezenkívül a szervezetnek bizonyítania kell arra való hatáskörét és képességét, hogy az EMAS-nyilvántartásban szereplő valamennyi telephelyen szervezeti változtatásokat kezdeményezzen, amennyiben a környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez ez szükséges. A szervezetnek azt is bizonyítania kell, hogy az összes telephely és a központ vonatkozásában képes az adatok (többek között, de nem kizárólag az alább felsorolt elemek) gyűjtésére és elemzésére:

Ezeket a területeket ki kell zárni a mintavételi módszer hatálya alól, és egyedileg kell ellenőrizni őket.

2.4.3.3.    Azon gazdasági ágazatok, ahol mintavételi eljárás alkalmazható

Ezen értesítést követően az Európai Bizottság tájékoztatja az EMAS-bizottságot a tervezett kísérleti projektről, és véleményezi annak megfelelőségét. Amennyiben az EMAS-Bizottság tagjainak többsége két hónapon belül nem emel kifogást, a kísérleti projekt az alábbi szabályok szerint elindulhat:

A kísérleti projektek időtartama nem haladhatja meg a három évet. A kísérleti projekt sikeres végrehajtását követően, ezen belül annak pozitív eredménnyel zárult ellenőrzését követően, hogy a szervezet megfelel az EMAS-rendelet összes követelményének, a szervezetet és annak telephelyeit három évre vagy – amennyiben a 7. cikkben foglalt eltérés alkalmazandó – négy évre be lehet jegyezni az EMAS rendszerbe.

Az egyes projektek értékelését be kell nyújtani az EMAS bizottsághoz.

A kísérleti projekt értékelése alapján az EMAS bizottság ajánlhatja az ágazat felvételét azon ágazatok listájába, amelyekben megengedett a mintavételi módszer használata (9. táblázat).

2.4.4.    A több telephellyel rendelkező szervezetek ellenőrzése céljából végzett mintavételi eljárás alkalmazására vonatkozó végrehajtási iránymutatások

2.4.4.1.    Általános elvek

2.4.4.2.    A mintavételi eljárás

A telephelyek különböző csoportjain belüli helyszíni vizsgálatok helyszíneinek kiválasztására szolgáló mintavételi módszernek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek.

Ezen szempontok figyelembevételével a hitelesítőnek arra is törekednie kell, hogy a mintába minél több olyan helyszínt vegyen fel, amelyeket korábban eddig még nem ellenőriztek.

Példa a több telephellyel rendelkező szervezet mintavételi módszer alkalmazásával történő ellenőrzésére:

Vegyünk példának egy a kiskereskedelmi ruházati ágazatban tevékenykedő vállalatot, amely az alábbi telephelyekkel rendelkezik:

2.4.5.    A minta nagyságára és a mintavételi eljárásra vonatkozó döntések indoklása a környezetvédelmi nyilatkozatban

Az EMAS azon szervezeteinek, amelyek esetében a környezetvédelmi hitelesítő az e felhasználói útmutató 2.4.3. szakaszában említett mintavételi/hitelesítési tervet használt, a mintavételi tervet a környezetvédelmi nyilatkozatban dokumentálniuk kell. A környezetvédelmi nyilatkozatnak (röviden) tartalmaznia kell a telephelyek csoportosításához használt módszer indoklását és a kiválasztott minta méretét. A környezetvédelmi nyilatkozatnak tartalmaznia kell az összes telephely jegyzékét, és egyértelműen különbséget kell benne tenni a meglátogatott és a meg nem látogatott telephelyek között.

2.5.   A NYILVÁNTARTÁSBAVÉTELI ELJÁRÁS

Az EMAS III rendelet néhány általános szabályt ad meg a nyilvántartásba vételről. A tagállamok ezeket beépíthetik saját környezetvédelmi jogszabályaikba.

Miután a rendszert bevezették és hitelesítették, az EMAS környezetvédelmi nyilatkozatot pedig érvényesítették, a szervezet következő lépésként nyilvántartásba vételi kérelmet nyújt be az illetékes testülethez.

