2006L0087 — HU — 01.11.2013 — 007.003


Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

►B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

(2006. december 12.)

a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(2006/87/EK)

(HL L 389, 2006.12.30., 1. o)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  Szám

Oldal

Dátum

►M1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE 2006/137/EK (2006. december 18.)

  L 389

261

30.12.2006

►M2

A TANÁCS 2008/59/EK IRÁNYELVE (2008. június 12.)

  L 166

31

27.6.2008

►M3

A BIZOTTSÁG 2008/87/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. szeptember 22.)

  L 255

5

23.9.2008

►M4

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/68/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. szeptember 24.)

  L 260

13

30.9.2008

►M5

A BIZOTTSÁG 2008/126/EK IRÁNYELVE (2008. december 19.)

  L 32

1

31.1.2009

►M6

A BIZOTTSÁG 2009/46/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2009. április 24.)

  L 109

14

30.4.2009

►M7

A BIZOTTSÁG 2012/48/EU IRÁNYELVE (2012. december 10.)

  L 6

1

10.1.2013

►M8

A BIZOTTSÁG 2012/49/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2012. december 10.)

  L 6

49

10.1.2013

►M9

A TANÁCS 2013/22/EU IRÁNYELVE (2013. május 13.)

  L 158

356

10.6.2013

►M10

A BIZOTTSÁG 2013/49/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2013. október 11.)

  L 272

41

12.10.2013




▼B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

(2006. december 12.)

a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(2006/87/EK)



AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban ( 2 ),

mivel:

(1)

A belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4–i 82/714/EGK tanácsi irányelv ( 3 ) valamennyi tagállamban bevezette a belvízi hajók műszaki bizonyítványainak kiadására vonatkozó harmonizált feltételeket, a Rajnán folyó műveletek kivételével. Európai szinten azonban különböző műszaki követelmények maradtak hatályban a belvízi hajók vonatkozásában. A különböző nemzetközi és nemzeti szabályozások együttélése mindmáig akadályozza azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja a nemzeti hajóbizonyítványok kölcsönös elismerésének biztosítása a külföldi hajók további szemléje nélkül. Ezenkívül a 82/714/EGK irányelvben szereplő követelmények egy része már nem tükrözi a jelenlegi technológiai fejlődést.

(2)

A 82/714/EGK irányelv mellékleteiben meghatározott műszaki követelmények lényegében magukba foglalják a rajnai hajók szemleszabályzatában – a Rajnai Hajózási Központi Bizottság által 1982–ben jóváhagyott változatban – megállapított rendelkezéseket. A belvízi hajóbizonyítványoknak a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti kiadására vonatkozó feltételeket és műszaki követelményeket azóta rendszeresen felülvizsgálták, és elismerték, hogy azok a mindenkori technológiai fejlődést tükrözik. Versenypolitikai és biztonsági okokból kívánatos – különösen az európai szintű harmonizáció előmozdítása érdekében – az ilyen műszaki követelmények hatályának és tartalmának a közösségi belvízi hajóúthálózat egésze tekintetében való elfogadása. E tekintetben figyelembe kell venni az abban a hálózatban bekövetkezett változásokat.

(3)

A fent említett felülvizsgált műszaki követelményeknek teljes mértékben megfelelő hajók részére kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványoknak valamennyi közösségi belvízi hajóúton érvényesnek kell lenniük.

(4)

Kívánatos a nagyobb fokú harmonizáció biztosítása a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadásának tagállami feltételei között az 1. és a 2. zónába (tölcsértorkolatok), valamint a 4. zónába tartozó vízi utakon folytatott műveletek tekintetében.

(5)

A személyszállítás biztonsága érdekében kívánatos a 82/714/EGK irányelv hatályát kiterjeszteni a tizenkettőnél több utas szállítására tervezett személyszállító hajókra, a rajnai hajók szemleszabályzatával összhangban.

(6)

A biztonság érdekében a követelmények harmonizációjának magas szintűnek kell lennie, és azt oly módon kell elérni, hogy az a közösségi belvízi utak egyikén se eredményezze a biztonsági követelmények csökkenését.

(7)

Helyénvaló átmeneti rendszer előírása már üzemben lévő, de közösségi belvízi hajózási tanúsítvánnyal még nem rendelkező hajók számára, amennyiben azokat az ebben az irányelvben megállapított felülvizsgált műszaki követelmények szerinti első műszaki szemlének kell alávetni.

(8)

Bizonyos határok között és az adott hajó kategóriájának megfelelően minden egyes esetben helyénvaló meghatározni a közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét.

(9)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28–i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 4 ) összhangban kell elfogadni.

(10)

A belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1976. január 20–i 76/135/EGK tanácsi irányelvben ( 5 ) meghatározott intézkedéseknek hatályban kell maradniuk azon hajók vonatkozásában, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(11)

Tekintettel arra, hogy vannak olyan hajók, amelyek a kedvtelési célú vízijárművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ), valamint a jelen irányelv alkalmazási körébe is beleesnek, szükség van e két irányelv mellékleteinek a vonatkozó bizottsági eljárások útján történő kiigazítására a lehető legrövidebb időn belül, amennyiben ellentmondások vagy összeférhetetlenségek vannak az irányelvek rendelkezéseiben.

(12)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ( 7 ) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(13)

A 82/714/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:



1. cikk

A vízi utak osztályozása

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában a közösség belvízi útjait a következőképpen kell osztályozni:

a) 1., 2., 3. és 4. zóna:

i. 1. és 2. zóna: az I. melléklet 1. fejezetében felsorolt vízi utak;

ii. 3. zóna: az I. melléklet 2. fejezetében felsorolt vízi utak;

iii. 4. zóna: az I. melléklet 3. fejezetében felsorolt vízi utak.

b) Az R zóna azokat a fenti vízi utakat öleli fel, amelyek tekintetében a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti bizonyítványt kell kiállítani, annak a cikknek ezen irányelv hatályba lépésekori megfogalmazásában.

(2)  A Bizottsággal folytatott konzultációt követően bármely tagállam módosíthatja vízi útjainak az I. mellékletben felsorolt zónák szerinti osztályozását. A Bizottságot ezekről a módosításokról legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)  Ezt az irányelvet – a II. melléklet 1.01. cikkével összhangban – az alábbi hajók vonatkozásában kell alkalmazni:

a) 20 méter vagy azt meghaladó hosszúságú (L) hajók;

b) olyan hajók, amelyek esetében a hosszúság (L) × szélesség (B) × merülés (T) szorzatának eredménye 100 m3 vagy azt meghaladó űrtartalom.

(2)  Ezt az irányelvet – a II. melléklet 1.01. cikkével összhangban – az alábbi hajók vonatkozásában is alkalmazni kell:

a) valamennyi vontató– és tolóhajó, amely az (1) bekezdésben említett hajó vagy úszó munkagép vontatására, tolására vagy mellévett alakzat továbbítására szolgál;

b) valamennyi olyan személyszállításra szolgáló hajó, amely a személyzeten kívül több mint tizenkét személy szállítására szolgál;

c) valamennyi úszó munkagép.

(3)  A következő hajók nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe:

a) kompok;

b) hadihajók;

c) tengerjáró hajók, beleértve azokat a tengerjáró vontatókat és tolóhajókat, amelyek

i. bázisa árapályos vizeken van, vagy ott közlekednek;

ii. ideiglenesen belvízi utakon közlekednek, amennyiben rendelkeznek az alábbiakkal:

 megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS–egyezmény) tekintetében, megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény tekintetében, és a nemzetközi olajszennyezés-megelőzési (IOPP) igazolás a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezménynek (MARPOL) való megfelelés tekintetében; vagy

 azon személyszállító hajók tekintetében, amelyek nem tartoznak valamennyi, az első francia bekezdésben említett egyezmények hatálya alá, a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17–i 98/18/EK tanácsi irányelvnek ( 8 ) megfelelően kiadott, a személyhajók biztonsági szabályaira és követelményeire vonatkozó bizonyítvány; vagy

 azon kedvtelési célú kishajók tekintetében, amelyek nem tartoznak valamennyi, az első francia bekezdésben említett egyezmények hatálya alá, azon ország által kiadott bizonyítvány, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik.

3. cikk

Bizonyítvánnyal való rendelkezés kötelezettsége

(1)  Az 1. cikkben említett közösségi belvízi utakon közlekedő hajóknak a következőkkel kell rendelkezniük:

a) az R zónába tartozó vízi úton történő közlekedéskor:

 a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkének megfelelően kiadott bizonyítvány;

 vagy 2008. december 30. után kiadott vagy megújított közösségi belvízi hajóbizonyítvány, amely – a II. melléklet 24. fejezetében található átmeneti rendelkezések sérelme nélkül – tanúsítja, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek, amelyek tekintetében a fent említett egyezményben előírt műszaki követelményeknek való megfelelést az alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal összhangban állapították meg;

b) egyéb vízi utakon való közlekedéskor közösségi belvízi hajóbizonyítvány, beleértve – adott esetben – az 5. cikkben említett előírásokat.

(2)  A közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet I. részében megadott minta szerint, ezzel az irányelvvel összhangban kell kiállítani.

4. cikk

Kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványok

(1)  Valamennyi olyan hajó, amely a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott érvényes bizonyítvánnyal rendelkezik, ezen irányelv 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, kizárólag e bizonyítvány birtokában is közlekedhet a Közösség vízi útjain.

(2)  Valamennyi, az (1) bekezdésben említett bizonyítvánnyal rendelkező hajót el kell azonban látni kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítvánnyal is:

a) amennyiben a 3. és a 4. zónába tartozó vízi úton közlekedik, és élni kíván az ezekre a vízi utakra vonatkozó csökkentett műszaki követelmények nyújtotta előnyökkel;

b) amennyiben az 1. és a 2. zónába tartozó vízi úton vagy – személyszállító hajók tekintetében – a 3. zónába tartozó olyan vízi úton közlekedik, amely nem áll összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival, amennyiben az érintett tagállam – az 5. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban – további műszaki követelményeket fogadott el ezen vízi utak vonatkozásában.

(3)  A kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet II. része szerinti minta alapján az illetékes hatóságok adják ki az (1) bekezdésben említett bizonyítvány bemutatása ellenében, és az adott vízi utak tekintetében illetékes hatóságok által meghatározott feltételek mellett.

5. cikk

Kiegészítő vagy csökkentett műszaki követelmények egyes zónák vonatkozásában

(1)  Minden tagállam – a Bizottsággal folytatott konzultációt követően és adott esetben a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény követelményeire is figyelemmel – a területén az 1. és a 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók vonatkozásában a II. mellékletben foglaltakat kiegészítő műszaki követelményeket fogadhat el.

(2)  Minden tagállam fenntarthat a II. mellékletben foglaltakat kiegészítő műszaki követelményeket azon személyszállító hajók tekintetében, amelyek a területén a 3. zónába tartozó olyan vízi utakon közlekednek, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival. Az ilyen műszaki követelmények módosításához a Bizottság előzetes jóváhagyása szükséges.

(3)  A kiegészítő követelményeknek a III. mellékletben felsorolt tárgykörökre kell korlátozódniuk. A Bizottságot e kiegészítő követelményekről legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

(4)  Az ilyen kiegészítő követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban, vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban. A megfelelés ilyen igazolását a megfelelő zóna közösségi vízi útjain el kell ismerni.

(5)  

a) Amennyiben a II. melléklet 24a. fejezetében megállapított átmeneti rendelkezések a meglévő nemzeti biztonsági követelmények csökkenését eredményeznék, az érintett tagállam eltekinthet az átmeneti rendelkezések alkalmazásától azon belvízi személyszállító hajók tekintetében, amelyek a tagállam olyan belvízi útjain közlekednek, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival. Ilyen körülmények fennállása esetén az érintett tagállam megkövetelheti az összeköttetésben nem álló belvízi útjain közlekedő hajóktól, hogy 2008. december 30–tól kezdődően teljes mértékben feleljenek meg a II. mellékletben megállapított műszaki követelményeknek.

b) Az a) pontban említett rendelkezést alkalmazó tagállam tájékoztatja a Bizottságot erről a döntéséről, és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a belvízi útjain közlekedő személyszállító hajókra vonatkozó megfelelő nemzeti követelmények részleteit. A Bizottság értesíti a többi tagállamot.

c) Az összeköttetésben nem álló belvízi utakon való közlekedésre vonatkozó tagállami követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban, vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

(6)  A kizárólag a 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajókra – az adott zóna valamennyi vízi útján – a II. melléklet 19b. fejezetében meghatározott csökkentett követelmények vonatkoznak. A csökkentett követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

(7)  A Bizottsággal folytatott konzultációt követően minden tagállam csökkentheti a II. mellékletben szereplő műszaki követelményeket a területén kizárólag a 3. és 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók tekintetében.

Az ilyen csökkentésnek a IV. mellékletben felsorolt tárgykörökre kell korlátozódnia. Amennyiben valamely hajó műszaki jellemzői megfelelnek az ilyen csökkentett műszaki követelményeknek, azt fel kell tüntetni a közösségi belvízi hajóbizonyítványban vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

A Bizottságot a II. mellékletben szereplő műszaki követelmények csökkentéséről legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

▼M4 —————

▼B

7. cikk

Eltérések

(1)  A tagállamok eltérést engedélyezthetnek ezen irányelv egészének vagy egy részének alkalmazása alól az alábbiak vonatkozásában:

a) olyan hajók, vontató– és tolóhajók, valamint úszó munkagépek, amelyek olyan hajózható vízi utakon közlekednek, amelyek belvízi út révén nem állnak összeköttetésben más tagállamok vízi útjaival;

b) olyan hajók, amelyek bruttó hordképessége a 350 tonnát nem haladja meg, vagy áruszállításra nem szolgáló és 100 m3–nél kevesebb vízkiszorítású hajók, amelyeket 1950. január 1–je előtt kezdtek építeni, és amelyek kizárólag nemzeti vízi utakon közlekednek.

(2)  A tagállamok a nemzeti vízi útjaikon folytatott hajózás tekintetében eltérést engedélyezthetnek ennek az irányelvnek egy vagy több rendelkezése alól helyi érdekű, korlátozott terjedelmű hajóutakra vagy kikötői területekre. Ezeket az eltéréseket és azokat a hajóutakat vagy területeket, amelyekre érvényesek, a hajó bizonyítványában fel kell tüntetni.

(3)  Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérésekről a Bizottságot értesíteni kell, amely tájékoztatja a többi tagállamot.

(4)  Az a tagállam, amely az (1) és (2) bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérések eredményeképpen nem rendelkezik az ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozó, a saját vízi útjain közlekedő hajókkal, nem köteles megfelelni a 9., a 10. és a 12. cikknek.

8. cikk

Közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadása

(1)  A közösségi belvízi hajóbizonyítványt azokra a hajókra, amelyek építését 2008. december 30–át követően kezdték el, a hajó üzembe helyezését megelőző műszaki szemlét követően adják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó megfelel–e a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek.

(2)  Azokra a hajókra, amelyek nem tartoztak a 82/714/EGK irányelv alkalmazási körébe, de amelyek a 2. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben ezen irányelv hatálya alá tartoznak, a közösségi belvízi hajóbizonyítványt a hajó jelenlegi bizonyítványának lejártát követően, de legkésőbb 2018. december 30–ig elvégzett műszaki szemlét követően adják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó megfelel–e a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek. Azokban a tagállamokban, ahol a hajó jelenlegi nemzeti bizonyítványának érvényességi ideje öt évnél kevesebb, az ilyen bizonyítványokat 2008. december 30–át követő 5 évvel bezárólag lehet kiadni.

A II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek való megfelelés bármilyen elmulasztását fel kell tüntetni a közösségi belvízi hajóbizonyítványban. Amennyiben az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy ezek a hiányosságok nem jelentenek nyilvánvaló veszélyt, az első albekezdésben említett hajók tovább közlekedhetnek addig az időpontig, amikor a hajónak a követelményeknek nem megfelelő alkatrészeit vagy tereit oly módon cserélik ki vagy alakítják át, hogy az adott alkatrészek vagy terek megfeleljenek a II. mellékletben szereplő követelményeknek.

(3)  E cikk értelmében különösen akkor feltételezhető nyilvánvaló veszély, ha az hatással van a hajótest szerkezeti épségére, a hajózási vagy kormányozhatósági tulajdonságokra, vagy a hajó sajátos jellemzőire vonatkozó, II. melléklet szerinti követelményekre. A II. melléklet tekintetében lehetővé tett eltéréseket nem kell nyilvánvaló veszélyt jelentő hiányosságként meghatározni.

A meglévő alkatrészeknek a rendszeres javítások és karbantartás során történő, azonos alkatrészekkel vagy azonos technológiájú és tervezésű alkatrészekkel való cseréje nem tekintendő az ezen cikk szerinti cserének.

(4)  E cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott, vagy a hajótulajdonos kérésére elvégzett műszaki szemle során – adott esetben – ellenőrizni kell, hogy a hajó megfelel–e az 5. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett kiegészítő követelményeknek.

9. cikk

Az illetékes hatóságok

(1)  A közösségi belvízi hajóbizonyítványokat bármely tagállam illetékes hatóságai kiadhatják.

(2)  Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadására, és erről értesítik a Bizottságot. A Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

10. cikk

Műszaki szemlék végzése

(1)  A 8. cikkben említett műszaki szemlét az illetékes hatóságok végzik el, amelyek részben vagy teljesen eltekinthetnek attól, hogy a hajót műszaki szemlének vessék alá, amennyiben – a II. melléklet 1.01. cikke szerinti – valamely elismert hajóosztályozó társaság által kiadott érvényes igazolásból nyilvánvaló, hogy a hajó részben vagy teljesen megfelel a II. melléklet műszaki követelményeinek. A hajóosztályozó társaságokat kizárólag akkor lehet elismerni, ha teljesítik a VII. melléklet I. részében felsorolt kritériumokat.

(2)  Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a műszaki szemlék elvégzésére, és erről értesíti a Bizottságot. A Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

11. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok érvényességi ideje

(1)  A közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét – a II. melléklettel összhangban – minden egyes esetben az ilyen bizonyítványok kiadására jogosult hatóság határozza meg.

(2)  A 12. és 16. cikkben, valamint a II. mellékletben meghatározott esetekben minden tagállam adhat ki ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványokat. Az ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet III. részében megadott minta szerint kell kiállítani.

12. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok pótlása

Minden tagállam megállapítja az érvényes, de elveszett vagy megsérült közösségi belvízi hajóbizonyítvány pótlásának feltételeit.

13. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítása

(1)  A közösségi belvízi hajóbizonyítványokat érvényességi idejük lejártakor meg kell újítani a 8. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban.

(2)  A 2008. december 30. előtt kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítására a II. melléklet átmeneti rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3)  A 2008. december 30–át követően kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítására a II. melléklet azon átmeneti rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ilyen bizonyítványok kiadását követően léptek hatályba.

14. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok érvényességi idejének meghosszabbítása

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességét – a II. melléklettel összhangban – a kiállító vagy megújító hatóság kivételes esetben műszaki szemle végzése nélkül hosszabbíthatja meg. Az ilyen meghosszabbítást a bizonyítványban fel kell tüntetni.

15. cikk

Új közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadása

Olyan jelentősebb átalakítások vagy javítások esetében, amelyek hatással lehetnek a hajótest szerkezeti épségére, a II. melléklet szerinti hajózási vagy kormányozhatósági tulajdonságaira, vagy a hajó sajátos jellemzőire, a hajón az esetleges újabb utat megelőzően ismét el kell végezni a 8. cikkben előírt műszaki szemlét. E szemlét követően a hajó műszaki jellemzőit tartalmazó új közösségi belvízi hajóbizonyítványt kell kiadni, vagy a meglévő bizonyítványt ennek megfelelően módosítani kell. Amennyiben ezt a bizonyítványt más tagállamban adják ki, mint amelyben az első bizonyítványt kiadták vagy megújították, a bizonyítványt kiállító vagy megújító illetékes hatóságot erről egy hónapon belül tájékoztatni kell.

16. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány visszavonása, illetve kiadásának vagy megújításának megtagadása

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány kiadását vagy megújítását elutasító határozatot meg kell indokolni. Az érintett személyt erről, valamint az érintett tagállamban igénybe vehető jogorvoslatról és annak határidejéről értesíteni kell.

Az érvényes közösségi belvízi hajóbizonyítványt az azt kibocsátó vagy megújító illetékes hatóság visszavonhatja, ha a hajó már nem felel meg a bizonyítványban feltüntetett műszaki követelményeknek.

17. cikk

Kiegészítő szemlék

Valamely tagállam illetékes hatóságai – a VIII. melléklettel összhangban – bármikor ellenőrizhetik, hogy a hajó rendelkezik–e az irányelv szerinti érvényes bizonyítvánnyal, és hogy kielégíti–e az ilyen bizonyítványban feltüntetett követelményeket vagy nyilvánvaló veszélyt jelent–e a hajón tartózkodó személyek, a környezet vagy a hajózás számára. Az illetékes hatóságok – a VIII. melléklettel összhangban – megteszik a szükséges intézkedéseket.

18. cikk

Harmadik országokból származó hajók hajóbizonyítványainak elismerése

A hajóbizonyítványoknak a közösség és harmadik országok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások megkötéséig a tagállamok illetékes hatóságai elismerhetik harmadik országok hajóinak hajóbizonyítványait az adott tagállam vízi útjain való hajózás céljából.

Harmadik országok hajói részére a közösségi belvízi hajóbizonyítványokat a 8. Cikk (1) bekezdésével összhangban kell kiadni.

19. cikk

A bizottság eljárása

(1)  A Bizottságot a belvízi áru– és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről, szóló 1991. december 16–i 91/672/EGK tanácsi irányelv ( 9 ) 7. cikkével létrehozott bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.

(2)  Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

▼M1

(3)  Amennyiben e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (1)–(4) bekezdését és (5) bekezdésének b) pontját, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezések figyelembevételével.

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában, (4) bekezdésének b) és e) pontjában meghatározott határidő sorrendben huszonegy nap, tizenöt nap, illetve egy hónap.

(4)  Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezések figyelembevételével.

▼M1

20. cikk

A mellékletek kiigazítása és az ideiglenes bizonyítványokra vonatkozó ajánlások

(1)  Annak biztosításához, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett két bizonyítvány kiadására egyenértékű biztonsági szintet garantáló műszaki követelmények alapján kerüljön sor, illetve az 5. cikkben említett esetek figyelembevétele céljából a Bizottság a 19. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadja el azokat a módosításokat, amelyek ezen irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez való igazításához, valamint a más nemzetközi szervezetek – elsősorban a Rajnai Hajózás Központi Bizottsága (a továbbiakban: CCNR) – munkájának köszönhetően az ezen a területen bekövetkező fejleményekhez való igazításához szükségesek. Rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 19. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárást alkalmazhatja.

Ezeket a módosításokat gyorsan kell végrehajtani annak garantálása érdekében, hogy a rajnai hajózás céljából elismert közösségi belvízi hajóbizonyítvány kiadásához szükséges műszaki követelmények által nyújtott biztonság szintje egyenértékű legyen a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkében említett bizonyítvány kibocsátásához megkövetelt biztonsági szinttel.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a Bizottság az 5. cikk (2) bekezdésében említett jóváhagyásokat a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

(3)  A Bizottság a II. melléklet 2.19. cikkével összhangban a bizottság által megfogalmazott ajánlások alapján határoz az ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadásáról.

▼B

21. cikk

A 76/135/EGK irányelv folytatólagos alkalmazhatósága

Ezen irányelv 2. cikke (1) és (2) bekezdése szerinti alkalmazási körön kívül, de a 76/135/EGK irányelv 1a. cikke szerinti alkalmazási körbe eső hajók esetében annak az irányelvnek a rendelkezéseit kell alkalmazni.

22. cikk

Kiegészítő vagy csökkentett nemzeti követelmények

A valamely tagállamban – a területén az 1. és 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajó vonatkozásában – 2008. december 30. előtt hatályban lévő kiegészítő követelmények, vagy – a területén a 3. és 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók vonatkozásában – az említett időpont előtt a tagállamban hatályban lévő csökkentett műszaki követelmények továbbra is hatályban maradnak addig az időpontig, amikor a II. melléklet műszaki előírásaihoz kapcsolódó kiegészítő követelmények az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban, vagy a II. melléklet műszaki előírásainak csökkentései az 5. cikk (7) bekezdésével összhangban hatályba lépnek, de kizárólag 2009. június 30–ig.

23. cikk

Átültetés

(1)  Az 1. cikk (1) bekezdésében említett belvízi utakkal rendelkező tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2008. december 30–tól kezdődő hatállyal megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot.

24. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciók alkalmazásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

25. cikk

A 82/714/EGK irányelv hatályon kívül helyezése

A 82/714/EGK irányelv 2008. december 30–tól kezdődően hatályát veszti.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése napján lép hatályba.

27. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a címzettjei azok a tagállamok, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett belvízi utakkal rendelkeznek.




A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. melléklet

A földrajzilag az 1., 2., 3. és 4. hajózási zónába tartozó közösségi belvízi utak jegyzéke

II. melléklet

Az 1., 2., 3. és 4. zóna belvízi útjain közlekedő hajókra vonatkozó műszaki minimumkövetelmények

III. melléklet

Az 1. és 2. zónába tartozó belvízi utakon közlekedő hajókra vonatkozó lehetséges kiegészítő műszaki követelmények tárgykörei

IV. melléklet

A 3. és 4. zónába tartozó belvízi utakon közlekedő hajókra vonatkozó műszaki követelmények lehetséges csökkentéseinek tárgykörei

V. melléklet

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok mintája

VI. melléklet

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok nyilvántartásmintája

VII. melléklet

Hajóosztályozó társaságok

VIII. melléklet

A szemlék végrehajtásának eljárási szabályzata

▼M7

IX. melléklet

Belvízi hajók fedélzetén használt radarberendezések és fordulásisebesség-kijelzők

▼B




I. MELLÉKLET

A FÖLDRAJZILAG AZ 1., 2., 3. ÉS 4. HAJÓZÁSI ZÓNÁBA TARTOZÓ KÖZÖSSÉGI BELVÍZI UTAK JEGYZÉKE

I. FEJEZET

1. zóna

Németországi Szövetségi Köztársaság



Ems

A régi Greetsiel világítótornyot az eemshaveni kikötői bejárat nyugati kikötőgátjával összekötő vonaltól kifelé az északi szélesség 53° 30′ és a keleti hosszúság 6° 45′-ig, azaz kissé kifelé a szárazáru-szállító hajók átrakási helyétől az Alte Emsen (1)

(1)   Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője máshol van, az 1960. április 8-i Emst–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II 602. o.).

Lengyel Köztársaság

A Pomorska-öböl Rugen-szigeti Nord Perdet és a Niechorze világítótornyot összekötő vonaltól délre eső része

A Gdanski-öböl Hel világítótornyot és Baltijsk kikötőjének bejárati bójáját összekötő vonaltól délre eső része

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága



SKÓCIA

Blue Mull Sound

Gutcher és Belmont között

Yell Sound

Tofts Voe és Ulsta között

Sullom Voe

A Gluss-sziget északkeleti pontjától Calback Ness északi pontjáig egy vonalon belül

Dales Voe

Télen:

Kebister Ness északi fokától Breiwick partjáig egy vonalon belül a nyugati 1° 10,8′ hosszúsági foknál

Dales Voe

Nyáron:

mint Lerwicknél

Lerwick

Télen:

északról Scottle Holmtól Scarfi Taing on Bressayig egy vonallal, és délről a Twageos-fok világítótoronytól Whalpa Taing on Bressayig egy vonallal határolt területen belül

Lerwick

Nyáron:

északról Brim Nesstől Inner Score északkeleti csücskéig egy vonallal, és délről Ness of Sound déli végétől Kirkabisternessig egy vonallal határolt területen belül

Kirkwall

Kirkwall és Rousay között, a Point of Graand (Egilsay) és Galt Ness (Shapinsay) vagy Head of Work (szárazföld) közötti vonaltól nem keletre Helliar Holm jelzőfényein keresztül Shapinsay partjáig; az Eynhallow-sziget délkeleti csücskétől nem északnyugatra, nem a tenger felé és egy vonal felé Rousay partján az északi szélesség 59° 10,5′ és a nyugati hosszúság 002° 57,1′, valamint Egilsay partján az északi szélesség 59° 10,0′ és a nyugati hosszúság 002° 56,4′-nél

Stromness

Scapáig, de nem Scapa Flow-n kívül

Scapa Flow

A Point of Clettstől Hoy szigetén át a Fara szigetén levő Thomson's Hill háromszögelési pontig, majd innen a Flotta szigetén levő Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül; a St Vincent kikötőgáttól Flotta szigetén át Calf of Flotta legnyugatibb pontjáig; Calf of Flotta legkeletibb pontjától a South Ronaldsay-szigeten levő Needle Pointig, valamint Ness on Mainland Nesstől a Graemsay-szigeten levő Point of Oxan világítótoronyig és innen a Hoy-szigeten levő Bu-fokig; és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Balnakiel-öböl

Eilean Dubh és A'Chleit között

Cromarty Firth

Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Inverness

Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Tay folyó – Dundee

A Broughty kastélytól Tayportig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Firth of Forth és a Forth folyó

Kirkcaldytől a Portobello folyóig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Solway Firth

A legdélebbi foktól Sillothig egy vonalon belül

Loch Ryan

Finnart's-foktól Milleur-fokig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Clyde folyó

Külső határ:

egy vonal Skipnesstől Garroch Headtől egy mérföldre délre egy pontig, majd innen Farland Headig

Belső határ télen:

egy vonal a Cloch világítótoronytól Dunoon kikötőig

Belső határ nyáron:

egy vonal Bogany-foktól, Bute-sziget, a Skelmorlie kastélyig és egy vonal Ardlamont-foktól az Ettrick-öböl legdélibb széléig a Kyles of Bute öbölön belül

Megjegyzés: A fenti belső nyári határ június 5. és szeptember 5. között (mindkét napot beleértve) kiterjesztésre kerül egy vonallal, a Skelmorlie kastélynál levő Ayrshire parttól két mérföldre egy pont és a Tomond End, Cumbrae között, valamint egy vonallal Portachur-fok, Cumbrae és Inner Brigurd-fok, Ayrshire között

Oban

Északról Dunollie-fok fényétől Ard na Chruidhig egy vonallal, és délről Rudha Seanachtől Ard na Cuile-ig egy vonallal határolt területen belül

Kyle of Lochalsh

A Loch Alshen keresztül a Loch Duich csúcsáig

Loch Gairloch

Télen:

nincs

Nyáron:

A Rubha na Moine-tól Eilan Horrisdale-ig, majd Rubha nan Eanntag-ig vezető vonaltól délre

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Belfast Lough

Télen:

nincs

Nyáron:

Carrickfergustól Bangorig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Loch Neagh

A parttól 2 mérföldnél nagyobb távolságra

ANGLIA KELETI PARTJA

Humber folyó

Télen:

New Hollandtól Paullig egy vonalon belül

Nyáron:

A Cleethorpes mólótól Patrington Church-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó

Télen:

Blacknore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül

Nyáron:

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Wye folyó

Télen:

Blackmore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül

Nyáron:

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Newport

Télen:

nincs

Nyáron:

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Cardiff

Télen:

nincs

Nyáron:

Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Barry

Télen:

nincs

Nyáron:

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Swansea

A kikötőgátak tenger felőli végét összekötő vonalon belül

Menai-szoros

A Menai-szoroson belül a Llanddwyn-szigeti jelzőfényt Dinas Dinlleu-vel összekötő vonaltól és a Puffin-sziget déli végét Trwyn Du-fokkal és a llanfairfechani vasútállomással összekötő vonalaktól, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Dee folyó

Télen:

a Hilbre-foktól az Air-fokig egy vonalon belül

Nyáron:

a Formby-foktól az Air-fokig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Mersey folyó

Télen:

nincs

Nyáron:

a Formby-fok és az Air-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Preston és Southport

a Southport és Blackpool közötti vonalon belül a partokon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Fleetwood

Télen:

nincs

Nyáron:

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Lune folyó

Télen:

nincs

Nyáron:

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Heysham

Télen:

nincs

Nyáron:

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

Morecambe

Télen:

nincs

Nyáron:

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belültől

Workington

a legdélebbi fok és Silloth közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Colne–Colchester folyó

Télen:

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

Blackwater folyó

Télen:

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Crouch folyó és Roach folyó

Télen:

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Temze és mellékfolyói

Télen:

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Medway folyó és Swale folyó

Télen:

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Chichester

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Langstone kikötő

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Portsmouth

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Bembridge, Wight-sziget

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Cowes, Wight-sziget

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Southampton

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Beaulieu folyó

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Keyhaven tó

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Weymouth

A Portland kikötőn belül és a Wey folyó és a Portland kikötő között

Plymouth

a Cawsand és Breakwater és Staddon közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Falmouth

Télen:

a St. Anthony Head és Rosemullion közötti vonalon belül

Nyáron:

a St.Anthony Head és Nare-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Camel folyó

A Stepper-fok és Trebetherick-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Bridgewater

A zátonyon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Avon folyó (Avon)

Télen:

a Blacknore-fok és Caldicot Pill, Porstkewett közötti vonalon belül

Nyáron:

a Barry kikötőgát és Steepholm, majd innen Brean Down közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

2. zóna

Cseh Köztársaság

Lipno tavi gát

Németországi Szövetségi Köztársaság



Ems

Az Emsen keresztül a Papenburg kikötő bejáratához közel a diemeni szivattyútelep és a Halténél levő töltés eleje között húzódó vonaltól egészen a régi Greetsiel világítótornyot és az eemshaveni kikötő bejáratát összekötő vonalig

Jade

A Schillig jelzőfényt a lanwardeni templomtoronnyal összekötő vonalon belül

Weser

A brémai vasúti híd északnyugati szélétől egészen a langwardeni és a cappeli templomtornyot összekötő vonalig, beleértve a Westergate, Rekumer Loch, Rechter Nebenarm és Schweiburg oldalágakat

Elba

A hamburgi kikötő alsó határától egészen a döse-i irányfényt és a Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét összekötő vonalig, beleértve a Nebenelbe és az Este, a Lühe, a Schwinge, az Oste, a Pinnau, a Krückau és a Stör mellékfolyóit (minden esetben a torkolattól a duzzasztógátig)

Meldorfer Bucht

A Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét és a büsumi kikötő nyugati végét összekötő vonalon belül

Eider

A Gieselau-csatornától az Eider duzzasztógátig

Flensburger Förde

A Kegnäs világítótornyot és Birknackot összekötő vonalon belül

Schlei

A schleimündei kikötő végei közötti vonalon belül

Eckernförder Bucht

A Boknis-Ecket és a szárazföld Dänisch Nienhofnál levő északkeleti pontját összekötő vonalon belül

Kieler Förde

A Bülk világítótornyot a Laboe tengerészeti emlékművel összekötő vonalon belül

Nord-Ostsee-Kanal (Kiel csatorna)

A brunsbütteli kikötőgát végpontjait összekötő vonaltól a Kiel-Holtenaunál levő bejárati fényeket, a Schirnauer See-t, a Bergstedter See-t, az Andorfer See-t, az Obereidersee-t az Enge-vel, a Flemhuder See-vel és az Achterwehrer csatornával összekötő vonalig

Trave

A lübecki nyitható vasúti híd északnyugati szélétől és a Holstenbrücke (Stadttrave) északi szélétől egészen a travemündei kikötőgát belső déli és külső északi végpontját összekötő vonalig, beleértve a Pötenitzer Wieket, a Dassower See-t és az Altarment a Teerhof-szigetnél

Leda

A Leernél levő tengeri zsilip külső kikötője bejáratától a torkolatig

Hunte

Az Oldenburg kikötőtől és Oldenburgban az Amalienbrückétől lefelé 140 m-től a torkolatig

Lesum

A Bremen-Burg vasúti hídtól a torkolatig

Este

A buxtehudei gátkaputól az Este duzzasztógátjáig

Lühe

A horneburgi Au-Mühle gátkaputól a Lühe duzzasztógátjáig

Schwinge

A stadtei Salztor gátkaputól a Schwinge duzzasztógátjáig

Oste

A bremervördei malom gátjának északkeleti szélétől az Oste duzzasztógátjáig

Pinnau

A pinnebergi vasúti híd délnyugati szélétől a Pinnau duzzasztógátjáig

Krückau

Az elmshorni Wedenkamptól és ide vezető híd délnyugati szélétől a Krückau duzzasztógátjáig

Stör

A Rensing árapályszintmérőtől a Stör duzzasztógátjáig

Freiburger Hafenpriel

A Freiburg an der Elbe zsilip keleti szélétől egészen a torkolatig

Wismarbucht, Kirchsee, Breitling, Salzhaff és Wismar kikötői terület

A tenger felé egészen a Hoher Wieschendorf Huk és a Timmendorf jelzőfény közötti vonalig és a Poel-szigeti Gollwitz jelzőfényt a Wustow-félsziget déli pontját összekötő vonalig

Warnow, valamint a Breitling és mellékágai

Lefelé a Mühlendammon a rostocki Geinitzbrücke északi szélétől a tenger felé egészen a warnemündei nyugati és keleti kikötőgát északi pontjait összekötő vonalig

A szárazföld és a Darß és Zingst félsziget által körbezárt vizek, valamint a Hiddensee- és Rügen-sziget (beleértve a Stralsund kikötői területet)

A tenger felé kiterjedve az alábbiak között

— a Zingst-félsziget és Bock szigete: egészen az északi szélesség 54° 26′ 42″-ig

— Bock és Hiddensee szigete: egészen a Bock-sziget északi pontját a Hiddensee-sziget déli pontjával összekötő vonalig

— Hiddensee szigete és Rügen szigete (Bug): egészen a Neubessin délkeleti pontját és Buger Hakent összekötő vonalig

Greifswalder Bodden és Greifswald kikötői terület, beleértve a Rycket

A tenger felé egészen a Thiessower Haken (Südperd) keleti pontjától a Ruden-sziget keleti pontjáig húzódó vonalig, és innen az Usedom-sziget északi pontjáig (északi szélesség 54° 10′ 37″, keleti hosszúság 13° 47′ 51″)

A szárazföld és a Usedom-sziget által közrezárt vizek (a Peenestrom, beleértve a Wolgast kikötői területet és az Achterwassert és a Stettiner Haffot)

Kelet felé egészen a Lengyel Köztársaság határáig a Stettiner Haffban

Megjegyzés: Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője másik tagállamban van, az 1960. április 8-i Ems–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II, 602. o.).

Francia Köztársaság



Dordogne

A Libourne-ban levő kőhídtól a torkolatig

Garonne és Gironde

A Bordeaux-ban levő kőhídtól a torkolatig

Loire

A Haudaudine-hídtól a Madeleine-mellékágon át a torkolatig és a Pirmil-hídtól a Pirmil-mellékágon át

Rhône

Az Arles-ban levő Trinquetaille-hídtól és azon túl Marseille irányában

Szajna

A Rouenban levő Jeanne-d'Arc-hídtól a torkolatig

Magyar Köztársaság

Balaton

Holland Királyság

Dollard

Eems

Waddenzee: beleértve az összekötőket az Északi-tengerrel

Ijsselmeer: beleértve a Markermeert és az Ijmeert, de a Gouwzee nem

Nieuwe Waterweg és a Scheur

Calandkanaal nyugatra a Benelux kikötőtől

Hollands Diep

Breeddiep, Beerkanaal és kapcsolódó kikötői

Haringvliet és Vuile Gat: beleértve egyrészről a Goeree-Overflakkee, másrészről aVoorne-Putten és Hoeksche Waard közötti vízi utakat

Hellegat

Volkerak

Krammer

Grevelingenmeer és Brouwerschavensche Gat: beleértve a Schouwen-Duiveland és Goeree-Overflakkee közötti vízi utakat

Keten, Mastgat, Zijpe, Krabbenkreek, Eastern Scheldt és Roompot: beleértve egyrészről a Walcheren, Noord-Beveland és Zuid-Beveland, másrészről pedig a Schouwen-Duiveland és Tholen közötti vízi utakat, nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Scheldt és Nyugat-Scheldt, valamint tengeri torkolata: beleértve egyrészről a Zeeland Flanders, másrészről pedig a Walcheren és Zuid-Beveland közötti vízi utakat, de nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Lengyel Köztársaság

Szczecini lagúna

Kamień-lagúna

Wisła-lagúna

Puck-öböl

Włocławski víztározó

Śniardwy tó

Niegocin tó

Mamry tó

Egyesült Királyság



SKÓCIA

Scapa Flow

A Flotta szigetén levő Wharth-tól a dél-Wallson levő Martello toronyig húzott és a Hoy szigetén levő Point Clettstől a Fara szigetén levő Thomson's háromszögelési pontig, majd innen a Flotta-szigeti Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül

Kyle of Durness

Eilean Dubhtól délre

Cromarty Firth

Az észak-Sutor és dél-Sutor közötti vonalon belül

Inverness

A Fort George és Chanonry-fok közötti vonalon belül

Findhorn-öböl

A földnyelven belül

Aberdeen

A déli kikötőgát és az Abercromby kikötőgát közötti vonalon belül

Montrose-medence

Nyugatra attól a vonaltól, amely a Scurdie Ness világítótoronynál levő kikötői bejáraton át észak–dél irányban fut

Tay folyó–Dundee

A dundee-i árapálymedence (halasdokk) és Craig Head, Kelet-Newport közötti vonalon belül

Firth of Forth és a Forth folyó

A Firth of Forthon belül, de nem keletre a Forth vasúti hídtól

Dumfries

Az Airds-fok és Scar-fok közötti vonalon belül

Loch Ryan

A Cairn-fok és Kircolm-fok közötti vonalon belül

Ayr kikötő

A homokpadon belül

Clyde

Az 1. zónájú vizek felett

Kyles of Bute

Colintraive és Rhubodach között

Campbeltown kikötő

A Macringan's-fok és Ottercharach-fok közötti vonalon belül

Loch Etive

A Loch Etive-n belül a Lora vízesés felett

Loch Leven

A Ballachulishnál levő híd felett

Loch Linnhe

A Corran-fok jelzőfénytől északra

Loch Eil

Az egész tó

Kaledóniai-csatorna

Lochs Lochy, Oich és Ness

Kyle of Lochalsh

Kyle Akinon belül, nem nyugatra az Eilean Ban jelzőfénytől vagy keletre Eileanan Dubhától

Loch Carron

Stromemore és a Strome komp között

Loch Broom, Ullapool

Az Ullapool-fok jelzőfény és Aultnaharrie közötti vonalon belül

Kylesku

A Loch Cairnbawnon keresztül Garbh legkeletibb pontja közötti területen Eilean és Eilean na Rainich legnyugatibb pontja

Stornoway kikötő

Az Arnish-fok és Sandwick-öböl világítótorony közötti vonalon belül, északnyugati oldal

The Sound of Scalpay

Berry Cove-tól (Scalpay) nem keletre és Croc a Lointól (Harris) nem nyugatra

Északi kikötő, Scalpay és Tarbert kikötő

A Harris-sziget partjától egy mérföldön belül

Loch Awe

Az egész tó

Loch Katrine

Az egész tó

Loch Lomond

Az egész tó

Loch Tay

Az egész tó

Loch Loyal

Az egész tó

Loch Hope

Az egész tó

Loch Shin

Az egész tó

Loch Assynt

Az egész tó

Loch Glascarnoch

Az egész tó

Loch Fannich

Az egész tó

Loch Maree

Az egész tó

Loch Gairloch

Az egész tó

Loch Monar

Az egész tó

Loch Mullardach

Az egész tó

Loch Cluanie

Az egész tó

Loch Loyne

Az egész tó

Loch Garry

Az egész tó

Loch Quoich

Az egész tó

Loch Arkaig

Az egész tó

Loch Morar

Az egész tó

Loch Shiel

Az egész tó

Loch Earn

Az egész tó

Loch Rannoch

Az egész tó

Loch Tummel

Az egész tó

Loch Ericht

Az egész tó

Loch Fionn

Az egész tó

Loch Glass

Az egész tó

Loch Rimsdale/nan Clar

Az egész tó

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Strangford Lough

A Cloghy-fok és Dogtail-fok közötti vonalon belül

Belfast Lough

A Holywood és Macedon-fok közötti vonalon belül

Larne

A Larne kikötőgát és a Magee-szigeten levő kompkikötő közötti vonalon belül

Bann folyó

A Seaward végétől a Toome híd kikötőgátig

Lough Erne

Felső- és Alsó-Lough Erne

Lough Neagh

A parttól 2 mérföldön belül

ANGLIA KELETI PARTJA

Berwick

A kikötőgátakon belül

Warkworth

A kikötőgátakon belül

Blyth

A kikötőgát külső végpontjain belül

Tyne folyó

Dunston Staithes a Tyne kikötőgát végéig

Wear folyó

Fatfield a Sunderland kikötőgát végéig

Seaham

A kikötőgátakon belül

Hartlepool

A Middleton kikötőgát és Old Pier Head közötti vonalon belül

A kikötőgát északi végét a déli végével összekötő vonalon belül

Tees folyó

A Government hullámtörőgáttól nyugatra a Tees duzzasztógátjáig nyúló vonalon belül

Whitby

A Whitby kikötőgát végpontjain belül

Humber folyó

Az észak-Ferriby és dél-Ferriby közötti vonalon belül

Grimsby dokk

Az árapálymedence nyugati kikötőgátja és az észak-quayi halasdokk keleti kikötőgátja közötti vonalon belül

Boston

A New Cuton belül

Dutch folyó

Az egész csatorna

Hull folyó

Beverley Beck a Humber folyóig

Kielder Water

Az egész tó

Ouse folyó

A Naburn zsilip alatt

Trent folyó

A Cromwell zsilip alatt

Wharfe folyó

Az Ouse folyóval való összefolyástól Tadcaster Bridge-ig

Scarborough

A Scarborough kikötőgát végpontjain belül

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó

A Sharpness-foktól (északi szélesség 51° 43,4′) nyugatra Llanthonyig és Maisemore Weirsig futó vonaltól északra, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Wye folyó

Chepstow-nál, az északi szélesség 51° 38,0′-től északra Monmouth-ig

Newport

A Fifoot-fokon áthaladó távvezetékektől északra

Cardiff

A déli hullámtörőgát és Penarth Head közötti vonalon belül

A közrezárt vizek a Cardiff-öböl duzzasztógátjától nyugatra

Barry

A kikötőgátak tenger felőli végpontjai közötti vonalon belül

Talbot kikötő

Az Afran folyó kikötőgátjainak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül, a közrezárt dokkokon kívül

Neath

A Baglan-öböl tartályhajó hullámtörőgát tenger felőli végpontjától északra futó vonalon belül (északi szélesség 51° 37,2′, nyugati hosszúság 3° 50,5′)

Llanelli és Burry kikötő

A Burry kikötő nyugati kikötőgátját a Whiteford-fokkal összekötő vonallal határolt területen belül

Milford Haven

A Dél-Hook-fok és a Thorn-fok közötti vonalon belül

Fishguard

Az északi és keleti kikötőgátak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül

Cardigan

A Pen-Yr-Ergydnél levő tengerszoroson belül

Aberystwyth

A kikötőgátak tenger felőli végpontjain belül

Aberdyfi

Az Aberdyfi vasútállomás és a Twyni Bach jelzőfény közötti vonalon belül

Barmouth

A Barmouth vasútállomás és Penrhyn-fok közötti vonalon belül

Portmadoc

A Harlech-fok és Graig Ddu közötti vonalon belül

Holyhead

A fő kikötőgáttal határolt területen belül, és a Brynglas-fok kikötőgát végétől a Towyn-öbölig húzott vonalon belül

Menai-szoros

A Menai-szoroson belül, az Aber Menai-fokot a Belan-fokkal összekötő vonal és a Beaumaris kikötőgátat a Pen-y-Coed-fokkal összekötő vonal között

Conway

A Mussel Hill és a Tremlyd-fok közötti vonalon belül

Llandudno

A kikötőgáton belül

Rhyl

A kikötőgáton belül

Dee folyó

Connah's Quay felett a Barrelwell Hill vízkiemelő pontig

Mersey folyó

A Rock világítótorony és a Seaforth-dokk északnyugati része közötti vonalon belül, de a többi dokk kizárásával

Preston és Southport

A Lytham és Southport közötti vonalon belül és a Preston dokkokon belül

Fleetwood

Az alsó fénysor és Knott közötti vonalon belül

Lune folyó

A Sunderland-fok és Chapel Hill közötti vonalon belül, a Glasson dokkig, és még a dokk is

Barrow

A Haws-fokot, a Walney-szigetet a Roa-sziget sólyával összekötő vonalon belül

Whitehaven

A kikötőgáton belül

Workington

A kikötőgáton belül

Maryport

A kikötőgáton belül

Carlisle

A Point Carlisle és Torduff közötti vonalon belül

Coniston Water

Az egész tó

Derwentwater

Az egész tó

Ullswater

Az egész tó

Windermere

Az egész tó

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Blakeney és Morston kikötő és megközelítő útvonalai

A Blakeney-foktól délre a Stiffkey folyó bejáratáig húzódó vonaltól keletre

Orwell folyó és Stour folyó

Az Orwell folyó a Blackmanshead kikötőgát és Landguard-fok közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Blackwater folyó

Valamennyi vízi út a Mersea-sziget legdélnyugatibb végétől a Sales-fokig húzódó vonalon belül

Crouch folyó és Roach folyó

A Crouch folyó a Holliwell-fok és a Foulness-fok közötti vonalon belül, beleértve a Roach folyót is

Temze és mellékfolyói

A Temze a Denton Wharf kikötőgát legkeletibb pontján keresztül észak–dél irányban húzott vonal felett, Gravesend a Teddington zsilipig

Medway folyó és a Swale

A Medway folyó a Garrison-foktól a Grain toronyig, az Allington zsilipig húzott vonaltól; és a Swale Whitstable-től a Medwayig

Stour folyó (Kent)

A Stour folyó a Flagstaff Reachnél levő kiszállóhely torkolata felett

Doveri kikötő

A kikötő keleti és nyugati bejárata között húzódó vonalon belül

Rother folyó

A Rother folyó a camberi árapály-jelző állomás felett a Scots Float zsilipig és a Brede folyón levő bejárati zsilipig

Adur folyó és Southwick-csatorna

A Shoreham kikötő bejáratán keresztül a Soutwick-csatorna zsilipig, és Tarmac Wharf nyugati végéig húzott vonalon belül

Arun folyó

Az Arun folyó a Littlehampton kikötőgát felett Littlehampton Marináig

Ouse folyó (Sussex) Newhaven

Az Ouse folyó a Newhaven kikötő bejáratának kikötőgátjain keresztül az északi rakpart északi végéig húzott vonaltól

Brighton

Brighton Marina külső kikötő a nyugati rakpart déli végétől a déli rakpart északi végéig húzott vonalon belül

Chichester

Az Eastoke-pont és a nyugat-witteringi templomtorony közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Langstone kikötő

Az Eastney-fok és a Gunner-fok közötti vonalon belül

Portsmouth

A kikötő port blockhouse-i bejáratán keresztül a kerek toronyig húzott vonalon belül

Bembridge, Wight-sziget

A Brading kikötőn belül

Cowes, Wight-sziget

A Medina folyó a keleti parti kikötőgát jelzőfényétől a nyugati parti House jelzőfényig húzott vonalon belül

Southampton

A Calshot vár és a Hook jelzőfény közötti vonalon belül

Beaulieu folyó

A Beaulieu folyón belül nem keletre az Inchmery House-on keresztül húzott észak–déli vonaltól

Keyhaven tó

A Hurst-fok alsó jelzőfényeitől a keyhaveni mocsarakig északra húzott vonalon belül

Christchurch

A Run

Poole

A Chain komp útvonala, a Sandbanks és Dél-Haven-fok közötti vonalon belül

Exeter

A Warren-fok és a Checkstone szirttel szemben levő parti mentőcsónak-állomás közötti kelet–nyugati irányban húzódó vonalon belül

Teignmouth

A kikötőn belül

Dart folyó

A Kettle-fok és a Battery-fok közötti vonalon belül

Salcombe folyó

A Splat-fok és a Limebury-fok közötti vonalon belül

Plymouth

A Mount Batten kikötőgáttól a Drake-szigeten keresztül a Raveness-fokig húzott vonalon belül. A Yealm folyó a Warren-fok és a Misery-fok közötti vonalon belül

Fowey

A kikötőn belül

Falmouth

A St. Anthony Head és a Pendennis-fok közötti vonalon belül

Camel folyó

A Gun-fok és Brea Hill közötti vonalon belül

Taw és Torridge folyó

A Crow-fokon levő világítótoronytól a Skern-foknál levő partig húzódó 200° vonalon belül

Bridgewater

A Stert-foktól keletre futó vonaltól délre (északi szélesség 51° 13,0′)

Avon folyó (Avon)

A Wharf-fok Avonmouth kikötőgátja és a Netham gát közötti vonalon belül

II. FEJEZET

3. zóna

Belga Királyság

Maritime Scheldt (az antwerpeni nyílt horgonyzóhelytől lefele)

▼M2

Bolgár Köztársaság

Duna: 845,650 fkm – 374,100 fkm

▼B

Cseh Köztársaság

Labe: az Ústí nad Labem-Střekov zsiliptől a Lovosice zsilipig

Duzzasztógáttavak: Baška, Brněnská (Kníničky), Horka (Stráž pod Ralskem), Hracholusky, Jesenice, Nechranice, Olešná, Orlík, Pastviny, Plumov, Rozkoš, Seč, Skalka, Slapy, Těrlicko, Žermanice

Máchovo tó

Velké Žernoseky vízterület

Mesterséges tavak: Oleksovice, Svět, Velké Dářko

Kavicsbányatavak: Dolní Benešov, Ostrožná Nová Ves a Tovačov

Németországi Szövetségi Köztársaság



Duna

Kelheimtől (km 2 414,72 ) a német–osztrák határig

Rajna

A német–svájci határtól a német–holland határig

Elba

Az Elba-Seiten csatorna torkolatától a hamburgi kikötő alsó határáig

Müritz

 

Francia Köztársaság

Rajna

▼M9

Horvát Köztársaság

Duna: 1 295 + 500 fkm-től 1 433 fkm-ig

Dráva: 0 fkm-től 198 + 600 fkm-ig

Száva: 211 fkm-től 594 fkm-ig

Kupa: 0 fkm-től 5 + 900 fkm-ig

Una: 0 fkm-től 15 fkm-ig

▼B

Magyar Köztársaság

Duna: 1 812 fkm – 1 433 fkm

Mosoni-Duna: 14 fkm – 0 fkm

Szentendrei-Duna: 32 fkm – 0 fkm

Ráckevei-Duna: 58 fkm – 0 fkm

Tisza: 685 fkm – 160 fkm

Dráva: 198 fkm – 70 fkm

Bodrog: 51 fkm – 0 fkm

Kettős-Körös: 23 fkm – 0 fkm

Hármas-Körös: 91 fkm – 0 fkm

Sió-csatorna: 23 fkm – 0 fkm

Velencei-tó

Fertő tó

Holland Királyság

Rajna

Sneekermeer, Koevordermeer, Heegermeer, Fluessen, Slotermeer, Tjeukemeer, Beulakkerwijde, Belterwijde, Ramsdiep, Ketelmeer, Zwartemeer, Veluwemeer, Eemmeer, Alkmaardermeer, Gouwzee, Buiten Ij, afgesloten Ij, Noordzeekanaal, Ijmuiden kikötő, Rotterdam kikötői terület, Nieuwe Maas, Noord, Oude Maas, Beneden Merwede, Nieuwe Merwede, Dordische Kil, Boven Merwede, Waal, Bijlandsch Canal, Boven Rijn, Pannersdensch-csatorna, Geldersche Ijssel, Neder Rijn, Lek, Amsterdam-Rajna-csatorna, Veerse Meer, Schelde-Rajna-csatorna egészen a Volkeraknál levő torkolatig, Amer, Bergsche Maas, a Meuse Venlo alatt, Gooimeer, Europort, Calandkanaal (a Benelux kikötőtől keletre), Hartelkanaal

Osztrák Köztársaság

Duna: a német határtól a szlovák határig

Inn: a torkolattól a Passau-Ingling erőműig

Traun: a torkolattól az 1,80 km-ig

Enns: a torkolattól a 2,70 km-ig

March: a 6,00 km-ig

Lengyel Köztársaság

 A Biebrza folyó az Augustowski-csatorna torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

 A Brda folyó a bydgoszczi Bydgoski-csatorna összefolyásától a Wisła folyó torkolatig

 A Bug folyó a Muchawiec folyó torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

 A Dąbie tó a belső tengervizekkel való határig

 Az Augustowski-csatorna a Biebrza folyóval való összefolysától az államhatárig, a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal együtt

 A Bartnicki-csatorna a Ruda Woda tótól a Bartężek tóig, a Bartężek tóval együtt

 A Bydgoski-csatorna

 Az Elbląski-csatorna a Druzno tótól a Jeziorak tóig és a Szeląg Wielki tó, ezekkel a tavakkal és a csatorna mentén levő tavakkal együtt, valamint egy mellékút Zalewo irányába a Jeziorak tótól az Ewingi tóig, mindkét tavat beleértve

 A Gliwicki-csatorna a Kędzierzyński-csatornával

 A Jagielloński-csatorna az Elbląg folyóval való összefolyástól a Nogat folyóig

 A Łączański-csatorna

 A Ślesiński-csatorna a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal és a Gopło tóval

 A Żerański-csatorna

 A Martwa Wisła folyó a przegalinai Wisła folyótól a belső tengervizekkel való határig

 A Narew folyó a Biebrza folyó torkolatától a Wisła folyó torkolatáig, a Zegrzyński tóval együtt

 A Nogat folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

 A (felső) Noteć folyó a Gopło tótól a Górnonotecki-csatornával, a Górnonotecki-csatornával és az (alsó) Noteć folyóval való összefolyásig, a Bydgoski-csatornától a Warta folyó torkolatig

 A Nysa Łużycka folyó Gubintól az Odera folyó torkolatáig

 Az Odera folyó Racibórz városától a keleti-Odera folyóval való összefolyásig, amely a Regalica folyóba fordul a klucz-ustowói áttöréstől, azzal a folyóval és mellékágaival együtt a Dąbie tóig, valamint az Odera folyó egy mellékútja az Opatowice zsiliptől Wrocław városában

 A nyugati Odera folyó egy widuchowai duzzasztógáttól (az Odera folyó 704,1 km-je) a belső tengervizekkel való határig, mellékágakkal együtt, valamint a klucz-ustowói áttörés, ami a keleti Odera folyót köti össze a nyugati Odera folyóval

 A Parnica folyó és a Parnicki áttörés a nyugati Odera folyótól a belső tengervizekkel való határig

 A Pisa folyó a Roś tótól a Narew folyó torkolatáig

 A Szkarpawa folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

 A Warta folyó a Ślesiński-lagúnától az Odera folyó torkolatáig

 A Wielkie Jeziora Mazurskie rendszere, amely körbeöleli a piszi Roś tótól (azt is beleértve) a węgorzewói Węgorzewski-csatornáig (azt is beleértve) vezető fő útvonalat alkotó folyókkal és csatornákkal összekötött tavakat, a következő tavakkal együtt: Seksty, Mikołajskie, Tałty, Tałtowisko, Kotek, Szymon, Szymoneckie, Jagodne, Boczne, Tajty, Kisajno, Dargin, Łabap, Kirsajty és Święcajty, a Giżycki-csatornával és a Niegociński-csatornával, valamint a Piękna Góra-csatornával együtt, továbbá a ryni Ryńskie tó egy mellékútja (beleértendő) Nidzkie tóig (3 km-ig, amely egy határt alkot a „Nidzkie rezervátummal”), a következő tavakkal együtt: Bełdany, Guzianka Mała és Guzianka Wielka

 A Wisła folyó a Przemsza folyó torkolatától a Łączański-csatornával való összefolyásig, valamint e csatorna skawinai torkolatától a Wisła folyó Gdański-öbölbeli torkolatáig, nem tartozik bele a Włocławski víztározó

▼M2

Románia

Duna: a szerb–román határtól (1 075 km) a Sulinai-ágon át a Fekete-tengerig

Duna–Fekete-tenger-csatorna (64,410 km hosszú): a Duna 299,300 km-énél Cernavodă-nál található csatornatorkolattól (a csatorna 64,410 km-e) a Constanta Dél-Agigea-i kikötőig (a csatorna „0” km-e)

Poarta Albă–Midia Năvodari csatorna (34,600 km hosszú): a Duna–Fekete-tenger-csatorna 29,410 km-énél Poarta Albă-nál található csatornatorkolattól (a csatorna 27,500 km-e) a midiai kikötőig (a csatorna „0” km-e)

▼B

Szlovák Köztársaság

Duna: Devíntől (1 880,26 fkm) a szlovák–magyar határig

Egyesült Királyság



SKÓCIA

Leith (Edinburgh)

A kikötőgátakon belül

Glasgow

Strathclyde Loch

Crinan-csatorna

Crinan Ardrishaigig

Kaledóniai-csatorna

A csatorna szakaszai

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Lagan folyó

A Lagan Weir duzzasztógát Stranmillisig

ANGLIA KELETI PARTJA

Wear folyó (nem árapályos)

Régi vasúti híd, Durham a Prebends hídig, Durham

Tees folyó

A Tees duzzasztógáttól felfele a folyón

Grimsby dokk

A zsilipeken belül

Immingham dokk

A zsilipeken belül

Hull dokkok

A zsilipeken belül

Boston dokk

A zsilipkapukon belül

Aire és Calder Navigation

A Goole dokkok Leedsig, összefolyás a leedsi és liverpooli csatornával; a Bank Dole összefolyása a Selbyvel (az Ouse folyó zsilipje); a Castleford összefolyása a Wakefielddel (Falling zsilip)

Ancholme folyó

A Ferriby zsilip Briggig

Calder és Hebble-csatorna

Wakefield (Falling zsilip) a Broadcut felső zsilipig

Foss folyó

Az Ouse folyóval való (kék híd) összefolyástól a Monk hídig

Fossdyke-csatorna

A Trent folyóval való összefolyás a Brayford tóba

Goole dokk

A zsilipkapukon belül

Hornsea Mere

Az egész csatorna

Hull folyó

A Struncheon Hill zsiliptől a Beverley patakig

Market Weighton-csatorna

A Humber folyó zsilipjétől a Sod Houses zsilipig

New Junction-csatorna

Az egész csatorna

Ouse folyó

A Naburn zsiliptől Nun Monktonig

Sheffield és a Dél-Yorkshire-csatorna

A Keadby zsilip a Tinsley zsilipig

Trent folyó

A Cromwell zsilip Shardlow-ig

Witham folyó

A Boston zsilip a Brayford tóig (Lincoln)

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Severn folyó

A Llanthony és Maisemore duzzasztógát felett

Wye folyó

Monmouth felett

Cardiff

Roath Park tó

Port Talbot

A körbezárt dokkokon belül

Swansea

A körbezárt dokkokon belül

Dee folyó

A Barrelwell Hill vízkiemelő pont felett

Mersey folyó

A dokkok (a Seaforth dokk nem tartozik bele)

Lune folyó

A Glasson dokk felett

Avon folyó (Midland)

A Tewkesbury zsilip Eveshamig

Gloucester

A Gloucester városi dokkok Gloucester/Sharpness-csatorna

Hollingworth tó

Az egész tó

Manchester hajócsatorna

Az egész csatorna és a Salford dokkok beleértve az Irwell folyót is

Pickmere tó

Az egész tó

Tawe folyó

A tengeri duzzasztógát/jachtkikötő és a Morfa atlétikai stadion között

Rudyard tó

Az egész tó

Weaver folyó

Northwich alatt

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó

Wisbech Cut és a Nene folyó Dog-ig-páros zsilipben

Great Ouse folyó

Kings Lynn Cut és a Great Ouse folyó a nyugat-Lynn Road híd alatt

Yarmouth

A Yare folyó torkolata az északi és déli bejárati kikötőgátak végpontjain keresztül húzott vonaltól beleértve Breydon Watert

Lowestoft

A Lowestoft kikötő a Mutford zsilip alatt a külső kikötő bejárati kikötőgátjain keresztül húzott vonalig

Alde és Ore folyó

Az Ore folyó Westrow-foki bejárata felett

Deben folyó

A Deben folyó Felixstowe komphoz való bejárata felett

Orwell folyó és Stour folyó

A Fagbury-foktól a Shotley-fokig húzott vonaltól az Orwell folyón az Ipswich dokkig; valamint az Erwarton Nessen keresztül húzott észak–dél irányú vonaltól a Stour folyón Manningtree-ig

Chelmer és Blackwater-csatorna

A Beeleigh zsiliptől keletre

Temze és mellékfolyói

A Temze az oxfordi Teddington zsilip felett

Adur folyó és Southwick-csatorna

Az Adur folyó a Tarmac Wharf nyugati vége felett és a Southwick csatornán belül

Arun folyó

Az Arun folyó a Littlehampton jachtkikötő felett

Ouse folyó (Sussex) Newhaven

Az Ouse folyó az északi rakpart északi vége felett

Bewl Water

Az egész tó

Grafham Water

Az egész tó

Rutland Water

Az egész tó

Thorpe Park tó

Az egész tó

Chichester

A Cobnor-fokot és a Chalkdock-fokot összekötő vonaltól keletre

Christchurch

A Christchurch kikötőn belül, a Run nem tartozik bele

Exeter-csatorna

Az egész csatorna

Avon folyó (Avon)

Bristol városi dokkok

A Netham gát a Pulteney duzzasztógátig

III. FEJEZET

4. zóna

Belga Királyság

Az egész belga hálózat, kivéve a 3. zónában levő vízi utakat

Cseh Köztársaság

Minden, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Németországi Szövetségi Köztársaság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónán kívüli belvízi út

Francia Köztársaság

Az összes francia belvízi út, az 1., 2. és a 3. zónában levőkön kívül

▼M9

Horvát Köztársaság

Valamennyi, a 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

▼M6

Olasz Köztársaság

Az összes hajózható nemzeti vízi út.

▼B

Litván Köztársaság

Az egész litván hálózat

Luxemburgi Nagyhercegség

Moselle

Magyar Köztársaság

Valamennyi, a 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Holland Királyság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb folyó, csatorna és beltenger

Osztrák Köztársaság

Thaya: Bernhardsthalig

March: a 6,00 km felett

Lengyel Köztársaság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

▼M2

Románia

A 3. zónára vonatkozó szakaszban fel nem sorolt valamennyi egyéb vízi út

▼B

Szlovák Köztársaság

Valamennyi, a 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Egyesült Királyság



SKÓCIA

Ratho és Linlithgow Union csatorna

Az egész csatorna

Glasgow

Forth és Clyde csatorna

Monkland-csatorna – Faskine és Drumpellier szakaszok

Hogganfield Loch

ANGLIA KELETI RÉSZE

Ancholme folyó

Brigg a Harram Hill zsilipig

Calder és Hebble csatorna

A Broadcut Top zsilip a Sowerby hídig

Chesterfield csatorna

Nyugat-Stockwith Worksopig

Cromford csatorna

Az egész csatorna

Derwent folyó

Az Ouse folyóval való összefolyástól a Stamford hídig

Driffield Navigation

A Struncheon Hill zsiliptől Great Driffieldig

Erewash csatorna

A Trent zsilip a Langley Mill zsilipig

Huddersfield csatorna

A Calderrel és a Hebble-lel való összefolyás a Coopers hídnál a huddersfieldi Huddersfield Narrow csatornáig

Ashton-Under-Lyne és Huddersfield között

Leeds és Liverpool csatorna

A Leeds folyó zsilipjétől Skipton Wharf-ig

Light Water Valley tó

Az egész tó

A Mere, Scarborough

Az egész tó

Ouse folyó

A Nun Monkton tó felett

Pocklington csatorna

A Derwent folyóval való összefolyástól a Melbourne medencéig

Sheffield és a dél-yorkshire-i csatorna

A Tinsley zsilip Sheffieldig

Soar folyó

A Trent összefolyása Loughborough-ig

Trent és Mersey csatorna

Shardlow a Dellow Lane zsilipig

Ure folyó és Ripon-csatorna

Az Ouse folyóval való összefolyástól a Ripon-csatornáig (Ripon medence)

Ashton csatorna

Az egész csatorna

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Avon folyó (Midland)

Evesham felett

Birmingham-csatorna

Az egész csatorna

Birmingham és Fazeley csatorna

Az egész csatorna

Coventry-csatorna

Az egész csatorna

Grand Union-csatorna (a Napton összefolyástól Birmingham és Fazeleyig

A csatorna egész szakasza

Kennet és Avon-csatorna (Bath Newburyig)

A csatorna egész szakasza

Lancaster-csatorna

Az egész csatorna

Leeds és Liverpool-csatorna

Az egész csatorna

Llangollen-csatorna

Az egész csatorna

Caldon-csatorna

Az egész csatorna

Peak Forest-csatorna

Az egész csatorna

Macclesfield-csatorna

Az egész csatorna

Monmouthshire és Brecon-csatorna

Az egész csatorna

Montgomery-csatorna

Az egész csatorna

Rochdale-csatorna

Az egész csatorna

Swansea-csatorna

Az egész csatorna

Neath és Tennant-csatorna

Az egész csatorna

Shropshire Union-csatorna

Az egész csatorna

Staffordshire és Worcester-csatorna

Az egész csatorna

Stratford-upon-Avon-csatorna

Az egész csatorna

Trent folyó

Az egész folyó

Trent és Mersey-csatorna

Az egész csatorna

Weaver folyó

Northwich felett

Worcester és Birmingham-csatorna

Az egész csatorna

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó

Dog felett – kettős zsilipben

Great Ouse folyó

Kings Lynn a nyugat-lynni közúti híd felett. A Great Ouse folyó és minden kapcsolódó fenlandi vízi út, beleértve a Cam folyót és a közepes szintű utat

Norfolki és suffolki tavak

Minden hajózható árapály és nem árapály folyó, tó, csatorna és vízi út a norfolki és suffolki tavakon belül, beleértve az Oulton tót, a Waveney folyókat, Yare-t, Bure-t, Ant-et és Thurne-t, kivéve a Yarmouth és Lowestoft esetében meghatározottakat

Blyth folyó

A Blyth folyó bejárata Blythburgh-ig

Alde és Ore folyó

Az Alde folyó a Westrow-fok felett

Deben folyó

A Deben folyó a Felixstowe komp felett

Orwell folyó Stour folyó

Minden vízi út a Stour folyón Manningtree felett

Chelmer és Blackwater-csatorna

A Beeleigh zsiliptől nyugatra

Temze és mellékfolyói

A Stort és a Lee folyó a Bow patak felett. A Grand Union-csatorna a Brentford zsilip felett és a Regents-csatorna a Limehouse medence felett, továbbá valamennyi kapcsolódó csatorna. A Wey folyó a Temze zsilip felett. A Kennet és Avon-csatorna. A Temze Oxford felett. Az Oxford-csatorna

Medway folyó és a Swale

A Medway folyó az Allington zsilip felett

Stour folyó (Kent)

A Stour folyó a Flagstaff Reach-nél levő kikötőhely felett

Doveri kikötő

Az egész kikötő

Rother folyó

A Rother folyó és a Royal Military-csatorna a Scots Float zsilip felett és a Brede folyó a bejárati zsilip felett

Brighton

A Brighton belső jachtkikötő a zsilip felett

Wickstead Park tó

Az egész tó

Kennet és Avon-csatorna

Az egész csatorna

Grand Union-csatorna

Az egész csatorna

Avon folyó (Avon)

A Pulteney duzzasztógát felett

Bridgewater-csatorna

Az egész csatorna




II. MELLÉKLET

AZ 1., 2., 3. ÉS 4. ZÓNA BELVÍZI ÚTJAIN KÖZLEKEDŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

TARTALOM

I. RÉSZ

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS

1.01. cikk –

Fogalommeghatározások

1.02. cikk –

(Üres)

1.03. cikk –

(Üres)

1.04. cikk –

(Üres)

1.05. cikk –

(Üres)

1.06. cikk –

Átmeneti követelmények

1.07. cikk –

Közigazgatási utasítások

2. FEJEZET

ELJÁRÁS

2.01. cikk –

Felügyeleti szervek

2.02. cikk –

Szemle kérése

2.03. cikk –

A vízi jármű bemutatása szemlére

2.04. cikk –

(Üres)

2.05. cikk –

Ideiglenes közösségi bizonyítvány

2.06. cikk –

A közösségi bizonyítvány érvényessége

2.07. cikk –

A közösségi bizonyítványba bejegyzett adatok és a bizonyítvány módosítása

2.08. cikk –

(Üres)

2.09. cikk –

Időszakos szemle

2.10. cikk –

Önkéntes szemle

2.11. cikk –

(Üres)

2.12. cikk –

(Üres)

2.13. cikk –

(Üres)

2.14. cikk –

(Üres)

2.15. cikk –

Költségek

2.16. cikk –

Tájékoztatás

2.17. cikk –

A közösségi bizonyítványok nyilvántartása

▼M3

2.18. cikk –

Egyedi európai hajóazonosító szám

▼B

2.19. cikk –

Egyenértékűség és mentesség

II. RÉSZ

3. FEJEZET

HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.01. cikk –

Alapvető követelmény

3.02. cikk –

Szilárdság és stabilitás

3.03. cikk –

Hajótest

3.04. cikk –

Motortér és kazánház, tartálytér

4. FEJEZET

BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI VONALAK

4.01. cikk –

Biztonsági távolság

4.02. cikk –

Szabadoldal

4.03. cikk –

Minimális szabadoldal

4.04. cikk –

Merülési vonalak

4.05. cikk –

Nem mindig zárt hajótesttel rendelkező vízi járművek legnagyobb terhelt merülése, amely mellett még fröccsenésállók és időjárásállók

4.06. cikk –

Merülési mércék

5. FEJEZET

KORMÁNYOZHATÓSÁG

5.01. cikk –

Általános rendelkezések

5.02. cikk –

Navigációs vizsgálatok

5.03. cikk –

A vizsgálati terület

5.04. cikk –

A hajók és kötelékek megrakásának mértéke a navigációs vizsgálat során

5.05. cikk –

A fedélzeten levő berendezések használata a navigációs vizsgálatra

5.06. cikk –

Előírt (előremeneti) sebesség

5.07. cikk –

Megállási képesség

5.08. cikk –

Hátrameneti képesség

5.09. cikk –

Kitérési képesség

5.10. cikk –

Megfordulási képesség

6. FEJEZET

KORMÁNYMŰ

6.01. cikk –

Általános követelmények

6.02. cikk –

Kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

6.03. cikk –

Hidraulikus kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

6.04. cikk –

Áramforrás

6.05. cikk –

Kézi hajtás

6.06. cikk –

Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolásrendszerek

6.07. cikk –

Jelző- és megfigyelőrendszerek

6.08. cikk –

Fordulásisebesség-szabályozók

▼M7

6.09. cikk –

Átvételi vizsgálat

▼B

7. FEJEZET

KORMÁNYÁLLÁS

7.01. cikk –

Általános rendelkezések

7.02. cikk –

Akadálymentes kilátás

7.03. cikk –

A vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésekre vonatkozó általános követelmények

7.04. cikk –

A főmotorok és a kormánymű vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezéseire vonatkozó külön követelmények

7.05. cikk –

Jelzőfények, fényjelzők és hangjelzések

7.06. cikk –

Radarberendezések és fordulásisebesség-jelzők

7.07. cikk –

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók rádiótelefon-rendszerei

7.08. cikk –

Fedélzeti belső kommunikációs eszközök

7.09. cikk –

Riasztórendszer

7.10. cikk –

Fűtés és szellőztetés

7.11. cikk –

Farhorgony-kezelőszervek

7.12. cikk –

Leengedhető kormányállások

7.13. cikk –

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók bejegyzése a közösségi bizonyítványba

8. FEJEZET

GÉPTÍPUSOK

8.01. cikk –

Általános rendelkezések

8.02. cikk –

Biztonsági berendezések

8.03. cikk –

Propulziós berendezések

8.04. cikk –

Motorok kipufogórendszerei

8.05. cikk –

Tüzelőanyag-tartályok, -csövek és tartozékaik

8.06. cikk –

Kenőolajak, csövek és tartozékaik tárolása

8.07. cikk –

Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olaj tárolása

8.08. cikk –

Fenékvízszivattyúk és vízelvezető rendszerek

8.09. cikk –

Olajos víz vagy fáradtolaj tárolása

8.10. cikk –

Hajók által keltett zaj

8a. FEJEZET

►M6  DÍZELMOTOROK GÁZ- ÉS SZILÁRD HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSA ◄

▼M6

8a.01. cikk –

Fogalommeghatározások

8a.02. cikk –

Általános rendelkezések

8a.03. cikk –

Elismert típusjóváhagyások

8a.04. cikk –

Beépítési vizsgálat, időközi vizsgálat és rendkívüli vizsgálat

8a.05. cikk –

Műszaki szolgálatok

▼B

9. FEJEZET

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

9.01. cikk –

Általános rendelkezések

9.02. cikk –

Villamosenergia-ellátási rendszerek

9.03. cikk –

Érintésvédelem, szilárd tárgyak és víz behatolása elleni védelem

9.04. cikk –

Robbanásvédelem

9.05. cikk –

Földelésvédelem

9.06. cikk –

Megengedhető legnagyobb feszültségek

9.07 cikk –

Elosztórendszerek

9.08. cikk –

Parti vagy egyéb külső hálózati csatlakozók

9.09. cikk –

Egyéb vízi járművek áramforrása

9.10. cikk –

Generátorok és motorok

9.11. cikk –

Akkumulátorok

9.12. cikk –

Kapcsolóberendezések

9.13. cikk –

Vészüzemi áramkör-megszakítók

9.14. cikk –

Berendezések szerelvényei

9.15. cikk –

Kábelek

9.16. cikk –

Világítóberendezések

9.17. cikk –

Jelzőfények

9.18. cikk –

(Üres)

9.19. cikk –

Mechanikai berendezések riasztó- és biztonsági rendszerei

9.20. cikk –

Elektronikus berendezések

9.21. cikk –

Elektromágneses kompatibilitás

10. FEJEZET

FELSZERELÉSEK

10.01. cikk –

Horgonyok

10.02. cikk –

Egyéb felszerelések

10.03. cikk –

Hordozható tűzoltó készülékek

10.03a. cikk –

►M6  A személyzeti lakóterek, kormányállások és utasterek védelmét szolgáló tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek ◄

10.03b. cikk –

►M6  A motorterek, kazánterek és szivattyúterek védelmét szolgáló tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek ◄

▼M3

10.03c. cikk –

Tárgyak védelmére szolgáló tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek

▼B

10.04. cikk –

Mentőcsónakok

10.05. cikk –

Mentőgyűrűk és mentőmellények

11. FEJEZET

BIZTONSÁG A MUNKAÁLLOMÁSOKON

11.01. cikk –

Általános rendelkezések

11.02. cikk –

Leesés elleni védelem

11.03. cikk –

A munkaállomások méretezése

11.04. cikk –

Oldalfedélzetek

11.05. cikk –

A munkaállomások megközelítése

11.06. cikk –

Kijáratok és vészkijáratok

11.07. cikk –

Létrák, lépcsők és hasonló felszerelések

11.08. cikk –

Belső terek

11.09. cikk –

Zaj- és rezgésvédelem

11.10. cikk –

Nyílásfedelek

11.11. cikk –

Csörlők

11.12. cikk –

Daruk

11.13. cikk –

Gyúlékony folyadékok tárolása

12. FEJEZET

LAKÓTEREK

12.01. cikk –

Általános rendelkezések

12.02. cikk –

Különleges kialakítási követelmények

12.03. cikk –

Tisztasági berendezések

12.04. cikk –

Hajókonyha

12.05. cikk –

Ivóvíz

12.06. cikk –

Fűtés és szellőztetés

12.07. cikk –

Egyéb lakótéri berendezések

13. FEJEZET

TÜZELŐANYAGGAL MŰKÖDŐ FŰTŐ-, FŐZŐ- ÉS HŰTŐBERENDEZÉSEK

13.01. cikk –

Általános rendelkezések

13.02. cikk –

Folyékony tüzelőanyagok, olajtüzelésű berendezések használata

13.03. cikk –

Motorpetróleum-égető kályhák és porlasztásos olajégető fűtőberendezések

13.04. cikk –

Motorpetróleum-égető kályhák

13.05. cikk –

Porlasztásos olajégető fűtőberendezések

13.06. cikk –

Kényszerlégfűtéses berendezések

13.07. cikk –

Szilárd tüzelőanyaggal történő fűtés

14. FEJEZET

CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL ÜZEMELŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK

14.01. cikk –

Általános rendelkezések

14.02. cikk –

Berendezések

14.03. cikk –

Gázpalackok

14.04. cikk –

A gázellátó berendezések elhelyezése és elrendezése

14.05. cikk –

Tartalék és üres gázpalackok

14.06. cikk –

Nyomásszabályozók

14.07. cikk –

Nyomás

14.08. cikk –

Cső- és tömlővezetékek

14.09. cikk –

Elosztórendszer

14.10. cikk –

Gázfogyasztó készülékek és azok beszerelése

14.11. cikk –

Szellőztetés és a füstgáz elvezetése

14.12. cikk –

Üzemeltetési és biztonsági követelmények

14.13. cikk –

Átvételi vizsgálat

14.14. cikk –

Tesztelési feltételek

14.15. cikk –

Igazolás

▼M8

14a. FEJEZET

SZEMÉLYHAJÓK FEDÉLZETI SZENNYVÍZKEZELŐ MŰVEI

14a.01. cikk —

Fogalommeghatározások

14a.02. cikk —

Általános rendelkezések

14a.03. cikk —

A típusjóváhagyás igénylése

14a.04. cikk —

A típusjóváhagyás eljárása

14a.05. cikk —

A típusjóváhagyás módosítása

14a.06. cikk —

Megfelelés

14a.07. cikk —

Egyenértékű jóváhagyások elfogadása

14a.08. cikk —

A gyártási szám ellenőrzése

14a.09. cikk —

A gyártás megfelelősége

14a.10. cikk —

A típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusú fedélzeti szennyvízkezelő mű nem megfelelő volta

14a.11. cikk —

Véletlen mintákon végrehajtott mérések, speciális vizsgálat

14a.12. cikk —

Illetékes hatóságok és műszaki szolgálatok

▼B

15. FEJEZET

SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

15.01. cikk –

Általános rendelkezések

15.02. cikk –

Hajótest

15.03. cikk –

Stabilitás

15.04. cikk –

Biztonsági távolság és szabadoldal

15.05. cikk –

Legnagyobb megengedett utaslétszám

15.06. cikk –

Utasterek és utasok által használt területek

15.07. cikk –

Propulziós rendszer

15.08. cikk –

Biztonsági berendezések és felszerelések

15.09. cikk –

Életmentő felszerelések

15.10. cikk –

Villamos berendezések

15.11. cikk –

Tűzvédelem

15.12. cikk –

Tűzoltás

15.13. cikk –

Biztonságtechnikai szervezés

15.14. cikk –

Szennyvízgyűjtő és ártalmatlanításra szolgáló berendezések

15.15. cikk –

Mentességek bizonyos személyhajók esetében

15a. FEJEZET

A VITORLÁS SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

15a.01. cikk –

A II. rész alkalmazása

15a.02. cikk –

Eltérések bizonyos vitorlás személyhajók esetében

15a.03. cikk –

Vitorláshajókra vonatkozó stabilitási követelmények

15a.04. cikk –

Hajóépítés és mechanikai követelmények

15a.05. cikk –

Árbocozat általában

15a.06. cikk –

Árbocok és gerendák általában

15a.07. cikk –

Az árbocokra vonatkozó külön rendelkezések

15a.08. cikk –

Az árbocsudárra vonatkozó külön rendelkezések

15a.09. cikk –

Az orrárbocokra vonatkozó külön rendelkezések

15a.10. cikk –

Az orrvitorla-keresztrudakra vonatkozó külön rendelkezések

15a.11. cikk –

A fő vitorlakeresztrudakra vonatkozó külön rendelkezések

15a.12. cikk –

A csonkaárbocokra vonatkozó külön rendelkezések

15a.13. cikk –

Az álló- és futókötélzetre vonatkozó általános rendelkezések

15a.14. cikk –

Az állókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések

15a.15. cikk –

A futókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések

15a.16. cikk –

A kötélzet szerelékei és részei

15a.17. cikk –

Vitorlák

15a.18. cikk –

Felszerelés

15a.19. cikk –

Próbák

16. FEJEZET

TOLT, VONTATOTT KÖTELÉK VAGY MELLÉVETT ALAKZAT KIALAKÍTÁSÁRA ALKALMAS HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

16.01. cikk –

Toló vízi járművek

16.02. cikk –

Tolt vízi járművek

16.03. cikk –

Mellévett alakzatokat meghajtó vízi járművek

16.04. cikk –

Kötelékben meghajtott vízi járművek

16.05. cikk –

Vontató vízi járművek

16.06. cikk –

Kötelékek navigációs próbái

16.07. cikk –

Bejegyzések a közösségi bizonyítványban

17. FEJEZET

ÚSZÓ MUNKAGÉPEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

17.01. cikk –

Általános rendelkezések

17.02. cikk –

Mentességek

17.03. cikk –

További követelmények

17.04. cikk –

Fennmaradó biztonsági távolság

17.05. cikk –

Fennmaradó szabadoldal

17.06. cikk –

Dőléspróba

17.07. cikk –

A stabilitás megerősítése

17.08. cikk –

A stabilitás igazolása csökkent fennmaradó szabadoldal esetén

17.09. cikk –

Merülési vonalak és merülési skálák

17.10. cikk –

Úszó munkagépek stabilitás igazolása nélkül

18. FEJEZET

MUNKATERÜLETEN LEVŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

18.01. cikk –

Működési követelmények

18.02. cikk –

A II. rész alkalmazása

18.03. cikk –

Eltérések

18.04. cikk –

Biztonsági távolság és szabadoldal

18.05. cikk –

Mentőcsónakok

19. FEJEZET

A TÖRTÉNELMI HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres)

19a. FEJEZET

A CSATORNAJÁRÓ USZÁLYOKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres)

19b. FEJEZET

A 4. ZÓNÁBA TARTOZÓ VÍZI UTAKON KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

19b.01. cikk –

A 4. fejezet alkalmazása

20. FEJEZET

A TENGERJÁRÓ HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres)

21. FEJEZET

A KEDVTELÉSI CÉLÚ KISHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

21.01. cikk –

Általános rendelkezések

21.02. cikk –

A II. rész alkalmazása

21.03. cikk –

(Üres)

22. FEJEZET

TARTÁLYOKAT SZÁLLÍTÓ HAJÓK STABILITÁSA

22.01. cikk –

Általános rendelkezések

22.02. cikk –

Határérték-feltételek és a stabilitás megerősítését kiszámító módszer nem rögzített tartályok szállításához

22.03. cikk –

Határérték-feltételek és a stabilitás megerősítését kiszámító módszer rögzített tartályok szállításához

22.04. cikk –

A stabilitás értékelésének eljárása a fedélzeten

22a. FEJEZET

A 110 MÉTERNÉL HOSSZABB VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

22a.01. cikk –

Az I. rész alkalmazása

22a.02. cikk –

A II. rész alkalmazása

22a.03. cikk –

Szilárdság

22a.04. cikk –

Úszóképesség és stabilitás

22a.05. cikk –

További követelmények

22a.06. cikk –

A IV. rész alkalmazása átalakítás esetén

22b. FEJEZET

NAGY SEBESSÉGŰ HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

22b.01. cikk –

Általános rendelkezések

22b.02. cikk –

Az I. rész alkalmazása

22b.03. cikk –

A II. rész alkalmazása

22b.04. cikk –

Ülések és biztonsági övek

22b.05. cikk –

Szabadoldal

22b.06. cikk –

Úszóképesség, stabilitás és rekeszek

22b.07. cikk –

Kormányállás

22b.08. cikk –

További felszerelések

22b.09. cikk –

Lezárt területek

22b.10. cikk –

Kijáratok és menekülési útvonalak

22b.11. cikk –

Tűzoltás és tűzvédelem

22b.12. cikk –

Átmeneti rendelkezések

III. RÉSZ

23. FEJEZET

A HAJÓK FELSZERELÉSE A SZEMÉLYZETRE VALÓ TEKINTETTEL

23.01. cikk –

(Üres)

23.02. cikk –

(Üres)

23.03. cikk –

(Üres)

23.04. cikk –

(Üres)

23.05. cikk –

(Üres)

23.06. cikk –

(Üres)

23.07. cikk –

(Üres)

23.08. cikk –

(Üres)

23.09. cikk –

A hajó felszerelése

23.10. cikk –

(Üres)

23.11. cikk –

(Üres)

23.12. cikk –

(Üres)

23.13. cikk –

(Üres)

23.14. cikk –

(Üres)

23.15. cikk –

(Üres)

IV. RÉSZ

24. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS VÉGLEGES RENDELKEZÉSEK

24.01. cikk –

Az átmeneti rendelkezések alkalmazhatósága már üzemelő vízi járművekre

24.02. cikk –

Már üzemelő vízi járművekre vonatkozó eltérések

24.03. cikk –

Az 1976. április 1. előtt vízre bocsátott vízi járművekre vonatkozó eltérések

24.04. cikk –

Egyéb eltérések

24.05. cikk –

(Üres)

24.06. cikk –

A 24.01. cikk által nem érintett vízi járművekre vonatkozó eltérések

24.07. cikk –

(Üres)

▼M6

24.08. cikk —

Átmeneti rendelkezés a 2.18. cikkhez

▼B

24a. FEJEZET

R ZÓNÁJÚ VÍZI UTAKON NEM KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

24a.01. cikk –

Az átmeneti rendelkezések alkalmazása már üzemelő vízi járművekre és a korábbi közösségi bizonyítványok érvényessége

24a.02. cikk –

Már üzemelő vízi járművekre vonatkozó mentességek

24a.03. cikk –

Az 1985. január 1. előtt vízre bocsátott hajógerincű vízi járművekre vonatkozó mentességek

24a.04. cikk –

Egyéb eltérések

▼M6

24a.05. cikk —

Átmeneti rendelkezés a 2.18. cikkhez

▼B

I. FÜGGELÉK –

BIZTONSÁGTECHNIKAI JELEK

II. FÜGGELÉK –

KÖZIGAZGATÁSI UTASÍTÁSOK

▼M6

III. FÜGGELÉK –

AZ EGYEDI EURÓPAI HAJÓAZONOSÍTÓ SZÁM MINTÁJA

IV. FÜGGELÉK –

A HAJÓ AZONOSÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ ADATOK

▼M6

V. FÜGGELÉK –

MOTORPARAMÉTER-JEGYZŐKÖNYV

▼M8

VI. FÜGGELÉK –

FEDÉLZETI SZENNYVÍZKEZELŐ MŰVEK – KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK ÉS IRATMINTÁK

VII. FÜGGELÉK –

FEDÉLZETI SZENNYVÍZKEZELŐ MŰVEK – VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

▼B

I. RÉSZ

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS

1.01. cikk

Fogalommeghatározások

Az irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:

Vízi járművek típusai

1. „vízi jármű”: úszóműves hajó vagy gép;

2. „hajó”: belvízi hajó vagy tengerjáró hajó;

3. „belvízi hajó”: kizárólag és főleg belvízi utakon közlekedő hajó;

4. „tengerjáró hajó”: tengeren történő közlekedésre hitelesített hajó;

5. „motorhajó” teherszállító motorhajó vagy tartálymotorhajó;

6. „motortartályhajó”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló hajó, amely saját géperejével, önállóan képes közlekedni;

7. „teherszállító motorhajó”: áruszállításra szolgáló hajó, amely saját hajtóerővel, önállóan rendelkezve képes közlekedni, és amelyik nem tartálymotorhajó;

8. „csatornajáró uszály”: belvízi hajó, amelynek hosszúsága nem haladja meg a 38,5 métert, szélessége pedig az 5,05 métert, és amely általában a Rajna–Rhône-csatornán közlekedik;

9. „vontatóhajó”: kifejezetten vontatási műveletek végrehajtására épített hajó;

10. „tolóhajó”: kifejezetten tolt kötelék továbbítására épített hajó;

11. „uszály”: szárazáru-szállító uszályt vagy tartályuszály;

12. „tartályuszály”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és vontatással való továbbításra épített hajó, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé;

13. „szárazáru-szállító uszály”: áruszállításra szolgáló és vontatás általi továbbításra épített hajó, de nem tartályuszály, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé;

14. „szárazáru-szállító bárka”: tartálybárka, teherbárka vagy hajón szállítható bárka;

15. „tartálybárka”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és tolás általi továbbításra épített vagy erre a célra átalakított hajó, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé, amikor nem része tolt köteléknek;

16. „teherbárka”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és tolás általi továbbításra épített vagy erre a célra átalakított hajó, de nem tartálybárka, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé, amikor nem része tolt köteléknek;

17. „hajón szállítható bárka”: tolt bárka, amelyet tengerjáró hajók fedélzetén történő szállításra és belvízi utakon való közlekedésre építettek;

18. „személyhajó”: 12-nél több utas szállítására épített és berendezett, egynapos utazásra alkalmas vagy kabinos hajó;

19. „vitorlás személyhajó”: személyhajó, vitorlával való meghajtásra alkalmas módon építve és felszerelve;

20. „egynapos utazásra alkalmas hajó”: személyhajó az utasoknak való hálóhely nélkül;

21. „kabinos hajó”: személyhajó az utasoknak való hálóhellyel;

22. „nagy sebességű hajó”: a vízen 40 km/h-nál nagyobb sebességre képes motorhajó;

23. „úszó munkagép”: munkagépekkel rendelkező úszó berendezés (pl. daruk, kotrógépek, emelőbakok, emelők);

24. „munkaterületen levő vízi jármű”: munkaterületen való használatra megfelelően épített és felszerelt hajó, mint pl. lecsapolóbárka, fenékürítős vagy pontonbárka, ponton- vagy kőlerakó hajó;

25. „kedvtelési célú kishajó”: sportolási vagy pihenési célra épített hajó, de nem személyhajó;

26. „kis vitorlás hajó”: szállításra, mentésre, helyreállításra és munkavégzésre alkalmas hajó;

27. „úszómű”: olyan úszó anyag, amely általában nem szolgál mozgatásra (pl. fürdőlétesítmények, dokkok, kikötőgátak, csónakházak);

28. „úszó anyag”: tutaj, vagy más, egyenként vagy kötelékben hajózásra alkalmassá tett berendezés, amely nem hajó, úszó munkagép vagy úszómű;

Vízi járműkötelékek

29. „kötelék”: vízi járművek merev vagy vontatott köteléke;

30. „alakzat”: a kötelék összeállításának módja;

31. „merev kötelék”: tolt kötelék vagy mellévont alakzat;

32. „tolt kötelék”: vízi járművek olyan merev alakzata, amelyek közül legalább az egyik a járművek elé van helyezve, hogy a kötelék meghajtásához az erőt biztosítsa, ennek neve „tolóhajó”; az egy tolóhajóból és egy tolt vízi járműből álló kötelék, amely úgy van összekötve, hogy lehetővé teszi az irányított illeszkedést, szintén merevnek minősül;

33. „mellévont alakzat”: vízi járművek merev egymás mellé illesztése, ahol egyik jármű sem kerül az alakzatot meghajtó jármű elé;

34. „vontatott kötelék”: egy vagy több vízi járműből, úszó munkagépből vagy úszóműből álló alakzat, amelyet a kötelék részét képző egy vagy több, önjáró vízi jármű vontat;

A fedélzeten található területek

35. „fő géptér”: az a hely, ahol a meghajtómotorok fel vannak szerelve;

36. „géptér”: az a hely, ahol a belső égésű motorok fel vannak szerelve;

37. „kazántér”: az a hely, ahol a gőz előállítására vagy a termikus folyadék melegítésére tervezett, üzemanyaggal működő berendezés található;

38. „zárt felépítmény”: vízzáró, merev, folytonos szerkezet merev falakkal, amely a fedélzethez állandósultan és vízmentesen csatlakozik;

39. „kormányállás”: az a hely, ahol a hajó vezetéséhez szükséges valamennyi vezérlő és ellenőrző műszer található;

40. „lakótér”: olyan helyiség, amely a szokásosan a hajón élő személyek vagy utasok általi használatra szolgál, beleértve a konyhákat, készletraktárakat, mosdókat, mosóhelyiségeket, mosókonyhákat, előtereket és folyosókat, de a kormányállást nem;

41. „utastér”: az utasok általi használatra szolgáló fedélzeti területek, valamint a zárt terek, úgymint a társalgók, irodák, üzletek, fodrászüzletek, szárítóhelyiségek, mosodák, szaunák, mosdók, mosóhelyiségek, folyosók, átjárók és fallal nem körülzárt lépcsők;

42. „vezérlőközpont”: kormányállás, az a hely, ahol a vészhelyzeti erőmű vagy annak részei találhatók, illetve az a hely, ahol van egy központ, és ahol állandóan tartózkodik fedélzeti személyzet vagy a legénység tagjai, például a tűzjelző berendezésnél, az ajtók távirányítóinál vagy a tűzvédelmi csappantyúknál;

43. „orsótér”: a belső lépcsőház vagy lift aknája;

44. „társalgó”: lakótér vagy utastér. Személyhajóknál a hajókonyha nem minősül társalgónak;

45. „hajókonyha”: olyan helyiség, ahol tűzhely vagy más, hasonló főzőberendezés található;

46. „raktárhelyiség”: a gyúlékony folyadékok tárolására használt vagy olyan tárolóhelyiség, amelynek területe meghaladja a 4 m2 -t;

47. „hajófenék”: a hajó azon része, amelyet hosszanti irányú, nyílásfedéllel nyitható vagy zárható válaszfalak határolnak, és amely csomagolt vagy ömlesztett áru tárolására, illetve a hajótest részét nem képező tartályok elhelyezésére szolgál;

48. „rögzített tartály”: a hajóhoz csatlakozó tartály, ahol a tartály falait vagy maga a hajótest alkotja, vagy a hajótesttől különálló borítás;

49. „munkaállomás”: az a hely, ahol a legénység tagjai munkájukat végzik, beleértve a hajóhidat, az árbocdarut és a mentőcsónakot;

50. „folyosó”: a személyek és áruk rendes mozgására szolgáló hely;

51. „biztonsági tér”: a hajótest síkjával párhuzamosan 1/5 BWL távolságra, a legnagyobb merülés síkjában futó, kívülről függőleges felülettel határolt tér;

▼M6

52. „gyülekezőhelyek”: a hajó különlegesen védett területei, ahol az utasok veszély esetén gyülekeznek;

▼B

53. „evakuálási területek”: a hajó azon részei, ahonnan az emberek evakuálását el lehet végezni;

Hajógépészeti kifejezések

54. „legnagyobb merülés síkja”: az a vízvonalcsík, amely megfelel annak a legnagyobb merülésnek, amellyel a hajó közlekedhet;

55. „biztonsági távolság”: a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amelyik azon a legmélyebb ponton megy keresztül, ami felett a hajó már nem tekinthető vízmentesnek;

56. „fennmaradó biztonsági távolság”: a hajó megdőlésekor a rendelkezésre álló függőleges távolság a vízszint és a bemerült oldal legalsó pontja között, amelyen túl a hajó nem tekinthető vízmentesnek;

57. „szabadoldal (f)”: a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amely az oldalfedélzet legalacsonyabb pontján, vagy oldalfedélzet hiányában a lemez- vagy palánkburkolat felső élének legalacsonyabb pontján halad át;

58. „fennmaradó szabadoldal”: a hajó megdőlésekor a rendelkezésre álló függőleges távolság a vízszint és a fedélzetnek a bemerült oldal legalsó pontjánál levő felső szintje között, illetve, ha nincs fedélzet, a hajó rögzített oldala felső felületének legalsó pontja között;

59. „biztonsági vonal”: egy képzeletbeli vonal az oldallemezen, a válaszfalfedélzet alatt legalább 10 cm-rel, és a hajó oldalának legalacsonyabb nem vízmentes pontja alatt legalább 10 cm-rel. Ha nincs válaszfalfedélzet, olyan vonal alkalmazandó, amely legalább 10 cm-rel az alatt a legalsó vonal alatt van, ameddig a külső borítás;

60. „vízkiszorítás (image)”: a hajó bemerült tömege m3-ben;

61. „térfogat-kiszorítás (Δ)”: a hajó teljes súlya, a rakományt beleértve, tonnában;

62. „teltségi fok (CB)”: a vízkiszorítás és a hosszúság LWL, szélesség BWL és merülés T eredményének aránya;

63. „víz feletti oldalsík (AV)”: a hajó vízszint feletti oldalsíkja m2-ben;

64. „válaszfalfedélzet”: az a fedélzet, amelyhez a szükséges vízmentes válaszfalak illeszkednek, és amelytől a szabadoldalt mérik;

65. „válaszfal”: adott magasságú, általában függőleges fal, amely a hajót megosztja és a hajófenék, a borítás vagy másik válaszfalak határolják;

66. „keresztirányú válaszfal”: a hajó egyik oldalától a másikig nyúló válaszfal;

67. „fal”: általában függőleges irányú elválasztó felület;

68. „elválasztófal”: nem vízmentes fal;

69. „hosszúság (L)”: a törzs maximális hosszúsága méterben, a kormánylapátot és az orrárbocot nem számítva;

70. „teljes hosszúság (LOA)”: a vízi jármű maximális hosszúsága méterben, beleértve az összes rögzített berendezést, úgymint a kormányzórendszer vagy erőmű, mechanikus vagy hasonló berendezések;

71. „a vízvonal hosszúsága (LWL)”: a hajótest hosszúsága méterben a maximális merülésnél mérve;

72. „szélesség (B)”: a hajótest maximális szélessége méterben, a borítás külső szélénél mérve (a hajókerekeket, a támsíneket és hasonlókat nem számítva);

73. „teljes szélesség (BOA)”: a vízi jármű maximális szélessége, beleértve az összes rögzített berendezést, úgymint hajókerekek, támsínek, mechanikai berendezések és hasonlók;

74. „a vízvonal szélessége (BWL)”: a hajótest szélessége méterben, az oldalsó borítás szélétől a legnagyobb merülési vonal mentén mérve;

75. „magasság (H)”: a hajótest legalsó pontja vagy a hajógerinc és a fedélzet legalsó pontja között, a hajó oldalán mért legrövidebb függőleges távolság méterben;

▼M6

76. „merülés (T)”: a hajótest legalsó pontja (a gerinc és a rögzített szerelvények figyelembevétele nélkül) és a legnagyobb merülési vonal között mért függőleges távolság méterben;

▼M6

76a. „teljes merülés (TOA)”: a hajótest legalsó pontja (a gerinc és a rögzített szerelvények figyelembevételével) és a legnagyobb merülési vonal között mért függőleges távolság méterben;

▼B

77. „mellső függély”: a hajótest és a legnagyobb merülési vonal kereszteződésének elülső pontján a függőleges vonal;

78. „az oldalfedélzet tiszta szélessége”: az oldalfedélzet oldalán a nyíláskeret legkiugróbb részén keresztülmenő függőleges vonal és az oldalfedélzet külső oldalán levő csúszásvédő (védőkorlát, lábvédő korlát) belső széle közötti távolság;

Kormánymű

79. „kormánymű” a hajó vezetéséhez, úgymint az 5. fejezetben megállapított kormányozhatóság biztosításához szükséges valamennyi berendezés;

80. „kormánylapát”: a kormánylapát vagy kormánylapátok tengellyel, beleértve a kormányívet és a kormányberendezéssel összekötő alkatrészeket;

81. „kormányszerkezet”: a kormánymű azon része, amely a kormánylapát mozgását előidézi;

82. „energiaátvivő rendszer”: a kormányszerkezet meghajtása, az erőforrás és a kormányszerkezet között;

83. „áramforrás”: fedélzeti hálózattal, akkumulátorral vagy belsőégésű motorral üzemelő erőforrás a kormányszerkezethez és a kormányműhöz;

84. „kormányberendezés”: az energiával meghajtott kormányberendezés működésének alkotóelemei és köre;

85. „kormánymű energiaátvivő rendszer”: a kormánymű vezérlése, meghajtása és erőforrása;

86. „kézi meghajtás”: az a rendszer, amelynél a kormánykerék kézi mozgatása mozgatja a kormánylapátot mechanikai áttétellel, minden további erőforrás nélkül;

87. „kézi működtetésű hidraulikus meghajtás”: hidraulikus áttételt működésbe hozó kézi vezérlés;

88. „fordulásisebesség-szabályozó”: a hajó adott fordulási sebességét az előre kiválasztott értékek szerint automatikusan előidéző és azt fenntartó berendezés;

89. „egy személy általi radarral való kormányzáshoz berendezett kormánytér”: kormánytér, amelyet úgy rendeztek be, hogy egy személy vezethesse a hajót radarral való kormányzás esetén;

A szerkezeti elemek és anyagok jellemzői

90. „vízmentes”: az elvizesedést megakadályozó módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz;

91. „felcsapódóvíz-mentes és időjárásálló”: olyan módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz, amely rendes körülmények között csak elhanyagolható mennyiségű víz behatolását teszi lehetővé;

92. „gázzáró”: a gáz és gőz behatolását megakadályozó módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz;

93. „éghetetlen”: olyan anyag, amely nem ég és nem képez gyúlékony gőzöket olyan mennyiségben, hogy azok öngyulladók legyenek kb. 750 °C-ra hevítve;

94. „égésgátló”: olyan anyag, amely nem könnyen fog tüzet, vagy amelynek felülete legalább korlátozza a lángok terjedését, a 15.11. cikk 1. szakaszának c) pontjában említett eljárás szerint;

95. „tűzállóság”: a szerkezeti elemek vagy eszközök jellemzője a 15.11. cikk 1. szakaszának d) pontja szerinti vizsgálati eljárással hitelesítve;

96. „tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata”: a Tűzállósági vizsgálati módszerek alkalmazására vonatkozó nemzetközi szabályzat a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) tengerészeti biztonsági bizottságának MSC.61(67) határozata értelmében;

Egyéb fogalommeghatározások

▼M7

97. „hajóosztályozó társaság”: olyan hajóosztályozó társaság, amelyet az irányelv VII. mellékletének követelményei és eljárásai szerint jóváhagytak;

97a. „navigációs fények”: a jelzőlámpák által kibocsátott, hajók jelzésére szolgáló fények;

97b. „fényjelzések”: a vizuális vagy hangjelzéseket kiegészítő fények;

▼B

98. „radarberendezés” a környezet és a forgalom kutatását és megjelenítését szolgáló elektromos eszköz;

99. „belföldi elektronikus térképmegjelenítő és információs rendszer (ECDIS)” a belföldi vizek elektronikus navigációs táblázatait és az ezekhez kapcsolódó információkat megjelenítő szabványos rendszer, amely megjeleníti a tulajdonos elektronikus navigációs rendszeréből a kiválasztott információkat és a vízi jármű egyéb érzékelőiből származó tetszés szerinti információkat;

100. „belföldi ECDIS berendezés” belvizek elektronikus navigációs táblázatait megjelenítő berendezés, amelyet kétféle módban lehet működtetni: információs mód és navigációs mód;

101. „információs mód” a belföldi ECDIS csak információra történő használata a radar betöltése nélkül;

102. „navigációs mód” a belföldi ECDIS vízi jármű navigálására történő használata a radar betöltésével;

103. „fedélzeti személyzet”: személyhajó fedélzetén valamennyi olyan alkalmazott, aki nem tagja a legénységnek;

104. „csökkent mozgásképességű személyek”: a tömegközlekedés használatában különleges problémákkal szembesülő személyek, úgymint az idősek és a mozgássérültek, valamint az érzékszervi hiányosságokkal rendelkezők, a tolószékben ülők, a terhes nők és a kisgyermekeket kísérők;

105. „közösségi bizonyítvány” a hajó számára az illetékes hatóság által kiadott bizonyítvány, amely igazolja az irányelv műszaki követelményeinek való megfelelést;

▼M7

106. „szakértő”: illetékes hatóság vagy felhatalmazott intézmény által elismert személy, aki szakképesítése és szakmai tapasztalata alapján megfelelő szaktudással rendelkezik az érintett területen, tökéletesen ismeri a vonatkozó jogszabályokat és az általánosan elfogadott műszaki szabályokat (pl. az Európai Unió más tagállamainak EN szabványait, vonatkozó jogszabályait, műszaki előírásait), továbbá képes megvizsgálni a vonatkozó rendszereket és berendezéseket, és azokról szakértői értékelést készíteni;

107. „hozzáértő személy”: olyan személy, aki szakképesítése és szakmai tapasztalata alapján megfelelő tudást szerzett az érintett területen, és kellően ismeri a vonatkozó jogszabályokat és az általánosan elfogadott műszaki szabályokat (pl. az Európai Unió más tagállamainak EN szabványait, vonatkozó jogszabályait, műszaki előírásait) ahhoz, hogy fel tudja mérni a vonatkozó rendszerek és berendezések üzembiztonságát.