2.5.1.    Melyik illetékes testületet veszi igénybe a szervezet?

2.5.2.    A nyilvántartásba vételhez szükséges dokumentumok és/vagy követelmények

A kérelmet azon tagállam hivatalos nyelvén kell benyújtani, amely tagállamban a szervezet nyilvántartásba vételét kéri. Tartalmaznia kell:

2.5.3.    Az EMAS nyilvántartásbavételi eljárás előtt/során teljesítendő feltételek

Legjobb gyakorlat szerint az illetékes hatóságnak a kérelmező szervezet EMAS keretében történő nyilvántartásba vételével kapcsolatos végleges döntést a sikeres kérelmezést követő három hónapon belül meg kell hoznia. A végleges döntés meghozatalához csak kivételes esetekben indokolt hosszabb időtartamot igénybe venni.

2.5.4.    Szervezetek felfüggesztése vagy a nyilvántartásból való törlése

Az alábbi esetekben következhet be:

Az illetékes testület csak akkor szüntetheti meg a felfüggesztést, ha kielégítő információt kap arról, hogy a szervezet betartja a rendeletet.

Az EMAS-rendelet nem szabja meg a felfüggesztések időtartamát, így erről az illetékes testületek önállóan dönthetnek. Ez azonban nem haladhatja meg a 12 hónapot.

10. ábra

Az EMAS pillérei. A nyilvántartásbavételi eljárás

2.6.   JELENTŐS VÁLTOZÁSOK

A működését, felépítését, igazgatását, eljárásait, tevékenységeit, termékeit vagy szolgáltatásait megváltoztató szervezeteknek figyelembe kell venniük e változtatások környezeti hatásait, mivel ezek befolyásolhatják az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel érvényességét. Apróbb változások még elfogadhatóak, de jelentős változások esetén frissíteni kell a környezeti állapotfelmérést, a környezeti politikát, a környezeti programot, a környezetvédelmi vezetési rendszert és a környezetvédelmi nyilatkozatot. Hat hónapon belül az összes frissített dokumentumot hitelesíteni és érvényesíteni kell. Az érvényesítést követően a változásokat a rendelet VI. melléklete segítségével az illetékes testület elé kell terjeszteni.

11. ábra

Folyamatábra a jelentős változások EMAS keretében történő kezeléséről

3.    AZ EMAS-LOGÓ HASZNÁLATA

Az EMAS-logó bemutatása

Az EMAS-logó egy ábra, amely a következőkhöz kapcsolódik:

Az EMAS-logó jó lehetőség annak jelzésére, hogy a szervezet környezetbarát.

3.1.   HOGYAN KELL HASZNÁLNI AZ EMAS-LOGÓT?

Az EMAS-logót csak az érvényes EMAS-nyilvántartással rendelkező szervezetek használhatják.

12. ábra

Az EMAS-logó

Az EMAS-logó használata népszerűsítő tevékenységekhez és a rendszer reklámozására

Csak ebben az esetben lehet az EMAS-logót a nyilvántartási szám nélkül használni. A logót az illetékes testületek, az akkreditáló és engedélyező testületek és más érdekeltek is használhatják.

3.2.   HOGYAN NEM SZABAD HASZNÁLNI AZ EMAS-LOGÓT?

A logót nem szabad olyan módon használni, hogy az összetéveszthető legyen termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó más címkékkel.

4.    HOGYAN LEHET ÁTÁLLNI AZ EMAS-RA MÁS KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETÉSI RENDSZEREKRŐL?

Az EU-ban egyre több környezetvédelmi vezetési rendszer tűnik fel, amelyeket a különböző tevékenységi területek vagy ágazatok igényeire szabnak. A helyi vagy regionális közigazgatási szervek használhatnak ilyen rendszereket a környezeti teljesítmény fenntarthatóságának javítására. A legjelentősebb ilyen rendszerek elérhetőek az ezen útmutató mellékletében megadott hivatkozáson keresztül.