▼B

1.02. cikk

(Üres)

1.03. cikk

(Üres)

1.04. cikk

(Üres)

1.05. cikk

(Üres)

▼M1

1.06. cikk

Átmeneti követelmények

Az ezen irányelv 19. cikkének (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban ezen irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítése révén történő módosítására szolgáló átmeneti követelményeket lehet elfogadni, ha ez sürgősen szükséges, a belvízi utakon való közlekedés műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására, sürgős esetekben az irányelv rendelkezéseitől való eltérés megengedése, illetve vizsgálatok engedélyezése céljából. A követelményeket közzé kell tenni; érvényességi idejük nem lehet több, mint három év. Valamennyi tagállamban egyidejűleg lépnek hatályba, és ugyanazon feltételek mellett vesztik hatályukat.

▼B

1.07. cikk

Közigazgatási utasítások

Az irányelv végrehajtásának könnyebbé és egységessé tétele érdekében az ellenőrzés kötelező érvényű közigazgatási utasításait az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.

2. FEJEZET

ELJÁRÁS

2.01. cikk

Felügyeleti szervek

1.  A felügyeleti szerveket a tagállamok állítják fel.

2.  A felügyeleti szervek egy elnökből és szakértőkből állnak.

Szakértőként legalább az alábbiak képezik részét minden szervnek:

a) a kormányzat egy, a belföldi hajózásért felelős tisztviselője;

b) belvízi hajók és motorjaik tervezésének egy szakértője;

▼M7

c) egy olyan hajózási szakember, aki olyan belvízi utakra szóló hajóvezetői engedéllyel rendelkezik, amely feljogosítja az ellenőrizendő hajó vezetésére.

▼B

3.  Minden szerv elnökét és szakértőit annak az államnak a hatóságai nevezik ki, amelyben a szervet létrehozzák. Feladatuk megkezdésekor az elnök és a szakértők benyújtanak egy írásbeli nyilatkozatot, miszerint munkájukat teljesen függetlenül végzik. A tisztviselőknek nem kell ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk.

4.  A felügyeleti szerveket a vonatkozó nemzeti rendeletekkel összhangban segíthetik különleges szakértők.

2.02. cikk

Szemle kérése

1.  A szemle kérését és a szemle helyének és idejének megjelölését illető eljárás a közösségi bizonyítványt kiadó hatóság hatókörébe tartozik. Az illetékes hatóság meghatározza, mely okmányokat kell benyújtani. Az eljárás olyan módon zajlik, hogy biztosítsa, hogy a szemle a kérés benyújtásától számítva méltányos időn belül elvégzésre kerüljön.

2.  Az olyan vízi jármű tulajdonosa vagy képviselője, amelyre nem vonatkozik az irányelv, kérhet közösségi bizonyítványt. Kérését akkor teljesítik, ha a hajó megfelel az irányelv követelményeinek.

2.03. cikk

A vízi jármű bemutatása szemlére

1.  A tulajdonos vagy képviselője a vízi járműt üres, tiszta és felszerelt állapotban mutatja be. A szemle számára szükséges mindennemű segítséget megad, úgymint a megfelelő csónak és személyzet rendelkezésre bocsátása, valamint a hajótesten minden olyan rész vagy berendezés kinyitása, amely közvetlenül nem hozzáférhető vagy látható.

2.  A felügyeleti szerv első alkalommal szárazon végzett szemlét kér. Ettől a szárazon végzett szemlétől el lehet tekinteni, ha osztályozási bizonyítványt vagy elfogadott hajóosztályozó társaság érvényes bizonyítványát be tudják mutatni arról, hogy az építés megfelel a követelményeknek, illetve ha egy olyan bizonyítványt mutatnak be, amely igazolja, hogy a szárazon végzett szemlét egy másik illetékes hatóság már elvégezte más célból. Ha időszakos szemlére, vagy az ezen irányelv 15. cikkében meghatározott szemlére kerül sor, a felügyeleti szerv kérheti a szemlét a vízből történő kiemeléssel.

A felügyeleti szerv próbaindításokat végez a motorhajók vagy kötelékek első szemléjekor, illetve olyankor, ha a meghajtó- vagy kormányberendezésen nagyobb átalakításokat végeztek.

3.  A felügyeleti szerv kérhet további működési próbákat és egyéb igazoló okmányokat. Ez a rendelkezés a vízi járművek építése folyamán is érvényes.

2.04. cikk

(Üres)

2.05. cikk

Ideiglenes közösségi bizonyítvány

1.  Az illetékes hatóság kiadhat ideiglenes közösségi bizonyítványt az alábbiak számára:

a) az illetékes hatóság engedélyével közösségi bizonyítvány beszerzése céljából egy adott helyre utazni szándékozó vízi jármű;

b) olyan vízi jármű, amelynek közösségi bizonyítványát ideiglenesen bevonták a 2.07. cikk, vagy ezen irányelv 12. és 16. cikkében említett egyik oknál fogva;

c) olyan vízi jármű, amelynek közösségi bizonyítványa készül sikeres szemlét követően;

d) olyan vízi jármű, amelynek esetében az V. melléklet I. részében említett, közösségi bizonyítvány megszerzéséhez szükséges feltétel nem mindegyike teljesült;

e) olyan mértékben sérült vízi jármű, hogy már nem felel meg a közösségi bizonyítványnak;

f) úszó anyag vagy munkagép, amelynél a különleges szállítási műveletekért felelős hatóságok a különleges szállítási végrehajtásra az ilyen közösségi bizonyítvány megszerzésére kötelezett tagállamok hajózási hatóságainak vonatkozó előírásai szerint adják ki az engedélyt;

g) a II. rész rendelkezéseitől a 2.19. cikk 2. szakaszában rendelkezettek szerint eltérő vízi járművek.

2.  Az ideiglenes közösségi bizonyítványt az V. melléklet III. részében meghatározott minta szerint kell kiállítani, ha a vízi jármű, úszó anyag vagy munkagép vezetése megfelelően biztosítottnak tűnik.

Ez tartalmazza azokat a feltételeket, amelyeket az illetékes hatóság szükségesnek tart, és az alábbi esetekben érvényes:

a) az 1. szakasz a), d)–f) pontjában említett esetek, egyetlen adott útra, amelyet egy egy hónapot meg nem haladó megfelelő időn belül kell végrehajtani;

b) az 1. szakasz b) és c) pontjában említett esetek, megfelelő időtartamra;

c) az 1. szakasz g) pontjában említett esetek, hat hónapra. Az ideiglenes közösségi bizonyítványt egyszer meg lehet hosszabbítani hat hónapra, addig, amíg a bizottság határozatot nem hoz.

2.06. cikk

A közösségi bizonyítvány érvényessége

1.  Az újonnan épített hajók számára az irányelv rendeleteivel összhangban kiadott közösségi bizonyítványok érvényességét az illetékes hatóság határozza meg, az alábbiak szerint maximalizálva:

a) öt év a személyhajók esetében;

b) tíz év minden egyéb vízi jármű esetében.

Az érvényesség időtartamát a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni.

2.  A szemlét megelőzően már üzemelő hajók esetében az illetékes hatóság a közösségi bizonyítvány érvényességi idejét eseti alapon állapítja meg, a szemle eredményétől függően. Az érvényesség azonban nem haladhatja meg az 1. szakaszban megállapított időtartamokat.

2.07. cikk

A közösségi bizonyítványba bejegyzett adatok és a bizonyítvány módosítása

▼M6

1.  A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője az illetékes hatóság tudomására hoz minden, a hajó nevében vagy tulajdonjogában bekövetkezett változást, újabb köbözési eredményt, a bejegyzésben vagy honi kikötőben történt változást, és a közösségi bizonyítványt az említett hatósághoz elküldi módosításra.

▼B

2.  A közösségi bizonyítványba bármely illetékes hatóság bejegyezhet további információkat vagy módosításokat.

3.  Ha egy illetékes hatóság a közösségi bizonyítványba bármilyen további információt vagy módosítást bejegyez, akkor erről a közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóságot értesíti.

2.08. cikk

(Üres)

2.09. cikk

Időszakos szemle

1.  A vízi járműveket időszakos szemle alá kell vetni közösségi bizonyítványuk lejárta előtt.

2.  A tulajdonos vagy képviselője indokolt kérésére az illetékes hatóság kivételes esetben és minden további szemle nélkül engedélyezheti a közösségi bizonyítvány érvényességének hat hónapot meg nem haladó időtartamra történő meghosszabbítását. Ezt a meghosszabbítást írásban kell engedélyezni, és azt a vízi jármű fedélzetén kell tartani.

3.  A szemle eredménye alapján az illetékes hatóság újra meghatározza a közösségi bizonyítvány érvényességi időtartamát.

Az érvényesség időtartamát a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni és a közösségi bizonyítványt kiadó hatóság tudomására kell hozni.

4.  Amennyiben a 3. szakasz szerinti érvényességi időtartam meghosszabbítása helyett inkább egy új közösségi bizonyítványt adnak ki, a korábbi közösségi bizonyítványt vissza kell küldeni az azt kiadó illetékes hatóságnak.

2.10. cikk

Önkéntes szemle

A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője bármikor kérhet szemlét önkéntesen.

A szemlére irányuló kérelmet teljesíteni kell.

2.11. cikk

(Üres)

2.12. cikk

(Üres)

2.13. cikk

(Üres)

2.14. cikk

(Üres)

2.15. cikk

Költségek

A hajó szemlézéséből és a közösségi bizonyítvány kiadásából származó minden költséget a hajó tulajdonosa vagy annak képviselője áll, az egyes tagállamok által meghatározott külön díjszabás szerint.

2.16. cikk

Tájékoztatás

Megalapozott érdeklődést mutató személyek számára az illetékes hatóság engedélyezheti a közösségi bizonyítvány tartalmának megismerését, és ezen személyeknek kiadhatja a közösségi bizonyítvány valódi és hiteles kivonatait vagy másolatait.

2.17. cikk

A közösségi bizonyítványok nyilvántartása

1.  Az illetékes hatóságok az általuk kiadott közösségi bizonyítványokat sorszámmal látják el. Az irányelv VI. mellékletében meghatározott mintával összhangban kiadott közösségi bizonyítványokról nyilvántartást vezetnek.

2.  Az illetékes hatóságok a jegyzőkönyveket összegyűjtve megőrzik, illetve megőrzik az általuk kiadott közösségi bizonyítványok másolatait, és ezekre bejegyeznek minden információt és módosítást, valamint a közösségi bizonyítványok törlését és cseréjét is. ►M3   Ennek megfelelően frissítik az 1. bekezdésben említett nyilvántartást. ◄

▼M3

3.  A biztonságos és könnyű hajózás fenntartására, valamint ezen irányelv 2.02–2.15., továbbá 8., 10., 11., 12., 16. és 17. cikkének végrehajtására szolgáló közigazgatási intézkedések megtétele érdekében a VI. mellékletben található mintának megfelelő és csak olvasásra szóló hozzáférést biztosítanak a nyilvántartáshoz a tagállamok, a Mannheimi egyezmény szerződő államai, valamint – közigazgatási megállapodások alapján – a magánélet azonos szintű védelmét garantáló harmadik országok illetékes hatóságai számára.

▼M3

2.18. cikk

Egyedi európai hajóazonosító szám

1.  Az egyedi európai hajóazonosító szám – a továbbiakban: európai hajóazonosító szám – a III. függeléknek megfelelően nyolc arab számból áll.

2.  A közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóság bejegyzi a közösségi bizonyítványba az európai hajóazonosító számot. Ezt a számot – amennyiben a vízi jármű a közösségi bizonyítvány kiadásának időpontjában nem rendelkezik még európai hajóazonosító számmal – annak a tagállamnak az illetékes hatósága adja ki, ahol a vízi jármű bejegyzésre került, vagy ahol honi kikötője van.

Az olyan országokból származó vízi járművek esetében, amelyekben nem lehet európai hajóazonosító számot kiadni, a közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóság adja ki a közösségi bizonyítványba bejegyzendő európai hajóazonosító számot.

3.  Egy vízi jármű számára csak egyetlen európai hajóazonosító szám adható ki. Az európai hajóazonosító szám csak egyszer kerül kiadásra, és a vízi jármű egész üzemeltetési ideje során változatlan marad.

4.  A hajó tulajdonosa vagy annak képviselője kérelmezi az illetékes hatóságnál az európai hajóazonosító szám kijelölését. A hajó tulajdonosa vagy annak képviselője azért is felelős, hogy a közösségi bizonyítványba bejegyzett európai hajóazonosító szám el legyen helyezve a vízi járművön.

5.  Minden tagállam értesíti a Bizottságot az európai hajóazonosító számok kijelöléséért felelős illetékes hatóságokról. A Bizottság nyilvántartást vezet ezekről, valamint a harmadik országok által bejelentett illetékes hatóságokról, és a nyilvántartást hozzáférhetővé teszi a tagállamok számára. Kérelemre a harmadik országok illetékes hatóságai számára is hozzáférhetővé teszik ezt a nyilvántartást.

▼M10

6.  Az (5) bekezdésben említett illetékes hatóságok haladéktalanul bejegyeznek a Bizottság által vezetett elektronikus nyilvántartásba az összes általuk kiadott európai hajóazonosító számot, a IV. függelékben található, a hajók azonosítására szolgáló adatokat és bárminemű változást (hajóadatbázis). Ezeket az adatokat a tagállamok illetékes hatóságai és a Mannheimi Egyezmény szerződő államainak illetékes hatóságai használhatják fel, kizárólag a biztonságos és könnyű hajózás fenntartására, valamint e melléklet 2.02–2.15. cikkének és 2.18. cikke (3) bekezdésének, továbbá ezen irányelv 8., 10., 11., 12., 15., 16. és 17. cikkének végrehajtására szolgáló közigazgatási intézkedések megtétele érdekében.

A tagállamok – az uniós vagy nemzeti jogszabályokkal összhangban – meghozzák a megfelelő intézkedéseket, hogy biztosítsák a számukra ezzel az irányelvvel összhangban továbbított adatok bizalmasságát és megbízhatóságát, továbbá az ilyen információt kizárólag ennek az irányelvnek megfelelően használhatják fel.

A tagállamok illetékes hatóságai kizárólag eseti elbírálás alapján és a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 10 ), különösen annak 25. és 26. cikkében foglalt követelmények teljesítése mellett továbbíthatnak személyes adatokat egy harmadik országba vagy valamely nemzetközi szervezet számára. A tagállamok illetékes hatóságai meggyőződnek arról, hogy az első albekezdésben említett célból szükség van az információk továbbítására. Az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy a harmadik ország vagy a nemzetközi szervezet az adatokat csak akkor továbbítsa másik harmadik országba vagy nemzetközi szervezet számára, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és megfelel a tagállam illetékes hatósága által meghatározott feltételeknek.

A Bizottság kizárólag eseti elbírálás alapján és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 11 ) 9. cikkében foglalt követelmények teljesülése mellett továbbíthat személyes adatokat egy harmadik országba vagy valamely nemzetközi szervezet számára. A Bizottság meggyőződik arról, hogy az első albekezdésben említett célból szükség van az információk továbbítására. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a harmadik ország vagy a nemzetközi szervezet az adatokat csak akkor továbbítsa másik harmadik országba vagy nemzetközi szervezet számára, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és megfelel a Bizottság által meghatározott feltételeknek.

▼B

2.19. cikk

Egyenértékűség és mentesség

1.  Ha a II. rész előírásai megkövetelik a vízi jármű fedélzetén bizonyos anyagok, berendezések vagy felszerelési egységek használatát vagy meglétét, illetve bizonyos tervezési szempontok vagy bizonyos intézkedések elfogadását, az illetékes hatóság engedélyezheti az említett vízi jármű fedélzetén más anyagok, berendezések vagy felszerelési egységek használatát vagy meglétét, illetve eltérő tervezési szempontok vagy intézkedések elfogadását, ha ezeket egyenértékűnek ismerik el ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás szerint.

2.  Amennyiben az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás során a bizottság nem jut döntésre az 1. szakaszban előírt egyenértékűséget illetően, az illetékes hatóság kiadhat ideiglenes közösségi bizonyítványt.

Ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az illetékes hatóság a bizottságnak az ideiglenes közösségi bizonyítvány kiadásától számított egy hónapon belül jelentést tesz a 2.05. cikk 1. szakaszának g) pontjával összhangban, megjelölve a vízi jármű nevét és ►M3  európai hajóazonosító számát ◄ , az eltérés típusát, valamint azt a tagállamot, amelyben a vízi jármű bejegyzésre került, vagy ahol honi kikötője van.

3.  A 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az illetékes hatóság a bizottság javaslatára kísérleti jelleggel és korlátozott időtartamra kiadhat próbabizonyítványt olyan különleges vízi jármű számára, amely a II. részben szereplőktől eltérő új műszaki követelményeket alkalmaz, feltéve hogy ezek a követelmények egyenértékű biztonságot nyújtanak.

4.  Az 1–3. szakaszokban említett egyenértékűségeket és mentességeket a közösségi bizonyítványon fel kell tüntetni. Ezekről tájékoztatni kell a Bizottságot.

II. RÉSZ

3. FEJEZET

HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.01. cikk

Alapvető követelmény

A hajókat a helyes hajóépítési gyakorlat szerint kell megépíteni.

3.02. cikk

Szilárdság és stabilitás

1.  A hajótestnek megfelelő szilárdságúnak kell lennie, hogy minden olyan igénybevételnek ellenálljon, ami rendes körülmények között érheti;

a) új építésű hajók esetében, vagy olyankor, ha a hajó szilárdságát érintő nagyobb átalakítások történnek, a megfelelő szilárdságot igazolni kell a tervezési számítások bizonyításának bemutatásával. Ez az igazolás nem követelmény, ha benyújtják egy elfogadott hajóosztályozó társaság osztályozási tanúsítványát vagy nyilatkozatát;

▼M7

b) ha a 2.09. cikkben említett szemlét végeznek, az acélból készült hajók fenéklemezelésének, medersori lemezelésének („fenékvíz-elvezető rendszer lemezei”) és oldallemezelésének minimális vastagsága a következő képletek eredményeként létrejövő magasabb értékeknél nem lehet kevesebb:

Acélból készült hajók esetében a minimális vastagságot tmin a következő képletek eredményeként létrejövő legmagasabb értékben kell megadni:

1. 40 méternél hosszabb hajóknál: tmin = f · b · c (2,3 + 0,04 L) [mm];

40 méter hosszúságot nem meghaladó hajóknál: tmin = f · b · c (1,5 + 0,06 L) [mm], de 3,00 mm-nél nem kevesebb

2.  image

ahol:

a

=

keretrés [mm];

f

=

keretrés tényező:

f

=

1 ≤ 500 mm-esre

f

=

1 + 0,0013 (a – 500) > 500 mm-esre

b

=

fenék, oldal vagy fenékvíz-elvezető rendszer lemez tényező

b

=

1,0 fenéklemezre és oldallemezre

b

=

1,25 fenékvíz-elvezető rendszer lemezre

f = a keretrésre lehet 1-et venni az oldallemezek minimális vastagságának kiszámításakor. A fenékvíz-elvezető rendszer lemezei azonban semmilyen esetben nem lehetnek vékonyabbak a fenéklemezeknél és az oldallemezeknél

c

=

szerkezeti típus tényező:

c

=

0,95 duplafenekű és oldalüreges hajóknál, ahol az oldalüreg és a rakománytér közötti megosztás függőlegesen helyezkedik el a nyíláskeret mentén

c

=

1,0 minden szerkezeti típusra.

c) Hosszanti bordázatú duplafenekű és oldalüreges hajóknál a b) bekezdésben szereplő képlet szerint kiszámított lemezvastagság minimális értékét csökkenteni lehet elfogadott hajóosztályozó társaság által megfelelő hajótestszilárdságra (hosszanti, oldalirányú és lokális szilárdság) jóváhagyott kiszámított értékre.

A lemezeket fel kell újítani, ha a fenék-, fenékvíz-elvezető és az oldallemezek az ilyen módon meghatározott érték alatt vannak.

A módszer szerint kiszámított minimális értékek határértékek, amelyek figyelembe veszik a rendes, egységes igénybevételt, feltéve hogy hajóépítéshez való acélt használnak, és a belső szerkezeti elemek, úgymint a bordázat, a bordázat alja, a fő hosszanti és keresztirányú szerkezeti elemek jó állapotban vannak, valamint a hajótest nem mutatja jelét a hosszanti szilárdság túlterhelésének.

Amint ezek az értékek már nem érhetők el, a szóban forgó lemezeket ki kell cserélni, vagy meg kell javítani. A kiszámított értékeknél nem több mint 10 %-kal kisebb vastagságok azonban kis területekre helyileg elfogadhatók.

2.  Ha a hajótest építéséhez nem acélt használnak, számításokkal igazolni kell, hogy a hajótest szilárdsága (hosszanti, oldalirányú és lokális szilárdság) egyenértékű legalább azzal a szilárdsággal, ami az 1. szakasz szerint feltételezett minimális vastagságú acél használatából következne. Amennyiben elfogadott hajóosztályozó társaság osztályozási tanúsítványát vagy nyilatkozatát bemutatják, a számítási igazolástól el lehet tekinteni.

3.  A hajó stabilitásának meg kell felelnie a tervezett használatnak.

3.03. cikk

Hajótest

1.  Vízmentes válaszfalakat kell beépíteni a fedélzetig, vagy fedélzet nélküli hajóknál a hajókorlátig az alábbi pontokon:

a) Ütközési válaszfal az orrtól kellő távolságra olyan módon, hogy a megrakott hajó felszínen maradása biztosított legyen, 100 mm-es fennmaradó biztonsági hézaggal, ha víz kerül a vízmentes rekeszbe az ütközési válaszfal előtt.

Általános szabályként az (1) bekezdésben említett követelményt akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha az ütközési válaszfalat a legnagyobb merülés síkjában az elülső merőlegesre mért 0,04 L és 0,04 L + 2 távolságra szerelik fel.

Amennyiben ez a távolság meghaladja a 0,04 L + 2 m-t, az (1) bekezdésben megállapított követelményt számítással kell igazolni.

A távolságot le lehet csökkenteni 0,03 L-re. Ebben az esetben az (1) bekezdésben említett követelményt számítással kell igazolni, feltételezve hogy az ütközési válaszfal előtti rekesz és az ahhoz kapcsolódó részek mindegyike fel lett töltve vízzel;

b) a 25 m-nél nagyobb teljes hosszúságú hajóknál egy farválaszfal a fartól kellő távolságra.

2.  Lakóteret, vagy a hajó biztonságához vagy üzemeltetéséhez szükséges berendezést nem lehet az ütközési válaszfal síkja elé elhelyezni. Ez a követelmény nem vonatkozik a horgonyberendezésre.

3.  A lakótereket, gép- és kazántereket, valamint a hozzájuk tartozó munkaállomásokat a fedélzetig nyúló, vízmentes, keresztirányú válaszfalakkal kell elválasztani a rakományterektől.

4.  Az ütközési válaszfal előtt nem lehetnek lakóterek. A lakóteret gázzáró válaszfallal kell elválasztani a gép- és kazánterektől, és közvetlenül a fedélzetről megközelíthetőnek kell lennie. Amennyiben nincs ilyen bejárat, vészkijáratnak kell közvetlenül a fedélzetre kivezetni.

5.  Az 1. és 3. szakaszban előírt válaszfalakban és az egyéb térhatárolókban semmilyen nyílások nem lehetnek.

Megengedhetők azonban farválaszfali nyílások, különösen csavartengelyek, csővezetékek stb. nyílásai, ha ezek kivitelezése olyan, hogy nem befolyásolják a válaszfalak és egyéb térhatárolók hatékonyságát. A farválaszfal nyílásainak mindkét oldalára az alábbi, jól olvasható utasítást ki kell tenni:

„A nyílást használat után azonnal be kell csukni.”

6.  Az ezekhez kapcsolódó vízbemeneti és kimeneti csővezetékeknek olyanoknak kell lenniük, hogy ne tegyék lehetővé a hajóban a véletlen vízbeömlést.

7.  A hajó orrát olyan módon kell megépíteni, hogy a horgonyok se teljesen, se részben ne nyúljanak túl az oldallemezen.

3.04. cikk

Motortér és kazánház, tartálytér

1.  A motor- és kazánteret úgy kell elrendezni, hogy az ott levő berendezéseket könnyen és biztonságosan lehessen üzemeltetni, javítani és karbantartani.

2.  A folyékonyüzemanyag- vagy kenőolajtartályok, valamint az utasterek és lakóterek nem érintkezhetnek a rendeltetésszerű működés közben a folyadék statikus nyomása alatt álló felületekkel.

3.  A motortér, kazántér és a tartályok válaszfalai, teteje és nyílásai acélból, vagy más, azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból készülnek.

A motortérben használt szigetelőanyagokat védeni kell az üzemanyag és üzemanyaggőzök behatolásától.

A motortér, kazántér és rakománytér falán, tetején és ajtaján levő minden nyílásnak olyannak kell lennie, hogy a téren kívülről zárható legyen. A zárszerkezetek acélból vagy más, azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból készülnek.

4.  A motortérnek és kazántérnek, valamint egyéb olyan helyiségeknek, amelyekben valószínű a gyúlékony vagy mérges gázok elszabadulása, megfelelően szellőztethetőeknek kell lenniük.

5.  A motor- és kazántérbe, valamint a tartályokba vezető lépcsőket és létrákat szilárdan rögzíteni kell, azok acélból, vagy más rázkódásmentes és éghetetlen anyagból készülnek.

6.  A motor- és kazántérnek két kijárata van, amelyek közül az egyik vészkijárat.

A második kijárattól az alábbi esetekben el lehet tekinteni:

a) a motor- vagy kazántér teljes padlófelülete (átlaghosszúság × átlagszélesség a padlólemez szintjén) nem haladja meg 35 m2-t; és

b) a javítási vagy karbantartási műveletek elvégzésének pontja és a kijárat, vagy a kijutást biztosító kijárat közelében levő lépcső alja közötti út nem hosszabb 5 m-nél; és

c) a kijárattól legtávolabb elhelyezkedő javítási pontnál tűzoltó készülék került elhelyezésre, vagy ha a 10.03. cikk 1. szakaszának e) pontjától való eltérésként, a motorok installált teljesítménye nem haladja meg a 100 kW-ot.

7.  A motorterekben a legnagyobb megengedhető hangnyomás-szint 110 dB(A). A mérési pontok kiválasztása az ott elhelyezett motor rendeltetésszerű működése során szükséges karbantartási munka része.

4. FEJEZET

BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI VONALAK

4.01. cikk

Biztonsági távolság

1.  A biztonsági távolság legalább 300 mm.

2.  Olyan hajóknál, amelyek esetében a nyílások nem zárhatók fröccsenő víz elleni és időjárásálló eszközökkel, valamint nyitott rakodótérrel közlekedő hajóknál a biztonsági távolságot annyira kell megnövelni, hogy minden ilyen nyílás legalább 500 mm-re legyen a legnagyobb merülés síkjától.

4.02. cikk

Szabadoldal

1.  Az összefüggő, hosszirányú felhajlás és felépítmény nélküli fedélzettel rendelkező hajók szabadoldala 150 mm.

2.  A hosszirányú felhajlással és felépítménnyel ellátott hajók szabadoldalát az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

image

ahol:

α

az összes érintett felépítményt figyelembe vevő korrekciós tényező;

βv

a felépítményeknek a hajó hosszának (L) első negyedében való meglétéből eredő elülső hosszirányú felhajlás hatását korrigáló tényező;

βa

a felépítményeknek a hajó hosszának (L) hátulsó negyedében való meglétéből eredő hátulsó hosszirányú felhajlás hatását korrigáló tényező;

Sev

a tényleges elülső hosszirányú felhajlás mm-ben;

Sea

a tényleges hátulsó hosszirányú felhajlás mm-ben.

3.  Az α tényező az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

image

ahol:

lem

a hajó hosszának (L) felénél levő középső részen elhelyezkedő felépítmény tényleges hossza m-ben;

lev

a hajó hosszának (L) első negyedében levő felépítmény tényleges hossza m-ben;

lea

a hajó hosszának (L) hátulsó negyedében levő felépítmény tényleges hossza m-ben.

A felépítmény tényleges hossza az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

image

image

ahol:

l

a szóban forgó felépítmény tényleges hossza m-ben;

b

a szóban forgó felépítmény szélessége m-ben;

B1

a hajó szélessége m-ben, a szóban forgó felépítmény mentén félúton levő függőleges oldallemezek külső oldalán, a fedélzet szintjén mérve;

h

a szóban forgó felépítmény magassága m-ben. Fedélzeti nyílások esetében azonban a „h” úgy jön ki, hogy a nyíláskeret magasságát csökkentjük a 4.01. cikk 1. és 2. szakaszában előírt biztonsági távolság felével. A „h” sohasem lehet 0,36-nál nagyobb.

Ha

image

ill.

image

0,6-nál kisebb, a felépítmény tényleges hossza (le) nulla.

4.  A βv és βa tényező az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

image

image

5.  A tényleges elülső/hátulsó hosszirányú felhajlás (Sev/Sea) az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Sev = Sv · p

Sea = Sa · p

ahol:

Sv

a tényleges elülső hosszirányú felhajlás mm-ben; az Sv azonban nem lehet 1 000 mm-nél nagyobb;

Sa

a tényleges hátulsó hosszirányú felhajlás mm-ben; az Sa azonban nem lehet 500 mm-nél nagyobb;

p

a következő képlettel kiszámolt tényező:

image

x

a metszék, a hosszirányú felhajlás legtávolabbi pontján mérve, ahol az 0,25 Sv/Sa (lásd a rajzot). image

A „p” tényező azonban nem lehet 1-nél nagyobb.

6.  Ha a ßa · Sea nagyobb mint a ßv· Sev, a ßv· Sev értékét kell venni ßa · Sea-re.

4.03. cikk

Minimális szabadoldal

Tekintettel a 4.02. cikkben említett csökkentésekre, a minimális szabadoldal 0 mm-nél kisebb nem lehet.

4.04. cikk

Merülési vonalak

1.  A legnagyobb merülés síkját úgy kell meghatározni, hogy a minimális szabadoldalra és a minimális biztonsági távolságra vonatkozó előírások egyaránt teljesüljenek. Biztonsági okokból a felügyeleti szerv azonban meghatározhat nagyobb értéket a biztonsági távolságra és a szabadoldalra. A legnagyobb merülés síkját legalább a 3. zónára vonatkozóan meg kell határozni.

2.  A legnagyobb merülés síkját jól látható és letörölhetetlen merülési jelekkel kell megjelölni.

3.  A merülési jelek egy 300 mm hosszú és 400 mm magas téglalapból állnak, amelyek alapvonala vízszintes, és egybeesik a megengedett legnagyobb merülés síkjával. Minden eltérő merülési jelnek tartalmaznia kell egy ilyen téglalapot.

4.  Minden hajót legalább három merülési jelpárral kell ellátni, eggyel a hajó közepénél, egy-egy párral pedig a hosszúságnak körülbelül egy hatodával az orr mögött, illetve a far előtt.

Mindazonáltal,

a) azoknál a hajóknál, amelyek hosszúsága 40 m-nél kisebb, elegendő két jelpár, a hosszúság egynegyedénél az orr mögött, illetve a far előtt;

b) azoknál a hajóknál, amelyek nem áruszállításra szolgálnak, elegendő egy jelpár, a hajó hosszúságának körülbelül a felénél.

5.  Az újabb szemle következtében érvénytelenné vált jeleket vagy adatokat a bizonyítványt kiadó hatóság felügyelete alatt el kell távolítani, vagy érvénytelennek kell megjelölni.

6.  Amennyiben egy hajót az 1966. évi belvízi hajók köbözéséről szóló egyezmény szerint köböztek, és a köbözési jelek síkja megfelel az ezen irányelvben előírtaknak, ezek a köbözési jelek merülési jeleknek is számítanak; ezt a közösségi bizonyítványban fel kell tüntetni.

7.  Nem 3. zónájú (1., 2. vagy 4. zónájú) belvízi utakon üzemelő hajók esetében a 4. szakaszban előírt orr és a far jelpárt ki kell egészíteni egy függőleges vonallal, amelyre egy, illetve több zóna esetében több további 150 mm hosszú merülési vonalat kell tenni az orr irányába, a 3. zónára megjelölt merülési vonalhoz igazítva.

Ez a függőleges vonal és vízszintes vonal 30 mm vastag. A hajó orra felé mutató merülési vonalon kívül a megfelelő zóna számát meg kell jelölni 60 mm magas × 40 mm széles betűkkel (lásd 1. ábra).

1. ábra image

4.05. cikk

Nem mindig zárt hajótesttel rendelkező vízi járművek legnagyobb terhelt merülése, amely mellett még fröccsenésállók és időjárásállók

Ha egy hajó 3. zónára vonatkozó legnagyobb merülési síkja úgy került meghatározásra, hogy feltételezték, hogy rakománytereket be lehet zárni fröccsenésmentesen és időjárásálló módon, valamint ha a legnagyobb merülés síkja és a nyíláskeret felső széle közötti távolság 500 mm-nél kisebb, akkor a legnagyobb merülést meg kell határozni nyitott rakománytérrel való hajózás esetére.

A közösségi bizonyítványba az alábbi közlést kell bejegyezni:

„Ha a rakománytér nyílása teljesen vagy részben fedetlen, a hajó csak a 3. zónára vonatkozó merülési vonal alatt 3 mm-rel levő szintig rakható meg.”

4.06. cikk

Merülési mércék

1.  Az olyan hajókon, amelyek merülése meghaladhatja az 1 m-t, a hajó fara felé mindkét oldalon egy merülési mércét kell elhelyezni; további mércék is alkalmazhatók.

2.  Minden egyes merülési mérce nullpontjának függőlegesen a merülési mérce alatt, abban a legnagyobb merülés síkjával párhuzamos síkban kell lennie, amely a hajótest vagy – ha van – a gerinc legmélyebb pontján megy keresztül. A nullpont feletti függőleges távolságot deciméteres mérőskálával kell ellátni. Az üres merülés síkjától a legnagyobb merülési síkja feletti 100 mm-ig a beosztást pontozással vagy bevéséssel és két eltérő színnel megjelölni úgy, hogy jól látható legyen. Ezt a beosztást a mérce mellett számozással is jelölni kell, legalább öt deciméterenként és a mérce felső pontján.

3.  A két hátsó köbözési mérce, amelyeket a 4.04. cikk 6. szakaszában említett egyezmény szerint helyeztek el, helyettesíti a merülési mércéket, feltéve hogy a fenti követelmény szerinti beosztással készültek, és ahol szükséges, a merülés számértékei is szerepelnek.

5. FEJEZET

KORMÁNYOZHATÓSÁG

5.01. cikk

Általános rendelkezések

A hajóknak és kötelékeknek megfelelő navigálhatóságot és kormányozhatóságot kell bemutatniuk.

A meghajtás nélküli, vontatásra szánt hajóknak a felügyeleti szerv által előírt követelményeknek kell megfelelniük.

Az önjáró teherhajóknak és kötelékeknek az 5.02–5.10. cikkben előírt követelményeknek kell eleget tenniük.

5.02. cikk

Navigációs vizsgálatok

1.  A navigálhatóságot és kormányozhatóságot a navigációs vizsgálatokkal ellenőrzik. Különösen az 5.06–5.10. cikk követeményeinek való megfelelést kell vizsgálni.

2.  A felügyeleti szerv eltekinthet a vizsgálatok egészétől vagy azok részeitől, ha a navigálhatósági és kormányozhatósági követelményeknek való megfelelést más módon igazolják.

5.03. cikk

A vizsgálati terület

1.  Az 5.02. cikkben említett navigációs vizsgálatot az illetékes hatóság által kijelölt belvízi utak területén végzik el.

2.  A vizsgálati területek folyó vagy állóvíz olyan ágán helyezkednek el, amely lehetőleg legalább 2 km hosszan egyenes, és elég széles, valamint a hajó helyének megállapításához jól megkülönböztethető jelzésekkel van felszerelve.

3.  A felügyeleti szerv számára a különböző vízszintek függvényeként lehetséges a hidrológiai adatok felvétele, úgymint a vízmélység, a hajózható csatorna szélessége és a hajózási területen levő áramlat átlagos sebessége.

5.04. cikk

A hajók és kötelékek megrakásának mértéke a navigációs vizsgálat során

A navigációs vizsgálat során az áruszállításra szolgáló hajókat és kötelékeket köbözésük és terhelésük 70 %-áig kell megrakni, olyan módon, hogy a vízszintes helyzet a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen. Amennyiben a vizsgálatot kisebb terheléssel végzik el, a folyásirányú hajózás jóváhagyása erre a terhelésre korlátozódik.

5.05. cikk

A fedélzeten levő berendezések használata a navigációs vizsgálatra

1.  A navigációs vizsgálat során a közösségi bizonyítvány 34. és 52. szakaszában említett valamennyi berendezés használható, amelyet a kormányállásból lehet vezérelni, kivéve a horgonyt.

2.  Az 5.10. cikkben említett áramlatba történő befordulás ellenőrzésekor azonban a horgonyok is használhatók.

5.06. cikk

Előírt (előremeneti) sebesség

1.  A hajóknak és kötelékeknek a vízen legalább 13 km/h sebességet kell elérniük. Önmagukban üzemelő tolóhajók esetében ez a feltétel nem kötelező.

2.  A kizárólag torkolatokban és kikötőkben üzemelő hajók és kötelékek számára a felügyeleti szerv mentességet adhat.

3.  A felügyeleti szerv megvizsgálja, hogy az üres hajó a vízen meg tudja-e haladni a 40 km/h sebességet. Amennyiben ez igazolható, a közösségi bizonyítvány 52. szakaszához a következőt kell bejegyezni:

„A hajó vízen képes a 40 km/h sebesség meghaladására.”

5.07. cikk

Megállási képesség

1.  A hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenniük időben megállni folyásiránnyal szemben úgy, hogy közben kormányozhatók maradnak.

2.  Ha a hajók és kötelékek hossza nem haladja meg a 86 métert, szélessége pedig a 22,90 métert, a fent említett megállási képességet helyettesíteni lehet a megfordulási képességgel.

3.  A megállási képességet az 5.03. cikkben említett vizsgálati területen a megállási manőverekkel kell kivitelezni, a megfordulási képességet pedig az 5.10. cikk szerinti fordulási manőverekkel.

5.08. cikk

Hátrameneti képesség

Ha az 5.07. cikk által előírt megállási manővert állóvízen hajtják végre, akkor azt hátramenetben végzett navigációs vizsgálat követi.

5.09. cikk

Kitérési képesség

A hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenni időben történő kitérés elvégzésére. Ezt a képességet az 5.03. cikkben említett vizsgálati területen végzett kitérési manőverekkel kell igazolni.

5.10. cikk

Megfordulási képesség

A 86 méteres hosszúságot és 22,90 méteres szélességet meg nem haladó hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenni időben megfordulni.

Ez a megfordulási képesség helyettesíthető az 5.07. cikkben említett megállási képességgel.

A megfordulási képességet az áramlás ellenében végzett fordulási manőverekkel kell igazolni.

6. FEJEZET

KORMÁNYMŰ

6.01. cikk

Általános követelmények

1.  A hajóknak rendelkezniük kell megbízható kormányművel, amely legalább az 5. fejezetben megkövetelt kormányozhatóságot lehetővé teszi.

2.  A gépi meghajtású kormányműnek olyannak kell lennie, hogy kizárja a kormánylapát helyzetének akaratlan megváltoztatását.

3.  A kormánymű egészét legfeljebb 15°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlésre és –20 °C és +50 °C közötti külső hőmérsékletre kell tervezni.

4.  A kormánymű szerkezeti elemeinek elég szilárdnak kell lenniük ahhoz, hogy elviseljék azokat a legnagyobb erőket, amelyek a normál üzemelési körülmények között rájuk hatnak. A kormánylapátra ható külső erők nem ronthatják a kormányberendezés és annak meghajtó egysége működési képességeit.

5.  A kormánymű tartalmaz egy gépi meghajtású hajtóegységet, ha a kormánylapát működtetéséhez szükséges energia ezt megköveteli.

6.  A gépi kormánymeghajtást el kell látni túlterheléssel szembeni védelemmel, amely korlátozza a hajtás által gyakorolt forgatónyomatékot.

7.  A kormányszár befúrását úgy kell megtervezni, hogy az megakadályozza a vízszennyező kenőanyagok terjedését.

6.02. cikk

Kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

▼M3

1.  Amennyiben a kormányszerkezet gépi meghajtású, akkor független második meghajtással vagy kiegészítő kézi meghajtással is rendelkeznie kell. A meghajtás vagy a kormánylapátrendszer leállása vagy hibás működése esetén a független második meghajtásnak vagy kézi meghajtásnak 5 másodpercen belül üzembe kell lépnie.

▼B

2.  Ha a második hajtás nem kapcsolódik be automatikusan a fő hajtás meghibásodásakor, a kormánylapát bármilyen helyzeténél biztosítani kell a második hajtás azonnali és egyszerű kézi bekapcsolhatóságát.

3.  A második meghajtásnak vagy kézi meghajtásnak is biztosítania kell az 5. fejezetben előírt kormányozhatóságot.

▼M3

6.03. cikk

Hidraulikus kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

1.  A hidraulikus kormánymeghajtásra más energiafogyasztót kötni tilos.

2.  A hidraulikus tartályokat el kell látni figyelmeztető rendszerrel, amely figyeli a megbízható üzemeléshez szükséges minimális olajszint alá történő csökkenést.

3.  A csővezetékek méretének, kialakításának és elrendezésének olyannak kell lennie, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárja a mechanikai vagy tűzesetből következő károsodást.

4.  A hidraulikus tömlők

a) csak akkor megengedhetők, ha a rezgés csillapítása vagy az alkatrészek szabad mozgása elkerülhetetlenné teszi az alkalmazásukat;

b) legalább a legnagyobb üzemi nyomásra méretezendők;

c) legalább nyolcévente felújítandók.

5.  Legalább nyolcévente szakosított cégnek kell megvizsgálnia és szükség esetén megjavítania a hidraulikus hengereket, szivattyúkat és motorokat, valamint a villanymotorokat.

▼B

6.04. cikk

Áramforrás

1.  Két meghajtóegységgel rendelkező kormányműveknek legalább két áramforrással kell rendelkezniük.

2.  Amennyiben a gépi meghajtás második áramforrása nem áll rendelkezésre mindvégig, mialatt a hajó mozgásban van, egy megfelelő kapacitású pufferberendezés szolgáltatja a kisegítést az elinduláshoz szükséges idő alatt.

3.  Villamos áramforrás esetén a kormánymű fő áramforrása nem láthat el más energiafogyasztót.

6.05. cikk

Kézi hajtás

1.  Gépi meghajtás nem hozhatja működésbe a kézi kormánykereket.

2.  A kormánylapát állásától függetlenül, a kormánykerék visszaütését meg kell akadályozni, ha a kézi hajtás automatikusan rögzítve van.

6.06. cikk

Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolásrendszerek

1.  Ha a kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolás berendezéseinek tolóerővektorát villamos, hidraulikus vagy pneumatikus úton távvezérlik, akkor ebben az esetben a kormányállás és a propulziós berendezés között két, egymástól független vezérlőrendszernek kell lenni, amelyek, értelemszerűen, megfelelnek a 6.01–6.05. cikk követelményeinek.

Nem vonatkozik ilyen rendszerekre az említett szakasz, ha azokra nincs szükség az 5. fejezetben előírt kormányozhatósághoz, vagy ha csak a megállási képesség vizsgálatához kellenek.

2.  Ha két, egymástól független kormánypropeller, vízsugár, cikoidálpropeller és orrtolásberendezés van, a második független vezérlőrendszer nem szükséges, amennyiben a berendezések egyikének meghibásodásakor a hajó az 5. fejezet előírásai szerint elégségesen kormányozható marad.

6.07. cikk

Jelző- és megfigyelőrendszerek

1.  A kormánylapát helyzetét pontosan kell érzékelni a kormányállásból. Ha a kormánylapát-állásjelző elektromos, abban az esetben saját áramforrással kell rendelkeznie.

2.   ►M3  Az alábbiak jelzése céljából optikai és hangjelzésnek kell megjelennie a kormányállásban: ◄

▼M3

a) a minimális szint alá csökkenő olajszint a hidraulikus tartályokban a 6.03. cikk 2. bekezdése szerint, valamint a hidraulikus rendszer üzemi nyomásának csökkenése;

▼B

b) a kormánymű villamosáram-ellátásának leállása;

c) a meghajtóegységek villamosáram-ellátásának leállása;

d) a fordulásisebesség-szabályozó leállása;

e) az előírt pufferberendezések leállása.

6.08. cikk

Fordulásisebesség-szabályozók

1.  A fordulásisebesség-szabályozóknak és azok alkatrészeinek meg kell felelniük a 9.20. cikkben megállapított követelményeknek.

2.  A fordulásisebesség-szabályozó megfelelő működését zöld jelzőfénnyel ki kell jelezni a kormányállásban.

A hálózati feszültség hiányát vagy elfogadhatatlan ingadozását, valamint a giroszkóp forgási sebességének elfogadhatatlan csökkenését figyelni kell.

3.  Ha a fordulásisebesség-szabályozón kívül vannak más kormányzórendszerek, a kormányállásban meg kell tudni különböztetni, melyik rendszer került működtetésre. Egyik rendszerről a másikra lehessen azonnal átkapcsolni. A fordulásisebesség-szabályozó nem gyakorolhat semmilyen hatást a többi kormányzórendszerre.

4.  A fordulásisebesség villamosáram-ellátásának a többi energiafogyasztótól függetlennek kell lennie.

5.  A fordulásisebesség-szabályozókban használt giroszkópoknak, érzékelőknek és fordulásisebesség-jelzőknek meg kell felelniük a IX. mellékletben meghatározott, belvízi utakra érvényes fordulásisebesség-kijelzőkre vonatkozó minimumelőírások és vizsgálati feltételek minimumkövetelményeinek.

▼M7

6.09. cikk

Átvételi vizsgálat

▼M3

1.  Ellenőrző szerv vizsgálja a kormányművek megfelelő beszerelését. Az ellenőrző szerv e célból az alábbi dokumentumokat igényelheti:

a) a kormányművek leírása;

b) a kormányszerkezet energiaátvivő rendszereinek és a kormányberendezésnek a rajzai és azokról szóló információk;

c) a kormányszerkezetre vonatkozó információk;

d) a villamosvezetékek diagramjai;

e) a fordulásisebesség-szabályozó leírása;

f) a kormánymű kezelési és karbantartási utasításai.

2.  A teljes kormánymű működését navigációs vizsgálattal ellenőrzik. Fordulásisebesség-szabályozó beszerelése esetén ellenőrzik, hogy az előre meghatározott ív megbízhatóan fenntartható és a fordulást biztonságosan végre lehet hajtani.

3.  A gépi meghajtású kormányberendezést szakértő vizsgálja meg:

a) használatba vétel előtt;

b) leállást követően;

c) minden módosítás vagy javítás után;

d) rendszeresen legalább háromévente.

4.  A vizsgálatnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) a jóváhagyott rajzoknak való megfelelés ellenőrzése, továbbá az időszakos szemlék során annak ellenőrzése, hogy módosították-e a kormányberendezést;

b) a kormányberendezés működésének vizsgálata valamennyi lehetséges üzemeltetési lehetőségre vonatkozóan;

c) szemrevételezés, valamint a hidraulikus alkatrészek – különösen a szelepek, vezetékek, hidraulikus tömlők, hengerek, szivattyúk és szűrők – tömítettségének ellenőrzése;

d) a villamos berendezések – különösen a relék, villanymotorok és biztonsági berendezések – szemrevételezése;

e) az optikai és akusztikus vezérlő berendezések ellenőrzése.

5.  Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza az ellenőrzést végző aláírását és feltünteti az ellenőrzés dátumát.

▼B

7. FEJEZET

KORMÁNYÁLLÁS

7.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  A kormányállást úgy kell berendezni, hogy a kormányos mindenkor el tudja végezni feladatát, miközben a hajó mozgásban van.

2.  Rendeltetésszerű üzemi körülmények mellett a hajó által keltett hangnyomás a kormányállásban tartózkodó kormányos fejének magasságában mérve nem haladhatja meg a 70 dB(A)-t.

3.  Ha kialakítottak egyszemélyes radarhajózásra kormányállást, a kormányosnak ülő helyzetben el kell tudnia végezni a feladatát, a hajó üzemeltetéséhez szükséges valamennyi kijelző- vagy megfigyelőberendezést, valamint vezérlést pedig úgy kell elrendezni, hogy a kormányos a hajó mozgása közben azokat kényelmesen használhassa, anélkül hogy helyét el kellene hagynia vagy szem elől veszítené a radarképernyőt.

7.02. cikk

Akadálymentes kilátás

1.  A kormányállásból kellően akadálymentes kilátást kell biztosítani minden oldalra.

2.   ►M3  A kormányos akadályozott kilátásának tere a hajó előtt –, annak üres állapotában, tartozékai felével felszerelve, de ballaszt nélkül – nem haladhatja meg a hajó hosszának kétszeresét vagy a 250 métert. ◄

Az akadályozott kilátás területének csökkentésére szolgáló optikai és elektromos eszközöket a szemle során nem lehet figyelembe venni.

Az akadályozott kilátás területének további csökkentéséhez csak megfelelő elektromos eszközök használhatók.

3.  A kormányos normál helyzetből való akadálymentes kilátásának szöge legalább 240° a horizonthoz képest és legalább 140° az elülső félkörön belül.

A kormányos szokásos látástengelyében semmilyen ablakkeret, oszlop vagy felépítmény nem állhat.

Az ellenőrző szerv még abban az esetben is kérhet egyéb intézkedéseket, ha az akadálymentes kilátás terének szöge 240° a horizonthoz képest, különösen pedig akkor kéri a kisegítő optikai vagy elektromos szerkezetek beszerelését, ha hátrafelé nem biztosított kellőképpen az akadálymentes kilátás.

Az oldalsó ablakok alsó szélét a lehető legalacsonyabban kell tartani, az oldalsó és hátsó ablakok felső szélét pedig a lehető legmagasabban.

Az e cikk értelmében a kormányállásból való kilátásra vonatkozóan megállapított követelmények betartását úgy határozzák meg, hogy a kormányos szemmagasságát a kormányállásban a fedélzet feletti 1 650 mm magasságban feltételezik.

4.  A kormányállás előrenéző ablakának felső széle elég magasan kell, hogy legyen, hogy a kormánynál tartózkodó személy 1 800 mm szemmagasságban tisztán kilásson előre, szemmagasságban 10 fokkal a horizont felett.

5.  A szélvédőn keresztül minden időjárási körülmény mellett tiszta kilátást kell biztosítani egy megfelelő berendezéssel.

6.  A kormányállás ablaktáblái biztonsági üvegből készülnek, fényáteresztésük legalább 75 %.

▼M3

A visszatükröződés elkerülése végett a hajóhíd elülső ablakai fénytelenek, vagy oly módon szerelik fel azokat, hogy hatékonyan kizárják a visszatükröződést. Ez a követelmény akkor tekinthető teljesültnek, ha az ablakok a függőleges síkhoz képest hajlítottak, a tetején legalább 10°-os, de 25°-nál nem nagyobb, kifelé tartó szögben.

▼B

7.03. cikk

A vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésekre vonatkozó általános követelmények

1.  A hajó üzemeltetéséhez szükséges vezérlőberendezést könnyen működési állásba kell tudni hozni. Ez az állás minden kétséget kizáróan egyértelmű.

2.  A megfigyelő műszereknek könnyen leolvashatónak kell lenniük. Lehetővé kell tenni, hogy világításuk állítható legyen, fokozatmentesen a teljes kioltásig. A fényforrások nem lehetnek élesek, és nem ronthatják a megfigyelő műszerek leolvashatóságát.

3.  A figyelmeztető és jelző fényjelzések ellenőrzéséhez rendszert kell biztosítani.

4.  Egyértelműen meg kell tudni állapítani, hogy egy rendszer üzemel-e. Ha működését jelzőfény jelzi, akkor annak zöld színűnek kell lennie.

5.  A megfigyelést igénylő rendszerek meghibásodását vagy leállását piros jelzőfénnyel kell jelezni.

6.  A piros fényjelzés megjelenésével egy időben hangjelzésnek kell megszólalnia. Hangjelzést lehet adni egyetlen egységes jellel. Az említett hangjelzés hangnyomásértékének a kormányállásban tapasztalható maximális külső zaj hangnyomásszintjét legalább 3 dB(A)-lel meg kell haladnia.

7.  A hangjelzésnek a meghibásodás vagy leállás nyugtázását követően kikapcsolhatónak kell lennie. Ez a kikapcsolás nem akadályozhatja meg, hogy más meghibásodás miatt a vészjelzés újra működésbe lépjen. A piros jelzőfénynek csak akkor szabad kialudnia, ha a meghibásodást elhárították.

8.  A megfigyelő- és jelzőberendezéseket automatikusan alternatív áramforrásra kell kapcsolni, ha saját áramforrásuk leáll.

7.04. cikk

A főmotorok és a kormánymű vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezéseire vonatkozó külön követelmények

1.  Lehetőséget kell biztosítani a főmotorok és a kormánymű kormányállásból történő vezérlésére és megfigyelésére. A kormányállásból működtethető, tengelykapcsolóval ellátott főmotorok és a vezérelhető csavarszárny meghajtása esetében csak az indítást és a leállítást kell a motortérből végezni.

2.  Minden főmotor vezérlése egyetlen fogantyúval történik, amely a hajó hossztengelyével megközelítőleg párhuzamos függőleges síkon belül egy ívet ír le. A fogantyúnak a hajóorr irányába való mozgatása előremenetet idéz elő, míg a fogantyúnak a far felé való mozgatása révén a hajó hátramenetet végez. A tengelykapcsoló működtetése és a mozgási irány váltása a fogantyú semleges állásában történik. A fogantyú semleges állásban rögzül.

▼M6

3.  Ki kell jelezni a hajóra gyakorolt tolóerő irányát, valamint a propeller vagy a főmotorok fordulatszámát.

▼B

4.  A 6.07. cikk 2. szakaszában, a 8.03. cikk 2 szakaszában, valamint a 8.05. cikk 13. szakaszában előírt jelző- és megfigyelőberendezéseket a kormányállásban kell elhelyezni.

5.  Az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók kormányzása fogantyúval történik. A fogantyút kézzel könnyedén kell tudni mozgatni. A fogantyúnak a hajó hosszanti tengelyéhez viszonyított helyzete pontosan megfelel a kormánylapát állásának. A fogantyú bármely helyzetben történő elengedése nem változtathatja meg a kormánylapátok állását. A fogantyú semleges állásának könnyen észrevehetőnek kell lennie.

6.  Ha egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajót felszereltek orrkormánylapáttal vagy különleges kormánylapáttal, különösen a hátramenet érdekében, ezeket külön fogantyúkkal kell működtetni, amelyek, értelemszerűen, megfelelnek az 5. szakaszban előírt követelményeknek.

Ez a követelmény akkor is érvényesül, ha kötelékeknél olyan kormányművet szereltek a vízi járműre, amely nem ugyanaz, mint a köteléket meghajtó.

7.  Ha fordulásisebesség-szabályozót használnak, akkor a fordulásisebesség-vezérlőnek bármely állásban felengedhetőnek kell lennie, anélkül hogy ezzel a kiválasztott sebesség megváltozna.

A vezérlőnek elég széles ívben kell fordulnia, hogy megfelelően pontos elhelyezkedést biztosítson. A semleges állást a többi állástól egyértelműen meg kell tudni különböztetni. A megvilágítás skálája fokozatmentesen változtatható legyen.

8.  Az egész kormánymű távirányításának tartósan rögzítettnek kell lennie, és úgy kell elrendezni, hogy a kiválasztott irány egyértelműen látható legyen. Ha az ilyen berendezések kikapcsolhatók, akkor azokat fel kell szerelni egy olyan berendezéssel, amely jelzi, hogy a berendezés bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotban van-e. A vezérlőszervek elrendezésének és működtetésének összhangban kell lennie a rendeltetésükkel.

A kormányművet kiegészítő nem tartósan rögzített rendszerek, úgymint aktív orrtolás, távvezérlő berendezések elfogadhatók, feltéve hogy ezeket a kiegészítő berendezéseket a kormányállásból bármikor lehet működtetni kényszerítéssel.

9.  Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrkormányzás esetében vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésként egyenértékű berendezések elfogadhatók.

▼M6

Az (1)–(8) bekezdésben előírt követelmények értelemszerűen vonatkoznak a fent említett aktív kormányberendezésekkel és propulziós rendszerekkel kapcsolatban kiválasztott külön jellemzőkre és intézkedésekre. A (2) bekezdés mintájára minden berendezésnek szabályozhatónak kell lennie egy karral, amely ív alakban mozgatható egy függőleges sík mentén, amely sík hozzávetőlegesen párhuzamos a berendezés tolóerejének irányával. A kar helyzete alapján a hajóra ható tolóerő irányának egyértelműnek kell lennie.

Ha a kormánypropeller vagy a cikloidálpropeller rendszert nem fogantyúkkal működtetik, a felügyeleti szerv engedélyezheti a (2) bekezdéstől való eltérést. Ezeket a kivételeket a közösségi bizonyítvány 52. rovatába be kell jegyezni.

▼B

7.05. cikk

Jelzőfények, fényjelzők és hangjelzések

▼M7

1.  A jelzőfényeket, azok burkolatát és tartozékait a tengerészeti felszerelésekről szóló, 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelvben ( 12 ) előírt jóváhagyási jelöléssel kell ellátni.

▼B

2.  Az áramerősség-jelző fényeket vagy azoknak megfelelő berendezéseket, úgymint a jelzőfényeket figyelő jelzőlámpák, a kormányállásban kell felszerelni, kivéve ha a megfigyelést közvetlenül a kormányállásból el lehet végezni.

3.  Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén, a jelzőlámpákat a vezérlőpanelre kell felszerelni, hogy a jelzőfények és a fényjelzők megfigyelhetők legyenek. A jelzőfények kapcsolóit a jelzőlámpákba kell beépíteni, vagy azok mellett kell elhelyezni.

A jelzőfényekhez és fényjelzőkhöz tartozó jelzőlámpák elrendezése és színe megfelel azon lámpák és jelzők tényleges állásának és színének.

A jelzőfény vagy a fényjelző működésének meghibásodása következtében a megfelelő jelzőlámpa vagy kialszik, vagy más módon ad jelzést.

4.  Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén lehetővé kell tenni a hangjelzés lábbal működő kapcsoló általi működtetését. Ez a követelmény nem vonatkozik a „ne közelíts” jelzésre, a tagállamok navigációs hatóságainak vonatkozó rendeletei értelmében.

5.  A helyzetlámpának meg kell felelnie a IX. melléklet I. részében foglalt követelményeknek.

7.06. cikk

Radarberendezések és fordulásisebesség-jelzők

▼M7

1.  A hajózási radarberendezéseknek és a fordulásisebesség-kijelzőknek meg kell felelniük a IX. melléklet I. és II. részében meghatározott követelményeknek. E követelmények teljesítését az illetékes hatóság által kiadott típusjóváhagyás állapítja meg. A navigációs üzemmódban működtethető belvízi elektronikus térkép-megjelenítő és információs rendszer (a továbbiakban: ECDIS) hajózási radarberendezésnek tekintendő.

A belvízi hajókon használt radarhajózási rendszerek és fordulásisebesség-kijelzők beszerelésére és működésére vonatkozó vizsgálat IX. mellékletének III. részében megállapított követelményeit be kell tartani.

Az Európai Bizottságnak közzé kell tennie a IX. mellékletnek megfelelően jóváhagyott vagy a típusjóváhagyások alapján egyenértékűnek elismert hajózási radarberendezések és fordulásisebesség-kijelzők nyilvántartását.

▼B

2.  Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén:

a) a radarképernyő – a kormányos kormány melletti szokásos testhelyzetében – nem lehet lényegesen a kormányos látóterén kívül;

b) a radarképnek jól láthatónak kell lennie letakarás és árnyékolás nélkül, függetlenül a kormányálláson kívüli megvilágítási viszonyoktól;

c) a fordulásisebesség-jelzőt közvetlenül a radarképernyő alatt vagy felett kell elhelyezni, vagy abba bele kell építeni.

7.07. cikk

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók rádiótelefon-rendszerei

1.  Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók esetében a hajók közötti hálózatokból és a navigációs információs rendszerből érkező vétel hangszórón, a kifelé menő kommunikáció pedig rögzített mikrofonon keresztül történik. Az adás/vétel kiválasztására egy nyomógomb szolgál.

A nyilvános kommunikációs hálózatainak mikrofonjai nem használhatók.

2.  Ha egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajókat nyilvános kommunikációs hálózat rádiótelefon-rendszerével szereltek fel, a vétel a kormányos üléséből lehetséges.

7.08. cikk

Fedélzeti belső kommunikációs eszközök

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók esetében a fedélzeten lenniük kell belső kommunikációs eszközöknek.

A kormányzási helyzetből az alábbi kommunikációs kapcsolatok megteremtésére kell lehetőséget biztosítani:

a) a hajó vagy a kötelék orrával;

b) a hajó vagy kötelék farával, ha közvetlen kommunikációra nincs lehetőség kormányzási helyzetből;

c) a legénységi szállással;

d) a kapitány kabinjával.

A vétel minden belső kommunikációs vonalon hangszóróval, az adás pedig rögzített mikrofonnal történik. A hajó vagy kötelék orra és fara közötti kapcsolat lehet rádiótelefon típusú.

7.09. cikk

Riasztórendszer

1.  Rendelkezni kell olyan független riasztórendszerrel, amely lehetővé teszi a lakóterek, a motortér és szükség esetén a külön szivattyúház elérését.

2.  A kormányos rendelkezésére kell állni egy „ki-be” kapcsolóval vezérelt riasztórendszernek. Olyan kapcsolók alkalmazása, amelyek a kapcsoló eleresztésekor önműködően visszatérnek a „ki” állásba, nem megengedett.

3.  E jelzés hangnyomásszintjének a lakóhelyiségekben legalább 75 dB(A)-nek kell lennie.

A géptérben és a szivattyúházban a riasztójelzés minden oldalon látható és minden pontról észlelhető villogó fény.

7.10. cikk

Fűtés és szellőztetés

A kormányállást szabályozható, megfelelő fűtéssel és szellőzéssel kell ellátni.

7.11. cikk

Farhorgony-kezelőszervek

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező és 86 métert meghaladó hosszúságú vagy 22,90 métert meghaladó szélességű hajók fedélzetén a kormányosnak képesnek kell lennie a horgony leeresztésére ülőhelyének elhagyása nélkül.

7.12. cikk

Leengedhető kormányállások

A leengedhető kormányállásokat fel kell szerelni vészhelyzeti leengedő rendszerrel.

Minden leengedési műveletnek automatikusan jól hallható figyelmeztető hangjelzést kell keltenie. Ez a követelmény nem vonatkozik arra az esetre, ha a leengedésből eredő sérülés kockázatát a megfelelő tervezési jellemzők megakadályozzák.

A kormányállás biztonságos elhagyására lehetőséget kell biztosítani helyzetétől függetlenül.

7.13. cikk

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók bejegyzése a közösségi bizonyítványba

Ha a hajó megfelel a 7.01., 7.04–7.08. és 7.11. cikkben előírt, egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásra vonatkozó külön előírásoknak, a közösségi bizonyítványba a következőket kell bejegyezni:

„A hajó egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkezik.”

8. FEJEZET

GÉPTÍPUSOK

8.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  Valamennyi gépet, valamint az azokhoz tartozó berendezéseket a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell megtervezni, kivitelezni és beépíteni.

▼M7

2.  A hajó üzemeltetését szolgáló nyomástartó edényeket szakértőnek kell megvizsgálnia annak igazolására, hogy azok üzemeltetése biztonságos:

a) első használatbavétel előtt;

b) módosítást vagy javítást követően, újbóli üzembe helyezés előtt; valamint

c) rendszeresen legalább ötévente.

A vizsgálat belső és külső ellenőrzést foglal magában. Azokat a sűrített levegőt használó edényeket, amelyek belsejét nem lehet megfelelően megvizsgálni, vagy amelyek állapotát nem lehet egyértelműen megállapítani a belső ellenőrzés során, további roncsolásmentes vizsgálatnak vagy hidraulikus nyomáspróbának kell alávetni.

Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a szakértő aláírását és az ellenőrzés dátumát.

A rendszeres felülvizsgálatot igénylő egyéb berendezéseknek, különösen a gőzkazánoknak, egyéb nyomástartó edényeknek és tartozékaiknak, valamint az emelőknek meg kell felelniük az Unió egyik tagállamában hatályos rendeleteknek.

▼B

3.  Csak 55 °C-nál magasabb lobbanáspontú üzemanyaggal működő belsőégésű motorok szerelhetők be.

8.02. cikk

Biztonsági berendezések

1.  A gépi berendezéseket úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy azok a működtetés és karbantartás céljára kellően hozzáférhetőek legyenek, és az érintett személyzetet ne veszélyeztessék. A véletlen elindítás ellen biztosítani kell ezeket.

2.  A fő- és segédgépeket, valamint a kazánokat és nyomástartó edényeket, valamint azok tartozékait biztonsági berendezésekkel kell felszerelni.

3.  Vészhelyzet esetére lehetőséget kell biztosítani a fújó- és szívóventilátorokat meghajtó motorok leállítására azon téren kívülről, ahol azok elhelyezkednek, illetve a motortéren kívülről.

4.  Az olajt, kenőolajat és az erőátvivő rendszerekben, a vezérlő- és indítórendszerekben, valamint a fűtőrendszerekben használt olajt szállító csővezetékek csatlakozásait szükség esetén meg kell figyelni, vagy más, megfelelő módon kell védeni annak elkerülése érdekében, hogy forró felületekre, gépek levegőbemenetébe vagy egyéb gyulladási forrást képező területekre olaj fröccsenjen vagy szivárogjon. Az ilyen csatlakozások számát minimális szinten kell tartani.

5.  A dízelmotorok külső, nagynyomású üzemanyag-szállító csöveit a nagynyomású üzemanyag-szivattyú és az üzemanyag-befecskendezők között borítással ellátott csővel kell védeni, amely képes az üzemanyag megtartására a nagynyomású csővezeték meghibásodása esetén. A borítással ellátott csőrendszer tartalmaz egy gyűjtőeszközt a szivárgások számára, és intézkedni kell az üzemanyag-szállító cső meghibásodásához tartozó vészjelzésről, kivéve a legfeljebb kéthengeres motorok esetét, amikor a vészjelzés nem kötelező. Borítással ellátott csőrendszereket kell alkalmazni a motollákat és csörlőket meghajtó, nyitott fedélzeten elhelyezkedő motorokhoz is.

6.  A motor alkatrészei szigetelésének meg kell felelnie a 3.04. cikk 3. szakaszának 2. bekezdésében foglalt követelményeknek.

8.03. cikk

Propulziós berendezések

1.  A hajó meghajtóberendezéseinek gyorsan és biztosan elindíthatónak, megállíthatónak és átkormányozhatónak kell lenniük.

2.  Az alábbiakat kell megfigyelni kritikus szint elérése esetén riasztójelzést adó megfelelő eszközökkel:

a) a főmotorok hűtővizének hőmérséklete;

b) a főmotorok és az erőátviteli rendszer kenőolajnyomása;

c) a főmotorok hátrameneti egysége, az átkormányozható erőátviteli rendszer vagy a propellerek olaj- és levegőnyomása.

3.  Ha a hajónak csak egy főmotorja van, ennek a motornak nem szabad automatikusan lekapcsolódnia, kivéve a túlfordulat elleni védelem esetét.

4.  Ha a hajónak csak egy főmotorja van, ezt a motort fel kell szerelni egy olyan automatikus berendezéssel, amely csak akkor csökkenti a motor sebességét, ha a motorsebesség csökkenését automatikusan jelzik a kormányállásban optikailag és akusztikailag is, és a motor sebességét csökkentő berendezés a kormányos helyéről lekapcsolható.

5.  A tengelyek bélését úgy kell megtervezni, hogy a vízszennyező kenőanyagok ne terjedhessenek.

8.04. cikk

Motorok kipufogórendszerei

1.  A kipufogógázokat ki kell vezetni a hajón kívülre.

2.  A veszélyes gázoknak a hajó tereibe való behatolását minden megfelelő intézkedéssel meg kell előzni. Amennyiben kipufogóvezetékek lakótereken vagy a kormányálláson keresztül mennek, úgy azokat megfelelő gázzáró burkolatban kell elhelyezni. A kipufogóvezeték és a burkolat közötti térnek összeköttetésben kell lennie a szabad levegővel.

3.  A kipufogócsöveket úgy kell elhelyezni, hogy ne okozhassanak tüzet.

4.  A motorterekben a kipufogócsöveket megfelelően szigetelni és hűteni kell. A motortereken kívül elegendő lehet a fizikai kontaktus elleni védelem.

8.05. cikk

Tüzelőanyag-tartályok, -csövek és tartozékaik

1.  A folyékony tüzelőanyagokat a hajótesthez biztonságosan rögzített acéltartályokban vagy a tartálytérben kell tárolni. Ha a hajószerkezet úgy kívánja, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. Ezek a követelmények nem vonatkoznak a legfeljebb 12 literes, a gyártáskor a segédberendezésekbe beépített tankkal rendelkező hajókra. Az üzemanyagtartályoknak az ivóvíztartályokkal nem lehetnek közös válaszfalaik.

2.  A tartályokat és a tankokat, valamint azok vezetékeit és a további tartozékokat úgy kell elrendezni és kialakítani, hogy a hajó tereibe se üzemanyag, se gáz ne léphessen ki. Az üzemanyag-mintavételre és a vízleeresztésre szolgáló tartályszelepeknek önműködően kell záródniuk.

3.  Az ütközési válaszfal elé nem helyezhető tüzelőanyag-tartály.

4.  A tüzelőanyag-tartályok és vezetékeik nem helyezkedhetnek el közvetlenül a motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.  A tüzelőanyag-tartály töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.  A napi fogyasztásra töltött tartályokat kivéve, a folyékony tüzelőanyagok tartályai és tankjai töltőcsövei nyílásainak a fedélzeten kell lenniük. A töltőcsövet az EN 12827:1999 sz. európai szabvány értelmében el kell látni egy csatlakozódarabbal.

Az ilyen tartályokat el kell látni egy légzőcsővel, amely a fedélzet felett a szabadba vezet, és úgy van kialakítva, hogy abba nem hatolhat be víz. A légzőcső átmérőjének legalább a töltőcső keresztmetszete 1,25-szörösének kell lennie.

Ha a tartályok egymáshoz kapcsolódnak, a csatlakozó csővezeték átmérője legalább a töltőcső 1,25-szöröse legyen.

▼M3

7.  A tartályok kimeneténél közvetlenül elhelyezkedő üzemanyag-elosztó csővezetékeket el kell látni a fedélzetről – az érintett helyiségek lezárása esetén is – működtethető gyorszáró szereppel.

Ha a működtető berendezés fedett, a fedél nem lehet zárható.

A működtető berendezést pirossal kell megjelölni. Ha a berendezés fedett, úgy a gyorszáró szelep legalább 10 cm magasságú jelével kell megjelölni, amint az az I. függelék 9. ábráján látható.

Az első albekezdés nem vonatkozik a motorra közvetlenül felszerelt üzemanyagtartályokra.

▼B

8.  Az üzemanyagcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A tüzelőanyag-vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

9.  A tüzelőanyag-tartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

10.  

a) A tüzelőanyag-tartályokat a töltés folyamán a tüzelőanyag kiömlése ellen megfelelő fedélzeti műszaki eszközökkel kell védeni, amelyeket a közösségi bizonyítvány 52. szakaszához be kell jegyezni.

b) Ha a tüzelőanyagot a töltőállomásokról saját, a töltés során a fedélre történő kiömlést gátló műszaki eszközeikkel együtt szállítják, az a) pontban és a 11. szakaszban említett berendezésre vonatkozó követelmények nem érvényesek.

11.  Ha a tüzelőanyag-tartályok fel vannak szerelve automata kikapcsolóberendezéssel, az érzékelők leállítják a töltést, amikor a tartály 97 %-ig tele van; ennek a berendezésnek meg kell felelnie az „üzembiztossági” követelményeknek.

Ha az érzékelő egy villamos érintkezést kapcsol be, ami a töltőállomás által egy bináris jellel szolgáltatott áramkört szakít meg, abban az esetben a jelet át kell tudni küldeni a töltőállomásra egy olyan vízmentes csatlakozón, amely megfelel az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Társaság) által kiadott 60309-1:1999, 40-50 V DC-re vonatkozó előírás követelményeinek, és amelynek borítása fehér, a földelés pedig tíz óránál van.

12.  A tüzelőanyagok tartályait és tankjait olyan szivárgásmentesen zárható nyílásokkal kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a tisztítást és az ellenőrzést.

13.  A propulziós berendezéseket közvetlenül ellátó tüzelőanyag-tartályokat el kell látni egy olyan szerkezettel, amely a kormányállásban fény- és hangjelzésekkel jelzi, hogy a tüzelőanyagszint már nem elég a további biztonságos üzemhez.

8.06. cikk

Kenőolajak, csövek és tartozékaik tárolása

1.  A kenőolajat olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek vagy a hajótest beépített részei, vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. A követelmény nem érinti a legfeljebb 25 literes tartályokat. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2.  A kenőolajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3.  Kenőolajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4.  Kenőolajtartály és rögzítése nem helyezkedhet el közvetlenül motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.  A kenőolajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.  A kenőolajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

7.  A kenőolajtartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

8.07. cikk

Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olaj tárolása

1.  Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olajt olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek vagy a hajótest beépített részei, vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. A követelmény nem érinti a legfeljebb 25 literes tartályokat. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2.  Az ilyen olajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3.  Ilyen olajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4.  Ilyen olajtartály és rögzítése nem helyezkedhet el közvetlenül motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.  Az ilyen olajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.  Az ilyen olajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

7.  Az ilyen olajtartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

8.08. cikk

Fenékvízszivattyúk és vízelvezető rendszerek

1.  Minden vízzáró rekesz külön kiszivattyúzását lehetővé kell tenni. Ez a követelmény azonban nem érinti az üzemelés folyamán általában hermetikusan tömített vízzáró rekeszeket.

2.  A személyzettel ellátott hajókon legalább egy fenékvízszivattyúnak kell lennie, amelyeket nem szabad ugyanabban a térben felszerelni. Ezek közül legalább az egyiknek gépi meghajtásúnak kell lennie. Azonban azokon a hajókon, amelyeken a gépi propulziós berendezés 225 KW-nál kisebb teljesítményű és a 350 t-nál kisebb hordképességű, nem áruszállításra szolgáló, 250 m3-nél kiszorítású tömegű hajókon elegendő egy kézi vagy gépi meghajtású szivattyú.

Az előírt szivattyúknak alkalmasnak kell lennie bármelyik vízzáró rekeszben történő használatra.

3.  A Q1 minimális szivattyúteljesítmény az első fenékvízszivattyúra az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Q1 = 0,1 · d1 2 [l/min]

a d1 kiszámításának képlete:

image

A Q2 minimális szivattyúteljesítmény a második fenékvízszivattyúra az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Q2 = 0,1 · d2 2 [l/min]

a d2 kiszámításának képlete:

image

A d2 értékének azonban nem kell meghaladnia a d1 értéket.

A Q2 l kiszámításához a leghosszabb vízzáró rekesz hosszát kell venni.

ahol:

l

a szóban forgó vízzáró rekesz hossza [m]-ben;

d1

a fő vízelvezető cső kalkulált belső átmérője [mm]-ben;

d2

az elágazócső kalkulált belső átmérője [mm]-ben.

4.  Ha a fenékvízszivattyúk csatlakoznak a vízelvezető rendszerhez, a vízelvezető csövek belső átmérője legalább d1, mm-ben, az elágazócső belső átmérője pedig legalább d2, mm-ben.

25 méternél rövidebb hajók esetében a d1 és d2 érték 35 mm-re csökkenthető.

5.  Csak önfelszívó fenékszivattyúk engedélyezhetők.

6.  Minden lapos fenekű és 5 m-t meghaladó szélességű rekeszben mindegyik oldalon legalább egy-egy szívófejet kell elhelyezni.

7.  A fartérnek a géptérből könnyen megközelíthető, önzáró csöveken keresztül vízteleníthetőnek kell lennie.

8.  Az egyes rekeszek leágazó csöveit lezárható visszacsapó szelepen keresztül kell csatlakoztatni a főcsőhöz.

A ballaszt felvételére kialakított rekeszeket vagy egyéb tereket elég csak egy egyszerű elzárószerkezeten keresztül csatlakoztatni a fenékvízszívó rendszerhez. Ez a követelmény nem érinti a ballaszt felvételére alkalmas tartályokat. Az ilyen tartályokat fel kell tölteni ballasztvízzel, tartósan rögzített és a vízelvezető csövektől független ballasztcsövekkel, vagy a fő vízelvezető csőhöz rugalmas csövekkel vagy rugalmas átalakítókkal csatlakozó elágazócsövekkel. A tartály alján a vízfelvételre szolgáló szelepek erre a célra nem használhatók.

9.  A tartályok fenékvizét mérőműszerrel kell felszerelni.

10.  Ha a vízelvezető rendszerbe tartósan be van építve csőrendszer, az olajos víz kivonására szolgáló fenékvíz-elvezető csöveket olyan zárószerkezettel kell ellátni, amelyet egy ellenőrző szerv leplombált az adott állásban. Ezeknek a zárószerkezeteknek a számát és állását a közösségi bizonyítványban fel kell tüntetni.

11.  A zárószerkezetek adott helyzetben történő zárását a 10. szakaszban említett plombával egyenértékűnek kell tekinteni. A zárószerkezeteket záró kulcsokat megfelelően meg kell jelölni, és a motortérben egy kijelölt, könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni.

8.09. cikk

Olajos víz vagy fáradtolaj tárolása

1.  Lehetővé kell tenni az üzemelés során felgyülemlett olajos víz fedélzeten történő tárolását. Erre a célra a megfelelő hely a motortér fenékvize.

2.  A fáradtolaj tárolására a motortérben egy vagy több külön tartálynak kell lennie, amelyek tárolókapacitása legalább 1,5-szöröse annak a fáradtolaj-mennyiségnek, amelyet a beszerelt valamennyi belsőégésű motor és érőátviteli rendszer zsompjából származó fáradtolaj, valamint a hidraulikus folyadék tartályaiból származó hidraulikus folyadék képez.

A fent említett tartályok kiürítésére szolgáló csatlakozásoknak meg kell felelniük az EN 1305:1996 sz. európai szabványnak.

3.  Ha a hajót csak rövid idejű üzemelésre használják, a felügyeleti szerv mentességet adhat a 2. szakasz követelményei alól.

8.10. cikk

Hajók által keltett zaj

1.  A hajó menetzajait, de különösen a motorok szívási- és kipufogási zaját megfelelő szerkezettel csillapítani kell.

2.  Normál üzemi körülmények mellett a hajó által keltett zaj a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban nem lépheti túl a 75 dB(A) értéket.

3.  Álló hajó esetében, a rakodási műveleteket kivéve, a hajó által keltett zaj nem lépheti túl a 65 dB(A) értéket a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban.

▼M6

8a.   FEJEZET

DÍZELMOTOROK GÁZ- ÉS SZILÁRD HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSA

8a.01. cikk

Fogalommeghatározások

Ebben a fejezetben:

1. motor: a kompressziós gyújtás elve alapján működő motor (dízelmotor);

1a. propulziós motor: a 97/68/EK irányelv ( 13 ) 2. cikkének meghatározása szerint belvízi hajó meghajtására szolgáló motor;

1b. segédmotor: a hajó meghajtásától eltérő célú alkalmazásokhoz használt motor;

1c. cseremotor: egy használt, teljesen felújított motor, amely egy jelenleg működő motor helyettesítésére szolgál, és amelynek konstrukciója (soros motor, V-motor) megegyezik a helyettesítendő motor konstrukciójával, hengereinek száma azonos, leadott teljesítménye és fordulatszáma legfeljebb 10 %-kal tér el a helyettesítendő motor teljesítményétől és fordulatszámától;

2. típusjóváhagyás: a módosított 97/68/EK irányelv 2. cikkének második francia bekezdése szerinti olyan eljárás, amelynek során egy tagállam tanúsítja, hogy egy motortípus vagy egy motorcsalád a motor(ok) által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék tekintetében teljesíti az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó műszaki követelményeket.

3. beépítési vizsgálat: az az eljárás, amellyel az illetékes hatóság meggyőződik arról, hogy a vízi járműre felszerelt motor még akkor is megfelel e fejezet műszaki követelményeinek, ha a típusjóváhagyás kibocsátása óta a motort gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében módosításoknak vagy beállításoknak vetették alá;

4. időközi vizsgálat: az az eljárás, amellyel az illetékes hatóság meggyőződik arról, hogy a vízi jármű motorja még akkor is megfelel e fejezet műszaki követelményeinek, ha az átvételi vizsgálat óta a motort a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében módosításoknak vagy beállításoknak vetették alá;

5. rendkívüli vizsgálat: az az eljárás, amellyel az illetékes hatóság meggyőződik arról, hogy a vízi járműre felszerelt motor a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében végrehajtott minden jelentős módosítás után továbbra is megfelel az e fejezetben foglalt műszaki követelményeknek;

6. (Üres);

7. motorcsalád: a módosított 97/68/EK irányelv 2. cikke negyedik francia bekezdésének meghatározása szerint a gyártó által csoportosított motorok, amelyek kialakításuk következtében várhatóan hasonló gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási tulajdonságokkal bírnak, és amelyek teljesítik a 8a.03. cikkben szereplő szabályok követelményeit;

8. (Üres);

9. (Üres);

10. (Üres);

11. gyártó: a módosított 97/68/EK irányelv 2. cikkében szereplő meghatározás szerint az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a jóváhagyó hatósággal szemben minden szempontból felelős a típus-jóváhagyási eljárásért és a gyártásmegfelelőség biztosításáért. Nem szükségszerű, hogy a személy vagy szervezet közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában.

12. (Üres);

13. (Üres);

14. (Üres);

15. (Üres);

16. motorparaméter-jegyzőkönyv: az V. függelékben meghatározott dokumentum, amely megfelelő módon tartalmazza az összes olyan paramétert, ezeknek változtatásait, valamint az összes olyan alkatrészt és motorbeállítást, amely befolyásolja a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását;

17. a motor gyártójának utasításai a kipufogógázzal kapcsolatos alkatrészek és motorparaméterek megfigyeléséről: az a dokumentum, amelyet az átvételi vizsgálat, az időközi és a rendkívüli vizsgálatok végrehajtásának céljából készítettek el.

8a.02. cikk

Általános rendelkezések

(1) A 97/68/EK irányelv követelményeinek sérelme nélkül e fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan motorra, amelynek névleges leadott teljesítménye több mint 19 kW, és amely belvízi hajókba vagy a fedélzetükön található gépekbe van beépítve.

(2) A motoroknak ki kell elégíteni a 97/68/EK irányelvben foglalt követelményeket.

(3) A vonatkozó alkalmazási terület kipufogógáz-kibocsátási határértékeinek való megfelelést a 8a.03. cikk alapján kiadott típusjóváhagyás alapján kell megállapítani.

(4) Átvételi vizsgálatok

a) A motornak a hajóra történő beszerelése után, de még a használatbavétel előtt átvételi vizsgálatot kell lefolytatni. A vizsgálat alapján - amely a vízi jármű kezdeti ellenőrzésének, vagy a beszerelt érintett motoron végzett rendkívüli ellenőrzés része - a motort bejegyzik az első alkalommal kibocsátandó közösségi bizonyítványba, vagy módosítják a meglévő közösségi bizonyítványt.

b) A felügyeleti szerv eltekinthet az a) pontban meghatározott átvételi vizsgálattól, ha egy 130 kW-nál kisebb névleges teljesítményű motort az azonos típusjóváhagyás hatálya alá tartozó motorra cserélnek ki. Előfeltételként a hajó tulajdonosa vagy felhatalmazott képviselője értesíti a felügyeleti szervet a motorcseréről és benyújtja a típus-jóváhagyási dokumentum egy példányát, valamint az újonnan beszerelt motor azonosítószámával kapcsolatos részletes adatokat. A felügyeleti szerv végrehajtja a közösségi bizonyítvány megfelelő módosításait (vö. 52. rovat).

(5) A motor időközi vizsgálatait a 2.09. cikkben szereplő időszakos vizsgálatok keretében kell végrehajtani.

(6) A motor jelentős módosításait követően, ha az ilyen jellegű módosítások hatást gyakorolhatnak a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására, minden esetben rendkívüli vizsgálatot kell végezni.

(6a) A 8a.02. cikk (4)–(6) bekezdésében leírt vizsgálatok eredményeit fel kell jegyezni a motorparaméter-jegyzőkönyvben.

(7) A felügyeleti szerv a közösségi bizonyítvány 52. rovatában feltünteti a hajóra felszerelt és az e fejezet követelményeinek hatálya alá tartozó összes motor típusjóváhagyásának számát és motorszámát. A 97/68/EK irányelv 9. cikk (4) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében elegendő feltüntetni az azonosítószámot.

(8) Az e fejezetben szereplő feladatok ellátásának céljából az illetékes hatóság műszaki szolgálatot alkalmazhat.

8a.03. cikk

Elismert típusjóváhagyások

(1) A következő típusjóváhagyásokat el kell ismerni, amennyiben a motor alkalmazására kiterjed a megfelelő típusjóváhagyás:

a) a 97/68/EK irányelv szerinti típusjóváhagyások;

b) azok a típusjóváhagyások, amelyeket a 97/68/EK irányelv ( 14 ) szerint egyenértékűnek ismernek el.

(2) A típusjóváhagyással rendelkező motorok esetében a következő dokumentumokat vagy azok másolatait a hajón kell tartani:

a) a típus-jóváhagyási dokumentum;

b) a motor gyártójának utasításai a kipufogógázzal kapcsolatos alkatrészek és motorparaméterek megfigyeléséről;

c) a motorparaméter-jegyzőkönyv.

8a.04. cikk

Átvételi vizsgálat, időközi vizsgálat és rendkívüli vizsgálat

(1) A 8a.02. cikk (4) bekezdése értelmében végrehajtott átvételi vizsgálat időpontjában, a 8a.02. cikk (5) bekezdése értelmében végrehajtott időközi vizsgálatok esetén, valamint a 8a.02. cikk (6) bekezdése értelmében végrehajtott rendkívüli vizsgálatok esetén az illetékes hatóság megvizsgálja a motor aktuális állapotát az alkatrészek, a beállítások, valamint a 8a.01. cikk (17) bekezdése szerinti utasításokban meghatározott paraméterek szempontjából.

Ha a hatóság megállapítja, hogy a motor nem felel meg a jóváhagyott motortípusnak vagy a jóváhagyott motorcsaládnak, akkor:

a) előírhatja, hogy

aa) lépéseket tegyenek a motor megfelelőségének helyreállítása érdekében;

bb) előírhatja a típus-jóváhagyási dokumentum megfelelő módosításait, vagy

b) elrendelheti a tényleges károsanyag-kibocsátás megmérését.

Amennyiben nem állítják helyre a motor megfelelőségét, nem hajtják végre a típus-jóváhagyási dokumentumon a megfelelő módosításokat, vagy amennyiben a mérések azt mutatják, hogy a motor nem teljesíti a károsanyag-kibocsátási határértékeket, az illetékes hatóság megtagadja a közösségi bizonyítvány kibocsátását, vagy visszavonja a korábban kibocsátott közösségi bizonyítványt.

(2) Kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motorok esetében az átvételi, időközi és rendkívüli vizsgálatok alkalmával ellenőrzéseket kell végrehajtani annak megállapítása érdekében, hogy ezek a rendszerek megfelelően működnek-e.

(3) Az (1) bekezdésben szereplő vizsgálatokat „a motor gyártójának utasításai a kipufogógázzal kapcsolatos alkatrészek és motorparaméterek megfigyeléséről” című dokumentum alapján kell elvégezni. Az utasításokban, amelyeket a gyártónak kell összeállítania és az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia, meg kell határozni a kipufogógázzal kapcsolatos alkatrészeket, valamint azokat a beállításokat és paramétereket, amelyek alapján a kipufogógáz-kibocsátási határértékeknek való megfelelés feltételezhető. Az utasítások legalább a következő részleteket tartalmazzák:

a) a motortípus és adott esetben a motorcsalád, a névleges teljesítmény és a névleges fordulatszám feltüntetésével;

b) a kipufogógázok kibocsátásával kapcsolatos alkatrészek és motorparaméterek felsorolása;

c) a kipufogógázok kibocsátásával kapcsolatos engedélyezett alkatrészek azonosításához szükséges egyértelmű jellemzők (pl. az alkatrészeken feltüntetett alkatrészszámok);

d) a kipufogógázok kibocsátásával kapcsolatos motorparaméterek, például a befecskendezési idők beállítási tartományai, a hűtővíz engedélyezett hőmérséklete, a kipufogógáz maximális ellennyomása stb.

Kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motorok esetében az utasításoknak a kipufogógáz-utókezelő berendezések hatékony működésének ellenőrzésére szolgáló eljárásokat is tartalmazniuk kell.

(4) A motorok vízi járművekbe történő beépítésének meg kell felelnie a típusjóváhagyás alkalmazási körében meghatározott korlátozásoknak. Ezenkívül a szívóoldali vákuum és a kipufogógáz ellennyomása nem haladhatja meg a jóváhagyott motorhoz feltüntetett értékeket.

(5) Ha a hajóba beépített motorok egy motorcsaládhoz tartoznak, nem hajthatók végre olyan utólagos beállítások vagy módosítások, amelyek hátrányosan érinthetik a motorok kipufogógáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását, vagy amelyek a javasolt beállítási tartományon kívülre esnek.

(6) Ha a típusjóváhagyás kibocsátása után utólagos beállításokat vagy módosításokat kell végrehajtani a motoron, ezeket pontosan be kell vezetni a motorparaméter-jegyzőkönyvbe.

(7) Ha az átvételi és időközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a hajóba beépített motorok a paramétereik, alkatrészeik és szabályozható jellemzőik szempontjából teljesítik a 8a.01. cikk (17) bekezdése szerinti utasításokban meghatározott műszaki előírásokat, akkor feltételezhető, hogy a motorok kipufogógáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása is megfelel az alapvető határértékeknek.

(8) Ha a motor megkapta a típusjóváhagyást, az illetékes hatóság saját belátása szerint csökkentheti az ezen rendelkezések alapján végrehajtandó átvételi vagy időközi vizsgálatokat. Végre kell azonban hajtani a teljes vizsgálatot legalább egy henger vagy motorcsaládonként egy motor tekintetében, és a vizsgálatok csak akkor csökkenthetők, ha alapos okkal feltételezhető, hogy az összes többi henger vagy motor a vizsgálat alá vont hengerhez vagy motorhoz hasonlóan viselkedik.

8a.05. cikk

Műszaki szolgálatok

(1) A műszaki szolgálatoknak meg kell felelniük a vizsgáló és kalibrációs laboratóriumok illetékességének általános követelményeire vonatkozó európai szabványnak (EN ISO/IEC 17025:2000), a következő feltételek kellő figyelembevételével:

a) A motorok gyártói nem ismerhetők el műszaki szolgálatokként.

b) E fejezet alkalmazásában a műszaki szolgálat az illetékes hatóság engedélyével használhat a saját vizsgáló laboratóriumán kívüli berendezéseket.

c) Az illetékes hatóság felszólítására a műszaki szolgálatoknak igazolniuk kell, hogy az Európai Unión belül végezhetik az e bekezdésben leírt típusú tevékenységeket.

d) Harmadik országokban található műszaki szolgálatot csak az Európai Unió és az érintett harmadik ország közötti két- vagy többoldalú egyezmény alapján lehet elismert műszaki szolgálatnak tekinteni.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal azoknak a műszaki szolgálatoknak a nevét és címét, amelyek a nemzeti illetékes hatósággal együtt e fejezet alkalmazásáért felelősek. A Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsátja ezt az információt.

▼B

9. FEJEZET

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

9.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  Ha egy berendezés bizonyos alkatrészeire vonatkozóan nincs külön követelmény, a biztonsági szint akkor tekinthető kielégítőnek, ha ezek az alkatrészek a hatályban levő európai szabvány szerint, vagy egy elfogadott hajóosztályozó társaság előírásai szerint készültek.

A vonatkozó okmányokat a felügyeleti szervnek be kell nyújtani.

2.  Az alábbiakat, valamint a felügyeleti szerv megfelelő pecsétjét tartalmazó dokumentumokat a fedélzeten kell tartani:

a) a teljes villamos berendezésre vonatkozó általános rajzok;

b) a fő kapcsolótábla, a vészhelyzeti kapcsolótábla és az elosztó kapcsolótábla kapcsolási rajzai, valamint a legfontosabb műszaki adatok, úgymint a védelmi és vezérlő berendezések áramerőssége és névleges áramerőssége;

c) a villamos gépek és berendezések áramellátási adatai;

d) kábeltípusok és információtovábbítók keresztmetszetei.

Ezeket a dokumentumokat nem kell személyzet nélküli vízi járművek fedélzetén tartani, de a tulajdonosnál mindenkor hozzáférhetőnek kell lenniük.

3.  A berendezéseket 15°-ig terjedő tartós dőlésre és 0 °C-tól +40 °C-ig terjedő belső környezeti, valamint –20 °C-tól +40 °C-ig terjedő fedélzeti hőmérsékletre kell tervezni. E határértékek között a berendezésnek tökéletesen kell működnie.

4.  A villamos és elektronikus berendezéseknek és gépeknek teljes mértékben hozzáférhetőnek és könnyen karbantarthatónak kell lenniük.

9.02. cikk

Villamosenergia-ellátási rendszerek

1.  Ha a hajó fel van szerelve villamos rendszerrel, akkor alapvetően legalább két áramforrással kell rendelkeznie, olyan módon, hogy ha az egyik áramforrás leáll, a fennmaradó áramforrás legalább 30 percig tudja ellátni a biztonságos hajózáshoz szükséges áramfogyasztókat.

2.  Az áramforrás megfelelő névleges terhelését energiamérleggel kell kimutatni. Figyelembe lehet venni megfelelő egyidejűségi tényezőt.

3.  A fenti 1. szakasztól függetlenül, a 6.04. cikk érvényes a kormánymű áramforrására (kormánylapát-berendezések).

9.03. cikk

Érintésvédelem, szilárd tárgyak és víz behatolása elleni védelem

A berendezések tartósan rögzített alkatrészeinek minimális védelemtípusát a táblázat szemlélteti.



Hely

Minimumvédelem típusa

(az IEC által kiadott 60529:1992-vel összhangban)

Generátorok

Motorok

Transzformátorok

Táblák

Elosztók

Kapcsolók

Szerelvények

Világítóberendezések

Műveleti szobák, motorterek, kormányműrekeszek

IP 22

IP 22

IP 22 (2)

IP 22 (1) (2)

IP 44

IP 22

Tartályok

 

 

 

 

IP 55

IP 55

Akkumulátor és festékraktárok

 

 

 

 

 

IP 44

u. (Ex) (3)

Szabadfedélzetek és nyitott kormányállások

 

IP 55

 

IP 55

IP 55

IP 55

Kormányállás

 

IP 22

IP 22

IP 22

IP 22

IP 22

Szálláshely, a tisztasági helyiségeket és a mosóhelyiségeket kivéve

 

 

 

IP 22

IP 20

IP 20

Tisztasági helyiségek és mosóhelyiségek

 

IP 44

IP 44

IP 44

IP 55

IP 44

(1)   Ha a berendezések nagy mennyiségű hőt bocsátanak ki: IP 12.

(2)   Ha a berendezéseknek vagy tábláknak nincs ilyen típusú védelme, akkor elhelyezésüknek kell megfelelni az adott típusú elhelyezésre vonatkozó feltételeknek.

(3)   Hitelesített biztonsági típusú villamosberendezések, az alábbiakkal összhangban: a)  EN 50014:1997; 50015:1998; 50016:2002; 50017:1998; 50018:2000; 50019:2000 és 50020:2002 sz. európai szabvány vagy b)  IEC-kiadás: 60079. 2003. október 1.

9.04. cikk

Robbanásvédelem

Olyan helyiségekben, ahol robbanásveszélyes gázok vagy gázelegyek halmozódhatnak fel, azaz akkumulátorhelyiségekben, vagy nagyon tűzveszélyes anyagok tárolóhelyiségeiben csak robbanásbiztos (tanúsítottan biztonságos) villamos berendezéseket szabad felszerelni. Ezekben a helyiségekben világításkapcsolókat vagy egyéb villamos berendezéseket tilos felszerelni. A robbanásvédelemnek figyelembe kell vennie az esetleg megjelenő robbanásveszélyes gázok vagy gázelegyek jellemzőit (robbanásveszélyességi csoport, hőmérsékletosztály).

9.05. cikk

Földelésvédelem

1.  50 V-nál nagyobb feszültség alatt levő rendszereket földeléssel kell ellátni.

2.  Az olyan fém alkatrészeket, amelyekhez hozzá lehet érni, és amelyek normál üzemmód mellett villamossági szempontból nem élőek, mint pl. a motorvázak és burkolatok, elektromos eszközök és világítóberendezések, külön földelni kell, ha nincsenek a hajótesttel villamosságilag összekötve szerkezetük miatt.

3.  A hordozható áramfogyasztókat és a hordozható gépeket rendeltetésszerű használat során földelni kell, a vezetékbe beépített kiegészítő földelővezetékkel.

Ez az előírás nem érinti azt az esetet, ha védelmikör-leválasztó transzformátort használnak, továbbá azokat a gépeket, amelyek védőszigeteléssel (kettős szigetelés) vannak ellátva.

4.  A földelőkábelek keresztmetszete nem lehet kisebb az alábbi táblázatban megadott értékeknél:



Kültéri vezetékek keresztmetszetei

[mm2]

Földelőkábelek minimális keresztmetszete

szigetelt kábeleken belül

[mm2]

külön szerelve

[mm2]

0,5–4

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

4

> 4–16

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

> 16–35

16

16

> 35–120

a kültéri vezetékek keresztmetszetének fele

a kültéri vezetékek keresztmetszetének fele

> 120

70

70

9.06. cikk

Megengedhető legnagyobb feszültségek

1.  A következő feszültségi értékeket nem szabad túllépni:



A berendezés típusa

Megengedhető legnagyobb feszültség

Egyenáram

Egyfázisú váltóáram

Háromfázisú váltóáram

a.  Erőátviteli és fűtőberendezések, beleértve az általánosan használt aljzatokat

250 V

250 V

500 V

b.  Világítás-, kommunikációs, utasítási és információs berendezések, beleértve az általánosan használt aljzatokat

250 V

250 V

c.  Kézikészülékeket tápláló aljzatok, amelyeket a nyitott fedélzeten vagy szűk és nedves fém falú terekben használnak, kazánok és tartályok kivételével:

 

 

 

1.  Általában

50 V (1)

50 V (1)

2.  Elválasztó transzformátorral, amely csak egy készüléket táplál

250 V (2)

3.  Szigetelésvédelemmel ellátott (kettős szigetelésű) készülékek alkalmazása esetén

250 V

250 V

4.  Ahol ≤ 30 mA alapértelmezett áramkör-megszakítókat használnak.

250 V

500 V

d.  Hordozható áramfogyasztók, mint pl. tartályok, motorok, fúvóberendezések és hordozhatószivattyúk villamos készülékei, amelyeket üzemelés közben általában nem mozgatnak, és amelyek érinthető vezető alkatrészei földelve vannak a csatlakozókábelbe beépített földelőkábellel, valamint amelyek a földelőkábelen kívül a hajótesthez vannak kötve adott helyzetük miatt vagy egy további kábel révén.

250 V

250 V

500 V

e.  Kazánokban és tartályokban használt kézi készülékek táplálására szolgáló aljzatok

50 V (1)

50 V (1)

(1)   Ha a feszültség magasabb feszültségű hálózatokból érkezik, galvános leválasztást kell használni (biztonsági transzformátor).

(2)   A másodlagos körök minden pólusát le kell választani a földelésről.

2.  Az 1. szakasztól eltérően, az előírt védelmi intézkedések betartása mellett, magasabb feszültség alkalmazható az alábbiaknál:

a) gépekhez, amelyek teljesítménye ezt megköveteli;

b) különleges fedélzeti berendezéseknél, mint pl. rádióberendezések és gyújtószerkezetek.

9.07 cikk

Elosztórendszerek

1.  Az alábbi elosztórendszerek megengedettek egyenáramnál és egyfázisú váltóáramnál:

a) kétkábeles rendszer, amelyek közül az egyik földelt (L1/N/PE);

b) egykábeles rendszer testhez való visszacsatlakozással, csak helyi berendezésekhez (például égetőmotorok indítómotorja, katódos védelem) (L1/PEN);

c) kétkábeles rendszer a hajótesttől leszigetelve (L1/L2/PE).

2.  Az alábbi elosztórendszerek megengedettek háromfázisú váltóáramnál:

a) négykábeles rendszer, a nulla pont földelésével, nem alkalmazva a testhez való visszacsatlakozás elvét (L1/L2/L3/N/PE) = (TN-S hálózat) vagy (TT hálózat);

b) háromkábeles rendszer a hajótesttől leszigetelve (Ll/L2/L3/PE) = (IT hálózat);

c) háromkábeles rendszer, a nulla pont földelésével, a testhez való visszacsatlakozás elvét alkalmazva, ez azonban nem megengedett csatlakozási körökben (L1/L2/L3/PEN).

3.  A felügyeleti szerv engedélyezheti más rendszerek használatát.

9.08. cikk

Parti vagy egyéb külső hálózati csatlakozók

1.  A parti hálózatból vagy más külső hálózatból táplált villamos berendezések vezetékeinek a fedélzeten rögzített kapcsolással kell rendelkezni, vagy állandó kapoccsal vagy dugaszolókészülékkel kell felszerelni. Ügyelni kell arra, hogy a kábelcsatlakozások ne legyenek húzásnak kitéve.

2.  Az 50 V feletti csatlakozófeszültség esetén a hajótestet hatásosan kell földelni. A hajótesten a csatlakozóaljzat egyedi jelöléssel kell ellátni.

3.  A csatlakozás kapcsolóberendezéseit úgy kell felszerelni, hogy megelőzhető legyen a fedélzeti hálózati generátorok és a parti hálózat vagy más külső hálózat egyidejű működése. Rövid ideig tartó egyidejű működés megengedhető az egyik rendszerről a másikra történő átkapcsoláskor, a feszültség kiesése nélkül.

4.  A csatlakozást védeni kell rövidrezárás és túlterhelés ellen.

5.  A fő kapcsolótáblán kell jelezni, hogy a parti hálózathoz vezető csatlakozóban folyik-e áram.

6.  Jelzőberendezéseket kell felszerelni, hogy egyenáram esetén a polaritás, háromfázisú váltóáram esetén pedig a fázissorrend összehasonlítható legyen a csatlakozás és a fedélzeti hálózat között.

7.  A kapcsoláshoz tartozó tábla az alábbiakat jelzi:

a) a kapcsolat megteremtéséhez szükséges intézkedések;

b) az áram típusa és a névleges feszültség, valamint váltóáramnál a frekvencia.

9.09. cikk

Egyéb vízi járművek áramforrása

1.  Ha egyéb vízi járműnek szolgáltatnak áramot, külön csatlakozást kell használni. Ha 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű aljzatokat használnak az egyéb vízi járművek áramellátására, olyan berendezéseket kell beszerelni (pl. kapcsolók vagy reteszek), amelyek biztosítják, hogy rákapcsolódni és lekapcsolódni csak akkor lehessen, amikor a vezetékben nem folyik áram.

2.  Ügyelni kell arra, hogy a kábelcsatlakozások ne legyenek húzásnak kitéve.

3.  A 9.08. cikk 3–7. szakasza értelemszerűen érvényes.

9.10. cikk

Generátorok és motorok

1.  A generátoroknak, motoroknak és kapcsolószekrényeiknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az ellenőrzés, mérés vagy javítás számára. A védelem típusa az elhelyezéstől függ (lásd 9.03. cikk).

2.  Azokat a generátorokat, amelyek hajtásukat a főgépről, a csavartengelyről vagy egy más célra szolgáló segédaggregátról kapják, az üzemszerűen fellépő fordulatszám-tartománynak megfelelően kell méretezni.

9.11. cikk

Akkumulátorok

1.  Az akkumulátoroknak hozzáférhetőnek kell lenni, és azokat úgy kell rögzíteni, hogy a hajó mozgásai következtében ne mozdulhassanak el. Nem szabad ezeket olyan helyeken felállítani, ahol túlzott melegnek, erős hidegnek, fröccsenő víznek vagy gőznek, illetve párának vannak kitéve.

Akkumulátortelepeket nem szabad kormányállásban, lakóterekben és rakterekben elhelyezni. Ez a követelmény nem vonatkozik a hordozható gépek akkumulátoraira, vagy olyan akkumulátorokra, amelyek töltőteljesítménye 0,2 kW-nál kisebb.

2.  (Az akkumulátor maximális töltőáramából és a névleges feszültségből számítva) a 2,0 kW-ot meghaladó töltőteljesítményű akkumulátortelepeket egy külön erre a célra szolgáló helyiségben kell felállítani. A fedélzeten történő felállítás esetén elegendő ezeket szekrénybe vagy ládába bezárni.

A 2,0 kW-ig terjedő töltőteljesítményű akkumulátortelepek szekrényben vagy ládában elhelyezhetők a fedélzet alatt is. Ezek állhatnak nyitottan a géptérben is, vagy más jól szellőző helyen, feltéve hogy a lehulló tárgyak és a csepegő víz ellen védve vannak.

3.  Az akkumulátorok elhelyezésére szánt helyiségek, szekrények, ládák, polcok és egyéb szerkezeti elemek belső felületeit az elektrolit káros hatásaitól, festékréteggel vagy az elektrolitnak ellenálló anyagból készült béléssel védeni kell.

4.  Ha az akkumulátortelepet zárt térben, szekrényekben vagy ládákban helyezik el, e terekben a hatásos szellőzést biztosítani kell. 2 kW-nál nagyobb töltőteljesítményű alkáli akkumulátoroknál és 3 kW-nál nagyobb töltőteljesítményű ólomakkumulátoroknál kényszerített szellőztetést kell biztosítani.

A levegőnek alul kell bemennie és felül kimennie, hogy biztosítva legyen a gázok teljes elvezetése.

A szellőzőcsatornákban nem lehetnek olyan szerkezetek (pl. elzárószelepek), amelyek a légáramlást gátolhatnák.

5.  A szükséges átáramló levegőmennyiséget (Q) a következő képlettel kell kiszámítani:

Q = 0,11 · I · n [m3/h]

ahol:

I

=

a maximális áramlás

image

-e, A-ban, amit a töltőberendezés nyújt;

n

=

a cellák száma.

A fedélzeti hálózaton belüli pufferakkumulátorok esetén az ellenőrző szerv elfogadhat más, a töltőberendezés jellemző töltési görbéjét figyelembe vevő számítási módszereket, feltéve hogy ezek a módszerek elismert hajóosztályozó társaságok rendelkezésein vagy vonatkozó szabványokon alapulnak.

6.  Természetes szellőzés esetén a szellőzőcsatorna keresztmetszetét úgy kell méretezni, hogy 0,5 m/sec levegősebességnél biztosítsa a szükséges levegőmennyiséget. A keresztmetszetnek ólomakkumulátoroknál legalább 80 cm2-nek, alkáliakkumulátoroknál legalább 120 cm2-nek kell lennie.

7.  Amennyiben a megkívánt szellőztetés nem érhető el természetes módon, egy ventilátort, lehetőleg elszívóventilátort kell beépíteni, amelynek motorja nem lehet a gáz- vagy levegőáramban.

A ventilátorokat úgy kell kivitelezni, hogy kizárt legyen a szikraképződés a szárnyaknak a házzal való érintkezése esetén, valamint az elektrosztatikus feltöltődés.

8.  Az akkumulátortelepeket tartalmazó terek, szekrények vagy ládák ajtaján vagy fedelein a „Tűz, nyílt láng használata és a dohányzás tilos” jelzést kell elhelyezni, amelynek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 2. ábrája szerint.

9.12. cikk

Kapcsolóberendezések

1.  Villamos kapcsolótáblák

a) A berendezéseket, kapcsolókat, biztosítékokat és a kapcsolóberendezés-műszereket áttekinthető, és a karbantartás és javítás számára jól hozzáférhető módon kell felállítani.