Az EMAS-rendelet megemlíti az EMAS és más rendszerek közötti egyenértékűség értékelésének lehetőségét. A többi környezetvédelmi vezetési rendszer néhány vagy összes összetevőjének hivatalos elismerése megkönnyítheti az EMAS-ra való átállást. Az eljárás a következő:

Az elismert környezetvédelmi vezetési rendszert vagy annak részeit alkalmazó szervezeteknek az EMAS-ra való átálláskor nem kell megismételni a már elismert részeket.

Minden tagállamnak megvannak az elismerési kérelmek kezelésére irányuló saját eljárásai. Ha ezekről további információkra lenne szüksége, forduljon az illetékes testülethez.

5.    EMAS III. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK (KKV-K) SZÁMÁRA

„Kis szervezet” alatt a következők értendők:

Hitelesítési és belső ellenőrzési időszak

A kkv-k esetében a teljes hitelesítést három helyett négy év alatt kell elvégezni. A belső ellenőrzésre szánt időtartamot is meg lehet hosszabbítani egy évről két évre. Ugyanez vonatkozik a környezetvédelmi nyilatkozatra. A szervezetnek azonban így is minden évben el kell küldenie a nem érvényesített frissített nyilatkozatot az illetékes testülethez.

Ahhoz, hogy a szervezet élhessen ezzel a lehetőséggel, kérelmet kell benyújtania az illetékes testülethez, amely meghosszabbíthatja a határidőt, ha a hitelesítő megerősíti a 7. cikk alábbi feltételeit:

Hitelesítés és érvényesítés

A környezetvédelmi hitelesítőknek figyelembe kell venniük a kis szervezetek jellemzőit annak érdekében, hogy ne terheljék őket feleslegesen. A kkv-k gyakran szűkös erőforrásokkal és eszközökkel rendelkeznek, ezért nehezebben birkóznak meg a részletes jelentéstétellel és a hosszadalmas eljárásokkal. A hitelesítőnek ezenkívül figyelembe kell vennie a kkv-k egyéb jellemzőit is, például a többfunkciós személyzetet, a munkahelyi képzést és a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képességét. A fő cél tárgyilagos bizonyítékok megszerzése a rendszer hatékonyságára, a vállalkozás nagyságrendjével és összetettségével arányos eljárások meglétére, valamint a személyzet szakmai képesítésére és a kapcsolódó környezeti hatások jellegére vonatkozóan.

Díjak

Minden tagállam önállóan határozhatja meg az EMAS nyilvántartásba vételi eljárások díját. Egyes tagállamok a díjmentességet választják. A rendelet mindenesetre kimondja, hogy a díjakat észszerűen és a szervezet méretével arányos módon kell megadni.

Technikai és pénzügyi támogatás

Az általánosságban az EMAS rendszer számára és konkrétan a kkv-k számára nyújtott technikai és pénzügyi támogatást két szinten kell biztosítani. A tagállamoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a jogi előírásokról és a végrehajtó hatóságokról, valamint technikai információkat kell nyújtaniuk az akkreditált vagy engedélyezett hitelesítőkről, a regisztrációs eljárásokról és a pénzügyi támogatásokról. A Bizottság támogatást és segítséget nyújt azon szervezetek számára, amelyek más környezetvédelmi vezetési rendszerek bizonyos részeinek elismerése vagy az EMAS más uniós szakpolitikákba való integrálása révén kérelmezik nyilvántartásba vételüket az EMAS rendszerbe.

Az „EMAS Easy” módszer

Habár a rendelet nem említi az „EMAS Easy” ( 28 ) módszert, figyelembe kell venni mint a kis szervezetek számára rendelkezésre álló eszközt. Segíthet az EMAS követelményeinek gyors, olcsó és egyszerű végrehajtásában.

Csoportos és fokozatos megközelítés

A helyi hatóságok a kereskedelmi kamarákkal, ipari szövetségekkel és másokkal együttműködve a csoportos és fokozatos megközelítés ösztönzésével támogathatják az EMAS-t bevezetni kívánó kkv-kat.