50 V vagy annál nagyobb feszültségű kapcsolóberendezéseket külön kell elhelyezni, és megfelelően jelölni kell.

b) Minden kapcsolóhoz és készülékhez jelölőtáblát kell a kapcsolótáblára tenni, megjelölve az áramkört.

Minden biztosítéknál meg kell jelölni a névleges áramerősséget és az áramkört.

c) Ha 50 V-nál nagyobb üzemi feszültségű készüléket ajtó mögé szerelnek fel, a készülék áram alatt levő részeit védeni kell a véletlen érintés ellen, míg az ajtó nyitva van.

d) A kapcsolótáblák anyagának megfelelő mechanikai szilárdságúnak és tartósnak kell lennie, valamint lángkésleltetőnek és önoltónak; nem lehetnek nedvszívók.

e) Ha a villamos kapcsolótáblába nagy megszakítású (HCR) biztosítékokat építenek be, az ilyen biztosítékok beszereléséhez és eltávolításához az eszközöket és a személyi védőfelszerelést biztosítani kell.

2.  Kapcsolók, védelmi berendezések

a) A generátor áramköröket és az áramfogyasztók áramköreit védeni kell a rövidzár és a túláram ellen minden földeletlen vezetéken. Erre a célra automatikus áramkör-megszakítók rövidzár- és túláramkioldással vagy zárt típusú biztonsági biztosítékok használhatók.

Az erőátvivő rendszerek (kormánymű) villanymotorjait ellátó áramköröket és azok vezérlőköreit csak rövidzár ellen kell védeni. Ha az áramkörök tartalmaznak hőkioldókat, ezeket semlegesíteni kell, vagy a névleges áramerősség legalább kétszeresére kell beállítani.

b) 16 A-nél nagyobb áramerősséggel működő áramfogyasztóknál a fő kapcsolótábla kimenetének tartalmaznia kell egy terhelés- vagy áramforrás-kapcsolót.

c) A vízi jármű propulziós rendszerét, a kormányművet, a kormánylapát helyzetkijelzőjét, a navigációs vagy biztonsági rendszereket, illetve a 16 A-nél nagyobb áramerősségű áramfogyasztókat külön áramkörökből kell ellátni.

d) A hajó meghajtásához és kormányzásához szükséges áramfogyasztókat közvetlenül a fő kapcsolótábláról kell ellátni.

e) Az áramkör-megszakító berendezést a névleges áramerősség, a termikus vagy dinamikus szilárdság és a megszakítóképesség alapján kell kiválasztani. A kapcsolóknak egyidejűleg le kell választani valamennyi vezetéket. A kapcsolási helyzetnek azonosíthatónak kell lennie.

f) A biztosítékok zárt olvadóbiztosítékok kerámiából, vagy azzal egyenértékű anyagból. Cseréjük nem teheti ki érintésvédelmi veszélynek a kezelőt.

3.  Mérő- és megfigyelőberendezések

a) A generátor-, akkumulátor- és elosztó áramköröket fel kell szerelni mérő- és megfigyelőberendezéssel, ha a gép biztonságos működtetése ezt megkívánja.

b) 50 V-nál nagyobb feszültségű földeletlen hálózatokat el kell látni földelésérzékelő eszközzel, amely fény- és hangjelzést ad. Másodlagos berendezéseknél, mint pl. vezérlőkörök, ettől az eszköztől el lehet tekinteni.

4.  A villamos kapcsolótáblák elhelyezése

a) A kapcsolótáblákat megközelíthető és jól szellőztethető helyiségekben kell elhelyezni, és védeni kell a víztől és a mechanikai sérülésektől.

A csővezetékeket és a levegőcsöveket úgy kell elhelyezni, hogy szivárgás esetén a kapcsolótáblák ne sérülhessenek. Ha felszerelésük elkerülhetetlen villamos kapcsolótáblák közelében, akkor a közelben a csöveknek nem lehetnek leválasztható csatlakozásaik.

b) Az olyan szekrények és falmélyedések, ahol védelem nélküli kapcsolóberendezések vannak, égésgátló anyagból készülnek, vagy fém-, illetve egyéb égésgátló lemezzel vannak védve.

c) Ha a feszültség 50 V-nál nagyobb, szigetelőrácsot vagy -szőnyeget kell helyezni a kezelő helyéhez a fő kapcsolótábla előtt.

9.13. cikk

Vészüzemi áramkör-megszakítók

Az olajégetők, üzemanyag-szivattyúk, üzemanyag-szepurátorok és motortéri ventilátorok vészüzemi áramkör-megszakítóit központi helyen, a berendezésnek helyet adó helyiségeken kívül kell elhelyezni.

9.14. cikk

Berendezések szerelvényei

1.  A kábelbefűzéseket a csatlakoztatandó kábel méretének és a használt kábel típusának megfelelően kell méretezni.

2.  A különböző feszültségű vagy frekvenciájú elosztó áramkörök aljzatait ne lehessen összetéveszteni.

3.  A kapcsolóknak egyidejűleg minden földeletlen kábelt ki kell kapcsolniuk egy áramkörön belül. Földeletlen körön belül egypólusú kapcsolók azonban megengedettek a lakótér-megvilágító körökben, kivéve a mosodákat, fürdőszobákat, mosóhelyiségeket vagy más, nedves üzemelésű gépeket elhelyező helyiségeket.

4.  Ha az áramerősség túllépi a 16 A-t, az aljzatok zárását lehetővé kell tenni egy kapcsolóval, olyan módon, hogy a dugaszt csak az áram lekapcsolásával lehessen bedugni vagy kihúzni.

9.15. cikk

Kábelek

1.  A kábeleknek égésgátlóknak, önoltóknak és víz- és olajállóknak kell lenniük.

A lakóterekben más típusú kábelek is alkalmazhatók, feltéve hogy védelmük hatékony, vannak égésgátló jellemzőik és önoltók.

A villamos kábelek égésgátló szabványainak az alábbiakkal kell összhangban lennie:

a) a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság 60332-1:1993, 60332-3:2000 sz. kiadványai, vagy

b) a tagállamok egyike által elismert, a fentiekkel egyenértékű rendelet.

2.  Az áramforrás és a világítási körökben használt kábelerek minimális keresztmetszete 1,5 mm2.

3.  A kábelek fémarmatúrái, -borításai és -köpenyei normál üzemi feltételek mellett nem használhatók vezetőként vagy földelésként.

4.  A kábelek fémborításait vagy- köpenyeit az áramforrás és világítási körökben legalább egyik végükön földelni kell.

5.  A vezetékek keresztmetszetének figyelembe kell venni a legnagyobb megengedhető véghőmérsékletet (áramhordozó képesség) és a megengedhető feszültségesést. A fő kapcsolótábla és a berendezés legkevésbé előnyben részesített pontja közötti feszültségesés a névleges feszültséghez viszonyítva nem lehet nagyobb 5 %-nál világítás esetén és 7 %-nál a fűtési áramkörök esetén.

6.  A kábeleket védeni kell a mechanikai sérülés ellen.

7.  A kábelek rögzítésének módja biztosítsa, hogy mindennemű nyújtóerő a megengedett határokon belül maradjon.

8.  Ha a kábelek keresztülmennek válaszfalakon vagy fedélzeteken, ezeknek a válaszfalaknak és fedélzeteknek a mechanikai szilárdságára, vízzáróságára és tűzállóságára a behatolás nem lehet hatással.

9.  Minden vezeték végét és csatlakozását úgy kell kialakítani, hogy megőrizzék az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és szükség esetén a tűzállósági jellemzőiket. ►M3   A kábelcsatlakozók számát minimálisra kell korlátozni. ◄

10.  A leengedhető kormányállásokhoz csatlakozó kábeleknek megfelelően rugalmasnak kell lenni, szigetelésük akár –20 °C-ig megfelelően rugalmas, ellenállnak a gőznek és párának, az ultraibolya sugaraknak és az ózonnak.

9.16. cikk

Világítóberendezések

1.  A világítóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a közelükben lévő éghető tárgyak vagy szerkezeti részek ne gyulladhassanak meg az általuk fejlesztett hőtől.

2.  A nyitott fedélzeten levő világítóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a jelzőfények felismerését ne gátolják.

3.  A géptérben vagy kazántérben elhelyezett két világítóberendezést legalább két külön áramkörre kell osztani. Ez a követelmény vonatkozik azokra a helyiségekre is, ahol hűtőberendezés vagy villanymotor van elhelyezve.

9.17. cikk

Jelzőfények

1.  A jelzőfények kapcsolótábláját a kormányállásban kell elhelyezni. Ezeket külön kábelen kell táplálni a főkapcsolótábláról vagy két külön szekunder leágazásról.

2.  Mindegyik jelzőfényt külön kell táplálni a jelzőfények kapcsolótáblájáról, azokat külön kell védeni és kapcsolni.

3.  A 7.05. cikk 2. szakaszában előírtak szerint a megfigyelőberendezés meghibásodása nem befolyásolhatja az általa ellenőrzött világításnak a működését.

4.  Egy funkcionális csoportot alkotó és együtt, ugyanott felszerelt jelzőfényeket egyetlen áramkörről lehet táplálni, kapcsolni és figyelni. Az ellenőrző készülék már az egyik jelzőfény kiesését is kell, hogy jelezze. Kettős világításnál (két világítás egymásra szerelve ugyanabban a burkolatban) azonban nem szabad egy időben használni mindkét fényforrást.

9.18. cikk

(Üres)

9.19. cikk

Mechanikai berendezések riasztó- és biztonsági rendszerei

A mechanikai berendezések megfigyelő- és védelmi riasztó- és biztonsági rendszereinek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) Riasztórendszerek

A riasztórendszereket úgy kell megtervezni, hogy a riasztórendszer meghibásodása miatt az ellenőrzött szerkezet vagy berendezés ne romolhasson el.

A bináris átalakítókat a nyugvóáramelv vagy az ellenőrzött terhelőáramelv alapján kell megtervezni.

A riasztó fényjelzéseknek mindaddig fenn kell maradniuk, amíg a hibát el nem hárították; a nyugtázott vészjelzéseknek megkülönböztethetőnek kell lenni attól a vészjelzéstől, amelyet még nem nyugtáztak. Minden vészjelzésnek hangjelzésből is kell állnia. A hangjelzéseket lehessen kikapcsolni. Egyik hangjelzés kikapcsolása nem akadályozhatja meg, hogy egy másik hangjelzés bekapcsolódjon más okból.

Ötnél kevesebb mérési ponttal rendelkező riasztórendszerek esetében kivételek megengedhetők.

b) Biztonsági rendszerek

A biztonsági rendszereket úgy kell megtervezni, hogy még a kritikus állapot elérése előtt leállítsák vagy lelassítsák az érintett berendezést, vagy erre egy állandóan személyzettel ellátott állomást utasítsanak.

A bináris átalakítókat a terhelőáramelv alapján kell megtervezni.

Ha a biztonsági rendszerek kialakítása nem önellenőrző, akkor biztosítani kell megfelelő működésük ellenőrzését.

A biztonsági rendszereknek a többi rendszertől függetlennek kell lennie.

9.20. cikk

Elektronikus berendezések

1.  Általános rendelkezések

Az alábbi 2. szakaszban szereplő vizsgálati feltételek csak azokra az elektronikus berendezésekre vonatkoznak, amelyek a kormányműhöz és a vízi jármű erőátvivő rendszereihez szükségesek, beleértve azok segédberendezéseit is.

2.  Vizsgálati feltételek

a) Az alábbi vizsgálatok során keletkező feszültségek nem okozhatják az elektronikus berendezések sérülését vagy hibás működését. A vonatkozó nemzetközi szabványok, mint pl. az IEC 60092-504:2001 sz. kiadványa szerinti vizsgálatokat, a hidegállapotteszt kivételével, a készülék kikapcsolt állapotában kell elvégezni. Ezek a vizsgálatok a megfelelő működés ellenőrzését is magukban foglalják.

b) Feszültség- és frekvenciaeltérések



 

Eltérések

folyamatos

rövid idejű

Általános

frekvencia

±5 %

±10 % 5 s

feszültség

±10 %

±20 % 1,5 s

Akkumulátoros működés

feszültség

+30 %/–25 %

 

c) Melegítésteszt

A mintát 55 °C hőmérsékletűre kell melegíteni fél óra alatt. Miután ezt a hőmérsékletet elérték, azt fenntartják 16 órán át. Ezt követően elvégzik az üzemi próbát.

d) Hidegállapotteszt

A mintát lekapcsolják és –25 °C hőmérsékletűre hűtik, majd ezen a hőmérsékleten tartják két órán át. Ezt követően a hőmérsékletet 0 °C-ra emelik és elvégzik az üzemi próbát.

e) Rezgésteszt

A rezgéspróbát minden esetben 90 percig végzik a berendezés vagy annak alkatrészei rezonanciájának három tengelyén. Ha nem alakul ki egyértelmű rezonancia, a rezgéspróbát 30 Hz-en végzik.

A rezgéspróbát szinuszrezgéssel kell elvégezni az alábbi határértékeken belül:

Általános:

f = 2,0–13,2 Hz; a = ±1 mm

(amplitúdó a = a vibrációs szélesség

image

-e)

f = 13,2–100 Hz: gyorsulás ±0,7 g.

A dízelmotorokhoz vagy a kormányszerkezethez szánt berendezéseket a következők szerint kell vizsgálni:

f = 2,0–25 Hz; a = ±1,6 mm

(amplitúdó a = a vibrációs szélesség

image

-e)

f = 25–100 Hz; gyorsulás ±4 g.

A dízelmotorok kipufogócsöveihez szánt érzékelőket viszonylag nagyobb behatásnak lehet kitenni. Ezt a vizsgálatok során figyelembe kell venni.

f) Az elektromágneses kompatibilitási vizsgálatot az IEC 61000-4-2:1995, 61000-4-3:2002, 61000-4-4:1995 sz. kiadványai szerint kell elvégezni, 3. tesztfokozaton.

g) Az elektronikus berendezések vizsgálati feltételeknek való megfelelőségét a tulajdonosnak kell igazolni. Hajóosztályozó társaság által kiadott bizonyítvány igazolásnak tekintendő.

9.21. cikk

Elektromágneses kompatibilitás

A villamos és elektronikus rendszereket nem rongálhatja elektromágneses interferencia. Az általános intézkedések egyenlő fontossággal az alábbiakra terjednek ki:

a) az átviteli utak szétkapcsolása az interferencia forrása és az érintett berendezések között;

b) a zavar okának csökkentése a forrásnál;

c) az érintett berendezések interferenciára való érzékenységének csökkentése.

10. FEJEZET

FELSZERELÉSEK

10.01. cikk

Horgonyok

1.  A 40 méternél nem hosszabb, áruszállításra szolgáló hajókat, kivéve a hajón szállított áruszállító bárkákat, fel kell szerelni orrhorgonnyal, amelynek teljes tömegét (P) az alábbi képlettel lehet kiszámítani:

P = k · B · T [kg]

ahol

k

az a tényező, amely figyelembe veszi a hosszúság (L) és a merevítőrúd (B) közötti kapcsolatot, valamint a hajó típusát:

image

áruszállító bárkáknál azonban k = c-t kell venni;

c

az alábbi táblázatban megadott empirikus tényező:



Tartály bruttó hordképessége tonnában

c tényező

legfeljebb 400, azzal bezárólag

45

400–650, azzal bezárólag

55

650–1 000 , azzal bezárólag

65

1 000 -nél nagyobb

70

Azokon a hajókon, amelyek tartály bruttó hordképessége 400 tonnánál nagyobb, és amelyeket szerkezetük és szándékolt céljuk miatt csak előre meghatározott rövid távolságra használnak, a felügyeleti szerv elfogadhatja, hogy a teljes tömeg (P) csak kétharmada szükséges az orrhorgonyhoz.

2.  A személyhajókat és a nem áruszállításra szolgáló hajókat, a tolóhajók kivételével, olyan orrhorgonnyal kell felszerelni, amelynek teljes tömegét (P) az alábbi képlet adja meg:

P = k · B · T [kg]

ahol:

k

az 1. szakasznak megfelelő tényező, de ha az empirikus tényezőt (c) akarjuk megkapni, akkor a közösségi bizonyítványba bejegyzett, m3-ben megadott vízkiszorítási értéket kell venni a tartály bruttó hordképessége helyett.

3.  Az 1. szakaszban említett hajókat, amelyek hossza nem haladja meg a 86 métert, fel kell szerelni farhorgonnyal, amelyek teljes tömege a P tömeg 25 %-ával egyenlő.

A 86 métert meghaladó maximális hosszúságú hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. vagy 2. szakasz szerint kiszámított teljes tömeg 50 %-ával egyenlő.

A farhorgony nem kötelező az alábbiaknál:

a) azok a hajók, amelyeknek farhorgonya 150 kg-nál könnyebb; az 1. szakasz utolsó bekezdésében említett hajóknál a horgonyok csökkentett súlyát kell figyelembe venni;

b) áruszállító bárkák.

4.  A 86 méter hosszúságot meg nem haladó merev kötelékek meghajtására szolgáló hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. szakasz szerint az engedélyezett és a közösségi bizonyítványba bejegyzett kötelékekre (navigációs egység) kiszámított teljes tömeg 25 %-ával egyenlő.

A 86 métert meghaladó hosszúságú, merev kötelékek áramlásirányú meghajtására szolgáló hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. vagy 2. szakasz szerint az engedélyezett és a közösségi bizonyítványba bejegyzett kötelékekre (navigációs egység) kiszámított teljes tömeg 50 %-ával egyenlő.

5.  Az 1–4. szakasz szerint megállapított horgonytömegeket bizonyos különleges horgonyok esetében csökkenteni lehet.

6.  Az orrhorgonyokra kiszámított teljes P tömeg megosztható egy vagy két horgony között. 15 %-kal csökkenthető, ha a hajó egyetlen orrhorgonnyal van felszerelve és a horgonyláncvezető cső a hajó közepén helyezkedik el.

A 86 métert meghaladó maximális hosszúságú tolóhajók és hajók farhorgonyainak megkövetelt teljes tömegét meg lehet osztani egy vagy két horgony között.

A legkönnyebb horgony tömege a teljes tömeg 45 %-ánál nem lehet kisebb.

7.  Öntöttvas horgonyok nem megengedhetők.

8.  A horgonyokon a tömegüket tartós módon fel kell tüntetni, kidomborodó karakterekkel.

9.  Az 50 kg-nál nehezebb horgonyokat fel kell szerelni csörlővel.

10.  Az egyes orrhorgonyok láncának minimális hossza:

a) 40 m a 30 méternél nem hosszabb hajóknál;

b) a hajó hosszánál 10 m-rel hosszabb, ha a hajó 30 és 50 méter közötti hosszúságú;

c) 60 m, ha a hajó 50 méternél hosszabb.

Minden farhorgonyláncnak legalább 40 méter hosszúnak kell lennie. Ha azonban a hajónak a folyásiránnyal szemben kell megállnia, legalább 60 méter hosszú farhorgonylánccal kell rendelkeznie.

11.  A horgonyláncok R minimális nyúlási szilárdságát az alábbi képlettel kell kiszámítani:

a) legfeljebb 500 kg tömegű horgonyok:

R = 0,35 · P' [kN];

b) 500 kg-nál nagyobb tömegű, de 2 000 kg-ot nem meghaladó tömegű horgonyok:

image

c) 2 000 kg-nál nagyobb tömegű horgonyok:

R = 0,25 · P' [kN].

ahol

P'

minden horgonynak az 1–4. és a 6. szakasz szerint meghatározott elméleti tömege.

A horgonyláncok nyúlási szilárdságát a tagállamban hatályos szabvány szerint kell megadni.

Ha a horgony tömege az 1–6. szakaszban előírtaknál nagyobb, a horgonylánc nyúlási szilárdságát a tényleges horgonytömeg szerint kell megadni.

12.  Azokban az esetekben, ha a fedélzeten megfelelően erősebb horgonyláncokkal nehezebb horgonyok vannak, csak az 1–6. és a 11. szakasz szerint előírt minimális tömegeket és minimális nyúlási szilárdságot kell feltüntetni a közösségi bizonyítványban.

13.  A horgony és a lánc közötti csatlakozódaraboknak (forgógyűrűk) a hozzájuk tartozó lánc nyúlási szilárdságának 20 %-kal többet kell bírnia.

14.  Horgonyláncok helyett kábelek is használhatók. A kábelek nyúlási szilárdságának ugyanolyannak kell lenni, mint a láncokénak, de 20 %-kal hosszabbak.

10.02. cikk

Egyéb felszerelések

▼M7

1.  A tagállamokban hatályban levő, vonatkozó hajózási hatósági rendeletek értelmében a fedélzeten legalább a következő felszereléseket kell tartani:

a) rádiótelefon-berendezés;

b) a vizuális és hangjelzések kibocsátására és a hajó helyzetjelölésére szolgáló berendezések és készülékek;

c) különálló vészvilágítás az előírt veszteglési fények pótlására.

A következő tartályokat is a fedélzeten kell tartani:

a) háztartási hulladék tárolására szolgáló, megjelölt tartály;

b) acélból vagy egyéb ellenálló, nem gyúlékony anyagból készült, megfelelő méretű, de legalább 10 liter űrtartalmú, zárófedéllel ellátott, különálló, megjelölt tartályok a következők gyűjtésére:

aa) olajos tisztítórongyok;

bb) veszélyes vagy szennyező szilárd hulladékok;

cc) veszélyes vagy szennyező folyékony hulladékok;

továbbá az esetlegesen előforduló alábbi anyagok gyűjtésére:

dd) szennyvíz;

ee) egyéb olajos vagy zsíros hulladék.

▼B

2.  A felszerelésnek tovább tartalmaznia kell legalább az alábbiakat:

a) Kikötőkábelek:

A hajókat három kikötőkábellel kell felszerelni. Minimális hosszuk az alábbiak szerint alakul:

első kábel : L + 20 m, de nem hosszabb, mint 100 m,

második kábel : az első kábel 2/3-a,

harmadik kábel : az első kábel 1/3-a.

A legrövidebb kábelre nincs szükség a 20 méternél rövidebb hajók fedélzetén.

A kábeleknek Rs nyúlási szilárdsággal kell rendelkezniük, amit az alábbi képlettel lehet kiszámítani;

L · B · T 1 000 m3-ig: image ;

L · B · T 1 000 m3 felett: image .

Az előírt kábelekhez az EN 10204:1991 sz. európai szabvány 3.1. szakasza értelmében kiadott bizonyítványt a fedélzeten kell tartani.

Ezek a kábelek helyettesíthetők ugyanolyan hosszúságú és nyúlási szilárdságú kötelekkel. A kábelek minimális nyúlási szilárdságát egy bizonyítványban fel kell tüntetni.

b) Vontatókábelek:

A vontatóhajókat számos, a működésükhöz szükséges kábellel kell felszerelni.

A főkábelnek azonban legalább 100 m hosszúnak kell lennie, nyúlási szilárdsága kN-ban legalább a főmotor/főmotorok kW-ban megadott összteljesítményének egyharmada.

Vontatásra alkalmas motorhajókat és tolóhajókat legalább 100 méter hosszú vontatókábellel kell felszerelni, amelynek nyúlási szilárdsága kN-ban legalább a főmotor/főmotorok kW-ban megadott összteljesítményének egynegyede.

c) Egy dobókötél.

d) Egy legalább 0,4 m széles és legalább 4 m hosszú járódeszka, amelynek oldalai világos színű csíkokkal vannak megjelölve. Ezt a járódeszkát korláttal kell ellátni. A felügyeleti szerv engedélyezhet rövidebb járódeszkát rövidebb hajók esetében.

e) Egy csáklya.

f) Egy megfelelő kötszerdoboz, amelynek tartalma megfelel a tagállam vonatkozó rendeletében meghatározottaknak. A kötszerdobozt a szálláshelyen vagy a kormányállásban kell tartani, úgy, hogy szükség esetén könnyen és biztonságosan megközelíthető legyen. Ha a kötszerdobozt lefedve tárolják, a fedelet az I. melléklet 8. ábráján látható kötszerdobozjellel meg kell jelölni, ennek oldalhosszúsága legalább 10 cm.

g) Távcső, 7 × 50 vagy nagyobb átmérőjű lencsével.

h) Egy tábla a fuldoklók mentésére és újraélesztésére vonatkozó utasításokkal.

i) A kormányállásból működtethető keresőfény.

3.  Azokat a hajókat, amelyek fedélzete 1,5 m-nél magasabban van az üres merülési vonal felett, külső lépcsővel vagy csónaklétrával kell ellátni.

10.03. cikk

Hordozható tűzoltó készülékek

▼M7

1.  Az EN 3-7:2007 és az EN 3-8:2007 európai szabvány értelmében a következő helyeken legalább egy hordozható tűzoltó készüléknek kell lennie:

▼B

a) a kormányállásban;

b) a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében;

c) a lakóterekből el nem érhető üzemi helyiségek bejáratainak közelében, amelyekben olyan fűtő-, főző- vagy hűtőberendezések vannak, amelyek szilárd vagy folyékony tüzelőanyagot fogyasztanak;

d) minden gép- és kazántér bejáratánál;

e) a motortérben és a kazántérben a fedélzet alatti megfelelő pontokon, úgy, hogy két tűzoltó készülék között ne legyen 10 méternél nagyobb távolság.

▼M7

2.  Az 1. szakaszban előírt hordozható tűzoltó készülékekhez csak legalább 6 kg töltőtömegű poroltókat, vagy ugyanilyen tűzoltó kapacitású hordozható tűzoltó készülékeket lehet használni. Ezeknek alkalmasnak kell lennie A, B és C osztályú tüzek oltására.

Ettől eltérően a cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezésekkel nem rendelkező hajókon a mínusz (–) 20 °C hőmérsékletig fagyálló, vízbázisú filmképző habot használó, habbal oltó tűzoltó készülékek abban az esetben is elfogadhatók, ha nem alkalmasak C osztályú tüzek oltására. E tűzoltó készülékek űrtartalmának legalább 9 liternek kell lennie.

Minden tűzoltó készüléknek alkalmasnak kell lennie 1 000 V-ig terjedő elektromos rendszerek tüzeinek oltására.

▼B

3.  Használható továbbá, por-, víz- vagy haboltó készülék, amely legalább annak a tűznek az oltására alkalmas, amely a legvalószínűbben előfordulhat az elhelyezés helyén.

4.  A CO2 hordozható tűzoltó készülékek használhatók a hajókonyhában és az elektromos berendezéseknél keletkező tüzek oltására. Ezeknek a tűzoltó készülékeknek a tartalma nem lehet több mint 1 kg annak a helyiségnek 15 m3-ére számítva, ahol a készülékek hozzáférhetők.

▼M7

5.  Minden hordozható tűzoltó készüléket legalább kétévenként hozzáértő személynek kell ellenőriznie. A tűzoltó készüléket ellenőrzési címkével kell ellátni, amely tartalmazza a hozzáértő személy aláírását és az ellenőrzés dátumát.

▼B

6.  Amennyiben a tűzoltó készülékeket nem látható helyen helyezték el, úgy a burkolatot egy legalább 10 cm magasságú, vörös „F” betűvel kell megjelölni, amint az az I. melléklet 3. ábráján látható.

10.03a. cikk

►M6  A személyzeti lakóterek, kormányállások és utasterek védelmét szolgáló tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek ◄

1.  A lakóterekben, a kormányállásban és az utasterekben a tűzoltást csak megfelelő automatikusan nyomás alá kerülő vízpermettel lehet megoldani, mint tartósan rögzített tűzoltórendszerekkel.

2.  A rendszerek beszerelését vagy átalakítását csak erre szakosodott cég végezheti.

3.  A rendszert acélból vagy annak megfelelő éghetetlen anyagból kell készíteni.

4.  A rendszernek percenként legalább 5 l/m2 mennyiségű vizet kell tudnia permetezni a védelemre szoruló legnagyobb helyiség területén.

▼M1

5.  A kisebb mennyiségű vizet használó berendezéseknek típusjóváhagyással kell rendelkezniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A 800(19). határozata, vagy más elismert szabvány szerint. Az ilyen elismerések, amennyiben ezen irányelv nem lényegi elemeinek módosítására szolgálnak, ezen irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban történnek. A típusjóváhagyást csak elfogadott hajóosztályozó társaság vagy akkreditált vizsgálati szerv végezheti el. Az akkreditált vizsgálati intézménynek meg kell felelnie a vizsgálati és kalibráló laboratóriumok alkalmasságának általános követelményeire vonatkozó európai szabványnak (EN ISO/CEI 17025: 2000).

▼M7

6.  A tűzoltórendszereket egy szakértő vizsgálja meg:

a) első használatbavétel előtt;

b) kioldást követően, újbóli üzembe helyezés előtt;

c) jelentős módosítást vagy javítást követően, újbóli üzembe helyezés előtt;

d) rendszeresen legalább kétévente.

A d) pontban említett vizsgálatokat a tűzoltó rendszerekre szakosodott, hozzáértő céget képviselő hozzáértő személy is elvégezheti.

7.  A 6. szakasz szerinti ellenőrzés során a szakértő vagy hozzáértő személy igazolja, hogy a rendszerek megfelelnek-e ezen cikk követelményeinek.

Az ellenőrzés legalább a következőket tartalmazza:

a) a teljes rendszer külső ellenőrzése;

b) a biztonsági rendszerek és a fúvókák funkcionális próbája;

c) a nyomástartályok és a szivattyúzó rendszer funkcionális próbája.

8.  Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a szakértő vagy a hozzáértő személy aláírását és az ellenőrzés dátumát.

▼B

9.  A felszerelt berendezések számát be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

▼M3 —————

▼B

10.03b. cikk

►M6  A motorterek, kazánterek és szivattyúterek védelmét szolgáló tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek ◄

▼M1

1.  Oltóanyagok

A motorterek, kazánterek, és szivattyúházak védelmére kizárólag a következő oltóanyagokat használó tartósan rögzített tűzoltórendszereket lehet alkalmazni:

a) CO2 (szén-dioxid);

b) HFC 227 ea (heptafluorproprán);

c) IG-541 (52 % nitrogén, 40 % argon, 8 % szén-dioxid);

▼M3

d) FK-5-1-12 (Dodekafluor-2-metilpentan-3-on).

▼M1

Egyéb oltóanyagok használatára csak az ezen irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban adható engedély, amennyiben az a jelen irányelv nem lényegi elemeinek módosítására szolgál.

▼B

2.  Szellőzés, légbeszívás

a) A propulziós motorok égési levegőjét nem szabad az ellenőrzött helyiségekből tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerekkel kivonni. Ez nem vonatkozik arra, amikor két, egymástól független és hermetikusan elkülönített főmotortér van, vagy ha a főmotortér mellett van egy külön motortér az orrtolónak, amely biztosítja, hogy a hajó mozgásban maradjon saját erőátvitellel, akkor is, ha a főmotortérben tűz ütne ki.

b) Az ellenőrzött helyiség minden kényszerített szellőzésének automatikusan ki kell kapcsolni, ha a tűzvédelmi rendszer kiold.

c) Kéznél kell lenniük olyan eszközöknek, amelyekkel a levegőt beengedő és a gázokat kieresztő nyílásokat az ellenőrzött helyiségben gyorsan be lehet fedni. Egyértelműen érzékelhetőnek kell lenni annak, hogy ezek nyitva vagy zárva vannak.

d) A motorterekben felszerelt sűrítettlevegő-tartályokon levő nyomásszabályozó szelepeken távozó levegőt a szabadba kell vezetni.

e) Az oltóanyag behatolása miatt fellépő túlnyomás vagy túl alacsony nyomás nem károsíthatja az ellenőrzött helyiséget körülvevő válaszfalak szerkezeti elemeit. A nyomásnak veszély nélkül ki kell egyenlítődnie.

f) Az ellenőrzött helyiségekben lennie kell olyan berendezésnek, amellyel az oltóanyag és az égési gázok kivonhatók. Ezek a berendezések az ellenőrzött helyiségen kívülről működtethetők, és az ilyen helyiségben a tűz nem férhet hozzájuk. Ha az elszívóberendezés tartósan rögzített, azt ne lehessen bekapcsolni, amíg a tűz oltása folyamatban van.

3.  Tűzjelző rendszer

Az ellenőrzött helyiséget megfelelő tűzjelző rendszerrel kell figyelni. A riasztásnak meg kell jelennie a kormányállásban, a lakóterekben és az ellenőrzött helyiségben.

4.  Csőrendszer

a) Az oltóanyagnak az ellenőrzött helyiségbe történő bejutását és az ott történő szórását rögzített csőrendszerrel kell biztosítani. Az ellenőrzött helyiségben a csövek és a hozzájuk tartozó szerelékek acélból készülnek. A tartályokat összekötő csövek és a kompenzátorok ez alól kivételt jelentenek, feltéve hogy a felhasznált anyagok tűz esetén egyenértékű jellemzőkkel bírnak. A csöveket kívül és belül egyaránt védeni kell a korrózió ellen.

▼M3

b) A kieresztő fúvókákat úgy kell méretezni és rögzíteni, hogy az oltóanyag eloszlása egyenletes legyen. Különösen fontos, hogy az oltóanyagnak a padlólemezek alatt is hatékonynak kell lennie.

▼B

5.  Kioldóberendezés

a) Önkioldó tűzvédelmi rendszerek nem megengedhetők.

b) A tűzvédelmi rendszer kioldásának az ellenőrzött helyiségen kívül levő megfelelő helyről kell történnie.

c) A kioldóberendezést úgy kell felszerelni, hogy tűz esetén működtethető legyen, és ha az ellenőrzött helyiségben a tűz vagy robbanás miatt károsodás keletkezik, a szükséges oltóanyag-mennyiség bejuttatható legyen.

A nem mechanikus kioldóberendezések áramellátása két, egymástól független energiaforrásból történik. Ezeket az energiaforrásokat az ellenőrzött helyiségen kívül kell elhelyezni. Az ellenőrzött helyiségben levő vezérlővonalakat úgy kell megtervezni, hogy tűz esetén még 30 percig üzemképesek maradjanak. Ezt a követelményt teljesíteni kell villamosvezetékek esetén, ha megfelelnek az IEC 60331-21:1999 sz. szabványnak.

Ha a kioldóberendezések elhelyezése olyan, hogy nem láthatók, az őket fedő panelt meg kell jelölni a „tűzvédelmi berendezés” szimbólummal, az I. melléklet 6. ábrája szerint, amelynek magassága legalább 10 cm, és az alábbi szöveget tartalmazza fehér alapon piros betűkkel:

„Feuerlöscheinrichtung

Installation d'extinction

Brandblusinstallatie

Fire-fighting installation”.

d) Ha a tűzvédelmi rendszer több helyiség védelmére szolgál, minden helyiségre külön kioldóberendezésre van szükség, és azokat egyértelműen meg kell jelölni.

e) Minden kioldóberendezés mellé jól láthatóan és kitörölhetetlen módon ki kell függeszteni a kezelési utasításokat a tagállamok egyik nyelvén. Ezek különösen az alábbiakra vonatkozó utasításokat tartalmazzák:

aa) a tűzvédelmi rendszer kioldása;

bb) annak ellenőrzése, hogy az ellenőrzött helyiségből mindenki távozott;

▼M3

cc) a legénység teendői a tűzvédelmi rendszer kioldásakor és az ellenőrzött helyiségeknek a kioldást vagy elárasztást követő megközelítésekor, különös tekintettel veszélyes anyagok esetleges jelenlétére;

▼B

dd) a legénység dolga a tűzvédelmi rendszer meghibásodása esetén.

f) A kezelési utasítás figyelmeztet arra, hogy a tűzvédelmi rendszer kioldása előtt az ellenőrzött helyiségből a levegőt kiszívó égésmotorokat ki kell kapcsolni.

6.  Figyelmeztető rendszer

a) A tartósan rögzített tűzvédelmi rendszereket fel kell szerelni hang- és fényjelző figyelmeztető rendszerekkel.

b) A figyelmeztető rendszernek azonnal be kell kapcsolnia, amint a tűzvédelmi rendszer kiold. A figyelmeztető hangjelzésnek elegendő ideig kell szólnia, míg az oltóanyag el nem indul, és azt ne lehessen kikapcsolni.

c) A figyelmeztető jelzésnek az ellenőrzött helyiségekben és a hozzájuk vezető folyosókon kívül egyértelműen észlelhetőnek és jól hallhatónak kell lennie, még akkor is, ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik. Az ellenőrzött helyiség más hang- és fényjelzéseitől egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük.

d) A hangjelzésnek jól hallhatónak kell lennie a szomszédos helyiségekben is, még akkor is, ha az összekötő ajtók zárva vannak, és ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik.

e) Amennyiben a figyelmeztető rendszer nem önellenőrző a rövidzárak, vezetékmegtörések és feszültségesés tekintetében, megfelelő működésének ellenőrzését lehetővé kell tenni.

f) Minden olyan helyiségnél, amelyet oltóanyaggal lehet elárasztani, egy jól látható figyelmeztetést kell kitenni, amelyen a következő olvasható, fehér alapon piros betűkkel:

„Vorsicht, Feuerlöscheinrichtung!

Bei Ertönen des Warnsignals (Beschreibung des Signals) den Raum sofort verlassen!

Attention, installation d'extinction d'incendie!

Quitter immédiatement ce local au signal (description du signal)

Let op, brandblusinstallatie!

Bij het in werking treden van het alarmsignaal (omschrijving van het signaal) deze ruimte onmiddellijk verlaten!

Warning, fire-fighting installation!

Leave the room as soon as the warning signal sounds (description of signal)”.

7.  Nyomástartályok, szerelékek és nyomástartó csövek

a) A nyomástartályoknak, a szerelékeknek és a nyomástartó csöveknek meg kell felelniük az egyik tagállamban hatályos előírásoknak.

b) A nyomástartályokat a gyártó utasításai szerint kell felszerelni.

c) Nyomástartályokat, szerelékeket és nyomástartó csöveket nem szabad a lakóterekben felszerelni.

d) A nyomástartályok szekrényeiben és felszerelési helyein a hőmérséklet nem lépheti túl az 50 °C-ot.

e) A fedélzeten levő szekrényeket és felszerelési helyeket szilárdan rögzíteni kell, el kell látni ventilátorokkal, amelyeket úgy kell elhelyezni, hogy a nyomástartály szivárgása esetén ne kerülhessen gáz a hajó belsejébe. Másik helyiségekkel való közvetlen összeköttetés nem megengedhető.

8.  Az oltóanyag mennyisége

Amennyiben az oltóanyag mennyisége egynél több helyiségre szolgál, a rendelkezésre álló oltóanyag teljes mennyiségének nem kell többnek lennie, mint amennyi a legnagyobb ellenőrzött helyiséghez szükséges.

9.  Felszerelés, felügyelet és dokumentálás

a) A rendszert csak tűzvédelmi rendszerekre szakosodott cég szerelheti fel és módosíthatja. Az oltóanyag gyártójának és a rendszer gyártójának követelményeit (termékadatlap, biztonsági adatlap) be kell tartani.

▼M7

b) A rendszert egy szakértő vizsgálja meg:

aa) első használatbavétel előtt;

bb) kioldást követően, újbóli üzembe helyezés előtt;

cc) jelentős módosítást vagy javítást követően, újbóli üzembe helyezés előtt;

dd) rendszeresen legalább kétévente.

A dd) pontban említett vizsgálatokat a tűzoltó rendszerekre szakosodott, hozzáértő céget képviselő hozzáértő személy is elvégezheti.

c) A felülvizsgálat során a szakértő vagy a hozzáértő személy ellenőrzi, hogy a rendszer megfelel-e az e cikkben foglalt követelményeknek.

▼B

d) Az ellenőrzésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie:

aa) az egész rendszer külső ellenőrzése;

bb) a csövek tömítettségének ellenőrzése;

cc) a vezérlő- és kioldórendszerek üzemi próbája;

dd) a nyomástartályok és tartalmuk ellenőrzése;

ee) az ellenőrzött helyiség tömítettségének és zárszerkezeteinek ellenőrzése;

ff) a tűzjelző rendszer ellenőrzése;

gg) a figyelmeztető rendszer ellenőrzése.

▼M7

e) Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a szakértő vagy a hozzáértő személy aláírását és az ellenőrzés dátumát.

▼B

f) A tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek számát be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

10.  CO2-tűzoltórendszerek

Az oltóanyagként CO2-t használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszokban foglalt követelményeken túl:

a) A CO2-tartályokat az ellenőrzött helyiségen kívül, a többi helyiségtől hermetikusan elzárt helyen vagy szekrényben kell tárolni. Ezen helyek vagy szekrények ajtajai kifelé nyílnak, zárhatók és rajtuk az „Általános veszély figyelmeztetés” jel látható, az I. melléklet 4. ábrája szerint, amely legalább 5 cm magas, továbbá a „CO2” jelzés, ugyanolyan színnel és ugyanolyan magas betűkkel.

b) A CO2-tartályok fedélzet alatti felszerelési helyeinek a szabadból könnyen megközelíthetőnek kell lenni. Ezek a helyiségek megfelelő, szívónyílással ellátott önálló szellőzéssel rendelkeznek, a fedélzeten levő többi szellőztetőrendszertől teljesen függetlenek.

c) A CO2-tartályokat 0,75 kg/l-nél jobban nem szabad feltölteni. A nyomás alatt nem levő CO2-gáz adott tömegét 0,56 m3/kg-nak kell venni.

d) Az ellenőrzött helyiségre szolgáló CO2 tömegének a bruttó tömeg legalább 40 %-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 120 másodperc alatt kell tudni biztosítani, és ellenőrizni kell azt, hogy a kibocsátás teljes volt-e.

e) A tartályszelepek kinyitása és az áramlásszabályozó szelep működtetése külön vezérlési műveletek.

f) A 6. szakasz b) alpontjában említett megfelelő idő legalább 20 másodperc. Rendelkezni kell megbízható eszközzel a CO2-gáz kibocsátását megelőző késleltetés biztosításához.

11.  HFC-227ea – tűzvédelmi rendszerek

A HFC 227ea-t oltóanyagként használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszban foglalt követelményeken túl:

a) Ha több helyiséget szándékoznak védeni, minden helyiséget fel kell szerelni saját tűzvédelmi rendszerrel.

b) Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt HFC 227ea tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri, és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki.

c) Mindent tartályt fel kell szerelni gáznyomás-ellenőrző készülékkel.

d) A tartályokat nem szabad 1,15 kg/l-nél jobban megtölteni. A nyomás alatt nem levő HFC 227ea adott tömegét 0,1374 m3/kg-nak kell venni.

e) A HFC 227ea tömegének az ellenőrzött helyiség bruttó térfogata legalább 8 %-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 10 másodperc alatt kell biztosítani.

f) A HFC 227ea tartályokat fel kell szerelni nyomásfigyelővel, amely hang- és fényjelzést ad a kormányállásban, amennyiben a hajtóerő indokolatlanul esik. Kormányállás hiányában a vészjelzést az ellenőrzött helyiségben kell adni.

g) Elárasztást követően az ellenőrzött helyiségben a koncentráció nem lépheti túl a 10,5 %-ot.

h) A tűzvédelmi rendszer nem tartalmazhat alumíniumból készült alkatrészeket.

12.  IG-541 – tűzvédelmi rendszerek

Az IG-541-et oltóanyagként használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszban foglalt követelményeken túl:

a) Ha több helyiséget szándékoznak védeni, amelyek bruttó térfogata különböző, mindegyik helyiséget saját tűzvédelmi rendszerrel kell felszerelni.

b) Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt IG-541 tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri, és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki.

c) Minden tartályt fel kell szerelni tartalom-ellenőrző készülékkel.

d) A tartály töltési nyomása nem lépheti túl a 200 bart +15 °C -on.

e) Az IG-541 tömege az ellenőrzött helyiség bruttó térfogatának legalább 44 %-a, és legfeljebb 50 %-a. Ezt a mennyiséget 120 másodpercen belül kell biztosítani.

▼M3

13.  FK-5-1-12 – tűzvédelmi rendszerek

Az FK-5-1-12-t oltóanyagként használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. bekezdésben foglalt követelményeken túl:

a) ha több helyiséget szándékoznak védeni, amelyek bruttó térfogata különböző, mindegyik helyiséget saját tűzvédelmi rendszerrel kell felszerelni;

b) az ellenőrzött helyiségben felszerelt összes FK-5-1-12 tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. A túlnyomás-szabályozó szelepnek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri, és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki;

c) mindent tartályt fel kell szerelni gáznyomás-ellenőrző készülékkel;

d) a tartályokat nem szabad 1,00 kg/l-nél jobban megtölteni. A nyomás alatt nem levő FK-5-1-12 adott tömegét 0,0719 m3/kg-nak kell venni;

e) a FK-5-1-12 tömegének az ellenőrzött helyiség bruttó térfogata legalább 5,5 %-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 10 másodpercen belül kell biztosítani;

f) az FK-5-1-12 tartályokat nyomásfigyelővel kell felszerelni, amely hang- és fényjelzést ad a kormányállásban, amennyiben a hajtóerő indokolatlanul esik. Kormányállás hiányában a vészjelzést az ellenőrzött helyiségen kívül kell adni;

g) elárasztást követően az ellenőrzött helyiségben a koncentráció nem lépheti túl a 10,0 %-ot.

▼M3

10.03c. cikk

Tárgyak védelmére szolgáló, tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek

Tárgyak védelmére szolgáló, tartósan rögzített tűzoltórendszerek csak a bizottság ajánlása alapján engedélyezhetők.

▼B

10.04. cikk

Mentőcsónakok

1.  Az alábbi vízi járműveken tartani kell az EN 1914:1997 sz. európai szabvány szerinti mentőcsónakot:

a) a 150 tonnánál nagyobb hordképességű önjáró teherhajókat és uszályokat;

b) a 150 m3-nél nagyobb vízkiszorítású vontató- és tolóhajókat;

c) az úszó munkagépeket;

d) az utasszállító hajókat.

2.  Az ilyen mentőcsónakokat egy személynek tudnia kell biztonságosan vízre helyezni az első szükséges kézi intézkedéstől számított öt percen belül. Ha gépi meghajtású vízrebocsátó eszközt használnak, annak ugyanolyan biztonságosnak kell lennie, és a gyors vízrebocsátást nem befolyásolhatja, ha az áramforrás leáll.

3.  A felfújható csónakokat a gyártó előírásai szerint kell ellenőrizni.

10.05. cikk

Mentőgyűrűk és mentőmellények

1.  A vízi járművek fedélzetén az EN 14144:2002 sz. európai szabvány szerint legalább három mentőgyűrűnek kell lenni. Ezek használatra készek, a fedélzeten a tartójukhoz történő rögzítés nélkül helyezkednek el. Legalább egy mentőgyűrűnek kell lennie a kormányállás közvetlen közelében, ezt fel kell szerelni öngyújtó, elemmel működő fénnyel, amelyet a víz nem olt ki.

2.   ►M3  Minden, a vízi jármű fedélzetén szokásosan tartózkodó személy számára legyen hozzáférhető személyhez igazított, önműködően felfújódó, az EN 395: 1998 sz., EN 396:1998 sz., EN ISO 12402-3: 2006 sz. vagy EN ISO 12402-4: 2006 sz. európai szabványnak megfelelő mentőmellény. ◄

Gyermekek számára az e szabványoknak megfelelő, nem felfújható mentőmellények is megengedhetők.

3.  Ellenőrzésük a gyártó előírásai szerint történik.

11. FEJEZET

BIZTONSÁG A MUNKAÁLLOMÁSOKON

11.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  A hajókat úgy kell megépíteni, elrendezni és felszerelni, hogy az emberek biztonságosan tudjanak dolgozni és mozogni.

2.  A fedélzeti munkavégzéshez szükséges tartósan rögzített berendezéseket úgy kell kiépíteni, elrendezni és rögzíteni, hogy működésük, használatuk és karbantartásuk biztonságos legyen. A hordozható vagy magas hőmérsékletű szerkezeti elemeket szükség esetén védelmi berendezésekkel kell felszerelni.

11.02. cikk

Leesés elleni védelem

1.  A fedélzeteknek és az oldalfedélzeteknek simának kell lennie, sehol sem okozhatnak megcsúszást, és nem alakulhat ki rajtuk tócsa.

2.  A fedélzetek, oldalfedélzetek, motortérpadlók, fordulók, lépcsők és az oldalfedélzet kikötőbakjainak teteje olyan legyen, hogy azokon ne lehessen megcsúszni.

3.  Az oldalfedélzet kikötőbakjainak tetejét és a folyosókon levő akadályokat, úgymint lépcsőszegélyek, a környezettől elütő színre kell festeni.

▼M7

4.  A fedélzetek és oldalfedélzetek külső szélét legalább 0,90 m magas mellvédekkel vagy az EN 711:1995 európai szabványnak megfelelő folyamatos védőkorláttal kell felszerelni. Az olyan munkaállomásokat, ahol fennáll az 1 m-t meghaladó magasságból való leesés veszélye, legalább 0,90 m magas mellvédekkel vagy nyíláskeretekkel vagy az EN 711:1995 európai szabványnak megfelelő folyamatos védőkorláttal kell felszerelni. Ha az oldalfedélzetek védőkorlátai leengedhetők:

a) a nyíláskerethez 0,7–1,1 m magasságban további, 0,02–0,04 m átmérőjű, folyamatos fogódzót kell rögzíteni; valamint

b) ott, ahol az oldalfedélzet kezdődik, jól látható helyre az I. függelék 10. ábrájának megfelelő, legalább 15 cm átmérőjű jelzéseket kell felhelyezni.

Nyíláskeret hiányában rögzített védőkorlátot kell elhelyezni.

▼M7

4a.  A 4. szakasztól eltérően a lakótérrel nem rendelkező bárkákat és uszályokat nem kötelező mellvéddel vagy védőkorláttal ellátni, amennyiben:

a) a fedélzetek és az oldalfedélzetek külső széleit lábvédő korláttal látták el;

b) a nyíláskereteket a 4. szakasz a) pontjának megfelelően fogódzókkal látták el; valamint

c) a fedélzeten jól látható helyre az I. függelék 10. ábrájának megfelelő, legalább 15 cm átmérőjű jelzéseket helyeztek el.

4b.  A 4. szakasztól eltérően a süllyesztett vagy emelt rakományfedélzettel rendelkező hajók esetében nem kötelező védőkorláttal ellátni a fedélzetek külső széleit vagy az oldalfedélzeteket, amennyiben:

a) a folyosó a süllyesztett fedélzetek felett halad át és az EN 711:1995 szabványnak megfelelően rögzített védőkorlátok szegélyezik; valamint

b) a védőkorlát nélküli helyekre vezető utaknál jól látható helyre az I. függelék 10. ábrájának megfelelő, legalább 15 cm átmérőjű jelzéseket helyeztek el.

▼B

5.  Az olyan munkaállomásokon, ahol több mint 1 méterről le lehet esni, a felügyeleti szerv előírhatja a megfelelő felszerelés és berendezés használatát a biztonságos munkavégzés biztosítása érdekében.

▼M7

6.  A 4., 4. a) és 4. b) szakasz az 1.06. cikk értelmében átmeneti követelmény, amely 2016. december 1-jéig marad hatályban.

▼B

11.03. cikk

A munkaállomások méretezése

A munkaállomásoknak elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy az ott dolgozó valamennyi embernek elegendő szabad mozgástere legyen.

11.04. cikk

Oldalfedélzetek

1.  Az oldalfedélzet teljes szélessége legalább 0,60 m. Ez a szám csökkenthető 0,50 m-re bizonyos pontokon, amelyek a hajó üzemeltetéséhez szükségesek, mint pl. a fedélzetmosó szelepek. A kikötőbakoknál és a kötélbakoknál ez 0,40 m-re csökkenthető.

▼M7

2.  Az oldalfedélzet felett mért 0,9 m magasságig az oldalfedélzet tiszta szélessége 0,50 m-re csökkenthető, ha a fenti tiszta szélesség a hajótest külső széle és a raktér belső széle között nem kisebb 0,65 m-nél.

▼B

3.  Az 1. és 2. szakasz követelményei az oldalfedélzet feletti legfeljebb 2,00 m magasságig érvényesek.

▼M7

4.  A 2. szakasz az 1.06. cikk értelmében átmeneti követelmény, amely 2016. december 1-jéig marad hatályban.

▼B

11.05. cikk

A munkaállomások megközelítése

1.  A személyek és tárgyak mozgásához szükséges bejáratoknak és folyosóknak megfelelő méretűnek kell lenni, elrendezésük pedig az alábbiakat követi:

a) a bejáratok nyílásainál elegendő hely van, hogy a mozgás ne legyen akadályozva;

b) az átjáró teljes szélességének meg kell felelnie a munkaállomás tervezett használatának, nem lehet 0,60 m-nél keskenyebb, kivéve 8 m-nél rövidebb vízi járművek esetében, amikor 0,50 m-re csökkenthető;

c) a folyosó teljes magassága a párkánnyal együtt legalább 1,90 m.

2.  Az ajtókat úgy kell elrendezni, hogy mindkét oldalról biztonságosan nyithatók és csukhatók legyenek. Véletlen nyitás vagy csukás ellen védeni kell őket.

3.  Ha a bejáratok, kijáratok és átjárók szintjében 0,5 m-nél nagyobb különbség mutatkozik, akkor megfelelő lépcsőket, létrákat, hágcsókat vagy hasonló felszereléseket kell alkalmazni.

4.  Lépcsőt akkor kell alkalmazni, ha a tartósan elfoglalt munkaállomás szintje 1 m-rel meghaladja azt a szintet, ahonnan az elérhető. Ez a követelmény nem vonatkozik a vészkijáratokra.

5.  A raktérrel rendelkező hajóknál minden raktér mindkét végén tartósan rögzített bejárati lehetőséget kell biztosítani.

Az 1. mondattól való eltérésként a tartósan rögzített bejárati lehetőségtől el lehet tekinteni, ha legalább két létra áll rendelkezésre, amelyek legalább 3 lépcsőfokkal túlnyúlnak a nyíláskereten és hajlásszögük 60o.

11.06. cikk

Kijáratok és vészkijáratok

1.  A kijáratok számának, kialakításának és méreteinek, beleértve a vészkijáratokét is, összhangban kell lenniük a helyiség rendeltetésével és nagyságával. Ha az egyik kijárat vészkijárat, azt egyértelműen meg kell jelölni.

2.  A vészkijáratok és a vészkijáratként használt tetőablakok fedeleinek nyílása legalább 0,36 m2, a legkisebb méret pedig legalább 0,50 m.

11.07. cikk

Létrák, lépcsők és hasonló felszerelések

1.  A lépcsőket és a létrákat szilárdan rögzíteni kell. A lépcsők legalább 0,60 m szélesek, és a fogódzók közötti teljes szélesség legalább 0,60 m; a lépcsők legalább 0,15 m mélyek; a lépcsőfokok felülete csúszásmentes, a háromnál több fokú lépcsők pedig fogódzóval vannak felszerelve.

2.  A létrák és a külön felszerelt lépcsőfokok teljes szélessége legalább 0,30 m; a lépcsőfokok nem lehetnek 0,30 m-nél távolabb egymástól, és a lépcsőfokok és a szerkezeti elemek közötti távolság legalább 0,15 m.

3.  A létrák és a külön felszerelt lépcsőfokok felülről könnyen észlelhetők, a kijárati nyílásoknál pedig biztonsági fogódzókkal vannak felszerelve.

4.  A hordozható létráknak legalább 0,40 m, az alapnál legalább 0,50 m szélesnek kell lenniük; biztosítani kell, hogy ne dőlhessenek fel, vagy ne csúszhassanak meg; a létrafokokat biztonságosan rögzíteni kell a függőleges részhez.

11.08. cikk

Belső terek

1.  A belső munkaállomások méretének, kiépítésének és elrendezésének összhangban kell lenni a végzett munkával, és meg kell felelni az egészség- és biztonságvédelmi követelményeknek. A helyiségeket fel kell szerelni megfelelő, nem kápráztató világítással és szellőztető rendszerrel. Szükség esetén a megfelelő hőmérsékletet fenntartó fűtőberendezéssel kell felszerelni.

2.  A belső munkaállomások padlójának szilárdnak és tartósnak kell lennie, kialakításának pedig olyannak, amely nem okoz elbotlást vagy megcsúszást. A fedélzetekben és a padlókban levő nyílásokat nyitott helyzetben rögzíteni kell a leesés ellen, az ablakokat és a tetőablakokat pedig úgy kell kiépíteni és felszerelni, hogy működésük és tisztításuk biztonságos legyen.

11.09. cikk

Zaj- és rezgésvédelem

1.  A munkaállomásokat úgy kell elhelyezni, felszerelni és tervezni, hogy a legénység tagjai ne legyenek kitéve káros rezgéseknek.

2.  Az állandó munkaállomásokat továbbá úgy kell kialakítani és hangszigetelni, hogy a legénység tagjainak egészségét és biztonságát a zaj ne érintse.

3.  Azon legénységnek, akik minden nap 85 dB(A)-t meghaladó zajszintnek vannak kitéve, egyéni hallásvédő felszerelést kell biztosítani. A 91 dB(A)-t meghaladó zajszintű munkaállomásokon ki kell tenni egy táblát, amely egy szimbólummal jelzi, hogy a hallásvédő felszerelés használata kötelező, ennek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 7. ábrája szerint.

11.10. cikk

Nyílásfedelek

1.  A nyílásfedeleknek könnyen hozzáférhetőeknek és biztonságos kezelhetőségűeknek kell lenni. A 40 kg-ot meghaladó súlyú nyílásfedeleket úgy kell kialakítani, hogy csússzanak vagy elforduljanak, illetve fel kell szerelni ezeket mechanikus nyitószerkezettel. Az emelőszerkezettel nyíló nyílásfedeleket fel kell szerelni megfelelő és könnyen kapcsolható szerkezetekkel. A nem cserélhető nyílásfedeleket és a felső párkányokat jól láthatóan meg kell jelölni, hogy látszódjon, melyik nyílásfedélhez tartoznak, és fel kell tüntetni az említett nyílásfedelek pontos helyét.

2.  A nyílásfedeleket rögzíteni kell, hogy a szél vagy a rakodóberendezés ne hajlíthassa ki azokat. A csúszófedeleket rögzítőszerkezettel kell felszerelni, amelyek megakadályozzák a 0,40 m-nél nagyobb véletlen vízszintes elmozdulást; ezeket rögzíteni kell a végleges pozíciójukban. A többsoros nyílásfedeleket rögzítőszerkezettel kell ellátni, amelyek pozícióba rögzítenek.

3.  A mechanikusan működő nyílásfedelek áramforrásának automatikusan ki kell kapcsolnia, amikor a vezérlőkapcsoló kiold.

4.  A nyílásfedeleknek el kell bírniuk azokat a terheket, amelyeknek ki lehetnek téve. Azoknak a nyílásfedeleknek, amelyeken járkálhatnak, legalább 75 kg koncentrált súlyt kell elbírniuk. Azokat a nyílásfedeleket, amelyeket nem alakítottak ki, hogy járkáljanak rajtuk, eszerint kell megjelölni. Azokat a nyílásfedeleken, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a fedélzeti hajórakományt elbírják, meg kell jelölni a megengedett terhelést t/m2-ben. Ha szükség van alátámasztásra a megengedett legnagyobb terhelés felvételéhez, ezt egy alkalmas helyen jelölni kell; ebben az esetben a vonatkozó rajzokat a fedélzeten kell tartani.

11.11. cikk

Csörlők

1.  A csörlőket úgy kell kialakítani, hogy a munkavégzés biztonságos legyen. A csörlőket a teher véletlen kioldását megakadályozó szerkezettel fel kell szerelni. Az automatikus reteszelés nélküli csörlőkön féket kell felszerelni, amely megfelelően megállíthatja a húzóerőt.

2.  A kézzel működtetett csörlőkre olyan szerkezetet kell szerelni, amely megakadályozza a forgattyú visszacsapását. A mind gépi, mind kézi erővel meghajtott csörlőket úgy kell kialakítani, hogy a motoros hajtóerő-vezérlés ne aktiválhassa a kézi vezérlést.

11.12. cikk

Daruk

1.  A darukat a legjobb gyakorlat szerint kell megépíteni. A működésük során keletkező erőket biztonságosan kell átadni a hajó szerkezetének; ezek nem ronthatnak a stabilitáson.

2.  A darukra a gyártó, alábbi információkat tartalmazó tábláját fel kell tenni:

a) a gyártó neve és címe;

b) a CE-jelölés és a gyártás éve;

c) sorozat vagy típus;

d) ahol van, sorozatszám.

3.  A darukon a megengedhető legnagyobb terhelést letörölhetetlenül és jól olvashatóan fel kell tüntetni.

Ha egy daru biztonságos üzemi terhelése nem lépi túl a 2 000 kg-ot, elegendő, ha a darun feltüntetik a maximális hatósugár üzemi terhelését letörölhetetlenül és jól olvashatóan.

4.  A törési és nyírási balesetek elkerülése végett fel kell szerelni védelmi berendezéseket. A daru külső részei mellett felfele, lefele és oldalra 0,5 m biztonsági távolságot kell hagyni, a külső részek és a környező tárgyak között. Munkaállomásokon és folyosókon kívül az oldalsó biztonsági távolság nem kötelező.

5.  A gépi meghajtású daruknál lehetővé kell tenni az engedély nélküli használat megelőzését. Ezeket a darukat csak a fenti daruvezetői állásból lehessen elindítani. A vezérlésnek automatikusan visszatérő típusúnak kell lennie (folyamatos nyomású gombok); működésük irányának minden kétséget kizáróan egyértelműnek kell lenni.

Ha a gépi meghajtás leáll, a tehernek nem szabad ellenőrizetlenül leesnie. A véletlen darumozgásokat meg kell előzni.

Az emelőszerkezet felfele irányuló mozgását és a biztonságos üzemi terhelés túllépését megfelelő eszközzel kell korlátozni. Az emelőszerkezet lefele irányuló mozgását korlátozni kell, ha a tervezett üzemi feltételek mellett a kampó illesztésekor kettőnél kevesebb kábelmenet van a dobon. Az ide tartozó számláló még azután is mozoghat, miután az automatikus korlátozóberendezés működésbe lépett.

A futókötélzet kábelei nyúlási szilárdságának a kábel megengedhető terhelése ötszörösének kell lennie. A kábelszerkezetnek hibátlannak kell lennie, és a kialakításnak meg kell felelnie a darukon történő használatnak.

▼M7

6.  A darukat szakértő vizsgálja meg:

a) első használatbavétel előtt;

b) jelentős módosítást vagy javítást követően, újbóli üzembe helyezés előtt;

c) rendszeresen legalább tízévente.

E vizsgálat során számításokkal és fedélzeti terhelési próbával kell igazolni a megfelelő szilárdságot és stabilitást.

Ha a daru biztonságos üzemi terhelése nem lépi túl a 2 000 kg-ot, a szakértő dönthet úgy, hogy a számításos igazolás teljes egészében vagy részben helyettesíthető egy, a biztonságos terhelés 1,25-szorosával a teljes működési tartományban végrehajtott terhelési próbával.

Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a szakértő aláírását és az ellenőrzés dátumát.

7.  A darukat rendszeresen, de legalább 12 havonta hozzáértő személynek kell ellenőriznie. A szemle során a daru biztonságos üzemi feltételeit szemrevételezéssel és üzemi próbával kell ellenőrizni.

Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a hozzáértő személy aláírását és az ellenőrzés dátumát.

▼M7 —————

▼B

9.  Azoknak a daruknak, amelyek biztonságos üzemi terhelése meghaladja a 2 000 kg-ot, vagy amelyeket teherátrakásra használnak, vagy amelyeket kocsiemelők, pontonok vagy egyéb úszó munkagépek fedélzetén, illetve munkaterületen levő vízi járművön használnak, a tagállamok egyike követelményeinek is meg kell felelniük.

▼M7

10.  A daru gyártójának kezelési utasításait a fedélzeten kell tartani. E kezelési utasításoknak legalább a következő adatokat kell tartalmazniuk:

a) működési tartomány és a vezérlés funkciói;

b) a legnagyobb megengedhető biztonságos üzemi terhelés a kinyúlás függvényében;

c) a daru legnagyobb megengedhető dőlése;

d) szerelési és karbantartási utasítások;

e) általános műszaki adatok.

▼B

11.13. cikk

Gyúlékony folyadékok tárolása

55 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú gyúlékony folyadékok tárolására a fedélzeten egy éghetetlen anyagból készült szellőzőszekrényt kell biztosítani. Ennek külsején a „Nyílt láng használata és dohányzás tilos” jelet fel kell tüntetni, amelynek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 2. ábrája szerint.

12. FEJEZET

LAKÓTEREK

12.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  A hajóknak rendelkezniük kell a fedélzeten szokásosan tartózkodó személyek, de legalább a minimális legénység számára lakótérrel.

2.  A lakóteret úgy kell megtervezni, méretezni és berendezni, hogy megfeleljen a hajón tartózkodók biztonságára, egészségvédelmére és kényelmére vonatkozó követelményeknek. Megközelítése biztonságos és könnyű, meleg és hideg ellen szigetelve van.

3.  A felügyeleti szerv engedélyezhet az e fejezet rendelkezéseitől eltéréseket, ha a fedélzeten tartózkodók egészségvédelmét és biztonságát más módon biztosítják.

4.  A felügyeleti szerv a közösségi bizonyítványba bejegyez minden olyan korlátozást, amely a 3. szakaszban említettektől való eltérésekből adódóan a hajó napi üzemelési idejére és üzemmódjára vonatkozik.

12.02. cikk

Különleges kialakítási követelmények

1.  A lakóterek megfelelő szellőztetését biztosítani kell, még akkor is, ha az ajtók zárva vannak; továbbá, a nappali helyiségeket megfelelő természetes megvilágítással kell ellátni, és lehetőség szerint kilátást kell biztosítani.

2.  Ha a lakótérnek nincs a fedélzet szintjében lévő bejárata, és a magasságkülönbség 0,30 m vagy több, akkor a lakóteret lépcsőkön keresztül kell megközelíteni.

3.  A hajó mellső részén kialakított lakótér padlószintje nem lehet 1,2 m-nél mélyebben, mint a legnagyobb merülés síkja.

4.  A nappali és a hálóhelyiségek legalább két kijárattal kell, hogy rendelkezzenek, amelyek egymástól a lehető legtávolabb helyezkednek el, és amelyek menekülési útvonalként szolgálnak. Egy kijárat kialakítható vészkijáratnak. Ez nem vonatkozik azokra a helyiségekre, amelyek kijárata közvetlenül a fedélzetre vagy menekülési útvonalként szolgáló folyosóra nyílik, feltéve hogy a folyosón két kijárat van egymástól függetlenül, a hajó jobb és bal oldalára. Vészkijáratok és vészkijáratként szolgáló ablakok, tetőablakok legalább 0,36 m2 nyílással kell, hogy rendelkezzenek, és a nyílás rövidebb oldala hosszának legalább 0,5 m-nek kell lennie, és gyors evakuálást kell lehetővé tenniük vészhelyzet esetén. A menekülési útvonalak szigetelésének és burkolatának égésgátló anyagból kell készülni, továbbá a menekülési útvonalak használhatóságát mindenkor biztosítani kell megfelelő eszközökkel, mint pl. létrák vagy külön felszerelt lépcsőfokok.

5.  A lakótereket védeni kell az elviselhetetlen zajjal és rezgésekkel szemben. A megengedhető legnagyobb hangnyomásszintek a következők:

a) 70 dB(A) a nappali helyiségekben;

b) 60 dB(A) a hálóhelyiségekben. Ez a rendelkezés a tagállamok nemzeti jogszabályai értelmében nem érinti azokat a hajókat, amelyek kizárólag a személyzet pihenési idején kívül üzemelnek. A napi üzemi időtartam korlátozását a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni.

6.  A lakótérben az állómagasság nem lehet kevesebb 2 m-nél.

7.  Általános szabályként, a hajókon lennie kell legalább egy nappali helyiségnek, a hálóhelyiségtől leválasztva.

8.  A lakótér szabad padlófelülete nem lehet kevesebb, mint 2 m2 személyenként, és semmikor sem lehet 8 m2-nél kisebb a teljes tere (leszámítva a bútorokat, kivéve asztalok és székek).

9.  A nappali és a hálóhelyiségek térfogata nem lehet kisebb, mint 7 m3.

10.  Az egy személyre számított légtérfogat a nappali helyiségekben egy főre számítva legalább 3,5 m3 kell, legyen, és a hálóhelyiségekben legalább 5 m3 az első személy számára és 3 m3 minden további személy részére. Ez a légtérfogat a szekrények, ágyak stb. levonása után megmaradó térfogat. A hálókabinok, ha csak lehet, legfeljebb két felnőtt tartózkodására tervezhetők. Az ágynak a padlószinttől legalább 0,3 m magasan kell lennie. Ha az egyik ágy a másik felett van elhelyezve, minden ágy között legalább 0,60 m szabad térnek kell lennie.

11.  Az ajtók nyílásának magassága legalább 1,9 m-rel van a fedélzet vagy a padló szintje felett, szabad szélessége pedig legalább 0,6 m. Megengedett, hogy az előírt magasság tolótető vagy zsanéros fedél alkalmazásával valósuljon meg. Az ajtók kifele nyílnak, és mindkét oldalról nyithatók. Az ajtónyílásban lévő küszöblemez legfeljebb 0,4 m magas, más biztonsági rendelkezés sérelme nélkül.

12.  A lépcsőknek rögzítettnek kell lenniük. Biztonságos közlekedést kell biztosítaniuk és ez akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

a) szélességük legalább 0,60 m;

b) a lépcsőfokok mélysége legalább 0,15 m;

c) a lépcsőfokok csúszásmentesek;

d) ha a lépcsőfokok száma háromnál több, akkor legalább egy korláttal vagy kapaszkodóval kell azokat ellátni.

13.  Veszélyes gázokat vagy folyadékokat szállító csövek és különösen olyan nagy nyomás alatt levő csövek, amelyek szivárgása veszélyeztetheti az embereket, nem helyezhetők a lakótérbe vagy a lakótérhez vezető folyosóra. Ez nem vonatkozik a gőzcsövekre és a hidraulikus rendszer csöveire, feltéve hogy azok fémburkolattal vannak ellátva, továbbá nem vonatkozik a háztartási célú cseppfolyós gázberendezések csöveire.

12.03. cikk

Tisztasági berendezések

1.  A lakótérrel rendelkező hajókat legalább a következő egészségügyi berendezésekkel kell ellátni:

a) egy WC minden lakótéri egységben vagy minden hat személyzeti főre; ezeket friss levegővel szellőztethetővé kell tenni;

b) az ivóvízrendszerre kötött, hideg- és melegvíz-csatlakozással és szennyvízcsővel ellátott mosdókagyló, lakótéri egységenként vagy minden négy személyzeti főre;

c) az ivóvízrendszerre kötött hideg- és melegvíz-csatlakozással ellátott zuhanyozó vagy fürdőkád lakótéri egységenként vagy minden hat személyzeti főre.

2.  Az egészségügyi berendezéseknek a lakóhelyiségek közvetlen közelében kell lenniük. A WC-k nem rendelkezhetnek közvetlen bejárattal a konyhákba, az étkezőkbe vagy a nappali–konyhákba.

3.  A WC-fülkék padlófelületének legalább 1 m2-nek kell lennie, legalább 0,75 m széles és legalább 1,10 m hosszú legyen. A legfeljebb két személyt kiszolgáló, kabinokban levő WC-fülkék lehetnek kisebbek. Ha a WC-fülkében van mosdó és/vagy zuhanyzófülke, a padlófelületet legalább a mosdó és/vagy zuhanyzófülke (vagy fürdőkád) által elfoglalt padlófelülettel meg kell növelni.

12.04. cikk

Hajókonyha

1.  A konyhák kombinálva lehetnek a nappalihelyiségekkel.

2.  A konyhák a következőkkel vannak felszerelve:

a) főzőkészülék;

b) mosogató lefolyóval;

c) ivóvízellátásra szolgáló berendezés;

d) hűtőgép;

e) elegendő tároló- és munkahely.

3.  Az étkezőhelyiségeknek, amelyek nappali–konyhából állnak, elegendő alapterülettel kell rendelkezniük annyi személy részére, ahányan azokat egy időben igénybe veszik. Az ülőhelyek szélességének legalább 0,6 m-nek kell lennie.

12.05. cikk

Ivóvíz

1.  A lakótérrel rendelkező hajókat fel kell szerelni ivóvízellátásra szolgáló berendezéssel. Az ivóvíztartályok töltőnyílásait és az ivóvízvezetékeket meg kell jelölni akként, hogy azok kizárólag ivóvízhez szolgálnak. Az ivóvíztöltőcsapokat a fedélzet felett kell elhelyezni.

2.  Az ivóvízellátásra szolgáló berendezésekre vonatkozó követelmények:

a) belső felületüknek korrózióálló anyagból kell készülnie, amely nem rejt fiziológiai veszélyt;

b) nem szabad rajta olyan csőszakasznak lennie, amely nem biztosítja a víz folyamatos átfolyását; továbbá

c) védeni kell a túlzott hő hatásától.

3.  A 2. szakaszon túlmenően, az ivóvíztartályoknak meg kell felelniük a következőknek:

a) a tartályoknak a hajón tartózkodó személyek számának megfelelő, személyenként legalább 150 literes űrtartalommal kell rendelkezniük, annyi személyre, ahányan általában a fedélzeten tartózkodnak, és legalább a minimális legénységi létszámra;

b) rendelkezniük kell megfelelő, zárható nyílással, amely lehetővé teszi a belső rész tisztítását;

c) vízszintjelzővel kell felszerelni;

d) a szabad levegőre vezető szellőztetőcsővel és megfelelő szűrőkkel kell felszerelni.

4.  Az ivóvíztartályoknak más célra szolgáló tartályokkal közös falai nem lehetnek. Ivóvízvezetékek más folyadékok tárolására szolgáló tartályokon vagy tartányokon nem vezethetők keresztül. Az ivóvízellátásra szolgáló rendszert más csőrendszerekkel összekötni tilos. Más folyadékok vagy gázok szállítására szolgáló csövek ivóvíztartályokon nem vezethetők keresztül.

5.  Nyomás alatti ivóvíztartályok csak természetes összetételű sűrített levegővel üzemeltethetők. Ha a sűrített levegőt kompresszorral állítják elő, akkor közvetlenül a nyomás alatti víztartály elé levegőszűrőt vagy olajleválasztót kell beépíteni, kivéve azt az esetet, ha a vizet és a sűrített levegőt membrán választja el egymástól.

12.06. cikk

Fűtés és szellőztetés

1.  A lakóteret el kell látni olyan fűtési rendszerrel, amely alkalmas a rendeltetési célnak megfelelő hőmérséklet fenntartására. A fűtésrendszernek meg kell felelnie az olyan időjárási viszonyoknak, amelyeknek a hajó ki lehet téve.

2.  A lakóteret megfelelően szellőztetni kell, akkor is, ha a bejárat zárva van. A szellőzésnek biztosítani kell a megfelelő légcserét minden klimatikus körülmény mellett.

3.  A lakóteret úgy kell kialakítani, hogy amennyire csak lehetséges, a hajó más részeiből, mint pl. a motortérből vagy a raktérből származó szennyezett levegő ne juthasson be; ha mesterséges szellőztetést alkalmaznak, a légbeszívókat úgy kell elhelyezni, hogy a fenti követelmények teljesüljenek.

12.07. cikk

Egyéb lakótéri berendezések

1.  Minden, a hajón tartózkodó személyzet számára biztosítani kell saját ágyat és saját, zárható ruhásszekrényt. Az ágy belméreteinek legalább 2,00 × 0,90 m-nek kell lenni.

2.  A munkaruhák tárolására és szárítására megfelelő helyiséget kell biztosítani, amely nem lehet a hálóhelyiségekben.

3.  Minden lakóteret fel kell szerelni elektromos világítással. Gáz vagy folyékony üzemanyagot használó további lámpákat csak a nappali helyiségekben szabad használni. A folyékony üzemanyagot használó világítóberendezéseknek fémből kell készülniük, és csak 55 °C-nál magasabb lobbanáspontú anyagot vagy kereskedelmi paraffinolajat használhatnak. Ezeket olyan helyre kell tenni vagy rögzíteni, ahol nem okozhatnak tűzveszélyt.

13. FEJEZET

TÜZELŐANYAGGAL MŰKÖDŐ FŰTŐ-, FŐZŐ- ÉS HŰTŐBERENDEZÉSEK

13.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  A cseppfolyósított gázzal működő fűtő-, főző- és hűtőberendezéseknek meg kell felelniük az e melléklet 14. fejezetében foglalt követelményeknek.

2.  A fűtő-, főző- és hűtőberendezéseket, tartozékaikkal együtt, úgy kell megtervezni és kiépíteni, hogy ne jelentsenek veszélyt, még túlmelegedés esetén sem. Ezeket úgy kell felszerelni, hogy véletlenül ne borulhassanak fel vagy mozdulhassanak el.

3.  A 2. szakaszban említett berendezéseket olyan helyiségekben nem szabad felszerelni, ahol 55 °C alatti lobbanáspontú anyagokat használnak, vagy tárolnak. Ilyen helyiségekbe ezekből a berendezésekből csövek sem vezethetnek.

4.  Az égéshez szükséges levegőt biztosítani kell.

5.  A fűtőberendezéseket szilárdan rögzíteni kell a csövekhez, amelyeket megfelelő szellőzőkürtővel vagy a szél ellen védelmet nyújtó berendezéssel kell felszerelni. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy a tisztántartás lehetséges legyen.

13.02. cikk

Folyékony tüzelőanyagok, olajtüzelésű berendezések használata

1.  A folyékony tüzelőanyaggal működő fűtő-, főző- és hűtőberendezések csak olyan tüzelőanyaggal működhetnek, amelyek lobbanáspontja 55 °C felett van.

2.  Az 1. szakasztól eltérve, a kanócos égőfejekkel ellátott vagy kereskedelmi paraffinolajjal üzemelő fűtő-, főző- és hűtőberendezések megengedhetők a lakótérben és a kormányállásban, feltéve hogy a tüzelőanyag-tartály kapacitása nem nagyobb 12 liternél.

3.  A kanócos égőfejekkel ellátott berendezéseknek meg kell felelniük a következőknek:

a) fémből készült tüzelőanyag-tartállyal kell rendelkezniük, amelynek töltőnyílása zárható, és amelynek nincs lágyforrasztásos illesztéke a maximális töltési szint alatt, és amelyeket úgy kell megtervezni és felszerelni, hogy a tüzelőanyag-tartályt ne lehessen véletlenül kinyitni vagy kiüríteni;

b) begyújtásuknak másik folyékony tüzelőanyag segítsége nélkül kell történnie;

c) úgy kell ezeket felszerelni, hogy az égetésből keletkező gázok biztonságos kivezetése biztosítva legyen.

13.03. cikk

Motorpetróleum-égető kályhák és porlasztásos olajégető fűtőberendezések

1.  A motorpetróleum-égető kályhákat és porlasztásos olajégető fűtőberendezéseket a legjobb gyakorlat szerint kell megépíteni.

2.  Ha motorpetróleum-égető kályhát és porlasztásos olajégető fűtőberendezést a motortérben szerelnek fel, a fűtőberendezés és a motorok levegőellátását úgy kell megtervezni, hogy a fűtőberendezések és a motorok megfelelően, biztonságosan és egymástól függetlenül üzemelhessenek. Szükség esetén biztosítani kell a külön levegőellátást. A berendezést úgy kell felszerelni, hogy az égőfej lángja a motortér egyéb berendezéseinek részeit ne érhesse el.

13.04. cikk

Motorpetróleum-égető kályhák

1.  A motorpetróleum-égető kályhák begyújtásának másik éghető folyadék használata nélkül kell történnie. Ezeket egy fémből készült csepegtetőtálca fölé kell helyezni, amely körülfogja az összes tüzelőanyag-szállító alkatrészt, és amelynek oldalai legalább 20 mm magasak, befogadóképessége pedig legalább 2 liter.

2.  A motortérben elhelyezett motorpetróleum-égető kályhák esetén az 1. szakaszban előírt csepegtetőtálca széleinek legalább 200 mm magasnak kell lenniük. A motorpetróleum-égőfej alsó szélének a csepegtetőtálca széle felett kell elhelyezkednie. A csepegtetőtálca felső széle pedig a padló felett legalább 100 mm-re nyúljon ki.

3.  A motorpetróleum-égető kályhákat fel kell szerelni megfelelő szabályozóval, amely minden beállításnál biztosítja a tüzelőanyag állandó áramlását az égőfejhez, és amely megakadályozza a tüzelőanyag szivárgását, ha a láng kialudna. Azokat a szabályozókat lehet alkalmasnak tekinteni, amelyek megfelelően működnek, még akkor is, ha rezgésnek vannak kitéve, és akár 12°-os szögben dőlnek meg, továbbá amelyek a szintszabályozó úszón kívül az alábbiakkal is rendelkeznek:

a) egy második úszó, amely a tüzelőanyag-áramlást biztonságosan és megbízhatóan elzárja, ha a megengedett szint túl van lépve; vagy

b) egy túlfolyócső, de csak ha a csepegtetőtálca elegendő befogadóképességgel rendelkezik ahhoz, hogy beleférjen legalább az üzemanyagtartály tartalma.

4.  Ha a motorpetróleum-égető kályha tüzelőanyag-tartályát külön szerelik fel:

a) a tartály és az égőfej betáplálása közötti szintkülönbség nem lépheti túl a gyártó kezelési utasításában meghatározott értéket;

b) úgy kell felszerelni, hogy védve legyen a váratlan felmelegedéstől;

c) a tüzelőanyag-ellátást a fedélzetről lehessen megszakítani.

5.  A motorpetróleum-égető kályhák csöveit el kell látni egy eszközzel, amely megakadályozza a huzat átfordítását.

13.05. cikk

Porlasztásos olajégető fűtőberendezések

A porlasztásos olajégető fűtőberendezéseknek különösen az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) az égőfej megfelelő szellőztetését biztosítani kell, mielőtt a tüzelőanyag adagolása megtörténik;

b) a tüzelőanyag-ellátást termosztáttal kell szabályozni;

c) a tüzelőanyagot elektromos eszközzel vagy őrlánggal kell begyújtani;

d) egy lángőr készüléknek a tüzelőanyag-ellátást ki kell kapcsolnia, ha a láng kialszik;

e) a főkapcsolót a felszerelés helyén kívül, egy könnyen megközelíthető ponton kell felszerelni.

13.06. cikk

Kényszerlégfűtéses berendezések

Az olyan kényszerlégfűtéses berendezéseknek, ahol az égőkamra körül a fűtőlevegőt nyomás alatt egy elosztórendszerhez vagy egy helyiségbe vezetik, az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) Ha a tüzelőanyagot nyomás alatt porlasztják, az égési levegőt egy befúvóval kell biztosítani.

b) Az égőkamrát az égőfej begyújtása előtt ki kell szellőztetni. A szellőztetés akkor tekinthető teljesnek, ha az égési levegő befúvója tovább működik az után is, hogy a láng kialudt.

c) A tüzelőanyag-ellátást automatikusan le kell állítani az alábbi esetekben:

a tűz kialszik,

az égési levegőellátás nem kielégítő,

a felfűtött levegő túllépi az előre beállított hőmérsékletet, vagy

a biztonsági berendezések áramforrása leáll.

A fenti esetekben a tüzelőanyag-ellátást a leállítás után nem szabad automatikusan újraindítani.

d) Az égési levegő és a fűtőlevegő befúvóit le kell tudni kapcsolni azon helyiségen kívülről, ahol azok elhelyezésre kerültek.

e) Ha a fűtőlevegőt kívülről nyerik, a szívócsőnek lehetőleg a fedélzet felett kell elhelyezkednie. Felszerelésüknek olyannak kell lennie, hogy azokba eső vagy fröccsenő víz ne kerülhessen.

f) A fűtőlevegőcsöveknek fémből kell készülniük.

g) A fűtőlevegő kimeneti nyílásainak nem szabad teljesen zárhatónak lenni.

h) Semmilyen szivárgó tüzelőanyag nem érheti el a fűtőlevegőcsöveket.

i) A kényszerlégfűtéses berendezések nem nyerhetik fűtőlevegőjüket motortérből.

13.07. cikk

Szilárd tüzelőanyaggal történő fűtés

1.  A szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőberendezéseket olyan megemelt szélű fémlapokra kell helyezni, amelyek megakadályozzák, hogy az égő tüzelőanyag vagy a forró salak a lemezen kívül leessen.

Ez a követelmény nem vonatkozik az olyan berendezésekre, amelyeket éghetetlen anyagból készült és kizárólag kazánoknak helyet adó fülkékben szerelnek fel.

2.  A szilárd tüzelőanyaggal működő kazánokat fel kell szerelni termosztatikus szabályozóval, amely az égési levegő áramlását szabályozza.

3.  A salak gyors eloltására szolgáló eszközt kell elhelyezni minden fűtőberendezés közelében.

14. FEJEZET

CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL ÜZEMELŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK

14.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  Minden cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés lényegében olyan ellátóegység, amely egy vagy több gázpalackból, egy vagy több nyomáscsökkentő szelepből, egy elosztórendszerből és néhány fogyasztókészülékekből áll.

Az ellátóegységbe nem tartozó tartalék és üres palackok nem tekintendők a berendezés részeinek. Ezekre a 14.05. cikk vonatkozik.

2.  A berendezéseket csak kereskedelmi propánnal szabad üzemeltetni.

14.02. cikk

Berendezések

1.  A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezésnek alkalmasnak kell lennie a propánnal való üzemeltetésre, és azt a helyes gyakorlattal összhangban kell beszerelni.

2.  A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések csak háztartási célokra szolgálhatnak a lakóterekben és a kormányállásban, továbbá ennek megfelelő célokra személyhajókon.

3.  A hajón több, egymástól elkülönített berendezés is üzemeltethető. A rakománytérrel vagy rögzített tartállyal elválasztott lakótereket ugyanolyan berendezésről kiszolgálni nem szabad.

4.  Cseppfolyósított gázzal működő berendezés semmilyen részét nem szabad a motortérben elhelyezni.

14.03. cikk

Gázpalackok

1.  Csak jóváhagyott, 5-től 35 kg-ig terjedő töltőtömegű gázpalackok használhatók. Személyhajók esetében a felügyeleti szerv jóváhagyhatja nagyobb gázpalackok használatát.

2.  A gázpalackoknak rendelkezniük kell hivatalos pecséttel, amely tanúsítja, hogy az előírt vizsgálatokon megfeleltek.

14.04. cikk

A gázellátó berendezések elhelyezése és elrendezése

1.  A gázellátó berendezéseket a fedélzeten különálló vagy falba süllyesztett szekrényben kell elhelyezni, a lakótéren kívül olyan helyzetben, hogy az a fedélzeten a közlekedést ne akadályozza. Nem építhetők azonban a mellső vagy hátsó habvédlemez mellé. A szekrény a felépítmény falába süllyesztve is kialakítható, feltéve hogy az gázzáró és csak a felépítményből kívülről nyitható. Úgy kell elrendezni, hogy a fogyasztó készülékekhez menő csővezetékek hossza a lehető legrövidebb legyen.

Egy időben nem üzemelhet több palack, mint amennyi a berendezés működéséhez szükséges. Több palack csak akkor köthető be, ha fordítókapcsolót használnak. Egy berendezésről egy időben legfeljebb négy palack üzemeltethető. A tartalék palackokkal együtt berendezésenként legfeljebb hat palack lehet a hajón.

Hajókonyhával vagy utasétkezővel rendelkező személyhajókon legfeljebb hat palack köthető be. A tartalék palackokkal együtt berendezésenként legfeljebb kilenc palack lehet a hajón.

A nyomáscsökkentőt, vagy kétfokozatú csökkentés esetén a nyomáscsökkentő első fokozatát a hozzá tartozó palackok szekrényének falához kell rögzíteni.

2.  Az ellátóberendezést úgy kell elhelyezni, hogy a szivárgó gáz a szekrényből el tudjon távozni, annak a veszélye nélkül, hogy a hajó belsejébe hatolhasson, vagy érintkezésbe tudjon kerülni olyasmivel, ami lángra tudja lobbantani.

3.  A szekrényt tűzálló anyagból kell gyártani, és a megfelelő szellőztetés érdekében alul és felül szellőzőnyílásokkal kell ellátni. A palackokat álló helyzetben kell a szekrényben elhelyezni oly módon, hogy ne tudjanak felborulni.

4.  A szekrényt úgy kell megtervezni és elhelyezni, hogy a palackok hőmérséklete az 50 °C-ot ne léphesse túl.

5.  A szekrény külső oldalán el kell helyezni az I. melléklet 2. ábrája szerint, a „Cseppfolyósított gázzal működő berendezés” és a „Nyílt láng használata és dohányzás tilos” jeleket, amelyek átmérője legalább 100 mm.

14.05. cikk

Tartalék és üres gázpalackok

A tartalék és az üres palackokat, amelyek nincsenek a gázellátó berendezés szekrényében, a lakótéren és a kormányálláson kívül, a 14.04. cikk követelményeivel összhangban kialakított szekrényben kell tárolni.

14.06. cikk

Nyomásszabályozók

1.  A fogyasztókészülékeket a palackokkal csak egy olyan elosztórendszeren keresztül szabad összekötni, amely egy vagy több nyomáscsökkentővel van ellátva, és amelyek a gáznyomást a fogyasztási nyomásra csökkentik le. A nyomáscsökkentés egy vagy két fokozatban lehetséges. Valamennyi nyomáscsökkentőt a 14.07. cikk szerint meghatározott állandó nyomásra kell beállítani.

2.  Az utolsó nyomáscsökkentőket el kell látni olyan készülékkel, vagy közvetlenül utánuk be kell építeni egy olyan készüléket, amely a nyomáscsökkentő szelep meghibásodása esetén a vezetéket a túlnyomástól automatikusan megvédi. Amennyiben ez a védőkészülék gázt bocsát ki, úgy azt a szabadba kell kivezetni annak kockázata nélkül, hogy a gáz a hajó belsejébe jusson, vagy olyasmivel kerüljön érintkezésbe, ami a gázt lángra lobbanthatja; ha szükséges, erre a célra külön csővezetéket kell beépíteni.

3.  A védőkészüléket, valamint a szellőzőket védeni kell a víz behatolása ellen.

14.07. cikk

Nyomás

1.  Kétfokozatú nyomáscsökkentés esetén az átlagnyomás legfeljebb 2,5 bar lehet a légköri nyomás felett.

2.  A gáznyomásnak az utolsó nyomáscsökkentő kivezető nyílásánál több mint 0,05 barnak kell lennie a légköri nyomás felett, 10 %-os tűréssel.

14.08. cikk

Cső- és tömlővezetékek

1.  A csővezetékeket acélból vagy rézből kell készíteni.

A palackok csatlakozóvezetékeiként azonban propánhoz megfelelő nagynyomású tömlőket vagy spirálcsöveket kell használni. A nem beépített gázfogyasztó készülékek azonban csatlakoztathatók legfeljebb 1 méter hosszúságú, megfelelően hajlékony tömlőkkel.

2.  A vezetékeknek ki kell tudni állni azokat az igénybevételeket és korróziós hatásokat, amelyek a hajón normál üzemi körülmények között fellépnek és jellemzőik és kialakításuk révén biztosítaniuk kell a gázfogyasztó készülékek részére a megfelelő nyomású gáz áramlását.

3.  A csővezetékekben a lehetőleg legkevesebb csőkötésnek kell lennie. A csővezetékeknek és a kötéseknek gáztömörnek kell lenniük minden előforduló rezgés és megnyúlás ellenére is.

4.  A csővezetékeknek jól hozzáférhetőeknek kell lenniük, azokat szakszerűen kell rögzíteni és minden olyan helyen védeni, ahol ütésnek vagy törésnek lehetnek kitéve, különösen ott, ahol acél válaszfalakon vagy fémből készült térelválasztó falakon vezetik át azokat. Az acélcsövek teljes külső felületét korrózióvédelemmel kell ellátni.

5.  A tömlővezetékeknek és azok kötéseinek ki kell állniuk bármilyen igénybevételt, amely a hajón a normál üzemi körülmények között előfordulhat. A tömlőket feszültségmentesen úgy kell fektetni, hogy teljes hosszúságukban ellenőrizhetők legyenek.

14.09. cikk

Elosztórendszer

1.  Egy könnyen és gyorsan hozzáférhető szelepnek azt a célt kell szolgálnia, hogy általa a teljes elosztórendszer elzárható legyen.

2.  Minden egyes gázfogyasztó készüléket az elosztórendszer külön ágvezetékével kell táplálni, és minden ágvezetéket saját elzárókészülékkel kell vezérelni.

3.  A szelepeket lehetőség szerint olyan helyekre kell szerelni, ahol az időjárás hatásaitól és az ütésektől védve vannak.

4.  Minden nyomásszabályozó után fel kell szerelni egy ellenőrző csatlakozást. Egy elzárókészülékkel biztosítani kell, hogy nyomáspróbák során a nyomásszabályozó ne legyen kitéve a próbanyomásnak.

14.10. cikk

Gázfogyasztó készülékek és azok beszerelése

1.  Csak olyan propánnal üzemelő fogyasztókészülékek szerelhetők be, amelyeket egy tagállam jóváhagyott, és amelyek olyan szerelvényekkel vannak ellátva, amelyek hatásosan megakadályozzák a gázszivárgást az üzemi vagy a gyújtóláng kialvása esetén.

2.  A fogyasztókészülékeket úgy kell elhelyezni és bekötni, hogy ne borulhassak fel vagy mozdulhassanak el, és az összekötő csövek véletlenszerű meggörbülésének veszélye ne álljon fenn.

3.  A fűtőkészülékeket és a vízmelegítőket, valamint a hűtőgépeket füstgázok elvezetésére szolgáló, szabad levegőre vezető csőbe kell bekötni.

4.  Gázfogyasztó készülékek elhelyezése a kormányállásban csak akkor megengedett, ha a kormányállás szerkezete olyan, hogy gázszivárgás esetén a gáz nem juthat be a hajó mélyebben fekvő tereibe, elsősorban a vezérlőberendezés átvezetésein keresztül a géptérbe.

5.  Gázfogyasztó készülék hálóhelyiségekben csak akkor helyezhető el, ha az égés a helyiség levegőjének felhasználása nélkül megy végbe.

6.  Azokat a gázfogyasztó készülékeket, amelyeknél az égés olyan helyiség levegőjének a felhasználásával történik, amelyben üzemeltetik őket, csak elegendően nagy helyiségben szabad elhelyezni.

14.11. cikk

Szellőztetés és a füstgáz elvezetése

1.  Azokban a helyiségekben, ahol olyan gázfogyasztó készülékek vannak, amelyekben az égés a környező levegő felhasználásával történik, megfelelő méretű szellőzőnyílásokon keresztül kell a friss levegő bevezetését és a füstgáz elvezetését biztosítani, amelyek teljes nyílástere 150 cm2 minden nyílásnál.

2.  A szellőzőnyílások zárószerkezettel nem rendelkezhetnek, és nem nyílhatnak a hálóhelyiségekbe.

3.  A füstgázt elvezető eszközöket úgy kell kialakítani, hogy a füstgázt biztonságosan elvezessék. Üzembiztosnak kell lenniük, és tűzálló anyagból kell készülniük. Működésüket a ventilátorok nem befolyásolhatják.

14.12. cikk

Üzemeltetési és biztonsági követelmények

A hajón megfelelő helyen el kell helyezni a berendezés használatára vonatkozó utasításokat. Ennek legalább a következőket kell tartalmaznia:

„Az elosztórendszerre nem csatlakoztatott palackok csapjait még akkor is zárt állapotban kell tartani, ha a palackok feltételezhetően üresek.”

„A tömlőket ki kell cserélni, mihelyt azt állapotuk szükségessé teszi.”

„Valamennyi gázfogyasztó berendezést be kell kötni, vagy a hozzátartozó csatlakozócsöveket el kell tömíteni.”

▼M7

14.13. cikk

Átvételi vizsgálat

A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések vizsgálata során szakértőnek kell ellenőriznie, hogy a berendezés megfelel-e e fejezet követelményeinek:

a) az első használatbavétel előtt;

b) jelentős módosítást vagy javítást követően az újbóli üzembe helyezés előtt;

c) a 14.15. cikk szerinti igazolás megújításakor minden alkalommal.

Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a szakértő aláírását és az ellenőrzés dátumát. Az ellenőrzési igazolás másolatát be kell nyújtani a felügyeleti szervhez.

14.14. cikk

Tesztelési feltételek

▼B

A berendezés próbáit a szerelést követően a következő feltételek szerint kell elvégezni:

1. Közepes nyomású vezetékek, az első nyomásszabályozó 14.09. cikk 4. szakaszában említett zárószerkezete és az utolsó nyomásszabályozó előtt felszerelt szelepek között:

a) nyomáspróba levegővel, inert gázzal vagy folyadékkal, a légköri nyomás feletti 20 bar nyomáson;

b) tömörségi próba levegővel vagy inert gázzal, a légköri nyomás feletti 3,5 bar nyomáson.

2. Fogyasztási nyomás alatt álló csővezetékek az egyetlen, vagy az utolsó nyomáscsökkentő 14.09. cikk 4. szakaszában említett zárószerkezete és a fogyasztókészülékek előtti szelepek között:

levegővel vagy inert gázzal végzett tömörségi próba a légköri nyomás feletti 1 bar nyomáson.

3. Csővezetékek az egyetlen, vagy az utolsó nyomáscsökkentő 14.09. cikk 4. szakaszában említett zárószerkezete és a fogyasztókészülékek kezelőszervei között:

tömörségi próba a légköri nyomás feletti 0,15 bar nyomáson.

4. Az 1. szakasz b) alpontjában, a 2. és 3. szakaszban említett próbáknál a vezetékek akkor tekinthetők gáztömörnek, ha – a külső hőmérséklettel való kiegyenlítődéshez elegendő idő elteltével – az ezt követő tíz perc alatt a próbanyomás nem csökken.

5. A palackok csatlakozói, a csövek és egyéb, a palackban uralkodó nyomásnak kitett szerelvények, valamint a nyomásszabályozó és a fogyasztói vezeték közötti csatlakozások:

tömörségi próba üzemi nyomáson egy habképző anyag felhasználásával.

6. Valamennyi fogyasztókészüléket a névleges gáznyomáson üzembe kell helyezni, és ellenőrizni kell, hogy az égés a különböző teljesítménybeállításoknál megfelelő és zavartalan-e.

A lángőrrel ellátott készülékeket ellenőrizni kell, hogy kielégítően működnek-e.

7. A 6. szakasz szerinti próbák után valamennyi, füstcsőbe bekötött fogyasztókészülék esetében ellenőrizni kell azt, hogy névleges nyomáson, öt percig tartó üzemeltetést követően, becsukott ablakok és ajtók mellett és a szellőzőberendezések működtetése közben az áramlásbiztosítónál nem lép-e ki füstgáz.

Ha nem csak pillanatnyi gázkilépésről van szó, akkor annak okát azonnal ki kell deríteni, és a hibát el kell hárítani. A készülékek használata addig nem hagyható jóvá, amíg minden hibát el nem hárítottak.

14.15. cikk

Igazolás

1.  A közösségi bizonyítványnak magában kell foglalnia egy arra vonatkozó igazolást, hogy valamennyi cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés megfelel e fejezet követelményeinek.

2.  Az igazolást a felügyeleti szerv adja ki a 14.13. cikkben említett átvételi vizsgálatot követően.

3.  Az igazolás érvényességének időtartama a három évet nem haladhatja meg. Megújítására csak a 14.13. cikk szerint elvégzett ismételt átvételi vizsgálat után van lehetőség.

▼M7

Kivételes esetben, ha a hajótulajdonos vagy annak képviselője indokolt kérelmet nyújt be, a felügyeleti szerv legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja az igazolás érvényességét a 14.13. cikkben említett átvételi vizsgálat elvégzése nélkül. Ezt a meghosszabbítást be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

▼M8

14a. FEJEZET

SZEMÉLYHAJÓK FEDÉLZETI SZENNYVÍZKEZELŐ MŰVEI

14a.01. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1. „fedélzeti szennyvízkezelő mű” olyan kompakt kialakítású szennyvízkezelő mű, amely alkalmas a hajókon keletkező mennyiségű lakossági szennyvíz kezelésére;

2. „típusjóváhagyás” az illetékes hatóság azt tanúsító határozata, hogy egy fedélzeti szennyvízkezelő mű kielégíti az e fejezetben foglalt műszaki követelményeket;

3. „speciális vizsgálat” a 14a.11. cikknek megfelelően végrehajtott eljárás, amelynek keretében az illetékes hatóság meggyőződik arról, hogy az egy adott hajón üzemeltetett fedélzeti szennyvízkezelő mű kielégíti-e e fejezet követelményeit;

4. „gyártó” az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely az illetékes hatósággal szemben felel a típus-jóváhagyási eljárás valamennyi szempontjának teljesüléséért és a gyártás megfelelő voltának biztosításáért. Ennek a személynek vagy szervezetnek nem kell szükségképpen részt vennie a fedélzeti szennyvízkezelő mű gyártásának valamennyi szakaszában. Ha a fedélzeti szennyvízkezelő művet az eredeti gyártást követően módosítás vagy felújítás útján átalakítják annak érdekében, hogy e fejezet alkalmazásában egy hajón kerüljön felhasználásra, akkor a módosítást vagy felújítást végző személyt vagy szervezetet kell gyártónak tekinteni;

5. „adatközlő lap” a VI. függelék II. részében meghatározott, az igénylő által megadandó információkat felsoroló dokumentum;

6. „adatközlő mappa” azon adatok, rajzok és fényképek vagy egyéb dokumentumok hiánytalan együttese, amelyeket az igénylő az adatközlő lapnak megfelelően a műszaki szolgálatnak vagy az illetékes hatóságnak benyújt;

7. „információs csomag” az adatközlő mappa és minden olyan vizsgálati jegyzőkönyv vagy más dokumentum együttese, amelyet a műszaki szolgálat vagy az illetékes hatóság feladatainak ellátása keretében az adatközlő mappához csatolt;

8. „típus-jóváhagyási tanúsítvány” a VI. függelék III. részének megfelelően kiállított okmány, amelynek útján az illetékes hatóság a típusjóváhagyást tanúsítja;

9. „fedélzeti szennyvízkezelő mű paraméterjegyzéke” a VI. függelék VIII. részének megfelelően kiállított okmány és annak módosításai, amely tartalmazza mindazokat a paramétereket, beleértve a fedélzeti szennyvízkezelő mű komponenseire és a rajta elvégzett átalakításokra vonatkozókat is, amelyek befolyásolják a szennyvízkezelés szintjét;

10. „gyártói útmutató a szennyvízkezelés szempontjából lényeges komponensek és paraméterek ellenőrzéséhez” a 14a.11. cikk (4) bekezdésével összhangban a speciális vizsgálat elvégzéséhez összeállított dokumentum;

11. „lakossági szennyvíz” a hajókonyhán, az étkezőkben, a mosdó- és a mosóhelyiségekben keletkező, valamint a fekáliát tartalmazó szennyvíz;

12. „szennyvíziszap” a szennyvízkezelő mű hajófedélzeti üzeme során visszamaradó anyag.

14a.02. cikk

Általános rendelkezések

1.  Ezt a fejezetet a személyhajókon rendszerbe állított valamennyi fedélzeti szennyvízkezelő műre alkalmazni kell.

2.  

(a) A fedélzeti szennyvízkezelő műnek a típusvizsgálat során teljesítenie kell az 1. táblázatban található határértékeket.



1.  táblázat

A fedélzeti szennyvízkezelő mű (vizsgált mű) által a típusvizsgálat során a kifolyási oldalon üzem közben teljesítendő határértékek

Paraméter

Koncentráció

Minta

Biokémiai oxigénigény (BOI5)

ISO 5815-1 és 5815-2 (2003) (1)

20 mg/l

24 órás egyesített minta, homogenizált

25 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

Kémiai oxigénigény (KOI) (2)

ISO 6060 (1989) (1)

100 mg/l

24 órás egyesített minta, homogenizált

125 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

Összes szerves széntartalom (TOC)

EN 1484 (1997) (1)

35 mg/l

24 órás egyesített minta, homogenizált

45 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

(1)   A tagállamok más, ezzel egyenértékű eljárásokat is megállapíthatnak.

(2)   Az ellenőrzés keretében a kémiai oxigénigény (KOI) helyett vizsgálható az összes szerves széntartalom (TOC).

(b) Üzem közben teljesülniük kell a 2. táblázatban meghatározott ellenőrzési értékeknek.



2.  táblázat

A fedélzeti szennyvízkezelő mű által a kifolyási oldalon a személyhajón való üzem közben teljesítendő ellenőrzési értékek

Paraméter

Koncentráció

Minta

Biokémiai oxigénigény (BOI5)

ISO 5815-1 és 5815-2 (2003) (1)

25 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

Kémiai oxigénigény (KOI) (2)

ISO 6060 (1989) (1)

125 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

150 mg/l

Véletlen minta

Összes szerves széntartalom (TOC)

EN 1484 (1997) (1)

45 mg/l

Véletlen minta, homogenizált

(1)   A tagállamok más, ezzel egyenértékű eljárásokat is megállapíthatnak.

(2)   Az ellenőrzés keretében a kémiai oxigénigény (KOI) helyett vizsgálható az összes szerves széntartalom (TOC).

(c) A véletlen minta nem mutathat az 1. és a 2. táblázatban megadott értékeknél nagyobb értékeket.

3.  Tilos klórtartalmú termékeket igénybe vevő eljárásokat alkalmazni.

Hasonlóképpen tilos a lakossági szennyvizet oly módon hígítani, hogy csökkenjen a fajlagos terhelés, és ezáltal a szennyvíz alkalmassá váljék az elvezetésre.

4.  Megfelelő intézkedéseket kell tenni a szennyvíziszap tárolásával, állagának megóvásával (ha szükséges), valamint a környezetbe való kibocsátásával összefüggésben. Ennek keretében szennyvíziszap-kezelési tervet kell készíteni.

5.  A (2) bekezdésben található 1. táblázatban előírt határértékek teljesüléséről típusvizsgálat keretében kell meggyőződni, és a megállapításokat típusjóváhagyásba kell foglalni. A típusjóváhagyásról típus-jóváhagyási tanúsítványt kell kiállítani. A tulajdonos vagy meghatalmazottja köteles a típus-jóváhagyási tanúsítvány egy példányát csatolni akkor, amikor a 2.02. cikk alkalmazásában szemlét kér. A típus-jóváhagyási tanúsítvány és a fedélzeti szennyvízkezelő mű paraméterjegyzéke egy-egy példányát mindenkor a fedélzeten kell tartani.

6.  A fedélzeti szennyvízkezelő mű fedélzeti rendszerbe állítását követően, még a rendeltetésszerű üzem megkezdése előtt a gyártó köteles üzemképességi vizsgálatot végrehajtani. A fedélzeti szennyvízkezelő művet a hajóbizonyítvány 52. szakaszához, a következő adatok megadásával be kell jegyezni:

a) név;

b) a típusjóváhagyás száma;

c) gyártási szám;

d) a gyártás éve.

7.  A fedélzeti szennyvízkezelő mű minden olyan jelentős módosítását követően, amely befolyásolja a szennyvízkezelést, el kell végezni a 14a.11. cikk (3) bekezdése szerinti speciális vizsgálatot.

8.  Az illetékes hatóság az e fejezetben előírt feladatainak ellátására műszaki szolgálatot vehet igénybe.

9.  A fedélzeti szennyvízkezelő művet a tökéletes üzemi állapot fenntartásának biztosítása érdekében a gyártó utasításainak megfelelően rendszeresen karban kell tartani. A karbantartás elvégzését igazoló karbantartási naplót mindenkor a fedélzeten kell tartani.

14a.03. cikk

A típusjóváhagyás igénylése

1.  A fedélzeti szennyvízkezelő művek egy meghatározott típusának típusjóváhagyását a gyártó igényli az illetékes hatóságnál. Az igénylésnek tartalmaznia kell a 14a.01. cikk 6. pontja szerinti adatközlő mappát, a 14a.01. cikk 9. pontja szerinti „fedélzeti szennyvízkezelő mű paraméterjegyzéke” elnevezésű okmány tervezetét, valamint a 14a.01. cikk 10. pontja szerinti, a fedélzeti szennyvízkezelő művek adott típusára vonatkozó „gyártói útmutató a szennyvízkezelés szempontjából lényeges komponensek és paraméterek ellenőrzéséhez” elnevezésű dokumentumot. A típusvizsgálat elvégzéséhez a gyártó köteles bemutatni a fedélzeti szennyvízkezelő mű prototípusát.

2.  Ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a fedélzeti szennyvízkezelő művek egy adott típusának típusjóváhagyására vonatkozó igénylés céljából bemutatott prototípus a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a VI. függelék II. része kiegészítésének megfelelően leírt adott típusának jellemzői szempontjából nem reprezentatív, akkor az (1) bekezdésnek megfelelően másik, szükség esetén további, az illetékes hatóság által kijelölendő prototípust kell jóváhagyásra átadni.