A „csoportos” megközelítés esetében az EMAS rendszert csoportként hajtják végre, ez az ugyanazon ágazathoz tartozó vagy ugyanazon a földrajzi területen elhelyezkedő szervezetek számára lehet hasznos. Közösen végezhetik el a bevezetési eljárást, majd egyenként kérelmezhetik a nyilvántartásba vételt.

A fokozatos megközelítést hozzá lehet igazítani az egyes tagállamok igényeihez. A módszert például olyan általános projektekhez vagy tervekhez lehet kapcsolni az EMAS önkormányzatoknál vagy olyan területeken történő előmozdítása érdekében, amelyekben különböző jogalanyok arra ösztönöznék a szervezeteket, hogy helyes környezetvédelmi gyakorlatot alkalmazzanak.

Példa: Jó példa lehet erre a megközelítésre egy adott ipari területen vagy az önkormányzat hatáskörébe tartozó régión belül működő olyan kkv-csoport, amely együttműködik egy kereskedelmi kamarával és a területen működő ipari szövetségekkel. Az érintett szervezetek az EMAS-t fokozatos bevezetési terv révén vezethetik be. Az első lépés az összes vállalat arra való ösztönzése, hogy végezzen EMAS környezeti állapotfelmérést. A második lépés a helyes vezetési gyakorlatok kialakítása és bevezetése lenne. A harmadik lépésben hivatalos környezetvédelmi vezetési rendszert vezetnek be, például az EN ISO 14001-et. Végül pedig a vállalatok bevezethetik az EMAS-t mint kiemelt vezetési rendszert.

Ez a koncepció lehetőséget nyújthat népszerűsítő tervek kidolgozására olyan több szervezetből álló csoportokban, ágazatokban vagy speciális területeken, amelyek érdekeltek a hivatalos vagy nem hivatalos környezetvédelmi vezetési rendszerek bevezetésének ösztönzésében, mielőtt teljesen átállnának az EMAS rendszerre.

II. MELLÉKLET

Az EMAS-szal kapcsolatos, az ezen útmutatóval együtt használandó további információk a Bizottság EMAS weboldalairól http://ec.europa.eu/environment/emas/ szerezhetők be; ezen az oldalon megtalálható:

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete.

( 2 ) A Bizottság 2011/832/EU határozata (2011. december 7.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján kidolgozott, az európai uniós egyesített szervezeti nyilvántartásba, a harmadik országokban telephellyel rendelkező szervezetek nyilvántartásába és a globális szervezeti nyilvántartásba való felvételre vonatkozó útmutatóról (HL L 330., 2011.12.14., 25. o.).

( 3 ) http://ec.europa.eu/environment/emas/emas_publications/publications_studies_en.htm#Study on the costs and benefits of EMAS to registered organisations

( 4 ) Az IPPC irányelvet 2013. január 7-i hatállyal hatályon kívül helyező, ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED irányelv) részletes iránymutatást nyújt a tagállamoknak a környezetvédelmi ellenőrzésekről, amelyek esetében a helyszíni szemlék gyakoriságát az érintett létesítmények környezeti kockázatainak szisztematikus értékelése alapján kell meghatározni, adott kritériumok alapján, többek között figyelembe véve az üzemeltető EMAS rendszerben való részvételét is.

( 5 ) EVER-tanulmány: Evaluation of EMAS and Eco-Label for their Revision (Az EMAS és az ökocímke értékelése módosításuk céljából) (2005), IEFE – Università Bocconi az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága számára.

( 6 ) Hamschmidt, J., Dyllick, T. (2001), „ISO 14001: profitable? Yes! But is it eco-effective?” (ISO 14001: kifizetődő? Igen! De vajon környezeti szempontból hatékony-e?) Greener Management International, 34. szám.

( 7 ) CESQA SINCERT (2002), Indagine sulla certificazione ambientale secondo la norma UNI EN ISO 14001 (Felmérés az UNI EN ISO 14001 szabvány szerinti környezetvédelmi tanúsításról); a trivenetói felmérés eredményei.

( 8 ) Freimann, Walther (2001), The impacts of corporate environmental management systems: a comparison of EMAS and ISO 14001. (A vállalati környezetvédelmi vezetési rendszerek hatásai: az EMAS és az ISO 14001 összehasonlítása), Greener Management International, No 36, 91–103. o.

( 9 ) IRIS (2000), Environmental management systems – paper tiger or powerful tool (Környezetvédelmi vezetési rendszerek – Papírtigris vagy erős eszköz). The Swedish Institute of Production Engineering Research. Molndal.

( 10 ) http://ec.europa.eu/environment/emas/join_emas/what_if_i_am_an_sme_en.htm

( 11 ) HL L 393., 2006.12.30., 1. o.

( 12 ) „A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló, 1221/2009/EK rendelet szerint ágazati és ágazatközi referenciadokumentumok elfogadása céljából az ágazatok tájékoztató jellegű jegyzékét meghatározó munkaterv elkészítése” című közleményében (hiv.: 2011/C 358/02) a Bizottság közzétette azon 11 kiemelt ágazat tájékoztató jellegű jegyzékét, amelyek számára ágazati referenciadokumentumokat dolgoznak ki. (HL C 358, 2011.12.8., 2. o.).

( 13 ) http://ec.europa.eu/environment/emas/join_emas/what_if_i_am_an_sme_en.htm

( 14 ) Az EMAS-rendelet 45. cikkében leírt hivatalos eljárás értelmében.

( 15 ) Az EMAS-rendelet V. mellékletének 10. cikkében és e dokumentum 3. szakaszában meghatározottak szerint.

( 16 ) Az EMAS-rendelet IV. mellékletének B. e) pontja úgy rendelkezik, hogy a környezetvédelmi nyilatkozatnak tartalmaznia kell „a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzés[ét,] összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a C. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutató[k]ról.” A IV. melléklet C. szakasza értelmében „minden szervezet évente jelentést készít a környezetvédelmi nyilatkozatában pontosabban meghatározott környezeti tényezőkhöz kapcsolódó teljesítményéről is, és ha rendelkezésre állnak, figyelembe veszi a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumokat.”

( 17 ) Az EMAS-rendelet azonban nem alkalmas a kibocsátási leltárak elkészítésére, és/vagy a kibocsátások számszerűsítéséhez használt módszer vagy eszköz megállapítására.

( 18 ) Az EMAS-rendelet IV. mellékletének B. e) pontja úgy rendelkezik, hogy a környezetvédelmi nyilatkozatnak tartalmaznia kell „a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzés[ét,] összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a C. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutató[k]ról.” A IV. melléklet C. szakasza értelmében „minden szervezet évente jelentést készít a környezetvédelmi nyilatkozatában pontosabban meghatározott környezeti tényezőkhöz kapcsolódó teljesítményéről is, és ha rendelkezésre állnak, figyelembe veszi a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumokat.”

( 19 ) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

( 20 ) Az EMAS-rendeletben az „e rendeletre” való hivatkozás az „EMAS-rendeletre” való hivatkozásként értelmezendő.

( 21 ) http://ec.europa.eu/environment/emas/emas_registrations/register_en.htm

( 22 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

( 23 ) Az EMAS-rendelet 24. cikke értelmében a hitelesítés helye szerinti tagállam akkreditáló vagy engedélyező testülete által előírt követelmények függvényében.

( 24 ) A rendelet II. mellékletének A.9.1.2. cikke („Az előírások betartásának értékelése”) és A.10.2. cikke („Eltérések és korrekciós intézkedések”).

( 25 ) A 13. cikk (2) bekezdésének c) pontja és annak hitelesítése, hogy az érdekelt felek nem éltek panasszal vagy a panaszt kedvezően orvosolták (13. cikk (2) bekezdésének d) pontja).

( 26 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

( 27 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/18/EU irányelve (2012. július 4.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről (HL L 197., 2012.7.24., 1. o.).

( 28 ) Az „EMAS Easy” módszerről további információk az alábbi címeken találhatók: http://ec.europa.eu/environment/emas/join_emas/what_if_i_am_an_sme_en.htm