3.  A fedélzeti szennyvízkezelő művek egy adott típusának típusjóváhagyását csak egyetlen illetékes hatóságnál szabad igényelni. A típusjóváhagyást a fedélzeti szennyvízkezelő művek minden egyes típusa esetében külön kell igényelni.

14a.04. cikk

A típusjóváhagyás eljárása

1.  Az illetékes hatóság, amelynél a típusjóváhagyást igényelték, a fedélzeti szennyvízkezelő művek egy meghatározott típusára vonatkozóan akkor bocsát ki típusjóváhagyást, ha a típus megfelel az adatközlő mappában található leírásoknak, és teljesíti e fejezet követelményeit. A követelmények teljesülését a VII. függeléknek megfelelően kell megvizsgálni.

2.  A fedélzeti szennyvízkezelő művek minden olyan típusára vonatkozóan, amelyre típusjóváhagyást bocsát ki, az illetékes hatóság a VI. függelék III. részében található mintának megfelelően kitölti a típus-jóváhagyási tanúsítvány valamennyi vonatkozó részét, és összeállítja az információs csomag tartalomjegyzékét vagy megvizsgálja annak tartalmát. A típus-jóváhagyási tanúsítvány azonosító számát a VI. függelék IV. részében előírt módszerrel kell meghatározni. Az elkészült típus-jóváhagyási tanúsítványt és függelékeit át kell adni az igénylőnek.

3.  Ha a jóváhagyandó fedélzeti szennyvízkezelő mű csak azon hajó más komponenseivel együtt képes betölteni rendeltetését, vagy rendelkezik meghatározott jellemzőkkel, amelyen rendszerbe fogják állítani, és ezért egy vagy több követelmény teljesülése csak akkor ellenőrizhető, ha a jóváhagyandó fedélzeti szennyvízkezelő mű a hajó más valóságos vagy modellezett komponenseivel együtt üzemel, akkor az adott fedélzeti szennyvízkezelő mű típusjóváhagyásának hatályát megfelelő módon korlátozni kell. Ilyenkor a használatra vonatkozó korlátozásokat és a rendszerbe állításra vonatkozó követelményeket teljes körűen és részletesen fel kell tüntetni az adott típus típus-jóváhagyási tanúsítványán.

4.  Minden egyes illetékes hatóság megküldi:

a) a többi illetékes hatóságnak – a VI. függelék V. részében meghatározott adatok megadásával, minden alkalommal, amikor ez a jegyzék változik – a fedélzeti szennyvízkezelő művek azon típusainak jegyzékét, amelyekre az adott időszakban típusjóváhagyást bocsátott ki, tagadott meg vagy vont vissza;

b) ha azt másik illetékes hatóság kéri:

i. a fedélzeti szennyvízkezelő művek adott típusára vonatkozó típus-jóváhagyási tanúsítvány másolatát az információs csomaggal együtt vagy anélkül, a fedélzeti szennyvízkezelő művek minden olyan típusára vonatkozóan, amelyre típusjóváhagyást bocsátott ki, tagadott meg vagy vont vissza;

ii. a kibocsátott típusjóváhagyásoknak megfelelően legyártott fedélzeti szennyvízkezelő művek jegyzékét a 14a.06. cikk (3) bekezdése szerint, a VI. függelék VI. részében meghatározott adatok megadásával.

5.  Minden egyes illetékes hatóság – évente egyszer, továbbá minden olyan alkalommal, amikor erre felkérést kap – megküldi a Bizottságnak a VI. függelék VII. része szerinti adatlap egy példányát a fedélzeti szennyvízkezelő művek azon típusairól, amelyekre a legutóbbi adatszolgáltatás óta típusjóváhagyást bocsátott ki.

14a.05. cikk

A típusjóváhagyás módosítása

1.  Az az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy tájékoztatást kapjon az információs csomagban foglalt adatok mindennemű megváltozásáról.

2.  A típusjóváhagyás módosítására vagy meghosszabbítására vonatkozó igénylés kizárólag ahhoz az illetékes hatósághoz nyújtható be, amely az eredeti típusjóváhagyást kibocsátotta.

3.  Ha a fedélzeti szennyvízkezelő műnek az információs csomagban megadott jellemzői módosultak, az illetékes hatóság:

a) szükség szerint módosított formában ismételten kibocsátja az információs csomag érintett részeit, a módosított lapokon egyértelműen megjelölve a módosítás jellegét és az ismételt kibocsátás időpontját. A lapok módosított formában történő ismételt kibocsátásával egyidejűleg a típus-jóváhagyási tanúsítványhoz csatolt információs csomag tartalomjegyzékét is megfelelő módon módosítani kell;

b) kiegészítő számmal azonosított módosított típus-jóváhagyási tanúsítványt bocsát ki, ha az eredeti tanúsítványon szereplő információk bármelyike (a mellékleteket nem ideértve) megváltozott, vagy ha az e fejezetben előírt minimumkövetelmények a jóváhagyás időpontja óta megváltoztak. A módosított típus-jóváhagyási tanúsítványban egyértelműen meg kell jelölni a módosítás okát és az ismételt kibocsátás időpontját.

Ha az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, megállapítja, hogy az információs csomag módosulása nyomán új próbákat vagy vizsgálatokat indokolt elvégezni, akkor erről értesíti a gyártót, és a fentiekben meghatározott okmányokat csak akkor bocsátja ki, ha az új próbák vagy vizsgálatok kielégítő eredménnyel lezárultak.

14a.06. cikk

Megfelelés

1.  A gyártó minden, a típusjóváhagyásnak megfelelően legyártott fedélzeti szennyvízkezelő művön köteles elhelyezni a VI. függelék I. részében meghatározott jelöléseket, köztük a típus-jóváhagyás számát.

2.  Ha a típusjóváhagyás a 14a.04. cikk (3) bekezdése értelmében korlátozásokat tartalmaz, akkor a gyártó minden egyes legyártott szennyvízkezelő műhöz köteles részletes tájékoztatást mellékelni ezekről a korlátozásokról és a rendszerbe állításra vonatkozó követelményekről.

3.  Ha a típus-jóváhagyást kibocsátó illetékes hatóság kéri, a gyártó – minden naptári év vége után 45 napon belül, továbbá az illetékes hatóság által meghatározott további időpontokban – köteles átadni egy jegyzéket azon fedélzeti szennyvízkezelő művek gyártási számáról, amelyeket a legutóbbi adatszolgáltatása vagy e rendelkezések első hatálybalépése óta e fejezet követelményeinek megfelelően legyártott. A jegyzéken meg kell jelölni, hogy az egyes gyártási számokhoz a fedélzeti szennyvízkezelő művek melyik típusa és melyik típus-jóváhagyási szám tartozik. A jegyzéken tájékoztatást kell adni arról is, ha a gyártó felhagyott egy típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusú fedélzeti szennyvízkezelő mű gyártásával. Ha az illetékes hatóság ilyen jegyzék rendszeres átadását nem kéri, a gyártó köteles a feljegyzett adatokat legalább 40 évig megőrizni.

14a.07. cikk

Egyenértékű jóváhagyások elfogadása

A fedélzeti szennyvízkezelő művek körében a tagállamok a saját nemzeti vízi útjaikon való használatra más előírások alapján kibocsátott típusjóváhagyásokat is elismerhetnek. Ezekről a típusjóváhagyásokról értesíteni kell a Bizottságot.

14a.08. cikk

A gyártási szám ellenőrzése

1.  Az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, gondoskodik – szükség esetén a többi illetékes hatósággal együttműködve – az e fejezet követelményeinek megfelelően legyártott fedélzeti szennyvízkezelő művek gyártási számainak nyilvántartásáról és ellenőrzéséről.

2.  A gyártási számok a gyártás megfelelőségének a 14a.09. cikk szerinti ellenőrzése kapcsán is ellenőrizhetők.

3.  A gyártási számok ellenőrzése céljából a gyártó vagy a tagállamokban működő meghatalmazottja köteles kérésre haladéktalanul átadni az illetékes hatóságnak a 14a.06. cikk (3) bekezdése alapján legyártottként bejelentett fedélzeti szennyvízkezelő művek közvetlen vásárlóira és gyártási számaira vonatkozó valamennyi szükséges információt.

4.  Ha a gyártó az illetékes hatóság kérésére nem képes eleget tenni a 14a.06. cikkben foglalt követelményeknek, akkor a fedélzeti szennyvízkezelő művek adott típusának jóváhagyása visszavonható. Ilyen esetekben a 14a.10. cikk (4) bekezdésében előírt értesítési eljárást is alkalmazni kell.

14a.09. cikk

A gyártás megfelelősége

1.  Az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, előzetesen megbizonyosodik – szükség esetén a többi illetékes hatósággal együttműködve –arról, hogy megtörténtek azok az intézkedések, amelyek a VI. függelék I. részében foglalt követelmények teljesülésével összefüggésben biztosítják a gyártás megfelelő voltának ellenőrizhetőségét.

2.  Az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, megbizonyosodik – szükség esetén a többi illetékes hatósággal együttműködve – arról, hogy az (1) bekezdés szerinti intézkedések a VI. függelék I. részének rendelkezései vonatkozásában folyamatosan elegendőek, és az e fejezet követelményeinek megfelelően típus-jóváhagyási számmal ellátott fedélzeti szennyvízkezelő művek mindegyike folyamatosan megfelel a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusához tartozó típus-jóváhagyási tanúsítványban és mellékleteiben található leírásnak.

3.  Az illetékes hatóság az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseivel egyenértékűként ismerheti el más illetékes hatóságok hasonló jellegű vizsgálatait.

14a.10. cikk

A típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusú fedélzeti szennyvízkezelő mű nem megfelelő volta

1.  A típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusú fedélzeti szennyvízkezelő művet nem megfelelőnek kell tekinteni akkor, ha eltéréseket mutat a típus-jóváhagyási tanúsítványban meghatározott jellemzőktől vagy annak az információs csomagnak a tartalmától, amelyet a típusjóváhagyást kibocsátó illetékes hatóság a 14a.05. cikk (3) bekezdése alapján még nem hagyott jóvá.

2.  Ha az illetékes hatóság, amely a típusjóváhagyást kibocsátotta, megállapítja, hogy egyes fedélzeti szennyvízkezelő művek nem felelnek meg a fedélzeti szennyvízkezelő művek azon típusának, amelyre a jóváhagyást kibocsátotta, akkor megteszi az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a gyártás alatt álló fedélzeti szennyvízkezelő művek újból megfeleljenek a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusának. A nem megfelelést megállapító illetékes hatóság értesíti a többi illetékes hatóságot és a Bizottságot a megtett intézkedésekről, amelyek akár a típusjóváhagyás visszavonását is magukban foglalhatják.

3.  Ha egy illetékes hatóság bizonyítani tudja, hogy a típus-jóváhagyási számmal ellátott fedélzeti szennyvízkezelő művek nem felelnek meg a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusának, akkor felkérheti azt az illetékes hatóságot, amely a típus-jóváhagyási tanúsítványt kibocsátotta, hogy a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusának való megfelelés szempontjából ellenőriztesse a fedélzeti szennyvízkezelő művek gyártás alatt álló típusát. Ezt az ellenőrzést a felkérés időpontja után hat hónapon belül el kell végeztetni.

4.  Az illetékes hatóságok a típusjóváhagyások visszavonásáról és a visszavonás indokairól egy hónapon belül értesítik egymást és a Bizottságot.

14a.11. cikk

Véletlen mintákon végrehajtott mérések, speciális vizsgálat

1.  A személyhajó üzembe helyezése után legkésőbb három hónappal, felújított fedélzeti szennyvízkezelő mű esetében a rendszerbe állítás és a megfelelő üzemképességi vizsgálat elvégzése után legkésőbb három hónappal az illetékes hatóság a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 2. táblázatban meghatározott értékek ellenőrzése céljából a személyhajó üzeme közben véletlen mintát vesz.

Az illetékes hatóság a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 2. táblázatban meghatározott értékek ellenőrzése céljából véletlen mintákon végrehajtott mérések útján rendszeres időközönként üzemképességi ellenőrzésnek veti alá a fedélzeti szennyvízkezelő művet.

Ha az illetékes hatóság a véletlenszerű mintákon végrehajtott mérések során azt állapítja meg, hogy a mért értékek nem teljesítik a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 2. táblázat követelményeit, akkor felszólíthat:

a) a fedélzeti szennyvízkezelő mű hibáinak orvoslására és a fedélzeti szennyvízkezelő mű megfelelő üzemének ezáltal történő biztosítására;

b) a fedélzeti szennyvízkezelő mű típusjóváhagyásnak való megfelelésének újbóli biztosítására; vagy

c) a (3) bekezdésben előírt speciális vizsgálat elvégzésére.

A meg nem felelés orvoslása és a fedélzeti szennyvízkezelő mű típusjóváhagyásnak való megfelelésének újbóli biztosítása után az illetékes hatóság ismét végezhet véletlen mintákon végrehajtott méréseket.

Ha a meg nem felelés orvoslása vagy a fedélzeti szennyvízkezelő mű típusjóváhagyásnak való megfelelésének újbóli biztosítása nem történt meg, az illetékes hatóság lezárja és lepecsételi a fedélzeti szennyvízkezelő művet, és felkéri a felügyeleti szervet, hogy ezt a körülményt jegyezze be a hajóbizonyítvány 52. szakaszához.

2.  A véletlen mintákon végrehajtott méréseket a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 2. táblázatnak megfelelően kell elvégezni.

3.  Ha az illetékes hatóság a fedélzeti szennyvízkezelő művön olyan rendellenességet észlel, amely a típusjóváhagyástól való eltérésre utal, akkor speciális vizsgálatot hajt végre, amelynek során – a fedélzeti szennyvízkezelő mű paraméterjegyzékében foglalt komponensekre, valamint a fedélzeti szennyvízkezelő mű paramétereinek kalibrálására és beállítására való tekintettel – felméri a fedélzeti szennyvízkezelő mű állapotát.

Ha az illetékes hatóság arra a következtetésre jut, hogy a fedélzeti szennyvízkezelő mű nem felel meg a fedélzeti szennyvízkezelő műveknek a típusjóváhagyás keretében jóváhagyott típusának, akkor a következők szerint járhat el:

a) felszólíthat:

i. a fedélzeti szennyvízkezelő mű megfelelő voltának helyreállítására; vagy

ii. a típusjóváhagyás megfelelő, a 14a.05. cikk szerint történő módosítására; vagy

b) elrendelheti a VII. függelék szerinti vizsgálat elvégzését.

Ha nem történik meg a megfelelőség helyreállítása vagy a típusjóváhagyás megfelelő módosítása, illetőleg ha a b) pont szerinti vizsgálat alapján egyértelművé válik, hogy a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 1. táblázatban foglalt határértékek nem teljesülnek, akkor az illetékes hatóság lezárja és lepecsételi a fedélzeti szennyvízkezelő művet, és felkéri a felügyeleti szervet, hogy ezt a körülményt jegyezze be a hajóbizonyítvány 52. szakaszához.

4.  A (3) bekezdésben előírt vizsgálatokat az adott fedélzeti szennyvízkezelő műre vonatkozó „gyártói útmutató a szennyvízkezelés szempontjából lényeges komponensek és paraméterek ellenőrzéséhez” elnevezésű dokumentumban foglaltak szerint kell végrehajtani. Ebben az útmutatóban, melyet a gyártó készít el és az illetékes hatóság hagy jóvá, meg kell határozni a szennyvízkezelés szempontjából lényeges komponenseket, valamint azokat a beállításokat, méretezési kritériumokat és paramétereket, amelyeket alkalmazni kell annak biztosításához, hogy a 14a.02. cikk (2) bekezdésében található 1. és 2. táblázatban foglalt értékek folyamatosan teljesüljenek. Az útmutatónak tartalmaznia kell legalább:

a) a fedélzeti szennyvízkezelő mű műszaki leírását, amelynek ki kell terjednie a műszaki folyamat leírására, valamint annak jelzésére, hogy a fedélzeti szennyvízkezelő mű befolyó oldalán kell-e felszerelni szennyvízgyűjtő tartályokat;

b) a szennyvízkezelés szempontjából lényeges komponensek jegyzékét;

c) az alkalmazott tervezési és méretezési kritériumokat, méretezési eljárásokat és szabályzatokat;

d) egy, a fedélzeti szennyvízkezelő műről készült, a szennyvízkezelés szempontjából lényeges jóváhagyott komponensek azonosítását szolgáló jelzéseket (például a komponensek alkatrészszámait) is tartalmazó, vázlatos rajzot.

5.  A korábban üzemen kívül helyezett fedélzeti szennyvízkezelő mű ismételten csak a (3) bekezdés első albekezdésében előírt speciális vizsgálat elvégzése után helyezhető üzembe.

14a.12. cikk

Illetékes hatóságok és műszaki szolgálatok

A tagállamok megküldik a Bizottságnak azon illetékes hatóságok és műszaki szolgálatok nevét és címét, amelyek felelősek az e fejezetben előírt feladatok ellátásáért. A műszaki szolgálatoknak teljesíteniük kell a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményeire vonatkozó európai szabvány (EN ISO/IEC 17025:2005-8) követelményeit, továbbá:

a) a fedélzeti szennyvízkezelő művek gyártói műszaki szolgálatként nem ismerhetők el;

b) e fejezet alkalmazásában a műszaki szolgálat az illetékes hatóság beleegyezésével saját laboratóriumán kívüli berendezéseket is igénybe vehet.

▼B

15. FEJEZET

SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

15.01. cikk

Általános rendelkezések

1.  A következő rendelkezések nem érvényesek:

a) 3.02. cikk, 1. szakasz b) alpont;

b) 4.01–4.03. cikk;

c) 8.08. cikk, 2. szakasz, 2. mondat és 7. szakasz;

d) 9.14. cikk, 3. szakasz, 2. mondat 50 V feletti névleges feszültségre vonatkozóan.

2.  Az alábbi berendezések használata tilos személyhajókon:

a) a 12.07. cikk 3. szakasza szerinti cseppfolyósított gázzal vagy folyékony tüzelőanyaggal működő lámpák;

b) a 13.14. cikk szerinti motorpetróleum-égető kályhák;

c) a 13.17. cikk szerinti szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőberendezések;

d) a 13.02. cikk 2. és 3. szakasza szerinti kanócos égőfejjel felszerelt berendezések; és

e) a 14. fejezet szerinti cseppfolyósított gázzal működő berendezések.

3.  Saját gépi meghajtás nélküli hajókon nem engedélyezhető az utasszállítás.

4.  A személyhajókon az e fejezet előírásai szerint helyet kell biztosítani a csökkentett mozgásképességű személyek számára. Amennyiben a fejezet csökkentett mozgásképességű személyek különleges biztonsági igényeit figyelembe vevő előírásai a gyakorlatban nehézségbe ütköznek vagy aránytalan költségekkel járnak, a felügyeleti szerv az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, ajánlások alapján engedélyezhet kivételeket. Ezeket a kivételeket a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni.

15.02. cikk

Hajótest

1.  A 2.09. cikkben említett szemle során az acélból készült személyhajók külső lemezborításának vastagságát az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) A személyhajók külső testének tmin minimális fenék, a fenékvíz és oldalsó borítólemezei vastagságát a következő képletek nagyobbik értéke szerint kell meghatározni:

image

;

image

.

A képletekben:

f

=

1 + 0,0013 · (a – 500);

a

=

a hosszanti vagy keresztirányú bordaköz [mm], és ahol a bordaköz kisebb, mint 400 mm, a = 400 mm-t kell venni.

b) A lemezvastagságra a fenti a) pont szerint meghatározott minimumértéktől el lehet maradni olyan esetekben, amikor a megengedett értéket a hajó megfelelő (hosszanti, keresztirányú és helyi) szilárdságára vonatkozó matematikai bizonyítás alapján határozták meg és igazolták.

c) A külső lemezborítás egyetlen pontján sem lehet a fenti a) vagy b) pont szerint kiszámított vastagság 3 mm-nél kisebb.

d) A lemezek felújítását akkor kell elvégezni, ha a fenék, fenékvíz vagy oldalsó borítólemez vastagságok nem érik el a fenti a) vagy b) és a c) pont szerint kiszámított minimumértéket.

2.  A vízhatlan válaszfalak számát és helyét úgy kell kiválasztani, hogy elárasztás esetén a hajó vízszintes maradjon a 15.03. cikk 7–13. szakasza szerint. A belső szerkezet minden olyan szakaszának, amely hatással van az ilyen hajók rekeszeinek hatékony működésére, vízzárónak kell lennie, kialakítása pedig olyan, hogy az megtartja a rekeszek integritását.

3.  Az ütközési válaszfal és az elülső függély között legalább 0,04 LWL és legfeljebb 0,04 LWL + 2 m.

4.  A keresztirányú válaszfalakat fel lehet szerelni válaszfalrekesszel, amennyiben valamennyi falpillérrész a biztonságos területen belül van.

5.  A vízhatlan válaszfalaknak, amelyeket a 15.03. cikk 7–13. szakasza szerinti számítás figyelembe vesz a sérült stabilitásnál, vízzárónak kell lenni, és ezeket a vízzáró fedélzetre kell felszerelni. Ha nincs vízzáró fedélzet, ezeket a vízhatlan válaszfalakat legalább 20 cm-rel a biztonsági vonal fölé kell nyújtani.

6.  A vízhatlan válaszfalakon levő nyílások számát a lehető legalacsonyabban kell tartani, ami még megfelel a szerkezeti típusnak és a hajó rendeltetésszerű üzemeltetésének. A nyílások és az átvezetések nem lehetnek a vízhatlan válaszfalak vízzáró működésére káros hatással.

7.  Az ütközési válaszfalakon nem lehetnek nyílások és ajtók.

▼M7

8.  A géptereket az utastértől vagy legénységi, illetve személyzeti hálóhelyiségektől elválasztó vízhatlan válaszfalakon nem lehet ajtó.

▼B

9.  Az 5. szakaszban említett vízhatlan válaszfalakon levő távirányító nélküli, kézzel működtetett ajtók csak az utasok számára nem hozzáférhető helyeken megengedettek. Követelményeik:

a) mindenkor zárva kell lenniük, csak a bejutás idejére lehetnek ideiglenesen nyitva;

b) megfelelő eszközzel kell felszerelni őket, hogy zárásuk gyors és biztonságos legyen;

c) az ajtók mindkét oldalán fel kell tüntetni az alábbi figyelmeztetést:

„Az ajtót áthaladás után azonnal be kell csukni.”

10.  Az 5. szakaszban említett vízhatlan válaszfalakon levő ajtóknak, amelyek hosszabb ideig vannak nyitva, az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) A vízhatlan válaszfal mindkét oldaláról, valamint a vízzáró fedélzet felett egy könnyen megközelíthető pontról zárhatónak kell lenniük.

b) A távirányítóval történő zárás után úgy kell maradnia, hogy helyileg újra nyitható és biztonságosan zárható legyen. A zárást nem akadályozhatja szőnyeg, lábvédő korlát vagy egyéb akadály.

c) A távirányítóval történő zárás időtartama legalább 30 másodperc és legfeljebb 60 másodperc.

d) A zárási folyamat során automatikus figyelmeztető hangjelzést kell alkalmazni az ajtónál.

e) Az ajtó meghajtásának és a figyelmeztetésnek tudnia kell működni a fedélzeti áramforrástól függetlenül. A távirányító helyén rendelkezni kell egy olyan berendezéssel, amely kijelzi, hogy az ajtó nyitva vagy zárva van.

11.  Az 5. szakaszban említett vízhatlan válaszfalakon levő ajtókat és működtető berendezésüket a biztonságos területen kell elhelyezni.

12.  A kormánytérben lennie kell egy figyelmeztető rendszernek, amely jelzi, hogy az 5. szakaszban említett vízhatlan válaszfalak mely ajtói vannak nyitva.

13.  A nyitott végű csöveket és szellőzőket úgy kell kiépíteni, hogy bármilyen elképzelhető elárasztás esetén ezeken keresztül egyetlen további helyiség vagy tartály se kerüljön elárasztásra.

a) Amennyiben több rekesz nyitottan kapcsolódik csövek vagy szellőzőcsövek révén, az ilyen csöveket és szellőzőcsöveket egy megfelelő helyen a lehető legrosszabb elárasztásnak megfelelő vízszintvonal felett kell vezetni.

b) A csővezetékeknek nem kell megfelelniük az a) pontban foglalt követelménynek, ha a csövekre elzárószerkezeteket szereltek fel ott, ahol azok áthaladnak a vízhatlan válaszfalon, és amely szerkezeteket távirányítással lehet működtetni a vízhatlan válaszfal feletti pontról.

c) Ha a csőrendszernek nincs nyitott kifolyása egy rekeszbe, akkor ezt a csőrendszert sértetlennek kell tekinteni abban az esetben, ha a rekesz megsérül, amennyiben a csőrendszer a biztonságos területen halad és a hajó fenekétől több mint 0,50 m-re van.

14.  A vízhatlan válaszfalak ajtóinak 10. szakasz szerinti távirányítóit, valamint 13. szakasz b) alpont szerinti elzáróberendezéseit a vízhatlan válaszfal felett egyértelműen meg kell jelölni, mint olyat.

15.  Ha duplafenekű a hajó, magasságuk legalább 0,60 m, és ahol oldalüreg került felszerelésre, azok szélessége legalább 0,60 m.

16.  Lehetnek ablakok a biztonsági vonal alatt, amennyiben azok vízzárók, nem nyithatók, megfelelő szilárdságúak és megfelelnek a 15.06. cikk 14. szakaszában foglalt követelményeknek.

15.03. cikk

Stabilitás

1.  A kérelmezőnek a sérülés nélküli stabilitásra vonatkozó szabvány alkalmazásának eredményein alapuló számítással kell igazolnia, hogy a hajó sérülés nélküli stabilitása megfelelő. Minden számítást szabadon kell elvégezni az egyensúlyra és a süllyedésre vonatkozóan. ►M3   A stabilitási számításoknál figyelembe vett vízkiszorítási adatokat dőléspróba segítségével kell meghatározni. ◄

2.  A sérülésmentes stabilitás a következő standard terhelési körülményekre vonatkozóan kell igazolni:

a) az út kezdetén:

100 % utasok, 98 % üzemanyag és édesvíz, 10 % szennyvíz;

b) az út folyamán:

100 % utasok, 50 % üzemanyag és édesvíz, 50 % szennyvíz;

c) az út végén:

100 % utasok, 10 % üzemanyag és édesvíz, 98 % szennyvíz;

d) üres hajó:

utasok nélkül, 10 % üzemanyag és édesvíz, nincs szennyvíz.

A ballaszttartályokat minden standard terhelési körülménynél üresnek vagy telinek kell tekinteni, a rendeltetésszerű üzemi körülményeknek megfelelően.

▼M3

Ezenfelül a 3. szakasz d) alpontjában foglalt követelményt igazolni kell a következő terhelési körülményre:

▼B

100 % utasok, 50 % üzemanyag és édesvíz, 50 % szennyvíz, minden egyéb folyadéktartály (beleértve a ballaszttartályt is) 50 %-ig feltöltöttnek tekintendő.

▼M3 —————

▼B

3.  A megfelelő sérülés nélküli stabilitás számítással történő igazolását a 2. szakasz a)–d) alpontjában említett következő, sérülés nélküli stabilitásra és standard terhelési körülményekre vonatkozó meghatározások alkalmazásával kell elkészíteni:

▼M3

a) a hmax maximális kiegyenlítő kar akkor jön létre, ha a φmax ≥ (φmom + 3°) dőlésszög legalább 0,20 m. Ha azonban φf < φmax a kiegyenlítő kar a φf lefele irányuló dőlésszögnél legalább 0,20 m;

b) a φf lefele irányuló dőlésszög legalább (φmom + 3°);

c) az A területnek és a kiegyenlítő karok ívének, a φf és φmax helyétől függően, a következő értékeket kell elérnie:



Tartály

 

 

A

1

φmax ≤ 15° or φf ≤ 15°

 

0,05 m·rad az φmax és φf szögek közül a kisebbiknek az értékéigf

2

15° < φmax < 30°

φmax ≤ φf

0,035+0,001 (30-φmax) m·rad φmax szögig

3

15° < φf < 30°

φmax > φf

0,035+0,001 (30-φf) m·rad φf szögig

4

φmax ≥ 30° and φf ≥ 30°

 

0,035 m·rad a φ = 30° szögig

Ahol:

hmax

a maximális kar;

φ

a dőlésszög;

φf

a lefele irányuló dőlésszög, azaz a dőlésszög, ahol a hajótest nyílásai, a felépítmények vagy fedélzeti építmények, amelyek nem zárhatók vízzáró módon, elmerülnek;

φmom

az e) pont szerinti legnagyobb dőlésszög;

φmax

a dőlésszög, amelynél a maximális kiegyenlítő kar létrejön;

A

a kiegyenlítő karok íve alatti területek.

▼B

d) a GMo eredeti metacentrikus magasság, a folyadéktartályok szabad felületének hatásával korrigálva, legalább 0,15 m;

▼M3

e) a φmom dőlésszög az alábbi esetek egyikében sem haladhatja meg a 12°-ot:

aa) a 4. és 5. szakasz szerint az emberek és a szél miatti billenőnyomaték alkalmazásában;

bb) a 4. és 6. szakasz szerint az emberek és a fordulás miatti billenőnyomaték alkalmazásában.

▼B

f) a 4., 5. és 6. szakasz szerint az utasok, a szél és a fordulás miatti mozgásokból adódó billenőnyomaték esetén a szabadoldal 200 mm kell, hogy legyen;

g) azoknál a hajóknál, amelyeken a vízhatlan válaszfal fedélzetek alatt nem vízzárón záródó ablakok vagy egyéb nyílások vannak a hajótestben, a fennmaradó biztonsági távolságnak legalább 100 mm-nek kell lennie, az f) alpontból következő három billenőnyomaték alkalmazásával.

4.  Az emberek egy oldalon történő gyülekezése miatti billenőnyomatékot a következő képlettel kell kiszámolni:

Mp = g · P · y = g · ΣPi · yi [kNm]

ahol:

P

=

a hajón tartózkodó utasok teljes tömege [t]-ban, amely úgy jön ki, hogy összeadjuk a megengedett legnagyobb utaslétszámot, a rendeltetésszerű üzemelési feltételek melletti maximális hajószemélyzet és legénység létszámát, személyenként átlagosan 0,075 tonnát feltételezve

y

=

a személyek P teljes tömege gravitációs központja és a középvonal közötti laterális távolság [m]-ben

g

=

gravitációs gyorsulás (g = 9,81 m/s2)

Pi

=

az Ai területen összegyűlt személyek tömege [t]-ban

Pi

=

ni · 0,075 · Ai [t]

ahol

Ai

=

az emberek által elfoglalt terület [m2]-ben

ni

=

az egy négyzetméterre jutó személyek száma

▼M3

ni

=

3,75 a szabad fedélzeti területekre, és a mozdítható bútorokkal berendezett területekre;

a rögzített ülőhelyekkel, mint pl. padokkal felszerelt fedélzetekre az ni kiszámítása úgy történik, hogy 0,50 m szélességet és 0,75 m ülésmélységet kell feltételezni személyenként

▼B

yi

=

az Ai terület geometriai középpontja és a középvonal közötti laterális távolság [m]-ben

A számítást el kell végezni az utasok jobb és bal oldalon történő gyülekezésére egyaránt.

A személyek eloszlását a stabilitás szempontjából legkedvezőtlenebb módon kell venni. A személyek nyomatékának kiszámításakor a kabinokat üresnek kell venni.

A terhelési tartályok kiszámításához a személyek gravitációs középpontját a fedélzet legalacsonyabb pontja felett 1 m-rel, 0,5 LWL-nél kell venni, figyelmen kívül hagyva a fedélzet bármilyen görbületét, és személyenként 0,075 tonnát feltételezve.

Az emberek által elfoglalt fedélzeti terület kiszámításától el lehet tekinteni, ha a következő értékeket alkalmazzák:

P

=



1,1 · Fmax · 0,075

egynapos utazásra használt hajók esetében

1,5 · Fmax · 0,075

kabinos hajók esetében

ahol

Fmax

=

a hajón tartózkodó utasok legnagyobb megengedett száma

y

=

B/2 [m]-ben

▼M7

5.  A szélnyomás okozta billenőnyomatékot (MW) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol:

pW

=

a fajlagos szélnyomás, amelynek értéke 0,25 kN/m2;

AW

=

a szélnek kitett oldalfelület a vizsgált terhelési esetnek megfelelő merülési sík felett [m2]-ben;

lW

=

az AW szélnek kitett oldalfelület súlypontjának távolsága a vizsgált terhelési esetnek megfelelő merülési síktól [m]-ben.

A szélnek kitett oldalfelület kiszámításakor figyelembe kell venni a fedélzet ponyvával és hasonló mobil felszerelésekkel történő tervezett zárását.

▼B

6.  A centrifugális erő miatt fellépő billenőnyomatékot (Mdr), amit a hajó fordulása okoz, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Mdr = cdr · CB · v2 · D/LWL · (KG – T/2) [kNm]

ahol

cdr

=

a 0,45-ös tényező;

CB

=

a blokkolási tényező (ha nem ismert, 1,0-nek kell venni);

v

=

a hajó maximális sebessége m/s-ban;

KG

=

a gravitációs középpont és a gerincvonal közötti távolság m-ben.

A 6.06. cikk szerinti gépi meghajtású személyhajók esetében az Mdr-t a teljes körű vagy modellpróbákból, egyébként pedig a megfelelő számításokból kell levezetni.

7.  A kérelmezőnek a veszített vízszintesség módszerén alapuló számítással kell igazolnia, hogy a hajó sérült stabilitása elárasztás esetén megfelelő. Minden számítást szabadon kell elvégezni az egyensúlyra és a süllyedésre vonatkozóan.

8.  A hajó elárasztás során fennálló vízszintességét a 2. szakaszban meghatározott standard terhelési körülményekre kell igazolni. Ennek megfelelően, a kielégítő stabilitás matematikai igazolását az elárasztás három közbenső fázisára (az elárasztás kialakulásának 25 %, 50 % és 75 %-a) és az elárasztás végleges fázisára kell megadni.

9.  A személyhajóknak meg kell felelniük az 1-rekeszállapotnak és a 2-rekeszállapotnak.

Elárasztás esetén a következő feltételezéseket kell figyelembe venni a sérülés mértékére vonatkozóan:

▼M3



 

1-rekeszes állapot

2-rekeszes állapot

Az oldalsó sérülés mérete

hosszanti l [m]

0,10 · LWL, azonban legalább 4,00 m

0,05 · LWL, azonban legalább 2,25 m

keresztirányú b [m]

B/5

0,59

függőleges b [m]

A hajó fenekétől a tetejéig elhatárolás nélkül

A fenéksérülés mérete

hosszanti l [m]

0,10 · LWL, azonban legalább 4,00 m

0,05 · LWL, azonban legalább 2,25 m

keresztirányú b [m]

B/5

függőleges h [m]

0,59; a 15.02. cikk 13. bekezdésének c) pontja szerint felszerelt csővezetékeket épnek kell tekinteni

▼M7

a) Az 1-rekeszállapot (egyteres elárasztás) esetén a vízhatlan válaszfalakat épnek lehet tekinteni, ha két egymás melletti válaszfal közötti távolság nagyobb, mint a sérülés hossza. Azokat a hosszanti vízhatlan válaszfalakat, amelyek a legnagyobb merülés vonalában a hajó középvonalára merőlegesen mérve B/3-nál kisebb távolságra vannak a külhéj lemezelésétől, számítási célokra nem lehet figyelembe venni. A keresztirányú válaszfalban elhelyezett, 2,50 m-nél hosszabb válaszfalrekesz hosszanti vízhatlan válaszfalnak tekintendő.

▼B

b) A 2-rekeszállapot esetén a sérülésen belüli valamennyi vízhatlan válaszfalat sérültnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a vízhatlan válaszfalak helyét úgy kell megválasztani, hogy a személyhajó vízszintes maradjon a hosszanti irányban egymáshoz kapcsolódó két vagy több rekesz elárasztása esetén.

c) Minden nem vízzáró nyílás (pl. ajtók, ablakok, fedélzeti nyílások) legalacsonyabb pontjának a sérülési vízszintvonal felett legalább 0,10 m-rel kell lennie. A vízzáró fedélzet nem kerülhet víz alá az elárasztás végső fázisában.

d) A vízáteresztő képességet 95 %-nak kell venni. Amennyiben számítással igazolható, hogy bármely rekesz vízáteresztő képessége 95 %-nál kisebb, a fenti érték helyett használható a kiszámított érték.

Az elfogadható értékek az alábbiaknál nem lehetnek kisebbek:



Társalgók

95 %

Motor- és kazánterek

85 %

Poggyász- és raktárhelyiségek

75 %

Duplafenekek, tüzelőanyag-tartályok és egyéb tartályok, attól függően, hogy tervezett használatuk szerint telinek vagy üresnek kell ezeket tartani, a hajó legnagyobb merülési síkjában való lebegése esetén

0 vagy 95 %

e) Ha a fentiekben meghatározottnál kisebb mértékű sérülés a dőlésre vagy a metacentrikus magasságra károsabb hatásokat gyakorol, az ilyen sérülést figyelembe kell venni számítási célokra.

10.  A 8. szakaszban említett elárasztás minden közbenső fázisára vonatkozóan az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

a) a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzetének j dőlésszöge nem lépheti túl a 15°-ot;

b) a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzetében a dőlésen túl a kiegyenlítő kar ívének pozitív szakasza GZ ≥ 0,02 m értéket kell, hogy jelezzen, mielőtt az első védelem nélküli nyílás víz alá kerül, vagy a 25°-os φ dőlésszöget elérik;

c) a nem vízzáró nyílások nem kerülhetnek víz alá azt megelőzően, hogy a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzetében a dőlésszöget elérik;

▼M3

d) az elárasztás összes közbenső fázisában a szabadfelület hatásának kiszámítása a sérült rekeszek teljes felületi területén alapul.

▼B

11.  Az elárasztás végső fázisában a következő követelményeknek kell teljesülniük, figyelembe véve a 4. szakasz szerinti, ►M3  ————— ◄ billenőnyomatékot:

a) a φE dőlésszög nem lépheti túl a 10°-ot;

▼M3

b) az egyensúlyi helyzeten túl a kiegyenlítő kar ívének pozitív szakasza GZR ≥ 0,02 m értéket kell, hogy jelezzen az A≥ 0,0025 m·rad területre. Ezeket a stabilitási minimumértékeket kell teljesíteni az első védelem nélküli nyílás vízbemerüléséig, de minden esetben a φm ≤ 25°. dőlésszög eléréséig.

image

Ahol:

φE

a dőlésszög az elárasztás végső fázisában, figyelembe véve a 4. szakasz szerinti nyomatékot;

φm

az a szög, ahol megszűnik a stabilitás, vagy az, ahol az első védelem nélküli nyílás vízbe merül, vagy pedig 25°; a kettő közül a kisebbik érték alkalmazandó;

GZR

a fennmaradó kiegyenlítő kar az elárasztás végső fázisában, figyelembe véve a 4. szakasz szerinti nyomatékot;

GZK

a 4. szakasz szerinti nyomatékból adódó dőléskar.

▼B

c) a nem vízzáró nyílások nem kerülhetnek víz alá az egyensúlyi helyzet elérése előtt; ha ezek a nyílások e pont előtt víz alá kerülnek, az átjárást biztosító helyiségeket elárasztottnak kell tekinteni a sérült stabilitás kiszámításának céljából.

12.  A vízzárón záródó elzárószerkezeteket ekként kell megjelölni.

13.  Amennyiben vannak aszimmetrikus elárasztást csökkentő átmenő nyílások, azoknak a következő követelményeket kell teljesíteniük:

a) az átmenő nyílások kiszámításához az A.266 (VIII). sz. IMO-határozatot kell alkalmazni;

b) önműködőnek kell lenniük;

c) nem lehet rajtuk elzáró szerkezet;

d) a nyomáskiegyenlítés megengedett ideje nem lépheti túl a 15 percet.

15.04. cikk

Biztonsági távolság és szabadoldal

1.  A biztonsági távolságnak legalább a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

a) a további laterális bemerülés, amelyet a külső lemezburkolaton mérve, a 15.03. cikk 3. szakaszának e) alpontja szerinti megengedhető dőlésszög ad; valamint

b) a 15.03. cikk 3. szakaszjának e) alpontja szerinti fennmaradó biztonsági távolság.

Vízzáró fedélzet nélküli hajók esetében a biztonsági távolság legalább 500 mm.

2.  A szabadoldalnak legalább a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

a) a további laterális bemerülés, amelyet a külső lemezburkolaton mérve, a 15.03. cikk 3. szakaszának e) alpontja szerinti dőlésszög ad; valamint

b) a 15.03. cikk 3. szakaszának f) alpontja szerinti fennmaradó szabadoldal.

A szabadoldalnak azonban legalább 300 mm-nek kell lennie.

3.  A legnagyobb merülés síkját úgy kell meghatározni, hogy biztosítva legyen az 1. szakasz szerinti biztonsági távolságnak és a 2. szakasz szerinti szabadoldalnak, továbbá a 15.02. és 15.03. cikknek való megfelelés.

4.  Biztonsági okokból a felügyeleti szerv előírhat nagyobb biztonsági távolságot és nagyobb szabadoldalt.

15.05. cikk

Legnagyobb megengedett utaslétszám

1.  A legnagyobb megengedett utaslétszámot a felügyeleti szerv határozza meg, és ezt a számot a közösségi bizonyítványba bejegyzi.

2.  A legnagyobb megengedett utaslétszám nem lépheti túl az alábbi értékek egyikét sem:

a) az utasok azon létszáma, ahány főre vonatkozóan a 15.06. cikk 8. szakasza szerinti evakuációs terület megléte bizonyított;

b) az utason azon létszáma, amit a 15.03. cikk szerinti stabilitási számításnál figyelembe vettek;

c) a vendégéjszakákat is tartalmazó utakra szolgáló kabinos hajókon az utasok számára rendelkezésre álló ágyak száma.

3.  Azoknál a kabinos hajóknál, amelyeket egynapos utakra is használnak, az utasok létszámát mind az egynapos utazásra, mind pedig a kabinos utazásra vonatkozóan ki kell számítani, és ezt be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

4.  A legnagyobb megengedett utaslétszámot a hajó fedélzetén jól olvashatóan és jól látható helyen ki kell írni.

15.06. cikk

Utasterek és utasok által használt területek

▼M7

1.  Az utastereknek:

a) minden fedélzeten az ütközési válaszfal mögött kell elhelyezkedniük, és amennyiben a válaszfalfedélzet alatt vannak, a leghátsó vízhatlan válaszfal (farválaszfal) előtt kell lenniük;

b) a gép- és a kazántértől gázzáró módon kell elválasztva lenniük;

c) olyan elrendezésűnek kell lenniük, hogy a 7.02. cikk szerinti látómezők ne haladjanak rajtuk keresztül.

A ponyvákkal vagy hasonló mobil felszerelésekkel nemcsak felülről, hanem teljesen vagy részben oldalról is zárt fedélzeti területeknek ugyanazon követelményeknek kell megfelelniük, mint a zárt utastereknek.

▼B

2.  A 11.13. cikkben említett és gyúlékony folyadékok tárolására szolgáló szekrények és helyiségek nem lehetnek az utasok által használt területen.

3.  Az utasterek kijáratai számának és szélességének az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) 30 vagy több utas számára berendezett, illetve 12 vagy több utas számára ággyal rendelkező helyiségeken vagy helyiségcsoportokon legalább két kijáratnak kell lennie. Egynapos utazásra használt hajókon e két kijárat egyikét helyettesíteni lehet két vészkijárattal. ►M3   a kabinok kivételével a csak egy kijárattal rendelkező helyiségeknek és helyiségcsoportoknak rendelkezniük kell legalább egy vészkijárattal. ◄

b) Ha a helyiségek a vízzáró fedélzet alatt helyezkednek el, az egyik kijárat lehet egy, a 15.02. cikk 10. szakasza szerinti vízzáró válaszfalajtó, amely egy szomszédos fülkébe vezet, ahonnan a felső fedélzet közvetlenül elérhető. A másik kijárat közvetlenül, vagy ha az a) pont megengedi, vészkijáratként a szabad levegőre vezet, vagy a vízzáró fedélzetre. Ez a követelmény nem vonatkozik az egyedi kabinokra.

c) Az a) és b) pont szerinti kijáratokat megfelelően kell elrendezni, teljes szélességük legalább 0,80 m, teljes magasságuk pedig legalább 2,00 m legyen. Az utasterek és más kis helyiség ajtajai esetében a teljes szélesség 0,70 m-re csökkenthető.

d) A 80 vagy annál több utas számára szolgáló helyiségekben vagy helyiségcsoportokban az utasok számára tervezett és vészhelyzetben általuk használt kijáratok szélességeinek összege utasonként legalább 0,01 m.

e) Ha a kijáratok teljes szélességét az utasok száma határozza meg, minden egyes kijárat szélességének legalább 0,005 m-nek kell lennie utasonként.

f) A vészkijáratok legrövidebb oldala legalább 0,60 m hosszú, illetve minimális átmérője 0,70 m. Ezeknek a menekülés irányába kell nyílniuk, és mindkét oldalukon meg kell jelölni őket.

g) A helyiségek csökkent mozgásképességű személyeknek szolgáló kijáratai teljes szélességének legalább 0,90 m-nek kell lennie. Az általában a csökkent mozgásképességű személyek be- és kiszállására szolgáló kijáratok szélességének legalább 1,50 m-nek kell lennie.

4.  Az utasterek ajtajainak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) Az összekötő folyosókra vezető ajtók kivételével kifelé kell nyílniuk vagy tolóajtóként kell megépíteni ezeket.

b) A kabinajtókat úgy kell elkészíteni, hogy bármikor kívülről is nyithatók legyenek.

c) A gépi meghajtású ajtóknak könnyen kell nyílniuk, ha a szerkezet áramforrása leáll.

d) A csökkentett mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló ajtóknál az ajtó nyílásának irányából legalább 0,60 m távolság legyen a zár oldalán az ajtó belső kerete és a mellette levő függőleges fal között.

5.  Az összekötő folyosóknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

▼M6

a) Előírt teljes szélességük legalább 0,80 méter legyen. Ha 80-nál több utas által használt helyiségekbe vezetnek, meg kell felelniük a (3) bekezdés d) és e) pontjában említett, az összekötő folyosókhoz vezető kijáratok szélességére vonatkozó rendelkezéseknek.

▼B

b) Teljes magasságuk legalább 2,00 m legyen.

c) A csökkent mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló folyosók teljes szélessége legalább 1,30 m legyen. Az 1,50 m-nél szélesebb összekötő ajtóknál valamelyik oldalon korlátot kell felszerelni.

d) Ha az utasok számára szolgáló hajórészen vagy helyiségben csak egy összekötő ajtó van, annak teljes szélessége legalább 1,00 m legyen.

e) Az összekötő ajtókban nem lehetnek lépcsők.

f) Az ajtók csak fedélzetre, helyiségbe vagy lépcsőházba nyílhatnak.

g) Az összekötő folyosók lezárt végei nem lehetnek hosszabbak két méternél.

6.  Az 5. szakasz előírásain kívül a menekülési útvonalaknak a következő követelményeknek is meg kell felelniük:

a) A lépcsőket, kijáratokat és vészkijáratokat úgy kell elhelyezni, hogy bármelyik helyiségben kiütő tűz esetén a többi terület biztonságosan evakuálható legyen.

b) A menekülési útvonalaknak a legrövidebb úton kell a 8. szakasz szerinti evakuálási területekre vezetniük.

c) A menekülési útvonalak nem vezethetnek keresztül motortereken vagy hajókonyhákon.

d) A menekülési útvonalak egyetlen pontján sem lehetnek lépcsőfokok, létrák vagy ezekhez hasonlók.

e) A menekülési útvonalakra nyíló ajtókat úgy kell kiépíteni, hogy az 5. szakasz a) vagy d) pontjában említett menekülési útvonal teljes szélességét ne csökkentsék.

f) A menekülési útvonalakat és a vészkijáratokat jól láthatóan meg kell jelölni. Ezeket a jelöléseket vészvilágítással meg kell világítani.

7.  A menekülési útvonalak és a vészkijáratok megfelelő biztonsági útmutatással kell, hogy rendelkezzenek.

8.  Minden, a fedélzeten tartózkodó személy számára legyenek gyülekezési helyek, amelyek eleget tesznek az alábbi követelményeknek:

a)  ►M3  a gyülekezőhelyek teljes területének (AS) meg kell felelnie legalább az alábbi értékeknek: ◄

Egynapos útra szolgáló hajók

:

AS = 0,35 · Fmax [m2]

Kabinos hajók

:

AS = 0,45 · Fmax [m2]

Ezekben a képletekben a következő definíciót kell alkalmazni:

Fmax

a fedélzeten megengedett legnagyobb utaslétszám

b) Minden egyes gyülekezési helynek és evakuálási területnek nagyobbnak kell lennie 10 m2-nél.

c) A gyülekezési helyeken nem lehetnek sem elmozdítható, sem pedig rögzített bútorok.

d) Ha a gyülekezési helyként kijelölt helyiségben elmozdítható bútorok vannak, azokat megfelelően rögzíteni kell a megcsúszás elkerülése végett.

▼M6

e) Ha a gyülekezőhelyként kijelölt helyiségekben rögzített ülések vagy padok találhatók, a megfelelő utaslétszámot nem kell figyelembe venni az a) pont szerinti teljes gyülekezési terület kiszámításához. Az a létszám azonban, amelyre egy adott helyiségben ülőhelyeket vagy padokat számítanak, nem haladhatja meg a személyeknek azon számát, amelyre az említett helyiségben gyülekezőhely áll rendelkezésre.

f) Az életmentő felszereléseknek az evakuálási területekről könnyen elérhetőnek kell lenniük.

g) Az utasoknak ezen evakuálási területekről történő biztonságos evakuálását a hajó mindkét oldalán lehetővé kell tenni.

h) A gyülekezési helyeknek a biztonsági vonal felett kell elhelyezkedniük.

i) A gyülekezési helyeket és az evakuálási területeket a biztonságtechnikai tervrajzon meg kell jelölni, a hajó fedélzetén pedig jelzőtáblával kell jelezni.

j) A d) és e) pont rendelkezései vonatkoznak azokra a szabad fedélzetekre is, amelyeken gyülekezőhelyeket jelöltek ki.

▼B

k) Amennyiben a 15.09. cikk 5. szakaszának megfelelő közös életmentő berendezések a fedélzeten rendelkezésre állnak, azt a létszámot, amelynek számára ezek a berendezések szolgálnak, figyelmen kívül lehet hagyni az a) pontban említett gyülekezőhelyek teljes felületének kiszámításánál.

▼M6

l) Minden olyan esetben azonban, amikor az e), j) és k) pont szerinti csökkentést alkalmaznak, az a) pont szerinti teljes területnek legalább a legnagyobb megengedett utaslétszám 50 %-ára elegendőnek kell lennie.

▼B

9.  Az utasterekben levő lépcsőknek és fordulóiknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a) Megépítésüket az EN 13056:2000 sz. európai szabvány szerint kell elvégezni.

b) Teljes szélességük legalább 0,80 m legyen, vagy ha összekötő folyosóra vagy 80-nál több utas által használt területekre vezetnek, legalább 0,01 m utasonként.

c) Teljes szélességük legalább 1,00 m, ha az utasok számára egy helyiségbe az egyetlen bejáratként szolgálnak.

d) Ha ugyanazon helyiségben nincs a hajó mindegyik oldalán legalább egy lépcsőház, azoknak a biztonságos területen kell lenniük.

e) Továbbá, a csökkent mozgásképességű személyek számára szolgáló lépcsőknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

aa) A lépcsők szöge nem lépheti túl a 38°-ot.

bb) A lépcsők teljes szélessége legalább 0,90 m legyen.

cc) Csigalépcsők nem megengedettek.

dd) A lépcsők nem haladhatnak a hajó keresztirányában.

ee) A lépcsők korlátjainak a lépcső tetején és alján legalább 0,30 m-rel kijjebb kell nyúlniuk, anélkül hogy a közlekedési útvonalakat akadályoznák.

ff) A kapaszkodókat, legalább az első és utolsó lépcsőfok elülső felét, valamint a padlóburkolatot a lépcsők végeinél, eltérő színnel kell megjelölni.

A csökkent mozgásképességű személyek számára szolgáló lifteket és emelőszerkezeteket, mint pl. lépcsőjáró liftek vagy emelőpadok, egyik tagállam vonatkozó szabványa vagy rendelete szerint kell megépíteni.

10.  Az utasok számára szolgáló, nem zárt fedélzetrészeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) Ezeket egy legalább 1,00 m magas rögzített mellvéddel vagy védőkorláttal kell körülvenni, vagy egy, az EN 711:1995 sz. európai szabvány szerint készült, PF, PG vagy PZ szerkezeti típusú korláttal. A csökkent mozgásképességű személyek által használt fedélzetek mellvédjeinek és korlátjainak legalább 1,10 m-nek kell lenniük.

b) A nyílások és a be- és kiszállásra szolgáló berendezések, valamint a be- és kirakodást szolgáló nyílások olyanok legyenek, hogy azokat rögzíteni lehessen, teljes szélességük pedig legalább 1,00 m. A csökkent mozgásképességű személyek be- és kiszállására általában szolgáló nyílások teljes szélességének legalább 1,50 m-nek kell lennie.

c) Ha a be- és kiszállásra szolgáló berendezéseket a kormányállásból nem lehet látni, akkor optikai vagy elektronikus segédeszközöket kell alkalmazni.

d) Az ülő utasok nem lehetnek benne a 7.02. cikk szerinti látómezőben.

11.  A hajó azon részeinek, amelyeket az utasok nem használnak, különösen a kormányálláshoz, a csörlőkhöz és a motorterekhez vezető bejáratoknak olyannak kell lennie, hogy biztosítva legyenek az engedély nélküli belépés ellen. Minden ilyen bejáratnál jól látható helyen ki kell tenni az I. melléklet 1. ábrája szerint jelet.

12.  A folyosókat az EN 14206:2003 sz. európai szabvány szerint kell kialakítani. Eltérve a 10.02. cikk 2. szakaszának d) alpontjától, ezek hossza lehet 4 m-nél rövidebb.

13.  A csökkent mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló közlekedési területek teljes szélessége 1,30 m, és azokon nem lehet 0,025 m-nél magasabb küszöb vagy párkány. A csökkent mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló közlekedési területeken levő falakat fel kell szerelni kapaszkodóval a padló feletti 0,90 m magasságban.

14.  A közlekedési területeken levő üvegajtókat és ablaktáblákat előfeszített üvegből vagy rétegezett üvegből kell gyártani. Ezek készülhetnek szintetikus anyagból is, feltéve hogy az engedélyezett tűzvédelmi szempontból.

A közlekedési területeken a padlószintig nyúló átlátszó ajtókat és átlátszó falakat jól láthatóan meg kell jelölni.

▼M7

15.  A teljes egészében panorámaüvegből álló felépítményeket vagy felépítménytetőket és a ponyvákkal vagy hasonló mobil felszerelésekkel létrehozott zárt tereket, valamint azok alapozását olyan módon kell megtervezni, és csak olyan anyagból lehet készíteni, amely baleset esetén a fedélzeten tartózkodók sérülésének veszélyét a lehető legkisebbre csökkenti.

▼B

16.  Az ivóvízrendszereknek legalább a 12.05. cikkben foglalt követelményeknek eleget kell tenniük.

17.  Az utasok számára biztosítani kell WC-ket. Legalább egy WC-t fel kell szerelni a csökkent mozgásképességű személyek számára, egy tagállam vonatkozó szabványa vagy rendelete szerint, és ennek hozzáférhetőnek kell lennie a csökkent mozgásképességű személyek használatára szolgáló területekről.

18.  A nyitható ablakkal nem rendelkező kabinokat be kell kötni a szellőzőrendszerbe.

19.  Hasonlóképpen, a legénység és a hajó személyzete szállásául szolgáló helyiségeknek meg kell felelniük e cikk előírásainak.

15.07. cikk

Propulziós rendszer

A fő propulziós rendszeren felül a hajókat fel kell szerelni egy második független propulziós rendszerrel, hogy a fő propulziós rendszert érintő meghibásodás esetén biztosítható legyen az, hogy a hajó saját erejével továbbra is képes legyen a legkisebb kormányozhatósági sebességre.

A második független propulziós rendszert külön motortérben kell elhelyezni. Ha a két motortérnek van közös válaszfala, ezt a 15.11. cikk 2. szakasza szerint kell megépíteni.

15.08. cikk

Biztonsági berendezések és felszerelések

1.  Minden személyhajónak rendelkeznie kell a 7.08. cikk szerinti belső kommunikációs rendszerrel. Ilyen eszközöknek rendelkezésre kell állniuk a műveleti helyiségben is, továbbá – ahol nincs közvetlen kommunikáció a kormányállással – a 15.06. cikk 8. szakaszában említett, utasok által használt bejáratoknál és evakuálási területeken.

2.  Minden utastérnek elérhetőnek kell lennie egy hangszórórendszeren keresztül. A rendszert úgy kell kiépíteni, hogy biztosítva legyen, hogy a közvetített információ egyértelműen megkülönböztethető a háttérzajoktól. A hangszórók használata nem kötelező, ha a közvetlen kommunikációra lehetőség van a kormányállás és az utastér között.

3.  A hajókat fel kell szerelni riasztórendszerrel. Ez a rendszer a következőket tartalmazza:

a) Egy riasztórendszer, amely az utasok, a legénység tagjai és a személyzet számára lehetővé teszi, hogy a hajó parancsnokságát és legénységét riasszák.

Ezt a riasztást csak a hajó parancsnoksága és legénysége számára kijelölt területeken szabad leadni; a riasztást csak a hajó parancsnoksága állíthatja le. A riasztás leadását legalább az alábbi helyekről biztosítani kell:

aa) minden kabinban;

bb) a folyosókon, liftekben és lépcsőházakban, a legközelebbi kioldótól legfeljebb 10 m távolságra, és legalább egy kioldónak kell lennie minden vízzáró rekeszben;

cc) a társalgókban, az étkezőkben és hasonló szabadidős helyiségekben;

dd) a csökkent mozgásképességű személyek használatára szolgáló WC-kben;

ee) a motorterekben, hajókonyhákban s hasonló helyeken, ahol tűzveszély van;

ff) a hűtőraktárakban és egyéb raktárakban.

A riasztók kioldóit a padlótól 0,85–1,10 m magasságban kell felszerelni.

b) Egy riasztórendszer, amely lehetővé teszi, hogy a hajó parancsnoksága riassza az utasokat.

Ennek a riasztásnak minden, az utasok által hozzáférhető helyiségben jól és összetéveszthetetlenül hallhatónak kell lennie. Kioldását lehetővé kell tenni a kormányállásból és azokról a helyekről, ahol állandóan tartózkodik személyzet.

c) Egy riasztórendszer, amely lehetővé teszi a hajó parancsnokság számára a legénység és a személyzet riasztását.

A 7.09. cikk 1. szakaszában említett riasztórendszernek el kell jutnia a személyzet pihenőhelyiségeibe, a hűtőraktárakba és egyéb raktárakba is.

A riasztók kioldóit védeni kell a véletlen használat ellen.

4.  Minden vízzáró rekeszt fel kell szerelni fenékvízszintjelző riasztóval.

5.  Két, motorral meghajtott fenékvízszivattyút kell biztosítani.

▼M6

6.  Egy tartósan rögzített csőhálózattal rendelkező fenékvízszívó-rendszernek rendelkezésre kell állnia.

▼B

7.  A hűtőraktáraknak még zárt állapotban is nyithatónak kell lenniük belülről.

8.  Ha a fedélzet alatti helyiségekben CO2 rekeszrendszerek vannak, ezeket a helyiségeket fel kell szerelni önműködő szellőztetőrendszerrel, amely önműködően bekapcsol, ha a helyiség ajtaját vagy nyílását kinyitják. A szellőzőcsöveknek a helyiség padlójától 0,50 m-re le kell vezetniük.

9.  A 10.02. cikk 2. szakaszának f) alpontja szerinti kötszerdobozon kívül kellő számú további kötszerdobozt kell biztosítani. A kötszerdobozok és tárolásuk meg kell, hogy feleljenek a 10.02. cikk 2. szakaszának f) alpontjában meghatározott követelményeknek.

15.09. cikk

Életmentő felszerelések

1.   ►M3  A 10.05. cikk 1. bekezdésében meghatározott mentőgyűrűkön kívül, a fedélzet minden olyan részét, amely utasok számára szolgál és nem zárt, fel kell szerelni megfelelő mentőgyűrűkkel, amelyeket a hajó mindkét oldalán, egymástól legfeljebb 20 m távolságra kell elhelyezni. A mentőgyűrűk, akkor tekinthetők megfelelőnek, ha megfelelnek

 az EN 14144:2003 sz. európai szabványnak, vagy

 az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS-egyezmény) III. fejezete 7.1. előírásának és az életmentő felszerelések nemzetközi IMO-szabályzata 2.1. bekezdésének. ◄

Az előírt mentőgyűrűk felét legalább 30 m hosszú, 8–11 mm átmérőjű dobókötéllel kell felszerelni. Az előírt mentőgyűrűk másik felét pedig olyan öngyújtó, elemmel működő lámpával kell felszerelni, amit a víz nem olt ki.

▼M3

2.  Az 1. szakaszban említett mentőgyűrűkön kívül, a hajó teljes fedélzeti személyzete számára hozzáférhetőnek kell lennie a 10.05. cikk 2. szakasza szerinti egyéni életmentő-felszerelésnek. Azon személyzet számára, akik a biztonsági szolgálati beosztás jegyzéke szerint szolgálatot nem teljesítenek a 10.05. cikk 2. szakaszában említett szabványok szerinti nem felfújható vagy félig önműködően felfújódó mentőmellények is megengedhetők.

▼B

3.  A személyhajóknak rendelkezniük kell megfelelő berendezéssel, amely lehetővé teszi az utasok átszállítását sekély vízre, a partra vagy egy másik hajóra.

4.   ►M3  Az 1. és 2. szakaszban említett életmentő felszerelésen kívül, a 10.05. cikk 2. szakasza szerinti egyéni életmentő felszerelést kell biztosítani a legnagyobb megengedett utaslétszám 100 %-ára. A 10.05. cikk 2. szakaszában említett szabványok szerinti nem felfújható vagy félig önműködően felfújódó mentőmellények is megengedhetők. ◄

▼M3 —————

▼B

5.  A „csoportos életmentő felszerelés” kifejezés magában foglalja a 10.04. cikk szerinti mentőcsónakokat és a mentőtutajokat.

A mentőtutajokra vonatkozó követelmények:

a) fel kell tüntetni rajtuk céljukat, és azt, hogy hány személyre lettek elfogadva;

b) a megengedett számú utasok részére megfelelő ülőhellyel kell rendelkezniük;

c) édesvízben legalább személyenként 750 N vízszintességet kell elérniük;

d) fel kell szerelni őket egy kötéllel, ami a személyhajóhoz köti őket, nehogy elsodródjanak;

e) megfelelő, olajnak, olajszármazékoknak, valamint 50 °C-ig terjedő hőmérsékletnek ellenálló anyagból kell készülniük;

f) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és azt fenntartaniuk, valamint, ebben a tekintetben megfelelő felszereléssel kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi, hogy a megjelölt számú személyek elérhessék azokat;

g) színük fluoreszkáló narancssárga vagy a felszínük fluoreszkáló színű, amely minden oldalról látható, és legalább 100 cm2 a területük;

h) olyannak kell lenniük, hogy a helyükről egy ember gyorsan és biztonságosan a vízre bocsáthassa ezeket, vagy a helyüktől függetlenül a víz felszínén maradjanak;

i) a mentőtutajokra a 15.06. cikk 8. szakaszában említett evakuálási területekről a megfelelő evakuálási felszerelést át kell tudni rakni, ha az evakuálási terület fedélzete és a legnagyobb merülés síkja közötti távolság 1 m-nél nagyobb.

6.  A további csoportos életmentő felszerelések az olyan életmentő berendezés részét képezik, amelyek több ember számára biztosítanak egyensúlyi helyzetet a vízben. Az ezekre vonatkozó követelmények az alábbiak:

a) fel kell tüntetni rajtuk céljukat, és azt, hogy hány személyre lettek elfogadva;

b) édesvízben legalább személyenként 100 N vízszintességet kell elérniük;

c) megfelelő, olajnak, olajszármazékoknak, valamint 50 °C-ig terjedő hőmérsékletnek ellenálló anyagból kell készülniük;

d) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és azt fenntartaniuk, valamint ebben a tekintetben megfelelő felszereléssel kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi, hogy a megjelölt számú személyek elérhessék azokat;

e) színük fluoreszkáló narancssárga vagy a felszínük fluoreszkáló színű, amely minden oldalról látható, és legalább 100 cm2 a területük;

f) olyannak kell lenniük, hogy a helyükről egy ember gyorsan és biztonságosan a vízre bocsáthassa ezeket, vagy a helyüktől függetlenül a víz felszínén maradjanak.

7.  A felfújható, csoportos életmentő felszereléseknek továbbá meg kell felelniük a következőknek:

a) legalább két külön légrekesszel kell rendelkezniük;

b) automatikusan vagy kézi indítással fel kell fújódniuk vízre bocsátáskor;

c) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és fenntartaniuk, függetlenül a rajtuk levő terheléstől, még akkor is, ha csak a légrekeszek fele van felfújva.

8.  Az életmentő felszereléseket a fedélzeten olyan helyen kell tartani, hogy szükség esetén könnyen és biztonságosan elérhetők legyenek. A fedett tárolóhelyeket jól láthatóan meg kell jelölni.

9.  Az életmentő felszereléseket a gyártó utasításai szerint kell ellenőrizni.

10.  A mentőcsónakokat motorral és keresőfénnyel kell felszerelni.

11.  Megfelelő hordágynak rendelkezésre kell állnia.

15.10. cikk

Villamos berendezések

1.  Világításra csak villamos berendezések engedélyezettek.

2.  A 9.16. cikk 3. szakasza vonatkozik a folyosókra és az utasok szabadidős helyiségeire is.

3.  Az alábbi helyiségekre és helyekre megfelelő világítást és vészvilágítást kell biztosítani:

a) azok a helyek, ahol az életmentő berendezéseket tárolják, és ahol ezeket általában használatra előkészítik;

b) menekülési útvonalak, utasbejáratok, beleértve a folyosókat, bejáratokat és kijáratokat, összekötő folyosókat, lifteket és utastérlépcsőket, kabinokat és szálláshelyeket;

c) a menekülési útvonalak és vészkijáratok megjelölésénél;

d) egyéb, a csökkent mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló területeken;

e) műveleti helyiségek, motorterek, kormányműterek és kijárataik;

f) kormányállás;

g) vészhelyzeti áramforrás helyisége;

h) azok a pontok, ahol a tűzoltó készülékek és a tűzoltó berendezések elhelyezkednek;

i) azok a helyek, ahol veszély esetén az utasok, a hajó személyzete és legénysége gyülekezik.

4.  Rendelkezni kell egy vészhelyzeti erőátviteli berendezéssel, amely egy vészhelyzeti áramforrásból és vészhelyzeti kapcsolótáblából áll, és amely az alábbi villamos berendezések áramforrásának leállása esetén azonnal át tudja venni ezek helyét, ha a berendezésnek nincs saját áramforrása:

a) jelzőfények;

b) figyelmeztető hangjelzések;

c) a 3. szakasz szerinti vészvilágítás;

d) rádiótelefon-berendezések;

e) riasztó, hangszóró és fedélzeti üzenettovábbító rendszerek;

f) a 10.02. cikk 2. szakaszának i) alpontja szerinti keresőfények;

g) tűzjelző rendszer;

h) egyéb biztonsági berendezések, úgymint automatikus, túlnyomásos sprinklerberendezések vagy tűzoltó szivattyúk;

i) a 15.06. cikk 9. szakaszának második mondata értelmében vett liftek és emelőszerkezetek.

5.  A vészvilágítás lámpaarmatúráit ilyenként meg kell jelölni.

6.  A vészhelyzeti erőátviteli berendezést a fő motortéren, a 9.02. cikk 1. szakaszában említett energiaforrásokat tartalmazó helyiségeken kívül kell elhelyezni, továbbá azon a helyiségen kívül, ahol a fő kapcsolótábla található; ezektől a helyiségektől a 15.11. cikk 2. szakasza szerinti válaszfalakkal kell elkülöníteni.

A villamos berendezéseket vészhelyzet esetén ellátó kábeleket úgy kell felszerelni és elvezetni, hogy tűz vagy elárasztás esetén ezen berendezések ellátásának folyamatossága biztosítva legyen. Az ilyen kábeleket soha nem lehet a fő motortéren, a hajókonyhákon vagy a fő energiaforrás és kapcsolódó berendezései felszerelési helyén keresztül vezetni, kivéve ha ezeken a területeken vészhelyzeti berendezésekre van szükség.

▼M3

A vészhelyzeti erőátviteli berendezést vagy a biztonsági vonal felett vagy pedig a 9.02. cikk 1. bekezdésében említett energiaforrásokat tartalmazó helyiségtől a lehető legtávolabb kell elhelyezni annak biztosítása érdekében, hogy a 15.03. cikk 9. bekezdése szerinti elárasztás esetén ne ezen energiaforrásokkal egyidejűleg kerüljön elárasztásra.

▼B

7.  A következők elfogadhatók vészhelyzeti áramforrásként történő használatra:

a) segédgenerátorok saját, független üzemanyag-ellátással és független hűtőrendszerrel, amely áramkimaradás esetén bekapcsol és 30 másodpercen belül automatikusan átveszi az áramellátást, vagy, ha a kormányállás vagy bármilyen egyéb olyan hely közvetlen közelében vannak, ahol állandóan tartózkodik legénység, kézzel bekapcsolható; vagy

b) akkumulátortelepek, amelyek áramkimaradás esetén automatikusan bekapcsolnak, vagy, ha a kormányállás vagy bármilyen egyéb olyan hely közvetlen közelében vannak, ahol állandóan tartózkodik legénység, kézzel bekapcsolhatók. Ezeknek alkalmasnak kell lenniük a fent említett energiafogyasztók előírt időtartamú meghajtására, anélkül hogy újra kellene tölteni őket, vagy hogy a feszültség elfogadhatatlan mértékben csökkenne.

8.  A vészhelyzeti áramforrás tervezett működésének időtartamát a személyhajó meghatározott célja szerint kell megállapítani. Ez legalább 30 perc kell, hogy legyen.

9.  A villamos rendszerek szigetelési ellenállásait és földelését a 2.09. cikk szerinti szemle alkalmával ellenőrizni kell.

10.  A 9.02. cikk 1. szakasza szerinti áramforrásoknak egymástól függetlennek kell lenniük.

11.  A fő vagy a vészhelyzeti erőátviteli berendezés leállása a berendezések üzembiztonságára nem lehet kölcsönhatással.

15.11. cikk

Tűzvédelem

1.  Az anyagok és a szerkezeti elemek tűzvédelmi megfelelőségét akkreditált vizsgáló intézmény határozza meg a megfelelő tesztelési módszerek alapján.

a) A vizsgáló intézménynek eleget kell tennie az alábbiak egyikének:

aa) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata; vagy

bb) az EN ISO/IEC 17025:2000 sz., vizsgáló és kalibrációs laboratóriumok illetékességének általános követelményeire vonatkozó európai szabvány.

b) Az anyagok éghetetlenségének meghatározására szolgáló elismert vizsgálati módszerek a következők:

aa) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata 1. mellékletének 1. része; és

bb) a tagállamok egyikének egyenértékű rendeletei.

c) Az anyagok lángkésleltetési tulajdonságainak meghatározására szolgáló elismert vizsgálati módszerek a következők:

aa) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata 1. mellékletének 5. részében (felületigyúlékonyság-vizsgálat), 6. részében (fedélzetborítások vizsgálata), 7. részében (függesztett textilek és műanyagok vizsgálata), 8. részében (kárpitozott bútorok vizsgálata) és 9. részében (ágyneműk összetevőinek vizsgálata) meghatározott, vonatkozó követelmények; és

bb) a tagállamok egyikének egyenértékű rendeletei.

d) A tűzállóság meghatározásának elismert vizsgálati módszerei a következők:

▼M3

aa) a tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata I. mellékletének 3. része, valamint;

▼B

bb) a tagállamok egyikének egyenértékű rendeletei.

▼M3

e) A felügyeleti szerv a tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata értelmében előírhat próbát egy válaszfalmintán, annak érdekében, hogy igazolják a 2. bekezdés ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó előírásainak való megfelelést.

▼M7

2.  Válaszfalak

a) A helyiségek közötti válaszfalakat az alábbi táblázatok szerint kell megtervezni:

aa) Azon helyiségek közötti válaszfalak táblázata, amelyekben nincsenek felszerelve a 10.03a. cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezések



Helyiségek

Vezérlőközpontok

Lépcsőházak

Gyülekezőhelyek

Társalgók

Gépterek

Hajókonyha

Tárolóhelyiségek

Vezérlőközpontok

A0

A0/B15 (1)

A30

A60

A60

A30/A60 (5)

Lépcsőházak

 

A0

A30

A60

A60

A30

Gyülekezőhelyek

 

 

A30/B15 (2)

A60

A60

A30/A60 (5)

Társalgók

 

 

 

–/A0/B15 (3)

A60

A60

A30

Gépterek

 

 

 

 

A60/A0 (4)

A60

A60

Hajókonyha

 

 

 

 

 

A0

A30/B15 (6)

Tárolóhelyiségek

 

 

 

 

 

 

(1)   A vezérlőközpontok és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A0 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak a B15 típusnak.

(2)   A társalgók és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A30 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak a B15 típusnak.

(3)   A kabinok közötti válaszfalaknak, a kabinok és a folyosók közötti válaszfalaknak, valamint a társalgókat elválasztó, 10. pont szerinti függőleges válaszfalaknak a B15 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig a B0 típusnak. A kabinok és a szaunák közötti válaszfalaknak az A0 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig a B15 típusnak.

(4)   A 15.07. cikk és a 15.10. cikk 6. szakasza szerinti gépterek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük; egyéb esetekben az A0 típusnak.

(5)   A gyúlékony folyadékok tárolására szolgáló tárolóhelyiségek, a vezérlőközpontok és a gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig az A30 típusnak.

(6)   A B15 típus megfelelő egyrészről a hajókonyhák, másrészről pedig a hűtőraktárak és élelmiszer-tároló helyiségek közötti válaszfalakhoz.

bb) Azon helyiségek közötti válaszfalak táblázata, amelyekben fel vannak szerelve a 10.03a. cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezések



Helyiségek

Vezérlőközpontok

Lépcsőházak

Gyülekezőhelyek

Társalgók

Gépterek

Hajókonyha

Tárolóhelyiségek

Vezérlőközpontok

A0

A0/B15 (1)

A0

A60

A30

A0/A30 (5)

Lépcsőházak

 

A0

A0

A60

A30

A0

Gyülekezőhelyek

 

 

A30/B15 (2)

A60

A30

A0/A30 (5)

Társalgók

 

 

 

–/B15/B0 (3)

A60

A30

A0

Gépterek

 

 

 

 

A60/A0 (4)

A60

A60

Hajókonyha

 

 

 

 

 

A0/B15 (6)

Tárolóhelyiségek

 

 

 

 

 

 

(1)   A vezérlőközpontok és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A0 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak a B15 típusnak.

(2)   A társalgók és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A30 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak a B15 típusnak.

(3)   A kabinok közötti válaszfalaknak, a kabinok és a folyosók közötti válaszfalaknak, valamint a társalgókat elválasztó, 10. pont szerinti függőleges válaszfalaknak a B15 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig a B0 típusnak. A kabinok és a szaunák közötti válaszfalaknak az A0 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig a B15 típusnak.

(4)   A 15.07. cikk és a 15.10. cikk 6. szakasza szerinti gépterek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük; egyéb esetekben az A0 típusnak.

(5)   A gyúlékony folyadékok tárolására szolgáló tárolóhelyiségek, a vezérlőközpontok és a gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig az A30 típusnak.

(6)   A B15 típus megfelelő egyrészről a hajókonyhák, másrészről pedig a hűtőraktárak és élelmiszer-tároló helyiségek közötti válaszfalakhoz.

▼M3

b) Az A típusú válaszfalak vízzáró válaszfalak, falak és fedélzetek, amelyeknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

aa) acélból, vagy más, azzal egyenértékű anyagból készülnek;

bb) megfelelően merevítettek;

cc) elfogadott, éghetetlen anyaggal szigeteltek, olyan módon, hogy a tűzzel átellenes oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 140 °C-kal emelkedik az eredeti hőmérséklet fölé, és egyetlen ponton, beleértve a csatlakozásoknál levő réseket, sem emelkedik a hőmérséklet 180 °C-nál többel az eredeti hőmérséklet fölé a következő, meghatározott időtartamokon belül:

Type A60 – 60 perc

Type A30 – 30 perc

Type A0 – 0 perc;

dd) megépítésük olyan, hogy megakadályozza a füst és a lángok átterjedését az egyórás normál tűzpróba végéig;

c) A B típusú válaszfalak vízzáró válaszfalak, falak, fedélzetek, mennyezetek vagy homlokzatok, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek:

aa) elfogadott, éghetetlen anyagból készülnek. Továbbá, a válaszfalak gyártásánál és összeszerelésénél használt valamennyi anyag éghetetlen, kivéve a homlokzatot, amelynek legalább lángkésleltetőnek kell lennie;

bb) szigetelési értékük olyan, hogy a tűzzel átellenes oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 140 °C-kal emelkedik az eredeti hőmérséklet fölé, és egyetlen ponton, beleértve a csatlakozásoknál levő réseket, sem emelkedik a hőmérséklet 225 °C-nál többel az eredeti hőmérséklet fölé a következő, meghatározott időtartamokon belül:

Type B15 – 15 perc

Type B0 – 0 perc.

cc) megépítésük olyan, hogy megakadályozza a füst és a lángok átterjedését a normál tűzpróba első fél órájának a végéig.

▼B

3.  A festékeknek, lakkoknak és egyéb felületkezelő termékeknek, valamint a helyiségekben a fedélzetek borításának, kivéve a motortereket és raktárhelyiségeket, lángkésleltetőnek kell lenniük. A szőnyegeknek, textileknek, függönyöknek és egyéb függesztett anyagoknak, valamint a kárpitozott bútoroknak és az ágyneműk összetevőinek lángkésleltetőnek kell lenniük, ha azok a helyiségek, ahol ezek találhatók, nincsenek felszerelve a 10.03a. cikk szerinti, túlnyomásos sprinklerberendezéssel.

▼M7

4.  A társalgók mennyezeteinek és falburkolatuknak, beleértve alapozásukat is, éghetetlen anyagokból kell készülniük, kivéve a felületüket, amelynek legalább lángkésleltetőnek kell lennie, azokban a helyiségekben, amelyek nincsenek felszerelve a 10.03a. cikk szerinti, túlnyomásos sprinklerberendezéssel. Az első mondatot nem kell alkalmazni a szaunákra.

▼B

5.  A gyülekezőhelyként szolgáló társalgókban a bútoroknak és szerelékeknek éghetetlen anyagból kell készülniük, azokban a helyiségekben, amelyek nincsenek felszerelve a 10.03a. cikk szerinti, túlnyomásos sprinklerberendezéssel.

6.  Az exponált belső területeken használt festékek, lakkok és egyéb anyagok nem bocsáthatnak ki túlzott mennyiségű füstöt vagy mérgező anyagot. Ezt a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata szerint igazolni kell.

7.  A társalgókban használt szigetelőanyagoknak éghetetlennek kell lenniük. Ez nem vonatkozik a hűtőanyagot szállító csövek szigeteléseire. Az ilyen csöveken használt szigetelőanyagok felületének legalább lángkésleltetőnek kell lennie.

▼M7

7a.  A fedélzeti területek teljes vagy részleges zárására szolgáló ponyváknak és hasonló mobil felszereléseknek, valamint azok alapozásának legalább lángkésleltetőnek kell lennie.

▼B

8.  A 2. szakasz szerinti válaszfalajtóknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) Meg kell felelniük ugyanazoknak a 2. szakasz szerinti követelményeknek, mint a válaszfalaknak maguknak.

b) A 10. szakasz szerinti válaszfalajtók, illetve a motortereket, hajókonyhákat és lépcsőházakat körülvevő falak esetében önműködően kell záródniuk.

c) A rendeltetésszerű működés során általában nyitott, önműködően záródó ajtóknak az olyan helyekről, ahol állandóan tartózkodik személyzet vagy legénység, zárhatónak kell lenniük. Ha egy ajtót távirányítással bezártak, annak a helyszínről biztonságosan újranyithatónak és -zárhatónak kell lennie.

d) A 15.02. cikk szerinti vízzáró ajtókat nem kell szigetelni.

9.  A 2. szakasz szerinti falaknak folytonosnak kell lenniük fedélzettől fedélzetig, vagy folytonos mennyezetnél érjenek véget, amely megfelel a 2. szakaszban említett követelményeknek.

10.  A következő utastereket a 2. szakaszban említett függőleges válaszfalakkal kell elválasztani:

a) 800 m2-nél nagyobb teljes felületű utasterek;

b) olyan utasterek, amelyeken legfeljebb 40 m-ként kabinok vannak.

A függőleges válaszfalaknak rendeltetésszerű működés során füstzárónak és fedélzettől fedélzetig folytonosnak kell lenniük.

11.  A mennyezetek feletti, padlók alatti és falburkolatok mögötti üregeket legfeljebb 14 m-ként le kell választani huzatgátlókkal, amelyek tűz esetén is hatékony tűzálló tömítésként szolgálnak.

12.  A lépcsőket acélból, vagy azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból kell készíteni.

13.  A belső lépcsőket és lifteket minden szinten a 2. szakasz szerinti falakkal kell körülvenni. Az alábbi kivételek megengedettek:

a) csak két fedélzetet összekötő lépcsőházat nem kell körülzárni, ha a lépcsőház az egyik fedélzeten a 2. szakasz szerint körbe van zárva;

b) társalgóban a lépcsőket nem kell körbezárni, ha azok teljes egészében a helyiségen belül vannak, és

aa) ha ez a helyiség csak két fedélzeten terjed ki; vagy

bb) ebben a helyiségben minden fedélzeten fel van szerelve a 10.03a. cikk szerinti, túlnyomásos sprinklerberendezés, a helyiségnek van a 16. szakasz szerinti füstelvezető rendszere, és a helyiségből minden fedélzeten megközelíthető egy lépcsőház.

14.  A szellőztető berendezéseknek és a levegőt biztosító rendszereknek az alábbi követelményeket kell teljesíteniük:

a) Tervezésük szerint biztosítaniuk kell, hogy saját maguk nem okozzák a tűz és a füst terjedését.

b) A légbeszívók és -elszívók, valamint a levegőt biztosító rendszerek nyílásainak lezárhatónak kell lenniük.

c) A szellőztetőcsöveknek acélból, vagy azzal egyenértékű éghetetlen anyagból kell készülniük, egymáshoz és a hajó felépítményéhez szilárdan kell kapcsolódniuk.

d) Ha 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű szellőztetőcsöveket a 2. szakasz szerinti A típusú vagy a 10. szakasz szerinti válaszfalakon vezetnek keresztül, akkor ezeket önműködő tűzvédelmi csappantyúkkal kell felszerelni, amelyeket a személyzet vagy a legénység által állandóan elfoglalt területekről lehet vezérelni.

e) A hajókonyhák és a motorterek szellőztető berendezéseit el kell választani a többi terület szellőztetését biztosító rendszerektől.

f) A légelszívó csövekre zárható nyílásokat kell szerelni az ellenőrzés és a tisztántartás céljára. Ezeket a nyílásokat a tűzvédelmi csappantyúk közelében kell elhelyezni.

g) A beépített ventilátoroknak a motortéren kívüli, központi helyről kikapcsolhatónak kell lenniük.

15.  A hajókonyhákat szellőztetőberendezésekkel és elszívóval rendelkező tűzhelyekkel kell felszerelni. Az elszívók légelszívó csöveinek meg kell felelniük a 14. szakaszban foglalt követelményeknek, továbbá a bementi nyílásnál azokat fel kell szerelni kézi működtetésű tűzvédelmi csappantyúkkal.

16.  A vezérlőközpontokat, a lépcsőházakat és a belső evakuálási területeket fel kell szerelni természetes és mechanikus füstelvezető berendezésekkel. A füstelvezető berendezéseknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a) Elégséges kapacitást és megbízhatóságot kell nyújtaniuk.

b) Meg kell felelniük a személyhajók üzemelési körülményeinek.

c) Ha a füstelvezető berendezések a helyiségek általános ventilátoraiként is szolgálnak, ez nem gátolhatja füstelvezető működésüket tűz esetén.

d) A füstelvezető berendezéseknek rendelkezniük kell kézzel működtethető indítószerkezettel.

e) A mechanikus füstelvezető berendezéseknek ezenkívül a személyzet vagy legénység által állandóan elfoglalt területekről vezérelhetőnek kell lenniük.

f) A természetes füstelvezető berendezésekre kézzel vagy a ventilátoron belüli áramforrással működtethető nyitómechanizmust kell szerelni.

g) A kézi működtetésű indítószerkezeteknek és nyitómechanizmusoknak az ellenőrzött helyiségen belülről vagy kívülről hozzáférhetőnek kell lenniük.

17.  A hajó személyzete vagy legénysége által nem folyamatosan ellenőrzött társalgókat, a hajókonyhákat, a motortereket és egyéb, tűzveszélyt jelentő helyiségeket egy megfelelő tűzjelző rendszerbe be kell kötni. A tűz megjelenését és pontos helyét automatikusan ki kell jelezni egy olyan helyen, ahol állandóan tartózkodik személyzet vagy legénység.

15.12. cikk

Tűzoltás

1.  A 10.03. szakasz szerinti hordozható tűzoltó készülékeken kívül, legalább a következő hordozható tűzoltó készülékeknek kell rendelkezésre állniuk a fedélzeten:

a) egy hordozható tűzoltó készülék az utasterek bruttó padlófelületének minden 120 m2-ére;

b) 10 kabinonként egy hordozható tűzoltó készülék, felfele kerekítve;

c) minden hajókonyhában, és minden olyan helyiség közelében, ahol gyúlékony folyadékokat tárolnak vagy használnak, egy hordozható tűzoltó készülék. A hajókonyhákban a hűtőanyagok is alkalmasak az olajtüzek kioltására.

Ezeknek a kiegészítő tűzoltó készülékeknek meg kell felelniük a 10.03. cikk 2. szakaszában előírt követelményeknek, a hajón ezeket úgy kell felszerelni és elosztani, hogy bármely ponton és bármikor kezdődő tűz esetén azonnal el lehessen érni egy tűzoltó készüléket. Minden hajókonyhában, valamint a fodrászatokban és parfümériákban kéznél kell, hogy legyen egy tűzoltásra szolgáló takaró.

2.  A személyhajókat fel kell szerelni tűzcsapberendezéssel, amely az alábbiakból áll:

a) két, gépi meghajtású, megfelelő teljesítményű tűzoltó szivattyú, amelyek közül legalább az egyik tartósan rögzített;

b) egy tűzoltóvezeték elegendő számú tűzcsappal, amelyekre állandóan rá vannak kötve legalább 20 m hosszú tűzoltótömlők, és fel vannak szerelve egy fúvókával, ami vízpermetet és vízsugarat is képes kibocsátani, valamint bele van építve egy elzárószerkezet.

3.  A tűzcsapberendezéseket az alábbiak szerint kell megtervezni és méretezni:

a) a hajó bármely pontja elérhető legalább két, különböző helyen levő tűzcsapról, amelyek mindegyikén egyetlen, legfeljebb 20 m hosszú tömlő van;

b) a tűzcsapok nyomása legalább 300 kPa; és

c) valamennyi fedélzeten létre lehet hozni egy legalább 6 m hosszú vízsugarat.

Ha a tűzcsap szekrényben van elhelyezve, az I. melléklet 5. ábrája szerinti, legalább 10 cm oldalmagasságú, „tűzoltótömlő” jelet kell a szekrény külsején elhelyezni.

4.  A csavarmenetes vagy csapos tűzcsapokat úgy kell beállítani, hogy a tűzoltószivattyúk működése alatt minden egyes tűzoltótömlőt le lehessen választani, és el lehessen távolítani.

5.  A belső területeken a tűzoltótömlőket össze kell tekerni egy axiálisan csatlakozó dobra.

6.  A tűzoltó berendezések anyagának vagy hőállónak kell lennie, vagy megfelelően kell védeni a magas hőmérsékleten történő működés meghibásodása ellen.

7.  A csöveket és a tűzcsapokat úgy kell elrendezni, hogy a fagyásveszély elkerülhető legyen.

8.  A tűzoltószivattyúkra vonatkozó követelmények:

a) azokat külön helyiségekben kell felszerelni vagy tárolni;

b) egymástól függetlenül működtethetőnek kell lenniük;

c) valamennyi fedélzeten minden egyes szivattyúnak képesnek kell lennie a nyomás fenntartására a tűzcsapoknál, és a megkívánt hosszúságú vízsugár előállítására;

d) azokat a hátsó vízzáró válaszfal előtt kell felszerelni.

A tűzoltószivattyúk általános célokra is használhatók.

9.  A motorterekben fel kell szerelni egy, a 10.03b. cikk szerinti, tartósan rögzített tűzoltó berendezést.

10.  A kabinos hajókon legyen:

a) két, az EN 137:1993 sz. európai szabványnak megfelelő, zárt rendszerű légzőkészülék, az EN 136:1998 sz. európai szabványnak megfelelő, teljes arcot takaró maszkkal;

b) két felszereléskészlet, amelyek legalább egy védőruhából, sisakból, bakancsból, kesztyűből, fejszéből, feszítővasból, elemlámpából és biztosítókötélből állnak; továbbá

c) négy füstvédő maszk.

15.13. cikk

Biztonságtechnikai szervezés

1.  A személyhajók fedélzetén biztosítani kell egy biztonsági szolgálatibeosztás-jegyzéket. A biztonsági szolgálati beosztás jegyzéke leírja a legénység és a hajószemélyzet feladatait a következő lehetőségekre:

a) leállás;

b) fedélzeti tűz;

c) utasok evakuálása;

d) emberek a fedélzeten.

A csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó különleges biztonsági intézkedéseket figyelembe kell venni.

A biztonsági szolgálati beosztás jegyzékében kijelölt legénységnek és személyzetnek ki kell osztani a különböző feladatokat az általuk elfoglalt beosztás szerint. A legénységnek szóló különleges utasítások biztosítják, hogy veszély esetén a 15.02. cikkben említett vízzáró fedélzetek minden ajtaja és nyílása azonnal hermetikusan bezárásra kerüljön.

2.  A biztonsági szolgálati beosztás jegyzéke tartalmaz egy biztonsági tervet, amelyben legalább a következőket kell egyértelműen és pontosan kijelölni:

a) a csökkent mozgásképességű személyek általi használatra szolgáló területek;

b) a 15.06. cikk 8. szakaszában említett menekülési útvonalak, vészkijáratok és gyülekezőhelyek, valamint evakuálási területek;

c) életmentő felszerelések és mentőcsónakok;

d) tűzoltó készülékek, valamint tűzoltó és túlnyomásos sprinklerberendezések;

e) egyéb biztonsági berendezések;

f) a 15.08. cikk 3. szakaszának a) alpontjában említett riasztórendszer;

g) a 15.08. cikk 3. szakaszának b) és c) alpontjában említett riasztórendszer;

h) a 15.02. cikk 5. szakaszában említett vízhatlan válaszfalajtók és azok vezérlésének helye, valamint a 15.02. cikk 9., 10. és 13., továbbá a 15.03. cikk 12. szakaszában említett egyéb nyílások;

i) a 15.11. cikk 8. szakaszában említett ajtók;

j) tűzvédelmi csappantyúk;

k) tűzvédelmi riasztórendszer;

l) vészhelyzeti erőátviteli berendezés;

m) a szellőztetőrendszer vezérlőegységei;

n) parti csatlakozók;

o) üzemanyagvezeték-elzárók;

p) cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések;

q) hangosítórendszer;

r) rádiótelefon-berendezés;

s) elsősegélynyújtó csomagok.

3.  Az 1. szakaszban említett biztonsági szolgálati beosztás jegyzékét és a 2. szakaszban említett biztonsági tervet:

a) megfelelően le kell pecsételnie a felügyeleti szervnek; továbbá

b) minden fedélzeten, egy jól látható helyen ki kell függeszteni.

4.  Az utasok számára egy magatartási kódexet, és egy, csak a 2. szakasz a)–f) pontjában említett információkat tartalmazó egyszerűsített biztonsági tervet kell kifüggeszteni minden kabinban.

Ez a kódex legalább a következőket foglalja magában:

a) vészhelyzet meghatározása

 tűz,

 elárasztás,

 általános veszély;

b) a különböző vészjelzők leírása;

c) az alábbiakra vonatkozó utasítások:

 menekülési útvonalak,

 teendők,

 a nyugalom megtartásának szükségessége;

d) az alábbiakra vonatkozó utasítások:

 dohányzás,

 tűz és nyílt láng használata,

 ablakok nyitása,

 egyes felszerelési tárgyak használata.

Ezeket a részleteket angol, flamand, francia és német nyelven kell kifüggeszteni.

15.14. cikk

Szennyvízgyűjtő és ártalmatlanításra szolgáló berendezések

▼M8

1.  A személyhajókat fel kell szerelni e cikk (2) bekezdésének megfelelően szennyvízgyűjtő tartályokkal vagy a 14a. fejezetnek megfelelően fedélzeti szennyvízkezelő művekkel.

▼B

2.  A szennyvízgyűjtő tartályoknak elegendő befogadóképességgel kell rendelkezniük. A tartályokat fel kell szerelni egy eszközzel, amely jelzi a telítettségi szintet. A fedélzeten lenniük kell szivattyúknak és csöveknek a tartályok kiürítéséhez, amelyekkel a szennyvizet a hajó mindkét oldaláról el lehet vezetni. Lehetővé kell tenni a szennyvíz más hajókról való átvezetését is.

A csöveket fel kell szerelni egy, az EN 1306:1996 sz. európai szabvány szerinti leürítő csatlakozással.

15.15. cikk

Mentességek bizonyos személyhajók esetében

1.   ►M3  A maximum 50 utas szállítására engedélyezett és legfeljebb 25 m LWL hosszúságú személyhajóknak sérülés után kielégítő stabilitással kell rendelkezniük a 15.03. cikk 7–13. bekezdésének megfelelően, vagy ennek alternatívájaként szimmetrikus elárasztást követően az alábbi követelményeket kell teljesíteniük: ◄

▼M3

a) a hajó merülése nem lépheti túl a biztonsági vonalat; valamint

▼B

b) a GMR metacentrikus magasság legalább 0,10 m.

A szükséges fennmaradó úszóképességet a hajótest építéséhez használt anyag megfelelő kiválasztásával, vagy a hajótesthez szilárdan rögzített erősen porózus habúszókkal kell biztosítani. 15 m-nél hosszabb hajók esetében a fennmaradó úszóképességet az úszók és a 15.03. cikk szerinti 1-rekeszállapotnak megfelelő alosztályokba sorolás kombinációjával kell biztosítani.

2.  Az 1. szakasz szerinti személyhajók számára a felügyeleti szerv engedélyezhet kisebb eltéréseket a 15.06. cikk 3. szakaszának c) és d) alpontjában előírt teljes magasságtól. Az eltérés legfeljebb 5 % lehet. Eltérés esetén a megfelelő részeket egy színnel meg kell jelölni.

3.  A 15.03. cikk 9. szakaszától való eltérésként, a legfeljebb 45 m hosszúságú hajóknak nem kell 2-rekeszállapottal rendelkezniük.

4.  (Üres)

5.   ►M3  A felügyeleti szerv mentességet adhat a 10.04. cikk alkalmazása alól olyan hajók esetén, amelyek legfeljebb 250 utas szállítására szolgálnak, és LWL hosszúságuk nem haladja meg a 25 m-t, feltéve, hogy azok fel vannak szerelve egy, a hajó mindkét oldaláról megközelíthető és közvetlenül a merülési vonal feletti emelvénnyel, amely lehetővé teszi az emberek vízből való kimenekítését. ◄ A személyhajókat fel lehet szerelni egy hasonló szerkezettel is, amelynek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) egy személy egyedül tudja működtetni a berendezést;

b) mobil berendezések megengedettek;

c) a berendezéseknek a propulziós rendszer veszélyeztetett területén kívül kell elhelyezkedniük; és

d) a fedélzetmester és a berendezésért felelős személy között megfelelő kommunikációt kell biztosítani.

6.  A felügyeleti szerv mentességet adhat a 10.04. cikk alkalmazása alól olyan hajók esetén, amelyek legfeljebb 600 utas szállítására szolgálnak, és hosszuk nem haladja meg a 45 m-t, feltéve hogy a hajó fel van szerelve az 5. szakasz első mondatában említett emelvénnyel, vagy az 5. szakasz második mondata szerinti, azzal egyenértékű berendezéssel. Ezenkívül a személyhajónak rendelkeznie kell az alábbiakkal:

a) fő propulziós erőként kormánypropeller, cikloidálpropeller vagy vízsugár; vagy

b) 2 propulziós egységből álló fő propulziós rendszer; vagy

c) egy fő propulziós rendszer és egy orrtoló berendezés.

7.  A 15.02. cikk 9. szakaszától való eltérésként, a legfeljebb 45 m hosszúságú hajók, amelyek legfeljebb a méterben mért hosszúságuknak megfelelő számú utas szállítására kaptak engedélyt, fedélzetükön, az utasterekben rendelkezhetnek a 15.02. cikk 5. szakasza szerinti távirányító nélküli, kézzel működtetett vízhatlan válaszfalajtóval, amennyiben:

a) a hajónak csak egy fedélzete van;

b) ez az ajtó a fedélzetről megközelíthető, és a fedélzettől legfeljebb 10 m-re van;

c) az ajtónyílás alsó széle az utastér padlószintje felett legalább 30 cm-rel van; és

d) az ajtó által elválasztott mindegyik rekesz fel van szerelve fenékvízszintjelzővel.

8.  A 7. szakasz szerinti személyhajókon, a 15.06. cikk 6. szakaszának c) alpontjától való eltérésként, egy menekülési útvonal keresztülvezethet a hajókonyhán, amennyiben van egy második menekülési útvonal is.

9.  A legfeljebb 45 m hosszúságú személyhajókra nem vonatkoznak az alábbiak: 15.01. cikk 2. szakasz e) alpont, ahol a cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések fel vannak szerelve az egészségre veszélyt jelentő CO-koncentráció és a potenciálisan robbanásveszélyes gáz-levegő elegyek jelzésére.

10.   ►M3  A legfeljebb 25 m LWL hosszúságú személyhajókra nem vonatkoznak az alábbi előírások: ◄

a) 15.04. cikk 1. szakasz, utolsó mondat;

b) 15.06. cikk 6. szakasz c) alpont, a hajókonyhákra vonatkozóan, amennyiben van egy második menekülési útvonal;

c) 15.07. cikk.

11.  A legfeljebb 45 m hosszúságú kabinos hajókra a 15.12. cikk 10. pontját nem kell alkalmazni, feltéve hogy minden kabinban könnyen hozzáférhető az ágyak számával egyező számú füstvédő maszk.

15a. FEJEZET

A VITORLÁS SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

15a.01. cikk

A II. rész alkalmazása

A II. rész előírásain túlmenően az e fejezetben szereplő követelmények vonatkoznak a vitorlás személyhajókra.

15a.02. cikk

Eltérések bizonyos vitorlás személyhajók esetében

1.  A legfeljebb 45 m LWL hosszúságú, és legfeljebb a teljes LWL méterben mért méretének megfelelő számú utas szállítására engedélyezett vitorlás személyhajókra nem vonatkoznak az alábbi előírások:

a) 3.03. cikk 7. szakasz, feltéve hogy a horgonyokat nem horgonyláncvezető csőben szállítják;

b) 10.02. cikk 2. szakasz d) alpont a hosszúságra vonatkozóan;

c) 15.08. cikk 3. szakasz a) alpont;

d) 15.15. cikk 9. szakasz a) alpont.

2.  Az 1. szakasztól való eltérésként, ha a vitorlázat, a futókötél és a fedélzeti szerelékek megengedik, az utasok számát a teljes LWL méterben mért méretének megfelelő létszám 1,5-szeresére lehet emelni.

15a.03. cikk

Vitorláshajókra vonatkozó stabilitási követelmények

1.  A 15.03. cikk 3. szakasza szerinti billenőnyomaték kiszámításánál a hajó gravitációs középpontjának meghatározásához a behúzott vitorlákat figyelembe kell venni.

2.  A 15.03. cikk 2. szakasza szerinti valamennyi terhelési körülmény figyelembevételével, továbbá a vitorlák standard elrendezésének alkalmazásával, a szélnyomás által okozott billenőnyomaték nem lehet olyan magas, hogy túllépje a 20°-os dőlésszöget. Ugyanakkor

a) 0,07 kN/m2-es állandó szélnyomást kell alkalmazni a számításnál;

b) a fennmaradó biztonsági távolságnak legalább 100 mm-nek kell lennie; és

c) a fennmaradó szabadoldal nem lehet negatív.

3.  A statikus stabilitás kiegyenlítő karjának

a) 25°-os vagy a feletti dőlésszögnél kell elérnie a maximális értéket;

b) 30°-os vagy a feletti dőlésszögnél legalább 200 mm-nek kell lennie;

c) 60°-os dőlésszögig pozitívnak kell lennie.

4.  A kiegyenlítő kar alatti ív legalább

a) 0,055 mrad 30°-ig;

b) 0,09 mrad 40°-ig, vagy addig a szögig, ahol egy védelem nélküli nyílás eléri a vízfelszínt, és amely legalább 40°.

A következők között

c) 30° és 40°; vagy

d) 30° és az a szög, ahol egy védelem nélküli nyílás eléri a vízfelszínt, és amely 40°-nál kisebb,

ez a terület nem lehet 0,03 mrad-nál kisebb.

15a.04. cikk

Hajóépítés és mechanikai követelmények

1.  A 6.01. cikk 3. szakaszától és a 9.01. cikk 3. szakaszától való eltérésként, a berendezést legfeljebb 20°-ig terjedő tartós dőlésre kell tervezni.

2.  A 15.06. cikk 5. szakaszának a) pontjától és a 15.06. cikk 9. szakaszának b) alpontjától való eltérésként, legfeljebb 25 m hosszúságú vitorlás személyhajók esetében a felügyeleti szerv engedélyezhet 800 mm-nél kisebb teljes szélességű összekötő folyosókat és lépcsőket. A teljes szélesség azonban nem lehet kisebb 600 mm-nél.

3.  A 15.06. cikk 10. szakaszától való eltérésként, különleges esetekben a felügyeleti szerv engedélyezheti a leszerelhető védőkorlátok használatát olyan helyeken, ahol erre szükség van a vitorlázat kezeléséhez.

4.  A 15.07. cikk értelmében a fő propulziós rendszernek a vitorlázat minősül.

5.  A 15.15. cikk 7. szakaszának c) alpontjától való eltérésként, az ajtónyílás alsó szélének magassága lecsökkenthető az utastér padlószintjétől számított 200 mm magasságig. Nyitás után az ajtónak önműködően csukódnia és záródnia kell.

6.  Ha a vitorlával haladó hajó propellere üresjáratban lehet, a propulziós rendszer veszélyeztetett részeit védeni kell a lehetséges sérülések ellen.

15a.05. cikk

Árbocozat általában

1.  Az árbocozat részeit úgy kell elrendezni, hogy a váratlan kopás megakadályozható legyen.

2.  Amennyiben nem faanyagot, illetve különleges típusú árbocozatot használnak, az ilyen szerkezetnek az e fejezetben megállapított méretezési és szilárdsági értékekkel egyenlő biztonsági szintet kell biztosítania. A szilárdság igazolása lehet:

a) egy elvégzett szilárdsági számítás; vagy

b) a megfelelő szilárdság megerősítését egy elismert hajóosztályozó társaságtól kell beszerezni; vagy

c) a méretezésnek egy elismert szabályozó keretrendszer (pl. Middendorf, Kusk-Jensen) által meghatározott eljárásokon kell alapulnia.

Az igazolást be kell nyújtani a felügyeleti szervnek.

15a.06. cikk

Árbocok és gerendák általában

1.  Minden gerendát jó minőségű anyagból kell készíteni.

2.  Az árbocfára vonatkozó követelmények:

a) csomómentesnek kell lennie;

b) az előírt méreteken belül szijácsmentesnek kell lennie;

c) amennyire lehet, egyenes rostúnak kell lennie;

d) a lehető legkevésbé csavarodott növésű legyen.

3.  Ha a kiválasztott fa „tiszta és jobb” minőségű szurokfenyő vagy oregoni fenyő, a 15a.07–15a.12. cikkben foglalt táblázatokban szereplő méretek 5 %-kal csökkenthetők.

4.  Ha az árbocokhoz, az árbocsudárokhoz, a keresztárbocokhoz, a vitorlakeresztrudakhoz és orrárbocokhoz használt szálfa keresztmetszete nem kerek, az ilyen faanyagoknak egyenlő szilárdságúaknak kell lenniük.

5.  Az árbocok alapjait, törzsét és a fedélzethez, a padlólapokhoz, a törzshöz és a tathoz való rögzítésüket úgy kell kiépíteni, hogy a rájuk ható erőket vagy elnyeljék, vagy átadják a szerkezet egyéb kapcsolódó részeinek.

6.  A hajó stabilitásától és a rá ható külső erőktől, valamint a rendelkezésre álló vitorlafelület elosztásától függően a felügyeleti szerv az e fejezetben megállapított méretek alapján engedélyezhet csökkentéseket a gerendák keresztmetszetére, továbbá, indokolt esetben az árbocozatra vonatkozóan. Az igazolást a 15a.05. cikk 2. szakaszával összhangban kell benyújtani.

7.  Ha a hajó billegési periódusa/dülöngélési periódusa másodpercben mérve kevesebb, mint méterben mért szélességének negyede, a következő cikkekben megállapított méreteket növelni kell. Az igazolást a 15a.05. cikk 2. szakaszával összhangban kell benyújtani.

8.  A 15a.07–15a.12. és a 15a.14. cikkben foglalt táblázatokban a lehetséges közbenső értékek kerülnek interpolálásra.

15a.07. cikk

Az árbocokra vonatkozó külön rendelkezések

1.  A fából készült árbocoknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:



Hosszúság (1)

(m)

Átmérő a fedélzeten

(cm)

Átmérő a vitorlaárboc-keresztfán

(cm)

Átmérő az árbocsüvegen

(cm)

10

20

17

15

11

22

17

15

12

24

19

17

13

26

21

18

14

28

23

19

15

30

25

21

16

32

26

22

17

34

28

23

18

36

29

24

19

39

31

25

20

41

33

26

21

43

34

28

22

44

35

29

23

46

37

30

24

49

39

32

25

51

41

33

(1)   Távolság a vitorlaárboc-keresztfától a fedélzetig.

Ha az árbocnak két keresztárboca van, az átmérőket legalább 10 %-kal növelni kell.

Ha az árbocnak kettőnél több keresztárboca van, az átmérőket legalább 15 %-kal növelni kell.

A fedélzeten keresztül beállított árbocok esetén az árboc keresztmetszetének a lábazatnál az árboc fedélzeti szintnél levő keresztmetszetének legalább 75 %-ának kell lennie.

2.  Az árbocok szerelékeit, abroncsait, vitorlaárboc-keresztfáit és árbocsüvegeit megfelelően kell méretezni és összekapcsolni.

15a.08. cikk

Az árbocsudárra vonatkozó külön rendelkezések

1.  A fából készült árbocsudároknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:



Hosszúság (1)

(m)

Átmérő a lábazatnál

(cm)

Átmérő a hossz felénél

(cm)

Átmérő az illesztésnél (2)

(cm)

4

8

7

6

5

10

9

7

6

13

11

8

7

14

13

10

8

16

15

11

9

18

16

13

10

20

18

15

11

23

20

16

12

25

22

17

13

26

24

18

14

28

25

20

15

31

27

21

(1)   Az árbocsudár teljes hossza az árboccsúcs nélkül.

(2)   Az árbocsudár átmérője az árboccsúcs illesztésének vonalában.

Ha az árbocsudárhoz négyzet alakú vitorlákat szerelnek fel, a táblázatban megadott méreteket 10 %-kal növelni kell.

2.  Az árbocsudár és az árboc közötti átfedésnek az árbocsudár előírt lábazati átmérője legalább tízszeresének kell lennie.

15a.09. cikk

Az orrárbocokra vonatkozó külön rendelkezések

1.  A fából készült orrárbocoknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük: